Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Igen! – mutattam rá, mire a csajok közös éljenzésben törtek
ki.
– Épp ideje volt – ugratott minket Blake.
Megkönnyebbült sóhajjal huppantam vissza a fotelre Kaidan
mellé, ő pedig megveregette a térdemet.
Ha látták volna a hercegek, milyen felhőtlenül vidámak tudnak
lenni a gyerekeik!
– Most én jövök! – állt fel Blake. Ám alig nyúlt a lapok közé,
keze dermedten megmerevedett a pakli fölött. Kaidan is feszülten
fülelt mellettem. Kope ugyancsak kihúzta magát a szoba átellenes
végében. Távolba révedő tekintetükről tudtam, hogy távoli zajokat
próbálnak kivenni. Némaság borult ránk, és a szívverésem menten
az egekbe szökkent.
Rejtőzzetek el! – mutatta Kaidan jelbeszéddel.
Patti felterelte az emeletre az ikreket, Jay-t és Zaniát. Kaidan
megpróbált utánuk küldeni, de a fejemet ráztam erre, ehelyett
kibontottam tokjából a bokámra kötött kardmarkolatot. Ha harcra
kerül sor, a többiek lejöhetnek az emeletről, hogy csatlakozzanak
hozzánk, ennek ellenére, amíg csak bírtuk, titokban kellett
tartanunk a szövetségeseink kilétét. A három srác és én
előrementünk a házban, és kikémleltünk a függönyön.
Jellegtelen, szürke kisautó parkolt a kocsifelhajtón.
Tagbaszakadt afroamerikai pasi lépett ki belőle. Láthatóan nem az
ő mérete volt az autó, nagyot is zökkent, ahogy már nem nyomta le
a súlya. Agyam a másodperc törtrésze alatt milliónyi részletet
rögzített az idegenen. Életemben nem láttam még ekkora
krapekot… éktelenül magas és izmos volt egyszerre; hihetetlenül
kigyúrta magát. Fejére fekete kendőt kötött, ujjatlan trikó és bő
farmer volt rajta. Az utóbbi alól kilátszott fekete bokszere.
Imbolyogva, ringó léptekkel járt. A legfeltűnőbb borostyánsárga
démonjel volt a mellkasán. Ráadásul volt rajta valami totál
ismerős…
Jesszusom!
– Ez nem lehet igaz – suttogta Blake.
Kaidan megkönnyebbülten felsóhajtott.