Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Jay továbbra is nehezen szedte a levegőt. Letöröltem egy
magányos könnycseppet az arcomról.
– Ez ám a szívás, skacok! – suttogta Blake.
– Próbáljunk azonban ma estére megfeledkezni róla, érezzük jól
magunkat – javasoltam. Mindenki egyetértőn bólogatott.
Az ebéd végén áthordtuk a konyhába a tányérokat és az
edényeket. Kope és Jay buzgón nekilátott a mosogatásnak.
– Majd én megcsinálom – mutattam a mosogató felé.
– Ti főztetek. Ügy igazságos, hogy mi mosogassunk – felelte
Jay.
– És mi mit csináljunk? – kérdezte Blake. Ö és Kaidan
elveszetten nézett körül az egetverő kupiban.
– Ürítsétek ki a maradékot, és tisztogassátok le a pultot! –
rendelkeztem.
Tanácstalanul néztek egymásra, miközben kézen fogtam
Zaniát, és a nevetésemet visszafojtva kivezettem a konyhából.
A srácok meglepően gyorsan kitakarítottak, aztán beültek
hozzánk a nappaliba. Kope Z. mellé telepedett a perzsaszőnyegre.
Jómagam Kaidannal osztoztam a kétszemélyes fotelen, aki ujjait az
enyémre fonta. Örömmel konstatáltam, hogy Marna Ginger és Jay
közé fészkelte be magát a kanapén. Nyugisnak és békésnek tűnt
Jay karjában. Ginger másik oldalán Blake foglalt helyet;
előrehajolva, térdére könyökölve hallgatta Pattit, aki állva
magyarázta el az activity szabályait.
– Eszerint annyi csak a dolgunk – összegezte a hallottakat –
hogy el kell mutogatnunk az adott szót a csoportunknak, nekik
pedig ki kell találniuk, mit jelentenek.
Láttam rajta, hogy máris harcra kész.
– Soha nem játszottad még ezt? – kérdeztem.
Megrázta a fejét. Valójában az összes óriás a fejét rázta.
– Én hallottam róla, de soha nem játszottam – vallotta be
Kaidan.
– Azanyját! – csodálkozott Jay.