Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Többé nem merj így beszélni! – morogta Jay halkan,
vészjóslóan.
Ginger gyilkos tekintettel nézett rá. Vágni lehetett a
feszültséget az asztal körül. Kaidan megfogta a kezem.
– Pedig ez az igazság! – emelte fel Ginger meg jobban a hangját.
– És ne hidd, hogy mindent értesz. Ez neked magas, kishaver!
Hiszen csak egy ostoba embersrác vagy. Különben pedig az egész a
te hibád!
– Felfogtam, hogy Marna veszélyben van. Azt is, hogy ez az én
hibám, meg hogy mi forog kockán…
– Lövésed sincs semmiről! – sipította Ginger.
– Annyit mindenképpen tudok, hogy per pillanat mindennél
jobban szüksége van a tesójára. Nem akarhatod, hogy a te
ordibálásod legyen az utolsó emléke!
– Én vagyok az egyetlen ebben a szaros világban, aki törődik a
biztonságával!
– Oké – próbálta csitítani a veszekedőket Patti. – Kérlek,
nyugodjatok meg, mindketten…
Jay és Ginger acsarogva, reszketve nézett egymásra.
Szomorúság lopódzott közénk.
– Mind a ketten szeretitek Márnát – mondta tovább Patti. –
Csak másképpen mutatjátok ki. Gingernek igaza van, hogy a
nővérének vigyáznia kell, és minél tovább eltitkolni a terhességét,
már ameddig nem sínyli meg az egészsége. Ugyanakkor minden
lehetséges szeretet-megnyilvánulásra szüksége van, kivált a tiedére
– fordult most Gingerhez. – Kissé elszaladt veletek a ló, érthető
okokból, ennek ellenére össze kell tartanotok.
Jay álla megfeszült, és bólintott. Ginger mérgesen fújt egyet.
Láthatóan lenyugodott valamelyest, az arca azonban továbbra is
kőkemény maradt.
– Édes Ginger – folytatta Patti. – Tudom, hogy Marna a világot
jelenti számodra. Kérlek, tedd kellemessé neki a hátralévő időt!
Ginger állkapcsa megremegett.
– Gyere! – mondta Patti, majd belekarolt, és kivezette az
ebédlőből.