Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

HUSZADIK FEJEZET
DROMEDÁR
Már félig megettük az ebédet, és javában nevetgéltünk meg
anekdotáztunk, amikor elkövettem azt a hibát, hogy Kaidan
combjára fektettem a kezem.
Olyan hangosan nyögött fel, hogy menten síri csönd támadt.
Sietve visszavettem a kezem az ölembe, Kaidan pedig
megköszörülte a torkát.
– Hú, a kukoricakása egyenesen fantasztikus!
Felrötyögtem, példámat többen követték az asztal körül.
Patti hálásan rámosolygott Kaidanra.
– Ugye, milyen finom? Anna talált rá a receptre évekkel ezelőtt.
Nagyszerűen főz.
– Nahát – jutalmazta a megjegyzést Kaidan merev mosollyal. –
Mi a fene!
– Az édesburgonya az én érdemem! – dicsekedett Ginger.
– És észvesztőén fincsi is – karolta át Blake, és rákacsintott.
Ginger gyanakodva nézett vissza rá, ezért a srác kénytelen volt
egy falatot a szájába venni a ragacsos mesterműből. Szemét
forgatva ugyanolyan hangosan nyögött fel, mint Kaidan. A
mutatványt hangos nevetés követte. Ginger a karjára ütött.
– Ne játssz velem, öcskös! – súgta oda.
Pattit azonban nem lehetett zavarba hozni.
– Szép munkát végeztél, Ginger! Köszönöm a segítséget,
mindenkinek köszönöm! Ez volt életem legcsodásabb ünnepi
ebédje, pedig jókat szoktam főzni – kacsintott rám.
– Minden nagyon finom volt, Patti – mondta Ginger, elégedett
mosolyt csalva Patti ajkára.
– Na, akkor egyetek csak tovább.