Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Égi atyánk – kezdte Patti lágy hangon. Nyomban béke lengte
körül az ebédlőt. Patti felsóhajtott, mintha máris sok lenne ez neki.
– Minden bizonnyal sokat kérsz ezektől a drága gyerekektől, és
érteni is vélem, miért. Hatalmas lehetőségek rejlenek bennük, és
remélem, hogy ők maguk is érzik önnön erejüket. Nem tudjuk
pontosan, mit tartogat számunkra a jövő, annyit azonban sejtünk,
hogy nem lesz könnyű a harc, amit meg kell vívniuk. Kérve kérlek,
erősítsd meg a lelkűket, hogy tiszta fejjel, félelemtől mentesen
mehessenek sorsuk elébe. – Patti hangja egyre fátyolosabbá vált.
Marna is szipákolni kezdett. Végtelenül boldog pillanat volt ez, és
hihetetlenül igaz. – És ha már segítesz minket, kérlek engem is
vértezz fel az aggodalmak ellen! Köszönjük neked ezt a napot, és
áldd meg az étkünket. Ámen.
Suttogva mi is rámondtuk az áment a fohászára. Fejemet
felemelve meglepetten felkiáltottam. És nem csak én. Mert az
ebédlő fényárban úszott. A fény valahonnan a mennyezetről áradt
le ránk. Hunyorogni kezdtem, olyan szemkápráztató volt.
Mindössze néhány pillanatig maradt velünk, aztán felemelkedett,
és eltűnt. Elhűlve néztünk utána mi, óriások, mivel csak mi
láthattuk.
– Mi az, min csodálkoztok? – kérdezte Patti, aki mit sem tudott
a történtekről.
– Mi ez az egész? – riadozott körbepislogva Jay is.
– Minden a legnagyobb rendben – bújt hozzá Marna, aztán
hagyta, hogy Jay megsimogassa a karját, és megcsókolja a feje
búbját.
Ginger az üres tányérját fixírozta. Keze még nem engedte el
Blake kezét, arca eltorzult a megrendüléstől. Kaidan rám nézett.
Szeméből zubogó vízesésként áradt a szenvedély.
Mind rettegtünk a jövőtől.
– Igen – szólalt meg Kopano színtelen fahangon. – Minden a
legnagyobb rendben lesz. – Zania felsóhajtott az oldalán, és
bólintott. Marna a szemét törölgette, és kihúzta magát.
– Helyes – mondta Patti, még mindig összezavarodva. – Ez a
lényeg. Egyetek, gyerekek!