Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Fiúknak tilos a konyhában rontaniuk a levegőt! – jelentette ki
Patti, és megborzolta a haját. – Hacsak nem akarnak ők is
besegíteni.
Kaidan elkámpicsorodott képét látva Gingeren kívül mindenki
jót nevetett. Mikor azonban a többiek ismét munkájukba
feledkeztek, Kai még egy szenvedő búcsúpillantást vetett rám a
küszöbről, hogy a kiparancsolt srácokkal és Zaniával átvonuljon a
nappaliba.
Felsóhajtottam. Tény és való, a férjem valóban csak zavarogni
tudott a konyhában.
– Ma este társasjátékozhatnánk. Mit szóltok hozzá, lányok? –
javasolta Patti.
– Szuperül hangzik! – helyeselt Ginger.
Valóban így is gondolta. Netán megszállta egy angyal vagy mi a
csuda.
Patti meglökte a csípőjével. Mindketten boldognak látszottak.
Marna is rájuk mosolygott a munkapult túloldaláról.
– Hogy érzed magad, Marna? – kérdezte most Patti, mire
lehervadt arcáról a mosoly.
Hát… megvagyok… csak kicsit éhesebben, mint máskor.
– És hogy bírod ezt az egészet? – nézett rá fürkészően Patti.
Marna nyelt egy nagyot. Egyetlen pillanatra engedte csak látni
a benne dúló vihart.
– Minden oké – suttogta. – Nem akarom, hogy bárki aggódjon
miattam.
– Tudom, hogy nem vagy olyan jól, drágám. De itt mindenki
szeret téged. És semmi kivetnivaló nincs abban, ha a bajban
másokra támaszkodsz.
– Köszönöm – suttogta Marna, aki felszipogott, és végleg
elhallgatott. Ginger is lesütötte a szemét. Kezemben megremegett a
habverő. Marna nem akart drámázni, ez világos volt, és én
tiszteletben is tartottam. Ennek ellenére valamennyien szorongva
gondoltunk arra, mi vár rá.
Patti hozzám hajolt, hogy megszemlélje a kész krumplipürét.