Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Amiről sietve lebeszéltem magam.
– Ellenben, komolyra fordítva a szót – mondtam, miközben
lehajoltam, hogy felszedegessem a padlóról az alsóneműmet –
jobban össze kéne szedned magad a többiek előtt. – Arcon
csókoltam, és felöltöztem, ami nehéz volt az ölében, de azért csak
sikerült.
Körém fonta a karját, és állát a fejemre fektette.
– Tudom, és ne haragudj. A Grand Canyon óta egy csődtömeg
vagyok, és a hidegzuhany sem segít. Egyedül rád tudok gondolni…
és nem csak a szex miatt. Régebben sem volt ez könnyebb… most
azonban… mindig melletted érzem magam. Fülig beléd estem,
amint látod.
Megveregettem csinos képét, és elfoglaltam a vezetőülést.
– Nos, én is ugyanígy érzek és éreztem mindig is – mondtam.
Elmosolyodott, mintha nem hinne nekem. – Most azonban irány a
bolt, aztán spurizzunk haza!
– Tudod, ha ettől jobban érzed magad, Blake és Ginger per
pillanat ugyanazt csinálják az emeleti fürdőszobában, amit mi –
jegyezte meg útközben.
– Uh! – rázkódtam össze. – Légyszi, ne hallgasd ki őket!
Elnevette magát, és elfintorodott.
– Nem, menten abbahagytam, amint rájöttem, mi a pálya.
Ginger olyan, mintha a tesóm lenne – mondta, és megborzongott,
akárcsak én. Elnevettük magunkat.
Sietve bevásároltunk, aztán hazahajtottunk. Blake és Ginger
szerencsére már a többiekkel voltak. Kaidan és Blake
odabiccentett egymásnak köszönésképpen.
Épp idejében érkeztünk, Patti most állította össze a feltétet a
raguhoz. Ginger diót tört, míg Marna sajtot reszelt. Kaidan az
ajtófélfának támaszkodva, összefont karral, elégedetten figyelte a
szorgoskodásukat. Patti a pulykát melegítette újra, én meg épp a
krumplipürét kevertem ki, mikor Kaidan mögém lopózott, karját a
derekam köré fonta, és állát a vállamra fektette.