Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

agyamban ezek a képek rólad… és nem akar végük szakadni. Az
őrületbe kergetnek!
Ami azt illeti, ezt hallva nekem sem volt könnyű a vezetésre
koncentrálnom.
– Vigyázz, még kihallgathatnak a házból – intettem meg
Kaidant.
– Kit izgat – mondta, és újra a nyakamhoz bújt.
Patti szomszédságában több új ház is épült, tőle kissé
távolabb. Hétvége volt, kora este, egy lélek nem járt arra.
Leparkoltam a zsákutcában, úgy, hogy senki ne lásson rá a
kocsinkra.
– Mit szólsz ehhez? – kérdeztem.
Válaszul magára emelt, oly könnyedén, mintha súlytalan
lennék. Csókolózni kezdtünk. Lerángattuk magunkról a ruhát, és
lehajtottuk az üléseket.
– Egek, de gyönyörű vagy, Anna! Totál lebénítod az agyam.
– Úgy a jó – mondtam, és ismét szájára tapasztottam a szájam.
Később összebújva maradtunk, és cirógatásaink is szelídebbé
váltak. Kaidan szeme kitisztult, és felkönyökölve, homlokát
ráncolva nézett le rám.
– Mekkora barom vagyok!
– Kai…
Felült, két kezébe vette az arcomat, és homlokát az enyémhez
szorította.
– Komplett tahó. Ne haragudj rám, szívem!
– Nincs semmi baj.
– Itt vagyunk ebben a rohadt autóban, a mamád házának
szomszédságában, a nyílt utcán. Kötve hiszem, hogy tetszett neked
ez a felállás.
– Nem láttak meg minket. Ne félj… jó volt. – Mit jó, isteni! De
ahhoz túl szemérmes voltam, hogy ezt ki merjem mondani. – Ha
nem tetszett volna, nem mentem volna bele.
Menten elsimult a homloka. Nekihevült arca olyan vonzó volt,
hogy újra csókolózni támadt kedvem.