Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

észrevenni. Már azon voltam, hogy felküldöm az emeletre… nem
ártott volna neki egy hidegzuhany.
Patti jelent meg újra a konyhában. Életem leghamisabb
mosolyát kentem a képemre.
– Mikor eszünk? – kérdeztem.
– Úgy egy óra múlva – felelte, és nekilátott, hogy krumplit
hámozzon. – Hoztál tejszínt a pitékhez? Sehol sem találom –
kérdezte.
– A francba is, nem. Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.
– Kimegyünk a piacra! – ajánlotta fel menten Kaidan. – Anna
meg én. A tejszínért.
Mellém oldalgott, és átkarolta a vállamat. Szinte égetett az
érintése.
Egy pillanatra behunytam a szemem, de a hamis mosoly
továbbra sem tűnt el a képemről.
– Az remek lenne – helyeselt Patti. Láttam, hogy a jelenlévők
közül többen csak nehezen állják meg, hogy fel ne vihogjanak.
Marna jelentőségteljesen felém kacsintott. Még Kope és Zania is
összenéztek, mielőtt félénken lesütötték a szemüket. Patti azonban
továbbra is a krumplinak szentelte minden figyelmét. Ha fel is
fogta, mire megy ki a játék, nem mutatta. Hálás voltam ezért.
– Csak ne maradjatok el túl soká – morogta, most is a
munkájára szögezve a tekintetét.
Na, ja, tudott ő mindent, és totál természetesnek vette. Mérges
tekintetet vetettem Kaidanra, de ő rajongva nézett rám. Blake és
Jay most is pukkadozott a visszafojtott röhögéstől. Felkaptam a
kulcsokat, és elrobogtam, a nyomomban Kai-jal.
Alig szálltunk be a kocsiba, menten rám vetette magát.
– Ne a kocsifelhajtón! – suttogtam, és ellegyintettem a kezét,
mert már az ingemet tapizta. Szája rátalált a nyakamra, egész
pontosan arra a fülem alatti helyre, amivel totál bevadított. Sietve
kifaroltam a kertből.
– Egyfolytában csak rád gondolok – dünnyögte a bőrömnek. –
És most rosszabb, mint valaha. Mert már itt peregnek az