Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Helló, Kope! Te pedig bizonyára Zania vagy! – üdvözölte a
jövevényeket. – Örülök, hogy végre megismerhettelek.
Mielőtt felálltam, rámosolyogtam Kaidanre.
– Z.! – viharzottam be a konyhába. Egymás nyakába
borultunk. Zania válla fölött rámosolyogtam Kopanóra, aki
mosolyogva felém biccentett. Mögötte újabb vendégek érkeztek.
– Kutya legyek, ha ez nem az édes kis Ginger! – mondta most
Patti. – És Marna! Te pedig Blake vagy, ha jól sejtem.
Annyira fel voltam dobva, hogy elsiklottam az „édes kis Ginger”
felett. Elvégre is tele volt a ház barátokkal, és a konyhában
fenséges illatok szállingóztak. A vendégség hivatalosan is
elkezdődött.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
SZERELEM VAN A LEVEGŐBEN
Valamennyien a konyhában álltunk, és egyszerre beszéltünk.
Mamával ugyanakkor vettük észre, hogy Zania Kope mellé siklott,
és mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, belekarolt. A
tetejében olyan gyöngéden pillogtak egymásra, hogy elhűlve
néztünk össze Mamával. Aztán ő is Jay köré fonta a karját, és csak
álltak ott behunyt szemmel. Mennyi érzelem, mindenekelőtt
azonban szerelem volt a levegőben.
Már egyebek mellett, mint például a testi vágy és a sülő pulyka
illata. Fura egyveleg.
Kaidan mindenkivel váltott pár szót. Valahányszor azonban
rám nézett, melegem lett. Ahogy magamon éreztem a tekintetét,
igyekeztem nem zavarba jönni. A barátaink azonban felfigyeltek a
kettőnk között sistergő feszültségre. Még Patti is észrevette.