Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Az egész a te hibád, ugye, sejted? – Gonoszkás mosoly suhant
át az ajkán. Elpirultam, mert eszembe jutott, miféle fotót küldtem
neki.
A mama és a kislánya kijött az öltöző vécéjéből, és elhaladt
mellettünk. Kaidan reménykedve nézett rám, én azonban
megráztam a fejem. Nincs az az isten, hogy még egyszer bemenjek
oda!
– Gyere, Kai! Híreim vannak a számodra. Nem is akármilyenek.
– Minden oké? – nézett rám aggódva.
Részletesen be akartam számolni a fejleményekről, de nem itt,
a szabadban.
Felvettem a ruhám a fürdőruci fölé, begyűjtöttem Jay-t, és
hárman visszaindultunk a házba. Kaidan továbbra is kanos
pillantásokkal ostromolt. Szótlan ígérete megdobogtatta a
szívemet.
– Csigavér! – súgtam oda neki.
Otthon Patti megölelgette Kaidant. Rég nem láttam ilyen
boldognak. Továbbra is dúdolva tett-vett a konyhában, és fülig érő
szájjal vágta fel, metélte szét a hozzávalókat a főzéshez.
Mi hárman letelepedtünk közben, és beszélgettünk.
– Gondolom, apám alakot vált, mert Richard Rowe kinyiffant
három napja – mondta Kaidan.
– Mit jelent az, hogy alakot vált? – érdeklődött Jay.
– Ez akkor van, ha egy herceg megszabadul a testétől –
magyaráztam. – A régi testnek annyi, mikor a lélek elhagyja, ezért
újba kell költöznie… és új életet kezdenie.
– Brutális! – suttogta Jay.
– Az apám még várni akart ezzel néhány évet, de aztán
meggondolhatta magát – nézett rám Kai. – Féltem, nehogy szellem
alakban kísértsen meg, mert tán nem ismerted volna fel. Nem,
neki testre van szüksége ahhoz, hogy megszagolgasson. Úgy
saccolom, egyelőre erre még nem kerül sor, még van egy kis időnk.
– Hát… ami azt illeti… talált már magának testet – böktem ki.
– Találkoztál vele? – képedt el Kaidan.