Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Mi lesz, ha bejön valaki? – kérdeztem.
A sima csempéknek préselte a hátamat.
– Majd nyitva tartom a fülemet. – Fogta a törülközőmet, és a
padlóra ejtette.
Újra csókolózni kezdtünk. Lassan én is beindultam. Közelebb
húzódtam hozzá, olyan csodás volt a keze érintése naptól felhevült
bőrömön. Valóban ezt műveljük? – futott át azért az agyamon.
Nyilvános helyen szeretkezünk?
Fogd be, jó! – szólt rá testem az eszemre. – Hiszen ez csak pár
lopott perc. Abbahagyjuk, mielőtt komolyan beindulnánk.
Odakintről hangokat hallottam. Mindketten megdermedtünk.
– A francba! Jön valaki.
Két másodperc múlva női hang csendült a mosdóban. Kai a
csempének szorította a homlokát, és szorosan behunyta a szemét.
– Ide gyere, édes! Jó kislány vagy. – Szuper. Egy mama ültette
rá a vécére a porontyát. Tök perverznek éreztem magam.
Miután meghallottam, hogy a vécéajtó becsukódik mögöttük,
kikémleltem, majd lábujjhegyen kilopóztam, és Kaidant is magam
után húztam.
Megkockáztattam, hogy hátranézzek. Égetett a tekintete.
– Később – ígértem neki.
Közvetlenül a medence előtt, a napernyő alatt megállított.
Szembefordított magával, és homlokát az enyémhez hajtotta.
– Egyelőre nem vagyok teljesen oké, nem tudok visszamenni.
Gondjaim vannak a koncentrációval.
Szárazon felnevettem. Tudtam, hogy komolyan beszél, hiszen
én is fel voltam pörögve rendesen.
– Értelek, bébi – suttogtam, és megszorongattam a bicepszét.
Ami azt illeti, ezzel magamon sem sokat segítettem. Elengedtem
hát a karját. – Menjünk haza. Ott mindent elmondhatunk
egymásnak, és aztán… tudod…
– Tudom – lehelte lángoló tekintettel.
Egész testemben megborzongtam.