Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

a medencébe a válláról. Elnyújtóztam a nyugágyon, és a hasamra
gördülve elégedetten figyeltem őket.
Elálmosított a pancsolás zaja.
Ekkor csodálatos hangot hallottam…
– Takard el a popód, és mindenki megkönnyebbül.
Fejemet felemelve Kaidannal találtam szemben magam, ő
hajolt le hozzám. Itt volt hát! Már épp keltem volna fel, amikor
tekintete végigsiklott a testemen, és megállapodott a fenekemen.
Helló, izzó, parázsló szempár!
Kétszer olyan perzselőnek éreztem a nap sugarait, mint egy
perccel ezelőtt.
Magamra vetettem a törülközőt, arra kényszerítve Kai-t, hogy
inkább a szemembe nézzen.
– Szia – suttogtam.
Megsimogatta az arcomat, én pedig ráhajoltam a tenyerére.
– Úgy érzem, mintha ezer éve nem láttalak volna – mondta
lágyan. – Piszokul hiányoztál!
Felnyúltam, és kezére tettem a kezemet.
– Nekem is hiányoztál.
– Hanem továbbra is nagy bajban vagy… kívánlak – vált
fátyolossá a hangja.
– Oöö… – kémleltem magam körül.
– Gyere velem! – komolyodott el. Kézen fogott. Alaposan ki
kellett lépnem, hogy tudjam tartani vele a tempót, miközben a
törülközőt is magamhoz kellett fognom. Jay észrevett minket, és
odaintegetett a medence közepéről. Mikor azonban megpillantotta
Kai elszánt arcát, felvonta a szemöldökét. Vállat vontam, mint aki
nem tehet semmiről, mire megrázta a fejét. Fülig pirultam.
Kai a női öltözőbe vezetett. Mikor kinyitotta az ajtaját,
körbelestem és félve visszahúzódtam.
– Nem jöhetsz be ide! – suttogtam.
Hanem csak húzott magával tovább.
Egy lélek sincs itt.
A következő pillanatban már egy zuhanyozófülkében álltunk,
és hevesen csókolóztunk az elhúzott függöny mögött.