Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Úgy érted, nincs… ööö…
– Le kellett vetnie a testét – mondtam halkan.
– Hűha! – kontrázott rá Jay is. – Az apád földi testtel is épp elég
ijesztő volt. Képzelem, milyen most, szellemalakban.
– Na, ja. Fura ez az egész. Most épp új test után néz – tettem
hozzá.
Patti behunyta a szemét. Miután mélyet sóhajtott és bólintott,
folytattam.
– Tudtuk, hogy Pharzuph kerestetni fog, ezért Kaidannal úgy
döntöttünk…
Patti felsikoltott, és talpra szökkent.
– Összeházasodtok, ugye?
Jay döbbenten nézett hol az egyikünkre, hol a másikunkra.
– Ejha! Ezt nevezem!
Annyira elöntöttek az érzelmeim, hogy nem jött ki hang a
torkomból. Némán bólintottam hát.
Patti, továbbra is ujjongva, felrángatott ültömből, és újra
átölelt. Izgalmán talán megütközhettem volna annak fényében,
miért esküdtünk össze Kaidannal, Patti azonban nem törődött
ilyen aprósággal. Őt a szerelmünk érdekelte és az, hogy minden
nehézség ellenére csak kivívtuk a boldogságot.
– Jaj, édes kislányom! – mondta. – Tudtam, hogy nincs az az
erő, ami elválaszthatna benneteket egymástól.
Miután ő elengedett, Jay ölelt át.
– Ez kész őrület, de azért király. Gratulálok!
– Kösz.
Leültünk, még mindig felspannolva a nagy hírtől.
– És mi történt azután? – firtatta Jay, de aztán fülig pirult. –
Már nem közvetlenül utána, hanem később.
Ha ezt akarják, megkaphatják. Elmeséltem, hogyan tört rám a
koleszben Pharzuph új alakjában. Döbbenten, undorodva
hallgatták.
Miután befejeztem elbeszélésemet, Patti hatalmasat sóhajtott.
– De legalább ma este együtt lehetünk. Megyek is, beteszem a
pulykát a sütőbe, és nekiállok főzni. Ti meg menjetek,