Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Annyira örülök, hogy itt vagy! – lelkendezett. – Tényleg
biztonságban vagyunk?
– Igen. Ma az összes herceg elrepül Svájcba, ezért az óriásokkal
itt találkozunk.
– Mindenki jön? – meresztett nagy szemeket Jay. Marna
eszerint még nem közölte vele a hírt.
– Na, ja. Az összes szövetségesünk – mondtam.
Nagyot ugrott örömében, és a levegőbe öklözött.
– Gyertek, segítsetek behozni a kaját! – mondtam, és én is a
mennyországban éreztem magam. Kijöttek velem. Hárman
behordtuk az ételeket.
– Pulykát is hoztál? – ámult el Patti. – Jaj, drágám, ez csudajó!
Mindent bevittünk, és lepakoltunk a konyhában. Körülnéztem
a rozsdamentes acél kütyükön és a csillogó-villogó csempén.
– Hú, ez a ház…
– Enyhe túlzás? – fejezte be helyettem a mondatot Patti. –
Nevetségesen puccos? Hát, igen. A papádnak nincs ki a négy
kereke. – Ezt azonban mosolyogva mondta, miközben kicsomagolta
a pástétomokat.
– Hú, ez édesburgonyával van töltve! Fincsi lehet – mondta Jay.
– Kissé depisebb volt, mint máskor, bár ez a körülményeket
tekintve teljesen érthető volt.
– Szóval, mit választotok? – kérdeztem. – Kezdjem a legjobb
hírrel, vagy mondjak el mindent sorjában?
– Mondd sorban – javasolta Jay.
Patti türelmetlenül felvonta a szemöldökét. Jay arckifejezését
látva mégis azt morogta:
– Jól van, mondd sorban, de gyorsan!
Marna még nem beszélt Jay-jel, ezért egyikük sem tudott arról,
hogyan találtunk rá Gingerre. Mind bementünk az elegáns
nappaliba. Patti és Jay elragadtatva hallgatta a beszámolómat.
– Aztán megjelent ez az óriási szellemlény – mondtam. Patti
elkerekedő szemmel hüledezett, mikor leírtam a kosra emlékeztető
jelenést. – És nem találjátok ki, ki volt az. Apu!
Patti szívére szorította a kezét.