Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

fejemben, hogy Pattinek és Jay-nek is üzenek, ezt azonban
másnap reggelre halasztottam.
Annyira feldobott, hogy mindenkit újra látok, és Pharzuph
jelenléte is aggasztott, végig forgolódtam hát az éjszaka hátralévő
részét. Napkeltekor nyomott el az álom. Égető szükségem volt erre
a néhány órányi nyugodt alvásra.
Mikor kábán és kávéra megszomjazva felébredtem, azt kívántam,
bárcsak messzebbre tudnám kiterjeszteni természetfölötti
hallásomat. Jó lett volna tudni, lelépett-e Pharzuph. Mikor
azonban végigpásztáztam a környéket, túl nagy volt a zsivaj ahhoz,
hogy bármit kiszűrhettem volna ebből. Más óriások jobban
csinálták, de nekik több éves gyakorlat állt a hátuk mögött.
Miután lezuhanyoztam és felöltöztem, bementem a városba.
Egy forgalmas kávézóban megkávéztam, közben azonban végig
nyitva tartottam a szemem. Már most reggel nagy volt a hőség,
mégis sokkal kellemesebbnek tűnt, mint az a fojtó fülledtség,
amihez hozzászoktam. Épp kifizettem a tejeskávét, mikor
egyszeriben elcsöndesült a kávézó.
Menten libabőrös lett a hátam.
– Szent Habakuk…
– Benne van a focicsapatban?
Megfordulva kit látnak szemeim, ha nem a szexisen hanyag
öltözetű Pharzuphot, akit suttogók sötét felhője vett körül.
Láthatóan élvezte, hogy minden szem rá szegeződik. Szőke haja
még vizes volt a tusolástól, és a borostája is épp serkedőben volt.
Jéghideg tekintete visszavett ugyan a vonzerejéből, noha kétlem,
hogy ezt bárki nyugtázta volna.
– Na, hogy töltötted az éjszakát? – szólt oda halkan, élveteg
mosollyal.
– Sikeresen, uram. – Keményen meg kellett markolnom a
kávéscsészét, hogy ne remegjen a kezemben. – És te, herceg?
– Emlékezetesen – terült szét széles vigyor a képén. – Szívesen
maradnék még egy éjszakára, de dolgom van. Úgy is mondhatnám,
irigyellek. – Felnevetett ezen a nevetséges kijelentésen, és