Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Pharzuph és a hercegek ma este csúcstalálkozót hívtak össze…
talán, hogy megosszák egymással felfedezéseiket, és kisüssék, mi
legyen a következő lépés. Svájcba mennek.
Svájcba?
Egy síüdülőbe. Szeretik összekötni a kellemeset a hasznossal,
tudod. És mivel a múltkor Vegasban üléseztek, most némi
változatosságra vágytak.
Apu, aki nem volt ilyen gondolkodású, természetesen mást
javasolt. Ő nem szerette összekeverni a szórakozást és a munkát.
Ez a hír jókedvre derített.
Lássuk csak. Nem azt jelenti ez, hogy mi, óriások néhány napig
biztonságban leszünk? – kérdeztem.
Igen, de azért légy óvatos – figyelmeztetett. – Szerintem úgy
negyvennyolc órátok lesz holnap délutántól, amikor mind úton
lesznek. Egyesek tovább is maradnak két napnál, de ne nagyon
bízz ebben. Ha össze akarod hívni a szövetségeseidet vagy
kapcsolatba lépni velük, akkor ez a legalkalmasabb idő erre.
És Pattit is meglátogathatnám! – csaptam össze mosolyogva a
kezem. Ettől mintha ellágyult volna kissé.
Igen, menj el hozzá, és add át neki üdvözletemet!
Hiányzott, hogy nem ölelhetem át. Jobb híján rámosolyogtam
hát ijesztő ábrázatára, amivel széles jókedvre derítettem.
És képzeld, mi történt! Beszéltem Marianthával! –
Megmerevedett erre a bejelentésre. – Azért jött, hogy gratuláljon a
házasságomhoz. Gyönyörű volt, apu!
Hátrébb lebegett kissé súlytalan könnyűséggel, és azt suttogta:
Igen, gyönyörű, és tele van szeretettel. Annyira hasonlítasz rá,
kislányom!
Feltartottam a kezem, és összevertem tenyerem az ő óriási,
éteri tenyerével.
Szeretlek, kicsim! – mondta.
Hallgattunk egy sort.
Vigyázz magadra! – mondtam aztán. – Bárhová mész is,
remélem, hamarosan újra látlak.