Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

alattvalói majd olyasmikbe kényszerítik bele ezeket a szegény
csajokat, amitől évekre megutálják önmagukat. Mert a herceg nem
kizárólag szexben utazott. Nem, ő a lelkeket akarta porig alázni. A
külseje is alattomos fegyver volt, előnyös csomagolásban.
Egész éjjel egy bárban rontottam a levegőt. Reszkető térddel
ültem ott, és Kaidanra meg a gyönyörű éjszakánkra gondoltam.
Mikor Pharzuphra terelődtek a gondolataim, elszorult a gyomrom.
Vajon sejti-e Kai, hogy az apja testet cserélt? Kapott-e hírt
Richard Rowe-ról, akit talán munka közben ért a halál New
Yorkban vagy atlantai puccos otthonában? Annyit mindenképpen
tudott, hogy Pharzuph vadászik rám, és ki akarja szagolni, szűz
vagyok-e még. Legszívesebben felhívtam volna, hogy
megnyugtassam, túl vagyok a vizsgálaton, és megúsztam élve.
Mekkora szívás ez az egész!
De legalább bevált a tervünk, és ez mosolygásra késztetett.
Kaidannal átmenetileg lekerültünk a gyanúsítottak listájáról.
Sajnos azonban apu továbbra is rajta volt. Nem is az utolsók
között.
Erre gondolva nyomban lehervadt arcomról a mosoly.
– Hé, fizethetek még egy italt?
Ránéztem a helyes srácra, aki leszólított. Az általam
kiválasztott bár mostanra megtelt emberrel és zajjal. Jobbára
azonban baráti társaságok jöttek ide, ezért senki nem szúrt még ki
magának eddig. Pharzuph a jelek szerint túlontúl elfoglalta magát
ahhoz, hogy rajtam tartsa a szemét, mégsem akartam kockáztatni.
Különben is minimum hat suttogó járta ma az éjszakát, melóznom
kellett hát.
– Mit szólnál ahhoz, ha célba lőnénk, és a vesztes fizetne a
másiknak – javasoltam a srácnak.
– Nem is tudom – szívta a fogát. – Hogy venné ki magát, hogy
egy csinos csaj, akivel csak most ismerkedtem meg, fizetné az
italomat.
– Á, szóval erről van szó? – Lehuppantam a székről. Magamat
is megleptem, milyen könnyed tudok lenni, néha azonban a
srácokat móresre kell tanítani, amiért alábecsülik a női nemet.