Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Komoly. Bajba.
Hú, kezdett egyre inkább melegem lenni a paplan alatt.
Lelöktem magamról. Tök fáradt voltam, mégis megkönnyebbültem,
és folyton nevetnem kellett.
Mikor már egy perc is elmúlt újabb SMS nélkül, én küldtem
egyet.
Első próbálkozás a te béna csajodtól.
Azonnal érkezett a válasz, amitől fülig ért a szám.
Dehogy béna. Nincs az a hideg zuhany, amivel le tudnám hűteni
magam.
Bocs – írtam vissza, és továbbra is mosolyogtam, mint a
vadalma.
Most el kell mennem, van 1 kis dolgom – jött a válasz. – PS
*@etlek.
Én is *@etlek – írtam vissza.
Nagyot sóhajtottam, kitöröltem a teljes beszélgetést, és a
párnámra hanyatlottam. Szegény Kaidan! Nem akartam felhúzni,
habár el kellett ismernem, örültem, hogy így alakult.
Valamivel később kopogtatás riasztott fel mély álmomból. Kábán
pislogtam az ablak felé. Sötétedett már. Újra felhangzott az iménti
kopogtatás. Lekapcsoltam a zenét, és az ajtóhoz mentem, de nem
nyitottam ki.
– Ki az? – kérdeztem odabentről.
– Anna Whitt, te vagy az? Csomagot kaptál, a recepció küldi.
Résnyire nyitottam az ajtót. Nyurga, szőke srác állt előttem,
kezében egy dobozzal – közönséges doboz volt, nem látszott rajta
semmi különös.
– Beadnám, ha lehet – mondta a srác.
– Köszi – feleltem, és utat engedtem neki.
A világ legszexisebb srácához mentem férjhez. Hanem aki most
belépett, az sem volt akárki. Nem mintha egy percig is érdekelt
volna. Magas, széles vállú volt, akár egy focista, hullámos hajú,
széles mosolyú, vérbeli amerikai srác. Hatalmas önbizalom