Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

életöröm. Pláne, mikor arra gondoltam, mennyivel könnyebb lesz
nekik is, ha megszabadítjuk a világot a démonoktól…
A diákok és családtagjaik között az udvaron átkelve fura
gondolatom támadt.
A fenébe is, férjezett nő lettem! Elbambultam, és megbotlottam
ettől a felismeréstől. Aztán jót nevettem, és a fejemet ráztam,
mekkora bolondság is ez.
A kokszban én tartottam az ajtót egy ágyat cipelő papának és
mamának. A lányuk mögöttük lejtett be SMS-ezve. Hagyta, hogy őt
is kiszolgáljam, és közben végig levegőnek nézett.
– Szívesen, máskor is – vigyorogtam a szeme közé.
Úgy bámult rám, mintha elment volna az eszem.
Elmentem mellettük, fel az ötödik emeletre, ahol a folyosó
végén beengedtem magam a parányi egyszemélyes szobába. Ahogy
az ajtó becsukódott mögöttem, egy pillanatra azt hittem, rossz
helyen járok. Valaki ugyanis már becuccolt ide. Aztán megláttam
egy cetlit:
Nem tudom, lesz-e elég időd vásárlásra. Remélem, segítettem kissé. P.
Könnybe lábadt szemem. Volt ott egy rattan vázas fotel bolyhos
lila párnával és hozzáillő szőnyeggel; levendulakék ágynemű; új
frigó és mikro; étel-ital; fürdőszoba-felszerelés az összes
hozzávalóval; a ruháim doboza meg aprópénz a közös mosógép
működtetéséhez.
Vajon úgy szállíttatta ide Patti, vagy maga cipekedett? – fordult
meg a fejemben. Megsajdult a szívem. Annyira hiányzott!
Letöröltem a könnyeimet, majd nekiláttam, hogy kicsomagoljak, és
rendet tegyek a szobában. Kezdett egyre otthonosabb lenni, bár
korántsem éreztem itt otthon magam.
Bekapcsoltam a hordozható lejátszómat, és feltettem Marna
romantikus slágereit, aztán elterültem az ágyon, remélve, hogy
hamarosan elalszom. Miközben a zenét hallgattam, felidéztem a
múlt éjszakát; hogyan fintorgott Kaidan bizonyos számoknál, és
milyen komoly volt a képe, amikor kizárólag velem foglalkozott.