Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

combom belső felét vette kezelésbe. Csípőm felágaskodott, és a
vágy hangjai törtek elő a torkomból. Micsoda tűz!
Felkuncogott, és visszanyomta a csípőmet. Már megint. Nem is
volt ez olyan vicces. Aztán folytatta a lábszáramnál.
– Kérlek! – suttogtam, mert sokkal, de sokkal többre vágytam.
– Még nem – mondta a maga őrjítően ráérős módján.
Felnyögtem, mikor a hasamra fordított, és félresöpörte a
hajamat. Hátam hiperérzékenyen reagált meleg szája minden
érintésére. Ma éjjel aztán nem volt szükség tapintásérzetem
kiélesítésére! A puha paplant markolásztam. Hogyhogy ő nem
veszti el a fejét? Tudtam, hogy kanos lehet már, mert édes narancs
és zöldcitrom-illat lengett körül, a feromonjai, ami arról
tanúskodott, hogy ő is felizgult rendesen. Ennek ellenére mégis
tartotta magát, amit sehogyan sem értettem.
Különösen a derekam volt érzékeny. Mikor ott kezdett csókolni,
megállt bennem az ütő. A bugyimhoz érve gyöngéden
végigharapdálta a csipkét, és halkan felmordult. Ujjai szorosabban
feszültek a csípőmre. Belemosolyogtam a paplan puhaságába. Na,
végre! Ez lehet a gyengéje.
– Vedd le! – szólt rám.
De nem várta meg, amíg megteszem, húzni kezdte lefelé a
csipkés anyagot.
Megkockáztattam, hogy hátrasandítok a vállam fölött. Meredt
szemmel bámulta meztelen testemet.
– Istenem, atyám! – lehelte.
Átfordultam a hátamra. Fölém hengeredett. Mindketten
nehezen szedtük a levegőt. Mozdulatlanul tűrtem, hogy
végigmérjen, összekócolódott hajamtól le egészen vörösre festett
lábkörmeimig. Az övcsatjához nyúltam, hogy magamra húzzam, ő
azonban szájához vonta az ujjamat, és harapdálni kezdte őket
hófehér fogaival.
– Még nem végeztem.
Hátrahanyatlottam, mert szája ismét a hasamon járt, aztán
egyre lejjebb és lejjebb.
Jesszusom!