Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

szélét, majd áthúzta a ruhát a fejem felett. Nehezen, zihálva
szedtem a levegőt. Lerúgtam magamról a cipőt. Hagyta, hogy a
pólóját meg én fejtsem le róla, mikor azonban a sortjához nyúltam,
megállított.
– Még ne – mondta az iménti gonoszkás mosollyal.
Kikapcsolta pánt nélküli melltartóm csatját, és mikor a földre
hullott, elszégyelltem magam, és a melleim elé kaptam a kezem.
Összeszűkült a szeme. Úgy éreztem, hogy a dolog magyarázatra
szorul, akkor is, ha látott már pucéron.
– Én… – képtelen voltam hangosan kimondani, mire gondolok.
Kétségkívül tömérdek randa női testet látott már. Nem akartam,
hogy az enyém is közéjük tartozzon.
Ekkor azonban kezét a kezemre tette, és komolyan nézett rám.
– Biztosíthatlak, tökéletes vagy!
Ezzel gyöngéden elvonta a kezem a mellem elől. Légzésem még
jobban felgyorsult, miközben végigjártatta szemét félmeztelen
felsőtestemen, aztán behunyta. Mikor újra kinyitotta, ugyanolyan
vadul nézett rám, mint addig.
– Ahogy mondtam. Hibátlan vagy. Most azonban gyerünk,
ágyban a helyed!
Ettől totál beparáztam.
Felmásztam az ágyra. Édes kínzás vette kezdetét. O az oldalán
hevert mellettem, és lassan, ráérősen végigcsókolta a testemet.
Megpróbáltam közelebb húzódni, ő azonban kezét csípőmre téve
hátratolt. Mikor szája a vállamon járt, felnyögtem. Elmosolyodott.
Megcsókolt egy parányi szeplőt a vállamon, amit addig észre sem
vettem. Lassan lefelé haladva a kulcscsontomon sorra vette előbb
az egyik, majd a másik mellemet. Ujjaimat közben a hajába
temettem.
Nem szegte meg az ígéretét. Szeplőim boldogan üdvözölték a
kivételes kényeztetést, hanem testem többi része lázadozni és
féltékenykedni kezdett. És ez csak a kezdet volt. Mire az
ágyékomhoz ért, alig kaptam levegőt.
Nem nyúlt a csipkés fehér bugyihoz, haladt tovább. Mostanra
bizonyosra vettem, hogy az őrületbe akar kergetni. Szája most a