Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy a tested valamennyi
szeplőjének be szeretnék mutatkozni?
Megigézve bólintottam, némán, mert nem bíztam a
hangomban.
– Nos, itt az idő, hogy valóra váltsam az ígéretemet.
Levegőt sem kaptam izgalmamban. Kaidan behunyta a szemét,
és felsóhajtott. Mikor újra kinyitotta, csak félig volt nyitva, és mély
mormogás tört fel a torkából.
– Olyan átkozottul finom az illatod!
Megragadta a kezem, és a fürdőszobán keresztül visszavezetett
a szobába. Ereimben vadul zubogott a vér. Izmos hátát és vállát
néztem. O a férjem}. Az a srác, aki felállt a csúcstalálkozón, és az
életét is hajlandó lett volna kockáztatni értem.
Elengedte a kezem, és a táskájához ment.
– Megkértem Márnát, szedjen össze ezt-azt a számunkra.
Néhány ruhát holnapra, ételt… effélét. Azt mondta, zenét is
letöltött nekünk ajándékképpen. Kicsit félek, vajon mit választott.
– Elővette az MP3-as lejátszót, és megnyomta rajta a lejátszás
gombot. Népszerű sláger hangjai töltötték be a helyiséget.
– Country zene? – fintorodon el Kaidan.
– Nekem bejön – nevettem fel, mire ő felnyögött.
– Inkább az én lejátszómat kéne hallgatnunk. – A zsebébe
nyúlt, én azonban tagadólag ráztam a fejemet. Nem voltam abban
a hangulatban, hogy heavy metált hallgassak.
– Gyere, Kai… a szeplőim egyre türelmetlenebbek.
Felegyenesedett. Tekintete az enyémbe kapcsolódott, miközben
démonjele vadul forgott és lüktetett. Nagyot dobbant a szívem
önnön merészségemtől. Közelebb lépett, mire megroggyant a
térdem. Földszagú citrusferomonok felhője úszott körülötte.
Észvesztő egy illat!
– Hát akkor nem váratom őket tovább.
Azt vártam, hogy letépi rólam a ruhát, ehelyett úgy kezdett
csókolni, mintha időmilliomosok lennénk. Szája és nyelve előbb
felmelegített, aztán felforrósított. Csókolózás közben hátradöntött.
Az ágyra pottyantam. Ujjai lassan felfele gyűrték selyemruhám