Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Begazoltam ettől a gondolattól. Az érzéseimmel nem volt baj,
hiszen nem lehetett elég közel hozzám, mindamellett ismeretlen
terep volt ez a számomra.
– Mi a baj? – kérdezte.
Megráztam a fejem, és közben totál idiótának éreztem magam.
– Tök tapasztalatlan vagyok én ehhez – mondtam.
– Anna! – Nem vette le rólam a kezét, és nem lépett el tőlem.
– Igen?
– Mikor érezted magad ügyetlennek, amikor együtt voltunk?
– Hmm… azt hiszem, soha – mondtam kis töprengés után.
– Na, látod! Bizonyos dolgok maguktól jönnek, úgyhogy kár
aggódni. Ne félj, majd én vigyázok rád!
Egek! Nem mintha ez megnyugtatott volna.
– Csakhogy én is örömet szeretnék okozni neked – suttogtam. –
Meg kell mutatnod, hogyan csináljam.
Elmosolyodott, gonoszkás, szexi mosollyal.
– Nem olyan nehéz a kedvemre tenni, mint hiszed. És ne
aggódj… mindent megmutatok, amit csak kívánsz.
Nagyot nyeltem, mert gombóc képződött a torkomban.
– Különben pedig… – komolyodott el, és megköszörülte a
torkát. – Két napja, mikor apám rád küldött… legelőször is
orvoshoz mentem. Biztos, ami biztos alapon, hátha mégis történik
köztünk valami… nem mintha beterveztem volna, de azért nem árt
az óvatosság.
– A – mondtam, mikor leesett a tantusz, és Mamára gondoltam.
– Megnézetted, hogy tényleg…
– Steril vagyok-e. Igen, az vagyok.
Eddig eszembe sem jutott, hogy én is teherbe eshetek. Még
azután sem, ami szegény Mamával és Jay-jel történt. Most hálás
voltam Kai-nak, hogy ő viszont gondolt erre.
– Köszönöm – suttogtam, de összekoccant a térdem. Totál
elvesztettem a kontrollt magam fölött. Betett nekem ez a vetkőztető
szempár.
– Anna… – szólalt meg rekedt, fátyolos hangon.
– Igen? – hebegtem.