Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– A fejük feletti rekeszekben – kiáltották az ikrek kórusban,
miközben Blake elmerült a leszállás lebonyolításában.
Mialatt ők egymással voltak elfoglalva, Kaidannal szorosan
összekulcsoltuk az ujjainkat. Újdonsült férj-feleségként
egyéjszakás nászutunk színtere felé tartottunk, ami történetesen a
világ egyik természeti csodája volt.
– Jaj, srácok, nézzetek ki az ablakon! – kiáltott fel Blake.
Lélegzet-visszafojtva bámultuk az alattunk lévő tágas térséget,
ezt a Föld felszínén nyílt gigászi hasadékot, amely a végtelenbe
nyúlt, mérhetetlen mélyen. Fenséges látvány volt, kísérteties.
Kaidan szemének kék mélységeit fürkészve beleborzongtam abba,
amit ígért. Nagy nap volt a mai; ami csodálatos, kimondhatatlanul
gyönyörű élményeket kínált.
Ahogy lefelé ereszkedtünk, a lelkem egyre magasabbra
szárnyalt. Megköszöntem az égnek, hogy fura sorsfordulataival
valóra váltotta rég veszni látszó vágyaimat.
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
TÜRELMETLEN SZEPLŐK
Kaidannal elbúcsúztunk a többiektől, és együtt taxiba szálltunk.
Közben egyre az eget fürkésztük, nem lesnek-e ránk suttogók. Túl
szép volt ez ahhoz, hogy igaz legyen. Magam előtt is szégyelltem, de
soha semmit nem óhajtottam annyira, mint ezt az éjszakát vele.
Kétévi epekedés után végre egymáséi lehetünk, ami ráadásul a
biztonságunkat is megnöveli valamelyest.
Továbbra is alig hittem el, hogy ez lehetséges. Olyan görcsösen
rettegtem a kardmarkolattól és a kérlelhetetlen ítéletétől, hogy nem
vettem számításba a szerelem és a hűség hatalmát. Ez volt az, ami