Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Nos, tudjátok, mi következik, skacok. Amit Isten egybekötött,
ember el nem választhatja.
És démon sem, tettem hozzá gondolatban.
Magamon éreztem Kaidan tekintetét, és visszahelyezkedtem a
pillanatba.
Blake hátba veregette a haverját.
– Most következik a legjava. Csókold meg a feleségedet!
– Épp ideje – morogta Kaidan, és fölém hajolt.
– De ne nyelves csókkal smároljatok! – rikkantotta el magát
Ginger.
– Miért ne? – ellenkezett vele Marna.
Kaidan még várta, hogy abbahagyják, én azonban nyaka köré
fontam a karom, és szájára tapasztottam a számat. Nem esett
nehezére átadnia magát nekem. Egy pillanatig a nyelve is puhán
az enyémhez ért, mielőtt elhúzódtunk egymástól, és egymásnak
támasztottuk a homlokunkat.
Férj és feleség voltunk.
– Lehetséges, hogy tényleg megcsináltuk? – suttogta elkerekedő
szemmel. Mosolyogva bólogattam, miközben bolondos, repeső
öröm töltötte be a szívemet. Az utastér szinte remegett a jóféle
energiától.
– Normális, hogy ennyire begerjedek egy esküvőtől? – kérdezte
Kai.
– Te már egy fuvallattól is begerjedsz – röhögött fel Ginger.
Én is felkuncogtam, Kai pedig rám vigyorgott.
– Bemutatom nektek Mr. és Mrs. Rowe-ot – közölte velünk
Blake.
– Azanyját! – sóhajtott fel Marna.
– Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer ezt hallom –
morogta Ginger.
– Én sem – mondta Kaidan, és ismét a számnak esett.
Elevenebbnek és elégedettebbnek látszott, mint valaha.
– Most pedig irány a végcél – mondta Blake, és a pilótafülke
felé indult.
– Egész pontosan hová megyünk? – kérdeztem.