Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Kaidan elködösülő, csodálkozó tekintettel nézett rám. Meleg
ujjai fel-le jártak a kezemen. Rámosolyogtam. Mikor
visszamosolygott, addig soha nem tapasztalt tiszta öröm töltött el.
– Elő a gyűrűkkel! – vezényelt Blake.
Hú, gyűrűk! – ijedtem meg.
– Jaj, nekem nincs…
Most azonban Kaidan lepett meg azzal, hogy a zsebébe nyúlt.
– Én ezt intéztem el három óra alatt – mondta csöndesen.
Csaknem szégyenkezve, bátortalanul húzott elő egy férfi
platinagyűrűt, amelyen fura fekete rovásírásféle volt látható… Pont
egy rockersráchoz illőn. Aztán az én női platinagyűrűm
következett, amelyet indák fontak körül, és egy kicsiny, kerek
smaragdkő tündökölt a közepén. Finom művű, gyönyörű darab
volt. Ugyanakkor nem hasonlított a hagyományos jegygyűrűkre,
nyilván elővigyázatosságból.
– Szerintem mától fogva az ellentétes kezünkön kellene
viselnünk őket – magyarázta Kai. – És mivel ez a mi titkunk, a
csillagjegyünkhöz illő követ választottam gyémánt helyett. A
méretet illetően találgatásokra voltam utalva. De kicsi a kezed.
– Ez csodás! – suttogtam sugárzó mosollyal, mire
megkönnyebbülten elvigyorodott.
Kezembe nyomta a jókora férfigyűrűt.
– Kai, előbb rajtad a sor – szólt közbe Blake.
Erre ő ujjamra csúsztatta a gyűrűt. Tökéletesen illett rá.
Kaidan halkan ismételte Blake után eskünk további szövegét:
– Eljegyezlek téged ezzel a gyűrűvel. Viseld szerelmünk és
frigyünk zálogaként.
E ponton még bőgni is elfelejtettem, és csak mosolyogtam.
Felhúztam a gyűrűjét Kaidan ujjára, és utánamondtam:
– Eljegyezlek téged ezzel a gyűrűvel. Viseld szerelmünk és
frigyünk zálogaként.
Ismét összekulcsolódott a kezünk. Néma csend honolt a gépen,
csupán a motor berregése hallatszott. Blake-re néztünk, a
folytatásra várva.