Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

egyik ablak melletti ülésre, és behunyta a szemét. Ez megtörte
révült állapotomat. Egyvalaki töltötte már csak be a tudatomat.
Kaidan.
Hátul ejtőzött egy padkán, és egyik kezével a tarkóját
támasztotta. Ahogy meglátott, vörös démonjele vad lüktetésbe
kezdett. Lélegzetem visszafojtva álltam előtte a széksorok végében.
Mindössze néhány lépés választott el minket egymástól, de totál
lebénultam.
Nem látszott rajta sem ijedség, sem kétkedés, erre fogadni
mertem volna. Éppenséggel lerítt róla, mennyire akar engem,
amitől jócskán megugrott a pulzusom.
Aztán magához intett. Marna, aki vele szemben ült,
megköszörülte a torkát, felállt és elment mellettem, majd nekünk
háttal lehuppant az egyik ülésre a tesója mellé.
Közelebb léptem Kaidanhoz, míg a térdünk egymáshoz nem
ért, úgy néztem le rá. Félő volt, hogy a szívem a következő
pillanatban kiugrik a mellkasomból.
– Szia – nyögtem ki nagy nehezen.
– Neked is szia. – Olvadékony hangja és vetkőztető pillantása
fikarcnyit sem lassított a pulzusomon. – Észvesztő vagy! Tök
szakadt vagyok hozzád képest.
Ugyanaz a térdnadrág, testhezálló póló és edzőcipő volt rajta,
mint máskor.
Kár volt így kiöltöznöm, gondoltam.
– Te mindig jól nézel ki – mondtam gyorsan.
Ginger felrötyögött mögöttem, mire Marna lepisszegte. Kaidan
lehúzott maga mellé a csípőmnél fogva. Felemeltem a hajam a
nyakamról, mert hirtelen túl melegem lett. Remegett a kezem.
Kai kezébe vette a kezem, és megcsókolta a tenyerem, aztán
jelbeszéddel közölte: Csak nyugi!
Összeszedtem magam, és szembenéztem vele, de annyira
komoly volt, hogy újra lesütöttem a szemem. Sehogyan sem
tudtam erőt venni az izgalmamon. Közel húzott magához, én pedig
az ölébe másztam, és a nyaka hajlatába temettem az arcomat.