Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Nem, kösz – motyogtam, és elinaltam. Kai nem az a fajta srác
volt, aki a fodrokra kattan rá.
Közben totál fel voltam spannolva. Nem az az émelyítő
idegesség volt ez, ami a hercegektől fogott el, hanem izgatott, kerge
boldogság… szinte megrészegedtem a várakozástól.
Megmámorosodtam Kai-tól. Oké, tudom, milyen szirupos is
mindez, mégis ez volt a lelkiállapotom.
Ugyanakkor nyitva tartottam a szemem, nincsenek-e a
közelben sötét suttogók vagy hátborzongató óriáskölykök. Ha bárki
megpróbál keresztbe tenni bámulatos terveinknek, tuti, hogy
bevetem majd a bennem élő démont, döntöttem el magamban.
Vásároltam néhány tisztálkodó szert és pár cuccot az útra.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve egy nyári ruhát is megvettem. Nem
valami csicsásat, de csak nem esküdhettem farmerben!
Nyakban megkötős, fehér darab volt, kivágott háttal. A könnyű
selyem egészen a bokámig leért, ami totál jól állt. Örömmel
konstatáltam, hogy a horzsolásaim jószerével begyógyultak.
Beültem még a fodrászhoz egy gyors igazításra. A pláza
mosdójában ruhát váltottam, aztán irány a reptér. Reszkettem,
mint a nyárfalevél, még a fogam is összeverődött.
Az ikrek a bejáratnál vártak. Marna felsikoltott
meglepetésében, mikor meglátott, és melegen átölelt. A
szerelésemet is megdicsérte.
– Bárcsak Jay is itt lenne! – sóhajtotta.
Lelombozódtam erre gondolva.
– Bizony! És Patti is.
– Huh, Patti! – mosolyodott el Ginger. Mamával csak néztünk
rá, hogy mit akar ezzel mondani. – Hogy miért mondom ezt? Mert
olyan jó fej. Sajnálni fogja, hogy kimaradt ebből az őrültségből.
– Hát, igen – suttogtam. Ahogyan Veronica is. Azt kívántam,
bárcsak mind itt lehetnének, és csak remélni tudtam, hogy
hamarosan személyesen közölhetem velük a nagy hírt.
Ginger nagyot sóhajtott, és megszaporázta a lépteit, miközben
átvágtunk a terminálon. Mamával mögötte loholtunk.