Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

mint arra, hogy viszontszeressen, és egymáshoz kössük az
életünket.
Felálltunk, mert Marna robbant be a vetítőbe, aki sovány
karját a nyakunk köré fonta.
– Király! – rikkantotta.
Mögötte Blake és Ginger nyomult be a terembe. Blake
összeverte a tenyerét Kaidanéval, és kölcsönösen megveregették
egymás vállát.
– Apám, majdnem elbaltáztad – mondta Blake. – Azt hittem,
jobban értesz a nőkhöz.
Kai oldalba bökte.
– Fogd már be! – morogta. De azért mind a ketten tovább
vigyorogtak.
Egyedül Ginger nem mosolygott. Rossz érzés volt, hogy amíg én
ünnepiek, neki épp szétesik az élete. Most is idegesen összefonta a
karját. Ideje volt újra komolyra fordítani a szót.
– Hol van apu? – kérdeztem.
– Csak körbecserkészi a terepet – közölte Blake. – Hamarosan
visszaér.
És valóban már le is hussant közénk, mire a szívem vad
dobszólóba kezdett.
Tiszta a levegő, tudatta valamennyiünkkel telepatikusán.
Időközben megbeszéltem a részleteket Melchom fiával. Mind Blakere
néztünk, aki visszakacsintott. Apu folytatta. Ma estére húzzátok
meg magatokat valami elhagyatott helyen. Holnap aztán ki-ki térjen
haza, hogy ne keltsetek gyanút.
Mindössze egyetlen éjszakánk marad? Hát, ha így van, minden
percét ki kell használnunk. Megremegett a gyomrom az izgatott
várakozástól.
Mindent előkészítettem a menyegzőre. Most mennem kell.
– Nagyon köszönöm – suttogtam.
Közelebb siklott hozzám, két szárnyát körém zárta, és fejével
fölém bukott, mint aki megpuszilja a fejemet. Noha fizikailag nem
érzékeltem, lelkem eltelt az iránta érzett szeretettel.