Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Elég legyen ebből, az agyamra mentek! – Kaidan
átnyomakodott a vitatkozókon. Követtük Mamával a ragyogóan
tiszta, járólapos hallba. Kai bevágta maga után az ajtót, és a
párhoz fordult. – Láttak benneteket együtt a suttogók?
– Természetesen nem – hördült fel Blake a kérdés hallatán.
Marna meg én megkönnyebbülten felsóhajtottunk.
– Piszok szerencsétek van! – morogta Kai.
– Lassíts, haver! – Blake elengedte Gingert, és Kaidan elé állt. –
Mi a túró? Egyedül csak te csajozhatsz be, más senki?
– A hercegek épp csúcstalálkozón voltak, amikor találkoztunk.
Kész őrület, amit ti műveltek!
– De srácok! – húzódtam én is közelebb hozzájuk. Ok azonban
meg sem hallották, annyira bepörögtek.
– Miért érdekel téged ez annyira? – kiáltotta oda Ginger is Kainak.
– Azért, Gin, mert ilyen közel vagyunk – mutatta,
szembefordítva hüvelykjét és mutatóujját –, ilyen közel ahhoz,
hogy beteljesedjen a prófécia, és ti épp most akarjátok kinyíratni
magatokat.
Mellettem Marna szája elé kapta a kezét, és könnyek gördültek
végig az arcán.
– Mintha érdekelne téged, mi lesz velünk, Kai – sipította
Ginger. – Hiszen magaddal sem törődsz. Elvárod, hogy mindenki
feláldozza magát, csak hogy együtt lehess a drágalátos
Annácskáddal. Nos, én nem várok tovább a végtelenségig. Addig
veszem el ettől az istenverte élettől, amit elvehetek, amíg még
lehet.
Ginger és Kaidan pár centire állt egymástól, úgy üvöltöztek a
másik képébe.
– Ez az egész mindannyiunkról szól, nem csak Annáról és
rólam! – kiáltotta Kai.
– Na, ja!
Kaidan megragadta Gingert vékonyka vállánál fogva. Az érintés
mind a kettejüket érezhetően lehűtötte.
– Nem akarom, hogy meghalj, Gin! – suttogta Kaidan.