Agrárjog_2021

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem

Agrár- és Élelmiszergazdasági Intézet

Nemzetközi Szabályozás és Gazdasági Jogi Tanszék

AGRÁRJOG

AGRÁR-SZAKIGAZGATÁS

– EGYETEMI JEGYZET –

SZERKESZTETTE:

ORLOVITS ZSOLT

GÖDÖLLŐ

2021

AGRÁRJOG

IMPRESSZUM

A JEGYZET SZERZŐI:

DR. BATTAY MÁRTON BALÁZS

DR. CSÁKAY ZOLTÁN

DR. KOVÁCS LÁSZLÓ

NAGYNÉ DR. PÉRCSI KINGA

DR. SZABÓ VIRÁG

ORLOVITS ZSOLT

SZERKESZTETTE:

ORLOVITS ZSOLT

Minden jog fenntartva!

© Battay Márton Balázs, 2021.

© Csákay Zoltán, 2021.

© Kovács László, 2021.

© Nagyné Pércsi Kinga, 2021.

© Szabó Virág, 2021.

© Orlovits Zsolt, 2021.

2

AGRÁRJOG

TARTALOMJEGYZÉK

ELSŐ RÉSZ – JOGTAN ______________________________________________________________ 5

1. FEJEZET – JOGELMÉLETI ALAPFOGALMAK _____________________________________________________________________________ 5

2. FEJEZET – A JOGFORRÁSOK __________________________________________________________________________________________ 12

3. FEJEZET – A JOGVISZONY ____________________________________________________________________________________________ 21

MÁSODIK RÉSZ – ÁLLAMTAN ▪ ALKOTMÁNY ÉS ÁLLAMSZERVEZET ________________ 27

1. FEJEZET – AZ ÁLLAM ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGAI ______________________________________________________________________ 27

2. FEJEZET – ALKOTMÁNY ÉS ALKOTMÁNYOSSÁG, AZ ÁLLAMI SZERVEK RENDSZERE _______________________________________ 33

3. FEJEZET – AZ ORSZÁGGYŰLÉS ________________________________________________________________________________________ 38

4. FEJEZET – A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK __________________________________________________________________________________ 42

5. FEJEZET – AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG __________________________________________________________________________________ 44

6. FEJEZET – AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSA _____________________________________________________________________________ 46

7. FEJEZET – KÖZPÉNZÜGYEK. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK ________________________________ 48

8. FEJEZET – A BÍRÓSÁGOK _____________________________________________________________________________________________ 52

9. FEJEZET – AZ ÜGYÉSZSÉG ____________________________________________________________________________________________ 56

HARMADIK RÉSZ – A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETRENDSZERE ____________________ 59

1. FEJEZET – A KORMÁNY ÉS A KÖZPONTI SZAKIGAZGATÁS SZERVEI ______________________________________________________ 59

2. FEJEZET – A TERÜLETI ÁLLAMIGAZGATÁS ____________________________________________________________________________ 72

3. FEJEZET – A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ______________________________________________________________________________ 77

4. FEJEZET – KÖZTESTÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK _______________________________________________________________________ 83

NEGYEDIK RÉSZ – A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE __________________________________ 92

1. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁS RENDSZERE, ALAPVETŐ SAJÁTOSSÁGAI ___________________________________________________ 92

2. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDTETÉSÉNEK JELLEMZŐI ___________________________________________________________ 99

3. FEJEZET – MAGYARORSZÁG TERÜLETI BEOSZTÁSA __________________________________________________________________ 104

ÖTÖDIK RÉSZ – SZEMÉLYEK _____________________________________________________ 111

1. FEJEZET – A TERMÉSZETES ÉS A JOGI SZEMÉLYEK ___________________________________________________________________ 111

2. FEJEZET – SZERVEZETI FORMÁK A MAGYAR GAZDASÁGBAN __________________________________________________________ 117

3. FEJEZET – EGYESÜLETEK AZ AGRÁRGAZDASÁGBAN __________________________________________________________________ 120

4. FEJEZET – ÖNFOGLALKOZTATÓ GAZDÁLKODÁSI FORMÁK ____________________________________________________________ 125

HATODIK RÉSZ – A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ___________ 133

1. FEJEZET – A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK JOGI SZABÁLYOZÁSA __________________________________________________________ 133

2. FEJEZET – A CSŐDELJÁRÁS, A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS ÉS A VÉGELSZÁMOLÁS _________________________________________ 148

HETEDIK RÉSZ - GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ÉS SZÖVETKEZETEK _________________ 156

1. FEJEZET – AZ EGYES GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ______________________________________________________________________ 156

2. FEJEZET – A SZÖVETKEZET JOGI SZABÁLYOZÁSA ____________________________________________________________________ 175

AGRÁRJOG

TARTALOMJEGYZÉK

NYOLCADIK RÉSZ – DOLOGI JOG ▪ FÖLDTULAJDON _______________________________ 185

1. FEJEZET – A DOLOGI JOG ALAPJAI ___________________________________________________________________________________ 185

2. FEJEZET – AZ INGATLANOK NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERE ___________________________________________________________ 196

3. FEJEZET – A TERMŐFÖLD TULAJDONSZERZÉSI SZABÁLYAI ___________________________________________________________ 204

KILENCEDIK RÉSZ – FÖLDHASZNÁLATI JOG TERMŐFÖLDÖN _____________________ 218

1. FEJEZET – A TERMŐFÖLDEK HASZNÁLATI VISZONYAI ________________________________________________________________ 218

2. FEJEZET – A TERMŐFÖLD HASZNOSÍTÁSA ÉS VÉDELME ______________________________________________________________ 235

TIZEDIK RÉSZ – AGRÁRSZERZŐDÉSEK ___________________________________________ 242

1. FEJEZET – A SZERZŐDÉSEK SZABÁLYOZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI _______________________________________________ 242

2. FEJEZET – A TERMÉKPÁLYA-SZEREPLŐK KÖZÖTTI SZERZŐDÉSES VISZONYOK SZABÁLYOZÁSA _________________________ 249

3. FEJEZET – A BESZÁLLÍTÓI SZERZŐDÉSEK ___________________________________________________________________________ 271

TIZENEGYEDIK RÉSZ – A MUNKASZERZŐDÉS _____________________________________ 279

1. FEJEZET – A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉNEK HATÁLYA ÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI _______________________________ 279

2. FEJEZET – A MUNKAVISZONY LÉTREJÖTTE, A MUNKASZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS TARTALMA __________________________ 283

3. FEJEZET – A MUNKAIDŐ ÉS A MUNKABÉR ___________________________________________________________________________ 292

4. FEJEZET – A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE ÉS MEGSZÜNTETÉSE _____________________________________________________ 298

TIZENKETTEDIK RÉSZ – AZ ÉLELMISZERLÁNC-SZABÁLYOZÁS ALAPJAI __________ 309

1. FEJEZET – AZ ÉLELMISZERLÁNC-SZABÁLYOZÁS ALAPFOGALMAI _____________________________________________________ 309

2. FEJEZET – AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI ________________________________________________________________ 316

3. FEJEZET – AZ ÉLELMISZERLÁNC-HATÓSÁGI ELJÁRÁSOK TÍPUSAI _____________________________________________________ 319

TIZENHARMADIK RÉSZ – TAKARMÁNYOK ▪ ÉLELMISZEREK ▪ ÁRUJELZŐK ________ 331

1. FEJEZET – TAKARMÁNYOK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FORGALOMBA HOZATALA _______________________________________________ 331

2. FEJEZET – ÉLELMISZEREK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FORGALOMBA HOZATALA _______________________________________________ 335

3. FEJEZET – ÁRUJELZŐK AZ ÉLELMISZERGAZDASÁGBAN _______________________________________________________________ 340

4

AGRÁRJOG

– ELSŐ RÉSZ –

JOGTAN

1. FEJEZET – JOGELMÉLETI ALAPFOGALMAK

1. A TÁRSADALMI NORMÁK SAJÁTOSSÁGAI

Az antropológusok és humánetológusok egybehangzó megállapítása szerint az emberek

szabályalkotó és szabálykövető lények. Ez a jellemzőnk arra vezethető vissza, hogy ösztönszerűen

kerüljük a jelentősebb bizonytalanságot eredményező helyzeteket. A bizonytalanságérzetünk

csökkentésére magatartási szabályokat alkotunk, hogy legyenek olyan élethelyzetek, amelyekre

vonatkozóan előre tudjuk, miként is kell cselekednünk, illetve hogy adott szituációkban másoktól

milyen magatartást várunk el.

A szabályalkotás előfeltétele, hogy megismerjük a minket körülvevő jelenségek sajátosságait. A

jelenség a valóságnak az a kiragadott része, amelyet megfigyelés tárgyává tehetünk, azokat

önmagukban véve, vagy viszonyszerűen, más jelenségekkel, létezőkkel kölcsönhatásban

figyelhetünk meg. Két fő csoportja a természeti jelenségek (biológiai, fizikai, kémiai folyamatok

megnyilvánulásai), valamint a társadalmi jelenségek (emberi cselekvések, egyén vagy csoport

cselekvéseiből álló kölcsönhatások és folyamatok), amelyeken belül mindkét körben elhatárolhatjuk

az egyedi és az ismétlődő-visszatérő jellegűeket.

JELENSÉGEK

TERMÉSZETI

TÁRSADALMI

EGYEDI ISMÉTLŐDŐ EGYEDI

ISMÉTLŐDŐ

KÖVETŐ-REAGÁLÓ TÍPUSÚ SZABÁLYOK SZOKÁSOK VALLÁSI-

ERKÖLCSI

NORMÁK

JOGI

NORMÁK

Nyilvánvalóan egy természeti jelenség (pl. szélsőséges időjárási helyzet, földrengés) esetében a

szabályozás legfeljebb követő-reagáló típusú lehet (pl. a Kormány veszélyhelyzetet hirdet, a

katasztrófa-elhárítási szerveket fokozott készültségbe helyezi). Ugyancsak ilyen jellegű szabályok

alkothatóak az egyedi, spontán bekövetkező társadalmi jelenségek (pl. forradalom, felkelés) esetére.

A társadalmi szabályok alkotásának valódi célja az ismétlődő társadalmi jelenségek

befolyásolása.

JOGTAN

A társadalmi normák olyan magatartás-előírások, amelyek az adott helyzetben lehetséges

magatartások közül előírják a helyeset és általánosan követendőt. Főbb sajátosságaik a

következőképpen foglalhatók össze.

a) A társadalmi normák időben tartósan érvényesülnek. Nem egyszeri magatartásokra

vonatkoznak (mint például egy parancs vagy utasítás), hanem visszatérő cselekvési módok,

viselkedési állandósulások.

b) Olyan magatartásmintát nyújtanak a társadalom tagjai számára, amelyek tájékoztatnak arról,

hogy adott esetben mi a helyes, követendő magatartás, és ezt elő is írják.

c) Elvárást fogalmaznak meg a társadalom tagjai felé, és ezt az elvárásukat éreztetik is egymással

a csoport tagjai. Be nem tartásuk esetére akár hátrányos következményt is kilátásba

helyezhetnek, emiatt az esetek többségében be is tartják azokat.

d) Lehetővé teszik mások magatartásának előrebecslését, hiszen az emberek általában a

társadalmi normáknak megfelelően járnak el. Ha mégis eltérnének tőle, fontos értékelésiviszonyítási

alapot nyújtanak mások magatartásának megítélésére.

A társadalmi normákon belül azok keletkezési körülményeire figyelemmel elkülöníthetőek a

szokások (pl. bizonyos divat- és illemszabályok), az erkölcsi és vallási normák (pl.

Tízparancsolat) és az állam által alkotott jogi normák. Be nem tartásuk esetén azonban a

normasértés következményei nem azonosak, a leírt sorrendben egyre súlyosabbakká válnak.

A különböző csoportokba tartozó társadalmi normák gyakran átfedik egymást. A Tízparancsolat

„Ne ölj!” parancsa például – más megfogalmazásban ugyan, de – tartalmát tekintve egyszerre

vallási és jogi norma is egyben. Az ilyen ismétlődésekből általánosságban az a következtetés

vonható le, hogy annál inkább követik az emberek az állam által alkotott jogi normákat, minél

jobban illeszkednek azok a többi társadalmi normához, elváráshoz.

2. A JOG FOGALMA

A jog legáltalánosabb értelemben magatartási szabályok, normák összessége, amely

meghatározza, hogy a jogi norma címzettje adott helyzetben mit tegyen, vagy milyen magatartástól

tartózkodjon. A társadalomban a jogon kívül még számos magatartási szabály befolyásolja az

emberek viselkedését. Gondoljunk az előzőekben már említett szokásokra, erkölcsi, etikai

szabályokra vagy vallási normákra. Ezekre mind jellemző, hogy a lehetséges magatartások közül

előírják a követendőt és a be nem tartásuk esetére valamilyen hátrányt helyeznek kilátásba. A

jognak azonban több olyan sajátossága van, amelyekkel más társadalmi szabályok nem

rendelkeznek. Ezek a következők:

a) A jogot jogalkotási hatáskörrel felruházott állami szervek hozzák létre.

A magatartási szabályokat társadalmi csoportok, közösségek, vagy különböző szervezetek hozzák

létre, a jog keletkezése és érvényesülése szorosan kapcsolódik az állam működéséhez. A jog és az

állam egymást feltételező fogalmak. Az állami akarat, az állami szervek döntéseinek jelentős része

jogi normákban jelenik meg. Jogi normát azonban az állami szervek közül csak azok alkothatnak,

amelyek erre kifejezetten felhatalmazást kapnak.

b) A jogalkotást eljárási szabályok határozzák meg.

A jogalkotásra felhatalmazást kapott állami szervek számára előírás, hogy csak meghatározott eljárás

keretében és meghatározott formában alkothatnak jogot. (A jogalkotó szervekről és az általuk

megalkotható jogszabályok megnevezéséről később még részletesen lesz szó.)

c) A jog általános jellegű, vagyis az adott társadalom valamennyi jogalanyára nézve érvényes.

A jogon kívüli társadalmi normák társadalmi csoportonként, közösségenként, szervezetenként

különbözőek. Ezzel szemben a jog csak akkor képes betölteni társadalmi funkcióját, ha a

jogalanyok teljes körét „hatalma alá vonja.”, tehát mindenkire nézve egységesen szabályozza a

6

JOGTAN

követendő magatartást. Mindebből nem következik az, hogy valamennyi jogi norma minden

jogalanyra érvényes, a jogalkotó szabályozni kívánt társadalmi viszonytól függően határozza meg,

hogy a jogalanyok melyik körére vonatkozik egy-egy jogszabály.

d) A jog állami kényszerre támaszkodik.

A jogszabályok be nem tartása esetén állami jogalkalmazó szervek, mint pl. a bíróság, az

államigazgatási szervek, valamilyen joghátrány kilátásba helyezésével, kényszerítik ki a

jogszabályban foglaltaknak megfelelő magatartást, illetve jogsértés esetén szankciót alkalmaznak.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a jog olyan magatartási szabály, amelyet a jogalkotási

hatáskörrel felruházott állami szervek hoznak létre, a társadalom valamennyi tagjára, a

jogalanyok teljes körére nézve érvényes, és amelynek be nem tartása esetén az állam

kényszert alkalmazhat.

A jog alapvető feladata, hogy szabályozza a társadalmi viszonyokat, ennek során kiszámítható,

rendezett társadalmi viszonyokat teremtsen.

A jog további feladata, hogy összehangolja az állampolgárok, az állami szervek és a társadalomban

működő egyéb szervek tevékenységét és érdekeit, valamint a jogalanyok között keletkező

konfliktusokat feloldja.

A magas színvonalú jogalkotás egyik legfőbb jellemzője és egyben követelménye, hogy a

társadalmi viszonyokat az általános erkölcsi felfogásnak, társadalmi igazságérzetnek megfelelően

képes szabályozni. A jogalkotók felelőssége, hogy az általuk meghozott jogi normák alkalmasak

legyenek a különböző érdekek mentén tagolt társadalomban konszenzust teremteni.

Végső soron a jog a társadalmi közjó megteremtésének egyik legfontosabb eszköze.

3. A JOGI NORMA SZERKEZETE

A jogi norma általánosan megfogalmazott magatartási szabály, amely a jog legkisebb önálló

egysége. A jogi norma meghatározza, hogy milyen társadalmi viszonyt szabályoz, vagyis milyen

esetekre kell alkalmazni, tartalmazza, hogy a társadalmi viszony bekövetkezése esetén milyen

magatartást kell tanúsítania a jogi norma címzettjének, végül azt, hogy mi lesz a következménye

annak, ha a jogalany nem a jogszabály előírásai szerinti magatartást tanúsítja.

Mindezek alapján a jogi norma szerkezetének három alapvető elemét különböztethetjük meg.

Ezek a következők:

- tényállás (feltétel vagy hipotézis),

- rendelkezés (diszpozíció),

- jogkövetkezmény.

a) A jogi norma tényállási része (hipotézis) írja le azokat a körülményeket, eseményeket, amelyek

bekövetkezése esetén a rendelkező rész (a második szerkezeti elem) életbe lép. Azt fejezi ki, hogy

mikor, milyen körülmények között kell vagy szabad a jogalanynak a rendelkezésben

megfogalmazott magatartást tanúsítania, vagy attól tartózkodnia.

b) A rendelkezés (diszpozíció) – mint a jogszabály második szerkezeti eleme – akkor érvényesül,

ha a tényállás megvalósult. A rendelkezés tartalmát tekintve háromféle lehet, tartalmazhat

- pozitív parancsot (mit kell tenni),

- negatív parancsot (mit nem szabad tenni), vagy

- felhatalmazást (mit lehet tenni).

Más szóval a rendelkezés lehet parancsoló (pl. a munkaszerződésben a feleknek meg kell

állapodniuk a munkakörben, a személyi alapbérben és a munkavégzés helyében), tiltó (pl. tilos a

munkavállalók között nemük, koruk, fajuk, származásuk illetve egyéb a munkaviszonnyal össze

7

JOGTAN

nem függő körülmény miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmazni), és megengedő (pl. ha a

felek másképpen nem állapodtak meg, a munkavállalót megillető végkielégítés mértéke három évi

munkaviszony esetén legalább egy havi átlagkereset).

c) A jogkövetkezmény a jogi norma harmadik szerkezeti eleme. Amennyiben a jogalany a

diszpozícióban előírt parancsot nem teljesíti, vagy az ott meghatározott tilalmat megszegi, az állami

szervnek fel kell lépnie vele szemben. Ebben az értelemben a jogkövetkezmény szankcióként

jelenik meg. A jogkövetkezmény azonban nemcsak szankció formájában jelenhet meg. A

jogszabály rendelkező részében foglaltaknak megfelelő magatartás tanúsítása esetén a jogalany

meghatározott állami kedvezményekre, juttatásokra, előnyökre tarthat igényt.

Az itt bemutatott jogi normaszerkezet egy teljes magatartásszabályt alkot. A gyakorlatban azonban

igen ritkán fordul az elő, hogy egy jogi norma pontosan követi ezt a szerkezetet.

A jogi normák jogszabályi megfogalmazása általában a következő hármas tagolást követi:

a) A magatartás leírása – A jogi norma tárgyát képező magatartás valamilyen cselekedet,

tevékenységet rögzít.

b) A magatartás jogi minősítése – Az előzőekben leírt magatartást kötelezővé, tilossá vagy

megengedetté nyilvánító rész.

c) A jogkövetkezmények kilátásba helyezése – Az előírt magatartás tanúsítása vagy az előírás

megsértése esetére alkalmazott jogkövetkezmény leírása.

Vegyük például a magyar Büntető Törvénykönyv pénzhamisításról szóló normáját:

„Aki pénzt forgalomba hozatal céljából utánoz vagy meghamisít, bűntett miatt két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Amint látható, ez a norma valójában csak két szerkezeti egységre tagolható, az első tagmondat

leírja a tényállást (milyen magatartás minősül pénzhamisításnak), a második pedig a szankciót (mi

lesz annak a jogkövetkezménye, ha valakiről bebizonyosodik, hogy ilyen magatartást tanúsított). A

diszpozíciót, vagyis azt a tényt, hogy a pénzhamisítás egy tilalmazott tevékenység, csak közvetetten

találjuk meg a mondatban, mégpedig úgy, hogy a hipotézisben szereplő magatartást a Btk.

bűntettnek minősíti.

Egy kiragadott büntetőjogi tényállás önmagában nem képes a norma teljes tartalmát átadni. A jogi

normák magatartás-szabályozó szerepüket együttesen, sokszor láncolatszerűen egymáshoz

kapcsolva látják el. Előfordulhat például az is, hogy egy norma csak a magatartás leírását és

minősítését tartalmazza. Ilyen esetben hiányos jogi normáról beszélünk.

Erre példa az alábbi szabálysértési tényállás:

„Aki az árunak közvetlenül a fogyasztók részére történő forgalomba hozatala során hamis méréssel,

számolással vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlót megkárosítja, szabálysértést követ

el.”

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene jogkövetkezménnyel számolnia a normában leírt

magatartás tanúsítójának. A jogkövetkezmény azonban az adott jogszabálynak egy másik helyén

található, mégpedig azért, mert a magyar jogban csaknem minden szabálysértésre azonos típusú és

mértékű szankciókat lehet alkalmazni. Így felesleges volna minden egyes magatartás leírása után

ezeket újra megismételni.

Látható tehát, hogy egy kiragadott büntetőjogi vagy szabálysértési tényállás önmagában nem képes

a jogi normák teljes tartalmát átadni. A jogi normák magatartás-szabályozó szerepüket együttesen,

sokszor láncolatszerűen egymáshoz kapcsolva látják el. Emiatt a jogi normák nem önmagukban

keletkeznek, hanem nagyobb egységekbe, jogszabályokba rendeződve.

Ebből a szempontból a jogszabály egy jogalkotási cselekmény által elfogadott jogi normák

összessége (például egy törvény vagy kormányrendelet). A jogszabály és a jogi norma tehát nem

egymás szinonimái, hanem rész-egész viszonyban állnak egymással.

8

JOGTAN

4. A JOGRENDSZER TAGOZÓDÁSA

A jogrendszer egy adott állam meghatározott időpontban hatályban lévő jogszabályainak

összessége. A helyi szintű normákat is beleértve a magyar jogrendszer több tízezer jogszabályból

áll. Ezeket a jogszabályokat azonos ismérvek alapján csoportosítjuk, ezzel lehetővé tesszük, hogy

egy-egy jogszabályt a jogrendszerben elfoglalt helye szerint és más jogszabályok összefüggéseiben

is lássunk. Ennek nem kizárólag az óriási joganyag közötti eligazodás miatt, hanem a jogszabályok

értelmezésénél is nagy jelentősége van.

A jogrendszert többféle szempont szerint csoportosíthatjuk. Mi ezek közül a közjog-magánjog

szerint felosztást, valamint a jogágakra történő tagozódást ismertetjük.

4.1. KÖZJOG-MAGÁNJOG

A közjog szabályozásának tárgya az állam szervezete, az állami szervek tevékenysége, a

jogalanyok és az állam közötti kapcsolat szabályozása. A közjog a közhatalom kiépítését,

fenntartását és gyakorlását szabályozza, A közjogias jellegű jogszabályok dominánsan szűk

mozgásteret adnak a jogalanynak, részletezően, pontosan meghatározzák, hogy az adott

élethelyzetben mi a követendő magatartás. A közjogi jogviszonyokban az ügy ura az állam, illetve

az államot képviselő szerv. Gondoljunk az államigazgatási szervek működésére, vagy a különböző

adónemekre vonatkozó törvények alkalmazására.

A magánjog, a magánérdekű életviszonyok szabályait tartalmazza, azt a szférát, ahol a jogalanynak

nagy a döntési szabadsága, mozgástere. A magánjogi szabályozás alá eső társadalmi gazdasági

viszonyokban egyenlő és szabad jogalanyok mellérendeltségi viszonyban állnak egymással. A jogi

szabályozás célja, hogy olyan kidolgozott jogi formákat, eszközöket biztosítson, amelyek

lehetőséget nyújtanak a jogalanyok számára érdekeik érvényesítésére, de nem teszi kötelezővé ezek

alkalmazását. A jogviszonyban résztvevő feleknek lehetőségük van arra, hogy saját érdekeiknek,

akaratuknak megfelelően „saját képükre” formálják az adott társadalmi viszonyt. A jog csak

kivételesen – például valamelyik fél érdekében – állít akadályt a felek akaratának.

A fentiekhez kapcsolódóan meg kell még jegyeznünk, hogy a közjogi és a magánjogi szféra nem

különül el egymástól mindig határozottan. Gyakran találunk példát arra, hogy alapvetően

magánjogi jogszabályban eltérést nem engedő, vagy tiltó rendelkezések vannak. Ez fordítva is igaz:

közjogi jogterületen arra is van példa, amikor a jogszabály rendelkező részétől el lehet térni, vagy

meghatározott lehetőségek között választhat a jogalany.

4.2. A JOGÁGI TAGOZÓDÁS

A jogági tagozódás lényegében társadalmi viszonyok szerinti tagozódást jelent. Az ember mint

társas lény társadalmi viszonyok között éli le az életét, továbbá társadalmi viszonyok jönnek létre a

különböző állami szervek, civil szerveződések, gazdálkodó szervezetek között is.

Az azonos vagy hasonló társadalmi viszonyokat azonos módon szabályozó jogszabályok tartoznak

ugyanabba a jogágba. A szabályozás módja szerint a jogviszonyokat megkülönböztetjük attól

függően is, hogy a jogalanyok mellérendeltségi vagy alá- fölérendeltségi kapcsolatban állnak

egymással.

4.3. A JOGÁGAK TÍPUSAI

A jogágak tipizálására nézve egyes társadalmi korszakonként, sőt azon belül is, különböző

álláspontok alakulnak ki. A társadalmi viszonyok változásával egyes jogterületek felértékelődnek,

nagyobb szerepük lesz, gondoljunk a környezetvédelemre, informatikára, más korábban önálló

jogágként kezelt területek jelentősége pedig csökkent (pl. a szövetkezeti jog).

9

JOGTAN

Fontos továbbá megjegyeznünk, hogy egy-egy konkrét jogi probléma megoldására általában több

jogágba tartozó jogszabályt kell alkalmazni. Gyakran az egyik jogszabály alkalmazása olyan

következményekkel jár, amely szükségessé teszi egy másik jogágba tartozó normában előírt

kötelezettség teljesítését. (Pl. egy ingatlan adásvételi szerződés megkötése – melyre nézve a polgári

jog szabályait kell alkalmazni – magával hozza a pénzügyi jogba tartozó adózási, illetékfizetési

szabályok alkalmazását is.) A fentiekkel van összefüggésben az is, hogy számos jogszabály kéthárom

jogág határterületén van, vagyis több jogágba is besorolható

A fokozódó állami beavatkozás és a jogrendszer differenciálódása következtében megjelentek a

közjogi és magánjogi elemeket vegyítő ún. vegyes szakjogágak is, amelyekhez több jogág

határterületén álló jogszabályok tartoznak. Ezek a hagyományos közjog-magánjog felosztáshoz

képest „keresztbenfekvő jogágaknak” minősülnek. A következőkben a közjogi és a magánjogi

szférába tartozó, valamint a fontosabb vegyes szakjogágak lényegét ismertetjük.

4.4. A KÖZJOGI SZFÉRA TIPIKUS JOGÁGAI

A közjogi jogágakba tartozó jogterületek szabályozásának tárgya az állam szervezeti felépítésének,

az állami szervek feladat- és hatáskörének, valamint a jogalanyok és az állam közötti kapcsolat

rendjének szabályozása.

a) Alkotmányjog: a társadalom politikai és gazdasági rendszerének alapelveit, az állami szervek

rendszerét, azok jogállását, a hatalom gyakorlásának módját, az állampolgárok alapjogait és

kötelezettségeit, a választási rendszert, az állampolgársághoz kapcsolódó kérdéseket

szabályozza.

b) Közigazgatási jog: összességében az állam végrehajtó, rendelkező tevékenységét ellátó szervek

működését, azok egymás közötti kapcsolatát, az állampolgárok és közigazgatási szervek közötti

viszonyt szabályozza.

c) Büntetőjog: feladata az állami, társadalmi, gazdasági rendnek, az állampolgárok személyének,

jogainak és biztonságának védelme. Meghatározza a büntetendő magatartások körét és a

kiszabható büntetések nemét és mértékét. A büntetőjog alapjogszabálya a Büntető

Törvénykönyv (Btk.).

d) Pénzügyi jog: szabályozza az államháztartás működését, az állam és a helyi önkormányzatok

költségvetését, annak végrehajtását, valamint a nemzeti jövedelem meghatározott részének

központosítására és újraelosztására vonatkozó szabályokat. Ennek körében az állami bevétel

egyes részterületeit (adók, vámok, illetékek stb.), az állami kifizetések, támogatási rendszerét.

Szabályozza továbbá a pénzrendszert és részben a pénzforgalmat, hitelrendszert, biztosítási

rendszert.

e) Eljárási jogágak: a büntetőügyekben eljáró szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) és

személyek jogi helyzetét, továbbá a büntetőjogi felelősség megállapításának rendjét a

büntetőeljárási jog, míg a bíróságok elé kerülő polgári peres és nem peres ügyek elintézési

rendjét a polgári eljárásjog szabályozza. Az eljárásjogi jogágakban közös vonás, hogy minden

esetben meghatározzák az eljáró szervek hatáskörét és illetékességét, a tárgyalás menetére, a

tényállás megállapítására vonatkozó szabályokat, valamint a felek (polgári perben a felperes és

az alperes, büntetőperben a vádló és a vádlott), továbbá az eljárásban közreműködő más

személyek (pl. tanú, szakértő) jogállását.

4.5. A POLGÁRI JOG MINT A MAGÁNJOGI SZFÉRA ALAPJOGÁGA

A magánjoghoz tartozó valamennyi jogterület szervesen kötődik a magánjog „anyajogához” a

polgári joghoz. A polgári jog alapjogszabálya, a Polgári Törvénykönyv (Ptk), a törvény hatályát az

alábbiak szerint határozza meg: „E a törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint

szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.” A megfogalmazás általános

jellegéből is kitűnik, hogy számos jogterületet átölelő jogágról van szó.

10

JOGTAN

Az alábbiakban a polgári jog főbb részterületeit foglaljuk össze.

- A személyek joga a jogalanyiság kérdését szabályozza. Meghatározza a polgári jogban

jogokkal és kötelezettéggel rendelkező személyek, a természetes személy és a jogi személy

alapvető sajátosságait és a személyiségi jogokat.

- A családjog a házasság, az élettársi kapcsolat, az örökbefogadás, a szülői felügyelet a gyámság

intézményével kapcsolatos személyi és vagyoni viszonyokat határozza meg. Ennek körében

többek között szabályozza a házassági vagyonjogot, a házasság felbontására, a szülői

felügyeletre, a gyermek gondozására, nevelésére, vagyonának kezelésére, törvényes

képviseletére vonatkozó viszonyokat.

- A dologi jog meghatározza a dolog fogalmát, a dolog birtoklására, tulajdonjogának

megszerzésére, a tulajdonos jogaira vonatkozó szabályokat. A dologi jog körébe tartoznak

továbbá a zálogjog és a használati jogok (pl.földhasználat, haszonélvezet) szabályozása.

- A kötelmi jog körébe tartoznak a szerződésekre vonatkozó közös szabályok: a szerződés

megkötése, a szerződés biztosítékai (pl. foglaló, kötbér) a szerződésszegés és a szerződés

megszűnése. A kötelmi jog különös része tartalmazza az egyes szerződéstípusokra, (pl.

adásvétel, vállalkozási, megbízási szerződés, bérlet, letéti szerződés), valamint a kártérítési

felelősségre vonatkozó szabályokat.

- Az öröklési jog szabályozza a meghalt személy hagyatékába tartozó vagyonelemek

jogutódlását. Meghatározza a végintézkedésen alapuló és a törvényen alapuló öröklés rendjét, a

végrendelet fajtáit, érvényességi feltétleit, továbbá az örökösök felelősségét a hagyatéki

tartozásokért.

- A szellemi alkotások jogának egyik részterülete a szerzői jog, mely többek között az irodalmi

művek, filmalkotások, szoftverek, képzőművészeti alkotások, illetve azok szerzőinek

személyhez fűződő és vagyoni jogainak védelmét biztosítja. A szellemi alkotások másik jelentős

része az iparjogvédelem, amely a műszaki megoldások, grafikailag ábrázolható jelzések

alkotóinak jogait védi. Ebbe a körbe tartoznak többek között a szabadalmak, formatervezési

minták, védjegyek.

4.6. VEGYES SZAKJOGÁGAK

A közjogi és magánjogi elemeket vegyítő ún. vegyes szakjogágakhoz több, korábban már említett

közjogi és magánjogi jogág, illetőleg jogterület határán álló jogszabályok tartoznak.

a) Munkajog: elsődlegesen a munkaviszonyra vonatkozó, a polgári jogi szerződések köréből

önállósult szabályokból áll. Többek között meghatározza a munkáltatók és a munkavállalók

jogait és kötelezettségeit, a munkaidő és pihenőidő rendjét, a munka díjazását, a munkaviszony

létesítésének, megszűnésének és megszüntetésének, valamint a dolgozók anyagi felelősségének

szabályait. Tágabb értelemben azonban a munkajog körébe tartozik a munkahelyi

érdekképviseletek (szakszervezetek) tevékenységének szabályozása, a sztrájkjog, valamint a

társadalombiztosítási és munkaerőpiaci szolgáltatások (pl. táppénz, átképzési támogatás)

nyújtására, és a munkaegészségügyi és –védelmi előírások betartatására irányuló, közigazgatási

jellegű szabályozás is.

b) Agrárjog: a mezőgazdasággal összefüggő, a jog által szabályozott társadalmi viszonyokat

foglalja magába. Az agrárjogi szabályozás tartalmazza a mezőgazdasági üzemek működésére, a

mezőgazdasági termék-előállításra, valamint az agrárpiac rendjére vonatkozó előírásokat. E

jogágon belül elkülönült jogterület a földjog, mely a földtulajdonra és –használatra, valamint a

földügyi igazgatásra (pl. az ingatlan-nyilvántartásra) vonatkozó szabályokat tartalmazza.

Tágabb értelemben ide sorolhatóak a környezetjog egyes részterületei (pl. a talajvédelem

szabályozása), illetve az EU Közös Agrárpolitikája révén a vidékfejlesztési jog is.

11

JOGTAN

2. FEJEZET – A JOGFORRÁSOK

1. A JOGFORRÁS FOGALMA ÉS TÍPUSAI

A jogforrás lehet belső és külső jogforrás. Belső jogforráson a jogalkotásra felruházott állami

szervet, külső jogforráson a jogszabály megjelenési formáját értjük. A jogalkotási hatáskörrel

rendelkező szerveket és a jogszabályok megnevezését a hatályos Alaptörvény az alábbi táblázatba

foglaltak szerint határozza meg.

I. TÖRVÉNYALKOTÁS

Országgyűlés

BELSŐ JOGFORRÁSOK

Alaptörvény

sarkalatos törvény

törvény

KÜLSŐ JOGFORRÁSOK

II. RENDELETALKOTÁS

A Kormány és az MNB elnöke

a) Kormány kormányrendelet

b) Magyar Nemzeti Bank elnöke Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete

A Kormány tagjai

a) miniszterelnök miniszterelnöki rendelet

b) miniszter miniszteri rendelet

Önálló szabályozó szervek elnökei

a) Magyar Energetikai és Közműszabályozási

Hivatal elnöke

Hivatal elnökének rendelete

Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási

b) Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

elnöke

c) Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti

Hatóságának elnöke

Helyi önkormányzati testület

a) Települési önkormányzat

képviselő-testülete

b) Megyei/fővárosi önkormányzat

közgyűlése

elnökének rendelete

Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti

Hatósága elnökének rendelete

önkormányzati rendelet

Jogszabálynak minősül továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot, valamint a köztársasági

elnök szükségállapot idején kibocsátott rendelete.

1.1. A TÖRVÉNY, MINT LEGMAGASABB SZINTŰ JOGFORRÁS

Magyarországon a legmagasabb szintű jogforrások csoportjában találjuk az Alaptörvényt, a

sarkalatos törvényeket és a törvényeket.

a) Az Alaptörvény. A jogrendszer csúcsán helyezkedik el, minden más jogszabály az

Alaptörvényből ered és azzal nem lehet ellentétes. Az Alaptörvény elfogadásához vagy

módosításához az Országgyűlés megválasztott képviselőinek legalább kétharmados

támogatása szükséges. (Az Alaptörvényt részletesebben az ÁLLAMTAN című részben mutatjuk

be.)

b) A sarkalatos törvények. A törvények között találhatóak olyanok, amelyeket az Alaptörvény

sarkalatosnak minősít. A sarkalatos törvény elfogadásához vagy módosításához az

Országgyűlés jelen lévő képviselőinek legalább kétharmados támogatása szükséges.

12

JOGTAN

Azt, hogy egy törvény tárgya szerint sarkalatosnak minősül-e, az Alaptörvény állapítja meg.

Sarkalatosnak minősül például a magyar állampolgárságról szóló, a választójogot szabályozó,

az állami szervek (Országgyűlés, Alkotmánybíróság, köztársasági elnök, helyi

önkormányzatok) működéséről szóló, a személyes adatok védelméről, a sajtószabadságról

vagy a vallási közösségek működéséről szóló törvények.

c) A törvények. Az Országgyűlés, mint a legfőbb államhatalmi, népképviseleti szerv bármely

tárgykörben jogosult törvényt alkotni. Így például törvényben kell szabályozni

- a társadalmi rendre vonatkozóan például a bűncselekményeket, szabálysértéseket és a

büntetéseket;

- a gazdasági rendre vonatkozóan a tulajdonviszonyokat, a természetes és a jogi személyek

vagyoni viszonyait, az állami pénzügyek, az adók és az adójellegű kötelességek szabályait;

- az állampolgárok számára nyújtott közszolgáltatások formáit, mint például a köz- és

felsőoktatást és a közművelődést.

- Az általánosan kötelező előírásokat tartalmazó nemzetközi szerződést szintén törvényben

kell kihirdetni.

A nem sarkalatos törvények elfogadásához és módosításához a jelen lévő Országgyűlési

képviselők többségének szavazata szükséges.

1.2. A RENDELET MINT KÜLSŐ JOGFORRÁS

Magyarországon rendeletalkotási jogköre van a kormánynak, a Magyar Nemzeti bank elnökének,

a kormány tagjainak, az önálló szabályozó szervek elnökeinek, valamint a helyi

önkormányzatoknak.

a) A kormányrendelet és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete törvénnyel nem lehet

ellentétes. Az MNB elnökének rendelete a kormányrendelettel lényegében mellérendeltségben

áll, egyik sincs a másik alá besorolva, kizárólag a törvényeknek vannak alárendelve. Ennek

alapvetően az az oka, hogy az érintett állami szervek között nincs alá-fölérendeltségi kapcsolat,

jogalkotási hatáskörében nincs átfedés, egymástól függetlenül látják el tevékenységüket.

- A Kormány az Alaptörvényben meghatározott eredeti hatáskörben, vagy törvényben kapott

felhatalmazás alapján származékos hatáskörében eljárva rendeletet alkot.

- A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi

LVIII. törvényben meghatározott feladatkörében – pl. jegybanki alapkamat, kötelező

tartalékráta mértékének meghatározása, bakjegyek és érmék kibocsátása – rendeletet bocsát

ki.

b) A Kormány tagja (a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettes és a miniszterek) származékos

hatáskörében eljárva, azaz törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján

feladatkörében önállóan, vagy – miniszter esetében – más miniszter egyetértésével rendeletet

ad ki. A kormány tagjának rendelete törvénnyel és kormányrendelettel nem lehet ellentétes.

c) Magyarországon két önálló szabályozó szerv működik. Ezek elnökei rendeletalkotási jogkörrel

is rendelkeznek.

- A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke a médiaszolgáltatásokról és a

tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényben meghatározott

feladatkörében – pl. frekvenciadíjak mértékének megállapítása – rendeletet bocsát ki. A

rendelet más jogszabállyal ellentétes nem lehet.

- A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke szintén rendeletalkotási

jogot kapott. A hivatal az ország energiaellátásának biztonságáért felel, továbbá a földgáz,

villamos-energia, távhő, víziközmű-működtetési és hulladékgazdálkodási közszolgáltatással

13

JOGTAN

összefüggésben rendeleti úton díjszabályozási feladatokat lát el. Ez a rendelet sem lehet más

jogszabállyal ellentétes.

- A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) elnöke 2021. október 1-

jétől a dohánytermék-kereskedelem, a szerencsejáték-szervezés, az önálló bírósági

végrehajtói szervezetrendszer, valamint a felszámolói névjegyzék vezetése tárgyában

alkothat rendeletet. Ez a rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

d) A helyi önkormányzat rendeletet adhat ki eredeti hatáskörben magasabb szintű jogszabályban

nem szabályozott társadalmi viszonyok rendezésére, vagy származékos hatáskörében

eljárva törvény felhatalmazása alapján a helyi-területi sajátosságoknak megfelelő részletes

szabályok megállapítására. Az önkormányzati rendelet törvénnyel, kormányrendelettel és

miniszteri rendelettel nem lehet ellentétes.

Végül meg kell még említeni a nemzetközi szerződést. Az általánosan kötelező magatartási

szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba foglalva –

pl. törvényben vagy kormányrendeletben – kell kihirdetni.

1.2. KÖZJOGI SZERVEZETSZABÁLYOZÓ ESZKÖZÖK

A jogszabályoktól meg kell különböztetnünk a közjogi szervezetszabályozó eszközöket, amelyek

meghatározó szerepet töltenek be az állami szervek működésének szabályozásában. A jogalkotásról

szóló 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) a közjogi szervezetszabályozó eszközök két típusát, a normatív

határozatot és a normatív utasítást különíti el.

a) Normatív határozat. Az Országgyűlés, a Kormány, a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a

testületi központi államigazgatási szerv és az Alkotmányban meghatározott más szerv normatív

határozatban szabályozza az általa irányított szervek, valamint saját tevékenységét,

működését, szervezetét és cselekvési programját. A köztársasági elnök szintén határozatokat

hozhat.

b) Normatív utasítás. A miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, a

nemzetbiztonsági szolgálat vezetője és az Alkotmányban megjelölt egyszemélyi vagy

egyszemélyi vezetés alatt álló szerv vezetője – pl. Alkotmánybíróság, ombudsman – a vezetése

alá tartozó szervek tevékenységét, működését és szervezetét szabályozó, a szerv állományába

tartozó személyekre nézve kötelező normatív utasítást adhat ki.

Normatív határozatot tehát jellemzően testületi szervek, normatív utasítást pedig egyszemélyi

szervek adhatnak ki.

A jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök között abban van az alapvető

különbség, hogy a jogszabály minden jogalanyra, – természetes személyre, jogi személyre, jogi

személyiség nélküli jogalanyra – vonatkozhatnak, rájuk nézve jogot vagy kötelezettséget állapíthat

meg, a közjogi szervezetszabályozó eszköz viszont csak a kibocsátóra, illetve az annak

alárendelt állami szervre tartalmazhat rendelkezéseket. A közjogi szervezetszabályozó eszköz

jogszabállyal ellentétes nem lehet

14

JOGTAN

2. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGRENDSZERÉNEK ELEMEI

A közösségi jog alapvetően különbözik mind az egyes nemzetállamok jogrendszerétől, mind a

nemzetközi közjogtól. Az Unió tagállamai a közösségi intézmények által hozott jogszabályokat

magukra nézve kötelezőnek fogadják el és az a saját jogrendszerük részét képezi, annak ellenére,

hogy azt közvetlenül nem ők maguk alkotják.

A közösségi jog a nemzeti jogrendszer szabályaival szemben elsőbbséget élvez, közvetlenül

alkalmazható és jelentős részben közvetlenül hatályos. A közösségi jognak nemcsak a

tagállamok, hanem az uniós természetes és jogi személyek is alanyai. A tagállamok bíróságai előtt

a jogszabályokra hivatkozni lehet, arra jogot vagy követelést lehet alapozni.

A közösségi jog szabályozásának tárgya az egységes belső piac létrehozása és működtetése, amely

mind a tagállamok, mind a természetes és jogi személyek jogát egyaránt érinti.

A közösségi jognak alapvetően négy forrása különböztethető meg:

- a tagállamok egymással kötött szerződései (elsődleges jogforrások),

- az Unió intézményei által alkotott normák (másodlagos jogforrások),

- az Európai Bíróság által a tagállamok jogrendszereiből kiemelt és a közösségi jog forrásaként

elismert általános jogelvek,

- az Európai Közösségek, mint a nemzetközi jog önálló alanyai által harmadik államokkal kötött

nemzetközi szerződések.

A következőkben csak az első két jogforrás lényegét ismertetjük.

2.1. ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK

A tagállamok egymással kötött aktusai jelentik a közösségi jog legfőbb forrását. Ide tartoznak

mindenekelőtt az alapító szerződések, nevezetesen az Európai Unióról szóló szerződés /EUSZ/,

valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés /EUMSZ/. Az EUSZ-t keletkezési helye

alapján Maastrichti Szerződésnek is nevezik, az EUMSZ pedig az eredetileg 1957-ben, Rómában

elfogadott dokumentum azóta többször módosított szövegezésű változata. Mindkettő azonos jogi

kötőerővel bíró joganyag.

Ezen kívül az elsődleges jogforrások közé kell sorolni az alapító szerződésekhez csatolt

Jegyzőkönyveket is. Amennyiben egy tagállam sajátos elbánásban részesül, azaz az alapító

szerződések bizonyos szabályai az adott tagállamra nem, vagy másképp alkalmazandóak, ezeket az

eltéréseket az alapító szerződéshez csatolt jegyzőkönyvekben rögzítik. Az EUSZ-t kiegészítő

dokumentum, ezáltal szintén elsődleges jogforrás az Európai Unió Alapjogi Chartája, továbbá az

ún. csatlakozási szerződések, amelyeket az Európai Unióhoz utólag felvételét kérő államok, és a

már tagállami státusban lévő országok kötöttek az új államok felvétele miatt az alapító

szerződésekben szükségessé váló kiigazítások tárgyában.

2.2. MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK

A Közösségek központi szervei által alkotott aktusok jelentik a közösségi jog másodlagos forrásait.

Ezek részben kötelező, részben nem kötelező erővel bírnak a tagállamokra nézve.

A kötelező jogi normák:

- rendelet,

- irányelv,

- határozat.

15

JOGTAN

A rendelet általános hatályú, tehát minden tagállam, jogi személy és természetes személy a

címzettje. Minden részét kötelező figyelembe venni és alkalmazni, tehát tilos csak egyes részeire

korlátozni az alkalmazást. A rendelet további ismérve, hogy tagállami intézkedés nélkül,

automatikusan az egyes tagállamok belső jogának részévé válik az EU Hivatalos Lapjában

(Official Journal of the European Union) való közzétételével. Nem kizárt azonban, hogy egy

tagállamnak agy uniós rendelet alapján további végrehajtási intézkedéseket (nemzeti

jogszabályokat) kell alkotnia. Ezek azonban csak kiegészíthetik az uniós rendelet előírásait.

Az irányelv az elérendő célokat tekintve minden tagállamot kötelez, de átengedi a módszerek és

az eszközök megválasztásának jogát a nemzeti hatóságok részére. A tagállamokat tehát az irányelv

értelmében egy eredmény elérésének kötelezettsége terheli, amelyet az irányelvben megállapított

határidő lejártáig végre kell hajtani. Ez a gyakorlatban az irányelv „átültetésével”, azaz nemzeti

szintű jogszabály(ok) megalkotásának kötelezettségével jár. Amennyiben a tagállam ezt

elmulasztaná megtenni, a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokban a peres felek közvetlenül is

hivatkozhatnak az irányelvben foglaltakra, és a bíróságnak ezt figyelembe véve kell döntést

hoznia.

A határozat kizárólag egyedi címzettnek szól (egy konkrét tagállam, természetes vagy jogi

személyhez), viszont azt mindenben kötelezi. A határozatok általában adminisztratív jellegűek, és a

közösségi jog végrehajtása során van ügydöntő szerepük. A határozattal szemben az érintett

jogorvoslattal élhet, az Európai Bíróságtól kérheti annak megsemmisítését.

A nem kötelező aktusok:

- ajánlás,

- vélemény,

- állásfoglalás,

- iránymutatás,

- nyilatkozat.

Ezek valójában éppen azért, mert nem kötelező jellegűek, nem tekinthetők jogi normának.

Jelentőségüket mégis az adja, hogy a nemzeti bíróságoknak, ha közösségi joggal kapcsolatos

ügyekben járnak el, figyelembe kell venniük. Általában valamilyen cselekvési és magatartási

elvárásokat fogalmaznak meg, illetve a közösségi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos

jogértelmezést adnak.

A rendeleteket, az irányelveket és a határozatokat közzé kell tenni a Közösség Hivatalos Lapjában.

A Hivatalos Lap a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén, tehát minden tagállam nyelvén hetente

öt alkalommal jelenik meg.

16

JOGTAN

3. A JOGSZABÁLY-ALKOTÁS TARTALMI ÉS FORMAI KÖVETELMÉNYEI

3.1. TARTALMI KÖVETELMÉNYEK

A Jat. meghatározza azokat a tartalmi követelményeket, amelyeket a jogalkotási hatáskörrel

rendelkező állami szerv az egyes jogszabályok megalkotása során köteles betartani. E

követelmények betartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jogállamiság olyan központi elemei, mint a

jogbiztonság, jogi stabilitás, kiszámíthatóság, az egységes és ellentmondás-mentes jogrendszer

érvényesüljenek. A jogalkotással, illetve a jogszabályokkal szemben támasztott alapvető

követelmények:

- a jogszabály egyértelmű értelmezhetősége,

- a visszaható hatály tilalma,

- a jogszabály kihirdetését követően elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására

való felkészüléshez,

- az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelmények betartása,

- illeszkedjen a jogrendszer egészébe,

- megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból származó kötelezettségeknek,

- megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek (pl. készüljön a jogszabály-tervezethez

hatástanulmány, folytassanak le a jogszabály elfogadása előtt társadalmi vitát, kérjék ki

előzetesen a téma szerint illetékes szakmai szervezetek véleményét).

3.2. FORMAI KÖVETELMÉNYEK

A jogszabályszerkesztés formai előírásai között a következő főbb szabályokat találjuk.

a) A jogszabály címében annak tárgyát vagy tartalmának lényegét röviden meg kell jelölni úgy,

hogy az más jogszabálytól egyértelműen elhatárolható legyen

b) A jogszabályt az áttekinthetőség érdekében szerkezeti egységekre kell tagolni. A jogszabályok

alapegysége a szakasz (jele: §), mely bekezdésekre tagolódhat. Amennyiben a szakasz vagy a

bekezdés többelemű felsorolást tartalmaz, a felsorolás elemeit az abc betűrendje szerinti pontokra,

alpontokra kell felosztani. Az így megszövegezett, azonos életviszonyt szabályozó szakaszokat

címekbe, a címeket fejezetekbe, a fejezeteket pedig részekbe kell tagolni.

c) A jogszabályok a következő logikai egységeket tartalmazhatják:

- preambulum vagy bevezető rész,

- általános rendelkezések,

- részletes rendelkezések,

- záró rendelkezések.

Preambuluma az Alaptörvénynek, az Alaptörvény módosításainak, valamint a társadalmi, politikai

szempontból jelentős törvényeknek van. Egyéb jogszabályokat „Bevezető résszel” lehet ellátni. A

bevezető részben az adott jogszabály megalkotására felhatalmazást adó magasabb szintű

jogszabályokat meg kell nevezni.

Az általános rendelkezések között találhatóak

- a jogszabály egészének alkalmazására vonatkozó alapelvek,

- fogalommagyarázatokat tartalmazó értelmező rendelkezések, amennyiben egy vagy több

használt fogalom jelentése az adott jogszabály alkalmazásában eltér a köznyelvi jelentésétől,

vagy más jogszabályban meghatározott definíciójától;

- a jogszabály egészére vonatkozó rendelkezések, amelyeket ezáltal a részletes rendelkezések

között nem kell mindig megismételni. Ezáltal jogszabály terjedelme jelentősen

csökkenthető.

A részletes rendelkezések között kell bemutatni az adott jogszabály által szabályozott konkrét

életviszonyokra irányadó előírásokat.

17

JOGTAN

A záró rendelkezések között találjuk a hatályba léptető rendelkezéseket, az európai uniós

követelmények teljesítésére utaló megállapításokat, valamint korábban elfogadott jogszabályokat

módosító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket. Átmeneti rendelkezéseket akkor kell alkotni,

ha az új szabályozásra való áttérés kezdeti időszakában az új jogszabály által előírt rendelkezésektől

eltérő, gyakran egyszerűsített szabályokat kell alkalmazni, vagy ha az új szabályozás bevezetéséhez

szükséges konkrét teendőkről kell intézkedni. A jogszabály további, alacsonyabb szintű

jogszabály megalkotására is felhatalmazást adhat (pl. törvény előírhatja, hogy bizonyos

tárgykörökben a kormánynak, valamely minisztériumnak vagy a helyi önkormányzatnak rendeletet

kell alkotnia).

Jogszabály

jele és címe

Preambulum

(Bevezető rész)

Rendelkezéscsoportok

(terjedelmes

jogszabályok

esetén)

Jogszabályhelyek

(rendelkezéscsoporton

belül)

Záró

rendelkezések

A JOGSZABÁLYOK SZERKEZETE, TAGOLÁSA

Törvény esetén: Évszám Sorszám (római számmal) Cím

Példa: 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Rendelet esetén: Sorszám/Kihirdetés éve (hónap, nap) Kibocsátó Cím

Példa: 515/2013 (XII.30.) Korm. rendelet a kormányablakokról

- a jogszabály jelentősége, jogpolitikai célok

- a jogszabály megalkotásának körülményei, utalás más jogszabály

felhatalmazására

- a meglévő jogszabályokhoz való viszony (módosítás, kiegészítés)

KÖNYV

RÉSZ

CÍM

Fejezet

Példa:

Polgári Törvénykönyv Harmadik Könyv: A jogi személy

Első Rész: A jogi személy általános szabályai

II. Cím: A jogi személy létesítése

§ – szakasz

(1) – bekezdés

a) – pont

I. Fejezet: A létesítés szabadsága

aa) – alpont

Példa: 2010. évi CXXX. törvény 2. § (4) bekezdés a) pontja szerint „a jogszabályok

megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály illeszkedjen a jogrendszer

egységébe”.

- az adott jogszabály hatályba lépésének időpontja

- jogharmonizációs záradék (uniós jognak való megfelelésre utalás)

- átmeneti szabályok és hatályon kívül helyező rendelkezések

- felhatalmazó rendelkezések további, alacsonyabb szintű jogszabály

megalkotására meghatározott tárgykörökben

Mellékletek - technikai jellegű meghatározások

- terjedelmesebb felsorolások (jellemzően táblázatos formában)

- nyomtatványminták az adott jogszabály által bevezetett eljárások

megindításához vagy a döntéshozatalhoz

18

JOGTAN

4. A JOGSZABÁLY ÉRVÉNYESSÉGE, HATÁLYA ÉS KIHIRDETÉSE

4.1. A JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYESSÉGI FELTÉTELEI

A jogszabály akkor érvényes, ha megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyek szükségesek

ahhoz, hogy a jogszabály alkalmazható legyen. Az érvényességnek az alábbi feltételei vannak:

a) a jogszabály alkotója rendelkezzen jogalkotói hatáskörrel,

b) a jogszabályt az előírt eljárási szabályok betartásával hozzák létre,

c) a megalkotott jogszabály ne álljon ellentétben magasabb szintű jogszabállyal, vagyis

illeszkedjen a jogszabályi hierarchiába,

d) a jogszabály a jogalanyok számára megismerhető legyen, tehát az arra előírt formában

kihirdetésre kerüljön.

Az érvényességi feltételek közül a jogalkotói hatáskörrel összefüggésben ki kell emelnünk néhány

további sajátosságot. Az egyik legfontosabb az, hogy egy jogalkotó szerv csak egyféle jogszabálytípus

alkotására jogosult. Az Országgyűlés csak törvény, a Kormány vagy a helyi önkormányzat

viszont csak rendelet formájában alkothat jogszabályt.

A másik sajátosság, hogy a jogalkotó szervek jogalkotói hatásköre kétféle lehet, eredeti vagy

származékos.

- Az eredeti jogalkotói hatáskör azt jelenti, hogy a jogalkotó szerv bármilyen társadalmi

viszonyt szabályozhat. Az Országgyűlés törvénnyel, a Kormány – törvénnyel nem szabályozott

kérdésekben – rendelettel, a helyi önkormányzat képviselő-testülete pedig a helyi közügyekben

szintén rendelettel eddig még nem szabályozott kérdésekben is jogosult jogszabályokat alkotni.

- A származékos jogalkotási hatáskör ezzel szemben azt jelenti, hogy egy jogalkotó szerv

valamely más jogszabály felhatalmazása alapján, és csak a felhatalmazásban foglalt

tárgykörökben alkothat jogszabályt. Származékos jogalkotási hatásköre van a Magyar Nemzeti

Bank elnökének, a minisztereknek és az önálló szabályozó szervek elnökeinek.

4.2. A JOGSZABÁLYOK HATÁLYA

Az érvényesen megalkotott jogszabályok korántsem biztos, hogy hatályosak. Gondoljunk csak arra

a számtalan érvényesen megalkotott jogszabályra, amit azóta már „hatályon kívül helyeztek”. A

hatály a jogszabály alkalmazhatóságára ad választ, és a következő négy típusát különböztetjük

meg:

a) személyi (alanyi),

b) területi (földrajzi),

c) időbeli,

d) tárgyi (alkalmazási kör).

- A személyi hatály arra a kérdésre ad választ, hogy kikre vonatkozik a jogszabály.

- A területi hatályból állapítható meg, hogy az adott jogszabályt hol, melyik földrajzi

térségben kell alkalmazni.

Az általános szabályok szerint a jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a

magánszemélyekre, a jogi személyekre, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezetekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Az önkormányzat

rendeletének hatálya az önkormányzat közigazgatási területére terjed ki.

A jogszabály személyi és területi hatályát csak akkor kell meghatározni, ha az a fentiektől eltérő

területre, illetve személyi körre terjed ki.

- Az időbeli hatály arra a kérdésre ad választ, hogy a jogszabályt mikortól kell alkalmazni. A

hatálybalépés napja a jogszabály kihirdetését követő nap lehet. Rendkívüli esetekben lehetőség

19

JOGTAN

van arra, hogy a hatálybalépés napja a kihirdetés napja legyen, ebben az esetben a hatálybalépés

időpontját órában kell meghatározni, mely nem előzheti meg a kihirdetés időpontját. A jogbiztonság

szempontjából fontos rendelkezés, hogy a jogszabály a kihirdetést megelőző időre nem

állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

- A tárgyi hatályt másképpen a jogszabály alkalmazási köreként határozzuk meg. Ez alatt

azt a tárgykört, társadalmi viszonyt kell érteni, amelyet a jogszabály rendezni kíván.

4.3. A JOGSZABÁLYOK KIHIRDETÉSE

Ahhoz, hogy a jogszabályt az állampolgárok betarthassák, azt előzetesen nyilvánosságra kell hozni,

hiszen ha a jogszabályról nem szerezhetnek tudomást az érintettek, nem is várható el tőlük, hogy azt

betartsák.

A jogszabály nyilvánosságra hozatalának módszere a jogszabályok kihirdetése, azaz a jogszabály

előírt módon való közreadása, annak érdekében, hogy az állampolgárok és a különböző

szervezetek tudomást szerezhessenek az őket érintő rendelkezésekről.

A jogszabályok kihirdetésére – az önkormányzati rendeleteket kivéve – Magyarország hivatalos

lapjában, a Magyar Közlönyben kerül sor.

Ugyancsak a Magyar Közlönyben kell közzétenni a minősített adatot nem tartalmazó közjogi

szervezetszabályozó eszközt.

A hivatalos lap aktuális számait 2008. július 1-jétől hitelesített elektronikus dokumentum

formájában a Kormányzati Portálon (http://kozlony.magyarorszag.hu) kell közzétenni, de

hagyományos, nyomtatott formában is hozzáférhetőek. A Magyar Közlöny régebbi számai 1998.

január 1-jéig visszamenőleg szintén letölthetőek elektronikusan.

A Magyar Közlöny mellett hivatalos lapnak minősülnek az egyes minisztériumok lapjai, az ún.

ágazati közlönyök. Ilyen például a Nemzetgazdasági Minisztérium lapja, a Nemzetgazdasági

Közlöny, vagy a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által kiadott Egészségügyi Közlöny, Szociális

Közlöny valamint Oktatási és Kulturális Közlöny.

Az önkormányzati rendeleteket a helyi önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában

meghatározott módon – ha van az önkormányzatnak hivatalos lapja, akkor abban, ennek hiányában

a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján vagy a helyi újságban – kell kihirdetni.

20

JOGTAN

3. FEJEZET – A JOGVISZONY

A jogrendszer tagozódásának vizsgálata során már említettük, hogy a jog alapvető feladata a

társadalmi viszonyok szabályozása. A jogviszony tehát a jog által szabályozott társadalmi

viszony. A jog természetesen nem szabályoz minden társadalmi viszonyt, hanem csak azokat,

amelyek – különböző megfontolások alapján – jelentősek, és ennek következtében jogi szabályozást

igényelnek.

JOGVISZONYOK

KÖZJOGI

MAGÁNJOGI

ALÁ-FÖLÉRENDELTSÉGEN

ALAPULÓ

MELLÉRENDELTSÉGEN

ALAPULÓ

ABSZOLÚT

SZERKEZETŰ

RELATÍV

SZERKEZETŰ

3.1. A JOGVISZONY ELEMEI

A jogviszony három elemét különböztethetjük meg, melyek a következők:

- a jogviszony alanya (akik között a jogviszony fennáll),

- a jogviszony tartalma (a jogviszony alanyait terhelő kötelezettségek, illetve megillető jogok),

- a jogviszony tárgya (mindaz, amire a jogviszony tartalmát kitevő jogok és kötelezettségek

irányulnak).

A jogviszony alanya lehet:

- az ember (természetes személy),

- a jogi személy, és

- a jogi személyiség nélküli jogalany.

A jogviszony alanyait (röviden jogalanyokat) a „személyek” gyűjtőfogalom alá tartoznak. Míg az

ember természetes személy, addig a jogi személyek emberek olyan együttesei (szervezetek),

amelyek saját nevükben szerezhetnek jogokat és vállalhatnak kötelezettségeket. A harmadik

csoportot a jogi személy szervezettségi szintjét el nem érő jogalanyok képezik (pl. egy külföldi

vállalkozás fióktelepe). A jogalanyokról bővebben a jegyzet SZEMÉLYEK című részében szólunk.

A jogviszony tartalmán azokat a jogokat és kötelezettségeket értjük, amelyek a jogviszonyban

résztvevő feleket, tehát a jogalanyokat megilletik, illetve terhelik. Így pl. a tulajdonjogviszony

tartalmának része az a jogosultság, amely szerint a tulajdonos a tulajdonát birtokolhatja,

használhatja, másra átruházhatja, illetve köteles viselni a fenti jogosultságokkal kapcsolatos

terheket.

21

JOGTAN

A jogviszony tárgya emberi magatartás. Ez lehet pozitív (amikor tevőleges cselekményt kell a

jogalanynak végrehajtania) vagy negatív magatartás (amikor valamely cselekedettől való

tartózkodást kell megvalósítani). A jogviszony közvetett tárgya, amire az előzőekben említett

pozitív vagy negatív magatartás irányul, rend szerint egy dolog, tehát egy testi tárgy, vagy éppen

egy kézzel nem megfogható jogosultság, esetleg egy immateriális jellegű szolgáltatás lehet.

3.2. A JOGVISZONY SZERKEZETE

KÖZ- ÉS MAGÁNJOGI JOGVISZONYOK – Elsőként a közjogi és magánjogi jogviszonyokat

különítjük el egymástól. E két jogterület közötti alapvető különbséget a korábbiakban már

ismertettük, most a jogviszonyra koncentrálva hasonlítjuk össze a közjog és a magánjog

sajátosságait.

a) A közjogi jogviszonyok jellemzően alá-fölérendeltségi (hierarchikus) viszonyok, míg a

magánjogi életviszonyok jellemzően mellérendeltségi (horizontális) viszonyok.

b) A közjogi jogviszony egyik alanya mindig az állam, illetve az államot képviselő szerv, ezzel

szemben a magánjogi jogviszonyban bármely jogalany részt vehet.

c) A közjogra dominánsan parancsoló, kényszerítő vagy tiltó (imperatív), illetve kötelezően

alkalmazandó (kógens) szabályozás jellemző. A magánjog tipikusan megengedő (diszpozitív)

jellegű szabályokat tartalmaz. A magánjogi jogviszony alanyainak a jogszabályok széles döntési

szabadságot biztosítanak. A felek közös megegyezéssel el is térhetnek a jogszabályi

rendelkezésektől, de ezzel csak addig élhetnek, amíg valamilyen imperatív jellegű jogszabályba

nem ütközik magatartásuk.

d) A közjogi jellegű kötelezettségek általában a kötelezettek akaratára tekintet nélkül egy

meghatározott társadalmi viszony bekövetkezésével egyidejűleg beállnak, míg a magánjogi

kötelezettségek általában csak a kötelezettek akaratából állnak be.

e) A közjogi jogviszonyokban általában fennáll a közvetlen kényszer alkalmazásának lehetősége

(pl. rendészeti szerv által), magánjogi jogviszonyban azonban csak közvetett kényszer (bírói

út) igénybevételére van lehetőség.

A MAGÁNJOGI JOGVISZONYOK SZERKEZETE – Szerkezetét tekintve a magánjogi jogviszonyok két

alapvető típusát különítjük el:

- abszolút szerkezű jogviszony, és

- relatív szerkezetű jogviszony.

Abszolút szerkezetű, vagyis kizáró jellegűek az ún. dologi jogviszonyok, mint például a

tulajdonjog, amelynek jellemzői a következőkben foglalhatók össze.

Kötelezettek

Jogosult

Kötelezettek

A) A jogosult pozíciójában tipikusan egy meghatározott személy (jellemzően a tulajdonos) áll,

akit a jogosultságok kizárólagos gyakorlása illet meg.

B) A jogosulttal szemben mindenki más (legalább eshetőleges) kötelezett. E kötelezettség három

fontosabb mozzanatból tevődik össze.

A kötelezettnek

22

JOGTAN

- el kell ismernie a dologi jog jogosultjának jogosulti minőségét, azaz tiszteletben kell

tartania pl. a tulajdonos tulajdonosi minőségéből eredő jogait;

- tűrnie kell, hogy a jogosult gyakorolhassa a dolgon fennálló jogosultságait (pl. a

haszonélvező használhassa, gyümölcsöztethesse az adott dolgot); valamint

- tartózkodnia kell bármiféle jogellenes behatástól (pl. akadályozástól, zavarástól).

A dologi jogviszony közvetlen tárgya az az emberi magatartás, amelyet a tulajdonos az uralma

alatt álló dologra kifejthet (pl. megsemmisíti vagy eladja), illetve köteles kifejteni (pl. termőföldjét

megművelni), valamint azok a magatartások, amelyeket a tulajdonossal szemben mindenki másnak

tanúsítania kell (pl. a tulajdonos zavarásától való tartózkodás). A dologi jogviszony közvetett

tárgya pedig a dolog, amire az emberi magatartás irányul. Amint látható, a dologi jogviszony nem

„egyszemélyes viszony”, még kevésbé egy személy és egy dolog között fennálló jogviszony.

Éppúgy személyek között áll fenn, mint minden más jogviszony.

Míg a dologi jog a vagyoni viszonyok statikus állapotát rögzíti azáltal, hogy a javak feletti uralmi

pozíciót szabályozza, addig a vagyoni forgalom, azaz a vagyonmozgás, az árucsere viszonyait a

kötelmi (szerződési) jog szabályozza. A jegyzet DOLGOK című részében érintünk néhány kötelmi

jogi ügyletet (pl. adásvétel, bérleti szerződés).

A

Eladó fél

B

Vevő fél

A kötelmi (szerződéses) viszony a felek közötti kooperáción alapszik, így a kizáró jellegű dologi

jogviszonnyal ellentétben

- mindig pontosan, név szerint meghatározott személyek (pl. adásvétel esetén eladó és vevő fél)

között jön létre;

- a kötelezettnek a jogosult javára valamilyen, szerződésben kikötött magatartást kell

tanúsítania (pl. adásvétel esetén az eladónak át kell adnia a dolog tulajdonjogát, míg a vevőnek

ki kell fizetnie a szerződésben rögzített vételárat);

- relatív szerkezetű, mert ami az egyik félnek jog, az a másik félnek kötelezettség (pl. a vevő

kötelezettsége a vételár kifizetése az eladó számára, míg a vételár átvétele az eladónál mint

jogosultság jelenik meg);

- a szerződés a felek kölcsönös megegyezése alapján (konszenzussal) születik meg;

- a jogosult jogi úton (polgári peres bírósági eljárásban) is kényszerítheti a kötelezettet, hogy a

szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítse, illetve magatartásáért helytálljon.

Kiemelést érdemel továbbá, hogy az egy konkrét dologgal (pl. egy ingatlannal) kapcsolatos abszolút

és relatív szerkezetű jogviszonyok szoros összefüggésben állnak egymással. Így például akkor,

amikor a vevő adásvétel útján megszerzi egy ingatlan tulajdonjogát, és ezzel tulajdonossá válik, a

relatív szerkezetű jogviszony abszolutizálódik. Olyan esetben pedig, ha egy név szerint ismert

személy zavarja a tulajdonost jogai gyakorlásában, és ez ellen a személy ellen a tulajdonos fellép

(pl. birtokvédelmi eljárást kezdeményez), az abszolút szerkezetű jogviszony relativizálódásáról

beszélünk.

23

JOGTAN

3.3. A JOGÜGYLETEK ÉS A JOGNYILATKOZATOK

A jogviszonyokat dinamikus állapotukban vizsgálva elkülöníthetjük a keletkezés, a lebonyolódás

valamint a megszűnés létszakaszait.

A jogviszonyok létrehozására, illetve megszüntetésére irányuló cselekedeteket jogügyleteknek

nevezzük. A jogügyletek jognyilatkozatok megtételén alapulnak. A jognyilatkozatok olyan

akaratnyilatkozatok, amelyek alkalmasak a célzott joghatás (vagyis az akaratkijelentéssel elérni

kívánt cél) kiváltására.

A jogviszonyok létrehozásában vagy megszüntetésében résztvevő jogalanyok száma alapján

elkülönítünk egyoldalú és többoldalú jogügyleteket. Egyoldalú jogügylet például a végrendelkezés

vagy a munkaszerződés felmondása. Tipikusan kétoldalú jogügylet a házasságkötés, de ilyenek a

szerződések is, amelyek azonban akár többpólusú szerződésláncolatokká is fejlődhetnek.

Általános szabály, hogy jognyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül lehet tenni, tehát a szóban vagy

ráutaló magatartással tett jognyilatkozat is érvényes. Ráutaló magatartás esetén még

szóbeliségre sincs szükség. Például elegendő egy közösségi közlekedési eszközre felszállni ahhoz,

hogy jelezzük, elfogadjuk a szolgáltató utazási feltételeit. Jogszabály azonban előírhatja, hogy

bizonyos jogügyletek csak írásban tett jognyilatkozattal hozhatóak létre. Egy ingatlan

tulajdonjogának megszerzésére irányuló adásvételi szerződést például írásban kell megkötni. Az

alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen. Az írásbeli jognyilatkozatot külön

közölni is kell a másik féllel. Egy jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek

vagy az átvételre jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre

hozzáférhetővé válik.

A jogügyletek vizsgálata során három fő kérdésre kell választ keresnünk:

a) Létezik-e az adott jogügylet?

b) Ha létezik, érvényes-e?

c) Ha pedig érvényes, hatályos-e?

E három, egymásra épülő kérdés alapján a jogügyletek négy típusát különítjük el.

Nem létező

jogügylet

Létező,

de érvénytelen

jogügylet

Létező,

érvényes,

de hatálytalan

jogügylet

Létező,

érvényes

és hatályos

jogügylet

Azt az akaratkijelentést tekintjük létezőnek, amelyik a jogügyletnek legalább a látszatával

rendelkezik. Ha a jogügyletnek még a puszta látszata sem valósul meg (pl. színészek

házasságkötése egy színdarabban, a tanár „szerződéskötése” oktatási célú szemléltetés érdekében),

akkor nem létező jogügyletről beszélünk.

Az érvényesség azt mutatja meg, hogy az akaratnyilatkozat elemei tartalmi és formai

szempontból megfelelnek-e a jog által megkívánt követelményeknek. Amennyiben igen, úgy létező

és érvényes, ha viszont nem, akkor létező, de érvénytelen, vagyis hibás jogügyletről beszélünk. A

hibás jogügylet a törvény előírása folytán nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására. A hiba lehet

- akarati (ha pl. egy szerződés aláírását az egyik fél fizikai erőszakkal kényszerítette ki),

- nyilatkozati (például ha az örökhagyó a formai előírásoknak nem megfelelő módon

végrendelkezett, vagy a munkavállaló nem írásban nyújtotta be a felmondását),

- a célzott joghatás hibájában szenvedő (ha egy szerződés lehetetlen célra, például kizárólagos

állami tulajdonú ingatlan megvásárlására irányul).

24

JOGTAN

Ha egy jogügylet érvénytelen, akkor általában semmis, vagyis úgy kell rá tekinteni, mintha létre

sem jött volna. Ha egy jogügylet semmiségéről a felek között vita támad, ebben a kérdésben a

bíróság jogosult dönteni.

Meghatározott esetekben a jogügylet feltételesen érvénytelen, azaz bírságon megtámadható. Ez

akkor fordul elő, ha a jogügyletnek csupán egy eleme (például egy szerződéses kikötés)

kifogásolható. Ilyenkor a bíróság a szerződés módosításával a jogügyletet utólag érvényessé tudja

tenni. Ha például egy adásvételi szerződést feltűnően nagy értékkülönbség mellett kötöttek meg,

mert az eladó a vevőt az értékesített ingatlan valamely lényeges tulajdonságára vonatkozóan

megtévesztette, a bíróság a szerződés megkötésétől számított egy éven belül módosíthatja a

szerződésben megállapított vételárat, ezzel érvényessé teheti.

A jogügylet hatályossága azt az időbeli állapotot fejezi ki, amikor a jogügylethez joghatások

fűződnek. Egy formailag és tartalmilag is létező és érvényes végrendelet például – bár időben

korábban készült – csak az örökhagyó halálával lép hatályba. Az ilyen, jövőben bekövetkező

eseményt nevezzük felfüggesztő feltételnek. A bontó feltétel ezzel szemben megszünteti a

jogügylet hatályát (például ha határozott időre előfizettünk egy szolgáltatásra, és ez az időtartam

letelt). A felfüggesztő feltétel bekövetkezte előtt, illetve a bontó feltétel után tehát a jogügylet

létezik és érvényes is, de joghatások még, illetve már nem fűződnek hozzá, azaz hatálytalan.

Az a jogügylet nevezhető tehát „teljes értékűnek”, azaz adott helyen és időben joghatások

kiváltására alkalmasnak, amelyik létezik, érvényes és hatályos is.

25

AGRÁRJOG

JOGTAN ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Mutassa be a társadalmi-jogi jelenségek sajátosságait, a társadalmi normák általános jellemzőit!

▢ Vázolja a jog fogalmát, funkcióit, a joggal szembeni követelményeket!

▢ Mutassa be a jogi norma szerkezetét és kapcsolatát a jogszabályokkal!

▢ Különítse el a külső és belső jogforrásokat, mutassa be a jogszabályok típusait és hierarchiáját!

▢ Vázolja a jogszabályok szerkezetét, belső tagolását. Melyek a közjogi szervezetszabályozó

eszközök sajátosságai?

▢ Mutassa be az Európai Unió jogforrási rendszerének sajátosságait!

▢ Melyek a jogalkotás tartalmi és eljárási követelményei? Mutassa be a jogszabályok

érvényességére és hatályára vonatkozó főbb rendelkezéseket!

▢ Melyek a jogszabályok elfogadására és kihirdetésére és megismerésére vonatkozó szabályok?

▢ Ismertesse a jogviszony fogalmát, az alanyaira, tárgyára és tartalmára vonatkozó szabályokat!

▢ Különítse el a közjogi és magánjogi, valamint az abszolút és relatív szerkezetű jogviszony

sajátosságait!

▢ Mutassa be a jogügyletek és jognyilatkozatok jellemzőit!

AJÁNLOTT IRODALOM A JOGTAN CÍMŰ RÉSZHEZ – (1) BOROS László: Jogi alapismeretek Vince Kiadó,

Budapest 1994. 154 p. – (2) SZILÁGYI Péter: Jogi alaptan ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2014. 387 p. – (3)

DRINÓCZI Tímea-PETRÉTEI József: Jogalkotástan Dialóg-Campus Kiadó, Pécs 2004. 480 p. – (4) JAKAB

András: A magyar jogrendszer szerkezete Dialóg-Campus Kiadó, Pécs 2007. 296 p. – (5) KULCSÁR Kálmán:

Jogszociológia Vince Kiadó, Budapest 2002. 358p.

AJÁNLOTT HONLAPOK

- www.njt.hu,

- eur-lex.europa.eu,

- magyarkozlony.hu

FELHASZNÁLT FONTOSABB JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE – (1) Magyarország Alaptörvénye (2011. április

25.) – (2) 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról – (3) 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a

jogszabályszerkesztésről

AGRÁRJOG

– MÁSODIK RÉSZ –

ÁLLAMTAN ▪ ALKOTMÁNY ÉS ÁLLAMSZERVEZET

1. FEJEZET – AZ ÁLLAM ÁLTALÁNOS SAJÁTOSSÁGAI

1. AZ ÁLLAM ALKOTÓELEMEI

Az állam a társadalom politikai berendezkedésének intézménye, olyan szervezet, amely főhatalmat

gyakorol egy meghatározott területen élő népesség felett. E definíció alapján az állam a

következő három fogalmi ismérv, alkotóelem segítségével jellemezhető:

a) államterület;

b) államalkotó népesség;

c) államhatalom.

ÁLLAMTERÜLET – Az államterület az a territórium, amelyen az állam közhatalmát gyakorolja,

vagyis ahol az adott állam jogrendje érvényesül. Központi eleme a szárazföldi terület, a földnek az

államhatárok által körülvett része. A szárazföldi terület nemcsak a föld felszínét, hanem az alatta

fekvő részeket is jelenti mindaddig a mélységig, ameddig technikai eszközökkel a birtokbavétel és

hasznosítás (pl. ásványvagyon kitermelése) lehetséges. Az állam vízi területéhez tartoznak a

belvizek (folyók, tavak, csatornák), valamint – földrajzi elhelyezkedéstől függően – a tenger

meghatározott részei is. Az államterülethez tartozik a légtér is. Felső határának pontos

meghatározása vitatott, általában a repülőgépek működésének csúcsmagasságáig (kb. 60 km-ig)

terjedő részét értik alatta. Az államterület kiegészítő elemei az állam lobogóját viselők hajók, és az

állam felségjelvényével ellátott légi járművek. Ezeket „úszó és repülő államterületnek” nevezik.

Az állam köteles határait, területi épségét megvédeni. Az államhatárt nemzetközi szerződésben és

törvényben meghatározott feltétekkel a forgalom számára megnyitott közúti, vasúti vagy légi

határátkelőhelyen vagy más határátlépési ponton (pl. nemzetközi repülőtéren), ellenőrzés mellett

szabad átlépni. Az Európai Unió fontos vívmánya, hogy az ún. Schengeni rendszerben részt vevő

tagállamok – köztük Magyarország is – egymás között a határellenőrzést felszámolták, de köz- és

nemzetbiztonsági okból ideiglenesen jogosultak azt újra bevezetni.

ÁLLAMALKOTÓ NÉPESSÉG – Egy állam jogi értelemben vett lakossága, azaz államalkotó

népessége az adott állam állampolgárainak összessége, tartózkodási helyüktől függetlenül. Az

állam tényleges lakosságát ezzel szemben azok a személyek képezik, akik egy adott időpontban az

állam területén tartózkodnak, és akiket az állam – közhatalmi tevékenysége eredményeként –

bizonyos magatartásra kötelezhet. Ebbe a körbe soroljuk az állam saját állampolgárain túl az olyan

személyeket is, akik az adott állammal egyéb kapcsolatban állnak (pl. uniós tagállami polgárok,

külföldiek, menekültek, hontalanok). Ez utóbbiak lakó- vagy tartózkodási helyük, gazdasági

tevékenységük, ingatlan-tulajdonuk vagy éppen jogellenes magatartásuk alapján az adott állam

valamely jogszabályának címzettjeivé válnak.

Az állampolgárok sajátos státuszjogokkal (hazatérés joga, választójog, közhivatal viselésnek joga)

rendelkeznek és kötelezettségek (állampolgári hűség, haza védelme) terhelik őket. A magyar

állampolgárság elsődlegesen születéssel, a vérségi leszármazás elvén keletkezik. Ha valakinek

anyja vagy apja a születés időpontjában magyar állampolgár, akkor a gyermek magyar

állampolgárként születik, születési helyétől függetlenül. A magyar jog kiegészítő elvként használja

csak a területen születés elvét, mégpedig akkor, ha Magyarországon lakóhellyel rendelkező

hontalan (azaz egyetlen állam állampolgárságával sem rendelkező) szülőknek gyermeke születik

hazánk területén. Az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermek magyar

állampolgárságát vélelmezzük mindaddig, amíg ki nem derül, kik a gyermek szülei.

ÁLLAMTAN

Magyar állampolgárság létrejöhet továbbá szerzéssel is, melynek leggyakoribb esete a honosítás.

Az a személy szerezhet így magyar állampolgárságot, aki legalább nyolc éve Magyarországon

tartózkodik, bejelentett lakóhellyel rendelkezik, büntetlen előéletű, megélhetése és lakóhelye

biztosított, eredményes vizsgát tesz magyar nyelven alkotmányos alapismertekből, továbbá

honosítása nem sérti a Magyar Köztársaság köz- vagy nemzetbiztonsági érdekeit. Fontos azonban

hangsúlyozni, hogy a felsorolt feltételek teljesítése alapján sem „alanyi jog” a magyar

állampolgárság megszerzése, az minden esetben mérlegelés kérdése. Kedvezményes honosítással

is megszerezhető a magyar állampolgárság a család állampolgársági egységére, vagy igazolt

magyar nemzetiségi származásra hivatkozással. A kedvezmények elsősorban a nyolc éves

várakozási időt rövidítik le (pl. magyar állampolgár házastársa már három év után honosítható),

vagy az állampolgári vizsga alól ad felmentést (pl. kiskorú honosítása esetén).

A magyar állampolgárság megszűnése lemondással valósulhat meg. Ezt a jogát az gyakorolhatja,

aki Magyarország területét külföldön történő letelepedés szándékával elhagyta, vagy külföldön élő

magyar állampolgárként nincs bejelentett, érvényes tartózkodási helye Magyarországon, és a

lemondással nem válik hontalanná, azaz már rendelkezik más állampolgársággal, vagy

valószínűsíteni lehet, hogy rövid időn belül más állampolgárságot szerez. Magyar

állampolgárságától megfosztani senkit sem lehet.

A nem születéssel keletkezett állampolgárság megszerzése, vagy az állampolgárságról való

lemondás tárgyában a köztársasági elnök dönt.

SZUVERENITÁS – Az államhatalom jogi kifejeződése a szuverenitás, amely kétirányú fogalom. A

külső szuverenitás az államok függetlenségét és önrendelkezési jogát jelenti. Azt fejezi ki, hogy az

adott állam a nemzetközi életben önálló hatalomként felléphet, és dönthet külpolitikai

kérdésekben. A külső szuverenitás megszerzésének feltétele, hogy a többi állam az adott országot

szuverén hatalomként elismerje, azaz tiszteletben tartsa területének sértetlenségét (integritását),

és tartózkodjon a belügyeibe való beavatkozástól.

A belső szuverenitás jelenti az államnak azt a jogát, hogy önállóan hozza létre alkotmányát és

jogrendjét, működtesse szervezetrendszerét, valamint gyakorolhasson közhatalmat a területén

tartózkodó személyek felett. Az állam mint belső szuverén hatalom, a társadalmi élet irányítása,

igazgatása és szervezése során kettős minőségben van jelen: egyrészt mint a közhatalom

letéteményese, másrészt mint tulajdonos.

a) Az állam mint a közhatalom egyedüli gyakorlója, különböző szervei útján jogosult

döntéseket hozni, és az abban foglaltak betartását különböző szankciók alkalmazásával

kikényszeríteni, ha a társadalom más szereplői körében az önkéntes teljesítés elmarad. A

kikényszerítés akár fizikai erőszak jogszerű alkalmazását is jelentheti. Kiemelést érdemel, hogy

kizárólag az állam rendelkezik a fizikai erőszak legitim alkalmazásának monopóliumával,

azaz egyedül jogosult fegyveres és rendvédelmi szervek működtetésére.

b) Az állam mint tulajdonos a gazdasági élet aktív szereplőjeként van jelen, gazdasági

társaságokat alapít, közszolgáltatásokat biztosít. E tevékenységeire nézve egy állami tulajdonú

gazdasági társaság nem élvez előnyt a magántulajdonban lévő vállalkozásokhoz képest.

Ugyanúgy piaci versenytársként kell helytállnia, és hatékony működés esetén profitot termelnie,

mint egy nem állami tulajdonú társaságnak. Az állam saját tulajdonával (pl. az állami

termőföldekkel) a vonatkozó jogszabályok betartása mellett rendelkezhet: vagyonkezelésbe,

haszonbérletbe adhatja, vagy akár értékesítheti is azt.

Az állami szuverenitást hagyományosan az állam jelképei is kifejezik. Magyarország esetében e

nemzeti jelképeket az Alaptörvény határozza meg: Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye

Erkel Ferenc zenéjével, továbbá a zászló és a címer a Magyar Állam hivatalos felségjelvényei.

28

ÁLLAMTAN

2. AZ ÁLLAMFORMA

Az államforma az államhatalom gyakorlásának módja, szervezetek és kormányzási módszerek

bonyolult rendszere. Az államszervezet differenciálódása során horizontálisan elkülönültek a

hatalmi ágak, azaz a törvényhozás, a végrehajtás (kormányzat), valamint az igazságszolgáltatás

szervei, vertikálisan pedig kialakult a központi és a helyi-területi szintű szervek rendszere.

Az államforma két fő összetevője:

a) a kormányforma, amely a legfelsőbb állami szervek (az államfő, a törvényhozó és a végrehajtó

hatalom) rendszerét, valamint ezek egymáshoz való viszonyát fejezi ki; továbbá

b) az államszerkezet, mely az állam egészének belső, strukturális tagolódását jeleníti meg.

ÁLLAMFORMA

KORMÁNYFORMA

a) MONARCHIKUS b) KÖZTÁRSASÁGI

- abszolút - prezidenciális

- alkotmányos - parlamentáris

- parlamentáris

ÁLLAMSZERKEZET

a) UNITÁRIUS (egyszerű)

b) FÖDERATÍV (összetett)

KORMÁNYFORMA – Kormányformájuk szerint az államok között megkülönböztetünk monarchikus

és köztársasági államformát. Monarchiáról beszélünk, ha az államfői tisztséget egy személy

(király, császár, cár stb.) öröklés vagy választással kombinált öröklés útján, élethosszig terjedő

időtartamra tölti be. Monarchia az államformája napjainkban például Nagy-Britanniának,

Svédországnak, Spanyolországnak. A monarchia államfőjét megillető jogkörök terjedelme szerint

elkülönítjük

a) az abszolút monarchiát (ahol az uralkodó teljhatalommal rendelkezik);

b) az alkotmányos monarchiát (ahol a végrehajtó hatalom az államfő irányítása alatt áll, de

jogkörei az ország alkotmánya által már korlátozottak);

c) a parlamentáris monarchiát (ahol az uralkodó jogkörei gyakran csak jelképesek, a végrehajtó

hatalom ugyanis a parlamentnek, azaz a legfőbb népképviseleti szervnek alárendelten működik).

A köztársasági kormányforma legfőbb jellemzője, hogy az államfői tisztséget meghatározott

időtartamra történő választással töltik be. A választás történhet közvetlenül (lakosság által, pl.

Franciaországban), vagy közvetetten (a népképviseleti szerv által, pl. Magyarországon). Attól

függően, hogy a megválasztott államfőnek milyen széles jogkörei vannak, a köztársasági

kormányforma két típusát különítjük el.

a) Prezidenciális köztársaságról akkor beszélünk, ha az államfő a végrehajtó hatalom (a

kormány) vezetője is egyben, és nincs alárendelve a legfelsőbb népképviseleti (törvényhozó)

szervnek (pl. USA, Franciaország).

b) Parlamentáris köztársaság esetén a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomnak

alárendelten működik, az államfői jogkörök szűkebbek, a két hatalmi ág közötti kiegyensúlyozó

jellegűek.

29

ÁLLAMTAN

ÁLLAMSZERKEZET – Az államforma másik meghatározó eleme az állam belső szerkezeti tagolása a

központi és helyi szintű szervek viszonyában. Ebből a szempontból az unitárius (egyszerű) és a

föderatív (összetett) államformát különítjük el.

a) Unitárius államról beszélünk akkor, ha az államon belül nincsenek olyan földrajzilag lehatárolt

részek, amelyek az önálló államiság jegyeivel (pl. szuverenitás, önálló törvényhozás)

rendelkeznének. Az unitárius államok belső területi tagolását (régiók, megyék) csak az állam

igazgatásszervezési feladatainak hatékonyabb ellátása érdekében hozták létre. Ilyen állam

például Magyarország, Dánia, Franciaország.

b) Föderatív állam több állam egyesüléséből létrejött olyan új állam, amely az állami

szuverenitásából fakadó jogokat a legmagasabb szinten gyakorolja, de a föderációt alkotó

tagállamok (tartományok) bizonyos tárgykörök szabályozásában és végrehajtásában megtartják

önállóságukat. Ilyen állam például Németország, Ausztria, USA.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a föderáció nem azonos a konföderációval, amely nem új állam,

csak önálló államok meghatározott célok (pl. kereskedelmi, katonai) érdekében létrehozott

együttműködése. A konföderációt államszövetségnek is szokás nevezni.

3. AZ ALKOTMÁNYOS JOGÁLLAM SAJÁTOSSÁGAI

A modern polgári államot az egyéni tevékenység szférájának, az ún. magánautonómiának

tiszteletben tartása, valamint a demokrácia, azaz a közakarat formálásában való állampolgári

részvétel szabadsága jellemzi. Ezek a liberális törekvések fejeződnek ki a jogállam eszméjében,

amely egyfelől a jog, másfelől a szabadság összeegyeztetését van hivatva szolgálni. A jogállam

szociális jellemzője, hogy jogalkotás útján a társadalmi, gazdasági és kulturális élet mindegyik

szférájában enyhíteni törekszik a szociális feszültségeket, és ösztönözni a társadalmi csoportok

közötti együttműködést és szolidaritást.

A jogállam liberális és szociális elveket egyaránt magába olvasztó, modern formája az

alkotmányos jogállam. Az az állam minősül alkotmányosnak, amely megfelel az alkotmányosság

klasszikus alapelveinek:

- a többpártrendszerű szabad választásokon nyugvó népképviselet (népszuverenitás elve);

- a hatalmi ágak elválasztásának, a hatalom megosztásának és egyensúlyának elve;

- a nemzetközi egyezményekben is rögzített emberi és állampolgári jogok biztosítása;

- a törvény előtti egyenlőség elve;

- az állami szervek törvényes működésének garantálása;

- jogbiztonság követelménye.

Ezeket a részben egymást feltételező és kiegészítő társadalmi, politikai, gazdasági, valamint az

államszervezeti alapelveket és követelményeket a következők szerint foglaljuk össze.

NÉPSZUVERENITÁS ELVE – A népszuverenitás, vagyis a népfelség elvének értelmében az állami

főhatalom forrása a nép. A hatalmat a nép a demokrácia intézményein keresztül gyakorolja. A

népszuverenitás csak akkor érvényesülhet, ha demokratikus intézmények biztosítják a társadalom

különböző érdekeinek, valódi súlyúknak megfelelő kifejezését és képviseletét.

A közhatalom gyakorlásának két formája alakult ki.

a) A közvetett demokrácia lényege, hogy a nép az általa választott képviselők révén gyakorolja a

közhatalmat. Az állampolgárok választási eljárás keretében meghatározott időtartamra

képviselőket bíznak meg azzal, hogy helyettük és nevükben közügyekben döntéseket hozzanak

(pl. Országgyűlés, települési képviselő-testület).

30

ÁLLAMTAN

b) A közvetlen demokrácia lényege pedig az, hogy az állampolgárok személyesen vesznek részt

és nyilvánítanak véleményt a közügyekben. Ennek jellemző formája a népszavazási eljárás, ún.

referendum lefolytatása. (Ilyen volt pl. hazánk NATO-tagságáról, EU-tagságáról rendezett

népszavazás.)

A választási alapelveknek és az azoknak megfelelő, törvényben szabályozott választási

rendszernek és választási eljárási szabályoknak döntő szerepük van abban, hogy érvényesüljön a

népfelség elve. Ezek az elvek képezik a hatalom erőszakos megszerzésének és kizárólagos

gyakorlásának legfőbb akadályát.

- A választójog általánosságának elve azt fejezi ki, hogy minden nagykorú állampolgár – az

úgynevezett természetes kizáró okokat kivéve – szavazati joggal rendelkezik. Az általános

választójog természetes korlátai a társadalom szűk körét érintik, és mindig bírói döntésen kell

alapulniuk. Alaptörvényünk szerint nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény

elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság jogerős ítéletével a

választójogból kizárt.

- A választójog egyenlőségének elve azt a követelményt fejezi ki, hogy minden választásra

jogosult egyenlő jogokkal vehessen részt a választásokon.

- A szavazás közvetlenségének elve azt jelenti, hogy a választópolgárok közvetlenül jelöltekre,

illetőleg jelölő szervezetekre (pl. pártokra) szavaznak a választások során. Népszavazás

esetében egy eldöntendő kérdésre adhatnak egyértelmű, „igen” vagy „nem” választ.

- A szavazás titkosságának elve azt jelenti, hogy a választópolgárok a szavazat tartalmának

nyilvánosságra kerülése nélkül, titkosan adhatják le szavazatukat. A választás titkosságát a

szavazás helyszínén garantálják (pl. szavazófülkék, zárt urnák biztosítása).

A választási szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a politikai közhatalom gyakorlására azok

kapjanak megbízást, akik tisztességes és átlátható versenyben elnyerik a választópolgárok

többségének bizalmát. A választások során a választópolgár a közügyekben őt megillető döntési

hatáskörét átruházza arra a személyre, akit alkalmasnak és érdemesnek tart arra, hogy érdekeit

képviselje. Ebből következően akkor demokratikus a választási rendszer, továbbá a választást

befolyásoló szereplők (pl. pártok, állami szervek, média) magatartásának szabályozása akkor felel

meg a népfelség elvéből származó követelményeknek, ha a szabályok biztosítják, hogy a választott

képviselők a választópolgárok akaratából, felelősségteljes döntésének eredményeként kerülnek

tisztségükbe.

HATALMI ÁGAK SZÉTVÁLASZTÁSÁNAK ÉS EGYENSÚLYÁNAK ELVE – A hatalommegosztás

teóriája a politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású elmélete, amely alapvetően meghatározza

az alkotmányosság követelményeinek megfelelő államszervezet felépítését és működését.

A hatalommegosztás elméletét eredetileg a polgári felvilágosodás az uralkodó kezébe koncentrált

korlátlan hatalommal szemben hirdette meg. Az elmélet első meghatározó jelentőségű

kidolgozója az angol JOHN LOCKE volt. Elképzelése szerint az állam által gyakorolt hatalmat az

emberi szabadság megóvása érdekében egymástól elválasztott szervezetekre kell bízni.

A francia MONTESQUIEU az angol polgári állam gyakorlatát elemezve a hatalommegosztás elméletét

továbbfejlesztette. Megállapítása szerint az államban háromféle döntéshozó hatalom van: a

törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. Ezeket a hatalmakat, illetve a hatalmat gyakorló

egyes intézményeket az önkényuralom megelőzése, a szabadság biztosítása érdekében el kell

választani egymástól. Montesquieu azonban nemcsak a hatalmat gyakorló szervek elkülönítését,

hanem ezek egyensúlyát is fontosnak tartotta. Az elmélet jelentősége elsősorban abban áll, hogy,

következetes megvalósítása megakadályozza a diktatórikus hatalomgyakorlás kialakulását, a

hatalom egy személyben vagy egy testületben való összpontosulását. Az elmélet egyszerűsített

lényege így hangzik: csak a korlátozott és ellenőrzött hatalom a jó hatalom.

31

ÁLLAMTAN

TÖRVÉNY ELŐTTI EGYENLŐSÉG ELVE – Az állampolgárok jogegyenlősége olyan alapelv, amely az

egész jogrendszert áthatja A törvény előtti egyenlőség, vagyis a jogegyenlőség annyit jelent, hogy

minden ember a közhatalomhoz képest egyenlő. Az emberek között nem lehet különbséget tenni

faj, nem, nemzetiség, vallás, nyelv, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi

származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.

ÁLLAMI SZERVEK TÖRVÉNYES MŰKÖDÉSÉNEK GARANTÁLÁSA – Az alkotmányosság és a

jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy az állami szervek a jog által meghatározott

szervezeti keretek között kialakított működési rendben, a jog által a polgárok számára

megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket.

JOGBIZTONSÁG KÖVETELMÉNYE – A jogbiztonság az állam és elsősorban a jogalkotó

kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a teljes jogrendszer és az egyes jogszabályok egyaránt

világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatók és előre láthatóak legyenek. A

jogbiztonság egyaránt megköveteli a jogszabályok egyértelműségét és az egyes jogintézmények,

állami szervek működésének átláthatóságát és kiszámíthatóságát.

EMBERI JOGOK DEKLARÁLÁSA – Az emberi jogok gondolatköre a polgári forradalmak koráig

vezethető vissza, amikor a polgárok az állammal és a hatalommal szembeni követelményeket

szabadságjogok formájában megfogalmazták.

Az emberi jogok lényegében a jogban kifejeződő erkölcsi, társadalmi értékek összességét

jelentik, amelyeket a jogrendnek tartalmaznia kell. Olyan általános jogelvekről van szó, amelyeknek

mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás során az állami szerveknek be kell tartani és ezek

érvényesülése az állampolgárok számára ellenőrizhető. A jogállam egyik jellemzője, hogy maga

hoz létre olyan szerveket, amelyek feladata az emberi jogok érvényesülésének elősegítése.

32

ÁLLAMTAN

2. FEJEZET – ALKOTMÁNY ÉS ALKOTMÁNYOSSÁG, AZ ÁLLAMI SZERVEK

RENDSZERE

Az alkotmány az államhatalom gyakorlásának szabályait, a politikai, gazdasági rendszer

működésének alapelveit, az állami szervezetrendszer felépítését tartalmazó alaptörvény. Alapvető

formai jellemzője, hogy a jogforrási hierarchia legfelső szintjén helyezkedik el, ebből következően

a törvényeknek és az alacsonyabb szintű jogszabályoknak meg kell felelniük, összhangban kell

lenniük az alkotmány szellemével és írott betűjével.

Szintén az alkotmány formai ismérveihez tartozik, hogy elfogadásához és módosításához az összes

országgyűlési képviselő kétharmadának egyetértő szavazatára van szükség. Ez az előírás

biztosítja, hogy az alaptörvény a parlamenti képviselők döntő részének konszenzusán alapuljon.

Az alkotmány tartalmát tekintve meghatározza az állam jellegét, a hatalom gyakorlásának módját,

a politikai, gazdasági szféra alapelveit, az állami szervek rendszerét, a központi államhatalmi

szervek jogállását és hatáskörét, az alapvető állampolgári jogokat és kötelességeket, a választások

alapelveit és a nemzeti jelképeket.

1. AZ 1989-ES ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS ÉS A 2011-ES ALAPTÖRVÉNY

Magyarországon az 1948 után szovjet mintára létrehozott államszervezeti modell a hatalom

egységének elve szerint épült fel. Az 1949-ben létrehozott Alkotmány az 1949. évi XX. tv.

rögzítette az állam osztálytartalmát, a proletariátus diktatúráját és a kommunista párt vezető

szerepét. A hatalomgyakorlás sztálini értelmezése szerint a kommunista párt döntéseinek kell

érvényesülnie az állami szervek működése során is. Eszerint a kommunista párt hatalomgyakorlása

eleve magasabb rendű, szemben a parlamentarizmus formális, üres demokráciájával. A pártállam

struktúrája és működése az egyetlen politikai központból irányított egységes államhatalom elvét követte.

Az állami szervek feladata a társadalmi kontroll nélkül működő párt döntéseinek állami

akarattá nyilvánítása és azok végrehajtása volt.

1.1. AZ 1989-ES ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS JELENTŐSÉGE

Az 1989-90-es rendszerváltás egyik legfontosabb állomása az alkotmányt módosító l989. évi

XXXI. tv. elfogadása volt. Bár az Országgyűlés formai értelemben nem új alkotmányt, hanem

alkotmánymódosítást fogadott el, tartalmilag azonban az alaptörvény teljes revíziójára és gyökeres

módosítására került sor. Ennek kihirdetése, 1989. október 23-a óta a magyar alkotmány megfelel az

alkotmányosság tartalmi követelményeinek.

a) Az Alkotmány 1989-ben elfogadott preambuluma (bevezetése) a többpártrendszert, a

parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamiság

megteremtését tűzte ki államcélként.

b) Az Alkotmány deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A

jogállamiság alapvető követelménye és egyben ismérve, hogy a közhatalommal rendelkező

szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között és működési rendben a közjó

érdekében, az állampolgárok által ellenőrizhető módon fejtik ki tevékenységüket. A

jogállamiság lényege egyszerűen így foglalható össze: az állam van az állampolgárokért és

nem az állampolgárok az államért.

c) Megszűnt a parlamentet helyettesítő jogkörrel rendelkező és államfői feladatokat ellátó 21 tagú

testület, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Az ország köztársaság lett, élén az egyszemélyi

államfővel, a köztársasági elnökkel.

33

ÁLLAMTAN

d) A marxista-leninista párt vezető szerepének megszüntetése mellett az Alkotmány deklarálja a

többpártrendszert, mint a népakarat kialakításának és kinyilvánításának egyik lényeges

biztosítékát.

e) Az államforma parlamentáris jellegének megfelelően az államhatalom legfontosabb szerveként,

a népszuverenitás legfőbb letéteményeseként az Országgyűlés került meghatározásra.

f) Az Alkotmány deklarálja a végrehajtó hatalom parlament előtti felelősségét. A végrehajtó

hatalom központi szerve, a Kormány a parlamenttől kapja megbízatását és tevékenységéért a

parlamentnek tartozik felelősséggel. Amennyiben a Kormány elveszti a parlamenti képviselők

többségének bizalmát, leváltható és helyére új Kormány lép.

g) A modern jogállamokra jellemző intézményeket hoztak létre. Ennek megfelelően Az alkotmány

meghatározza az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári, valamint a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának helyzetét és szerepét. Ezek a

szervek az állam önellenőrző mechanizmusának legfontosabb intézményei.

h) Az igazságszolgáltatás szférájában az Alkotmány deklarálja a bíróságok és bírák

függetlenségét.

i) A helyi hatalomgyakorlás területén a központi irányítás alatt működő, szovjet mintára szervezett

tanácsrendszert az önkormányzati rendszer váltotta fel.

j) Az Alkotmány meghatározza a demokratikus választások feltételéül szolgáló alapelveket. A

választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos.

k) Az Alkotmány külön fejezetben tételesen sorolja fel az emberi és állampolgári jogok teljes

körét.

1.2. A 2011-BEN ELFOGADOTT ALAPTÖRVÉNY FŐBB VONÁSAI

Annak ellenére, hogy az 1989-es radikális alkotmánymódosítás eredményeként a jogállami

követelményeknek megfelelő alkotmány jött létre, azt maguk a törvényhozók is csupán átmeneti,

az új alkotmány elfogadásáig tartó időre szánták. A rendszerváltó politikai erők megegyezése

szerint a majdani szabad választások eredményeként megalakult parlament rendelkezik az új

Alkotmány elfogadásához szükséges legitimációval. Ebből következően az alkotmányozás

szükségessége a rendszerváltást követően időről-időre felmerült, számos alkotmánykoncepció is

készült, de a parlamenti pártok között nem volt meg a szükséges konszenzus ahhoz, hogy az új

alkotmány elfogadására sor kerüljön.

Az 1989-ben kihirdetett Alkotmánnyal szemben számos kritika merült fel. Ezek lényege, hogy

szerkezete már nem felel meg a mai kor követelményeinek, egyes rendelkezései értelmezési

nehézségeket okoznak, alkalmazásához az Alkotmánybíróság gyakori jogértelmezésére volt

szükség. Külön problémát vetett fel, hogy az Országgyűlés 1989-től 34 alkalommal módosította az

Alkotmányt, melynek következtében a szöveg egyre egyenetlenebbé vált. Formai kifogásként

merült fel, hogy megjelölésében – 1949. évi XX. tv. – a Rákosi korszakot idézi.

Más álláspontok szerint elsősorban nem is jogi szempontok, hanem a rendszerváltás óta eltelt

időszak gazdasági és morális sikertelensége miatt, az újrakezdés politikai szimbólumaként indokolt

az új alkotmány elfogadása.

A 2010-es választások eredményeként megalakult Országgyűlés első célkitűzéseinek egyikeként

határozta meg az új alkotmány elfogadását. Ennek lehetőségét az teremtette meg, hogy az

Országgyűlésben lévő kormánypárti képviselők száma biztosította az alkotmány megalkotásához

szükséges kétharmados többséget.

A 2010 őszén kezdődő alkotmányozási folyamat eredményeként az új alkotmány Alaptörvény

néven történő kihirdetésére 2011. április 25-én került sor. Az Alaptörvény 2012. január 1-jén lépett

hatályba.

34

ÁLLAMTAN

Az Alaptörvény hat szerkezeti egységből áll. Az első, a NEMZETI HITVALLÁS címet viselő

ünnepélyes bevezető rész, amely többek között méltatja az ország ezeréves történelmi múltját, a

kereszténység nemzetmegtartó szerepét, utal a Szent Koronára, mint a magyar államiság

kifejezőjére, továbbá a szabadság és a szolidaritás eszméjére és a kiemelkedő

szabadságmozgalmakra.

A második rész az ALAPVETÉS, amely az államra vonatkozó leglényegesebb rendelkezéseket, a

társadalmi, gazdasági, politikai alapértékeket és alkotmányos alapelveket, valamint az államcélokat

tartalmazza. Az alapelvek között kerül meghatározásra többek között a hatalommegosztás elve,

amelyen az Alaptörvény nyugszik. Ez az elv egyszerre jelenti a korlátlan hatalom kizártságát, a

hatalmi ágak elválasztását, egyensúlyát és együttműködési kötelezettségét. Ugyancsak e rész

tartalmazza a magyar államiság két legfontosabb jelképének: Magyarország címerének és

zászlajának leírását és képi megjelenítését is.

Új elemként kerül alaptörvényi szinten meghatározásra az állampolgárság keletkezése, a magyar

nyelv védelme, a gyermekvállalás támogatása, az értékteremtő munkára alapuló gazdaság

deklarációja, a kiegyensúlyozott átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás követelménye,

valamint az egészséges környezet fenntartásának, megőrzésének elve.

Az Alaptörvény harmadik részének címe SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG, melynek középpontjában az

ember és az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai állnak. A hatályos Alkotmányhoz képest

többek között új rendelkezés a gyermekmunka és az emberi egyedmásolás tilalma, a fogyatékkal

élők külön védelme, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog. Az Alaptörvény deklarálja

a szülők gondoskodási kötelezettségét kiskorú gyermekükről, valamint a nagykorú gyermek

ugyanilyen kötelezettségét rászoruló szüleivel szemben. Az Alaptörvényben államcélként

fogalmazódik meg a teljes foglalkoztatottság, az emberhez méltó lakhatás feltételeinek, valamint a

közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása.

Az Alaptörvény legterjedelmesebb része AZ ÁLLAM címet viselő negyedik rész, amely az

államszervezet legalapvetőbb szabályait, a központi államhatalmi szervek és az önkormányzatok

jogállására és hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Új fejezetben szerepelnek a

közpénzügyekről szóló rendelkezések. Az Alaptörvény meghatározza az állami kiadások és

bevételek tervezésének és teljesítésének, valamint az állam és az önkormányzatok tulajdonában álló

vagyonelemekkel való gazdálkodás alapvető szabályait. A rendelkezések fokozott védelmet

biztosítanak a közpénzeknek és a nemzeti vagyonnak, az ezekkel való felelős és átlátható

gazdálkodás érdekében garanciákat határoznak meg.

A KÜLÖNLEGES JOGREND szabályait tartalmazó ötödik rész a rendkívüli állapotra és a

szükségállapotra vonatkozó közös rendelkezéseket állapítja meg. Rendkívüli állapot kihirdetésére

hadiállapot kinyilvánítása vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye esetén

kerül sor. Szükségállapot elrendelésére a törvényes rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos

megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges

mértékben veszélyeztető, fegyveresen elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén kerül sor. A

különleges jogrendre vonatkozó szabályok tekintetében az Alaptörvény nem hoz új lényeges

rendelkezéseket.

Az Alaptörvény hatodik része, a ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK határozza meg a hatálybalépés

időpontját, továbbá a Kormány kötelezettségeként állapítja meg az Alaptörvény végrehajtásához

szükséges törvényjavaslatok Országgyűlés elé terjesztését.

Az Alaptörvény végrehajtásához szükséges további garanciális jelentőségű szabályokat a többi

jogszabály közül kiemelkedő – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával

elfogadásra kerülő – sarkalatos törvények tartalmazzák.

35

ÁLLAMTAN

2. A MAGYAR ÁLLAMSZERVEZET FELÉPÍTÉSE (ÁTTEKINTÉS)

Egy állam feladatinak ellátáshoz állami szervekre van szüksége, amelyek a társadalom számára

meghatározott funkciókat teljesítenek. Az állami szervek különböző szervezési- szervezeti elvek (pl.

alá-fölérendeltség, mellérendeltség) mentén egységes egésszé, sajátos szabályok szerint működő

szervezetrendszerré kapcsolódnak össze, amely az egyes szervek helyét kijelöli, tevékenységét

befolyásolja.

Magyarország államszervezete a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elvén alapszik,

elkülönül egymástól a törvényhozói, a végrehajtó és a bírói hatalom.

Az államszervezet központjában, mint legfőbb népképviseleti szerv, az Országgyűlés áll, amely a

népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét,

meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

A végrehajtó hatalom központi szerve a Kormány, amely a kormányzati tevékenységet – a

parlamentarizmus lényegéből következő módon – az Országgyűlés bizalmából gyakorolja,

kötelessége a törvények végrehajtása, tevékenységéért a parlamentnek tartozik felelősséggel. A

Kormány feladatait központi és területi szakigazgatási szervei (minisztériumok, központi

hivatalok, területi kormányhivatalok) útján látja el, melyeket együttesen államigazgatásnak

nevezünk.

A köztársasági elnök a hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának egyik lényeges tényezője

és garanciája. Az Alaptörvényben rögzített hatásköréből következően a hatalmi ágak önállóságának

csorbítása nélkül egyensúlyt képez az Országgyűlés és a Kormány között.

Az államszervezet független, önálló tényezői a helyi önkormányzatok. Hatáskörükbe tartozik a

helyi közügyek önálló, autonóm intézése, a helyi közhatalom demokratikus gyakorlása.

Tevékenységüket az Országgyűlés által alkotott törvényekben foglaltaknak megfelelően végzik,

feladatkörükben eljárva a Kormánynak és a kormányzati szerveknek nincs utasításadási jogkörük,

csak működésük törvényességét felügyelhetik. A helyi önkormányzatok valamint az államigazgatás

(a Kormány és szervei) együttesét közigazgatásnak hívjuk.

AZ ÁLLAMSZERVEZET STRUKTURÁLIS VÁZLATA

ÁLLAM-

SZERVEZET

VÉGREHAJTÓ

HATALOM

KÖZIGAZGATÁS

TÖRVÉNYHOZÓ

HATALOM

BÍRÓI HATALOM

IGAZSÁG-

SZOLGÁLTATÁS

ÖNÁLLÓ

HATALMI

TÉNYEZŐK

KORMÁNY

ÁLLAM-

IGAZGATÁS

ÖNKORMÁNYZATI

IGAZGATÁS

ORSZÁGGYŰLÉS

BÍRÓSÁGOK

KÖZTÁRSASÁGI

ELNÖK

ALKOTMÁNY-

BÍRÓSÁG

ÁLLAMI

SZÁMVEVŐSZÉK

ALAPVETŐ

JOGOK BIZTOSA

ÜGYÉSZSÉG

36

ÁLLAMTAN

Az Alkotmánybíróság mint önálló hatalmi tényező a törvényhozó hatalom, valamint más

jogalkotással felruházott állami szervek "ellensúlyaként" a jogalkotás alkotmányosságát garantálja,

valamint szakszerű értelmezésével segíti a jogalkotás és a jogalkalmazás összhangját. Az

Alkotmánybíróság nem épül be a hagyományos bírói szervezetbe, önálló testületként működik.

A jogállamiság követelményeinek megfelelő hatalomgyakorláshoz szükség van arra, hogy az állam

„önellenőrző-mechanizmusokat” működtessen. Ezek körébe tartozik az alapvető jogok biztosa és

az Állami Számvevőszék is, mindkettő az Országgyűlés speciális szerveinek tekinthető.

a) Az Állami Számvevőszék a törvényhozó hatalom megbízásából a végrehajtó hatalom

gazdálkodásának és a közpénzek gazdaságos, célszerű felhasználásának ellenőrzését végzi.

b) Az alapvető jogok biztosa az emberi jogok érvényesülésén keresztül ellenőrzi a közigazgatás

és a közszolgáltatást végző szervek törvényes működését. Helyettesei a jövő nemzedékek

érdekeit és a nemzetiségiek jogainak védelmét látják el.

Magyarországon az igazságszolgáltatás a bíróságok gyakorolják. Az igazságszolgáltatás a bíróságok

által végzett jogalkalmazást jelent. A bíróságok önállóan, más hatalmi ágtól függetlenül látják el

tevékenységüket.

Az ügyészség a törvényesség védelmére hivatott szervezet, amely törvényben biztosított

jogosítványaival élve gondoskodik arról, hogy a jogalkalmazó munkában, a társadalmi szervezetek

működésében és az állampolgárok magatartásában egységesen érvényesüljön a jogállamiságból

fakadó törvényesség. Bár létrehozása és működésének ellenőrzése szempontjából az

Országgyűlésnek alárendelten működik, tevékenységére nézve mégis inkább az

igazságszolgáltatáshoz kapcsolódik erősebben.

37

ÁLLAMTAN

3. FEJEZET – AZ ORSZÁGGYŰLÉS

1. AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZERVEZETE

Magyarország legfőbb népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az Országgyűlésnek 2014-től 199

tagja van. A választópolgárok 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt pedig

országos listán választank meg.

A parlament szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat az Alaptörvény, az

Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az Országgyűlés Házszabálya

állapítja meg.

Az Országgyűlés ülései közül különös jelentősége van az alakuló ülésnek, melyet a választásokat

követő egy hónapon belül az államfő hív össze és nyit meg. Az alakuló ülésen kerül sor az

országgyűlési tisztségviselők (pl. az elnök és az alelnökök) megválasztására, az állandó bizottságok

létrehozására és azok tagjainak megválasztására, valamint akkor jelentik be a képviselőcsoportok

(frakciók) megalakulását is.

Az Országgyűlés tisztségviselői

- az elnök (házelnök),

- az alelnökök,

- a háznagy és

- a jegyzők.

A tisztségviselők személyére a frakcióvezetők és a független képviselők megbízottja tesznek

javaslatot. Az alelnökök és a jegyzők számát a Házszabály nem határozza meg, erről a parlamenti

pártok megegyezésének eredményeként az Országgyűlés az alakuló ülésén határoz.

A házelnök

- őrködik az Országgyűlés tekintélyén,

- összehívja az Országgyűlés ülésszakát és ezen belül az egyes üléseket,

- megnyitja és részrehajlás nélkül vezeti az üléseket,

- ügyel a Házszabály betartására, az ülések rendjére,

- összehívja és vezeti a Házbizottság üléseit,

- összehangolja a bizottságok tevékenységét,

- képviseli az Országgyűlést a nemzetközi, továbbá az állami szervekkel, illetve civil

szervezetekkel való kapcsolatában.

A házelnököt – az általa meghatározott rendben – az alelnökök helyettesítik.

Legfontosabb feladataik:

- egymást váltva vezetik az Országgyűlés ülését;

- összehívják és vezetik a bizottsági elnökök értekezletét;

- egyéb ügyekben helyettesítik az Országgyűlés elnökét.

A háznagy a házelnök irányítása alatt végzi munkáját. Az Országgyűlés elnökének azon feladatait

látja el, amelyeket a házelnök az Országgyűlés Szervezeti és Működési Szabályzata által

meghatározottak szerint átad részére.

Ebben a körben többek között képviseli az Országgyűlést a nemzetközi kapcsolatokban, illetve más

állami és civil szervekkel való kapcsolatában, előkészítés, illetve intézkedés céljából kiadja a

feladatkörrel rendelkező országgyűlési bizottságnak az Országgyűléshez érkezett indítványokat és

beadványokat.

38

ÁLLAMTAN

A házelnök által megállapított sorrendben egyidejűleg két jegyző teljesít szolgálatot. A soros

jegyzők folyamatosan segítik az elnököt a tanácskozás vezetésében. Ennek során többek között

felolvassák az országgyűlési iratokat, vezetik a felszólalásra jelentkezett képviselők névsorát, jelzik

a beszédidő lejártát, hitelesítik az országgyűlés szó szerinti jegyzőkönyvét.

A Házszabály külön nevesíti a Házbizottságot, amelynek fontos szerepe van a parlament

munkájának előkészítésében, a menetközben felmerült problémák konszenzusos rendezésében.

Legfontosabb feladatai:

- biztosítja az Országgyűlés folyamatos működését;

- javaslatot tesz az Országgyűlés üléseinek napirendjére;

- állást foglal az Országgyűlés ülésszakonkénti munkarendjéről;

- előkészíti az Országgyűlés személyi döntéseit.

A Házbizottságon kívül a Házszabály az alábbi bizottságok létrehozásáról rendelkezik:

a) Folyamatosan működő bizottságok:

- törvényalkotási bizottság,

- egyes szakterületeket felügyelő állandó bizottságok, valamint

- a magyarországi nemzetiségeket képviselő bizottság.

b) Ideiglenesen, meghatározott időtartamra, célra létrehozott bizottságok:

- eseti bizottságok, és

- országgyűlési vizsgálóbizottságok.

A törvényalkotási bizottság az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége során eljáró, annak

javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott

esetekben ügydöntő bizottsága. Döntést hoz például arról, mely törvényjavaslatok kerülhetnek az

országgyűlés nyilvános (plenáris) ülésén is megvitatásra.

Az egyes szakterületekért felelős állandó bizottságok a parlament kezdeményező, javaslattevő,

véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervek. Ilyen például a

Költségvetési Bizottság, a Vállalkozásfejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági Bizottság, a Népjóléti

Bizottság, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága. A működési területüket érintő bármely kérdést

megtárgyalhatják, és abban állást foglalhatnak. Tagja csak képviselő lehet, de a tárgyalásokra

szakértőket is meghívhatnak.

A magyarországi nemzetiségeket képviselő bizottság az államalkotó nemzetiségek érdekeit,

jogait érintően az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka

ellenőrzésében közreműködő szerve.

Az állandó bizottságok mellett az Országgyűlés ideiglenes (eseti és vizsgáló-) bizottságokat is

alakíthat. Ha a képviselők egyötöde javasolja az Országgyűlés köteles megalakítani a

vizsgálóbizottságot. Az eseti bizottságot időszerű ügyek intézésére, vizsgálóbizottságot pedig

meghatározott kérdés megvizsgálására hoz létre az Országgyűlés.

Az országgyűlési választásokon indult és a parlamentben képviselettel rendelkező pártokhoz tartozó

képviselők, tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot (frakciót) hozhatnak létre.

39

ÁLLAMTAN

2. A KÉPVISELŐK JOGÁLLÁSA

Az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében

végzik, e tekintetben nem utasíthatók. A képviselő feladata nem valamely település vagy szűkebb

csoportérdekek képviselete, hanem az egész nemzet szolgálata.

A képviselőnek szabad mandátuma van, ami azt jelenti, hogy saját lelkiismeretük, szakmai,

politikai meggyőződésük szerint jogosultak szavazni, sem parlamenti csoportjának határozatai, sem

a választópolgárok megbízásai vagy pártjának politikai döntései nem kötik. A szabad mandátum

garanciáját jelenti az is, hogy a képviselő nem visszahívható. Azt, hogy a választópolgár elégedette

a képviselő tevékenységével, a soron következő választáson szavazatával döntheti el.

A képviselő joga, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, javaslataival

segítse eredményes működését.

A képviselők egyik legjelentősebb és leggyakrabban alkalmazott jogosítványa az interpellációs jog,

amely a kormányzati hatalom ellenőrzésének egyik formája. Az interpelláció lényege, hogy a

képviselő a Kormányhoz és a Kormány tagjaihoz (azaz a miniszterekhez) feladatkörükbe tartozó

bármely ügyben kérdést tehet fel. Akihez az interpellációt intézték, a parlament ülésén köteles

válaszolni. A válasz után az interpelláló képviselőnek viszontválaszra van joga, amely után a parlament

szavazással dönt, hogy a választ elfogadja-e. Az elutasítás következménye, hogy az

Országgyűlés illetékes szakbizottsága köteles megvizsgálni az adott kérdést és a parlament

következő ülésén erről jelentést tesz.

A végrehajtó hatalom ellenőrzésének interpellációnál gyengébb formája a kérdés. Arra szolgál,

hogy a képviselő valamilyen közérdekű ügyben felvilágosítást kapjon az illetékes állami szerv

vezetőjétől. A kérdezett köteles az ülésen felvilágosítást adni, a képviselő azonban viszontválaszra

nem jogosult, s a parlament sem szavaz a válasz elfogadásáról. Kérdést a Kormány tagjain kívül

az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez és a

Magyar Nemzeti Bank elnökéhez is lehet intézni.

A Házszabály külön rendelkezik az "azonnali kérdések és válaszok órája" megnevezésű

képviselői jogosítványról. Ennek lényege az, hogy a parlamenti üléshéten lehetőséget kell

biztosítani kérdések közvetlen felvetésére és megválaszolására. Az azonnali kérdések órájának

napján legkésőbb az ülésnap megnyitását megelőzően egy órával, bármely frakcióvezető a tárgy

feltűntetésével kérheti, hogy az általa megjelölt képviselő az azonnali kérdések órájának keretében

kérdést tehessen fel. Az első körben az ellenzéki képviselőcsoportok létszámuk sorrendjében

tehetik fel kérdéseiket, míg ezt követően valamennyi képviselőcsoport szót kaphat.

A képviselőt mentelmi jog illeti meg. A mentelmi jognak két hagyományos összetevője van, a

mentesség és a sérthetetlenség. A mentesség azt jelenti, hogy a képviselő bíróság vagy más

hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata, valamint megbízatása gyakorlása során,

az általa közölt tény vagy vélemény miatt. A sérthetetlenség alapján a képviselőt csak tettenérés

esetén lehet őrizetbe venni vagy letartóztatni és ellene csak a parlament előzetes hozzájárulásával

– a mentelmi jog felfüggesztésével – lehet büntető- vagy szabálysértési eljárást indítani.

A parlamenti képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok a hatalommegosztás elvéből

következnek. A képviselői tisztséggel – más hatalmi ágból – csak a kormánytagság, a politikai

államtitkári tisztség, továbbá az önkormányzati képviselőtestületi tagság fér össze.

40

ÁLLAMTAN

3. AZ ORSZÁGGYŰLÉS MŰKÖDÉSI RENDJE

Az Országgyűlést a választópolgárok négy évre választják meg. Megbízatása az alakuló üléssel

kezdődik és az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. Évenként két rendes ülésszakot tart:

a) február 1-től június 15-ig és

b) szeptember 1-től december 15-ig.

Az Országgyűlés ülésszaka ülésekből, az ülés pedig általában több ülésnapból áll.

Az Országgyűlés ülései nyilvánosak, a hallgatóság a karzat kijelölt részén foglalhat helyet, a

tetszésnyilvánítástól, zajongástól azonban tartózkodni köteles. Kivételesen, a Kormány vagy

bármely képviselő kérelmére a parlament a képviselők kétharmadának szavazatával, zárt ülésre

kerülhet sor.

Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha az ülésen a képviselők több mint fele jelen van. Az

ülés kezdetén az elnök közli a benyújtott törvényjavaslatokat, indítványokat, interpellációkat és az

ülés egyéb tárgyalási anyagait. A tárgysorozatot az elnök előterjesztésében az Országgyűlés

határozza meg.

Az Országgyűlés döntéshozatali szabályai a következőkben összegezhetők:

a) Egyszerű többség szabályai. Az Országgyűlés határozatait főszabályként a jelenlévő

képviselők több mint felének szavazatával hozza. Említést kell azonban tenni az összes

megválasztott képviselő számához viszonyított egyszerű többségről is (pl. a kormányfő

megválasztása vagy visszahívása esetén).

b) Minősített többség szabályai. A nagyobb horderejű döntésekhez azonban a minősített többség

különböző formáit kell elérni. Az Alaptörvény elfogadásához vagy módosításához az összes

képviselő kétharmadának szavazata szükséges. A jelenlévő képviselők kétharmadának

szavazata szükséges a sarkalatos törvények elfogadásához, illetve módosításához. A sarkalatos

törvényben szabályozandó törvényhozási tárgyakat az Alaptörvény határozza meg.

Az Országgyűlés tanácskozásairól szó szerinti és összefoglaló jegyzőkönyvet kell készíteni. A

jegyzőkönyveket az elnök és a soros jegyzők írják alá.

4. AZ ORSZÁGGYŰLÉS HATÁSKÖRE

Az Országgyűlés a népszuverenitás legfőbb letéteményese, ennek megfelelően széles hatáskörrel

rendelkezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a parlament hatásköre korlátlan. Az államhatalmi ágak

megosztásának elvéből és a közvetlen demokrácia, az országos népszavazás intézményéből

következik, hogy az Országgyűlés nem tekinthető a népszuverenitás kizárólagos letéteményesének.

Az Országgyűlés fontosabb feladatai:

- megalkotja és módosítja Magyarország Alaptörvényét;

- törvényeket alkot;

- elfogadja a központi költségvetést, és jóváhagyja annak végrehajtását;

- felhatalmazást ad a feladat- és hatáskörbe tartozó nemzetközi szerződés kötelező hatályának

elismerése;

- megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait és elnökét, a Kúria

elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok biztosát és helyetteseit, valamint az Állami

Számvevőszék elnökét;

- megválasztja a miniszterelnököt, dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésről;

- feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő önkormányzati képviselő-testületet;

- határoz a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről;

- különleges jogrendet érintő, valamint katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos

döntéseket hoz;

- közkegyelmet gyakorol.

41

ÁLLAMTAN

4. FEJEZET – A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK

1. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK JOGÁLLÁSA

Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az

államszervezet demokratikus működése felett.

A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja. Megválasztható minden választójoggal

rendelkező magyar állampolgár, aki a 35. életévét betöltötte. A köztársasági elnököt egy

alkalommal lehet újraválasztani.

A választást jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez legalább az országgyűlési képviselők

egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. A választás titkos szavazás útján történik. Az Alaptörvény

kétfordulós szavazási eljárást határoz meg. Az első szavazás alapján az tekinthető megválasztottnak,

aki a képviselők kétharmadának szavazatát elnyeri. Ha a szavazás eredménytelen, második

szavazást kell tartani, de azon csak az első fordulóban két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet

szavazni. A második szavazás alapján megválasztott köztársasági elnöknek azt kell tekinteni, aki – a

szavazásban résztvevők számától függetlenül – a legtöbb érvényes szavazatot kapta.

A hatalommegosztás elvéből következően és annak érdekében, hogy a tisztséget mindenféle

befolyástól mentesen, teljes egészében a nemzet és az állam demokratikus működésének

szolgálatára fordíthassa, a köztársasági elnökre szigorú összeférhetetlenségi szabályok

vonatkoznak. Ennek értelmében a köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat és

egyéb tevékenységéért – a szerzői jogi védelem alá eső tevékenység kivételével – díjazást nem

fogadhat el.

2. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK HATÁSKÖRE

A köztársasági elnök mind az Országgyűléstől, mind a végrehajtó hatalomtól, illetve annak

központi szervétől, a Kormánytól elkülönült, önálló hatalmi tényező.

Az államfő hatáskörének megállapításánál az Alaptörvény két ellentétes követelmény

összeegyeztetésére törekszik: egyrészt az elnöknek legyen olyan hatalmi-politikai súlya, amely

biztosítja, hogy mind a parlament, mind a Kormány ellenpólusaként jelenhessen meg, ugyanakkor

jogköre ne legyen olyan széles, amely a hatalmi koncentráció kialakulásának lehetőségét hordozná

magában.

Az államfő hatáskörei révén a többi hatalmi ág viszonylatában ellensúlyozó szerepet tölt be. Az

Országgyűlés és az államfő közötti jogi kapcsolatot a kölcsönös függőség jellemzi. A köztársasági

elnököt a parlament választja és valamely törvény szándékos megsértése, illetve szándékos

bűncselekmény elkövetése esetén kezdeményezheti a tisztségétől történő megfosztást. A

megfosztási eljárás lefolytatására és a tisztségtől történő megfosztásra az Alkotmánybíróság

jogosult. A köztársasági elnök részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein, törvényt

kezdeményezhet és országos népszavazás kiírását kezdeményezheti.

Az államfő egyik legfontosabb jogosítványa a törvények kihirdetésével kapcsolatos hatásköre. A

törvény kihirdetéséről annak kézhezvételétől számított 5 napon belül a köztársasági elnök

gondoskodik. Abban az esetben, ha a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért

egyet, a következő speciális jogokkal élhet:

- politikai vétó;

- alkotmányossági vétó.

42

ÁLLAMTAN

a) Az aláírás előtt megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti azt az

Országgyűlésnek („politikai vétó”). A parlament a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról

ismét határoz. Ha az Országgyűlés a megfontolásra visszaküldött törvényt változatlan szöveggel

fogadja el, a köztársasági elnök a törvény megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt

eljárási követelmények nem teljesülésére tekintettel kérheti az Alaptörvénnyel való összhang

vizsgálatát.

b) Ugyancsak az államfő parlamenttel szembeni ellensúlyát jelzi, hogy az elfogadott törvényt az

Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak.

(„alkotmányossági vétó”). Ha az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet állapít meg, az

Országgyűlés a törvényt újra tárgyalja. Ha alaptörvény-ellenességet nem állapít meg, a köztársasági

elnök a törvényt köteles haladéktalanul aláírni és elrendelni kihirdetését.

Az államfő és a Kormány közötti kapcsolat szabályozásában szintén megtalálhatók a

hatalommegosztást szolgáló megoldások.

Az Alaptörvény meghatározza azokat az államfői hatásköröket, amelyek gyakorlása során a

megtett intézkedésekhez a Kormány illetékes tagjának az ellenjegyzése szükséges. A miniszteri

ellenjegyzés intézménye egyes döntések meghozatalánál szükségessé teszi az államfő és a Kormány

közötti egyeztetést és egyetértést. Döntési hatáskörrel a köztársasági elnök rendelkezik, de

valamely konkrét döntést csak a miniszter ellenjegyzésével, "egyetértésével" lehet meghozni.

Többek között a köztársasági elnök alábbi intézkedéseihez szükséges a Kormány illetékes tagjának

ellenjegyzése:

- nagykövetek megbízása,

- a miniszterek, az MNB elnökének és alelnökeinek, önálló szabályozó szerv vezetőjének,

egyetemi tanárok kinevezése,

- egyetemek rektorainak megbízása,

- tábornokok kinevezése, előléptetése,

- egyéni kegyelmezési jog gyakorlása.

A köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnokaként az Országgyűléssel és a

Kormánnyal együtt részt vesz a Magyar Honvédség irányításában.

Rendkívül szélesek továbbá azok a jogkörök, amelyeket az államfő meghatározott szervek és

tisztségviselők közreműködésével rendkívüli állapot és szükségállapot (pl. külső támadás,

polgárháború) idején gyakorolhat. Ha a parlament döntésének meghozatalában akadályoztatva van,

a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli- és szükségállapot

kihirdetésére, valamint a Honvédelmi Tanács létrehozására.

43

ÁLLAMTAN

5. FEJEZET – AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

1. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG SZERVEZETE

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, végső soron felel azért, hogy a

jogalkotás az Alaptörvénnyel összhangban valósuljon meg.

Alkotmánybíróság tizenöt tagból álló testület, amelynek tagjait az Országgyűlés a képviselők

kétharmadának szavazatával tizenkét évre választja. Az alkotmánybíró nem választható újra.

Az Alkotmánybíróság fontos szerepe szükségessé teszi, hogy tagjai magas szakmai

felkészültséggel és erkölcsi feddhetetlenséggel bíró, jogi végzettséggel rendelkező szakemberek

közül kerüljenek ki. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság tagjává kiemelkedő tudású elméleti

vagy legalább 20 év jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkező személy választható.

Továbbá feltétel a 45. életév betöltése és a büntetlen előélet.

Az Alkotmánybíróság tagjainak pártatlanságát és függetlenségét hivatott szolgálni az a

rendelkezés, amely szerint nem lehet tagja az Alkotmánybíróságnak az, aki a taggá választást

megelőző 4 évben a Kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, illetőleg állami

vezetői tisztséget töltött be.

Az alkotmánybírákat mentelmi jog illeti meg, melyet csak az Alkotmánybíróság teljes ülése

függeszthet fel. Az alkotmánybíró nem vonható felelősségre alkotmánybírói munkájával

összefüggésben kifejtett véleménye, illetve szavazása miatt.

2. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE

Az Alaptörvény olyan hatásköröket állapít meg az Alkotmánybíróság számára, amelyek lehetővé

teszik egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésének megelőzését, másrészt a

tényleges jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelem

kiküszöbölését. Az Alkotmánybíróság az előbbieken kívül olyan esetekben is vizsgálhatja a

jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját, amelyekben bírói eljáráshoz vezető konkrét

jogsérelem nem következett be.

a) Előzetes normakontroll. Az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll hatáskörében eljárva az

Alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de még ki nem

hirdetett törvényeket. Előzetes normakontrollt az Országgyűlés és a köztársasági elnök

kezdeményezhet.

b) Utólagos normakontroll hatáskörének gyakorlása során az Alkotmánybíróság elrendelheti a

jogszabály megsemmisítését. Utólagos normakontrollt a Kormány, az országgyűlési

képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa kezdeményezhet. Nincs helye az

Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának, ha az indítvány az Alkotmánybíróság

által érdemben már elbírált jogszabály vizsgálatára irányul, és az indítványozó az

Alaptörvénynek ugyanarra a rendelkezésére, illetve elvére és azonos alkotmányos összefüggésre

hivatkozva kéri az alaptörvény-ellenességet megállapítani.

c) Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt. Ha a bírónak az előtte folyamatban

lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvényellenességét

észleli, vagy az alaptörvény-elleneségét az Alkotmánybíróság már megállapította –

a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály

alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály

alkalmazásának kizárását.

44

ÁLLAMTAN

d) Alkotmányjogi panasz. Alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy vagy

szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban

alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

- az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és

- a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

A fenti szabályozás az alkotmányjogi panaszra akkor biztosít lehetőséget, ha a bírósági

eljárásban alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenessége merül fel. Mindez a jogerős bírói

döntés utáni normakontroll lehetőségét biztosítja.

Kivételesen akkor is benyújtható alkotmányjogi panasz, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály

rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül

következett be jogsérelem és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a

jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az alkotmányjogi panasz eljárás

során a jogi képviselet kötelező.

e) Nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata. Annak érdekében, hogy Magyarország

nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes jogszabályok ne legyenek a jogrendszerbe az

Alkotmánybíróság megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy

jogszabályi rendelkezést. Az eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a

Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja.

Az Alkotmánybíróság előzőekben bemutatott hatáskörét korlátozó előírás, hogy mindaddig, amíg

az államadósság a teljes hazai össztermék (GDP) felét meghaladja, az Alkotmánybíróság

- az utólagos normakontroll,

- a bírói kezdeményezésre folytatott egyedi normakontroll és

- az alkotmányjogi panasz

ügyben lefolytatott eljárása során a központi költségvetésről, a központi költségvetés

végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a

helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag

- az élethez és az emberi méltósághoz való joggal,

- a személyes adatok védelméhez való joggal,

- a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy

- a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal

összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.

A fentieken kívül az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló törvény az Alkotmánybíróság számára

további hatásköröket is megállapít. Erre irányuló kezdeményezés esetén

- dönt a köztársasági elnök tisztségétől való megfosztásra irányuló eljárásban,

- megvizsgálja az Országgyűlés népszavazás elrendelésével összefüggő határozatának Alaptörvénnyel

való összhangját,

- elvi véleményt nyilvánít helyi önkormányzat és nemzetiségi önkormányzat képviselő-testületének

alaptörvény-ellenes működésére vonatkozóan,

- elvi véleményt nyilvánít elismert egyház alaptörvény-ellenes működésére vonatkozóan,

- állami szervek és önkormányzati szervek közötti hatásköri összeütközés esetén a felmerült vitában

dönt arról, hogy mely szervnek van hatásköre és kijelöli az eljárásra kötelezett szervet,

- megvizsgálja az önkormányzati rendelet, a közjogi szervezetszabályozó eszközök és jogegységi

határozatok Alaptörvénnyel való összhangját,

- értelmezi az Alaptörvényt.

Az Alkotmánybíróság határozatai az Alkotmánybíróság Hivatalának honlapján bárki számára

hozzáférhetők.

45

ÁLLAMTAN

6. FEJEZET – AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSA

1. AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSÁNAK JOGÁLLÁSA

Az államhatalom önellenőrző mechanizmusának, továbbá az alapvető jogok védelmét szolgáló

garanciák biztosításának fontos intézménye a parlamenthez kapcsolódó, ugyanakkor a végrehajtó

hatalomtól és a bíróságoktól egyaránt független alapvető jogok biztosa. Szokás ezt a tisztséget az

ombudsman kifejezéssel is illetni, ami az első, 1809-ben Svédországban kinevezett alapjogi biztos

tisztségének megnevezésére utal. Magyarországon elsőként 1995-ben kezdte meg tevékenységét az

akkor még állampolgári jogok biztosának nevezett tisztségviselő. Később további három ún.

szakombudsman megválasztására is sor került. Külön biztos volt felelős a nemzeti és etnikai

kisebbségi jogokért, az adatvédelemért, valamint a jövő nemzedékéért.

A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény értelmében az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az

Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja, egyszer

újraválaszthatók. A korábbi szabályozással ellentétben az Alaptörvény egységes ombudsmani

rendszert alakított ki, ennek értelmében nincsenek külön szakombudsmanok, hanem egy alapvető

jogok biztosa működik, aki feladatait két helyettesével munkamegosztásban látja el. Az egyik

helyettes a jövő nemzedékek érdekeinek, a másik a Magyarországon élő nemzetiségek

érdekeinek védelmét látja el.

A biztosi és helyettesi tisztségeket csak olyan személyek tölthetik be, akik erre mind szakmailag,

mind emberileg alkalmasak. Az általános feltételeken kívül (jogi egyetemi végzettség, büntetlen

előélet) az országgyűlési biztos csak kiemelkedő tudású elméleti, vagy legalább tíz év szakmai

gyakorlattal rendelkező jogászok közül választható.

Az alapvető jogok biztosa függetlenségét és semlegességét célozzák a törvény szigorú

összeférhetetlenségi szabályai.

Az alapvető jogok biztosának és helyettesének a megbízatása összeegyeztethetetlen minden más

állami, önkormányzati, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A biztosra és

helyetteseire vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok között is megtalálható az a rendelkezés,

amely szerint más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a tudományos,

oktatói, művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá a lektori és szerkesztői tevékenységet

kivéve – díjazást nem fogadhat el. A fentieken kívül a biztos és helyettese nem lehet gazdasági

társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottságának tagja, valamint gazdasági társaság

személyes közreműködésre kötelezett tagja sem.

Annak érdekében, hogy az országgyűlési biztos tevékenységét zavartalanul végezhesse az

országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg.

2. AZ ALAPVETŐ JOGOK BIZTOSÁNAK ELJÁRÁSA ÉS INTÉZKEDÉSEI

Az ombudsmani jogvédelem hagyományosan két területre terjed ki:

a) a végrehajtó hatalom, azaz a közigazgatás ellenőrzésére; valamint

b) az alapvető emberi jogok védelmére.

Fontos hangsúlyozni, hogy az alapvető jogok biztosa ügydöntő hatáskör nélküli ellenőrzési

(vizsgálati) jogosultsággal rendelkezik csak, a vizsgált egyedi ügyekre nézve saját tekintélyének,

és a nyilvánosság erejének döntő szerepe van. Ez indokolja, hogy az Országgyűlés nagy

köztiszteletben álló személyeket választ biztosi tisztségre.

46

ÁLLAMTAN

A biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást

végző egyéb szerv eljárása, és ennek során hozott intézkedése, vagy az intézkedés elmulasztása

alapvető jogát sérti vagy közvetlenül veszélyezteti. További feltétel, hogy az országgyűlési biztoshoz

forduló személy a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már

kimerítette, vagy más jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésére.

A biztos nem vizsgálhatja a bíróság és általában az ügyészség tevékenységét, kivételt képez ez

alól az ügyészségi nyomozást végző szerv tevékenysége.

A biztos eljárása ingyenes, a vizsgálat költségeit az állam viseli, tehát az anyagilag nehezebb

körülmények között élőket anyagi nehézségek nem gátolhatják jogaik érvényesítésében.

Ahhoz, hogy az országgyűlési biztos feladatát képes legyen ellátni, megfelelő jogi eszközök állnak

rendelkezésére. Felvilágosítást vagy vizsgálat lefolytatását kérheti a vizsgált hatóságtól, részt

vehet közmeghallgatáson, valamint helyszíni ellenőrzést folytathat. A helyszíni ellenőrzés során a

vizsgált hatóság helyiségeibe beléphet, a vizsgált üggyel kapcsolatos iratba betekinthet, a vizsgált

hatóság bármely munkatársát meghallgathatja.

A biztos a visszásság feltárása esetén a fennálló helyzetet érdemben módosító intézkedés megtételére

nem jogosult. Elsődleges jogköre a nyilvános véleményalkotásban, illetve más szervek irányába tett

kezdeményezési jogosítványokban ölt testet. Ha vizsgálata során arra a megállapításra jut, hogy a

hatóság alkotmányos jogot sértett vagy veszélyeztetett, az alábbi intézkedéseket teheti:

- a visszásság orvoslása érdekében kezdeményezheti a visszásságot előidéző szervnél a sérelmes

döntés orvoslását,

- ajánlást tehet a visszásságot előidéző szerv felügyeleti szervének az orvoslásra,

- a visszásság megszűntetése érdekében kezdeményezheti az ügyész fellépését

- az Alkotmánybíróságnál kezdeményezheti

a) a jogszabály és közjogi szervezetszabályozási eszköz alkotmányellenességének utólagos

vizsgálatát (utólagos normakontroll), továbbá

b) a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát.

A biztos intézkedései körébe tartozik, hogy az illetékes szervnél felelősségre vonásra irányuló

eljárást kezdeményezzen, ha eljárása során jogsértés alapos gyanúját észleli. Ha az országgyűlési

biztos megállapítása szerint a visszásság kirívóan súlyos, illetve az állampolgárok nagyobb csoportját

érinti, a biztos indítványozhatja, hogy az Országgyűlés az adott kérdést tűzze napirendjére.

A biztos évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. Az éves beszámolóban

tájékoztatást ad

- az alapjogvédelmi tevékenységéről,

- az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről, valamint

- statisztikai kimutatások alapján értékeli az alapvető jogok helyzetét.

Az Országgyűlés az alapvető jogok biztosának beszámolóját a benyújtás évében megtárgyalja. Az

országgyűlési határozathozatalt követően a beszámolót a biztos hivatalának honlapján

nyilvánosságra kell hozni.

Végezetül kiemelést érdemel, hogy 1993 óta létezik az Európai Ombudsman tisztsége is, akit az

Európai Parlament tagjai közül választanak 5 évre. Az Európai Ombudsman legfőbb feladata a

közösségi szervek, így például az Európai Bizottság, az Európai Parlament működésének

ellenőrzése, átláthatóbbá tétele. Beadvánnyal az unió bármely polgára, illetve jogi személy

szervezete fordulhat az ombudsmanhoz.

47

ÁLLAMTAN

7. FEJEZET – KÖZPÉNZÜGYEK. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉS A

MAGYAR NEMZETI BANK

Az Alaptörvény Állam című részében kiemelten foglalkozik a közpénzügyek kérdéseivel.

Szabályozza a költségvetés alapkérdéseit, az adók és más köztartozások kivetésének és

beszedésének jogát, rögzíti a pénzkibocsátás állami monopóliumát, továbbá rendezi a jegybanki

feladatokat ellátó Magyar Nemzeti Bank, a Költségvetési Tanács, valamint a közpénzek

elköltésének ellenőrzésére létrehívott, szakosodott ellenőrző szerv, az Állami Számvevőszék

jogállását.

1. A KÖZPÉNZÜGYEK ALKOTMÁNYOS ALAPJAI

Az Országgyűlés kizárólagos törvényhozási tárgyköre az állami költségvetésről, illetve annak

végrehajtásáról, az ún. zárszámadásról szóló törvény megalkotása.

A Kormánynak legkésőbb október 15-ig be kell nyújtania az Országgyűlés elé a következő évre

vonatkozó központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, amelynek átlátható módon és

ésszerű részletezettséggel kell tartalmaznia a jövő évre tervezett állami kiadásokat és bevételeket.

Az Alaptörvény a bevételek és kiadások tervezése szempontjából számos korlátozó rendelkezést,

Magyarország túlzott eladósodását megakadályozó fékeket épített be a közpénzügyi

szabályozásba. Ezek rendre a következők:

- nem fogadható el olyan költségvetési törvény, amelynek eredményeként az államadósság

meghaladná a teljes hazai össztermék (GDP) 50%-át;

- mindaddig, amíg az államadósság a GDP 50%-át meghaladja, csak olyan központi költségvetés

fogadható el, amely az államadósság GDP-hez viszonyított arányának csökkentését

tartalmazza;

- mindaddig, amíg az államadósság a GDP 50%-át meghaladja, a központi költségvetés

végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi

kötelezettség, amelynek következtében az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a

megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.

E szabályok alkalmazásától kizárólag akkor lehet eltérni, ha rendkívüli állapot, szükségállapot vagy

veszélyhelyzet elrendelésére kerül sor (pl. külső támadás, polgárháború, természeti vagy ipari

katasztrófa esetén), de csak az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez

szükséges mértékben, továbbá ha a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesését eredményező

válság következne be, az egyensúly helyreállításához szükséges mértékben.

A központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés az Állami Számvevőszék és a

Költségvetési Tanács véleményével együtt tárgyalja meg. A Költségvetési Tanács az Országgyűlés

törvényhozó tevékenységét támogató, háromtagú szerv, amely a központi költségvetés

megalapozottságát vizsgálja, így közreműködik a központi költségvetésről szóló törvény

előkészítésében, sőt a központi költségvetésről szóló törvény elfogadásához előzetes hozzájárulása

is szükséges. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre, további tagjai

a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke.

Ha a központi költségvetésről szóló törvényt az Országgyűlés a naptári év kezdetéig nem fogadja

el, a Kormány jogosult a jogszabályok szerinti bevételeket (pl. adók, járulékok) beszedni és az

előző naptári évre a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiadási előirányzatok

keretei között a kiadásokat időarányosan teljesíteni. A köztársasági elnök a választások egyidejű

kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az adott évre vonatkozó központi költségvetést

március 31-ig nem fogadja el.

48

ÁLLAMTAN

A központi költségvetésről szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt

az abban meghatározott bevételek (adók, járulékok, egyéb közterhek) beszedésére és a kiadások

teljesítésére. Ennek során fontos garanciális szabályként rögzíti az Alaptörvény, hogy a

közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzek

felhasználásával megvalósuló tevékenységével. A központi költségvetésből csak olyan szervezet

részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi

szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható (pl.

tulajdonosi összetétele egyértelműen megállapítható).

A költségvetés végrehajtásáról évente, az elfogadott költségvetéssel összehasonlítható módon, az év

utolsó napján érvényes szervezeti rendnek megfelelően zárszámadást kell készíteni, melyben

valamennyi bevétellel és kiadással el kell számolni. A Kormány a zárszámadásról szóló

törvényjavaslatot a költségvetési évet követő augusztus 31-ig terjeszti az Országgyűlés elé

megtárgyalásra és elfogadásra.

2. A MAGYAR NEMZETI BANK

Magyarország központi bankja a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az MNB részvénytársasági

formában működő jogi személy. Jegyzett tőkéje tízmilliárd forint, részvényei a Magyar Állam

tulajdonában vannak. Az államot mint egyedüli részvényest az államháztartásért felelős miniszter

képviseli.

2.1. AZ MNB SZERVEZETE

Az MNB elnökét és alelnökeit a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki hat évre.

Az MNB elnöke saját feladatkörében rendeletalkotási jogkörrel rendelkezik.

Az MNB legfőbb döntéshozó szerve a Monetáris Tanács, mely legfeljebb kilenc tagból áll.

Havonta legalább egy alkalommal ülésezik, és elsősorban stratégiai döntéseket hoz A Monetáris

Tanács elnöke az MNB elnöke, tagjai az MNB alelnökei és az Országgyűlés által választott további

tagok.

Az MNB-nek a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét ellátó szerve a Pénzügyi Stabilitási

Tanács. A legfeljebb tíztagú testület kéthavonta ülésezik, elnöke az MNB elnöke, tagjai az

alelnökök és az MNB elnöke által kijelölt további személyek. A Pénzügyi Stabilitási Tanács

hatáskörébe tartozik a bankrendszer kiszámítható és átlátható működtetésével kapcsolatos

mikro- és makroprudenciális kérdésekben történő döntéshozatal. A mikroprudenciális politika az

egyes pénzügyi szervezetek (pl. egy konkrét kereskedelmi bank) szintjén jelentkező kockázatok

kezelésére irányul, míg a makroprudenciális politika a bankrendszer egészét érintő, rendszerszintű

kockázatok kezelését jelenti.

Az MNB Igazgatósága felelős a Monetáris Tanács és a Pénzügyi Stabilitási Tanács döntéseinek

végrehajtásáért, valamint az MNB működésének irányításáért. Az MNB működésének

ellenőrzését felügyelőbizottság és könyvvizsgáló látja el.

2.2. AZ MNB FELADATAI

Az MNB a monetáris politika meghatározója és megvalósítója. E jogkörében eljárva a

következő feladatokat látja el.

a) Az MNB irányadó kamatként meghatározza a jegybanki alapkamatot. Mértékéről a

Monetáris Tanács dönt, majd az MNB elnöke rendeletben hozza azt nyilvánosságra.

b) Az MNB befolyásolja a pénz- és hitelkínálatot, valamint -keresletet. Ennek keretében

különböző jegybanki eszközöket alkalmaz. Számlavezetési tevékenysége révén betétet fogad

el, hitelt nyújt, nyíltpiaci műveletek és visszavásárlási megállapodások keretében értékpapírokat

49

ÁLLAMTAN

vásárol és értékesít, saját értékpapírokat (államkötvényeket, kincstárjegyeket) bocsát ki,

szabályozza a kötelező tartalékot.

c) Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre való átszámítására

vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz nyilvánosságra.

d) Az MNB jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra. Az

MNB elnöke rendeletben hirdeti ki új bankjegyek és érmék kibocsátását, címletét és külső

jegyeit, intézkedik a régi típusúak bevonásáról.

e) Az MNB elnöke rendeletében előírhatja, hogy az ún. tartalékráta mértékéig a pénzügyi

intézmények és befektetési vállalkozások idegen forrásaik, egyes eszközeik és mérlegen kívüli

tételeik egy részét pénzügyi eszközök formájában az MNB-nél helyezzék el, amely után az

MNB kamatot fizethet.

f) Az MNB jegybanki információs rendszert működtet, nyilvánosságra hozza a hitelintézeti

rendszer működésére és az ország pénzügyi helyzetére vonatkozó információkat.

3. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK (ÁSZ)

3.1. AZ ÁSZ JOGÁLLÁSA ÉS SZERVEZETE

A demokratikus jogállam működésének garanciális feltétele a közpénzek és a közvagyon

felhasználásának jogszerűsége, átláthatósága, elszámolhatósága. Az ÁSZ e garanciák

érvényesítésében meghatározó szerepet tölt be.

Az ÁSZ az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amely csak az Országgyűlésnek és

a törvényeknek van alárendelve. Ez a meghatározás kizárja, hogy az ÁSZ fölé vagy mellé más

hatalmi ágak nagyobb hatáskörrel rendelkező szervet emeljenek. A Számvevőszék az

Országgyűlésnek alárendelten működik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ÁSZ feladatkörében

eljárva ne ellenőrizné a parlament részére megállapított költségvetési juttatás felhasználását. Ennek

eredményeként az ÁSZ a parlamenttel szemben is gyakorolhatja a törvény által biztosított jogait.

A Kormány és az ÁSZ közötti viszonyt a törvény nem közvetlenül, hanem indirekt módon

szabályozza. Miután az ÁSZ kizárólag a parlamentnek alárendelten működik, ebből következik,

hogy a Kormány sem közvetlenül, sem közvetve nem utasíthatja. Annak azonban nincs akadálya,

hogy a Kormány felkérje konkrét ellenőrzés elvégzésére, a kérés teljesítését illetően azonban az

ÁSZ elnökét mérlegelési jog illeti meg.

Az Állami Számvevőszék személyi állománya elnökből, alelnökből, vezetőkből, számvevőkből,

legalább középfokú végzettségű köztisztviselőkből, ügykezelőkből, valamint a Munka

Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalókból áll. Az elnököt az Országgyűlés kétharmados

többséggel 12 évre választja, annak lejártával újraválasztható. Az ÁSZ alelnökét ugyancsak 12

évre az elnök nevezi ki. A Számvevőszék elnökét és alelnökét az országgyűlési képviselőkkel

megegyező mentelmi jog illeti meg.

A számvevői tisztségek pártatlanságot követelnek, ezért a törvény összeférhetetlenségi szabályokat

állapít meg és kizárja, hogy az elnök, vagy az alelnök a szerzői jogvédelem alá tartozó

tevékenységen kívül bármilyen más anyagi ellenszolgáltatással járó tevékenységet végezzen. E

tisztségekre való jelölést kizáró további ok a választást megelőző négy évben betöltött

kormánytagság, vagy bármely párt országos szervezetében viselt vezető tisztség. Az Állami

Számvevőszék szervezeti felépítését, létszámát és éves költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá.

50

ÁLLAMTAN

3.2. AZ ÁSZ FELADATAI ÉS ELJÁRÁSA

Az ÁSZ általános hatáskörrel rendelkezik, ennek értelmében ellenőrzési jogköre a közpénzek és

a nemzeti vagyon felhasználásának, hasznosításának teljes területére kiterjed. A szabályozás azon

az elvi alapon áll, hogy a tulajdonosi szerkezettől függetlenül minden olyan gazdálkodó szervezet

ellenőrizhető, amelyik valamilyen jogcímen közpénzből kapott támogatást. Ebbe a körbe tehát nem

kizárólag állami hivatalok, költségvetési szervek, önkormányzatok, hanem alapítványok, társadalmi

szervezetek, gazdasági társaságok is beletartoznak.

Az ÁSZ egyebek mellett ellenőrzi:

- a Kormány által beterjesztett éves költségvetési javaslat megalapozottságát és teljesíthetőségét,

- az állami kötelezettséggel járó beruházási előirányzatok felhasználásának törvényességét és

célszerűségét,

- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapok

felhasználását

- az államháztartás körébe tartozó vagyon kezelését, a vagyonnal való gazdálkodást és az

államháztartás körét érintő szerződéseket.

Az ÁSZ hatásköre kiterjed a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának ellenőrzésére is.

Az ÁSZ ellenőrzését célszerűségi, eredményességi és törvényességi szempontok szerint végzi. Ez

alól kivételt képez a pártok gazdálkodása, amelyet csak törvényességi szempontok alapján

vizsgálhat.

Az ÁSZ nem hatóság, az ellenőrzési megállapításokkal összefüggésben nem rendelkezik közvetlen

szankcionálási lehetőséggel, csupán kezdeményezheti a jogkövetkezmények érvényesítésére

vonatkozó eljárást az erre jogosult szervnél. Észrevételezési joga alapján az ellenőrzés

megállapításait megküldi az ellenőrzött szervezet vezetőjének és annak, akinek személyes

felelősségét állapította meg. Az érintettek az ÁSZ megállapításaira írásban észrevételt tehetnek.

Ha az ÁSZ az ellenőrzés során bűncselekmény gyanúját állapítja meg, megállapításait

haladéktalanul közölnie kell az illetékes hatósággal, egyéb jogellenes cselekmény esetén a

felelősség tisztázását és érvényesítését kezdeményezheti.

Amennyiben az ellenőrzés során rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználást állapítanak meg, az

illetékes hatóságnál többek között kezdeményezheti az előirányzat-felhasználási keret zárolását és

az állami támogatás folyósításának felfüggesztését.

Az ÁSZ elnöke az Állami Számvevőszék tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek.

51

ÁLLAMTAN

8. FEJEZET – A BÍRÓSÁGOK

1. A BÍRÓSÁGOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL ÁLTALÁBAN

Igazságszolgáltatás alatt egyedi, jogvitás ügyek jogszabályok alapján történő eldöntését értjük.

A bíróságok tevékenységük során védik és biztosítják az ország alkotmányos rendjét, az

állampolgárok, valamint az állami, társadalmi, gazdasági szervek jogait és törvényes érdekeit,

büntetik a bűncselekmények elkövetőit, ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét,

nevelik az állampolgárokat a törvények tiszteletére és a társadalmi együttélés szabályainak

betartására.

A bíróság dönt

- büntetőügyekben,

- magánjogi jogvitában,

- a közigazgatási határozatok törvényességéről,

- az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről,

- a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának

megállapításáról.

Törvény más ügyekben való döntést is a bírósághoz telepíthet.

A joggyakorlatban a bíróság feladatainak döntő részét büntető, polgári jogi, munkaügyi,

közigazgatási és cégeljárási ügyek teszik ki. A bírói tevékenység két "klasszikus" területe a

büntető és a polgári igazságszolgáltatás.

A büntető igazságszolgáltatás során a jogsérelem megállapításával és a szankció kiszabásával,

illetve végrehajtásával az állam büntető hatalma valósul meg. A büntetőperben a vádló általában

az ügyészség (vádhatóság) képviselője, a vádlott pedig az a személy, akit bűncselekmény

elkövetésével gyanúsítottak meg.

A polgári igazságszolgáltatás célja elsősorban a jogalanyok egymás közötti jogvitáinak eldöntése, a

jogsérelem orvoslása. A per két ellenérdekű szereplője a felperes és az alperes. Alapvetően a

polgári eljárási jog szabályait kell alkalmazni a családjogi vitákban, valamint a munkavégzési

jogviszonnyal (munkaviszonnyal, közalkalmazotti jogviszonnyal, közszolgálati jogviszonnyal)

kapcsolatos jogvitákban is.

Külön ki kell emelni a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát, az ún. közigazgatási

pereket. Ennek során, valamelyik érintett fél kezdeményezésére a bíróság felülvizsgálja az egyedi

közigazgatási határozat törvényességét. A közigazgatási bíráskodás a jogállamiság egyik fontos tartalmi

eleme, hiszen a bíróság ezáltal a végrehajtó hatalom működése felett gyakorol kontrollt. A

közigazgatási perben felperes a közigazgatási határozatot megtámadó ügyfél, alperes pedig a

kifogásolt határozatot hozó közigazgatási szerv.

A bíróságok által meghozott határozat mindenkire nézve kötelező, azt más szerv nem bírálhatja

felül.

2. A BÍRÓSÁGI SZERVEZET FELÉPÍTÉSE

A bírósági szervezetrendszer tagozódása négyszintű:

- járásbíróság;

- megyei (fővárosi) törvényszék,

- ítélőtábla,

- Kúria.

52

ÁLLAMTAN

A legtöbb üggyel első fokon a járásbíróságok szintjén találkozhatunk. A polgári peres eljárás

keretében a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke

a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke

nem meghatározható. Ezek alól azonban több kivétel is van, amelyek első fokon törvényszéki

hatáskörbe tartoznak. Vidéken 107, Budapesten további 6 járásbíróságon folyik az ítélkezés. A

budapesti illetékességű járásbíróságok elnevezése „kerületi bíróság”. Budapesten a 23 kerületben

összesen 6 egyesített kerületi bíróság működik (pl. Pesti Központi Kerületi Bíróság, Budai

Központi Kerületi Bíróság).

A 20 megyei (fővárosi) bíróság jogutódjaként 2012. január 1-től kezdték meg működésüket a

törvényszékek, amelyek az adott megye, illetve a főváros területére kiterjedő illetékességgel

rendelkeznek.

2018. január 1-jét követően a polgári eljárásra vonatkozó új törvény a törvényszéket határozza

meg általános hatáskörű bíróságként. Ez azt jelenti, hogy mindazokat a pereket, amelyek

elbírálását a törvény nem utalja járásbírósági hatáskörbe, a törvényszék előtt kell megindítani.

A törvényszék az ügy jellegétől függően első vagy másodfokon jár el. Első fokon jár el azokban a

vagyonjogi perekben, amelyekben a pertárgy értéke a harmincmillió forintot meghaladja,

továbbá többek között a szerzői jogi, iparjogvédelmi, végrehajtási perekben. A büntető ügyek közül

a különösen súlyos bűncselekmények tartoznak első fokon a megyei bíróság hatáskörébe, pl. az

emberölés, halált okozó testi sértés, kémkedés, államtitoksértés, pénzhamisítás.

A munkaügyi perekben 2020. április 1-jétől szintén a törvényszékek járnak el első fokon. A

fellebbezéseket az ítélőtáblák bírálják el. Munkaügyi perek a munkabérrel és a munkavégzéshez

kapcsolódó egyéb juttatásokkal kapcsolatos, valamint a munkaviszony megszüntetéséhez (pl.

felmondás jogellenessége) kapcsolódó jogviták, a munkáltatóval vagy a munkavállalóval szembeni

kártérítési perek.

A közigazgatási pereket nyolc regionális illetékességgel eljáró törvényszéken (a Fővárosi, a

Budapest Környéki, a Debreceni, a Győri, a Miskolci, a Pécsi, a Szegedi és a Veszprémi

Törvényszéken) intézik. A közigazgatási bírósági ügyekben másodfokon fellebbezési, illetőleg

felülvizsgálati eljárásban a Kúria jár el.

A törvényszék másodfokon elbírálja a helyi bíróságok határozata ellen benyújtott fellebbezéseket.

Az ítélőtábla a törvényszékek és a Kúria közötti szintet jelenti. Az ítélőtábla első fokú hatáskört

nem gyakorol, tehát kizárólag jogorvoslati fórumként jár el. Elbírálja – törvényben

meghatározott ügyekben – a járásbíróság és a törvényszék határozata ellen előterjesztett

jogorvoslatot, azonban nem rendelkezik hatáskörrel a közigazgatási perekben előterjesztett

jogorvoslati kérelmek esetén. Harmadfokon jár el az ítélőtábla azokban a büntetőügyekben,

amelyekben másodfokon a törvényszék járt el. Az országban öt ítélőtábla működik: a fővárosi, a

pécsi, a debreceni, a győri, és a szegedi.

Magyarország legfőbb bírói szerve a Kúria. A Kúria egyrészt konkrét ítélkezési tevékenységet

végez, másrészt a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében jogegységi határozatot

hoz, továbbá elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé.

A Kúria konkrét ítélkező tevékenysége során elbírálja a törvényszék, illetve az ítélőtábla határozata

ellen előterjesztett jogorvoslatot, és a felülvizsgálati kérelmet.

A Kúria szervezetében az elnök meghatározó szerepet tölt be. Az elnököt a köztársasági elnök

javaslatára az Országgyűlés kilenc évre választja. A Kúria elnökének megválasztásához az

országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A Kúria elnökének feladatai egyrészt szakmai vezetői feladatok (pl. a jogalkalmazási egység

megteremtése), másrészt a Kúriának, mint szervezetnek a vezetéséből adódó feladatok (pl.

53

ÁLLAMTAN

ellenőrzi az eljárási határidők megtartását, gondoskodik az ügyviteli és igazgatási szabályok

megtartásáról, kinevezi a Kúria kollégiumvezetőit, kollégiumvezető-helyetteseit és tanácselnökeit).

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény a bíróságok legfőbb szakmai és igazgatási

vezetését szétválasztja egymástól. A legfőbb szakmai vezetői feladatokat a Kúria elnöke, míg a

bíróságok központi igazgatását az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke látja el. Az OBH

elnökét az Országgyűlés a határozatlan időre kinevezett és legalább 5 éves bírói szolgálati

viszonnyal rendelkező bírák közül 9 évre választja meg. Az OBH elnöke hatáskörébe tartozik

többek között a bírósági felsővezetők kinevezése, a bírói álláspályázatok elbírálása, költségvetési,

létszám-gazdálkodási jogkörök.

Az OBH-n kívül az igazgatási rendszer elemét képezi a bírák által választott, kizárólag bírákból álló

Országos Bírói Tanács is, amely független testületként többek között ellenőrzi az OBH elnökének

igazgatási tevékenységét, javaslatot tesz az OBH elnökének a bíróságokat érintő jogszabály

megalkotásának kezdeményezésére, véleményezi az OBH elnöke által kiadott szabályzatokat,

ajánlásokat.

3. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ALAPELVEI

Az igazságszolgáltatás alapelvei olyan alkotmányos követelményeket jelentenek, amelyek a

bíróságok szervezetének és működésének alapvető vonásait határozzák meg. Ezek a történetileg

kialakult alapérték biztosítják jogállami kritériumoknak megfelelő igazságszolgáltatást.

a) A bírói függetlenség nem egyszerűen alapelv, hanem az igazságszolgáltató tevékenység egyik

lényegi eleme, amelynek érvényesülnie kell mind a bíró ítélkező tevékenysége, mind a bírósági

szervezet tekintetében. A bírói függetlenség egyik személyi biztosítékát az jelenti, hogy a

bírákat a köztársasági elnök nevezi ki és az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog

illeti meg. A bíró kinevezése első alkalommal három évre, egyéb esetben határozatlan időre

szól. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás

keretében lehet elmozdítani. A bíró ítélkező tevékenysége során nem utasítható, csak a

törvényeknek és más jogszabályoknak van alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és

nem folytathatnak politikai tevékenységet. A bíróság, mint az igazságszolgáltatás szerve,

önálló hatalmi ág, az államszervezet egyéb részeitől független, semmilyen más szervvel, intézménnyel

sincs alárendeltségi viszonyban.

b) Az igazságszolgáltatás bírósági monopóliuma azt jelenti, hogy a bíráskodást, mint állami

funkciót sem a végrehajtó hatalom, sem a törvényhozó hatalom nem láthatja el, arra

kizárólag a politikailag semleges bírói hatalom jogosult.

c) Az igazságszolgáltatás egységének elve egyrészt azt jelenti, hogy egységes a bírósági

rendszer, másrészt egységes a jogszabályok alkalmazása. A törvények és más jogszabályok

valamennyi bíróságra egyaránt kötelezőek, továbbá minden állampolgár ügyében - társadalmi

helyzetére, nemzetiségére stb. tekintet nélkül - ugyanazok a bíróságok járnak el.

d) A bíróság - ha a törvény kivételt nem tesz – tanácsban ítélkezik. Az első fokon eljáró tanács egy

hivatásos bíróból és két ülnökből áll. A másodfokon eljáró tanácsnak három hivatásos bíró

a tagja. A társasbíráskodás alól a törvény számos kivételt enged meg. A viszonylag

egyszerűbb polgári és büntető ügyekben „egyesbíró” jár el.

e) A néprészvétel elve alapján az ülnökök az első fokú bírósági eljárásban vesznek részt.

Ülnöknek választható minden büntetlen előéletű, 30. életévét betöltött, választójoggal

rendelkező magyar állampolgár. Az ülnököket négy évenként a bíróság székhelye szerinti helyi

önkormányzat képviselő-testülete választja.

f) A bírósági tárgyalás nyilvánosságának elve azt jelenti, hogy a tárgyaláson nemcsak az eljárás

közvetlen érintettje, hanem bárki részt vehet, a tárgyalást a számára kijelölt helyen bárki

végighallgathatja. A törvényben meghatározott esetekben a bíróság elrendelheti a nyilvánosság

54

ÁLLAMTAN

kizárását. Erre azonban csak szűk körben van lehetőség, pl. államtitok vagy szolgálati titok

védelme, erkölcsi ok.

g) A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt azonban senkit hátrány

nem érhet, ezért az eljárás során tolmácsot kell biztosítani.

h) Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950-ben aláírt

egyezmény szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független

és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű határidőn belül tárgyalja és

hozzon abban határozatot.

i) Az ártatlanság vélelmének elve a büntető igazságszolgáltatás egyik klasszikus alapelve.

Ennek értelmében senki nem tekinthető addig bűnösnek, amíg bűnösségét jogerős bírósági ítélet

nem állapította meg.

j) A védelemhez való jog a büntetőeljáráshoz kapcsolódik. Az Alkotmány megfogalmazása

szerint a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem

joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

k) A védelemhez való jogon kívül említést kell tenni a képviselethez való jogról is. Ennek

értelmében a bírósági eljárás során a fél vagy az érdekelt személy, jogai érvényesítése

érdekében, a jogszabályban meghatározott módon képviselőt bízhat meg.

l) A jogorvoslathoz való jog alapvető emberi jog, amely nemcsak a bírósági határozatokkal,

hanem minden államigazgatási, illetve hatósági döntéssel szemben biztosítja a jogorvoslati

lehetőséget. A jogorvoslathoz való jog alapján, az első fokon hozott bírósági határozattal

szemben a feleknek, az ügyben érdekelt személyeknek és az ügyésznek fellebbezési joga van.

Az első fokú határozat ellen benyújtott fellebbezést a másodfokú bíróság bírálja el. A fellebbezést

rendes perorvoslati eszköznek nevezzük, ezen kívül rendkívüli jogorvoslati formák

igénybevételére is van lehetőség. A felülvizsgálati eljárás és a perújítás tartozik ide.

A másodfokon jogerőre emelkedett ügydöntő határozat felülvizsgálatát akkor lehet kérni, ha a

határozatot hozó bíróság anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértést követett el. A felülvizsgálati

kérelem benyújtására bármelyik fél jogosult, elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik.

A perújítás ugyancsak a jogerős bírósági határozat ellen benyújtható jogorvoslat. Perújításnak az

eljárási törvényekben meghatározott esetekben van helye. Így pl. akkor, ha a fél olyan tényre, vagy

bizonyítékra hivatkozik, amelyet a perben a bíróság nem bírált el, és annak figyelembevétele kedvezőbb

döntés (enyhébb büntetés) született volna.

55

ÁLLAMTAN

9. FEJEZET – AZ ÜGYÉSZSÉG

1. AZ ÜGYÉSZSÉG SZERVEZETE

Az Alaptörvény az ügyészséget önálló alkotmányos intézményként, a büntetőhatalom központi

szereplőjeként határozza meg, amely az egyik klasszikus hatalmi ágnak sem alárendelt. Önálló

szervtípus, minden más állami szervezettől függetlenül működik.

Az ügyészség önálló állami szervtípusként való működése azonban nem jelenti azt, hogy egyben

önálló hatalmi ág is lenne. Feladatköre elsősorban az igazságszolgáltatáshoz, a bírósághoz köti.

Az ügyészség szervezeti felépítésében a következő, az egyéb állami szervektől eltérő sajátosságok

érvényesülnek:

- szigorú centralizáció,

- egyszemélyi felelős vezetés,

- ügyészi függetlenség.

A szigorú centralizáció azt jelenti, hogy az egész ügyészi szervezet egyirányú, függőleges

alárendeltségben épül fel. Valamennyi ügyészi szerv a legfőbb ügyész irányítása és vezetése alatt

áll, az ügyésznek utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat.

Az egyszemélyi felelős vezetés egyrészt a legfőbb ügyésznek az egész ügyészi szervezet irányába

gyakorolt irányító és vezető funkciójában, másrészt, a különböző fokozatú (fellebbviteli, megyei,

helyi) ügyészségek élén álló főügyész, illetve vezető ügyész által gyakorolt egyszemélyi felelős

vezetésben nyilvánul meg.

Az ügyészi függetlenség azt szolgálja, hogy az ügyészek az állampolgárok, illetve különböző

szervek irányába befolyásmentesen fejthessék ki tevékenységüket. Az ügyészség függetlensége

szempontjából kiemelendő, hogy a legfőbb ügyész egyetlen más szervnek, így az Országgyűlésnek

sincs alárendelve. Az ügyésznek az állam különböző szerveitől való függetlenségét biztosítja, hogy

az ügyész számára csak törvényben lehet jogot vagy kötelességet megállapítani.

Az ügyészek - hasonlóan a bírókhoz – tudományos, oktatói, irodalmi és művészeti tevékenység

kivételével más kereső tevékenységet nem végezhetnek.

A Magyarország ügyészi szervezetének felépítése a következő:

– Legfőbb Ügyészség,

– fellebbviteli főügyészség,

– főügyészség,

– járási ügyészség.

Az ügyészség illetékességét általában annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg,

amelynek területén működik.

a) Az ügyészi szervezet legfelsőbb szerve a Legfőbb Ügyészség, amely egyrészt országos szinten

ellátja az ügyészség feladatait, másrészt irányítja az egész ügyészi szervezetet. Ezt az irányítást

alapvetően a legfőbb ügyész végzi. A legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az

Országgyűlés kilenc évre választja. A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és

tevékenységéről köteles beszámolni.

A legfőbb ügyész alkotmányjogi értelemben vett politikai felelősséggel azonban nem tartozik a

parlamentnek. Az Országgyűlés az ügyészség tevékenységét kétféle módon: az éves legfőbb

ügyészi beszámoló, illetve a legfőbb ügyész képviselői kérdésre vonatkozó válaszadási

kötelezettségén keresztül ellenőrzi.

56

ÁLLAMTAN

b) A fellebbviteli főügyészségek az ítélőtáblák előtt folyó eljárásokban önállóan biztosítják az

ügyészi részvételt, illetőleg közreműködést.

c) A főügyészségek körébe a megyei főügyészségek, a Fővárosi Főügyészség és a Központi

Nyomozó Főügyészség tartozik.

d) A járási, illetve járási szintű ügyészségnek minősülnek a fővárosi kerületi ügyészségek, a

járási ügyészségek, a nyomozó ügyészségek és a Budapesti Közérdekvédelmi Ügyészség.

2. AZ ÜGYÉSZSÉG FELADATKÖRE

Az ügyészség feladatai az ügyészség büntetőjogi tevékenysége valamint közrendvédelmi

feladatai körébe csoportosíthatók.

A) Az ügyészség büntetőjogi tevékenysége.

- A nyomozással és a vádemeléssel kapcsolatos feladatok. E feladatkörében nyomozást

végeztet, felügyeli a nyomozó hatóság nyomozását, a törvényben meghatározott esetekben

nyomozást végez.

- A büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenység. Büntetőügyekben a tárgyaláson képviseli a

vádat, a bíróság döntése előtt az ügyben elmerülő minden kérdésben indítványt tehet,

jogorvoslati jogokat gyakorol.

- A joghátrányok végrehajtása törvényességének felügyelete. A büntetések, intézkedések, a

személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések végrehajtása törvényességének

felügyelete, és a büntetés-végrehajtással kapcsolatos bírósági eljárásban való közreműködés.

- A nemzetközi bűnügyi együttműködés. E téren a legfőbb ügyész kizárólagos hatáskörébe

tartozik a joghatóságról lemondásra vonatkozó döntés meghozatala, továbbá ő dönt a külföldi

igazságügyi hatósága részére adható, illetve tőle kérhető eljárási jogsegélyek tárgyában.

B) Az ügyészség közrendvédelmi feladatai.

Az ügyész ezeket a hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági

peres és nemperes eljárások megindításával, valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és

jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja. Az ügyészség a közigazgatási szervek működésének

törvényességét is ellenőrizni jogosult, így ha azt tapasztalja, hogy valamely hatóság a hozzájuk

forduló ügyfelek jogait sértő módon jár el, vagy a törvény előírásaival ellentétes tartalmú

döntéseket hoz, ügyészi felhívással fordulhat az adott szerv vezetőjéhez vagy annak felettes

hatóságához.

57

AGRÁRJOG

ÁLLAMTAN ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Ismertesse az állam fogalmát, mutassa be alkotóelemeit!

▢ Ismertesse a kormányforma és az államszerkezet fogalmát, mutassa be típusait!

▢ Melyek a jogállam értelmezésének sajátosságai, főbb jellemzői?

▢ Mutassa be az Alaptörvény szerkezetét, főbb vonásait!

▢ Mutassa be a hatalommegosztás elméletét és érvényesülését a magyar államszervezet

felépítésében!

▢ Mutassa be az Országgyűlés szervezetét, tisztségviselőit, az országgyűlési képviselők

jogállására vonatkozó szabályokat!

▢ Vázolja az Országgyűlés működésére és hatáskörére vonatkozó szabályozást!

▢ Ismertesse a köztársasági elnök jogállására és hatáskörére vonatkozó szabályozást!

▢ Mutassa be az Alkotmánybíróság szervezetét, hatáskörét és eljárásait!

▢ Melyek a közpénzügyek Alaptörvényben rögzített előírásai? Mutassa be a Magyar Nemzeti

Bank szervezetét és feladatait!

▢ Mutassa be az Állami Számvevőszék jogállását és szervezetét, feladatait és eljárását!

▢ Mutassa be az alapvető jogok biztosának jogállására, eljárásaira és intézkedései lehetőségeire

vonatkozó rendelkezéseket!

▢ Ismertesse a magyar bírósági szervezetrendszer felépítését, tevékenységét!

▢ Mutassa be az igazságszolgáltatás alapelveit!

▢ Vázolja az ügyészi szervezetrendszer sajátosságait, az ügyészség tevékenységére, feladatkörére

vonatkozó szabályokat!

AJÁNLOTT IRODALOM AZ ÁLLAMTAN CÍMŰ RÉSZHEZ – (1) VISEGRÁDY Antal: Államtan Dialóg-

Campus Kiadó, Pécs 2004. 94 p. – (2) TAKÁCS Péter (szerk.): Államtan Szent István Társulat, Budapest

2003. 962 p. – (3) MEZEY Barna (szerk.): Magyar alkotmánytörténet Osiris Kiadó, Budapest 2003. 516 p. –

(4) TRÓCSÁNYI László-SCHANDA Balázs (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba HVG-ORAC Kiadó,

Budapest 2013. 490 p. – (5) PETRÉTEI József-TILK Péter: Magyarország alkotmányjogának alapjai

Kodifikátor Alapítvány, Pécs 2014. 343 p. – (6) TÓTH Judit-LEGÉNDY Krisztián (szerk.): Összehasonlító

alkotmányjog Complex Kiadó, Budapest 554 p. – (7) DEZSŐ Márta-VINCZE Attila: Magyar alkotmányosság

az európai integrációban HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2012. 572 p. – (8) JAKAB András: Az új Alaptörvény

keletkezése és gyakorlati következményei HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2011. 379 p. – (9) SOMODY

Bernadette: Az ombudsman típusú jogvédelem ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2010. 158 p.

AJÁNLOTT HONLAPOK

- www.magyarorszag.hu

- http://www.parlament.hu

- http://www.mkab.hu

- https://www.asz.hu

- https://www.ajbh.hu

- http://birosag.hu

- http://ugyeszseg.hu

FELHASZNÁLT FONTOSABB JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE – (1) Magyarország Alaptörvénye (2011. április

25.) – (2) 2012. évi XXXVI. törvény az Országgyűlésről – (3) 2011. évi CX. törvény a köztársasági elnök

jogállásáról és javadalmazásáról – (4) 2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról – (5) 2011. évi CXI.

törvény az alapvető jogok biztosáról – (6) 2011. évi LXVI. törvény az Állami Számvevőszékről – (7) 2013.

évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról – (8) 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről

és igazgatásáról – (9) 2010. évi CLXXXIV. törvény a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi

területének meghatározásáról – (10) 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről – (11) 1993. évi LV. törvény

a magyar állampolgárságról

AGRÁRJOG

– HARMADIK RÉSZ –

A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETRENDSZERE

1. FEJEZET – A KORMÁNY ÉS A KÖZPONTI SZAKIGAZGATÁS SZERVEI

1. A KORMÁNY SZERVEZETE ÉS FELADATKÖREI

A Kormány a hatalommegosztás rendszerében a végrehajtó hatalom központi szerve,

tevékenységéért az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel.

A KORMÁNY SZERVEZETE – A Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A

miniszterelnököt (kormányfőt) a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés, a képviselők

többségének szavazatával választja. A miniszterelnök rendeletben a miniszterek közül egy vagy

több miniszterelnök-helyettest jelöl ki.

A magyar alkotmányos szabályozás szerint a Kormány működésén belül meghatározó szerepe a

miniszterelnöknek van. A miniszterelnök a Kormány tényleges stratégiai vezetője, ennek

megfelelően a Kormány általános politikáját meghatározó személy. A miniszterelnök gondoskodik

a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról, képviseli a Kormányt különböző

tárgyalásokon, illetve rendezvényeken. A miniszterelnök a miniszterek, valamint a Kormány

irányítása alatt álló szervek vezetői számára normatív határozat kiadásával feladatokat határozhat

meg.

A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára

az államfő nevezi ki. A miniszterelnök pozícióját erősíti, hogy a miniszterek a miniszterelnöknek

tartoznak politikai felelősséggel A miniszterelnök, amennyiben nincs megelégedve valamelyik

kormánytag munkájával bármikor jogosult felmentését a köztársasági elnöknél kezdeményezni.

A Kormány rendszeresen, általában hetenként tartja üléseit, melyet a miniszterelnök,

akadályoztatása esetén az általa kijelölt miniszter vezet.

A Kormány akkor határozatképes, ha tagjainak több mint fele jelen van. A döntések

meghozatalában a tagokat egyenlő szavazati jog illeti meg, szavazategyenlőség esetén a

miniszterelnök dönt. Rendkívüli vagy azonnali intézkedést igénylő helyzetben a Kormány úgy is

hozhat döntést, hogy tagjai az adott ügyben írásban vagy távbeszélő útján közlik álláspontjukat.

A magyar kormány munkájának három legfontosabb elve a következő:

a) Kancellári típusú kormányzás elve. A kormány politikájának irányát a miniszterelnök

határozza meg, és ő is felel érte. A miniszterelnök sorsa össze van kötve a kormányéval, hiszen az

Országgyűlés egyenként nem vonhatja meg a bizalmat a miniszterektől (hiszen őket nem a

parlament választotta), csak a miniszterelnöktől. Ebből következően a miniszterelnöknek van

kormánya, nem pedig a kormánynak miniszterelnöke.

b) Kabinetkormányzás elve. Annak érdekében, hogy a kormány feladatkörébe tartozó kérdések

mind szakmai, mind politikai szempontból megalapozottak legyenek, és a vitás kérdéseket ne a

kormányülésen kelljen tisztázni, a politikai viták lezárására még a kormányülés előtt sort kell

keríteni. Ennek színtere a kabinetülés, amelyre csak a téma szerint illetékes minisztereket hívják

meg, és amelyen kialakítják a kormány-előterjesztések végső formáját. A kabinetek tehát

jelentős szerepet játszanak a kormányülések tehermentesítésében.

c) Testületi elv. A kormány testületként hozza meg döntéseit, és a kialakult vitákat is testületi

döntéssel zárják le. A döntéshozatalban azonban a miniszterelnöknek meghatározó szerepe van,

mivel a kormányülés napirendjének meghatározása révén hatékonyan tudja érvényesíteni

akaratát, és a kormány döntését is a miniszterelnöknek kell kimondania, vagyis a gyakorlatban

nem születhet olyan érdemi döntés, amivel a miniszterelnök nem ért egyet. A kormány általában


heti rendszerességgel tart ülést. Határozattal állapítja meg féléves időtartamra szóló, havi

ütemezésű munkatervét.

A Kormány munkáját döntés-előkészítő, javaslattevő-konzultatív szervek, illetve személyek

segítik. Ezek közül a kabinet, a kormánybizottság és a kormánybiztos szerepét emeljük ki.

§ Kabinet. A kabinet feladata, hogy a kiemelt fontosságú gazdaságpolitikai vagy

nemzetbiztonsági ügyekben a Kormány döntéseinek előkészítésére állásfoglalást készítsen.

Tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, valamint a miniszterelnök által kijelölt

személyek. A kabinet ügydöntő hatáskörrel nem rendelkezik.

§ Kormánybizottság. A Kormány a hatáskörébe tartozó jelentős, több minisztérium

feladatkörét érintő feladatok összehangolt megoldásának irányítására hozhat létre

kormánybizottságot.

§ Kormánybiztos. A Kormány egy minisztérium, illetve kormányhivatal feladatkörébe sem

tartozó vagy kiemelt fontosságú feladat ellátására nevezhet ki kormánybiztost. A

kormánybiztos megbízatása meghatározott időre, de legfeljebb két évre szól.

A miniszterelnök közvetlen munkáját Miniszterelnöki Kormányiroda segít, amely a

miniszterelnök kormányzati igazgatási munkaszervezeteként működik. Feladata a napi

kormányzati munka szervezése, a döntések előkészítése és felelős azok végrehajtásáért. A

miniszterelnök politikai munkaszervezete a Miniszterelnöki Kabinetiroda, amelyet miniszter

vezet, és többek között az általános politikai koordinációért, a kormányzati kommunikációért

felelős. A kormányzás szempontjából kiemelt jelentőségű ágazati feladatok irányítása a

Miniszterelnökség feladatkörébe tartozik, amelynek élén szintén miniszter áll.

A miniszterelnök Kormányon belüli meghatározó szerepét jelzi, hogy a Kormány megbízatása a

miniszterelnök megbízatásával szűnik meg.

A kormányfő megbízatása megszűnik

- az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával,

- lemondásával,

- halálával,

- összeférhetetlenség kimondásával,

- ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn, (pl. választójogát elveszti)

- ha az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki és új

miniszterelnököt választ (konstruktív bizalmatlansági indítvány)

- ha az Országgyűlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a

miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki.

A fenti esetek közül a konstruktív bizalmatlansági indítvány bővebb kifejtése indokolt. A Kormány

működése során az őt megválasztó képviselők bizalmára támaszkodik. Amennyiben a Kormány

elveszti a parlamenti képviselők többségének bizalmát, a képviselők legalább egyötöde a

miniszterelnökkel szemben írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be. Az indítvánnyal

egyidőben javaslatot kell tenni az új kormányfő személyére is. Ha az indítvány alapján a képviselők

többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek javasolt személyt megválasztottnak

kell tekinteni. Az országgyűlési képviselők többségének egyetértése tehát nem csupán a Kormány

megbuktatásához (az ún. negatív koalícióhoz) kell, hanem az új miniszterelnök személyében való

kölcsönös megegyezéshez is szükséges.

A KORMÁNY FELADATKÖREI – A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek

feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal

más szerv feladat- és hatáskörébe. Az Alaptörvény nemcsak az állami szervek rendszerében,

hanem a végrehajtó hatalmi ágon belül is meghatározza a Kormányt: a közigazgatás legfőbb

szerve, ebben a feladatkörében eljárva államigazgatási szerveket hozhat létre.

60


A Kormány általános feladata az alkotmányos rend védelme, továbbá a természetes személyek,

jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelme és biztosítása.

A Kormány általános feladatain kívül:

- biztosítja a törvények végrehajtását,

- gondoskodik a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozásáról és végrehajtásáról,

- irányítja a minisztériumok, és a közvetlenül alárendelt szervek munkáját, összehangolja

tevékenységüket,

- meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét és gondoskodik az ellátás

anyagi fedezetéről,

- meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait és biztosítja az ezek

megvalósulásához szükséges feltételeket,

- közreműködik a külpolitika meghatározásában, nemzetközi szerződéseket köt,

- biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését,

- az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás és következményeinek

elhárítása, valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges

intézkedéseket.

A Kormány irányítja a miniszterek tevékenységét, valamint a miniszterek irányítása alá nem tartozó

kormányhivatalokat, illetve azok vezetőinek tevékenységét.

Feladatkörében eljárva a Kormány törvényben nem szabályozott tárgykörben, illetve törvényben

kapott felhatalmazás alapján rendeletet alkot. A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet

ellentétes.

2. A MINISZTÉRIUMOK

Az országos illetékességű központi államigazgatási szervek fő típusa a minisztérium, amelyet az

Alaptörvény alapján törvény hoz létre, a kormány irányítása alatt áll, egyszemélyi felelős vezetője

pedig a miniszter. Feladata az államigazgatás egy vagy több ágazatának igazgatása.

2.1. A MINISZTÉRIUMI TAGOZÓDÁS ÉS A PORTFÓLIÓELV

A legtöbb olyan államigazgatási feladatkörnek, amely országos irányítást igényel, megvan a saját

minisztériuma. Az egyes minisztériumok feladat- és hatáskörét a portfólióelv alapján

értékelhetjük. Bár a minisztériumok felsorolásáról törvény rendelkezik, azt, hogy egy adott

minisztériumhoz a számos államigazgatási szakterület közül konkrétan melyek tartoznak, vagyis

milyen ágazatokért felel az adott miniszter, kormányrendelet állapítja meg. Az egyes ágazatok

„szétosztása” nem feltétlenül a minisztériumok elnevezése alapján valósul meg. Néhány példával

szemléltetve: a vízügyi igazgatás a belügyminiszterhez, az iparjogvédelmi (szabadalmi és

védjegyjogi) kérdések az igazságügy-miniszterhez tartoznak a jelenlegi kormányzati struktúrában.

Bár a mindenkori kormányzati struktúra – a központi közigazgatás szervezeti és hatásköri rendje –

természetesen kormányonként változhat, de mégis kimutathatóak olyan klasszikus igazgatási

feladatkörök, melyek minden korszakban minisztériumi irányítást igényelnek

(Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium). A mindenkori

miniszteriális tagolódás tükrözi a kormányzati igazgatás célrendszerét, politikai prioritásait,

cselekvési szándékait. Nincs tehát végső, optimális struktúra, a miniszteriális szervezetrendszert a

feladatellátás hatékonyságának tükrében rendszeresen felül kell vizsgálni.

A hagyományos felosztás szerint megkülönböztetünk ágazati és funkcionális feladatokat ellátó

minisztériumokat. Az ágazat egy adott – országos szintű tervezést, jogi szabályozást,

61


szervezetirányítási, illetve hatósági tevékenységet igénylő – feladatcsoport megjelölésére szolgál,

amely a társadalmi munkamegosztás folytán különült el. Ilyen ágazatnak tekintjük a gazdaság

területén az ipart és kereskedelmet, vagy a mezőgazdaságot, illetve a humán jellegű

közszolgáltatások területén az egészségügyet, az oktatást és a szociális ellátások rendszerét. Az

ágazati minisztériumok közül is kiemelkednek az ún. csúcsminisztériumok, amelyek több,

egymással szorosabb kapcsolatban lévő ágazatot összevontan igazgatnak. Ilyen

csúcsminisztérium az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Innovációs és Technológiai

Minisztérium és az Agrárminisztérium is.

A modern közigazgatásban egyre dominánsabb azoknak a területeknek a megjelenése (pl.

informatika, adatvédelem, illetve támogatás- és fejlesztéspolitika), amelyek nem sorolhatóak a

hagyományos ágazatok körébe, hiszen minden ágazatban jelen vannak. Funkcionális

feladatkörökről tehát akkor beszélünk, amikor valamennyi (szak)ágazat számára szükséges, tehát a

társadalom egészét, vagy nagyon széles spektrumát érintő közigazgatási tevékenységfajtákról van

szó. Ahogy arról az előzőekben már szóltunk, ilyen feladatokat lát el a Miniszterelnöki

Kormányiroda, a kormányzati kommunikáció tekintetében a Miniszterelnöki Kabinetiroda, az

általános politikai koordináció szempontjából pedig a Miniszterelnökség.

A mezőgazdaság területén a minisztérium elnevezése az elmúlt évtizedekben sokat változott. A

rendszerváltás előtt hívták Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak (MÉM), majd 1990

után Földművelésügyi Minisztériumnak (FM), Földművelésügyi és Vidékfejlesztési

Minisztériumnak (FVM), és Vidékfejlesztési Minisztériumnak (VM) is. 2018 májusától a

mezőgazdaságért felelős szaktárca új elnevezése Agrárminisztérium lett. Élén a miniszter áll, aki

a jogszabályok rendelkezéseinek és a kormány határozatainak megfelelően vezeti az államigazgatás

feladatkörébe tartozó ágait és irányítja az alárendelt szerveket.

Az agrárminiszternek az új kormányzati struktúrában ismét ágazati teljes portfóliója van, hiszen

2018-tól visszakerültek a tárcához a Miniszterelnökségtől a vidékfejlesztési támogatásokkal

kapcsolatos ügykörök, valamint a Belügyminisztériumtól a mezőgazdasági öntözéssel kapcsolatos

feladatkörök, ezért csúcsminisztériumnak minősül, a következő portfólió szerint.

a) Az agrárgazdasággal összefüggésben a miniszter ellátja

- az agrárgazdaság és a mezőgazdasági támogatáspolitika,

- a földügyek (földforgalom és földvédelem),

- a természethasznosító ágazatok, azaz az erdő-, vad- és halgazdálkodás, valamint

- az élelmiszerlánc, azaz a növény- és állategészségügy, az élelmiszeripar és élelmiszerbiztonság,

valamint a mezőgazdasági termékforgalom központi irányítását és felügyeletét.

b) Az agrártárca látja el a vidékfejlesztési igazgatási feladatokat, mint irányító hatóság, valamint

a mezőgazdasági célú öntözéssel és vízgazdálkodással kapcsolatos irányítási feladatokat.

c) Emellett az agrárminiszter látja el a környezet- és természetvédelmi igazgatás központi

irányítását is.

2.2. AZ AGRÁRMINISZTÉRIUM SZERVEZETE

Az agrárminisztert közvetlenül a parlamenti államtitkár, négy szakpolitikai és egy közigazgatási

államtitkár, valamint a kabinetfőnök segítik a feladatellátásban, a minisztérium szakmai

vezetésében. A miniszter munkáját segíti továbbá a miniszteri titkárság és a miniszteri kabinet,

valamint a sajtófőnök (a minisztériumi sajtóiroda vezetője) is.

A minisztérium belső struktúrája az ún. homokóra-modell alapján szemléltethető. A felső egységet

– a miniszterrel az élen – a minisztérium politikai vezetése alkotja, míg az alsót – a közigazgatási

államtitkár vezetésével – a szakmai feladatokat ellátó ún. szakapparátus hierarchikusan felépített

rendszere képezi. A minisztérium funkcionális, működtetési feladatait ellátó szervezeti egységek

az ábra bal oldalán, az ágazati-szakpolitikai feladatokat ellátók a jobb oldalon szerepelnek.

62


AZ AGRÁRMINISZTÉRIUM SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE

A G R Á R M I N I S Z T E R

KABINETFŐNÖK

Miniszteri Kabinet

és Sajtóiroda

Miniszteri

Titkárság

ÁLLAMTITKÁRSÁGOK

Parlamenti államtitkár

Szakpolitikai

államtitkárok

POLITIKAI

VEZETŐK

FUNKCIONÁLIS

OLDAL

Közigazgatási

államtitkár

SZAKPOLITIKAI

OLDAL

SZAK-

APPARÁTU

S

Helyettes

államtitkár

Helyettes

államtitkár

Főosztályvezető

Főosztályvezető

Főosztályvezető

Főosztályvezető

Osztályvezető

Osztályvezető

Osztályvezető

Osztályvezető

Osztályvezető

Osztályvezető

a) A parlamenti államtitkár az agrárminiszter teljes jogkörű helyettese. Feladatai döntően

politikai jellegűek, így különösen a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése, a

minisztériumban előkészített jogszabálytervezetek véleményezése, valamint az

Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjaival, a nemzetközi szakmai

szervezetekkel és hazai érdekképviseleti szervekkel való kapcsolattartás.

b) A szakpolitikai államtitkárok feladata az adott minisztériumhoz tartozó egyes szakterületi

érdekek érvényesítése a különböző szintű jogszabályi koncepciók kidolgozása során, valamint

az érintett társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködés koordinálása. Az

Agrárminisztériumban jelenleg négy ilyen államtitkárság működik.

- A mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkárság az agrárágazat

közgazdasági, foglalkoztatási és külkereskedelmi folyamatainak elemzéséért, értékeléséért,

az agrárpiaci rendtartás működtetéséért, az ágazatpolitikai döntések közgazdasági

megalapozásáért felel. Ellátja az uniós és hazai forrásokat felhasználó vidékfejlesztési

támogatási rendszerrel összefüggésben az irányító hatósági feladatokat, felel a

vidékfejlesztési pályázatok kiírásáért, a források odaítélésének szabályszerűségéért.

- Az élelmiszerlánc felügyeletéért felelős államtitkárság a mezőgazdasági alapanyagtermelés

és az élelmiszeripari ágazatok integrált működtetéséért, az ágazati szintű

szabályozással és felügyelettel összefüggő feladatok ellátásáért felelős. Az élelmiszerláncfelügyeleti

államtitkár helyettese egyben az országos főállatorvos.

63


- Az erdőkért és földügyekért felelős államtitkárság többek között a Nemzeti Földügyi

Központ kezelésében lévő állami termőföldek és erdőterületek hasznosítását felügyeli.

- A környezetügyért felelős államtitkársághoz tartozik a környezet- és természetvédelemmel

összefüggő irányítási feladatok ellátása.

c) A közigazgatási államtitkár a minisztérium működtetéséért felelős, ezért elsősorban a

funkcionális, szakmai-igazgatási feladatokat ellátó (pl. jogi, gazdálkodási, humánerőforrás,

informatikai) főosztályok tartoznak az irányítása alá.

d) A helyettes államtitkárok a szakapparátuson belül az egyes főosztályok munkáját fogják

össze, és döntenek a hatáskörükbe utalt ügyekben. Ezáltal feladataik az egyes államtitkárok

feladatköreihez igazodóan kerülnek kijelölésre. Tevékenységüket mindig valamelyik

államtitkár irányítja.

e) A miniszteri titkárság a miniszter közvetlen alárendeltségében, a kabinetfőnök vezetésével

működő hivatali egység, amely gondoskodik

- a miniszterhez érkező iratok feldolgozásáról, intézéséről, a titkársági ügyviteli munka

ellátásáról;

- szervezi a miniszter programjait, figyelemmel kíséri a programok megvalósításához

szükséges feltételek biztosítását;

- közreműködik a miniszteri értekezletek, megbeszélések előkészítésében és az ezekkel

kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátásában.

f) A miniszteri kabinet a kabinetfőnök közvetlen alárendeltségében működő hivatali egység. A

kabinetfőnök munkáját közvetlenül a miniszter irányítása alatt végzi, alapvető feladata a

kormányzati politika végrehajtásának segítése, a tárca szakpolitikájának érvényesítése, a

miniszter segítése, lehetőség szerinti tehermentesítése, egyes kiemelt szakmai programjainak

szervezése. Tevékenységéért a miniszternek tartozik felelősséggel.

g) A szóvivő (sajtófőnök) a miniszter közvetlen irányításával:

- a nyilvánosság előtt képviseli a minisztérium hivatalos álláspontját;

- felelős a miniszter és az államtitkár hazai és nemzetközi média megjelenése előkészítéséért

és szervezéséért, a kommunikációs javaslatok kidolgozásáért;

- kapcsolatot tart a médiával, az Országgyűlés és a Kormány, valamint más tárcák és az

irányított szervek szóvivőivel.

2.3. AZ AGRÁRMINISZTÉRIUM PORTFÓLIÓJÁBA TARTOZÓ FELADATCSOPORTOK

2.3.1. ÁGAZATIRÁNYÍTÁSI FELADATOK

Az agrárminiszter

a) részt vesz a Kormány gazdasági programalkotó tevékenységében, mely során a

mezőgazdaságot érintő szabályozási javaslatokat terjeszt elő;

b) feladata a mezőgazdasági piacszabályozás, az agrárpiaci rendtartás működésének szervezése,

c) gondoskodik a Közös Agrárpolitika I. pillére körébe tartozó intézkedések, így különösen az

intervenciós felvásárlások és egyéb piacbefolyásoló intézkedések, a terület- és állatlétszámalapú

közvetlen kifizetések, valamint a pályázati rendszerben nyújtott uniós

agrártámogatások körében szükséges nemzeti intézményrendszer működtetéséről;

d) gondoskodik az agrárpiaci információs rendszer szervezéséről és működtetéséről, valamint a

mezőgazdaságot ért rendkívüli és tömeges elemi károk kezeléséről.

A vidékfejlesztési igazgatás területén uniós és nemzeti szintű jogszabályban meghatározottak

alapján

64


- irányítja a Közös Agrárpolitika II. pillérét képező agrár-vidékfejlesztési, valamint a

kapcsolódó kutatás-fejlesztési programokat,

- meghatározza az agrár-vidékfejlesztés rövid, közép- és hosszú távú stratégiai céljait,

- gondoskodik a falusi turizmus fejlesztésével összefüggő kormányzati feladatok ellátásáról,

- elősegíti az ökológiai, gazdasági, társadalmi szempontból fenntarthatóságra törekvő helyi

közösségi kezdeményezéseket (pl. LEADER), valamint országos hálózatuk kialakítását és

működtetését.

Az Agrárminisztérium feladata a Nemzeti Vidékfejlesztési Program kidolgozása, mely alapján

hazánk az alábbi hat fő célkitűzéshez (prioritáshoz) igényelhet uniós vidékfejlesztési

támogatásokat:

1. kutatás, innováció és szakképzés előmozdítása a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban;

2. a mezőgazdasági üzemek életképességének javítása és versenyképességük fokozása innovatív

gazdálkodási technológiák bevezetésével, a szerkezetátalakítás, valamint a generációs

megújulás elősegítése révén;

3. az élelmiszerlánc szervezésének előmozdítása az ellátási láncok rövidítése, a mezőgazdasági

termékek értéknövelő feldolgozása és forgalmazása, az állatjólét, valamint a mezőgazdasági

szektorban alkalmazott kockázatkezelés területén;

4. a mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással kapcsolatos ökoszisztémák állapotának

helyreállítása, megőrzése és javítása, különösen a biológiai sokféleség megőrzése, a víz- és

talajgazdálkodás területén;

5. az erőforrás-hatékonyság előmozdítása a víz- és energiafelhasználás, valamint a

biogazdálkodás területén;

6. a társadalmi befogadás előmozdítása és a gazdasági fejlődés támogatása a vidéki térségekben

a munkahelyteremtés, a helyi fejlesztések, valamint az infokommunikációs eszközök

hozzáférhetővé tétele területén.

Magyarország számára 2020-ig évente mintegy 495 millió eurós keret (összesen 1300 milliárd

forint) áll rendelkezésre a vidékfejlesztési támogatási programok körében.

Fenti feladatok hatékony ellátása érdekében a miniszter a Magyar Kormány képviseletében részt

vesz az Európai Unió Közös Mezőgazdasági, Agrár-vidékfejlesztési és Halászati Politikájának

kialakításában, tagja az Európai Unió Agrárminiszterek Tanácsának, ahol képviseli az

egyeztetett kormányzati álláspontot.

2.3.2. JOGALKOTÓI ÉS SZERVEZETIRÁNYÍTÓ HATÁSKÖR

Az agrárminiszter jogalkotó hatáskörében eljárva, törvényi felhatalmazásra jogszabályokat, azaz

miniszteri rendeleteket ad ki, illetve részt vesz magasabb szintű, a tárca portfóliójába tartozó

tárgykörű jogszabályok (kormányrendeletek, törvények) előkészítésében.

A miniszter a hatáskörébe tartozó egyes szakfeladatok ellátását országos hatáskörrel felruházott

szerve útján látja el. Ilyen központi hivatalnak minősül a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági

Hivatal (NÉBIH), valamint a Nemzeti Földügyi Központ (NFK), amelyek vezetőjét az

agrárminiszter nevezi ki és menti fel. Ugyancsak az Agrárminisztérium szerveként működik számos

mezőgazdasági kutatóintézet is.

Kinevezi, illetve felmenti a közvetlen irányítása alá tartozó országos főállatorvost és annak

helyettesét, az országos főállatorvos útján ellátja az élelmiszerlánc-felügyelet szervezetének

szakmai irányítását. Mivel az Agrárminisztériumnak önálló területi szervei nincsenek, a megyei

és járási szintű élelmiszerlánc-felügyeleti szervek a megyei kormányhivatalok belső szervezeti

egységeiként működnek. Így ezek felett osztott irányítási jogkör érvényesül. A szervi irányítás a

Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, a szakmai irányítás viszont az agrárminiszterhez tartozik.

65


2.3.3. DÖNTÉSHOZATAL EGYEDI HATÓSÁGI ÜGYEKBEN

Az agrárminiszter jogosult jogszabályi felhatalmazás alapján egyedi hatósági ügyekben is

döntéshozatalra. Ezeket a döntéseket azonban a delegálás alapján a minisztérium valamelyik

szervezeti egysége, vagy tisztségviselője (például az országos főállatorvos) készíti elő. Ilyen ügynek

minősülnek a következő jogkörök.

- Nagy gazdasági kárral fenyegető, illetve nemzetközi kereskedelmet akadályozó fertőző

állatbetegség (pl. afrikai sertéspestis, madárinfluenza) kitörésekor a miniszter megtilthatja az

élő állat, állati eredetű termék és élelmiszer, takarmány, továbbá járványos állatbetegség

terjesztésére alkalmas egyéb áru Magyarország területéről történő kiszállítását és behozatalát;

- a fertőző állatbetegségek terjedésének megállításához, valamint a betegség felszámolásához

szükséges állat-járványügyi intézkedéseket (pl. zárlat, szabad tartás tilalma) rendelhet el;

- dönt a mezőgazdasági termelői csoportok és zöldség-gyümölcs termelői szervezetek állami

elismerése, nyilvántartásba vétele és működési programjának elfogadása tárgyában;

- dönt az állami tulajdonban lévő természetes vizeken a halgazdálkodási jog pályázat alapján

történő haszonbérbe adásáról,

- dönt a Magyarországon köztermesztésbe vonható növényfajták állami elismeréséről és a

Nemzeti Fajtajegyzékbe való felvételéről,

- dönt a szakmaközi szerveztek (terméktanácsok) állami elismerése és nyilvántartásba vétele

tárgyában.

3. A KÖZPONTI ÁLLAMIGAZGATÁS TOVÁBBI SZERVEI

A Kormányon, a Miniszterelnökségen és a minisztériumokon kívül a jogszabály a központi

államigazgatási szervek alábbi típusait állapítja meg:

- önálló szabályozó szervek

- autonóm államigazgatási szervek,

- kormányzati főhivatalok,

- rendvédelmi szervek,

- központi hivatalok.

ÖNÁLLÓ SZABÁLYOZÓ SZERVEK – Az Országgyűlés sarkalatos törvényben a végrehajtó hatalom

körébe tartozó egyes feladat- és hatáskörök ellátására és gyakorlására önálló szabályozó szerveket

hozhat létre. Az önálló szabályozó szerv vezetőjét a miniszterelnök vagy a miniszterelnök

javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az önálló szabályozó szervek specialitása a jogalkotó

hatáskör: a szerv vezetője ugyanis származékos jogalkotói hatáskörrel törvényben kapott

felhatalmazás alapján rendeletet adhat ki.

Önálló szabályozó szervnek minősül

- a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,

- a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal,

- a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága.

AUTONÓM STÁTUSZÚ ÁLLAMIGAZGATÁSI SZERVEK – Az autonóm államigazgatási szervek abban

különböznek az önálló szabályozó szervektől, hogy rendeletalkotási jogkörük nincsen. Közös

jellemzőjük, hogy kizárólag törvények alapján jogosultak a feladatkörükbe tartozó eljárásokat

lefolytatni és nem tartoznak a Kormány alárendeltségébe, ugyanakkor közreműködnek a

kormányzati politika végrehajtásában. Jogállásukat, feladatkörüket külön törvény határozza meg.

Autonóm államigazgatási szervnek minősül:

- a Közbeszerzési Hatóság,

- az Egyenlő Bánásmód Hatóság,

66


- a Gazdasági Versenyhivatal,

- Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,

- Nemzeti Választási Iroda.

KORMÁNYZATI FŐHIVATALOK – A kormányzati főhivatalok a Kormány irányítása alatt működő

központi államigazgatási szervek, létrehozásukról törvényben kell határozni. Olyan feladatokat

látnak el, amelyek nem igényelnek minisztériumi formát, a minisztériumokhoz képest részleges

önállósággal rendelkeznek.

Kormányzati főhivatalnak minősül:

- a Központi Statisztikai Hivatal (KSH),

- az Országos Atomenergia Hivatal, valamint

- a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

A kormányzati főhivatalokat a kormány irányítja, vezetőjét és helyetteseit a miniszterelnök

nevezi ki és menti fel. A további felügyeleti jogköröket a Kormány valamelyik kijelölt minisztere

útján látja el.

RENDVÉDELMI SZERVEK – A rendvédelmi szervek külön csoportba sorolását az állampolgárok,

életének, testi épségének, vagyonának megóvásához, valamint az ország biztonságának

megteremtéséhez kapcsolódó speciális feladataik indokolják.

A rendvédelmi szervek körébe soroljuk

- a rendőrséget,

- a hivatásos katasztrófavédelmi szerveket (pl. tűzoltóság),

- a büntetés-végrehajtási szervezetet, és

- a nemzetbiztonsági szolgálatokat.

Megjegyezzük, hogy korábban rendészeti szerv volt a Vám- és Pénzügyőrség, amely 2011-ben a

NAV részévé vált, valamint a Határőrség is, melyet 2007-ben a rendőrség szervezetébe integráltak.

Fontos kiemelni továbbá, hogy a Magyar Honvédség mint fegyveres erő nem minősül rendészeti

szervnek, mivel elsődleges feladata nem belbiztonsági jellegű.

KÖZPONTI HIVATAL – A központi hivatalok kormányrendelet (kivételesen törvény) által

létrehozott, az adott ágazatért felelős szakminiszter irányítása alatt működő központi

államigazgatási szervek. Alapvetően a minisztériumok feladatkörébe tartozó egyedi-hatósági ügyek

ellátását végzik, tehermentesítve a minisztérium szűken vett apparátusát. Vezetőit az ágazati

szakminiszter nevezi ki és menti fel.

A központi hivatalok működési területe az ország egészére kiterjed. Számuk – a közigazgatási

szervezeti reform részeként – 2017. januárjától jelentősen csökkent. Ide soroljuk többek között:

- a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt,

- a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt,

- a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalt,

- az Oktatási Hivatalt.

67


4. KÖZPONTI HIVATALOK AZ AGRÁRIGAZGATÁSBAN

Az agrár-igazgatásban három központi hivatal besorolású szerv működik. Ezek közül kettő az

agrárminiszter közvetlen irányítása alatt működik, egy pedig – nem kizárólagosan mezőgazdasági

jellegű feladatellátása miatt – a Pénzügyminisztérium szerveként.

NEMZETI ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI HIVATAL (NÉBIH)

A 2012 óta központi hivatalként működő Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH)

önálló jogi személy. Az agrárpiac működésének szervezésével és ellenőrzésével kapcsolatban

ellátja a hatáskörébe utalt hatósági és mezőgazdasági szakigazgatási, valamint kutatási,

fejlesztési, laboratóriumi-vizsgálati, tanácsadási, és szakértői feladatokat.

Az agrárminiszter kinevezi a NÉBIH elnökét, aki egyben az országos főállatorvos helyettese is. A

NÉBIH elnöke az Agrárminisztérium, mint irányító szerv felé

- javaslatot tesz a NÉBIH elnökhelyetteseinek kinevezésére/felmentésére,

- elkészíti és jóváhagyásra előterjeszti a NÉBIH éves munkatervét,

- elkészíti és jóváhagyásra felterjeszti a NÉBIH szervezeti és működési szabályzatát,

- javaslatot tesz a NÉBIH költségvetésének megállapítására,

- a szervezet működéséről évente beszámolót készít.

A NÉBIH elnöke saját hatáskörében eljárva

- felelős a NÉBIH feladatainak hatékony ellátásáért,

- gyakorolja a munkáltatói jogokat a NÉBIH kormánytisztviselői felett,

- felel a NÉBIH költségvetésének betartásáért,

- működteti a NÉBIH laboratóriumait.

A NÉBIH szervezetének keretei között működnek

- a biológiai alapok védelmével kapcsolatos feladatokat ellátó igazgatóságok;

- az élelmiszerlánc felügyeletével foglalkozó igazgatóságok, valamint

- minőségfejlesztési és kockázatkezelési feladatokat ellátó igazgatóságok.

A) BIOLÓGIAI ALAPOK VÉDELME – A Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatósága

feladatkörébe tartoznak a növénytermesztés, a kertészet és az állattenyésztés biológiai alapjaival

összefüggő hatósági feladatok, így különösen:

- elvégzi az állami elismerésre, illetve a szabadalmi oltalomra bejelentett növényfajták kísérleti

vizsgálatát,

- vezeti és közzéteszi a Nemzeti Fajtajegyzéket,

- vizsgálja és minősíti a vetőmagvakat, szaporító anyagokat, törzsültetvényeket,

- ellenőrzi a szántóföldi, kertészeti, erdészeti és dísznövény vetőmagvak és szaporítóanyagok

előállítását és forgalmazását,

- előkészíti az új állatfajták, hibridek és az ezeket tenyésztő szervezetek elismerését,

- működteti az állattenyésztési adatbankot,

- elvégzi az őshonos és védett állatfajok génforrásainak megőrzésével, a tenyészállatok

teljesítményvizsgálatával és tenyészérték-becslésével kapcsolatos feladatokat,

- ellenőrzi a tenyészállatok és szaporulatok forgalmazását és felhasználását,

- a megyei és járási állat-egészségügyi hatóságokkal együttműködve kialakítja és működteti az

állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerét (ENAR).

68


A NÉBIH szakmai irányítása mellett működnek

- a növényfajta-kitermesztő és –kísérleti állomások,

- az állattenyésztési teljesítményvizsgáló állomások, valamint

- a megyei kormányhivatalok szervezeti egységeként a területi vetőmag-, kertészeti és

erdészeti szaporítóanyag-felügyelőségek.

B) AZ ÉLELMISZERLÁNC FELÜGYELETE – Ide tartozik többek között a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi

Igazgatóság, a Borászati és Alkoholos Italok Igazgatósága, valamint az

Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság.

A NÉBIH ellátja a növényvédőszerek engedélyeztetésével, forgalomba hozatalával kapcsolatos

hatósági feladatokat, közreműködik a parlagfű-mentesítés ellenőrzésében.

Gyakorolja országos illetékességgel a faanyagok forgalmazásával, szállításával és árusításával

kapcsolatos felügyeleti (ellenőrzési és bírságolási) jogköröket, továbbá nyilvántartást vezet a hazai

faanyag-kereskedőkről.

Borászati terméket kereskedelmi forgalomba hozni, Magyarországra behozni, illetőleg külföldre

kivinni csak a NÉBIH által kiadott forgalombahozatali engedéllyel vagy a termék tételes

minősítése alapján, szállítmányonként kiadott minőségi tanúsítvánnyal szabad. Ezért a NÉBIH

folyamatosan ellenőrzi a borászati termékek származását, eredetét, minőségét.

Ellenőrzi az állatvédelmi és állategészségügyi előírások betartását, jogsértés esetén állatvédelmi

bírságot szabhat ki, illetve állattartástól eltiltó határozatot hozhat.

C) MINŐSÉGFEJLESZTÉSI ÉS KOCKÁZATKEZELÉSI FELADATKÖRÖK – Az Állatgyógyászati

Termékek Igazgatósága ellátja az állatok gyógykezelésére használható termékek

engedélyeztetésével, forgalomba hozatalával kapcsolatos hatósági feladatokat. Az Élelmiszer- és

Takarmánybiztonsági Igazgatóság vizsgálatokat végez új élelmiszer-termékek és takarmányok,

valamint ezek összetevői, az alap- és adalékanyagok forgalomba hozatalának engedélyezése során.

A Kockázatkezelési Igazgatóság folyamatos kapcsolatot tart az Európai Unió élelmiszer- és

takarmány gyorsriasztási rendszerével (Rapid Alert System for Food and Feed – RASFF), és

jelzi, amennyiben a NÉBIH – vagy más tagország hasonló feladatot ellátó szerve – vizsgálatai

alapján emberre vagy állatra veszélyes élelmiszer, illetve takarmány kerülne forgalomba.

Ez amiatt is fontos, mert az EU egységes belső piac elve alapján előfordulhat, hogy egy

veszélyesnek talált termék más tagállamokban is kereskedelmi forgalomba került. A tagállami

szerveknek emiatt azonnal jelenteniük kell az olyan általuk hozott intézkedéseket, amelyek célja az

élelmiszer vagy takarmány forgalomba hozatalának korlátozása, a piacról történő kivonása vagy

visszahívása az emberi egészség védelme érdekében.

A kockázatok csökkentése érdekében a NÉBIH

- adatok és információk gyűjtésével és elemzésével lehetővé teszi az élelmiszer-biztonságot

befolyásoló veszélyek azonosítását, jellemzését, kockázatbecslését,

- értékeli, elemzi és közzéteszi az élelmiszerek okozta megbetegedésekkel kapcsolatos

információkat,

- fogyasztóvédelmi célú tájékoztatást nyújt az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban felmerülő

aktuális kérdésekről, problémákról, megelőzésük módjáról,

- részt vesz az élelmiszerügyi szakmai oktatás szervezésében, lebonyolításában.

69


NEMZETI FÖLDÜGYI KÖZPONT (NFK)

A 2019 óta központi hivatalként működő Nemzeti Földügyi Központ (NFK) önálló jogi személy.

Elnökét és elnökhelyetteseit az agrárminiszter kinevezi ki, aki egyben az NFK irányítója is.

Az NFK feladatkörébe a következő ágazati feladatok tartoznak:

- gyakorolja a tulajdonosi jogokat az állam tulajdonában lévő mező- és erdőgazdasági

földterületek felett, dönt azok hasznosításáról (haszonbérletbe adásáról, az állami

erdőterületek vagyonkezelésbe adásáról), illetőleg értékesítéséről;

- közreműködik az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületek megszüntetésére irányuló

eljárások lefolytatásában;

- mezőgazdasági öntözéssel összefüggésben az aszálykárok megelőzése és csökkentése

érdekében részt vesz az öntözési körzetek kialakításában, az öntözőművek üzemeltetésében, az

öntözésfejlesztéssel kapcsolatos uniós támogatási programok tervezésében;

- erdőgazdálkodási feladatkörében eljárva az erdők ökológiai állapotára és az erdőkárokra

vonatkozóan felméréseket készít, figyelemmel kíséri az erdőket veszélyeztető károsítók

terjedését, vezeti az Országos Erdőállomány Adattárat és működteti az ahhoz kapcsolódó

térinformatikai adatbázist; nyilvántartja az erdészeti munkák szakmai irányítására és az erdő

őrzésére jogosult vállalkozásokat;

- a földügyi és agrár-vidékfejlesztési szakigazgatáshoz kapcsolódóan térképészeti és

távérzékelési feladatokat lát el, üzemelteti a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer

(MePAR) valamint a szőlőültetvények országos térinformatikai nyilvántartását (VINGIS).

A MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR (MÁK)

A MÁK a pénzügyminiszter irányítása alatt működő központi hivatal. A feladatkörébe tartozó

ügyek egyik része társadalombiztosítási és családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos, de 2017.

január 1-jétől a MÁK részeként működik a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások

kifizető hatósága is, a MÁK egyik elnökhelyettesének vezetésével.

A MÁK látja el

a) az EU Közös Agrárpolitika tagállami kifizető ügynökségi feladatait mint mezőgazdasági és

vidékfejlesztési támogatási szerv,

b) egyes agrárpiaci beavatkozásokért felelős szerv (pl. intervenciós felvásárlás), valamint

c) agrárkár-enyhítési kifizető szerv.

A MÁK agrártámogatási kifizető ügynökségi tevékenysége felett az irányítási jogokat a

Pénzügyminisztérium és az Agrárminisztérium megosztva gyakorolja az Európai Mezőgazdasági

Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és a nemzeti

hatáskörbe tartozó intézkedésekre vonatkozóan.

A MÁK szervezetén belül az agrártámogatási ügyeket főosztályokra tagoltan intézik. Külön

főosztálya van például a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési támogatások területének,

illetve a helyszíni ellenőrzések irányításának. Léteznek továbbá támogatás kifizetésével nem járó

intézkedések is, mint például a gabona intervenciós felvásárlása, vagy árszabályozási eszközök

alkalmazása, a mely területek feladatok irányítása szintén a MÁK hatáskörébe tartozik.

Hazánk az Európai Unió 2014-2020-as költségvetése keretében 12,3 milliárd euró forrás

felhasználására vált jogosulttá agrártámogatások. A Kincstár célja a támogatásoknak a jogszabályi

előírásoknak megfelelő, az arra jogosult ügyfelek részére határidőben történő kifizetése. Ennek

érdekében kérelmeket kezel, döntéseket hoz, illetve készít elő, kifizetéseket engedélyez és teljesít,

70


adminisztratív és helyszíni ellenőrzéseket végez, és működteti az Integrált Igazgatási és

Ellenőrzési Rendszert (IIER).

Az IIER rendszer részei az ügyfelek azonosítására, valamint a támogatás-igénylésük

jogszerűségének ellenőrzésére szolgálnak a következő nyilvántartások alapján:

- az Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer (gazdaregiszter);

- a Tevékenységihely-nyilvántartási Rendszer (azok a helyszínek, ahol a gazdálkodó a

mezőgazdasági tevékenységét folytatja);

- a támogatási kérelmekben és kifizetési kérelmekben megadott adatokat tartalmazó

számítógépes adatbázisok;

- az intézkedések kezelésére szolgáló monitoring és ellenőrzési rendszerek.

Ahhoz, hogy a támogatásigénylés jogszerűségének ellenőrzése hatékony legyen, a MÁK más

hatóságok adatbázisait is felhasználhatja, így például a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer

(üzemeltetése az NFK feladata), vagy az ENAR állatnyilvántartási rendszer (üzemeltetése a NÉBIH

feladata) adatait.

71


2. FEJEZET – A TERÜLETI ÁLLAMIGAZGATÁS

Az államigazgatás szervezeti rendszere ágazati, funkcionális és területi vonatkozásban egyaránt

tagolt, hierarchikus felépítésű. Ahhoz, hogy az előzőekben bemutatott központi szervek jogalkotói,

szervezetirányítási és jogalkalmazói tevékenysége az ország egész területén érvényesülhessen,

szükséges, hogy az államigazgatás területi (regionális, megyei) és helyi (települési, járási) szintre

dekoncentrált szerveket is működtessen.

A területi államigazgatási szerveket törvény vagy kormányrendelet hozhat létre. A

dekoncentrált szervek feladatkörére nézve általánosságban elmondható, hogy

- működésükben meghatározó a hatósági tevékenység, ezen belül pedig a nyilvántartási, az

ellenőrzési és a szankcionáló funkció gyakorlása,

- hatáskörükhöz igazodóan szakhatósági feladatokat is elláthatnak, illetőleg

- feladatkörükhöz kapcsolódóan tanácsadási és szolgáltatási (műszaki, laborvizsgálati, képzési)

tevékenységet is folytathatnak.

1. A MEGYEI (FŐVÁROSI) KORMÁNYHIVATAL

A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a megyei (fővárosi)

kormányhivatal.

1.1. A MEGYEI KORMÁNYHIVATAL SZERVEZETE

A megyei kormányhivatalt kormánymegbízott vezeti, akit a közigazgatás-szervezésért felelős

miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és ment fel, megbízatása a Kormány

megbízatásának megszűnésével együtt megszűnik.

A kormánymegbízottat távolléte, illetve akadályoztatása esetén a főigazgató helyettesíti. A szakmai

tevékenység folyamatossága érdekében a hivatal szervezetét határozatlan idejű kormánytisztviselői

jogviszonnyal rendelkező igazgató vezeti.

MEGYEI (FŐVÁROSI) KORMÁNYHIVATAL

KORMÁNYMEGBÍZOTT

FŐIGAZGATÓ

IGAZGATÓ

FŐOSZTÁLYOK

FUNKCIONÁLIS ÉS SZAKIGAZGATÁSI

OSZTÁLYOK, MÁiK

JÁRÁSI HIVATALOK

SZAKIGAZGATÁSI OSZTÁLYOK

KORMÁNYABLAKOK, OKMÁNYIRODÁK

A hivatal a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett főosztályokból áll, valamint a

kormánymegbízott közvetlen alárendeltségében működnek a járási hivatalok is, amelyek

szervezetéről és feladatköreiről a későbbiekben részletesen szólni fogunk.

72


A funkcionális igazgatási főosztályok a megyei kormányhivatal működtetésével kapcsolatos

humánpolitikai, műszaki-informatikai, számviteli, szervezési és koordinációs feladatokat látnak el.

Ilyen belső szervezeti egység például a Pénzügyi és Gazdálkodási, valamint a Jogi,

Humánpolitikai és Koordinációs Főosztály.

A megyei (fővárosi) kormányhivatal szervezetébe integrált megyei szintű szakigazgatási szervek

2015 áprilisa óta főosztályok formájában működnek. A főosztályok a megyei kormányhivatal belső

szervezeti egységei, amelyek nem rendelkeznek önálló feladat- és hatáskörrel. A főosztályok élén

főosztályvezetők állnak, akiket a kormánymegbízott nevez ki. A főosztályokon a döntéseket

(például hatósági engedélyeket vagy fellebbezés tárgyában kiadott határozatokat) a

kormánymegbízott nevében és megbízásából hozzák. A megyei (fővárosi) kormányhivatal

szakigazgatási főosztályainak működéséért tehát a kormánymegbízott a felelős.

A mezőgazdaság területén minden megyében egy Agrárügyi, egy Környezetvédelmi és

Természetvédelmi, valamint egy Agrár- és Vidékfejlesztési Támogató Főosztály működik. Ez

utóbbi főosztályok ellátják a Magyar Államkincstárral együttműködésben a mezőgazdasági és

vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggő területi szintű kérelemkezelési, helyszíni ellenőrzési és

ügyfélszolgálati feladatokat.

MEGYEI KORMÁNYHIVATAL

AGRÁRÜGYI FŐOSZTÁLY

(Földművelésügyi, növény- és talajvédelmi, élelmiszerláncbiztonsági

és állategészségügyi osztályok)

AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI

TÁMOGATÓ FŐOSZTÁLY

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS

TERMÉSZETVÉDELMI FŐOSZTÁLY

A Pest Megyei Kormányhivatal egyes, jogszabály által külön kiemelt hatósági ügyekben országos

illetékességgel jogosult eljárni az állatvédelmi, élelmiszerlánc-felügyeleti, borászati, erdészeti,

vadászati és halászati szakigazgatás területén. Például vadon termett gomba emberi fogyasztásra

való alkalmasságáról döntő gombaszakellenőri tevékenységet Magyarország területén csak az a

személy végezhet, aki ehhez megfelelő szakképesítéssel rendelkezik, és tevékenységét bejelentette a

Pest Megyei Kormányhivatalhoz. Egyes speciális szakigazgatási ügyben (például vetőmagminősítés,

erdészeti hatósági ügyek) csak néhány, ugyancsak jogszabályban kijelölt megyei

kormányhivatal jogosult eljárni, több megyére kiterjedő illetékességgel.

A kormányhivatal főosztályai döntéseiket a kormánymegbízott nevében hozzák, és a főosztályok

jogszabályoknak megfelelő működéséért a kormánymegbízott a felelős. Az agrárigazgatási

főosztályok felett a szakmai irányítási jogkört azonban az agrárminiszter, illetve annak

megbízásából a NÉBIH elnöke gyakorolja, a kormánymegbízotton keresztül.

73


A NÉBIH elnöke a megyei kormányhivatal állami tisztviselőjét egyes járványügyi, vagy más

kiemelt jelentőségű okból azonnali intézkedést igénylő esetben közvetlenül is utasíthatja feladat

elvégzésére vagy a mulasztás pótlására.

A NÉBIH szakmai irányító tevékenysége keretében a megyei kormányhivatalok agrárügyi

főosztályának tisztviselői

- részt vesznek a NÉBIH által szervezett szakmai értekezleteken, képzéseken, valamint az

ahhoz kapcsolódó vizsgákon,

- a NÉBIH által kiadott és kötelezően alkalmazandó szakmai eljárásrendeknek, útmutatóknak

megfelelően végzik tevékenységüket, hajtják végre ellenőrzéseiket,

- a NÉBIH által működtetett országos adatbázisok, illetőleg a RASFF működtetése érdekében

adatgyűjtést végeznek, nyilvántartást vezetnek, valamint adatot küldenek a NÉBIH-nek.

1.2. A MEGYEI KORMÁNYHIVATAL FELADATKÖREI

A megyei (fővárosi) kormányhivatalok

a) első- és másodfokú hatósági jogköröket látnak el;

b) törvényességi felügyeleti jogkört gyakorolnak a helyi önkormányzatok működése és

döntéshozatala felett;

c) területi koordinációs feladatokat látnak el, amelynek keretében működtetik a Megyei

(Fővárosi) Államigazgatási Kollégiumot (MÁiK).

HATÓSÁGI JOGKÖRÖK – A kormányhivatal hatósági feladatainak döntő részét a szakigazgatási

főosztályokon (pl. gyámügyi, népegészségügyi, társadalombiztosítási) intézik. Vannak azonban

olyan hatósági ügyek is, amelyekben a Hatósági Főosztály az illetékes. Ilyen ügycsoport például az

ingatlanok közérdekű célból történő kisajátítása, amikor az állam vagy helyi önkormányzat szerzi

meg egy magántulajdonban lévő földrészlet tulajdonjogát.

Az ügyek egy részét a másodfokú (fellebbviteli) eljárások képezik. Ennek hátterében az áll, hogy

ha az elsőfokú hatósági jogkört a helyi önkormányzat jegyzője gyakorolja (például mint helyi

adóhatóság), a jegyző által hozott elsőfokú határozat ellen az illetékes megyei (fővárosi)

kormányhivatalnál lehet fellebbezéssel élni.

TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELETI JOGKÖRÖK – A megyei kormányhivatal vezetőjének feladata a

helyi és nemzetiségi önkormányzatok törvényességi felügyelete. Bár az önkormányzatok

decentralizált szervek, ily módon az államigazgatás útján nem utasíthatóak, mégis szükséges

kijelölni egy olyan közigazgatási szervet, amelyik az önkormányzatok esetleges jogsértő

magatartása esetén hatékonyan fel tudnak lépni. Ez a feladatkör azt célozza, hogy az önkormányzati

szervezetrendszer a jogszabályoknak megfelelően működjön.

A kormánymegbízott e jogkörében vizsgálhatja, hogy a helyi önkormányzat szervezete, működése,

döntéshozatali eljárása, döntései (rendeletei és határozatai) megfelelnek-e a jogszabályoknak.

Ennek érdekében a helyi önkormányzat jegyzője köteles a képviselő-testületi ülések

jegyzőkönyveit, az ülésen hozott rendeletek és határozatok szövegét haladéktalanul

megküldeni az illetékes megyei kormányhivatalnak.

Az esetleges visszásságok megszüntetése céljából a megyei kormányhivatal vezetője

– törvényességi felhívást intézhet a képviselő-testülethez, amelyben kezdeményezi rendkívüli

testületi ülés összehívását és a jogsértő döntés 30 napon belüli megváltoztatását;

– kezdeményezheti az Alaptörvénybe ütköző önkormányzati rendelet megsemmisítését az

Alkotmánybíróságnál;

– indítványozhatja a más jogszabályba ütköző önkormányzati rendelet megsemmisítését a Kúria

Önkormányzati Tanácsánál;

74


– kezdeményezheti a jogsértő önkormányzati határozat elleni bírósági eljárást a

közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt; továbbá

– a Kúria Önkormányzati Tanácsának felhatalmazásával rendeletpótló jogköre is van,

amennyiben a helyi önkormányzat törvényben előírt tárgykörben és határidőre nem alkot

rendeletet, vagy nem hoz határozatot.

TERÜLETI KOORDINÁCIÓS FELADATOK – A megyei kormányhivatal vezetője a területi

államigazgatási szervek tekintetében koordinációs, ellenőrzési, informatikai tevékenységet,

valamint képzést, továbbképzést szervező, összehangoló feladatokat lát el, és ennek érdekében

gondoskodik a megyei államigazgatási kollégium (MÁiK) létrehozásáról, működtetéséről.

A MÁiK megyei államigazgatási szervek működését összehangoló, koordináló, ellenőrző

feladatokat ellátó testülete. Tagjai a kormánymegbízott, a területi kormányhivatalon belül működő

főosztályok vezetői, valamint a területi kormányhivatal által koordinált, de szervezetileg önálló,

dekoncentrált államigazgatási szervek vezetői (a MÁK megyei igazgatóságai, a nemzeti park

igazgatóságok).

2. A JÁRÁSI HIVATALOK

2013. január 1-jétől a megyei kormányhivatalok önálló szervezeti egységeiként helyi

államigazgatási szervek, járási hivatalok jöttek létre. Minden megyében – a megyék területe és

lakosságszáma függvényében – több járást alakítottak ki. Országosan összesen 174 járási

igazgatási egység működik. Ezen felül speciális járásnak minősül a főváros, ahol a koncentrált

lakosságszám miatt kerületi hivatalok alakultak.

A járás központja a járásszékhely város, mely az adott térség államigazgatási központja. Ha egy

járás területén megyei jogú város található, az egyben az adott járás területére nézve ellátja a

járásszékhely város feladatait is. Minden járásszékhely városban járási hivatal alakult.

Létrehozásuk célja a hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú államigazgatás

megteremtése, valamint gyorsabb és könnyebb hozzáférés biztosítása az államigazgatási

ügyintézéshez és szolgáltatásokhoz.

MEGYEI

KORMÁNYHIVATAL

KORMÁNYMEGBÍZOTT

JÁRÁSI

HIVATAL

HIVATALVEZETŐ

KORMÁNYABLAK

ÉS OKMÁNYIRODAI

OSZTÁLY

HATÓSÁGI

OSZTÁLY

SZAKIGAZGATÁS

I OSZTÁLYOK

75


A járási hivatal élén a hivatalvezető áll, aki

- gyakorolja a hivatali osztályok feladat- és hatásköreit,

- gondoskodik a járási hivatal szakmai feladatellátásáról,

- gondoskodik a hivatal belső szabályzatainak elkészítéséről,

- ellátja a járási hivatal üzemeltetésével összefüggő feladatokat.

A járási hivatal a megyei kormányhivatal vezetője, azaz a kormánymegbízott közvetlen

alárendeltségébe tartozó, de önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező szervezeti egység.

Felépítését tekintve a járási hivatalvezető által közvetlenül vezetett hatósági feladatokat ellátó

osztályokból áll.

Az egyes járási hivatalokban működő szakigazgatási osztályok száma és ügykörei jelentősen

különböznek egymástól.

a) Mintegy 60 járásban csak alapszintű feladatellátást nyújtanak a járási hivatalok (általában

kormányablak és okmányirodai, hatósági, valamint gyámügyi osztályok működnek).

b) Megközelítően 100 járás hivatal egyidejűleg több, egymással szomszédos járásban is illetékes

bizonyos hatósági feladatok ellátásában. Így például állategészségügyi és élelmiszerláncbiztonsági,

foglalkoztatási (munkaügyi), népegészségügyi (járványügyi) kérdésekben

általában két vagy három szomszédos járási hivatal közül csak az egyikben működik az

adott szakigazgatási osztály.

Megjegyezzük, hogy 2020. márciusától – egy sajátos belső átszervezés eredményeként – a

földhivatali osztályok szervezetileg már nem a járási hivatalok részeként működnek, hanem a

megyei kormányhivatalok közvetlen alárendeltségébe tartoznak. Hasonló megoldást

alkalmaznak a járási szintű építésügyi hatósági osztályok esetében is.

A járási hivatalok agrár-szakigazgatási szerveként működik az élelmiszerlánc-biztonsági és

állategészségügyi osztály, amelynek vezetője a járási hatósági állatorvos. Feladatai közé tartozik

többek között a kistermelői élelmiszer-előállítás engedélyezése, állatszállítmányokhoz állategészségügyi

bizonyítvány kiállítása, bejelentésköteles állatbetegségek esetén hatósági intézkedések

elrendelése.

A felsorolt szakigazgatási osztályok egyikéhez sem tartozó ügyekben a járási hivatal hatósági

osztálya jár el. Feladatkörébe tartozik

- egyes szociális ellátásokra való jogosultság megállapítása (pl. közgyógyellátás, ápolási díj),

- egyes kommunális igazgatással összefüggő feladatok ellátása (pl. távhő-, villamosenergia- és

földgázellátással kapcsolatos ügyek),

- egyes hatósági engedélyezési eljárások lefolytatása (pl. temetkezési szolgáltatás nyújtására,

állandó manezséria és állatotthon létesítésére),

- a személyiadat- és lakcímnyilvántartás vezetése a járás illetékességi területén lakcímmel

rendelkező polgárok tekintetében.

A járási hivatalok emellett az ügyfél-tájékoztatási és ügyfélszolgálati feladatok ellátása érdekében

kormányablakokat és okmányirodákat tartanak fenn. Ide tartoznak a személyiadat- és

lakcímnyilvántartással, útlevél-igazgatással, egyéni vállalkozói tevékenységgel és a közlekedési

igazgatással kapcsolatos feladatok. 2015-re minden járásban legalább egy okmányirodát

kormányablakká alakítottak át, megvalósítva ezzel az ügyfélorientált, egyablakos ügyintézés

lehetőségét. A kormányablakok létrehozásával az ügyfelek számára a hivatali ügyintézés

leegyszerűsödött, hiszen a korábbi széttagolt, párhuzamosan működő területi szakigazgatási

szervek ügyfélszolgálati irodái helyett egy helyen lehet szinte valamennyi, a megyei (fővárosi)

kormányhivatalhoz tartozó ügyet elindítani (például ügyfélkaput nyitni, fogyasztóvédelmi

bejelentést tenni, családi pótlékot, gyest igényelni).

76


3. FEJEZET – A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

1. AZ ÖNKORMÁNYZATOK JELLEGE ÉS ORSZÁGOS RENDSZERE

A demokratikus jogállam hatékony működése során elengedhetetlen, hogy érvényesüljön a helyi

választópolgárok önkormányzáshoz való joga. Önkormányzati jog (autonómia) alatt az

állampolgároknak azt a jogát értjük, amely szerint közvetve, vagyis választott képviselőik útján,

vagy közvetlenül, helyi népszavazás útján részt vesznek a helyi közügyek intézésében és a helyi

közhatalom gyakorlásában.

Az önkormányzat döntését – az erre hatáskörrel rendelkező állami szerv, a területileg illetékes

megyei kormányhivatal – kizárólag jogszabálysértés esetén vizsgálhatja felül.

Az önkormányzatok legfontosabb feladata a helyi lakosság mindennapi életfeltételeit biztosító

közszolgáltatások megszervezése, valamint a helyi közügyekben a közhatalom gyakorlása.

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében, törvény keretei között

- önállóan szabályoz és igazgat, ennek során rendeleteket alkot és határozatokat hoz;

- jogosult saját szervezete és működési rendje meghatározására;

- gyakorolja az önkormányzati tulajdon, mint köztulajdon körében a tulajdonosi jogokat;

- meghatározza saját költségvetését, mely alapján bevételeivel önállóan gazdálkodik;

- a települési önkormányzatok dönthetnek a helyi adó fajtájának és mértékének

megállapításáról;

- az e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának

veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat;

- más helyi önkormányzatokkal szabadon társulhat;

- érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhat létre, nemzetközi önkormányzati

szervezetekhez csatlakozhat;

- jogosult a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulni más döntésre

jogosult szervekhez, azoktól tájékoztatást kérhet, valamint véleményt nyilváníthat;

- önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket, elismerő címeket alapíthat és

adományozhat.

Az önkormányzatokról szóló törvény a helyi önkormányzatok két alaptípusát, a települési és a

területi önkormányzatokat határozza meg.

A települési önkormányzat típusai:

– községi, nagyközségi;

– városi, járásszékhely városi és megyei jogú városi;

– fővárosi kerületi és fővárosi önkormányzat.

Területi önkormányzatnak a megyei önkormányzatok minősülnek.

2. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEZETE ÉS TISZTSÉGVISELŐI

A települési önkormányzat szervei: a képviselőtestület, a bizottságok, a tisztségviselők és a

polgármesteri hivatal.

A KÉPVISELŐ-TESTÜLET – Az önkormányzati feladatok és hatáskörök címzettje a

képviselőtestület, amely a települési képviselők összességéből áll. A képviselő-testület jogi

személy, elnöke a polgármester.

77


A képviselőtestület szükség szerint, de évente legalább hat alkalommal tart ülést. A

képviselőtestület akkor határozatképes, ha az ülésen a megválasztott képviselők több mint a fele

jelen van. Az egyszerű szótöbbséggel hozott határozathoz a jelenlévő képviselők több mint fele

szavazatára van szükség. A minősített többséghez a megválasztott képviselők több mint a felének

szavazata szükséges (pl. rendeletalkotás, a képviselő-testület szervezeti-működési rendjének meghatározása).

A képviselőtestület az adott napirend lezárásaként rendeletet alkot vagy határozatot hoz. Vannak

olyan tárgykörök, amelyeket csak rendeletben lehet szabályozni pl. helyi adó bevezetése, helyi

építésügyi szabályok megalkotása. A képviselő-testület határozata lehet normatív vagy egyedi. Egyedi

határozatot akkor alkot a képviselő-testület, ha az adott ügy egy konkrét ügyfelet érint (például

szociális támogatás odaítélése).

Az önkormányzati rendeletet és a normatív határozatot annak érdekében, hogy a lakosság

megismerhesse, nyilvánosan ki kell hirdetni. A kihirdetés konkrét formáját a képviselőtestület az

önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában köteles meghatározni.

A képviselőtestület évente legalább egyszer köteles ún. közmeghallgatást tartani, ahol közérdekű

ügyben az állampolgárok, társadalmi szervezetek közvetlenül feltehetik kérdéseiket a képviselő-testület

tagjai számára, továbbá javaslatokat is megfogalmazhatnak.

A TELEPÜLÉSI KÉPVISELŐ – Az Alaptörvény rendelkezése szerint a települési képviselőt a

választójoggal rendelkező lakosok öt évre választják. Egy adott településen megválasztandó képviselők

száma a település lélekszámától függ. A képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel

képviseli választói érdekeit, és évente vagyonnyilatkozat tételére kötelezett.

A települési képviselőt a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a

munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. A képviselői kötelességek közül az alábbiakat

kell kiemelni:

- a választók érdekeinek képviselete,

- kapcsolattartás a választókkal, illetve a lakosság különböző szervezeteivel,

- aktív részvétel a képviselőtestületi munkában.

ÖNKORMÁNYZATI BIZOTTSÁGOK – A képviselőtestület bizottságokat választhat, amelyek

előkészítik a döntéseket és ellenőrzik azok végrehajtását. A kisebb településeken az önkormányzat

akkor is képes ellátni feladatait, ha nem hoz létre szakbizottságokat. A törvény azonban

kötelezővé teszi a száz főnél nagyobb lakosságszámú településeken a vagyonnyilatkozatellenőrző,

kétezer főnél nagyobb lélekszámú településen pedig a pénzügyi bizottság létrehozását,

továbbá, ha azt a képviselőtestületbe bejutott kisebbségi képviselő kezdeményezi, kisebbségügyi

bizottságot is alakítani kell. A képviselőtestület – a hatékony munkavégzés érdekében – egyes

hatásköreit a bizottságra átruházhatja. A képviselő-testület meghatározott feladatkörök ellátásának

felügyeletére, továbbá ilyen típusú feladatok végrehajtásának folyamatos ellenőrzésére a települési

képviselők közül tanácsnokot választhat.

A POLGÁRMESTER – A polgármestert, a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjaihoz hasonlóan,

a választópolgárok minden településen közvetlenül választják meg. A megbízatása öt évre

szól. A polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselőtestület gyakorolja.

A polgármester, a képviselőtestülettel kapcsolatosan az alábbi feladatokat látja el:

- összehívja és vezeti a képviselőtestület üléseit,

- aláírja – a jegyzővel együtt – az önkormányzati rendeleteket, valamint a képviselőtestületi

ülésről készült jegyzőkönyvet,

- eljár a képviselőtestület által átruházott hatáskörökben,

- segíti a települési képviselők munkáját,

- indítványára a képviselőtestület bizottságát össze kell hívni.

78


A bizottság döntését felülvizsgálhatja, és amennyiben az ellentétes a képviselőtestület

határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit, végrehajtását felfüggesztheti.

A polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére a képviselőtestület alpolgármestert

(alpolgármestereket) választhat.

AZ ÖNKORMÁNYZATI HIVATAL ÉS A JEGYZŐ – A képviselőtestület önkormányzati hivatal

(korábbi elnevezéssel polgármesteri hivatal) néven ügyintéző szervezetet hoz lére. A hivatal a

képviselőtestület által meghatározott ügyeket előkészíti, az önkormányzati döntéseket végrehajtja

és ellátja a testület működésével kapcsolatos adminisztratív teendőket. A hivatal feladatai közé

tartozik a jogszabály által előírt államigazgatási eljárások lefolytatása (pl. különböző hatósági

engedélyek kiadása, helyi adó beszedése). A hivatal belső tagozódását, munkarendjét és az

ügyfélfogadás rendjét a polgármester javaslatára a képviselőtestület határozza meg.

Az önkormányzati hivatalt a polgármester irányítása mellett a jegyző vezeti. A jegyző az

önkormányzat szakmai-közigazgatási vezető tisztségviselője, köztisztviselői jogviszonyban áll. A

jogszabályban előírt államigazgatási feladatok szakszerű ellátása megköveteli, hogy a jegyző jogi

egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettséggel, továbbá közigazgatási szakvizsgával és

legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezzen. A jegyzőt a polgármester pályázat útján,

határozatlan időre nevezi ki.

A kétezer lakoson aluli, egymással szomszédos, azonos járáshoz tartozó községek nem képesek

önálló hivatalt fenntartani, és jegyzőt foglalkoztatni. Az önkormányzati törvény ezért ebben a

települési körben kötelezővé tette társult önkormányzati hivatal (ún. körjegyzőség) létrehozását.

A) A jegyző önkormányzati feladatkörében eljárva a következő jogköröket gyakorolja:

§ vezeti a polgármesteri hivatalt, szervezi a hivatal működését, gyakorolja a hivatal

köztisztviselői felett a munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, jutalmazás);

§ gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásáról, az

önkormányzati szervek döntéseinek szakmai előkészítéséről, a döntések végrehajtásáról;

§ gondoskodik a képviselő-testület által elfogadott rendeletek, határozatok végrehajtásáról

(például betartatja a lakosság körében a közterületek használatára vonatkozó szabályokat);

§ tanácskozási joggal részt vesz a képviselő-testület és a bizottságok ülésén, gondoskodik az

ülések jegyzőkönyvének elkészítéséről, az önkormányzati rendeletek kihirdetéséről.

Külön ki kell térni a jegyző jelzési kötelességére, amely akkor áll fenn, ha a képviselő-testület

döntésénél jogszabálysértést észlel. A jelzést a képviselő-testület ülésén kell megtennie, de azt a

testületnek nem kötelező figyelembe vennie. A képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveit, az

önkormányzatok rendeleteit, határozatait ellenőrzésre meg kell küldenie az illetékes területi

(megyei, fővárosi) kormányhivatalhoz, mint a törvényességi felügyeletet gyakorló hatósághoz.

B) A jegyző államigazgatási hatósági jogköröket is gyakorol, melyek közül néhány fontosabb

hatáskör-csoportot megemlítünk.

1. A jegyző, mint helyi adóhatóság egyedi hatósági határozat formájában kiveti és beszedi a

helyi adókat, melyeket a képviselő-testület önkormányzati rendelet formájában fogadott el,

végrehajtását pedig a jegyzőre bízta.

2. Vállalkozók számára telephely-bejelentési eljárás lefolytatására jogosult (pl. kereskedelmi,

vendéglátó-ipari, falusi szálláshely-létesítési és egyéb szolgáltató tevékenység végzése esetére).

3. A fogyasztóvédelem területén a jegyző ellenőrzi a kereskedelmi üzletekben a vásárlók könyve,

falusi szálláshely esetén a vendégkönyv szabályszerű vezetését, ellenőrizheti a helyi piacok,

vásárok szabályszerű működését, korlátozhatja a vendéglátóhely éjszakai nyitvatartását (pl.

zajterhelési határérték ismételt túllépése esetén).

79


4. Gondoskodik az anyakönyv-vezetéssel összefüggő hatósági ügyek viteléről, születési és

házassági anyakönyvi kivonat, halotti bizonyítvány kiállításáról, a hagyatéki leltár

összeállításáról.

5. Az agrárigazgatás körében a jegyző

- belterületen védekezésre kötelezheti egyes károsítók és gyomnövények (pl. parlagfű) ellen

az érintett földhasználót és termelőt, ellenőrizheti ennek betartását, mulasztás esetén

közérdekű védekezést rendelhet el, és a felmerült költségek megtérítésére szólíthat fel;

- hirdetmény formájában közzéteszi a termőföld értékesítésére, haszonbérletére irányuló

szerződéseket, befogadja az elővásárlási/előhaszonbérleti jogra alapított elfogadó

jognyilatkozatokat;

- nyilvántartja a település területére telepített méhcsaládokat, a méhekre veszélyes

növényvédőszer használata előtt pedig a gazdálkodónak a jegyző irányába bejelentési

kötelezettsége van, hogy a méhészek hivatalos értesítése erről megtörténhessen;

- engedélyezi közterületen álló fás szárú növény kivágását, illetve a kivágott növényzet

pótlását rendelheti el;

- engedélyezi kút létesítését, amennyiben az legfeljebb évi 500 m 3 víz kitermelésével,

kizárólag talajvíz vagy parti szűrésű vízkészlet felhasználásával üzemel.

A felsorolt hatósági ügyekben a másodfokú eljárás lefolytatása – ha valamely ügyfél fellebbezést

nyújt be a jegyző döntése ellen – az illetékes megyei kormányhivatal hatáskörébe tartozik.

C) A jegyző ellát ún. kvázibíráskodási feladatokat is, amikor ellenérdekű ügyfelek ügyében kell

határoznia, vagyis a bírósági eljárást pótló-megelőző funkciójuk van. Ilyen esetnek minősül a

birtokvédelmi eljárás lefolytatása (pl. szomszédos ingatlan-tulajdonosok közötti, zaj, vagy egyéb

zavaró hatásból eredő vita miatt), illetve mezőgazdasági vadkártérítési ügyben a gazdálkodó és a

vadásztársaság közötti egyezség létrehozása tárgyában. Ha egy kvázibíráskodási ügyben nem

születik egyezség az ellenérdekű felek között, az eljárás a járásbíróságon folytatódik.

D) A jegyző lefolytatja a településen talált tárgyak kezelésére vonatkozó eljárást. Ha a talált, és a

jegyzőnek átadott dolog átvételére jogosult személy kiléte megállapítható, a jegyző a dolgot

késedelem nélkül átadja a jogosultnak. Ha az átvételre jogosult személye nem állapítható meg, a

jegyző a dolgot három hónapon át megőrzi. Ha ez idő alatt a jogosult nem jelentkezik, a dolgot a

találónak ki kell adni. Amennyiben a találó nem tart igényt a dolog tulajdonjogára, a jegyző a talált

dolgot értékesíti.

3. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK FELADATKÖRE

Az önkormányzatok autonómiájának biztosítása szempontjából garanciális jelentősége van annak a

szabálynak, amely szerint települési önkormányzatot kizárólag törvény kötelezhet valamilyen

feladat ellátására. A feladatok megállapításával egyidejűleg az Országgyűlésnek biztosítania kell a

feladatok ellátáshoz szükséges anyagi feltételeket.

A helyi önkormányzatok kötelező és önként vállalt feladatokat látnak el.

KÖTELEZŐ (OBLIGATÓRIUS) FELADATOK – Az önkormányzati feladatok egy részét azonban

minden egyéb tényezőtől függetlenül az összes települési önkormányzatnak el kell látnia. Ezek a

kötelező feladatok a következők:

- az alapfokú nevelés (óvodai ellátás),

- az egészségügyi és szociális alapellátás,

- a közvilágítás,

- a helyi közutak fenntartása,

- köztisztasági feladatok ellátása;

80


- a köztemető fenntartása,

- egészséges ivóvíz biztosítása,

- a nemzetiségek jogainak biztosítása.

ÖNKÉNT VÁLLALT (FAKULTATÍV) FELADATOK – A települési önkormányzatok önkéntes

feladatvállalásának két feltétele van:

- nem vállalható át más szerv kizárólagos feladatköre,

- a szabadon vállalt feladatok nem veszélyeztethetik a kötelezően előírt teendők ellátását.

Önként vállalt feladatairól az önkormányzat a közösségi igényeket mérlegelve dönt. E feladatok

településenként eltérőek lehetnek. Meghatározó szerepe van pl. a település nagyságának,

adottságának, a közösség igényeinek.

4. A MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT SZERVEZETE ÉS FELADATKÖRE

Az önkormányzati (decentralizált) szabályozás elvéből következően a megye és a települések között

nincs alá-, illetve fölérendeltségi kapcsolat. A megyei önkormányzat a megye választópolgárai

közösségének önkormányzata.

A megyei önkormányzat vezető szerve a megyei közgyűlés, amelynek tisztségviselői az elnök és az

alelnök, akiket a közgyűlés, a jelenlévő képviselők kétharmados szavazati többségével, titkos szavazás

útján választ meg. A közgyűlés – feladatai eredményesebb ellátása érdekében – szabadon alakíthat

bizottságokat, de pénzügyi bizottságot köteles létrehozni.

A megyei testületek és tisztségviselők munkáját a megyei önkormányzati hivatal segíti, amely a

döntések szakmai előkészítését, valamint a döntések végrehajtását végzi. A megyei hivatalt a

közgyűlés elnöke irányítja, vezetője a megyei főjegyző, akit a megyei közgyűlés határozatlan időre

nevez ki.

2011. december 31-ig a megyei önkormányzat elsősorban körzeti közszolgáltatásokat szervezett

a megye lakossága számára, melynek keretében megyei közintézeteket (megyei kórház,

középiskolák és kollégiumok, megyei könyvtár és levéltár) működtetett. 2012. január 1-jétől a

megyei önkormányzatok közintézmény-fenntartó feladatai megszűntek, szerepüket a korábban már

bemutatott intézmény-fenntartó központok, illetve a megyeszékhely városi önkormányzatok

vették át.

Ezzel a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköre erősen leszűkült, elsődlegesen

- terület- és vidékfejlesztési,

- területrendezési, és

- gazdasági-koordinációs feladatokat látnak el.

5. AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDASÁGI ALAPJAI

Az önkormányzatok csak akkor képesek élni törvény biztosította jogaikkal és ellátni feladataikat, ha

ehhez megfelelő anyagi eszközök állnak rendelkezésükre. Az anyagi eszközök közül jelentős

szerepe van azoknak a vagyontárgyaknak, amelyek önkormányzati tulajdonban vannak.

Az önkormányzati vagyon egyik része az ún. törzsvagyon. Az ebbe a körbe tartozó vagyontárgyak fő

rendeltetése, hogy a közszolgáltatások egy részét biztosítsa. Ennek érdekében a törzsvagyonba tartozó

vagyontárgyakat az önkormányzat vagy egyáltalán nem értékesítheti, vagy csak meghatározott

feltételek esetén. A fentiekre tekintettel forgalomképtelenek a helyi közutak és műtárgyaik, a

közterek, közparkok és minden más ingatlan vagy ingó vagyontárgy, amit a törvény annak nyilvánít.

81


Korlátozottan forgalomképesnek számítanak a közművek, intézmények és középületek, továbbá a

helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingó dolgok. Ezeket az önkormányzat csak

akkor értékesítheti, ha már nincs szükség az adott vagyonelemre a kötelező feladatok ellátásához.

Az önkormányzati vagyon másik része az ún. üzleti vagyon. Az üzleti vagyonba tartozó ingatlanok

és ingók feletti tulajdonosi jogokat – a birtoklás, használat-hasznosítás, rendelkezés jogát – a

képviselő-testület gyakorolja.

Az önkormányzatok gazdasági önállóságának a saját tulajdon lényeges, de nem elégséges feltétele.

Számos olyan önkormányzat van, amelyiknek nincs jelentős vagyona. Fontos tehát, hogy az

önkormányzatoknak olyan bevételeik legyenek, amelyekből finanszírozni tudják feladataik

ellátását.

A helyi önkormányzatok főbb bevételei:

– a központi adók átengedett része (pl. a termőföld haszonbérleti díja után fizetendő személyi

jövedelemadó);

– saját bevételek (pl. saját tevékenységből, vállalkozásból származó nyereség, helyi adók);

– központi költségvetési normatív hozzájárulás (pl. a település lakosságszámával arányosan

jutatott településüzemeltetési hozzájárulások);

– támogatások (pl. Országgyűlés által meghatározott, társadalmilag kiemelt fejlesztési célok

támogatása);

– más gazdálkodó szervtől átvett bevétel.

A települési önkormányzat képviselő-testülete helyi adó megállapítási joga alapján a helyi

adónemekről rendelet formájában dönt. A helyi adókról szóló törvény előírásai alapján

megállapítja a helyi adó mértékét, az adókedvezményeket és mentességeket. A helyi adónemek:

a) a vagyoni típusú adók (telekadó, építményadó – kivetése a telek vagy az azon álló építmény

alapterülete alapján történik);

b) a kommunális típusú adók (idegenforgalmi adó – kivetése a turisták által adott településen

eltöltött vendégéjszakák száma alapján történik, magánszemélyek kommunális adója –

háztartásonként kivetett éves fix összeget kell befizetni),

c) tevékenység-végzésre irányuló adó (a településen működő vállalkozások által fizetendő helyi

iparűzési adó – HIPA),

d) a települési adó (amely valamely más közteherrel eddig még nem adóztatott

vagyontárgyra/tevékenységre is irányulhat, pl. földadó).

A helyi önkormányzatok kötelező feladatainak ellátása, működési kiadásainak fedezete céljából az

Országgyűlés feladatalapú támogatásokat biztosít. A feladatfinanszírozási rendszer kötött

felhasználású forrásokat nyújt, a költségvetési támogatást ugyanis a helyi önkormányzat kizárólag

a kötelezően ellátandó feladatainak kiadásaira fordíthatja. Az ettől eltérő felhasználás esetén a helyi

önkormányzat köteles a támogatás összegét kamatokkal terhelve a központi költségvetés részére

visszafizetni. A feladatalapú támogatási keretek önkormányzatok közötti szétosztásának módjai a

következők:

- normativitás, lakosságszámtól, ellátottak számától, foglalkoztatotti létszámtól függő ún.

„fejkvóta”, vagy érintett területnagyságtól, kiterjedéstől függő támogatás;

- feladatarányosság, az ellátott feladathoz igazodó, előre rögzített nagyságú összeg, ún.

„központosított előirányzat”;

- szolidaritáson alapuló kiegészítő támogatás, a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező

önkormányzatok működőképességének fenntartása érdekében végzett átcsoportosítás;

- egyedi döntés alapján nyújtott támogatás.

82


4. FEJEZET – KÖZTESTÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK

A köztestületek olyan funkcionálisan decentralizált önkormányzati szervek, amelyek törvény

által közfeladatnak minősülő speciális szakmai tevékenységet látnak el. A köztestületek tagjai

számára jogszabály előírhat kötelező tagságot, képesítési feltételeket, térítési kötelezettséget az

önkormányzati szolgáltatásokért, a köztestület pedig jogot biztosíthat bizonyos tevékenység

végzésére.

A köztestületi önkormányzatok létrehozásának elsődleges indoka az államközpontú közigazgatás

tehermentesítése volt azokon a szakterületeken, melyeket az állam szervezeti vagy gazdasági okok

miatt nem megfelelő hatékonysággal, illetve színvonalon tudott ellátni. Ettől a folyamattól volt

remélhető, hogy a döntéshozók szakmai felkészültsége és az igazgatás eredményességében való

érdekeltsége ügyfélközpontúbb ügyintézést eredményez majd. Mivel a köztestületek elsődlegesen

állami feladatokat látnak el, és emiatt működési kötelezettséget kell magukra vállalniuk, így nem a

hagyományos értelemben vett társadalmi szervezetek (pl. egyesületek) közé tartoznak.

A következőkben részletesebben bemutatásra kerülő hegyközségek és kamarák mellett más

gazdasági-igazgatási feladat ellátására is létrehoztak köztestületi önkormányzatokat. Ilyen a

Nemzeti Szabványügyi Testület, melynek feladata a Magyar Szabványok /MSZ/ előírásainak

meghatározása és közzététele. Köztestület továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és a

Magyar Művészeti Akadémia is. a sportigazgatásban a Magyar Olimpiai Bizottság, a rendészeti

igazgatás területén pedig az Országos Polgárőr Szövetség.

1. A KAMARÁK

A kamaráknak az egyéb társadalmi-érdekvédelmi szervezetektől (pl. pártok, szakszervezetek,

egyesületek, szövetségek) való elkülönítése a következő szempontok alapján végezhető el.

- Míg a társadalmi szervezet magánjogi alapon, önkéntesen szerveződik, a kamara létrehozását

törvény írja elő.

- A társadalmi szervezet alapszabályában szabadon állapítja meg céljait, feladatait, s e

szabadságának egyetlen korlátja, hogy célja nem ütközhet jogszabályba. A kamara viszont

csakis tagjaival, azok tevékenységével összefüggő közcélt szolgálhat, törvényben előírt

közfeladatokat láthat el.

- A kamarák jellegüknél fogva nem szolgálhatnak rész- vagy csoportérdekeket, mivel az adott

ágazat vagy szakma egészét reprezentálják. A csoportérdekek képviseletére a magánjogi

alapon létrejött gazdasági érdekképviseleti szervezetek (a mezőgazdaságban ilyen pl. a MOSZ

és a MAGOSZ) hivatottak. Ez utóbbi szervezetekről a jegyzet II. Részében szólunk.

A magyar szabályozás két kamara-típust különböztet meg:

- a szakmai kamarákat, és

- a gazdasági kamarákat.

Szakmai kamarák alakítása szempontjából elsősorban azok a – többnyire bizalmi elemeket,

hangsúlyos etikai tartalmat hordozó – hivatások jöhetnek szóba, amelyek esetében az önigazgatás

hatékonyabb, mint az állami irányítás. Feladatuk az adott szakma általános érdekeinek képviselete,

a szakma gyakorlására vonatkozó etikai szabályok megalkotása, betartásuk ellenőrzése és szankció

alkalmazása a megsértőivel szemben. Ezen túlmenően a kamarai törvények más közfeladat ellátását

is a kamara feladatkörébe utalhatják (pl. a magán-állatorvosi tevékenység engedélyezése az

állatorvosi kamara feladata).

Az 1996-ban létrejött gazdasági kamarák a gazdasági tevékenységet ellátó szervezetek,

vállalkozók köztestülete. Létrehozásukkor kötelező tagsági viszony keretében valamennyi

gazdálkodó szervezet és vállalkozó tagja volt a gazdasági kamaráknak és széles körben gyakoroltak

83


hatósági jogköröket. A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 2000-ben

megszüntette a kötelező tagságot és a kamarákra átruházott hatósági jogköröket államigazgatási

szervek vették át.

2012-től azonban újra kötelező kamarai regisztrációt vezettek be mindkét gazdasági kamara

esetében. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál ez nem jelent automatikusan kamarai tagságot,

míg az Agrárkamaránál a regisztráció és az éves díjbefizetés révén minden mezőgazdasági termelő

automatikusan kamarai taggá is vált.

A gazdasági és a szakmai kamarák – köztestületi jellegükből adódóan – számos közös vonást

mutatnak (pl. nyilvántartott tagsággal és gazdálkodási-igazgatási autonómiával rendelkeznek),

szükséges ugyanakkor a köztük meglévő különbségekre is felhívni a figyelmet.

A GAZDASÁGI ÉS SZAKMAI KAMARÁK ELTÉRŐ SAJÁTOSSÁGAI

A TAGSÁG TÍPUSA

A TAGSÁGI KÖR

ÉRDEKVÉDELMI

FUNKCIÓ

FEGYELMI JOGKÖR

GAZDASÁGI KAMARÁK

Törvényi előírás a kötelező kamarai

regisztráció.

Tagja lehet minden érdekelt fél,

természetes személyek, gazdasági

társaságok egyaránt.

Az egész ágazatot átfogó jellegük miatt a

gazdasági kamarák csak általános

ágazati érdekérvényesítő funkciót

látnak el (pl. a kormányzat irányába).

Tagságuk heterogén.

Szankcionálási jogkörei korlátozottak,

gazdasági tevékenység végzésétől senkit

nem tilthatnak el.

SZAKMAI KAMARÁK

A tagság kötelező, az adott szakma

gyakorlásának feltétele.

Tagjai szakirányú felsőfokú végzettségű

természetes személyek, illetve ezek

társulásai lehetnek.

Erős érdekérvényesítő képességgel

rendelkeznek.

Tagságuk homogén.

Szigorú fegyelmi jogköre van,

szankciókat (pl. bírság, kizárás)

alkalmazhat. Kizárás esetén az adott

hivatás nem gyakorolható.

1.1. A MEZŐGAZDASÁGBAN MŰKÖDŐ SZAKMAI KAMARÁK

A szűk értelemben vett mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódóan három szakmai kamarát kell

kiemelnünk:

- a Magyar Állatorvosi Kamarát (2012. évi CXXVII. törvény);

- az Országos Magyar Vadászkamarát (1997. évi XLVI. törvény), valamint

- a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamarát (2000. évi LXXXIV. törvény).

A Magyar Állatorvosi Kamara létrehozásának célja az, hogy az állatorvosok önkormányzati

elveken alapuló és köztestületi formában működő szakmai szervezete bekapcsolódjon az

állategészségügyi feladatok ellátásába, szervezze és intézze az állatorvosi tevékenység

gyakorlásával összefüggő egyes közfeladatokat, valamint szakmai támogatást nyújtson az

állatorvosok számára. A Magyar Állatorvosi Kamara tehát kettős feladatkört lát el.

A) Az államtól átvett közfeladatként

§ szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító úgynevezett praxisengedélyt ad

ki;

§ az állatorvosokról és az állatorvosi asszisztensekrőlnévjegyzéket vezet;

§ kialakítja az állatorvosi ügyeleti területeket annak érdekében, hogy az állattartók állatainak

folyamatos állatorvosi ellátása biztosított legyen,

§ megalkotja a szolgáltató állatorvosi tevékenység orvos-etikai szabályait.

84


B) Általános szakmai-érdekképviseleti feladatként

§ részt vesz az állatorvosok szakmai tevékenységét érintő jogalkotásban (pl. az állatorvosképzés

követelmény-szintjének kialakításában); valamint

§ képviseli és védi az állatorvosi kar tekintélyét, tagjainak hivatásukból eredő jogait.

Az 1990-ben megindult mezőgazdasági átalakulás kapcsán a növényvédő mérnökök és

növényorvosok felismerték a növényvédelem átszervezésének szükségességét. Ezért önszerveződés

és önkéntes tagság formájában létrehozták a Növényvédő Mérnökök Országos Szövetségét. Ezt

követően az Országgyűlés 2000-ben alkotott törvényt a Magyar Növényvédő Mérnöki és

Növényorvosi Kamara létrehozásáról, melyet elsősorban az a tapasztalat indokolt, hogy kellően

szervezett felügyelet hiányában számos gazdálkodó szakszerűtlenül használja fel a növényvédő

szereket, veszélyeztetve ezzel saját, családjuk és a fogyasztók egészségét és érdekeit. A kamarai

tagság kötelező minden növényvédelmi diplomához kötött tevékenység végzője számára.

A Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara célja kettős.

A) Az államtól átvett közigazgatási feladatként

- megalkotja és betartatja a növényvédelmi tevékenység etikai és fegyelmi szabályait,

- a Kamara tagjairól névjegyzéket vezet;

- hatósági engedélyt ad ki a növényvédelmi szakértői tevékenységet végzőknek;

- nyilvántartást vezet a növényvédelmi szolgáltatói és növényvédő szer kereskedelmi

tevékenységet folytatókról, előzetesen véleményezi az ilyen célból igényelt hatósági engedélyek

kiadását;

- eljárást kezdeményez az MKH növény- és talajvédelmi főosztályánál a növényvédelmi

tevékenységet jogosultság nélkül, illetve szakszerűtlenül végzők ellen;

- együttműködik az MKH-val karantén és járványveszély, valamint jelentős agrokémiai eredetű

környezetszennyezés esetén, tagjain keresztül tevékenyen aktívan közreműködik a veszély

elhárításában.

B) Általános szakmai és érdekképviseleti feladatként

- közreműködik a növényvédelemmel és a növényvédő mérnökök-növényorvosok

tevékenységével kapcsolatos jogszabályok előkészítésében;

- előrejelzést végez a járványok és gradációk kialakulásának megelőzése érdekében,

- szervezi a növényvédő szert használó mezőgazdasági termelők és a növényorvosok szakmai

továbbképzését.

Az Országos Magyar Vadászkamara két kamarai osztályra tagozódik. A tagság mind a

hivatásos vadászok, mind pedig a sportvadászok esetében kötelező.

A vadászkamara

- képviseli és védi a vadászati tevékenység gyakorlásával összefüggő ügyekben a hivatásos és

sportvadászok általános szakmai érdekeit,

- véleményt nyilvánít a kamara tevékenységi körét érintő jogszabályokról,

- megalkotja és betartatja a vadászat rendjének vadászetikai szabályait, valamint a hivatásos

vadászok szolgálati szabályzatát;

- közreműködik a vadászvizsga tartalmi feltételeinek kialakításában és lebonyolításában;

- a kamara tagjairól névjegyzéket vezet, melyben fel kell tüntetni a tag fegyvertartási

engedélyének számát és esetleges etikai vétségeit is;

- kiállítja és érvényesíti a vadászjegyet és a vadászati engedélyt;

- eljárást kezdeményez az illetékes hatóságnál a jogosulatlanul vadászókkal szemben;

- felfüggeszti a tagsági viszonyát annak,

85


a) aki súlyos etikai vétséget követett el (különösen indokolt esetben a tag kizárással is

sújtható);

b) akit a bíróság jogerősen egy évet meg nem haladó, végrehajtandó szabadságvesztésre

ítélt, a szabadságvesztés időtartamára (egy éven túli szabadságvesztés automatikus

kizárással jár);

c) akit a bíróság a hivatásos vadászként történő foglalkozástól jogerős ítélettel határozott

időre eltiltott, az eltiltás időtartamára;

d) aki hivatásos vadászként a meghatározott időközönként szervezett kötelező szakmai

továbbképzésen nem vett részt.

Mindhárom szakmai kamarai törvény meghatározza a kamarai tagság feltételeit, ami azt is

jelenti, hogy az az állatorvos, növényvédelmi szakember, illetve vadász, aki ezeknek a feltételeknek

megfelel, kérheti felvételét a kamarába.

A szakmai kamarák szervezeti felépítésének kialakítása demokratikus módon az alulról felfelé

történő kiépítés elvét követi. A kamara törvényben írt feladatait részben a területi alapon

szerveződő (megyei) kamarák, részben az országos szervezete gyakorolja az alapszabályban

rögzített módon. A kamarák legfőbb szerve a közgyűlés (küldöttközgyűlés), végrehajtó szerve az

elnökség, ellenőrző szerve pedig a felügyelő bizottság. A szakmai kamarák emellett etikai

bizottságot is működtetnek.

1.2. A GAZDASÁGI KAMARÁK

A gazdasági kamarákra vonatkozó jogi szabályozás jelentős hagyományra tekint vissza a magyar

jogban. Az első magyar kamarai törvény, a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868. évi VI.

törvénycikk megalkotására az iparűzés szabadságának megteremtésével összefüggésben került sor.

A mezőgazdasági kamarák az előbbiekhez képest viszonylag későn, a mezőgazdasági

érdekképviseletekről szóló 1920. évi XVIII. törvénycikk alapján alakultak meg. A II. Világháborút

követően létrehozott egységes Magyar Gazdasági Kamara működése formálissá vált és csak a

nemzetközi kereskedelmi ügyletekre korlátozódott.

A rendszerváltás utáni első szabályozás (1994. évi XVI. törvény) háromféle gazdasági kamara

kötelező megalakítását írta elő: a kereskedelmi és ipar-, a kézműves, valamint az

agrárkamaráét. 1998-ban felmerült ugyan a gazdasági kamarák egységes közös szervezetbe

integrálása, de végül fennmaradt az agrárkamarák önállósága, míg a kézműves kamarát a

kereskedelmi és iparkamarába olvasztották be.

A gazdasági kamaráknak tehát jelenleg két formája működik:

(1) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), valamint

(2) az Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara

(rövid elnevezése: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – NAK).

A gazdasági kamarák feladata, hogy előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci

magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek

érvényesítését. A gazdasági kamarák működésének jellemzői a következőkben foglalhatók össze.

a) Területi elv – A kamarák alulról szerveződnek, a megyei-területi szint hozza létre az országos

kamara központi szervét. A tagokat megyénként a székhelyük/telephelyük szerint tartják

nyilván.

b) Ágazati felosztás elve – Az agrárgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetekkel

kapcsolatos kamarai közfeladatokat a NAK látja el. A tagokat ágazati szempontból kamarai

osztályokba sorolják. Külön kamarai osztályai vannak a mezőgazdasági alapanyag-termelést, az

élelmiszer-előállítást, illetve a vidékfejlesztési tevékenységet végző szervezeteknek, melyeket fő

tevékenységi körük szerint sorolnak be. Így összesen 9 agrárkamarai osztály jött létre:

86


Szántóföldi növénytermesztési és beszállítóipari; Kertészeti és beszállítóipari; Állattenyésztési

és beszállítóipari; Élelmiszer-feldolgozási; Agrár- és élelmiszer-kereskedelmi; Kistermelői

együttműködés és helyi kezdeményezések; Erdő- és vadgazdálkodási; Fiatal gazda és

innovációs; Környezeti, vízgazdálkodási és fenntarthatósági.

c) Az érdemi közfeladatok ellátása körében

§ az agrárkamarák szaktanácsadói és falugazdász hálózatot működtetnek,

§ a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szaktanácsadói engedély kiadásával, a szaktanácsadói

névjegyzék vezetésével, valamint a szaktanácsadók továbbképzésének és vizsgáztatásának

ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat,

§ az üzleti forgalom biztonságával kapcsolatban a tisztességes piaci magatartásra

vonatkozó etikai szabályok kidolgozása, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot

folytatók elleni fellépés, dönt a kamarai tagok „megbízható üzleti partnerré” minősítéséről;

§ alternatív vitarendező fórumok működtetése, így különösen a kamarai békéltető

testületek a fogyasztók és kereskedők, a választottbíróságok pedig a gazdálkodók közötti

jogvitákban biztosítják a gyors és szakszerű döntéshozatalt,

§ szakmai és szolgáltató feladatok ellátása körében

- közreműködik a szakképzésben, a szakmai mesterképzésben és vizsgáztatásban,

- közreműködik a kereskedelem fejlesztésével kapcsolatos feladatok (vásárok, kiállítások,

konferenciák) megszervezésében, összeállítja és közreadja a kereskedelmi szokványokat;

- tájékoztatja tagjait az őket érintő ágazati kérdésekről, így különösen agrometeorológiai

és növényvédelmi előrejelzéseket, piaci árinformációkat nyújt,

- származási igazolásokat, bizonyítványokat és a kereskedelmi forgalomhoz szükséges

egyéb okmányokat állít ki és hitelesít.

A NAK agrárigazgatási hatósági feladatai körében a falugazdász-hálózat útján

- nyilvántartásba veszi a mezőgazdasági őstermelőket, melynek keretében kiadja, érvényesíti és

bevonja az őstermelői igazolványt,

- a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló

törvényben, és az annak végrehajtására kiadott jogszabályokban foglaltaknak megfelelően

felméri a mezőgazdasági káreseményt, és arról jegyzőkönyvet állít ki,

- közreműködik az agrártámogatásokkal összefüggő kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó

ellenőrzések lefolytatásával kapcsolatos jogszabályokban meghatározott feladatokban,

- közreműködik a meg nem munkált termőföldterületek felmérésében, amely során

információt szolgáltat a földművelésügyi hatóság számára,

- folyamatos tájékoztatást ad a gazdálkodók részére a mezőgazdaságot érintő agrárpolitikai és

kormányzati döntésekről, valamint az egyes agrártámogatási lehetőségekről,

- technikai közreműködőként segítséget nyújt az agrártámogatások igénybevételével összefüggő

elektronikus ügyintézésben, valamint biztosítja a szükséges nyomtatványokat,

- információ adásával, a szükséges nyomtatványok, illetve elektronikai segítségnyújtás

biztosításával segíti a gazdálkodók egyes adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítését,

- ellátja a termésbecsléssel, állapotminősítéssel összefüggő adatgyűjtési és adatszolgáltatási

feladatokat,

- kérelemre igazolást ad ki a földművesekről és a mezőgazdasági termelőszervezetekről vezetett

nyilvántartásba való bejegyezéshez szükséges, jogszabályban meghatározott feltétel

fennállásáról.

A piaci szereplők és a gazdasági jogviták megnövekedett száma, a bíróságok növekvő leterheltsége

miatt a bírósági döntések 3-5 éves elhúzódása, a magas perköltségek zavarólag hatottak a magyar

gazdasági életre. Ezt az ellentmondást kívánta feloldani a kamarai választottbíróság

intézményének kiépítése. A Magyar Ipari és Kereskedelmi, valamint az Agrárkamara 1997-ben

hozta létre Állandó Választottbíróságát. A kinevezett kamarai választottbírókat területi és szakmai

87


alapon sorolták be. A választottbírósághoz a vitában álló felek (tipikusan gazdasági társaságok)

közös akarattal, szerződésben előzetesen rögzített alávetési nyilatkozat alapján fordulhatnak. A

nyilatkozat lényege, hogy mindkét fél aláveti magát a választottbíróság által meghozott döntésnek,

azt magára nézve kötelezőnek fogadja el és végrehajtja. Az eljárás kezdetén mindegyik fél

megjelölhet a bírói listáról egy-egy független bírót, míg a két bíró közösen választ ki egy

harmadikat. A három főből álló testület a bizonyítási eljárás lefolytatását követően – rend szerint

hat hónapon belül – első fokon jogerős és végrehajtható döntést hoz a vitázó felek ügyében.

Működésük előnye tehát a gyorsaság és a nagyobb szakértelem, hátránya a fellebbezési lehetőség

hiánya. Az eljárás költségeit a vesztes (marasztalt) félnek kell állnia.

Ugyancsak a gazdasági kamarák működtetik megyei szinten a Békéltető Testületeket, amelyekhez

olyan fogyasztók fordulhatnak, akik valamely kereskedelmi ügylet (pl. tartós fogyasztási cikkek

vásárlása) kapcsán jótállási, szavatossági vagy egyéb kártérítési igényüket kívánják érvényesíteni a

kereskedővel, gazdálkodó szervezettel szemben. A békéltető testületi eljárás megindításának

előzetes feltéve, hogy a felek egymás között igazoltan megkísérelték, de nem tudták megnyugtatóan

rendezni a vitát. A békéltető testület által – szintén háromtagú tanácsban – hozott döntés

helyettesíti a bíróság ítéletét, amennyiben a hibás terméket vagy szolgáltatást nyújtó fél

(kereskedő) előzetesen alávetési nyilatkozatot tett. Amennyiben a kereskedő nem tett ilyen

nyilatkozatot, azaz nem fogadja el magára nézve kötelezőnek a békéltető testület döntését, úgy a

fogyasztó bírósághoz fordulhat, ahol a perben felhasználhatja a testület által hozott határozatot.

A gazdasági kamaráknak emellett közérdekű keresetindítási jogköre is van (actio popularis).

Ennek lényege, hogy az üzleti partnerek által alkalmazott ún. általános szerződési feltételeket,

vagyis az erősebb gazdasági szereplő (pl. felvásárló) által előre rögzített szerződéses kikötéseket

bíróságon megtámadhatja és érvénytelenítését kérheti, amennyiben azok tisztességtelen

kikötéseket tartalmaznak. Termékek, illetve szolgáltatások tömeges értékesítésével, illetve

nyújtásával foglalkozó cégek gyakran előre kidolgozzák azokat a feltételeket, amelyek alapján az

üzletfeleikkel hajlandóak szerződést kötni. A kisebb, kiszolgáltatottabb félnek (pl. őstermelő

gazdálkodó) ilyen esetben nincs más lehetősége, csak az, hogy ezeket a feltételeket elfogadja.

Az actio popularis eljárás előnyei:

- nem a szerződést kötő félnek kell megindítania, hanem a gazdasági kamarának mint

érdekérvényesítő szervnek;

- ha pedig a bíróság egy vállalkozás által alkalmazott általános szerződési feltételeket részben

vagy egészben megsemmisíti, a döntés hatálya kiterjed az elmarasztalt vállalkozás összes

szerződéses partnerével megkötött ilyen megállapodásra.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy általános szerződési feltételek alkalmazása önmagában nem

tilos, csak az abban szereplő tisztességtelen (például egyoldalú kötelezettséget vagy előnyt

megállapító) kikötések kifogásolhatóak. A kamara emellett nyilvános határozatban

figyelmeztetheti is a tagok érdekeivel ellentétes gazdasági tevékenységet folytató vállalkozást.

A NAK esetében a törvény kötelező kamarai tagságot ír elő a mező- és erdőgazdaságban,

valamint az élelmiszeriparban működő őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások

(gazdasági társaságok, szövetkezetek) részére. Azok a termelők, akik hegyközségi tagok, illetve

valamely szakmai kamara tagjai is, és e tagságukkal összefüggő tevékenységen kívül más

agrárgazdasági tevékenységet nem végeznek, mentesülnek a NAK kötelező tagsági előírása alól.

A NAK tagjai 2012-ben 5000 Ft-os egyszeri regisztrációs díjat voltak kötelesek befizetni. 2013-tól

azonban az éves tagsági díj a vállalkozás előző évi nettó árbevételétől függően sávosan kerül

meghatározásra. Így például 600.000 Ft éves árbevétel alatt 2000 Ft, 4 millió forintig 5000 Ft, míg

25 és 50 millió forint éves árbevétel között már 30.000 Ft az éves tagdíj mértéke.

A kamarák legfőbb szerve a kamarai tagok közül választott küldöttgyűlés, melynek kizárólagos

hatáskörébe tartozik:

88


- a kamara alapszabályának és más önkormányzati szabályzatának a megalkotása,

- a kamara éves költségvetésének meghatározása és az éves beszámoló elfogadása;

- a kamara elnökének (alelnökeinek), az elnökség, valamint az ellenőrző- és etikai bizottság tagjainak

a megválasztása.

Az elnökség feladata a küldöttgyűlések közötti időszakban a gazdasági kamara működésének

irányítása. A legalább háromtagú ellenőrző bizottság azt vizsgálja, hogy a gazdasági kamara

tevékenysége, gazdálkodása megfelel-e a jogszabályoknak, a kamara alapszabályának és más

önkormányzati szabályzatainak. Az etikai bizottság látja el az üzleti forgalom biztonságával

kapcsolatos ellenőrzési feladatokat és tagjai etikátlan magatartásával szemben felléphet.

2. A HEGYKÖZSÉGEK

A hegyközség a 2012. évi CCXIX. törvény alapján a borvidéki települések bortermelői és

felvásárlói által közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származásminőség-

és eredetvédelmére létrehozott köztestület, mely

• védi a hegyközség termelőinek érdekeit és eljár származásvédelmet sértő esetekben;

• gondoskodik a működési területéhez tartozó szőlők őrzéséről (hegyőr);

• szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását;

• rendezvényeket, borversenyeket szervez;

• ellenőrzi tagjainál a hegyközség feladatkörét érintő jogszabályok és a rendtartási előírások

betartását.

Szőlészeti és borászati termelő-, illetve felvásárló-tevékenység borvidéki településen csak

hegyközség tagjaként folytatható.

A hegyközségi tagság kötelező

a) ha termelőként 1000 m 2 -nél nagyobb területen szőlőt művel, vagy területnagyságtól

függetlenül szőlőültetvényének termését értékesíti, illetve értékesítésre bort készít, és

tevékenységét az adott hegyközség működési területén végzi, valamint

b) ha borászati termelő vagy felvásárló, és a hegyközség működési területén szőlőt, mustot, bort

továbbfeldolgozás, illetve -értékesítés céljából vásárol.

Önkéntes tagként hegyközségi tagságot vállalhat továbbá minden olyan személy, aki a hegyközség

működési területén 1000 m 2 -nél kisebb területen szőlőt művel, amennyiben a hegyközség

alapszabálya ezt megengedi.

A hegyközségi tag

- tanácskozási, szavazati és tisztségviselési joggal rendelkezik a hegyközség szerveinek ülésein;

- igénybe veheti a hegyközség által nyújtott szolgáltatásokat;

- a szomszédos szőlőművelés alatti termőföldre mindenki mást megelőzően elővásárlási, illetve

elő-haszonbérleti jogával élhet;

- köteles megfizetnie a hegyközségi járulékot (tagdíjat);

- a termelőtevékenységét a hegyközségi rendtartás szerint kell végeznie;

- szőlőterületéről és a termelésről nyilvántartást, az értékesítésre szánt bor mennyiségéről,

raktározásáról és forgalmazásáról pincekönyvet kell vezetnie.

A törvény önálló vagy társult hegyközség alapítására ad lehetőséget a borvidéki településeken.

Önálló hegyközség csak akkor alapítható, ha annak működési területén lévő szőlőültetvények

nagysága eléri a 300 hektárt, és ezek legkevesebb tíz termelő használatában vannak. Új

hegyközség (pl. kiválással, szétválással) csak akkor alapítható, ha az így létrejött hegyközséghez

legalább 500 hektár szőlőterület tartozik. Ha ezek a minimális feltételek nem teljesülnek egy adott

település esetében, akkor több borvidéki településnek ún. társult hegyközséget kell létrehoznia.

89


A hegyközség szervezetének és működésének rendjét az alapszabályban kell meghatározni, a

hegyközség tagjairól pedig névjegyzéket kell készíteni. A hegyközség legfelsőbb önkormányzati

testülete a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll.

A közgyűlés

- megválasztja a hegyközség tisztségviselőit (elnökét és a hegybírót),

- dönt az alapszabályról és a hegyközségi rendtartásról;

- elfogadja az éves költségvetést és a zárszámadást,

- dönt a hegyközségi járulék (hegyközségi tagok által fizetendő díj) mértékéről.

A közgyűlés határozatainak végrehajtásáért, valamint a közigazgatási ügyek viteléért felelős

tisztségviselő a hegybíró, akit pályázat alapján a közgyűlés választ meg. Hegybíró csak olyan

büntetlen előéletű személy lehet, aki legalább középfokú szőlészeti és borászati szakképzettséggel

rendelkezik, valamint rendelkezik közigazgatási alapvizsgával. Egy hegybíró több, de legfeljebb 3

hegyközségnél láthat el hegybírói feladatot (ilyen esetben körhegybíróról beszélünk).

A közgyűlés a tagok közül legalább háromtagú ellenőrző bizottságot választ, melynek feladata a

hegyközség működése törvényességének, valamint gazdálkodásának ellenőrzése. A közgyűlés a

hegyközség éves költségvetéséről és a zárszámadásról csak az ellenőrző bizottság véleményének

ismeretében dönthet.

A hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsot alakítanak, melynek tagjai a települési,

illetve társult hegyközségek által megválasztott két küldött: egy főt a borászati szekcióba, egyet

pedig a szőlészeti szekcióba delegálhat minden hegyközség. A hegyközségek régiós szervezete a

borrégiós tanács, melynek magalakítása nem kötelező. Az országos szervezet a Hegyközségek

Nemzeti Tanácsa, amely a borvidéki hegyközségi tanácsok egy-egy szőlészeti és borászati

képviselőjéből áll.

A hegyközség közgyűlése által elfogadott hegyközségi rendtartás határozza meg a célszerű

telepítés és művelés, az ültetvények rendje, a szőlőkárosítók elleni egységes növényvédelem, a

szüretelés, a feldolgozás, valamint a bor helyi sajátosságoknak megfelelő készítésének szabályait,

továbbá más, a minőségvédelem szempontjából fontosnak ítélt szakmai követelményeket.

A hegybíró minőség- és eredetvédelemhez kapcsolódó főbb jogkörei a következők.

a) Vezeti a hegyközségi névjegyzéket és minden termelő tevékenységet végző tag ún. gazdasági

aktáját.

b) Közreműködik új szőlőtermő terület telepítésének engedélyezésében, a meglévő területen

engedélyezi a fajtaváltást és pótlást.

c) Folyamatosan ellenőrzi a hegyszabályok betartását. A hegyközségi tagot a jogellenes állapot

megszüntetésére kötelezheti, illetve a rendtartásban meghatározott esetekben és mértékig

hegybírsággal sújthatja.

d) Kiadja a származási bizonyítványt a szőlő eredetének igazolása céljából.

e) Folyamatosan ellenőrzi a hegyszabályok betartását. Az ellenőrzés eredményeként

megállapíthatja a szabályszegés tényét, Amennyiben a borszőlőültetvény egy éven keresztül

nem áll művelés alatt, a hegybíró felszólítja a borszőlőültetvény tulajdonosát az ültetvény

rendeltetésszerű művelésére. A felszólítás alapján a tulajdonosnak harminc napon belül

nyilatkoznia kell arról, hogy az ültetvény rendeltetésszerű művelését megkezdte. Ha a

borszőlőültetvény tulajdonosa művelési kötelezettségének továbbra sem tesz eleget, a hegybíró

a művelés elmulasztása miatt hektáronként kétszázezer forint bírságot szab ki, mely az

ültetvény fekvési helye szerinti hegyközség bevétele. A hegybíró a felszólítást követő évben a

tulajdonos költségére az ültetvény kivágását rendeli el, ha a borszőlőültetvény tulajdonosa

művelési kötelezettségének a kiszabott bírság ellenére sem tesz eleget.

90

AGRÁRJOG

KÖZIGAZGATÁS ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

Mutassa be a kormány és a központi kormányzathoz tartozó, koordinációs feladatokat ellátó

szervek működését!

Mutassa be a minisztériumok rendszerét, szervezeti struktúráját (homokóra-modell), és

feladatköreit!

Vázolja az Agrárminisztérium feladat- és hatásköri rendszerét!

Csoportosítsa a nem minisztériumi jogállású központi szakigazgatási szerveket (kormányzati

főhivatal, központi hivatal, rendészeti szervek), mutassa be alapításuk és működésük főbb

sajátosságait!

Mutassa be az agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó központi hivatalok szervezetét,

működését, hatásköreit!

Mutassa be a megyei (fővárosi) kormányhivatalok szervezetét, működését és feladatait!

Vázolja a járási hivatalok kialakításának célját, szervezetét, működését és feladatait!

Mutassa be az önkormányzat szervezetét, a polgármester feladat- és hatásköreinek rendszerét!

Mutassa be a polgármesteri hivatal szervezetét, az önkormányzati jegyző feladat- és hatásköreit!

Mutassa be az önkormányzati feladatköröket, közszolgáltatásokat!

Mutassa be a megyei önkormányzatok szervezeti struktúráját és feladatait!

Mutassa be a helyi önkormányzatok gazdálkodásának alapvető sajátosságait!

Mutassa be a szakmai kamarák típusait, feladat- és hatáskörük sajátosságait!

Mutassa be a gazdasági kamarák típusait, a NAK feladat- és hatásköreinek rendszerét!

Mutassa be a hegyközségek szervezetét, feladat- és hatáskörét!

AGRÁRJOG

– NEGYEDIK RÉSZ –

A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE

1. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁS RENDSZERE, ALAPVETŐ SAJÁTOSSÁGAI

A közigazgatás a jog által szabályozott igazgatási tevékenység, mely

– a társadalom egészét átfogja;

– az állam által elismert közfeladatok tervezésére, szervezésére, megvalósítására irányul;

valamint

– erre szakosodott, közhatalmi jogosítványokkal felruházott, önálló feladat- és hatáskörrel

rendelkező közigazgatási szervek, illetve személyek által valósul meg.

Szervezeti értelemben a közigazgatás intézményrendszere a következő öt pillérre épül:

a) az államigazgatási szervek,

b) a helyi önkormányzatok,

c) a köztestületi önkormányzatok,

d) a nemzetiségi önkormányzatok, valamint

e) a közintézetek és közalapítványok.

Tágabb értelemben tehát azok az intézmények is a közigazgatás részét képezik, amelyek profilja

nem az igazgatás, hanem az adott közfeladat, gazdasági vagy humán jellegű közszolgáltatás

(közoktatás, közegészség, közbiztonság, tudományos kutatás, szociális háló, stb.) tényleges

ellátása. Jellemzően állami vagy önkormányzati tulajdonú, non-profit gazdasági

társaságokként működnek, a humán szolgáltatások nyújtói pedig a közintézetek, melyek szintén

állami, önkormányzati tulajdonon alapuló, közfeladatot ellátó munkaszervezetek.

A közigazgatási szervek feladataik ellátása során döntéseket hoznak. Ezek a döntések egyrészt

közszolgáltatások megszervezésére irányulnak, másrészt az állampolgárok és gazdálkodó

szervezetek, együttesen az ügyfelek életét befolyásolják (pl. engedélyezik egy vállalkozás

működését, nyilvántartják személyi adatainkat). Annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek ne

élhessenek vissza hatáskörükkel, szükséges, hogy a döntéshozataluk rendjét is törvény szabályozza.

A közigazgatási jognak éppen ezért önálló területe az eljárási jog is, amely a döntések

előkészítésének, meghozatalának, kibocsátásának és végrehajtásának rendjét írja elő.

A közigazgatás szabályozó hatalma és irányítása (felügyelete) alá tartozó szervek jellemzően egyegy

konkrét ágazati szakigazgatási területhez kapcsolódnak. A rendészeti (belügyi, katasztrófaelhárítási),

gazdasági (ipar, mezőgazdaság, állampénzügyek) és humán (oktatás, egészségügy,

szociális ellátás, kultúra, tömegtájékoztatás, informatika, stb.) közfeladatok ellátásának

intézményrendszerét együttesen közszektornak hívjuk.

1. A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK

Magyarországon – sok más európai államhoz hasonlóan – a közigazgatásinak tekinthető feladatokat

alapvetően az állam két alrendszeréhez, az államigazgatásihoz, valamint az önkormányzatihoz

tartozó szervek valósítják meg. A közfeladatok ellátásában az egyes alrendszerek, illetve azok egyes

elemei között speciális munkamegosztás alakult ki. A közigazgatási szervek által ellátott

közfeladatok lehetnek:

a) hatalmi jellegű igazgatási feladatok (rendeleti-végrehajtási jellegű jogalkotás, hatósági

tevékenységek, szervezetirányítás);

b) nem hatalmi jellegű igazgatási tevékenységek (jogszabály-alkotás során az állam által

igényelt tanácsadó-véleményező közreműködés, számítógépes információs rendszerek

működtetése, állami és önkormányzati vagyonkezelés és -gazdálkodás); valamint


c) közszolgáltató feladatok (közüzemi feladatok megszervezése, hatósági szolgáltató

tevékenységek, ügyfélszolgálati rendszer kialakítása).

Konkrét megjelenési formájukat tekintve ezek a szervek lehetnek

- önálló közigazgatási szervek,

- közigazgatási szerv önálló szervezeti egységei;

- közigazgatási szerv belső szervezeti egységei.

ÖNÁLLÓ KÖZIGAZGATÁSI SZERV – Az önálló közigazgatási szerv a közigazgatás rendszerének

szervezetileg elkülönült, közhatalommal felruházott, meghatározott közfeladatok ellátására

létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező jogalany.

Az önálló közigazgatási szerv mint jogi személy rendelkezik

a) közigazgatási jogképességgel, azaz van elkülönült feladatköre, és ehhez kapcsolódó döntési

jogosítványai, azaz konkrét ügyekben határozatot hozhat, és döntéseinek végrehajtását az

ügyfelekre nézve – törvényben rögzített eszközökkel – ki is tudja kényszeríteni;

b) polgári jogi jogképességgel, ami alapján a szerv vezetője a szerv nevében szerződéseket,

együttműködési megállapodásokat köthet, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat;

c) pénzügyi jogi jogképességgel, ami azt jelenti, hogy az önálló közigazgatási szerv egyben

önálló működésű és gazdálkodású költségvetési szervnek is minősül, azaz vannak olyan

költségvetési forrásai, amelyek megtervezéséről és felhasználásról maga rendelkezik;

d) közszolgálati munkáltatói jogképességgel, aminek révén a szerv személyzetét maga

alkalmazza, vagyis a szerv vezetője a munkáltatói jogkörök teljes körének gyakorlására

jogosult (kinevezés, felmentés, áthelyezés, fegyelmi felelősségre vonás stb.) a beosztott

tisztviselők felett.

Önálló közigazgatási szervnek minősülnek például a minisztériumok, a központi hivatalok, az

önálló szabályozó szervek, az autonóm státusú szervek, és területi szinten a megyei (fővárosi)

kormányhivatalok, valamint a helyi önkormányzatok.

KÖZIGAZGATÁSI SZERV


ÖNÁLLÓ SZERVEZETI

EGYSÉGE


BELSŐ SZERVEZETI

EGYSÉGE

Közigazgatási

jogképesség

Polgári jogi

jogképesség

Munkáltatói

jogképesség

Gazdasági

jogképesség

ü igen ü igen ×

ü igen × ×

ü igen × ×

ü igen × ×

Szervezeti

példák

Minisztériumok

Központi hivatalok

Megyei kormányhivatal

Járási hivatalok,

NAV megyei

igazgatóságok

Minisztériumi főosztály

Megyei kormányhivatal

főosztálya

Járási hivatal osztálya

KÖZIGAZGATÁSI SZERV ÖNÁLLÓ SZERVEZETI EGYSÉGE – A közigazgatási szerv önálló szervezeti

egysége ezzel szemben kizárólag közigazgatási jogképességgel rendelkezik, azaz önálló

feladatköre van, amelynek részeként döntéseket hozhat, és azok betartatására nézve intézkedéseket

tehet. Ugyanakkor az önálló szervezeti egység vezetője a szervezet nevében nem köthet

szerződéseket, és nem gyakorolhatja a munkáltatói jogkörök teljességét. (Egyes részjogosítványokat

azonban a közigazgatási szerv vezetője az önálló szervezeti egység vezetőjére átruházhat.)

93


Közigazgatási szerv önálló szervezeti egységének minősülnek például a megyei (fővárosi)

kormányhivatalokon belül működő járási hivatalok.

KÖZIGAZGATÁSI SZERV BELSŐ SZERVEZETI EGYSÉGE – A közigazgatási szerv belső szervezeti

egységei (pl. főosztályok, osztályok) még közigazgatási jogképességgel sem rendelkeznek.

Működhetnek önálló közigazgatási szerven belül, vagy egy önálló szervezeti egység részeként is.

Döntéseiket a szerv vagy szervezeti egység vezetője nevében, annak felelősségére hozzák, önálló

döntési jogkörük tehát nincs.

1.1. KÖZIGAZGATÁSI SZERV LÉTREHOZÁSA

Önálló közigazgatási szervet az Országgyűlés törvénnyel, vagy a kormány rendeleti döntéssel

hozhat létre. Törvényi felhatalmazással a helyi önkormányzatok is létrehozhatnak önálló jogi

személyiséggel rendelkező közigazgatási szervet (pl. önkormányzati társulás alapítása). A szervet

létrehozó jogszabály elnevezése statútum.

A statútumban rendelkezni kell a szerv feladat- és hatásköréről, valamint illetékességéről.

- A feladatkör a közigazgatási szerv társadalmi rendeltetését és funkcióját, azaz konkrét

tevékenységét, az általa elvégzendő közfeladatok körét és irányát fejezi ki. A Nemzeti Adó- és

Vámhivatal (NAV), mint közigazgatási szerv feladata például a központilag kivetett adók

beszedése, a befizetés utólagos ellenőrzése, valamint az esetleges adóhátralék behajtása.

- A hatáskör a közfeladat ellátása során a közigazgatási szerv számára biztosított jogokat és

kötelezettségeket jelenti. Azokat a jogköröket, közhatalmi jogosítványokat értjük ezalatt,

amelyek segítéségével döntésének végrehajtását ki tudja kényszeríteni. A NAV hatásköre

például kiterjed az adóhátralék bankszámláról történő letiltására, adóbírság kivetésére.

Jegyezzük meg jól tehát, hogy hatáskör nélkül egy közigazgatási szerv feladatait nem képes

hatékonyan ellátni!

- Az illetékesség az adott hatóság földrajzi értelemben vett működési területét határozza meg. A

NAV például megyei és fővárosi adó- és vámigazgatóságokat működtet, amelyek azonos

feladatkörrel és hatáskörrel rendelkeznek ugyan, de mégsem járhatnak el bármely ügyfél

ügyében. Az adófizetésre kötelezett magánszemély esetében annak állandó lakcíme, gazdasági

társaság esetében pedig a székhelye, illetőleg a tevékenységének földrajzi területe alapozza meg

egy adott igazgatóság illetékességét.

1.2. A KÖZIGAZGATÁSI SZERV MUNKASZERVEZETE

A közigazgatási szervek jellemzője önálló munkaszervezet, hivatal működtetése, amelynek élén

egyszemélyi felelős vezető (hivatalvezető) áll. A konkrét ügyintézési és ügyviteli tevékenységeket

a központi és területi államigazgatási szervek esetén kormányzati tisztviselők, míg az ún.

decentralizált közigazgatási szervek, így például az önkormányzati hatóságok (polgármesteri

hivatalok) esetében köztisztviselők látják el.

A tisztviselők jogviszonya meghívásos vagy pályázati eljárás lefolytatása alapján, kinevezéssel

jön létre. Megbízásuk számos feltétel teljesítéséhez kötött, amely lehet állampolgársági (magyar

hatóság tisztviselője csak magyar állampolgár lehet), erkölcsi (erkölcsi bizonyítvánnyal igazolnia

kell, hogy a bűntettesek névsorában nem szerepel), szakmai (megfelelő szakképzettség, gyakorlati

idő igazolása).

A kormánytisztviselők és köztisztviselők jogviszonya jelentősen különbözik a hagyományos

munkaviszonytól, mely eltérések főbb sajátosságai az alábbiakban foglalhatók össze.

- A tisztviselőket megilleti az előmenetelhez való jog, azaz jogszabályban meghatározott

kötelezettségek teljesítése esetén (pl. közigazgatási szakvizsga, további szakképesítés

megszerzése, közszolgálatban eltöltött idő alapján) alanyi joga van az előléptetéshez, ami együtt

jár az illetménye emelkedésével is (például tanácsosi, főtanácsosi cím megszerzése). Ez a joga

94


azonban vezetői munkakör elnyerésére nem terjed ki, arra minden esetben külön pályázat

benyújtása szükséges.

- Az illetményhez való jog alapján a tisztviselő törvényben meghatározott havi díjazásra

jogosult, melynek mértéke függ a betöltött munkakörétől (ezzel együtt a képzettségétől), ami a

besorolási osztályt jelöli ki, valamint a közszolgálatban eltöltött évek számától (szolgálati

idejétől), ami a fizetési fokozatba sorolását adja meg. Az így meghatározott alapilletményt

pótlékok (pl. idegennyelv-ismeret, vezetői feladatok ellátása után), valamint különleges

teljesítmény nyújtásának elismeréséül adott prémiumok és jutalmak egészítik ki. A

közszolgálati tisztviselők körében jelent meg először az állam által finanszírozott öregségi

nyugdíj- és betegellátás rendszere is, amely mára általánossá vált a közalkalmazottak és a

munkaviszony alapján foglalkoztatottak körében is.

- Az álláshoz való jog a tisztségviselők jogviszonyának fokozott védelmét jelenti. Ennek lényege,

hogy csak különös esetekben, alapos indokkal vagy fegyelmi eljárás eredményeként lehet a

tisztviselőket állásukból elmozdítani.

Az előzőekben felsorolt többlet-jogosultságok azonban csak számos többletkötelezettség teljesítése

mellett érvényesülnek. A tisztviselő köteles munkaerejét és munkaidejét a közérdek

szolgálatára, közfeladatok ellátására fordítani, és a törvényességet megtartani. Ennek

garanciájaként jogszabály írja elő többek között, hogy

- a felettes személy utasításának (a jogellenes utasításadás eseteit kivéve) a tisztviselő

engedelmeskedni köteles;

- a tudomására jutott hivatali és szolgálati titkot köteles megőrizni;

- a tisztviselő befolyásolása, vesztegetése bűncselekménynek minősül.

1.3. A KÖZIGAZGATÁSI SZERV GAZDASÁGI ÖNÁLLÓSÁGA

A gazdasági önállóság azt jelenti, hogy a közigazgatási szerv költségvetési szervként a központi

költségvetésből részére juttatott forrásokkal önállóan vagy részjogkörrel rendelkezve gazdálkodik, a

jogszabályban számára biztosított keretösszeggel, valamint általa beszedett egyéb bevételekkel (pl.

igazgatási szolgáltatásokért fizetett díjak, illetékek).

A költségvetési szervek gazdálkodását átfogó államháztartás az állam központi és helyi

kormányzati szerveinek bevételeit és kiadásait tartalmazó mérlegrendszer. Szervezeti szempontból

az államháztartás legkisebb gazdálkodó egysége az önálló költségvetési szerv, amely

jogszabályban meghatározott közfeladat (hatósági feladat vagy közszolgáltatás) ellátására létrejött

jogi személy.

2. A KÖZINTÉZETEK

Amint arról korábban szóltunk, a tágabb értelemben vett közigazgatás szervezetrendszerében

különböző közszolgáltatások nyújtására specializált intézetet is létrehoztak. Ezek alapítói, illetve

fenntartói államigazgatási, illetve önkormányzati szervek egyaránt lehetnek.

2.1. A KÖZINTÉZETEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

A közintézetek az állami feladatvállalás körébe tartozó humán jellegű közszolgáltatásokat (oktatás,

egészségügy, szociális ellátás, tudományos, illetve kulturális tevékenység) valósítják meg.

Többségük valamely alaptörvényben rögzített alapjog érvényesülését hivatott biztosítani oly

módon, hogy a szükséges intézményrendszert államigazgatási szervek hozzák létre és állami

intézményfenntartó szervezetek (pl. Klebelsberg Intézményfenntartó Központ /KLIK/, Állami

Egészségügyi Ellátó Központ /ÁEEK/) működtetik, vagy a helyi önkormányzatok alapítják, és

egyben feladatuk az adott szolgáltatásokat nyújtó közintézetek fenntartása is. A nem állami, illetve

95


önkormányzati fenntartású közintézetek (pl. egyházi és magániskolák) alapításához állami elismerés,

közigazgatási hatósági engedély szükséges, és a közigazgatás felügyelete alatt végzik

szolgáltató tevékenységüket.

A közintézetek szervezetének és működésének Magyarországon nincs egységes közjogi

szabályozása, külön törvények határozzák meg az egyes intézmény-típusok működtetését. Az

általuk végzett tevékenység jellege alapján megkülönböztethetőek:

- köznevelési intézetek (pl. óvoda, általános iskola, középiskola);

- felsőoktatási intézetek (egyetemek, főiskolák),

- közművelődési és művészeti intézetek (pl. művelődési ház, zeneiskola),

- közgyűjtemények (múzeumok, könyvtárak, levéltárak),

- tudományos kutatóintézetek (pl. Agrárgazdasági Kutatóintézet),

- egészségügyi és szociális intézetek (pl. kórházak, rendelőintézetek, szociális és

gyermekotthonok).

Kiemelést érdemel, hogy az 1990-es években a közintézetek döntő többsége az önkormányzati

szervek igazgatása alá került. Mind a települési, mind a megyei önkormányzatok egyik legfőbb

feladatává a helyi közintézetek (általános iskola, óvoda, megyei kórház stb.) működtetése vált. A

2011-ben induló közigazgatási szervezeti reform keretében azonban a közintézetek fenntartása

szempontjából is meghatározóvá vált az államigazgatás szerepének növelése. A változások

jelentősen befolyásolták a közintézetek feletti irányítási, döntéshozatali és felelősségi rendet.

Az államigazgatási intézményfenntartásra tipikus példa az Emberi Erőforrások Minisztériuma

(EMMI) alá rendelt országos intézményfenntartó központok és azok területei szerveinek

működtetése.

a) A közoktatási és köznevelési intézetek (általános és középiskolák, szakiskolák és

kollégiumok, egyes művészeti iskolák) működtetési és fenntartói joga a Klebelsberg

Központhoz (KLIK) és azok tankerületi szerveihez kerültek.

b) Az egészségügyi közintézetek (a városi és megyei kórházak, valamint a kórházak által

működtetett egészségügyi szakrendelő-intézetek) üzemeltetését előbb a Gyógyszerészeti és

Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), majd 2015. márciusától

a gyógyszerészeti feladatok leválasztásával az egészségügyi intézmények fenntartását az Állami

Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) és annak regionális (térségi) igazgatóságai vették át.

c) A gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatokat ellátó gyermekotthonok, fogyatékos gyermekek

oktató-nevelő intézetei, valamint a szociális és rehabilitációs közintézetek működtetése a

Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz (SZGYF), illetőleg annak megyei

igazgatóságaihoz kerültek.

A megyei közművelődési intézetek (megyei könyvtárak, megyei művelődési központok,

színházak, kiemelt múzeumok és kiállítóhelyek) fenntartói joga általában a megyeszékhely

szerinti település (megyei jogú város) önkormányzatához került, míg a bölcsődék, óvodák,

települési művelődési házak fenntartása a települési önkormányzatok feladata maradt.

A közintézet önállósága kifejeződik közintézetnek a fenntartótól való elkülönülésében. Ez jelent

szervezeti elkülönülést, mely alapján önállóan látja el közszolgáltatási feladatait, tevékenységét

testületi vezetéssel igazgatja; és szakmai autonómiát, amelynek mértéke jelentősen függ az intézet

által ellátott tevékenység jellegétől. Így a felsőoktatási és a tudományos kutatást végző intézetek

autonómiája a tanszabadság és kutatási szabadság formájában ölt testet.

A közintézetek autonómiáját mindenekelőtt a tulajdonosi jogokat gyakorló (alapító) fenntartóval

szemben biztosítja a jogi szabályozás. A fenntartó szervet az ún. fenntartói irányítás joga illeti

meg, mely általában a következő jogosítványokat foglalja magába:

- az intézet vezetőjének kinevezése, felmentése,

96


- a költségvetés meghatározása, a folyamatos működés személyi és tárgyi feltételeinek

biztosítása,

- a szervezeti-működési szabályzat (intézeti SzMSz) jóváhagyása,

- a teljes körű ellenőrzés, a jogsértő intézkedések megsemmisítése.

Szakmai irányítási jogosítványokkal elsősorban az ágazati minisztériumok rendelkeznek, ami

főként szakmai szabályozási jogkörök gyakorlásában nyilvánul meg (pl. a Nemzeti Alaptanterv

meghatározása), de egyes jelentősebb ügyekben akár döntési jogosítványokkal is rendelkezhetnek.

A szakmai felügyelet egyes közintézetekben hatósági felügyeleti jogkört is jelent.

A közintézet és a szolgáltatásukat igénybevevő között szolgáltatási jogviszony jön létre, amelyben

jogok és kötelezettségek illetik meg a jogviszony alanyait, a közintézetet és szolgáltatásait

igénybevevő polgárt egyaránt. Minden olyan közintézet esetében, amely az Alaptörvényben

szabályozott alapjog érvényesítése körében nyújt szolgáltatásokat, biztosítani kell, hogy ezek a

szolgáltatások minden jogosult számára azonos módon hozzáférhetőek legyenek. Minden ilyen

közintézet (iskolák, felsőoktatási intézmények, szociális otthonok, kórházak, stb.) esetén a

szolgáltatás igénybevevője intézeti hatalom alá kerül. Ezáltal a közintézetnek hatásköre lesz a

szolgáltatási jogviszony keretében az intézeti ellátottal összefüggésben döntéseket hozni, és ezek

végrehatásáról gondoskodni.

A közintézetek működésének sajátosságai a közigazgatási szervekkel megegyező vizsgálati

szempontok alapján mutatható be. A legfontosabb eltéréseket a következő táblázat szemlélteti.

A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK ÉS A KÖZINTÉZETEK ELTÉRŐ SAJÁTOSSÁGAI

Alapításuk

Elsődleges

feladatkörük

Működésük

jellemzői

Belső

szervezet

Gazdálkodás

KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK

Az Országgyűlés törvénnyel, vagy a

Kormány rendeleti úton hozza létre

(pl. NAV, ORFK, KSH, NÉBIH)

Hatósági feladatok ellátása

Minden esetben rendelkeznek önálló

feladatkörrel, hatáskörrel és

illetékességgel.

Munkaszervezete a hivatal, melynek

élén egyszemélyi felelős vezető, a

hivatalvezető áll.

A hatósági feladatokat a hivatali

apparátus látja el:

a) államigazgatási szervek esetén

kormánytisztviselők,

b) önkormányzati hatóságoknál

köztisztviselők.

Önállóan működő és gazdálkodó

költségvetési szervek

KÖZINTÉZETEK

Jellemzően valamely települési önkormányzat

képviselő-testülete (pl. óvoda, művelődési ház),

vagy egy államigazgatási szerv alapítja,

illetőleg működteti (pl. általános iskola, kórház).

Közszolgáltatási feladatok ellátása

Rendelkeznek önálló feladatkörrel,

az intézeti szolgáltatások igénybe vevőivel

szemben hatáskörrel, valamint

egyes esetekben illetékességgel is

(pl. egészségügyi közintézetek).

A közintézetek élén az intézmény igazgatója,

illetve vezető testülete áll.

A közszolgáltatások végzői jellemzően

közalkalmazottak.

Önállóan működő, de általában csak

részjogkörrel gazdálkodó költségvetési

szervek (korlátozott gazdasági önállóság).

97


2.3. A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY, MINT KÖZINTÉZET

A közintézetek köréből példaképpen kiemelve a felsőoktatási intézeteket, megállapítható, hogy a

felsőoktatási intézmény szakmai autonómiával rendelkező jogi személy, amelynek kizárólagos

joga felsőfokú alap-, mester- és doktori képzés folytatása, emellett indíthat felsőfokú szakképzési

és szakirányú továbbképzési szakokat is.

A 2012. szeptember 1-jén hatályba lépett nemzeti felsőoktatásról szóló törvény biztosítja az

intézményalapítás szabadságát. A Magyar Állam mellett többek között egyházi jogi személy,

alapítvány vagy más gazdálkodó szervezet is alapíthat, illetve tarthat fenn felsőoktatási

intézményt. Felsőoktatási intézményként az az intézet működhet, amely az Országgyűléstől állami

elismerést, az Oktatási Hivataltól pedig működési engedélyt kapott.

A felsőoktatási intézmények autonómiájából fakadó jogai a következők:

- szervezeti és működési rendjük önálló kialakítása;

- az oktatók és tudományos kutatók kiválasztása;

- a hallgatói jogviszony létesítése és fenntartása követelményeinek meghatározása;

- tantervek, tananyagok, képzési programok megállapítása, valamint végzettséget, illetőleg

szakképesítést tanúsító oklevelek kibocsátása;

- tudományos kutatási programok kidolgozása, tudományos kutatási feladatok meghatározása és

szervezése;

- a részére jóváhagyott pénzügyi eszközök, források és előirányzatok feletti rendelkezési jog,

valamint a kezelésükben lévő vagyontárgyakkal kapcsolatos jogosultságok gyakorlása;

- nemzetközi oktatási és kutatási kapcsolatok kialakítása és fejlesztése.

A felsőoktatási intézet

a) vezetője a rektor;

b) oktatási, tudományos és gazdasági kérdésekben döntést hozó testülete a szenátus.

Fentiek mellett az állami fenntartású felsőoktatási intézetekben

c) a működtetésért felelős vezető a kancellár;

d) stratégiai döntéseinek megalapozása, valamint gazdálkodási tevékenységének szakmai

támogatása és ellenőrzése céljából létrehozott, külső szakértő személyekből álló szerve a

konzisztórium;

e) fenntartói jogainak gyakorlója a Kormány megbízásából a felsőoktatásért felelős miniszter

(jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője).

Az állami fenntartású felsőoktatási intézetek jellemző belső struktúrája duális képet mutat, a

rektor és a kancellár sajátos munkamegosztásban végzik feladataikat.

A rektor vezeti és képviseli az intézményt, egyben a szenátus elnöke is, így hatásköre a szenátus

döntéseinek előkészítésére és végrehajtására is kiterjed. A rektort pályázat alapján a

köztársasági elnök nevezi ki. Rektorjelölt csak a szenátus által támogatott személy lehet.

A szenátus tagjai a felsőoktatási intézmény vezetőin (rektor és kancellár) kívül a közintézet

alkalmazottai által választott tagok.

A kancellár felelőssége az operatív irányítás gazdasági jellegű kérdéseire (pl. hatékony és

gazdaságos működtetés, az üzemeltetési feltételek megteremtésére, a nem oktatói és kutatói státusú

közalkalmazottak felett a munkáltatói jogok gyakorlására) összpontosul. A kancellár megbízására

és felmentésére a miniszterelnök jogosult.

2020-ban az Országgyűlés egyes állami felsőoktatási intézetek alapítói és fenntartói jogainak

gyakorlása céljából közérdekű vagyonkezelő alapítványok létrehozásáról határozott. Ezek a

felsőoktatási intézetek a fenntartóváltás befejezését követően már nem minősülnek állami

fenntartású egyetemeknek.

98


2. FEJEZET – A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDTETÉSÉNEK JELLEMZŐI

A közigazgatás működésének általános jellegzetességei a következők:

1. Hivatalnoki ügyintézés. Az ügyeket főállású, kvalifikált szakemberek (köztisztviselők) intézik.

2. A hatáskörök és a hivatalnoki döntési jogkörök terjedelme pontosan szabályozott, az

ügyintézés folyamata jogszabályok alapján rendezett, ellenőrizhető.

3. Az igazgatás és ügyintézés alapvetően írásbeli ügyiratokon alapul, melyek megőrzésre

(irattározásra) kerülnek. Az írásbeliség a későbbi reprodukálhatóság, ellenőrizhetőség technikai

előfeltétele.

4. Az egyes hivatalok, szervezeti egységek hierarchikusan tagoltak, a felső pozícióban levők az

alsóbbakat irányítják, illetőleg ellenőrzik.

5. Az igazgatás többé-kevésbé stabil és átfogó jellegű általános szabályok alapján valósul meg,

melyeket kiegészítenek az egyes ügycsoportokra vonatkozó speciális előírások.

1. FUNKCIONÁLIS ÉS ÁGAZATI FELADATMEGOSZTÁS

Mivel a közfeladatok, és velük együtt a közigazgatás a társadalom egészét átfogja, óhatatlanul

szükség van a munkamegosztásra, mely a közigazgatási szervek által elvégzendő feladatok és az

ellátásukra hivatott szervezetek tagolását jelenti. Az így létrejött szakosodás előnye, hogy a

közszolgálatban dolgozóknak lehetőségük van specializálódni, azaz egyes igazgatási

ügycsoportokban jelentős szakértelemre szert tenni.

A) Funkcionális értelemben a közigazgatási szervek feladatai elsődlegesen hatósági

engedélyezési, ellenőrzési és nyilvántartási tevékenységek, melyekről a későbbiekben részletesen

szólunk. Emellett funkcionális feladatnak minősülnek a hatósági feladatellátás személyi és dologi

feltételeit megteremtő, „kiszolgáló jellegű” humánpolitikai, munkaügyi, pénzügyi-számviteli,

műszaki és informatikai rendszerfenntartási feladatok, melyek nélkül egy munkaszervezet

működésképtelenné válna.

B) Ágazati értelemben az egyes közfeladatok ellátásához kapcsolódó igazgatási tevékenységeket

szakigazgatási ágakba soroljuk, melyek a következők:

- rendészeti igazgatás;

- gazdasági közigazgatás;

- humán szolgáltatások igazgatása.

A rendészeti igazgatás a közigazgatásnak történelmileg legrégibb területe. Kezdetben a rendészet

fogalmával jelölték az állam összes belső igazgatási tevékenységét. Napjainkban a rendészet a

közigazgatás egyik speciális területévé alakult át, általános értelemben a jogellenes magatartások

elhárításának, visszaszorításának igazgatási formája, a társadalom negatív kontrollja. A rendészeti

szervek (pl. rendőrség, katasztrófavédelmi igazgatóságok) feladatait a következők szerint

csoportosíthatjuk.

a) Közbiztonsági rendészet, mely csoportba a rendészeti jelenlétből eredő feladatok tartoznak, így

különösen a közrend védelme, a közvetlen veszélyelhárítás, illetve a jogellenes magatartást

tanúsítókkal szemben a karhatalom alkalmazása.

b) Bűnügyi rendészet, a jogellenes állapot felszámolása, az elkövető kézre kerítése és az azt

követő feladatok együttese, melyek célja az állam büntető igényének érvényesítése, eszköze

pedig a bizonyítás (nyomozati, információszerző, bizonyítékokat feltáró tevékenységek). A

közigazgatás büntetőjogának a szabálysértési jogot nevezzük. A szabálysértések közé azonban

csak a csekély jelentőségű, a társadalomra nézve kevésbé veszélyes tényállásokat soroljuk

(például 50.000 forint elkövetési érték alatti lopás). A bűnügyi rendészet azonban sok

tekintetben túlmutat a közigazgatási jog keretein, hiszen a szigorúbb megítélésű

bűncselekmények felderítésére vonatkozó előírásokat a büntető-eljárásjog szabályozza.

99


c) Igazgatásrendészeti feladatok, melyek egyrészt a rendészeti szervek által vezetett

nyilvántartásokkal összefüggő feladatokat jelentik, valamint ezzel kapcsolatban különböző

engedélyezési ügyekben (pl. fegyverviselési, magánnyomozói engedély kiadása) hatósági

döntéseket is hoznak.

A gazdasági közigazgatás szintén részfunkciója a közigazgatásnak. Azon tevékenységek

összessége, amelyeket a közigazgatás a gazdasági szereplők magatartásának befolyásolása

érdekében fejt ki. A gazdasági közigazgatás főbb szakigazgatási ágazatai a következők:

- pénzügyi, versenyfelügyeleti és fogyasztóvédelmi igazgatás;

- ipari, közlekedésügyi és távközlési igazgatás;

- munkaügyi igazgatás;

- iparjogvédelmi (szabadalmi, védjegyoltalmi) szakigazgatás;

- agrár-, környezet- és természetvédelmi szakigazgatás;

- területfejlesztési és építésügyi igazgatás;

- hírközlési és médiaigazgatás.

Végül a humán szolgáltatások legfontosabb szakigazgatási ágazatai a következők:

- egészségügyi igazgatás;

- szociális igazgatás;

- kulturális, közművelődési és oktatásügyi igazgatás;

- tudományos kutatási és fejlesztési igazgatás.

Az egészségügyi szférában a közigazgatás jelenétét a közösség védelme indokolja, melynek

körében az állam elsősorban a közegészségügyet érintő kérdéseket szabályoz (pl. járványügy,

kötelező védőoltások és szűrések).

Az állam a szociális igazgatás megteremetése útján gondoskodni köteles a rászorulókról, azaz a

munkalehetőséggel, illetve önálló jövedelemmel nem rendelkező csoportok (gyermekek, idősek,

munkanélküliek), valamint az egyéb okból hátrányos helyzetűek (pl. fogyatékkal élők) létalapját

biztosító szükségleteiről.

Az állam kulturális, oktatási és közművelődési feladatai olyan közösségi szükségleteket

elégítenek ki, melyek jelentős része nonprofit jellegű tevékenység, működtetésében tehát nincs

meghatározó szerepe a piacnak. Ide sorolható a nemzeti kultúra és a kulturális értékek (műemlékek,

művészeti alkotások) védelme, a közgyűjtemények (múzeumok, könyvtárak, levéltárak) fenntartása.

A tudományos kutatás és fejlesztési (K+F) igazgatás részét képezi a kutatási tevékenységek

koordinálása és támogatása. Alapkutatásról akkor beszélünk, ha a kutatói tevékenység az objektív

világ jelenségeinek megfigyelésére és megismerésére, a természeti jelenségek belső

összefüggéseinek feltárására irányul (pl. biológiai, fizikai alapkutatások). Az alkalmazott kutatás

ezzel szemben valamely gyakorlatban jelentkező, konkrét probléma megoldására irányuló

tevékenységet jelent, mely során hasznosítják az alapkutatások eredményeit, illetve ezekhez

kapcsolódóan technológiai-innovációs folyamatokat dolgoznak ki.

2. SZERVEZETIGAZGATÁS

A hierarchia olyan rendszer, amely alsó és felső pozíciókból tevődik össze: beosztottakból és

vezetőkből. Ezen belül a vezetőknek is lehetnek további vezetői és a beosztottaknak is lehetnek

beosztottjaik, ugyanakkor aki nem vezető és nem beosztott, az nem tartozik a rendszerbe: kívülálló

(ilyen például az ügyfél).

A hierarchia mint kooperációs kapcsolat az alsó és felső pozíciók együttműködése, amelyben a

felső pozícióban lévő irányít, utasít és ellenőrzi is irányításának és utasításainak végrehajtását, a

beosztott pedig végrehajtja az utasítást és aláveti magát a számonkérésnek. A hierarchia tehát

felülről lefelé történő irányítás, egy „piramisszerű építmény” struktúrája, amelyben a szervezet

irányítása a csúcsból indul ki.

100


A közigazgatás bonyolult szervezeti rendszerét többféle szervezetigazgatási tevékenység jellemzi.

Ezek irányulhatnak egy adott közigazgatási szerv belső igazgatására (vezetés), illetőleg

közigazgatási szervek egymás közötti viszonyára (irányítás, felügyelet, ellenőrzés).

A) VEZETÉS – Minden belső igazgatási tevékenység szükségszerű eleme a vezetés, amely egy

közigazgatási szerven belüli hatalmi viszony. A vezető erős befolyásolási jogokat, döntési

jogosultságokat gyakorol. A vezetés tárgya maga a szervezet, célja pedig az optimális, zavartalan

és rendeltetésszerű működés biztosítása.

HIVATALVEZETŐ

OSZTÁLYVEZETŐ

BEOSZTOTT TISZTVISELŐ

A vezető tevékenysége közvetlenül a vezetése alatt álló szervezetre, szervezeti egységre hat, egy

személyben felel a szervezet (szervezeti egység) törvényes és szakszerű működéséért. A vezetőt

megilleti a konkrét utasításadás, az egyes közigazgatási cselekmények teljes körű felülvizsgálata,

ügydöntő jogosultság a vezetett szerv működési területén, a teljes körű ellenőrzés joga, valamint a

fegyelmi jogkör. A munkáltatói jogok gyakorlása is általában vezetői feladat.

Egy közigazgatási szerv vezetője nemcsak „hivatalvezető” elnevezésű beosztást viselhet. A megyei

(fővárosi) kormányhivatal vezető tisztségének megnevezése kormánymegbízott, a helyi

önkormányzat polgármesteri hivatalának vezetője pedig a jegyző.

A nagyobb szervezetekben a vezető a döntés-előkészítési folyamatok, illetve a döntéshozatalra váró

ügyek áttekinthetetlen méretű tömege okán már fizikailag sem képes ellátni ezeket a feladatokat,

ezért az igazgatási teendőket, illetve hatásköreinek egy részét szükségképpen meg kell osztania. Ez

történhet például egyes hatáskörök átruházásával az alsóbb szintű szervezeti egységekre.

B) IRÁNYÍTÁS – Az egymással hierarchikus, alá-fölérendeltségi kapcsolatban álló közigazgatási

szervek közötti hatalmi viszonyt irányításnak nevezzük. Ennek alapján az irányító szerv az

irányított szerv működésének egészére vagy annak egy meghatározott szeletére képes jelentős

befolyást gyakorolni.

Az irányítási jogosítványok a konkrét esetekben eltérő terjedelemmel magukba foglalják:

- az irányított szerv létrehozását, átszervezését, megszüntetését,

- személyzeti jogosítványokat (vezető kinevezése, felmentése, az adott szervben

foglalkoztatható tisztviselők engedélyezett létszámának meghatározása, képzés, továbbképzés

teljesítésének előírása),

- a működés tárgyi, technikai feltételeinek megteremtését (épület, infrastruktúra, a folyamatos

üzemeltetés pénzügyi feltételeinek biztosítása),

- belső szervezeti rendjének (szervezeti és működési szabályzatának – SzMSz) jóváhagyását;

- szabályozási jogkört (jogszabály /pl. miniszteri rendelet/ útján, illetve egyéb normatív

szervezetszabályozó eszközök révén),

- egyedi utasítási jogkört, amely azonban nem lehet korlátlan, azaz nem eredményezhet

hatáskör-elvonást, nem járhat az irányított szerv önállóságának megszűntetésével,

101


- a felügyeleti jogosítványokat, pl. információkérés, törvényességi és pénzügyi ellenőrzés,

vezetők beszámoltatása, az irányított szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyása, a

felelősségre vonás iránti eljárások kezdeményezése.

IRÁNYÍTÓ SZERV

VEZETŐJE

IRÁNYÍTOTT SZERV

Az irányítási jogkörök koncentráltsága alapján elkülönítjük

a) az összpontosított irányítás és

b) az irányítási jogkörök megosztásának esetét.

Az összpontosított irányítási modellben az irányító szerv valamennyi irányítási jogosítványát

közvetlenül maga gyakorolja. Ilyen például az államigazgatásban a központi hivatalok felett

érvényesülő miniszteri irányítás, ahol az ágazati szakminisztert illeti mind szervi, mind pedig

szakmai értelemben az összes irányítási jogosultság.

Az irányítási jogkörök megosztásának egyik jellemző módja, amikor a közigazgatási szerv

vezetőjének kinevezési és felmentési joga egy magasabb szintű szervnél (például a

miniszterelnöknél), minden más irányítási jogkör egy alacsonyabb szintű szervnél (például egy

szakminiszternél) található. Ez utóbbi jogköröket felügyeleti jogosítványoknak hívjuk, amelyekről

később szólunk. Ilyen megosztott irányítással találkozhatunk a kormányzati főhivatalok esetében.

Az irányítási jogkörök megosztásának másik jellemző módja a szervi és szakmai irányítás

különválasztása, amelyre a megyei (fővárosi) kormányhivatal működtetése a legjellemzőbb példa.

- A szervi irányító gyakorolja azokat az irányítási jogköröket, amelyek nem függnek össze

közvetlenül az irányított szerv szakmai működésével. Ilyen például a vezető

kinevezési/felmentési joga, a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása, az irányított szerv

gazdálkodásának, személyzeti politikájának felügyelete.

- A szakmai irányító az adott szerv vagy annak belső szervezeti egysége hatósági feladatainak

(engedélyezés, nyilvántartás-vezetés, szankcionálás) szakszerű és hatékony elvégzésével

kapcsolatban gyakorol felügyeleti jogköröket. A szakmai irányító például az egységes

jogszabály-értelmezés érdekében normatív utasítást adhat ki, vagy beszámoltathatja az irányított

szerv vezetőjét éves tevékenységéről.

A közintézetek feletti irányítási jog terjedelme szintén különböző, attól függően, milyen széles az

adott közintézet döntési autonómiája. Az állam, illetőleg a helyi önkormányzatok által alapított,

fenntartott közintézetek az államigazgatás vagy az önkormányzatok intézményfenntartó

szerveinek alárendelten végzik tevékenységüket. E szervezetek irányítására jellemző, hogy

általában a fenntartói, szervi-irányítói jogok gyakorlása tartozik a közvetlen irányító szerv

hatáskörébe, míg a szakmai döntések meghozatala a közintézet önállóságának védelme érdekében

jellemzően az intézet vezető testületét illeti (felsőoktatási intézmény esetén például a szenátust). A

102


közintézetek egy jelentős része szakmai autonómiát élvez, így ezen a területen csak korlátozottan

érvényesülhet az irányító-fenntartó szerv akarata.

Amint azt láthattuk, az alárendelt államigazgatási szervek irányítása szigorú hierarchián alapul,

és a teljeskörűség jellemzi. Megállapítható, hogy minél erősebbek az irányítási jogosítványok,

annál kevésbé lehet beszélni az irányított szerv önállóságáról. Különösen sérti az irányított szerv

autonómiáját a közvetlen utasításadási jog lehetősége, ami direkt vagy burkolt hatáskörelvonást

is eredményezhet. Ez azonban a közigazgatásban jogszabályi szinten tilalmazott.

C) FELÜGYELET – Amint arról az előzőekben már szóltunk, a megosztott irányítás egyik esetének

minősül, amikor az irányító szerv egyes jogosítványait közvetlenül maga gyakorolja, másokat

viszont egy, az irányító szervnek ugyancsak alárendelt szervhez (illetőleg annak vezetőjéhez)

telepíti. Az irányító szerv ilyen esetben megtartja magánál a vezető kinevezésének és

felmentésének jogát, esetlegesen az egyedi utasításadási jogkört, valamint a döntés előzetes vagy

utólagos jóváhagyásának lehetőségét. Ezek ugyanis a legerősebb szervezetbefolyásoló eszközök. A

többit viszont átadhatja egy másik, az irányító szervnek szintén alárendelt szervnek, akit ilyen

esetben felügyeleti jogkörök illetnek meg.

A felügyeleti jogkör tartalmazza

- az ellenőrzési jogot,

- az ellenőrzés során megállapított hiányosságok megszűntetésére való felhívás jogát, valamint

- a felelősségre vonás kezdeményezésének jogát.

Az ellenőrzés alapvetően felderítő, ténymegállapító cselekményekből áll. Kiterjedhet az

ellenőrzött szerv működésének jogszerűségére (törvényességi ellenőrzés), de érintheti a szervezet

konkrét döntéseinek tartalmi, eredményességi szempontú vizsgálatát is (célszerűségi és

hatékonysági ellenőrzés). Az ellenőrző szerv az ellenőrzés eredményeként jelentést készít.

Ha az ellenőrzés során jogsértő, célszerűtlen vagy szakszerűtlen gyakorlatról szóló megállapításokat

tártak fel, a felügyeleti szerv felhívja az alárendelt szerv vezetőjének figyelmét a hiányosságokra,

a kifogásolt gyakorlat megszüntetésére vagy átalakítására, és szükség esetén a vezetővel szemben

eljárást kezdeményezhet, ha felelősségre vonást is szükségesnek lát.

Ez a modell a kormányzati főhivatalok irányításában jelenik meg. A Központi Statisztikai

Hivatal mint kormányzati főhivatal irányítója például a Kormány nevében a miniszterelnök, aki

azonban csak a KSH elnökének kinevezési/felmentési jogát gyakorolja közvetlenül. A többi jogkört

(mint felügyeleti jogosítványokat) a Miniszterelnökséget vezető miniszter kapta meg.

D) ELLENŐRZÉS – Előfordulhat az is, hogy az irányító szerv nem a felügyeleti, csak az ellenőrzési

jogokat adja át egy másik szerv számára. Ebben az esetben az ellenőrzési jogkör gyakorlója

közvetlenül nem szólhat bele az ellenőrzött szerv/személy működésébe még akkor sem, ha

jogsértést észlel. Mindössze arra van joga, hogy az irányító szerv felé megállapításait

továbbítsa.

Az ellenőrzési funkció önálló gyakorlására nemcsak szervek közötti ún. belső viszonyban, hanem

közigazgatási szerv és ügyfél között is találunk példákat (ezt nevezzük külső ellenőrzésnek). E

körben megemlíthetjük a járási hivatalnak a termőföldek parlagfű-mentesítésére vonatkozó

tevékenységét. Ha a járási hivatal helyszíni ellenőrzése során parlagfűvel szennyezett területet talál,

saját maga nem intézkedhet, mivel csak ellenőrzési jogai vannak. Köteles azonban megállapításairól

értesíteni a megyei kormányhivatalt, amely már jogosult kényszerkaszálást elrendelni, illetve

növényvédelmi bírságot kiszabni a jogsértő magatartást tanúsító földhasználóval szemben.

103


3. FEJEZET – MAGYARORSZÁG TERÜLETI BEOSZTÁSA

1. A FELADATTELEPÍTÉS ELVE

A közigazgatási struktúra kiépítésének legfontosabb szervező elve szerint a hatásköröket a lehető

legalsó területi szintre kell telepíteni, ahol az adott közfeladat hatékony gyakorlásához

nélkülözhetetlen információk, személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, illetve

kialakíthatók (ez nevezzük idegen szóval a szubszidiaritás elvének). A területi tagolás szerinti

közigazgatási feladatmegosztás a következő követelményekből indul ki.

a) Helyi (települési és járási) szintre célszerű telepíteni a lakosságot közvetlenül érintő első fokú

hatósági és alapvető közszolgáltatási feladatokat. Lényeges elem ugyanis a szolgáltató

jellegű közigazgatás számára az ügyfél-közeliség érvényesülése. Megjegyezzük, hogy egyes

hatósági feladatok ellátása csak névlegesen valósul meg járási szinten, ugyanis számos

ügykörben nem minden járási hivatal rendelkezik hatáskörrel.

A helyi szint igazgatási szempontból kettős felépítésű, ugyanis települési szinten az

önkormányzati alrendszer, járási szinten pedig az államigazgatás lát el feladatokat.

b) Középszintre, azaz a megyei (kivételesen regionális) szervekhez érdemes koncentrálni a

magasabb szaktudást igénylő elsőfokú, illetve általában a másodfokú hatósági feladatokat, a

terület egészét érintő hatósági felügyeleti, szervezetirányítási teendőket, továbbá a magasabb

szintű, specializáltabb közszolgáltatások nyújtását (pl. megyei kórház és szakrendelő-intézet,

megyei könyvtár, színház működtetése).

A középszinten belül a megyei igazgatás párhuzamos felépítésű, azaz önkormányzati és

államigazgatási szervek egyaránt megtalálhatóak. A regionális igazgatás inkább

államigazgatási jellegű.

c) Országos szintre célszerű vinni

– az adott szerv felelősségi körébe tartozó jogalkotási, jogszabály-előkészítési feladatokat,

ideértve a szabályozási koncepciók kidolgozását,

– az ágazat egészére vonatkozó stratégiai koncepciók kidolgozását,

– az ágazati szak- és továbbképzési feladatok ellátását, ezek követelményszintjeinek

meghatározását,

– a hazai és nemzetközi vonatkozású szakmai információk, statisztikai adatok gyűjtését, az

ezekről való tájékoztatást, valamint

– a nemzetközi és közösségi szintű (uniós) szakmai szervekkel való kapcsolattartást.

Az országos szintű feladatok ellátása a központi államigazgatás hatáskörébe tartoznak.

2. A HELYI SZINT

Magyarország területén a települések típusai a következők: község, nagyközség, város,

járásszékhely város, megyei jogú város, főváros és 23 kerülete. Az állami területi beosztást

érintő döntéseket az Országgyűlés és a köztársasági elnök hozzák meg, de e döntések kezdeményezésében

meghatározó szerepe van a települések választópolgárainak is.

2.1. KÖZSÉG ÉS NAGYKÖZSÉG

A magyar települések egyik alaptípusa a község. Számuk megközelíti a háromezret. Új község

alapítására egy már meglévő településből való kiválás, azaz egy településrész önállósodása révén,

továbbá a korábbi községegyesítés megszüntetésével vagy korábban önálló községek egyesítésével

kerülhet sor.

104


Első lépésként az érintett településrészen élő választópolgárok lakossági fórumon (falugyűlésen

vagy városrészi tanácskozáson) legalább háromfős előkészítő bizottságot választanak. Ez a

bizottság javaslatot készít elő az új település földrajzi lehatárolásáról (bel- és külterületéről),

illetve a kiválásban érintett településsel történő vagyonmegosztásról.

2013. január 1-jétől az új község alakításának jelentősen szigorodtak a feltételei. Igazolni kell,

hogy az elkülönült településrész

a) lakosságszáma a kezdeményezést megelőző tíz évben folyamatosan növekedjen,

b) infrastrukturális ellátottsága különböző mutatószámok alapján meghaladja az országos

települési átlagot, valamint

c) az új település kötelező feladatait hatékonyan, az országos átlagot nem meghaladó

költségráfordítással képes ellátni.

Emellett kötelező helyi népszavazást is kiírni a tárgykörben. A népszavazást a település teljes

közigazgatási területére kell kitűzni, tehát azon nemcsak a kiválással érintett településrész, hanem

a teljes település lakossága részt vehet.

Amennyiben a kezdeményezés minden előzetes feltételnek megfelel, úgy a községalapítás jogát – a

közigazgatásért felelős miniszter (azaz a Miniszterelnökséget vezető miniszter) előterjesztése

alapján – a köztársasági elnök gyakorolja.

Egy település a helyi önkormányzati képviselő-testület saját hatáskörében hozott döntése alapján

használhatja a nagyközségi címet, amennyiben teljesíti a lakosságszámra vonatkozó törvényi

kritériumot. 2013. január 1-jétől a 3000 lakos feletti települések lehetnek nagyközségek. A

korábban, más feltételekkel nagyközségnek nyilvánított települések elnyert címüket megtarthatják

akkor is, ha már nem érik el a hatályos szabályozás szerinti minimális lakosságszámot.

2.2. A VÁROS

A településhálózat meghatározó tényezője a természetföldrajzi tényezőkön túl a gazdaság,

amelynek működése, a termelés feltételei, a munkaerő-koncentráció és a közlekedési kapcsolatok

alapján differenciálja a településeket. Ez a folyamat a térségi, kiemelt szerepkörű városok

kialakulásához vezetett. A városi önkormányzat funkciója szélesebb a községi önkormányzatokénál:

intézményei körzeti igényeket is kielégítenek.

2013. január 1-jétől városi cím annak a községi önkormányzatnak adható, amely

a) térségi szerepet tölt be, tehát a környező kisebb települések lakosai számára is nyújt

közszolgáltatásokat, valamint teljesül az munkavállalók legalább 20%-a más településről a

feltétel is, hogy a városi címért folyamadó községben dolgozó jár be dolgozni,

b) fejlettsége különböző infrastrukturális mutatók alapján eléri az átlagos városi szintet, így

különösen

- a szennyvíz-csatornázottsági arány minimum 60%-os,

- a belterületi szilárdburkolatú utak aránya legalább 90%-os,

- rendelkezik alap- és középfokú nevelési-oktatási intézménnyel, rendőrkapitánysággal vagy

helyi rendőrőrssel, hivatásos vagy önkormányzati tűzoltósággal, tanuszodával vagy többcélú

sportcsarnokkal, továbbá

c) lakosságszáma az elmúlt 5 évben folyamatosan növekedett.

A várossá nyilvánítás jogát a község képviselő-testületének felterjesztése, majd a közigazgatásért

felelős miniszter javaslata alapján a köztársasági elnök gyakorolja. A felterjesztés akkor

eredményes, ha a település fejlettsége, térségi szerepköre ezt kellően indokolja.

Városaink száma 2021. szeptember 1-je óta 348. A városok körében sajátos jogállása van a megyei

jogú városoknak és a fővárosnak, 2013. január 1-jétől pedig a járásszékhely városoknak.

105


a) Magyarország fővárosa, Budapest külön jogállást élvez. A fővárosban kétszintű

önkormányzati rendszer működik: a kerületi önkormányzatok látják el a hagyományos

települési önkormányzati feladatokat, a fővárosi közgyűlés pedig a főváros egészét érintő

kérdésekben illetékes. A fővárossal kapcsolatos területszervezési kérdésekben (pl. a kerületek

határainak megállapításában) az Országgyűlés rendelkezik hatáskörrel.

b) Megyei jogú városaink a megyeszékhelyek (Győr, Tatabánya, Székesfehérvár, Veszprém,

Szombathely, Zalaegerszeg, Kaposvár, Pécs, Szekszárd, Kecskemét, Szeged, Békéscsaba,

Debrecen, Szolnok, Nyíregyháza, Miskolc, Eger, Salgótarján), de az önkormányzati törvény

lehetővé tette, hogy az ötvenezernél nagyobb lélekszámú, megfelelő fejlettségű város képviselőtestülete

kérje az Országgyűléstől a megyei jogú városi cím viselésének jogát. Így szerzett

megyei jogú városi címet Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron. A

megyei jogú város képviselő-testülete a közgyűlés, mely a város területén megyei szintű

közfeladatok ellátására köteles. A megyei jogú városokban kerületeket lehet létrehozni. Újabb

megyei jogú városok alapítására 2013. január 1-jétől már nincs lehetőség.

c) 2013. január 1-jétől az egyes megyék területén belül új államigazgatási egységek, járások

alakultak. A járásszékhely város az adott térség államigazgatási központja. Ezek a

települések váltak a járási hivatalok székhelyéül, ahol egységes szervezetben helyi szintű

hatósági feladatokat látnak el. Ha egy járás területén megyei jogú város található, az egyben a

járásszékhely város feladatait is ellátja.

2.3. A JÁRÁS ÉS A KISTÉRSÉG

A kistérség a megyei és a települési szint közötti, statisztikai-területfejlesztési szempontok

alapján együtt kezelt területet jelentett. A rendszerváltást követően a területfejlesztési törvény a

kistérségeket a települések között kialakuló együttműködések alapján értelmezve önszerveződő

területi egységekként definiálta. A kistérségek tehát a helyi önkormányzatok közötti szabad

együttműködések formájában alakultak ki.

Hazánk európai uniós csatlakozása előtt azonban – a területi statisztikai adatszolgáltatás uniós elvek

szerinti átszervezése miatt – Magyarország területét 174 statisztikai kistérséggel fedték le. Azt,

hogy az egyes kistérségekhez mely települések tartoztak, jogszabály határozta meg. Később ez a

kötelezően előírt kistérségi lehatárolás vált általánossá. Az egyes kistérségekben működő települési

önkormányzatok képviselő-testületei a kistérségi együttműködés hosszú távú biztosítására írásbeli

megállapodással kistérségi területfejlesztési tanácsot és többcélú kistérségi társulást hozhattak

létre. Ezek olyan önkormányzati szerveződések voltak, melyek közös, átfogó programokat

dolgoztak ki a kistérség fejlesztésére, elsősorban területfejlesztési és területrendezési célokra,

valamint közösen szerveztek és működtettek különböző közszolgáltatásokat.

2013. január 1-jétől egy másik helyi-térségi szintű közigazgatási egységekből álló rendszer jött

létre, melynek alapegysége a járás. A járási szint mint elnevezés a magyar közigazgatási

rendszertől nem idegen, hiszen már a középkori rendi Magyarország is ismerte „az egy napi

járóföldre lévő településközpontokat”. Később a szocialista tanácsrendszer idején is működtek

járások, de azokat 1983-ban felszámolták.

A 2012-ben országszerte 175 járás kialakítására került sor a megyehatárok figyelembevételével,

de 2015-ben egy Fejér megyei járás önállóságát utóbb megszüntették. Emellett speciális járásként

funkcionál a főváros, melyen belül – a koncentrált lakosságszám miatt – a fővárosi kerületek

látják el a járási szintű feladatokat, 23 járási kerület formájában.

Napjainkban a járások – az előzőekben bemutatott statisztikai-területfejlesztési kistérségekkel

ellentétben – az államigazgatás területi és szervezeti egységeivé váltak. Működtetésük célja

- a hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú államigazgatás megteremtése;

106


- gyors és könnyű hozzáférés biztosítása az államigazgatási szolgáltatásokhoz (a járási

hivatalokon és az azokba integrált okmányirodákon és kormányablakokon keresztül);

- a különböző körzeti jellegű államigazgatási szervek (gyámhivatal, földhivatal, munkaügyi,

közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóságok) illetékességi területeinek járási alapú

rendezése.

3. A TERÜLETI (KÖZÉP)SZINT

A közigazgatás középszintjének kérdése a rendszerváltás óta folyamatos vitákat generált. A

történelmi megyerendszer és az uniós követelményeket teljesítő regionalizáció mellett is jelentős

számban felhozhatóak pro és kontra érvek.

3.1. A MEGYE

Az Országgyűlés határozattal állapította meg Magyarország 19 megyéjének elnevezését,

tiszteletben tartva a történelmi hagyományokat. A megyék területéről és székhelyéről szintén az

Országgyűlés döntött. Ebből a szempontból fontos változás, hogy 2020. június 4-étől Csongrád

megye elnevezése Csongrád-Csanád megyére változik.

A 2010 őszén elkezdődött közigazgatási szervezeti reform hatására a megyei szint az

államigazgatásban erősödött meg. A különböző megyei államigazgatási szervek (pl. gyámhivatal,

fogyasztóvédelem, mezőgazdasági szakigazgatási szervek) a Kormány, illetve valamely

minisztérium alá rendelt területi dekoncentrált szervei 2011. január 1-jétől a megyei (fővárosi)

kormányhivatalokba integrálódtak. Ezek a megyei szervek az ügyfelek számára már nemcsak az

egyes hatóságok székhelyein, hanem a kormányhivatalok ügyfélszolgálati helyszínein, a

kormányablakokon keresztül is elérhetőekké váltak. Ennek az ún. egyablakos

szolgáltatásrendszernek a fejlesztése jelenleg is folyamatban van.

A megyének azonban az önkormányzati igazgatás területén is kiemelt a jelentősége. A

decentralizált működtetésű megyei önkormányzat a megye választópolgárai közösségének

szerve. Vezető testületének, a megyei közgyűlésnek a tagjait ötévente, az általános önkormányzati

választásokon, közvetlen módon az állampolgárok választják. Sajátos helyzetben vannak a megyei

jogú városok, mert ezek a települések a megyei szintű önkormányzati feladatellátás szempontjából

nem tartoznak a megyei közgyűlések illetékességi területéhez. Így a megyei jogú városok

lakossága a megyei közgyűlés választásában nem vesz részt. Ugyanakkor a megyei

önkormányzat együttműködhet a megyei jogú városi önkormányzattal a megyei szintű közfeladatok

ellátása érdekében.

A megye és a települések kapcsolata szempontjából hangsúlyozandó, hogy a megyei

önkormányzat a települési önkormányzatokkal mellérendelt igazgatási viszonyban van. 1990

óta megszűnt a „megyei gyámkodás” a megyéhez tartozó községek és városok fölött. Míg a

költségvetési hozzájárulások korábban a megyén keresztül jutottak el a települési szintre, addig

napjainkban a működési célú támogatásokat elsősorban normatív alapon (lakosságarányosan),

közvetlenül a települések számára utalják át.

Egészen 2011. december 31-ig a megyei önkormányzat elsősorban körzeti jelentőségű

közszolgáltatásokat szervezett, és ennek érdekében közintézményeket működtetett a megye

lakossága számára. Kötelező feladatainak jelentős része szubszidiárius jellegű volt, azaz egy

intézmény fenntartása csak akkor tartozott a megyei önkormányzat feladatkörébe, ha az ellátását a

települési önkormányzat nem vállalta. 2012. január 1-jétől a megyei önkormányzatok

közintézmény-fenntartó feladatai megszűntek, szerepüket államigazgatási intézmény-fenntartó

központok (pl. KLIK, ÁEEK) vették át. Ez egyben azt is jelzi, hogy a középszintű

közszolgáltatások megszervezésében az állam vette át az üzemeletetési feladatokat,

egyszersmind a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskör szempontjából kiüresedtek.

107


RÉGIÓK, MEGYÉK ÉS MEGYEI JOGÚ VÁROSOK MAGYARORSZÁGON

RÉGIÓK

KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ

Pest megye

Budapest

NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

Győr-Moson-Sopron megye

Vas megye

Zala megye

KÖZÉP-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

Komárom-Esztergom megye

Fejér megye

Veszprém megye

DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ

Baranya megye

Somogy megye

Tolna megye

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ

Nógrád megye

Heves megye

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Hajdú-Bihar megye

Jász-Nagykun-Szolnok megye

DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ

Bács-Kiskun megye

Békés megye

Csongrád-Csanád megye

Érd

MEGYEI JOGÚ VÁROSOK

(ezeken belül dőlten a megyeszékhelyek)

Győr, Sopron

Szombathely

Zalaegerszeg, Nagykanizsa

Tatabánya

Székesfehérvár, Dunaújváros

Veszprém

Pécs

Kaposvár

Szekszárd

Salgótarján

Eger

Miskolc

Nyíregyháza

Debrecen

Szolnok

Kecskemét

Békéscsaba

Szeged, Hódmezővásárhely

3.2. A RÉGIÓ

A régió, mint területszervezési egység Magyarországon 1996-ban jelent meg, mint tervezésistatisztikai

szempontból együtt kezelt terület. Létrehozásuk elsődleges célja az Európai Unióból

származó területfejlesztési források, támogatások igénybevételének biztosítása.

A vonatkozó EK rendelet előírta, hogy minden csatlakozni kívánó állam legalább 800.000, de

legfeljebb 4 millió lakosú, területfejlesztési szempontból együtt kezelt térségeket köteles

kialakítani. Mivel a hazai megyék többsége ennél kisebb lakosságszámú, ezért három-három,

egymással szomszédos megyéből hoztak létre Magyarországon 6 régiót, emellett Budapest és Pest

megye alkotott egy további, hetedik regionális egységet.

A régiók területfejlesztési feladatainak ellátását 2011. december 31-ig a Regionális Fejlesztési

Tanácsok látták el. 2012. január 1-je óta viszont ezeket a feladatokat a megyei önkormányzatok

végzik, regionális szintű koordinációs együttműködés keretében. Feladatuk területfejlesztési

stratégiák és programok kidolgozása, valamint a nemzeti és uniós területfejlesztési források,

támogatások pályáztatási rendszerében való közreműködés.

A területfejlesztési célú projektek meghirdetése regionális operatív programok keretében zajlik.

Európai uniós területfejlesztési forrást csak azokban a kevésbé fejlett régióban lehet nyújtani,

amelyek egy főre eső GDP-je kevesebb, mint az uniós átlag 75%-a. Ezt a korlátot a Közép-

108


magyarországi régió már 2006-ban túllépte. Így ez utóbbi régió csak korlátozott fejlesztési

forrásokhoz jut a VEKOP (Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program) keretében. A

többi régió a 75%-os szint alatti fejlettségű, ezért a TOP (Terület- és településfejlesztési Operatív

Program) révén 2020-ig továbbra is jelentős összegű uniós fejlesztési forrásokhoz jut.

Kiemelést érdemel, hogy a Pest Megyei Közgyűlés az egy főre eső GDP mértékének jelentős

különbsége miatt a Közép-magyarországi régiót alkotó két területi egységének, Pest megyének és

Budapestnek különválását kezdeményezte 2015-ben. A legfőbb érv az volt, hogy kizárólag Pest

megye lakosságára és gazdasági teljesítményére vetítve a fejlettségi szint még 75% alatti volna. A

különválást, azaz Pest megye és Budapest önálló régióvá alakítását az Európai Bizottság is

jóváhagyta, de csak a következő uniós költségvetési ciklus kezdetétől, azaz 2021-től léphet a

változás életbe.

A régió mint államigazgatási szint csak néhány közigazgatási hatóság esetében létezik, ahol az

ügyszám a megyei szintű hatóságok működtetését nem indokolja. Ilyen szerveknek minősülnek

a) a Nemzeti Adó- ás Vámhivatal regionális bűnügyi igazgatóságai,

b) a bevándorlási és menekültügyi kérdésekkel foglalkozó Országos Idegenrendészeti

Főigazgatóság regionális igazgatóságai.

4. ORSZÁGOS SZINT

Az országos szint a központi igazgatás szintje, amely több, egymástól eltérő jellegű, hatáskörű és

struktúrájú szervtípusból tevődik össze. Ide tartoznak a minisztériumok, kormányzati főhivatalok s

központi hivatalok egyaránt. Közös jellemzőjük azonban, hogy

a) mindegyik országos hatáskörrel rendelkezik, azaz olyan központi szervek, amelyek az ország

egész területére nézve látnak el faladatokat, ezáltal illetékességük az egész országra kiterjed,

b) az általuk képviselt szakigazgatási ág csúcsán helyezkednek el, azaz felettük már csak a

kormány, mint általános hatáskörű közigazgatási szerv található.

A centralizáció adminisztratív értelme az, hogy bizonyos ügyfajták, tevékenységek egy központba

vonása valósul meg, vagyis az alacsonyabb területi szintről a magasabb, központi szintre emelik,

amit sok esetben politikai okok is indokolhatnak (pl. kiemelt állami beruházások felügyelete).

Az országos szintű feladatellátás azonban a decentralizált igazgatási szervek körében is előfordul.

Gondoljunk csak a területi szervek nélkül működő autonóm státusú államigazgatási szervekre (pl.

Gazdasági Versenyhivatal, Közbeszerzési Hatóság), az önálló szabályozó szervekre (pl. Nemzeti

Média és Hírközlési Hatóság), a köztestületek országos szerveire vagy az országos nemzetiségi

önkormányzatokra

109

AGRÁRJOG

KÖZIGAZGATÁS ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

q

Mutassa be a közigazgatási jog sajátosságait, szabályozási területeit!

Mutassa be az önálló közigazgatási szerv mint jogi személy és annak szervezeti egysége

sajátosságait!

Hasonlítsa össze a közigazgatási szerveket és a közintézeteket az alapításuk, feladatkörük,

működésük, belső szervezetük és gazdálkodásuk alapján!

Vázolja a közintézetek általános sajátosságait! Melyek a közintézetek fenntartó szervei?

Mutassa be a felsőoktatási intézetek szervezetét, működésük és szakmai autonómiájuk

sajátosságait!

Mutassa be a közigazgatás struktúráját a funkcionális és ágazati feladatmegosztás elve alapján!

Különítse el egymástól a vezetés és az irányítás, valamint a felügyelet és az ellenőrzés

kifejezéseket!

Mutassa be az összpontosított és a megosztott irányítási jogkörök gyakorlásának lehetséges

eseteit!

Mit jelent a feladattelepítés elve a közigazgatásban?

Sorolja fel a Dunántúl régióit, megyéit és megyei jogú városait!

Sorolja fel Kelet-Magyarország régióit, megyéit és megyei jogú városait!

Mutassa be a község- és városalapítás feltételeit és az eljárás főbb lépéseit!

Hogyan keletkezik a nagyközségi, a járásszékhely városi és megyei jogú városi cím?

Mutassa be a területi középszint (megyei és regionális) kiépítésének főbb sajátosságait!

Mi jellemzi a közigazgatás országos szintjének szerveit?

AGRÁRJOG

– ÖTÖDIK RÉSZ –

SZEMÉLYEK

1. FEJEZET – A TERMÉSZETES ÉS A JOGI SZEMÉLYEK

A jogban a „személy” megjelölés általában azt fejezi ki, hogy az adott társadalomban a különböző

jogviszonyoknak kik lehetnek az alanyai. A személyek tehát jogalanyok, a jogilag szabályozott

társadalmi viszonyok résztvevői. Történetileg nézve a jogalanyok elsősorban emberek, azonban a

társadalmi-gazdasági élet megszervezésének magasabb fejlettségi fokán a különböző jogviszonyok

már nem csak emberek között jönnek létre, hanem emberek különböző szervezettségi fokú

csoportjai, közösségei, szerveződései között is. A jog tehát az egyes emberekhez hasonló

jogalanyisággal ruházza fel ezeket a szervezeteket, beleértve az egész társadalmat átfogó

legnagyobb szervezetet, az államot is. A személy kifejezés tehát a jogban gyűjtőfogalommá vált,

amely három fő csoportot foglal magába:

a) a természetes személyeket, azaz az embert,

b) a jog által konstruált „mesterséges személyeket”, azaz a jogi személyeket, valamint

c) a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteket.

1. AZ EMBER MINT JOGALANY

1.1. A JOGKÉPESSÉG FOGALMA ÉS TARTALMA

Az ember jogalanyiságát a jogképesség fogalmával határozzuk meg. A Polgári Törvénykönyv

szerint minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek. Ennek megfelelően többek

között perképessége van, megilletik a személyhez fűződő jogok, öröklési képességgel rendelkezik,

illetve különböző kötelezettségek alanya lehet, így például terhelik a szerződésből származó

kötelezettségek.

A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen.

- Általános, mert minden embert – bármiféle személyválogatás nélkül – emberi mivoltánál fogva

megillet.

- Egyenlő, mert a jogképesség mértéke, terjedelme tekintetében ember és ember között semmiféle

különbség nem tehető.

- Feltétlen, mert közvetlenül a törvényből fakad, és megszerzése semmiféle feltételhez nem

köthető.

A jogképességhez sem a tudat meghatározott fejlettségi szintjére, sem pedig saját akaratra, annak

ilyen irányú kinyilvánítására nincs szükség. Mint az emberi élet természetes velejáróját, úgy is

értelmezhetjük, mint az ember egyik elválaszthatatlan tulajdonságát.

A jogképesség a gyakorlatban az egyes konkrét jogviszonyokban érvényesül. Az absztrakt

jogképesség ezen a konkrét szinten mint szerzőképesség jelenik meg, és esetenként vizsgálandó,

hogy az adott személy az adott jogviszonynak is alanya lehet-e, abból fakadóan is lehetnek-e jogai

és kötelességei. Meghatározott személyek szerzőképessége bizonyos jogtárgyakra nézve

korlátozható (pl. termőföld szerzésének meghatározott feltételekhez kötése). A szerzőképesség

konkrét korlátozása azonban nem eredményezi az absztrakt jogképesség korlátozását.

A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg. A fogamzás

időpontjára a törvény vélelmet állít fel: a születéstől visszafelé számított 300. nap. A vélelem

azonban megdönthető, bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábban vagy később történt.

SZEMÉLYEK

A méhmagzat jogképessége feltételes, csak élveszületés esetén illeti meg a magzatot. Ha az

újszülött anya testétől történő elválasztása után az életnek bármilyen jelét adja, fogamzásának és

halálának időpontja közötti időszakra jogképesség válik.

Ebből következően magzat is lehet megajándékozott vagy örökös, ilyenkor azonban függő jogi

helyzet áll elő és a jogviszonyok hatálya, tehát például az öröklés, csak akkor áll be, ha a magzat

élve jön világra.

Az ember jogképessége a halállal szűnik meg. Az ember halálának időpontja nem a szívműködés

leállása (klinikai halál), hanem amikor az agyműködés, a légzés és a keringés teljes megszűnése

miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. A halál bekövetkezését az arra illetékes

orvos halottvizsgálati bizonyítvány (halottkémi jelentés) kiállításával, közokirati formában

igazolja. Ha ilyen igazolás nem áll rendelkezésre, de a halál ténye egyértelműen bizonyítható, a

halál tényének bírói megállapítására kerülhet sor. Ez akkor fordulhat elő, ha az érintett olyan

jellegű szerencsétlenségben veszti életét (pl. tűzeset, robbanás, repülőgép-baleset), amelyben a

holtteste nem lelhető fel.

A halál tényének megállapítását meg kell különböztetni a holtnak nyilvánítástól. Erre akkor kerül

sor, ha egy eltűnt személy esetében a halál ténye csak valószínűsíthető, de nem bizonyítható.

Feltétele, hogy a személy eltűnésétől öt év elteljen anélkül, hogy ezalatt az életben létére utaló

bármilyen adat ismeretes volna.

A holtnak nyilvánított személyt – az ellenkező bizonyításáig – halottnak kell tekinteni.

1.2. A CSELEKVŐKÉPESSÉG

Ahhoz, hogy az ember ne csupán passzív alanya legyen a polgári jogi viszonyoknak, hanem

azokban aktívan maga is közreműködjön (létesítse, módosítsa, megszüntesse azokat), bizonyos fokú

szellemi érettségre, megfontolási készségre és ép akaratra van szükség, amit a jog nyelvén az

ügyeinek viteléhez szükséges belátási képességnek, azaz cselekvőképességnek nevezünk.

A cselekvőképesség – szemben a jogképességgel, amely minden embernél egyenlő – differenciált,

alapvetőn attól függ, hogy az illető képes-e ügyeiben önállóan dönteni.

A cselekvőképesség állapotát a Polgári Törvénykönyv két tényező, az életkor és a belátási

képesség alapján határozza meg. Ezek figyelembevételével a cselekvőképesség formái:

a) (teljes) cselekvőképesség,

b) korlátozott cselekvőképesség, illetve a cselekvőképesség részleges korlátozása,

c) cselekvőképtelenség, illetve a cselekvőképesség teljes korlátozása.

TELJES CSELEKVŐKÉPESÉG – Cselekvőképesnek az a természetes személy minősül, aki a 18. életévét

betöltötte, és cselekvőképességét a törvény rendelkezése nem zárja ki, vagy bíróság nem

helyezi cselekvőképességét kizáró vagy korlátozó gondokság hatálya alá.

Aki cselekvőképes maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképes

személy jognyilatkozatának érvényességéhez nem kell más személy jognyilatkozata. A

cselekvőképes ember nem áll senkinek a felügyelete (szülői felügyelet, gyámság, gondnokság) alatt,

ügyeiben megfontolásra képes, döntéseit maga hozza meg, döntésénél magatartása következményeit

is képes számításba venni.

KORLÁTOZOTT CSELEKVŐKÉPESSÉG – Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a 14.

életévét betöltötte, de a nagykorúsági életkort, azaz a 18. életévet még nem érte el. Ha a kiskorú 18.

életévét megelőzően házasságot köt, azzal nagykorúvá válik, ettől kezdve tehát cselekvőképes lesz.

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez főszabályként

törvényes képviselőjének (szülő, gyám) hozzájárulása szükséges. Ugyanakkor a törvényes

képviselő a kiskorú nevében, annak nyilatkozata nélkül, maga is tehet jognyilatkozatot.

A fenti általános szabályokhoz számos kivétel, illetőleg pontosító szabály tartozik.

112

SZEMÉLYEK

a) A korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének a közreműködése nélkül

- tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály kifejezetten feljogosítja

(ilyenek a legszemélyesebb jognyilatkozatok, pl. végrendelkezés közvégrendeleti

formában);

- megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb

jelentőségű szerződéseket (pl. piaci, bolti bevásárlás);

- rendelkezhet jövedelmének a bíróság által meghatározott hányadával, annak erejéig

kötelezettséget is vállalhat (pl. részletfizetést);

- megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez; és a szokásos

mértékben ajándékozhat is.

b) Gyámhatósági jóváhagyás a törvényes képviselők jognyilatkozataihoz.

A kiskorú érdekeinek fokozott védelme miatt egyes esetekben ahhoz, hogy a szülők, gyámok

jognyilatkozatát érvényesnek lehessen tekintetni, gyámhatósági jóváhagyás is szükséges. Csak

gyámhatósági jóváhagyással érvényesek a kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozatai,

amelyek

- a kiskorút megillető tartásról történő lemondásra,

- a kiskorút örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy őt terhelő kötelezettségre,

illetőleg a külön is visszautasítható vagyontárgyak visszautasítására,

- a kiskorú nem tehermentes ingatlanszerzésére, ingatlana tulajdonának átruházására vagy

megterhelésére,

- a kiskorú gyámhatóságnak átadott vagyonáról való rendelkezésre,

- a kiskorú jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyáról való

rendelkezésre vonatkoznak.

c) A gyámhatóság engedélyéhez kötött jognyilatkozat.

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú gyermek köthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag

előnyt szerezhet. Ennek a vagyoni előnynek azonban a gyermek fejlődése szempontjából hátrányos

következményei is lehetnek, kialakíthatja az ajándékozó káros befolyását. Erre tekintettel a

törvényes képviselő a kiskorúnak ígért vagy adott ingyenes juttatást a gyámhatóság engedélyével

visszautasíthatja.

A CSELEKVŐKÉPESSÉG RÉSZLEGES KORLÁTOZÁSA – A cselekvőképesség részleges korlátozására

nagykorú személyek esetében kerülhet sor.

A bíróság azt a nagykorú személyt helyezheti részlegesen gondnokság hatálya alá, akinek az ügyei

viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében tartósan vagy

időszakonként visszatérően – nagymértékben csökkent, és emiatt egyéni körülményeire, valamint

családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott ügycsoportban gondokság alá

helyezése indokolt. A bíróságnak tehát nemcsak azt kell megállapítani, hogy a személy képes-e

saját ügyei vitelére, hanem azt is, hogy családja, környezete elegendő segítségnyújtási lehetőséget

kínál-e arra, hogy ténylegesen el tudjon járni.

A bíróság a részleges gondokság alá helyezést kimondó ítéletében – a személy életkörülményeinek

ismeretében – meghatározza azokat a személyi vagy vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben

tett jognyilatkozatának érvényességéhez gondnokának hozzájárulása szükséges. Ilyen lehet pl.

szociális vagy munkanélküli ellátás igénylése, egészségügyi ellátással kapcsolatos nyilatkozat.

A fenti főszabály alóli kivételként az e körbe tartozó ügyek esetében önállóan, tehát a gondok

hozzájárulása nélkül tehet jognyilatkozatot olyan ügyekben, amelyekből hátránya nem származhat,

vagy egyébként a jognyilatkozat személyes jellegére tekintettel indokolt, hogy megmaradjon a

döntési szabadsága. Ezek jelentős részben megegyeznek a korlátozott cselekvőképes személy által

113

SZEMÉLYEK

a törvényes képviselő hozzájárulása nélkül megtehető, önálló jognyilatkozatok körébe tartozó

ügyekkel.

A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben önállóan tehet

jognyilatkozatot, amely nem tartozik abba az ügycsoportba, amelyben a cselekvőképességét a

bíróság korlátozta.

CSELEKVŐKÉPTELENSÉG, A CSELEKVŐKÉPESSÉG TELJES KORLÁTOZÁSA – Cselekvőképtelen az a

személy, aki

a) kiskorú, azaz a 14. életévét nem töltötte be, illetve

b) az a nagykorú személy, akit a bíróság cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alá

helyezett. Erre akkor kerül sor, ha az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális

zavara miatt – tartósan, teljes mértékben hiányzik.

A fentiek szerinti okok miatt cselekvőképtelen személy nevében gondnoka jár el.

c) Életkortól függetlenül, illetve gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki a

jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási

képessége hiányzik. Ilyen helyzet állhat elő például alkoholfogyasztás, gyógyszer, kábítószer,

altatás következtében előállt bódult állapot miatt. Annak eldöntése, hogy az adott helyen,

időben, körülmények között valóban fennállt-e a cselekvőképtelen állapot, a tényállás pontos

ismerete szükséges.

A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, tehát azt érvénytelennek kell tekinteni.

Kivétel a kiskorúság vagy gondokság alá helyezés miatt cselekvőképtelen személy által közvetlenül

kötött csekély jelentőségű szerződés, amely megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul

elő, és különösebb megfontolást nem igényel.

2. A JOGI SZEMÉLY JOGALANYISÁGA

A jogi személy az állam által elismert célra létrejött és nyilvántartásba vett, jogalanyisággal

felruházott szervezet. A jogi személy jogképes, jogképessége kiterjed minden olyan jogra, amely

jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet. Ez utóbbi, kizárólag az emberhez fűződő

jogosultságok körébe tartozik pl. a végrendelkezési képesség, vagy a családjogi viszonyokban való

részvétel. (Jogi személy tehát nem írhat végrendeletet és nem köthet házasságot.) Jogszabály a jogi

személyek szerzőképességét is korlátozhatja (például az állam, a helyi önkormányzat és az egyházi

jogi személy kivételével nem szerezhetik meg mező- és erdőgazdasági föld tulajdonjogát).

A JOGI SZEMÉLY ELMÉLETEI – A jogi személyek létezésének elfogadása azon a fikción alapszik,

mintha ezek a szervezetek is olyan testi-lelki realitással rendelkeznének, mint az emberek. A jog

egyaránt személyként fogadhat el személyösszességet (pl. egyesület) és vagyonösszességet (pl.

alapítvány) is. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szervezeteknek a működtetése is emberi tevékenység

révén valósulhat csak meg. Azonban nem mindegy, hogy egy ember egy bizonyos cselekményét

magánszemélyként, saját érdekében végzi, vagy pedig egy szervezet nevében tesz

jognyilatkozatot. Más jogkövetkezményei lesznek tehát annak, ha egy ember saját nevében köt

például egy adásvételi szerződést, mintha ugyanez az ember egy egyesület elnökeként, az egyesület

nevében vállal kötelezettséget. Ezt az elkülönítést beszámítási elméletnek nevezzük. (Az elnevezés

MOÓR GYULA 1931-ben megjelent művéből származik, aki szerint a jogi személy olyan szervezet,

amelynél a jog bizonyos emberek cselekményeit nem saját maguknak, hanem a tőlük különálló

szervezetnek számítja be.)

A JOGI SZEMÉLY TÍPUSAI – A jogi személy csak törvényben meghatározott típusban működhet.

E típuskényszer miatt nem hozható létre olyan új jogi személy forma, amit törvény nem szabályoz.

Magyarországon például nem alapítható „csendes társaság” vagy „betéti részvénytársaság”, mert

ezeket a típusokat – ellentétben például a német joggal – a magyar törvények nem ismerik.

114

SZEMÉLYEK

A jogi személyek körében a következő két csoport különíthető el egymástól.

a) A magánjogi jogi személyek, amelyek elsődlegesen a vagyonjogi forgalomban való

részvételük miatt igénylik az önálló személyiséget, mint például az egyesületek, alapítványok,

gazdasági társaságok, szövetkezetek. (A magánjogi jogi személyekről részletesebben a

későbbiekben szólunk.)

b) A közjogi jogi személyek, azaz az állami szervek (pl. Országgyűlés, Kormány, helyi

önkormányzatok), valamint az általuk létrehozott, illetve működtetett közintézetek (pl.

egyetemek, múzeumok, a Magyar Tudományos Akadémia).

AZ ÁLLAM JOGALANYISÁGA – Külön teszünk említést az állam jogalanyiságáról. Az államot a

jogállami reformokat megelőző szabályozás a jogi személytől elkülönülő jogalanyként definiálta. A

hatályos szabályozás szerint az állam a polgári jogi jogviszonyokban jogi személyként vesz részt,

és mint ilyen, más jogi személyekkel azonos elbírálás alá esik. Ennek azért van jelentősége, mert

az államot a polgári jogi szférában nem illetik meg többlet-jogosítványok, a többi jogalannyal

azonos helyzetben van. A polgári jogi jogviszonyokban az államot az állami vagyon

felügyeletéért felelős miniszter képviseli.

A polgári jogviszonyokból származó követelések teljesítése során – pl. egy költségvetési szerv

szerződésszegése miatti kártérítés esetében – az államot akkor is kötelezettség terheli, ha az adós

költségvetési szerv fedezet hiányában nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. Ennek a

rendelkezésnek azért van jelentősége, mert garanciát biztosít az államháztartás részét képező jogi

személyekkel szembeni követelések érvényesítéséhez.

A JOGI SZEMÉLY STÁTUSZA – A jogi személyek létrejöttének és megszüntetésének általános

feltételeit a Polgári Törvénykönyv szabályozza. A jogi személy létrehozásáról az azt alapító

személyek törvényben nevesített létesítő okiratban (például egyesület esetében alapszabályban,

korlátolt felelősségű társaság esetében társasági szerződésben) szabadon rendelkezhetnek,

szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg.

A jogi személy létrehozásának alapvető követelményei a következők:

- rendelkeznie kell más szervezet nevétől jól megkülönböztethető névvel,

- meg kell határozni a székhelyét (ez biztosítja a jogi személy elérhetőségét),

- meg kell nevezni a tevékenységét, illetve működésének célját (jogi személy minden olyan

tevékenységet folytathat, amelyet jogszabály nem tilt, vagy nem korlátoz),

- meg kell határozni működési időtartamát (jogi személy határozott vagy határozatlan időre is

alapítható),

- létre kell hozni az ügyvezetésre, döntéshozatalra és képviseletre alkalmas és jogosult

szervezetét,

- tagjaitól elkülönített vagyonnal kell rendelkeznie, továbbá

- létrehozásának alapvető feltétele az állami nyilvántartásba-vétel.

A jogi személy a típusnak megfelelő bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. Az egyesületeket,

alapítványokat a megyei, illetve fővárosi törvényszék, a cégeket a cégbíróság (a törvényszék

cégügyekben illetékes szervezeti egysége) veszi nyilvántartásba.

A jogi személy alapvető adatai (pl. a tagok neve, lakcíme, az induló vagyon mértéke) nyilvános

adatnak minősülnek, bárki számára hozzáférhetőek, megismerhetőek. (Ez alól kivételnek

minősülnek az egyesületi tagok személyére vonatkozó adatok, amelyek nem nyilvánosak.)

Kívülállók, pl. egy kft. üzleti partnere felé a bejegyzett tények megváltozása csak akkor hatályos, ha

a változást a nyilvántartásba bevezették.

A jogi személy alapítója vagy ahhoz később csatlakozott tagja alapításkor, vagy a tagsági jogok

keletkezésekor köteles a jogi személy részére vagyoni hozzájárulást teljesíteni. A tagok által

115

SZEMÉLYEK

biztosított vagyon tulajdonosává a jogi személy válik. Ez a vagyon biztosítja a szervezet

működéséhez szükséges kiadások fedezetét.

A tagok az őket megillető döntési jogköröket a valamennyi tagot magában foglaló testületben – pl.

közgyűlés, taggyűlés – gyakorolják, amely a jogi személy legfőbb döntéshozó szerve. Ez a testület

dönt a szervezet státusát érintő alapvető kérdésekben (megalakulás, a jogi személy képviselete,

átalakulás, megszűnés). A jogi személy csak úgy képes a társadalmi, üzleti életben részt venni, ha

van legalább egy természetes személy képviselője, aki a nevében jognyilatkozatot tesz, tehát jogot

szerez, kötelezettséget vállal (pl. szerződéseket köt, munkáltatói jogot gyakorol). A jogi személy

törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el, aki képviseleti jogát önállóan, vagy több

vezető tisztségviselő kinevezése esetén, az erre feljogosított személlyel együttesen gyakorolja.

Fontos garanciális szabály, hogy bármely tag kérheti a bíróságtól a jogi személy szervei által

hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő, vagy a létesítő okiratba

ütközik.

A jogi személyek jogszabályoknak megfelelő működése feletti törvényességi felügyeletet az azt

nyilvántartó bíróság látja el. A törvényességi felügyelet kizárólag a szervezet jogszerű működésére

vonatkozhat, és nem irányulhat a jogi személy döntéseinek gazdaságossági, célszerűségi

szempontból való felülvizsgálatára. A törvényességi felügyelet alapvető célja, hogy

jogszabálysértés esetén a bíróság rászorítsa a szervezetet a jogszabályszerű működésre. Ha a

törvényes működés helyreállítása érdekében tett intézkedések nem vezetnének eredményre, a

felügyeletet ellátó bíróság végső soron megszüntetheti a jogi személyt.

A jogi személyek „életében” bekövetkezhetnek a szervezet működését alapvetően befolyásoló ún.

státusváltozások. Ezek közé tartozik, ha a jogi személy más típusú jogi személlyé alakul át vagy

más jogi személyekkel egyesül, illetve több jogi személlyé szétválik. Ezekben az esetekben

jogutódlás történik, vagyis a megszűnő jogelőd szervezet jogai és kötelezettségei továbbra is

fennmaradnak, jogviszonyaiban „csak” alanyváltozás következik be, helyébe a jogutód jogi

személy lép.

A jogi személy jogutód nélkül szűnik meg, ha

a) határozott időre jött létre és ez az időtartam eltelt;

b) megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;

c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy

d) az arra jogosult szerv – pl. a bíróság törvénysértő működés miatt – megszünteti.

A megszűnés előfeltétele, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárásához szükséges eljárást

lefolytassák (pl. végelszámolás, felszámolás), továbbá a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból

törölje.

3. JOGI SZEMÉLYISÉG NÉLKÜLI JOGALANYOK

Jogszabály a jogi személyeken kívül egyéb szervezeteket is felruházhat polgári jogi

jogalanyisággal.

a) A társasház a tagok közös tulajdonában álló épületrészek fenntartása, felújítása, és a közös

tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A

társasházi tulajdonközösségének tehát célhoz kötött jogalanyisága van.

b) A polgári jogi társaság (pjt.) jogi személyiség nélküli jogalanynak tekinthető. A pjt. keretében a

tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy közös céljuk elérése érdekében együttműködnek, a

közös cél megvalósításához szükséges vagyoni hozzájárulást teljesítik és tevékenységük kockázatát

közösen viselik. A pjt. olyan mértékben válik el, önállósul a tagjaitól, amilyen mértékben a tagok

ebben a társasági szerződésben megállapodnak. Ugyanakkor „kifelé”, azaz harmadik személyekkel

szemben önálló, tagjaitól független jogalanyisággal nem rendelkezik.

c) A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és a külföldi vállalkozás magyarországi

kereskedelmi képviselete jogi személyiséggel nem rendelkező, speciális jogállású vállalkozások.

116

SZEMÉLYEK

2. FEJEZET – SZERVEZETI FORMÁK A MAGYAR GAZDASÁGBAN

1. ELSŐDLEGESEN NEM PROFITORIENTÁLT CÉLÚ SZERVEZETEK

A társadalom és a gazdaság minden szférájában fontos szerepet töltenek be azok a szervezetek,

amelyek az állami szervezetrendszer részeként valamilyen kötelező állami feladatot látnak el, vagy

a civil szervezetek, amelyek önként vállalt szociális, egészségügyi, sport, környezetvédelmi,

kulturális, oktatási stb. célok érdekében fejtik ki tevékenységüket. Ezek a szervezetek céljaik

megvalósítása érdekében üzletszerű (vállalkozási) tevékenységet csak az alapcéljukat nem

veszélyeztetve, másodlagos jelleggel folytathatnak.

Az elsődlegesen nem profitorientált célra alapított szervezetek közül a legfontosabbak a civil

szervezetek. Az egyesület, az alapítvány és a nonprofit gazdasági társaság szabályozását alapvetően

érinti az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és

támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civil törvény). Ez a jogszabály meghatározza,

hogy az előzőekben említett szervezetek milyen feltételek teljesítése esetén /pl. a törvényben

meghatározott tevékenységi kör ellátása, a gazdálkodás során elért eredménynek a közérdekű

tevékenységbe való visszaforgatása stb./ kérhetik a közhasznú szervezetként történő

nyilvántartásba vételüket. A közhasznú jogállás megszerzésének azért van jelentősége, mert az a

szervezet számára meghatározott – pl. adó- és illetékfizetési – kedvezményeket biztosít.

EGYESÜLET – Az egyesületre vonatkozó szabályokat a Ptk. és a már említett Civil törvény

tartalmazza. Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező jogi

személyiséggel rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra (pl.

kulturális, sport, szociális) jön létre. Nyilvántartott tagsággal rendelkezik, céljai elérésére szervezi

tagjai tevékenységét. Tagjai magánszemélyek és jogi személyek lehetnek.

Az egyesület a saját vagyonával önállóan gazdálkodik, üzletszerű gazdasági tevékenységet

azonban csak korlátozottan, az egyesületi cél megvalósítása érdekében folytathat. Tartozásaiért a

saját vagyonával felel, tagjai – a tagdíj megfizetésének túl – az egyesület tartozásaiért saját

vagyonukkal nem felelnek.

Egyesületi formában működnek a mezőgazdaság területén az agrár-érdekképviseleti szervezetek

(pl. MOSZ, MAGOSZ, AGRYA), a szakmaközi szervezetek (terméktanácsok), a

vadásztársaságok és horgászegyesületek, valamint a mezőgazdasági biztosító egyesületek.

ALAPÍTVÁNY – Az alapítvány az alapító – magánszemély vagy jogi személy - által az alapító

okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy.

Az alapító az alapító okiratban meghatározott célok megvalósításához szükséges vagyont az

alapítvány rendelkezésére bocsátja.

Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható, azonban céljai

megvalósítása érdekében, azok finanszírozására, az alapítvány gazdasági (vállalkozási)

tevékenységet is folytathat.

Az alapító okiratnak az általánosan kötelező elemeken túl – név, cél, székhely stb. – tartalmaznia

kell az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályait. Az alapítvány céljainak

megvalósításáról, vagyonának kezeléséről, képviseletéről az alapítók által kijelölt szerv a

kuratórium gondoskodik.

NONPROFIT GAZDASÁGI TÁRSASÁG – A nonprofit gazdasági társaság bár fogalmilag nem elkülönült

jogi személyként meghatározott szervezettípus, működésének jellemző vonásai miatt mégis itt

célszerű megemlíteni. Bármely gazdasági társasági formában – kkt., bt., kft., rt. – alapítható.

Létrejöhet úgy is, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság legfőbb szerve

117

SZEMÉLYEK

elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést. A tipikus gazdasági

társaságtól alapvetően különböző jellemzője, hogy tevékenységéből származó nyereség a tagok

között nem osztható fel, az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja.

A társaság nonprofit jellegét a gazdasági társaság cégnevében, a társasági forma megjelölésénél fel

kell tüntetni, a Civil törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén közhasznú jogállású is

lehet.

2. VÁLLALKOZÁSI FORMÁK (ÁTTEKINTÉS)

A vállalkozás alapvető jellemzője, hogy gazdasági tevékenységét üzletszerűen, azaz rendszeresen,

nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatatja.

A magyar gazdaságban a vállalati (vállalkozási) formák alapvető típusai a következők:

- őstermelő és őstermelők családi gazdasága,

- egyéni vállalkozó és egyéni cég,

- gazdasági társaságok,

- egyesülés,

- szövetkezet,

- erdőbirtokossági társulat,

- családi mezőgazdasági társaság minősítésű vállalkozás.

a) Az őstermelő és az őstermelők családi gazdasága nem rendelkeznek az önálló vállalkozási

formákra jellemző ismérvekkel. Működésüket alapvetően az adójogi szabályozás határozza meg,

illetve egyes mező- és erdőgazdasági földdel kapcsolatos jogviszonyok szempontjából van

jelentőségük.

b) Az egyéni vállalkozás természetes személy üzletszerűen folytatott gazdasági tevékenysége.

Gyorsan és költségmentesen létrehozható a legnagyobb számban működő vállalkozási forma. Az

egyéni cég 2010. január 1-jétől létrehozható olyan vállalkozási forma, amelyet az egyéni

vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy alapíthat. Az egyéni vállalkozóra és

egyéni cégre a 2009. évi CXV. törvény vonatkozik.

c) A gazdasági társaságok a piacgazdaság uralkodó vállalati formái. 2014. március 15-től a

társasági jog szabályozása a Polgári Törvénykönyv részévé vált.

A Ptk. az alábbi négy társasági formát szabályozza:

- közkereseti társaság,

- betéti társaság,

- korlátolt felelősségű társaság, és

- részvénytársaság.

Speciális gazdasági társasági forma az európai részvénytársaság (SE), amelyet külön jogszabály, a

2004. évi XLV. szabályoz.

d) Az egyesülést az új Ptk. – a korábbi szabályozással megegyezően – nem tekinti gazdasági

társaságnak, hanem ún. kooperációs társaságként nevesíti, amelyre egyébként a gazdasági

társaság közös rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyesülés jogi személyiséggel rendelkező,

koordinatív, érdekképviseleti jellegű társulási forma. Elsődleges célja a tagok gazdálkodásának

eredményességét elősegítő tevékenységek folytatása. Speciális egyesülési forma az európai

gazdasági egyesülés (EGE), amelyet a 2137/85/EGK rendelet, valamint hazai vonatkozásaiban a

2003. évi XLIX. törvény szabályoz.

e) A szövetkezetek piacgazdasági irányú szabályozása kevésbé volt sikeres, mint a gazdasági

társaságoké, ezért a 2000. évi CXLI. törvény, majd a 2006. évi X. törvény újraszabályozta. A

hatályos szabályozásukat – a gazdasági társaságokhoz hasonlóan – az új Ptk. tartalmazza. Speciális

118

SZEMÉLYEK

szövetkezeti forma az európai szövetkezet (SCE), amelyet az 1435/2003/EK tanácsi rendelet,

valamint hazai vonatkozásaiban a 2006. évi LXIX. törvény szabályoz.

f) Az erdőbirtokossági társulat olyan jogi személy, amelyet magánszemély erdőtulajdonosok

alapíthatnak az osztatlan közös tulajdonban lévő erdőterületeik szakszerű és hosszútávon

fenntartható, ún. tartamos gazdálkodásának biztosítására. A társulat alapszabálya rögzíti

- a tagok jogait és kötelességeit;

- az erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit;

- a vagyoni és az esetleges személyes közreműködés mértékének figyelembevételével a

jövedelemfelosztás módját;

- a társulat használatában álló ingatlanokkal (erdőterületekkel) kapcsolatos elővásárlási jog

gyakorlásának módját és eljárásrendjét.

Bár az erdőbirtokossági társulat nem gazdasági társaság, működésére a Ptk. gazdasági

társaságokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

g) Családi mezőgazdasági társaság. A családi mezőgazdasági társaság nem külön

vállalkozástípus, hanem az agrárszféra vállalkozásai számára biztosít speciális jogállást.

Közkereseti társaság, betéti társaság, legalább két taggal rendelkező korlátolt felelősségű társaság,

zártkörűen működő részvénytársaság, illetve szövetkezetet vagy erdőbirtokossági társulat

igényelheti ezt a minősítést, amennyiben

- a társaság tagjai egymással hozzátartozói láncolatban álló természetes személyek (vagyis

más jogi személy, illetve nem hozzátartozó nem lehet a társaság tagja), és

- kizárólag mező-, erdőgazdasági és ezeket kiegészítő tevékenységet végeznek.

Fontos korlátozó szabály továbbá, hogy egy személy nem lehet tag egynél több családi

mezőgazdasági társaságban.

A „családi mezőgazdasági társaság” minősítés nyilvántartásba vétellel jön létre, amelyről a

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara dönt. Ez az eljárás független a társaság cégjegyzékbe való

felvételétől, a cégbírósági bejegyzés tehát előfeltétele a regisztrációnak.

Az ilyen társaságok, mint családi gazdaságok előnyösebb helyzetben élhetnek előhaszonbérleti

jogukkal, mint más, nem családi tulajdonosi körben működő mezőgazdasági termelőszervezetek.

Ha a tagok később úgy döntenének, hogy már nem kívánnak megfelelni a törvényben rögzített

feltételeknek (például megszűnt a tagok hozzátartozói minősége, vagy nem csak mezőgazdasági

tevékenységet szeretnének végezni), a vállalkozás tovább működhet, de már a „családi

mezőgazdasági társaság” minősítés nélkül.

A minősítés megszerzése érdekében a társaság létesítő dokumentumában, vagy annak

módosításában rendelkezni kell arról, hogy a tagok átadják a családi mezőgazdasági társaságnak a

tulajdonukban lévő mező-, erdőgazdasági hasznosítású földek használatát, a termelőeszközöket és

az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat. A termőföld tulajdonjogát azonban az ilyen

vállalkozás sem szerezheti meg.

119

SZEMÉLYEK

3. FEJEZET – EGYESÜLETEK AZ AGRÁRGAZDASÁGBAN

1. AZ AGRÁREGYESÜLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI

Az egyesület alapításának és működtetésének szabályait a 2011. évi CLXXV. törvény szabályozza.

Eszerint az egyesület természetes és jogi személyek által, önkéntesen létrehozott szervezet, amely

az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának

elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy, elsődlegesen gazdasági

tevékenység folytatására azonban nem alapítható.

Az egyesület alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevéről, céljáról és székhelyéről,

valamint szervezetéről. Létrejöttéhez szükséges, hogy a székhely szerint illetékes megyei

törvényszék az egyesületet nyilvántartásba vegye. Az egyesületek felett a törvényességi

felügyeletet az ügyészség látja el.

Az egyesület a vagyonával önállóan gazdálkodik, tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok – a

tagdíj megfizetésén túl – az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek.

Az egyesületek érdekeinek képviselete és védelme érdekében területi (megyei) szövetségeket, a

területi szövetségek pedig országos szövetségeket hozhatnak létre. Ilyen pl. a Magyar Országos

Horgász Szövetség (MOHOSZ), Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV).

Az egyesület megszűnik, ha

- feloszlatását vagy más egyesülettel való egyesülését a legfőbb szerv kimondja, illetve

- az arra jogosult szerv (bíróság) feloszlatja, vagy megszűnését megállapítja.

Az agrárszférában a következő szervezetek működnek egyesületi formában:

- agrár-érdekképviseleti szervezetek;

- szakmaközi szervezetek (terméktanácsok);

- vadásztársaságok;

- horgászegyesületek

- mezőgazdasági biztosító egyesületek.

2. AGRÁR-ÉRDEKKÉPVISELETEK

A gazdasági érdekképviseleti szervezetek egyesületi formában működő társadalmi szervezetek.

Az Alaptörvény alapvető jogként ismeri el, hogy bárki gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme

céljából másokkal együtt érdekvédelmi szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.

A mezőgazdaságban működő legfontosabb érdekképviseletek a Mezőgazdasági Szövetkezők és

Termelők Országos Szövetsége /MOSZ/; a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége

/MAGOSZ/; valamint a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége /AGRYA/.

3. SZAKMAKÖZI SZERVEZETEK (TERMÉKTANÁCSOK)

A szakmaközi szervezet mezőgazdasági terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó

szervezetek és személyek által az egyesülési jog alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett,

és az agrárminiszter által elismert egyesület.

Egy ágazatban (termékpályán) csak egy szakmaközi szervezet ismerhető el, de a zöldséggyümölcs

termékpályán regionális szakmaközi szervezetek létrehozása is engedélyezhető. Az

elismert szakmaközi szervezethez az adott ágazat bármely szereplője csatlakozhat. Az elismert

szakmaközi szervezet piacszervezési, koordinációs és érdekképviseleti feladatokat lát el az adott

termékpályán, továbbá a működésével kapcsolatban éves tájékoztatási kötelezettsége van az

agrárminiszter felé.

120

SZEMÉLYEK

A szakmaközi szervezet az adott ágazatra vonatkozóan piacszervezési intézkedéseket rendelhet el.

Ezek irányulhatnak

a) szabvány szerződésminták kidolgozására;

b) a forgalmazási szabályok kialakítására, így különösen a minőségi minimumkövetelmények,

valamint a csomagolásra és a kiszerelésre vonatkozó minimumszabályok meghatározására;

c) az ökológiai gazdálkodás, az eredetmegjelölések, minőséget igazoló címkék és földrajzi

árujelzők használatára és a jelzések jogosulatlan használóival szemben fellépésre;

d) a termékek minőségének javítása érdekében az olyan új művelési módszerek megismertetésére,

amelyek lehetővé teszik a növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények

használatának csökkentését, biztosítják a talaj és a környezet védelmét;

e) ágazati promóciós (marketing) intézkedések megtételére.

A szakmaközi szervezet a miniszterrel emellett további megállapodásokat köthet egyes

piacszabályozási, vagy támogatások igénybevételéhez kapcsolódó feladatok ellátására. Fontos

azonban hangsúlyozni, hogy a szakmaközi szervezet közvetlenül nem vehet részt az adott

ágazathoz tartozó termékek előállításában, feldolgozásában vagy forgalmazásában.

Fontos garanciális szabály, hogy a szakmaközi szervezet piacszervező intézkedései nem okozhatnak

jelentős torzulást az adott termék piacán, így különösen

§ nem vezethet Magyarország területén a piacok bármilyen formában történő felosztásához (pl. a

termelők közötti földrajzi értelemben vett piacfelosztáshoz – ún. kartellhez);

§ nem vezethet a verseny jelentős torzulásához, és nem vonhatja maga után az árak rögzítését;

továbbá

§ nem teremthet megkülönböztetést és nem szüntetheti meg a versenyt a szóban forgó termékek

jelentős részére vonatkozóan.

A szakmaközi szervezetek tagjaik éves árbevétele arányában tagi befizetést írhatnak elő, mely

befizetéseket a szervezet köteles elkülönítetten kezelni, abból pénzügyi alapot képezni. Emellett

a szakmaközi szervezet piacszervezési hozzájárulást szedhet tagjaitól a piacszervezési

intézkedéssel kapcsolatos költségei fedezésére.

A szakmaközi szervezetek egyes közigazgatási-hatósági eljárásoknak is résztvevői, így például a

Vetőmag Szakmaközi Szervezet közreműködik a vetőmag-előállítási zárt körzetek létrehozására

irányuló eljárásban.

A termékpálya szakmaközi szervezete és más ágazati szakmai-érdekképviseleti szervek (pl. a

felvásárlók, feldolgozók érdekképviseleti szerveivel) a termékpálya vertikális működésének

elősegítése érdekében, így különösen a termékek felvásárlása, forgalmazása, ösztönző eszközök

alkalmazása, a már megtermelt termékek piacra jutási feltételei tárgyában, illetve a piaci helyzet

romlását előidéző magatartásoktól való tartózkodással összefüggő kérdésekben önszabályozó

megállapodást („ágazati etikai kódexet”) köthetnek. A megkötött megállapodás nyilvános és ahhoz

az érdekképviseletet ellátó szakmai vagy szakmaközi szervezetekhez nem tartozó további

termékpálya-szereplők írásos nyilatkozatban csatlakozhatnak.

A szakmaközi szervezet kérheti a bíróságtól a piacot súlyosan zavaró magatartás vagy

tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat jogellenességének megállapítását, a kifogásolt

magatartást tanúsító piaci szereplőnek a jogellenes magatartás alkalmazásától való eltiltását (actio

popularis eljárás). Emellett a saját tagjait érintő, jogellenes magatartásból eredő kárigény

érvényesítésére irányuló perben is eljárhat a károsult képviseletében.

121

SZEMÉLYEK

4. A VADÁSZTÁRSASÁG

A vadásztársaság, mint társadalmi szervezet, jogi személy. Legfőbb szerve a tagok összessége

alkotta közgyűlés/taggyűlés, amelyet legalább évente egyszer össze kell hívni, s amelynek

kizárólagos hatáskörébe tartozik:

• a társaság megalakulása, feloszlatása, egyesülés kérdésében való döntés,

• az alapszabály és a működési szabályzatok megállapítása és módosítása,

• éves költségvetés jóváhagyása, a végrehajtásról szóló beszámoló elfogadása,

• tisztségviselők 5 évre történő megválasztása, visszahívása,

• kizárás, fegyelmi büntetés kiszabása, más fegyelmi, etikai ügyekben való döntés

• vállalkozás létrehozása, eredményének jóváhagyása, feloszlás esetén a vagyonfelosztás,

• döntés szövetséghez való csatlakozásról, továbbá

• minden olyan ügyben, amelyet az alapszabály nem utal más testület vagy tisztségviselő

hatáskörébe.

Az ügyintéző, végrehajtó és szervező feladatokat a közgyűlés által választott tisztségviselőkből álló

elnökség (vagy intéző bizottság) látja el, melynek vezetője, s egyben törvényes képviselője az

elnök. Helyettesítését az adott vadásztársaság alapszabályának elnevezése szerint az alelnök, az

elnökhelyettes vagy a titkár látja el. Az elnökség tagjai közé sorolandó még a gazdasági vezető

(vagy pénztárnok), valamint a vadászmester (vagy fővadász). Természetesen tisztségviselő

elnökségi tag lehet az is, akit, illetőleg amely tisztséget az alapszabály annak minősít.

Az elnökség (vagy intéző bizottság) ügyrendjét, üléseinek gyakoriságát, az ülések napirendjét maga

határozza meg. Az üléseket az elnök vezeti és nyilvánosak, azon a társaság bármely tagja

tanácskozási joggal részt vehet. Az ülésen a döntéshez általában egyszerű szótöbbség szükséges.

A vadásztársaság és szervei, tisztségviselői tevékenységét a felügyelő bizottság (vagy ellenőrző

bizottság) kontrollálja Természetesen az alapszabály rendelkezése szerint más bizottság is

alakítható, illetve a közgyűlés eseti (ad hoc) bizottságot is létrehozhat.. E bizottságok a

közgyűlésnek számolnak be tevékenységükről, tagjaik választott tisztségviselők.

A társaságnak, mint szervezetnek működése, belső élete az alapszabályon túlmenően egyéb belső

szabályzatokban, mint pl. háziszabályzatban, működési, vadászati, számviteli, és ügyiratkezelési

szabályzatokban, adatkezelési szabályzatban, továbbá az etikai kódexben lefektetett elvek és az ott

rögzítettek szerint zajlik.

A vadásztársaság tagjai

- a Vadászkamara által kiadott vadászjeggyel rendelkező természetes személy alapító és rendes

tagok,

- jogi személyiségű szervezetek, és

- pártoló tagok (természetes és jogi személyek) lehetnek.

Tagsági viszonyt az alapító tagok az alakuló közgyűlésen, míg a rendes és jogi személyiségű tagok

képviselői és a pártoló tagok a működési szabályzatban meghatározott módon és feltételekkel

(pl.társasági tagok ajánlására) létesíthetnek.

A tagsági viszonnyal járó alapvető jogokat és kötelezettségeket az alapszabály és egyéb belső

szabályzatok tartalmazzák (pl. részvétel a társaság tevékenységében, a vadászaton, tisztségre való

választhatóság, közös tevékenységen belül kölcsönös tiszteleten alapuló etikus, felelősségteljes

magatartás tanúsítása, vadászhagyományok ápolása stb.).

A tagsági viszony megszűnik kizárással, a tag törlésével, kilépéssel, a tag halálával, jogi személy

megszűnésével, a társaság feloszlásával. Kizárni csak vadászati üggyel összefüggő fegyelmi

büntetésként, míg törléssel megszüntetni a tagsági viszonyt akkor lehet, ha a tag meghalt kilépett,

vadászjegyét, fegyvertartási engedélyét meghatározott időtartamot meghaladó időre jogerősen

122

SZEMÉLYEK

visszavonták, vagy anyagi kötelezettségének (pl. tagdíj befizetése) önhibájából felhívásra 30 napon

belül nem tett eleget.

Az egyesület taglétszámára vonatkozóan a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a

vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény közvetett szabályként akként rendelkezik, hogy az

illetékes megyeszékhely szerint kiemelt járási hivatal vadászati hatósága nem hagyja jóvá a

vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést, amennyiben nem biztosított, hogy a vadászterületen

egy vadászra legalább 100 ha vadászterület hányad jusson. Ez azt jelenti, hogy egy törvényi

minimum szerinti 3000 hektáros mértékű vadászterületet alapul véve egy vadásztársaságnak

maximum 30 alapító és rendes, valamint jogi személy tagja lehet olyan, aki vadászik is. Az ún.

pártoló tag szavazati joggal nem rendelkezik, tisztségre nem választható, a társaság

tevékenységében ugyan részt vesz, de az alapszabály rendelkezésétől függően például nem

vadászhat. A vadászterület nagysága sem növelhető tetszés szerint a társaság által, „hozzáigazítva a

taglétszámhoz”, mivel azt is a megyeszékhely szerint kiemelt járási hivatal vadászati hatósága

hagyja jóvá.

A társaság taglétszáma alsó határára a Vadásztársaságok Szövetsége 10 főt jelölt ajánlásában.

Ennek célszerűségi, szakmai okai vannak, ugyanakkor a taglétszám felső határára vonatkozó

korlátozást kimondó törvényi kitételt maga a vadászati törvény próbálja oldani, amikor

megfogalmazza, hogy a 100 ha/vadász feltételtől a vadászati hatóság eltérhet, amennyiben a

vadászati jog szakszerű gyakorlása és hasznosítása egyébként biztosítható.

A vadásztársaság a működéséhez, a megfogalmazott célok elérése érdekében vagyonnal (ingó,

ingatlan, értékpapír, berendezés, felszerelés, pénzeszköz, apport) önállóan rendelkezik. Folyó éves

gazdálkodását tekintve bevétele származik a bérvadásztatásból, a tagi egyszeri belépési díjból,

rendszeres tagsági díjból, különféle támogatásokból. Kiadásai között felsorolható a fizetett

szolgáltatási díjak, a vadászterület haszonbérleti díja, a mezőgazdasági és erdészeti vadkár, a

vadászati kár, adók és járulékok, tiszteletdíj, alkalmazotti munkabér és költségtérítés összegei.

5. A HORGÁSZEGYESÜLET

A horgászegyesületek egyesületi formában és meghatározott céllal létrejött, jogi személyiségű

önkéntes közösségek. Társadalmi jelenőségüket bizonyítja, hogy hazánkban mintegy 300.000

horgászegyesületi tagot tart nyilván a bejegyzett több mint 1100 szervezet.

A horgászegyesületek legfőbb szerve a közgyűlés, de a jelentős taglétszámú egyesületek

dönthetnek úgy is, hogy küldöttközgyűlést tartanak. Ebben az esetben a küldötteket a teljes jogú

tagok választják, akik egyben az egyes tisztségekre is választhatóak.

Az egyesület tényleges szakmai munkáját a vezetőség irányítja, melynek tagjai az elnök, az alelnök,

a titkár, a gazdasági vezető, a felügyelő bizottság elnöke, az ellenőrzési csoport (halőrök) vezetője,

a halászmester, valamint a versenybizottság vezetője. Mivel a tisztségviselők pontos köre nincs

törvényileg szabályozva, az egyes horgászegyesületeknél találkozhatunk további, illetve más

elnevezésű, de az alapszabályban meghatározott feladat- és hatáskörrel rendelkező

tisztségviselőkkel is.

Az alapszabály megalkotása során lehetőségük van a horgászegyesületeknek arra, hogy a

tevékenységi körükre nézve az egyesületekre vonatkozó általános törvényi előírásoknál jóval

szigorúbb feltétel- és követelményrendszert határozzanak meg tagjaik számára. A teljes jogú

tagsági viszony mellett létesíthető teljes jogú kedvezményezett (pl. a horgász házastársa, nyugdíjas

tag) és ifjúsági tagi jogviszony is. Emellett más jogi személy szervezet, illetve nem magyar

állampolgár tagsági viszonya is engedélyezett. A jogszerű horgászat nincs életkorhoz kötve, ezért

az egyesületi tagokat az ifjúsági tagokra vonatkozó esetleges korlátozások (pl. tisztségviselővé

válaszhatóságuk) kivételével egyenlő jogok illetik meg.

123

SZEMÉLYEK

Az egyesületi tag jogosult

- a horgászegyesületen keresztül a törvényi előírások szerinti az állami horgászjegyet igényelni,

illetve megvásárolni;

- állami horgászjegy birtokában területi engedélyt váltani és az engedélyen feltüntetett

vízterületen horgászni;

- az egyesület, ill. más horgászszervezetek által fenntartott horgásztanyákat, felszereléseket

tagsági alapon ingyenesen, vagy díjfizetés mellett igénybe venni;

- az egyesület által szervezett oktatásokon, előadásokon, horgászversenyeken, táborokban,

horgásztúrákon és más rendezvényeken részt venni;

- egyesületi közgyűlésen tanácskozási, indítványtételi, szavazati joggal részt venni.

A horgászegyesületi tagok kötelessége

- az alapszabályt, a közgyűlés és az egyesület vezető szerveinek határozatait megtartani;

- védeni az egyesület tulajdonát;

- a megállapított tagdíjat és egyéb díjakat az előírt határidőig megfizetni;

- az egyesület közgyűlésén részt venni;

- a horgászatra vonatkozó jogszabályokat, az országos horgászrendet és az egyes vízterületekre

vonatkozó további korlátozó intézkedéseket, valamint a Közgyűlés által elfogadott helyi

horgászrendet megtartani és megtartatni;

- a fogási naplót az előírások szerint vezetni és határidőre az egyesületnek leadni;

- a természet és a vizek tisztasága felett őrködni és a vízszennyezéseket haladéktalanul az

egyesület vezetőségével közölni.

A horgászegyesület vagyonával önállóan gazdálkodik, tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok

– a tagdíj megfizetésén túl – az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek.

A horgászegyesület megszűnik, ha

- feloszlatását vagy más egyesülettel való egyesülését a közgyűlés, mint legfőbb szerv kimondja,

illetve

- az arra jogosult szerv (a megyei bíróság) törvénysértő működés miatt feloszlatja, vagy

megszűnését megállapítja.

A horgászegyesületek az érdekvédelmi feladatok ellátására hozták létre területi (megyei)

szövetségeiket, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetséget (MOHOSZ). Az országos

szövetség kiemelten foglalkozik a környezet- és természetvédelemmel, a horgászifjúság nevelésével

(országos ifjúsági táborok szervezésével), a horgászetika fejlesztésével. A MOHOSZ közvetlenül

felelőse és szervezője a magyar hivatalos horgász versenysportnak.

6. MEZŐGAZDASÁGI BIZTOSÍTÓ EGYESÜLET

Mezőgazdasági biztosító egyesületet mezőgazdasági alaptevékenységet folytató természetes vagy

jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei hozhatnak létre a

mezőgazdasági termelés kockázatainak biztosítására. A biztosító egyesület olyan önkéntesen

létrehozott szervezet, amely

- kizárólag saját tagjai részére (azaz a kölcsönös öngondoskodás jegyében),

- nyereségérdekeltség nélkül (nonprofit jelleggel)

a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási események (pl. fagykár, belvízkár)

bekövetkezése esetében nyújt szolgáltatást.

Létrehozáshoz az alapszabály megalkotása, legalább tíz alapító tag és egymillió forint induló

tőke szükséges, amelyet állami támogatás egészít ki.

124

SZEMÉLYEK

4. FEJEZET – ÖNFOGLALKOZTATÓ GAZDÁLKODÁSI FORMÁK

1. AZ AGRÁRÜZEM MŰKÖDTETÉSÉNEK SZERVEZETI KERETEI

Az agrárüzem egy mezőgazdasági termelő által vezetett, közös gazdasági célt szolgáló

termelőegységek (termőföld, gépek, állatállomány stb.) összessége. Ezeket az erőforrásokat nem

feltétlenül szükséges gazdasági társasági formában vagy vállalkozóként működtetni, helyette

lehetőség van jóval egyszerűbb formában, őstermelőként, illetve őstermelők családi gazdasága

keretében működtetni.

1.1. MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐ

Mezőgazdasági őstermelőnek minősül az a 16. életévét betöltött, e tevékenységére nézve nem

egyéni vállalkozó magánszemély, aki saját gazdaságában mezőgazdasági és elsődleges

feldolgozású élelmiszeripari termékelőállítást, illetőleg ezekhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet

végez. Felhívjuk a figyelmet, hogy a mezőgazdasági őstermelő – e tevékenysége mellett – egyéni

vállalkozó, vagy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja is lehet, de az őstermelői

tevékenységet nem folytathatja párhuzamosan egyéni vállalkozóként is.

ŐSTERMELŐI NYILVÁNTARTÁS – Az állam elsődleges célja a mezőgazdasági termelést folytató

gazdálkodók nyilvántartása. Ennek a célnak az érvényesítése érdekében az őstermelő

tevékenysége igazolása korábban őstermelői igazolvánnyal volt lehetséges.

Az őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására

alkalmas, hitelesített hatósági igazolvány volt, amely tanúsította, hogy a megnevezett személy

mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytat, és jogosult a személyi jövedelemadó törvénynek

(Szja törvény) a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó rendelkezései szerinti kedvezményes

adózásra. Az őstermelői igazolvány 2016-tól kártya formátumú okiratként került kibocsátásra.

2021. január 1-től azonban megszűnt az őstermelői igazolvány, ami helyett az őstermelők egyedi

azonosítása a FELIR kódszámuk alapján történik. A FELIR az élelmiszerlánc-felügyeleti

információs rendszer, amelyet a NÉBIH üzemeltet, de az őstermelői regisztrációt az Agrárkamara

végzi. A FELIR egy olyan közhiteles nyilvántartás, amelyben az őstermelőkre (és más

mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozásokra) vonatkozó nyilvános adatok megtalálhatók,

és szükség esetén leellenőrizhetők.

A magánszemélynek az őstermelői nyilvántartásba vételhez adatnyilvántartó lapot kell kitöltenie

és ezen a lapon nyilatkozatot köteles tenni az agárkamarai ügyintézőnek (falugazdásznak) a

következőkről:

- rendelkezik olyan saját gazdasággal, amely alkalmas mezőgazdasági termelés és értékesítés

végzésére;

- rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök, a termelés szervezése és a termelés

eredményének felhasználása felett;

- folyamatosan és személyesen részt vesz a gazdaság, a termelési eszközök működtetésében.

A nyilatkozatnak tartalmaznia kell továbbá a saját termeléshez rendelkezésre álló (saját és bérelt)

földterületek helyét, nagyságát művelési áganként, vetésszerkezetét, valamint az állattartását és az

állattartásra alkalmas épületek adatait.

Az őstermelői tevékenység végzéséhez a bevételek nyilvántartására szolgáló értékesítési betétlap

kapcsolódik, amelynek igénylése azonban 2021. január 1-jétől már nem kötelező. Amennyiben az

őstermelő egyéb számviteli alapnyilvántartást nem kíván vezetni, a tevékenysége ellenértékeként

megszerzett bevételeket azonban továbbra is az erre rendszeresített értékesítési betétlapra kell

feljegyeznie. A kifizető (pl. felvásárló) alkalmanként, a mezőgazdasági őstermelő pedig a kifizető

125

SZEMÉLYEK

által fel nem jegyzett bevételeit negyedévente összevontan köteles bejegyezni, majd az év végén

összesíteni és lezárni.

ŐSTERMELŐI TEVÉKENYSÉGEK – Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját

gazdaságban történő

a) növénytermesztés,

b) kertészeti termesztés,

c) állattenyésztés és -tartás,

d) vad- és halgazdálkodás,

e) erdőgazdálkodás,

f) szaporítóanyag-termesztés, továbbá

g) az ezekhez kapcsolódó következő kiegészítő tevékenységek:

- falusi és agroturizmus,

- kézművesipari tevékenység,

- takarmány-előállítás,

- mezőgazdasági alapanyagból történő élelmiszer-előállítás,

- fűrészáru-feldolgozás,

- dohányfeldolgozás,

- a mező-, erdőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati

eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszercélú feldolgozása,

- bioüzemanyag-előállítás,

- saját előállítású termékek közvetlen termelői értékesítése, valamint

- mező- és erdőgazdasági szolgáltatásnyújtás,

amennyiben az ezekből származó bevétel nem haladja meg az őstermelői éves árbevétel

25%-át.

Az élelmiszer-előállító őstermelőnek a vásári és piaci árusítási célú termék-előállítási

tevékenységét a gazdaság helye szerint illetékes járási állategészségügyi hatóságnak írásban be

kell jelentenie. Állati eredetű termékek előállítása, illetve feldolgozása esetén a járási hatósági

állatorvos az őstermelőnél helyszíni szemlét végez és igazolást állít ki arról, ha a gazdaság

megfelel az állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai előírásoknak. Az igazolás egy évig érvényes,

és a termelőnek az árusítás helyén folyamatosan magánál kell tartania.

Az élelmiszer-előállító őstermelő vásári és piaci árusítás keretében kizárólag a saját

gazdaságában előállított termékeket árusíthatja a helyi piacon vagy saját gazdaságában. Fontos

szabály, hogy a rendszeresen árusító őstermelőnek számla (nyugta) adási kötelezettsége van,

melyhez adószámot is igényelnie kell. Az őstermelői árusítás mennyiséghez kötött tevékenység,

például hetente legfeljebb 200 liter tejet, 40 kg tejterméket, 500 darab tojást, 100 kg gombát

értékesíthet.

A NÉBIH a FELIR őstermelői nyilvántartásában rögzített tények és adatok ellenőrzése során

jogosult:

- a mezőgazdasági őstermelő által értékesíteni kívánt termék származását ellenőrizni,

- az értékesítésre szánt termékek köre és az értékesítés helyén lévő termékek egyezőségét

ellenőrizni (pl. állati terméket árusít piacon, miközben a nyilvántartás szerint nem is tart

állatot),

- az őstermelő által értékesíteni kívánt termék mennyiségét és az őstermelő saját gazdasága

adatait összevetni (pl. 5 tonna búzát értékesített, miközben csak egy 1000 m 2 -es zártkerti földet

használ).

A NÉBIH az őstermelői tevékenység nem jogszerű folytatásának megállapítása esetén bírságot

szabhat ki, elrendeli a jogellenesen forgalmazott termék forgalomból való kivonását és

megsemmisítését, valamint a mezőgazdasági őstermelőnek a tevékenységtől történő eltiltását

legfeljebb öt évig terjedő időtartamra.

126

SZEMÉLYEK

AZ ŐSTERMELŐK SPECIÁLIS ADÓZÁSI SZABÁLYAI – Az őstermelők kedvezményes adózási módok

közül választhatnak.

Ha az őstermelői tevékenységből származó bevétel az éves minimálbér felét (2021-ben 1.004.400

forintot) nem haladja meg, akkor ezen bevétel után jövedelemadót nem kell fizetni, és ha a

gazdálkodónak más adóköteles jövedelme nem volt (mert pl. nyugdíjas), akkor adóbevallást sem

kell készítenie.

Akinek az őstermelői tevékenységéből az adott évben megszerzett bevétele nem haladja meg az

éves minimálbér tízszeresét (2021-ben 20.088.000 forintot), átalányadózást választhat. Ebben az

esetben csak a bevételek gyűjtése kötelező. Az átalányadó alapját a bevételből úgy számítják ki,

hogy a bevétel 90 százalékát vélelmezett költséghányad címén levonják, majd a maradék összeget

tekintik a személyi jövedelemadó alapjának. (2021-ben az adóalap 15%-a a fizetendő személyi

jövedelemadó mértéke.) Az átalányként levont költségeket számlával nem kell igazolni. További

kedvezmény, hogy az éves minimálbér ötszöröséig (2021-ben 10.044.000 Ft bevételig) az

átalányadót nem kell megfizetni, vagyis csak a 10.044.000 Ft és a 20.088.000 Ft közötti bevételi

sávban kell az átalányadóval számolni.

Átalányadózás helyett, illetve az éves minimálbér tízszeresét meghaladó bevétel felett választható a

tételes költségelszámolás. Ebben az esetben a költségszámlákat is gyűjteni kell, az adó alapja pedig

az éves bevétel és a számlával igazolt költségek különbözete lesz. Az őstermelő ilyen esetben 100

ezer forintos őstermelői adókedvezményt vehet igénybe, vagyis a fizetendő adójából ezt az

összeget levonhatja.

A hatályos szabályozás szerint a mezőgazdasági őstermelő önfoglalkoztatónak minősül, így be kell

fizetnie a jogszabályban előírt mértékű szociális hozzájárulási adót, valamint a

társadalombiztosítási járulékokat, így az egészségbiztosítási, valamint a nyugdíjjárulékot is. A

mezőgazdasági őstermelők azonban az általános szabályokhoz képest kedvezményes mértékű

járulékfizetésre kötelezettek.

1.2. ŐSTERMELŐK CSALÁDI GAZDASÁGA

Az őstermelők családi gazdasága olyan gazdálkodási forma, amely

- mező- és erdőgazdasági hasznosítású földterületek tulajdonán, haszonbérletén vagy más

jogcímen történő használatán,

- az ahhoz tartozó ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági

berendezés, felszerelés, gép, állatállomány) hasznosításán, továbbá

- legalább két, egymással hozzátartozói láncolatban álló mezőgazdasági őstermelő tag

termelő tevékenységén alapul, amelyet saját gazdaságukban közösen, valamennyi tag

személyes közreműködésén alapulva, összehangoltan végzik.

Egy mezőgazdasági őstermelő egyidejűleg csak egy őstermelők családi gazdaságának lehet tagja.

Az őstermelők családi gazdasága jogi értelemben egy polgári jogi társaság, de nem cég, és nem

minősül gazdasági társaságnak sem. A tagok vagyonától elkülönült, önálló vagyonnal nem

rendelkezik. A családi gazdaság tagjai által az együttműködésükhöz szükséges, és a tagok közös

rendelkezésére bocsátott „vagyoni hozzájárulás” a tagok közös használatába kerül ugyan, de az nem

válik a családi gazdaság tulajdonává.

Az őstermelők családi gazdasága nyilvántartásba vételéről egy formanyomtatvány és az alapítási

szerződés benyújtásával az Agrárkamara dönt. A nyilvántartásba vétel során meg kell jelölni a

családi gazdaság képviselőjét, aki a gazdaság tevékenysége körében szerződéseket köthet. Fontos

azonban kiemelni, hogy a gazdaságban előállított termékek értékesítése során minden tag önállóan

eljárhat a többi tag nevében is. A tagok a családi gazdaság nyereségében és veszteségében

egyenlően osztoznak, de az alapító szerződésben ettől eltérő arányokat is megállapíthatnak. Az

elosztás alapulhat akár a személyes közreműködés mértékén is, vagyis hogy az egyes tagok milyen

127

SZEMÉLYEK

jellegű és időtartamú munkával vesznek részt a családi gazdaság működtetésében. A családi

gazdaság tagjai őstermelőként továbbra is önfoglalkoztatók, vagyis nem állnak munkaviszonyban

a családi gazdasággal. A családi gazdaság nem adóalany, adózásra a tagok saját bevételrészük

mértékéig az őstermelői adózás és járulékfizetés szabályai szerint kötelezettek.

A tagsági jogviszony megszűnik a tag halála, a mezőgazdasági őstermelői nyilvántartásból történő

törlése, a saját döntésén alapuló kilépése, a hozzátartozói minőségének megszűnése esetén, valamint

akkor is, ha olyan tag tagsági jogviszonya szűnik meg, aki „összekötötte” a tagot a hozzátartozói

láncolattal.

Egy tag halála esetén az elhunyt mezőgazdasági őstermelő tag örököse a többi tag hozzájárulásával

a jogelőd helyébe léphet, ha a tagokkal hozzátartozói láncolatban áll. Azonban 60 napon belül el

kell számolni azzal a taggal vagy örökösével, akinek a tagsági jogviszonya megszűnik. A tag által

átadott mező-, erdőgazdasági hasznosítású földek, valamint mezőgazdasági termelőeszközök közös

használatát így meg kell szüntetni. Maga a családi gazdaság azonban ettől még fennmaradhat,

feltéve, hogy a tagok száma legalább két fő marad.

Bármilyen, a családi gazdaság összetételét, a képviselő személyének módosulását vagy a

hozzátartozói viszonyban bekövetkezett változást 15 napon belül be kell jelenteni az

Agrárkamarának, ahol elvégzik annak a nyilvántartásban való átvezetését, törlését.

2. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ

2010. január 1-jén lépett hatályba az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi

CXV. törvény. A jogszabály alapvető célkitűzése, hogy csökkentse az egyéni vállalkozások

adminisztratív terheit, tevékenységüket megkönnyítse és az egyéni cég, mint önálló vállalkozási

forma megteremtésével elősegítse az egyéni vállalkozók cégalapítását.

Először az egyéni vállalkozóra, majd azt követően az egyéni cégre vonatkozó szabályokat tekintjük

át.

a) Egyéni vállalkozó az a természetes személy, aki üzletszerű gazdasági tevékenységét

Magyarországon letelepedés keretében, vagyis ténylegesen és tartósan erre a célra

rendszeresített létesítményben (pl. irodában, üzletben) gyakorolja.

Üzletszerűnek a rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági

kockázatvállalás mellett folytatott tevékenység minősül.

Egyes gazdasági tevékenységekre – adójogi és egyéb vonatkozások miatt – nem az egyéni

vállalkozóra vonatkozó törvény, hanem külön jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebbe a

körbe tartozik az előzőekben ismertetett mezőgazdasági őstermelői, továbbá a magán-állatorvosi,

az ügyvédi, a szabadalmi ügyvivői, a közjegyzői és az önálló bírósági végrehajtói tevékenység.

b) Egyéni vállalkozás folytatására a magyar, illetve uniós állampolgárokon kívül a külön

jogszabályi feltételeknek megfelelő, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi vagy hontalan

természetes személyek is jogosultak.

Nem lehet egyéni vállalkozó,

- aki cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes,

- akit a közélet tisztasága elleni, gazdasági vagy vagyon elleni bűncselekmények miatt jogerősen,

végrehajtandó szabadságvesztésre ítéletek,

- akit szándékos bűncselekmény miatt jogerősen egy évet meghaladó végrehajtandó

szabadságvesztésre ítéletek,

- aki egyéni cég vagy gazdasági társaság korlátlan felelősségű tagja.

c) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdéséhez – a korábbi szabályozástól eltérően – nem

engedély, hanem bejelentés szükséges. A bejelentést elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül, az

erre a célra rendszeresített elektronikus űrlapon kell megtenni. A bejelentés a járási

128

SZEMÉLYEK

kormányhivatalok által működtetett okmányirodákban (kormányablakoknál) mint eljáró

hatóságnál személyesen is kezdeményezhető. Ebben az esetben a hatóság a még ügyfélkapuval

nem rendelkező ügyfél számára ingyenesen ügyfélkaput hoz létre. A bejelentés – a vállalkozó

székhelyétől függetlenül – bármely kormányablaknál megtehető.

Ha a bejelentő az űrlapot megfelelően töltötte ki, az ún. egyablakos rendszer keretében a

hatóságok között elektronikus kommunikáció kezdődik, amelynek eredményeként az egyéni

vállalkozó adószámot és statisztikai számjelet kap, majd bejegyzésre kerül az egyéni vállalkozók

nyilvántartásába.

A bejegyzésre akkor is sor kerül, ha az egyéni vállalkozó előzetes engedély- vagy bejelentésköteles

(pl. speciális végzettséghez, képesítéshez vagy más feltételhez kötött) tevékenységet akar

folytatni. A tevékenység végzését azonban a vállalkozó ilyen esetben csak az előzetes engedély

(bejelentés) birtokában kezdheti meg. A tevékenységet előzetesen engedélyező felügyelő hatóság

köteles erről a körzetközponti jegyzőt értesíteni.

d) Az egyéni vállalkozók nyilvántartását a Belügyminisztérium nyilvántartások vezetéséért

felelős helyettes államtitkára vezeti. A nyilvántartásba-vételről az egyéni vállalkozó igazolást

kap, tevékenységét ennek birtokában kezdheti meg. Az igazolás tartalmazza a bejelentés

időpontját, a vállalkozó székhelyét (telephelyét, fióktelepét), fő- és egyéb tevékenységeit,

adószámát, statisztikai számjelét, egyéni vállalkozói nyilvántartási számát. A nyilvántartás

legfontosabb adatait a Belügyminisztérium az interneten folyamatosan bárki számára

ingyenesen elérhetővé tenni.

A nyilvántartásba-vételre és az igazolás kiadására az elektronikus ügyintézés és a hatóságok közötti

elektronikus kommunikáció révén azonnal, percek alatt sor kerül. Az egyéni vállalkozó tehát

gyakorlatilag a regisztrációját követően megkezdheti tevékenységét.

A bejelentési eljárásért (ideértve a változás-bejelentést és a megszűntetést is) illetéket vagy díjat

nem kell fizetni.

Az egyéni vállalkozásra vonatkozó korábbi szabályozástól eltérően a hatályos szabályozás szerint

az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása nem kötelező. Amennyiben azonban az egyéni

vállalkozó úgy ítéli meg, hogy ez számra előnyt jelent, működését segítheti, annak kiállítását illeték

megfizetése mellett az okmányirodánál vagy az ügyfélkapun keresztül bármikor kezdeményezheti.

e) Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért korlátlanul,

tehát teljes vagyonával felel. Tevékenységét több telephelyen, illetve fióktelepen is végezheti, a

szükséges képesítési követelményeknek azonban mindegyik telephelyen meg kell felelnie. E

követelményeknek akkor is eleget tesz, ha a szükséges képzettséggel rendelkező közreműködőt –

alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, szakiskolai, szakközépiskolai tanulót – foglalkoztat.

Az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenysége során az „egyéni vállalkozó” vagy ennek „e.v.”

rövidítését és nyilvántartási számát neve mellett minden esetben köteles feltüntetni.

A tevékenységét csak átmenetileg megszüntetni kívánó egyéni vállalkozó (pl. idényjellegű

vállalkozás vagy hosszabb külföldi út miatt) tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb két

évig szüneteltetheti. A szünetelés bejelentését követően annak tartama alatt egyéni járulékfizetési

kötelezettsége szünetel, ez idő alatt egyéni vállalkozóként jogosultságokat nem szerezhet,

kötelezettségeket nem vállalhat.

f) Az egyéni vállalkozó tevékenységre való jogosultság megszűnik

- ha a tevékenységének megszűntetését bejelenti,

- ha egyéni céget alapított,

- halála esetén,

129

SZEMÉLYEK

- cselekvőképességének korlátozását vagy cselekvőképtelenségét kimondó jogerős bírósági

határozat esetén,

- az adóhatóság adószám törlését kimondó jogerős határozata esetén.

Az előzőekben felsorolt esetekben az egyéni vállalkozó nyilvántartását vezető szerv törli az egyéni

vállalkozót a nyilvántartásból.

Az eljáró hatóság az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtiltja, ha

- a tevékenység megkezdését vagy folytatását kizáró ok áll fenn,

- a szünetelés megkezdését követően két év eltelt és az egyéni vállalkozó nem intézkedett a

vállalkozás folytatása vagy megszűnése iránt,

- egyetlen tevékenységét sem végzi jogszerűen.

A vállalkozói tevékenység folytatásának megtiltásáról hozott határozatának végrehajthatóságáról az

eljáró hatóság haladéktalanul értesíti a nyilvántartást vezető szervet, amely az egyéni vállalkozót a

nyilvántartásból törli.

3. AZ EGYÉNI CÉG

A 2009. évi CXV. törvény – azon kívül, hogy az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket

újraszabályozta –, 2010. január 1-jétől egyéni cég megnevezéssel vállalkozási forma létrehozását

is lehetővé teszi.

a) Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által

alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba való

bejegyzéssel jön létre.

Egyéni céget kizárólag az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy

alapíthat. A vállalkozó választhat, hogy tevékenységét egyéni vállalkozóként vagy egyéni

cégként kívánja végezni. Ha már működő egyéni vállalkozó alapít egyéni céget, az alapítót törölni

kell az egyéni vállalkozói nyilvántartásból, így az addig egyéni vállalkozóként tevékenykedő

természetes személy azt követően már csak egyéni cég keretében végezheti tevékenységét.

Az egyéni cég önálló jogképességgel rendelkezik, vagyis cégneve alatt jogokat szerezhet és

kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és

perelhető. Az egyéni cég vagyona elkülönül az alapító tag magánvagyonától.

Az egyéni cégnek a törvényben meghatározott kivétellel (pl. gondnokság alá helyezés miatt)

kizárólag egy tagja lehet, továbbá egy természetes személy kizárólag egy egyéni cégnek lehet a

tagja.

Az egyéni cégre és tagjára az egyéni cégre vonatkozó törvényben nem szabályozott kérdésekben a

Polgári Törvénykönyv jogi személyre vonatkozó általános szabályait és a gazdasági társaságok

közös szabályait kell megfelelően alkalmazni.

b) Az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által

ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak alá kell írnia.

Az alapító okirat a 2006. évi V. tv. (Cégeljárási törvény) mellékletében található szerződésminta

kitöltésével is elkészíthető.

Az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tőkével alakul. A jegyzett tőke összegét

a tag határozza meg. Ha a jegyzett tőke összege a kétszázezer forintot nem haladja meg, azt csak

pénzbeli hozzájárulásként, ha a kétszázezer forintot meghaladja, pénzbeli és nem pénzbeli

hozzájárulásként (apportként) egyaránt teljesíthető. Mind a pénzbeli, mind a nem pénzbeli

hozzájárulást az egyéni cég alapításakor kell rendelkezésre bocsátani.

130

SZEMÉLYEK

Az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül –

bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak.

Az egyéni cégre, valamint az egyéni cég tagjára vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok,

tények és adatok nyilvánosak.

Az egyéni cég feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el.

c) A tag az egyéni cég tőkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért korlátlan felelősséggel

tartozik, ennek értelmében, ha az egyéni cég vagyona a követeléseket nem fedezi, a tag saját

vagyonával korlátozás nélkül köteles helytállni.

Az egyéni cég nevében az „ec.” rövidítést fel kell tüntetni.

d) Mivel az egyéni cég egyszemélyes vállalkozás, a tag dönt minden olyan kérdésben, ami a

gazdasági társaságok esetében a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. Az egyéni cég ügyvezetését a

tag vagy a tag által kijelölt személy látja el.

A hatósági engedélyhez (bejelentéshez) valamint a képesítéshez kötött tevékenységek

megkezdésére, végzésére az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

e) Az egyéni cég a Ptk. szabályainak alkalmazásával bármely gazdasági társasággá átalakulhat.

Az egyéni cég jogutód nélküli megszűnésének esetei a következők:

- az alapító okiratban meghatározott időtartam eltelt vagy más megszűnési feltétel megvalósult,

- elhatározza jogutód nélküli megszűnését,

- a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja,

- a bíróság felszámolási eljárás során megszűnteti.

Az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás és a csődeljárás szabályait is alkalmazni kel

131

AGRÁRJOG

SZEMÉLYEK ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Mit jelent a természetes személy jogalanyisága, jogképessége és cselekvőképessége?

▢ Mutassa be a jogi személyek típusait, sajátosságait! Milyen jogi személyiség nélküli

jogalanyokat ismer?

▢ Különítse el a profitorientált és elsődlegesen nem profitorientált szervezeti formákat, mutassa be

jellemző típusait!

▢ Mutassa be a mezőgazdaságban működő szakmai egyesületek működését, feladatait!

▢ Ismertesse a mezőgazdasági őstermelői és családi gazdálkodói státus létrehozásának és

működtetésének feltételeit!

▢ Mutassa be az egyéni vállalkozóra és az egyéni cégre vonatkozó szabályozást!

AJÁNLOTT IRODALOM A SZEMÉLYEK CÍMŰ RÉSZHEZ – (1) SÁRKÖZY Tamás (szerk.): A jogi személy

Az új Ptk. magyarázata II. HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2013. 442 p. – (2) KECSKÉS László: A személyek

joga Dialóg-Campus Kiadó, Pécs 2010. 460 p. – (3) PÁZMÁNDI Kinga (szerk.) Üzleti jog az új Polgári

Törvénykönyv után Typotex Kiadó, Budapest 2014. 318 p. – (4) SÁRKÖZY Tamás: A jogi személy

elméletének átalakulása Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1985. 464 p. – (5) LEPSÉNYI Mária-

MATLNÉ KISARI Erika-FARKAS Alexandra: Őstermelők adózása SALDO Kiadó, Budapest 2013. 192 p. – (6)

SÁRKÖZY Tamás: A magyar társasági jog Európában HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2001. 422 p. – (7) PAPP

Tekla: Az Európai Unió társasági jogi normái SZTE, Szeged 2005. 54 p. – (8) NOCHTA Tibor: A magánjogi

felelősség útjai a társasági jogban Dialóg-Campus Kiadó, Pécs 234 p. – (9) MISKOLCZI BODNÁR Péter

(szerk.): Európai társasági jog KJK-KERSZÖV, Budapest 2004. 416 p. – (10) SÁRKÖZY Tamás: Szervezetek

státusjoga az új Ptk. alapján HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2013. 252p. – (11) SÁNDOR István: A társasági

jog története Nyugat-Európában Complex Kiadó, Budapest 2005. 332 p.

Ajánlott honlapok:

- http://www.e-cegjegyzek.hu/

- https://e-justice.europa.eu/content_find_a_company-489-hu.do

- birosag.hu/allampolgaroknak/civil-szervezetek/civil-szervezetek-nevjegyzeke-kereses,

- www.nyilvantarto.hu/evny-lekerdezo

- http://cegkozlony.hu/

- http://e-beszamolo.im.gov.hu/

- http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk1

FELHASZNÁLT FONTOSABB JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE – (1) 2013. évi V. törvény a Polgári

Törvénykönyvről – (2) 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a

végelszámolásról – (3) 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről – (4) 2006.

évi X. törvény a szövetkezetekről – (5) 2006. évi LXIX. törvény az európai szövetkezetről – (6) 2004. évi

XLV. törvény az európai részvénytársaságról – (7) 2003. évi XLIX. törvény az európai gazdasági

egyesülésről

AGRÁRJOG

– HATODIK RÉSZ –

A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

1. FEJEZET – A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK JOGI SZABÁLYOZÁSA

A gazdasági társaságokat a magyar jog a gazdasági rendszerváltást követően külön törvényben

szabályozta. Ez a gyakorlat a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyvvel

megváltozott, és a társasági jog a Ptk. egyik részterületévé vált.

A Ptk. jogi személyekre vonatkozó Harmadik Könyve a jogi személyekre vonatkozó általános

szabályokkal kezdődik. Tekintettel arra, hogy minden gazdasági társaság jogi személynek minősül

az egyes társasági formák megismeréséhez e szabályokból kell kiindulni. A jogi személyek közös

szabályait követően a Ptk. a magánjog öt meghatározó jogi személy típusának szabályozására tér

rá, ezek sorrendben a következők:

- egyesület,

- gazdasági társaság,

- szövetkezet,

- egyesülés és

- alapítvány.

(A non-profit szférába tartozó egyesületről és az alapítványról a korábbiakban már röviden

szóltunk. A szövetkezetről később lesz szó részletesebben.)

A Ptk. társasági jogi részében először azok a közös szabályok szerepelnek, amelyeket minden

társasági formánál alkalmazni kell (pl. alapítás, tisztségviselőkre vonatkozó szabályok,

megszűnés), majd azt követően kerül sor az egyes gazdasági társasági formák szabályozására.

A fentiek szerint tehát a Ptk. társasági jogi szabályai három egymástól elkülönülő, de egyben

szoros összefüggésben lévő részben találhatók:

1. szint: valamennyi jogi személyre vonatkozó általános szabályok.

2. szint: a gazdasági társaságok közös szabályai.

3. szint: kizárólag az adott társasági formára vonatkozó szabályok.

Egy társaság szabályozásáról akkor kapunk teljes képet, ha az általános, a társasági formák közös,

valamint az egyes társaságra vonatkozó egyedi, speciális rendelkezéseket egyaránt ismerjük.

Jegyzetünkben az 1. szintet korábban már tárgyaltuk (Harmadik Rész, 1. Fejezet: A jogi

személyek), a 2. szintet, tehát a gazdasági társaságok közös szabályait a következő pontban

ismertetjük, majd ezt követően térünk rá az egyes társasági formák bemutatására.

1. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A gazdasági társaság

- üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására,

- a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás.

A tagok a nyereségből közösen részesednek és a vesztességet közösen viselik.

A tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan

tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti.

a) Az üzletszerűség a rendszeres haszonszerzésre vagyongyarapításra irányuló célt jelenti. Ez még

akkor is így van, ha a társaság tagjai a megtermelt eredményt nem használják fel egyéni célokra,


fogyasztásra. Sőt egy valódi vállalkozás esetében alapvető követelmény, hogy folyamatosan

fejlesszék a tevékenységet, beruházzanak és csak a megtermelt haszon egy részét használják fel

személyes célokra. A vállalkozásokra is érvényes a bölcs megállapítás: „Ami nem emelkedik, az

rögtön süllyedni kezd”.

b) A tagok közös kockázata alapvetőn a társaság nyereségében és veszteségében való részesedést

jelenti, vagyis azt, amit a hétköznapi életben így fogalmazunk meg: „Együtt sírunk, együtt

nevetünk.”

c) A tagok a közös célok, a vállalkozás minél sikeresebb, eredményesebb működése érdekében a

jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek együttműködni egymással.

A gazdasági környezet folyamatos változásai újabb és újabb kihívások elé állítják a vállalkozásokat,

az ezekre adott jó vagy rossz válaszok döntik el a vállalkozások sorsát. A gazdasági környezethez

történő folyamatos alkalmazkodási kényszer azzal a követelménnyel is jár, hogy a tagok megfelelő

aktivitással részt vegyenek a közös döntések meghozatalában, ne lassítsák, akadályozzák a társaság

működését és főleg ne éljenek vissza tulajdonosi helyzetükkel.

d) A Ptk. négy gazdasági társasági formát határoz meg:

§ közkereseti társaság (kkt.),

§ betéti társaság (bt),

§ korlátolt felelősségű társaság (kft.),

§ részvénytársaság (rt).

A törvény a társasági formákat a jogalanyiság szempontjából egységesen kezeli, valamennyit jogi

személynek minősíti. A gazdasági társaságok jogi személyisége azt jelenti, hogy a társaság tagjaitól

függetlenül, önállóan, saját cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat,

amelyek közül legfontosabb, hogy tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető,

tagjaitól elkülönült vagyonnal rendelkezik, tehát mindazon jogok és kötelezettségek hordozója,

amelyek nem kizárólag a természetes személyhez kötődnek (házasságkötés, örökbefogadás,

végrendelkezés, stb.).

e) A vállalkozási formák tagi együttműködés szerinti osztályozása alapján elkülönítünk

személyegyesítő és tőkeegyesítő társaságokat.

SZEMÉLYEGYESÍTŐ JELLEG

TŐKEEGYESÍTŐ JELLEG

Közkereseti

társaság

Betéti

társaság

Korlátolt felelősségű

társaság

Részvénytársaság

A személyegyesítő társaságokban a vállalkozás működésének mozgatórugója a tagok közötti

személyes kooperációban rejlik, a tagok szaktudása, tehetsége és igen gyakran a rokonihozzátartozói

viszonyok szolgálnak a társaság bázisául. A személyegyesítő formák a családi

kisvállalkozások tipikus szerveződései, ahol a tagok közös kereset (azaz nyereség) elérése céljából

fejtik ki tevékenységüket. Alapformája a közkereseti társaság, de ebbe a csoportba soroljuk a

Magyarországon sokkal népszerűbb betéti társaságot is. Mindkettőben jelen van a korlátlan vagyoni

felelősség, azaz a kkt. valamennyi tagja, illetve a bt. beltagja nemcsak a társaságba bevitt

vagyonával, hanem teljes magánvagyonával is felel a vállalkozás működéséért, tartozásaiért. A

vagyonegyesítő típusú társaságok esetében a tagok szintén meghatározott vagyonnal járulnak hozzá

a társaság alapításához, de felelősségük csak erre a bevitt vagyonra korlátozódik. A tipikus

tőkeegyesítő társasági formára jellemző az is, hogy a vállalat irányítását szakértő menedzserekre

bízzák, és a tulajdonosok személyesen nem vesznek részt a napi operatív feladatok ellátásában. A

tőkeegyesítő társaságok alapformája a részvénytársaság, de hazánkban népszerűbb társasági

forma a hasonlóan tőkeegyesítő jellegű korlátolt felelősségű társaság.

134


TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON

2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020

Társas vállalkozás 588 263 548 355 540 585 529 608 521 003 515 274 514 481

közkereseti társaság 4 314 3 884 3 540 3 299 3 096 2 850 2 603

betéti társaság 151 139 140 005 131 795 126 825 122 126 117 459 111 893

kft. 412 636 398 161 385 938 380 082 376 304 375 884 380 870

részvénytársaság 6 105 6 305 6 518 6 783 7 083 7 351 7 700

szövetkezet 4 255 4 577 4 817 4 865 4 539 3 845 3 436

egyéb* 9 814 8 453 7 977 7 754 7 855 7 885 7 979

Forrás: KSH

* Egyesülés, külföldi vállalkozás fióktelepe, egyéni cég, erdőbirtokossági társulat stb.

Amint az a két „átmeneti formájú társaság”, azaz a bt. és a kft. népszerűségében is megmutatkozik,

a vállalkozások személy- és tőkeegyesítő jellege közötti határok a társasági forma kiválasztása

során nem rajzolódnak ki élesen. Míg betéti társaság esetében a beltag helyzete inkább

vagyonegyesítő, a kültagé viszont tőkeegyesítő jellegű, addig a korlátolt felelősségű társaság

átmeneti helyzete elsősorban abban nyilvánul meg, hogy azokban a tagok vagyoni és személyes

közreműködése egyaránt jellemző, a tulajdonosi és a menedzsment pozíció gyakran

összekapcsolódik. Célszerűbb tehát a társasági formákat egy skálán elhelyeznünk, melynek egyik

végén a tisztán személyegyesítő kkt., másik végén pedig a tisztán tőkeegyesítő rt. szerepel, a többi

létező társaságtípus pedig közöttük helyezkedik el, egyik vagy másik irányba elmozdulva.

f) A vállalkozási formák a tagi felelősség szerint is osztályozhatók. Ebből a szempontból

elkülöníthetünk olyan gazdasági társaságokat, ahol a tagok a társaság tartozásaiért teljes

magánvagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen helytállni tartoznak. Ilyen a felelőssége a

közkereseti társaság tagjainak, valamint a betéti társaság beltagjainak, amennyiben többen vannak.

Az egyetemleges felelősség önmagában azt jelenti, hogy a tagok külön-külön is felelnek a társaság

teljes fennálló tartozásáért, azaz a hitelező bármely tagtól követelheti a tartozás teljes összegét,

majd annak kiegyenlítése után a tagok a társaság belső szabályai alapján elszámolnak egymással.

Amennyiben a bt.-nek csak egy beltagja van, az magánvagyonával szintén korlátlanul felel, de

ilyen esetben az egyetemlegesség értelemszerűen nem jön szóba.

Csak a társaságba bevitt vagyonával felel, azaz korlátozott a felelőssége a betéti társaság

kültagjának, a kft. tagjának, valamint az rt. részvényesének. Esetükben egyetemleges felelősség

szintén nem áll fenn.

Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a magyar jog – más országok, így például Franciaország

társasági jogával szemben – nem ismeri a vagyonarányosításon alapuló ún. „pro rata

felelősséget”, vagyis hazánkban nem létezik olyan vállalkozási forma, ahol a társaság tagjai a

vállalkozásba bevitt vagyonuk arányában lennének a társaság tartozásaiért felelősek.

g) A diszpozitív szabályozás, vagyis a jogszabálytól való eltérés elve. A társaság tagjai nem csupán

a társaság alapításáról dönthetnek szabadon, hanem a társaságra vonatkozó szabályokat is

szabadon állapíthatják meg és ennek keretében a jogszabályi rendelkezésektől eltérhetnek. Ez

lehetővé teszi, hogy a tagok „saját képükre” formálják a társaságot, tehát saját igényeiknek

megfelelően alakíthatják a társaság belső viszonyaira vonatkozó szabályokat.

Ugyanakkor a jogszabályi előírásoktól történő eltérés nem lehet korlátlan, ezek az eseteket külön

egyedi tilalomként kerültek meghatározásra. A jogalkotó az eltérést nem engedő, tehát kógens

rendelkezéseket jellemzően „a felek ettől eltérő rendelkezése semmis” megfogalmazással teszi

egyértelművé. Az egyedi tilalmakon kívül is vannak olyan szempontok, amelyek a jogszabálytól

való eltérés tilalmát indokolttá teszik.

135


Érvénytelen az olyan eltérő rendelkezés amely

- a társaság hitelezőinek, munkavállalóinak, vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan

sérti vagy,

- a gazdasági társaság törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.

h) A társulási szabadság és a formakényszer elve. A társulási szabadság elve alapján bármely

jogalany (magánszemély, jogi személy) bármely jogalannyal társulhat, a törvény nem tesz

különbséget a jogalanyok között. Emellett főszabályként bármely jogalany tetszése szerinti számú

társaság tagja lehet. Az alapítók saját szempontjaik, érdekeik alapján döntik el, hogy milyen

társasági formát kívánnak alapítani. Ugyanakkor a formakényszer elvéből következően csak a

törvényben meghatározott négy társasági forma közül lehet választani.

Az előzőekben említett általános szabályok alól többirányú és különböző indítékú kivételek vannak:

- A hitelezők érdekeinek a védelmét szolgálja, hogy magánszemély egyidejűleg csak egy olyan

társaságnak lehet a tagja, ahol a magánvagyonnal való korlátlan felelősség érvényesül. E

szabály alapján magánszemély egyidejűleg csak egy közkereseti társaságnak lehet tagja, vagy

egy betéti társaságnak lehet beltagja. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egy

olyan magánszemély, aki beltag egy betéti társaságban, akár több kft. vagy rt. tagja legyen,

tekintettel arra, hogy az utóbb említett társaságokban a tulajdonos tag felelőssége korlátolt.

- Részben a hitelezők, részben a kiskorú érdekeit védő szabály, hogy kiskorú nem lehet gazdasági

társaság korlátlanul felelős tagja.

- Egyéni vállalkozó sem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. (Ugyanakkor

annak nincs akadálya, hogy mezőgazdasági őstermelő, vagy családi gazdaság tagja bármely

társaság tagja legyen.)

- A hitelezők érdekeit védő szabály az is, hogy a közkereseti társaság és a betéti társaság nem lehet

korlátlanul felelős tagja másik ilyen társaságnak.

- Nem lehet gazdasági társaság tagja, aki erre vonatkozó eltiltás hatálya alatt van.

i) Gazdasági társaság alapításához főszabályként legalább két tag szükséges. Korlátolt felelősségű

társaságot és részvénytársaságot azonban egy tag is alapíthat, illetve már működő kft. és rt.

egyszemélyessé válik akkor, ha a társaság teljes tulajdonjogát egy jogalany szerzi meg.

j) A társasággal kapcsolatos jognyilatkozatokat írásban, vagy elektronikus hírközlő eszköz útján

lehet megtenni. Ez utóbbihoz az is szükséges, hogy azt a társaság létesítő okirata lehetővé teszi,

továbbá meghatározza annak módját és feltételeit. Ha a jognyilatkozat megtétele kötelező e

kötelezettségnek késedelem nélkül eleget kell tenni.

Amennyiben az iratot postán küldték el, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott

küldemény esetében pedig – az ellenkező bizonyításáig – a feladástól számított ötödik munkanapon

a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A tulajdonosok a társasági szerződésben

meghatározhatják a tagsági jogok elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével történő

gyakorlásának módját és feltételeit.

k) Az általános rendelkezések között utolsóként említjük meg azt, hogy a gazdasági társaságok

felett a törvényességi felügyeletet a társaság székhelye szerinti cégbíróság látja el. (A cégbíróság a

megyei (fővárosi) törvényszék szervezeti egysége.)

A törvényességi felügyelet keretében a cégbíróság azt ellenőrzi, hogy a társasági szerződés (az

alapszabály vagy alapító okirat), valamint a társaság szervezetére és működésére vonatkozó más

okiratok megfelelnek-e a jogszabályoknak, valamint a társaság szerveinek határozatai nem

sértik-e a jogszabályokat, a társasági szerződés, illetve a társaság más okirataiban foglaltakat.

A fentiekből következően a törvényességi felügyelet nem terjedhet ki a társaság tevékenységének

gazdasági, célszerűségi szempontú vizsgálatára.

136


A törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezheti:

- az ügyész,

- a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult közigazgatási szerv vezetője,

- az illetékes kamara tisztségviselője, valamint

- az, aki az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti /pl. az egyik tulajdonos/.

Jogsértés észlelése esetén a cégbíróság a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályokban

meghatározott, a jogsértés súlyától függő szankciókat alkalmazhatja. Ezek a következők:

- enyhébb jogsértés esetén írásban figyelmeztetheti a céget a törvényes működés helyreállítására;

- pénzbírsággal sújthatja;

- a cég határozatának végrehajtását meghatározott időre felfüggesztheti, illetve megsemmisítheti

és szükség esetén új határozat meghozatalát írhatja elő;

- a cég törvényes működésének helyreállítása céljából összehívhatja a cég vezető testületét;

- ha a cég működése törvényességének helyreállítása más módon nem biztosítható – legfeljebb

kilencven napra – felügyelőbiztost rendel ki;

- ismételt vagy súlyos törvénysértés esetén – amennyiben az másként nem orvosolható – a céget

eltilthatja a további működéstől és egyben megszűntnek nyilváníthatja.

2. A GAZDASÁGI TÁRSASÁG ALAPÍTÁSA

Gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése szükséges. Ez alól a törvény

kétirányú kivételt ismer: a részvénytársaság alapszabály elfogadásával jön létre, míg az

egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapításához alapító okirat kibocsátására van

szükség. Az alapító okirat tartalmára egyébként a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell

megfelelően alkalmazni.

A tagok által megkötött társasági szerződésnek alaki és tartalmi érvényességi kellékei vannak. A

legfontosabb alaki követelmény a szerződés írásba foglalása és valamennyi tag által történő

aláírása. A szerződést ezen kívül ügyvédnek (jogtanácsosnak) kell ellenjegyeznie, vagy közjegyző

által készített közokiratba kell foglalni.

A közkereseti és a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, valamint a zártkörűen működő

részvénytársaság esetén az alapító okirat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a

végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény mellékletét képező szerződésminta kitöltésével is

elkészíthető.

Fontossága miatt itt is megjegyezzük, hogy a jogi személyekre és benne a társaságokra vonatkozó

szabályok dominánsan diszpozitív jellegűek, ebből következően a törvény rendelkezéseitől

eltérhetnek. A diszpozitív szabályozás széles lehetőséget ad arra, hogy a társaság tagjai a saját

érdekeiknek és lehetőségeiknek megfelelően alakítsák ki a társaság viszonyait.

A gazdasági társaság létesítő okiratában a társaság alapítására irányuló akarat kifejezés túl az

alábbiakat kell meghatározni:

- társaság cégnevét,

- székhelyét,

- a tagokat, nevük (cégük) és lakcímük (székhelyük) és egyéb adataik feltüntetésével,

- a gazdasági társaság tevékenységi körét, külön a főtevékenységet kiemelve,

- a társaság jegyzett tőkéjét, az egyes tagok vagyoni hozzájárulását, valamint a jegyzett tőke

rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,

- a társaság képviseletét, ideértve a cégjegyzés módját,

- a vezető tisztségviselő, felügyelő bizottsági tag és a könyvvizsgáló nevét és egyéb adatait,

- a gazdasági társaság időtartamát, ha a társaságot határozott időre alapítják, valamint

137


- mindazt, amit az egyes társasági formáknál a törvény az adott társaságra nézve további

kötelező tartalmi elemként előír. Ilyen pl. kft. esetében az egyes tagok törzsbetéteinek

mértéke.

a) A cégnévvel szembeni alapvető követelmény hogy más jogi személytől (nem csak más cégtől)

egyértelműen megkülönböztethető legyen. A jogi személy nevének olyan mértékben kell

különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen

összetéveszthető. A társaság nevének legalább a vezérszót (pl. Bonafarm) és a választott társasági

formát (pl. kft.) kell tartalmaznia. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének

joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be.

A társaság székhelye a társaság bejegyzett irodája, ahol biztosítani kell a társaság részére címzett

jognyilatkozatok fogadását és a társaság jogszabályban meghatározott iratainak őrzését. Ha a

társaság székhelye – tehát ahol pl. a hivatalos küldemények átvétele történik és ahol az iratokat

őrzik – nem azonos a központi ügyintézés helyével, a társasági szerződésben a központi ügyintézés

helyét is meg kell jelölni.

A cég székhelyének meghatározása dönti el, hogy a társaság cégbejegyzési kérelmét melyik

cégbírósághoz kell benyújtani. Emellett a cég székhelyének meghatározása pertechnikai okokból is

szükséges. Ugyanis ha a társaság ellen per indul – főszabályként – a pert az alperes székhelye

szerinti bíróságon kell megindítani.

b) A társaság minden olyan tevékenységet folytathat, amit jogszabály nem tilt, vagy nem korlátoz.

Ha a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez vagy bejelentéshez köti, a

gazdasági társaság a tevékenységet csak ennek birtokában végezheti. Képesítéshez kötött

tevékenységet pedig a társaság csak akkor folytathat, ha tagjai, alkalmazottai vagy a társasággal

kötött tartós polgári jogi szerződés /pl. megbízás/ alapján a társaság javára tevékenykedők között

van olyan személy, aki a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel.

c) A társasági szerződés egyik legfontosabb része a társaság vagyonának meghatározása.

Valamennyi tag köteles a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesíteni, tehát értelemszerűen a

minden társaság rendelkezik induló vagyonnal. A társasági vagyon minimumát azonban a törvény

csak a kft. és az rt. esetében határozza meg. Korlátolt felelősségű társaság esetén a minimális

jegyzett tőke 3.000.000 Ft.

Zártkörűen működő rt.-nél a minimális induló vagyon 5.000.000 Ft, nyilvánosan működő

részvénytársaságnál pedig a 20.000.000 Ft.

A kkt. és a bt. esetében nincs minimális jegyzett tőke, a tagok szabadon döntenek a társaság induló

vagyonának mértékéről,

A társaság vagyona, illetve a tagok által teljesített vagyoni hozzájárulás lehet pénzbeli és nem

pénzbeli. A nem pénzben szolgáltatott vagyont apportnak nevezzük.

Apportként a tag

- dolog tulajdonjogát (pl. ingatlan, gép),

- vagyoni értékű jogot (pl. szabadalom, know-how), vagy

- követelést ruházhat át a társaságra.

A követelés átruházásának feltétele, hogy az adós azt elismerte, vagy jogerős bírósági határozaton

alapul.

A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló

kötelezettség vállalását apportként figyelembe venni nem lehet.

Lényeges kérdés az apport értékének megállapítása. Az apport értékét tagok maguk állapítják meg

és azt a társasági szerződésben fel kell tűntetni. A törvény többirányú garanciát tartalmaz arra

nézve, hogy az apport értéke – elsősorban a hitelezők, de a többi jóhiszemű tag érdekének

védelmében is – reális áron kerüljön meghatározásra. Ezek közül legfontosabbak a következők.

138


- Az apportot szolgáltató tag annak szolgáltatásától számított öt éven át felelős a társaságnak

azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt apportérték nem haladja meg az apport

szolgáltatása idején fennálló tényleges értéket. (Az apport túlértékelésének tilalma.) Ez azt

jelenti, hogy ha az említett időn belül kiderülne, hogy az apport értéke a szerződésben

megjelöltnél kisebb volt, az apportot szolgáltató a magánvagyonából köteles azt készpénzzel,

vagy további apport szolgáltatásával a szerződésben megjelölt érték erejéig kiegészíteni.

- Azok a tagok, akik valamely tag apportját tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket

meghaladó értékkel fogadták el, az apportot teljesítővel együtt egyetemlegesen felelnek a

társaság felé az abból származó károkért. Az egyetemlegesség alapján bármelyik ilyen

státusban lévő taggal szemben érvényesíthető a teljes követelés.

Amennyiben a tag a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott

időpontig nem teljesíti, a gazdasági társaság ügyvezetése harmincnapos határidővel felhívja a

teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra is, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági viszony

megszűnését vonja maga után.

Ha a harmincnapos határidő eredménytelenül telik el, a tagsági jogviszony a határidő lejártát

követő napon megszűnik. Erről a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot írásban köteles értesíteni.

A tag a vagyoni hozzájárulás elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári

jog általános szabályai szerint felelősséggel tartozik.

d) A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság.

A cégjegyzés módja lehet önálló vagy együttes. Önálló a cégjegyzés módja, ha a jogosult egyedül

ír alá. Együttes, ha a cégjegyzési jog kettő vagy több jogosultat csak együttesen illet meg. A

cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon kell aláírnia, ahogyan azt a közjegyző által

hitelesített aláírási címpéldány vagy az ügyvéd által ellenjegyzett aláírás-minta tartalmazza.

3. A GAZDASÁGI TÁRSASÁG ALAPÍTÁSÁNAK CÉGBÍRÓSÁGI BEJEGYZÉSE

a) A társaság alapítását számított 30 napon belül – a cégjegyzékbe való bejegyzés és közzététel

végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az adott társaság ügyében a társaság székhelye szerint

illetékes cégbíróság jár el. Ugyancsak 30 napon belül kell bejelenteni a cégjegyzékbe bejegyzett

adatok változását is. E határidők elmulasztása esetén a cégbíróság 50.000 Ft-tól 500.000 Ft-ig

terjedő pénzbírságot szab ki. Arra vonatkozóan, hogy a cégbírósághoz intézett bejelentésnek mit

kell tartalmaznia, a bejelentéshez milyen okiratokat kell csatolni, a cégnyilvánosságról, a bírósági

cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) rendelkezései irányadóak.

b) A társaság bejegyzése iránti kérelmet elektronikus úton kell benyújtani. A bejegyzési kérelmet

erre szolgáló szabályszerűen kitöltött és az eljáró ügyvéd/közjegyző (jogi képviselő) elektronikus

aláírásával ellátott nyomtatványon kell előterjeszteni. A cégbejegyzési kérelem legfontosabb

mellékletei a következők:

- a létesítő okirat (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály),

- amennyiben a törvény a cég alapítását hatósági engedélyhez köti, az alapítási engedélyt,

- a vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottsági tagok, a könyvvizsgáló a megválasztást

elfogadó, az összeférhetetlenségre is kiterjedő nyilatkozata,

- a jogszabályban meghatározott mértékű illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésének

igazolása,

- az adószám megállapításához szükséges nyilatkozat,

- a jogi képviselő meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása. (A cégbejegyzési

eljárásban a jogi képviselet igénybevétele kötelező.)

A felsoroltakon kívül az egyes társaságoknál további okiratok csatolását is előírja a jogszabály.

A jogi képviselő a cégbejegyzési kérelem mellékletét képező fentebb már jelzett okiratok

elektronikus okirati formába történő átalakítása is.

139


A jogi képviselő az eredetileg nem elektronikus okirati formába készült okiratok megőrzéséről az

ügyvédi törvényben, illetve a közjegyzőkről szóló, törvényben szabályozott módon köteles

gondoskodni.

c) A gazdasági forgalom biztonsága, a hitelezői érdekek védelme miatt alapvető fontosságú,

hogy a cégbíróság a kérelem benyújtása után minél korábban döntsön a társaság bejegyzéséről.

A cégbíróság a bejegyzési kérelmet az érkezését követően legkésőbb három munkanapon belül

formai szempontból megvizsgálja és hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja, ha a

bejegyzési kérelemhez nem nyújtották be a törvény által kötelezően előírt valamennyi mellékletet.

Amennyiben nem kerül sor hiánypótlás nélküli elutasításra, a cégbíróság az érkezéstől számított

nyolc munkanapon belül megvizsgálja, hogy a benyújtott okiratok megfelelnek-e a jogszabályi

előírásoknak. Ha hiánypótlásra okot adó körülmény áll fenn, a cégbíróság az elutasítás terhe mellett,

megfelelő határidő – legfeljebb 30 nap – kitűzésével hiánypótlásra felhívó végzést ad ki.

Amennyiben hiánypótlásra nem kerül sor, a cégbíróság a bejegyzési kérelem érkezésétől számított

15 munkanapon belül köteles a bejegyzésről vagy a bejegyzés elutasításáról dönteni.

Amennyiben a bíróság a normál bejegyzési eljárásra nyitva álló 15 munkanapon belül nem dönt, a

cégbíróság vezetője a határidő lejártát követő 3 napon belül intézkedik a bejegyzési

/változásbejegyzési/ kérelem elbírálásáról. Ha erre nem kerülne sor, a 4. napon a cégbejegyzés a

törvény erejénél fogva megtörténik (automatikus bejegyzés).

Az ún. egyszerűsített cégeljárás, vagyis szerződésminta alkalmazásával előterjesztett bejegyzési

kérelem esetében a cégbíróság a bejegyzési kérelem érkezését követően, az adószám állami

adóhatóság által történő megállapításától és cégbíróságnak történő megküldésétől számított egy

munkanapon belül határoz.

Ha a cégbíróság a fenti határidőn belül nem tesz eleget döntési kötelezettségének, a cégbíróság

vezetője a határidő lejártát követően, legkésőbb egy munkanapon belül hivatalból intézkedik a

bejegyzési kérelem elbírálásáról. Ennek eredménytelen eltelte esetén a cégbejegyzésre

automatikusan sor kerül.

Az előzőekben említett határidőkbe nem számít be az az idő, amikor a cégbíróság a hiányos

kérelem miatt kénytelen volt hiánypótlást elrendelni. Egyszerűsített cégeljárás esetén hiánypótlás

kiadására nincs lehetőség.

d) A társaság bejegyzését a cégbíróság kizárólag jogszabálysértés esetén tagadhatja meg. A

cégbíróságnak tehát nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy a jogszabályoknak megfelelően

létrehozott gazdasági társaságot bejegyzi-e vagy sem, nem vizsgálhat gazdaságossági, célszerűségi

kérdéseket. A jogszabályoknak megfelelően létrehozott társaságot a cégbíróság nyilvántartásba

veszi, és a cégjegyzékbe bejegyzett adatokat, illetve azok később bekövetkezett változásait

hivatalos lapban, a Cégközlönyben közzéteszi.

A cégnyilvánosság elvéből fakadóan a gazdasági társaságra, valamint azok tagjaira, vezető

tisztségviselőire és felügyelő bizottsági tagjaira vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok,

tények és adatok nyilvánosak.

140


4. AZ ELŐTÁRSASÁG

A gazdasági társaságok alapításával összefüggésben gyakran felvetődik az a kérdés, hogy a társaság

megkezdheti-e tevékenységét a cégbejegyzés előtt.

A kérdésben foglalt probléma lényege az, hogy jogilag a társaság csak a cégbejegyzéssel jön

létre, azonban a társaság alapítót hátrányosan érintené, ha a cégbírósági bejegyzésig várniuk

kellene a társaság tevékenységének megkezdésével. Más oldalról viszont az üzleti életben okozhat

bizonytalanságot egy olyan cég működése, amely még nincs bejegyezve. A fenti helyzet kezelésére

ad megoldást az ún. előtársaság, amely a társasági szerződés ügyvédi/jogtanácsosi ellenjegyzésétől

a cégbíróság bejegyzésig, vagy a bejegyzés elutasításáig tartó időtartam alatti átmeneti időszak

meghatározása.

Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti

kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött

tevékenységet nem végezhet.

A társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselők a létrehozni kívánt társaság cégbejegyzéséig

annak nevében és javára járnak el, azonban a gazdasági társaság iratain, illetve a megkötött

jogügyletek során az előtársasági státust fel kell tűntetni, illetve a cégnevét a „bejegyzés alatt”

(b.a.) toldattal kell használni.

Az előtársaságra általában a létrehozni kívánt társaság szabályait kell alkalmazni, azzal a jelenetős

különbséggel, hogy a cég működésére az alábbi korlátozások vonatkoznak:

- az előtársaság tagjainak személyében – a törvény által előírt kötelező eseteket kivéve – változás

nem következhet be,

- a társasági szerződést az előtársasági lét alatt – a hiánypótlás kivételével – módosítani nem

lehet,

- nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per,

- jogutód nélküli megszűnés, vagy más gazdasági társasággá való átalakulás, egyesülés, szétválás

nem határozható el.

Amennyiben a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat

nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat és köteles működését megszüntetni. A már vállalt

kötelezettségekért a létrehozni kívánt társaság vagyonából kell teljesíteni. Ha a tartozásokra ez nem

nyújt fedezetet, az alapítók kötelesek egyetemlegesen helytállni.

Ha a létrehozni kívánt társaság formája miatt a tagok felelőssége korlátolt volt, és a tagok

helytállása ellenére ki nem egyenlített követelések maradtak fenn, a gazdasági partnerek /harmadik

személyek/ irányában a létrehozni kívánt társaságvezető tisztségviselői korlátlanul és

egyetemlegesen felelnek.

5. A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK SZERVEZETE

Az egyes gazdasági társasági típusok a vállalkozás célszerű mérete alapján különböző lehetőségeket

kínálnak a szervezetileg egyszerűbb formáktól a nagyobb volumenű termeléshez igazodó,

összetettebb szervezetekig.

Az egyes típusoknak eltérő a belső szervezeti-irányítási struktúrája is, de valamilyen formában

minden gazdasági társasági társaság esetén megtalálható

a) a vállalkozás tulajdonosainak érdekeit képviselő és meghatározó legfőbb szerv;

b) a társaság operatív működtetéséhez, az általa végzett termelő vagy szolgáltató tevékenység

fenntartásához kapcsolódó ügyvezető személy vagy szerv, aki vagy amely a vállalkozás

menedzsment feladatait vezeti; valamint

c) a társaság méretétől függően a menedzsment tevékenységének különböző szempontokból

történő ellenőrzésére a legfőbb szerv által létrehozott szerv, vagy azzal megbízott személy.

141


A gazdasági társaságok szervezete

LEGFŐBB SZERV

Tulajdonosi érdek

ÜGYVEZETÉS

Menedzsment szervezet

Operatív működtetés

ÜGYVEZETÉS

ELLENŐRZÉSE

Felügyelőbizottság,

könyvvizsgáló

5.1. A LEGFŐBB SZERV

A társaság működésének alapvető, stratégiai jellegű kérdéseiben a legfőbb szerve jogosult dönteni.

Jellemzően ebbe a körbe tartozik a társasági szerződés módosítása, a társaság alapvető üzleti és

személyi kérdéseiben való döntéshozatal, a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása és a

nyereség felosztásáról való döntés.

A legfőbb szerv elnevezése társaságonként differenciált:

- közkereseti társaság és betéti társaság esetén tagok gyűlése

- korlátolt felelősségű társaságnál taggyűlés,

- részvénytársaságnál közgyűlés.

A legfőbb szerv üléseit meghívó kiküldésével a vezető tisztségviselő jogosult, illetve köteles

összehívni. Annak érdekében, hogy a tagok pontos információt kapjanak a tervezett ülésről, a

törvény a meghívó kötelező tartalmi kellékeit - helyszín, időpont, napirend - is meghatározza. A

napirendet olyan részletességgel kell megállapítani, hogy a tagok a tárgyalni kívánt témakörben

álláspontjukat kialakíthassák.

A legfőbb szerv ülésén minden tag jogosult személyesen vagy meghatalmazottja útján részt venni.

A szavazati jog mértéke a vagyoni hozzájárulás arányában alakul. A későbbiekben látjuk, hogy ez

alól maga a törvény is tesz kivételeket, illetve a diszpozitív szabályozás elvéből következően a

társasági szerződésben is el lehet térni.

Az ülés akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok képviselőinek több mint a fele

jelen van. A „leadható szavazat” meghatározásnak azért van jelentősége, mert az nem feltétlenül

egyezik meg a jelenlévő tagok szavazati jogával. Vannak ugyanis olyan kérdések, amelyekben

érintettsége miatt a tag nem szavazhat.

A határozatképességet minden napirendi pontnál vizsgálni kell. Ennek azért van jelentősége,

mert a tagok száma az ülésen változhat és ez befolyásolhatja a határozatképességet, vagy döntéshez

szükséges többséget.

142


Amennyiben az ülés határozatképes, érvényes határozatot a szavazásra jogosultak egyszerű

többségével lehet hozni. Egyes ügyekben azonban minősített, tehát háromnegyedes vagy

egyhangú többséget ír elő a törvény. Ezekről az egyes társaságok szabályai között lesz szó.

5.2. A TÁRSASÁG ÜGYVEZETÉSE

Az ügyvezetés átfogó értelemben a legfőbb szerv döntéseinek végrehajtását, a társaság operatív

irányítását jelenti. Az ügyvezetés a társaság belső működésének irányítása mellett ellátja a

társaság harmadik személyek irányában történő képviseletét. Az ügyvezetőnek meghatározó szerepe

van a társaság működésében, sikereiben vagy kudarcaiban.

A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő látja el.

A vezető tisztségviselő megnevezése

- közkereseti társaságnál, betéti társaságnál és korlátolt felelősségű társaságnál ügyvezető

- részvénytársaságnál az igazgatóság (igazgatótanács) tagjai, vagy vezérigazgató.

A vezető tisztségviselőt a társaság legfőbb szerve választja meg. A megválasztásra – ha a társasági

szerződés másként nem rendelkezik – határozott időre, de legfeljebb öt évre kerülhet sor. A

társasági szerződés rendelkezhet úgy is, hogy a megbízás határozatlan időtartamra szól.

A vezető tisztségviselővel szemben számos kizáró, illetve összeférhetetlenségi ok áll fenn.

Ezekről a megbízás elfogadása előtt a tisztségre jelöltnek tájékozódnia kell, és csak azt követően

írhatja alá a tisztség elfogadására irányuló nyilatkozatát, ha meggyőződött arról, hogy kizáró

körülmény nem áll fenn vele szemben.

Nem lehet gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, akit bűncselekmény elkövetése miatt

jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, addig, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos

jogkövetkezmények elől nem mentesült. Ugyancsak nem lehet vezető tisztségviselő az, akit

valamilyen foglalkozástól eltiltottak, az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató gazdasági

társaságban.

Amennyiben a társaságot a cégbíróság annak jogszabályellenes működése miatt hivatalból törli a

cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője öt évig nem lehet más társaság vezető tisztségviselője.

A vezető tisztségviselő – nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés

kivételével – nem szerezhet részesedést a társaságéval azonos tevékenységet főtevékenységként

megjelölő más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval

azonos főtevékenységet végző más gazdasági társaságban, kivéve, ha ezt az érintett gazdasági

társaság társasági szerződése lehetővé teszi, vagy a társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul.

A működés körébe tartozó lényeges szabály, hogy a vezető tisztségviselő, illetve annak közeli

hozzátartozói nem köthetnek a saját nevükben vagy javukra a gazdasági társaság tevékenységi

körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társasági szerződés kifejezetten megengedi.

A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója, valamint élettársa ugyanannál

a társaságnál a felügyelő bizottság tagjává nem választható meg.

A vezető tisztségviselő az ügyvezetéssel kapcsolatos feladatokat megbízási jogviszony vagy

munkaviszony keretében láthatja el. Tevékenységét a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján

önállóan végzi. Ebből következően a társaság tagjai közvetlenül nem adhatnak utasítást az

ügyvezetésnek. A tagok az ügyvezetéssel szembeni elvárásaikat a társaság legfőbb testületének

döntésein keresztül érvényesíthetik.

A vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségi szabályok a polgári jog felelősségi rendszerébe

illeszkednek

143


A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a társaságnak okozott kárért a

szerződésszegéssel okozott kártérítés szabályai szerint felel. A kártérítési igényt a társaság bírósági

úton érvényesítheti.

Felelősségük terjedelmét nem érinti, hogy tisztségüket díjazás nélkül, díjazás fejében, vagy

megbízási szerződés keretében, illetve a társaság alkalmazottjaként látják el. Megjegyezzük, hogy

egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tulajdonos a vezető tisztségviselő részére írásban

utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani, de ebben az esetben mentesül a

felelősség alól.

A vezető tisztségviselő megbízatása megszűnik:

- a megbízás időtartamának elteltével,

- megszüntető feltételhez kötött megbízatás esetén a feltétel bekövetkeztével,

- visszahívással,

- lemondással,

- elhalálozással,

- cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozásával,

illetve

- a törvényben meghatározott kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.

Bár a vezető tisztségviselő e tisztségéről bármikor jogosult lemondani, a gazdasági társaság

folyamatos működőképességének biztosítását szolgálja az a szabály, amely szerint ha társaság

működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik

napon válik hatályossá. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan

döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni.

5.3. A FELÜGYELŐBIZOTTSÁG

A felügyelőbizottság feladata a tulajdonosok (a tagok) érdekében a gazdasági társaság

ügyvezetésének ellenőrzése.

A törvény a következő esetekben teszi kötelezővé felügyelőbizottság választását:

- nyilvánosan működő részvénytársaság esetében,

- zártkörűen működő részvénytársaság esetében akkor, ha azt a szavazati jogok legalább 5

százalékával rendelkező részvényesek kérik,

- bármely társaságnál, ha a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak száma éves

átlagban meghaladja a 200 főt és az üzemi tanács nem mondott le a felügyelőbizottságban

való munkavállalói részvételről.

Természetesen annak nincs akadálya, hogy a társaság tagjai egyéb esetekben is létrehozzanak

felügyelőbizottságot.

A felügyelőbizottság általános ellenőrző hatáskörrel rendelkezik, működése az ügyvezetés

tevékenységének jogszerűségi és gazdasági célszerűségi szempontból való vizsgálatára is kiterjed.

A felügyelőbizottság tagjai az ügyvezetéstől függetlenek, tevékenységük során nem utasíthatóak.

Ellenőrzés keretében a felügyelőbizottság a társaság vezető tisztségviselőitől és más vezető állású

dolgozójától jelentést vagy felvilágosítást kérhet, a társaság iratait és könyveit megvizsgálhatja,

illetve szakértővel megvizsgáltathatja. A felügyelőbizottság köteles a legfőbb szerv elé kerülő

előterjesztéseket megvizsgálni és az ezekkel kapcsolatos álláspontját a legfőbb szerv ülésén

ismertetni. A társaság legfőbb szerve az éves beszámoló elfogadásáról felügyelőbizottság írásbeli

jelentése alapján dönthet.

A törvény lehetővé teszi a fentiekhez képest nagyobb hatáskörrel rendelkező, ún. ügydöntő

felügyelőbizottság létrehozását. Eszerint a társaság létesítő okirata a legfőbb szerv, vagy az

ügyvezetés hatáskörébe tartozó döntések meghozatalát a felügyelőbizottság hatáskörébe utalhatja.

144


A felügyelőbizottság főszabályként három tagból áll. Ha a társasági törvény kötelezővé teszi a

felügyelőbizottság létrehozását, akkor annak nem lehet háromnál kevesebb tagja. A tagok

megbízatása határozott időtartamra, legfeljebb öt évre szól. A létesítő okirat lehetővé teheti a

határozatlan időtartamra szóló tagságot is. A felügyelőbizottság tagjai sorából elnököt választ,

ügyrendjét maga állapítja meg, amelyet a legfőbb szerv hagy jóvá.

A felügyelőbizottság testületként jár el, határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza.

A felügyelőbizottsági tag felelősségére, a tagság megszűnésére a vezető tisztségviselőkre vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni.

5.4. A KÖNYVVIZSGÁLÓ

A könyvvizsgáló feladata a társaság éves beszámolójának és pénzügyi folyamatainak ellenőrzése.

A Ptk. – a nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével – nem tartalmazza a könyvvizsgáló

választásának kötelező eseteit, erről a számviteli törvény rendelkezik. E szerint kötelező a

könyvvizsgálat minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál. Ez alól kivétel, ha az alábbi két

feltétel együttesen teljesül:

a) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó

árbevétele nem haladta meg a 300 millió forintot, és

b) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak

száma nem haladta meg az 50 főt.

Tehát amennyiben a fenti két „határszámot” a vállalkozás átlépi, könyvvizsgáló választása kötelező.

Könyvvizsgálónak az a személy választható meg, aki a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel.

A könyvvizsgáló felelősségére a vezető tisztségviselők felelősségéről mondottak irányadóak.

6. A TÁRSASÁGI HATÁROZATOK BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA

A törvény bármely tag, vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag számára lehetővé

teszi, hogy a bíróságtól kérje a gazdasági társaság vagy szervei által hozott olyan határozatok

felülvizsgálását, amelyek a társasági törvénybe, más jogszabályba, vagy a társasági szerződésbe

(alapszabályba) ütköznek. Erre a társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve a felügyelő

bizottság bármely tagja is jogosult. A jogsértő határozat felülvizsgálását tudomásszerzéstől

számított 30 napos határidő alatt lehet kérni. A jogsértő határozat bírósági megtámadásának joga

társasági szerződésben sem zárható ki, illetve az erről a jogról való lemondás semmis.

A jogsértő határozat felülvizsgálatára irányuló keresetet nem a cégbírósághoz, hanem a rendes

bírósághoz kell benyújtani. A keresetindításnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya,

azonban a bíróság a határozat végrehajtását a végleges döntse meghozataláig felfüggesztheti. A

jogsértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi.

145


7. A GAZDASÁGI TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE

A társaságok megszűnésével kapcsolatosan egyrészt azt kell vizsgálni, hogy milyen okokból

szűnhet meg gazdasági társaság, másrészt azt, hogy ha bármelyik megszűnési ok bekövetkezik, a

megszűnést milyen eljárás keretében kell lefolytatni.

A) A jogutód nélküli megszűnés

A Ptk. a jogi személyekre vonatkozó általános részben a jogutód nélküli és a jogutóddal történő

megszűnés eseteit külön szabályozza. Ezek a gazdasági társaságok esetében is alkalmazásra

kerülnek. A jogutód nélküli megszűnési okok a következők:

- A társaság határozott időre jött létre és a társasági szerződésben meghatározott időtartam

eltelt, vagy más megszűnési feltétel bekövetkezett.

- A társaság elhatározza jogutód nélküli megszüntetését. Mivel a társaság a tagok akaratelhatározásából

jött létre, a tagok bármikor úgy dönthetnek, hogy a társaságot megszüntetik. Erre

minden esetben a társaság legfőbb szervének (taggyűlés, közgyűlés, igazgatótanács stb.) van

joga. A törvény meghatározza azt is, hogy a tulajdonosok szavazatainak hány százaléka

szükséges a megszüntetéshez. Így pl. kft. esetében a taggyűlés legalább háromnegyedes

szótöbbséggel hozott határozata kell a megszüntetés elhatározásához.

- A gazdasági társaságot az arra jogosult szerv megszüntetheti.

a) Gazdasági társaságok esetében cégbíróságnak van hatásköre arra, hogy törvényességi

felügyelet keretében a társaságot megszűntnek nyilváníthatja. Erre akkor került sor, ha a

társaság a cégbíróság ismételt felhívására sem állítja helyre törvényes működését.

b) A cégbíróság hivatalból elrendeli a társaság törlését. Erre akkor kerülhet sor, ha a

cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén

sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személy tartózkodási helye ismeretlen.

c) A bíróság a társaságot a felszámolási eljárás keretében megszünteti. A felszámolási

eljárás lefolytatására akkor kerül sor, ha a társaság tartósan fizetésképtelen, és a hitelezők,

vagy maga a társaság felszámolási eljárás lefolytatását kéri.

- Gazdasági társaság megszűnik továbbá akkor, amikor a Ptk. egyes társasági formákra

vonatkozó szabályai azt előírják. Ennek tipikus esete, ha tagjainak száma – a kft.-t és az rt.-t

kivéve – egy főre csökken, és a törvényben meghatározott időn belül nem jelentenek be a

cégbíróságnál új tagot.

B) A társaságok jogutód nélküli megszűnése esetén felszámolási eljárásnak vagy

végelszámolásnak van helye.

Felszámolási eljárást kell lefolytatni akkor, ha a társaság vagyona a megszűnéskor kevesebb, mint

a vele szemben támasztott követelések. A felszámolási eljárás a megyei (fővárosi) törvényszék előtt

folyó eljárás.

Végelszámolási eljárásnak akkor van helye, ha a megszűnéskor a társaság vagyona elegendő a

vele szemben támasztott követelések kielégítésére. A végelszámolási feladatokat általában a vezető

tisztségviselők végzik, ha pedig a cégbíróság szünteti meg a társaságot, akkor a cégbíróság által

kirendelt személy. A felszámolási eljárást és a végelszámolást részletesebben a jegyzet 9.

Fejezetében ismertetjük.

A társaság vagy tagjai ellen a társasági kötelezettségek alapján érvényesíthető követelések a

megszűnéstől számított 5 év alatt évülnek el.

146


C) A jogutóddal történő megszűnés

A jogutód nélküli megszűnésre

- átalakulás,

- egyesülés, vagy

- szétválás

keretében kerülhet sor. Közös lényegük, hogy a jogelőd társaság jogai és kötelezettségei a jogutód

társaságra szállnak át.

A gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és

szövetkezetté alakulhat át.

Egyesülésről akkor beszélünk, amikor két vagy több gazdasági társaságból egy gazdasági társaság

lesz. A Ptk. lehetővé teszi, hogy gazdasági társaság egyesüléssel és szövetkezettel egyesüljön. Az

egyesülés lehet beolvadás vagy összeolvadás.

Beolvadás esetén az egyik gazdasági társaság, mint jogelőd megszűnésével annak vagyona mint

egész száll át a másik gazdasági társaságra mint általános jogutódra (jogutód társaság).

Összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek és vagyonuk mint egész az

új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át.

Hasonlóan az egyesüléshez a szétválás is gyűjtőfogalom. Ugyancsak két esete van, különválás és a

kiválás.

Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik, jogai és kötelezettségei az új

gazdasági társaságokra mint jogutódokra szállnak át. A szétváló gazdasági társaság jogutódai a

szétválás előtti kötelezettségekért (tartozásokért) az egymás közötti vagyonmegosztás arányában

felelnek.

Kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése

/alapító okirata, alapszabálya/ módosítását követően változatlan társasági formában működik

tovább, a kivált tagok részvételével és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új

gazdasági társaság jön létre.

147


2. FEJEZET – A CSŐDELJÁRÁS, A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS ÉS A

VÉGELSZÁMOLÁS

A piacgazdaságban a vállalkozások számára nem csak a vállalkozások létrejöttének és

működésének, hanem fizetésképtelenség esetén a cég újjászervezésének, vagy ha erre lehetőség

nincs, megszűnésnek és a gazdaságból történő kivezetésének garanciális szabályozása is alapvető

fontosságú.

A csődeljárást, és a felszámolási eljárást az 1991. évi IL. törvény (Cstv.), a végelszámolást a

cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.)

szabályozza.

A csődeljárás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek újjászervezésére ("meggyógyítására")

irányuló eljárás.

A felszámolás a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetekkel szemben lefolytatott eljárás, amelynek

az a célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése esetén a hitelezők követelései

a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.

A végelszámolás célja a fizetőképes, de tevékenységüket megszüntető gazdálkodó szervezetek

megszüntetésének szabályozása.

A Cstv. általános rendelkezései elsősorban a fogalmi meghatározásokat tartalmazzák, majd azt

követően a csődeljárást és a felszámolási eljárást külön-külön szabályozza.

a) A törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre terjed ki. Többek között ebbe a körbe tartozik

a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyéni cég, az egyesülés továbbá az egyesület, az alapítvány,

az ügyvédi, közjegyzői, szabadalmi ügyvivő iroda.

A vállalkozások közül a törvény nem terjed ki az egyéni vállalkozásra, mivel az egyéni vállalkozó

nem természetes személy, rá nézve tehát fizetésképtelenség esetén jogutód nélküli megszűnésről

nem lehet beszélni. Az egyéni vállalkozóval szembeni követelések érvényesítésére végrehajtható

okirat alapján a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alapján kerül sor.

b) A törvény szabályainak alkalmazásánál adós az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását az

esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni.

c) A felszámolási és végelszámolási eljárásban hitelező mindenki - akár magánszemély, akár

gazdálkodó szervezet -, akinek az adóssal szemben vagyoni követelése van. A csődeljárásban

hitelezőnek az minősül, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági

határozaton, illetve végrehajtható okiraton alapuló, vagy az adós által nem vitatott, lejárt vagyoni

követelése van, valamint az is, akinek a csődeljárás kezdő időpontjában még le nem járt, de az

adós által elismert vagyoni követelése van.

d) A törvény meghatározása szerint a csődeljárás, a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás

körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd vagy a felszámolási

eljárás, illetve a végelszámolás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon is,

amelyet ezt követően, az eljárás tartama alatt szerez. Vagyon alatt a törvény mindazt érti, amit a

számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek, vagy forgóeszköznek minősít.

e) A csődeljárást és a felszámolási eljárást az adós székhelye szerint illetékes törvényszék (megyei

vagy fővárosi) folytatja le, nem peres eljárás keretében. Ezek az eljárások a hitelezői érdekek

védelmének fokozottabb biztosítása céljából tartoznak bírósági hatáskörbe.

Végelszámolás esetében a végelszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezet fizetőképes, de a

tevékenységét véglegesen meg kívánja szüntetni. Mivel a fizetőképesség biztosítja, hogy minden

hitelező hozzájusson követeléséhez, nincs szükség azokra a garanciális szabályokra, amelyek a

felszámolásra érvényesek. Erre tekintettel a végelszámolás szabályai a felszámolási szabályoknál

148


jóval egyszerűbbek. A végelszámolást a tagok által megválasztott vagy a cégbíróság által kijelölt

végelszámoló folytatja le.

1. A CSŐDELJÁRÁS

a) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében -

fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A csődeljárás alapvető célja a

fizetésképtelen gazdálkodó szervezet reorganizációja.

A csődeljárást az adós – a megrendült gazdálkodású, fizetésképtelen cég – kezdeményezheti

önmagával szemben, tehát a csőd mindig öncsődnek minősül. Csőd esetén a bíróság egy

munkanapon belül elrendeli a fizetési haladékot, amit közzétesz a Cégközlönyben. Az aktuális

Cégközlöny minden nap 0 órakor elektronikus formában jelenik meg, és ekkortól kezdődik a

csődeljárással járó fizetési moratórium, illetve a cégnek ekkortól a neve mellett kötelező feltüntetni

a "cs.a" (csődeljárás alatt) toldatot.

b) Ha a bíróság elrendeli a csődeljárást, az adós céget 120 napos fizetési moratórium illeti meg,

vagyis ez alatt az időtartam alatt nem kell kifizetnie a vele szemben támasztott követeléseket. A

hitelezőknek a hirdetmény Cégközlönyben történő közzétételétől számított 30 napon belül kell

bejelenteniük a követeléseiket. Az adós közvetlenül és egy országos napilapban feladott hirdetésben

is értesíti a csődeljárásról a hitelezőit. A munkavállalói érdekeket védő fontos szabály, hogy a

fizetési haladék nem terjed ki a munkabér (munkadíj), az egyéb bérjellegű juttatások, a

végkielégítés, a tartásdíj, az életjáradék, a kártérítési járadék és a bányászati kereset kiegészítés

megfizetésére. Ezeket a fizetési kötelezettségeket tehát a moratórium alatt is teljesíteni kell.

A fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 240 napig hosszabbítható

meg, ha az adós a bírósághoz benyújtott erre irányuló kéreleméhez a szavazati joggal rendelkező

hitelezőktől – a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt – a követelésekre

vonatkozóan a szavazatok többségét külön-külön megkapta. Az adóst a fizetési haladék

meghosszabbításakor a fizetési haladék a csődeljárás kezdő időpontjától számított legfeljebb 365

napig is megilletheti, ha ehhez a szavazati joggal rendelkező hitelezőktől, a biztosított és a nem

biztosított hitelezői osztályokban egyaránt, a követelésekre vonatkozóan a szavazatok

kétharmadát külön-külön megkapta.

A hitelezők szavazati jogának számításánál minden ötvenezer forintnyi követelés ér egy

szavazatot (aki ennél kevesebbet követel, az is kap egy voksot). Külön csoportot alkotnak a

biztosított – például jelzálogjoggal rendelkező –, illetve a nem biztosított követeléssel rendelkező

hitelezők.

c) A hitelezők érdekeit védő szabály, hogy a bíróság fizetési haladékról szóló végzésben a csőd

alá vont gazdálkodó szervezethez vagyonfelügyelőt rendel ki. A vagyonfelügyelő kinevezése

lényegesen korlátozza a gazdálkodó szervezet vezetői által a vagyonnal való rendelkezést, mivel a

vagyonfelügyelő többek között

- ellenőrzi a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, és erről a hitelezőt és a bíróságot

tájékoztatja,

- felügyeletet gyakorol a gazdálkodó szervezet vagyona felett és ennek érdekében

megtámadhatja a gazdálkodó szervezetnek a csőd bejelentést megelőzően egy éven belül,

valamint a bejelentést követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak

tárgya a gazdálkodó szervezet vagyonából való ingyenes elidegenítés, a vagyont terhelő

ingyenes kötelezettségvállalás, vagy harmadik személy javára feltűnően nagy

értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,

- felhívhatja a gazdálkodó szervezet valamely követelése érvényesítésére,

- a bíróságtól a vagyon védelmében biztosítási intézkedések elrendelését kérheti,

149


- jóváhagyja az adós vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, ha azok a hitelezők által

meghatározott összeget meghaladják,

- csak olyan kifizetéseket hagyhat jóvá, amelyek az adós célszerű működéséhez szükségesek.

A vagyonfelügyelő a cég vezetőivel közösen dolgozza ki a fizetőképesség helyreállítását, azaz a

reorganizációt célzó programot.

d) Az adósnak a csődeljárás megindításától számított 60 napon belül kell összehívnia a hitelezőket

egyezségi tárgyalásra. A hirdetménynek a következőket kell tartalmaznia:

- az adós nevét és székhelyét,

- a csődeljárás kezdő időpontját,

- a tárgyalás helyét és idejét,

- az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a hitelezők az adós vagyoni helyzetére vonatkozó

dokumentumokat (pl. mérleget) hol tekinthetik meg.

e) Amint arról már említést tettünk a csődeljárás célja nem az adós gazdálkodó szerv

megszüntetése, hanem fizetőképességének helyreállítása. Ebből a célból a törvény előírja, hogy

az adós köteles az egyezségi tárgyalásra a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és

egyezségi javaslatot készíteni.

A hitelezők az érdekeik védelmére választmányt alakíthatnak. A választmány jogait, illetve

működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A választmány azonban

egyezséget csak a megállapodásban részvevő hitelezők nevében és akkor köthet, illetve

kötelezettséget ugyanezen hitelezők terhére, csak akkor vállalhat, ha a megállapodás ezt

kifejezetten tartalmazta. Az adós által elkészített egyezségi javaslatról a hitelezők szavaznak,

ebben az esetben is ötvenezer forint követelés után jár egy szavazat. Az egyezség akkor tekinthető

elfogadottnak, ha a javaslatot a hitelezők többsége - mind a biztosított, mind a nem biztosított

hitelezői kategóriába – elfogadta. Az így megkötött egyezség azokra a hitelezőkre is kiterjed, akik

az egyezséghez nem járultak hozzá, illetve az egyezség megkötésében nem vettek részt

(kényszeregyezség).

A törvény alapján az egyezségnek tartalmaznia kell a hitelezők által elfogadott programot, a

végrehajtás és az ellenőrzés módját, a teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők

követelései elengedését vagy átvállalását. Az egyezség ezen kívül természetesen tartalmazza

mindazt, amit az adós és a hitelezők az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében, vagy

egyébként szükségesnek tartanak. Az egyezséget a vagyonfelügyelőnek jóvá kell hagynia.

Az egyezséget a megkötéstől számított öt munkanapon belül be kell jelenteni a bíróságnak.

Amennyiben az egyezség a csődtörvénynek megfelel, a bíróság a csődeljárást befejezettnek

nyilvánítja. Ez a csődeljárás sikerességét jelenti. Ha nem jön létre az egyezség, illetve a bíróság azt

nem hagyta jóvá, a törvényszék a csődeljárást megszűnteti és hivatalból elrendeli az adós

felszámolását.

2. A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

a) A törvény szerint felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén

1. az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, illetve

2. a cégbíróság értesítése alapján folytatható le.

A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha

- az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő

20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési

felszólításra sem teljesítette, vagy

- az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési

határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy

150


- az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy

- az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség

ellenére nem teljesítette, vagy

- a bíróság a csődeljárási egyezség hiánya miatt megszüntette.

- az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a

vagyonát.

Az adós a felszámolási eljárás lefolytatását akkor kérheti, ha a csődeljárás lehetőségével nem

kíván élni, illetve jogutód nélkül meg kíván szűnni, és a vagyona kevesebb, mint a vele szemben

támasztott követelések.

Ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben köteles megnevezni az adós

tartozásának jogcímét, a fizetés esedékességének időpontját, és annak rövid ismertetését, hogy

az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges

iratokat csatolni kell.

A felszámolási eljárás megindítására irányuló hitelezői kérelemről a bíróság az adóst értesíti. Az

adós 8 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a hitelezői követelést elismeri-e. Ha nem ismeri

el, a bíróság mérlegel: vagy a fizetésképtelenség tényét állapítja meg, és akkor megindítja az

eljárást, vagy elutasítja az eljárás megindítására irányuló kérelmet. Amennyiben az adós a

követelést elismeri, a felszámolási eljárás megindul. Ha az adós 8 napon belül nem nyilatkozik, a

fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell, tehát a felszámolási eljárás akkor is megkezdődik. Még

ebben az adós számára kritikus időszakban is van lehetőség arra, hogy az adóssal szemben ne

kerüljön sor felszámolásra, a felszámolási eljárás megindítása előtt ugyanis az adós kérelmére a

bíróság a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet.

b) A bíróság fizetésképtelenséget megállapító végzését, és ezzel a felszámolási eljárás

megindítását - azért hogy arról valamennyi érdekelt, ezen belül is elsősorban a hitelezők

tudomást szerezzenek - a Cégközlönyben közzé kell tenni. A közzétételnek - többek között - a

következőket kell tartalmaznia:

- az adós nevét, székhelyét és adószámát,

- azt, ha felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg,

- a hitelezőknek szóló felhívást, hogy az ismert vagy összegszerűségében ismeretlen, illetve

összegszerűségében változó követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől

számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be,

- a felszámoló nevét és székhelyét.

c) A felszámolási eljárás közzétételének fontos jogi következményei vannak. Ezek túlnyomó része

a felszámoló működésének elősegítését, illetve a hitelezők érdekei védelmét szolgálja. A

közzététel jogkövetkezményei:

- Megszűnnek az alapító szervnek a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos a különböző

jogszabályokban meghatározott jogai.

- A felszámolás kezdő időpontjától a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonával

kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet.

- A felszámolás megindításáról a gazdálkodó szerv vezetője az alkalmazottakat (szövetkezeti

tagokat) haladéktalanul köteles tájékoztatni.

- A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá

(esedékessé) válik, ami azt jelenti, hogy a még le nem járt követelések jogosultjait is

hitelezőként kell figyelembe venni. Ezek után a tartozások után szerződéses, illetve késedelmi

kamat érvényesíthető.

- Az adós ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos végrehajtási eljárásokat meg

kell szüntetni és az iratokat a felszámolást végző bíróságnak kell megküldeni.

151


- A felszámolási eljárás közzététel előtt indult peres és nem peres eljárásokat a korábban eljárt

bíróság előtt kell tovább folytatni. A felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatosan még

nem peresített követelés már csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.

A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a „felszámolás alatt” ("f.a.") toldattal

kiegészítve kell használni.

Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított

40 napon túl, de 180 napon belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, és - az

egyezségkötést kivéve - akkor elégíti ki, ha a 40 napon belül bejelentett tartozások kiegyenlítése

után van rá vagyoni fedezet. A 180 napos határidő jogvesztő határidőnek minősül, az azt követően

bejelentett hitelezői igények nem kerülhetnek kielégítésre.

d) Hasonlóan a csődeljáráshoz, a felszámolási eljárásban is bármikor helye van a hitelezők és az

adós közötti egyezségnek. Az egyezségi tárgyalást a bíróság az adós kérelmére, az adós által

készített egyezségi javaslat kézbesítésétől számított 30 napon belül tűzi ki, amelyre a felszámolót is

meghívja.

Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők

megállapodhatnak a tartozások kiegyenlítésének sorrendjében, a teljesítési határidők

módosításában, a tartozások kielégítésének arányában és módjában, illetve mindabban, amit a

felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak. Az egyezség

megkötésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyezség megkötésére jogosult

hitelezők legalább a fele minden kielégítési csoportban (ezeket az f.) pont alatt ismertetjük) –

kivéve az első és harmadik kategóriát – hozzájárul, feltéve, hogy követelésük az egyezség

megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. Ilyen esetben az

egyezség – a munkabér és járadékjellegű követelések jogosultjai kivételével – valamennyi

hitelezőre kiterjed.

e) A felszámoló eljárására, döntéseire vonatkozó szabályokat a törvény határozza meg.

Emellett fontos megjegyezni, hogy a felszámoló tevékenysége bírósági kontroll alatt áll, a

felszámolásban érintettek a felszámoló cselekményeit bíróság előtt megtámadhatják.

A felszámoló legfontosabb feladatait a következőkben foglaljuk össze.

- A felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott

követeléseket. A felmérés alapján a felszámoló megállapítja a felszámolás ütemtervét,

valamint annak végrehajtásához szükséges költségeket, ideértve a gazdasági tevékenység

ésszerű befejezéséhez, illetve az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi

feltételeket. A felszámoló az ütemterven külön meghatározza a felesleges munkaerő

leépítéséhez szükséges intézkedéseket.

- A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket - néhány kivételtől eltekintve -

azonnali hatállyal felmondani. A másik szerződő felet ennek következtében megillető

követelések a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel

érvényesíthetőek. Nem gyakorolhatja a felszámoló az említett azonnali hatályú felmondást,

pl. a magánszemélyek lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiségekre fennálló bérleti

szerződései, valamint a kollektív szerződés tekintetében.

- A felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló gyakorolja a munkáltatói jogokat és teljesíti

az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket. A munkaviszony felmondására, a munkajogi szabályok

alapján (pl. felmondási idő biztosításával, végkielégítés fizetésével) jogosult.

- A felszámoló az adós követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti, vagyonát értékesíti. A

hitelezők érdekeit védő garanciális szabály az, hogy a vagyontárgyakat a forgalomban elérhető

legmagasabb áron, nyilvánosan kell értékesíteni. Az értékesítéskor azonos feltételek esetén a

hitelezőket, illetve az adós tagját (pl. részvényes, szövetkezeti tag), elővásárlási jog illeti meg.

152


- Fontos kötelezettsége a felszámolónak, hogy a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni a

mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról és a

környezetvédelmi követelmények betartásáról.

A felszámoló – a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül – bíróság előtt

megtámadhatja az adósnak a megelőző két éven belül kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát,

ha annak tárgya

- az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes

kötelezettség vállalása, vagy

- harmadik személy javára a feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes

jogügylet.

A felszámoló a fent említett 90 napon belül ugyancsak megtámadhatja a felszámolási eljárás

lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt

követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más

jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik

fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett.

A felszámoló – legkésőbb a felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével – köteles

felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást

és zárójelentést készíteni. Az említetteken kívül a felszámoló benyújt a bíróságnak egy

vagyonfelosztási javaslatot, amely a bíróság elfogadó döntése után a tartozások kiegyenlítésének

alapjául szolgál. A felszámoló, amennyiben az eljárás alatt a hitelezők igényeinek kielégítéséhez

elegendő pénzeszköz folyt be, közbenső felszámolási mérleget készít. A felszámolás kezdetétől

számított egy év elteltével ilyen mérleg elkészítése kötelező.

f) Tekintettel arra, hogy felszámolás esetén az adós vagyona általában kevesebb, mint a vele

szemben támasztott követelések, meghatározó jelentőségű tartozások kiegyenlítési sorrendjének

szabályozása. A törvény szerint a tartozásokat meghatározott sorrend figyelembevételével kell

kielégíteni, mely a következők szerint foglalható össze.

- Első csoport: a felszámolás költségei. Ide tartoznak többek között a munkabér és bérjellegű

egyéb juttatások, a végkielégítés, a vagyon értékesítésével, a követelések érvényesítésével

kapcsolatos költségek, a felszámoló díjazása, stb.

- Második csoport: a zálogjoggal biztosított követelések, a zálogtárgy értékének erejéig.

- Harmadik csoport: a járadék jellegű (pl. kártérítési járadék) követelések, valamint a háztáji

föld, illetve ehelyett adott pénzbeni juttatás képezik.

- Negyedik csoport: a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből eredő követelései, így

pl. a hibás teljesítésből, a jótállási kötelezettségből származó követelések.

- Ötödik csoport: a társadalombiztosítási tartozások, az adók, valamint az adók módjára

behajtandó köztartozások. E körben a társadalombiztosítási tartozások a többit megelőzik.

- Hatodik csoport: egyéb, még nem említett hitelezői követelések. Amennyiben a vagyon

valamennyi követelés kielégítésére már nem elegendő, a tartozásokat követelés arányosan kell

kifizetni.

- Hetedik csoport: a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és

késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozások.

- Nyolcadik csoport: azok a követelések, amelyek jogosultja az adós legalább többségi

befolyással rendelkező tagja, vezető tisztségviselője, illetve más olya jogosult, aki a fentiekhez

hasonló érdekeltségi viszonyban állt az adóssal.

g) A bíróság a felszámoló által készített felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat

alapján végzéssel határoz többek között a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról és a

hitelezők követelésének kielégítéséről. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az

adós megszüntetéséről.

153


h) A felszámolási eljárás tárgyalásának lezárásaként még megemlítjük, hogy a törvény külön

szabályozza az egyszerűsített felszámolás intézményét. Erre akkor kerül sor, ha a vagyon a várható

felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a könyvvezetés hiánya miatt a felszámolási

eljárás technikailag lebonyolíthatatlan.

Az egyszerűsített felszámolást a felszámoló kérelmére a bíróság rendeli el. Azt követően a

felszámoló javaslatot nyújt be a bíróságnak az adós vagyonának, ide értve a be nem hajtott

követeléseinek a hitelezők közötti felosztására. A bíróság a felszámoló javaslata, illetve az azzal

szemben esetleg benyújtott kifogások alapján rendeli el a vagyon hitelezők közötti felosztását. Ez

lényegesen gyorsabb eljárás, a bíróság a felszámoló javaslatának beérkezésétől számított 90 napon

belül hozza meg döntését. A cég megszűnése esetén a megszűnt céget a Cégbíróság törli a

cégjegyzékből.

3. A VÉGELSZÁMOLÁS

Végelszámolásra akkor kerül sor, ha a gazdálkodó szervezet elhatározza jogutód nélkül

megszüntetését és elegendő vagyon áll rendelkezésére a hitelezői igények kielégítésére. A

felszámolási eljáráshoz képest a végelszámolás jóval egyszerűbb eljárás, mivel – tekintettel a

hitelezői igények kielégítésére – nem kell a felszámolási eljárásra vonatkozó a hitelezői

szempontokat fokozottan érvényesítő garanciális szabályokat alkalmazni.

A végelszámolási hirdetményt a megszűnő gazdálkodó szervezet székhelye szerint illetékes

cégbíróság teszi közzé a Cégközlönyben. Az eljárást a cégbíróság által meghatározott

végelszámoló folytatja le, akit a gazdálkodó szervezet legfőbb szerve maga választ meg. A

végelszámolói tisztséget leggyakrabban a cég korábbi vezető tisztségviselője tölti be.

A végelszámoló a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit – a lejárattól függetlenül – teljesíti,

követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát szükség szerint értékesíti.

Ha a végelszámoló megállapítja, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelező

követelésének fedezetére nem elegendő, és emiatt fizetésképtelenség áll fenn, vagy ez

előreláthatólag bekövetkezik, köteles haladéktalanul felszámolási eljárás lefolytatására irányuló

kérelmet beterjeszteni.

Ha a bíróság megállapítja a fizetésképtelenséget, akkor elrendeli a felszámolást, és kijelöli a

felszámolót. Ebben az esetben az eljárás a felszámolási eljárás szabályai szerint folytatódik.

A végelszámoló végelszámolási zárómérleget, záró adóbevallást, zárójelentést, és vagyonfelosztási

javaslatot készít, amelyek jóváhagyásáról a gazdálkodó szervezet tulajdonosi jogokat gyakorló

szerve dönt. A végelszámoló köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet iratanyagának

elhelyezéséről. A végelszámoló a számviteli kimutatásokat, a tulajdonosi szerv végelszámolás

befejezésére vonatkozó határozatait megküldi a cégbíróságnak, amely végzésével törli a gazdálkodó

szervezetet a cégjegyzékből.

154

AGRÁRJOG

TÁRSASÁGOK ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Melyek társasági jog alapelvei, a gazdaságok közös szabályai?

▢ Csoportosítsa a vállalkozási formákat a tagok vagyoni felelőssége, valamint személy- és

tőkeegyesítő jellege alapján.

▢ Ismertesse a gazdasági társaságok alapítása vonatkozó általános előírásokat!

▢ Vázolja a gazdasági társaságok cégbírósági bejegyzésének folyamatát!

▢ Mutassa be a gazdasági társaság jogutóddal és jogutód nélkül történő megszűnésének eseteit!

▢ Mutassa be a gazdasági társaságok legfőbb szervére és ügyvezetésére vonatkozó általános

szabályokat!

▢ Mutassa be a felügyelőbizottság létrehozására és működésére, valamint a könyvvizsgáló

megbízására és feladatkörére vonatkozó előírásokat!

▢ Vázolja a csődeljárás célját, ismertesse a lefolytatásának szabályait!

▢ Vázolja a felszámolási eljárás célját, ismertesse a lefolytatásának szabályait!

▢ Vázolja a végelszámolás célját, mutassa be a lefolytatásának szabályait!

AGRÁRJOG

– HETEDIK RÉSZ –

GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ÉS SZÖVETKEZETEK

1. FEJEZET – AZ EGYES GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK

1. A KÖZKERESETI TÁRSASÁG

1.1. A TÁRSASÁG FOGALMA

A közkereseti társaság jogi személyiséggel rendelkező, egyszerűbb társasági forma. Társasági

szerződéssel közös gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A szükséges vagyont a

társaság tagjai bocsátják a társaság rendelkezésére. Jellemző, hogy a tagok személyes

közreműködéssel, munkavégzéssel is részt vesznek a társaság üzletszerű tevékenységében.

Amennyiben a társaság vagyona nem fedezi a követeléseket, a tagok korlátlanul és

egyetemlegesen felelnek a társaság tartozásaiért.

A közkereseti társaság a nemzetközi gyakorlatban az olyan társas vállalkozás formája, amely

általában nem a vállalatszerű gazdálkodást célozza, elsősorban a tagok személyes munkavégzésén

és családi vagy közeli személyes kapcsolatokra alapuló vállalkozási forma.

1.2. A TÁRSASÁG LÉTREHOZÁSÁNAK SZABÁLYAI

Közkereseti társaságot természetes személy, jogi személy illetve belföldi és külföldi egyaránt

alapíthat. Ehhez az általános szabályhoz képest – a hitelezők érdekeinek védelmét szolgáló –

összeférhetetlenségi szabály, hogy a közkereseti társaság magánszemély tagja nem lehet tagja még

egy olyan társaságnak, ahol a magánvagyonnal való felelősség a társaság tartozásaiért ugyancsak

korlátlan, illetve kkt. tagja nem alapíthat egyéni vállalkozást sem. (A korlátlan felelősség

halmozásának tilalma.) A fentieken kívül kiskorú személy szintén nem lehet közkereseti társaság

tagja.

Amennyiben a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a vagyoni hozzájárulást a tagok a

társaság alapításakor kötelesek a közkereseti társaság rendelkezésére bocsátani. A közkereseti

társaság alapításához minimális kötelező vagyont a törvény nem ír elő, a vagyon mértékére a

társasági szerződés rendelkezései irányadóak.

1.3. A TAGSÁGI JOGVISZONY LÉNYEGES ELEMEI

A) A tag jogosult:

- az ügyvezetés és képviselet ellátására, illetve ellenőrzésére,

- tájékozódásra a társaság ügyeiben, e körben betekintési joga van a társaság ügyeibe,

könyveibe, irataiba,

- személyes közreműködésért díjazásra,

- vagyoni részvétele arányában a nyereségből való részesedésre,

- kiválás esetén bevitt vagyonának kiadását követelheti,

- a végelszámolás esetén a megmaradó vagyonból vagyoni hozzájárulása arányában történő

részesedésre,

- tagsági jogviszonyának felmondására.

Ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a

vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis ugyanakkor az a megállapodás, amely

valamely tagot a nyereségből, vagy a veszteség viseléséből kizárja.


B) A tagsági viszony megszűnése

A tagsági viszony az alábbi esetekben és módokon szűnik meg:

a) Amennyiben a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás

ellenére nem teljesítette.

b) A tagok közös megegyezésével.

c) A tag rendes vagy azonnali hatályú felmondásával. A tagsági viszonyt bármelyik tag rendes

felmondással 3 hónap felmondási idő betartásával mondhatja fel. Azonnali hatályú felmondásra

akkor kerülhet sor, ha a társaság, vagy egy másik társasági tag a társasági szerződést olyan

súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést,

vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.

d) A társasági részesedés átruházásával. A tag a társasági részesedését /tagsági jogait és

kötelezettségeit/ írásban megkötött szerződéssel a társaság más tagjára vagy harmadik

személyre átruházhatja. Az átruházás a társasági szerződés módosításával válik hatályossá,

ami valójában azt jelenti, hogy az átruházáshoz a többi tag hozzájárulása kell.

e) A tag halálával vagy jogi személy esetében annak jogutód nélküli megszűnésével.

Ugyanakkor annak nincs akadálya, hogy a tag örököse, vagy a megszűnt tag jogutódja a

társaság többi tagjával való megegyezés alapján a társaságba tagként belépjen.

f) A taggal szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.

g) A tag kizárásával. A társaság gyűlése a tag kizárását kérheti a bíróságtól, ha a tag társaságban

való maradása annak céljai megvalósulását veszélyeztetné. Nem zárható ki a tag a társaságból,

ha annak csak két tagja van, illetve aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik.

Ha a tagsági jogviszony nem a társasági részesedés átruházásával szűnik meg, a társaságtól megváló

taggal a tagsági viszony megszűnésének időpontjában fennállott állapot szerint el kell számolni. A

társaságtól megváló tagot – a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában – a társaság saját

tőkéjéből akkora rész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság

jegyzett tőkéjéhez. Ennek kiszámításánál – eltérő megállapodás hiányában – a forgalmi értéket kell

irányadónak tekinteni. A társaságból kiváló tag követelését – eltérő megállapodás hiányában – a

megszűnéstől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni.

A társaságtól megváló tag a tagsági viszony megszűnésétől számított 5 éven át a többi taggal

azonos módon felel minden olyan tartozásért, mely tagsága alatt keletkezett. Az örökös csak a

hagyaték erejéig felel, egyéb saját vagyonával nem.

A tagok felelőssége közvetett, mert elsősorban a társaság saját vagyonával felel, azonban a tagok –

mögöttes felelősségük ellenére – a társasággal együtt perelhetők. Perben állásuk esetén velük

szemben is hozható marasztaló, végrehajtható ítélet. A felelősség korlátlan, tehát a tag teljes

vagyona erejéig érvényesül.

Lényeges szabály, hogy a társaságba utóbb belépett tag felelőssége a belépés előtt keletkezett

tartozásokért a többi tagéval azonos, tehát felel a társaság megalakulásától keletkező

tartozásokért. Ez a hitelezők érdekeinek védelmét szolgáló szabály, ezért a társaság és a belépő tag

közötti ettől eltérő megállapodás – pl. annak kikötése, hogy a belépő tag a belépése előtti

tartozásokért nem felel – a hitelezőkkel szemben hatálytalan. Ezért nagyon fontos, hogy a

társaságba később belépő tag tájékozódjon a társaság vagyoni helyzetéről!

A felelősség egyetemleges, tehát minden tagra nézve a követelések teljes terjedelme erejéig áll

fenn, függetlenül a tag vagyoni érdekeltségének terjedelmétől.

157


1.4. A TÁRSASÁG SZERVEZETE

a) A tagok gyűlése

A kkt. legfőbb szerve a tagok gyűlése. Döntési hatáskörébe a társaság működéséhez kapcsolódó

alapvető, stratégiai kérdések tartoznak. A nevesített hatásköröket a törvény, illetve a társasági

szerződés tartalmazza. Ilyennek minősül például az éves beszámoló elfogadása, a vezető

tisztségviselő megválasztása, visszahívása a társasági szerződés módosítása vagy a társaság

átalakulásáról való döntés. A döntési jogkör tovább bővíthető mivel a tagok gyűlése legalább

háromnegyedes többséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a saját hatáskörébe

vonhatja.

A gyorsabb döntéshozatalt segíti elő az a lehetőség, amely szerint a tagok gyűlésének hatáskörébe

tartozó kérdésekben a tagok külön erre a célra összehívott ülés nélkül is szavazhatnak. Ennek

tipikus formája az írásban lebonyolított szavazás. .

A határozathozatal során minden tagnak azonos mértékű szavazata van, de a társasági szerződés

ettől eltérhet, megállapítja pl. a vagyonarányos szavazati jogokat is, de egy szavazatot

mindenkinek adni kell.

A tagok gyűlése döntéseit az összes szavazatszámhoz viszonyított többséggel hozza meg. Tehát a

határozat meghozatalához szükséges többséget nem a jelenlévők szavazatához, hanem az összes

szavazathoz képest kell mérni.

A határozathozatalhoz általában elegendő az egyszerű többség. Külön nevesített ügyekben a

törvény egyhangú, vagy háromnegyedes többséget ír elő.

A törvény alapján kötelezően egyhangú döntés szükséges:

- a társasági szerződés módosításához,

- a társaság megszűnéséről hozott határozathoz,

- az átalakulás elhatározásához.

Háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozat kell:

- az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához.

A fentieken kívül a társasági szerződés is előírhat minősített többséghez vagy egyhangú

határozathoz kötött ügyeket.

b) Az ügyvezetés

A társaság ügyvezetése a társasági tevékenység operatív irányítását, a munkáltatói jogok

gyakorlását, a társasági könyvek vezetését, mérleg, illetve vagyonkimutatás készítésének

kötelezettségét jelenti. Lényegében tehát az ügyvezetés körébe tartozik mindazon kérdések

eldöntése, amelyekben nem a tagok gyűlése jogosult határozni

A kkt. ügyvezetését kizárólag a társaság tagja jogosult ellátni. Az ügyvezető személyéről tagok

gyűlése dönt. Természetesen annak sincs akadálya, hogy több tag kapjon ügyvezetői megbízást.

Több ügyvezető esetén mindegyik ügyvezető önállóan járhat el, de a társasági szerződésben

rendelkezhetnek úgy is, hogy az ügyvezetők cégjegyzési joga együttes.

Ha több ügyvezető működik, eljárhatnak önállóan vagy együttesen.

- Önálló cégjegyzés esetén mindegyiket megilleti a másik ügyvezető tervezett intézkedése elleni

tiltakozás joga, ebben az esetben a tagok gyűlése jogosult az intézkedés felülbírálására.

- Együttes cégjegyzés esetén döntéseiket egyhangúlag hozzák, ha nincs közöttük egyetértés

bármelyikük jogosult a tagok gyűlésének döntését kérni.

Az üzletvezetők felelősségére a törvény általános, vezető állású tisztségviselőkre vonatkozó

szabályai alkalmazandók.

158


1.5. A TÁRSASÁG MÓDOSULÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

A kkt. általában nyitott társasági forma, ennek megfelelően a tagok számában emelkedés vagy

csökkenés formájában változások következhetnek be. Ez a tulajdonosi-döntési jogok, a nyereség-,

illetve veszteségviselés vonatkozásában, a részesedési arányokban szükségszerűen változásokkal

jár. A tagok, illetőleg a tagok és a társaság között jogviszony tehát ezen az alapon módosulhat,

melynek az írásbeli társasági szerződés tartalmában is meg kell jelennie. Nincs akadálya, sőt

kívánatos, hogy a szerződés eleve rendezze a módosulási eseteket és ezek jogkövetkezményeit.

Az általános társasági megszűnési eseteken túl a közkereseti társaság jogutód nélkül megszűnik

abba az esetben is, ha tagjainak száma egy főre csökken és ettől számított 6 hónapon belül a

társaság nem jelenti be a cégbíróságnak újabb tag belépését.

A társaság megszűnésének eseteiben – amennyiben nem kell felszámolási eljárást lefolytatni –

végelszámolásnak van helye. A tagok közössége (a társaság) jogosult a végelszámoló személyének

meghatározására, azonban a cégbíróság a jogszabályban meghatározott esetekben külső

végelszámolót is kijelölhet.

2. A BETÉTI TÁRSASÁG

2.1. A TÁRSASÁG FOGALMA, A TÁRSASÁG TAGJAI

A betéti társaság – mely a nemzetközileg ismert társas cégek rendszerébe tartozik – tőkéstársi

részvétellel létrehozott közkereseti társaságnak tekinthető.

A társaság tagjai között meg kell különböztetni:

§ beltagokat, akik többnyire a közös tevékenységet folytatják, felelősségük a kkt. szabályai

szerint a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan mértékű,

amennyiben több beltag van, közöttük a felelősség egyetemleges,

§ kültagokat, akik általában személyesen nem vesznek részt a társasági tevékenységben,

döntési joguk korlátozott, vagyoni felelősségük csak betétjük erejéig terjed.

A betéti társaságot legalább egy beltag és legalább egy kültag alapíthat

A társaság beltagja jogi személy és természetes személy egyaránt lehet. (A korlátlan felelősség

halmozásának tilalmára vonatkozó a társaságok általános szabályainál ismertetett korlátozó

rendelkezéseket azonban itt is figyelembe kell venni.)

A kültag esetében nincs korlátozás, egy természetes személy vagy jogi személy több bt.-ben is

létesíthet kültagi jogviszonyt.

A betéti társaság mögöttes jogterülete a közkereseti társaság jogi szabályozása, a betéti

társaságnál nem szabályozott kérdésekben tehát a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell

alkalmazni.

2.2. A TÁRSASÁG SZERVEZETE ÉS BELSŐ JOGVISZONYAI

A társaságon belül a vagyoni részvétel, a közös tulajdon megteremtése valamennyi tag

kötelezettsége. A személyes közreműködést általában a természetes személy beltagok

teljesítenek, azonban végezhetnek közreműködést a kültagok is.

A tulajdonosi, döntéshozó szerv a tagok gyűlése. Működésére a közkereseti társaságnál ismertetett

szabályok /határozatképesség, határozathozatal, szavazati jogok stb./ irányadóak. Függetlenül attól,

hogy a kültag felelőssége korlátozott, szavazati joga – ha a társasági szerződésben ettől eltérően

nem rendelkeznek – a beltagéval azonos.

A betéti társaság ügyvezetését a beltag/ok/ látják el. Főszabályként a kültag nem lehet a társaság

vezető tisztségviselője. Az ettől eltérő rendelkezést a törvény azonban nem tiltja, ebből következően

159


a társasági szerződésben a kültag is megbízható az ügyvezetéssel. A társaság működése során

előállhat olyan helyzet, amikor a társaságnak nem marad beltagja, ilyenkor a kültag szintén

jogosulttá válik az ügyvezetésre.

A társaságba belépő kültag úgy felel a belépése előtt keletkező társasági tartozásokért, mint a

társaság többi kültagja, vagyis vagyoni betétje erejéig. Visszamenőlegesen felelősségét a társasági

szerződés úgy nem korlátozhatja, hogy az harmadik személyekkel szemben hatályos legyen.

Ha a társasági szerződés módosítása következtében a kültag, vagy kültagok vagyoni betétje

csökken, a módosulás cégjegyzéki bejegyzésével a harmadik személyekkel szemben fennálló

felelősség határa is módosul. Amíg azonban a cégbejegyzés nem történik meg, a cégjegyzék szerint

eredeti mérték (a bejegyzett betét) erejéig áll fenn a felelősség.

A kültag vagyoni felelőssége nemcsak korlátozott, hanem másodlagos, mögöttes természetű is.

Ellene per akkor indítható, ha cégjegyzék szerinti vagyoni betétjének szolgáltatására vonatkozó

kötelezettségének nem tett eleget.

A kültag által befizetett betét a társasági közös vagyon része, ezért a társasági vagyon ellen irányuló

igények kielégítése során ebben a körben érvényesül a kültag helytállási kötelezettsége: elveszítheti

a betétjét, vagy annak hányadát.

2.3. A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE

A társaság megszűnése – az általános megszűnési szabályokon túlmenően – akkor következik be, ha

a társaság valamennyi beltagjának vagy kültagjának a tagsági jogviszonya megszűnik. Ebben

a helyzetben is van azonban lehetőség arra, hogy a társaság tovább működjön, ha

- az utolsó beltag/kültag kiválásától számított hat hónapon belül új beltag/kültag belépését

a cégbírósághoz bejelentik, vagy

- a tagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását, és az

ennek megfelelő társasági szerződés módosítást hat hónapon belül a cégbírósághoz

benyújtják.

Azzal a taggal, aki a közkereseti társaságként való további működésben nem kíván részt venni, az

általános szabályok szerint el kell számolni.

3. A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG

3.1. A KFT. FOGALMA

A korlátolt felelősségű társaság előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével

alakul. A tagok felelőssége korlátozott: a társasággal szemben a törzstőke szolgáltatására, illetve

a társasági szerződésben esetleg meghatározott egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A

társaság kötelezettségeiért a tagok magánvagyonukkal felelősséggel nem tartoznak. A kft.

egyszemélyes alapítással is létrehozható.

A főszabály alól, amely szerint a korlátolt felelősségű társaság tagjainak magánvagyonukkal való

felelőssége korlátolt, a törvény ismer néhány speciális kivételt.

a) A teljes magánvagyonával felel az apportot szolgáltató tag az apport szolgáltatásától

számított öt éven keresztül azért, hogy betétjének értéke a szolgáltatás idején a társasági

szerződésben megjelölt értéket elérte.

b) Azok a társasági tagok, akik valamely tag apportját tudomásuk ellenére a valódi értéket

meghaladó értékkel fogadtatják el a társasággal, vagy az alapítás során egyébként csalárd

módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.

c) Azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy a tagoktól elvárható

gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság érdekeit nyilvánvalóan sérti, az

ebből eredő kárért szintén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.

160


3.2. A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS TARTALMA

A kft. társasági szerződés útján jön létre, egyszemélyes kft. esetében viszont alapító okirat

szükséges. Fontos szabály, hogy tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni. Ez azt jelenti,

hogy a tagok egymást megkeresve és közösen megállapodva hozzák létre a társaságot. A nyilvános

felhívás kizárásának alapvetően az az oka, hogy a társaság személyes jellege és a szervezeti

szabályokból fakadó egymásra utaltság nem érvényesülhet akkor, ha a nyilvános felhívás útján

bárki a társaság tagjává válhat.

A társasági szerződés alapvető tartalmi eleme:

- mindazt, amit valamennyi társasági szerződésre a törvény előír (pl. cégnév, székhely,

főtevékenység, a társaság képviselete stb.);

- a törzstőke nagyságát, összetételét, és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét,

- a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módját és esedékességét,

- a társasági tagokat megillető szavazati jog mértékét (100.000 Ft törzsbetét után legalább l

szavazati jog azonban minden tagot kötelezően megillet),

- az első ügyvezető, illetve ügyvezetők kijelölését, több ügyvezető esetén a képviselet módját,

- ha a felügyelő bizottság létrehozatala kötelező, a tagok nevét,

- a könyvvizsgálói kötelezettség esetén az első könyvvizsgáló nevét,

- a megismételt taggyűlés összehívásának rendjét.

A fentieken kívül a tagok döntésétől, illetve a társaság sajátosságaitól függően több kérdést célszerű

a társasági szerződésben szabályozni. Ezek tipikusan a következők:

- ha a tagok törzsbetétje apport-kötelezettséget tartalmaz, akkor a szerződésben kell

rendelkeznie arról, hogy milyen természetű és értékű nem pénzbeli betétek kerülnek a

törzstőkébe,

- a tagokat a társasággal szemben terhelő, egyéb vagyoni értékű szolgáltatások

(mellékszolgáltatások) feltételei, és a mellékszolgáltatás nem teljesítése esetén fizetendő

kötbér mértékéről,

- a társasági tagok pótbefizetésére kötelezésének szabályai,

- az üzletrész átruházhatóságának kizárása vagy korlátozása, illetve az átruházásnak a társaság

beleegyezéséhez való kötése,

- az üzletrész jogutódra átszállásának, illetve felosztásának kizárása,

- egy-egy tag üzletrésze bevonásának megengedése,

- a taggyűlésnek a székhelyen kívüli helyre történő összehívása szabályai, valamint az ülésen

kívül történő határozathozatal ideje,

- azon értékhatár megjelölése, amely ügylet esetében a döntés a taggyűlés kizárólagos

hatáskörébe tartozik.

3.3. A TÁRSASÁG ÉS A TÁRSASÁGI TAGOK KÖZÖTTI JOGVISZONY

a) A törzstőke és a törzsbetét

A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A törzstőke minimális

értéke hárommillió forint. Az egyes törzsbetétek értéke nem lehet kevesebb 100.000 Ft-nál. A

törzsbetétek különböző mértékűek lehetnek.

Minden tagnak egy-egy törzsbetétje van, de egy törzsbetétnek több tulajdonosa is lehet. A

törzsbetétet nem kötelesek a tagok az alapításkor teljes összegben befizetni.

Ha az alapításkor valamelyik tag a pénzbetétének felénél kisebb összeget köteles befizetni, vagy a

pénzbetét befizetésére a bejegyzéstől számított egy évnél hosszabb idő áll rendelkezésére, a társaság

161


mindaddig nem fizethet ki a tagok részére osztalékot amíg a társaság számára visszatartott

osztalék nem fedezi a már befizetett pénzbetéttel együtt a törzstőke összegét.

Az apportot a társasági szerződésben meghatározott időben és módon kell a társaság

rendelkezésére bocsátani. Ha az alapításkor az apport értéke eléri a törzstőke felét, akkor ezt az

alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Amennyiben az apportot a

társaság alapításakor nem bocsátották teljes egészében a társaság rendelkezésére, akkor ezt a

társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül kell teljesíteni.

Amennyiben a tag a törzsbetétét a törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott

határidőre nem fizeti meg, vagy az apportot nem adja be, legalább 30 napos póthatáridő kitűzésével

fel kell hívni a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a póthatáridő elmulasztása a tagsági

viszony megszűnését eredményezi. Ha a tag a póthatáridőt is elmulasztja, a tagsági viszony a

határidő lejártát követő napon megszűnik. Erről a gazdasági társaság ügyvezetése írásban köteles

értesíteni a tagot. (A tag egyébként a befizetés elmulasztása miatt a társaságnak okozott kárért

felelősséggel tartozik).

Annak a tagnak az üzletrészét, akinek a tagsági viszonya az előzőekben említett módon szűnt meg,

a taggal való megállapodás alapján kell értékesíteni. Ilyen megállapodás hiányában a tagsági

viszony megszűnésétől számított hatvan napon belül árverést kell tartani. Ilyenkor a tag

üzletrésze nyilvános árverés útján kerül eladásra. Értékesítés esetén az üzletrész értékéből

elsőként a társaságnak törzsbetét kiegészítése iránti követelését kell kielégíteni, a fennmaradó

rész pedig a volt tagot illeti meg. Ha az értékesítés nem lehetséges, a volt tag csak a törzsbetéte

általa szolgáltatott összegére tarthat igényt.

b) A pótbefizetés

A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési

kötelezettséget írjon elő a tagok számára. A szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb

összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, valamint a pótbefizetés teljesítésének módját,

gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét. A pótbefizetés összege a tag

törzsbetétjét nem növeli.

Ha a pótbefizetésre a veszteség fedezéséhez nincs szükség, azt a tagoknak vissza kell fizetni. Erre

azonban csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor.

Ha a taggyűlési határozat ellenére a tag pótbefizetési kötelezettségét nem teljesíti, tagsági

jogviszonya megszűnik.

c) Az üzletrész

A korlátolt felelősségű társaság egyik központi fogalma az üzletrész, amely törzsbetéthez

kapcsolódó tagsági jogokat és kötelezettségek együttesét testesíti meg. Szorosan összefügg a tag

törzsbetétjével, mivel mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik ugyanakkor jelentősen különbözik

is attól. A törzsbetét az alapítás időpontjára meghatározott a tag által szolgáltatott pénzösszegben

pontosan kifejezett vagyoni hozzájárulás, míg az üzletrész értéke a társaság eredményességétől

függően változik.

Az üzletrész forgalomképes, azonban – a részvénytől eltérően – értékpapír formájában nem

testesíthető meg.

Egy üzletrésznek több tulajdonosa lehet, ezek együttesen számítanak egyetlen társasági tagnak,

ezért jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a kötelezettségekért pedig egyetemlegesen,

vagyis valamennyien teljes mértékben felelősek. A közös képviselőt a tulajdonostársak maguk

közül választják a tulajdoni hányaduk szerinti szavazati jog gyakorlásával.

Az üzletrész nemcsak a társasági tulajdonos főkötelezettségek és jogok, hanem a tagok által vállalt

egyéb vagyoni értékű szolgáltatások (a mellékkötelezettségek) megtestesítője is. A tagok

162


szolgáltatásaiért a társaság ellenértéket fizet, de ez társasági tartozás, mely nem növeli az érintett tag

üzletrészét.

d) Az üzletrész átruházása

A korlátolt felelősségű társaságból a tag nem tud kilépni. A társaságban meglévő tagsági

jogviszonyát üzletrészének átruházásával tudja megszűntetni. Az átruházásnak több jogcíme

lehet. Tipikus a pénzszolgáltatás ellenében, tehát adásvétel keretében történő értékesítés, vagy a

csere, illetve az ajándékozás útján történő átruházás.

Az üzletrészt a tulajdonosa elvileg a társaság tagjára, magára a társaságra, a társaság által

kijelölt személyre vagy kívülálló személyre ruházhatja át.

Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. E jogukat a társasági szerződésben oly

módon korlátozhatják, hogy az adásvétel jogcímén történő átruházás esetében egymás

üzletrészeinek megvásárlására a többi tagot megelőző jogot köthetnek ki. Ebben az esetben az

ilyen jogosultsággal rendelkező tagnak a többieket megelőzően van lehetősége arra, hogy az

üzletrészt megvásárolja.

Kívülálló javára az üzletrész akkor ruházható át, ha a tag törzsbetétjét teljes mértékben befizette és

az elővásárlási – a törvény megfogalmazása szerint az üzletrész másokat megelőző megszerzésére

irányuló – joggal rendelkezők a jogukkal nem kívántak élni, illetve az átruházási szándék

bejelentésére 15 napon belül nem nyilatkoztak.

Az elővásárlási jogosultság sorrendje:

- a társaság tagja,

- maga a társaság,

- a taggyűlés által vevőként kijelölt kívülálló személy.

Ha a tag a vele közölt vételi ajánlat bejelentésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy

kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kívánt élni. A társaság vagy az általa kijelölt

személy esetében ez a határidő a bejelentéstől számított 30 nap.

Az üzletrész adásvételéhez kapcsolódó elővásárlási jog célja alapvetően az, hogy a jogosultaknak

lehetősége legyen a nem kívánt új tag belépésének megakadályozására.

A tagok és a társaság közötti viszony tárgyalásának lezárásaként még egy fontos rendelkezést kell

megemlítenünk. Eszerint a korlátolt felelősségű társaság fennállása alatt a tagok a törzsbetétet a

társaságtól nem követelhetik vissza: csak a társaság mérlege szerinti nyereség felosztható részére

tarthatnak igényt. (Ez alapján a tag a befektetett tőkéjéhez vagy az üzletrésze eladásával, vagy a

később tárgyalt törzstőke csökkentési eljárás után juthat hozzá.)

3.4. A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS MÓDOSULÁSA

A TAGOK SZEMÉLYÉBEN BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁS – A társasági jogviszony módosulhat a tagok

személyében bekövetkezett változás miatt, azonban a szerződés formális megváltoztatása ilyen

esetekben nem szükséges.

Az üzletrész átruházása esetén az átruházó jogügylettel a jogok és kötelezettségek átszállnak, a

vevő pedig a tulajdoni változást köteles a társaságnak bejelenteni úgy, hogy nyilatkozatában a

társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. A tulajdonos-változást a

társaság ügyvezetője – a tagjegyzék megküldésével – köteles bejelenteni a cégbíróságnak.

A társaság tagjainak számában bekövetkező változás esetén a jogosultságok és kötelezettségek a

megmaradó tagok között átrendezésre kerülnek. (Pl. ha valamelyik tag üzletrészét a társaság más

tagjára ruházza át, az üzletrész a megvásárló tag vagyoni helyzetét, döntési pozícióját megerősíti, a

többi tag helyzete viszont változatlan marad.)

163


Ha egy üzletrész feloszthatóvá válik (átruházás, megszűnt tag jogutódlása és öröklés, valamint a

házastársi közös vagyon megosztása), akkor valamennyi megmaradó tag üzletrészében változás

következik be. Az üzletrész felosztása lehetőséget biztosít arra, hogy pl. öröklés esetén az örökösök

között ne közös tulajdon keletkezzen, hanem minden egyes jogosult kizárólagos tulajdont szerezzen

és ennek megfelelően önállóan gyakorolja az üzletrészhez kapcsolódó jogait.

Maga a társaság saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából a taggyűlés erre vonatkozó

határozata alapján vásárolhatja meg. Ez az üzletrész azonban:

- szavazati joggal nem jár,

- legfeljebb egy évig állhat a társaság tulajdonában, egy éven belül a társaság köteles

elidegeníteni, vagy bevonni a törzstőke leszállítás szabályai szerint, illetve a tagoknak –

törzsbetéteik arányában – ingyenesen átengedni,

- az osztalékot, illetve a társaság megszűnése után az ilyen üzletrész után járó részt a tagok

között kell felosztani.

A társaság által megszerzett saját üzletrész legfeljebb a törzstőke ötven százalékárnak megfelelő

arányú lehet.

A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA – A társasági szerződés módosításához általában a

taggyűlés legalább 3/4-es határozata kell. A tagok társasági szerződésben foglalt

kötelezettségeinek növelését vagy új kötelezettségek megállapítását célzó, illetve az egyes tagok

külön jogait csökkentő határozatokhoz egyhangú döntés szükséges. A módosításokat be kell

jelenteni a cégbírósághoz.

A társasági szerződés tartalmi módosulásai közül különösen jelentős a törzstőke felemelése,

illetőleg leszállítása.

A TÖRZSTŐKE FELEMELÉSE – A törzstőke felemelésének két formája van.

1. Új törzsbetét(ek) létesítése taggyűlési határozattal, feltéve, hogy a társasági törzsbetétek teljes

befizetése megtörtént.

A társasági tagoknak a határozattól (a határozatnak a határozatok könyvébe való bevezetésétől)

számított 15 napos határidőn belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt

vegyenek. Mivel az elsőbbségi jogot a tagok törzsbetéteik arányában gyakorolhatják, minden tag

elérheti, hogy ne csökkenjen a társaságban fennálló részesedésének nagysága. Ha a tagok

elsőbbségi jogukkal nem élnek, a társaság taggyűlése jogosult a belépő új tag kijelölésére és

ezáltal a társaság új taggal bővül.

A törzsbetét megszerzője közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban köteles

nyilatkozni arról, hogy a társaság a társasági szerződés szabályait magára nézve kötelezőnek ismeri

el.

2. A társaság törzstőkén felüli vagyona vagy annak egy része taggyűlési határozattal átalakítható

törzstőkévé. Az átalakítás feltétele, hogy a társaságnak legyen olyan törzstőkén felüli vagyona, amit

törzstőke-emelésre tud fordítani. A törzstőke felemelésének fedezetét a társaság hat hónapnál nem

régebbi fordulónappal készült beszámolója vagy közbenső mérlege alapján kell igazolni.

A törzstőkén felüli vagyonból történő törzstőke-emelés a tagok törzsbetéteit a korábbi törzsbetéteik

arányában növeli.

A törzstőke felemelésére vonatkozó határozatot be kell jelenteni a cégbírósághoz.

Megjegyezzük még, hogy az egyszemélyes társaság a törzstőke felemelése – illetve az üzletrész

felosztása – útján többszemélyes társasággá alakulhat.

164


A TÖRZSTŐKE LESZÁLLÍTÁSA – Törzstőke leszállítására sor kerülhet a társaság saját

elhatározásából vagy a törvény által kötelezően előírt esetekben. Saját elhatározásból jellemzően

tőkekivonás vagy veszteségrendezés céljából kerül sor.

Kötelező a törzstőke leszállítása akkor, ha a társaság mérlegéből kitűnik, hogy a saját tőke a

törzstőke felére csökkent, és ezt a társaság nem kívánja más módon orvosolni /pl. pótbefizetéssel/.

Amennyiben a törzstőke kötelező leszállítására azért nincs lehetőség, mert ezzel a társaság

törzstőkéje 3 000.000 forint alá csökkenne, a taggyűlés köteles más társasági formába való

átalakulásról /pl. bt./ vagy a társaság megszűnéséről határozni.

A leszállítást kimondó határozatot a meghozataltól számított 30 napon belül be kell jelenteni a

cégbírósághoz. A bejelentést követően az ügyvezető kétszer egymás után, 30 napos időközzel

köteles a határozatot hirdetményben a Cégközlönyben közzé tenni. A közzétételben felhívják a

társaság hitelezőit arra, hogy a második közzétételtől számított 30 napos határidő alatt

követeléseiket jelentsék be. A társaság előtt ismert hitelezőket külön is fel kell hívni követeléseik

bejelentésére. Azoknak a hitelezőknek, akik a törzstőke leszállításához nem járulnak hozzá,

megfelelő biztosítékot kell nyújtani. Erre a társaságnak a hitelezői igénybejelentés előterjesztésére

biztosított határidő lejártát követő 8 napon belül van lehetősége. A cégbíróság ennek megtörténte

után a törzstőke csökkentést bejegyzi a cégjegyzékbe.

A tőkekivonás céljából elhatározott törzstőke leszállítás esetén a tagoknak visszafizetéseket csak a

leszállításnak a cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.

3.5. A TÁRSASÁG SZERVEZETE

a) A taggyűlés

A társaság legfőbb szerve a taggyűlés, mely a társasági tagokból, illetve azok képviselőiből áll.

Mivel az éves beszámoló elfogadására a taggyűlés jogosult, évente legalább egy alkalommal össze

kell hívni. A taggyűlés kizárólagos hatáskörérébe tartozó kérdések egy részét a jogi személyekre

vonatkozó általános rendelkezések, további részét pedig a gazdasági társaságokra vonatkozó közös,

illetve a korlátolt felelősségű társaság szabályai között találjuk. Ezek közül a legfontosabbak a

következők:

- a számviteli törvény szerinti éves beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény

felhasználására vonatkozó döntést is,

- pótbefizetés elrendelése és visszatérítése,

- osztalékelőleg fizetésének elhatározása,

- a törzstőke felemelése és leszállítása, az üzletrész felosztása és bevonása,

- a tag kizárásának kezdeményezése,

- az ügyvezetők megválasztása, visszahívása és díjazásuk megállapítása, az ügyvezetők

tekintetében a munkáltatói jogok gyakorlása, kivéve, ha az ügyvezetővel kapcsolatos jogokat

átadta a felügyelő bizottságnak,

- felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása és díjazásuk megállapítása,

- a könyvvizsgáló megválasztása és visszahívása,

- olyan szerződések megkötésének jóváhagyása, amelynek értéke a társasági szerződésben

meghatározott mértéket meghaladja, illetve amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével

vagy azok Ptk. szerinti közeli hozzátartozójával köt,

- az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési

igény érvényesítése,

- a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása,

- a társasági szerződés módosítása,

- ezeken kívül mindazon ügyeknek az eldöntése, amelyet a törvény vagy a társasági szerződés a

taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.

165


A taggyűlést az ügyvezető hívja össze. Össze kell hívni a taggyűlést, ha azt azok a tagok, akik a

szavazatok legalább 5 százalékával rendelkeznek – az ok és a cél megjelölésével – írásban kérik.

Ha a tagok kérésének az ügyvezető nem tesz eleget, a taggyűlést a cégbíróság hívja össze. Ezeken

kívül kötelező összehívni a taggyűlést akkor is, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges.

Haladéktalanul össze kell hívni a taggyűlést a szükséges intézkedések megtételére, ha

- a saját tőke veszteség következtében a törzstőke felére, illetve hárommillió forint alá

csökkent,

- a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit beszüntette,

- vagyona a tartozásokat nem fedezi.

- A taggyűlést a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a társaság székhelyére kell

összehívni. Ettől eltérni csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet.

A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyűlés

napja között legalább 15 napos időköznek kell eltelni. Ettől azonban a társasági szerződésben el

lehet térni. Ha a taggyűlés nincs szabályszerűen összehívva, határozatot csak akkor hozhat, ha

valamennyi tag jelen van és a taggyűlés megtartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik.

Bármelyik tag jogosult az általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérni, javaslatát

azonban legalább 3 nappal a taggyűlés előtt köteles a többi taggal ismertetni. A meghívóban

szereplő, illetve a tagokkal az előzőekben említett módon nem ismertetett kérdés a taggyűlésen csak

akkor tárgyalható, ha azon valamennyi tag jelen van és a kérdés megtárgyalása ellen nem

tiltakozik.

A tag szavazati jogát vagy személyesen, vagy meghatalmazott - pl. másik tag - útján gyakorolja.

Nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a felügyelő bizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló. A

tag által adott meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A taggyűlés határozatképes, ha azon a leadható szavazatok többsége képviselve van. A

határozatképességet minden napirendi pontnál külön kell megállapítani. Azt a tagot, aki az adott

napirendi pontnál nem szavazhat, a határozatképesség szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

Nem szavazhat

- az a tag, akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít,

- akit a határozat a társaság rovására bármely más előnyben részesít,

- akivel a határozat szerint szerződést kell kötni,

- aki ellen a döntés alapján pert kell indítani,

- akinek hozzátartozója érdekelt a döntésben,

- aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben.

Ha a társasági törvénynek megfelelően összehívott taggyűlés nem volt határozatképes, az emiatt

megismételt taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlévők által képviselt

törzstőke, illetve szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes.

A taggyűlés a határozatokat főszabályként a jelenlévő tagok szavazatainak egyszerű többsége dönt.

A törvény azonban több esetben minősített, illetve egyhangú döntést kíván meg. Ezen túlmenően

a társasági szerződés is tartalmazhat az egyszerű többséghez képest magasabb szavazati arányhoz

kötött ügyeket.

A taggyűlésről az ügyvezető jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét

és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, valamint a taggyűlésen

lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és határozatokat. A jegyzőkönyvet az ügyvezető és

egy – a taggyűlésen jelenlévő, hitelesítőnek megválasztott – tag írja alá.

A taggyűlési határozatokról az ügyvezető) folyamatos nyilvántartást, a határozatok könyvét

köteles vezetni.

166


A társaság jogsértő határozatainak bírósági felülvizsgálatára az általános szabályok az irányadók.

A tagok mellett ügyvezető és felügyelő bizottsági tag is indíthat pert.

A tagok taggyűlés tartása nélkül is hozhatnak határozatot. Az ülésen kívül javasolt határozat

tervezetét – ha a társasági szerződés ennél rövidebb határidőt nem állapít meg – 8 napi határidő

kitűzésével írásban kell a tagokkal közölni, akik a szavazatukat írásban adják meg. A határozatot

a szavazási határidő utolsó napján, vagy ha minden tag leadta szavazatát, az utolsó szavazat

beérkezését követő napon kell meghozottnak tekinteni. A határozatról, valamint annak keltéről a

tagokat az ügyvezetés írásban köteles tájékoztatni. Garanciális szabály a tagok számára, hogy ha

bármelyik tag kéri, a határozattervezet megtárgyalására a taggyűlést össze kell hívni.

b) Az ügyvezető

Az ügyvezető (ügyvezetők) látják el a társaság ügyeinek intézését és képviseletét. Az ügyvezető –

több ügyvezető esetén az erre kijelölt – látja el a társaság munkaszervezetében a munkáltatói

jogokat.

A kft. ügyvezetőit többféle nyilvántartási kötelezettség terheli.

A határozatok könyvét már említettük. Ebbe bármely tag betekinthet és ügyvezetők által

hitelesített másolatokat is kérhet. A tagnyilvántartás (tagjegyzék) bármely érdekelt személy által

megtekinthető. Ez a tagok adatait, a személyekben bekövetkezett változásokat, a társasági szerződés

egyes tagokra vonatkozó előírásait tartalmazza. A hatályos tagjegyzéket be kell jelenteni a

cégbíróságnak. Az üzleti könyvek, mérleg, vagyonkimutatás elkészítéséről az ügyvezetőknek

kell gondoskodniuk. Kötelesek a társaság adatairól, a tagok részére felvilágosítási, betekintési

lehetőséget adni. E kötelezettség megtagadása esetén a cégbíróság végrehajtható határozattal

rendelkezik.

Az ügyvezetőt a taggyűlés indoklás nélkül bármikor jogosult visszahívni. Ha a társaságnak nem

marad ügyvezetője, a taggyűlést ügyvezető választása céljából a cégbíróság hívja össze.

A társaság mindazon kárért felel harmadik személyekkel szemben, melyet az ügyvezető e

minőségében, ügykörébe eső tevékenységével okoz. Az ügyvezető felelősségéről a vezető

tisztségviselők felelősségénél szóltunk.

c) A felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló

Felügyelő bizottságot akkor köteles a kft. létrehozni, ha a főfoglalkozású alkalmazottainak száma

éves átlagban 200 főnél több.

A felügyelő bizottságra és a könyvvizsgálóra vonatkozó szabályokat részletesebben a gazdasági

társaságok általános szabályainak keretében ismertettük.

3.6. A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE

A társaság megszüntetéséhez a taggyűlés minősített többségű, 3/4-es határozatára van szükség.

A társaság végelszámolással történő megszűnése esetén a végelszámoló köteles a Cégközlönyben

hirdetményt közzétenni a végelszámolási eljárás megindításáról, amely tartalmazza a végelszámoló

nevét és lakóhelyét, és azt a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a közzétételt követő

negyven napon belül jelentsék be a végelszámolónak.

A végelszámolás befejezésével a taggyűlés zárómérleget fogad el, határoz a végelszámolók, a

felügyelő bizottság, a könyvvizsgáló felmentéséről. A hitelezők kielégítése után a maradványból

először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, további részt – a társasági szerződés eltérő

rendelkezése hiányában – a törzsbetétek arányában kell felosztani.

A megszűnéssel összefüggésben szabályozza a társasági törvény azt, hogy ha a társaság tagjainak

száma egy főre csökken, és hat hónapon belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot, a

társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként működik tovább.

167


4. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

4.1. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FOGALMA, TÍPUSAI

A részvénytársaság hagyományosan a nagyvállalatok társasági formája, tipikusan tőkeegyesítő

vállalkozási forma, a tulajdonos (részvényes) alapvető célja, hogy a társaság piaci értéke és ezáltal

részvényei árfolyama emelkedjen, valamint részvényei után minél magasabb osztalékot tudjon

realizálnia.

A részvénytársaság előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével

/jegyzett tőkével/ alakul. A tag /részvényes/ kötelezettsége a részvénytársasággal szemben

kizárólag a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A

részvényes a részvénytársaság kötelezettségeiért ezen túlmenően nem felel.

A részvénytársaság működési formája nyilvános vagy zártkörű lehet. Amelynek részvényeit a

tőzsdére bevezették nyilvánosan működő részvénytársaságnak minősül, és cégnevében köteles

az „Nyrt.” rövidítést feltüntetni. Ha a részvénytársaság részvényei nincsenek a tőzsdére bevezetve,

zártkörűen működő részvénytársaság, cégnevében a „Zrt.” rövidítést kell feltüntetni.

A zártkörűen működő részvénytársaság alaptőkéje ötmillió forintnál, a nyilvánosan működő rt.-é

húszmillió forintnál nem lehet kevesebb.

A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc

százalékánál.

Fontos jellemzője a részvénytársaságnak, hogy a részvényes felelőssége korlátozott: kizárólag az

általa jegyzett részvény névértékének, illetve névérték feletti kibocsátási értékének megfizetésére

terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényest a magánvagyonával felelősség nem

terheli. (A részvényes jogállása egyebekben megegyezik a kft. tagjának korlátozott felelősségével,

annyi eltéréssel, hogy a kft. tagjai személyes szolgáltatásokat is vállalhatnak, pótbefizetésre is

kötelezhetők, viszont a társaság tartozásaiért ők sem felelősek.)

4.2. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ALAPÍTÁSA

Részvénytársaságot az új Ptk. hatálybalépését követően csak zártkörűen lehet alapítani. A zártkörű

alapítás jobban szolgálja a befektetők biztonságát. Alapításnál ugyanis még nem álnak

rendelkezésre a társaság működésére vonatkozó gazdasági kimutatások, jelentések, amelyekből a

potenciális részvényes tájékozódhat. A társaság a nyilvánosságot csak akkor célozhatja meg, ha

tényleges gazdasági eredményekkel rendelkezik, csak ezt követő kerülhet sor részvényeinek

tőzsdére történő bevezetésére.

A zártkörű alapítás lényege, hogy a részvényeket előre meghatározott személyek lejegyzik, ennek

megfelelően az összes részvény a közösen megállapított arányban a tulajdonukba kerül.

Az alapítás során el kell fogadni a részvénytársaság alapszabályát, mely a társaság alapokmánya.

Az alapszabálynak tartalmaznia kell mindazt, amit a társasági szerződés valamennyi gazdasági

társaság esetében tartalmaz. Ezeket az általános szabályok keretében már ismertettük.

Ezen kívül az alapszabályban meg kell határozni:

- az alapítók kötelezettségvállaló nyilatkozatát az összes részvény átvételéről és azok alapítók

közötti megosztásáról,

- az alaptőke összegét, az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét, valamint a

részvény névértéke /kibocsátási értéke/ befizetésének egyéb feltételeit,

- az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét /kibocsátási értékét/, a

részvények előállításának módját,

- a közgyűlés összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és módját,

- az igazgatóság tagjainak számát, az első igazgatóság tagjainak adatait,

168


Amennyiben a társaság működése szempontjából indokolt, az alapszabály egyéb kérdésekben

is rendelkezik. Ilyenek pl. a következők:

- az apport tárgya, értéke, a társaság rendelkezésére bocsátásának időpontja, az ellenében

adandó részvények darabszáma, az apportot szolgáltató személy neve megjelölése,

- az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz kapcsolódó

jogok és az esetleges korlátozások,

- a részvények átruházásának korlátozása, vagy annak az rt. beleegyezéséhez való kötése,

- az első felügyelőbizottság tagjainak és a könyvvizsgáló megbízatásának időtartama és adataik.

A részvénytársaság megalakulásának további fázisa és elengedhetetlen feltétele a cégbíróság

bejegyzést elrendelő végzése.

A bejegyzés feltételei – az általános, a cégjogban meghatározott szabályokon túlmenően – a

következők:

- igazolni kell, hogy a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni

vállalt részvény névértékének /kibocsátási értékének/ legalább a 25 %-át, továbbá

- az apportot – kivéve, ha az nem éri az alaptőke 25 %-át –

a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották.

Az alapszabály a pénzbeli hozzájárulás befizetésének minimális mértékét, illetve a bejegyzés előtt

rendelkezésre bocsátandó apport értékének az alaptőkéhez viszonyított arányát az előzőekben

említettnél magasabb százalékban is megállapíthatja.

A bejegyzési kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli hozzájárulást a részvénytársaságnak

a cégjegyzékbe történő bejegyzésétől számított egy éven belül kell befizetni.

A be nem adott apportot az alapszabályban meghatározott időpontig, de legkésőbb a

részvénytársaság bejegyzésétől számított három éven belül kell az rt. rendelkezésére bocsátani.

4.3. A RÉSZVÉNY JELLEMZŐI

A részvény tagsági jogokat megtestesítő névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes

értékpapír.

Egy részvénytársaság többféle részvényt is kibocsáthat. Általános szabály, hogy a névértéken aluli

részvénykibocsátás semmis, az ebből eredő károkért a kibocsátók egyetemlegesen felelnek.

A részvénytársaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzése előtt a részvényesek által teljesített vagyoni

hozzájárulás összegéről részvényutalvány állítható ki, amely másra nem ruházható át. A

részvényutalvány névre szóló okirat, amely ellenkező bizonyításig igazolja az okiratban

meghatározott személynek a részvénytársasággal szemben fennálló jogait és kötelezettségeit.

Az rt.-nek a cégjegyzékbe történő bejegyzését követően az alaptőke már befizetett részéről

ideiglenes részvényt kell kiállítani. Az ideiglenes részvényre a részvény szabályait kell

alkalmazni. Az ideiglenes részvénnyel a részvényes a részvényesi jogait az általa már teljesített

vagyoni hozzájárulás mértékével arányosan gyakorolja.

A részvényes csak a társaság cégjegyzékbe történő bejegyzése és az alaptőke teljes befizetése után

igényelheti a neki járó részvények kiadását. Az ez előtt kiállított részvény semmis. A részvényt az

értékpapírokra vonatkozó előírások betartásával zártkörűen működő részvénytársaság esetében

nyomdai úton vagy dematerizált formában, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében

kizárólag dematerizált formában lehet nyilvántartani.

A nyomdai úton előállított részvényen feltűntetésre kerülő adatokat – pl. a részvénytársaság

cégneve, székhelye, a részvény sorszáma, névértéke, az első részvényes neve – a törvény tételesen

felsorolja.

169


A nyomdai úton előállított részvény átruházása a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt

lapra /toldatra/ írt forgatmány útján történik, vagyis az új tulajdonost oda kell feljegyezni.

A dematerizált részvény elektronikus úton létrehozott, rögzített és nyilvántartott, az

értékpapírokra vonatkozó törvényben meghatározott tartalmi kellékekkel rendelkező adatösszesség.

A dematerizált részvény esetében a részvényes nevét, valamint az azonosításhoz szükséges egyéb

adatait az értékpapír-forgalmazó által a részvényes javára vezetett értékpapírszámla tartalmazza.

A dematerizált részvény átruházása az értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján

történik. Dematerizált részvény esetében – az ellenkező bizonyításáig – azt a személyt kell a

részvény tulajdonosának tekinteni, akinek az értékpapírszámláján a részvényt nyilvántartják.

A részvényekről az igazgatóság részvénykönyvet vezet. A részvény átruházása a

részvénytársasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a részvényesi jogait csak akkor

gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe bejegyezték.

A törvény az alábbi részvényfajtákat határozza meg:

- törzsrészvény,

- elsőbbségi részvény,

- dolgozói részvény,

- kamatozó részvény,

- visszaváltható részvény.

a) Törzsrészvény mindaz a részvény, amely nem tartozik a következőkben meghatározott egyik

részvényfajtába sem. A részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények névértéke összegének

mindenkor meg kell haladnia a részvénytársaság alaptőkéjének a felét.

b) Az elsőbbségi részvény más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt

(pl. többletszavazati jogot, több osztalékot) biztosít. Ennek alapján az elsőbbségi részvényfajtán

belül a részvények különböző részvényosztályokba tartozhatnak /pl. osztalékelsőbbséget biztosító

részvény/.

A társasági törvény felhatalmazása alapján az alapszabály

- osztalékelsőbbséget,

- az rt. jogutód nélküli megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedés

elsőbbséget,

- szavazati joggal összefüggő elsőbbséget, vezető tisztségviselő vagy felügyelő bizottsági tag

kijelölésére vonatkozó elsőbbséget, valamint

- elővásárlási jogot biztosító elsőbbséget határozhat meg.

Az osztalékelsőbbséget biztosító részvény arra jogosítja tulajdonosát, hogy a részvényesek között

felosztható nyereségből a többi részvényfajtát, illetve részvényosztályt megelőző elsőbbséggel

kapjon osztalékot. (Az osztalékelsőbbség szabályait az alapszabálynak kell tartalmaznia.) Az

osztalékelsőbbségi részvényesek szavazati jogát az alapszabály korlátozhatja, vagy kizárhatja.

A szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján a részvényes az alapszabályban

meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot gyakorolhat. Az egy részvényhez kapcsolódó

szavazati jog azonban nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog

tízszeresét.

A vezető tisztségviselő vagy felügyelő bizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény

alapján a részvényesek az alapszabályban meghatározott módon és eljárási rendben jogosultak az

igazgatóság, illetve a felügyelő bizottsági egy vagy több tagjának kijelölésére, illetve

visszahívására.

Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény csak a zártkörűen működő részvénytársaságnál

bocsátható ki. Az ilyen részvény tulajdonosát a részvénytársaság által kibocsátott, pénzszolgáltatás

ellenében átruházni kívánt részvényre elővásárlási jog illeti meg.

170


c) Gyakori részvényfajta a dolgozói részvény, amely a részvénytársaságnál teljes és

részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára az alapszabály rendelkezése alapján,

kedvezményes áron, illetve ingyenesen is kibocsátható.

A dolgozói részvény kibocsátásának előfeltétele:

- fedezete a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyona,

- a kibocsátással egyidejűleg az alaptőkét fel kell emelni,

- a kibocsátott dolgozó részvények összértéke legfeljebb a felemelt alaptőke 15 %-áig terjedhet.

A dolgozó részvény korlátozott mértékben forgalomképes, mert csak a részvénytársaság aktív és

nyugdíjas dolgozói közötti forgalomnak lehet tárgya. A dolgozói részvénnyel rendelkező személy

halála, illetőleg részvénytársasági munkaviszonyának megszűnése esetén (kivétel a nyugdíjba

vonulás) a dolgozó /örököse/ hat hónapon belül jogosult a dolgozói részvénynek az rt. más

munkavállalója részére történő átruházására. E határidő eredménytelen eltelte esetében az rt. a

dolgozói részvényt bevonja, vagy törzsrészvénnyé, elsőbbségi részvénnyé, illetve kamatozó

részvénnyé átalakítva értékesíti.

A volt munkavállalónak /örökösének / az rt. névértékben köteles a részvényt kifizetni.

d) A kamatozó részvény az alaptőke 10 százalékát meg nem haladó mértékben forgalomba

hozott, előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény. A kamatozó részvény tulajdonosát

a részvény névértéke után, az adózott eredményből a részvényen feltüntetett módon számított kamat

illeti meg. Nem fizethető a részvényesnek kamat, ha ennek következtében a részvénytársaság saját

tőkéje a számviteli jogszabályok szerint számított módon nem érné el a részvénytársaság

alaptőkéjét. A kamatozó részvény tulajdonosát a kamaton felül a részvényhez fűződő valamennyi

jog megilleti, ideértve az osztalékhoz való jogot is.

e) A közgyűlés az alaptőke 10 százalékát meg nem haladó mértékben olyan részvény

kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot

vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg. Ezt visszaváltható részvénynek hívják.

Kibocsátható olyan visszaváltható részvény is, amely mind a vételi, mind az eladási jogot

megtestesíti. A visszaváltható részvény részletes szabályait az alapszabályban kell meghatározni.

A részvényeken kívül a részvénytársaság kibocsáthat kötvényeket is, amelyek a kamatfizetési

kötelezettség mellett a kötvény értékének visszafizetését is garantálják. A kötvény lehet

átváltoztatható kötvény, illetve jegyzési jogot biztosító kötvény. Átváltoztatható kötvény

esetében a kötvényt a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani. Jegyzési jogot biztosító

kötvény esetében a részvénytársaság jövőbeni alaptőke emelésekor kibocsátandó új részvényekre

biztosít – a részvényeseket követően – másokat megelőző részvényjegyzési lehetőséget a

kötvényesnek.

Több személynek közösen is lehet részvénye, de ezek a belső jogviszonyban egy részvényesnek

tekintendők és jogaikat képviselőjük útján gyakorolhatják. Ilyenkor a képviselő nevét is be kell

jegyezni a részvénykönyvbe.

4.3. A RÉSZVÉNYES JOGI HELYZETE

a) A részvényes alapvető kötelezettsége az általa jegyzett részvények névértékének /kibocsátási

értékének / teljes befizetése. Ennek a cégbejegyzéstől számított egy éven belül kell megtörténnie.

A késedelmes befizetés évi, a Polgári Törvénykönyv szerinti kamatfizetési kötelezettséggel jár.

Aki a felhívás alapján egy éven belül nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, elveszítheti

részvénytársasági tagságát, mert – amennyiben a részvényt senki nem vállalja át – a közgyűlés az

alaptőkét a be nem fizetett részvény értékével leszállítja.

A részvényes a részvény fejében teljesített vagyoni hozzájárulást nem követelheti vissza. A

részvényes a társaság fennállása alatt a befektetett tőkéjéhez a részvénye átruházásával vagy az

alaptőke csökkentési eljárás lefolytatása után juthat hozzá.

171


b) A részvényes vagyoni jogai.

A részvényes jogosult

- a közgyűlés által felosztandónak rendelt, mérleg szerinti nyereségének a részvényeire jutó

értékére, az osztalékra,

- jogutód nélküli megszűnés esetén a felosztható vagyon részvényeivel arányos részére.

Az alaptőke leszállítását kivéve tilos az alaptőke terhére a részvényeseknek bármilyen kifizetést

teljesíteni.

c) A részvényes alapvető szervezeti jogai:

- a közgyűlésen való részvétel joga,

- a tájékoztatáshoz való jog,

- a napirend kiegészítésére való jog,

- a szavazáshoz való jog.

Az igazgatóság a közgyűlés napirendjére kerülő kérdésekben minden részvényesnek köteles az

adott ügy tárgyalásához szükséges tájékoztatást megadni. A beszámoló, továbbá az igazgatóság és a

felügyelőbizottság jelentésének lényeges adatait legalább 15 nappal a közgyűlést megelőzően a

részvényesek tudomására kell hozni.

Szavazati joggal rendelkező részvénytulajdonos jogosult indítványt tenni és szavazni. A szavazati

jog a részvény névértékhez igazodik.

E szabálytól három esetben lehet eltérni:

a) az alapszabály az elsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jogot korlátozhatja,

b) szavazatelsőbbségi részvénnyel többlet szavazati jogok járhatnak,

c) alapszabály rendelkezése a szavazati jog gyakorlását részvények által képviselt legmagasabb

szavazatszám vagy arány megállapításával korlátozhatja. (Pl. meghatározhatja, hogy egy

részvényes legfeljebb 30 szavazattal rendelkezhet.)

A szavazati jog egy-egy közgyűlésre szóló, közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba

foglalt meghatalmazással rendelkező képviselő útján is gyakorolható. Nem lehet képviselő az

igazgatóság, a felügyelő bizottság tagja, a vezérigazgató és a könyvvizsgáló.

Nem gyakorolhatja szavazati jogát az a részvényes, aki esedékes vagyoni hozzájárulási

kötelezettségének nem tett eleget.

Zártkörű részvénytársaságnál a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesek,

nyilvános részvénytársaságnál a szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesek

jogosultak – az ok megjelölésével – írásban kérni az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a

közgyűlés napirendjére. Ezt a jogukat a közgyűlési meghívó megjelenésétől számított 8 napon belül

gyakorolhatják. A jogsértő közgyűlési határozatok bírósági felülvizsgálatát bármely részvényes

kérheti.

4.4. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERVEZETE

A részvénytársaságnál az alábbi szervek létrehozása kötelező:

- közgyűlés,

- igazgatóság,

- felügyelő bizottság,

- könyvvizsgáló.

a) A társaság legfőbb szerve a közgyűlés, mely a részvényesek összességéből áll.

A közgyűlés hatáskörébe az alapvető üzleti és személyi kérdések tartoznak. A törvény nem sorolja

fel tételesen a közgyűlés hatáskörét a fenti általános meghatározásból kiindulva azonban jellemzően

a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik:

172


- az alapszabály megállapítása és módosítása,

- az alaptőke felemelése és leszállítása, az igazgatóságnak át nem ruházott esetekben,

- az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvényfajták,

osztályok átalakítása,

- döntés a részvények típusának átalakításáról,

- döntés a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról,

- más részvénytársasággal egyesülés, beolvadás, a társaság más társasági formába alakulása,

szétválása és megszűnése kérdésében döntés,

- az igazgatóság, felügyelő bizottság, könyvvizsgálók megválasztása, visszahívása, díjazásuk

megállapítása, kivéve, ha az előbbit az alapszabály a felügyelő bizottság hatáskörébe utalta,

- a számviteli törvény szerinti éves beszámoló elfogadása, döntés az adózott eredmény

felhasználásáról.

A közgyűlést legalább évente egyszer az igazgatóságnak kell összehívnia. Zártkörűen működő

részvénytársaságnál a közgyűlést a részvényeseknek a közgyűlés napját legalább 15 nappal

megelőzően küldött meghívóval kell összehívni. Nyílt részvénytársaságnál a meghívót a közgyűlés

napját legalább harminc nappal megelőzően a társaság honlapján kell közzétenni.

A meghívónak tartalmaznia kell a közgyűlés időpontját és helyét, napirendjét és a szavazati jog

gyakorlásának alapszabályszerű feltételeit, valamint a határozatképtelenség esetére a megismételt

közgyűlés helyét és idejét.

Amennyiben a közgyűlés összehívása nem volt szabályszerű, határozathozatalra csak valamennyi

szavazásra jogosult részvényes jelenlétében, és csak akkor kerülhet sor, ha a részvényesek a

közgyűlés megtartása ellen nem tiltakoznak.

A közgyűlés határozatképességéhez a szavazatra jogosító részvények több mint a felét képviselő

részvényes megjelenése szükséges. Az alapszabály ennél nagyobb arányt is előírhat.

Amennyiben a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés – az alapszabály eltérő

rendelkezése hiányában – az eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelentek számára

tekintet nélkül határozatképes. Zrt esetében a megismételt közgyűlést legalább három nappal az

eredeti, határozatképtelen közgyűlés időpontja után lehet megtartani. Nyrt esetében ez az időtartam

legalább tíz nap.

A közgyűlés a leadott szavazatok legalább háromnegyedes többségével köteles dönteni az alábbi

ügyekben:

- az alapszabály megállapítása és módosítása,

- döntés a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról,

- más részvénytársasággal egyesülés, beolvadás, a társaság más társasági formába alakulása,

szétválása és megszűnése kérdésében döntés,

- az alaptőke leszállítása,

- továbbá mindazon ügyekben, amelyekben az alapszabály háromnegyedes többséget ír elő.

A felsoroltakon kívül más ügyekben – hacsak az alapszabály nem ír elő minősített többséget – a

közgyűlés a szavazatok egyszerű többségével határoz.

A közgyűlésről a jogszabály által megszabott módon jelenléti ívet és jegyzőkönyvet kell készíteni.

Ezeket az okmányokat, valamint a közgyűlést összehívó hirdetményeket a cégbíróságnak be kell

nyújtani.

b) Az igazgatóság a társaság ügyvezető és képviselő szerve, amely képviseli a részvénytársaságot

harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt, illetve a

munkaszervezetet irányítja és munkáltatói jogokat gyakorol. Az igazgatóság legalább 3 tagból

áll, elnökét maga választja meg.

Az igazgatóság legfontosabb feladatai a társaság irányában:

173


- a számviteli törvény szerinti beszámoló és az adózott eredmény felhasználására vonatkozó

javaslat elkészítése,

- legalább évente jelentést tesz a közgyűlésnek az ügyvezetésről, vagyoni helyzetéről és az

üzletpolitikáról, ugyanezekben a kérdésekben a felügyelő bizottság részére három havonta

jelentést készít,

- gondoskodik az üzleti könyvek szabályszerű vezetéséről,

- köteles a közgyűlést összehívni, ha a társaság saját tőkéje az alaptőke kétharmadára csökkent,

vagy fizetéseit megszüntette és vagyona tartozásait nem fedezi.

Az igazgatósági tagok összeférhetetlensége, a velük szemben érvényesíthető igények lényegileg a

kft. ügyvezetőire vonatkozó szabályok szerint nyertek rendezést, amit korábban már ismertettünk.

Megjegyezzük, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya úgy is rendelkezhet,

hogy igazgatóság megválasztására nem kerül sor, és az igazgatóság jogait a vezérigazgató

gyakorolja.

c) A felügyelő bizottság létrehozása nyilvánosan működő részvénytársaság esetében kötelező.

Ugyancsak kötelező akkor, ha a részvénytársaság főállású alkalmazottainak létszáma éves átlagban

a 200 főt meghaladja. A felügyelő bizottság jogállása az általános szabályok és a kft.-nél

ismertetett szabályok szerint alakul.

d) A könyvvizsgálóra a gazdasági társaságok általános szabályai keretében leírtak az irányadóak.

Az rt.-nél egyébként könyvvizsgáló választása mindig kötelező.

4.5. AZ EGYSZEMÉLYES TÁRSASÁG

Egyszemélyes társaság jön létre, ha

- ha a zártkörű alapítás szabályai szerint a társaságot az alapító egyedüli részvényesként

alapítja, illetve

- ha valamennyi részvény tulajdonjogát egyetlen részvényes szerzi meg.

Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg,

az rt. zártkörűen működik tovább.

Az egyszemélyes részvénytársaság működésével kapcsolatosan két speciális szabályt emelünk ki:

- az alaptőkét a bejegyzési kérelem benyújtásáig maradéktalanul be kell fizetni,

- a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes írásban dönt, amelyről a vezető

tisztségviselőket értesíteni köteles.

Az egyszemélyi rt.-t megszerző azon személy, aki ezt a körülményt a szerzés idejétől számított 30

nap alatt a cégbíróságnál nem jelenti be, a részvénytársaság kötelezettségeiért korlátlanul

felelőssé válik.

4.6. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE

A részvénytársaság közgyűlése a szavazatok háromnegyedes többségével határozhatja el a

részvénytársaság megszűnését. A törvény a jogutód nélküli megszűnés esetére az általános

végelszámolási szabályok alkalmazását rendeli el. A fennmaradó vagyon a részvények arányában

kerül felosztásra, figyelemmel a külön jogokkal rendelkező részvényfajták jogosultságaira is. Ha a

részvényesek részvényeikre a befizetéseket nem egyformán teljesítették, elsőbbségi joguk van a

teljesítő befizetőknek, ha a felosztásra kerülő vagyon nem fedezi a már teljesített befizetések

visszatérítéséhez szükséges összegeket, a hiányt a részvényeseknek részvényeik arányában

pótolniuk kell.

174


2. FEJEZET – A SZÖVETKEZET JOGI SZABÁLYOZÁSA

1. A SZÖVETKEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK ALAPELVEI

Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-én történő hatálybalépésével – a gazdasági

társaságokhoz hasonlóan – a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás is a Ptk. részévé vált.

Szövetkezetekre vonatkozó általános előírásokat, valamint egyes szövetkezeti típusokra vonatkozó

speciális szabályokat tartalmaz a 2006. évi X. törvény, emellett külön törvény szabályozza a

szövetkezeti hitelintézetek és a lakásszövetkezetek működését. Az új szövetkezeti szabályozás által

megvalósítani kívánt szövetkezeti modellnek a következő alapvető sajátosságai különíthetőek el.

a) A szövetkezet egyrészt az egyesületeket, másrészt pedig a gazdálkodó szervezeteket

(vállalkozásokat) jellemző vonásokat is hordozza (dualitás elve). Az egyesületi sajátosságokra utal

a nyitott tagság elve, a döntéshozatal során érvényesülő tagi szavazategyenlőség, valamint az a

körülmény, hogy a szövetkezet tagjai számára kedvezményesen, önköltségi áron kínálja

szolgáltatásait, a tagokkal szemben nem lép fel profitérdekelt szervezetként, nem törekszik

nyereségre. A szövetkezet és a tagok gazdasági együttműködése során a szövetkezet nem törekszik

nyereségre.

A szövetkezet másfelől azonban olyan gazdálkodó szervezet, amely a piaci forgalomban a

gazdasági élet más szereplőivel azonos feltételekkel vesz részt. A szövetkezet mint vállalkozás a

nem tagjaival folytatott üzletszerű gazdasági tevékenysége során a piacgazdaság általános

normáit köteles figyelembe venni, tehát külső megrendelők számára egy profitorientált társaság

képét mutatja.

b) A szövetkezeti tag is kétféle minőségben kötődik a szövetkezethez (tagi dualitás). A tag

egyrészt a szövetkezet irányítója, a legfontosabb döntéseket meghozó testület, a közgyűlés tagja, a

vezető tisztségviselők kinevezésére és beszámoltatására jogosult személy. Másfelől azonban a

szövetkezet által nyújtott szolgáltatások legfőbb fogyasztója (igénybevevője) is, tehát a szövetkezet

legfontosabb gazdasági partnere. A szövetkezeti tag jellemző módon nem válik tőkebefektetővé,

hanem gazdasági-vállalkozói önállóságát megtartva, a szövetkezet révén kívánja saját gazdasági,

illetőleg fogyasztási céljait megvalósítani. Ez utóbbi körülmény az a meghatározó jelentőségű

motívum, amely elvezet a szövetkezet alapításához, és amely az embereket, szervezeteket a

szövetkezet alapításában érdekeltté teszi.

c) Amint arra már utaltunk, a szövetkezet a tagjaival és a nem tagokkal folytatott gazdasági

tevékenysége során eltérő elveket követ. A szövetkezet a tagi érdekeket akkor képes megfelelően

szolgálni, ha működése, az általa folytatott gazdasági tevékenység a tagok saját gazdasági

érdekeinek (vállalkozásainak) van alárendelve. Ennek a követelménynek a jogi kifejeződése az,

hogy a szövetkezet – eltérően a gazdasági társaságoktól – kizárólag annyiban jogosult saját

nevében üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatni, amennyiben ez a tagjaival kialakított

gazdasági együttműködés szempontjából szükséges, illetőleg amennyiben a szövetkezeti tagság

ezeket a szolgáltatásokat kifejezetten igényli.

Ezt, az ún. kizárólagosság elvét a törvény alárendeli a forgalombiztonságnak. Ez utóbbi azt

jelenti, hogy a szövetkezetnek jóhiszemű harmadik („külső”) személlyel kötött szerződései akkor is

érvényesek, ha a szövetkezetnek a szerződés teljesítése érdekében olyan gazdasági tevékenységet

kell folytatnia, ami tagjai gazdasági tevékenységével nem áll összefüggésben. Ez a szabály védi a

szövetkezettel üzleti kapcsolatban álló, de tagsági viszonnyal nem rendelkező személyeket azáltal,

hogy a szövetkezet szerződésben vállalat kötelezettségei alól ne bújhasson ki a kizárólagosság

elvére hivatkozva.

d) A szövetkezet lényeges működési elve, hogy – a gazdasági ésszerűség határai között – a

szövetkezet belső jogviszonyaiban a tőkeérdekeltség helyett a szövetkezés személyes eleme, a

szövetkezettel folytatott gazdasági együttműködés a meghatározó. A szövetkezet tagjaivá váló,

csekély tőkével rendelkező vállalkozók a szövetkezet révén képesek csökkenteni, ésszerűsíteni

175


működési költségeiket, a szövetkezeti szolidaritás meghatározott esetekben alkalmas lehet e

személyek számára nem elérhető külső források kiváltására.

A szövetkezésnek ez a személyes jellege, illetőleg a szövetkezet belső kapcsolataiban a

tőkeérdekeltség korlátozása a szövetkezés talán legfontosabb sajátossága, ami a gazdasági életben

egyébként kiszolgáltatott szereplő versenyhátrányát az összefogás, az együttműködés ösztönzésével

kívánja ellensúlyozni.

e) Szintén a szövetkezet tevékenységének jellemzője, hogy az elsősorban a tagok szükségleteinek

kielégítésére irányul. Ezek a szükségletek pedig nem csupán gazdasági, hanem ezzel párhuzamosan

társadalmi szükségletek is (pl. szociális vagy iskolaszövetkezetek esetén).

f) A szövetkezetnek más, a tagok korlátolt felelőssége mellett működő gazdálkodó szervezetektől

eltérő sajátossága, hogy a tagság és a tőkemozgás vonatkozásában igen jelentős mértékű

rugalmasságot biztosít (nyitott tagság és változó tőke elve). Szemben a korlátolt felelősségű

társasággal vagy a részvénytársasággal, a szövetkezet tőkéjének felemelése és leszállítása nem teszi

szükségessé a hitelezőkkel való esetenkénti elszámolást (biztosítékadást), a tőkeváltozás nem

igényli a cégeljárás időigényes rendelkezéseinek alkalmazását.

2. A SZÖVETKEZETEK TÍPUSAI

A Ptk. egyértelművé teszi, hogy a szövetkezet nem a gazdasági társaságok egyik fajtája, tisztán

profitorientált célból nem alapítható. A szövetkezet főtevékenységét tekintve számos célból

alapítható, amelyek működési feltételeire a Ptk. mellett külön törvények előírásai is irányadók. A

szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény az agrárgazdasági, a szociális, foglalkoztatási, az

iskolaszövetkezetet és a közérdekű nyugdíjas szövetkezetet szabályozza.

A) Az agrárgazdasági szövetkezet a mező- vagy erdőgazdasági, valamint élelmiszeripari

ágazatban tevékenységet folytató beszerző-értékesítő vagy termelő típusú szövetkezet.

Az ún. beszerző-értékesítő típusú szövetkezet (BÉSZ) tagjai maguk is önálló üzemmel

rendelkező gazdálkodók, akik számára a BÉSZ a következő kiegészítő szolgáltatásokat nyújthatja:

- a termeléshez szükséges anyagok és eszközök közös beszerzése,

- a termés tárolása, feldolgozása;

- a termeléshez, illetve a feldolgozáshoz kapcsolódó gépi szolgáltatások nyújtása;

- a termés közös értékesítésének megszervezése.

A BÉSZ mint üzemkiegészítő funkciókat ellátó szervezet közvetlenül mezőgazdasági alapanyagtermelést

nem folytat.

Az agrárgazdasági szövetkezet másik formája a termelő típusú szövetkezet, amely tagjai vagy más

termőföld-tulajdonosok mező- vagy erdőgazdasági földjét hasznosítva közvetlenül agrárgazdasági

termelést folytat.

B) A szociális szövetkezet célja a munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetű tagjainak

munkafeltételeket teremtő, illetve szociális helyzetüket egyéb módon javító tevékenység végzése. A

szociális szövetkezetnek a természetes személy tagjain kívül helyi önkormányzat, nemzetiségi

önkormányzat, ezek társulásai, továbbá karitatív tevékenységet végző közhasznú szervezet lehet a

tagja. A szociális szövetkezetek működési körében a tagok személyes közreműködésének sajátos

formája a közös termelésben való közvetlen közreműködés, az ún. tagi munkavégzés. Ilyen

jogviszonyt csak regisztrált álláskereső, illetve közfoglalkoztatott személy létesíthet és tarthat fenn.

C) A foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek legalább 500 természetes

személy és legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat a tagja. A foglalkoztatási szövetkezet

a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára a munkafeltételek megteremtését elsősorban munkaerőkölcsönzés,

valamint munkaközvetítő tevékenység útján valósítja meg.

D) Részben szintén szociális jellegű funkciókat látnak el a kereskedelem területén működő

fogyasztási szövetkezetek is. Ezek tagjai a szövetkezet által forgalmazott termékeket

176


kedvezményesen, jellemzően nagykereskedelemi (beszerzési) áron vásárolhatják meg. Hazánkban

ilyen szövetkezeti formában működött a két világháború között a Hangya, vagy az 1970-es, ’80-as

években az ÁFÉSZ.

E) Az iskolaszövetkezet közép- vagy felsőfokú oktatási intézménnyel tanulói/hallgatói

jogviszonyban állók számára biztosít munkavégzési lehetőséget (pl. diákmunka közvetítése),

valamint elláthatja a tanulók/hallgatók gyakorlati képzését is, amennyiben rendelkezik gyakorlati

képzés megszervezéséhez szükséges feltételekkel. Az iskolaszövetkezet tagjai legalább 85%-ának

olyan természetes személynek kell lennie, akik középfokú oktatási intézménnyel tanulói vagy

felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban állnak. Az iskolaszövetkezetnek a természetes

személy tagokon kívül középfokú oktatási intézmény, kollégium, művészeti iskola és ezek

fenntartója, valamint felsőoktatási intézmény lehet tagja. Az iskolaszövetkezet közhasznú jogállású

lehet.

F) A közérdekű nyugdíjas szövetkezet célja, hogy a még aktív időskorú tagjai számára

foglalkoztatást, munkalehetőséget biztosítson nyugellátásuk folyósítása mellett, továbbá

hozzájárulhat a munkaerőhiány csökkentéséhez. Tagjainak legalább 90 százaléka olyan természetes

személy, aki öregségi nyugdíjban részesül. A nyugdíjas szövetkezet tagjaként történő

munkavégzésre kedvezőbb társadalombiztosítási járulékfizetési szabályok vonatkoznak, mint a

munkaszerződéssel történő foglalkoztatásra.

G) A szövetkezeti hitelintézetek (takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek) működését a 2013.

évi CCXXXVII. törvény szabályozza. Eszerint a takarékszövetkezetek tagjaiktól, illetve más

külső ügyfelektől betétet gyűjthetnek, valamint részükre hitelt és pénzkölcsönt nyújthatnak,

jogosultak továbbá egyéb pénzügyi szolgáltatást is végezni (pl. követelésvásárlás, pénzügyi lízing,

pénzváltás, letéti és széfszolgáltatás). A hitelszövetkezetek tevékenysége a

takarékszövetkezetekéhez képest annyiban korlátozott, hogy szolgáltatásaikat kizárólag saját tagjai

körében végezhetik.

H) A lakásszövetkezetek működésének speciális szabályait a 2004. évi CXV. törvény rögzíti.

Eszerint a lakásszövetkezet lakó- és egyéb célú épületek (lakás, üdülő, személygépkocsi-tároló,

műhely, üzlethelyiség) építésére és fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet. Tevékenységét

saját tagjai, továbbá a nem tag tulajdonosok részére végzi, amellyel kapcsolatban nyereségszerzésre

nem törekszik. Külső ügyfelek számára azonban üzletszerűen, vállalkozási tevékenység formájában

nyújthat ingatlankezelői szolgáltatásokat.

A következőben csak az általános, minden szövetkezetre egyaránt vonatkozó előírásokat

ismertetjük.

3. A SZÖVETKEZET ALAPÍTÁSA

A szövetkezet alapításának személyi feltételei között fontos szabály, hogy legalább hét alapító

tagra van szükség. Az alapítók természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség

nélküli gazdasági társaságok egyaránt lehetnek, azzal a korlátozással, hogy alapításkor és a

működés további menetében a nem természetes személyek taglétszáma nem haladhatja meg a

tagság egyötödét.

Ugyancsak a szövetkezet személyes jellegének biztosítását szolgálja az a szabály, hogy a

szövetkezet személyes közreműködést nem vállaló tagjainak száma nem haladhatja meg a

taglétszám egynegyedét. A szövetkezet tagjai nagykorú és 14 évet betöltött személyek egyaránt

lehetnek, az utóbbiak nyilatkozata érvényességéhez azonban a törvényes képviselőjük hozzájáruló

nyilatkozatára van szükség. A tagság személyes érdekeltségének igényét fejezi ki az a rendelkezés

is, amely szerint a tagokat nem szabad nyilvános felhívás útján gyűjteni.

Megjegyezzük, hogy természetes személy tagok nélkül, kizárólag már létrehozott szövetkezetek ún.

másodlagos szövetkezetet (szövetkezeti szövetséget) alapíthatnak. A másodlagos szövetkezeteknek

értelemszerűen csak jogi személyek lehetnek a tagjai. Az ilyen szervezetek legfontosabb célja:

177


- a szövetkezetek integrációs, területi vagy szakmai szempontok szerint történő

együttműködésének előmozdítása;

- a szövetkezetek bel- és külföldre irányuló gazdasági tevékenységének elősegítése;

- tanácsadás és oktatás a szövetkezetek, illetve azok tagjai részére;

- a szövetkezetek szociális jellegű tevékenységének támogatása;

- kapcsolattartás, együttműködés hasonló célú bel- és külföldi szervezetekkel, illetve ezek

támogatása.

A szövetkezetek megalakulásához (annak működési formájára, tagsági összetételére tekintet nélkül)

alakuló közgyűlés megtartására van szükség, amelyen az összes alapító tagnak részt kell vennie.

Az alakuló közgyűlés

- elfogadja a szövetkezet alapszabályát és kimondja a szövetkezet megalakulását;

- megállapítja, hogy a tagok az alapszabályban meghatározott vagyoni hozzájárulása alapján

mekkora összegű befizetés teljesítésére kötelezettek;

- megválasztja a szövetkezet szervezetét: igazgató elnökét vagy igazgatóságát,

felügyelőbizottságát és kinevezi könyvvizsgálóját.

A jogi személyek létesítő okiratának általánosan kötelező tartalmi elemein (a szövetkezet neve,

székhelye, célja vagy fő tevékenysége, működésének időtartama stb.) túl a szövetkezet

alapszabályában meg kell határozni:

- a vagyoni hozzájárulás azon mértékét, amelynek teljesítése minden tag számára kötelező;

- a tag személyes közreműködésének lehetséges módjait;

- a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködésének meghatározását;

- a szövetkezeti vagyon egy részének közösségi alappá történő minősítésének feltételeit;

- a természetes személy tagok, valamint hozzátartozóik számára nyújtandó szolgáltatások

formáit, odaítélésének feltételeit, eljárási rendjét;

- a szövetkezet szerveit és azok hatáskörét;

- a tagokra és tisztségviselőkre vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi okokat; és

- a közgyűlés mint legfőbb szerv összehívásának módját, a szavazati jog gyakorlásának feltételeit

és módját.

A szövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított harminc napon belül – bejegyzés és

közzététel céljából – be kell jelenteni a székhely szerinti megyei (fővárosi) törvényszékhez mint

cégbírósághoz. A szövetkezet a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően végezhet

gazdasági tevékenységet.

A szövetkezetet csak azt követően lehet bejegyezni, hogy a tagok a szövetkezet alapító tőkéjének

alapszabályban meghatározott mértékét, de legalább harminc százalékát befizették, illetőleg a nem

pénzbeli hozzájárulást teljes egészében a szövetkezet részére bocsátják az alapítást követő 8 napon

belül.

4. A SZÖVETKEZET SZERVEI

A szövetkezet szervei (amelyek formálisan hasonlítanak a részvénytársaságot vezető szervekhez) a

következők:

a) közgyűlés (részközgyűlés, küldöttgyűlés),

b) az igazgatóság,

c) a szövetkezet vezető tisztségviselői, valamint

d) a felügyelőbizottság.

178


A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a tagok összességéből álló közgyűlés. A közgyűlés

hatáskörébe tartozik:

- az alapszabály módosítása;

- a vezető tisztségviselőknek, valamint a felügyelőbizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a

megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;

- a szövetkezeti vagyon egy részének közösségi alappá történő minősítése, valamint a közösségi

alap felhasználásának főbb elveiről szóló döntés meghozatala;

- az éves beszámoló elfogadása és az adózott eredmény felhasználásáról szóló döntés

meghozatala;

- a szövetkezet egyesüléséről, szétválásáról, gazdasági társasággá történő átalakulásáról,

valamint jogutód nélküli megszűnéséről szóló döntés elfogadása;

- csőd- vagy felszámolási eljárás kezdeményezéséről, ennek során kötött egyezség

jóváhagyásáról szóló döntés meghozatala;

- pótbefizetés elrendelése.

Az alapszabály közgyűlés megtartása helyett részközgyűlések tartását írhatja elő, ha a szövetkezeti

tagok száma, lakóhelye, munkahelye vagy más, az alapszabályban meghatározott szempont ezt

indokolja. A részközgyűlési körzetek kialakításának szabályait az alapszabályban kell

megállapítani. Az alapszabály küldöttgyűlés működését is előírhatja. Ez esetben meghatározza a

küldötteknek a taglétszámhoz viszonyított arányát, a küldöttek megválasztásának módját és

megbízatásuk időtartamát. A küldöttgyűlésen – tanácskozási joggal – a szövetkezet bármely más

tagja részt vehet.

A szövetkezet ügyvezetését és képviseletét az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább

háromtagú igazgatóság végzi. A tizenöt főnél kevesebb taggal rendelkező szövetkezetnél

igazgatóság helyett igazgató elnök választható. A szövetkezet személyegyesítő jellegének erősítése

céljából az igazgatóság tagjai, illetve az igazgató elnök csak a szövetkezet tagjai sorából

választhatóak.

A törvény alapján a szövetkezet tisztségviselői: az igazgatóság elnöke és tagjai, illetőleg az

igazgató elnök.

A szövetkezetben a közgyűlés legalább háromtagú felügyelőbizottságot választhat, mely

tevékenységéről legalább évente egyszer beszámol a közgyűlésnek. Feladata, hogy az ügyvezetést a

szövetkezet érdekeinek megóvása céljából ellenőrizze.

Könyvvizsgálót csak akkor köteles a szövetkezet alkalmazni, ha a működését a számviteli törvény

előírja. A szövetkezet állandó könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozás lényegében a gazdasági

társaságok könyvvizsgálójára vonatkozó szabályozással egyezik meg.

5. A TAGSÁGI JOGVISZONY

A szövetkezeti tagsági jogviszony a szövetkezet alapításakor, vagy írásbeli kérelemmel

kezdeményezett tagfelvétellel keletkezik.

A tag kérelmében nyilatkozik arról, hogy a szövetkezet alapszabályában foglaltakat magára nézve

kötelezőnek elismeri, és vállalja, hogy a szövetkezet céljainak megvalósításában személyesen

közreműködik. A tagfelvételi kérelemben ennek tartalmát is pontosan meg kell határozni. A

tagfelvételről az alapszabályban meghatározott testületi szerv (pl. a közgyűlés vagy az igazgatóság)

dönt.

A szövetkezet és a tag között kötött tagsági megállapodásban kell meghatározni a szövetkezet és a

tag gazdasági együttműködése keretében teljesítendő feladatok és vállalások, valamint a tag által

igénybe vehető szövetkezeti szolgáltatások körét.

A szövetkezet működésének irányítása és ellenőrzése során a tagokat az általuk szolgáltatott

vagyoni hozzájárulás mértékére tekintet nélkül azonos jogok illetik meg.

179


A tag alapvető joga, hogy

- részt vegyen a szövetkezet tevékenységében, személyes közreműködésének, vagyoni

hozzájárulásának és egyéb érdekeltségének megfelelően részesedjen a gazdálkodás

eredményéből;

- igénybe vegye a szövetkezet által a tagok részére rendszeresített szolgáltatásokat, és élvezze a

szövetkezés egyéb előnyeit;

- tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a közgyűlésen, ahol is minden tagnak vagyoni

hozzájárulása arányától függetlenül egy szavazata van (egy tag – egy szavazat elve);

- megválasztása esetén tisztséget viseljen a szövetkezetben;

- a vezető tisztségviselőktől felvilágosítást kérjen a szövetkezetet érintő bármely kérdésről.

A tag alapvető kötelessége, hogy

- teljesítse vagyoni hozzájárulását, továbbá

- vállalásának megfelelően részt vegyen a szövetkezetnek és szerveinek tevékenységében.

A szövetkezet alapszabályában kell rendelkezni a tagok vagyoni hozzájárulásának legkisebb

mértékéről, aminek teljesítése valamennyi tag számára kötelező. A tag vagyoni hozzájárulása

pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás lehet. Nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként vagyoni

értékkel rendelkező, forgalomképes dolog, vagyoni értékű jog és követelés is apportálható a

szövetkezetbe.

A vagyoni hozzájárulások szolgáltatásának idejét az alapszabályban kell meghatározni, de a törvény

bizonyos korlátokat állít fel ezzel kapcsolatban. Különbséget kell tenni a szövetkezet

tevékenységében személyesen közreműködő és nem közreműködő tag között. Aki csak vagyoni

hozzájárulást teljesít, személyesen azonban nem tevékenykedik a szövetkezetben, az a vállalt

vagyoni hozzájárulását a bejegyzési kérelem benyújtásáig köteles teljes egészében teljesíteni. A

személyes közreműködés teljesítését is vállaló tag a nem pénzbeli hozzájárulást köteles a bejegyzési

kérelem benyújtásáig szolgáltatni, a pénzbeli hozzájárulást viszont megoszthatják: legalább

harminc százalékot a bejegyzési kérelem benyújtásáig, ebből is teljesíteni kell, a maradék hetven

százalék teljesítése azonban elhalasztható a bejegyzést követő egy évig.

Megjegyezzük, hogy a szociális szövetkezetek esetében, azok speciális tagsági viszonyaira

tekintettel az alapszabály előírhatja, hogy a tagi munkavégzési jogviszonyban állók az

alapításkor, illetve belépéskor vagyoni hozzájárulást nem kötelesek szolgáltatni, hanem azt a

tagsági jogviszony keletkezésétől számított egy éven belül – az alapszabályban meghatározott

időpontban és módon – köteles a szövetkezet részére rendelkezésre bocsátani.

Lehetőség van arra is, hogy a szövetkezetbe belépő új tag egy korábbi taggal való megegyezés

alapján a kilépő tag helyére kerüljön. Ilyenkor csak annyi változik, hogy a belépő tagnak nem kell

vagyoni hozzájárulást vállalnia, amennyiben a kilépő tag nem igényli a szövetkezettől az őt

megillető vagyoni hányadot.

A tagsági jogviszony megszűnik:

- ha a tag a szövetkezetből kilép,

- ha a tag vagyoni hozzájárulását nem teljesítette,

- a tag halálával (jogi személy tag megszűnésével),

- ha a bíróság a tagot kizárja, valamint

- a szövetkezet átalakulásával, általános jogutódlással való vagy jogutód nélküli megszűnésével.

180


6. A SZÖVETKEZET VAGYONA ÉS GAZDÁLKODÁSA

A szövetkezet vagyona a szövetkezet saját tőkéje, amely magába foglalja a tagok vagyoni

hozzájárulásait. A tag a tagsági jogviszonyon alapuló jogaiból és kötelezettségeiből álló

szövetkezeti részesedéssel rendelkezik, amit teljes egészében vagy annak egy hányadát a

szövetkezet más tagjára vagy a szövetkezetbe tagként belépni kívánó személyre írásbeli szerződés

útján átruházhatja.

A tag a szövetkezet részére kölcsönt nyújthat (tagi kölcsön). A tagi kölcsönről szóló szerződést

írásba kell foglalni. Előnye, hogy a szövetkezet pénzügyi helyzete külső hitelfelvétel nélkül is stabil

maradhat, a tag pedig a szokásos banki kamatnál akár magasabb hozamot is realizálhat. A tagi

kölcsön nyújtásának, visszafizetésének, felmondásának rendjét és a kamat mértékét az

alapszabályban, illetőleg a tag és a szövetkezet közötti tagsági megállapodásban kell rendezni.

A szövetkezetre vonatkozó új szabályozás a szövetkezet lényegét kifejező közösségi alapot is

nevesíti. A közösségi alap a szövetkezet tagjainak illetve a tagok hozzátartozóinak nyújtandó

szolgáltatások fedezésére szolgál. A közösségi alapba helyezett szövetkezeti vagyon nem osztható

fel a tagok között, tehát a kilépő tagok nem tarthatnak igényt az ebből való részesedésre, sőt ha a

szövetkezet jogutód nélkül megszűnik vagy átalakul, akkor sem lehet felosztani a tagok között,

hanem ezt a vagyonrészt az alapszabályban meghatározott más szervnek kell átadni. Az

agrárgazdasági szövetkezet alapszabályában emellett rendelkezni kell a tevékenység megkezdését

szolgáló működési alap létrehozásáról és felhasználásának szabályairól is.

A szövetkezet minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet törvény szövetkezet számára nem

tilt. Szövetkezet csak olyan gazdasági társaság alapítója, illetve tagja lehet, amelyben felelőssége

nem haladja meg az általa szolgáltatott vagyoni hozzájárulás összegét.

A szövetkezet nyereségét a közgyűlés döntése alapján a tagok között fel lehet osztani. Fontos

törvényi korlát, hogy a felosztandó nyereség felét a tagok között személyes közreműködésük

arányában kell szétosztani, és semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely ezt az arányt a

nyereség felénél kisebb mértékben határozná meg.

Ha az alapszabály feljogosítja a közgyűlést arra, hogy a szövetkezet veszteségének fedezésére

pótbefizetési kötelezettséget írjon elő, a tagok vagyoni hozzájárulásuk arányában, évente legfeljebb

egy alkalommal kötelezhetők pótbefizetésre, azzal, hogy annak mértéke alkalmanként nem

haladhatja meg a tag vagyoni hozzájárulásának harminc százalékát.

7. MINŐSÍTETT SZÖVETKEZETEK A MEZŐGAZDASÁGBAN

TERMELŐI CSOPORT – A termelői csoport egy horizontális integrációs forma, az azonos

termék, illetve termékcsoport szerint szerveződő mezőgazdasági termelők olyan

együttműködései, amelyekben piaci pozícióik megerősítése érdekében

- az általuk önállóan végzett alaptevékenységükhöz illeszkedő tevékenységre, különösen az

általuk előállított növényi és állati termékek termelési folyamatának elősegítésére,

- termékeik feldolgozásra való átvételére,

- tárolására,

- piacképes áruvá történő előkészítésére, valamint

- közös értékesítésére önkéntesen társulnak.

2013-tól új termelői csoport már csak szövetkezeti formában alapítható, de a korábbi szabályozás

szerint 2012-ig korlátolt felelősségű társasági formában, illetve a 2002-es szabályozás szerint

részvénytársaság formában alapított termelői csoportok ezekben a társasági formákban továbbra

is működhetnek. 2016 óta új termelői csoportként csak olyan 2014. január 1-je után bejegyzett

szövetkezet ismerhető el, amely jegyzett tőkéje legalább 1,5 millió forint. Egy adott termelői

csoport csak egy termékre vagy termékcsoportra szakosodottan működhet.

181


A termelői csoport tagja az a mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati alaptevékenységet folytató

természetes személy vagy gazdálkodó szervezet lehet, aki (amely) a termelői szerveződés

céljának megfelelő piaci vagy feldolgozóipari értékesítésre szánt terméket termel. A termelői

csoportként történő elismerés feltétele, hogy a szervezet taglétszáma legalább 15 termelő legyen.

Ugyancsak feltétel, hogy a tagok által megtermelt termék értékesítéséből származó, az elismerés

kérését megelőző éves nettó árbevétel a leggyakoribb szántóföldi növénytermesztési, valamint az

állattenyésztési (tehéntej, húsmarha, sertés, baromfi) ágazati csoport alapítása esetén legalább 300

millió forint legyen. Ugyanakkor a kiskérődzők (juh, kecske), nyúl, strucc, szürkemarha,

prémesállat, juh- és kecsketej, gyapjú, méhészet, zöldség-gyümölcs, szőlő-bor, szója, burgonya,

ökológiai termék, bioenergetika, virág- és dísznövény, fűszer- és gyógynövény, tönköly- és

durumbúza, rizs, dohány, erdőgazdálkodás esetében a tárgyévi árbevételnek kedvezményesen csak

százmillió forintot kell elérnie. Az ún. rövid ellátási láncra (közvetlen felhasználói értékesítésre)

alapozott termelést folytató termelői csoportok esetén elegendő az évi 50 millió forintos árbevétel

igazolása.

Az elismerés kérelmezését megelőző lezárt év nettó árbevétele a tagok árbevételének összegeként is

igazolható. A termelői csoportnak a tagjai által termelt termék értékesítéséből – beleértve a saját

előállítású feldolgozott termékek értékesítését is – származó árbevétele nem lehet kevesebb, mint

az összes árbevételének 50 százaléka. Ez a szabály biztosítja, hogy termelői csoportként ne

lehessen létesíteni hagyományos értelemben vett élelmiszerkereskedelmi társaságot.

Termelői csoportként az a szervezet ismerhető el, amelynek létesítő okirata tartalmazza a tagok

kötelezettségvállalását arra, hogy

- a tagok a terményeik értékesítésére a termelői csoporttal szerződést kötnek;

- a szervezet finanszírozásához, a termelői csoporton keresztül forgalmazott termék értéke vagy

tervezett értéke alapján a létesítő okiratban meghatározott mértékű működési költség

hozzájárulást fizetnek;

- a létesítő okiratban meghatározott módon termelési, saját célú termék-felhasználási adatokat

szolgáltatnak a szervezetnek;

- a tagok egy adott termék értékesítésére csak egy termelői csoportnak lehetnek tagjai;

- termelésük legalább 50%-át a termelői csoporton keresztül forgalmazzák, és csak saját maguk

által megtermelt vagy előállított terméküket értékesítik a csoportnak;

- vállalják, hogy belépésüket követően legalább 3 évig a termelői csoportból nem lépnek ki.

A szövetkezetnek a termelői csoportként történő elismerés iránti kérelmet az

Agrárminisztériumhoz kell benyújtani. Az elismert termelői csoportok és tagjaik – pályázati úton

– EU-s és nemzeti finanszírozású támogatásokban részesíthetők.

ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS TERMELŐI SZERVEZET (ZGYTSZ) – A zöldség-gyümölcs termelői szervezet

a zöldség- és gyümölcstermelő természetes személyek és gazdálkodó szervezetek

kezdeményezésére, az általuk előállított zöldség- és gyümölcs termelésének szervezése, termékeik

tárolása, piacképes áruvá történő előkészítése és közös értékesítése céljából létrehozott, gazdasági

társaságként vagy szövetkezeti formában működő jogi személy. Megjegyezzük, hogy a korábbi

szabályozás szerint létrehozott termelő-értékesítő szervezet (TÉSZ) elnevezéssel alapított

termelői szerveződések továbbra is megtarthatják a TÉSZ rövidítést.

A ZGYTSZ elismerés megszerzése céljából szövetkezet, illetve gazdasági társaság nyújthat be

elismerési tervet az érintett tagállam hatósága (hazánkban az Agrárminisztérium) részére. A

zöldség-gyümölcs termékek piaca közös szervezésének támogatási intézkedéseiben való

részvételhez termelői szervezetként történő elismerés szükséges.

182


Elismerés iránti kérelmet nyújthat be az a szövetkezet vagy gazdasági társaság,

- amely legalább tíz termelő taggal – gazdasági társaság esetén legalább tíz kizárólag a termelő

tagok által jegyzett társasági részesedéssel – rendelkezik, és

- amelynek saját vagy termelő tagjainak bizonylatokkal igazolt, az elismerés hatálya alá tartozó,

forgalmazható termékeinek értéke az elismerési kérelem benyújtását megelőző egy évben

meghaladta a kettőszázötvenmillió forintot.

Az elismerési kérelem jóváhagyásának feltétele, hogy a kérelmező szervezet a tagjai részére

folyamatosan biztosítja a piac igényei alapján összeállított és ellenőrzött termesztési

technológiát, valamint az ezek végrehajtásához szükséges információs és szaktanácsadási

rendszert.

A szövetkezetként működő ZGYTSZ esetében minden tagnak egy szavazata van. A gazdasági

társaságként működő termelői szervezet elismerésének feltétele, hogy a létesítő okiratban

rendelkezzenek a tagok szavazatarányának maximalizálásáról. Egy termelő tag szavazati

aránya ugyanis csak abban az esetben haladhatja meg a 30 %-ot, amennyiben az adott tagnak a

termelői szervezeten keresztül forgalmazott termékekből való részesedése is eléri legalább

ugyanezt a nagyságot. (Vagyis nem elégendő önmagában a ZGYTSZ-en belüli tulajdoni hányadot

megszerezni, hanem a társaság működésében is tevékenyen részt kell venni a többlet szavazati jogok

megszerzése érdekében.)

A termelő tag termékei legfeljebb huszonöt százalékát a ZGYTSZ-en kívül is értékesítheti.

Ökológiai termékek esetében ez arány elérheti a negyven százalékot.

A termelői szervezetek az elismerési kérelemmel egyidejűleg vagy az elismerést követően operatív

programot nyújthatnak be a minisztériumhoz, melyben az uniós támogatás felhasználásának

konkrét céljait, és az ezügyben tervezett intézkedéseit kell bemutatni.

8. A SZÖVETKEZET SZERVEZETI VÁLTOZÁSAI, ÁTALAKULÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

A szövetkezet egyesülésének lehetséges módozatai az összeolvadás és a beolvadás. Összeolvadás

esetén az egyesülő szövetkezetek a jogutód szövetkezet alapításával megszűnnek. Beolvadás esetén

a beolvadó szövetkezet megszűnése mellett az átvevő szövetkezet válik jogutód szövetkezetté.

Szétválás esetén az azt kezdeményező szövetkezet több jogutód szövetkezet alapítása útján

megszűnik.

Szervezeti formaváltás útján a szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá vagy zártkörű

alapítású részvénytársasággá alakulhat át.

A szövetkezet megszűnik, ha

- az alapszabályban meghatározott időtartam eltelt,

- a közgyűlés elhatározza a jogutód nélküli vagy jogutódlással történő megszűnést,

- tagjainak száma nem éri el a hét főt, és hat hónapon belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új

tagot;

- a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, vagy

- a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.

183

AGRÁRJOG

TÁRSASÁGI FORMÁK ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Mutassa be a közkereseti társaság alapításának és megszűnésének főbb szabályait, szervezetét és

döntéshozatali mechanizmusát!

▢ Mutassa be a kkt. tagi jogviszony keletkezésének és megszűnésének eseteit, a tag jogait és

kötelezettségeit!

▢ Ismertesse a betéti társaság (bt.) szervezetére, alapítására és megszűnésére vonatkozó

szabályokat!

▢ Ismertesse a korlátolt felelősségű társaság (kft.) szervezetére, alapítására és megszűnésére


▢ Különítse el a kft. törzsbetét és üzletrész fogalmát, mutassa be az üzletrész átruházásának,

valamint a törzstőke felemelésének és leszállításának szabályait!

▢ Mutassa be a részvénytársaság (rt.) típusait, alapításuk és megszűnésük sajátosságait!

▢ Mutassa be a részvénytársaság szervezetére és az egyes szervek feladatkörére vonatkozó

szabályozást!

▢ Mit nevezünk részvénynek? Melyek az egyes részvényfajták sajátosságai? Sorolja fel a

részvényes jogait és kötelezettségeit!

▢ Melyek a szövetkezetek működésének alapelvei? Milyen szövetkezet-típusokat ismer?

▢ Mutassa be a szövetkezet alapítására vonatkozó szabályokat!

▢ Mutassa be a szövetkezet szervezetére és gazdálkodására vonatkozó szabályokat!

▢ Melyek szövetkezeti tagok jogai és kötelezettségei?

Mutassa be a minősített mezőgazdasági szövetkezetek (termelői csoport, zöldség-gyümölcs

termelői szervezet) működésének sajátosságait!

AGRÁRJOG

– NYOLCADIK RÉSZ –

DOLOGI JOG ▪ FÖLDTULAJDON

1. FEJEZET – A DOLOGI JOG ALAPJAI

1. A DOLOG FOGALMA, OSZTÁLYOZÁSA

Dolognak minősül minden önálló testi tárgy, amin tulajdon állhat fenn. Ezek tipikusan a

fizikailag megragadható, kézzel fogható tárgyak, de dolognak minősül a pénz (mint általános

csereérték), az értékpapír, valamint a természeti erőforrások azon része is, mely emberi uralom alá

hajtható (napfény, szél, víz, energia).

A jogszabályok az egyes dolgok eltérő sajátosságaihoz más-más joghatásokat fűzhetnek. Ezért

fontos a dolgok különböző tulajdonságok szerinti osztályozása.

A) Ingók és ingatlanok. Az ingó dolgok olyan testi tárgyak, melyek állaguk sérelme nélkül egyik

helyről egy másikra áthelyezhetők. Az ingatlanok a föld felületének meghatározott részei, azaz

földrészletek, de az ingatlan részének minősül az is, ami a földdel tartósan egyesítve, szilárd

összeköttetésben van (pl. ház, egyéb építmény, fák és lábon álló termény). Ezek az ingatlan alkotórészei.

B) Elhasználható és elhasználhatatlan dolgok. Elhasználhatónak tekintjük azt a dolgot, amelynek

rendeltetésszerű használata abban áll, hogy emberi szükséglet kielégítésére fordítva

megsemmisüljön. Ezeket a dolgokat gyakran fogyasztási cikkeknek is nevezzük. Ha ez a folyamat

túl hosszú ideig tartana, jogi értelemben „tartós használatra rendelt”, azaz elhasználhatatlan

dologról beszélünk.

C) Forgalomképes és forgalomképtelen dolgok. A dolgok túlnyomó többsége forgalomképes,

ezeken szabadon lehet tulajdont szerezni, a tulajdont szabadon át lehet másra ruházni vagy más

módon megterhelni (pl. zálogjogot létesíteni rajta). A tulajdonszerzés szabadsága azonban nem

jelent abszolút szabadságot, termőföld esetén például számos, jogszabályban rögzített feltétel

teljesítéséhez kötött. A forgalomképtelen dolgoknak kizárólag az állam vagy helyi önkormányzat

lehet a tulajdonosa (pl. országos, illetve helyi közutak, parkok, egyes műemlék épületek,

műkincsek). A forgalomképtelen dolgok másra át nem ruházhatóak, nem terhelhetőek meg,

elidegenítésük semmis.

E) Egységes és összetett dolgok. Az egységes (egyszerű) dolgok olyan javak, amelyeknek

alkotóelemei önálló létüket már teljesen elvesztették, így a dolog egészén állhat fenn a tulajdonjog

(pl. egy cipő). Összetett dolog esetében az alkotóelemek eredeti állapotukba visszaállíthatóak, így

ezekre nem kizárt a külön tulajdonjog fennállása (pl. festmény és képkeret). Dologkapcsolatról

olyan összetett dolgok esetében beszélünk, ahol az egyik dolog (az ún. mellékdolog) a kapcsolódás

következtében egy másik dolog (a fődolog) jogi sorsában osztozik. A fő- és mellékdolgok

kapcsolatának több megnyilvánulási formája létezik.

- Alkotórész (alkatrész és növedék). Az alkotórész a legerősebb dologkapcsolat. Ilyen esetben a

mellékdolog a fődologgal tartósan egyesült, az elválasztással értéke vagy használhatósága

számottevően csökkenne. Például egy épület nyílászárója (ablaka) beépítéssel a fődolog, azaz az

épület alkotórészévé válik. Miután az ablak beépítése megtörtént, „osztja az épület jogi sorsát”,

tehát az ablak külön már nem lehet adásvétel tárgya. Ha az alkotórész a fődolog létrehozása

során válik mellékdologgá, alkatrészről beszélünk. Ha viszont utólag válik alkotórésszé, az a

fődolog növedéke. Növedék például egy telken épült garázs vagy más épület, vagy a földből

kinövő növényzet. A növedék tulajdonjogát a fődolog (vagyis a telek) tulajdonosa szerzi meg.

DOLOGI JOG – FÖLDTULAJDON

- Tartozék. Az alkotórészi kapcsolathoz képest lazább dologkapcsolati forma. Olyan

mellékdologról van szó, ami a fődolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához

rendszerint szükséges, azt elősegíti. Adásvétel esetén gyakori problémát jelent annak eldöntése,

hogy egy tartozékokkal felszerelt dolog mely részei képezték az adásvétel tárgyát. Az

általánosan érvényesülő szabály az, hogy egy tartozékokkal felszerelt dolog (pl. gépjármű

autórádióval) adásvétele során a tartozékok sorsáról a szerződő feleknek kell megállapodniuk.

Ha ezt elmulasztják, a tartozékokra úgy kell tekinteni, hogy az adásvétel azokra is vonatkozik,

azaz ilyen esetben a vevő a tartozék felett is tulajdonjogot szerez. Ha egy fődologhoz több

tartozék is kapcsolódik, azokat együttesen felszerelésnek nevezzük.

- Gyümölcs. Egy dolog és annak gyümölcse közti kapcsolat általában természetes fejlődés

eredménye (pl. a fa termése, az állat szaporulata). Jogi értelemben azonban a gyümölcs fogalma

sokkal tágabb. Minden olyan gazdasági előnyt gyümölcsnek nevezünk, ami valamely dolognak

a rendeltetésszerű használata során időnként visszatérően keletkezik. A természetes gyümölcs

beszedésének joga a tulajdonost illeti meg, de ezt a jogát ingyen vagy ellenérték fejében másnak

átengedheti (pl. haszonbérlőnek). Ha az átengedésért a tulajdonos ellenértéket (pl. haszonbérleti

díjat) kap, az a dolog polgári gyümölcse, olyan közvetett gazdasági előny, amelyhez a

tulajdonos a dolgán létesített különböző jogviszonyok alapján juthat.

F) A dologösszesség és a vagyon. A dologösszesség több különálló, de egy közös gazdasági cél

szolgálatára rendelt dolgok összefogásával jön létre. A dologösszesség elemei között azonban nem

alakul ki fizikai egységet alkotó kapcsolat, ezért általában csak forgalmi egységet képez (pl. egy

bolt árukészlete, egy mezőgazdasági üzem tárgyi erőforrásai). Egy dologösszesség értékesítése

során leltár szerint együtt adják el a javakat. A vagyon mindig egy konkrét személyhez kötődő

javak értékben meghatározott összessége. A vagyonba beletartoznak az aktívák (pl. tulajdonolt

dolgok, követelések), valamint a passzívák, azaz a fennálló tartozások (pl. jelzálogjoggal biztosított

kölcsön) értéke is. A vagyon fogalmának az öröklési jogban van különös jelentősége. Az

elhalálozott személy vagyonát hagyatéknak nevezzük, mely az elhunyt javait, követeléseit és

tartozásait is magába foglalja.

2. A FÖLD MINT SAJÁTOS DOLOG

A föld mint a jogi szabályozás tárgya mindig is kiemelt jelentőségű volt. A föld (mint ingatlan)

társadalmi-gazdasági jelentősége ma is kivételes, így a rá vonatkozó jogi szabályozás is az. Mindezt

a föld mint dolog sajátosságai indokolják, melyeket három csoportba sorolhatunk.

a) A föld mint természeti tárgy

- az egész élővilág és azon belül az ember létezésének előfeltétele;

- véges jószág, korlátozott mértékben áll rendelkezésre és nem szaporítható, mással nem

helyettesíthető;

- természetes megújuló képessége elhasználhatatlanná teszi.

b) A föld mint gazdasági erőforrás

- szűkös volta miatt jelentős értékkel és értékőrző képességgel rendelkezik, ezért a

termőföldvásárlás ellenértéke amortizációs költségként nem elszámolható;

- a mezőgazdasági termelés bázisa, így nélkülözhetetlen a társadalom létfenntartása

szempontjából;

- különböző természeti és gazdasági körülmények miatt erősen kockázat-érzékeny és relatíve

alacsony jövedelmezőségű.

c) A föld mint tulajdonjog tárgya

- szociálisan erősen kötött, fontos szerepet játszik a vidéki lakosság megélhetésében,

koncentrációja történeti tapasztalatok szerint súlyos torzító hatást gyakorol a társadalmigazdasági

viszonyokra, ezért más tulajdoni tárgyaktól eltérő jogi megítélés jellemzi;

186


- az ingatlanok, mint nagy értékű dolgok tulajdoni és forgalmi viszonyainak bizonytalanságai

miatt jogilag szabályozott hatósági nyilvántartási rendszert igényel.

A földek igazgatási szempontból történő felosztásában a belterületi és külterületi föld

meghatározásának van jelentősége.

- A települések belterületei magukba foglalják a mezőgazdasági művelés alól kivett, már

beépített vagy beépítésre szánt építési telkeket, valamint olyan területrészeket, amelyek

infrastrukturális (pl. közutak, közparkok, közművek elhelyezését szolgáló területek), illetőleg

ipari, kereskedelmi hasznosításúak. Átmenetileg (pl. az építési telekké nyilvánításukig) vagy

tartósan is előfordulhat, hogy egyes belterületbe vont ingatlanok mezőgazdasági művelés alatt

állnak, azaz mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülnek.

- A külterület a település belterületén kívüli földfelszín, mely elsősorban mező- vagy

erdőgazdasági művelés alatt álló, illetőleg ipari vagy infrastrukturális célra a

mezőgazdasági művelés alól kivett földrészlet lehet. Ez utóbbiak között találhatóak különleges

célt (pl. bánya, hulladéklerakó telep működtetésére, fokozottan védett természetvédelmi terület

fenntartására) szolgáló, valamint hasznosításra alkalmatlan területrészek is.

Jogi értelemben mező- és erdőgazdasági földnek csak az a földrészlet minősül, amelyet az

ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, erdő, fásított terület, nádas

vagy halastó művelési ágban tartanak nyilván. Belterületi földrészlet csak abban az esetben

minősül mező- és erdőgazdasági földnek, ha alapterülete 1 hektárnál nagyobb és az ingatlannyilvántartásban

a felsorolt művelési ágak valamelyike szerint tartják nyilván. Forgalmi

szempontból (adásvételi, haszonbérleti szerződéskötés esetén) a halastó nem minősül

termőföldnek.

Tanya fogalma alatt a település külterületén lévő, mezőgazdasági termelés (növénytermesztés,

állattenyésztés és az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás, terméktárolás) céljára létesített lakó- és

gazdasági épület, épületcsoport és a hozzá tartozó, legfeljebb 10000 m 2 (egy hektár) földterület

együttesét értjük. A tanya területe részben vagy egészben művelés alól kivett területnek minősül

(ahol is az udvar, a lakó- és gazdasági épületek találhatók), de ezen felül tartozhat hozzá

termőföldként valamely mezőgazdasági művelési ágba sorolt területegység (ún. alrészlet) is. A

kivett és művelés alatt álló alrészletek együttes területe azonban nem haladhatja meg az egy hektárt.

Ugyancsak külterületen fordulnak elő a zártkertek, amelyeket a település belterületi határához

közel eső helyeken alakítottak ki. Mai formájukat az 1960-as években, a nagyüzemi táblák

kialakítását követő ún. zártkertrendezések során nyerték el. A zártkertek vegyes hasznosításúak

(kert, gyümölcsös, szőlő), területük pedig nem haladja meg a 6000 m 2 -t. Funkciójukat tekintve

fokozatosan hétvégi házas ingatlanokká váltak. Napjainkra egy részüket belterületté minősítették, s

így művelés alól kivett, jellemzően építési telek besorolást nyertek.

3. A DOLOGI JOGOSULTSÁGOK TÍPUSAI, A TULAJDONJOG

A dologi jogosultat (pl. egy ingatlan tulajdonosát) a Ptk. nemcsak elismeri, hanem minden

kívülállóval szemben meg is védi. A jogosultnak elvileg teljes, gyakorlatilag a törvények által

behatárolt jogi hatalma van dolga felett. Ezt a hatalmat a jogosult akarata ellenére senki más nem

gyakorolhatja, nem akadályozhatja, illetve nem zavarhatja meg. A dologi jogok körében két

csoportot szokás megkülönböztetni.

a) Az elsőbe tartozik a tulajdonjog, mint saját dolgon fennálló, teljes jogi hatalmat biztosító

jogosultság.

b) A második csoportba soroljuk a más tulajdonában álló dolgon fennálló ún. idegen dologbeli

jogokat, amelyek a tulajdonhoz viszonyítva csak korlátozott jogi hatalmat biztosítanak

(haszonélvezeti jog, telki szolgalmi jog, jelzálogjog).

187


Megjegyezzük, hogy tartalmát tekintve idegen dolgon fennálló használati jogosultságnak minősül

például lakóingatlanok esetében a lakásbérlet, termőföld esetében pedig a haszonbérlet is. Ezeket

azonban a Ptk. nem a dologi jogok között, hanem a kötelmi jogról szóló könyvében szabályozza,

mint kizárólag szerződéssel alapítható jogosultságokat.

A TULAJDONJOGVISZONY ÉRTELMEZÉSE [3.1] – A köznapi szóhasználattól eltérően a jog

különbséget tesz tulajdon és tulajdonjog fogalma között. Amikortól az ember a természet javainak

egy részét sajátjának minősítette, azóta létezik a tulajdon, amióta pedig ezt az elsajátítást az állam

elismeri és a jog eszközével mindenkivel szemben védelemben részesíti, azóta létezik a tulajdonjog

intézménye. Tulajdonon tehát a magánelsajátítást, azaz a dolgok feletti kizárólagos, másokat

kirekesztő uralmat, tulajdonjogon pedig az ilyen viszonyt elismerő és védelemben részesítő

jogosultságot értjük.

A kirekesztő és védelmi jelleget a tulajdonjogviszony abszolút szerkezete biztosítja. A tulajdonost

vagy közös tulajdon esetén a tulajdonosokat illeti meg a jogosultságok kizárólagos gyakorlása,

míg a jogosulttal szemben mindenki más kötelezetti pozícióban van.

A tulajdonjogviszony alanya lehet az ember (természetes személy), az általuk létrehozott

szervezet (jogi személy), az önkormányzatok és az állam. Az Alaptörvény XIII. cikke szerint

mindenkinek joga van a tulajdonhoz, amely azonban társadalmi felelősséggel is jár. A

tulajdonhoz való jog

- általános, azaz mint alkotmányos alapjog, minden jogalanyt diszkriminációmentesen illet

meg (nem különböztethet meg nem, faj, szín, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy

társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint), de tulajdonosok lehetnek a

gazdasági társaságok és egyéb szervezetek is;

- egyenlő, azaz valamennyi tulajdoni forma (magántulajdon, társasági, állami, önkormányzati

tulajdon) egyenlő védelemben részesül, így az állami tulajdon nincs alárendelve a

magántulajdonnal szemben; és

- feltétlen, azaz a tulajdonhoz való jog és annak védelme közvetlenül törvények, azaz a

legmagasabb szintű jogszabályok rendelkezéseiből fakadnak, tehát mindenkit megilletnek.

A jogalanyok tulajdonosi képessége nem jelenti azt, hogy bármely jogalany bármely tárgyra nézve

tulajdonjogviszony alanya lehetne. Ezt a konkrét alanynak a konkrét tárgyra vonatkozó

szerzőképessége, azaz tulajdonszerzési képessége dönti el (pl. egyes ingatlanok kizárólagos állami

tulajdonban vannak, vagy gazdasági társaság nem szerezhet földtulajdont).

A tulajdonjogviszony – mint minden más jogviszony – emberek közötti életviszonyt jelent. Így a

tulajdonjogviszony közvetlen tárgyai valójában emberi magatartások, melyeket a jogosult

tulajdonjoga alapján (tulajdonosként) tanúsíthat, vagy tanúsítani köteles, illetőleg azok a

magatartások, melyeket vele szemben a kívülállók mint kötelezettek tanúsíthatnak vagy tanúsítani

kötelesek. A tulajdonjog közvetlen tárgya tehát a tevésben, nemtevésben (tevőleges

magatartástól való tartózkodásban) és tűrésben megnyilvánuló emberi magatartások egész halmaza.

Mivel azonban ezek a magatartások mindig a közvetett tárgyhoz, a dologhoz kapcsolódnak,

ha a tulajdonjog tárgyáról beszélünk, rendszerint a közvetett tárgyra, a dologra gondolunk.

A KIZÁRÓLAGOS ÉS A KÖZÖS TULAJDON [3.2] – Az egy ingatlanon egyidőben tulajdonjogot szerzők

száma alapján megkülönböztetjük a kizárólagos és a közös tulajdon formáját. Kizárólagos

tulajdonról akkor beszélünk, ha a dolognak egyetlen személy a tulajdonosa, tulajdoni részaránya

tehát 1/1. A közös tulajdon ezzel szemben olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog

- egyidőben,

- ugyanazon a dolgon,

- meghatározott eszmei hányadrészek szerint,

- több személyt illet meg.

188


Az eszmei hányadrész azt jelenti, hogy nem az ingatlan van természetben megosztva a

tulajdonostársak között (hiszen akkor több kizárólagos tulajdonú földrészlet volna), hanem csak a

dologra vonatkozó tulajdonjog. Közös tulajdon esetén a tulajdonostársaknak (akárhányan vannak

is) együttesen van ugyanannyi tulajdonosi jogosultsága és kötelezettsége, mintha a tulajdonos

csupán egyetlen személy volna. Minden tulajdonostárs joga kiterjed tehát az egész közös

ingatlanra, a meghatározott hányadrész erejéig. Az eszmei hányadrészt mindig törtszámokban

(pl. ½) kell kifejezni, melyek összege egy ingatlanra nézve mindig 1. Ha a tulajdonostársak között a

tulajdoni arány nincs megállapítva, vagy annak mértéke kétséges, a tulajdonostársak tulajdoni

hányadát egyenlő mértékűnek kell tekinteni.

Közös tulajdon keletkezésének leggyakoribb esetei:

§ ingatlanok (telek, termőföld, ház stb.) közös vásárlása;

§ házasságkötést követően, házassági vagyonközösség ideje alatt szerzett tulajdon;

§ egy dolog több örökös általi közös öröklése;

§ osztatlan közös termőföldtulajdon.

Ez utóbbi közös tulajdoni forma az 1990-es évek első felében, a szövetkezeti tagi részarányföldek

kiadása során keletkeztek. Ezek olyan kényszerközösségnek minősülő tulajdonközösségek,

amelyek a föld hasznosítását jelentősen megnehezítik, sok esetben gyakorlatilag lehetetlenné teszik.

Hazánkban nem ritka, hogy egy földrészletnek több száz tulajdonosa van.

A közös tulajdoni viszony azonban – az esetek többségében – nem kényszerközösség, annak

fenntartására senkit nem lehet kötelezni. Ez következik a Ptk. azon szabályából, mely szerint a

közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. A tulajdonközösség

megszüntetésének módjára nézve elsősorban a felek megállapodása az irányadó, ők elvileg

bármilyen megszüntetési módot alkalmazhatnak, illetve többféle mód kombinációjában is

megegyezhetnek. Ezek a gyakorlatban a következők lehetnek:

- természetbeni megosztás;

- valamelyik tulajdonostárs a többiek tulajdoni hányadrészét megvásárolja;

- a tulajdonostársak az ingatlant közösen értékesítik.

Ha a tulajdonostársak a megszüntetés módjában nem tudnak egyhangúlag megegyezni,

bármelyikük kérelmére a bíróság dönt. A bíróság a következő megszüntetési módok között

választhat:

1. A közös tulajdonú ingatlant elsősorban természetben kell megosztani, ami után az egyes

részek a tulajdonostársak kizárólagos tulajdonába kerülnek. A természetbeni megosztásnak

akadályát képezi, ha az ingatlan (például a közös tulajdonú terület nagyságánál fogva) nem

osztható.

2. Ha a természetbeni megosztás nem lehetséges, a magához váltás jöhet szóba. A

tulajdonostársak közül egy vagy több érdekelt lehet abban, hogy az egész ingatlanon

kizárólagos tulajdont szerezzen (mert pl. azon gazdálkodik). Ilyenkor a bíróság a közös tulajdon

tárgyát megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja.

3. Ha a közös tulajdon az előző módokon nem szüntethető meg, a közös tulajdonú ingatlan

árverés útján történő értékesítését rendelik el, és a vételárat kell a tulajdonostársak között

megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személyekkel

szemben az árverési értékesítés során is megilleti.

Speciális szabályok vonatkoznak az előzőekben már említett osztatlan közös földtulajdon

felosztására. A megosztási eljárást az illetékes megyei kormányhivatalnál bármely tulajdonostárs

kezdeményezheti annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló földrészletként kaphassa

meg.

A kiosztási eljárás új szabályai 2021. január 1-jén léptek életbe.

189


Kétfajta eljárást különböztetünk meg:

a) nem megosztható nagyságú földterületek esetén a bekebelezést;

b) megosztható méretű földrészletek esetén az egyezségkötésen alapuló felosztást.

Nem megosztható méretűnek minősül a földrészlet, ha abból nem alakítható ki legalább két

darab, szőlő, kert, gyümölcsös, nádas művelési ágban 3000 négyzetméteres, szántó, rét, legelő,

erdő és fásított terület művelés ágban 10.000 négyzetméteres, zártkerti föld esetében pedig 1500

négyzetméteres önálló földrészlet.

Ilyen esetben bármely tulajdonostárs kezdeményezheti a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadának

kivásárlását, azaz bekebelezését. Ha több tulajdonostárs is jelzi szándékát a bekebelezésre,

közöttük árlicit dönt, vagyis a legmagasabb vételárat kínáló tulajdonostárs lesz a bekebelező.

A bekebelező tulajdonostársnak a többi tulajdonostárs részére legalább az egyszerűsített

értékbecsléssel megállapított összeget kell megfizetnie ellenértékként. Ez szántó, szőlő,

gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas és fásított terület művelési ágú föld esetében a Nemzeti

Földügyi Központ internetes oldalán járás és művelési ág szerinti bontásban közzétett értékből

számítható, míg erdő esetén az értékbecslést külön képlet alapján kell elvégezni.

Amennyiben egy vagy több tulajdonostárs nem ért egyet a felkínált vételárral, úgy igazságügyi

értékbecslő szakértővel egyedi értékbecslési szakvéleményt készíttethet. Az értékbecslési

szakvélemény elkészítésének költségeit a bekebelező tulajdonostárs csak abban az esetben köteles

viselni, ha az új értékbecslési szakvéleményben szereplő összeg legalább 20%-kal meghaladja az

egyszerűsített értékbecslési ajánlatban foglalt árat. A bekebelező tulajdonostársnak ellenértékként

legalább az értékbecslési szakvéleményben meghatározott összeget kell megfizetnie.

Amennyiben bekebelezendő tulajdoni hányadrész tulajdonosának személye ismeretlen vagy

elérhetetlen, az adott tulajdoni hányad értékét bírósági letétbe kell helyeznie, hogy a bekebelező

magához válthassa az adott földrészletet. Ha 15 év után sem jelentkeznek a tulajdonosok, az

összeg az államra száll. A törvény szerint azonban, ha lehet, meg kell kísérelni az összes

tulajdonostárs felkutatását, amit aztán igazolni is kell a földhivatalnál.

Amennyiben a földterület megosztható méretű, a megosztás alapját kizárólag a tulajdonostársak

egyezsége jelentheti. Az egyhangú megállapodást viszont sok esetben lehetetlen létrehozni. Éppen

ezért elegendő az érintettek tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többségének a

megállapodása is.

Ha egy vagy több tulajdonostárs tulajdoni hányadrészére számított területnagyság nem éri el az

önállóan kimérhető minimális területnagyságot, több tulajdonostárs összefoghat, és közösen is

kérhetik saját tulajdoni hányaduk közös tulajdonban való kiméretését. Amennyiben ilyen kérelmet

nem terjesztenek elő, más tulajdonostársak itt is élhetnek a kis tulajdoni hányadrészekre

vonatkozóan a bekebelezés eszközével. Ebben az esetben azonban a felkínált vételár nagysága

lesz a döntő, de csak az szerezhet saját tulajdoni hányadrészénél nagyobb földterületet, aki legalább

3 éve tulajdonostárs, vagy földjét öröklés útján, illetőleg közeli hozzátartozójától szerezte.

A megosztási egyezség megkötésében egy ingyenes szoftver, az ún. osztóprogram segíti a

tulajdonostársakat. A szoftver aranykorona-arányosan és tulajdoni hányad szerint

területarányosan is kidolgoz többféle megoldást. Amelyiket a felek elfogadják, arra megköthető

az egyezség, és azt be lehet nyújtani a földhivatalnak, ahol ez alapján kiosztják az új helyrajzi

számokat. Az egyezségkötésre 90 nap áll rendelkezésre. Amennyiben ez az időtartam nem

elegendő a megállapodáshoz, úgy 30 nap múlva ismételten kérhető a földhivatalnál a megosztási

eljárás elindítása az egyezség létrehozására irányuló újabb kísérlettel.

190


4. A TULAJDONOS JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

A tulajdonjogviszony tartalmát – ahogyan minden magánjogi jogviszonyét – a jogosultságok és

kötelezettségek alkotják.

A TULAJDONOS JOGAI [4.1] – A tulajdon legtipikusabb részjogosítványait – melyeket jellemzően

maga a tulajdonos gyakorol – érdemes külön is kiemelnünk. Ezek a jogosultságok tartalmuk alapján

három csoportba rendezhetők, amit hagyományosan „tulajdoni triásznak” hívunk.

A) Birtoklás joga

B) Használat,

haszonszedés, hasznosítás

joga

C) Rendelkezési

jog

A) A BIRTOKLÁS JOGA. A birtok a dolog feletti tényleges hatalmat jelenti. A birtok megszerzése

(birtokbavétel) során a birtokos a dolgon tetszése szerinti fizikai befolyást gyakorolhat és élvezheti

a dolog előnyeit. Fontos azonban kiemelni, hogy birtokolni nemcsak tulajdonosként, hanem

egyéb módon is lehet (pl. a termőföld haszonbérlője a bérlet időtartama alatt a föld birtokosa).

A Ptk. különbséget tesz főbirtokos és albirtokos között. Az olyan birtokost, aki a dolgot valamely

jogviszony (pl. szerződés) alapján időlegesen birtokába veszi, és ez alapján ténylegesen hatalmában

tartja, albirtokosnak, azt a személyt pedig, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát

származtatja, főbirtokosnak nevezzük. Példával szemléltetve: egy ingatlan tulajdonosa mint bérbe

adó főbirtokosnak, aki pedig ettől a főbirtokostól bérbe veszi, albirtokosnak minősül.

A birtoklás zavarásának, vagy az attól való megfosztásnak minősülő magatartásokat

birtokháborításnak nevezzük. A birtokvédelmi eljárást első fokon lefolytató helyi önkormányzati

jegyzőhöz leggyakrabban szomszédjogi vitákban (pl. zaj, bűz vagy egyéb szükségtelen zavarás

esetén) fordulnak. Ha a tulajdonos fizikai értelemben éppen nem birtokolja saját dolgát – mert pl.

lakását bérbe, földjét haszonbérbe adta valaki másnak –, főbirtokosként szintén felléphet a

háborítóval szemben.

B) A HASZNÁLAT, HASZNOSÍTÁS ÉS HASZONSZEDÉS JOGA. E jog alapján a tulajdonos a dolgot

maga és családja szükségleteinek kielégítésére, termelő tevékenység folytatására (pl.

kereskedelmi célú árutermelésre) használhatja fel, de dönthet úgy is, hogy a tulajdonában lévő

dolog eredeti rendeltetését, így például a termőföld művelési ágát megváltoztatva a dolgot más

módon hasznosítja. A tulajdonos jogosult továbbá a dologból folyó hasznokat is szedni. A hasznok

„jogi formája” a gyümölcs, ideértve a dolog természetes és polgári gyümölcseit is.

A termőföld használata meghatározott módon és mértékben gyakran érint más személyeket is,

hiszen egy ingatlan – körülhatárolása, bekerítése ellenére is – közvetlen kapcsolatban marad a

szomszédos ingatlanokkal. Emiatt az egyes földrészletek rendeltetésszerű használata is együtt jár a

szomszédos ingatlanokra való közvetett, sőt olykor közvetlen áthatásokkal. A szomszédjogok azok

a jogi határok, amelyek között a szomszédok az egymás tulajdonosi érdekkörébe való

szükségszerű áthatásokat tűrni kötelesek. A törvénynek a szomszédjogra vonatkozó szabályai

diszpozitívak, ezektől a felek közös megállapodásban eltérhetnek.

191


- Szükségtelen zavarás tilalma. A szomszédjog általános szabálya szerint a tulajdonos a dolog

használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen

szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A

szabályból következően a szükséges mértékű zavarás megengedett, azzal szemben a

szomszédot (vagy más személyt) tűrési kötelezettség terheli. A bíróság a zavarás tényének

megállapításakor a közfelfogást vizsgálja, az egyéni érzékenységnek általában nem tulajdonít

jelentőséget. A szükségtelen zavarás megnyilvánulhat például kilátáselvonásban,

leárnyékolásban, eredményezheti zaj, por, állattartásból eredő bűz.

- A földtámasz joga alapján a tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges

földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő rögzítésről ne gondoskodna. A tulajdonos nem

áshatja ki a szomszédos épület alapját, nem bonthatja el saját épületének azt a részét, amely a

szomszédos épület támaszául szolgál.

- A tulajdonos a földjére áthajló ágakról már lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a

fa tulajdonosa méltányos határidőn belül fel nem szedi. A közterületre áthajló ágakról lehulló

gyümölcsöket – ha azokat a fa tulajdonosa be nem gyűjti – bárki felszedheti. Az áthajló ágak

és átnyúló gyökerek levágására azonban a szomszéd nem jogosult, kivéve, ha azok a föld

rendes használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat a felhívás ellenére sem távolítja el. Az

ilyen növényzet eltávolítása iránt bíróságon per is kezdeményezhető, különösen ha a szomszéd

ingatlanában kárt okoz, vagy fennáll a károsodás veszélye (pl. egy fa rádől a szomszéd

épületére). A költségek viselésére annak a teleknek tulajdonosa köteles, amelyiken a növényzet

(pl. a veszélyhelyzetet előidéző fa) áll.

- Átjárás joga. Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak

gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos okból

szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.

- Az építkezés joga alapján a tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja,

amennyiben az a földjén való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok

elvégzéséhez szükséges.

- A föld határvonalán álló fa vagy bokor és annak gyümölcse egyenlő arányban illeti meg a

szomszédokat. A fenntartással járó költségeket a szomszédok ugyanilyen arányban viselik. Ha a

határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik föld rendeltetésszerű használatát gátolja, e föld

tulajdonosa követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el.

- Tilosban talált állat visszaadása. Az idegen telekre átjutott állatot a telek tulajdonosa

befoghatja, és ha az állat tulajdonosa ismert, köteles őt erről értesíteni. A föld használója az állat

kiadását mindaddig visszatarthatja, amíg az állat által okozott kárt tulajdonosa meg nem téríti.

A szomszédjogi szabályok megsértésének minősülő magatartásokat birtokháborításnak nevezzük.

A birtokosnak ilyen esetben joga van a birtokvédelem eszközeivel élni, melynek három típusa

különíthető el.

- Birtokvédelem önhatalommal. A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást önhatalommal is

elháríthatja. A jog általában tiltja az önbíráskodást, és elvárja, hogy a személyek jogaikat

törvényes (közigazgatási vagy bírói) úton érvényesítsék. Ez alól kivétel a birtokot közvetlenül

fenyegető magatartás elhárítása. Az önhatalom kivételesen a már elveszett birtok

visszaszerzésére is irányulhat, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó

időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

- Birtokvédelem közigazgatási úton. A birtokvédelem közigazgatási módja, amely a bírói utat

megelőző, egyszerűbb és gyorsabb birtokvédelem. A birtokvita eldöntésére a helyi

önkormányzat jegyzője az illetékes. Birtokháborítás esetén a birtokos egy éven belül a

jegyzőtől kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.

Egyszerűbb esetekben ez az eljárás tehermentesíti a bíróságokat, de a felek érdeke is a helyben

történő, gyors ügyintézés. A jegyző határozatával helyreállítja az eredeti birtokállapotot és a

192


birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy a birtokos nem volt

jogosult a birtoklásra.

Ha a birtokvitában az ingatlannal kapcsolatos hasznok, károk és költségek kérdése is felmerül,

a jegyző ezekről is határozatot hozhat, amennyiben a felek között ezügyben egyezség alakul ki.

Egyéb esetben a jegyzőnek a kártérítésről dönteni nem kötelessége. Ilyen döntés meghozatalára

ugyanis csak az illetékes járásbíróság köteles. A jegyző határozatát haladéktalanul közölni kell,

és három napon belül végre kell hajtani. A jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél tizenöt

napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.

- Birtokvédelem bírói úton. A járásbíróság véglegesen lezárja a birtokvitát. A birtokvita a

következő esetekben kerülhet a bíróság elé:

a) ha a jegyző határozatát – akár a birtoklás, akár a hasznok, károk, költségek kérdésében,

vagy mindkét vonatkozásban – sérelmesnek tartó fél bírósági pert kezdeményez az

ellenérdekű féllel szemben;

b) ha a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését a

birtokháborítás kezdetétől számított egy év eltelte után kéri;

c) ha a birtokháborítással összefüggésben bármely félnek igazolt költsége vagy kára

keletkezett, és ennek megtérítését kéri a birtokháborításban marasztalt féltől, de követelése

tárgyában nem született a jegyző előtti eljárásban egyezség;

d) ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság képezi a vita tárgyát. Ennek egyik tipikus

esete a túlépítés.

Túlépítésről akkor beszélünk, ha a tulajdonos részben a saját telkén, részben annak határán túl

építkezett. Túlépíteni lehet épületet vagy más építményt (járdát, kőkerítést, pincét stb.) is. A

túlépítés jogkövetkezményei között különbséget kell tenni aszerint, hogy a túlépítő jóhiszemű, vagy

rosszhiszemű volt-e.

- Jóhiszemű a túlépítő akkor, ha nem tudatosan épített túl, és az építkezés során az általában

elvárható gondosságot tanúsította. Így különösen jóhiszeműnek minősül a túlépítő, ha még az

építkezés megkezdése előtt földmérő mérnökkel felmérette telkének pontos határait. A földmérő

esetleges hibás munkájáért a túlépítő nem tartozik felelősséggel.

- Rosszhiszemű a túlépítő, ha tudta, vagy az elvárható gondosság tanúsítása mellett tudnia kellett

volna, hogy földjének határán túl építkezett. Rosszhiszeműnek minősül az építkező akkor is, ha

a szomszéd a túlépítés ellen olyan kellő időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti

állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást.

Jóhiszemű túlépítés esetében a szomszéd választása szerint követelheti, hogy a túlépítő

a) a beépített rész használatáért fizessen használati díjat, illetve térítse meg a telekben okozott

értékcsökkenést; vagy

b) a túlépített telekrészt vásárolja meg, ha a földterület megosztható nagyságú, vagy

c) az egész földet vásárolja meg, ha a föld fennmaradó része a túlépítés következtében

rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná válik.

Rosszhiszemű túlépítés esetén a szomszéd azt is követelheti, hogy a túlépítő

a) saját földjét a rajta lévő épületekkel együtt a föld és az épületek értékének megtérítése

ellenében bocsássa tulajdonába, vagy

b) az épületet bontsa le, s ezzel az eredeti állapotot állítsa helyre. A lebontás és az eredeti állapot

helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik, megilleti azonban a beépített anyag elvitelének

joga.

193


C) A RENDELKEZÉSI JOG. A tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok közül a legfontosabb a

rendelkezési jog, mert kiterjed valamennyi előző részjogosítványra. Ebben realizálódik a

tulajdonjog relatív teljessége és kizárólagossága.

A rendelkezés joga magában foglalja azt a jogot, hogy a tulajdonos

- a dolog tulajdonjogát másra átruházza (pl. eladja, ajándékba adja, elcserélje),

- a dolog birtokát, használatát, a hasznok szedésének jogát másnak átengedje (pl. haszonbérbe

adja);

- a dolgot biztosítékul felajánlja (pl. zálogba adja), vagy más módon megterhelje.

A rendelkezési jog a tulajdonosnak az a legtágabb értelemben vett joga, hogy a dologra nézve

magánjogi jogviszonyokat létesítsen, illetve a tulajdonjogát megszüntesse. Az átruházás és a

használatba adás lehetőségéről a későbbiekben részletesen szólunk, ehelyütt csak az ingatlanok

megterhelésével foglalkozunk röviden.

Zálogjog ingatlanon egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli pénzkövetelés biztosítására alapítható.

A zálogjog alapján a zálogjogosult (a hitelező) a követelésének biztosítására szolgáló

vagyontárgyból (azaz a zálogtárgyból) más követeléseket megelőzően kielégítést kereshet, ha a

biztosított követelés kötelezettje (az adós) nem teljesít.

A zálogszerződést írásba kell foglalni. Ingatlan esetében a zálogjogot az ingatlannyilvántartásba

is kell bejegyezni. (Ez a bejegyzés „jelzi” a tulajdoni lapon a zálogjog fennálltát.)

Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a jelzálogjog

tárgyát birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a

zálogtárgyat épségben megőrizni. Sokszor éppen a zálogtárggyal való gazdálkodással teremti elő

azt az értéket, amiből a jelzálogjoggal biztosított tartozását visszafizetheti.

Fontos szabály, hogy semmis az a megállapodás, amely szerint a jogosult (hitelező) a

kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén automatikusan megszerzi a zálogtárgy

tulajdonjogát. A zálogjog lényege, hogy a zálogtárgyat értékesíteni kell, és az értékesítésből

befolyt bevétel szolgálhat a jogosult kielégítésére, a bevételnek pedig az értékesítésből befolyt azon

része, amely a jogosult követelésének összegét meghaladja, természetesen a kötelezettnek, azaz

annak a személynek jár vissza, aki a zálogtárgyat adta.

A tulajdonjog legátfogóbb részjogosítványa, a rendelkezési jog korlátozásaként értelmezhető az

elidegenítési és terhelési tilalom. Alapítása esetén az ingatlan nem értékesíthető, illetve nem

terhelhető meg. Az elidegenítési és terhelési tilalom alapulhat jogszabályon, bírósági

határozaton, vagy szerződésen.

Ha a tulajdonos rendelkezés jogát jogszabály vagy bírósági határozat zárja ki, a tulajdonosnak a

tilalommal vagy korlátozással ellentétes rendelkezése semmis. A jelzálog-hitelintézetről szóló

törvény például előírja, hogy ha pénzintézet jelzálogkölcsönt nyújt, az adós által fedezetként

felajánlott ingatlanra az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése kötelező.

Az elidegenítés és terhelés joga magánjogi szerződéssel akkor korlátozható, ha a tilalom az

átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó valamely jogát biztosítja. A gyakorlatban

ilyen eset öröklési (tartási) szerződés kapcsán fordul elő, amikor az örökhagyó ingatlantulajdonos

arra vállal kötelezettséget, hogy eltartóját – gondozás fejében – az örökösévé teszi. Feljegyzése az

ingatlan-nyilvántartásba nem kötelező, de nagyobb védelmet nyújt az örökség várományosának (az

eltartónak). Ha ugyanis a bejegyzés nem történik meg, az ingatlan-nyilvántartási adatokban bízva,

ellenérték fejében jóhiszeműen szerző fél jogszerűen szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát az

érvényesen megkötött eltartási szerződés ellenére is. Az öröklési szerződést kötő felek pedig

egymással bíróság előtt lefolytatott jogvitában rendezhetik egymással szemben fennálló

követeléseiket.

194


A TULAJDONOS KÖTELEZETTSÉGEI [4.2] – A tulajdonjogviszonyon belül a tulajdonos

kötelezettségei a következők:

- a dologgal járó terhek viselése;

- kárveszély viselése;

- szükséghelyzetben okozott kár tűrése.

a) A dologgal járó terheket három csoportba soroljuk.

- Az elsőbe tartoznak azok a költségek, kiadások, egyéb ráfordítások, amelyek a dolog

fenntartásához, állagának megóvásához, rendes és rendkívüli javításához, felújításához, károk

és veszélyek elhárításához, értéknöveléshez stb. szükségesek. Mezőgazdasági művelés alatt álló

földterület tulajdonosának például művelési (hasznosítási) kötelezettsége van, azaz

gondoskodnia kell a termőföld folyamatos, a növény- és talajvédelmi előírásoknak is megfelelő

művelésben tartásáról. Ez történhet úgy, hogy a tulajdonos földjét maga műveli, vagy úgy is,

hogy azt mással művelteti meg, illetve haszonbérbe adja.

- A tulajdon terheinek második csoportját olyan törvényi korlátozások alkotják, melyek alapján

a tulajdonos egy külső behatást tűrni vagy valamely magatartástól tartózkodni köteles (pl. a

területén való átjárást bizonyos esetekben tűrni, az elektromos vezeték alatt a faültetéstől

tartózkodni).

- A terhek harmadik csoportját a közterhek alkotják, mely esetekben a tulajdonos tenni is köteles

valamit (tipikusan telekadót, földvédelmi járulékot stb.) fizetni vagy munkálatokat végezni (pl.

az épületet tatarozni).

b) A kárveszély viselésének kötelezettsége azt jelenti, hogy a tulajdonosnak kell viselnie a

dologban beállott minden olyan kárt, amelynek a megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, mert

senki nem tehető felelőssé érte. Ezek az ún. vis maior károk, melyek jellemzően természeti

csapások (árvíz, aszály, földrengés) bekövetkeztekor keletkeznek. Kivédésükre bizonyos esetekben

biztosítás köthető, mellyel a kárveszély viselésének kötelezettségéből eredő terhek mérsékelhetők.

c) Szükséghelyzetben kötelezettsége a tulajdonosnak annak tűrése, hogy dolgát a szükséghelyzet

megszüntetése érdekében és az ahhoz szükséges mértékben igénybe vegyék, illetőleg abban kárt

okozzanak. Szükséghelyzetről akkor beszélünk, ha másnak életét, testi épségét, vagyonát

közvetlen veszély fenyegeti, és ez a veszély más módon nem hárítható el.

Ha a veszély életet, testi épséget nem, csak másnak a vagyonát fenyegeti, a károkozás tűrésének a

kötelezettsége akkor áll fenn, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a

kárt, amely a másik személy tulajdonának igénybe vétele miatt keletkezik. Például ha egy házban

tűz keletkezeik és a tűzoltók ennek eloltása során a szomszéd tulajdonos veteményeit letapossák,

kár keletkezik. A tulajdonos ilyen esetben köteles ugyan tűrni a jogos károkozást, de a más személy

érdekében okozott kár viselésére már nem kötelezhető, hanem attól, aki szükséghelyzetbe került,

kártalanítást, az okozott anyagi kár értékének megtérítését követelheti. Ha pedig a kármentők által

szükséghelyzetben okozott kár a szükséges és indokolt mértéket túllépte, azaz például a tűzoltók

indokolatlanul nagy kárt okoztak a szomszédnak, a károkozó személytől a kártalanítás összegét

meghaladó mértékű kártérítés követelhető.

195


2. FEJEZET – AZ INGATLANOK NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERE

A hatályos magyar szabályozás szerint minden mezőgazdasági hasznosítású földrészlet legalább

három nyilvántartásban szerepel, és ezek mindegyikét államigazgatási szerv kezeli. Mindhárom

nyilvántartás más célú adattartalom hiteles tanúsítására alkalmas.

NYILVÁNTARTÁSI MODELLEK

INGATLAN-

NYILVÁNTARTÁS

A reálfólió elvén alapul, a

nyilvántartás alapegysége a

földrészlet.

Teljeskörű ingatlankataszter.

Vezetése a megyei

kormányhivatal földhivatala


FÖLDHASZNÁLATI

NYILVÁNTARTÁS

A perszonálfólió elve szerint a

földhasználó személyéből

indul ki.

Részleges, csak termőföldre,

kivéve erdő.

Vezetése a megyei

kormányhivatal földhivatala


PARCELLA-AZONOSÍTÓ

RENDSZER (MEPAR)

A reálfólió elvén alapul, a

nyilvántartása alapja

a fizikai blokk.

Részleges, csak a támogatható

területekre terjed ki.

Vezetése a Nemzeti Földügyi

Központ (NFK) hatáskörébe

tartozik.

1. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS ALAPFOGALMAI

A nyilvántartások vezetésének elvileg két módja ismert.

A) A reálfólió elvén működő nyilvántartásban az egyes ingatlanok képezik a nyilvántartás alapját,

tehát az ingatlan beazonosításával tudjuk ellenőrizni az adott ingatlanra vonatkozó adatokat,

jogokat és tényeket. A megyei kormányhivatalok földhivatali osztályai által napjainkban

vezetett ingatlan-nyilvántartás ezen az elven alapszik.

B) A perszonálfólió elvén működő nyilvántartások esetén viszont a dolog tulajdonosának,

birtokosának vagy használójának kiléte alapján szerezhetünk információkat, ha az adott

személyre vonatkozó kivonatot a nyilvántartásból lekérjük. Ezen az elven alapul a megyei

kormányhivatalok földhasználati nyilvántartása (mely egy konkrét földrészletet használó

személy vagy szervezet kilétének megállapítására szolgál).

Az ingatlan-nyilvántartás olyan, az ország egész területére és minden ingatlanára kiterjedő,

közhiteles és nyilvános ingatlanleltár, mely a települések közigazgatási területén fekvő ingatlanok

és az azokra vonatkozó jogok, jogilag jelentős tények és adatok feltüntetésére, továbbá a

mindezeket megtestesítő okiratok megőrzésére szolgál.

Az ingatlan-nyilvántartást a reálfólió elve alapján a megyei kormányhivatalok földhivatali

osztályai vezetik településenként és ingatlanonként, minden egyes ingatlanról külön tulajdoni

lapot kiállítva.

Az ingatlan-nyilvántartás alapegysége az önálló ingatlan, azaz egy földrészlet és annak

növedékei. A földrészlet a föld felszínének természetben összefüggő, állandó tereptárgyak (pl.

csatorna, utak) vagy igazgatási határok (a település közigazgatási határa) által meg nem szakított

területe, amelyre azonosak a tulajdonosi viszonyok. A földrészlet adatait az ingatlannyilvántartás

méterrendszerben (hektár, négyzetméter) rögzíti, mely a korábban alkalmazott

kataszteri hold (1.600 négyszögöl, kb. 0,57 ha) alapú besorolást váltotta fel. A földrészletek

nagysága rendkívül különböző, a néhány száz négyzetméteres építési telkektől a több hektáros

termőföldekig változhat.

196


A termőföld hasznosítási módjának megválasztása egy földrészleten belül a tulajdonos döntése.

Ezért gyakran előfordul, hogy egy földrészlet területén több művelési ágba tartozó

termelőtevékenység is folyik. Alrészletről beszélünk, ha egy földrészleten belül a fő művelési

ághoz képest az eltérő művelési ágban hasznosított területrész nagysága eléri a 400 m 2 -t.

Amennyiben a termőföldnek számító földrészlet egy részét nem termőföldként, hanem építmény

(pl. gazdasági épület, tanya esetében lakóház) elhelyezésére vagy udvar céljára használnak fel,

akkor az eltérő rendeltetésű területrészt szintén alrészletként, mezőgazdasági termelés alól kivett

területként kell nyilvántartani.

A földrészletet, illetve esetleges alrészleteit művelési ágak szerint tartják nyilván. A művelési ág a

termőföld tartós és rendszeres hasznosítási módjának megjelölésére szolgáló fogalom.

a) Szántó művelési ágú az a terület, amelyet szántóföldi növénytermelés céljára használnak,

tekintet nélkül arra, hogy az adott földrészleten folyik-e tényleges termelés, vagy azt

átmenetileg a termelés folytatása nélkül termőképes állapotban tartják (ugaroltatják).

b) Szőlő művelési ágú az a terület, amelyen a termesztett főnövény szőlő, továbbá a szőlőalanyvessző

termesztésére szolgáló telepek. Az új szőlőtelepítésre kijelölt területeket a telepítés

befejezéséig az eredeti művelési ágban kell nyilvántartani.

c) Gyümölcsös művelési ágú a tiszta vagy vegyes állományú gyümölcsfákkal,

gyümölcsbokrokkal betelepített terület, továbbá a legalább két gyümölcsfasorból álló pászta,

valamint a gyümölcsfajta-fenntartó telepek. Az új gyümölcstelepítésre kijelölt területet a

telepítés befejezéséig (termőre fordulásig) az eredeti művelési ágban kell nyilvántartani.

d) Kert művelési ágban tartják nyilván a zöldséggel, virággal vagy dísznövénnyel (cserje, pázsit)

beültetett, valamint a gyümölcsfával, gyümölcsbokorral, szőlővel, zöldséggel, virággal vagy

dísznövénnyel vegyesen hasznosított területet, továbbá a palántanevelő telepeket, fóliasátrakat

és melegágyakat, az erdőgazdálkodást szolgáló csemetekerteket, karácsonyfatelepeket is.

e) A gyepterületek közül rétként kell nyilvántartani azokat a füves területeket, amelyek

fűtermését rendszeres kaszálással, míg legelőként, ha elsősorban közvetlen legeltetéssel

hasznosítják. Ez utóbbi körbe tartoznak a fásított legelők és vadföldek is.

f) Nádas művelési ágban kell nyilvántartani azt a területet, amelyen ipari, építkezési,

mezőgazdasági felhasználásra alkalmas nád vagy gyékény terem.

g) Erdő művelési ágban kell nyilvántartani az átlagosan legalább 20 méter szélességű és az 5000

m 2 -t meghaladó alapterületű, erdei fafajokból álló faállományt, illetve amely területen az

erdő újratelepítését már elvégezték. Ugyancsak erdőterületként kell nyilvántartani az erdei

tisztásokat, nyiladékokat és tűzpásztákat, továbbá a farakodó és készletező helyeket.

h) Fásított terület művelési ágú az erdő minimális alapterületét vagy szélességét el nem érő,

faállománnyal borított terület, a vonalas létesítmények (út, vasút) mentén kialakított erdősáv,

fasor, facsoport, a külterületi arborétumok, a nem erdei fafajokkal telepített szabad

rendeletetésű erdők, valamint a fás szárú energetikai ültetvények.

i) Halastóként tartják nyilván azokat a mesterséges vízfelületeket, amelyeket haltenyésztésre

használnak, ideértve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint ezek tartozékait (pl. töltés,

táp- és lecsapoló csatorna, a kiszolgáló épületek által elfoglalt terület) is.

Az adott földrészlet növedékeként kell nyilvántartani

- a földön felszínén létesített gazdasági és lakóépületeket, építményeket; valamint

- azt a pincét vagy föld alatti egyéb létesítményt, amelynek tulajdonosa azonos a földrészlet

tulajdonosával, vagy amelynek bejárata a tulajdonos földjéről nyílik.

197


A helyrajzi szám az egyes ingatlanok legfontosabb nyilvántartási kódja (Hrsz.), mely elvileg egy

négy mezőből álló karaktersorozat [Hrsz. alap / Hrsz. alátörés / Betűkód / Különlap száma]. Egy

termőföld esetén általában csak Hrsz. alap és alátörés szerepel. Alátörést akkor képez a megyei

kormányhivatal földhivatali osztálya, ha egy földterületet megosztanak vagy telekhatár-rendezést

hajtanak végre. Például egy „102” helyrajzi számú földrészlet kettéosztása esetén „102/1” és

„102/2” helyrajzi számok képződnek. Ha egy belterületi földrészletre egy társasházat építenek úgy,

hogy a telek nem kerül a társasház tulajdonába, a társasház épülete(i) A, B, C stb. betűkódot

kapnak. Végül a társasházban található minden egyes öröklakás egy-egy különlapon lesz

nyilvántartva, amit albetétnek szokás nevezni. A különlap sorszáma a helyrajzi szám negyedik

karaktercsoportja. Például a „102/2/A/3” hrsz. a 102/2. számú telken felépített „A” jelű társasház 3.

számú különlapon nyilvántartott öröklakását jelenti.

Az ingatlan-nyilvántartás vezetéséhez és a bejegyzési eljárás lefolytatásához a következő alapelvek

kapcsolódnak.

BEJEGYZÉS ELVE – Jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel

keletkeznek. Az ingatlan-nyilvántartás konstitutív hatályú, azaz az ingatlanhoz kapcsolódó egyes

jogokat nemcsak regisztrálja, hanem a bejegyzés keletkezteti azokat. Tehát pl. a tulajdonjog nem

az adásvételi szerződés aláírásával, vagy a vételár kifizetésével, hanem az ingatlan-nyilvántartási

bejegyzéssel keletkezik. Ebbe a körbe tartozik még a telki szolgalmi jog vagy a jelzálogjog

bejegyzése.

Vannak azonban olyan tulajdonszerzési módok, amikor a tulajdonjog már korábban, azaz a

bejegyzéstől függetlenül létrejön. Az ilyen eseteket ingatlan-nyilvántartáson kívüli

tulajdonszerzésnek nevezzük, amikor is a tulajdonjog utólagos bejegyzése deklaratív hatályú.

Ilyen eset például az öröklés. Az örökös személyének bejegyzéshez a hagyatéki eljárás lefolytatását

tanúsító végzés szükséges, de valójában a hagyaték örököse már az örökhagyó halálának

pillanatában megszerezte a hagyaték felett a tulajdonjogot.

OKIRATISÁG ELVE – A nyilvántartásba jog vagy tény csak jogszabályban meghatározott formai és

tartalmi kellékekkel ellátott okirat, azaz

- megfelelő hitelesítési elemekkel (pl. ügyvédi ellenjegyzéssel) ellátott magánokirat;

- közjegyző által írásba foglalt közokirat;

- bírósági határozat (ítélet, végzés); vagy

- közigazgatási (hatósági) határozat (pl. kisajátítási határozat)

alapján jegyezhető fel.

NYILVÁNOSSÁG ELVE – Az egyes ingatlanelemekről kiállított tulajdoni lap a törvény erejénél

fogva korlátozás nélkül megismerhető, arról feljegyzés, hiteles másolat készíthető. Ez védi a leendő

vevőt, hitelezőt az ingatlan értékének felmérése során. Fontos azonban kiemelni, hogy ingatlannal

kapcsolatos szerződéskötés előtt az ingatlan-nyilvántartás adatai megtekintésének elmulasztása a

jogot szerző (pl. vevő) kockázata.

A tulajdoni lapról igazgatási szolgáltatási díj fizetése ellenében az alábbi hiteles másolatok

adhatók ki:

- teljes másolat, amely valamennyi (tehát a korábban már törölt) bejegyzéseket is tartalmazza,

- szemle másolat, amelyen csak a fennálló (érvényes) bejegyzéseket tüntetik fel.

A településnév és a pontos helyrajzi szám ismeretében kérelem alapján a megyei kormányhivatalnál

vezetett bármely tulajdoni lapba bárki számára biztosított az ingyenes betekintés és az arról történő

feljegyzés készítésének lehetősége. Díjfizetés ellenében hiteles és nem hiteles tulajdoni lap

másolat kérhető papíralapon és elektronikus formában bármely földhivatali osztálytól.

198


KÖZHITELESSÉG ELVE – Ha valamely jog bejegyzésre került, annak valódiságát vélelmezni kell.

A közhitességből eredő vélelem kettős természetű:

a) egyrészt arra vonatkozik, hogy a bejegyzett jog azt a személyt és olyan tartalommal illeti

meg, ahogy azt a nyilvántartás feltünteti (ez a vélelem pozitív oldala),

b) másrészt az adott ingatlanra vonatkozóan más jog, mint amit a nyilvántartás feltüntet,

nem áll fenn (ez pedig a negatív oldal).

Ha a bejegyzett jog vagy tény a valós helyzettől mégis eltér, annak kell bizonyítania a

nyilvántartás adataival szemben fennálló tényleges állapotot, aki vitatja a bejegyzett adatok

valódiságát. Az ellenkező bizonyításáig azonban a nyilvántartásba bejegyzett tényeket valósnak kell

elfogadni.

RANGSOR ELVE – Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és feljegyzett tények egymáshoz

való viszonyát, hatályosulásuk sorrendjét a rangsoruk határozza meg. Egy bejegyzés rangsorát

(ranghelyét) az eljárást megindító kérelem iktatási időpontja, azaz a jog vagy tény bejegyzésére

irányuló kérelem benyújtásának napja alapozza meg. A beadványokat az érkezésük napján kell

iktatni, majd széljegyezni.

A tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlannyilvántartási

eljárás megindítását tanúsítja. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a kérelem

iktatása megtörtént, a rangsor már beállt akkor is, ha a széljegyzés bármely okból elmaradna, vagy

késne. Ha az eljárás befejeződött, és az ügyféli beadványban kért jogot vagy tényt a megyei

kormányhivatal jogerősen bejegyezte, a széljegy lekerül a tulajdoni lapról (széljegytörlés).

KÉRELEMHEZ KÖTÖTTSÉG ELVE – Nyilvántartásba csak az a jog vagy tény jegyezhető be, amelyet

az ügyfél kérelme vagy hatósági megkeresés előzött meg. A megyei kormányhivatal csak a

kérelemben szereplő jogot vagy tényt jegyezheti be, a kérelem tartalmának elbírálásán az eljáró

hatóság nem terjeszkedhet túl.

A kérelmet meghatározott formanyomtatványon kell benyújtani, melyhez mellékletként csatolni

kell a bejegyzendő jogot vagy tényt igazoló okirat két eredeti és egy másolati példányát,

valamint az eljárási díj/illeték befizetésének igazolását. Amennyiben pedig a kérelemben szereplő

jogváltozás bejegyzésének alapjául közjegyző által készített okirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett

magánokirat szolgál (pl. tulajdonjog, szolgalmi jog bejegyzése), a földhivatali eljárás

megindításához jogi képviselő (ügyvéd, jogtanácsos vagy közjegyző) megbízása is kötelező.

A megyei kormányhivatalnak joga van ahhoz, hogy a bejegyzési eljárást felfüggessze, ha alapos

gyanú merül fel arra nézve, hogy a bejegyeztetni kívánt jog vagy tény keletkezése kapcsán

jogszabálysértés történt. Ilyenkor a megyei kormányhivatal az ügyészséghez fordulhat.

2. AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS RÉSZEI ÉS A BEJEGYEZÉSEK TÍPUSAI

AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁS RÉSZEI [2.1] – Az ingatlan-nyilvántartás a következő részekből áll:

- ingatlan -nyilvántartási térkép és alaprajz,

- tulajdoni lap, valamint

- irattár és a törölt bejegyzések állománya.

A) Ingatlan-nyilvántartási térkép és alaprajz. Ingatlan-nyilvántartási térképként a digitális

formában készített állami földmérési alaptérképet kell használni, mely az adott településhez tartozó

valamennyi földrészletet, azok határvonalait, alrészleteit, helyrajzi számát, termőföld esetén a

dűlőnevet, építési telek esetén az utcanevet és házszámot is tartalmazza. Az alaprajz az egyéb önálló

ingatlanokat ábrázolja 1:100, vagy annál nagyobb méretarányban, tartalmazza továbbá az önálló

ingatlan sorszámát és alapterületét. Ha a földrészlet tulajdoni lapon nyilvántartott területe és a

térképről meghatározható terület nagysága eltér egymástól, akkor a térkép az elsődleges adatforrás.

199


B) A tulajdoni lap. Az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag

jelentős tényeket számítógépen kezelt tulajdoni lapra kell az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezni.

A tulajdoni lap három részből áll.

- Az I. Rész az ingatlan azonosító adatait tartalmazza, melyek az ingatlan értékét közvetlenül

befolyásolják. Így különösen a település nevét, az ingatlan helyrajzi számát, elhelyezkedését

(belterület vagy külterület), a terület nagyságát, a földrészleten található épületet és

rendeltetését (pl. lakóház, gazdasági épület), mezőgazdasági terület esetén annak művelési ágát,

minőségi osztályát, kataszteri tiszta jövedelmét (aranykorona-értékét). Itt jegyzik fel

továbbá az ingatlan rendeltetését korlátozó jogi jellegét, mely lehet tanya, birtokközpont,

bányatelek, védett természeti terület, társasház, műemléképület.

- A II. rész az ún. elsődleges jogokat, azaz a tulajdonosi erejű jogokat (tulajdonjog,

vagyonkezelői jog), valamint az ingatlan tulajdonosaira vonatkozó adatokat tartalmazza

(tulajdonos/ok/ neve, születési ideje és helye, közös tulajdon esetén eszmei hányadrész

mértéke). Itt kell nyilvántartani a tulajdonszerzés jogcímét (pl. adásvétel) is.

- A III. Rész, az ún. teherlap tartalmazza mindazon jogokat és tényeket, amelyek az ingatlannyilvántartásba

egyáltalán bejegyezhetőek és még nem kerültek feltüntetésre a másik két

részben. E jogok és tények egy része a II. Részben bejegyzett tulajdonos rendelkezési jogát

korlátozza valamely külső (nem tulajdonos) személy számára (pl. haszonélvezeti jog,

jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom), más részük az ingatlannal kapcsolatos hatósági

eljárásokat tanúsítja (pl. hatósági árverés kitűzése, kisajátítási eljárás indítása).

3. Irattár és törölt bejegyzések állománya. Az okirattár a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat

(pl. adásvételi szerződés), illetőleg ezek hitelesített másolatait, a bejegyzés iránti kérelmeket,

valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyben keletkezett más iratokat tartalmazza, melyek az

okirattárból visszakereshetők.

BEJEGYEZHETŐ JOGOK ÉS FELJEGYEZHETŐ TÉNYEK [2.2] – Az ingatlan-nyilvántartásba – többek

között – az alábbi, ingatlanokhoz kapcsolódó jogok jegyezhetőek be:

- tulajdonjog, illetőleg állami tulajdonban álló ingatlan esetében az állam tulajdonosi jogait

gyakorló szerv (pl. helyi önkormányzat, Nemzeti Földügyi Központ) vagyonkezelői joga;

- haszonélvezeti jog és használat joga;

- telki szolgalmi jog, közérdekű szolgalmak és használati jogok;

- elő- és visszavásárlási jog, vételi jog;

- jelzálogjog és végrehajtási jog.

Az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezhető leggyakoribb tények a következők:

- a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése,

- kisajátítási vagy telekalakítási eljárás megindítása,

- épület létesítésének vagy lebontásának ténye,

- elidegenítési és terhelési tilalom,

- hatósági árverés kitűzése,

- hatósági eljárással kapcsolatos tények (pl. bejegyzés iránti kérelem elutasítása, bányatelekké

vagy védett területté nyilvánítás).

AZ INGATLAN-NYILVÁNTARTÁSI ELJÁRÁS [2.3] – Az ingatlan-nyilvántartással összefüggő eljárások

köre három csoportra osztható:

- adatváltozásokkal kapcsolatos eljárások;

- jogok és tények változtatásával kapcsolatos eljárások;

- bíróságon érvényesíthető ingatlan-nyilvántartási igények.

Az ingatlanra, illetve tulajdonosaira, használóira vonatkozó adatok megváltozását a megyei

kormányhivatal földhivatala az érdekelt bejelentése alapján, vagy hivatalból (pl. helyszíni

ellenőrzés, személyiadat- és lakcím-nyilvántartásból, cégnyilvántartásból való adatátvétel alapján)

200


vezeti át az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlan tulajdonosa, illetőleg használója a változást annak

bekövetkezésétől, illetőleg a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles bejelenteni

az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei kormányhivatalnak.

Az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését az ügyfél

kérelmére vagy hatósági, bírósági megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. A

megyei kormányhivatal az ügyfél kérelme tárgyában határozatot hoz. Az első fokú határozat ellen

(pl. ha a földhivatal a bejegyzési kérelmet elutasította), annak kézbesítésétől számított 30 napon

belül a bíróságon közigazgatási pert lehet indítani.

Bíróságon érvényesíthető ingatlan-nyilvántartási igény akkor keletkezik, ha az ügyfél valamely

bejegyzési vagy törlési igényét a földhivatali osztály közigazgatási hatósági eljárásban nem

teljesítheti (például érvénytelen bejegyzés törlése, téves bejegyzés kiigazítása). Ekkor az ügyfélnek

bírósági peres eljárás útján van lehetősége az igényérvényesítésre. A bíróság által hozott határozatot

(ítéletet) a megyei kormányhivatal földhivatala bejegyzésre alkalmas okiratnak fogadja el.

3. A FÖLDHASZNÁLATI NYILVÁNTARTÁS

Ahhoz, hogy a termőföldek haszonbérletének és hasznosításának állapotát a hatóságok nyomon

tudják követni, 2000. január 1-jétől egy, részben az ingatlan-nyilvántartás adataiból

származtatott földhasználati nyilvántartás került bevezetésére. A földhasználati nyilvántartást a

megyei kormányhivatalok földhivatali osztályai vezetik az illetékességi területükhöz tartozó

termőföldek, valamint a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek

használatáról.

A földhasználati nyilvántartás tehát szűkebb a területi lefedettségét tekintve hézagmentes ingatlannyilvántartásnál,

bővebb viszont azáltal, hogy minden fölhasználatra vonatkozó jogot, így az

ingatlan-nyilvántartásban nem szereplő haszonbérlet, felesbérlet, részesművelés, szívességi

földhasználat jogcímeit is nyilvántartja, valamint alkalmas a jogszerű földhasználó személyének

azonosítására is.

A földhasználati nyilvántartás a perszonálfólió elvén alapul. Célja az egy személy használatában

lévő termőföldek körében

- a bármilyen jogcímen használt (tulajdonolt, haszonbérelt, szívességi földhasználatba vett)

termőföldek mennyiségi korlátja betartásának ellenőrzése;

- a földhasználati szerződések tartalmának és az ahhoz kapcsolódóan vállalt kötelezettségek

(pl. haszonbérleti időtartam) betartásának törvényességi vizsgálata.

A földhasználati nyilvántartás az érintett földrészlet használatára vonatkozóan bejegyzett adatokat

hitelesen tanúsítja, tehát erre a nyilvántartásra is érvényes a közhitelesség elve, mely szerint az

ellenkező bizonyításáig a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett adatokról vélelmezni kell,

hogy azok a valóságnak megfelelnek. A feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki

az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.

A nyilvántartásba vétel során minden földhasználó vonatkozásában nyilván kell tartani

a) a földhasználó személy, illetve cég azonosító adatait;

b) az adott személy használatában lévő földrészlet(ek) adatait (településnév, területnagyság,

helyrajzi szám, AK-érték, művelési ág);

c) a használat jogcímét (pl. tulajdonos, haszonbérlő, részesművelő stb.)

d) a használat időtartamát (határozott idejű szerződéses földhasználat esetén).

A nyilvántartásba vétel bejelentési kötelezettségen alapul. A földhasználó ugyanis az általa művelt

összes földterületet – az erdők, valamint a saját tulajdonban és használatban lévő zártkerti földek

kivételével – 30 napon belül köteles a megyei kormányhivatal illetékes földhivatalához

formanyomtatványon bejelenteni, beleértve a földhasználatban bekövetkezett változásokat is.

201


Ha a földhasználó nem tesz eleget a megyei kormányhivatal felszólításának, földhasználati

bírsággal sújtható, aminek mértéke a föld ingatlan-nyilvántartás szerinti AK-értékének

ezerszerese, de legalább a behajtható köztartozás minimális összege (jelenleg 10.000 Ft). Közös

tulajdonban álló föld esetében a bírság megfizetésére a mulasztó földhasználók, illetve

tulajdonostársak egyetemlegesen kötelezhetők.

Amíg a földhasználó személyére vonatkozóan bejelentés nem érkezik, a termőföld használójának a

tulajdonost, illetőleg a haszonélvezőt kell tekinteni. Ilyen esetben vélelmezett földhasználóként

viseli a földrészlettel kapcsolatban felmerült terheket (pl. növényvédelmi bírság megfizetésére

kötelezhető a nem megfelelő gyomirtás miatt) még akkor is, ha valójában nem ő műveli a

földterületet.

A területalapú támogatásigénylés jogszerűségének ellenőrzése során a Magyar Államkincstár

(MÁK) a gazdálkodót használati jogcímének igazolására szólíthatja fel, amely elsősorban a

földhasználati nyilvántartásból származó dokumentummal lehetséges.

A megyei kormányhivatal a földhasználati nyilvántartás adatai alapján kérelemre

- földhasználati összesítőt, valamint

- földhasználati lapot állít ki.

A 2014. január 1-je óta igényelhető földhasználati összesítő a földhasználó által az ország

területén használt valamennyi földterületének területnagyságát, AK-értékét, valamint

földhasználati jogcímét tartalmazza. Az összesítő alapján tehát a jövőben már egyszerűbbé válik a

földhasználati viszonyok országos szintű ellenőrzése. Földhasználati összesítő igénylésére

kizárólag a következő szervek és személyek jogosultak:

- a földhasználó a saját használatában lévő területeiről,

- a megyei kormányhivatal,

- a bíróság és az ügyészség a termőföld használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések

betartásának megállapítása céljából.

A földhasználónak a földhasználati összesítő igényléséért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie.

Tekintettel arra, hogy egy konkrét földrészlet földhasználójának, illetve a földhasználati

jogosultsága időtartamának megismeréséhez másoknak is jogos érdeke fűződhet (például egy

földrészlet adásvétele esetén), ezért földhasználati lap formájában – igazgatási szolgáltatási díj

fizetése ellenében – bárki számára adatot szolgáltat a megyei kormányhivatal arról, hogy egy adott

földrészletnek ki a bejelentett használója, és mennyi ideig áll fenn a földhasználati joga.

4. TÉRKÉPALAPÚ NYILVÁNTARTÁSI RENDSZER (MEPAR)

A Mezőgazdasági Parcella Azonosítási Rendszer (MePAR) a területalapú uniós támogatások

igényléséhez működtetett, légifelvételeken alapuló országos azonosító rendszer. Mivel ezeket a

támogatásokat a földhasználók igényelhetik, ezért a MePAR egy speciális földhasználati

nyilvántartásnak tekinthető. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a MePAR nem az ingatlannyilvántartás

szerinti földrészleteken (és helyrajzi számokon) alapul. Ennek legfőbb oka az,

hogy

- Magyarországon az ingatlan-nyilvántartási katasztertől való táblahatár-eltérés 15-20%-ra

tehető, a természetes határvonalak mentén egy táblába sorolt termőföldek határvonalainak

jelentős része ugyanis nem igazodik a helyrajzi számok alapján nyilvántartott földrészletek

határvonalaihoz, azaz „keresztben áll a földrészleteken” (a gyakorlatban például sok földrészlet

az azt határoló dűlőút felezővonaláig, vízfolyás medrének középvonaláig tart);

- másrészt a művelési ág szerinti nyilvántartás is pontatlan, hiszen az ingatlan-nyilvántartás nem

tartja számon a 400 m 2 -t meg nem haladó területű, tehát alrészletnek nem minősülő, azonban

nem a fő művelési ág szerinti módon (hanem pl. földútként, vízelvezető árokként) hasznosított

területrészeket.

202


Mivel az Európai Unió a támogatások odaítéléséhez legfeljebb 10%-os eltérést engedélyez, hazánk

a kataszteri helyett a fizikai blokk alapú megoldást választotta.

A területalapú támogatás igénylésének alapegysége a mezőgazdasági parcella, ami olyan legalább

0,25 hektár nagyságú, összefüggő földterületet jelent, melyen a gazdálkodó egyetlen

növénykultúrát termeszt. A földterület-azonosítás hivatkozási alapja viszont nem a parcellaszám,

hanem az ennél nagyobb kiterjedésű fizikai blokk száma.

A fizikai blokk a földterülethez kapcsolódó támogatási eljárások céljára kialakított, a

mezőgazdasági művelés szempontjából hosszabb távon állandó, terepen azonosítható határokkal

(utak, vasutak, csatornák, töltés, erdőszél, fasor stb.) rendelkező, összefüggő földterület. Minden

fizikai blokknak nyolcjegyű, betű–szám kombinációból álló egyedi azonosító kódja van. Egy

fizikai blokkban több mezőgazdasági parcella található és több termelő gazdálkodhat.

A fizikai blokkokról műholdas légifelvételek alapján átdolgozott blokktérképek (ún. ortofotók)

készülnek, amelyeken a földhasználónak be kell jelölnie azokat a földterületeket, amelyek után

támogatást igényel. A bejelöléshez segítséget nyújtanak az ingatlan-nyilvántartás szerinti

földrészlet-határok is, melyek az ortofotón szintén látszódnak, de csak korlátozásokkal:

a) egyrészt a bejelölt mezőgazdasági parcella területe nem lehet 2500m 2 -nél kisebb,

b) másrészt egy parcellán csak egyfajta hasznosítási mód lehetséges, így az egy helyrajzi szám

alatt nyilvántartott, de művelés szempontjából nem egységes területet növényfajtánként, illetve

művelési áganként (alrészletekként) megosztva, külön parcellaként kell a térképen ábrázolni.

Támogatható területnek csak a tényleges mezőgazdasági művelés alatt álló terület minősül,

azaz a földút, mezsgye, rézsű, vízelvezető árok területe után támogatás nem igényelhető, azt az

esetleges túligénylések elkerülése érdekében a parcella tulajdoni lap szerint nyilvántartott

területéből le kell vonni. Az egy fizikai blokkon belüli igénylések mértékét az EU

szúrópróbaszerűen ellenőrzi és túligénylés esetén a támogatás mértékét arányosan csökkentheti.

5. MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMKÖZPONTOK NYILVÁNTARTÁSA

A termőföld tulajdonjogának vagy a földhasználati jogosultság megszerzésének hatósági

jóváhagyása iránti eljárás, továbbá a szerzési korlátozások hatósági ellenőrzésének lefolytatása

céljából 2014.május 1-jétől a földművesekről, mezőgazdasági termelőszervezetekről és azok

mezőgazdasági üzemközpontjairól a megyei kormányhivatalok földhivatalainak egy új, közhiteles

hatósági nyilvántartást kell vezetniük. A nyilvántartásba vétel a földműves, illetve a mezőgazdasági

termelőszervezet kérelmére indul.

Az új nyilvántartás tartalmazza

- a földműves (azaz termőföld tulajdonjogát és/vagy használati jogát megszerző gazdálkodó)

személyazonosító adatait, a mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettségét igazoló

okirat megnevezését és számát, kényszerhasznosítóként való jelentkezése tényét;

- a mezőgazdasági termelőszervezet (azaz termőföld használati jogát megszerző társas

vállalkozás) alapvető azonosító adatait, vezető tisztségviselőjének személyazonosító adatait és

szakirányú képzettségét igazoló okiratának megnevezését, számát, továbbá a

kényszerhasznosítóként való jelentkezésének tényét;

- a földműves, illetőleg mezőgazdasági termelőszervezet bejelentett üzemközpontjának adatait,

tulajdoni vagy használati joga megszerzésének kezdő időpontját.

203


3. FEJEZET – A TERMŐFÖLD TULAJDONSZERZÉSI SZABÁLYAI

1. A TULAJDONSZERZÉS MÓDJAI

Tulajdonszerzésről akkor beszélünk, ha egy dologra (ingatlanra) vonatkozóan új

tulajdonjogviszony keletkezik.

a) Ha az új jogosult tulajdona az előző tulajdonos tulajdonjogán alapszik, származékos

szerzésmódról beszélünk. Ilyenkor a már létező tulajdonjog adott tartalma, a dolgon fennálló

jogosultságok és terhek, kötelezettségek is átszállnak az új tulajdonosra. Ezt a szerzésmódot a

nemo plus iuris elve uralja: az előző tulajdonos nem származtathat át több jogot az új

tulajdonosra, mint amennyivel maga rendelkezett. Ennek értelmében ingatlan tulajdonjogát

csak a dolog tulajdonosától lehet megszerezni. Származékos szerzésmód esetén a

tulajdonjogviszonyban jogelődről és jogutódról beszélünk. (A kereskedelemben ingó dolog

vásárlása esetére ez a szabály nem alkalmazható, tehát a bolti eladónak nem kell az áru

tulajdonosának lennie ahhoz, hogy másnak eladhassa azt.)

b) A tulajdonszerzés másik esetcsoportjába az eredeti szerzésmódok tartoznak. Ha a dolgon a

szerzéskor nem állt fenn tulajdon, vagy ha fennállt is, a szerző tulajdonjoga nem a korábbi

tulajdonos tulajdonjogán alapszik, arra tekintet nélkül jön létre. Eredeti jogszerzés esetén

tehát az új tulajdonjogviszony tartalmára nincs befolyással az előzőleg fennállt

tulajdonjogviszony tartalma, így általában nem szállnak át az új tulajdonosra a megszerzett

dolgot érintő esetleges korlátozások, terhek sem.

Ingatlanon tulajdonjogot megszerezni csakis azokon a módokon lehet, amelyeket a törvény

kifejezetten elismer, vagyis a törvényi szabályozás a szerzésmódok tekintetében teljeskörű (taxatív)

és kötelező érvényű (kógens).

SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓDOK

Átruházás

(adásvétel, csere, ajándékozás, lízing és apport)

Növedék és felülépítmény

Beépítés, ráépítés és hozzáépítés

Öröklés

(végrendeleti és törvényes)

EREDETI SZERZÉSMÓDOK

Hatósági árverés

(végrehajtási és kárpótlási)

Hatósági / bírósági határozat

Kisajátítás

Elbirtoklás

2. A TERMŐFÖLDTULAJDON MEGSZERZÉSE

Termőföldekre nézve a tulajdonszerzési képesség két irányból is korlátozott. A vonatkozó

szabályozás egyrészt mennyiségi korlátozást ír elő, másrészt egyes jogalanyok szerzőképességét

kizárja vagy feltételekhez köti.

MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK [2.1] – A természetes személyek körét ebből a szempontból két

csoportba soroljuk. A magyar állampolgár belföldi természetes személyek valamint a tagállami

állampolgárok, azaz az Európai Unió további tagországainak állampolgárai alkotják az első

csoportot, míg külföldi természetes személynek minősülnek a nem EU tagállami állampolgárok.

Ez utóbbiak csak törvényes öröklés útján szerezhetik meg termőföld tulajdonjogát.

Az első csoportba tartozóknak viszont tulajdonukban és haszonélvezetükben összesen legfeljebb

300 hektár nagyságú termőföld lehet. A földszerzési maximum mértékének megállapítása során a

területnagyságba a földdel azonos helyrajzi számon nyilvántartott művelés alól kivett alrészlet (pl.

udvar, épület) területét is bele kell számítani. Ha valaki a korábbi földtörvény rendelkezése alapján

több mint 300 ha, de legfeljebb 6000 AK földterület tulajdonjogát megszerezte, azt 2014. május 1-

204


je után is jogszerűn tulajdonában tarthatja, több földterületet azonban – a törvényes öröklés esetét

leszámítva – már nem szerezhet.

A jogi személyek (pl. szövetkezet, bt., kft.) termőföld tulajdonjogát – az Európai Unió tagállamai

között egyedüliként – hazánkban továbbra sem szerezhetnek. Az a gazdasági társaság azonban,

amely 1994. július 27-e előtt jogszerűen termőföldet szerzett, földjének tulajdonjogát

változatlanul megtarthatja. Ilyen módon napjainkban mintegy 140 ezer hektár földterület áll

gazdasági társaságok és szövetkezetek tulajdonában. 2014. május 1-jét követően a termőföldtulajdonnal

rendelkező társaságokból létrejött, újonnan alapított társas vállalkozások a jogelőd

társaság tulajdonát képező termőföld tulajdonjogát nem szerezhetik meg, azaz a szervezeti vagy

formaváltással egyidejűleg a földet értékesíteniük kell, vagy az megmarad a jogelőd tulajdonában.

Speciális szabályok vonatkoznak a Magyar Állam, a települési önkormányzatok, az egyházi

jogi személyek és a jelzálog-hitelintézetek termőföld-tulajdon szerzésére.

a) A Magyar Állam termőföld tulajdonjogát a törvényben meghatározott földbirtok-politikai

irányelvek érvényesítése, közfoglalkozás, illetve más közérdekű cél megvalósítása érdekében

mennyiségi korlátozás nélkül megszerezheti.

b) A föld fekvése szerinti települési önkormányzat közfoglalkoztatási és településfejlesztési célra

szerezheti meg termőföld tulajdonjogát.

c) Egyházi jogi személy kizárólag tartási, életjáradéki, gondozási, ajándékozási szerződés

alapján, valamint végintézkedéssel szerezhet termőföldön tulajdonjogot, egyéb jogcímen (pl.

adásvétel) azonban nem.

d) Jelzálog-hitelintézet kivételesen, például adósa ellen indított felszámolási vagy végrehajtási

eljárás során szerezheti meg termőföld tulajdonjogát. Az így megszerzett ingatlanokat egy

éven belül nyilvános árverésen értékesítenie kell. Ha ezt nem tudja megvalósítani, a föld a

törvény erejénél fogva az állam tulajdonába és a Nemzeti Földügyi Központ kezelésébe kerül.

Az NFK pedig 90 napon belül megfizeti a föld hitelbiztosítéki értékét a jelzálog-hitelintézet

részére.

SZEMÉLYI KORLÁTOZÁSOK [2.2] – 2014. március 1-jétől a tulajdonjogot szerző fél oldalán

jelentős változások következtek be. Termőföld tulajdonjogát ettől az időponttól kezdve elsősorban

földműves szerezheti meg.

a) Földművesnek minősül az a Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy,

illetve tagállami állampolgár, aki

- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezik, vagy

- szakirányú végzettség hiányában legalább 3 éve mező-, erdőgazdasági tevékenységet

őstermelőként vagy egyéni vállalkozóként folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből

igazoltan árbevétele származott, vagy

- szakirányú végzettség hiányában legalább 3 éve és minimum 25%-ban a tulajdonában álló,

Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági társas vállalkozás olyan tagjának minősül, aki a

mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet személyes közreműködőként e társaság keretei között

végzi.

2014. május 1-jétől a földműveseknek (amennyiben újabb földterület tulajdoni vagy használati jogát

kívánják megszerezni), előzőleg regisztrálniuk kell magukat az illetékes megyei kormányhivatal

földhivatalánál a földművesek, mezőgazdasági termelőszervezetek és mezőgazdasági

üzemközpontok nyilvántartásában. Csak az a gazdálkodó minősül földművesnek, aki ebben a

lajstromban szerepel, és elővásárlási jogát is csak az oda bejelentett üzemközpontja 20 km-es

körzetében gyakorolhatja.

b) Ugyancsak preferált földhasználó a „várományos földművesnek” minősülő, 16. életévét betöltött

és nyilvántartásba vett pályakezdő gazdálkodó, amennyiben Magyarországon bejelentett

lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodik, és rendelkezik mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú

képzettséggel.

205


c) A földművesnek, illetve pályakezdő gazdálkodónak nem minősülő természetes személyek csak

akkor szerezhetik meg termőföld tulajdonjogát, ha a már tulajdonukban lévő termőföld

területnagysága a megszerezni kívánt termőföld területnagyságával együtt nem haladja meg az egy

hektárt. E korlátozó szabályt azonban nem kell alkalmazni akkor, ha földművesnek nem minősülő

szerző fél a tulajdonjogot átruházó személy közeli hozzátartozója (ebben az esetben ugyanis a 300

hektár a tényleges szerzési korlát). Nem lehet alkalmazni ezt a korlátozást visszamenőleg sem,

tehát a korábbi években érvényesült szabályok szerint jogszerűen szerzett egy hektár feletti

földterület tulajdonjogát a nem földművesek megtarthatják, újabbat azonban – a törvényes öröklés

esetét kivéve – nem szerezhetnek hozzá.

NYILATKOZATTÉTELI KÖTELEZETTSÉG [2.3] – A termőföld tulajdonjogát megszerző félnek a

szerződésben vállalnia kell, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja,

és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének.

Nem minősül a használat átengedésének, ha a tulajdonjogot szerző fél

- a föld használatát földművesnek minősülő közeli hozzátartozója, vagy a legalább 25%-ban saját,

vagy közeli hozzátartozója tulajdonában álló társas vállalkozás javára engedi át; vagy

- társult erdőgazdálkodást folytat (erdőbirtokossági társulat keretében), vagy

- vetőmagtermeléshez szükséges terület biztosítása céljából engedi át a használatot más személy

részére.

A termőföld tulajdonjogát megszerző félnek az adásvételi szerződésben vállalnia kell, hogy a földet

a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig nem vonja a mezőgazdasági művelés alól.

Ebből a szempontból nem minősül művelés alóli kivonásnak

- a talajvédelmet, védett természeti területek megőrzését szolgáló létesítmény megvalósítása;

- öntözéshez szükséges csatorna, belvízcsatorna kiépítése, víztározó létesítése;

- mezőgazdasági termeléshez, erdőgazdálkodáshoz szükséges gazdasági épület, lakóépület

létesítése (a földrészlet alapterületének legfeljebb 3%-án); továbbá

- a föld megközelítését, illetve a föld használatát biztosító út kialakítása.

Ha a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés tárgyát képező föld a szerzés idején harmadik

személy használatában van (pl. haszonbérlő műveli), a szerző félnek kötelezettséget kell vállalnia,

hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és annak

megszűnését követő időponttól vállalja a szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését.

A szerző félnek nyilatkoznia kell továbbá arról, hogy

- nincs a földhasználatért járó ellenszolgáltatásának teljesítéséből eredő, jogerősen megállapított

és fennálló díj-, vagy egyéb tartozása, továbbá

- a szerző féllel szemben a szerzést megelőző 5 éven belül nem állapították meg, hogy a szerzési

korlátozások megkerülésére irányuló jogügyletet kötött.

A pályakezdő gazdálkodónak emellett kötelezettséget kell vállalnia arra is, hogy

- a tulajdonszerzéstől számított egy éven belül a föld helye szerinti településen állandó bejelentett

lakosként életvitelszerűen fog tartózkodni, vagy a föld helye szerinti településen mezőgazdasági

üzemközpontot létesít, és

- mező- és erdőgazdasági, illetve azt kiegészítő tevékenységet folytat.

206


A TULAJDON-ÁTRUHÁZÁSI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE [2.4] – A föld tulajdonjogának megszerzésére

irányuló minden szerződést ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy

közjegyző által szerkesztett közokiratba kell foglalni. Amennyiben a szerződés nyilvános

meghirdetése és/vagy hatósági jóváhagyása is szükséges, a szerződést négy eredeti példányban

kell benyújtani, melyek közül egy példánynak ún. biztonsági kellékekkel rendelkező papír alapú

okmányon szerkesztettnek kell lennie.

A szerződés megkötését követően hatósági kontroll-mechanizmusnak vetik alá a szerződést. Ez

két részből áll:

a) adásvétel esetén a szerződés tartalmának nyilvános közzétételéből, annak érdekében, hogy a

törvényes elővásárlási joggal rendelkező személyek tudomást szerezhessenek a jogügyletről;

valamint

b) a tulajdon átruházási szerződés előzetes hatósági jóváhagyásából, melyet az illetékes megyei

kormányhivatal végez.

Vannak olyan tranzakciók, amikor mindegyikre (meghirdetésre és jóváhagyásra is) szükség van,

vannak olyan esetek, amikor csak az egyik elemét kell lefolytatni (vagy meghirdetés, vagy hatósági

jóváhagyás), és néhány ügylet lefolytatható úgy is, hogy sem meghirdetésre, sem pedig

jóváhagyásra nincs szükség. A felsorolt négy esethez tartozó csoportokat a következő táblázat

szemlélteti.

HATÓSÁGI JÓVÁHAGYÁS

SZÜKSÉGES

NEM SZÜKSÉGES

A SZERZŐDÉS MEGHIRDETÉSE

SZÜKSÉGES

NEM SZÜKSÉGES

Termőföld adásvételekor

általánosan érvényesülő mód.

Termőföld árverésen történő

átruházása (felszámolási, végrehajtási

vagy önkormányzati adósságrendezési

eljárás keretében).

Termőföld tulajdonjogának

átruházásáról szóló

- csereszerződés,

- az elbirtoklás, valamint

- a végrendeleti öröklés

útján történő tulajdonszerzés esetén.

Az állam elővásárlási joga alapján

megvalósuló, adásvétel útján történő

tulajdonszerzés.

Az állam, illetve helyi önkormányzat

tulajdonában álló föld értékesítése esetén.

Törvényes öröklés, kisajátítási eljárás és

kárpótlási célú árverés során

megvalósuló tulajdonszerzés.

Közeli hozzátartozók közötti

adásvétel, csere, illetve ajándékozás.

Tulajdonostársak közötti átruházás, ha

ezzel a közös tulajdon megszüntetésére

kerül sor.

Ha föld tulajdonjogát egyházi jogi

személy vagy települési önkormányzat

szerzi meg.

A földnek jogszabályon alapuló,

támogatás feltételeként más földműves

részére, üzemátadással megvalósuló

adásvétele.

207


3. A TULAJDONÁRTUHÁZÁSI SZERZŐDÉSEK

A tulajdonjog átruházható ellenszolgáltatás fejében, mely lehet pénzszolgáltatás (adásvétel) vagy

valamely más ingatlan (csere), valamint ingyenesen (ennek tipikus esete az ajándékozás). A

tulajdonátruházás speciális esete az ingatlanlízing, valamint az ingatlan apportálása gazdasági

társaságba, ez utóbbiak azonban mező- és erdőgazdasági föld esetében nem alkalmazhatóak.

ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS [3.1] – Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles átruházni a

termőföld tulajdonát a vevőre, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. A

magánszemélyek által kötött, és a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére is

alkalmas adásvételi szerződésnek a következő tartalmi és formai kellékekkel kell rendelkeznie:

- a szerződő személyek családi és utóneve, születési családi és utóneve, születési helye és ideje,

anyja neve, lakcíme, továbbá a személyi azonosítója,

- az érintett ingatlan pontos megjelölése (település neve, helyrajzi szám) és a bejegyzéssel

érintett tulajdoni hányad,

- az átruházandó jog pontos megjelölése (tulajdonjog) és a jogváltozás jogcíme (adásvétel),

- az érdekeltek megállapodása,

- az eladó fél bejegyzést engedő nyilatkozata,

- a szerződő felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozata,

- a szerződő felek saját kezű aláírása,

- keltezés helye, ideje,

- az okirat ügyvédi ellenjegyzése vagy közjegyző által közokiratba foglalása.

Az adásvételi szerződésben további feltételek, ún. szerződéses kikötések is rögzíthetők. Ezek közül

a leggyakoribb a tulajdonjog fenntartása és a foglaló adása.

a) Tulajdonjog fenntartással való eladás. Gyakran előfordul, hogy a vevő fél az ingatlan

ellenértékét időben később, vagy részletekben fizeti ki. Ilyen esetben az eladó legfeljebb a

vételár teljes kiegyenlítéséig fenntarthatja a tulajdonjogát, de az adásvétel tárgyát képező

ingatlant másra már nem ruházhatja át, és nem terhelheti meg. A megyei kormányhivatal

földhivatala ilyen esetben a vevő tulajdonjogának tényleges bejegyzését az eladó írásbeli

engedélyétől teszi függővé. Az eladó ezt az engedélyt a vételár teljes kiegyenlítését követően

köteles megadni.

b) Szerződéses biztosítékok – foglaló és előleg. Ingatlan adásvétele esetén a leggyakoribb

szerződést biztosító mellékkötelezettség a foglaló, melyet a kötelezettségvállalás jeléül a

szerződés megkötésekor lehet adni. Ha a szerződést teljesítik, az adott foglaló a vételárba

beleszámít. Ha azonban a szerződés meghiúsul, és ezért a vevő fél felelős, az eladónak adott

foglalót elveszti, ha pedig az eladó fél hibájából nem jön létre a szerződés, kétszeresen köteles

azt a vevőnek visszatéríteni. Ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem

felelős, vagy mindkét fél felelőssége fennáll, a foglaló egyszeresen jár vissza. Ha az átadott

pénz rendeletetése kétségtelenül nem állapítható meg, akkor azt nem foglalónak, hanem

előlegnek kell tekinteni, ami a szerződés meghiúsulása esetén egyszeresen jár vissza az azt adó

félnek.

Az ügyvéd vagy közjegyző közreműködésével megkötött adásvételi szerződést – hacsak nem

valamely kivételes esetről van szó (pl. közeli hozzátartozók közötti adásvétel) – a felek aláírásától

számított 8 napon belül hirdetményi úton közölni kell az elővásárlási jog jogosultjaival. Ehhez az

önkormányzati jegyző részére a szerződést négy eredeti példányban kell benyújtani. Az adásvételi

szerződésben külön rögzíteni kell, hogy a vevő a földforgalmi törvény szerint elővásárlásra

jogosult-e (ennek feltételeit külön táblázatban mutatjuk be), és ha igen, meg kell jelölni a

szerződésben, hogy e jogosultság mely ranghelyen áll fenn, továbbá csatolni kell azt ezt igazoló

hatósági dokumentumokat is.

Az adásvételi szerződést a települési önkormányzat polgármesteri hivatala hirdetőtáblájára 60

208


napra kell kifüggeszteni. A szerződést és annak tartalmi kivonatát a kormányzati portálon is

meg kell jelentetni (www.hirdetmeny.magyarorszag.hu). 2020. július 1-jétől ez utóbbi közlés

minősül hivatalos közzétételnek.

A földforgalmi törvény szerint elővásárlásra jogosultak a 60 napos határidőn belül tehetnek a

meghirdetett adásvételi szerződésre elfogadó jognyilatkozatot. Az elővásárlásra jogosultnak e

nyilatkozatát a jegyző részére személyesen kell átadnia. A jegyző köteles az elfogadó nyilatkozat

átvételekor az elővásárlásra jogosult személyazonosságát is ellenőrizni. Az elfogadó

jognyilatkozatot teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni (azaz két tanú aláírása és

lakcímének feltüntetése is szükséges a dokumentumon), meg kell továbbá jelölni benne az

elővásárlási jogosultság jogalapját, és csatolni kell a vevő számára előírt további nyilatkozatokat,

valamint az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratokat.

Az elővásárlásra jogosultak körét a következő táblázatban mutatjuk be.

RANGHELY

ELŐVÁSÁRLÁSRA JOGOSULTAK

1. A Magyar Állam nevében eljáró Nemzeti Földügyi Központ.

2. Közös tulajdon esetén a legalább 3 éve tulajdonostárs földműves.

3. Az eladásra felkínált földrészletet legalább 3 éve használó helyben lakó és/vagy

20 km-es körzetben bejelentett üzemében gazdálkodó földműves.

4. A legalább 3 éve helyben lakó, a szomszédos földön gazdálkodó regisztrált

földműves.

4. Művelési ág szerint differenciáltan

a) állattartó telepet legalább 3 éve üzemeltető, helyben lakó földműves,

amennyiben a telep állatsűrűsége eléri hektáronként a 0,5 állategységet, és a

földterület a tartott állatfaj számára takarmány-előállítási célból szükséges,

b) eredetmegjelöléssel ellátott mezőgazdasági terméket előállító földműves,

c) ökológiai gazdálkodást igazoltan folytató földműves,

d) kertészeti termesztéssel foglalkozó, helyben lakó földműves (kert, szőlő és

gyümölcsös művelési ágban),

e) vetőmag-előállítással igazoltan foglalkozó, helyben lakó földműves (szántó

művelési ágban).

5. Az eladásra felkínált földrészlet közelében gazdálkodó földműves, ezen belül

a) elsősorban a legalább 3 éve helyben lakó,

b) másodsorban a 20 km-en belül bejelentett mezőgazdasági üzemközponttal

rendelkező gazdálkodó.

Az eladó az ajánlati kötöttség szabályai szerint az olyan elfogadó nyilatkozathoz kötve van (azaz

nem léphet az adásvételtől vissza), amelyet az elővásárlásra jogosult határidőn belül tesz meg, és a

nyilatkozatában az adásvételi szerződést magára nézve teljeskörűen, változatlan feltételek mellett

elfogadja. Az esetleges visszaélések elkerülése érdekében rögzíti a törvény, hogy több földrészlet

egybefoglalt vételáron történő meghirdetésére csak akkor kerülhet sor, ha azok egymással

szomszédosak, vagy egy mezőgazdasági üzemközponthoz tartoznak. Ilyen esetben is érvényesül az a

szabály, hogy az elővásárlásra jogosult az adásvételi szerződést csak teljes egészében fogadhatja

el. Ha tehát az elővásárló „megbontja az ajánlati csomagot”, nyilatkozata az eladó felet nem köti.

A jegyző a meghirdetés során keletkezett iratokat megküldi a megyei kormányhivatal részére

jóváhagyás céljából. Ha a benyújtott iratok alakilag megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, a

benyújtott dokumentumok egy-egy példányát a kamarai földbizottsághoz, azaz a Nemzeti

Agrárgazdasági Kamara megyei elnökségéhez továbbítják. A megyei agrárkamarának

állásfoglalást kell készítenie az ügyben arról, hogy az adásvételi szerződés szerinti eredeti vevővel,

illetőleg az elfogadó jognyilatkozatot tett elővásásra jogosultakkal támogatja-e a szerződés

hatósági jóváhagyását.

209


Az agrárkamara a következő szempontok szerint értékel:

- az adásvételi szerződés alkalmas-e a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésére;

- az ellenérték a föld forgalmi értékével arányban áll-e, s ha nem, az aránytalansággal a vevő más

elővásárlásra jogosultat tartott-e távol az elővásárlási jogának gyakorlásától;

- a szerződés szerinti vevő, illetve az elfogadó nyilatkozatot tett elővásárlásra jogosult

a) alkalmas-e az adásvételi szerződésben meghatározott kötelezettségvállalások (pl. saját

művelés, üzemközpont létesítése) teljesítésére,

b) elnyer-e olyan jogi helyzetet, amelynek révén a jövőben az elővásárlási jogát

visszaélésszerűen gyakorolhatja,

c) indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból kívánja-e megszerezni a

szóban forgó földterület tulajdonjogát.

A kamarai állásfoglalás a szerződés szerinti vevő, illetve az elfogadó jognyilatkozatot tett

személy(ek) számára lehet támogató vagy elutasító. A kamarai földbizottság azonban több érintett

esetében hozhat támogató döntést, ugyanis a végleges vevő kijelölése a megyei kormányhivatal

feladata lesz.

Ha a kamarai földbizottság több személy esetén is támogató döntést hozott, a megyei

kormányhivatal az elővásárlási ranghely szerinti sorrendben legelöl álló megnevezésével kijelöli

a tényleges vevő személyét. Ha több, azonos ranghelyen álló elővásárlásra jogosult javára is

hozható lenne jóváhagyó döntés, a megyei kormányhivatal az eladó választása szerinti jogosultat

jelöli ki arra, hogy az adásvételi szerződés szerinti vevő helyébe lépjen. Ha az eladó nem

nyilatkozik, a hatóság saját hatáskörben is kijelölheti a vevő személyét. A megyei kormányhivatal

döntésével szemben jogorvoslatként bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető.

Az eljárás befejezéseként a szerződő felek jogi képviselője (ügyvéd vagy közjegyző) az illetékes

megyei kormányhivatal földhivatalánál kérelmezi a tulajdonosváltozás bejegyzését, melyhez

mellékelni kell a biztonsági okmányon szerkesztett és a megyei kormányhivatal által záradékolt

szerződést.

VÉTELI JOG GYAKORLÁSA [3.2] – Az elővásárlási jognyilatkozat leadásával bejelentkezett, ámde

„alulmaradt” gazdálkodók közül a kamarai földbizottság által földszerzésre támogatott személyek

nem esnek el véglegesen a nyilvánosan közzétett szerződés szerinti föld megvásárlásától, hanem

egy speciális „várólistára” kerülnek. Ha a megyei kormányhivatal megállapítja, hogy a

földtulajdont megszerző személy vállalásait utólag mégsem teljesítette, a várólistás

jelentkező(k) az adásvétel során fennálló elővásárlási ranghelyük szerinti sorrendben utóbb

megvásárolhatják a földet, az eredeti vételáron.

A vételi jog gyakorlására az első helyen álló gazdálkodó 60 napos gondolkodási időt kap. Ez alatt

ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozattal élhet vételi szándékával, és ettől számított

30 napon belül kell a vételárat kifizetnie. Ha az elsőként felhívott gazdálkodó nem válaszol, vagy

úgy nyilatkozik, hogy nem kíván élni vételi jogával, és több elfogadó jognyilatkozatot tett

gazdálkodó is bejelentkezett annak idején a földre, akkor a hatóság sorrendben a következő

ranghelyeken álló személyeket is felhívja a vételi jog gyakorlására. Végül pedig az állam nevében

eljáró Nemzeti Földügyi Központnak is felajánlja, hogy vételi jogát a felhívás közlésétől számított

90 napon belül gyakorolja.

210


INGATLAN CSERESZERZŐDÉS [3.3] – Csereszerződés esetén a szerződő felek mező- és

erdőgazdasági föld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. A

csereszerződés érvényességéhez, illetve alakszerűségéhez az adásvételi szerződési szabályok az

irányadóak. Mező- és erdőgazdasági föld tulajdonjogát csere jogcímén azonban – a korábban

tapasztalt sorozatos visszaélések miatt – kizárólag akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben

a felek kölcsönösen föld tulajdonjogának átruházására vállalnak kötelezettséget. Lehetőség van

azonban az értékkülönbözet pénzben való kiegyenlítésére, amennyiben a csereszerződésben a felek

által felajánlott ingatlanok forgalmi értéke kis mértékben különböző.

A mező- és erdőgazdasági földre kötött csereszerződés hatósági engedélyhez kötött. Az ügylet

akkor engedélyezhető, ha

a) a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek a már tulajdonában

álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy

b) a cserepartnerek egyikének mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen

található, amelynek közigazgatási határa a csere tárgyát képező föld fekvése szerinti település

közigazgatási határától legfeljebb 20 km távolságra van, vagy

c) a cserepartnerek egyike helyben lakónak minősül (életvitelszerű lakóhelye legalább 3 éve azon

a településen van, amelynek területén a csereszerződés tárgyát képező föld fekszik).

A mező- és erdőgazdasági föld cseréjének tehát birtok-összevonási célúnak kell lennie, melyet az

állam adó- és illetékkedvezményekkel külön is támogat.

A csereszerződést – amennyiben azt nem közeli hozzátartozók kötik egymással – annak létrejöttétől

számított 8 napon belül a cserepartnerek valamelyikének az illetékes megyei kormányhivatal

részére meg kell küldeni hatósági jóváhagyás céljából, de az adásvétellel ellentétben az

önkormányzatnál meghirdetni nem kell.

INGATLAN AJÁNDÉKOZÁSI SZERZŐDÉS [3.4] – Ajándékozás során az ajándékot adó fél arra kötelezi

magát, hogy földjének tulajdonjogát a megajándékozott részére ingyenesen átengedi. Az

ajándékozás csak látszólag egyoldalú ügylet, valójában írásbeli szerződésbe kell foglalni ezt is, az

adásvételre vonatkozó szabályokkal egyezően. Érvényességéhez az is szükséges, hogy a

megajándékozott elfogadja, azaz átvegye a földet. Ezt amiatt is fontos kiemelni, mert ajándékozás

esetén illetékfizetési kötelezettség is keletkezhet a megajándékozott oldalán.

Mező- és erdőgazdálkodási célú föld tulajdonjogát ajándékozás jogcímén kizárólag

- közeli hozzátartozók (házastárs, egyeneságbeli rokon, testvér, örökbefogadott, mostoha- vagy

neveltgyermek, örökbefogadó-, mostoha- vagy nevelőszülő); illetve

- egyházi jogi személy, helyi önkormányzat vagy a Magyar Állam javára lehet átruházni.

Mivel az ajándékozás nem minősül adásvételnek, ezért az elővásárlási joggal összefüggő

meghirdetési szabályok figyelmen kívül hagyhatók, továbbá a megyei kormányhivatal előzetes

jóváhagyására sincs szükség.

Amíg a tulajdonjog átszállása meg nem történik, a Ptk. szabályai szerint az ajándékozó

megtagadhatja az ajándékozási szerződésben foglaltak teljesítését, ha bizonyítja, hogy a szerződés

megkötése után saját életkörülményeiben (pl. anyagi helyzetében) vagy a megajándékozotthoz

fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy tőle többé nem várható el az

ajándékozási szerződés teljesítése.

Az ajándékozó – meghatározott esetekben polgári peres úton vissza is követelheti a már átadott

ajándékot. Ilyen ok lehet, ha az a feltevés, amelyből kiindulva az ajándékot az ajándékozó fél adta,

utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem is került volna sor. A meghiúsult

feltevésnek kellően ésszerűnek és konkrétnak kell lennie. Ha például egy termőfölddel

megajándékozott személy korábban kijelentette, hogy élethivatásszerűen mezőgazdasági

tevékenységet kíván folytatni, de utóbb e tevékenységével végleg felhagyott, helye lehet

visszakövetelésnek.

211


4. TOVÁBBI SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓDOK

NÖVEDÉK ÉS FELÜLÉPÍTMÉNY [4.1] – A föld tulajdonosa szerzi meg mindazoknak a dolgoknak

tulajdonjogát, amelyek utóbb válnak a föld alkotórészévé. Ilyenek lehetnek például az épületek és

a földön emelt más építmények (út, víztorony, támfal stb.). Jelentőségükre tekintettel különösen

fontos a föld és az épület egymáshoz való kapcsolódásának törvényi rendezése. Mivel a dologi

jog általános szabálya szerint a fődolog (azaz a telek) tulajdonjoga kiterjed az alkotórészre, a föld

tulajdonjoga kiterjed a rajta emelt épületre is, így az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti

meg.

Az ingatlan (telek) tulajdonosa azonban rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet

külön-külön, mint önálló ingatlanokat jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. Ebben a kivételes

esetben van lehetőség arra, hogy a föld és az épület tulajdonjoga elváljon egymástól. Ilyen

esetben a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti

meg. Az épületen fennálló önálló tulajdonjog megszűnik a föld és az épület tulajdonjogának egyesülésével,

valamint az épület megsemmisülésével.

RÁÉPÍTÉS, HOZZÁÉPÍTÉS, BEÉPÍTÉS [4.2] – A ráépítés leggyakoribb esete az, ha a gyermek az

üresen álló szülői telken építkezik, a hozzáépítésé pedig az, ha a szülői telken már ott lévő

lakóingatlant bővíti. Az építkezéssel – a felek eltérő megállapodása hiányában – közös tulajdon

keletkezik. Az építkező a teljes ingatlanon (tehát a telket is beleértve) tulajdoni hányadot szerez,

melynek mértékét az egész ingatlan értékéből a hozzá- vagy ráépített érték aránya alapján kell

megállapítani. Ha valaki idegen (más tulajdonában álló) anyaggal építkezik, beépítésről beszélünk.

Ilyen esetben nem keletkezik az építőanyag tulajdonosával közös tulajdon, a beépítő megszerzi az

anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles annak tulajdonosa számára megtéríteni.

Természetesen a beépítőt – amennyiben az építőanyaghoz jogszerűtlenül jutott – szabálysértési,

illetve büntetőjogi felelősség is terheli.

ÖRÖKLÉS [4.3] – Az öröklés, mint tulajdonszerzési mód előfeltétele a korábbi tulajdonos halála.

Az örökös az örökhagyó halálával megszerzi a hagyaték tulajdonjogát, fontos azonban

megjegyezni, hogy a hagyatékba nemcsak vagyontárgyak és jogosultságok, hanem az örökhagyó

által vállalt kötelezettségek is beletartoznak.

Örökös lehet

a) az örökhagyó végintézkedésében megnevezett végrendeleti örökös,

b) ennek hiányában a törvényes örökös.

Ha van érvényes végrendelet, elsődlegesen aszerint kell a hagyatékot szétosztani. Érvényes az az

írásbeli magánvégrendelet, melynek szövegéből egyértelműen megállapítható annak végrendeleti

minősége, keltének helye és ideje. Formailag érvényes a magánvégrendelet, melyet az örökhagyó

teljes egészében saját kezűleg (kézírással) írt és aláírt (holográf végrendelet), vagy nem saját

kézzel írt ugyan, de általa és két tanú által aláírt formában készült (allográf végrendelet). A

többoldalas végrendeletet folyamatos számozással kell ellátni és minden oldalát alá is kell írni. A

végrendelet közjegyző előtt közokiratba is foglalható és letétbe helyezhető (közvégrendelet).

Ha a végrendeletnek tartalmaznia kell örökösnevezést, és a megnevezett örökös(ök)höz kell

hozzárendelni a hagyatéki vagyont. Amennyiben a végrendeletben nincs rendelkezés a hagyaték

minden eleméről, az abban nem érintett vagyonra a törvényes öröklés szabályait kell alkalmazni.

Ha az örökhagyó végrendeletében a legközelebbi hozzátartozói közül valakit kizár az öröklésből

(azaz a hagyatékból a végrendelet alapján semmit sem örökölne), ún. kötelesrészre válik jogosulttá,

melynek nagysága a végrendelet hiányában egyébként neki járó törvényes örökrészének

harmadrésze. Nem jár azonban kötelesrész annak, akit az örökhagyó még életében kitagadott (pl.

az elhunyt vagy annak közeli hozzátartozója életére tört, ellenük súlyos bűncselekményt követett el,

212


léha, erkölcstelen életmódot folytatott, eltartási kötelezettségét nem teljesítette, és emiatt az

öröklésre érdemtelenné vált).

Végrendelet hiányában a Ptk. törvényes öröklésre vonatkozó szabályai szerint kell eljárni. A

magyar törvényes öröklési rend az ún. parentélarendszert alkalmazza, azaz örökösi csoportokat

(parentélákat) képez. Az első parentéla a lemenőági csoport, ahova az elhunyt gyermekei és

túlélő házastársa tartoznak. Az ezt követő parentélák már felmenőágiak. A második örökösi csoport

a szülői (ideértve a szülők gyermekeit, azaz az elhunyt testvéreit is), melyet a nagyszülői, illetve

dédszülői parentéla követ a sorban.

Elsőként tehát törvényes örökösnek minősül az előírt leszármazási rend szerint az örökhagyó

gyermeke. Ha az örökhagyónak több gyermeke van, ezek fejenként egyenlő arányban örökölnek.

Ha az egyik gyermek kiesett az örökléséből (pl. már korábban meghalt), helyén – az ő örökrészére

nézve – egymás közt egyenlő részben az ő gyermekei, azaz az örökhagyó unokái örökölnek. Ha

pedig a kieső örökösnek nincsenek élő leszármazói, örökrészét a többi örökös örökli egyenlő

arányban. Ez a szabály a törvényes öröklés esetén általánosan érvényesülő ún. helyettesítési rend.

Ha az örökhagyónak van túlélő házastársa, ő is egy gyerekészt örököl a hagyatékból. A házastársat

emellett megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson,

valamint a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.

Ha az örökhagyónak leszármazója nincs, de túlélő házastársa igen, akkor a házastárs örökli az

örökhagyóval közösen lakott lakást és a hagyaték további részének felét, míg a másik felét az

örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban. Ha a szülők már nem élnek, a teljes

hagyatékot a túlélő házastárs örökli, az ún. ági vagyont kivéve.

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülei, illetve azok leszármazói (az örökhagyó

testvérei, ezek kiesése esetén gyermekeik) örökölnek a helyettesítés rendje szerint. Ha az

örökhagyónak így sincs törvényes örököse és nem is végrendelkezett, de maradt utána hagyaték, az

állam a szükségképpeni törvényes örökös.

Speciális szabályok vonatkoznak az ági vagyonra. Ági vagyonnak minősül a hagyatékon belül az a

vagyontárgy, amelyik az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről (szülőjéről) öröklés vagy ingyenes

juttatás útján hárult, illetve amelyiket az örökhagyó a testvérétől örökölte vagy ingyenesen

szerezte, feltéve, hogy a vagyontárgy közös felmenőtől származik. Az ági öröklés alapgondolata az,

hogy ha az örökhagyónak nincs érvényes végrendelete és közvetlen leszármazója (gyermeke)

sem, az évtizedek óta családon belül öröklődő vagyon ne szállhasson át – pl. rövid ideig tartó

házasság esetén – az özvegy tulajdonszerzése révén egy másik családra. Természetesen az

örökhagyó életében az ági vagyontárgyáról is szabadon végrendelkezhet, de ha ezt nem tette, azaz

végrendelet sincs, akkor a törvényes öröklés keretein belül eltérő öröklési rend érvényesül. Ági

örökös elsősorban az a szülő, akinek ágáról (róla vagy az ő felmenőjéről) az ági vagyontárgy az

örökhagyóra háramlott. A kiesett szülő helyén annak leszármazói a törvényes öröklés általános

szabályai szerint örökölnek, az özvegyi haszonélvezeti jog fenntartása mellett.

A fentiek alapján kijelölt örökös egyoldalú jognyilatkozattal visszautasíthatja az örökséget, de

csak a rá eső hagyaték teljes egészére nézve. Kivételt jelent e szabály alól az az eset, ha a

hagyatékban mezőgazdasági ingatlanok és felszerelések is találhatóak. Ha ugyanis az örökös nem

foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel, külön is visszautasíthatja a hagyatéki

vagyonból a mezőgazdasági vagyonelemek (termőföld, állatállomány) egészét.

Ha az örökhagyó után ingatlanvagyon maradt, az elhunyt lakóhelye szerinti önkormányzati

jegyzőnek hagyatéki leltárt kell készítenie. Ezt követően pedig hagyatéki eljárást kell lefolytatnia

az illetékes közjegyzőnek. Az eljárás hagyatékátadó végzéssel zárul.

213


5. INGATLANTULAJDON EREDETI SZERZÉSMÓDJAI

HATÓSÁGI ÁRVERÉS [5.1] – Ingatlan hatósági árverésére végrehajtási eljárás (pl. adós

fizetésképtelensége esetén) keretében kerül sor. A hatósági árverési vevő azonban így már

tehermentesen szerzi meg az ingatlant.

A termőföldre történő árverési eljárás lefolytatása esetén a végrehajtó, felszámoló vagy pénzügyi

gondnok megkeresi az illetékes megyei kormányhivatalt az árverés megszervezése céljából. Az

árverést nyilvános meghirdetést követően lehet csak lefolytatni.

Az árverésen az vehet részt, aki termőföldre fennálló tulajdonszerzési képességét az árverés

helyszínén és időpontjában igazolja, valamint a tulajdonszerzéséhez szükséges, a megszerzendő

földrészlet saját művelés vállalására vonatkozó nyilatkozatokat csatolja. Az elővásárlásra jogosult e

jogát szintén csak az árverésen gyakorolhatja azzal, hogy az elővásárlási jogosultságát (pl. helybeli

lakos, pályakezdő gazdálkodó) bizonyító okiratokat is a helyszínen kell bemutatnia.

A megyei kormányhivatal azt vizsgálja, hogy az árverési vevő szerzőképessége, illetve az

elővásárlásra jogosultként licitáló személy elővásárlási joga fennáll-e, és az árverési vétel nem

eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. Több, azonos

ranghelyen álló elővásárlásra jogosult árverési vevő esetében a kormányhivatal választása szerinti

jogosult szerzi meg a föld tulajdonjogát.

Ha a kormányhivatal megtagadja az árverési vevő javára a tulajdonszerzés jóváhagyását, vagy az

árverés sikertelen, a föld az állam tulajdonába és a Nemzeti Földügyi Központ (NFK)

vagyonkezelésébe kerül. Ilyen esetben az NFK 30 napon belül köteles a becsértéket a végrehajtó,

illetve felszámoló részére átutalni.

Kiemelést érdemel továbbá, hogy termőföld esetén árverési tulajdonszerzésnek minősültek az 1990-

es években lezajlott kárpótlási árverések is.

BÍRÓSÁGI VAGY HATÓSÁGI HATÁROZAT [5.2] – Az eredeti tulajdonszerzés megvalósulhat bíróság

vagy közigazgatási szerv által hozott határozat alapján is. Jellemző eset a kisajátítás, mely során

az állam vagy helyi önkormányzat a megyei kormányhivatal határozata alapján szerezheti meg

ingatlan tulajdonjogát. Bírósági határozat szükséges például elbirtoklással megszerzett ingatlan

tulajdonjogának végleges földhivatali bejegyzéséhez. Ez utóbbi két tulajdonszerzési módot a

következőkben részletesebben is megvizsgáljuk.

KISAJÁTÍTÁS [5.3] – A kisajátítás a magántulajdon egyik legjelentősebb közjogi korlátozásaként is

felfogható, mely a tulajdonjog teljeskörű elvonását jelenti a tulajdonostól az állam, a helyi

önkormányzat, vagy valamely, törvényben rögzített közérdekű célt megvalósító szervezet részére. A

kisajátítással mint közhatalmi kényszereszközzel való visszaélés elkerülése érdekében különösen

fontosak a kisajátítás szigorú jogi garanciái. Kisajátítani csak ingatlant lehet, mégpedig

- kivételesen,

- közérdekből,

- teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett.

a) A kivételesség azt jelenti, hogy a kisajátítási eljárás megindítását mindig megelőzi az adásvétel

vagy csere útján történő ajánlattétel a tulajdonjog megszerzése céljából. Amennyiben ez

eredménytelen, mert a tulajdonos a vételi ajánlatot nem fogadja el, illetve a tulajdonos személye

vagy tartózkodási helye nem állapítható meg, sor kerülhet a kisajátítási eljárás lefolytatására.

b) Azokat a közérdekű célokat, amelyekre ingatlant ki lehet sajátítani, törvényi szinten, minél

szűkebb körben kell meghatározni. Mező- és erdőgazdasági föld kisajátítása esetén a leggyakoribb

közérdekű célok:

- közlekedési infrastruktúra fejlesztése (pl. közút, autópálya építése)

- bányászat;

- energiatermelés és –ellátás (pl. vezetékek és berendezések elhelyezése);

214


- vízgazdálkodás;

- természetvédelmi területek és régészeti lelőhelyek megóvása és feltárása;

- véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés;

- hulladékgazdálkodási közszolgáltatási létesítmény (pl. lerakóhely) elhelyezése.

c) A kisajátított ingatlanért járó teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás elsősorban a tulajdonost

illeti meg, de meg kell téríteni a kisajátított ingatlanon más személyeket, így különösen a

haszonélvezőt megillető jogok megszűnése miatt keletkező károkat is. A kártalanítás összegének

megállapítására független értékbecslő szakértőt jelölnek ki, aki figyelembe veszi

§ az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,

§ az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátottságát, földrajzi és gazdasági

adottságait,

§ föld esetén a művelési ágat, a föld minőségét és jövedelmezőségét kell figyelembe venni.

A kártalanítás általában pénzben történik. Csereingatlannal történhet a kártalanítás, ha abban a

tulajdonos és a kisajátítást kérő ebben megegyezik. Ha a csereingatlan értéke nagyobb, mint a

kisajátított ingatlanért járó kártalanítás, a különbözetet a tulajdonos köteles megfizetni. Ha pedig a

csereingatlan értéke kisebb a kisajátított ingatlanért járó kártalanításnál, a tulajdonos részére a

különbözetnek megfelelő pénzbeli kártalanítás is jár.

d) A kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei kormányhivatal vezetője

folytatja le.

Az eljárást kezdeményezheti:

- az állam,

- a helyi önkormányzat;

- egyes közfeladatokat ellátó szervezetek, valamint

- az a tulajdonos, akinek ingatlanát részben kisajátították, de a visszamaradt rész eredeti céljára

nem használható, gazdaságos értékesítése pedig nem lehetséges, illetve

- akinek ingatlanát olyan közérdekű használati és szolgalmi jogok (pl. vezetékjog,

bányaszolgalom) terhelik, melyek az ingatlan rendeltetésszerű használatát jelenősen

korlátozzák.

A kisajátítási eljárás végén a közigazgatási hivatal vezetője a tulajdonosváltozásról hatósági

határozatban dönt. Kisajátítás útján ingatlan tulajdonjogát csak az állam, a helyi önkormányzat,

valamint energiatermelést és –ellátást, hírközlési tevékenységet vagy vízgazdálkodási

feladatokat ellátó szervezet szerezheti meg.

Az a tulajdonos, aki a kisajátítás jogszerűségét, elrendelésének indokoltságát (pl. a közérdekűségét)

vitatja, vagy elégedetlen a kártalanítás mértékével, az illetékes megyei törvényszékhez fordulhat

és kérheti a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálatát.

ELBIRTOKLÁS [5.4] – Elbirtoklással megszerzi az ingatlan tulajdonjogát, aki azt 15 éven át

sajátjaként és szakadatlanul birtokolja. (Ingó dolog elbirtoklása esetén az elbirtoklási idő 10 év.)

Sajátjaként nemcsak az birtokol, aki úgy véli, hogy az ingatlan a sajátja, hanem az is, aki tudja

ugyan, hogy a dolog más tulajdonában van, de saját birtoklását véglegesnek tekinti. Nem sajátjaként

birtokol azonban az, aki a birtoklás jogát az ingatlan tulajdonosától vagy haszonélvezőjétől szerezte

(pl. haszonbérlőként).

A Ptk. külön nevesíti az ún. jogcímes elbirtoklás esetét, melyhez 5 éves, tehát rövidebb elbirtoklási

időt rendel. Ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte,

amelynek alapján a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, és a birtokos

az ellenszolgáltatást teljesítette, az elbirtokláson alapuló tulajdonszerzés öt év elteltével

bekövetkezik. Ennek a szabálynak az alkalmazása olyan esetekben lehet előnyös a szerző félre

nézve, ha a bejegyzett tulajdonostól az ingatlant megvásárolta ugyan, de a tulajdonosváltozás

ingatlan-nyilvántartási bejegyzése valamilyen okból elmaradt.

215


Az elbirtoklással történő tulajdonszerzés bejegyzéséhez az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett

tulajdonos beleegyező nyilatkozata szükséges. Ennek hiányában az elbirtoklónak bírósági pert

kell indítania, mely során bizonyítania szükséges, hogy az elbirtoklása jogszerűen megtörtént (pl.

tanúkkal, közterhek viseléséről szóló dokumentumokkal, az ingatlan művelésével kapcsolatos

költségekről gyűjtött számlákkal). Ha a bíróság megállapítja az elbirtoklás bekövetkeztét, az erről

szóló bírósági határozat alkalmas a tulajdonos-változás ingatlan-nyilvántartásba történő

átvezetésére is.

2014. május 1-jétől mező- és erdőgazdasági föld tulajdonjogának elbirtoklással történő

megszerzése a megyei kormányhivatal előzetes jóváhagyáshoz kötött. Az elbirtokló félnek

ugyanis be kell szereznie egy hatósági igazolását arról, hogy tulajdonszerzésének a földforgalmi

törvény szerinti feltételei fennállnak (pl. földművesnek minősül, még nincs a tulajdonában 300

hektár földterület).

Kiemelést érdemel, hogy a 15 éves szakadatlan elbirtoklási idő megszakítható, ami

megakadályozhatja az elbirtoklót a tulajdonjog megszerzésében. Ez akkor következik be, ha a

tulajdonos – élve jogaival – az elbirtokló birtokost a dolog visszaadására írásban felszólítja, vagy ez

iránt pert indít a bíróság előtt, illetve a dologgal egyéb bizonyítható módon rendelkezik (pl.

értékesíti, végrendeletébe hagyatékként belefoglalja). Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklás

addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklási idő számítása a megszakadást okozó

körülmény elmúltával újraindul. Fontos tehát, hogy a 15 éves elbirtoklási időnek háborítatlanul és

szakadatlanul kell eltelnie, különben a határidő újrakezdődik.

216

AGRÁRJOG

DOLOGI JOG ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Különítse el a dolog, a dologösszesség és a vagyon fogalmát!

▢ Mi jellemző a földterületek igazgatási szempontból történő felosztására?

▢ Melyek az ingatlan-nyilvántartás jellemzői, alapelvei?

▢ Melyek a tulajdoni lap szerkezeti elemei?

▢ Ismertesse a birtok fogalmát, sajátosságait, a birtokvédelem eszközeit!

▢ Melyek a tulajdonos jogai és kötelezettségei?

▢ Különítse el a kizárólagos, az osztott és a közös tulajdon fogalmát!

▢ Hogyan keletkezik a közös tulajdon? Melyek a tulajdonostársak közötti jogviszonyok jellemzői?

▢ Hogyan szüntethető meg az osztatlan közös tulajdon?

▢ Különítse el az eredeti és származékos szerzésmódokat!

▢ Melyek a főbb eredeti szerzésmódok (elbirtoklás, kisajátítás) jellemzői?

▢ Melyek a főbb származékos szerzésmódok (átruházás, öröklés, ráépítés) sajátosságai?

▢ Melyek a termőföld-tulajdon megszerzésének mennyiségi és személyi korlátozásai?

▢ Mutassa be a mező- és erdőgazdasági földek tulajdona megszerzésének folyamatát adásvétel

útján!

▢ Kik az elővásárlásra jogosultak? Hogyan élhetnek jogukkal?

▢ Mutassa be a termőföldre kötött ajándékozási és csereszerződés jellemzőit!

AGRÁRJOG

– KILENCEDIK RÉSZ –

FÖLDHASZNÁLATI JOG TERMŐFÖLDÖN

1. FEJEZET – A TERMŐFÖLDEK HASZNÁLATI VISZONYAI

Ha egy ingatlanon a tulajdonos tulajdonjoga mellett más személyt illető használati jog is fennáll,

akkor a tulajdonjog tartalmát kitevő részjogosítványok a felek között megoszlanak. A

tulajdonosnak továbbra is megmarad a rendelkezési joga, a föld használója pedig az ingatlant

birtokolhatja, használhatja és hasznait szedheti.

1. A FÖLDHASZNÁLATI JOGOSULTSÁG TÍPUSAI ÉS FELTÉTELEI

A mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek használati jogának megszerzése az új földforgalmi

törvény hatályba lépésével jelentősen módosult. Arra továbbra is mindenki jogosult, hogy a saját

tulajdonában lévő termőföldjét megművelje. Amennyiben azonban a tulajdonként megszerezhető

termőföld nem elég a gazdálkodáshoz, vagy a mezőgazdasági termelőnek nincs lehetősége a föld

tulajdonjogának megszerzésére, földhasználati szerződés kötésére lesz szüksége.

Jelentős korlátozást jelent az új földforgalmi törvény szabálya, mely szerint a föld tulajdonosa a

földhasználat jogát más számára kizárólag haszonbérlet, felesbérlet, részesművelés, illetve

szívességi földhasználat, haszonélvezet és használat joga alapításával engedheti át. Megjegyezzük,

hogy 2019 januárjától új felesbérleti és részesművelési szerződés már nem köthető.

Rendszeres (évenkénti)

elszámolással

HASZONBÉRLET

Köthető földre, és más hasznot

hajtó ingóra vagy jogra (pl.

vadászati jog), kizárólag

határozott időre.

A haszonbérleti díj mértéke a

szerződésben előre rögzített.

FELESBÉRLET

2019 januárjáig köthető volt

földre határozott időtartamra.

A felesbérlő az adott évben

termett termény előre

meghatározott hányadrészét

köteles természetben átadni a föld

tulajdonosának.

RÉSZESMŰVELÉS

2019 januárjáig köthető volt

földre és az ahhoz kapcsolódó

felszerelésre határozott időre.

A föld tulajdonosa is köteles részt

venni a művelésben, és a felek az

adott évben megtermett

terményen osztozkodnak.

Alapításkori (egyszeri)

ellentételezéssel

HASZONÉLVEZET

2014. január 1-jétől földre

legfeljebb 20 évre, kizárólag

közeli hozzátartozó javára

alapítható.

A 2014. április 30-án fennálló,

más feltételekkel alapított

haszonélvezeti jog 2014. május

1-jén a törvény erejénél fogva

megszűnt.

HASZNÁLAT JOGA

Korlátozott haszonélvezeti jog,

melynek jogosultja a földet csak

saját és családtagjai

szükségleteit meg nem haladó

mértékben használhatja.

Szerződéssel történő alapítására

a haszonélvezet szabályait kell

alkalmazni.

Ingyenesen

SZÍVESSÉGI

FÖLDHASZNÁLAT

Mező- és erdőgazdasági földre

közeli hozzátartozók

között határozott és

határozatlan időtartamra is

megköthető.

HASZONKÖLCSÖN

2013. december 15-e óta

földre nem köthető

szerződéstípus.

A korábban határozatlan vagy

határozott időre kötött

haszonkölcsön-szerződések

2014. december 31-ével a

törvény erejénél fogva

megszűntek.

FÖLDHASZNÁLAT

A FÖLDHASZNÁLATI SZERZŐDÉS ALANYAI [1.1] – A földhasználati szerződések egyik alanya a

használatba adó fél, aki értelemszerűen a tulajdonában lévő termőföldjét kívánja használatra

átadni. A mezőgazdasági hasznosítású föld használati jogát elsősorban földműves, pályakezdő

gazdálkodó és mezőgazdasági termelőszervezet szerezheti meg.

a) Földművesnek minősül az a Magyarországon nyilvántartásba vett belföldi természetes személy,

illetve tagállami állampolgár, aki

- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezik, vagy

- szakirányú végzettség hiányában legalább 3 éve mező-, erdőgazdasági tevékenységet saját

nevében és saját kockázatára folyamatosan Magyarországon folytat, és ebből igazoltan

árbevétele származott, vagy

- szakirányú végzettség hiányában legalább 3 éve és minimum 25%-ban a tulajdonában álló,

Magyarországon bejegyzett mezőgazdasági társas vállalkozás olyan tagjának minősül, aki a

mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet személyes közreműködőként e társaság keretei között

végzi.

b) Ugyancsak preferált földhasználó a „várományos földművesnek” minősülő, 16. életévét betöltött

és nyilvántartásba vett pályakezdő gazdálkodó, amennyiben Magyarországon bejelentett

lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodik, és rendelkezik mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú

képzettséggel.

c) A földművesnek, illetve pályakezdő gazdálkodónak nem minősülő természetes személyek 2014.

január 1-jét követően csak önkormányzati tulajdonú zártkert (rekreációs célú földterület),

valamint tanya földhasználati jogosultságát szerezhetik meg, más földre földhasználati szerződést

nem köthetnek. Ugyanakkor a saját tulajdonukban lévő mezőgazdasági hasznosítású földjüket

továbbra is művelhetik.

d) Mezőgazdasági termelőszervezetnek (mezőgazdasági társas vállalkozásnak, pl. bt., kft., zrt.,

szövetkezet) minősül a mezőgazdasági igazgatási szerv által nyilvántartásba vett szervezet,

amelynek

- alaptevékenysége olyan mező- és erdőgazdasági, illetve kiegészítő tevékenység, amelyet a

jogügyletet megelőzően legalább 3 éve folyamatosan folytat,

- éves nettó árbevételének több mint fele az előzőekben felsorolt tevékenységből származik, és

- legalább egy vezető tisztségviselője (cégvezetője) tagsági viszonyához kapcsolódóan

mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel, vagy mezőgazdasági igazgatási szerv

által igazolt legalább 3 éves üzemi gyakorlattal rendelkezik.

A gazdálkodó szervezetek közül nem szerezhetnek földhasználati jogosultságot a nyilvánosan

működő részvénytársaságok, valamint a nem átlátható tulajdonosi szerkezettel rendelkező társas

vállalkozások.

e) Földhasználati jogosultsága van az újonnan alapított mezőgazdasági termelőszervezetnek.

Azok tartoznak ebbe a csoportba, amelyek még nem rendelkeznek az Európai Unió egyetlen

tagállamában sem termőföld feletti használati joggal, és nem szervezeti formaváltással vagy egyéb

jogutódlás folytán egy másik mezőgazdasági termelőszervezetből jöttek létre.

f) Földhasználati jogot szerezhet még erdőbirtokossági társulat, a tagjai tulajdonában álló,

erdőnek minősülő földterületekre nézve, valamint haszonbérlet útján az agrárágazathoz tartozó

köznevelési vagy felsőoktatási feladatot ellátó közintézet is.

219

FÖLDHASZNÁLAT

A FÖLDHASZNÁLAT MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSA [1.2] – Az új földforgalmi törvény jelentős újítása,

hogy minden földhasználóra a földhasználat típusától függetlenül, és azokat összeszámítva

egységes birtokmaximumot állapít meg. A földhasználatra jogosult személy vagy szervezet a már

birtokában lévő föld területnagyságának beszámításával legfeljebb 1200 hektáros

birtokmaximumig növelheti üzemméretét. Kedvezményes lehetőségként 1800 hektár

területnagyságig növelhető birtokmaximum vonatkozik

- azokra a termelőkre, akik/amelyek a szántóföldi és kertészeti növényfajok vetőmagjának

előállításával foglalkoznak üzemterületük legalább 10%-án, és a jogszabályban előírt

védőtávolságok betartása vagy vetésforgó alkalmazása ezt indokolja;

- a mezőgazdasági termelőszervezetekre, ha a társaság tagja vagy részvényese tulajdonában

álló földet veszi használatba, feltéve, hogy a tag vagy részvényes cégen belüli jogviszonya már

legalább egy éve fennáll;

- azokra a termelőkre, akik/amelyek állattartó telepet üzemeltetnek, és a szerződéskötést

megelőző egy évben a teljes üzemterületre nézve hektáronként legalább fél állategység

átlagos állatsűrűséggel rendelkeznek. (Egy legalább 2 éves szarvasmarha 1,0; egy hízósertés

0,3; egy juh vagy kecske 0,15; egy tojótyúk 0,005 ÁE-nek számít.)

A birtokmaximumokra vonatkozóan fontos kiemelni, hogy azok a gazdálkodók, akik/amelyek még

az új törvény hatályba lépése előtt megkötötték földhasználati szerződéseiket, az így megszerzett

területeket – a szerződések lejártáig – akkor is tovább művelhetik, ha ezzel egyébként

meghaladnák a lehetséges új birtokmaximum felső határát. Nem számít bele a birtokmaximumba az

a földterület sem, amit hatósági eljárás keretében legfeljebb két gazdasági év időtartamra földműves

vagy mezőgazdasági termelőszervezet részére kényszerhasznosításba adnak.

A FÖLDHASZNÁLATI SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE [1.3] – A termőföld használatának megszerzésére

irányuló szerződéseket legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Ez azt jelenti,

hogy a szerződő felek mellett legalább két tanúnak is alá kell írnia a szerződést (nevük és lakcímük

feltüntetése mellett). A földhasználót emellett nyilatkozattételi kötelezettség is terheli.

a) A földhasználónak a megkötött használati szerződésben vállalnia kell, hogy a föld használatát

másnak nem engedi át, és eleget tesz földhasznosítási kötelezettségének.

Nem minősül a használat átengedésének, ha a földhasználati jogosultságot szerző fél

- a föld használatát földművesnek minősülő közeli hozzátartozója, vagy a legalább 25%-ban a

saját, illetve közeli hozzátartozójának tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet javára

engedi át, vagy

- társult erdőgazdálkodást folytat, illetve

- vetőmagtermeléshez szükséges terület biztosítása céljából engedi át a használatot más személy

részére.

b) A földhasználati jogosultság további feltétele, hogy a szerző fél a földhasználati jogosultság

átengedéséről szóló szerződésben nyilatkozzon arról, hogy nincs jogerősen megállapított és

fennálló földhasználati díjtartozása.

c) Pályakezdő gazdálkodónak kötelezettséget kell továbbá vállalnia arra, hogy a továbbiakban

mező- és erdőgazdasági tevékenységet folytat, valamint a földhasználati jogosultság megszerzésétől

számított egy éven belül a föld helye szerinti településen állandó bejelentett lakosként

életvitelszerűen fog tartózkodni, vagy a földhasználati jogosultság megszerzésétől számított 1 éven

belül a föld helye szerinti településen mezőgazdasági üzemközpontot létesít.

d) Újonnan alapított mezőgazdasági termelőszervezetnek kötelezettséget kell vállalnia arra,

hogy a földhasználati jogosultság megszerzésétől számított 1 éven belül a föld helye szerinti

településen mezőgazdasági üzemközpontot létesít.

220

FÖLDHASZNÁLAT

A szerződésbe bele kell foglalni a földhasználó előzőekben bemutatott nyilatkozatait, valamint

haszonbérleti szerződés esetén azt is, hogy rendelkezik-e előhaszonbérleti jogosultsággal, ha

igen, mely törvényi szabályozás alapján. A szerződéshez csatolni kell az előhaszonbérleti

jogosultság fennálltát igazoló hatósági dokumentumokat is.

A szerződés megkötését követően hatósági kontrollnak vetik alá a földhasználati szerződést. Ez

két részből állhat:

- a szerződés tartalmának nyilvános közzétételéből, annak érdekében, hogy az előhaszonbérleti

joggal rendelkező személyek tudomást szerezhessenek róla, valamint

- a földhasználati szerződés előzetes hatósági jóváhagyásából, melyet az illetékes megyei

kormányhivatal végez.

Vannak olyan esetek, amikor mindegyikre (meghirdetésre és jóváhagyásra is) szükség lesz, és olyan

esetek is, amikor csak az egyik részét kell lefolytatni (vagy meghirdetés, vagy hatósági jóváhagyás),

és néhány ügylet lefolytatható úgy is, hogy sem meghirdetésre, sem pedig jóváhagyásra nincs

szükség. A lehetséges négy esetcsoportot a táblázat szemlélteti. Amennyiben a földhasználati

szerződés meghirdetése és/vagy hatósági jóváhagyása is szükséges, a szerződést három eredeti

példányban kell benyújtani.

HATÓSÁGI KONTROLL A FÖLDHASZNÁLATI JOG MEGSZERZÉSÉBEN

SZÜKSÉGES

SZÜKSÉGES

Termőföld haszonbérbe vételekor

általánosan érvényesülő szabály,

amennyiben a haszonbérlet

nem minősül kivételes esetnek.

HATÓSÁGI JÓVÁHAGYÁS

NEM SZÜKSÉGES

Az állam vagy helyi önkormányzat

tulajdonában álló termőföld földhasználati

jogosultságának átengedése haszonbérlet útján.

Agrárágazathoz tartozó köznevelési és

felsőoktatási intézet számára oktatási vagy

tudományos kutatási feladatai ellátáshoz

szükséges földterületre kötött haszonbérleti

szerződés esetén.

A SZERZŐDÉS MEGHIRDETÉSE

NEM SZÜKSÉGES

Egy már megkötött haszonbérleti

szerződés módosítása esetén, amennyiben

a) a szerződés időtartamának, vagy

b) a haszonbérleti díj mértékének

változtatására kerül sor.

Közös tulajdonban lévő termőföld

tulajdonostársak közötti használati

megosztása esetén.

Földműves földhasználó és közeli

hozzátartozója közötti földhasználati

szerződés kötésekor, szívességi földhasználat,

haszonélvezet vagy használat joga alapítása

esetén.

A föld használati jogosultságának támogatás

feltételeként más földműves részére való

átadásával megvalósuló földhasználati

szerződéskötés esetén.

Alhaszonbérleti szerződés kötésekor.

Mezőgazdasági társas vállalkozás és az annak

legalább 25%-ban tulajdonos tagja vagy

legalább 3 éve foglalkoztatott alkalmazottja

közötti földhasználati szerződés esetén.

Erdőbirtokossági társulattal az annak tagjai

tulajdonában álló erdőre kötött földhasználati

szerződés esetén.

Tanya földhasználati jogosultságának

átengedése esetén.

221

FÖLDHASZNÁLAT

2. A HASZONBÉRLETI SZERZŐDÉS

A HASZONBÉRLETI SZERZŐDÉS TARTALMA [2.1] – A haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő

meghatározott mezőgazdasági földterület időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult,

ennek fejében köteles a szerződésben előre rögzített mértékű haszonbért fizetni. A termőföld

haszonbérlője köteles továbbá a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során

gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.

Haszonbérleti szerződést csak határozott időtartamra, mégpedig legalább 1 gazdasági évre, és

legfeljebb 20 évre lehet megkötni. Erdőnek minősülő, vagy engedélyezett erdőtelepítésre kijelölt

földre azonban a haszonbérleti szerződést legfeljebb a termelési időszak (vágásérettségi kor)

lejártát követő 10. év végéig is lehet kötni. Amennyiben a haszonbérlet időtartama az 5 évet eléri,

a termőföld bérbeadásából származó bérletidíj-bevétel a földtulajdonos számára adómentes

jövedelemnek minősül.

A haszonbérleti szerződések esetében az év fogalma alatt nem feltétlenül naptári év értendő,

ugyanis őszi vetésű növények termesztése esetén jellemzőbb a vegetációs időszakhoz jobban

illeszkedő, október 1-jétől a következő naptári év szeptember 30-ig tartó ún. gazdasági év kikötése.

A haszonbérlő a szerződésben előre rögzített haszonbért (a) pénzben, (b) terményben vagy (c)

pénz és termény kombinációjában köteles megfizetni, mégpedig időszakonként utólag.

Általános gyakorlat, hogy a haszonbér meghatározása aranykoronánként történik forintban (pl. 500

Ft/AK) vagy búzamennyiségben (40 kg búza/AK). Az is előfordul, hogy a haszonbért hektáralapon

állapítják meg (pl. 25.000 Ft/ha) vagy a mindenkori területalapú támogatás meghatározott

hányadrészéhez kötik. A haszonbér összegének előre meghatározottnak kell lennie, mértéke nem

függhet az adott évi hozam nagyságától.

A Ptk. haszonbérfizetési kedvezmény igénylésének lehetőségét írja elő abban az esetben, amikor

elemi csapás, vagy más rendkívüli esemény következtében az átlagos termés kétharmada sem

termett meg. Ilyenkor a haszonbérlő méltányos haszonbérmérséklést vagy –elengedést kérhet. Ezt

az igényét azonban a haszonbérlő köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval

közölni, és ún. vis maior igazolással bizonyítani.

A haszonbérlő csak kivételes esetben (vetésforgó miatt, vagy élőmunka-igényes kertészeti

termesztés esetén) jogosult a tulajdonos kifejezett hozzájárulása mellett az általa bérelt területet

alhaszonbérletbe adni, azaz a használati jogot harmadik személynek továbbadni. Nem minősül

alhaszonbérbe adásnak, ha a földhasználó egyes kisebb haszonvételek gyakorlását (különösen

gomba, vadgyümölcs, virág, gyógynövény, nád, sás gyűjtését, az árokpart és a töltés menti fű

kaszálását) más személy részére átengedi. Erről azonban a földtulajdonost értesíteni kell, aki

dönthet úgy, hogy ezeket a haszonvételeket maga kívánja személyesen gyakorolni.

ELŐHASZONBÉRLETI JOG GYAKORLÁSA [2.2] – A föld haszonbérbe adása esetén a szerződő felek

által kölcsönösen elfogadott feltételeket írásbeli szerződésbe kell foglalni, és azt az illetékes

települési önkormányzat jegyzőjének meghirdetésre át kell adni. A haszonbérleti szerződést 15

napos kifüggesztéssel hirdetményi úton, a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján keresztül kell

közölni az előhaszonbérletre jogosultakkal. A szerződést és annak tartalmi kivonatát a kormányzati

portálon is meg kell jelentetni (www.hirdetmeny.magyarorszag.hu). 2020. július 1-jétől ez utóbbi

minősül hivatalos közzétételnek.

A földforgalmi törvény szerint előhaszonbérletre jogosult (lásd előbbi táblázatban felsoroltakat) a

közlés kezdő napjától számított 15 napos jogvesztő határidőn belül tehet a haszonbérleti

szerződésre elfogadó jognyilatkozatot.

222

FÖLDHASZNÁLAT

A földforgalmi törvény szerint a következő táblázat szerinti személyi körnek van lehetősége

előhaszonbérleti jogára hivatkozással elfogadó jognyilatkozatot leadni. Több jelentkező esetén –

az eljárás későbbi szakaszában – a ranghely sorszáma is döntő lehet.

RANGHELY

ELŐHASZONBÉRLETRE JOGOSULTAK

1. a) A földterület volt haszonbérlője, amennyiben helyben lakó földműves,

illetve helyi termelőszervezet, amennyiben a korábbi haszonbérleti

szerződése legalább 3 évig fennállt,

b) állattartó telepet legalább 3 éve üzemeltető, helyben lakó földműves vagy

helyi termelőszervezet, a tartott állatfaj takarmányszükségletének

biztosítása céljából,

c) eredetmegjelöléssel ellátott mezőgazdasági terméket előállító helyi

földműves vagy termelőszervezet (szántó, kert, szőlő, gyümölcsös esetén)

d) ökológiai gazdálkodást igazoltan folytató helyi földműves vagy

termelőszervezet,

e) kertészeti tevékenységet végző helyi földműves vagy termelőszervezet,

f) szaporítóanyag előállítását igazoltan végző helyi földműves vagy

termelőszervezet.

2. Közös tulajdonban álló föld esetében a földműves tulajdonostárs, külső (nem

tulajdonostárs) személy javára történő haszonbérbe adása esetén.

3. A földrészlet közelében lakó földműves gazdálkodó, ezen belül

a) elsősorban a legalább 3 éve helyben lakó szomszéd,

b) másodsorban a legalább 3 éve helyben lakó,

c) harmadsorban a 20 km-en belül mezőgazdasági üzemközponttal

rendelkező földműves.

4. A helyben gazdálkodó mezőgazdasági termelőszervezet, amennyiben 3 éve

mezőgazdasági üzemközpontja van, és a szomszédos földön, az adott

településen vagy a föld 20 km-es körzetében gazdálkodik.

Több föld egybefoglalt haszonbér ellenében történő haszonbérbe adására akkor kerülhet csak

sor, ha azok egymással szomszédosak, vagy egy mezőgazdasági üzemközponthoz tartoznak. Ilyen

esetben az előhaszonbérletre jogosult a haszonbérleti szerződést csak teljes egészében fogadhatja

el. A haszonbérbeadó az ún. ajánlati kötöttség szabályai szerint az olyan elfogadó nyilatkozathoz

kötve van (azaz nem léphet a haszonbérlettől vissza), amelyet az előhaszonbérletre jogosult

határidőn belül tesz meg, és a nyilatkozatában a haszonbérleti szerződést magára nézve teljes

körűen elfogadja. A jegyző a nyilatkozattételre nyitva álló 15 napos határidő leteltét követően a

beérkezett nyilatkozatokról iratjegyzéket készít, és azt megküldi a megyei kormányhivatalnak.

HATÓSÁGI ENGEDÉLYEZÉS [2.3] – A megyei kormányhivatal a jegyző által megküldött iratokat

alaki (formai) és tartalmi szempontból is megvizsgálja.

Az előzetes (alaki) vizsgálat szakaszában a hivatal 15 napon belül megtagadja a szerződés

jóváhagyását, ha a szerződést haszonbérletre nem jogosult személlyel vagy szervezettel kötötték,

vagy a szerződés nem tartalmazza a haszonbérlő törvényben előírt tartalmú nyilatkozatait.

Megállapíthatja továbbá, hogy a benyújtott elfogadó jognyilatkozat az alakszerűségi előírásoknak

nem felel meg, nem az előhaszonbérletre jogosulttól származik, illetőleg nem állapítható meg belőle

az előhaszonbérleti jogosultság jogalapja, így az az eljárás további részében nem használható fel.

Az érdemi (tartalmi) vizsgálat szakaszában a megyei kormányhivatal a bérbe vevő és az elfogadó

nyilatkozatot tett gazdálkodókat rangsorolja és megállapítja, hogy

- valamely előhaszonbérletre jogosult esetében támogatja a haszonbérleti szerződés

jóváhagyását, vagy

- az eredeti haszonbérlővel támogatja a haszonbérleti szerződés jóváhagyását; vagy

223

FÖLDHASZNÁLAT

- egyik haszonbérletre jogosulttal sem támogatja a haszonbérleti szerződés jóváhagyását, azaz

megtagadja azt.

A megyei kormányhivatal – többek között – akkor tagadhatja meg a szerződés jóváhagyását, ha

a haszonbérleti szerződés szerinti ellenszolgáltatás (haszonbér) értéke aránytalanul magas (vagy

éppen alacsony), a földhasználati jogot megszerezni kívánó gazdálkodó nem alkalmas a

haszonbérleti szerződésben meghatározott kötelezettségvállalások (pl. saját művelés, üzemközpont

működtetése) teljesítésére, vagy ezzel olyan jogi helyzetet nyer, amelynek révén a jövőben

előhaszonbérleti jogát visszaélésszerűen gyakorolhatja.

Ha a megyei kormányhivatal a vizsgálata alapján több, azonos ranghelyen álló jogosult javára

hozhatna jóváhagyó döntést, akkor ezek közül a haszonbérbeadó választása szerinti jogosultat

jelöli ki haszonbérletre.

A megyei kormányhivatal döntésével szemben jogorvoslatként bírósági felülvizsgálat

kezdeményezhető.

Végül a jóváhagyott haszonbérleti szerződést a földhasználati nyilvántartásba is be kell jelenteni.

A HASZONBÉRLETI SZERZŐDÉS MÓDOSÍTÁSA ÉS FELMONDÁSA [2.4] – Amennyiben a haszonbérleti

szerződés módosítása a szerződés időtartamának meghosszabbítására, illetve a haszonbér

mértékének csökkentésére irányul, a megyei kormányhivatal előzetes jóváhagyásra van

szükség. A szerződés meghosszabbított időtartama sem lépheti túl a haszonbérleti szerződésekre

vonatkozó maximális időtartamot.

A legalább 10 évre kötött haszonbérleti szerződések esetén az 5. év végén bármelyik fél

kezdeményezheti a haszonbérleti díj piaci mértékre történő korrekcióját. A bérleti díj piaci

mértékének megállapítására igazságügyi szakértői szakvéleményt kell beszerezni. Ha a bérleti díj

módosításában a felek nem tudnak megegyezni, bírósághoz fordulhatnak. Ha a bíróság legalább

20%-os díjmódosítást állapít meg, az ellenérdekű fél a gazdasági év végére felmondhatja a

haszonbérleti szerződést.

A haszonbérleti szerződés megszűnik

- a szerződésben meghatározott időtartam lejártával (a lejárat napján),

- a haszonbérlő gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével,

- a haszonbérlő természetes személy halálával.

A haszonbérleti szerződést a felek közös megegyezéssel, írásban bármikor felbonthatják. A

felbontásban rendezni kell az esetleges elmaradt hasznok és károk kérdését is. Ilyen károk lehetnek

a haszonbérbe vevő oldalán a még lábon álló növényzet értéke, illetve a szerződésből még hátralévő

időre jutó, elmaradt jövedelem nagysága.

Mező- és erdőgazdasági földre haszonbérleti szerződés kizárólag határozott időtartamra köthető,

ezért annak egyoldalú (rendes) felmondására a gazdasági év végére általában nincs lehetőség.

Mind a tulajdonosnak, mind a haszonbérlőnek meg kell várnia a határozott idő lejártát.

Rendkívüli (azonnali hatályú) felmondást a haszonbérbe adó és a haszonbérbe vevő más-más

feltételekkel kezdeményezhet. A haszonbérbe adó a haszonbérletet azonnali hatállyal akkor

mondhatja fel, ha a haszonbérlő

- írásban közölt felhívás ellenére nem tesz eleget a hasznosítási kötelezettségének, vagy olyan

gazdálkodást folytat, amely veszélyezteti a föld termőképességét;

- a haszonbérbeadó hozzájárulása nélkül, vagy attól eltérően a föld használatát másnak

átengedte (alhaszonbérbe adta), a földet más célra hasznosította vagy művelési ágát a

tulajdonos beleegyezése nélkül megváltoztatta,

- a természetvédelmi jogszabályok vagy a természetvédelmi hatóság előírásaitól eltérő, a

természeti terület állapotát kedvezőtlenül befolyásoló tevékenységet folytat, vagy a természeti

értékek fennmaradását bármely módon veszélyezteti;

224

FÖLDHASZNÁLAT

- a haszonbért vagy a földdel kapcsolatos terheket a lejárat után, írásban közölt felszólítás

ellenére, a felszólítás közlésétől számított 15 napon belül sem fizeti meg.

A haszonbérbe vevővel a tulajdonos az azonnali hatályú felmondást írásban köteles közölni.

Amennyiben a haszonbérlő 15 napon belül azt nem fogadja el, a haszonbérbe adó a felmondás

érvényességének megállapítása végett további nyolc napon belül bírósághoz fordulhat. Ha nem

így jár el, a felmondás joga nem érvényesíthető.

Önmagában véve nem minősül rendkívüli felmondási oknak, ha a föld tulajdonosa a szerződés

időtartama alatt ingatlanát értékesíteni kívánja, vagy a szerződést kötő tulajdonos a haszonbérlet

időtartama alatt meghal.

A haszonbérlő akkor mondhatja fel azonnali hatállyal a haszonbérletet, ha a haszonbérletből eredő

kötelezettségeinek teljesítését akadályozza

- egészségi állapotának nagymérvű megromlása, vagy

- családi és egyéb életkörülményeinek tartós változása.

A szerződés bármilyen okból történő felmondásakor vagy megszűnésekor a haszonbérbeadó és a

haszonbérlő köteles egymással elszámolni. A földet és a többi haszonbérelt dolgot olyan

állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon, azonnal folytatni lehessen.

3. A TERMŐFÖLD HASZNÁLATÁNAK EGYÉB JOGCÍMEI

A haszonbérlet mellett a földforgalmi törvény szerint érvényes termőföld-használati jogcím a

felesbérlet, a részesművelés és a szívességi földhasználat. 2019 januárjától azonban új felesbérleti

és részesművelési szerződés már nem köthető, a jelenleg érvényben lévő ilyen szerződések

pedig legkésőbb 2028. december 31-én megszűnnek.

FELESBÉRLET [3.1] – Felesbérleti szerződés alapján a bérlő a mező- és erdőgazdasági föld időleges

használatára és hasznainak szedésére jogosult, és ennek fejében köteles a megtermelt termény

felét vagy a szerződésben előre meghatározott más hányadát a bérbeadónak természetben átadni.

A felesbérlettel megszerezhető földterület teljes egészében beleszámít az 1200, illetve a külön

feltételek teljesítése esetén az 1800 hektáros birtokmaximum nagyságába. A felesbérleti szerződés

érvényessége a megyei kormányhivatal jóváhagyásához kötött, de a haszonbérleti szerződéssel

ellentétben felesbérlet esetén előzetes meghirdetésére nem volt szükség. 2019 január óta új

felesbérleti szerződés már nem köthető.

RÉSZESMŰVELÉS [3.2] – Részesművelési szerződés alapján a szerződő felek (a tulajdonos és a

részesművelő) közösen határozzák meg, hogy

- a földrészleten mit termeljenek,

- a föld hasznosításának, megművelésnek egyes feladataiból (így különösen talajelőkészítés,

szántás, vetés, metszés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás) a szerződő felek milyen

részt vállalnak,

- a megtermelt terményből, a közös tevékenység nyereségéből milyen arányban részesednek,

illetve a veszteség közöttük milyen arányban oszlik meg,

- az elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okozta kár esetén egymás között milyen módon

viselik a kárt,

- a föld használatához szükséges, a természetüknél fogva elhasználható dolgokat,

munkaeszközöket, gazdasági felszerelési tárgyakat hogyan használják,

- maguk közül kit jogosítanak fel harmadik személlyel szembeni képviseletre.

A részesművelés alatt álló föld a szerződő felek közös használatába kerül, a tulajdonos és a

részesművelő egyszerre jogosultak a föld teljes területének használatára. A szerződő felek

tevékenységük kockázatát is közösen viselik.

225

FÖLDHASZNÁLAT

Tekintettel arra, hogy a részesművelési szerződés a felek között erős bizalmi kapcsolatot feltételez,

ezért a szerződés előzetes meghirdetésére nem volt szükség, de csak határozott időtartamra volt

köthető. 2019 január óta új részesművelési szerződés már nem köthető.

SZÍVESSÉGI FÖLDHASZNÁLAT [3.3] – Szívességi földhasználat esetén a tulajdonos a föld időleges

használatát közeli hozzátartozója részére ingyenesen engedi át. Az új földforgalmi törvény

előírása szerint az ilyen megállapodás is csak írásban, teljes bizonyító erejű magánokirati formában

érvényes.

Mivel a szívességi földhasználat kizárólag közeli hozzátartozók között köthető, ezért a szerződés

meghirdetésére vagy előzetes hatósági jóváhagyására nincs szükség. Ugyanakkor a szívességi

földhasználattal megszerezhető földterület ugyanúgy beleszámít az 1200, illetve 1800 hektáros

birtokmaximum nagyságába.

A szívességi földhasználat megszűnik

- határozott időtartamú szerződés esetén az időtartam lejártával, a lejárat napján,

- határozatlan időtartamú szerződés esetén közös megegyezéssel,

- rendes (60 napos) vagy kivételes esetben azonnali hatályú felmondással,

- a szerződő felek közötti közeli hozzátartozói viszony bármilyen okból történő megszűnésével.

4. SZOLGALMI JOGOK

A szolgalmi jogokat két csoportra bonthatjuk. A telki szolgalomi jogok az ingatlan helyzetéből

(elhelyezkedéséből) fakadnak, az ingatlan tulajdonosa gazdaságilag indokolt magánérdekből vagy

közérdekből tűrni köteles a szolgalmi jog jogosultjának tevékenységét. A személyes szolgalom

viszont a jogosult személyes helyzetére visszavezethető jog, a személyes szolgalommal terhelt

ingatlan használata és hasznainak szedése a jogosult létszükségletének, egzisztenciájának

fenntartására irányul.

SZEMÉLYES SZOLGALMAK [4.1] – A személyes szolgalmak körébe a hatályos jogi szabályozás

alapján a következő dologi jogokat soroljuk:

- haszonélvezeti jog, valamint

- a használat joga.

A HASZONBÉRLET ÉS A HASZNÁLAT JOGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

HASZONÉLVEZET

HASZNÁLAT

Mindkét személyes szolgalom esetében

- a jogosultság meghatározott személyhez kötött, másra át nem ruházható;

- időben korlátozott (legfeljebb holtig, jogi személy esetében 50 évig tarthat);

- a jogosult köteles a rendes gazdálkodás szabályainak betartására, az ingatlan

fenntartásával járó szokásos terhek viselésére,

- föld esetén a legfeljebb 300 hektáros tulajdoni korlátba beleszámít.

Eltérő szabályok

a) az ingatlan használatának, hasznai

szedésének joga ingyenesen vagy

visszterhesen átengedhető;

b) a haszonélvező az ingatlan hasznai

szedésére korlátlanul jogosult.

a) az ingatlan használatára, hasznai

szedésére kizárólag a használó jogosult;

b) a hasznok szedése a jogosult és vele

együtt élő családtagok szükségletei

mértékéig megengedett.

226

FÖLDHASZNÁLAT

A haszonélvezet olyan személyes szolgalmi jog, ami alapján a haszonélvező mint a haszonélvezeti

jog jogosultja birtokában tarthatja, használhatja a más személy tulajdonában álló dolgot, és szedheti

annak hasznait. A haszonélvezet kiterjedhet az egész ingatlanra, annak egyes részeire vagy

tulajdoni hányadára is. Tipikus esete az özvegyi haszonélvezeti jog, mely alapján például egy

házassági vagyonközösségben szerzett, közös tulajdonú lakóingatlan ½-e az özvegy tulajdonát

képezi, a másik ½ részre pedig – a házastárs halálát követően – (holtig tartó) özvegyi joga

keletkezik.

A haszonélvezeti jogosultnak egy név szerint meghatározott természetes személynek kell lennie,

akit a haszonélvezeti jog korlátozott időre, de legfeljebb az illető személy haláláig illethet meg

(holtig tartó haszonélvezet). Jogi személy esetén legfeljebb 50 évre alapítható.

Az özvegyi jog mellett haszonélvezeti jogot az ingatlan tulajdonosa szerződéssel alapíthat. Mezőés

erdőgazdasági földre haszonélvezeti jogot szerződéssel csak közeli hozzátartozók között lehet

alapítani, és kizárólag határozott időre, mely időtartam a 20 évet nem haladhatja meg.

Föld haszonélvezeti jogának megengedett mértéke nem földműves természetes személy esetén 1

hektár, földműves esetében pedig 300 hektár azzal, hogy a megengedett mérték megállapítása során

a haszonélvezeti jogot a szerző fél tulajdonában álló föld területnagyságának beszámításával kell

figyelembe venni. A mező- és erdőgazdasági földön alapított haszonélvezeti jogról szóló szerződés

érvényességéhez nem kell a megyei kormányhivatal előzetes jóváhagyása. A 2014. május 1-jén még

fennálló, határozott vagy határozatlan időtartamra, de nem közeli hozzátartozók között szerződéssel

alapított haszonélvezeti jog 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűntek.

A haszonélvezeti jog sem élők között, sem halál esetére nem ruházható át, illetve nem lehet

öröklés tárgya. A haszonélvezeti jog átruházási tilalma azonban nem zárja ki a haszonélvezőnek

azt a jogát, hogy az ingatlan használati jogát ingyenesen vagy visszterhesen másnak átengedje (pl. a

haszonélvezettel terhelt lakást bérbe, termőföldet haszonbérbe adja). Ellenérték fejében azonban a

haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos – azonos feltételekkel –

a dolog használatára, hasznosítására illetve hasznai szedésére nem tart igényt.

A haszonélvezeti jog kötelezettje az ingatlan mindenkori tulajdonosa, vagyis a tulajdonos

személyének megváltozása a haszonélvezeti jogot nem érinti.

A haszonélvező köteles jogai gyakorlása során

- a rendes gazdálkodás szabályai szerint eljárni,

- viselni – a rendkívüli javítási és helyreállítási kiadások kivételével – az ingatlan fenntartásával

járó terheket, a dolog használatával kapcsolatos kötelezettségeket (közműdíjak, építményadó),

- a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni;

- tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárítására illetve a kár következményeinek megszüntetésére

a szükséges intézkedéseket megtegye, valamint a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizze.

A haszonélvező a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat nem köteles elvégezni, de

ha a haszonélvező azt mégis elvégezteti, követelheti a tulajdonostól a dologban beállott

értéknövekedés megtérítését. A haszonélvező a rendeltetésszerű használattal szükségszerűen

együtt járó értékcsökkenést sem köteles a tulajdonosnak megtéríteni.

Ha a földön vagy mezőgazdasági üzemen alapított haszonélvezet keletkezésekor a földrészlethez

gazdasági felszerelés és állatállomány is tartozik, azokról a haszonélvező a rendes gazdálkodás

szabályai szerint rendelkezhet (pl. az állatállományt élelmiszerkészítésre felhasználhatja). A

haszonélvezet megszűnésekor azonban köteles ezeket pótolni, ha pedig ez nem lehetséges, értéküket

megtéríteni.

227

FÖLDHASZNÁLAT

A haszonélvezet megszűntével a haszonélvező köteles a dolgot visszaadni a tulajdonosnak. A

haszonélvezet megszűnik:

§ ha a jogosult meghal;

§ ha a jogosult a haszonélvezetről egyoldalúan, vagy a tulajdonossal kötött megállapodás alapján

ingyenesen vagy ellenérték fizetése ellenében lemond,

§ özvegyi jog esetén, ha a hagyatéki eljárás alatt az örökösök kérik az özvegyi jog pénzbeni vagy

tulajdonrész formájában történő megváltását, kivéve a házastárs által lakott lakásra nézve;

§ ha az ingatlan (pl. épület) elpusztul és nem állítják helyre;

§ a szerződésben kikötött időtartam eltelt.

A használat joga korlátozott haszonélvezetet jelent. A használatra jogosult csak a saját és a vele

együtt élő családtagjai szükségletei mértékéig használhatja a dolgot, illetve szedheti annak

hasznait, a használati jog gyakorlását pedig másnak nem engedheti át. A leggyakrabban a

használat joga szerződés útján keletkezik. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy

termőföldön alapított használat joga esetében is érvényesek a haszonélvezeti jogra vonatkozó,

korábban ismertetett korlátozó szabályok.

TELKI SZOLGALMI JOGOK [4.2] – Telki szolgalmi jog magán- vagy közérdekből egyaránt

alapítható. A magánérdekből alapított telki szolgalom gazdasági rendeltetése, hogy egy adott

telek használhatóságát fokozza. E jogosultság alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más

ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja. Létesítéséhez legalább két szomszédos, a

gazdálkodás szempontjából kapcsolatba hozható ingatlan szükséges. A szolgalmi jog jogosultjának

ingatlanát uralkodó teleknek, a másikat pedig szolgáló teleknek nevezzük. A szolgalom a telkeket

kölcsönösen is terhelheti, illetve megilletheti.

A telki szolgalom mindkét oldalon az ingatlanhoz kötődően a mindenkori tulajdonost illetve

birtokost jogosítja, illetve kötelezi, tehát a tulajdonos (birtokos) személyében bekövetkező változás

esetén is fennmarad.

A telki szolgalom létrejöhet:

a) szerződéssel,

b) elbirtoklás útján, illetve

c) jogszabály, bírósági vagy hatósági határozat útján.

A szerződéssel alapított telki szolgalmi jog tartalmát tekintve rendkívül sokféle lehet: átjárás,

vízelvezetés, pince létesítése, kocsibeállás, állatitatás, kilátás biztosítása stb. Szolgalmi jog írásban

köthető, ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott szerződéssel. Alapításakor az uralkodó telek

tulajdonosától egyszeri ellenérték kérhető.

A szerződéssel létesített telki szolgalom csak ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel jön létre. A be

nem jegyzett szolgalmi jog, vagy az ilyen tartalmú szóbeli megállapodás csak a megegyezést kötő

felek között érvényes, későbbi, jóhiszemű jogszerzőre nézve (pl. új tulajdonos) nézve már nem.

Elbirtoklással úgy jön létre telki szolgalom, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa

tizenöt éven át nem tiltakozott és e használat nem szívességből vagy visszavonásig engedett jog

volt. Az elbirtoklással létrejött szolgalom bejegyzéséhez általában bíróságon pert kell indítani.

A törvényen alapuló leggyakoribb telki szolgalmi jog az ún. szükségbeli út szolgalma. Ha

valamely földrészlet nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a

jogosult földjeiken átjárjon. A szükségbeli út vonatkozik a gyalogosan, gépkocsival, egyéb járművel

történő bejárásra is, ha az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenül

szükséges.

A szükségbeli út szolgalma külön szerződés vagy bejegyzés nélkül, a törvény erejénél fogva

létrejön, de a felek szerződésben rögzíthetik, korlátozhatják a jog gyakorlásának feltételeit,

kölcsönös megállapodás hiányában pedig bírósághoz is fordulhatnak. A szerződés vagy a bírósági

228

FÖLDHASZNÁLAT

határozat alapján pontosított szolgalmi jogot – az esetleges további viták megelőzése érdekében – az

ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyezni.

A földhasználót szintén törvényen alapuló módon öntözési telki szolgalom is megilletheti,

amennyiben mezőgazdasági tevékenysége folytatásához szükséges öntözés érdekében a víz

odajuttatását, szétosztását, illetve annak elvezetését másként nem, vagy csak aránytalanul nagy

költséggel lehetne biztosítani.

A telki szolgalmi jog gyakorlása – az alapításától függetlenül – mindig ingyenes. A szolgalmi jog

gyakorlása során a szolgáló telek birtokosának érdekeit kímélve kell eljárni. Ha a telki szolgalom

gyakorlása berendezés vagy felszerelés (járda, kapu, kút, árok stb.) használatával jár, a fenntartás

költségei a felek között megállapodásuk szerint, illetve a használat arányában oszlanak meg.

A telki szolgalmi jog önmagában forgalomképtelen, csak az ingatlannal együtt szállhat át az új

birtokosra. Elvileg mindaddig fennáll, ameddig gazdasági indoka és maguk az ingatlanok léteznek,

megszűnik azonban, ha:

- a jogosult a szolgalmi jogot tizenöt éven át nem gyakorolta, bár ez módjában állt volna;

- a jogosult legalább tizenöt éven át eltűrte, hogy a szolgalmi jog gyakorlásában akadályozzák;

- az uralkodó és a szolgáló telek tulajdonosai, illetve birtokosai a szerződéssel alapított szolgalmi

jog megszüntetésében kölcsönösen megállapodtak; vagy

- a szolgáló telek birtokosa a bíróságtól kéri a telki szolgalom megszüntetését vagy gyakorlásának

időleges felfüggesztését, mert az a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához már

nem szükséges (pl. utat építettek az uralkodó telekhez).

Ingatlanra közérdekből közüzemi szolgáltatást végző szerv kérelmére, egyszeri kártalanítás

ellenében közérdekű használati jog alapítható. Mivel a közérdekű igénybevételek nélkülözhetetlensége

miatt e jog alapítását nem lehet kizárólag a felek megállapodására bízni, az érintett

ingatlan tulajdonosa és a közszolgáltató megegyezésének hiányában a használati jog közigazgatási

hatósági határozattal is létre hozható.

Az ingatlan tulajdonosa (használója) egyszeri kártalanítás ellenében köteles tűrni, hogy az

illetékes vízügyi hatóság határozata alapján vízparti ingatlanon közcélú vízilétesítményt (pl.

zsilipet, vízátemelőt) üzemeltessenek, vagy az ingatlanon földtani kutatási, energiaellátási,

hírközlési célból vezetékek, oszlopok és egyéb létesítmények (pl. transzformátorház) elhelyezésére

kerüljön sor vagy bányászati kitermelési célból ún. bányaszolgalmi jogot alapítsanak.

Ha az előzőekben felsorolt tárgyak működtetése, karbantartása során az évelő növényzetben, a

termésben, illetve az épületben kár keletkezik, azokat meg kell téríteni, de egyéb címen (pl.

bérleti vagy használati díj) további térítés nem jár. Ha pedig a korlátozás következtében az ingatlan

használata, az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve

számottevően költségessé válik, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.

229

FÖLDHASZNÁLAT

5. A KÖZÖS TULAJDONBAN LÉVŐ FÖLDRÉSZLETEK HASZNÁLATA

A közös tulajdonban álló földek használati rendjére és használatba adására vonatkozóan is új

előírások jelentek meg. Általános szabályként leszögezhető, hogy a tulajdonostársak mindegyike

jogosult – a közös tulajdonú földrészlet használati rendjében való megállapodás alapján – a

földrészleten belül a saját tulajdoni hányadának megfelelő terület

a) saját használatára,

b) másik tulajdonostárs, vagy harmadik személy részére történő átengedésre, illetve

c) megosztott használatára oly módon, hogy annak egy részét maga műveli, fennmaradó

hányadát pedig egy másik tulajdonostárs, vagy harmadik személy számára használatra átengedi.

KÖZÖS TULAJDONÚ FÖLD

HASZNÁLATA

A) ESETCSOPORT

HA A

TULAJDONOSTÁRSAK

MAGUK HASZNÁLJÁK

Formái:

§ Közös művelés a terület

használati megosztása

nélkül

§ Használati megosztással

történő művelés

B) ESETCSOPORT

HA NEM

TULAJDONOSTÁRS

IS FÖLDHASZNÁLÓ

Formái:

§ A teljes közös tulajdonban

álló területet külső

személy használja

§ Használati megosztás

alapján a föld egy részét

külső személy használja

C) ESETCSOPORT

HA NINCS

BEJELENTETT

FÖLDHASZNÁLÓ

Az Agrárkamara területi

szerve sorsolás útján

használati megosztást

alakít ki a tulajdonostársak

között.

TULAJDONOSTÁRSAK KÖZÖS HASZNÁLATA [5.1] – Ebben az esetben nincs szükség a használati

megosztásról szóló megállapodás készítésére akkor, ha a tulajdonostársak úgy döntenek, hogy a

közös tulajdonban lévő ingatlant közösen művelik. Ilyen esetben a rendes gazdálkodás körébe

tartozó kiadások (pl. vetőmag, műtrágya beszerzése, talajmunkák elvégzése) kérdésében

szótöbbséggel határoznak, mely során minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van

szavazati joga. A többségi határozattal szemben, vagy a döntéshozatal elmaradása esetén bármely

tulajdonostárs joga bírósághoz fordulni. A halaszthatatlan munkálatokat (pl. gyommentesítés)

bármelyik tulajdonostárs egyedül is jogosult elvégezni vagy elvégeztetni, de az ilyen kiadások ráeső

részét mindegyik tulajdonostárs viselni köteles. Az egyedül döntő tulajdonostárs is köteles azonban

az ilyen kiadások előtt a többi tulajdonostársat lehetőség szerint értesíteni. A rendes gazdálkodás

körét meghaladó kiadásokhoz (pl. művelési ág megváltoztatása, jelentős mértékű beruházás) a

tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges.

A tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában kötelesek viselni a művelés költségeit és az

ingatlanban beállott károkat, valamint a földrészlet hasznaiból is ugyanilyen arányban

részesedhetnek, hiszen minden tulajdonostárs a betakarított termény ráeső részének természetbeni

kiadását kérheti.

HASZNÁLATI MEGOSZTÁS [5.2] – Ha a közös művelési mód a tulajdonostársak számára nem

megfelelő, a földrészlet használati megosztásáról meg kell állapodniuk. Ez azonban nem jelenti a

közös tulajdon megszüntetését, csak a földterület használati jogának egymás közötti felosztását.

Ennek során a tulajdonostársakat az őket megillető tulajdoni hányad szerint számított

területnagyság illeti meg, de ettől közös megegyezéssel el is térhetnek.

230

FÖLDHASZNÁLAT

A használati rendet a használati megosztásról szóló megállapodásban kell rögzíteni. A

megállapodásnak tartalmaznia kell annak időtartamát (vagy ha azt a tulajdonostársak határozatlan

időre hozták létre, akkor ennek tényét), továbbá a tulajdoni hányadoktól eltérő használatról szóló

megállapodásban a többlethasználat miatti esetleges ellenszolgáltatás módját és mértékét is rendezni

kell. A használati rend kialakítását valamelyik tulajdonostársnak kell kezdeményeznie, aki vállalja,

hogy a használati megosztásról szóló ajánlatot (tervezetet) írásban, igazolt módon (tértivevényes

levélben) közli a tulajdonostársakkal az ingatlan tulajdoni lapján szereplő elérhetőségükön.

A használati rend elfogadásához az összes tulajdonostárs tulajdoni hányad alapján számított

többségi döntése szükséges. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni az olyan „passzív”

tulajdonostárs esetében is, akinek részére az ajánlat közlése azért nem lehetséges, mert elérhetősége

vagy személyének (örökösének) kiléte nem beazonosítható. Ilyen esetben a tértivevényes

küldemény „nem kereste” vagy „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezik vissza. Ha a címzett a

küldemény átvételét megtagadta, vagy ha kézbesítés eredményes volt, de a nyilatkozattételre

megszabott határidőn belül a tulajdonostárs nem nyilatkozott, ezt is megadott hozzájárulásnak kell

tekinteni. Fontos kiemelni, hogy az ajánlat elfogadására biztosított határidő nem lehet kevesebb a

kézhezvételtől számított 30 napnál. Ha az összes tulajdonostárs tulajdoni hányad alapján számított

legalább egytizede a használati megosztásról szóló eredeti ajánlatban foglaltakkal nem ért egyet,

és ezt írásban ki is nyilvánítja, azaz „aktív” tulajdonosnak minősül, akkor a használati rend

kialakításához az összes tulajdonostárs tulajdoni hányad alapján számított kétharmados

többsége szükséges.

Az elfogadott használati megosztásról szóló megállapodás valamennyi tulajdonostársra kiterjed,

nem csak az azt ténylegesen aláírókra. Az elfogadott használati megosztásról szóló megállapodást

egységes okiratba kell foglalni, de a távolabb lakó tulajdonostársakra figyelemmel érvényes a

megállapodás akkor is, ha az elfogadott ajánlat több példányban készül, és az egyes példányokat a

tulajdonostársak külön-külön írják alá. Az így aláírt példányok együtt minősülnek egységes

okiratnak.

Egyes esetekben a megállapodás csak egy 30 napnál nem régebbi, hiteles földhivatali

térképmásolaton készített területi kimutatással együtt érvényes. Ezen a térképmásolaton egyértelmű

jelzéssel ábrázolni kell az egyes tulajdonostársak részére kijelölt területet és a használati

megállapodásban részes tulajdonostársaknak ezt a területi kimutatást is alá kell írniuk. Nem kell

azonban térképalapú területi kimutatást készíteni akkor, ha egy tulajdonostárs használja a föld teljes

területét, vagy ha föld több, eltérő művelési ágú alrészletből áll, és a tulajdonostársak elkülönült

használata az egyes alrészletek teljes területére vonatkozik.

Ha a használati megosztásról szóló megállapodás jogsértő módon készült, a sérelmet szenvedő

tulajdonostárs azt bíróság előtt megtámadhatja.

MEGEGYEZÉS KÜLSŐ FÖLDHASZNÁLÓVAL [5.3] – A következő esetben a közös tulajdonban álló

föld teljes területét, vagy annak egy meghatározott részét kívülálló harmadik személy kívánja

használatba venni, aki az erre vonatkozó ajánlati felhívását szintén írásban (tértivevényes levélben)

közöli az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett valamennyi tulajdonossal. Ha az ajánlattevő a földnek

csak egy részét kívánja használatba venni, és tudomással bír a tulajdonostársak között fennálló

használati megállapodásról, akkor a felhívását elegendő azokkal a tulajdonostársakkal közölnie

(illetve földhasználati szerződést kötnie), akik ezt a bizonyos földrészletet használják.

Az ajánlati felhívásnak tartalmaznia kell a megkötendő földhasználati szerződés típusát, a

használatért fizetendő ellenszolgáltatás módját és mértékét, a használat tervezett időtartamát, a

felhívás elfogadására megszabott határidőt (amely nem lehet kevesebb 30 napnál), valamint az

ajánlattevő értesítési címét, ahova a felhívásra vonatkozó nyilatkozatok visszaküldését kéri. A

felhívásban foglaltakat elfogadottnak kell tekinteni az olyan tulajdonostárs esetében, akinek részére

a felhívás közlése meghiúsult (mert „nem kereste” vagy „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezik

vissza), illetve eredményes volt ugyan, de az ajánlatban rögzített határidőn belül nem nyilatkozott.

231

FÖLDHASZNÁLAT

Ha valamelyik tulajdonostárs a részére megküldött ajánlati felhívástól eltérő tartalmú elfogadó

nyilatkozatot tesz (például a rá eső területrészt maga kívánja művelni vagy magasabb haszonbérleti

díjat tart csak elfogadhatónak), az ajánlattevő azt megvizsgálja, és ha a használatba vételi szándéka

az új feltételek mellett továbbra is fennáll, a módosított felhívást is köteles mindenkivel közölni.

A végleges szerződési feltételek kizárólag a használatba adó tulajdonostársak személyében, és az

őket megillető tulajdoni hányadnak megfelelő területnagyság tekintetében térhetnek el egymástól,

egyebekben azonos feltételeket kell tartalmaznia. Ha a használatba vétel nem az egész földrészletre

vonatkozik, a megállapodás ebben az esetben is csak hiteles földhivatali térképmásolaton készített

területi kimutatással együtt érvényes. A felek közötti teljeskörű megegyezés esetén a

tulajdonostársaknak végül döntést kell hozniuk arról is, hogy melyik tulajdonostárs küldi meg a

haszonbérleti szerződést meghirdetés céljából a jegyző részére.

A föld teljes területének használatára vonatkozó földhasználati szerződés valamennyi

tulajdonostársra kiterjed. Ezért az ellenszolgáltatás fejében létrejött földhasználati szerződés

esetében a használónak a haszonbérleti díj megfelelő értékét készpénzben bírósági vagy közjegyzői

letétbe kell helyeznie az olyan tulajdonostársak számára is, akik irányában a földhasználati

szerződés megkötése kézbesítési nehézségek vagy a válasz elmaradása miatt meghiúsult.

KÖZÖS TULAJDON BEJELENTETT FÖLDHASZNÁLÓ NÉLKÜL [5.4] – Ha az illetékes megyei

kormányhivatal a földhasználati nyilvántartás adatai alapján megállapítja, hogy a földhasználati

nyilvántartásban a közös tulajdonban álló földre, vagy annak egy meghatározott részére 60 napot

meghaladóan nincs bejegyzett földhasználó, a hatóság 30 napos határidővel felszólítja a

tulajdonostársakat a használati megosztásról szóló megállapodás megkötésére, és az annak

megfelelő földhasználati bejelentés megtételére. Ha a felszólítás nem vezet eredményre, a megyei

kormányhivatal értesíti a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei szervét, amely 60 napon belül

a tulajdonostársak költségére sorsolás útján állapítja meg a közös tulajdonban álló föld használati

rendjét, és az erről készült jegyzőkönyv minősül a használati megosztásról szóló megállapodásnak.

Ha a földrészlet használati viszonyai csak részben rendezetlenek, a sorsolást csak az érintett

területrészre kell elvégezni.

A kamara által megállapított használati rend 5 évig hatályos, de korábban is érvényét vesztheti, ha a

tulajdonostársak a használati megosztásról időközben mégis megállapodnak, és az annak megfelelő

földhasználati viszonyokat a megyei kormányhivatalnak bejelentik. A sorsolás megtartásával

szemben jogorvoslatnak helye nincs. A sorsolás útján megállapított használati rend ellen a sorsolás

napját követő 8 napon belül bármelyik tulajdonostárs kifogást nyújthat be a kamaránál a sorsolásra

vonatkozó eljárási szabályok megsértésére hivatkozva.

232

FÖLDHASZNÁLAT

6. AZ ÁLLAMI TULAJDONÚ FÖLDEK HASZNOSÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI

Az állami tulajdonban álló földek hasznosítására minden EU tagország működtet egy

vagyonkezelő szervezetet. Ennek a szervezetnek feladata gondoskodni e földek művelésben

tartásáról. A Nemzeti Földügyi Központ (NFK) a Magyar Állam tulajdonában lévő, folyamatosan

változó mennyiségű és elhelyezkedésű, mező- és erdőgazdálkodási célú földek és azokat szolgáló,

művelés alól kivett területek (pl. földutak, vízelvezető árkok) vagyonkezelő szerve, mely az

agrárminiszter irányítása alatt álló szervezeti egység.

ÁLLAMI

FÖLDALAPKEZELÉS

VAGYONKEZELÉSI

FELADATOK

a) Értékesítés (nyilvános

árverés és pályáztatás)

b) Haszonbérbe adás

(pályáztatás útján)

c) Vagyonkezelésbe adás

d) Megbízási szerződéssel

történő hasznosítás

PIACBEFOLYÁSOLÁSI

JOGOSULTSÁGOK

a) Termőföld adásvétele

esetén elővásárlási joggal

élhet.

b) A vételre felajánlott

termőföldet megvásárolhatja,

földért életjáradék

programot hirdethet.

STRUKTÚRAPOLITIKAI

FELADATOK

a) Kisajátítási kártalanítási

csereföldalap

b) Szociális földalap,

közfoglalkoztatás segítése

c) Birtokösszevonási célú

földcsere előmozdítása

d) Erdőtelepítési program

A Nemzeti Földügyi Központ vagyoni körébe tartoznak:

- az NFK vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú mező- és erdőgazdálkodási hasznosítású

földrészletek, valamint a mezőgazdasági termelést szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól

kivett területek;

- az a termőföld, amelynek tulajdonosa nem állapítható meg, illetve amely termőterületnek az

állam a szükségképpeni örököse, vagy az örökség visszautasítása, illetőleg az örökös által az

állam javára történő felajánlása útján került állami tulajdonba;

- a termőföldek megközelítését szolgáló állami tulajdonban levő mezőgazdasági utak;

- azok a földek, amelyeket az állam elővásárlási jogának gyakorlásával vagy piacbefolyásolási

szándékkal vásárolt, vagy az állam részére ingyenesen felajánlottak.

A Nemzeti Földügyi Központhoz tartozó földrészletekről az NFK vagyonnyilvántartást vezet.

A Nemzeti Földügyi Központ vagyonkezelésébe sorolt földek vagyonkezelése és hasznosítása az

Országgyűlés által elfogadott földbirtok-politikai elvek szerint történik. A Nemzeti Földügyi

Központhoz tartozó állami földvagyon rendeltetése:

- működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése,

- a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhöz jutása, a gazdaságos

birtokszerkezet kialakításának támogatása;

- birtokösszevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító földcseréhez

szükséges termőföldek biztosítása;

- ún. kártalanítási földalap képzése a magántulajdonban lévő, de természetvédelmi oltalom

alatt álló, valamint hullámtéri területek cseréjéhez, továbbá kisajátítási eljárás lefolytatása

esetén a cserével történő kártalanításához;

- ún. szociális földalap képzése a hátrányos helyzetűek megélhetésének elősegítése érdekében,

közfoglalkoztatási célú, mezőgazdasági munkavégzést szolgáló programok támogatása.

233

FÖLDHASZNÁLAT

Az NFK az állami földalapba tartozó termőföldvagyont a következő formákban hasznosíthatja:

a) a földrészlet nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladásával;

b) a földrészlet nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adása révén;

c) a földrészlet nyilvános pályázat útján történő vagyonkezelésbe adásával;

d) a földrészlet cseréje útján.

2020. július 1-jétől a 10 hektárnál kisebb területnagyságú állami földrészletek értékesítésére

pályázat benyújtásával, írásbeli ajánlattétel útján kerül sor, formanyomtatványon. (Megjegyezzük,

hogy 2020. június 30-ig ez a területnagyság 3 hektár.) 10 hektár felett nyilvános árveréseket kell

meghirdetni. Az árverésen az vehet részt, aki az árverési hirdetményben meghatározott

regisztrációs díjat és pályázati biztosítékot a hirdetményben megjelölt módon és időben befizette.

Az árverési eljárást licitálással folytatják le. Az árverési vevő a legmagasabb vételi ajánlatot

tevő licitáló lesz, de a törvényes elővásárlási joggal rendelkezőknek joguk van ezen az összegen

elfogadó nyilatkozatot tenniük a szerződés 60 napos kifüggesztése alatt. Több, azonos rangsorban

álló elővásárlásra jogosult közül sorsolással kell kiválasztani a tényleges vevőt.

Az állami földek haszonbérbe adására pályázat útján kerülhet sor. Az eljárásban pályázóként

részt vehet a megyei kormányhivatal földhivatalánál regisztrált földműves és mezőgazdasági

termelőszervezet. A pályázatban további feltételek, így például a földterülettel arányos

állattartási kötelezettség is előírható. A benyújtott pályázatokat pontozással minősítik, és a

nyertes pályázóval az NFK haszonbérleti szerződést köt. Az adásvételi eljáráshoz képest fontos

eltérés, hogy a haszonbérleti pályázatok során a földforgalmi törvény szerinti előhaszonbérleti

jog érvényesítésére nincs lehetőség.

Amennyiben a meghirdetett pályázat eredménytelenül zárul, az NFK jogosult legfeljebb egy

gazdasági évre terjedő időszakra egy földhasználóval az adott terület művelésére megbízási

szerződést kötni. A megbízási szerződés időtartama meghosszabbítással sem lehet egy gazdasági

évnél hosszabb.

A szociális földprogram megvalósítása céljából az NFK hátrányos helyzetű kistérséghez tartozó

települési képviselő-testületekkel kötött megállapodást. Ennek keretében az NFK az önkormányzat

által kijelölt rászorulóknak (pl. tartósan munka nélkül lévők, valamint megváltozott

munkaképességű, alacsony jövedelműek) kedvezményes feltételekkel adhat termőföldet

használatba. 2011-től emellett az önkormányzatok a közfoglalkoztatási program keretében

közmunkavégzésre kötelezhetik a rendszeres szociális segélyben részesülőket (pl. önkormányzati

tulajdonban lévő földrészleteken területrendezési, erdősítési feladatok elvégzése).

Az NFK a vagyoni körébe sorolt erdőterületeket a vagyonkezelői jog átadásával állami

tulajdonú erdőgazdasági részvénytársaságok számára hasznosításra átengedheti, de ezek a

részvénytársaságok harmadik személynek a hasznosítási jogot már nem jogosultak továbbadni.

Az NFK a vagyonkezelésébe tartozó földrészletet birtokösszevonási célú földcserében részt vevő

személy tulajdonában álló földrészletre, az állattenyésztő telepek működésének biztosítása,

telekalakítás vagy kártalanítás érdekében csereügyletekben is felhasználhatja.

Az NFK-val a termőföld adásvételére, illetve haszonbérletére kötött szerződés tartalmából

közérdekből nyilvánosságra kell hozni az állami föld megvásárlójának, illetve haszonbérlőjének

nevét, székhelyét, lakcímét, az érintett a földrészlet helyrajzi számát és a vételár, illetve a

haszonbérleti díj és időtartam mértékét. Addig azonban, amíg az NFK az előzőekben felsorolt

módok valamelyikén nem tudja a vagyonkezelésében levő termőföldet hasznosítani, gondoskodnia

kell a termőföld termőképességének fenntartásáról. E gazdálkodási feladatokat ellátó személyt

vagy szervezetet szintén pályázat útján kell kiválasztani.

234

FÖLDHASZNÁLAT

2. FEJEZET – A TERMŐFÖLD HASZNOSÍTÁSA ÉS VÉDELME

Tágabb értelemben a földvédelem tárgya a föld felszíne és felszín alatti rétegei, azaz a talaj, az

alapkőzet és az ásványi anyagok együttesének megóvása. A földhasználati kötelezettségek

elsősorban a termőföld mindenkori használóját terhelik.

A következőkben kifejezetten a termőföldek védelmére vonatkozó szabályozást tekintjük át,

melynek két fő területe:

a) a termőföld mennyiségének védelme, azaz a termőföld más célú hasznosításának korlátozása;

valamint

b) a föld minőségének védelme, azaz a talajvédelem szabályozása.

1. A TERMŐFÖLD MENNYISÉGI VÉDELME – A FÖLDHASZNOSÍTÁS

FÖLDHASZNOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG MŰVELÉSI ÁG SZERINT [1.1] – A termőföld művelési

kötelezettségéből adódóan

- a földhasználó köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani,

- termelés folytatása nélkül, a talajvédelmi előírásokat betartva ugaroltatni.

A hasznosítási kötelezettségek elsődlegesen preferált formája a mezőgazdasági művelés,

ugyanakkor nem jelenti a hasznosítási kötelezettség elmulasztását, ha a termőföldet termelés

folytatása nélkül, de mindvégig a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotot fenntartva

(termőképes állapotban, a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozva)

ugaroltatjuk. Az így pihentetett termőföld után is igényelhető a területalapú támogatás.

A földhasznosítási kötelezettségek betartását a megyei kormányhivatal földvédelmi eljárás

keretében, helyszíni szemle útján rendszeresen ellenőrzi. A termőföld nem megfelelő hasznosítása

esetén a földhasználót földvédelmi bírsággal sújtják és felszólítják művelési kötelezettsége

teljesítésére.

A TERMŐFÖLD HASZNOSÍTÁSA MÁS MŰVELÉSI ÁGBAN [1.2] – A termőföld művelési ágának

megváltoztatását – az ingatlan-nyilvántartásban bekövetkező adatváltozás miatt – minden esetben

be kell jelenteni a megyei kormányhivatal földhivatalának. Fontos szabály, hogy amennyiben a

termőföld egy részének változik csak meg a művelési ága, és az érintett terület nagysága eléri a

400 m 2 -t, a bejelentéshez földmérő mérnök által készített változási vázrajzot is csatolni kell.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a bejelentés önmagában nem elegendő, hanem külön

engedélyhez kötött a művelési ág megváltoztatása.

- Természetvédelmi oltalom alatt álló gyep és nádas művelési ágának megváltoztatásához a

területileg illetékes megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi

főosztályának jóváhagyását is be kell szerezni.

- Erdő művelési ágú termőföld művelési ágának megváltoztatásához, vagy más módon

hasznosított termőföld erdőterületté való átminősítéséhez a területileg illetékes megyei

kormányhivatal erdőgazdasági osztályának telepítési engedélye szükséges.

- Halastó művelési ág változása előtt az illetékes katasztrófavédelmi (vízügyi) hatóság vízjogi

engedélyeztetési eljárást folytat le.

- Szőlő művelési ág változáshoz – 1000 m 2 feletti borszőlő ültetvény esetén – az adott területen

illetékes hegyközség hegybírójának engedélye, gyümölcsös esetében pedig – 2500 m 2 felett –

a területileg illetékes megyei kormányhivatalhoz előzetes bejelentés megtétele szükséges.

A termőföld művelési ágának bejelentés, illetve engedély nélküli vagy az engedélytől eltérő

megváltoztatása esetén a földhasználó köteles a területet az ingatlan-nyilvántartás szerinti

művelési ágba visszaállítani és földvédelmi bírságot fizetni. Az ingatlan-nyilvántartás szerinti

235

FÖLDHASZNÁLAT

művelési ág visszaállításának kötelezettségét megállapító határozatot a megyei kormányhivatal,

illetőleg az erdészeti hatóság hozza meg.

TERMŐFÖLD KÉNYSZERHASZNOSÍTÁSA [1.3] – Amennyiben egy mezőgazdasági hasznosítású

földrészlet műveléséről annak tulajdonosa vagy bejelentett földhasználója nem megfelelően

gondoskodik, az adott földterületre kényszerhasznosítási eljárás lefolytatásával hatósági úton

rendelnek ki földhasználót. A kényszerhasznosítási eljárásnak eltérőek a szabályai

- zártkerti földek, illetve

- mező- és erdőgazdasági hasznosítású földek esetében.

A) Zártkertek kényszerhasznosítása. A zártkerteket az a1960-as években a település belterületi

határához közel eső helyeken alakítottak ki. A zártkertek vegyes hasznosításúak (kert, gyümölcsös,

szőlő), de sok esetben ún. hétvégi házas ingatlanokká váltak. A zártkerti ingatlanoknak ez az eredeti

rendeltetésétől már lényegesen eltérő egyedi funkciója, illetve egyes zártkerti területek

műveletlenségének a többi területre gyakorolt kedvezőtlen hatása szükségessé tette a zártkertek

esetében egy speciális, a hasznosítási kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályozás

kidolgozását. A hasznosítatlan terület ugyanis gyomforrásként és fertőzési gócként viselkedik,

mivel egy tömbben és kis területen sok ilyen földrészlet helyezkedik el. A nem hasznosított

területek a környező zártkertek művelését megnehezítik, a fokozott gyommentesítési feladat a többi

ingatlan tulajdonosai, használói számára többletkiadásokat eredményez.

A termőföld védelméről szóló törvény értelmében a helyi önkormányzat dönthet a hasznosítatlan

zártkerti ingatlanok szociális földprogram, illetve közfoglalkoztatási program megvalósítása

céljából történő kijelöléséről. A kijelölt zártkerti ingatlanokkal a szociálisan hátrányos helyzetű

családok megélhetésének elősegítése, életminőségének javítása a cél. A zártkerti ingatlannak a

földprogram céljából történő használatáért, hasznosításáért az önkormányzat ellenszolgáltatással

nem tartozik a zártkerti ingatlan tulajdonosa felé.

A kijelölésre csak a tulajdonos hasznosítási kötelezettségének súlyos megszegése esetén, azaz

eredménytelen bírságolást és felszólítást követően kerülhet sor, időleges jelleggel, legfeljebb egy

évre. Az önkormányzat a földprogramba való bevonásról hatósági határozattal dönt. A

földtulajdonos ennek kézhezvételét követő 30 napon belül az illetékes megyei kormányhivataltól

bekért hatósági bizonyítvánnyal utólag is igazolhatja, hogy földhasználati kötelezettségének azóta

már eleget tett. Ilyen esetben a zártkert kijelöléséről szóló határozatot vissza kell vonni.

B) Termőföldek kényszerhasznosítása. Ha a mezőgazdasági hasznosítású földterület használója

hatósági felszólítás, illetve bírság kiszabása (ennek mértéke a földterület AK-értékének

húszezerszerese) ellenére 6 hónap elteltével sem teljesíti a földforgalmi törvényben foglalt

kötelezettségeit (pl. a földterület saját művelése, helyben lakás és üzemközpont létesítés), a megyei

kormányhivatal intézkedik a föld kényszerhasznosításba adásáról.

A megyei kormányhivatal évente január 31-ig hirdetményt tesz közzé, melyre

kényszerhasznosítónak jelentkezhet bármely nyilvántartásba vett földműves vagy mezőgazdasági

termelőszervezet.

Ha egy földterület kényszerhasznosításba adásáról kell dönteni, a föld fekvése szerinti településen

földet használó, kényszerhasznosításra vállalkozó, nyilvántartott kérelmezők köréből az

előhaszonbérleti jogosultak sorrendjének figyelembevételével választja ki a megyei

kormányhivatal a kényszerhasznosítói joggal felruházott gazdálkodót. A határozatban rendelkezni

kell a kényszerhasznosítás időtartamáról és módjáról, továbbá a hasznosítás során ténylegesen és

igazoltan felmerülő költségek megtérítéséről. A kényszerhasznosítás időtartama a jogsértő állapot

fennállásáig, de legfeljebb a következő gazdasági év végéig tarthat. A kényszerhasznosítás

elvégzésére kijelölt személy vagy szervezet köteles a földet az ingatlan-nyilvántartás szerinti

művelési ágának megfelelően hasznosítani.

236

FÖLDHASZNÁLAT

A kényszerhasznosítás a földrészlet tulajdonjogát nem érinti. Ha a jogsértést a földhasználó

követte el (például a haszonbérlő nem művelte a földet), a kényszerhasznosító a földhasználó

helyébe lép (azaz a tulajdonosnak haszonbért köteles fizetni). Ha a tulajdonos követte el a jogsértést

(nem gondoskodott a földterület műveléséről), a kényszerhasznosító a föld használatáért a

tulajdonosnak ellenszolgáltatással nem tartozik.

A kényszerhasznosító minden év október 31-ig a mezőgazdasági igazgatási szerv részére a

bevételeiről és kiadásairól elszámolást készít. Kiadásai között az indokolt és igazolt költségeket,

bevételként a földterület után kapott támogatás összegét is el kell számolnia. Ha bevételei a

kiadásait meghaladják, a különbözet a kényszerhasznosító nyeresége.

A föld kényszerhasznosítójaként kijelölt személy vagy szervezet esetében a birtokmaximum

mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az általa kényszerhasznosítás alapján

művelt föld területnagyságát.

Állami tulajdonú termőföldek esetében is előfordulhat, hogy a meghirdetett haszonbérleti

pályázat eredménytelenül zárul, így átmenetileg nincs a Nemzeti Földügyi Központ (NFK)

vagyonkezelésébe tartozó termőfölnek használója. Ilyen esetben az NFK-nak is joga van legfeljebb

egy gazdasági évre, megbízási szerződés formájában egy helybeli gazdálkodót a hasznosítási

joggal felruházni.

A TERMŐFÖLD MÁS CÉLÚ HASZNOSÍTÁSA [1.4] – Amennyiben a földhasználó a termőföld

rendeltetését meg kívánja változtatni, azaz ki kívánja vonni a művelés alól, más célú

hasznosításról beszélünk. Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre

kell korlátozni.

Más célú hasznosításnak minősülő esetek:

a) A külterületi földet a település rendezési terve alapján a helyi önkormányzat képviselőtestületének

indítványára a megyei kormányhivatal jogosult belterületbe vonni, hogy azon

más célra hasznosítandó földrészleteket (pl. építési telkeket, ipari-kereskedelmi egységet, helyi

közutat) lehessen kialakítani.

b) A termőföld rendeltetésszerű hasznosításától úgy is el lehet térni, hogy a termőföldön épületet

vagy gazdasági építményt kívánnak elhelyezni. Az 1500 m 2 -t elérő mezőgazdasági

földrészletek legfeljebb 10%-án, elsősorban a tárolás célját szolgáló gazdasági épület vagy

terepszint alatti építmény (pince) helyezhető el. Lakóépület szőlő, gyümölcsös és kert

művelési ág esetén 3000 m 2 , egyéb művelési ág esetén 6000 m 2 telekterület felett alakítható ki.

c) Előfordulhat az is, hogy olyan beruházást szeretnének végrehajtani, mely legalább egy

gazdasági évben a mezőgazdasági termelést akadályozza (pl. alagcsövezés, vezetékfektetés)

vagy bányászati célból kívánják igénybe venni (bányatelek kialakítása).

Termőföldet más célú hasznosítással járó beruházás céljára csak kivételesen, elsősorban gyengébb

minőségű termőföld igénybevételével lehet felhasználni. Az átlagosnál jobb minőségű

földterületek csak különösen indokolt esetben, időlegesen, illetve ún. helyhez kötött beruházás

céljára (közlekedési és közműkapcsolat kiépítésére, bányaüzemhez szükséges létesítmény

építésére, amely térséget a Kormány beruházási célterületté nyilvánított) vehetőek igénybe.

Hulladéklerakó telepek kialakítására kizárólag mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy az

átlagosnál gyengébb minőségű területet lehet kijelölni.

Aki termőföldet más célra kíván hasznosítani, azt csak a területileg illetékes megyei

kormányhivatal által kiadott hatósági engedély birtokában teheti meg. Az engedély kiadására a

földhasználó kérelme alapján kerül sor. A más célú hasznosítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell:

- az érintett földrészlet(ek) megjelölését (település, fekvés, helyrajzi szám), a tervezett területet

ábrázoló ingatlan-nyilvántartási térképmásolatot;

- a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt;

- talajvédelmi tervet, amennyiben a beruházás termőföldön történik, és 400 m 2 -t meghaladó

területen humuszos termőréteget érint,

237

FÖLDHASZNÁLAT

- a más célú hasznosítás pontos célját és tervezett időtartamát (időleges vagy végleges).

A) Időleges más célú hasznosítás esetén az érintett termőföld legalább egy gazdasági évben mezővagy

erdőgazdasági termelésre alkalmatlanná válik, a lábon álló termény megsemmisül vagy

jelentős terméskiesés következik be, illetőleg a mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor,

vagy a talajszerkezet károsodik. A termőföld más célú időleges hasznosítása legfeljebb öt évre

engedélyezhető, ha a kérelemhez mellékelik a terület eredeti állapotának helyreállítására

vonatkozó tervet. A más célú hasznosítás befejeztével a földhasználó köteles az eredeti,

mezőgazdasági művelésre alkalmas állapotot helyreállítani, amit a megyei kormányhivatal

talajvédelmi szakemberei helyszíni szemlén ellenőriznek.

B) Végleges más célú hasznosításról akkor beszélünk, ha a termőföld öt évnél hosszabb időre

kerül ki a mezőgazdasági művelés alól. Az eredetileg csak időleges más célú hasznosításra szóló

engedély az ügyfél kérelmére végleges más célú hasznosításúra változtatható.

A más célú hasznosításra kiadott földhivatali engedély

- nem mentesít a szükséges más hatósági engedélyek (pl. bányászati kitermelés esetén

bányakapitánysági, építési munkálatok esetén építéshatósági engedély) megszerzésének

kötelezettsége alól;

- érvényét veszti, ha a más célú hasznosításra az engedély kiadásától számított 4 éven belül nem

kerül sor, vagy az engedély jogosultja a más célú hasznosítás jogáról írásban lemond.

A más célú hasznosítással járó munkálatok tényleges megkezdését legalább 8 nappal korábban be

kell jelenteni a megyei kormányhivatal földhivatalához.

A termőföld engedély nélküli más célú hasznosításának minősül, ha

- a hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg,

- a hasznosításra kiadott engedélyben meghatározott idő már eltelt, vagy

- a hasznosítást az igénybe vevő az engedélyezett területnagyságot meghaladó mértékben

vagy egyéb módon nem az engedélyben foglaltak szerint végzi.

A más célra engedély nélkül hasznosított termőföldön a megyei kormányhivatal köteles

elrendelni az eredeti állapot helyreállítását, melynek elvégzését helyszíni szemlével ellenőrzi.

Az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége alól indokolt esetben, 30 napon belül a

földhasználó kérelmére a megyei kormányhivatal utólagos engedélyezési eljárás lefolytatása

keretében felmentést adhat.

A FÖLDVÉDELMI JOG SZANKCIÓRENDSZERE [1.5] – Ebbe körbe tartozik a földvédelmi járulékra

és a földvédelmi bírságra vonatkozó szabályozás.

A) A termőföld más célú hasznosítása esetén földvédelmi járulékot kell fizetni. A járulék a

földterület igénybe vételekor, tehát jogszerű magatartás tanúsítása esetén is fizetendő díjtétel,

mely a föld mennyiségi védelmét szolgálja azáltal, hogy jelentősen megdrágítja a földek

rendeltetésének megváltozatását. A fizetési kötelezettség azt terheli, aki tevékenysége során

termőföldkiesést okozott. A fizetendő földvédelmi járulék nagysága az igénybe vett terület AKértékétől

függ, minimális mértéke 20.000 forint.

A FÖLDVÉDELMI JÁRULÉK MÉRTÉKE TERMŐFÖLD VÉGLEGES KIVONÁSA ESETÉN

Minőségi osztály

Bármely művelési ág esetében

1 184 000 Ft x AK

2 152 000 Ft x AK

3 120 000 Ft x AK

4 88 000 Ft x AK

5 56 000 Ft x AK

6 35 000 Ft x AK

7 20 000 Ft x AK

8 4 000 Ft x AK

238

FÖLDHASZNÁLAT

Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a földhivatali osztály a termőföld más célú

hasznosítását talajvédelmet szolgáló létesítmény, öntözőcsatorna vagy belvízcsatorna létesítése

céljából engedélyezi. Ugyancsak mentesül a földvédelmi járulék fizetése alól a regisztrált

mezőgazdasági termelő magánszemély, ha mezőgazdasági tevékenységhez közvetlenül

kapcsolódó, legfeljebb 1000 m 2 területnagyságú területre kap más célú hasznosításra engedélyt (pl.

birtokközpont kialakítására).

Ugyanakkor a járulék 50 százalékkal növelt összegét kell megfizetni, ha öntözésre, illetőleg

talajvédelmi létesítményekkel berendezett termőföldet hasznosítanak engedély alapján más célra.

Földvédelmi járulék megfizetése alól – az előzőekben felsorolt esetek kivételével – felmentés nem

adható és részletfizetési kedvezmény sem engedélyezhető. A határidőre ki nem fizetett

földvédelmi járulék köztartozásnak minősül, melyre végrehajtási eljárás indítható.

B) A földvédelmi bírság a jogsértő magatartás feltétlen, kimentést nem engedő, ismételten is

kiszabható szankciója.

Földvédelmi bírságot köteles – többek között – fizetni az, aki a termőföld művelési ág szerinti

hasznosítási kötelezettségét elmulasztja; a művelési ág megváltozását vagy a más célú

hasznosítás megkezdését elmulasztja bejelenteni; a más célú hasznosítás időtartamának lejártát

követően a termőterületet nem rekultiválja, vagy az eredeti állapothoz képest alacsonyabb

minőségi osztályú termőföldként vonja be újra a mezőgazdasági termelésbe.

A földvédelmi bírság fizetése alól felmentés nem adható és részletfizetési vagy egyéb

kedvezmény sem engedélyezhető. A földvédelmi bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre

emelkedésétől számított harminc napon belül kell megfizetni. A határidőre meg nem fizetett

földvédelmi bírság köztartozásnak minősül, melyre végrehajtási eljárás indítható.

2. A TERMŐFÖLD MINŐSÉGI VÉDELME – A TALAJVÉDELEM

A talajvédelem célja a termőföld minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának

megelőzése, illetőleg elhárítása. A talajvédelem hazai jogi szabályozása – a FAO Talajcharta és az

Európai Talajcharta rendelkezéseivel összhangban – figyelembe veszi az Európai Unió vonatkozó

témakörben született rendeleteiben, irányelveiben foglaltakat.

A TALAJ JOGI FOGALMA – A hatályos jogi szabályozás szerint a földtani közeget a föld felszíne és

felszín alatti rétegei (a talaj, valamint az ásványokat és ezek természetes és átmeneti formáit is

beleértve a kőzetek) alkotják. Fentiek alapján a talaj a földtani közeg legfelső rétege, a föld

felszínének élő közege ami ásványi részecskékből, szerves anyagból, vízből, levegőből és élő

szervezetekből áll. A földvédelmi törvény talajfogalmából a talaj mélységi kiterjedése közvetlenül

nem vezethető le, de mindaddig, amíg a talajszelvényben biológiai aktivitás kimutatható, jogi

értelemben talajról van szó akkor is, ha az egyébként ásványi anyagokat is tartalmaz. A biológiai

aktivitást mutató talaj a földfelszíntől számított 150-200 cm mélységig tart általában.

A talajvédelem szempontjából kiemelést érdemel, hogy a föld méhének kincsei (ásványkincsek

energiahordozók) az állam tulajdonát képezik, miközben a földfelszín jellemzően

magántulajdonban van. Emiatt a talaj feletti tulajdonlás kapcsán egy sajátos szomszédjogi viszony

alakul ki. A földhasználók szennyező magatartása ugyanis a termőtalaj, a talajvíz és más felszín

alatti vizek közvetítésével az ásványi anyagok közvetlen veszélyeztetését is jelenti.

ÁLLAMI FELADATOK A TALAJVÉDELEMBEN – A talajvédelemmel összefüggő engedélyezési és

hatósági feladatok ellátását az illetékes megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi

igazgatóságai mint talajvédelmi hatóságok látják el. Hatósági engedélyt adnak ki

talajjavításhoz, mezőgazdasági célú tereprendezéshez, hígtrágya, szennyvíz, szennyvíziszap

termőföldön történő felhasználásához (az állattartás során keletkező szervestrágya kivételével).

Az engedélyezéséhez a kérelem mellett talajvédelmi terv, a tereprendezéshez pedig kiviteli terv

benyújtása is szükséges. A talajvédelmi tervnek kötelezően részét képezi az adott területen készült,

5 évnél nem régebbi talajtani szakvélemény is.

239

FÖLDHASZNÁLAT

Hatósági bizonyítványt adnak ki a földhasználó kérésére (pl. pályázat beadásához) a talajvédelmi

előírások betartásáról, a termőföldhasználat követelményeinek szabályszerű teljesítéséről.

A megyei kormányhivatal talajvédelmi felügyelők útján ellenőrzi a jogszabályban meghatározott

talajvédelmi kötelezettségek teljesítését, illetve a szükséges hatósági engedélyek meglétét. A

talajvédelmi felügyelő hivatalos személynek minősül, arcképes igazolvánnyal kell rendelkeznie,

amely hatósági feladatok ellátására jogosítja.

A FÖLDHASZNÁLÓ TALAJVÉDELMI KÖTELEZETTSÉGEI – A talajvédelmi előírások egy része

minden termőtalaj esetén betartandó kötelezettség, más részük a veszélyeztetett termőtalajokra

vonatkozik. A földhasználó köteles

- a termelőhely ökológiai adottságaihoz igazodó talajvédő gazdálkodást folytatni, a talaj

humuszos termőrétegét megőrizni,

- a talaj tápanyag-szolgáltatását és a növény tápanyagigényét figyelembe vevő, környezetkímélő

tápanyag-gazdálkodásról, a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzéséről gondoskodni,

- a víz okozta erózió, szél által előidézett defláció miatt talajpusztulásnak kitett szántó

talajfedettségét jól szolgáló növényeket termeszteni, szükség esetén talajvédő gyep-, cserjeés

erdősávot telepíteni, a csapadékvíz talajba jutását elősegítő ún. szintvonalas, azaz a

terület lejtésirányára merőleges művelést folytatni,

- a savanyodásra hajlamos talajokon köteles nem savanyító hatású műtrágyát kijuttatni, vagy

azt megfelelő mésztrágyázással kiegészíteni, a szikesedésre hajlamos területen köteles a

szikesedés elleni talajjavítást végrehajtani, illetve olyan minőségű öntözővizet alkalmazni,

amely másodlagos szikesedést nem idéz elő.

A TALAJVÉDELMI JOG SZANKCIÓRENDSZERE – A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi

kötelezettségek súlyos megsértése esetén a földhasználóval, a beruházóval vagy más kárt okozó

személlyel szemben különböző talajvédelmi szankciókat alkalmazhat. A legjellemzőbb szankciók:

- talajvédelmi bírság;

- talajvédelmi járulék.

A) Talajvédelmi járulék. Talajvédelmi járulékot fizet a talajvédelmi hatóság részére az, aki

jogszerűen, megfelelő engedély birtokában humuszos termőréteget távolít el és annak teljes

mennyiségét a más célú hasznosítással érintett területen nem tudja elhelyezni. A talajvédelmi

járulék mértéke 1-2,5% humusztartalom esetén 150 Ft/m 3 , míg 2,5% fölötti humusztartalom esetén

250 Ft/m 3 .

A talajvédelmi járulék nem bírság, hanem jogszerű magatartás (például építési beruházás,

területrendezés) esetén is fennálló fizetési kötelezettség.

B) Talajvédelmi bírság. A termőföld védelméről szóló törvény előírásainak megszegése esetén

szabható ki, így különösen:

- az eróziónak kitett, továbbá savanyodásra vagy szikesedésre hajlamos területeken a talajjavítás

elmulasztása, továbbá a domborzati, talaj- és csapadék viszonyoknak nem megfelelő művelési

mód alkalmazása esetén a földhasználó hektáronként 30.000 Ft bírsággal sújtható;

- az előírt talajvédelmi hatósági engedélyek, illetve talajtani szakvélemény beszerzésének

elmulasztása esetén a minimális talajvédelmi bírság összege az engedély nélküli tevékenység

típusától függően hektáronként 50.000 Ft-tól 200.000 Ft-ig terjedhet;

- a talaj humuszos termőrétegének engedély nélküli eltávolítása esetén a bírság mértéke

hektáronként 1 millió Ft, de legalább 500.000 Ft.

A talajvédelmi bírság fizetése alól felmentés nem adható és az azt kiszabó határozat jogerőre

emelkedésétől számított 15 napon belül meg kell fizetni. A határidőre meg nem fizetett földvédelmi

bírság összege után késedelmi kamatot kell felszámítani és köztartozásként behajtani.

240

AGRÁRJOG

FÖLDHASZNÁLAT ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Melyek a földhasználati jog megszerzésének mennyiségi és személyi korlátozásai?

▢ Mutassa be a mező- és erdőgazdasági földek haszonbérbeadásának folyamatát!

▢ Kik az előhaszonbérletre jogosultak? Hogyan élhetnek jogukkal?

▢ Mutassa be a haszonélvezeti jog sajátosságait!

▢ Mutassa be a telki szolgalmi jog sajátosságait!

▢ Milyen használati módokat különítünk el közös tulajdonú földrészletek esetében?

▢ Mutassa be az állami tulajdonú földek hasznosításának szabályait, a Nemzeti Földügyi Központ

működését!

▢ Melyek a termőföld más célú hasznosításának módjai?

▢ Mi a földvédelmi járulék és földvédelmi bírság szerepe?

▢ Mutassa be a talajvédelem jogi szabályozásának rendszerét!

AGRÁRJOG

– TIZEDIK RÉSZ –

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

1. FEJEZET – A SZERZŐDÉSEK SZABÁLYOZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS

KÉRDÉSEI

1. A SZERZŐDÉS FOGALMA

A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség

keletkezik a szolgáltatás teljesítésére az egyik oldalon, és egyúttal jogosultság ugyanennek a

szolgáltatásnak a követelésére a másikon.

A szerződés úgy jön létre, hogy legalább két fél megállapodik egymással abban, hogy egyikük a

másik részére (általában megfelelő ellenérték kikötése mellett) valamilyen vagyoni értékű

szolgáltatás nyújt. A megállapodáshoz szükséges jognyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló

magatartással is megtehető. A szerződés tehát a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó

kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez az szükséges, hogy a felek a lényeges

kérdésekben egyetértésre, azaz konszenzusra jussanak. Nem kell a feleknek megállapodniuk

olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, hiszen ezek a szabályok a felek megállapodása

nélkül is a szerződésük részévé válnak.

A szerződő felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és a Ptk.-nak a szerződésekre

vonatkozó rendelkezéseitől egyező akarattal akár el is térhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja

(ez az ún. diszpozitív szabályozás lényege). Ezt az elvet nevezzük a szerződési szabadság

elvének, amely több részből tevődik össze:

- Szerződéskötési szabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon köthetnek szerződést, és

szabadon választhatják meg a másik szerződő felet.

- Tartalomszabadság, amely azt jelenti, hogy a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés

tartalmát, továbbá a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól

egyező akarattal eltérhetnek, ha a Ptk. az eltérést nem tiltja.

- Típusszabadság, azaz a felek szabadon dönthetik el, hogy milyen típusú, illetve milyen

tartalmú szerződést kötnek egymással. A felek tehát választhatnak a Ptk.-ban nevesített

szerződések közül, de természetesen nem csupán ezeket a szerződéseket lehet megkötni, hanem

a felek köthetnek ún. atipikus szerződéseket is.

- A szerződések megkötésére általában formakényszer sincs. Fontos megemlíteni, hogy a

szerződések többsége nem írásban jön létre, hanem szóban vagy ráutaló magatartással. Az

írásba foglalás elmaradása elsősorban a szerződés létrejöttének a bizonyíthatóságát teszi

nehézkessé, ezért javasolt a jelentősebb szerződések írásba foglalása. Bizonyos szerződésekre

ugyanakkor törvény írja elő, hogy kizárólag írásban lehet megkötni (pl. ingatlan adásvétele,

haszonbérlete).

A szerződésnek több létszaka van.

a) A szerződéskötés a szerződés létrehozásának folyamata, amikor a szerződést keletkeztető

nyilatkozatok hangzanak el.

b) A teljesítés szakasza, amelynek során a felek felkészülnek a teljesítésre (pl. legyártják a

megrendelt terméket, vagy kölcsönt vesznek fel a vételár megfizetésére), majd ténylegesen

teljesítik is vállalt kötelezettségüket.

c) A szerződés megszűnésére akkor kerül sor, ha a felek mindegyike szerződésszerűen teljesít.

d) A szerződésszegés szakaszáról akkor beszélünk, ha valamelyik fél a teljesítés szakaszában

nem, vagy nem a szerződésben vállaltaknak megfelelően, vagyis hibásan teljesít.

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

2. A SZERZŐDÉSKÖTÉS

A szerződés létrehozásának (szerződéskötés) folyamata két fő részből áll:

- az ajánlattételből és

- annak elfogadásából.

Aki szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező és a lényeges kérdésekre

kiterjedő jognyilatkozatot, azaz ajánlatot tesz, nyilatkozatához kötve marad. Ezzel beáll az ún.

ajánlati kötöttség az ajánlattevő oldalán. Az ajánlat olyan szerződéskötést kezdeményező

jognyilatkozat, amely legalább a lényegesnek minősített szerződéses elemeket tartalmazza, és

egyértelműen kitűnik belőle, hogy az abban foglaltak szerződéskötésre irányuló felhívást

jelentenek, amelyet az ajánlattevő magára nézve kötelezőnek fog elismerni, ha a másik fél azt

elfogadja. Az ajánlati kötöttség azzal jár, hogy ha a másik fél az ajánlati kötöttség időtartamán belül

az ajánlatot elfogadja, a szerződés létrejön.

Természetesen az ajánlattevő az ajánlati kötöttségének idejét meghatározhatja (pl. „ajánlatunk

január 15-ig érvényes”). Ebben az esetben az ajánlati kötöttség ennek megfelelő ideig köti az

ajánlattevőt. Ha az ajánlattevő ilyen kijelentést nem tett, akkor segítségünkre siet a Ptk. az ajánlati

kötöttség idejének meghatározásával.

Abban az esetben, ha az ajánlat jelenlévő személyek között vagy telefonon hangzott el, akkor az

ajánlati kötöttség rögtön meg is szűnik, kivéve, ha a másik fél (az ajánlat címzettje) az ajánlatot

késedelem nélkül elfogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az

időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő – az ajánlatban megjelölt szolgáltatás

jellegére és az ajánlat elküldésének módjára (pl. postai levél, e-mail) tekintettel – a válasz

megérkezését rendes körülmények között várhatta. Tekintettel arra, hogy a válasz megérkezéséhez

szükséges időtartam hossza nagyon bizonytalan lehet, javasolt minden esetben rögzíteni, hogy az

ajánlattevő mennyi ideig tartja magát az ajánlatához, hiszen az ajánlat megtételével egy ún. függő

jogi helyzet alakul ki, mely csak az ajánlati kötöttség leteltével ér véget.

Az ajánlatot távollevők között vissza lehet vonni, de csak akkor, ha az ajánlat nem tartalmazott

elfogadási határidőt, és a másik fél az elfogadó jognyilatkozatát még nem küldte el az

ajánlattevőnek. Természetesen az is előfordulhat, hogy az ajánlatot a másik fél visszautasítja. Az

ajánlati kötöttség ebben az esetben is megszűnik.

Ha az ajánlatot a címzett elfogadja, a szerződés létrejön. Az ajánlatot az azzal való egyetértést

kifejező jognyilatkozattal (például az írásban kötött szerződés aláírásával) lehet elfogadni.

Előfordul, hogy az ajánlatot a címzett ugyan elfogadja, de nem ugyanazzal a tartalommal, amelyet

az eredeti ajánlat tartalmazott. Az elfogadás csak akkor hozza létre a szerződést, ha abban az

ajánlattól lényeges kérdésben eltérő kikötés nincs.

Ha az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú az elfogadás (például eltérő árat állapít meg

vagy részletekben való fizetést kér), akkor az „elfogadás” nem tekinthető valódi elfogadásnak,

hanem új ajánlatnak minősül, és ezzel a felek helyzetében pozíciócsere következik be. Az eredeti

ajánlattevő korábbi ajánlata hatályát veszti és az eltérő tartalmú elfogadást kell új ajánlatnak

tekinteni, amelyre nézve az eredeti ajánlattevő kell válaszoljon elfogadólag vagy akár ugyancsak

eltérő tartalommal, amely esetben ez utóbbi, eltérő tartalmú elfogadás ismételten új ajánlatnak

tekintendő. Ez a nyilatkozat-váltás vagy odáig tart, amíg az egyik fél a másik fél ajánlatát teljes

egészében el nem fogadja, és végre létrejön a szerződés, vagy elképzelhető az is, hogy a felek

valamely lényeges kérdésben nem tudnak megállapodni, és ebben az esetben nem jön létre

szerződés.

243

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE

ÚJ AJÁNLAT,

POZÍCIÓCSERE

AJÁNLAT

VÁLASZNYILATKOZAT

LÉNYEGESEN ELTÉRŐ ELFOGADÓ ELUTASÍT

Ó

A SZERZŐDÉS LÉTREJÖN

3. A SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGE

A szerződés érvénytelen, ha valamilyen okból nem alkalmas a felek által a szerződéssel elérni

kívánt célzott joghatás betöltésére. Az érvénytelen szerződésektől azonban meg kell különböztetni

a nem létező és a hatálytalan szerződéseket.

Nem létezik az a szerződés, amelynek a megkötésében a felek nem állapodtak meg, vagy

megállapodtak ugyan valamiben, de hiányzott a kölcsönös és egybehangzó akarat kifejezése.

Például az egyik fél ajánlatát a másik fél lényegesen eltérő tartalommal fogadta el. Ez - mint fent

láttuk - nem szerződés, hanem a lényeges kérdésekben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell

tekinteni.

Az érvénytelen szerződés esetében ezzel szemben a szerződéses akarat kölcsönös és egybehangzó

kifejezése megtörtént. Volt ajánlat és az ajánlat teljes elfogadása is megtörtént, azonban valamilyen

okból nem alkalmas arra, hogy a felek által elérni kívánt célt kiváltsa. Például a felek az ingatlanadásvételi

szerződés minden lényeges kérdésében megállapodtak, de elmulasztották a szerződést

írásban megkötni. Mivel törvényi előírás, hogy az ingatlan-adásvételi szerződés csak írásban

érvényes, a szóban kötött szerződés természetesen érvénytelen.

Az érvénytelenségnek két fő formája létezik:

- a semmisség és

- a megtámadhatóság.

A semmis szerződés a megkötésének időpontjától érvénytelen, azaz úgy kell rá tekinteni, mintha

meg sem kötötték volna. A semmisség megállapításához külön eljárásra sincs szükség, de ha a

felek között vita tárgyát képezi, hogy semmis-e egy szerződés, ennek megállapítását határidő

nélkül a bíróságtól lehet kérni.

A szerződés semmisségéhez vezető okok a következők:

- a cselekvőképtelenek által kötött szerződések,

- az alakiság megsértésével kötött szerződések (pl. kötelező írásbeli forma elmulasztása),

- álképviselet,

- színlelt szerződések (pl. ajándékozási szerződéssel leplezett adásvétel),

244

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

- fizikai kényszer hatása alatt kötött szerződések,

- tilos szerződések (pl. jóerkölcsbe ütköző vagy uzsorás szerződés),

- fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési kikötése,

- lehetetlen célra irányuló szerződés,

- érthetetlen vagy egymásnak ellentmondó kikötéseket tartalmazó szerződés.

Az előzőekben felsoroltakhoz képest enyhébb érvénytelenségi esetekben megtámadhatóságról

beszélünk. Bármelyik fél egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy

közvetlenül bíróság előtt megtámadhatja a szerződést, amennyiben az

- tévedés,

- megtévesztés,

- jogellenes fenyegetés,

- a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága, vagy

- tisztességtelen általános szerződési feltétel kikötése

mellett keletkezett.

A hatálytalan szerződések esetén a szerződés érvényes, de azt még vagy már nem kell

alkalmazni. Ha például a felek úgy kötik meg a szerződésüket, hogy az március 31. napján lépjen

hatályba és június 15. napján hatályát veszítse, akkor március 31. napja előtt és június 15. napja

után a szerződésből nem keletkeznek jogosultságok és kötelezettségek. Az időtartamon kívül

természetesen lehetőség van egyéb feltételt is kikötni, aminek bekövetkeztétől függ a szerződés

hatályának beállta (felfüggesztő feltétel), vagy hatályának megszűnése (bontó feltétel)

4. A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSE

A szolgáltatást a szerződés tartalmának megfelelően kell teljesíteni. A teljesítés egyik

legfontosabb következménye, hogy amennyiben a szolgáltatás szerződésszerű (pl. átadta a

megvásárolt terméket) és a másik fél is szerződésszerűen teljesítette a saját szolgáltatását (pl.

kifizette a vételárat), akkor a szerződés megszűnik.

A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra,

azaz rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos

rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a másik fél (a jogosult) elvárhat.

A felek általános kötelezettsége, hogy együttműködjenek és tájékoztassák egymást a szerződést

érintő lényeges körülményekről. Ez a kötelezettség a szerződés megkötése során, a szerződés

fennállása alatt és a szerződés megszüntetésekor is terheli őket, ennek megfelelően a felek a

szerződés teljesítésében is együttműködésre kötelesek. Kötelesek például egymást értesíteni, ha

a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik,

kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. Az a fél, aki az

akadályközlési kötelezettségét elmulasztja, az ezzel okozott kárért felelős.

A teljesítés idejét a felek szabadon meghatározhatják, általában határnap vagy határidő

tűzésével. Ha a felek határnapot állapítanak meg, akkor a szolgáltatást a megadott határnapon kell

teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott határidőn belül bármikor

teljesíthető (pl. a szerződés megkötésétől számított 15 napon belül kell teljesíteni). Ha a teljesítés

ideje nincs meghatározva, akkor kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével

köteles teljesíteni.

A teljesítés helye a felek megállapodásától függ. Eltérő kikötés hiányában a kötelezett telephelye

vagy székhelye, természetes személy esetén lakóhelye vagy tartózkodási helye.

A jogosult a teljesítés során késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás

minősége és mennyisége megfelelő-e. A megvizsgálással járó költségek a jogosultat terhelik.

245

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

5. A TELJESÍTÉS BIZTOSÍTÉKAI

A szerződés teljesítésének biztosítékai azt a célt szolgálják, hogy növeljék a jogosult esélyét,

biztonságát arra, hogy a szerződésben rögzített jogosultságait érvényesíteni tudja. A szerződéses

biztosítékok a felek szolgáltatásai (ezek a főkötelezettségek) mellett ún. mellékkötelezettségek,

más szóval járulékos kötelezettségek. Ez egyben azt is jelenti, hogyha a főkötelezettséget

teljesítik, akkor a biztosíték (a mellékkötelezettség) általában minden további intézkedés nélkül

megszűnik.

A jogosult szerződési érdekének kielégítése általában két okból kerülhet veszélybe. Az egyik

esetben a kötelezett nem akarja a kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a teljesítési készség hiányáról

beszélhetünk. Ennek jellemző biztosítéka a foglaló és a kötbér. A másik esetben a kötelezett nem

tudja vállalt kötelezettséget teljesíteni. Ekkor a teljesítési képesség hiányáról beszélhetünk. Ebben

az esetben előre gondoskodni kell a teljesítés fedezetének biztosításáról, aminek jellemző módja a

zálogjog és a kezesség.

FOGLALÓ ÉS ELŐLEG – Ingatlan adásvétele esetén a leggyakoribb szerződést biztosító

mellékkötelezettség a foglaló, melyet a kötelezettségvállalás jeléül a szerződés megkötésekor lehet

adni. Kikötése nincs írásbeli alakhoz kötve, esetleges vita esetére mégis célszerű írásban rögzíteni.

Ha a szerződést teljesítik, az adott foglaló a vételárba beleszámít. A szerződés teljesítése

meghiúsulásának leggyakoribb oka, hogy a vevő mégsem tudja a vételárat kifizetni (mert pl. nem

jutott kölcsönhöz), illetőleg az eladó nem tudja az ingatlant tehermentesíteni, esetleg nem hajlandó

a bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződést aláírni. Ilyen esetekben a sérelmet szenvedő fél dönti

el, hogy perel-e a teljesítés kikényszerítéséért, illetve kártérítésért, avagy csupán a foglalóval

kapcsolatos jogát érvényesíti. Ha ugyanis a szerződés meghiúsulásáért a vevő fél felelős, az

eladónak adott foglalót elveszti, ha viszont az eladó fél hibájából hiúsul meg a szerződés (pl.

előszerződés ellenére az ingatlant másnak eladta), kétszeresen köteles azt a vevőnek

visszatéríteni. Ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét

fél felelőssége fennáll, a foglaló egyszeresen jár vissza. Ha az átadott pénz rendeltetése

kétségtelenül nem állapítható meg, akkor azt előlegnek kell tekinteni, ami a szerződés meghiúsulása

esetén visszajár az azt adó félnek. Az előleg szintén beleszámít a vételárba, de az adásvétel

meghiúsulásakor nem érvényesíthetőek a foglalónál leírt szankciós szabályok.

KÖTBÉR ÉS BÁNATPÉNZ – Egy beruházás megvalósítása esetén gyakori, hogy a felek írásban

kötbért kötnek ki, melyet akkor kell a kötelezettnek fizetnie, ha a teljesítéssel késedelembe esik. A

kötbér célja tehát, hogy az építési vállalkozót szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítésére (pl. a

határidőre el nem készült épület mielőbbi átadására) ösztönözze, a jogosultnak pedig kárpótlást

nyújtson a szerződésszegés miatt elszenvedett károkért. A kötbér kifizetése nem mentesít a

szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésétől, azonban beleszámít a kártérítés címén követelt

összegbe. A teljesítéstől való mentesülés, azaz az elállás jogának elismerésére a szerződő felek

jellemzően bánatpénzt (más elnevezéssel lehetetlenülési kötbért) kötnek ki, amely a teljesítés

utólagos megváltására jogosít, egyben a másik fél átalány jellegű kártalanítására is szolgál. Ha az

igazolt kár ennél nagyobb, a különbözeti kárösszeg bírósági úton követelhető.

ZÁLOGJOG – Zálogjog egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli pénzkövetelés biztosítására

alapítható. Zálogjog tárgya lehet minden vagyontárgy. A zálogszerződést írásba kell foglalni, és

jelzálogjog esetében egy zálogjogi nyilvántartásban is rögzíteni. Ingatlan zálogtárgy esetében

például a tulajdoni lapon rögzített bejegyzés „jelzi” a zálogjog fennálltát.

Semmis az olyan megállapodás, amely szerint a jogosult (hitelező) a kötelezettség teljesítésének

elmulasztása esetén automatikusan megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. A zálogjog lényege

ugyanis az, hogy a zálogtárgyat – általában árverés útján – értékesíteni kell, és az értékesítésből

befolyt bevétel szolgálhat a hitelező követeléseinek kiegyenlítésére, a bevételnek pedig az

értékesítésből befolyt azon része, amely a hitelező követelésének összegét meghaladja,

természetesen a kötelezett adósnak, azaz annak a személynek jár vissza, aki a zálogtárgyat adta. Ha

246

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

azonban nem folyik be akkora összeg az árverésen, amennyi a hitelező követelése, a fennmaradó

tartozás kifizetésére az adós – egyéb jövedelmeiből – továbbra is kötelezett marad.

A zálogjog két fő típusa

- a jelzálogjog és

- a kézizálogjog.

Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett (adós) birtokában marad, aki jogosult a

jelzálogjog tárgyát birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles

a zálogtárgyat épségben megőrizni. Sokszor éppen a zálogtárggyal való gazdálkodással teremti elő

azt az értéket, amiből a jelzálogjoggal biztosított tartozását visszafizetheti.

Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy birtokának a

zálogjogosult részére történő átadása is szükséges. Vagyis a jelzáloggal ellenétben itt a zálogul

felajánlott dolog nem marad a zálogkötelezettnél.

KEZESSÉG – A kezesség a biztosítékok azon fajtája, amikor a teljesítési képességet a kötelezettől

független harmadik személy fizetési/teljesítési képessége erősíti. A kezességi szerződéssel a kezes

kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette

a jogosultnak teljesíteni.

A kezességnek két fajtája ismeretes:

a) az egyszerű, más szóval sortartó kezesség, valamint

b) a készfizető kezesség.

A sortartó kezesség esetében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg ameddig a

jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az

ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ettől függetlenül a jogosult a kötelezettet és a kezest

együttesen is perelheti.

Készfizető kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a

kötelezettől hajtsa be, azaz nem illeti meg őt a "sortartás kifogása".

6. A SZERZŐDÉSSZEGÉS

Szerződésszegésről akkor beszélhetünk, ha valamelyik szerződő fél hibájára visszavezethető okból

vagy az ő érdekkörében felmerülő okból a szerződést nem úgy teljesítik, ahogyan az a

szerződésben ki van kötve.

A leggyakoribb szerződésszegési esetek a következők:

a) a kötelezett teljesítési késedelme,

b) a jogosult átvételi késedelme,

c) a hibás teljesítés (pl. minőségi hiba esetén),

d) a teljesítés lehetetlenné válása (pl. időjárási okok miatt).

Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél továbbra is jogosult a szolgáltatás teljesítésének

követelésére, amellett, hogy a szerződésszegés miatt őt megillető egyéb jogokat is gyakorolhatja.

Így különösen kamatot vagy kötbért követelhet, kártérítési igényt érvényesíthet, kérheti a

minőségi hiba kijavítását. Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett arra is jogosult, hogy a

saját szolgáltatásának (pl. az ellenérték kifizetésének) arányos részét a kötelezett teljesítéséig

visszatartsa. Ezt nevezzük visszatartási jognak.

Általános szabály továbbá valamennyi szerződésszegés esetére, hogy ha a jogosultnak a szerződés

teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, akkor elállhat a szerződéstől, vagy a szerződést

felmondhatja, ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani. Az

elállással és a felmondással a következőkben foglalkoztunk.

247

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

7. A SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE

A szerződés megszűnésének legklasszikusabb esete, ha a szerződést teljesítik. Megszűnik akkor is

a szerződés, ha a szerződést felbontó feltétel bekövetkezett vagy a szerződés időtartamának

végeként megállapított időpont bekövetkezett. A felek ezen eseteken túl a szerződést, annak

hatályossága alatt és még a teljesítés előtt is megszüntethetik. A szerződés megszüntetésének

(illetőleg módosításának) időbeli hatályát két alapvető módon lehet meghatározni:

a) ex tunc (visszaható) hatályú megszüntetésről beszélünk, ha annak jogkövetkezményeit

visszamenőleg is alkalmazni kell,

b) ex nunc ("mostantól fogva") hatályú a megszüntetés, ha annak csak a jövőre van hatása, a

múltra visszamenőleg nincs.

A megszüntetés történhet

- közös megegyezéssel, vagy

- egyoldalúan.

A) A feleknek a szerződés megszüntetésére irányuló megállapodásával megszűnik a szerződés. A

felek közös megegyezéssel a szerződést a jövőre nézve megszüntethetik vagy a szerződés

megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbonthatják. A szerződés megszüntetése

esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt

már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A szerződés felbontása esetén a már teljesített

szolgáltatások visszajárnak. Ha azonban a szerződés felbontása esetén az eredeti állapot

természetben nem állítható helyre, akkor a szerződés felbontásának nincs helye.

B) A szerződés megszüntethető egyoldalúan is. Ehhez azonban az szükséges, hogy a

megszüntetésre vagy a felek szerződése vagy jogszabály lehetőséget biztosítson. Ilyen lehetőség

hiányában a szerződés egyoldalúan nem szüntethető meg. Az egyoldalú szerződésmegszüntetés

lehet a szerződéstől való elállás vagy a szerződés felmondása. Aki jogszabálynál vagy a

szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal

szüntetheti meg a szerződést.

A szerződés felmondása esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, a felek további

szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített

szolgáltatásokkal elszámolni. A felmondás a szerződést megszünteti, azaz a szerződés a jövőre

nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak (ex nunc hatály). A felmondás

lehet azonnali hatályú vagy nem azonnali hatályú. A nem azonnali hatályú felmondás esetén ún.

felmondási idő van. A felmondási idő tartamára nincs általánosan kötelező előírás (a leggyakrabban

30 napos felmondási idővel találkozunk az üzleti életben). Természetesen a felmondási idő elteltéig

a szerződés fennmarad és a felek a felmondási idő alatt is kötelesek a szolgáltatásaikat teljesíteni

(például a bérleti szerződés 30 napos felmondása esetén a bérlő a felmondási idő alatt is még a

lakásban maradhat és csak annak elteltével kell kiköltöznie). A felmondási jog kizárása semmis.

A szerződéstől való elállás esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ha az eredeti állapot

természetben nem állítható helyre, akkor nincs helye elállásnak. Ezért a szerződő fél csak akkor

jogosult elállásra, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja. Az elállás a

szerződést felbontja, azaz a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik

meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak (ex tunc hatály). Ilyen esetben jellemzően a

szerződéskötés előtt fennállott eredeti állapotot kell visszaállítani. Az elállás jogát a felek

bánatpénz fizetése ellenében kötik ki. A bánatpénz a szerződéstől való elállásból eredő

érdeksérelmet hivatott orvosolni az elállást gyakorló fél szerződő partnere számára.

248

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

2. FEJEZET – A TERMÉKPÁLYA-SZEREPLŐK KÖZÖTTI SZERZŐDÉSES

VISZONYOK SZABÁLYOZÁSA

A kooperációs kapcsolatok alapját képező agrárszerződések alanyai egyik oldalon az agrár- és

élelmiszertermelők, a másik oldalon pedig a felvásárló és feldolgozó vállalkozások, közraktárak

nagy- és kiskereskedelmi társaságok. A szerződés tartalmát egyrészt a vonatkozó jogszabályok,

másrészt a felek maguk határozzák meg (szerződéses szabadság elve). Az agrárszerződések tárgya

meghatározott mezőgazdasági tevékenység folytatására irányuló emberi magatartás, melyet

osztályozva megkülönböztetünk

a) a termelési erőforrások megszerzéséhez kapcsolódó szerződéseket (adásvétel, haszonbérlet);

b) a termelési folyamathoz kapcsolódó szerződéseket (vállalkozási szerződés, idénymunka,

mezőgazdasági biztosítás, hitel- és kölcsönszerződés);

c) mezőgazdasági termékek értékesítésére irányuló,

d) tárolásra és közraktározásra kötött, továbbá

e) feldolgozói és beszállítói tárgyú szerződéseket.

1. ADÁSVÉTELI ÉS HASZONBÉRLETI SZERZŐDÉSEK

Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles átruházni egy meghatározott ingó vagy ingatlan dolog

tulajdonát a vevőre, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Az adásvétellel

a termőföldre kötött adásvételi szerződés alapján a Földjogi fejezetben részletesen foglalkoztunk.

A Ptk. szerint haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági

földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult,

és köteles ennek fejében a dolog tulajdonosának (haszonbérbe adó) haszonbért fizetni. Hasznot

hajtó dolognak minősül

- a termőföld,

- a gazdasági haszonállatok (pl. tejelő szarvasmarha, gyapjúhasznosítású juh); illetve

- a mezőgazdasági vagyoni értékű jogok (pl. vadászati jog).

A haszonbérlettel a termőföldre kötött haszonbérleti szerződés alapján a Földjogi fejezetben

részletesen foglalkoztunk. Az állatokra vonatkozó haszonbérleti szerződés nemcsak határozott,

hanem határozatlan időre is megköthető. Ez utóbbi esetben a szerződést bármelyik fél hat hónapos

felmondási idővel a gazdasági év végére megszüntetheti. A haszonbérlő az állat használatára és

hasznainak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult. A

haszonbérbe adó ezért írásban azonnali hatállyal felmondhatja az állathaszonbérletet, ha a

haszonbérlő súlyosan veszélyezteti az állat(ok) épségét.

2. VÁLLALKOZÁSI („BÉRMUNKA”) SZERZŐDÉS

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (például egy terület

őszi mélyszántása, vetés, betakarítás stb.) megvalósítására köteles, a megrendelő pedig köteles a

vállalkozói díjat megfizetni.

A vállalkozó a tevékenysége végzésének feltételeit úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a

tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését. Ha a

tevékenysége végzéséhez valamilyen anyag (pl. vetőmag, gázolaj) szükséges, azt a vállalkozó

köteles beszerezni. Természetesen megállapodhatnak a felek ettől eltérően is, azaz a megrendelő

szerzi be az alapanyagokat.

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka

megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől is

249

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

eltérhetnek. Ha azonban a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó

köteles őt erre figyelmeztetni. A megrendelő a figyelmeztetés ellenére az utasítását fenntarthatja. A

vállalkozó ebben az esetben választhat, hogy a szerződéstől eláll vagy a feladatot a megrendelő

utasításai szerint ellátja (ez utóbbi esetben a szakszerűtlen utasítás kockázatát a megrendelő viseli).

A vállalkozó ugyanakkor köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása

jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét

vagy vagyonát.

Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen (pl. termőföldön) kell végezni, a

megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére

bocsátani. A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület

a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása

ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ha ugyanazon

a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik (pl. mással

végezteti el a szántást, és más vállalkozóval a vetést), a munkák gazdaságos és összehangolt

elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.

A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti. Viszont a

vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a

vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.

A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes. A vállalkozás eredménykötelem, azaz, ha

van eredmény, akkor jár a díj, ha nincs eredmény, nem jár. Ha a felek tételes elszámolás szerint

határozzák meg a vállalkozói díjat, akkor a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.

Ha a vállalkozó elkészült a feladatával, akkor annak az átadása átadás-átvétel keretében történik.

Az átadás-átvétel során a felek elvégzik a szokásos vizsgálatokat, amelyek a teljesítés

szerződésszerűségének megállapításához szükségesek. Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást

nem folytatja le, a vállalkozó szolgáltatása teljesítettnek minősül.

A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat. Ha a

vállalkozó a teljesítést megkezdte, akkor a megrendelő a szerződéstől már nem állhat el, de ha az

hosszútávú feladatellátásra irányul, a szerződést felmondhatja. A megrendelő elállása vagy

felmondása esetén köteles a vállalkozónak a díj arányos részét megfizetni és a szerződés

megszüntetésével okozott kárt megtéríteni (ez a kártalanítás a vállalkozói díjat természetesen nem

haladhatja meg).

A vállalkozási szerződés lényege valamilyen tevékenységgel elérhető eredmény létrehozása volt.

Mint ismeretes a munkaszerződések is éppen úgy tevékenységre (munkavégzésre) irányulnak.

Ezért igen gyakori, hogy a felek munkaszerződést lepleznek vállalkozási szerződéssel annak

érdekében, hogy a munkaviszonyból eredő közteher-fizetési kötelezettséget csökkentsék. A

vállalkozó azonban ilyen esetben elesik attól a védelemtől, amelyet a munkaviszonyra vonatkozó

szabályok a munkavállalónak biztosítanak (napi 8 óra munka, szabadság, betegszabadság, stb.),

amelyek egy vállalkozási jogviszony esetében nincsenek meg. Emiatt a mezőgazdaságban az

egyszerűsített foglalkoztatás, idénymunkavégzés szabályainak bevezetésével biztosítják a

munkaerő jogszerű foglalkoztatásának feltételeit, elsősorban munkacsúcsok idejére (pl. betakarítás).

BÉRHIZLALÁS – Mezőgazdasági vállalkozási szerződés nemcsak egyes munkaműveletek

elvégzésére, hanem például állattartásra és –nevelésre is köthető, amit bérhizlalási szerződésnek

nevezünk. A szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő tulajdonában álló állat felnevelésére, a

megrendelő vállalkozói díj fizetésére köteles.

A vállalkozó a szerződés teljesítésének az állat betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős,

ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok (vis maior) idézte elő. Ebben

az esetben a vállalkozót arányos díj illeti meg.

Ha a megrendelő a szerződés alapján számára hizlalt állatoknak a szerződés szerinti időpontban

történő átvételét elmulasztja, a termelő az állatokat köteles tovább gondozni, de a továbbtartásért

járó ellenszolgáltatást a megrendelő köteles a vállalkozónak megtéríteni.

250

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését azonban a

termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők.

SOFA-FARMER – A mezőgazdasági bérmunkaszerződés egyik tipikus esete, amikor a

mezőgazdasági termelő a termeléshez kapcsolódó munkaműveleteket nem maga végzi. A sofafarmer

olyan „mezőgazdasági termelő”, aki úgy van bejelentve földhasználóként és úgy igényel,

illetőleg kap területalapú támogatást, hogy közben érdemben nem végez mezőgazdasági

tevékenységet. Ezt a magatartást a közgazdaságtanban járadékvadászatnak (rent-seeking)

nevezzük. A járadékvadászatnak két tipikus esete különíthető el.

a) Az egyik, ha a „gazda” a támogatás igénybevételének feltételeit mesterségesen teremti meg. Az

a gazdálkodó járadékvadász, aki alacsony ráfordítási szint mellett művelhető, jelentős

nagyságú gyepterülettel rendelkezik, de a terület hozamának hasznosítására szolgáló

állatállománya nincs. Ilyen esetben feltételezhető, hogy a gyep legeltetésének jogát

szívességből átengedi egy állattenyésztőnek, a gyep után kapott agrártámogatást pedig ő

maga járadékként a mezőgazdaságon kívül hasznosítja.

b) A másik eset az, ha a támogatást igénylő „termelő” nem saját nevében és kockázatára

gazdálkodik, s így mezőgazdasági tevékenységéből nem rendelkezik önálló árbevétellel

sem. Például úgy adja jogellenesen „bérbe” földjét, hogy ő mint tulajdonos marad a

földhasználati nyilvántartás szerint a bejelentett földhasználó, így saját részére tudja igényelni a

támogatást. Miközben maga semmiféle mezőgazdasági tevékenységet nem folytat, hanem azt

vállalkozási (bérmunka) szerződés alapján másokkal végezteti el.

Az agrártámogatási rendszer éppen az ilyen magatartások visszaszorítására adhat megoldást az

„aktív mezőgazdasági termelő” kategóriájának bevezetésével. Azok a gazdálkodók ugyanis, akik

nem végeznek aktív gazdálkodói tevékenységet, nem tartják be a környezetbarát gazdálkodás

feltételeit, nincs az állandó legelő- és gyepterületükkel arányos nagyságú állatállományuk, üzleti

célból például repülőteret vagy golfpályát üzemeltetnek legelőként nyilvántartott földrészleteken,

kizárhatóak a közvetlen agrártámogatások kifizetéséből.

3. AGRÁRKÁR-ENYHÍTÉS, MEZŐGAZDASÁGI BIZTOSÍTÁS, VADKÁR

A mezőgazdasági termelő tevékenység során bekövetkezett vagyoni károk mérséklésére biztosítás

köthető. A biztosítási szerződést kötőktől beszedett biztosítási díj képezi az alapját az adott évben

kárt szenvedett termelők kárértékének teljes vagy részleges megtérítésére.

A mezőgazdasági biztosítások módozatai:

- Nemzeti Kárenyhítési Alapba történő befizetéssel („kötelező biztosítás”);

- mezőgazdasági biztosító egyesületben való tagság útján;

- biztosító társasággal kötött biztosítási szerződés révén.

3.1. NEMZETI KÁRENYHÍTÉSI RENDSZER

2009-től létezik a mezőgazdasági termelők „kötelező vagyonbiztosítási” formája. Ennek

lényege, hogy a mezőgazdasági termelők által befizetett kárenyhítési hozzájárulásokból és az

állami költségvetési kiegészítésből (melynek nagysága legalább akkora, mint a gazdálkodók által

együttesen befizetett összeg) Nemzeti Agrár-kárenyhítési Alapot képeznek, amely a befizető

mezőgazdasági termelők körében az elemi kár okozta károk részbeni megtérítésére, ún. kárenyhítő

juttatás kifizetésére szolgál (első pillér). Az agrárkár-enyhítési rendszer második pillére lehetővé

teszi, hogy a gazdálkodók által időjárási kockázatokra kötött mezőgazdasági biztosítási szerződés

díjához állami (közösségi) támogatást igényeljenek. Teljeskörű kártalanítás csak a két pillér

együttes igénybe vételével érhető el!

251

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A mezőgazdasági tevékenységet végzők a használatukban lévő termőföld alapján kötelesek részt

venni a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerben, amennyiben

a) szántóföldi zöldség termesztésére szolgáló területként legalább 5 hektárra,

b) egyéb szántóföldi kultúra termesztésére szolgáló területként legalább 10 hektárra,

c) ültetvényterületként legalább 1 hektárra, vagy

d) az előzőekben felsorolt művelésből együttesen legalább 10 hektár területre

nyújtanak be területalapú támogatási kérelmet. Ezek a gazdálkodók a mezőgazdasági

káresemények miatti károk kezelése az adott évre vonatkozóan kockázatközösséget alkotnak. Az

ennél kisebb területen gazdálkodók a támogatási kérelemben tett nyilatkozattal hároméves

időtartamra önkéntesen kötelezettséget vállalhatnak a kockázatközösségben való részvételre.

Rendkívüli időjárási körülmények esetén a kockázatközösségben nem tag mezőgazdasági

termelők részére a mezőgazdasági terményekben keletkezett károk enyhítése érdekében a központi

költségvetés terhére támogatást nyújtható. Ebben az esetben a kockázatközösségben nem tag

mezőgazdasági termelő három évre a kockázatközösség tagjává válik, amennyiben a káreseményt

követő évben egységes kérelmet nyújt be.

A kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő a tárgyévben köteles kárenyhítési

hozzájárulást fizetni, amelyért kárenyhítő juttatás igénybevételére szerezhet jogosultságot.

A kárenyhítési hozzájárulás éves mértéke

- ültetvényművelésre szolgáló termőföld után hektáronként 3000 forint,

- szántóföldi zöldség termesztésére szolgáló termőföld után hektáronként 3000 forint,

- egyéb szántóföldi kultúra termesztésére szolgáló termőföld után hektáronként 1000 forint.

A kárenyhítési hozzájárulás összegét a tárgyév szeptember 15-ig kell befizetni az agrárkárenyhítési

szervnek, azaz a Magyar Államkincstárnak (MÁK). A meg nem fizetett kárenyhítési

hozzájárulás behajtható köztartozásnak minősül és a gazdálkodónak megítélt területalapú

támogatás összegéből levonásra kerül.

Kárenyhítő juttatásra elemi kár esetén tarthat igényt a gazdálkodó. Elemi kárnak minősül a

mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföldön, növényi kultúrákban bekövetkezett

jégeső-, aszály-, belvíz- vihar- és fagykár. Kárenyhítő juttatásra a mezőgazdasági termelő abban

az esetben jogosult, ha

- a részére megállapított kárenyhítési hozzájárulást határidőre átutalással maradéktalanul

befizette,

- az elemi kár nagyságát tekintve az érintett növénykultúrában üzemi szinten legalább 30%-

os hozamcsökkenés és legalább 15%-os hozamérték-csökkenés keletkezett;

- a használatában levő termőföldön bekövetkezett elemi kárt az agrárkár-megállapító szervhez,

azaz a megyeszékhely szerinti járási hivatal földművelésügyi osztályához a káresemény

bekövetkezésétől számított 15 napon belül bejelentette, valamint

- a káreseményről és a kártétel nagyságáról a megyeszékhely szerinti járási hivatal

földművelésügyi osztálya hatósági bizonyítványt állított ki.

Fontos szabály, hogy a már említett kétpilléres rendszer hatékony működtetése érdekében a

kárenyhítő kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő a neki járó kárenyhítő juttatásnak

csak a felére jogosult, amennyiben az üzemi szintű átlaghozam-értékének legalább felére

kiterjedően nem köt az adott növényi kultúrára jellemző káreseményre kiterjedő, államilag

támogatott mezőgazdasági biztosítást is.

A kárenyhítő juttatás kifizetésére évente egyszer, a tárgyév lezártát követő március hónap végéig

kerülhet sor. A kifizetendő kárenyhítő juttatásnak el kell érnie a tízezer forintot. Amennyiben a

rendelkezésre álló kárenyhítési keret nem fedezné a tárgyévben maximálisan adható összes

kárenyhítő juttatás összegét, úgy a kárenyhítő juttatás mértékét az azt igénylő termelőknél

arányosan csökkenteni kell.

252

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

3.2. MEZŐGAZDASÁGI BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS

A mezőgazdasági termelő nemcsak egyesületi tagként, hanem vagyonbiztosítási tevékenységet

folytató biztosítótársasággal is köthet szerződést. A biztosítási szerződés alapján a biztosító

meghatározott jövőbeni esemény (pl. káresemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összeg

kifizetésére, a biztosított pedig a biztosítási díj megfizetésére kötelezi magát. Biztosítási szerződés

érvényesen csak írásban köthető, létrejöhet határozott vagy határozatlan időtartamra is.

A biztosítás alapgondolata

a) a közös kockázatviselés, valamint

b) a kármegosztás elvén keresztül értelmezhető.

Egy relatíve kis összegű biztosítási díj befizetésével a gazdálkodó kockázatainak jelentős részét

áttelepíti egy biztosítótársaság által a befizetett díjakból képzett biztosítási alaphoz. Ez a

díjbefizetésekből képzett biztosítási alap nyújt fedezetet a káresemény bekövetkeztekor a kárt

szenvedett gazdák részére történő kifizetésekhez. A kármegosztás elve alapján a biztosító által

fizetett kártérítés összege adott esetben a befizetett díj többszöröse is lehet, hiszen a ténylegesen

kárt szenvedettek száma általában jóval kisebb, mint azoké, akik a biztosítási díjat befizették. Az

ugyanazon társaságnál biztosítási szerződést kötők tehát – bár egymással jogviszonyba nem

kerülnek – mégis kockázatközösséget alkotnak. Közöttük a „közvetítő szerepet” a biztosító látja

el, amely szervezet minden biztosítottjával külön-külön jogviszonyban áll a velük megkötött

biztosítási szerződések révén.

A mezőgazdasági biztosítás vagyonbiztosítás, vagyis mindig a károsult anyagi veszteségének teljes

vagy részleges fedezetére szolgál. A biztosítási összeg a biztosított vagyonelemek értékét jelenti, és

nem haladhatja meg a biztosított mezőgazdasági termény, termék, állatállomány valóságos értékét.

A biztosítási összeg nagysága, valamint a biztosítás egyéb feltételei befolyásolják a rendszeresen

fizetendő biztosítási díj mértékét. Alulbiztosítás esetén a biztosító a bekövetkezett kárhoz képest

csak aránylagos összeget térít.

Amennyiben a biztosítási esemény (káresemény) bekövetkezik, a biztosító a szabályzatban

megállapított időn belül köteles teljesíteni. Biztosítási eseménynek minősül növénybiztosítási

szerződések esetén a jégkár, vízkár, fagykár, viharkár, valamint járulékos jelleggel a tűz,

villámcsapás és földcsuszamlás által okozott károk. Állatbiztosítás esetében biztosítási

eseménynek számít a biztosított állat betegség vagy baleset miatti elhullása, kényszervágása,

hatósági rendelkezés által történő kiirtása, zárlat elrendelése miatt felmerült rendkívüli költségek

megtérítése. Állatbiztosítás esetén jellemző az ún. várakozási idő kikötése. Ez azt jelenti, hogy a

kockázatviselés kezdetekor egészségesnek tűnő olyan állatokra a szerződés hatálya nem terjed ki,

melyek a megkötéstől számított 15 napon belül elhullottak vagy kényszervágásra kerültek. A

biztosítás tárgya lehet emellett a mezőgazdasági üzem épülete, berendezései és készletei is.

A biztosított a Ptk. szerint a kárt tőle telhetően enyhíteni tartozik. A szerződő felek azonban

megállapodhatnak a biztosított konkrét kármegelőzési és kárenyhítési teendőiben is. Mentesül a

biztosító a fizetési kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen

a) a biztosított, vagy a vele közös háztartásban élő hozzátartozó,

b) a biztosítottnak a vagyon védelmével megbízott munkakört betöltő alkalmazottai,

c) a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai (vezető tisztségviselői) vagy

szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták.

A szerződés felmondásával kapcsolatos jogok aszerint alakulnak, hogy a felek a szerződést

határozott vagy határozatlan időre kötötték. A határozatlan időtartamra kötött szerződést a felek

bármikor felmondhatják. A határozott időre kötött szerződés az idő elteltével automatikusan

megszűnik. Emellett a Ptk. a három évnél hosszabb időre kötött szerződések esetén módot ad arra,

hogy a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondja. A felmondást írásban kell

közölni, a felmondási idő 30 nap.

253

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

3.3. MEZŐGAZDASÁGI KRÍZISBIZTOSÍTÁSI RENDSZER

Mezőgazdasági termelők számára eddig elérhető mezőgazdasági kockázatkezelési eszközök

(agrárkár-enyhítési rendszer, mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás, országos jégkármérséklő

rendszer) alapvetően csak a növénytermesztési ágazat szereplőinek nyújtottak segítséget a

szélsőséges időjárási események miatt bekövetkező hozamkiesés esetében.

A mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer a szélsőséges időjárási jelenségekből fakadó,

növénytermesztést érintő jövedelemcsökkenés részbeni kompenzálásán túl mind az állattenyésztés,

mind a növénytermesztés egyéb kockázataiból (állat-, növénybetegségek, piaci árak csökkenése,

piacvesztés, árfolyamváltozások, termelés során felmerülő költségek növekedése) adódó

jövedelemcsökkenés részbeni kompenzálására is alkalmas. Ez a mezőgazdasági termelők

öngondoskodásán is alapuló új rendszer ellensúlyozhatja az előre nem látható gazdasági és

természeti események okozta termelői károkból adódó jövedelemcsökkenést. A rendszer egyik

legnagyobb előnye, hogy a növénytermesztők mellett az állattenyésztők számára is nyitva áll.

A rendszerhez önkéntes alapon, de legalább három évre csatlakozhat a termelő. A csatlakozást

követően a termelő a csatlakozás évében használt földterülete és a csatlakozást megelőző évben

tartott állatállománya alapján meghatározott krízisbiztosítási hozzájárulást fizet. Amennyiben a

termelő tárgyévi jövedelme rajta kívül álló okból 30%-ot meghaladó mértékben visszaesik a

tárgyévet megelőző három év átlagos jövedelméhez képest, krízisbiztosítási kompenzációra

tarthat igényt. A jövedelem-kiesés 69,9%-ig kompenzálható. A kompenzáció forrása 30%-ban a

termelői befizetésekből, 70%-ban az intézkedéshez kapcsolódó Európai Uniós vidékfejlesztési

támogatásból áll.

A rendszer működtetésével összefüggő feladatokat a krízisbiztosítási szerv látja el, amely a Magyar

Államkincstár.

A rendszerhez önkéntes alapon a csatlakozási kérelem benyújtásával lehet csatlakozni. A

csatlakozási kérelmet a krízisbiztosítási szervhez minden év február 1-től február 28-ig lehet

benyújtani. Az a Kincstár által kérelemre nyilvántartásba vett ügyfél csatlakozhat a rendszerhez, aki

- a csatlakozás évében rendelkezik legalább három lezárt működési évvel,

- a mezőgazdasági tevékenység bevételeit és költségeit elkülönítetten tartja nyilván a nem

mezőgazdasági tevékenység bevételeitől és költségeitől,

- készletnyilvántartást vezet,

- eleget tesz gazdálkodásával összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségének (pl.:

korcsoportonkénti állatállomány, hasznosított földterület mérete, növénykultúra, árbevétel,

költség, hozam)

- a csatlakozás évét megelőző 3 évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában nem élt

nemleges nyilatkozattételi jogával.

Amennyiben a termelő úgy dönt, hogy csatlakozik a rendszerhez, akkor tagságát a csatlakozási

évtől számított harmadik év végéig nem szüntetheti meg.

A rendszerben csak a Kincstár honlapján közzétett közlemény szerinti listán szereplő

mezőgazdasági termékekkel lehetséges részt venni. A csatlakozó ügyfél azonban a listán szereplő,

valamennyi mezőgazdasági termékével részt vesz, tehát nem biztosíthatja csak az állati termékek

termeléséből elért jövedelmét, ha állattenyésztési tevékenység mellett növénytermesztéssel is

foglalkozik.

A termelő által alkalmazott egyéb kockázatkezelési eszköz (agrárkár-enyhítési rendszer,

mezőgazdasági biztosítási díjtámogatás, országos jégkármérséklő rendszer) egyidejű alkalmazása

esetén is lehetséges a rendszerhez való csatlakozás.

Az évenként fizetendő krízisbiztosítási hozzájárulás összegét a Kincstár

- az egységdíjak,

- a tárgyévi egységes kérelmében bejelentett terület (hektár),

254

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

- a tárgyévi egységes kérelemben be nem jelentett, termesztő-berendezésben (pl.: üvegház,

gombaház), folytatott mezőgazdasági tevékenységgel érintett terület (hektár) és

- a tárgyévet megelőző évben tartott éves átlagos állatállomány

alapul vételével határozza meg.

A rendszerhez csatlakozott ügyfélnek – a Kincstár által szeptember 15-ig megküldött határozat

alapján – október 15-ig kell átutalnia a krízisbiztosítási hozzájárulás összegét.

A termelő által szolgáltatott, illetve a hatósági adatbázisokban szereplő adatok alapján a Kincstár

tárgyév november 30-ig határozza meg az ügyfél referenciajövedelmét, amelyről az ügyfelet

határozatban értesíti.

Krízisbiztosítási kompenzációra abban az esetben jogosult a rendszerhez csatlakozott ügyfél, ha

- a tárgyévi mezőgazdasági jövedelme 30%-ot meghaladó mértékben esett vissza az előző

három év átlagos mezőgazdasági jövedelméhez (referenciajövedelem) képest,

- a jövedelemcsökkenés nem az üzemméret változásából, gondatlanságból, vagy a

körülmények mesterséges megteremtéséből adódik,

- a krízisbiztosítási hozzájárulását határidőben és maradéktalanul megfizette,

- adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett,

- a csatlakozás évét megelőző három év átlagos mezőgazdasági jövedelme nem negatív,

- krízisbiztosítási kompenzációs kérelmet nyújtott be.

Az Európai Uniós előírások szerint a kifizetett krízisbiztosítási kompenzáció összegének

kevesebbnek kell lennie az igazolt mezőgazdasági jövedelem-csökkenés 70%-ánál.

3.4. A VADKÁR RENDEZÉSE ÉS MEGELŐZÉSE

A vadászati törvény szerint a vadkárnak minősül az olyan kár, melyet gímszarvas, dámszarvas, őz,

vaddisznó, valamint muflon a mező- és az erdőgazdálkodásban, továbbá őz, mezei nyúl és fácán

szőlőben, gyümölcsösben, szántóföldön, erdősítésben, valamint csemetekertben okoz. A

vadászatra jogosult köteles az ilyen kártétel tíz százalékot meghaladó részét vadkár címén

megtéríteni.

Nincs jelentősége kártérítési kötelezettség szempontjából annak, hogy a vad külterületen vagy

belterületen okozta a kártételt. A lényeges kérdés az, hogy a kár mezőgazdaságilag művelt, vagy

erdészeti területen következzék be. Ilyen kárnak kell tekinteni tehát, mely a vad életmódja

folytán keletkezett (pl. túrás, kaparás), vagy amit a terményekben közvetlenül okozott. A vad

életmódja folytán az erdőgazdálkodásban is igen jelentős kár keletkezhet (pl. fák, bokrok rügyei,

fiatal hajtások lerágása, fiatal fák letaposása, makk kikaparása).

Ha nem a felsorolt vadfajok által, vagy nem a felsorolt növénykultúrában történik a károkozás,

akkor az nem érvényesíthető vadkárként. Ezekben az esetekben a vadászható állat által okozott

kárért való felelősség szabályai érvényesülnek, vagyis a vadászható állat által okozott kár

megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás

történt, ha pedig nem vadászterületen történt, akkor az viseli, akinek a vadászterületéről a vad oda

kiváltott. A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési

körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

A vadkár fogalmától el kell különíteni a vadászati kár fogalmát. Erről ugyanis akkor beszélünk,

amikor a vadászati jog gyakorlója okoz kárt vadászat közben a mezőgazdasági hasznosítású

területen (pl. be kell mennie a lelőtt állatért egy búzatáblába, ami miatt taposási kár keletkezik).

Ugyanakkor a vadászatra jogosult is követelhet kártérítést, ha őt vadászati joga gyakorlásában

akadályozzák.

A vadkár viselésére, illetve megtérítésére az köteles,

- aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult,

- akinek a vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg

255

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

- akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.

„Váltón” a vad szokott útját, járását kell érteni, „kiváltáson” pedig azt, hogy a vad a számára

nagyobb védelmet nyújtó tartózkodási helyet elhagyja, s táplálkozás végett kimegy (kivált) a

környező, mezőgazdasági művelés alatt álló területre.

Az általános szabályok szerint a vadászatra jogosult köteles a kár megtérítésére. A jogosult lehet a

vadászterület tulajdonosa vagy a vadászati jog haszonbérlője. A vadkár keletkezésének ténye

önmagában megalapozza a megtérítési kötelezettséget, nem függ tehát a vadászatra jogosult

magatartásának felróhatóságától (objektív felelősség)

A rendelkezés beiktatott egy tízszázalékos önrészt (természetes önfenntartási érték), mely

szerint a kár ezen hányadát minden esetben a károsult köteles viselni.

Ennek két indoka van:

a) a föltulajdonos (használó) nem indulhat ki abból a feltevésből, hogy ha egyetlen vad sem élne a

földjén, akkor kára sem merülne fel, ugyanis a „vadtól mentes földterület” nem felelne meg a

realitásoknak,

b) másrészt az önrész alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a föld tulajdonosait is ösztönözze a

vadkár-megelőzési rendelkezések alkalmazására.

A megtérítésre vonatkozó objektív felelőségi szabály nem mentesít a felróható magatartásért való

felelősség alól. A károsult ugyanis a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles

eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Így pl. a kármegelőzés érdekében a

vadászatra jogosulttal közreműködni a vadak elriasztásában. Abban az esetben, ha a föld használója

a rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget (például

nem járul hozzá, hogy a vadászatra jogosult a földjén a vadállomány gyérítését elősegítő

berendezéseket (magasles, lőállás) létesítsen, a vadkárt a földhasználó terhére is figyelembe kell

venni. Ha tehát a vadkár bekövetkeztében a károsult is közrehatott (pl. akadályozta a kármegelőzési

intézkedések megtételét), a felek között kármegosztásnak van helye, azaz a kár arányos részét a

károsultnak kell viselnie.

Ha a vadászatra jogosult nem teljesíti a vadgazdálkodási tervben rögzített, gímszarvasra és

vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat, vagyis nem gyéríti előírt mértékben a vadállományt,

akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében őt terheli.

A mezőgazdasági művelést végző földtulajdonost a vadásztársasággal együttműködési

kötelezettség terheli a következők szerint:

- köteles a vadkár elhárításában, megelőzésében, illetve csökkentésében a vadászatra

jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon

közreműködni, különösen nagy értékű növénykultúra esetében, illetve a fokozottan

vadkárveszélyes területen;

- a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászatra jogosultat haladéktalanul értesíteni

és tájékoztatni;

- a károkozás csökkentése érdekében közvetlenül az erdősült terület mellett található,

mezőgazdasági tábla esetén gondoskodni arról, hogy az erdősült terület szélétől legalább 5

méter szélességben olyan mezőgazdasági kultúra kerüljön termesztésre, amely magassága

alapján lehetővé teszi az erdőből kiváltó vad észlelését és vadkárelhárító vadászatát;

- az általa szakszerű agrotechnológiával művelt, a vad általi károkozás ellen a tőle elvárható

mértékben és módon védett területeket a kritikus időszakokban ellenőrizni;

- a mezőgazdasági tábla esetén hozzájárulni, hogy a vadászatra jogosult ideiglenesen,

vadkárelhárító vadászatok célját szolgáló berendezéseket létesítsen, ha a létesítés és

fenntartás költségeit a vadászatra jogosult fedezi;

- a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni, így különösen

apróvadas vadászterületen meghatározott táblák kaszálása során vadriasztó láncot vagy egyéb,

hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt használni.

256

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A kár mértékének helyes megállapítása komoly nehézségekkel járó feladat, ahol fontos szerepe van

a kárszakértő mérlegelésének.

Az is előfordulhat, hogy a kárt idegen ország területéről kiváltó vad okozza. Ebben az esetben

nincs olyan vadászatra jogosult, amelyik kötelezhető volna a kár megtérítésére. Kötelezhető viszont

az állam, hiszen a vad mindaddig, amíg az arra jogosult el nem ejti, állami tulajdonban van

Vadkár bekövetkezése esetén a kártétel bekövetkeztét a kárért felelős személlyel a kár

bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül írásban közölni kell. Ha közléstől számított öt

napon belül nem jön létre egyezség a felek között a kár megtérítéséről, illetve a kártérítés

mértékéről, úgy a károsult számára több lehetőség is nyitva áll. Kérheti a kár megtérítését

a) közvetlenül az illetékes bíróságtól a polgári eljárásjog általános szabályai szerint, vagy

b) a területileg illetékes helyi önkormányzat jegyzőjéhez fordulhat.

Ez utóbbi esetben, ha a felek között egyezség nem jön létre, a jegyző kárbecslési eljárás

lefolytatását indítja el. A kár mértékét ebben az esetben a jegyző által három napon belül

kirendelt kárbecslő szakértő fogja megállapítani az egyszerűsített vadkárbecslés szabályai szerint.

A jegyző – a szakértő vadkárbecslése alapján – az érintettek között megkísérli az egyezség

létrehozását. Mivel a vad által okozott kártétel bizonyítása az idő múlásával egyre nehezebbé válik,

a szabályok a gyorsabb, hatékonyabb vadkárrendezésre késztetik a feleket.

Ha a felek között ekkor sem jött létre egyezség, a jegyző az eljárást megszünteti, a károsult fél

pedig az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül még

mindig kérheti az előző eljárás szerinti polgári peres úton a bíróságtól kárának megtérítését. A

határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

4. MEZŐGAZDASÁGI HITEL- ÉS KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK

A mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlesztések lehetséges finanszírozási eszközei származhatnak:

a) saját belső felhalmozásból, azaz a képződött üzemi nyereség vállalkozásba történő

visszaforgatásából;

b) állami támogatásból, és

c) hitelek (kölcsönök) igénybevételéből.

Mivel az agrárszektor általában alacsony jövedelmezőséggel működik, így a saját erőforrásokon

alapuló finanszírozás mértéke nem elégséges. Az állami agrárszabályozás alapvetően a beruházási

támogatások, a kezességvállalás és a kamattámogatás eszközrendszerét működteti. Az állam

döntően a kis- és középvállalkozások helyzetén kíván támogatott hitelekkel, garanciavállalással

vagy előfinanszírozással javítani. A pénzintézetek által nyújtott hitelek (kölcsönök)

igénybevételével versenyképesebbé tehetik magukat az agrárium piaci szereplői.

A jog különbséget tesz hitelszerződés és kölcsönügylet fogalma között.

a) Bankhitelszerződésről akkor beszélünk, ha a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy

jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart fenn a szerződő fél részére, és e keret terhére

– a szerződésben foglalt feltételek teljesülése esetén – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb

hitelműveleteket végez. A hitelszerződés kötése tehát nem jár pénzeszköz átadásával, csupán

egy keretösszeg erejéig készenléti rendelkezésre állást biztosít a bank. Tartalmát tekintve tehát a

hitelszerződés a tényleges kölcsönügylet előszerződésének tekinthető.

b) Kölcsönszerződésről akkor beszélünk, ha a pénzintézet meghatározott pénzösszeget az adós

rendelkezésére bocsát, az adós pedig köteles ezután a kölcsön összegét (annak kamataival

együtt) a szerződés szerinti ütemezésben visszafizetni. A kölcsönügylet alanyai a hitelező

(kölcsönt nyújtó) és az adós (a kölcsönt igénylő). Mivel közöttük a kölcsön bank általi utalásától

kezdve (mely szintén történhet több részletben is) az adós törlesztésének időtartama alatt

rendszeres pénzmozgás történik, követeléseik nyilvántartására és elszámolására a két fél

folyószámla-szerződést is köt.

257

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A mezőgazdasági kölcsönügyleteket alapvetően két csoportra lehet osztani. Az egyikbe az

általános hitel/kölcsöntermékek tartoznak, a másik csoportot pedig a specifikus agrárhitelek

(kölcsönök) alkotják.

A) Az általános hitel/kölcsöntermékek leggyakrabban folyószámla- és forgóeszközhitelek,

illetve szabadfelhasználású jelzáloghitelek. Ezek feltételrendszerükben semmiben sem térnek

el a más gazdasági ágazatok által igénybe vehető hitelektől (kölcsönöktől). A vonatkozó

kondíciókat (pl. kamat, kezelési költség) mindig az aktuális piaci helyzet határozza meg.

- Az átmeneti likviditási (fizetési) nehézségek kezelésére folyószámlahitel, az éven belüli

készletfinanszírozásra (pl. műtrágya, vetőmag vásárlása) forgóeszközhitel vehető igénybe.

- A szabad felhasználású jelzáloghitel gyors, egyszerűen elérhető, bármely gazdasági célra

felhasználható, hosszútávú finanszírozási megoldás. A kölcsönt folyósító bank által

elfogadott, tehermentes ingatlanfedezet mellett nyújtott, szabad felhasználású

konstrukcióról van szó, amelyben a hitelintézet – akár a vállalkozás pénzügyi minősítésétől

függetlenül is – finanszírozási támogatást nyújt. Ennek oka az, hogy a kölcsön

visszafizetésének elsődleges (egyetlen) fedezete a felajánlott ingatlan. Futamideje általában

rugalmas és választható, a maximális futamidő rendszerint 15 év.

- Végül meg kell említenünk az ún. hitelszerű banki kötelezettségvállalásokat is, melyek közül

a leggyakoribb a bankgarancia. A bankgarancia-szerződésben a pénzintézet kötelezettséget

vállal arra az esetre, ha ügyfele egy másik szerződésben harmadik személynek vállalt

kötelezettségét nem teljesítené. A pénzintézetek csak hitelképes adósért vállalnak garanciát,

kötelezettségvállalásukért pedig általában viszontbiztosítékot (pl. ingatlanfedezetet) kérnek.

A bankgarancia tehát egy olyan önálló szerződés, mellyel egy másik szerződést, illetve

annak teljesítését biztosítják.

B) A másik csoportot a speciális agrárhitelek/kölcsönök alkotják, melyek alapja minden esetben

valamely mezőgazdasági jogszabály.

1. Agrárpiaci beavatkozáshoz kapcsolódó agrárhitelek

- intervenciós felvásárláshoz kapcsolódó közraktári hitelezés;

- európai uniós és nemzeti közvetlen támogatások előfinanszírozása (faktoring);

2. Likviditás fenntartását biztosító kölcsön

3. Fejlesztési-beruházási célú agrárhitelek

4. Forgóeszköz finanszírozási célú agrárhitelek

AGRÁRPIACI BEAVATKOZÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ HITELEK – Az intervenciós felvásárláshoz

kapcsolódó közraktári hitelezés akkor fordul elő, ha a vállalkozás pénzeszközökhöz szeretne jutni

még azelőtt, hogy az Európai Unió az intervenciós felvásárlás keretében megvásárolná terményeit.

A közraktárba helyezett terményt fedezetül felajánlva rövid távú likviditási kölcsönhöz juthat,

ezáltal áthidalhatja azt az időszakot, amíg az intervenciós felvásárlásból pénzéhez jut. A

konstrukcióban természetesen kizárólag csak olyan termékek vehetnek részt, amelyre az Európai

Unió intervenciós felvásárlást hirdet. Ennek a hitelnek a segítségével a bevétel nagy hányadához

szinte azonnal hozzájuthat, a terményeit pedig előre rögzített fix áron adhatja el. Törleszteni és

kamatot fizetni csak a futamidő végén szükséges. Az intervenciós finanszírozás futamideje a

felvásárlás időpontjához alkalmazkodik, így a kölcsön futamideje is egy éven belüli.

Az uniós és nemzeti közvetlen támogatások előfinanszírozására – szintén a vállalkozás rövidtávú

likviditásának megőrzése céljából – azért van szükség, mert a megítélt támogatásról szóló határozat

kézbesítése és a támogatás tényleges kifizetésének jóváhagyása között akár hosszabb idő is eltelhet.

Így a kifizető ügynökség (MÁK) határozata, illetve egyes konstrukcióknál az ügyfél kérelme

alapján az EU-forrásból származó, illetve nemzeti társfinanszírozásban történő támogatások bank

általi megelőlegezésére ún. faktoringszerződéses konstrukcióban kerülhet sor.

A LIKVIDITÁS FENNTARTÁSÁT BIZTOSÍTÓ KÖLCSÖNÖK – Ebbe a körbe a vállalkozás rövidtávú

fizetőképességét biztosító kölcsönügyleteket soroljuk, mint amilyen a korábban már bemutatott

258

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

közraktári hitelkonstrukció. Őstermelők esetén kiemelést érdemel még a Széchenyi Őstermelői

Hitelkártya is, amely kisebb összegű és rövid lejáratú likviditás-fenntartási hitelek felvételére ad

lehetőséget egyszerűsített hitelbírálati rendszerben.

FEJLESZTÉSI CÉLÚ AGRÁRHITELEK – Az agrárfejlesztési célú hitelek valamilyen agrárüzemi

beruházás megvalósításához nyújtanak segítséget 2014-ig az Új Magyarország Agrárfejlesztési

Hitelprogram, jelenleg pedig a Növekedési Hitelprogram, valamint a Széchenyi Beruházási

Hitelprogram keretében. Ez utóbbiak már nem agrárgazdaságra specializált támogatási programok,

de mezőgazdasági jellegű pályázatokat is befogadnak. Támogatják az agrárium versenyképességének

fokozását, a fejlesztéseket, minőségi termékek előállítását, a környezetvédelmet és a

hatékony, költségtakarékos módszerek bevezetését.

A hitelfelvevők köre igen széles körű: őstermelők, 40 évesnél fiatalabb, kezdő, illetve önállósuló

mezőgazdasági termelők, illetve mikro-, kis és középvállalkozásnak minősülő mezőgazdasági

társaságok is lehetnek.

Foglalkoztatotta

k száma

Éves nettó

árbevétel

MIKROVÁLLALKOZÁS KISVÁLLALKOZÁS KÖZÉPVÁLLALKOZÁS

10 főnél kevesebb 50 főnél kevesebb 250 főnél kevesebb

legfeljebb 2 millió euró

legfeljebb 10 millió

euró

legfeljebb 50 millió

euró

Ha egy vállalkozás két egymást követő évben éves szinten túllépi az előzőekben meghatározott

foglalkoztatotti létszámot vagy árbevételi szintet, elveszíti a KKV-minősítését.

A hitelprogramokból finanszírozható agrárfejlesztési beruházások:

a) mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházás a

minőségfejlesztés, a higiéniai körülmények vagy az állatjólét színvonalának javítása érdekében;

b) fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének segítése mezőgazdasági üzemalapítási

támogatás, illetve a mezőgazdasági üzem korszerűsítésére irányuló támogatás részeként;

c) projekt kiegészítő hitel a pályázatokon elnyerhető támogatások kiegészítő finanszírozására (az

ún. önrész biztosítására) például kertészeti gépek és technológiai berendezések beszerzéséhez,

állattartó telepek korszerűsítéséhez, az öntözés és melioráció fejlesztéséhez nyújtandó

támogatásokhoz;

d) agrárforrás hitel a verseny- és növekedésre képes vállalkozások tőkehelyzetét erősítő

infrastruktúra- és technológiafejlesztésre.

FORGÓESZKÖZ-FINANSZÍROZÁSI HITELEK – Az Agrár Forgóeszköz Hitelprogram 2020 a

mezőgazdasági termelés közvetlen fenntartására irányuló beszerzésekhez nyújt kedvezményes

forráslehetőséget, ezen belül is elsősorban az állattenyésztés (baromfi-, nyúl- és sertéságazgat,

halgazdálkodás), szarvasmarha tej- és húshasznosítás, valamint egyes kertészeti ágazatok

versenyképességének javítására, jó minőségű termékek előállítására.

A forgóeszköz-hitelek általában három éves futamidejűek, és nem használhatóak fel beruházás

finanszírozására, illetőleg meglévő hitelek kiváltására. A hitel összege minimum 1 millió forint és

maximum 50 millió forint a mezőgazdasági termelők és halgazdálkodók esetében, míg termeltetők

(integrátorok) részére maximum 500 millió forint lehet. Igénybe vehetik őstermelők, egyéni

vállalkozók, gazdasági társaságok és szövetkezetek.

259

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

5. MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA ÉS ÉRTÉKESÍTÉSÉRE

IRÁNYULÓ SZERZŐDÉSEK

MEZŐGAZDASÁGI TERMELTETÉSI ÉS INTEGRÁTORSZERZŐDÉSEK – Az ilyen tartalmú

szerződéseket leggyakrabban termelési rendszereket üzemeltető, illetve további bejegyzett

integrátor szervezetek köthetnek.

Az ún. rendszer-szerződések a termelési rendszert kidolgozó és a rendszert befogadó gazdaságok

között jönnek létre, és arra irányulnak, hogy a rendszergazda által pontosan meghatározott

termelési-technológiai előírásokat a befogadó gazdaság adaptálja. Az elemek közé kell sorolni a

rendszergazda által kiválasztott hibridek (növényi magvak) felhasználását, annak meghatározott

terülten történő elvetését, a kikelt növényeknek a termelési folyamatot ellenőrző szakember

utasításainak, szaktanácsainak megfelelő módon történő megművelését, betakarítását és tárolását. A

szerződés irányulhat további mellékszolgáltatásokra is, például a rendszergazda a megtermelt

terményeket saját értékesítési csatornáin keresztül eladja, illetőleg a termelési folyamathoz

szükséges munkagépeket az adaptáló gazdaság részére beszerezheti vagy bérbe adhatja.

A termeltetési szerződések speciális finanszírozásúak. A rendszergazda által nyújtott vetőmag,

növényvédőszer költségeit általában meghitelezi a termelő részére, majd a betakarítást, illetve a

terményértékesítést követően elszámolnak egymással.

Hazánkban a két legjelentősebb termelési rendszert a Bábolna székhelyű IKR Zrt. (Iparszerű

Kukoricatermesztési Rendszer), valamint a nádudvari KITE Zrt. (Kukorica és Iparinövény

Termelési Együttműködés) üzemelteti. Mindkét termelési rendszer az 1970-es években jött létre, és

azóta is működnek. Alapvetően kukoricára dolgozták ki a technológiát (know-how-t), de egyéb ipari

növényekre (napraforgó, repce, cukorrépa) is alkalmazhatóak.

Az integrátor (ún. üzemkiegészítő) szervezetek nem feltétlenül tulajdonosai egy speciális (gyakran

üzleti titkot képező) komplex technológiai folyamatnak. E nélkül is végezhetnek azonban termelői

összefogáson alapuló tevékenységet.

Ilyen szervezetnek minősülnek különösen

- a beszerző-értékesítő szövetkezetek,

- a termelői csoportok; valamint

- a zöldség-gyümölcs termelő-értékesítő szervezetek.

Amennyiben a gazdálkodó tagja egy ilyen integrátor szervezetnek, a tagsági jogviszony keretében

megállapodhatnak abban, hogy a gazda által saját üzemében termelt termények, állatok

meghatározott hányadát továbbfeldolgozás vagy értékesítés céljából az integrátor szervezetnek

átadja. Az ilyen tartalmú megállapodásoknak az a sajátossága, hogy mindig tagsági jogviszony

keretében, ahhoz kapcsoltan jön létre, ezért nem minősíthető mezőgazdasági termékértékesítési

szerződésnek.

Az integrátor és az integrált által kötött szerződések alapján

1. az integrátor az integrált gazda termelőtevékenységét segíti,

2. a szerződéses partner (az integrált) termeléséhez szükséges forgóeszközöket a saját vagy a saját

nevében felvett pénzintézeti forrásokból részben vagy egészben megfinanszírozza, azaz hitelt

nyújt, vagy halasztott fizetési konstrukcióban állapodik meg partnereivel;

3. az integrált megfinanszírozott termelésének eredményét képező terméket feldolgozás vagy

továbbértékesítés céljából felvásárolja, kivéve, ha a szerződésben a felek arról előre másképpen

állapodnak meg;

4. a szerződéses partner igénye szerint technológiai és adminisztratív jellegű szolgáltatást teljesít,

5. az igénybe vett agrártámogatásokat és kedvezményeket az integráltnak továbbadja, illetve az

elszámolás során azokat érvényesíti.

260

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

Természetesen nem szükséges az, hogy a fentiek közül az integrátor mindegyik kötelezettséget

vállalja.

MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉSEK – A gyakorlatban a mezőgazdasági

termények termelő által történő értékesítésére irányuló három szerződéstípust különíthetünk el,

amelyeket azonban a jog és a köznyelv eltérő elnevezéssel illet.

a) Betakarítás utáni felvásárlási szerződésről akkor beszélünk, ha a gazdálkodó a már

megtermelt, raktárban lévő, azonnal elszállítható magatermelte terményét kívánja jellemzően egy

terménykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás irányába értékesíteni. Az ilyen, ún. spotpiaci

szerződésre a Ptk. adásvételre vonatkozó általános szabályai az irányadók. A mezőgazdasági

termékek ellenértékének kifizetésére ugyanis az áru átvételétől számított harminc napon belül sort

kell keríteni, amennyiben a helyesen kiállított számla a felvásárló részére az átvételt követő tizenöt

napon belül átadásra kerül. Ha a termelő a számlát ennél később bocsátja a vevő rendelkezésére, a

vételárat a számla kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell kifizetni. Ha pedig e határidőn

belül a kifizetésre mégsem kerülne sor, a felvásárló köteles a további napokra a jegybanki

alapkamat kétszeresével számolt késedelmi kamatot is fizetni. E szabályoktól eltérni kizárólag az

adott ágazatban elismert szakmaközi szervezet (terméktanács) által elfogadott szabványszerződésen

alapuló szerződéskötés esetén lehet.

b) Betakarítás előtt kötött felvásárlási szerződésről van szó, ha a gazdálkodó saját előállítású

terményére úgy akar szerződést kötni egy felvásárlóval, hogy az előállítás még el sem kezdődött,

vagy csak folyamatban van, így a teljesítésre egy későbbi időpontban kerül sor.

c) Termeltetési szerződésről beszélünk, ha a felvásárlást végző kereskedelmi vállalkozás a

gazdálkodó számára még a termelési ciklus elején ún. teljesítést elősegítő szolgáltatást is nyújt, így

például a vetőmagot vagy a növényvédőszert a termeltető adja, és ezzel együtt bizonyos utasításokat

is közölhet ezek felhasználására. Szolgáltatásaival a termeltető tehermentesíti a gazdálkodót a

termelés megkezdésekor, hiszen a nyújtott alapanyagok ellenértékének kiegyenlítésére csak később,

a termények értékesítésekor kerül sor, beszámítás formájában.

Eladónak, azaz mezőgazdasági termelőnek minősül az ilyen szerződések esetében az a személy,

aki az általa használt földterületen a szerződés tárgyát képező mezőgazdasági terményt saját

nevében és saját kockázatára termeli meg.

Bár a Ptk. nem teszi kötelezővé, a saját előállítású termény adásvételére kötött szerződéseket – a

mindkét fél részéről bekövetkező azonnali teljesítés esetét kivéve – ajánlott írásban megkötni.

Tanúkra vagy ügyvédi ellenjegyzésre nincs szükség, de bármelyik hitelesítési elem alkalmazása –

egy esetleges későbbi jogvita során – a bizonyításban előnyt jelenthet.

A feleknek meg kell állapodniuk az eladásra felkínált, saját előállítású termény fajtájában és

mennyiségében, az ár meghatározásának módjában, valamint a teljesítés helyében és

idejében.

a) A szerződés teljesítésének helye általában a termelő telephelye, ettől azonban a felek közös

megállapodással eltérhetnek.

b) A szerződés teljesítésének ideje a mezőgazdasági termelés sajátosságai miatt általában

időintervallumban (pl. július 15. és augusztus 15. között) vagy határnappal kerül

meghatározása. Ezen időintervallumon belül a termelő bármikor szerződésszerűen teljesíthet, de

köteles a megrendelőt a teljesítés tényleges időpontjáról legalább három nappal előbb

értesíteni, hogy a megrendelő felkészülhessen a termény fogadására. A termelő akár a

teljesítési határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a teljesítés megkezdéséről a

megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosítása érdekében előzetesen értesíteni.

c) A minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás

rendjét meghatározhatják mindkét fél által ismert szabványra vagy szokványra utalással, illetve

szabatos leírással is. A megrendelő a terményt köteles átvizsgálni, mert az átvétel után

kifogással csak kivételesen (pl. rejtett hiba esetén) élhet.

261

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

d) A megrendelő köteles az átvétellel egyidejűleg (vagy a szerződésben kikötött határidőig) a

termény, illetve állat ellenértékét megfizetni. A felek az ellenszolgáltatásban összegszerűen,

vagy az ár utólagos megállapítására alkalmas más módon (pl. adott időpontban érvényes

tőzsdei átlagár) is megállapodhatnak. Az árat mindig egyértelműen kell meghatározni a

szerződésben.

e) Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség határidőre történő teljesítése előreláthatóan

akadályba ütközik, erről a felek szintén kötelesek egymást értesíteni.

A mezőgazdasági termelővel mint eladóval betakarítás előtt, saját termelésű mezőgazdasági

termény értékesítésére kötött adásvételi szerződésnek az alábbi elemeket kötelezően tartalmaznia

kell:

a) az eladó nyilatkozatát arról, hogy a szerződés teljesítését szolgáló mezőgazdasági terményt

mezőgazdasági termelőként saját nevében és saját kockázatára termeli,

b) a terményminőség meghatározásának, valamint a teljesítési és a minőségi vita rendezésének

módját,

c) egyedi azonosításra alkalmas módon (pl. településnév, helyrajzi szám) azon mezőgazdasági

földterületek megjelölését, amelyen megtermelt terménnyel az eladó a szerződésben foglaltakat

teljesíti,

d) előre rögzített mennyiségű termény értékesítésének vállalása esetén az eladó nyilatkozatát arról,

hogy mekkora a megjelölt területeken hektáronként megtermelhető szokásos

terménymennyiség,

e) a szerződés teljesítését akadályozó, a termelő ellenőrzési körén kívül eső ok (pl. vis maior

káresemény) vevő részére történő bejelentésének és igazolásának részletes feltételeit.

A felek az adásvétel tárgyát képező termény mennyiségét meghatározhatják a mezőgazdasági

termék sajátosságának megfelelő mértékegységben (kg, tonna), vagy adott terület teljes termésében

(hektárban), illetőleg meghatározott állat(állomány) teljes hozamában vagy ezek valamely

hányadrészében is.

A termelő számára a legkézenfekvőbb megoldást az jelentené, ha az általa használt termelési

erőforrás (jellemzően a földterület) adott évi hozamára szerződne, külön mennyiségi kikötés nélkül.

A felvásárlók azonban ragaszkodnak a mennyiségi meghatározáshoz, hiszen jellemzően nem ők

lesznek a végső felhasználók, vagyis a megállapodásban rögzített mennyiségű terményt határidős

szerződések formájában, jellemzően már annak betakarítása előtt továbbértékesítik.

A mennyiségi meghatározás azonban a termelő számára jelentős kockázatot jelent, ezért ezen a

ponton egy háromlépcsős korlátot épített ki a jogalkotó a gazdák kiszolgáltatottságának

mérséklésére.

a) Mivel a betakarítás előtt kötött szerződések esetében a pontos hozam nagysága még nem ismert,

a termelő szerződésszerűen teljesít akkor is, ha a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz

százalékkal kevesebbet teljesít. Ehhez a termelő részéről semmiféle káreseményről szóló igazolás

beszerzésére nincs szükség. A felvásárló a ténylegesen átadott termény ellenértékét köteles

megfizetni, a különbözetet azonban nem követelheti.

Fontos azonban kiemelni, hogy ez a jogosultság – a felek ezirányú kölcsönös megállapodása

hiányában – a terménytöbbletre már nem érvényesül, azaz a tervezettnél nagyobb hozam esetén a

felvásárló a többletet nem köteles átvenni, azt visszautasíthatja. Ha azonban elfogadja, arányosan

növelt ellenértéket köteles fizetni érte.

b) A gyakorlatban az adott területről betakarítható termésmennyiség „szokásos mértéktől” való

eltérése, hullámzása – jelentősebb vis maior károk bekövetkezte nélkül is – meghaladja a tíz

százalékot. Ezért a gazdálkodónak nyilatkoznia kell a szerződésben a teljesítés alapjául szolgáló

terület(ek) szokásos hozamáról, és arról, hogy ehhez képest mekkora mennyiségű termény

értékesítésére vállal kötelezettséget. Ha a termelő „túlvállalja magát”, de ún. vis maior, azaz rajta

kívülálló okból (pl. kedvezőtlen időjárási esemény) bekövetkezett kárt nem tud szabályszerűen

262

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

igazolni, a felvásárló az elmaradt hozam miatt kártérítést, illetve a terménykülönbözet utólagos

teljesítését követelheti a termelőtől.

c) Végül előfordulhat olyan eset is, amikor a felek a szerződött mennyiséget egy ténylegesen

teljesíthető szintben állapítják meg ugyan, de igazoltan bekövetkezett vis maior káresemény miatt a

termelő azt mégsem tudja teljesíteni. Ilyenkor az eladó részben vagy egészben mentesül a

szerződésben rögzített mennyiségű mezőgazdasági termény értékesítésének kötelezettsége alól, és

kártérítéssel sem tartozik a vevő irányába.

ÉRZÉKENY ÁGAZATOK FELVÁSÁRLÁSI SZERZŐDÉSEI – Az ágazati piacszabályozás területén a

nyerstej és a friss meggy mellett az almatermelés is külön elbírás alá került. A friss meggy mellett

az ipari alma piacán is kedvezőtlen folyamatok voltak tapasztalhatóak az elmúlt években,

elsősorban a termelői oldal felvásárlóknak való kiszolgáltatottsága szempontjából. Emiatt indokolttá

vált szigorítani a szerződéskötési előírásokat, és kötelezni az érintetteket a felvásárlási

szerződéseknek még a szállítás megkezdése előtti, kötelező írásba foglalására.

Az érzékeny ágazatokban a feldolgozóüzemeknek termelőpartnereik számára jó előre felvásárlási

ajánlatot kell tenniük a kiszámítható üzleti kapcsolatok erősítése érdekében. A szerződéseknek

kötelezően tartalmaznia kell a beszállított termékekért fizetendő árat, amelynek megállapítása

történhet előre rögzített fix formában vagy árképlet alkalmazásával. Ez utóbbi esetben a konkrét

felvásárlási ár kiszámításhoz a szerződésben meg kell határozni a figyelembe veendő „árképző

tényezőket”, így különösen a szállított áru mennyiségére és minőségére, valamint az árualap

összetételére vonatkozó mutatókat, amelyek közvetlenül, ugyanakkor tervezhetően befolyásolják a

felvásárlási ár nagyságát.

A felvásárlási szerződésben kötelezően rögzíteni kell továbbá

- szállítandó termékek mennyiségére és minőségére tett vállalásokat,

- a beszállítások időbeli ütemezését,

- a szerződés időtartamát és a felmondási jog gyakorlásának feltételeit,

- a felvásárlási ár kifizetésének időbeli ütemezését és módját,

- a mezőgazdasági termékek átvételére és szállítására vonatkozó rendelkezéseket, valamint

- a vis maior esetén alkalmazandó szabályokat.

A feldolgozó által az adott évben feldolgozandó gyümölcs legalább 60 százalékának felvásárlására

irányuló felvásárlási szerződésnek friss meggy esetében az adott év május 15. napjáig, alma

esetében az adott év augusztus 1. napjáig kell hatályba lépnie. Ezzel elérhető az „alkuidőszak

széthúzása”, vagyis a termelőknek kellő idejük lesz mérlegelni a lehetőségeiket.

A fenti tartalmú szerződések megkötésére vonatkozó kötelezettség betartását a NÉBIH ellenőrzi, és

ha kötelezettségszegést állapít meg, jogosult ágazatfelügyeleti bírság kiszabására, amelynek

legmagasabb összege elérheti az 50 millió forintot.

A termelésbiztonság érdekében fontos lenne az is, ha évenkénti szerződéskötések helyett inkább a

hosszútávú termeltetési szerződések, illetve az 5-10 éves időtartamra kötött keretszerződések

válnának általánossá. Ezeket a hosszabb időtartamra szóló formákat a törvény ugyan nem teszi

kötelezővé, de az ágazati érdekképviseleti és szakmaközi szervezetek ilyen tartalmú

mintaszerződések kidolgozásával jelentősen hozzájárulhatnak a piaci helyzet normalizálódásához.

6. INTERVENCIÓS FELVÁSÁRLÁSI SZERZŐDÉS

Az intervenciós ár egyes termékpálya-szabályozásokban olyan előre meghirdetett árat jelent,

amelyen az intervenciós időszak alatt a minőségi és mennyiségi feltételeknek megfelelő termék

felajánlható intervenciós (állami) felvásárlásra.

Az intervenciós ár 2008-tól a referenciaárból származtatott árat jelent. Ez azt jelenti, hogy a

várható áringadozások centrumát jelölő referenciaár uniós rendeletben előre meghatározott

%-a lesz az intervenciós ár nagysága. Az egyes ágazatokban ez a következő táblázatban rögzített

módon alakul.

263

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A REFERENCIAÁR ÉS AZ INTERVENCIÓS ÁR VISZONYA

Megnevezés Referenciaár Intervenciós ár

(a refrenciaár %-ában)

gabonaágazat 101,31 euró/tonna 100%

hántolatlan rizs 150 euró/tonna 2009-től nem állapítják meg

fehér cukor 404,4 euró/tonna 2010-től nem állapítják meg

vaj 246,39euró/100kg 90%

sovány tejpor 169,8 euró/100 kg 100%

marha- és borjúhús 2224 euró/tonna EK Bizottság egyedi döntése alapján

sertéshús 1509,39euró/tonna 2009-től nem lehetséges intervenció

Megjegyezzük, hogy a marha- és borjúhúságazatban a referenciaár a szabványos minőségű

hasított féltestre vonatkozik, az intervenciós árat pedig a Bizottság az állami felvásárlást elrendelő

pályázatokban egyedileg állapítja meg a referenciaár %-ában, ha a piaci átlagár nem éri el

tonnánként az 1560 eurót.

Az intervenciós felvásárlási ár csak meghatározott mennyiségig, az ún. intervenciós kvóta

mértékéig egyezik meg az intervenciós árral.

Az intervenciós kvóta

- közönséges búza esetén 3 millió tonna,

- vaj esetén 50.000 tonna,

- sovány tejpor esetén 109.000 tonna.

Fenti mennyiségi korlátok az Unió teljes területéről felvásárolt termékekre vonatkoznak. Azon a

napon, amikor a tagállamok intervenciós hivatalainak a felajánlott mennyiségre vonatkozó napi

jelentéseit összesítve elérik az intervenciós kvóta felső határát, a Bizottság az intervenciós

felvásárlást felfüggeszti. Ha az utolsó napon felajánlott mennyiség részben már meghaladja az

intervenciós kvóta nagyságát, az utolsó napi felajánlásokra ún. elosztási együtthatót állapít meg.

Ennek lényege, hogy a felajánlott mennyiséggel arányosan csökkenti az egyes felajánlóktól

még átvehető mennyiség nagyságát. Ez az arányos csökkentés azonban csak annak a napnak a

felajánlásaira vonatkozik, melyekkel együtt elérték az intervenciós kvóta felső határát!

Az e feletti mennyiségre – ha még további felajánlás érkezne, és a piaci helyzet ezt indokolja – már

csak csökkentett felvásárlási áron és korlátozott mennyiségben kerülhet sor, az Európai

Bizottság által külön kiírt pályázat alapján, melynek részletes feltételeit a Bizottság egyedileg

állapítja meg.

GABONAINTERVENCIÓ – Az állami felvásárlásnak a gabona termékpályán van a legnagyobb

jelentősége. A MÁK mint intervenciós hivatal a következő feltételeket támasztja gabona

intervenciója esetén.

(1) Származási feltétel – Intervencióra kizárólag az Európai Unió területén lévő, regisztrált

agrárüzemben megtermelt gabona ajánlható fel. A magyar intervenciós hivatal értelemszerűen a

Magyarországon termett gabona állami felvásárlásáról köteles gondoskodni.

(2) Időbeli feltétel – Annak megakadályozása érdekében, hogy maga az intervenciós rendszer

önálló felvevőpiaccá váljon, csak az év bizonyos időszakaiban lehet állami intervenciót nyitni.

A gabonaágazatban hazánk területén intervenciós felvásárlás csak a november 1-jétől május

31-ig tartó intervenciós időszakban lehetséges.

(3) Mennyiségi feltétel – Az intervenciós eljárás lefolytatásának egyszerűsítése érdekében

minimális mennyiséget határoznak meg, amely alatt az intervenciós hivatal nem köteles

elfogadni az ajánlatot. Az EU területén betakarított, legalább 160 tonna azonos minőségű

árutétel gabona birtokosa jogosult felajánlani az árut a MÁK-nak.

(4) Minőségi feltétel – Felhasználásra vagy tárolásra nem alkalmas minőségű gabonaféléket nem

szabad befogadni intervencióra.

264

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

Fontos változás, hogy a gabonaágazaton belül a búza, durumbúza, kukorica, árpa, cirok és

hántolatlan rizs intervenciós felvásárlásának rendszerét az elmúlt években fokozatosan

szigorították. A 2008/2009. gazdasági évben az intervencióra felvásárolható kukoricamennyiség

felső határa még 700.000 tonna volt, a 2009/2010. gazdasági évtől kezdődően viszont teljesen

megszűnt. Ugyancsak megszűnt 2009. november 1-jétől a durumbúza és a hántolatlan rizs

intervenciója. 2010. november 1-jétől pedig megszűnt az árpa és a cirok intervenciója is.

A gabonaágazaton belül tehát a rögzített áras intervenciós felvásárlás 2010. november 1-jétől

kizárólag közönséges búzára korlátozódik, legfeljebb 3 millió tonna mértékig (intervenciós

kvóta). Ha ennél nagyobb a felajánlott mennyiség, az EU Bizottság a többletet visszautasítja. Egyéb

gabonafélékre intervenciós áron felvásárlás a 2010/2011-es gazdasági évtől nem lehetséges, de

piaci zavar kialakulása esetén a Bizottság egyedi döntésétől függően elvileg elrendelhető, ún.

pályázatos rendszerben. Ez a felvásárlási mód abban különbözik a rögzített áras intervenciótól,

hogy itt a felajánlók adnak ajánlatot a felvásárlási árra, amelyek közül az EU Bizottsága az adott

időszakban csak a legolcsóbb ajánlatokat vásárolja meg. Ez a felvásárlási mód megnyitható

kukorica, árpa és búza esetében is.

AZ INTERVENCIÓS ÁR KORREKCIÓJA – Az intervencióra felajánlott gabonafélék intervenciós ára

101,31 EUR/tonna. Az intervenciós ár a raktárba szállított áruk nagykereskedelmi, kirakodás előtti

állapotára vonatkozik, az EU egész területén. Az ár nem tartalmazza az Áfá-t vagy a kompenzációs

felárat.

A konkrét esetre megállapított felvásárlási ár azonban gyakran különbözik a meghirdetett 101,31

EUR/tonna ártól. A felvásárláshoz kapcsolódó tényleges ár nagyságát befolyásoló fontosabb

minőségi tényezők közönséges búza esetén a következők.

A) Ha az intervencióra felkínált gabona nedvességtartalma 14%-nál alacsonyabb, árnövekedést, ha

14%-nál magasabb, árcsökkentést alkalmaznak.

B) Árcsökkentést alkalmaznak továbbá, ha

a felkínált búza fajsúlya a 76 kg/hl átlagos fajsúly alatti, de legalább 73 kg/hl;

a tört szemek százalékos aránya meghaladja a 3%-ot, de legfeljebb 5%;

a szem szennyezettségi aránya meghaladja az 5%-ot, de legfeljebb 7%;

az idegenanyag-tartalom aránya meghaladja az 1%-ot, de legfeljebb 3%; illetve

a búza fehérjetartalma 11,5% alatti, de legalább 10,5%.

Amennyiben a felajánlott búza a felsorolt paraméterek szélsőértékei közül bármelyiknek nem

felelne meg, úgy az nem minősül közönséges (euró)búzának, így intervenciós átvételét meg kell

tagadni, a már beszállított ilyen gabonát a felajánlónak saját költségére el kell szállítania.

Mivel a felajánlót terheli az intervenciós raktárba történő beszállítás költsége is, a gazdálkodó ún.

szállítási kompenzációt nem kap, kivéve azt az esetet, ha az árufuvarozással megtett távolság a 100

km-t meghaladja. Ekkor ugyanis a 100 km feletti fuvartávolság költségét az intervenciós hivatal

viseli, a hatályos szabályok szerint tonnánként 15 Ft/km értékben.

Megjegyezzük, hogy 2009/2010-es gazdaság évben még létezett az ún. raktározási

árkompenzáció is, mely alapján az intervenciós időszakon belül minél később ajánlotta fel a

termelő a gabonát, havi 0,46 euró, májusi felajánlás esetén legfeljebb 3,22 euró/tonna felvásárlási

árnövekményt is jóváírtak a felajánlónak. 2010. november 1-jétől azonban ez a lehetőség megszűnt,

hiszen a 3 millió tonnás intervenciós korlát bevezetésétől kezdve felajánlási verseny indul az uniós

gazdák között, így aki időben később pályázik, könnyen kimaradhat az intervencióból.

AZ INTERVENCIÓS FELAJÁNLÁS – Az intervenciós időszakon belül az előírásoknak megfelelő, az

Európai Unió területén betakarított, homogén, per-, teher- és igénymentes gabonát annak

tulajdonosa a MÁK honlapján közzétett ajánlati formanyomtatvány kitöltésével és postai úton

történő benyújtásával felajánlhatja intervencióra. Az ajánlat elfogadásáról a MÁK értesítést küld. A

gazdálkodónak az ajánlat elküldésével egyidejűleg ún. pályázati biztosítékot kell letétbe

265

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

helyeznie, melynek mértéke gabona esetén 20 EUR/tonna. Ezt a biztosítékot a felajánló akkor

kapja vissza, ha az előírt minőségben és vállalt mennyiségben teljesítette a beszállítást.

A beszállított gabonát az uniós minőségi követelmények teljesítésének ellenőrzése céljából

kötelezően bevizsgálják. Ez alapján határozzák meg a konkrét beszállításra vonatozóan az

intervenciós ár végleges összegét. A mintavételeket és a vizsgálatokat csak azok a kijelölt

laboratóriumok végezhetik, amelyek rendelkeznek GAFTA (a Grain and Feed Trade Association

által kiadott) minősítéssel és a MÁK-kal kötött érvényes szerződéssel. A megbízott laboratórium a

legfeljebb 500 tonnánként képzett reprezentatív mintákról laboratóriumi jegyzőkönyvet állít ki.

Abban az esetben, ha a gabonatétel felajánlója vagy a MÁK a minőségi eredményt nem fogadja el,

újabb vizsgálatot kezdeményezhet ellenminta bevizsgáltatásával egy másik minősített

laboratóriumban. A döntő laboratórium által kiállított vizsgálati jegyzőkönyvben szereplő

eredmények a felajánló és a MÁK részére is kötelező érvényűek. A döntő vizsgálat költsége a

vitában vesztes felet terheli. Amennyiben az ajánlat és a felajánlott gabona megfelel a jogszabályi

követelményeknek, a felajánlást a MÁK-nak el kell fogadnia.

A GABONA ÁTVÉTELE – A felajánlott gabona átvétele történhet intervenciós raktárba történő

beszállítással vagy helyben történő átvétel útján.

A) Átvétel beszállítással – A MÁK a felajánlónak ún. beszállítási értesítőt küld ki, melyet a

gazdálkodónak kitöltve 1 hónapon belül vissza kell küldenie. Ezen a nyomtatványon kell

megjelölnie a beszállítás tervezett ütemezését és a helyét, azaz mikor és melyik intervenciós

raktárba kívánja szállítani a gabonát. A felajánlónak a gabonát a megjelölt raktárhoz az általa

biztosított szállítójárművel kell elszállítania. Amennyiben a felajánló a felajánlottnál nagyobb

mennyiségű gabonát szállít, a többletmennyiséget a MÁK elutasítja, annak elszállításáról a

felajánló köteles gondoskodni. Amennyiben a felajánló kisebb mennyiségű gabonát szállít, a

MÁK a teljes felajánlást elutasítja, az annak visszaszállításával kapcsolatos költségek pedig a

felajánlót terhelik.

B) Helyben történő átvétel – A MÁK az elfogadott ajánlatban megjelölt gabonát a felajánláskori

tárolás helyén is átveheti, amennyiben a betárolási raktár maga is intervenciós raktár.

Intervenciós raktár bármely saját tulajdonú vagy bérelt raktár lehet, amely megfelel az

intervenciós gabonaraktárakkal szembeni követelményeknek és amely raktár üzemeltetőjével a

MÁK intervenciós gabona tárolására szerződést kötött. Közraktár is lehet intervenciós raktár,

amennyiben a MÁK-kal kötött szerződés alapján lát el intervenciós raktározási tevékenységet,

így a MÁK a közraktárba letett gabona felajánlását is elfogadhatja.

AZ INTERVENCIÓS FELVÁSÁRLÁS KRITÉRIUMRENDSZERÉNEK FŐBB ELEMEI

GABONA

TEJTERMÉK

TERMÉKKÖR Közönséges (euró)búza Vaj, sovány tejpor

INTERVENCIÓS IDŐSZAK november 1-jétől május 31-ig március 1-jétől szeptember 30-ig

MENNYISÉGI MINIMUM 160 t 20 t

MINŐSÉGI FELTÉTELEK Nedvességre, fajsúlyra, törtszem-,

idegenanyag- és fehérjetartalomra

zsír-, fehérje- és tejszárazanyagtartalomra

INTERVENCIÓS KVÓTA 3 millió tonna vaj esetén 50 ezer t,

tejpor esetén 109 ezer t

PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉK 20 euró/t 50 euró/t

INTERVENCIÓS ÁR 101,31 euró/t vaj esetén 221,7 euró/100kg, tejpor

esetén 169,8 euró/100kg

TEJTERMÉKEK INTERVENCIÓJA – A tej- és tejtermékpályán Magyarországon intervencióra vaj és

sovány tejpor ajánlható fel. A felajánlás pályázat benyújtásával indul, 50 euró/tonna biztosíték

letétbe helyezése mellett.

266

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

Vaj intervenciós felvásárlására kizárólag pasztőrözött tejszínből, az EU területén regisztrált

vállalkozás által előállított vaj esetén kerülhet sor, amennyiben megfelel a fizikai és kémiai

előírásoknak.

A főbb minőségi előírások a következők:

maximális zsírmentes tejszárazanyag-tartalom 2 tömegszázalék;

minimális vajzsírtartalma 82 tömegszázalék,

maximális víztartalma 16 tömegszázalék.

Az intervencióra felajánlható vaj minimális mennyisége 20 tonna. A vajat legalább nettó 25 kg-os

tömbökbe kell csomagolni úgy, hogy a szállítás, a be- és kitárolás egész ideje alatt védve legyen.

Ha a vaj piaci ára az intervenciós ár alá esik, az EK Bizottság március 1. és szeptember 30.

közötti időszakban elrendelheti az intervenciót, mely alapján hazánkban az MÁK megkezdheti a

felvásárlást. A felvásárlás intervenciós áron történik, legfeljebb 50.000 tonna mértékig

(intervenciós kvóta). Ha ennél nagyobb a felajánlott mennyiség, az utolsó napi felajánlásokat

arányosan csökkenti az ún. elosztási együttható megállapításával, majd felfüggeszti az

intervenciót. Az EK Bizottság a további vajmennyiség intervenciójára – amennyiben ez szükséges –

már alacsonyabb átvételi árat állapít meg.

Sovány tejpor intervenciós felvásárlására szintén március 1-je és augusztus 31-e közötti

időszakban kerülhet sor, ha a felajánlott tejpor porlasztásos eljárással,

legfeljebb 1,00%-os zsírtartalommal készült,

fehérjetartalma pedig legalább a zsírmentes szárazanyag-tartalom 34%-a.

A legkisebb, felvásárlásra felajánlható tejpor-mennyiség 20 tonna, 25 kg-os zsákos kiszerelésben.

A felvásárlás intervenciós áron történik, legfeljebb 109.000 tonna mértékig (intervenciós kvóta).

Ha ennél nagyobb a felajánlott mennyiség, a Bizottság a vaj intervenciós felvásárlásánál leírtak

szerint jár el.

7. TÁROLÁSI ÉS KÖZRAKTÁRI SZERZŐDÉS

TÁROLÁSI SZERZŐDÉS – A tárolási szerződés elsősorban a gazdálkodó (vagy integrátor szervezet)

és a felvásároló vállalatok között jön létre előre meghatározott időre, általában egy-két hónapra.

Leginkább akkor jellemző, ha az adásvétel és a termény elszállításának időpontja nem esik egybe.

A tárolási szerződésben a termelő arra vállal kötelezettséget, hogy a megrendelő által megvásárolt

mezőgazdasági terméket a szerződésben meghatározott ideig tárolja és elvégzi azokat a munkákat,

amelyek az áru minőségének megőrzéséhez szükségesek (pl. a gabonát forgatja, a gyümölcsöt hűti).

A vevő pedig arra, hogy a tárolással együtt járó munkáért és a tárolóhelyiség használatáért fizetett

összeget, a tárolási díjat az eladónak megtéríti, valamint az árut a szerződés lejártakor elszállítja.

Amennyiben késedelembe esik, a jogkövetkezményeket vállalnia kell, ideértve az esetleges károk

megtérítését is.

A tárolási szerződés jogi értelemben egy letéti szerződés, mert a szerződés elsődlegesen arra

irányul, hogy a raktározó a termény letevője által rábízott gabonát díjfizetés ellenében megőrizze, és

a szerződés megszűnésekor azt visszaadja.

A raktározási szerződésekben általában rögzítik a felek, hogy a raktározó által rendelkezésre

bocsátott raktár alkalmas legyen gabona tárolására. Ezért a szerződésben érdemes meghatározni a

raktározás pontos körülményeit is. Egy malmi búza tárolására szolgáló gabonaraktárral szemben

például elvárható, hogy a tárolótér beázástól mentes legyen, az áru minőségvizsgálatához és

kezeléséhez (pl. rostálás, forgatás, szellőztetés, gázosítás) szükséges műszaki feltételek adottak

legyenek, az üzemeltető napi 24 órás őrzést biztosítson.

A gabonaraktározási szerződést leggyakrabban rendhagyó letét formájában kötik. A gabona

ugyanis a polgári jog szerint helyettesíthető dolognak minősül, azaz tömegáru, így a felek

megállapodása szerint a raktározó a szerződés lejártakor nem ugyanazt a terményt adja vissza a

letevőnek, hanem ugyanolyan minőségű és mennyiségű áruval kell teljesítenie. Ilyen esetben a

267

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

raktározó a letevő terményét nem különíti el a többi letevő által nála betárolt hasonló minőségű

terménytől. Ez a tárolási mód jóval egyszerűbb, ezáltal olcsóbb megoldás az elkülönített

raktározáshoz képest.

A raktározó a rábízott terményt elsődlegesen őrizni köteles, ugyanakkor mezőgazdasági termény

esetében a szakmai szokások szerinti műveleteket is el kell végeznie, különben annak minősége

romlana. Egyes műveletek elvégzése a raktározó érdekében is állhatnak. Ilyen például a tárolás

megkezdésekor a betárolásra szánt gabona mérlegelése. Ha a raktározó a letevő által állított

súlyadatokat ellenőrzés nélkül elfogadja, úgy megfosztja magát attól a lehetőségétől, hogy utóbb

bizonyítani tudja a beszállított áru tényleges mennyiségét. Ha a raktározó elismervény aláírásával

átveszi a letevőtől a terményt, akkor ugyanannyi mennyiségű terményt kell majd kitárolnia az őrzési

idő lejártakor. A terménytárolási, kezelési körülményekből adódó súlyveszteség, az ún. káló

azonban elszámolható, amelynek szokásos mértéke éven túli raktározás esetében a betárolt

mennyiség 1%-a. Ilyen „beszámítható” súlyhiány keletkezhet a termény nedvességtartalmának

csökkenése, a forgatásból fakadó porlás, illetve rovarkártétel miatt is.

A felek eltérő megállapodása hiányában a tárolási díj a raktározónak utólag jár. Mértékére

nincsenek hatósági előírások, arról a felek „piaci alapon” maguk állapodhatnak meg, de a Ptk.

szerint ingyenes (szívességi) letéti szerződés is köthető. Ha a letevő nem fizeti meg a raktározó

részére a szerződés alapján megállapított díjat és költségeket, a raktározónak törvényen alapuló

zálogjoga keletkezik az őrzött terményen. Ennek lényege, hogy a raktározó a gabonát nem köteles

kiadni a letevőnek, hanem azt visszatarthatja.

A határozott időre kötött tárolási szerződés automatikusan megszűnik, ha a szerződésben

meghatározott időtartam eltelt. A határozatlan idejű szerződés megszüntetéséhez viszont szükséges

a felek közös megegyezése, vagy hogy azt valamelyik fél egyoldalúan megszüntesse (például

felmondással). A terményt a raktározás helyén kell visszaadni a letevőnek, de a felek a

szerződésben ettől eltérően is megállapodhatnak.

KÖZRAKTÁRI SZERZŐDÉS – A közraktározás alapvető sajátosságait az 1996. évi XLVIII. törvény

határozza meg. A közraktár olyan részvénytársaság vagy külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepe

lehet, melyet legalább ötszázmillió forint alaptőkével hoztak létre és e tevékenység folytatását a

Fővárosi Kormányhivatal Kereskedelmi Főosztálya a társaság számára engedélyezte. Ha a

Fővárosi Kormányhivatal, illetőleg a közraktári jegyek, mint értékpapírok forgalmazása körében a

Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi felügyeleti szerve egy vizsgálat eredményeként

jogsértést állapít meg a közraktár működtetése körében, annak súlyától függően

a) kötelezheti a közraktárat a jogsértő magatartás abbahagyására;

b) felfüggesztheti a közraktár tevékenységét;

c) visszavonhatja a közraktári engedélyt;

d) a közraktárat ötvenezer forinttól ötvenmillió forintig terjedő bírsággal sújthatja.

A közraktárba bármilyen tárolásra alkalmas áru elhelyezhető, így közraktári szerződés

mezőgazdasági terményre is köthető. A szerződés alanyai: a közraktár, valamint az áru

tulajdonosa (letevője). A szerződés alapján a közraktár köteles a nála letett árut időlegesen

megőrizni és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles a közraktári díjat megfizetni

és az árut a szerződés lejártakor elszállítani. Közraktári szerződés érvényesen csak írásban köthető,

mindig határozott időtartamra, de legfeljebb egy évre.

A szerződésben meg kell állapodni

- a letett áru értékéről;

- a tárolás körülményeiről és módjáról; valamint

- a díjazás mértékéről.

A közraktár és a letevő szerződéskötéskor az áru minőségére nézve megállapodik, hogy a közraktár

által történő átvétel időpontjában az áru milyen értéket képvisel. A felek megállapodhatnak abban

268

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

is, hogy az áru értékét szakértő állapítsa meg. Ez azért lényeges, mert az így megállapított érték az

alapja az esetleges zálogjogi vagy kártérítési igénynek.

A letevő a közraktári szerződés szerint köteles megfizetni a közraktárnak a raktározási időre

felszámított közraktári díjat. A közraktár szolgáltatási díj fizetése ellenében vállalhatja az áru

általános kezelésén felül az áru közraktárba történő fuvarozását, értékbecslését stb. A meg nem

fizetett díj biztosítékául a közraktárat az árura zálogjog illeti meg.

A közraktárban történő tárolás megvalósulhat

- a többi árutól elkülönítetten, vagy

- azonos fajú helyettesíthető áruval összekeverve.

Az első esetben a közraktárnak a közraktári jegy alapján a letevő által letett árut kell kiadni, a

második esetben viszont a közraktári jegyen megjelölt minőségnek és mennyiségnek megfelelő áru

(pl. 5 tonna étkezési minőségű búza) kiadása kérhető.

A közraktár a nála elhelyezett árut a szerződésben meghatározott módon köteles megóvni a

mennyiségi és minőségi változásoktól. A közraktár felel azért a kárért, amely a közraktározásra

elhelyezett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig a teljes vagy részleges elveszésből,

megsemmisülésből, megromlásból vagy megsérülésből keletkezik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a

kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok (vis maior) okozta.

A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő ténylegesen tulajdonosa-e az árunak, és nem felel

azért sem, hogy a letevő azonos-e azzal a személlyel, akit a közraktári jegy letevőként megjelöl. Ha

azonban a közraktárnak hitelt érdemlő módon tudomására jut, hogy az áru bűncselekményből

származik, köteles erről az illetékes hatóságot értesíteni.

A közraktári jegy olyan értékpapír, mely egymástól elválasztható két részből, az árujegyből

(cedule) és a zálogjegyből (warrant) áll. A közraktári jegy egésze vagy bármely részének

átruházása forgatás útján történhet. A forgatás a közraktári jegy (árujegy vagy zálogjegy)

átruházása a jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal és az átruházó aláírásával. Az átruházót

forgatónak, a közraktári jegyet (árujegyet, zálogjegyet) megszerzőt forgatmányosnak hívjuk.

A közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával kölcsönt vehet fel. A zálogjegy az azon

szereplő összeg iránti pénzkövetelést testesít meg, és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít

birtokosának a közraktárban elhelyezett árun.

Közraktárjegy által igazolt árufedezeten alapuló, egy éven belüli lejáratú kölcsön akkor jelent jó

megoldást, ha likviditási célból pénzeszközre van szüksége a vállalkozásnak, de nem kedvezőek a

piaci árak, és emiatt nem szeretné a terményeit idő előtt értékesíteni. A közraktárba helyezett

termék mint fedezet mellett a vállalkozás pénzkölcsönhöz jut, így megvárhatja, hogy a piaci árak

emelkedésével magasabb bevételre tud szert tenni. A kölcsönhöz jutás a közraktárjegy birtokában

egyszerű eljárás, hiszen a raktározott árukészleten felül nem szükséges más biztosíték nyújtása.

A közraktárjegy fedezetű kölcsönügyletek két típusát különítjük el

A) HÁROMSZEREPLŐS KÖLCSÖNÜGYLET – Az áru tulajdonosa (a gazdálkodó) röviddel a gabona

betakarítása után szerződést köt egy közraktárral. A közraktár a gabona átvételekor a gazdálkodó

számára kibocsátja a két részből álló közraktári jegyet. Mivel a gazdálkodónak pénzre van

szüksége, de gabonáját az adott piaci áron eladni nem szeretné (azaz a gabona árának későbbi

emelkedésére spekulál), közvetlenül a közraktárral kölcsönszerződést is köt. A közraktár a nála

letett áru értéke kétharmadának erejéig kölcsönt nyújthat a közraktári jegy birtokosa részére. A

kölcsön biztosítására ebben az esetben a gazdálkodó a zálogjegyet a közraktárra forgatja (azaz a

közraktárnak átadja), míg az árujegy a gazdálkodónál marad. Mindkét jegyre feljegyzik a

kölcsönügylet adatait (közraktár neve, kölcsönzött összeg, lejárati idő).

Amikor a gabona ára felemelkedik, a gazdálkodó a gabonát egy felvásárlónak értékesíteni szeretné.

Ebben az esetben az árujegyet a felvásárlóra kell forgatnia (azaz a felvásárlónak átadnia). A

felvásárló a gabona vételárából levonja a közraktár által kölcsönzött összeget és kamatait (ami az

269

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

árujegyen is olvasható), és a fennmaradó összeget az árujegyért cserébe ellenértékként átadja a

gazdálkodónak. Ezt követően a felvásárló felkeresi a közraktárat, hogy átvegye a gabonát. A

közraktár akkor köteles a gabonát kiadni, ha a felvásárló átadja az árujegyet, valamint a

zálogjegyen szereplő kölcsönösszeget és kamatait a közraktár részére letétbe helyezte. Fontos

tehát kiemelni, hogy az árujegy önmagában véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel

csökkentett értékkel rendelkezik.

B) NÉGYSZEREPLŐS KÖLCSÖNÜGYLET – Ez annyiban különbözik az előző esettől, hogy a kölcsönt

nem a közraktár nyújtja, hanem egy negyedik szereplő, jellemzően egy hitelintézet (bank). Ebben

az esetben a gazdálkodó a közraktártól kapott zálogjegyét a kölcsönt nyújtó bankra forgatja.

A hitelintézet nevét, a kölcsön összegét és lejárati idejét ilyenkor is ráírják az árujegyre. Amikor a

gabona ára felemelkedik, a gazdálkodó az árujegyet a felvásárlóra forgatja. A felvásárló ezután

felkeresheti a hitelintézetet, ahol a kölcsönt és kamatait a visszatartott vételárrészből kiegyenlíti, és

cserébe megkapja a zálogjegyet is, vagy a kölcsönösszeget a hitelintézet számára a közraktáránál

letétbe helyezi.

A közraktár a nála elhelyezett árut annak köteles kiszolgáltatni, aki

a) az árujegyet és a zálogjegyet a részére visszaadja, vagy

b) az árujegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét pedig a közraktárnál

letétbe helyezi.

A közraktár ez utóbbi esetben (négyszereplős ügylet) a letett összeget köteles elkülönített számlán

kezelni, s az általa ismert utolsó zálogjegybirtokost két napon belül a pénzösszeg letétbe helyezésről

értesíteni. Ha a zálogjegybirtokos a zálogjegyet már továbbforgatta, az további két napon belül

köteles forgatmányosát tájékoztatni a közraktár értesítéséről. Ha a kölcsönt a közraktár nyújtotta

(háromszereplős ügylet), a zálogjegybirtokos a közraktár. Ebben az esetben az árujegy visszaadója

(a felvásárló) az árut úgy kapja meg, ha kifizeti a közraktár felé fennálló teljes tartozás összegét.

Ha a közraktári jegy lejáratát követő három napon belül a zálogjegyen szereplő összeget a zálogjegy

birtokosának nem fizetik ki, követelheti a közraktárnál elhelyezett áru értékesítését és a vételárból

történő kielégítését.

270

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

3. FEJEZET – A BESZÁLLÍTÓI SZERZŐDÉSEK

A mezőgazdasági termelők beszállítói- és jövedelembiztonságát, más piaci szereplőkkel szembeni

alkupozíciójuk növelését feltétlenül szükséges előmozdítani. Az alkupozíciók egyenlőtlenségének

vizsgálata körében a kérdés az, hogy a beszállítókkal kötött szerződés feltételei tisztességesek,

igazságosak és ésszerűek-e, illetve az, hogy az erősebb fél a gyengébb félre nyomást gyakorolt,

vagy helyzetét kihasználta-e. Az alkupozíciók egyenlőtlensége mindenképpen relatív fogalom.

Nagyon ritka egy szerződéskötés során, hogy a felek alkupozíciója egyensúlyban van. Kínálati

piacon a beszállító ténylegesen nem rendelkezik alkupozícióval: vagy elfogadja a vevő fél által

ajánlott feltételeket, vagy nem szerződik. Éppen emiatt a kiszolgáltatott pozíció miatt szükségesek a

polgári jog főképpen kártérítési igények érvényesítését szolgáló szabályozásán kívül közigazgatási

jogi szabályok alkalmazására is, melyek esetében a jellemző szankció a bírságolás.

1. A TERMELŐI ALKUPOZÍCIÓ VÉDELMÉNEK JOGI ESZKÖZEI

TISZTESSÉGTELEN SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK – Az üzleti tisztesség a gazdasági élet szereplőinek

körében jól körülírható elvárásokat fejez ki. Amennyiben egy kereskedő vagy felvásárló az üzleti

tisztesség elveit megsértve hajlandó csak a termelővel szerződést kötni, magatartása jogellenes. Az

ügy elbírálása a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

a) Ha a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik egy tisztességtelennek minősülő szerződési

feltétel miatt, akkor a bíróság a szerződés semmisségét fogja megállapítani, azaz úgy kell

tekinteni, mintha meg sem kötötték volna. Ilyen esetekben nehezen képzelhető el olyan

módosított szerződési tartalom, ami mellett a szerződést a felek megkötötték volna.

b) Ha viszont a tisztességtelen szerződési kikötés egyébként nem teszi a szerződést jóerkölcsbe

ütközővé, de a szerződés valamely konkrét kikötése tisztességtelen, akkor az adott

tisztességtelen kikötés a bíróságon külön megtámadható. Ekkor az egész szerződés nem lesz

semmis, a bíróság csak az adott kikötést teszi érvénytelenné, de nem az egész szerződést.

A következőkben a beszállítók és kereskedelmi láncok közötti szerződési gyakorlatból kiindulva a

szerződési feltétekre vonatkozó főbb tisztességtelenségi eseteket mutatjuk be. Ez alapján

különbséget lehet tenni a beszállítókkal kötött szerződésekben megjelenő tisztességtelen kikötések

alapvető formái között, melyek a következők:

- az ár és érték aránytalanságán alapuló, ún. kizsákmányoló szerződések,

- a szerződéses kockázatok aránytalan megosztása;

- a szerződésszegés következményeként meghatározott szankciók aránytalansága (pl.

egyoldalú kötbér kikötése a beszállító késedelmes teljesítésére);

- egyéb, kizárólagos jogot biztosító szerződési kikötések.

A) KIZSÁKMÁNYOLÓ TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK – Kizsákmányoló jellegű a szerződés, ha az egyik

szerződő fél a másik fél hátrányos jellegű helyzetének vagy a vele fennálló kapcsolatának

kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. A kereskedelmi nyomásgyakorlás

önmagában a szerződési szándék befolyásolásának megengedett eszköze, mégsem minden

formája tekinthető tisztességesnek. Megítélése attól függ, hogy a másik fél szerződési szándékának

adott módon való befolyásolása megengedett-e. Így akár a kereskedelmi

nyomásgyakorlás is minősülhet jogellenes kényszernek vagy fenyegetésnek. Tipikus helyzet

például az, amikor az egyik fél a szerződéses kötelezettségének nem teljesítését helyezi

kilátásba arra az esetre, ha a másik fél a szerződést nem hajlandó – jellemzően az

ellenszolgáltatás mértéke tekintetében – utólagosan módosítani.

271

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

B) BLANKETTASZERZŐDÉS – A tömeges áruforgalomhoz kapcsolódó sajátos szerződéskötési

helyzet, amelyben a gyengébb fél (termelő) a felvásárlóval a szerződést ún. általános

szerződési feltételekkel (ún. blankettaszerződéssel) köti meg, tehát a felvásárló előre rögzített

feltételeket szab a termelő irányába. Ez a magatartás alkalmat adhat arra, hogy a felvásárló

szerződéses kockázatait aránytalan mértékben a vele szerződő, gyengébb alkupozícióban lévő

félre hárítsa át, vagy jogainak korlátozásával hozza őt hátrányos helyzetbe.

Napjaink elfogadottá vált nézete szerint az általános szerződési feltételek alkalmazása az

alkupozíciók egyenlőtlenségével való visszaélés egyik leggyakoribb eszköze. A szerződési

szabadság alapvető elvét sértve a szerződéses kapcsolatokat egyoldalúvá teszi, a kockázatokat

oly módon osztja el, ami nem felel meg a tisztesség követelményeinek. Az általános szerződési

feltételek tehát negatív jelenséggé válhatnak, ha a szerződő felek gazdasági pozíciója

egyenlőtlen, vagy a feltételekét diktáló fél lényegesen erősebb, mint a másik.

C) KIZÁRÓLAGOS JOGOT BIZTOSÍTÓ KIKÖTÉSEK – A hosszútávú, rögzített időtartamra szóló

szerződések magukban hordozzák annak veszélyét, hogy a gazdaságilag domináns fél a

gyengébb pozícióban lévő partnerét a szerződés időtartamánál és kizárólagossági

kötelezettségénél fogva gazdasági szabadságában jelentősen korlátozza.

Ilyenek például a vendéglősökkel kötött sörszállítási szerződések. Tipikus formája, hogy a

vendéglősök hosszú távra vállaljanak kizárólagos beszerzési kötelezettséget azzal a kikötéssel,

hogy a szerződés időtartama alatt más söripari cégtől nem vásárolhatnak. Így a sörszállító cég

kereslete hosszabb távon kiszámíthatóvá válik, míg a vendéglős kötöttsége akkor is fennmarad,

ha a későbbiekben számára kedvezőbb feltételeket kínáló partnert találna. Az ilyen tartalmú

szerződések bíróság előtti megtámadása esetén azt jellemzően nem semmisítik meg, hanem

általában a megengedhetetlenül hosszúnak tartott időtartamot rövidítik le, vagy a vendéglős

számára biztosítanak egyoldalú felmondási jogot.

TISZTESSÉGTELEN SZERZŐDÉSI KIKÖTÉSEK – A beszerzési kapcsolatokban, azaz a beszállítók és a

kereskedelmi láncok viszonylatában a nemkívánatos, piactorzító és visszaélésszerű magatartások a

felvásárló 8-10% körüli értékesítési piaci részesedése esetében már kimutathatóak. A legtöbb

élelmiszer-kereskedelmi láncnak legalább ekkora piaci részesedése van Magyarországon. Emiatt a

kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény bevezette a jelentős piaci erővel rendelkező

kereskedelmi vállalkozás fogalmát olyan piaci helyzetekre nézve, amelyek esetében egy

kereskedő ésszerűen megkerülhetetlen szerződéses partnerré válik, azaz a beszállítóval szemben

egyoldalúan előnyös alkuhelyzetben van.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelme esetében – az élelmiszer-ellátás

biztonságának megőrzése és az élelmiszer-előállítók általánosan kiszolgáltatott helyzetének

ellensúlyozása érdekében – még a jelentős piaci erő meglétét sem kell bizonyítani ahhoz, hogy

bármely élelmiszert a végső fogyasztók számára értékesítő kereskedővel szemben egy élelmiszert

előállító beszállító három éven belül hatósági eljárást indíthasson, ha az tisztességtelen

forgalmazói magatartást tanúsít.

Tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, ha

- a kereskedő saját üzleti érdekeit szolgáló, az üzletlétesítéssel, üzemeltetéssel összefüggő

költségeit részben vagy egészben különböző díjak felszámításával (pl. üzletnyitási hozzájárulás

címén) áthárítja a beszállítókra;

- a kereskedő a beszállítótól a forgalmazott árukészletébe való bekerülésért, illetve ott

tartásáért külön díjat (pl. belistázási díj) számít fel a beszállítónak;

- a kereskedő a terméknek az üzletében meghatározott helyen és módon való kihelyezéséért

külön díjat (pl. polcdíj) számít fel a beszállítónak;

- a kereskedő a beszállítót általa nem igényelt szolgáltatások igénybevételére kötelezi (pl. a

kereskedelmi lánc ragaszkodik ahhoz, hogy saját gépjárműivel szállítsa el az élelmiszert a

gyártótól, és ezért a „többletszolgáltatásért” az átlagosnál jóval nagyobb díjat számít fel),

272

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

- a kereskedő a beszállító által igényelt és a kereskedő által ténylegesen nyújtott, a termék

forgalmazásához kapcsolódó szolgáltatásért azzal nem arányos díjat számít fel;

- a kereskedő a végső fogyasztónak nyújtott akciós árengedménynél nagyobb mértékű

beszállítói hozzájárulást köt ki, illetőleg azt akkor is fenntartja, ha már a termék akciós áron

történő forgalmazása véget ért (pl. az üzletláncok „születésnapi akcióinak” beszállítókkal

történő finanszírozása);

- a kereskedő működési körébe eső jogszabálysértés miatt a hatóság által a kereskedőre kiszabott

bírság összegének kiegyenlítését áthárítja a beszállítóra;

- a kereskedő a termék ellenértékét a beszállító részére az átvételt követő harminc napon túl

fizeti csak ki;

- a kereskedő külön árkedvezményt ír elő arra az esetre, ha a kereskedő pénzügyi teljesítése a

fizetési határidőnek megfelelően történik;

- a kereskedő a beszállítóval kötött szerződésben kizárja annak lehetőségét, hogy vele szemben

késedelmi kamatot vagy egyéb, szerződést biztosító mellékkötelezettséget lehessen kikötni

szerződésszegés esetére;

- a kereskedő olyan szerződési kitételt alkalmaz, amely a beszállító által a kereskedőnek

leszállított, a szerződésben és jogszabályokban meghatározott, megfelelő minőségű

termékeknek kötelező visszavásárlását, visszavételét írja elő;

- a kereskedő kizárólagos értékesítési kötelezettséget köt ki a beszállító irányába, arányos

ellenszolgáltatás nélkül (kivéve azt az esetet, ha a beszállítótól a kereskedő saját üzleti

márkaneve alatt készített terméket rendel);

- a kereskedő a beszállító felé a termékkel kapcsolatos megrendelését, illetve annak

megváltoztatását ésszerű határidőn túl közli;

- a kereskedő objektíven nem igazolható, külső eseményre nem visszavezethető okból

egyoldalúan szerződést módosít;

- a kereskedő a beszállítót jogszerű védjegyhasználatában korlátozza.

A tisztességtelen forgalmazói magatartást tartalmazó szerződési kitétel semmis. A beszállító

érvényesen nem járulhat hozzá a vele szemben történő tisztességtelen forgalmazói magatartás

tanúsításához.

A kereskedő köteles a beszállítókkal kötendő szerződések általános feltételeit, az egyes

szolgáltatásokért a beszállító által fizetendő díjak mértékét üzletszabályzat formájában, mint

általános beszállítói szerződési feltételeket, előzetesen, internetes honlapján, illetőleg az

ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében nyilvánosságra hozni, valamint a Nemzeti

Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Központja részére külön is megküldeni.

A tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmának megsértése miatt mezőgazdasági és

élelmiszeripari termékek esetében a NÉBIH, egyéb termékek esetében pedig a Gazdasági

Versenyhivatal jár el. Amennyiben az eljáró hatóság megállapítja, hogy a kereskedő tisztességtelen

forgalmazói magatartást tanúsít, termékpálya-felügyeleti bírságot szab ki, melynek mértéke

százezer forinttól ötszázmillió forintig terjedhet, de a kereskedő éves nettó árbevételének 10%-ánál

nagyobb nem lehet. Ha a kereskedő két éven belül ismételten tisztességtelen forgalmazói

magatartást tanúsít, a termékpálya-felügyeleti bírság összege legalább 500.000 Ft, de a korábban

kiszabott bírság másfélszeresénél nem lehet kevesebb.

A bírság kivetése nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett beszállító a forgalmazói magatartás

tisztességtelenségére alapított kártérítési igényét polgári peres eljárás keretében, a bíróságon

érvényesítse.

273

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

A FIZETÉSI HATÁRIDŐ MEGHATÁROZÁSA – A szerződések tartalmának meghatározására a

közigazgatási jog területén is számos szabályt találunk. Ezek közül az egyik legjelentősebb a

fizetési határidő korlátozása. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a termelő által leszállított áru

ellenértékét a felvásárló csak több hónap késedelemmel fizeti ki. Emiatt az agrárpiaci rendtartásról

szóló törvény előírja, hogy

- a termelőnek a számlát az áru átadásától számított 20 napon belül a felvásárló (vevő)

rendelkezésére kell bocsátani, valamint

- a termelő, a feldolgozó, a viszonteladó és a forgalmazó egymás között megkötött,

mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termék átruházására irányuló szerződéseiben a felek által

meghatározott fizetési határidő – egyes jövedéki termékek, mint például az alkohol- és

dohányáruk kivételével – az áru átvételétől számított 30 napot nem haladhatja meg.

Amennyiben a fenti határidőn belül a fizetési teljesítésre nem kerül sor, a fizetésre kötelezett köteles

a termék ellenértékét a jegybanki alapkamat kétszeresével növelt kamattal megfizetni. A

szerződésben a felek kötelesek a fizetésre kötelezett terhére a határidő be nem tartása esetére

azonnali beszedési megbízást kikötni.

A BESZERZÉSI ÁR ALATTI ÉRTÉKESÍTÉS TILALMA – Ennek a módszernek az a lényege, hogy a

kereskedő néhány alapvető, ún. „mágnes-termékre” (pl. kenyér, tej, ásványvíz) kiterjedően,

időszakos akciókkal olyan imázst alakít ki, mely az adott áruházat olcsóbbnak láttatja, és ezáltal az

árérzékenyebb vevők átcsábítására törekszik.

Különösen kedvezőtlen hatása van a mezőgazdasági termelőkre nézve, ugyanis egyes alapvető

cikkek (pl. tojás), illetve néhány szezonális áru (pl. dinnye) esetén az ilyen típusú akciók az

egyébként is jellemzően alacsony átvételi árakat tovább mérséklik. Ezért az agrárpiaci

rendtartásról szóló törvény előírja, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termék lakossági célú

kereskedelmi értékesítési ára nem lehet alacsonyabb, mint a termék szerződésben

meghatározott számlázott átadási ára. A beszerzési ár alatti értékesítés ugyanis előidézheti a

piaci árak leszorítását, ezzel veszélyeztetve a termelők jövedelmét, az ilyen módszereket alkalmazó

kereskedelmi láncok részére pedig indokolatlan előnyt biztosíthat az ettől a magatartástól

tartózkodó üzletekkel szemben.

E szabály be nem tartását a rendtartási törvény szankcionálja is. Az a mezőgazdasági termékelőállító,

akit a beszerzési ár alatti értékesítés hátrányosan érint, a termék lakossági célú

kereskedelmi értékesítésétől számított 60 napon belül írásban a NÉBIH-hez fordulhat. A hivatal

határozatával kötelezheti a forgalmazót termékpálya-felügyeleti bírság fizetésére. Ennek összege a

kereskedő által az előző üzleti évben elért nettó árbevételének 10%-áig, de legfeljebb

ötszázmillió forintig terjedhet.

A beszerzési ár alatti értékesítés tilalma alól kivételt képez, ha

a) a kereskedő a beszállítóval az akciós árengedmény nyújtásának időtartamában,

mértékében, az így értékesíthető árumennyiségben (kontingensben) szerződés alapján

megállapodott, és az időszak végén a beszállítóval elszámolt; illetve

b) a kereskedő vállalkozásának felszámolása vagy profilváltás miatt kerül sor az árukészlet

kiárusítására. Profilváltás esetén a kiárusítás tényét és kezdő időpontját a forgalmazónak be

kell jelentenie a NÉBIH felé. A kiárusítás ideje a 15 naptári napot nem haladhatja meg.

Ugyancsak kivételt képez a tilalom alól, ha valamilyen oknál fogva nem teljes értékű termék

értékesítésére kerül sor a beszerzési ár alatt. Ilyen esetnek minősül a termék szavatossági

határidőn túli értékmentő értékesítése, valamint a sérült csomagolóanyagú termék árusítása.

274

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

2. A PIACI VERSENY KORLÁTOZÁSÁRA IRÁNYULÓ MAGATARTÁSOK

A következőkben azokat a versenykorlátozó, piactorzító magatartásokat mutatjuk be, melyek

esetében a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa jogosult a piaci verseny fenntartásához

fűződő közérdek védelme érdekében fellépni.

KARTELLJOG – Kartell esetén egyes piaci szereplők olyan módon hangolják össze üzleti

magatartásukat, amely alkalmas a gazdasági verseny korlátozására vagy kizárására. A kartellekre

vonatkozóan a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi

LVII. törvény (Tpvt.) a termelési-forgalmazási folyamatban való elhelyezkedésük, illetve

tartalmi irányultságuk alapján sorolja fel a gazdasági versenykorlátozó megállapodások kritikus

fajtáit.

A) A HORIZONTÁLIS ÉS VERTIKÁLIS KARTELL. A Tpvt. a termelési-forgalmazási folyamatban való

elhelyezkedésük alapján a kartellek általános tilalmát mondja ki, vagyis egyaránt tiltja a

horizontális és a vertikális kartelleket.

- Horizontális kartellről akkor beszélünk, ha a megállapodás, az összehangolt magatartás a piaci

versenytársak között jön létre. A horizontális kapcsolatrendszer tehát azt jelenti, hogy a

kartellező vállalkozások a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás azonos szintjén állnak.

(Például a tejfeldolgozó üzemek egymással összejátszva, egyszerre emelik termékeik árát.)

- Vertikális kartellről van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjein

elhelyezkedő, a termelési-forgalmazási folyamat különböző szakaszaiban működő

vállalkozások (pl. az élelmiszer-termelők és a kereskedők) kötik.

Az élelmiszeripar területén számos esetben született horizontális kartell miatt elmarasztaló

határozat. A cukorkartell esetében például 1992-ben 11 hazai cukorgyár három ízben hajtott végre

összehangolt áremelést. Az azonos időpont és a gyakorlatilag azonos mértékben emelkedő ár

mellett a GVH azt is figyelembe vette, hogy a cukoripari vállalatoknál az év elején nagymértékű

készletek halmozódtak fel, amelyek megmaradása, illetve a normál piaci körülmények között ilyen

helyzetben lefelé mozgó árverseny jelentős veszteséget okozott volna a társaságoknak. A vertikális

árkartellre példaként említhető a Délhús és társaival szemben 2000-ben született határozat. Az

eljárás alá vont vállalkozások abban állapodtak meg, hogy a megállapodást aláíró húsipari cégek a

kartellben részt vevő kereskedelmi cégeknek alacsonyabb, a részt nem vevő nagykereskedőknek

pedig egységesen magasabb áron adják el termékeiket.

B) A KARTELLTILALOMBA ÜTKÖZŐ MAGATARTÁSOK. A törvény az általános kartelltilalom

kimondása mellett példálózó, tehát nem kimerítő jellegű felsorolást ad a versenykorlátozó

megállapodások tipikus eseteiről, melyek a következők:

- Árkartell, mely a vételi vagy eladási árra, illetve egyéb üzleti feltételek meghatározására jön

létre. Leggyakoribb formája az eladási árak együttes emelésében való megállapodás, az eladási

ár csökkentésének kizárása, minimálárak kikötése, beszerzési árak leszorítása, fizetési feltételek

egységesítése. Horizontális kartellek esetében gyakori.

- Piacfelosztó (rayonírozó) kartell, mely a versenytársak piaci terjeszkedésének egymás közötti

földrajzi felosztására irányul, vagy a lehetséges piaci partnerek közötti választást határozzák

meg előre. Leggyakoribb formája a beszerzési források (alapanyag-termelők), illetve a vevőkör

(felvevőpiac) egymás közötti, jellemzően földrajzi alapon történő megosztása. Horizontális

kartellek esetében gyakori.

- Kontingentáló kartell, mely a termék-előállítás és forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy

befektetés korlátozására, ellenőrzés alatt tartására irányul. Leggyakoribb esete, amikor a

vállalkozások megállapodásának tárgya az adott termékek előállítási mennyisége. Így a

versenytársak a kereslethez képest állandóan alacsony szinten tartott felkínált árumennyiség

275

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

révén magasabb árakat tudnak elérni. Horizontális és vertikális típusú kartellek esetén is

gyakori.

- Diszkriminációs kartell, mely a szerződéses partnerek megkülönböztetésén alapuló,

jellemzően vertikális típusú megállapodás. Egyik leggyakoribb formája az ún. rabattkartell.

Ennek során a termelő vagy a kereskedő csak a kartellben résztvevőknek nyújt különböző

kedvezményeket, akciókat, míg más piaci szereplőkkel csak magasabb, ún. listaáron hajlandó

szerződni.

Bár a versenytörvény általános kartelltilalmat ír elő, ez alól kivételt jelent

- a bagatell kartell, mint csekély jelentőségű megállapodás, melyről akkor beszélünk, ha a

megállapodást kötő felek együttes részesedése az érintett piacon a 10%-ot nem haladja meg,

kivéve, ha a megállapodás az árképzésre vagy piacfelosztásra irányult;

- az internalizált kartell, mely egymástól nem független – részben vagy teljesen azonos

tulajdonosok által birtokolt – vállalkozások között jön létre; valamint

- 2012-től a mezőgazdasági termék piacán nem volt megállapítható jogellenes kartell, ha annak

eredménye a mezőgazdasági termelők számára a gazdaságilag indokolt, méltányolható

jövedelem eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, és a mentesülési feltételek

fennállását az agrárminiszter megállapította (pl. a dinnye piaci árának mesterségesen magasan

tartása a termelők érdekében). Az Európai Unió azonban kötelezettségszegési eljárást indított

Magyarországgal szemben, és ezt a rendelkezést 2016-ban megsemmisítette.

GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS – Gazdasági erőfölény a versenyjog szerint akkor

áll fenn, ha egy cég gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül

folytathatja. Az erőfölényes helyzet meghatározásánál nagy jelentősége van a vizsgált vállalat,

valamint a piac többi szereplője piaci részesdésének. Minél nagyobb ugyanis egy piaci szereplő

részesedése, annál valószínűbb erőfölényes helyzete.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) gyakorlatában az a piaci szereplő minősül erőfölényben

lévőnek, amely az érintett piacon legalább 30%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Fontos

azonban kiemelni, hogy az erőfölény önmagában nem tilalmazott. Az erőfölényben lévő

vállalkozónak szankcióval akkor kell számolnia, ha ezzel a helyzettel visszaélt.

A visszaélések sokfélék lehetnek, a versenytörvény példálózó jelleggel a tipikus eseteket emeli ki,

melyek két fő csoportba sorolhatóak be:

- korlátozó típusú visszaélések; valamint

- kizsákmányoló típusú visszaélések.

A) A korlátozó típusú visszaélések körébe azok a magatartások tartoznak, amelyek célja a

(potenciális) versenytársak piacról való kiszorítása, kizárása. Ennek tipikus esetei a következők:

- Felfaló (piacrabló) árazás alkalmazása. Ennek lényege, hogy az erőfölényben lévő

vállalkozás jövőbeni monopolhelyzetének megalapozására a termelési költségekhez mérten

irreálisan alacsony piaci árat diktál a kisebb versenytársak kiszorítására. Ennek a tartósan

veszteséget eredményező árnak a gazdasági ésszerűsége megkérdőjelezhető, ha alkalmazója

részéről nincs elfogadható magyarázat (pl. romlandó áruk gyors értékesítése). Ilyen indok

hiánya esetén alaposan valószínűsíthető, hogy árképzésének célja a versenytársak piacról való

kiszorítása.

- Szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

további nevesített formája egy tőkeerős beszállító részéről a szerződéskötéstől való

indokolatlan elzárkózás esete. Az elzárkózás csak akkor tekinthető indokoltnak, tehát nem

visszaélésszerűnek, ha az erőfölényben lévő vállalkozónak kapacitáshiánya van, vagy

előnyösebb ajánlatot kapott, s emiatt utasította vissza a szerződéskötést.

276

AGRÁRSZERZŐDÉSEK

B) A kizsákmányoló típusú visszaélések olyan magatartások, amelyek a termelési és kereskedelmi

folyamatok során képződött jövedelem elosztását közvetlenül változtatják meg a piaci

hatalommal rendelkező javára.

- Áruvisszatartás. A fejletlen piacgazdasági viszonyok között gyakran kialakulhat olyan helyzet,

amikor a vállalkozó a tervezett áremelést megelőzően indokolatlan gazdasági előnyök

szerzése céljából áruját kivonja a forgalomból. Az is előfordul, hogy a termelők, kereskedők az

áruk visszatartásával mesterségesen hiányt keltenek a piacon, ami áremelkedéshez vezet. A

törvény az ilyen esetek megelőzése, illetve szankcionálása érdekében kimondja: tilos az árut a

tervezett áremelkedést megelőzően, valamint az áremelkedések előidézése céljából a

forgalomból kivonni, illetve visszatartani.

- Árukapcsolás. A versenytörvény tiltja az árukapcsolást, vagyis azt, hogy valamilyen áru

szolgáltatását vagy átvételét más áru szolgáltatásától, illetve átvételétől tegyék függővé. A

kereskedelemben azonban számos olyan eset fordul elő, amikor több, fizikailag elkülöníthető

árut együtt forgalmaznak (pl. bútorgarnitúrák). Az ilyen árucikkek egységes forgalmazása nem

tekinthető árukapcsolásnak.

A FÚZIÓKONTROLL – A gazdasági tevékenység koncentrálódása részben hasznos folyamat, mert a

méretgazdaságosságból adódóan minden ésszerűen végrehajtott összefonódás lehetőséget ad az

árak relatív mérséklésére, ami értelemszerűen előnyös a fogyasztók számára. Arra azonban, hogy az

előny ténylegesen és tartósan is jelentkezzen, kizárólag a gazdasági versenyből fakadó kényszer

nyújthat garanciát, amire viszont egy monopolizálódó piac esetén kevés az esély.

Ezért a versenyjog feladata olyan mértékű verseny fenntartása, amely biztosítja, hogy a

versenyképesség (hatékonyság) javulásából a fogyasztók is részesedjenek. Ebből következik, hogy

a jogalkotó a vállalati összefonódások kapcsán nem az általános tilalom elvét követte. A GVH

fúziókontroll-eljárása csak a jelentős koncentrációt eredményező fúziókat vonja ellenőrzése alá.

A vállalkozások összefonódása versenyjogi szempontból akkor engedélyköteles, ha a

koncentráció következtében a fúzióban érintett vállalkozáscsoportok tagjainak előző üzleti évben

elért nettó árbevétele együttesen a 15 milliárd forintot meghaladja. Hazánkban az élelmiszerkereskedelem

területén is gyakoriak a fúziók (pl. a SPAR 2008-ban vásárolta fel a PLUS üzletlánc

egységeit).

A leggyakoribbak az ún. klasszikus fúziók, mely során összeolvadás, beolvadás révén a piaci

szereplők száma csökken. Az irányításszerző fúziók esetében viszont a vállalkozás feletti

irányítási jog megszerzése a cél, miközben a piaci szereplők száma változatlan marad

277

AGRÁRJOG

AGRÁRSZERZŐDÉSEK ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

□ Mutassa be a szerződési szabadság elvének tartalmát és a szerződés létszakaszait!

□ Melyek a szerződéskötés alapvető szabályai? Mit jelent az ajánlati kötöttség?

□ Mi a különbség nem létező, érvénytelen és hatálytalan szerződés között?

□ Mutassa be a szerződés teljesítésére vonatkozó szabályokat és a teljesítés biztosítékainak főbb típusait!

□ Melyek a szerződésszegés leggyakoribb esetei? Melyek a szerződés megszűnésének és

megszüntetésének leggyakoribb esetei?

□ Mutassa be a vállalkozási (bérmunka) szerződés sajátosságait! Ki minősül sofa-farmernek?

□ Mi a különbség hitel- és kölcsönszerződés között?

□ Melyek az agrárvállalkozások külső finanszírozási lehetőségei? Melyek az egyes pénzügyi konstrukciók

sajátosságai, a KKV minősítés feltételei?

□ Mutassa be a mezőgazdasági termeltetési, felvásárlási és integrátor-szerződések jellemzőit!

□ Mutassa be az intervenciós felvásárlás rendjét a gabona- és a tejágazatban!

□ Különítse el a tárolási (raktározási) és a közraktári szerződést azok jellemző sajátosságai alapján!

□ Milyen szabályok vonatkoznak a közraktárak alapítására, működtetésére?

□ Mi a közraktárjegy és a közraktári hitelezési konstrukció lényege?

□ Mutassa be az agrárkár-enyhítés rendszerét, a Nemzeti Kárenyhítési Alap működését!

□ Melyek a mezőgazdasági biztosítási szerződés jellemzői?

□ Mutassa be a vadkártérítési eljárás szabályait!

□ Melyek a termelői-beszállítói alkupozíció védelmének jogi eszközei a szerződéses kapcsolatokban

(tisztességtelen szerződési feltételek, fizetési határidő, beszerzési ár alatti értékesítés)?

□ Melyek a versenyjogi szabályozás sajátosságai az élelmiszer termékpályán (kartellek, fúziók, a gazdasági

erőfölénnyel való visszaélés)?

AGRÁRJOG

– TIZENEGYEDIK RÉSZ –

A MUNKASZERZŐDÉS

1. FEJEZET – A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉNEK HATÁLYA ÉS

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI

1. A MUNKAJOG FOGALMA

Azt a jogszabálytömeget, amely a magyar jogrendszeren belül a munkaviszonyt szabályozza,

munkajognak nevezzük. A munkajog azon munkavégzéssel kapcsolatos viszonyokat szabályozza,

amelyeknek lényeges sajátossága, hogy a munkát végző személy a munkát

– szerződés alapján,

– díjazás ellenében,

– a munkáltató érdekkörében és

– a munkáltató irányítása alatt végzi.

Magyarország Munka Törvénykönyve, a 2012. évi I. törvény ezt az alaphelyzetet szabályozza a

jog eszközeivel. A munkaviszonynak a fenti módon való meghatározásából következik, hogy nem

számít munkaviszonynak és nem is tartozik a munkajog szabályai alá, ha valaki a munkát

szívességből – munkabér nélkül – végzi, pl. felássa a szomszéd kertjét, vagy a munkát kizárólag a

saját maga számára végzi, tehát nincs munkáltatója. Ugyancsak nem számít munkaviszonynak, ha

a munkát ún. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. vállalkozási szerződés) alapján végzi

valaki (pl. a vállalkozó) egy másik személy (pl. a megrendelő) részére. Ezekre az esetekre nem

vonatkozik a Munka Törvénykönyve.

A Munka Törvénykönyve a munkajogviszonyra terjed ki, közelebbről az ún. versenyszféra

munkajogára alkalmazandó. Sajátos helyzet áll elő az állami, illetve önkormányzati szférában

történő foglalkoztatás területén, továbbá eltérő szabályozás érvényesül a költségvetési

intézményekkel jogviszonyban álló közalkalmazottakra is. A fenti jogviszonyokra külön törvények

az irányadók (2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről, és a 1992. évi XXXIII.

törvény a közalkalmazottak jogállásáról). Az említett két törvény eltérően határozza meg a

vonatkozó jogviszonyokat. A közigazgatás államigazgatási szerveinél alkalmazásban álló

kormánytisztviselők, és az önkormányzati szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők ún.

közszolgálati, míg a költségvetési fenntartású közintézetek (oktatási, művelődési intézmények)

dolgozói közalkalmazotti jogviszony keretein belül állnak alkalmazásban. A Munka

Törvénykönyve a közalkalmazottakra a törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazható, míg a

köztisztviselők esetén csak akkor, ha a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény ezt elrendeli.

Munka Törvénykönyve szabályai kiterjednek minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a

munkavégzés Magyarország terültén történik. A törvény Magyarország területén kívüli

alkalmazhatósága is lehetséges, alkalmazható abban az esetben is, ha a magyar munkáltató

munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi (pl. kiküldetés, kirendelés alapján

végez külföldön munkát).

A Munka Törvénykönyvét alapvetően a munkajogviszony alanyaira kell alkalmazni: a

munkavállalóra és a munkáltatóra. A törvény személyi hatálya emellett kiterjed a kollektív

munkajog alanyaira, a munkavállalók és munkáltatók érdek-képviseleti szervezeteire, a

szakszervezetekre, üzemi tanácsra. Ez utóbbi szereplőknek különös jelentősége van a

munkaviszony szabályozásában a kollektív szerződés megalkotása miatt. A kollektív szerződés a

munkaviszonyra vonatkozóan létrejött megállapodás, amelyet a munkáltató és a szakszervezet

írásban köt egymással. A kollektív szerződés

MUNKASZERZŐDÉS

a) a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget állapíthat

meg;

b) jogszabállyal általában nem lehet ellentétes (kivéve, ha a jogszabály az eltérést kifejezetten

megengedi); továbbá

c) akkor térhet el a Munka Törvénykönyvében foglaltaktól, ha azt a Munka Törvénykönyve nem

tiltja (ennek legtöbbször az a feltétele, hogy a munkavállalóra nézve kedvezőbb feltételeket

állapítson meg). A Munka Törvénykönyve az egyes fejezetei végén határozza meg azokat az

eseteket, amikor a kollektív szerződés nem térhet el a Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől.

Kollektív szerződés létrehozása nem kötelező, de egyik fél sem utasíthatja vissza a másik fél

kollektív szerződéskötésére tett tárgyalási ajánlatát. A munkavállalói szakszervezet abban az

esetben jogosult a munkáltatóval kollektív szerződés kötésére, ha tagjainak száma eléri a

munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalók létszámának tíz százalékát. Ha több ilyen

szakszervezet van, akkor ezek a szakszervezetek együttesen jogosultak a kollektív szerződés

megkötésére a munkáltatóval.

A kollektív szerződés mellett egyes munkáltatóknál létezhet üzemi megállapodás, amelyet a

munkáltató és az üzemi tanács kötheti meg. A munkavállalók üzemi tanácsot választanak, ha a

munkavállalók létszáma a munkáltató egy adott telephelyén az 50 főt meghaladja. Az üzemi tanács

szerepe egyebek mellett a munkáltató egyes döntéseiben való részvételre terjed ki. Üzemi

megállapodást akkor szoktak kötni, amikor a munkáltatónál nem működik szakszervezet, de a

munkáltató és az üzemi tanács szabályozni kívánja a munkaviszonyból származó vagy az ezzel

kapcsolatos egyes jogokat vagy kötelezettségeket.

2. A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉNEK ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI

2.1. ÁLTALÁNOS MAGATARTÁSI KÖVETELMÉNYEK

AZ ADOTT HELYZETBEN ÁLTALÁBAN ELVÁRHATÓ MAGATARTÁS KÖVETELMÉNYE – A

munkaszerződés teljesítése során – kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő – úgy kell eljárni,

ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az "adott helyzetben általában" elvárható

magatartás követelménye leegyszerűsítve olyan magatartás tanúsítására vonatkozó elvárást jelent,

amelyet a társadalom tagjai általában kifejtenek, és aminek ha nem felelünk meg, akkor a

társadalom rosszallását váltjuk ki; emiatt ezen magatartásunk követelményeiért felelősek vagyunk.

A FELEK EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖTELEZETTSÉGE – Ennek lényege, hogy a munkáltató, az üzemi

tanács, a szakszervezet és munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a

jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárjanak, továbbá kölcsönösen együtt kell

működni és nem lehet olyan magatartást tanúsítsanak, amely a velük jogviszonyban álló másik fél

jogát, jogos érdekét sérti. A munkaviszonyokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a felek kötelesek

egymást segíteni a szerződés teljesítése során, másrészt azt, hogy kötelesek egymást meghallgatni, a

szükséges felvilágosításokat, információkat kölcsönösen megadni. A felek kötelesek egymást

minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a

munkaviszony létesítése, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából

lényeges.

A SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK VÉDELME, ADATVÉDELMI RENDELKEZÉSEK – Általános szabály,

hogy a munkaviszony alanyainak személyhez fűződő jogait tiszteletben kell tartani. A

munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adat közlése kérhető, amely személyhez

fűződő jogát nem sérti, és a munkaviszony létesítése, teljesítése vagy megszűnése szempontjából

lényeges. A munkáltató köteles a munkavállalót tájékoztatni arról, hogy a munkavállaló személyes

adatait kezelni fogja. A munkáltató továbbá a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt

harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben közölhet, illetve akkor is, ha ehhez a

munkavállaló hozzájárult.

280

MUNKASZERZŐDÉS

A munkáltató a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében

ellenőrizheti. Ezen ellenőrzése és az ennek során alkalmazott eszközök, illetve módszerek nem

járhatnak az emberi méltóság megsértésével. A munkáltató továbbá köteles előzetesen tájékoztatni a

munkavállalót azoknak a technikai eszközöknek (pl. térfigyelő kamera, beléptető rendszer,

gépjárműbe épített nyomkövető berendezés, stb.) az alkalmazásáról, amelyek a munkavállaló

ellenőrzésére szolgálnak. A munkáltató nem ellenőrizheti a munkavállaló magánéletét.

A MUNKÁLTATÓ JOGOS GAZDASÁGI ÉRDEKE – A munkavállaló, a munkaviszony fennállása alatt

nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztetné.

E tilalom alól a munkavállaló csak jogszabályi felhatalmazás alapján kaphat felmentést, például

adatközlés külső szervek, nyomozóhatóság, ügyészség számára. A munkavállaló még munkaidején

kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas a munkáltatója

jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének a veszélyeztetésére. A munkavállaló továbbá köteles a

munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni, sőt az üzleti titkok körén túlmenően sem

közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a

tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel

járhat.

A munkáltató jogos gazdasági érdeke lehet, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése

esetén új munkáltatója számára ne fedje fel azokat az ismereteit, amelyek a korábbi munkáltató

érdeksérelmére vezethetnek. Így pl. egy gazdasági versenytárs esetében kiválóan felhasználhatók

azok a technológiai tapasztalatok, amelyeket az új munkáltató esetleg csak jelentős anyagi

áldozatok árán, polgári jogi szerződéssel tudna megszerezni. Az ilyen esetek elkerülése érdekében a

jogszabály lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkavállaló külön szerződést kössenek, és

ebben arról állapodjanak meg, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnése esetén,

meghatározott ideig – legfeljebb két évig – nem helyezkedhet el olyan munkáltatónál, ahol a

korábban megszerzett ismeretei felhasználhatók. Tekintettel arra, hogy az ilyen szerződés rendkívül

hátrányos lehet a munkavállalóra nézve, a törvény kötelezően előírja, hogy az ilyen szerződés csak

megfelelő ellenérték fejében történhet. Ez az ellenérték a megállapodás tartamára nem lehet

kevesebb, mint az azonos időszakra járó korábbi alapbér egyharmada.

A RENDELTETÉSELLENES JOGGYAKORLÁS TILALMA – A Munka Törvénykönyve által biztosított

jogokat és kötelezettségeket csak azok rendeltetésével összeférő célokra szabad használni és

minden rendeltetésellenes joggyakorlás tilos. Lehetetlen tételesen felsorolni azokat az eseteket,

amelyekben a rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósulhat, így a törvény is csak példaszerűen

emeli ki a leggyakrabban megvalósuló változatokat. E szerint a jogok gyakorlása különösen

akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások:

– jogos érdekeinek csorbítására,

– érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására,

– zaklatására,

– vélemény nyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet.

A rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit orvosolni kell, így pl. amennyiben

az kárt okozott, úgy kártérítésre kerülhet sor, más esetekben a rendeltetésellenes joggyakorlás

abbahagyása képzelhető el orvoslásként.

281

MUNKASZERZŐDÉS

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYE – Külön törvény, az egyenlő bánásmódról és az

esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szerint az egyenlő bánásmód

követelményének megsértését jelenti:

– a közvetlen hátrányos megkülönböztetés,

– a közvetett hátrányos megkülönböztetés,

– a zaklatás,

– a jogellenes elkülönítés,

– a megtorlás.

A törvény nevesíti, hogy különösen mely esetekben kell ügyelni a hátrányos megkülönböztetés

tilalmának betartására. Így például a munkához való hozzájutásban, nyilvános álláshirdetésben, a

munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben, a foglalkoztatási jogviszony létesítésében és

megszüntetésében, a munkabér megállapításában és biztosításában, a kártérítési, valamint a

fegyelmi felelősség érvényesítése során. A gyakorlatban előfordulhat, hogy meghatározott speciális

foglalkoztatási jellemzők miatt mégis szükséges a munkavállalók között megkülönböztetést

tenni, ha azt a munka jellege vagy természete indokolja. Az egyenlő bánásmód követelményének

megsértése esetén a jogsértővel szemben munkaügyi per, munkaügyi ellenőrzési eljárás

kezdeményezhető.

2.2. A MUNKAJOGI JOGNYILATKOZATOK

Általános szabály, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat alaki kötöttség nélkül

lehet megtenni, tehát a szóban tett nyilatkozat is érvényes. Az általános szabály alól azonban két

esetben is kivétel van; az egyik: ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály írásos formát ír elő, a

másik: ha a munkavállaló kéri a munkáltató nyilatkozatának írásba foglalását. A munkaviszonyra

vonatkozó megállapodás írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni és ennek egy

példányát a munkavállalónak köteles átadni.

Az alaki kötöttség megsértésével (pl., ha a kötelező írásba foglalást elmulasztották) tett nyilatkozat

érvénytelen. Kivétel ez alól a szabály alól, ha a Munka Törvénykönyve az alaki kötöttség

megsértésével tett nyilatkozatot is érvényessé nyilvánítja, vagy ha a jognyilatkozat a felek egyező

akaratából már teljesedésbe ment.

A munkáltató többletkötelezettsége írásbeli intézkedésének megindokolása, ha ezt a Munka

Törvénykönyve előírja (pl. ha a munkáltató intézkedése ellen a munkavállaló jogorvoslatot

kezdeményezhet, azaz az intézkedés ellen, a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályok szerint

bírósághoz fordulhat. Ilyenkor a munkáltató kötelezettsége, hogy a jogorvoslat módjáról és

határidejéről kioktassa a munkavállalót. Ha a munkáltató a munkavállalót a jogorvoslat

határidejéről nem tájékoztatja, akkor a munkavállalónak hat hónap áll rendelkezésre, hogy a

esetleges igényét érvényesítse a munkáltatóval szemben (pl. munkaügyi bírósághoz forduljon).

Az írásbeli jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek vagy az átvételre

jogosult más személynek átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé

válik. A közlés akkor is hatályos, ha a címzett vagy az átvételre jogosult más személy az átvételt

megtagadja vagy szándékosan megakadályozza.

Ha a jognyilatkozatot tértivevényes küldeményként adták fel, és annak átvételét a címzett vagy az

átvételre jogosult más személy (pl. a címzett közeli hozzátartozója) megtagadta vagy a címzett által

bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt

meghiúsult, a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni a küldeményt. Ha a

kézbesítés egyéb okból eredménytelen, akkor az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint az

értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

282

MUNKASZERZŐDÉS

2. FEJEZET – A MUNKAVISZONY LÉTREJÖTTE, A MUNKASZERZŐDÉS

MEGKÖTÉSE ÉS TARTALMA

1. A MUNKAVISZONY ALANYAI

A munkaviszony alanyai azok, akiket e viszonyban jogok illetnek meg, illetve kötelezettségek

terhelnek, azaz a munkáltató és a munkavállaló.

A törvény természetesen feltételeket szab mind a munkavállalói, mind a munkáltatói pozíció

betöltéséhez. Ennek alapján fő szabály, hogy munkaviszonyt – saját jogán – munkavállalóként

az létesíthet, aki a 16. életévét betöltötte.

Szükségszerűen kellett azonban a szabály alól kivételt is tenni. Így munkaviszonyt létesíthet a 15.

életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés

keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt, de ehhez törvényes

képviselőjének (szülő vagy gyám) hozzájárulása is szükséges.

A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti, sport-,

hirdetési tevékenység keretében a tizenhatodik életévét be nem töltött személy is

foglalkoztatható (pl. gyermekkorú manöken esetén).

A lehetséges munkáltatók körét az előzőeknél lényegesen egyszerűbben határozza meg a törvény,

amikor kimondja, hogy munkáltató az a jogképes személy, aki munkaszerződés alapján

munkavállalót foglalkoztat. Így munkáltatói pozícióban lehet a természetes személy (ember), az

állam és a jogi személy (jogképességgel felruházott gazdasági társaságok, szövetkezetek)

egyaránt.

Különleges kötelezettsége a munkáltatónak az, amely szerint közölnie kell a munkavállalóval,

hogy munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely

szerv vagy személy gyakorolhatja, illetve teljesíti. Abban az esetben ugyanis, ha a munkáltatói

jogkört nem az arra jogosított szerv vagy személy gyakorolta, eljárása érvénytelen. Ez alól a szabály

alól kivételt jelent az az eset, amelyben a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta.

Jóváhagyás hiányában is érvényes továbbá a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből

alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára.

A törvény bizonyos munkakörök betöltése során különleges feltételeket támaszt, az ilyen

munkakörökben csak olyan munkavállalók foglalkoztathatók, akik megfelelnek e feltételeknek. E

különleges feltételek egy része a munkavállaló egészségének védelme érdekében kerültek a

törvénybe, így: a munkavállalót nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára,

illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat. Más esetekben csak

meghatározott munkafeltételek biztosítása esetén, illetve csak előzetes orvosi vizsgálat alapján

foglalkoztatható a munkavállaló. Mindezeken túl léteznek olyan esetek, amikor a munkaszerződés

megkötéséhez hatósági engedély szükséges (pl. külföldiek munkavállalásához).

A különleges feltételek másik csoportja, az egészség védelmét vagy a közérdeket kívánja védeni,

amikor a munkaviszony létesítésének lehetőségét további követelményekkel nehezíti, így pl.

élelmiszeriparban nem foglalkoztatható fertőző beteg, igen sok munkakörben szakképzettséget

tesznek kötelezővé, esetleg előírják a büntetlen előéletet, gyakorlati időt követelnek meg stb. E

feltételeket jogszabályban kell meghatározni.

Különleges, a Munka Törvénykönyvében foglaltaktól sok helyen eltérő szabályok vonatkoznak a

megváltozott munkaképességű munkavállalók alkalmazása, illetve foglalkoztatása esetén. Ezek az

utóbbi szabályok csak az Érdekegyeztető Tanács egyetértésével alkothatók meg.

283

MUNKASZERZŐDÉS

2. A MUNKASZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ÉS TARTALMA

A munkaviszony a két fél, a munkáltató és a munkavállaló közötti megegyezéssel, a

munkaszerződéssel jön létre.

A munkaszerződés tartalmi összetevőit tekintve elkülönítjük

a) a kötelező;

b) a természetes, valamint

c) az eshetőleges tartalmi elemeket.

A két fél közötti megegyezés, azaz a munkaszerződés megkötésekor meg kell állapodni a

munkaszerződés lényeges tartalmában, ennek során a munkaszerződésben meg kell határozni a

munkavállaló

- alapbérét, és

- munkakörét.

Emellett a munkaszerződésnek tartalmaznia kell a szerződő felek nevét és a munkaszerződés

teljesítése szempontjából lényeges adatokat is, így például a munkáltató székhelye, a

munkavállaló lakóhelye, TAJ száma, bankszámlaszáma.

Azokat a tartalmi elemeket, amelyeket a feleknek munkaszerződésben kell rögzíteniük, de az nem

kötelező, a munkaszerződés természetes tartalmi elemeinek nevezzük. A Munka Törvénykönyve

ugyan úgy fogalmaz, hogy a munkaszerződésben meg kell állapodni

- a munkavállaló munkahelyében;

- a munkaszerződés időtartamában és a munkaidőben, valamint

- a munkaviszony kezdő időpontjában,

de amennyiben a felek elmulasztják az ezekben a tartalmi elemekben való megállapodást, a

munkajogviszony ennek ellenére létrejön, ugyanis a Munka Törvénykönyvében rögzített

szabályok pótolják ezeket a megállapodásokat. A „pótló szabályok” a következők:

- A munkavállaló munkahelyét a munkaszerződésben kell meghatározni, de ha ezt a felek

mégsem teszik meg, akkor munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a

munkáját szokás szerint végzi.

- A munkaviszony időtartamát szintén a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek

hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre, eltérő megállapodás hiányában

általános teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra.

- A munkaviszony kezdetének napját ugyancsak a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek

hiányában a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő nap.

A munkaviszonnyal összefüggő további kérdésekben a feleknek külön nem kell megállapodnia,

azokat a Munka Törvénykönyve rendezi. Ugyanakkor kifejezett megállapodással a jogszabály

adta keretek között a felek eltérhetnek a Munka Törvénykönyve rendelkezéseitől. Ilyen például a

végkielégítés összege vagy a felmondási idő mértéke. Ha a felek a munkaszerződésben ezekről nem

rendelkeznek a törvény adta keretek között, akkor úgy kell tekinteni, hogy az Mt. általános

rendelkezéseitől nem kívántak eltérni. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy egy

munkaszerződésben a felek szó szerint megismétlik az Mt. rendelkezéseit anélkül, hogy attól

eltérnének. Sokkal célravezetőbb olyan kérdésekben megállapodni a munkaszerződésben, amelyek

a felek számára lényegesek, és eltérnek a törvényi szabályoktól. Ez utóbbiakat hívjuk a

munkaszerződés eshetőleges tartalmi elemeinek.

A kötelező és a természetes tartalmi elemekben történő megállapodás mellett a felek természetesen

sok más kérdésekben is megállapodhatnak, így pl. a munkarendben, próbaidőben, különböző

juttatásokban. A lehetséges további szerződéses kikötésekre érvényes az a szabály, amely szerint a

munkaszerződés a Munka Törvénykönyvében foglaltaktól, valamint a kollektív szerződésben

foglaltaktól eltérhet, feltéve, hogy a munkavállalóra nézve kedvezőbb feltételt állapít meg.

284

MUNKASZERZŐDÉS

(Ahogy azt korábban már említettük, egyes esetekben a kollektív szerződés a Munka

Törvénykönyvétől akár a munkavállaló hátrányára is eltérhet.)

A munkaszerződést mindig írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása érvénytelenné

teszi a munkaszerződést, de az érvénytelenségre csak a munkavállaló hivatkozhat (a munkaadó

tehát nem mondhatja, hogy érvénytelen a munkaszerződés és a szóbeli megállapodás ellenére a

munkavállalóval a munkaszerződés nem jött létre). Az érvénytelenségre azonban a munkavállaló is

csak a munkába állását követő harminc napon belül hivatkozhat.

Gyakran megtörténik, hogy a munkáltató a munkavállalótól különböző nyilatkozatokat kér (pl.

egészségi állapotáról), vagy adatlapot töltet ki a munkavállalóval, esetleg alkalmassági vizsgálathoz

köti a munkaszerződés létrejöttét. A törvény a munkavállaló védelme érdekében kimondja, hogy

csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amelyet munkaviszonyra vonatkozó szabály ír elő,

vagy amely munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott jog gyakorlása, kötelezettség

teljesítése érdekében szükséges.

A munkaviszony a munkaszerződés alapján jön létre, kezdetének napját a munkaszerződésben

kell meghatározni (ha ezt a felek elmulasztják – ahogy fent említettük – a munkaviszony kezdete a

munkaszerződés megkötését követő nap). A felek a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony

kezdetének napja közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony

létrejöttét meghiúsítaná. A munkaviszony kezdetéig tartó időszak alatt a munkaszerződéstől

bármelyik fél elállhat, ha a munkaszerződés megkötését követően körülményeiben olyan lényeges

változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné, vagy az aránytalan

sérelemmel járna.

Időtartamát tekintve a munkaviszony határozatlan, vagy határozott időre létesíthető. Az alapvető

típus a határozatlan idejű munkaviszony, hiszen a szerződő felek általában azzal a várakozással

létesítik, hogy az tartós lesz, előre nem látható ideig fog fennállni. Ennek alapján a törvény is arra

az álláspontra helyezkedik, hogy a munkaviszony határozatlan időre jön létre, hacsak a felek a

határozott időtartamban kifejezetten nem állapodnak meg.

A határozott időtartam az öt évet nem haladhatja meg és annak konkrét tartalmát a

munkaszerződésben naptári megjelöléssel vagy más alkalmas módon kell meghatározni. A "más

alkalmas mód" lehet pl. a munka elvégzésének időtartama, feltéve, hogy az a szakmai tapasztalatok

alapján legalább megközelítő pontossággal megbecsülhető. Meghatározható a határozott időtartam,

továbbá a beteg vagy valamilyen más okból bizonytalan ideig távollévő munkavállaló

helyettesítésének tartamával is. Ez utóbbi esetekben a munkaszerződésben kell tájékoztatni a

munkavállalót a várható időtartamról.

Az öt év számítása során korábban sok esetben kérdéses volt, hogy a munkáltatónál elöltött minden

megelőző határozott idejű foglalkoztatást figyelembe kell-e venni vagy sem, azaz milyen

időszakokat kell összeszámítani. A törvény kimondja, hogy az öt éves korlát a meghosszabbított

határozott idejű munkaviszonyok tekintetében és az előzőleg határozott időre kötött

munkaszerződések esetében irányadó akkor, ha a korábbi határozott időre kötött munkaszerződés

megszűnésétől számított 6 hónapon belül kerül sor újabb határozott idejű munkaviszony

létesítésére. Ha 6 hónap már eltelt a korábbi határozott időtartamú foglalkoztatás megszűnése óta,

akkor az újabb határozott idejű foglalkoztatás esetén az öt év úgymond újrakezdődik.

Ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges, a munkaviszony legfeljebb az

engedélyben meghatározott időtartamra létesíthető (ilyenkor előfordulhat, hogy a határozott

időtartam az 5 évet jogszerűen meghaladhatja).

A munkaszerződésben külön meg kell állapodni abban, hogy a foglalkoztatás teljes vagy

részmunkaidőben (napi, heti, vagy havi hány órában) történik-e. Részmunkaidőben foglalkoztatott

munkavállalók gyakran nem kapták meg a munkavégzéssel időarányos munkabért. Ezért a Munka

Törvénykönyve tartalmazza, hogy részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkavállalót megillető

juttatások tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandó (havi alapbér esetén az egy

285

MUNKASZERZŐDÉS

órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell részmunkaidő esetén a

százhetvennégy óra [ez az általános teljes havi munkaidő 8 órás foglalkoztatás esetén] időarányos

részével). Természetesen a legalább az időarányosság elve azt jelenti, hogy az időarányos juttatásra

minimum jogosult a munkavállaló, de ettől eltérően magasabb, illetve kedvezőbb mértékű juttatás is

adható a munkavállalónak.

A munkaszerződés megkötésekor a felek próbaidőben is megállapodhatnak. A próbaidő elvileg

mindkét fél számára előnyös lehet, hiszen ez alatt az idő alatt kölcsönös lekötöttségük igen csekély, a

munkaviszony megszüntetése rendkívüli mértékben leegyszerűsödik. Az ugyanis a szabály, hogy a

próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti.

A próbaidő előnyös volta látszólagos. Előnyeként azt szokták emlegetni, hogy a munkaviszony első

időszakában a munkáltató így szerezhet tapasztalatokat a munkavállaló képességeiről, a

munkavállaló pedig a munkakörülményekről. A valóságban sokkal inkább előnyös a munkáltatóra,

mint a munkavállalóra, hiszen így biztos, hogy a munkáltató minden következmény - pl. felmondási

idő - nélkül azonnal „meg tud szabadulni” az általa bármilyen okból alkalmatlannak tartott

munkavállalótól. Ha a munkáltató ragaszkodik a próbaidőhöz, akkor fontos tudni, hogy a törvény

szabályozza a próbaidő tartamát és e szabályoktól érvényesen nem lehet eltérni.

A felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig

terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt -

legfeljebb egy alkalommal - meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása

esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Kollektív szerződés legfeljebb hathavi próbaidőt

állapíthat meg.

A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban

tájékoztatja a munkavállalót:

– a napi munkaidőről,

– az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,

– a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,

– a munkakörbe tartozó feladatokról,

– a rendes szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint

– a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól,

továbbá

– arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint

– a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.

Külön szabályok szólnak a külföldön történő munkavállalás esetére. Nyilvánvaló, hogy a

munkavállaló erre az esetre többlettájékoztatásra tarthat igényt. Ennek alapján, az előzőeken kívül –

legkésőbb a külföldre való kiutazást megelőző hét nappal – a következőkről kell írásbeli

tájékoztatást adni a munkavállaló részére:

– a külföldi munkavégzés helyéről, illetve tartamáról,

– a pénzbeli és természetbeni juttatásokról,

– a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről,

– a hazatérésre irányadó szabályokról.

A fentiekben ismertetett tájékoztatási kötelezettség nem része a munkaszerződésnek.

3. AZ ÉRVÉNYTELENSÉG

Megtörténhet, hogy a megkötött munkaszerződés vagy a munkaviszonyban később létrejött más

megállapodás érvénytelen. Érvénytelenségnek nevezzük azt az esetet, amikor a megállapodásnak

csak a látszata van meg, de a jogszabály nem biztosítja hozzá a kötelező erőt; más szóval: a

megállapodás a jogszabályban meghatározott valamely oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás

286

MUNKASZERZŐDÉS

előidézésére. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, ha a jogszabályban meghatározott valamely oknál

fogva a megállapodás érvénytelen, a felek azt nem kötelesek végrehajtani.

3.1. A SEMMISSÉG ÉS MEGTÁMADHATÓSÁG

Az érvénytelenségnek két változata van:

a) semmisség,

b) megtámadhatóság.

A semmisség és a megtámadhatóság között - noha mindkét esetben érvénytelen a megállapodás -

abban van az alapvető különbség, hogy a semmis megállapodás feltétel nélküli érvénytelenséget

jelent, míg a megtámadható megállapodás csak feltételesen érvénytelen. Ez utóbbi esetben az

érvénytelenség nem áll be önmagától, hanem csak akkor, ha a megtámadásra jogosult megfelelő

határidőn belül, megfelelő alakiság mellett a megállapodást megtámadja.

A semmis megállapodást úgy kell tekinteni, mintha az létre sem jött volna, a megtámadható

megállapodás pedig csak akkor kerül ilyen állapotba, ha azt megtámadják.

Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy amely

munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre. Semmis a megállapodás akkor is,

ha abban a munkavállaló munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól előre

lemond vagy előzetesen olyan megállapodást köt, amely e jogokat az ő hátrányára csorbítja. A

színlelt megállapodás is semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás

alapján kell megítélni. Színlelt megállapodásról akkor beszélünk, amikor a szerződő felek valódi

szándéka nem derül ki a szerződésből, hanem a "háttérben" állapodtak meg valami másban, mint

amit a megállapodásban meghatároztak. Pl. a munkavállaló munkabére "papíron" jóval

alacsonyabb, mint amit ténylegesen "zsebbe" kap. Az ilyen színlelt megállapodás célja általában a

fizetendő adó csökkentése. Ilyenkor természetesen a leplezett megállapodás lesz az érvényes, azaz a

"zsebbe" kapott fizetés lesz a munkavállaló tényleges munkabére.

A megállapodás két okból támadható meg.

a) Az első, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve,

ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, továbbá abban az esetben is, ha

mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt.

b) A megtámadás másik lehetséges oka - a tévedés mellett - az, ha a másik felet jogellenes

fenyegetéssel vagy kényszerítéssel vették rá a megállapodás létrejöttéhez szükséges

nyilatkozatának megtételére.

A megtámadásra természetesen az jogosult, akit megtévesztettek, jogellenesen fenyegettek,

kényszerítettek, illetőleg aki téves feltevésben volt. A megtámadásra harminc nap áll a felek

rendelkezésére, amely a tévedés vagy megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes fenyegetés,

illetve kényszerítés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik, de hat hónap elteltével a

megtámadás joga már nem gyakorolható. A megtámadást a másik féllel közölt írásbeli

nyilatkozattal kell megtenni. Amennyiben nem ismeri el a megtámadás jogosságát, úgy a további

eljárást a munkaügyi bíróságon kell lefolytatni. Ha a megtámadás sikerrel járt, a megállapodást úgy

kell tekinteni, mint a semmis megállapodást. Abban az esetben, ha nem az egész megállapodás,

hanem csak valamely része érvénytelen, az érvénytelen rész helyett a munkaviszonyra vonatkozó

törvényi szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül meg sem állapodtak

volna. Ha a felek valamelyikének a megállapodás érvénytelenségétől kára származott, azt a

munkajogi kártérítési felelősség szabályai szerint kell megtéríteni.

Fontos megemlíteni, hogy az érvénytelenség nem szolgálhat méltánytalan módon a munkavállaló

sérelmére. Ez azt jelenti, hogy az érvénytelen megállapodás alapján létrejött munkaviszonyból

származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás

alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött munkaviszonyt a munkáltató

köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni (kivéve, ha az érvénytelenség okát a felek

287

MUNKASZERZŐDÉS

elhárítják, mivel ilyenkor érvényes munkaviszony jön létre), és a munkáltató köteles a

munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása

esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a

munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen.

3.2. A MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ IGÉNY ELÉVÜLÉSE

Az elévülés közvetlen hatást fejt ki valamely igény (pl. elmaradt munkabér, távolléti díj kifizetése)

érvényesíthetőségére. E közvetlen hatás azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben az igényt -

jelen esetben a munkaviszonnyal kapcsolatos igényt - hosszabb időn keresztül nem érvényesítik,

egy bizonyos idő elteltével az már többet nem is lesz érvényesíthető.

Abban az esetben, ha valakinek valamilyen igénye, követelése van a másik féllel szemben,

rendelkezésre állnak számára a munkaügyi jogvitákra megalkotott szabályok, illetve e szabályok

által biztosított fórumok (pl. a munkaügyi bíróság), amelyek döntésével az igény, a követelés

kikényszeríthetővé válik. Kívánatos azonban, hogy a követelést, annak esedékessé válása után

minél előbb érvényesítse a jogosult, hiszen az idő múlása a követelés bizonyítását mind

nehezebbé teszi (pl. okiratok elveszhetnek, a számlákat, nyugtákat a fél megsemmisítette). Az

elévülésnek éppen az a lényege, hogy az ilyen esetekben meggátolja a bírói út igénybevételét,

illetve azt, hogy a bíróság az igény kielégítését kikényszerítse.

Az elévülés az igény esetleges jogosultságát nem szünteti meg, az igény jogossága fennmarad

ugyan, de gyakorlatilag értéktelenné válik azáltal, hogy az elévülés miatt a jogosultnak nem áll

módjában azt kikényszeríteni. Más a helyzet azonban akkor, ha az igényt az elévülés után - pl.

tévedésből - kielégítik. Az elévülés utáni teljesítést azon a címen, hogy az elévült, nem lehet

visszakövetelni.

A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott

kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek

megfelelő idő alatt évül el.

Az igény elévülésének időfolyamata annak esedékessé válásával kezdődik. Ha azonban a jogosult

az igényét menthető okból (pl. hosszabb időn keresztül külföldön tartózkodik, beteg) nem tudja

érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül még akkor is

érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. Ezt az

esetet nevezzük az elévülés nyugvásának, azaz nyugszik az elévülés, ha a jogosult az igényét

menthető okból nem tudja érvényesíteni, ilyenkor az akadály megszűnésétől számított hat hónapon

belül még érvényesítheti.

Az elévülés nyugvása mellett ismert az elévülés megszakadása is. Ennek az a lényege, hogy az

igény érvényesítésére irányuló felszólítás, az igény bíróság előtti érvényesítése, megegyezéssel

történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülés folyamatát

megszakítja és a megszakadástól az elévülési idő újra kezdődik.

A munkajogi elévülés különlegessége (és ebben eltér a polgári jogi elévüléstől), hogy az igény

elévülését hivatalból kell figyelembe venni. A polgári jogban az igény elévülését a bíróságok csak

akkor veszik figyelembe, ha arra valamelyik fél hivatkozik.

4. EGYSZERŰSÍTETT FOGLALKOZTATÁS (IDÉNYMUNKA, ALKALMI MUNKA) A

MEZŐGAZDASÁGBAN

Az egyszerűsített foglalkoztatás megnevezés arra utal, hogy ebben a formában rugalmasabban,

kevesebb kötelező előírás és kisebb adminisztrációs kötelezettségek mellett lehet munkaviszonyt

létesíteni. További fontos szempont, hogy kevesebb közterhet kell fizetni.

A mezőgazdasági idénymunka a hagyományos értelemben vett mezőgazdaság teljes körét átfogja,

kiterjed a növénytermesztési, erdőgazdálkodási, állattenyésztési, halászati, vadászati ágazatba

288

MUNKASZERZŐDÉS

tartozó munkavégzésre, továbbá a megtermelt mezőgazdasági termékek anyagmozgatására,

csomagolására.

Tehát bármely, fentiek valamelyikében tevékenykedő magánszemély (pl. őstermelő, egyéni

vállalkozó) vagy gazdálkodó szervezet (pl. szövetkezet, gazdasági társaság) jogosult

mezőgazdasági idénymunka keretében foglalkoztatni, azaz lehet munkáltató. A gazdálkodó nem

csak az a saját tulajdonában, hanem a haszonbérleményben lévő földjein is alkalmazhat

idénymunkást.

Az idénymunkában foglalkoztatás időbeli korlátja, hogy annak időtartama azonos felek között

nem haladja meg naptári évenként a százhúsz napot. Tehát ugyanannál a gazdálkodónál ugyanaz

a munkavállaló évente százhúsz napnál többet mezőgazdasági idénymunka keretében nem

dolgozhat. Annak azonban nincs akadálya, hogy ugyanaz a személy egy másik munkáltatónál akár

további százhúsz napot dolgozzon idénymunkásként. Az idénymunkánál nincs létszámkorlát,

tehát egyidejűleg annyi személy foglalkoztatható, amennyire szükség van.

Az egyszerűsített foglalkoztatás másik típusa, az alkalmi munka esetén a normál

munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók létszámához igazodó napi alkalmi munkavállalói

létszámkeretet állapít meg a törvény. Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás

esetén az egyszerűsített munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott

munkavállalók létszáma nem haladhatja meg

- főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt,

- egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt,

- hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt,

- húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.

A napi alkalmi munkavállalói létszámkeretet a munkáltató a tárgyév napjaira egyenlőtlenül

beosztva is felhasználhatja, de a tárgyévben fel nem használt létszámkeret a következő naptári évre

nem vihető át.

Az alkalmi munka meghatározásánál nem az ágazatnak, hanem a munkaviszony időtartamának

van jelentősége. Alkalmi munka a munkáltató és a munkavállaló között

- összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és

- egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és

- egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig

létesített, határozott időre szóló munkaviszony lehet.

Az egyszerűsített munkaviszony a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítésével

keletkezik. A bejelentést két módon lehet megtenni

a) elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével,

illetve letölthető mobilapplikáció alkalmazásával, vagy

b) telefonos ügyfélszolgálaton keresztül elküldött bejelentés útján, amely a nap 24 órájában

hívható. Ebben az esetben az ügyfélszolgálat a bejelentett adatokat haladéktalanul továbbítja az

állami adóhatóságnak.

A munkáltató képviseletében eljáró bejelentőnek nem kell rendelkeznie ügyfélkapuval, a

munkáltató viszont csak akkor élhet a bejelentési lehetőségek valamelyikével, ha előzetesen

regisztrálta magát az ügyfélkapun. A bejelentés postai úton vagy személyesen, papíralapon történő

benyújtására nincs lehetőség. Az egyszerűsített foglalkoztatást a munkavégzés megkezdése előtt

kell bejelenteni.

Előfordulhat olyan helyzet, hogy bejelentést követően időjárási körülmény, munkaszervezési

probléma vagy más körülmény miatt a munkavégzés meghiúsul, vagy a foglalkoztatásban változás

következik be. Ezekben az esetekben lehetőség van a bejelentés visszavonására vagy

módosítására, de szoros időhatárok között: a bejelentését követő két órán belül, vagy a bejelentés

napján délelőtt 8 óráig, ha a bejelentésben foglaltak szerint a foglalkoztatás a bejelentés napját

követő napon kezdődött, vagy ha a bejelentés egy napnál hosszabb időtartamú munkaviszonyra

289

MUNKASZERZŐDÉS

vonatkozott. Ha a fenti időn belül nem került sor a visszavonásra, vagy módosításra a munkáltató

közteher-fizetési kötelezettségének köteles eleget tenni.

Amikor egyszerűsített munkaviszony jön létre a munkáltató és a munkavállaló megállapodást köt,

amelyben megállapodnak az elvégzendő munkáról, a munkabérről és a munkavégzés helyéről. A

megállapodás szóban is érvényes, de a nem elektronikus bevallásra kötelezett munkáltató és a

munkavállaló közös megegyezéssel úgy is dönthetnek, hogy a megállapodást írásba foglalják.

Ebben az esetben a törvény melléklete szerinti mintaszerződést kell a munka megkezdéséig

megkötni.

Mezőgazdasági idénymunkát bárki vállalhat, aki egyébként az általános munkavégzési

feltételeknek megfelel. 18 éves korhatár fölött – a cselekvőképtelen, vagy korlátozott

cselekvőképeseket kivéve – bárki önállóan munkaviszonyt létesíthet. A 16. és 18. év közötti

fiatalkorú esetén a munkaviszony létesítéséhez a törvényes képviselő – szülő vagy gyám –

hozzájárulása szükséges. A 15. életévét betöltött tanuló, aki nappali rendszerű képzés keretében

tanulmányokat folytat, csak az iskolai szünet alatt létesíthet munkaviszonyt. A törvényes képviselő

hozzájárulása természetesen ez utóbbi esetben is szükség van. (A 15. életév alatti kiskorú

foglalkoztatására mezőgazdasági idénymunka keretében nincs lehetőség.)

A külföldiek foglalkoztatásának egyik legjelentősebb területe a mezőgazdaság. Európai uniós és

ún. Európai Gazdasági Térségbeli állam polgára a magyar állampolgárokkal azonos módon

alkalmazható mezőgazdasági idénymunkára. Harmadik országbeli – tehát nem magyar és nem is

tagállami állampolgár, pl. moldáv – szintén alkalmazható mezőgazdasági idénymunkára.

(Turisztikai idénymunka és alkalmi munka keretében azonban harmadik országbeli állampolgár

nem alkalmazható.)

A harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásának feltétele az állami foglalkoztatási szerv által

kiadott hatósági bizonyítvány, amely igazolja, hogy a harmadik országbeli állampolgár megkereste

a foglalkoztatási szervet annak érdekében, hogy a jövőben egyszerűsített foglalkoztatás keretében

vállaljon munkát. Az állami foglalkoztatási szerv megkeresi az egészségbiztosítási szervet a

társadalombiztosítási azonosító jel, valamint az adóhatóságot az adóazonosító jel kiadása

érdekében.

A munkavállalók védelmét biztosító garanciális szabály, hogy a már munkaviszonyban álló felek

között egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony – a fennálló munkaviszony mellett –

nem hozható létre. A jogszabály szintén tiltja a munkaviszony módosítását, ha annak célja az

egyszerűsített foglalkoztatásra való áttérés. Az egyszerűsített foglalkoztatás ugyanis a normál

munkaviszonyhoz képest hátrányosabb a munkavállaló számára, a fenti szabály tehát a már

alkalmazásban álló munkavállaló védelmét szolgálja.

Egyszerűsített foglalkozás esetén a munkaviszony létrejötte előtt általában nem kötelező orvosi

vizsgálat, ugyanakkor a munkaadónak közvetlenül a munkavégzés előtt meg kell győződnie arról,

hogy a munkavállaló a munka elvégzésére alkalmas állapotban van-e. Ez a kötelezettség a

munkáltatót minden munkanap megkezdése előtt terheli. Amennyiben azt tapasztalja, hogy a

munkavállaló ittas vagy beteg, nem alkalmazhatja. Az idénymunka esetében is előírás, hogy egyes

munkakörök betöltéséhez előzetes munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatot kell végezni. Ebbe a

körbe tartoznak a meghatározott egészségügyi kockázatok (pl. zaj, rezgés) közötti munkavégzésre,

vagy egyes állat- és növény-egészségügyi (pl. növényvédő-szer kijuttatása) feladatok elvégzésére

vonatkozó munkakörök.

Egyes járványügyi érdekből kiemelt munkakörök, tevékenységek esetén a mezőgazdasági

idénymunka esetén is szükséges a foglalkoztatás előtt személyi higiéniás alkalmassági vizsgálat.

Ilyennek minősül például állattartó gazdaságnál, egyéni gazdálkodónál a tej fejését, kezelését,

feldolgozását végző személy, közfogyasztásra szánt élelmiszer előállításával, valamint

forgalmazásával foglalkozó, továbbá az ilyen munkahelyen tisztítást, takarítást végző személy.

A munkavállaló részére a végzett tevékenység baleseti, egészségi kockázataitól függően

megválasztott, megfelelő védelmi képességgel rendelkező védőeszköz juttatása és használata

290

MUNKASZERZŐDÉS

szükséges azon időtartamra, amely alatt a veszélyeztető körülmények fennállnak (pl. szem-, fej-,

hallásvédelem). A munkavállalót az egyéni védőeszköz helyes használatára ki kell oktatni.

Egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkaviszony alapján személyi alapbérként, illetve

teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér 85%-a, garantált bérminimum

esetén 87%-a jár. A személyi jövedelemadó- és járulékfizetési kötelezettségekre vonatkozóan a

munkáltató által fizetendő közteher mértéke a munkabértől és napi munkaidőtől függetlenül

mezőgazdasági idénymunka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként

500 forint, alkalmi munka esetén 1000 forint. A fenti összegű közteher megfizetésével a

munkáltató kiváltja mind a munkáltatót, mind a munkavállalót terhelő adó- és járulékfizetési

kötelezettségeket.

Az egyszerűsített munkaviszony alapján foglalkoztatott személy – a munkáltató által befizetett

közteher alapján – nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra és álláskeresési ellátásra

szerez jogosultságot. Ugyanakkor az egyszerűsített foglalkozási jogviszony nem minősül a

társadalombiztosítási jogszabályok szerint biztosítotti jogviszonynak, így például táppénzre,

terhességi gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási díjra nem jogosít.

291

MUNKASZERZŐDÉS

3. FEJEZET – A MUNKAIDŐ ÉS A MUNKABÉR

1. A TELJES MUNKAIDŐ

A munkavállaló munkavégzési kötelezettségének egyik központi kérdése, hogy azt milyen

időtartamban kell teljesíteni. A munkaidő az az időtartam, amelyben a munkavállaló köteles

munkát végezni. A munkaidőnek - a jogi szabályozás szerint - két változata van:

a) teljes (rendes)

b) rendkívüli munkaidő.

A teljes vagy rendes munkaidőn azt az időtartamot értjük, amelyben a munkavállalónak

rendszeresen, külön utasítás nélkül is munkát kell végeznie.

A rendkívüli munkaidő esetében a munkavállaló a munkáltató külön utasítása alapján köteles a

munkavégzésre, illetőleg a munkavégzésre való készenlétre, mégpedig a rendes munkaidőn

felül. A rendkívüli munkaidő részletes szabályait a későbbiekben tárgyaljuk.

A teljes (rendes) munkaidő mértéke napi nyolc, heti negyven óra.

A munkaviszonyra vonatkozó szabály – ezen elsősorban törvényt, valamint a kollektív szerződést

kell érteni – vagy a felek megállapodása a napi nyolc óránál rövidebb időt is meghatározhat. A

napi nyolc óránál hosszabb, de a napi tizenkét, heti hatvan órát meg nem haladó munkaidő csak

kivételesen állapítható meg, nevezetesen:

– készenléti jellegű munkakörben, illetve akkor,

– ha a munkavállaló, a munkáltató illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója.

(Tulajdonosnak a gazdasági társaság tagját kell tekinteni, ha a társaságra vonatkozó döntések

meghozatala során a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.)

A teljes munkaidő úgynevezett munkaidőkeretben is megállapítható. A munkaidőkeretet számos

gazdasági ágban vagy munkakörben az teszi indokolttá, hogy a munka éves szinten egyenlőtlenül

oszlik meg. Például a mezőgazdaságban is indokolt lehet az éves időkeret, az idényben hosszabb, a

holtidőben rövidebb munkaidővel.

A munkaidőkeret egy olyan időegység, amelynek a lényege, hogy erre az időegységre vonatkoztatva

kell a munkáltatónak a munkaidő előírt mértékét betartani. A fentiekben tárgyalt teljes

munkaidő mértéke legfeljebb négyhavi, illetve tizenhat heti keretben is meghatározható.

Idényjellegű, többműszakos, valamint készenléti jellegű munkakörben legfeljebb hathavi, illetve

huszonhat heti keretben határozható meg a munkaidő. E szabálytól azonban a kollektív

szerződésben el lehet térni, melynek alapján legfeljebb harminchat (36) havi keret is kijelölhető.

A munkáltató köteles a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját a munkavállalóval írásban

közölni.

A munkaidő beosztása arra a kérdésre ad választ, hogy miként oszlik meg a munkaidő napokra

bontva. Mindenesetre a fő szabály az, hogy a munkaidő-beosztást a munkáltató a munka jellegére,

valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel köteles

elvégezni.

A munkáltató a munkaidő-beosztást legalább egy héttel korábban kell közölje a munkavállalóval

írásban, és az így közölt munkaidő-beosztásnak legalább egy hétre kell szólnia. Ha a munkáltató

nem közöl új munkaidő-beosztást, akkor a legutolsó munkaidő-beosztás lesz az irányadó. A

munkáltató a már közölt munkaidő-beosztást (ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem

látható körülmény merül fel) legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A

munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja.

A munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a tizenkét, illetve a negyvennyolc órát nem

haladhatja meg. A készenléti jellegű munkakörben a napi munkaidő a huszonnégy, a heti

munkaidő a hetvenkét órát nem haladhatja meg.

292

MUNKASZERZŐDÉS

A munkaidő beosztása a munkanapokra történhet egyenlően vagy egyenlőtlenül.

Az egyenlő munkaidő beosztás lényege, hogy a munkaidő – az egyes munkanapokra egyenlően

oszlik meg. A kollektív szerződés vagy a felek ilyen megállapodása esetén az egyenlő munkaidőbeosztás

osztott napi munkaidőt is előírhat. Erre az időbeosztásra általában akkor kerül sor, ha a

munkáltató tevékenységi köre vagy a végzett munka jellege ezt indokolja. A kereskedelemben, a

közlekedésben vagy a mezőgazdaságban gyakori, hogy az osztott munkaidő a munkavégzés napi

időtartamát megszakítja.

A munkaidő bármiféle beosztására egyaránt irányadó szabály, hogy nőt várandóssága

megállapításától, illetve gyermekét egyedül nevelő munkavállalót gyermekének három éves koráig,

valamint fiatal munkavállalót (aki a 18. életévét nem töltötte be) éjszakai munkára tilos igénybe

venni. E szabálytól eltérni (sem a kollektív szerződésben, sem megállapodásban) nem lehet! Éjszaki

munkának a huszonkét órától hat óráig végzett munkát kell tekinteni.

A munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra általában nem osztható be, ugyanakkor

vannak kivételek. Így például az idényjellegű foglalkoztatásnál, a megszakítás nélküli vagy a több

műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalónál. Ezen túlmenően kereskedelmi

tevékenységet, valamint turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál

foglalkoztatott munkavállaló számára is beosztható vasárnapra rendes munkaidő. Ugyancsak

lehetséges a munkaidőt vasárnapra vagy munkaszüneti napra beosztani akkor is, ha az adott

munkavállalót kizárólag azért alkalmazzák, hogy szombaton és vasárnap részmunkaidőben

dolgozzon.

2. A PIHENŐIDŐ

A munkavállaló pihenőidejének a következő változatait ismerjük:

a) munkaközi szünet,

b) napi pihenőidő,

c) heti pihenőnap,

d) munkaszüneti nap.

Megjegyezzük, hogy a fentieken túl a munkavállaló pihenésére szolgál a később tárgyalandó

szabadság is.

a) A munkaközi szünetre vonatkozó szabály szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a

rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, húsz perc, ha a kilenc órát

meghaladja, további 25 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünetet a

munkavégzés megszakításával kell kiadni. Ez szolgál általában "ebédidőként". A munkaközi

szünet időtartama legfeljebb hatvan perc lehet. A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb

hat óra munkavégzést követően kell kiadni.

b) Napi pihenőidő a munkavállalót napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között,

legalább egybefüggő tizenegy órában illeti meg. A napi pihenőidő időtartama ennél rövidebb is

lehet bizonyos esetekben (például a több műszakos vagy idényjellegű tevékenység keretében

foglalkoztatott munkavállaló esetében), de ekkor sem lehet kevesebb mint nyolc óra. Fontos

ugyanakkor, hogy amennyiben a munkáltató nem biztosította az egybefüggő tizenegy óra napi

pihenőidőt az egyik napi munkavégzés után, akkor a rákövetkező napi munka utáni pihenőidőt meg

kell hosszabbítsa, mivel a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama

legalább huszonkét óra kell legyen.

c) Heti pihenőnap. A munkavállaló részére hetenként két pihenőnapot (heti pihenőnap) kell

beosztani; ezek a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók és nem kell szükségképpen egymás

után következniük. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően

legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.

293

MUNKASZERZŐDÉS

d) Munkaszüneti nap. A munkavállalónak nem kell munkát végeznie munkaszüneti napokon. E

szabály alól csak a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán e napon is működő

munkáltatónál történő munkavégzés esetén, illetve az idényjellegű munka esetében és a külföldön

történő munkavégzés esetén van kivétel, illetve olyan tevékenység esetén, amely társadalmi

közszükségletet elégít ki, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből

eredően - e napon is szükséges a munkavégzés. A munkaszüneti napokat a törvény a következők

szerint határozza meg: január 1, március 15, húsvéthétfő, május 1, pünkösdhétfő, augusztus 20,

október 23, november 1. és december 25-26.

3. A RENDKÍVÜLI MUNKAVÉGZÉS

Rendkívüli munkavégzésnek minősül

– a munkaidő-beosztástól eltérő,

– a munkaidőkereten felüli, illetve

– az ügyelet tartama.

Rendkívüli munkavégzés csak kivételesen, különösen indokolt esetben rendelhető el. Így például

munkaszüneti napon kizárólag:

– a rendes munkaidőben e napon is (pl. munkaszerződés alapján) foglalkoztatható munkavállaló

számára, vagy

– baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és

súlyos veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében.

Egyáltalán nem vehető igénybe rendkívüli munkavégzésre:

- a nő várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,

- gyermekét egyedül nevelő munkavállaló a gyermek hároméves koráig,

- a munkavállaló, ha foglalkoztatására egészségügyi jogszabályokban meghatározott,

egészségkárosító kockázatok között kerül sor.

A rendkívüli munkavégzés időtartama naptári évenként legfeljebb kétszázötven, kollektív

szerződésben foglalt rendelkezés szerint legfeljebb háromszáz óra lehet. Abban az esetben, ha a

munkavállaló és a munkáltató írásban megállapodik erről, akkor naptári évenként legfeljebb

százötven óra további rendkívüli munkaidő rendelhető el a munkavállaló számára. Ezt nevezzük

önként vállalt túlmunkának.

A pihenőnapon vagy pihenőidőben, valamint a munkaszüneti napon végzett munka esetén a

távolléti díjon felül száz százalék pótlék jár.

A munkaidő beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladó, illetve a munkaidőkereten felüli,

munkavégzés (közismert nevén túlmunka) esetén a pótlék mértéke ötven százalék.

Ügyeletnek a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állás,

készenlét pedig a munkavállaló által megjelölt és a munkavégzés helyére tekintettel elérhető

helyen töltendő rendelkezésre állás. Az ügyelet időtartamára a munkavállalót személyi alapbére

40%-ának, készenlét esetén személyi alapbére 20%-ának megfelelő munkabér illeti meg. Ha a

munkavállaló az ügyelet vagy készenlét alatt munkát végez, az rendkívüli munkavégzésnek minősül

és annak időtartamára a rendkívüli munkavégzés szerinti díjazás illeti meg.

4. A RENDES ÉS A RENDKÍVÜLI SZABADSÁG

A főszabály szerint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes

szabadság illeti meg, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll. Amennyiben a

munkaviszony csak az év egy részére terjed ki, a szabadság arányos része jár.

294

MUNKASZERZŐDÉS

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap. A pótszabadság mértékét a munkavállaló életkora

határozza meg, és nem az, hogy hány évet töltött munkaviszonyban. Ennek alapján a huszonöt év

alatti munkavállalót évenként húsz munkanap, huszonötödik évétől huszonegy, majd kettő-,

illetve háromévenként további egy-egy nappal növekvő számú szabadság illeti meg. A hosszabb

tartamú pótszabadság attól az időponttól jár, amelyikben a munkavállaló a meghatározott életkort

betölti.

A pótszabadság az alapszabadságon felül jár a munkavállaló részére. A törvény különböző

címeken járó és eltérő terjedelmű további pótszabadságokat ismer, amelyek egymás mellett, együtt

is kiadhatók a munkavállaló számára. Nincs azonban akadálya, hogy a kollektív szerződésben a

felek a törvényben nevesített pótszabadság változatok mellett egyéb pótszabadságban állapodjanak

meg.

A törvény által megállapított pótszabadságok a következők:

– fiatal munkavállaló részére évenként öt munkanap;

– a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke után kettő, két gyermeke után négy,

kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap (ez a pótszabadság fogyatékos

gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos);

– A munkavállalónak, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű

egészségkárosodását megállapította, évenként öt munkanap pótszabadság jár;

– A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább

három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.

– Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt

munkanap, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet

kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.

A munkavállalónak, de a munkáltatónak is egyaránt érdeke, hogy a szabadság kiadására mindkét

fél számára megfelelő időben kerüljön sor. A munkavállalót megillető szabadság konkrét

igénybevételének idejét, tartalmát – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató

határozza meg. A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három

hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban

köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság

kezdete előtt be kell jelentenie. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni,

hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen.

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt

nappal közölni kell. A munkáltató a szabadság kiadásának időpontját csak rendkívül indokolt

esetben változtathatja meg. Köteles továbbá a munkavállaló esetleg felmerülő kárát, valamint

költségeit is megtéríteni. Hasonló a helyzet abban az esetben, ha a munkáltató a munkavállaló már

megkezdett szabadságát megszakítja. A szabadság megszakítására is csak kivételesen – rendkívül

indokolt esetben – kár- és költségtérítés mellett van lehetősége a munkáltatónak.

A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A szabadságot pénzben megváltani nem

lehet, kivéve a munkaviszony megszűnésének esetét, mert ilyen esetben az igénybe nem vett

szabadságot pénzben kell megváltani.

A betegszabadság a munkavállalót betegsége miatti keresőképtelenség esetén, naptári évenként

tizenöt munkanap terjedelemben illeti meg. A keresőképtelenséget a kezelőorvosnak kell

igazolnia. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a betegszabadság nem azonos a betegség miatti

táppénzes állományba helyezéssel. A betegszabadság idejére – legfeljebb tizenöt munkanapra – a

munkavállaló távolléti díjának nyolcvan százalékát a munkáltató fizeti. Az esetleges további

időtartamra a társadalombiztosítás nyújt ellátást, az tehát már nem a munkáltatót terheli.

295

MUNKASZERZŐDÉS

5. BÉRFORMÁK ÉS BÉRPÓTLÉKOK

A munkaszerződés tartalmi kritériuma, hogy a felek, annak megkötése során a munkabérben is

megállapodjanak. Természetes tehát, hogy a munkabérhez való jogosultság a munkaszerződésből

következik, azaz a munkavállalónak a munkaviszonya alapján jár a munkabér. E szabály kógens

(kényszerítő), tehát az ettől eltérő megállapodás érvénytelen. Mivel a munkabér a munkaviszony -

amelyet a munkaszerződés hoz létre - alapján jár, kifizetése a munkáltató kockázata, azaz általában

nem hivatkozhat arra, hogy nem képes munkát adni, így munkabért sem fizet, vagy a szerződésben

foglalt munkabérnél kevesebbet fizet.

A munkaviszony alapján járó munkabért három különböző módon lehet megállapítani, nevezetesen:

a) teljesítménybérben,

b) időbérben,

c) a kettő összekapcsolásával.

A teljesítménybér a munka eredményétől függ. Alkalmazására akkor kerül sor, ha a

munkateljesítmény megbízhatóan mérhető. Mind a teljesítmény-követelmény, mind a

teljesítménybér-tényezőket a munkáltató állapítja meg, de bevezetésük előtt írásban kell az érintett

munkavállalók tudomására hozni. Figyelembe véve, hogy a munkateljesítmény gyakran nem csak a

munkavállalón múlik, hiszen a körülmények is jelentős mértékben befolyásolják azt, ilyen esetre a

törvény garantált bér megállapítását teszi kötelezővé.

Az időbér-rendszer lényege, hogy a munkabér nagysága a munkában töltött időtől függ, azaz

mértékét a bértétel (órabér), valamint a munkában töltött idő mennyisége határozza meg. Az

alapbér természetszerűen csak időbérben határozható meg, annak alapulvételével, hogy az adott

helyen és munkakörre milyen besorolási feltételek az irányadók. Az alapbér a mindenkori

minimálbérnél alacsonyabb nem lehet.

A teljesítménybér és az időbér összekapcsolása útján is meghatározható a munkabér, így abban

az esetben, amikor a munkavállaló időbérben részesül, de előre meghatározott teljesítmény esetén

teljesítménybérben is részesül.

A munkavállaló alapbéréhez különböző bérpótlékok járulhatnak, amelyeket vagy a

munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása határoz meg.

A törvény a következő fontosabb bérpótlékokat ismeri:

a) éjszakai munkavégzés esetén járó 15%-os bérpótlék,

b) túlmunkáért a rendes munkabéren felül 50%-os bérpótlék,

c) heti pihenőnapon végzett munkáért, a munkabéren felül 50%-os bérpótlék jár, ha a munkavállaló

másik pihenőnapot kap, 100% ha másik pihenőnapot nem kap,

d) a munkaszüneti napon végzett munkáért a rendes munkabéren felül 100%-os bérpótlék.

Az eddigiek során több alkalommal történt hivatkozás a távolléti díjra. A távolléti díjat az

esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (ezt

nevezzük az irányadó időszaknak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell

megállapítani. Emiatt minden hónap távolléti díja más és más lehet.

A munkabért – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában –

forintban kell megállapítani és kifizetni. Tiltja a törvény az utalvány vagy más formában való

fizetést. A munkabér vagy meghatározott részének bankszámlára történő utalása a munkavállaló

részére költségtöbbletet nem okozhat.

A munkabért havonta utólag egyben kell elszámolni és kifizetni, de a kollektív szerződés vagy a

felek megállapodása ettől eltérően is rendelkezhet, pl. kéthetente történő fizetést írhat elő. Ha a

bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, úgy a munkabért legkésőbb a megelőző

296

MUNKASZERZŐDÉS

munkanapon kell fizetni. Amennyiben a munkáltató a bérfizetéssel késedelembe esik, kamatot

köteles a munkavállaló számára nyújtani.

A munkabérből való levonás csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló

hozzájárulása esetén lehetséges. Kivételt képez a munkavállaló számára adott előleg, amelyet a

munkáltató a munkabérből levonhat.

A munkáltató köteles a munkabérről részletes elszámolást adni a munkavállaló számára. Az

elszámolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkavállaló a kiszámítás helyességét, az

esetleges levonások jogcímét és összegét ellenőrizhesse.

A tévesen (jogalap nélkül) kifizetett munkabért a munkáltató hatvan napon belül, írásbeli

felszólítással követelheti vissza. A visszakövetelésre nyitva álló idő a három éves általános

elévülési idővel azonos, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy

azt maga idézte elő.

297

MUNKASZERZŐDÉS

4. FEJEZET – A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE ÉS MEGSZÜNTETÉSE

1. A MUNKAVISZONY MEGSZŰNÉSE ÉS MEGSZÜNTETÉSE ESETEINEK

ÁTTEKINTÉSE

A munkaviszony megszűnik az alábbi esetekben:

– a munkavállaló halálával,

– a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,

– a határozott időtartam lejártával,

– ha a munkáltató személyében bekövetkező változás miatt a jogutód munkáltató nem a Munka

Törvénykönyve hatálya alá tartozik,

– ha törvény így rendelkezik.

A munkaviszony megszűnésének esetei különösebb magyarázatra nem szorulnak, hiszen

természetes, hogy mind a munkavállaló halála, mind a munkáltató jogutód nélküli megszűnése

maga után vonja a munkaviszony megszűnését is, mint ahogy az is magától értetődően a

munkaviszony megszűnésével jár, ha a munkaszerződést határozott időtartamra kötötték meg a

felek és ez az időtartam letelt. Tekintettel a közszféra szabályozásából eredő eltérő jogokra és

kötelezettségekre, a munkavállaló munkaviszonya a fent említett 4. pontban megjelölt esetben

megszűnik és az adott jogviszony létesítésére irányadó feltételek megléte, továbbá a munkavállaló

továbbfoglalkoztatásra vonatkozó nyilatkozata alapján vele közalkalmazotti, vagy köztisztviselői

jogviszonyt kell létesíteni.

Korántsem hoz létre ilyen egyszerű helyzetet a munkaviszony megszüntetése, azaz, amikor a

munkaszerződést megkötő felek akarata - akár csak az egyik fél, akár mindkét fél közös akarata -

szünteti meg a munkaviszonyt, már csak azért sem, mert ezekben az esetekben igen jelentős

érdekellentéteket kell a jogi szabályozásnak megoldani.

A munkaviszony megszüntethető:

a) a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével,

b) felmondással,

c) azonnali hatályú felmondással.

Figyelembe véve, hogy a munkaviszony megszüntetésének a leggyakoribb és kétségkívül a

legfájdalmasabb módjai a felmondás és az azonnali hatályú felmondás esetei, ezekkel külön

pontban fogunk foglalkozni. Így itt most csak a közös megegyezéssel és a próbaidő alatti azonnali

hatályú felmondással foglalkozunk.

A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezése a munkaviszony megszüntetésének a

leginkább problémamentes megoldása. Abból kiindulva, hogy maga a munkaszerződés is közös

megegyezés alapján jött létre, magától értetődő, hogy közös megegyezéssel meg is szüntethető. A

törvény pusztán csak azt kívánja meg, hogy a felek a megszüntetésről szóló megállapodást, vagy a

külön-külön tett egybehangzó nyilatkozatokat foglalják írásba, mert ennek elmulasztása esetén a

közös megegyezés semmis.

Külön kérdés, hogy a határozott időre szóló munkaviszony - a határozott időtartam lejárta előtt

- miként szüntethető meg következmények nélkül. Tekintettel arra, hogy a felek a határozott idő

kikötése során mérlegelhették a határozott idő mennyiségét és annak okait is, ennek tudatában

kötötték ezt ki: a törvény megnehezíti idő előtti megszüntetését, amikor kimondja, hogy a határozott

időre szóló munkaviszony közös megegyezéssel szüntethető meg a határozott időtartam lejárta

előtt. A munkáltató számára azonban ilyen esetre is biztosítja a törvény az azonnali hatályú felmondás

lehetőségét azzal a feltétellel, hogy legfeljebb a munkavállaló tizenkét havi, vagy ha a határozott

időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díját a munkavállaló részére

megfizeti.

298

MUNKASZERZŐDÉS

A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással (tehát nem azonnali hatályú

felmondással) is megszüntetheti

- a munkáltató ellen folyamatban lévő felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt,

- a munkavállaló képességére alapított okból, vagy

- ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.

Némileg hasonló a helyzet a próbaidő kikötése esetén is, hiszen az is tartalmaz határozott időt a

munkaviszonyra nézve, azzal a megszorítással, hogy a próbaidő kikötése esetén a munkaviszony

bármelyik fél részéről azonnali hatállyal szüntethető meg indokolás és fizetési kötelezettség

nélkül.

A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött

naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a

munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a

munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.

A munkáltató a munkavállaló kérelmére, ha a munkaviszony legalább egy évig fennállt, a

munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) vagy legfeljebb az ezt követő egy éven belül a

munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad. Az értékelés valótlan ténymegállapításainak

megsemmisítését vagy módosítását a munkavállaló bíróságtól kérheti. Az ilyen értékelés célja az

esetleges új munkáltató tájékoztatása a munkavállaló korábbi munkájáról.

2. A FELMONDÁS ÉS A VÉGKIELÉGÍTÉS

A határozatlan idejű munkaszerződés egyoldalú akarattal történő megszüntetésének alapvető esete

a felmondás. A felmondás jogát mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára olyan fontos

jognak tekinti a Munka Törvénykönyve, hogy ettől a jogtól érvényesen eltérni nem lehet. Tehát

sem a kollektív szerződés, sem a munkaszerződés nem tartalmazhat olyan kikötést, hogy a

felmondási jogról bármelyik fél lemond. Érdekes szabály ugyanakkor, hogy a felek megállapodása

esetén - legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított egy évig - a munkaviszony felmondással

nem szüntethető meg.

A munkaviszony felmondás útján való megszüntetése mind a munkáltató, mind a munkavállaló

részére rendelkezésre áll. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a munkaviszony egyoldalú megszüntetése

a munkavállaló számára jelent elsősorban alapvető gazdasági, életviteli nehézséget. Szükségszerű

volt tehát, hogy a felmondás szabályainak megalkotása során a jogalkotó figyelembe vegye azt a

tényt, hogy a munkavállaló egzisztenciális helyzetét döntő mértékben határozza meg a

munkaviszony fennállása vagy megszüntetése. A munkavállalók oldaláról jelentkező jogi védelem

igényét és a munkáltatónak azt az igényét kellett a jogszabálynak összeegyeztetnie (amely

valójában teljesen soha sem egyeztethető össze), hogy a munkáltató - akár a gazdasági viszonyok

változása, akár a munkavállalóba vetett bizalma megrendülése következtében egyoldalúan

megszüntethesse a munkaviszonyt.

A fentiekből következően a felmondás munkajogi szabályai jelentős mértékben eltérnek

egymástól abban a tekintetben, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló mondja-e fel a

munkaviszonyt. A munkáltató részéről történő felmondás esetén, pl. indokolási kötelezettséget ír

elő a törvény (a munkavállaló nem köteles a felmondás esetén indokolást adni), továbbá bizonyos

munkavállalók védelme érdekében felmondási tilalmakat és korlátozást vezet be. Mindezek a

szabályok nem oldják meg a már említett alapproblémát, azt tehát, hogy a felmondás a munkavállalót

érinti súlyosabban, de alkalmazásuk némileg enyhítheti a felmondással járó hátrányt.

2.1. FELMONDÁS A MUNKÁLTATÓ RÉSZÉRŐL

A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának

világosan ki kell tűnnie és ez az ok csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal

299

MUNKASZERZŐDÉS

kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. (Nem

terheli a munkáltatót indokolási kötelezettség, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.)

Közelebbről szemügyre véve a munkáltató indokolási kötelezettségét, világosan kiderül, hogy a

Munka Törvénykönyve három okcsoportra való hivatkozást tesz lehetővé.

a) Az első okcsoport a munkavállaló képességeivel összefüggő okot nevezi meg. Itt alapvetően

azokról az esetekről van szó, amikor utóbb kiderül, hogy a munkavállaló alkalmatlan vagy csak

igen kevéssé alkalmas feladatainak teljesítésére. Valakinek a képessége objektív adottság, nem

függ össze az illető esetleges hanyagságával, gondatlanságával. Jogvita esetén rendkívül nehéz

a munkavállalói képesség hiányának vagy mérsékelt meglétének a megállapítása. Elsősorban a

munkavégzés eredménytelensége, vagy csekély eredménye jelzi, de ugyanakkor vizsgálandók a

munkáltató által – a törvény kötelező előírása alapján – biztosított munkafeltételek és

tájékoztatások, valamint utasítások, általában a munkavégzési körülmények megfelelő

minősége.

b) A második okcsoport a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartását említi

okként. Igen széles skálája lehet az e csoportba tartozó okoknak. Lényegük azonban az, hogy e

körben nem a munkavállaló képességei, alkalmatlan vagy kevésbé alkalmas volta, hanem a

munkaviszony során tanúsított magatartása – hanyagsága, könnyelműsége,

fegyelmezetlensége – vezet a munkaviszony felmondására. Könnyebben bizonyítható a

munkáltató részéről az ebbe az okcsoportba tartozó felmondási okok megléte, hiszen mind a

munkatársak, mind a vezetők gyakran közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek a munkavégzés

során az ilyen magatartásokról.

c) A harmadik okcsoportot a munkáltató működésével összefüggő okok képezhetik. Alapvetően

gazdasági okok játszhatnak szerepet e körben. Így pl. valamely eddig végzett tevékenység

megváltoztatása a munkáltató részéről, esetleges visszafejlesztése vagy ellenkezőleg, új más

irányú növelése, modernizálás, stb. mind olyan események lehetnek, amelyek a munkaviszony

felmondással való megszüntetésére vezethetnek. A munkáltató működésével összefüggő okok -

amelyek tehát döntően gazdasági okok - a munkáltató által könnyebben bizonyíthatóak a

gyakorlatban. A munkáltató ilyen jellegű gazdasági, üzleti döntéseit (pl. átszervezés,

létszámcsökkentés) célszerűségi, gazdaságossági szempontból senki sem (még a munkaügyi

bíróság sem) kérdőjelezheti meg.

Mindenesetre erre az okcsoportra - miként a másik kettőre is - irányadó a Munka

Törvénykönyvének az az igen fontos szabálya, amely szerint: vita esetén a felmondás indokának

valóságosságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

A felmondási tilalom azt jelenti, hogy a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a

munkaviszonyt különböző mértékben meghatározott ideig.

A munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban

meghatározott időtartam alatt:

– a várandósság,

– a szülési szabadság,

– a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság,

– a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint,

– a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de

legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap.

A várandósságra, valamint az emberi reprodukciós eljárásra, mint felmondási tilalomra a

munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta. Ez a tájékoztatás akár a

felmondás közlését követően is megtörténhet. Ilyen esetben a munkavállalói tájékoztatástól

számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja. Egyébként az

300

MUNKASZERZŐDÉS

egyoldalú munkáltatói jognyilatkozat (így a munkáltatói felmondás is) csak a címzett (azaz a

munkavállaló) hozzájárulásával módosítható, vagy vonható vissza.

Kizárólag a munkáltató személyében bekövetkező változás nem szolgálhat a munkáltató

felmondásának indokául.

A munkavállalót felmondás esetén felmondási idő illeti meg. A felmondási idő bizonyos esetekben

csak egy meghatározott idő elteltével kezdődhet el. Általános szabály szerint a felmondási idő

legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ettől eltérően a munkáltató felmondása

esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon

kezdődik:

– a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy

év;

– a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség;

– a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.

Miként már említettük, a Munka Törvénykönyve a felmondási tilalom mellett ismeri a felmondási

korlátozást is. Így például a munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan

tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző

öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással

az azonnali hatályú felmondásnál meghatározott súlyos okokból szüntetheti meg. Ha a munkáltató

ugyanezen munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló képességével vagy a munkáltató

működésével összefüggő okból kívánná megszüntetni, akkor ezt csak abban az esetben teheti meg,

ha a munkáltatónál a munkavállaló munkavégzési helyén nincs a munkavállaló által betöltött

munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik

munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot

elutasítja. Ugyanez a szabály vonatkozik az anyára vagy a gyermekét egyedül nevelő apára a

gyermek hároméves koráig.

A felmondási korlátozások közé tartozik az az eset is, amikor a munkáltató a rehabilitációs

ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló

egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással kívánja megszüntetni. Ezt akkor

teheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a

munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört a munkáltató nem

tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.

A felmondási idő arra a célra szolgál, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló

felkészülhessen a munkaviszony megszűnésére, a munkavállaló új munkahelyről, míg - a

munkavállaló felmondása esetén - a munkáltató új munkavállalóról gondoskodhasson.

A felmondási idő legalább harminc nap, a hat hónapot azonban nem haladhatja meg. E

szabály lehetővé teszi, hogy a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben harminc napnál

hosszabb időben állapodjanak meg a felek, azonban harminc napnál rövidebb, valamint hat

hónapnál hosszabb felmondási idő nem lehet.

301

MUNKASZERZŐDÉS

A harminc napos felmondási idő azonban a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idővel

arányosan megnövekszik a következők szerint:

3 év után 5 nappal







A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén

legfeljebb a határozott idő lejártáig tart. Amennyiben a munkaviszonyt a munkáltató mondta fel,

köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. A kötelező felmentés időtartama a

felmondási idő fele, azzal, hogy a töredéknapot egésznapként kell figyelembe venni. A

munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően - legfeljebb két részletben - kell

felmenteni. (Megjegyezzük, hogy abban az esetben, ha a munkaviszonyt a munkavállaló mondta

fel, a felmondási idő alatt köteles munkát végezni, de a munkáltató a felmondási idő vagy annak

egy része alatt a munkavállalót felmentheti a munkavégzés alól.)

A munkavégzés alóli felmentés időtartamára távolléti díj illeti meg a munkavállalót. E szabály

alól azonban kivétel, hogy távolléti díj nem illeti meg arra az időre, amely alatt munkabérre

egyébként sem lenne jogosult. Így pl. nem jár a távolléti díj, ha a munkavállaló a felmentési idő

alatt megbetegszik, hiszen ilyenkor táppénz ellátmányban részesül. Abban az esetben azonban, ha a

munkavállalót a felmondási idő letelte előtt végleg felmentették a munkavégzés alól és a munkabér

kifizetésénél gátló körülmény (pl. betegség) áll be, a már kifizetett munkabért nem lehet

visszakövetelni. A felmentés idejére kifizetett távolléti díjat akkor sem lehet visszakövetelni, ha a

munkavállaló ez alatt az idő alatt új munkaviszonyt létesít, tehát megtörténhet, hogy erre az időre

esetleg két helyről is munkabért kap a munkavállaló.

2.2. CSOPORTOS LÉTSZÁMLEÉPÍTÉS

A munkáltatói felmondás különleges esete a csoportos létszámcsökkentés. Erre akkor kerülhet sor,

ha a munkáltató a működésével összefüggő ok miatt (pl. gazdasági okok miatt létszámleépítés) a

munkavállalók nagyobb csoportjának munkaviszonyát harminc napon belül meg kívánja

szüntetni. Az természetesen igen relatív fogalom, hogy mit jelent a munkavállalók nagyobb

csoportja, ezért a törvény igyekszik pontosan meghatározni azt, hogy mekkora létszám minősül

"nagyobbnak":

20-nál több,

legalább 10 fő;

de 100-nál kevesebb munkavállaló

100 vagy annál több, foglalkoztatása munkavállalók 10 %-a;

de 300-nál kevesebb

esetén

300 vagy annál több legalább 30 fő.

A létszám megállapításakor nemcsak a felmondással érintett munkavállalókat kell figyelembe

venni, hanem a munkaviszony megszüntetésének minden olyan esetét, amelyre a munkáltató

működésével összefüggő okból került sor. E körbe tartoznak azok a munkavállalók, akiknek a

munkaviszonya munkáltatói felmondással, a munkáltató által kezdeményezett közös

megegyezéssel vagy akinek a határozott idejű munkaviszonyát a munkáltató a határozott idő

lejárta előtt szünteti meg. Lényeges, hogy mindhárom esetben a jogviszony megszüntetésének oka,

a munkáltató működésével álljon összefüggésben.

Több telephely esetén a leépítés nagyságrendjét és feltételeit telephelyenként kell megállapítani, de

ugyanazon megyében (fővárosban) lévő telephelyek esetén a létszámot össze kell számítani. A

302

MUNKASZERZŐDÉS

csoportos létszámleépítés szabályainak alkalmazása során nem közömbös, hogy milyen létszámhoz

képest kell figyelembe venni az előírt mértéket. E tekintetben a döntést megelőző féléves átlagos

statisztikai állományi létszámból kell kiindulni, ha a munkáltató fél évnél rövidebb ideje

működik, pl. három hónapja, akkor az átlagos statisztikai létszámot ezen időszakra kell

meghatározni.

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok szerint a munkáltató a létszámcsökkentésre

irányuló döntését megelőzően legalább 15 nappal előbb köteles az üzemi tanáccsal tárgyalni. A

tárgyalás megkezdését megelőzően legalább hét nappal a munkáltató köteles az üzemi tanácsot

írásban tájékoztatni - egyebek mellett - a tervezett csoportos létszámcsökkentés okáról,

foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban a tervezett létszámcsökkentéssel érintett

munkavállalók létszámáról, a létszámcsökkentés végrehajtásának tervezett tartamáról és időbeni

ütemezéséről, a munkavállalók kiválasztásának szempontjairól, valamint a munkaviszony

megszüntetésével kapcsolatos - a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározottól eltérő -

juttatás feltételéről és mértékéről. A munkáltató tárgyalási kötelezettsége a megállapodás

megkötéséig, ennek hiányában legalább a tárgyalás megkezdését követő tizenöt napig áll fenn.

A tárgyalásnak - a megállapodás érdekében - ki kell terjednie a csoportos létszámcsökkentés

elkerülésének lehetséges módjára, eszközére, elveire, következményeinek enyhítését célzó

eszközökre, valamint, az érintett munkavállalók számának csökkentésére. A tárgyalás során kötött

megállapodást írásba kell foglalni és meg kell küldeni az állami foglalkoztatási szervnek.

A munkáltató köteles a létszámcsökkentésről szóló döntéséről az érintett munkavállalókat, továbbá

a munkáltató székhelye, illetve az érintett telephely szerint illetékes állami foglalkoztatási szervet

a felmondás illetve a határozott idejű szerződés lejárat előtti megszüntetése közlését megelőzően

legalább harminc nappal írásban tájékoztatni.

Ha munkáltató ezt a 30 napos előzetes értesítési kötelezettségét elmulasztja, illetve az előzetes

tájékoztatást követően nem várja ki a 30 napot a felmondások közlésével, akkor a munkaviszony

megszüntetése jogellenes és a jogellenesség megállapítása érdekében a sérelmet szenvedett

munkavállaló bírósághoz fordulhat.

2.3. A VÉGKIELÉGÍTÉS

A munkáltatói felmondással szoros összefüggésben van a végkielégítés intézménye. A

munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha

a) munkaviszonyát a munkáltató felmondással szünteti meg, vagy

b) ha a munkaviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, illetve

c) ha a munkáltató személyében bekövetkező változás miatt a jogutód munkáltató nem a

Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik, valamint

d) ha a munkavállaló azonnali hatályú felmondása

következtében szűnik meg.

A végkielégítés bevezetése mögött alapvetően az a gondolat húzódik meg, hogy a munkavállaló

többéves munkaviszonya a munkáltatónál jelentős értékteremtéssel jár, ha tehát e munkaviszonya a

felmondás szabályai szerint szűnik meg, indokolt, hogy a munkavállaló valamilyen mértékben

részesedjen munkája eredményéből a munkabéren felül is. Nem tagadható a végkielégítés szociális

jellege sem, segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a munkavállaló új munkahelyen való

elhelyezkedéséig fenntarthassa magát, esetleg - nagyobb összegű végkielégítés esetén - valamilyen

vállalkozáshoz kezdjen.

Végkielégítés tehát csak a munkáltató felmondása esetére jár és alapvető feltétele, hogy a

munkaviszony meghatározott ideig a munkáltatónál fennálljon. (Nincs akadálya azonban

annak, hogy a felek kollektív szerződésben kössék ki, hogy a korábban áthelyezéssel a

303

MUNKASZERZŐDÉS

munkáltatóhoz került munkavállalót is ilyennek tekintsék, azaz a korábbi munkaviszonyban töltött

éveit is a munkáltatónál eltöltött éveknek minősítsék.)

A további munkaviszonyban foglalkoztatottak - azaz a második, vagy mellékfoglalkozásnak

nevezett forma - vonatkozásában ugyanazon szabályokat kell alkalmazni, mint az ún. főállásban

lévőknél, tehát őket is megilleti a végkielégítés az egyéb törvényi feltételek esetén.

Nem jár végkielégítés - noha felmondással szüntetik meg a munkaviszonyt - ha a munkavállaló

nyugdíjra szerzett jogosultságot, vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg számára,

vagy rokkantsági nyugdíjban részesül. Akkor sem jár a végkielégítés, ha a a felmondás indoka a

munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal

összefüggő képessége volt.

A végkielégítés mértékét a következő táblázat mutatja be.

Legalább 3 év esetén

legalább 5 év esetén





1 havi,

2 havi,

3 havi,

4 havi,

5 havi,

6 havi távolléti díj összege.

A fenti összegek (a munkaviszonyban töltött idő arányában) egy-, kettő-, illetve háromhavi

távolléti díj összegével emelkednek, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi

nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

2.4. FELMONDÁS A MUNKAVÁLLALÓ RÉSZÉRŐL

A felmondás előbb tárgyalt szabályai alapvetően a munkáltatói felmondásra vonatkoznak és

elsősorban a munkavállaló számára kívánnak némi védelmet biztosítani. Nem szóltunk azonban

részletesen a munkavállaló felmondásáról, tekintettel arra, hogy a munkavállaló különösebb

kötöttség nélkül felmondhat, felmondását azonban neki is írásba kell foglalnia.

A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását nem köteles indokolni. A

határozott idejű munkaviszonyának felmondását a munkavállaló is köteles megindokolni. A

felmondás indoka ilyen esetben csak olyan ok lehet, amely a munkavállaló számára a

munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel reá nézve aránytalan

sérelemmel járna.

Munkavállalói felmondás esetén a munkáltató érdekeit védő előírás a felmondási idő alkalmazása.

Ez alatt az időtartam alatt van lehetősége ugyanis a munkáltatónak a kieső munkaerő pótlásáról

gondoskodni. A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő

megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart. Határozatlan idejű munkaviszony

esetén legalább 30 nap, mely – ahogy arról korábban már szóltunk – a munkaviszonyban eltöltött

idővel arányosan növekszik. A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő alatt köteles

munkát végezni, de a munkáltató a felmondási idő egészéről vagy annak egy részéről felmentheti

a munkavégzés alól.

Amire azonban a munkavállalónak figyelnie kell az az, hogy óvakodjon a jogellenes

felmondástól, mert ilyen esetben kártérítésre kötelezhető. Arra a kérdésre, hogy mikor jogellenes a

felmondás (akár a munkáltató, akár a munkavállaló részéről) és, hogy mi a következménye a

jogellenes felmondásnak, a későbbiek során fogunk kitérni.

3. AZONNALI HATÁLYÚ FELMONDÁS

A Munka Törvénykönyve nem ismeri a munkáltató fegyelmi jogkörét, helyette azonban kimunkálta

a munkaviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetésének lehetőségét. E joggal

304

MUNKASZERZŐDÉS

azonban nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló egyaránt élhet, ha a másik fél a

munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét olyan mértékben megszegi, hogy a

munkaviszony fenntartása lehetetlenné válik.

A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással

megszüntetheti, ha a másik fél:

- a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos

gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy

- egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné

teszi.

Az azonnali hatályú felmondás alkalmazásának két egymástól eltérő esetét határozza meg a

törvény. Az első esetben akkor kerülhet sor azonnali hatályú felmondásra, ha a másik fél

munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal

jelentős mértékben szegi meg.

Az első kérdés, amely e szabály gyakorlati alkalmazása során felmerülhet az, hogy mit kell érteni

munkaviszonyból származó kötelezettségen, majd a második, hogy e kötelezettségek közül

melyek a lényegesek, hiszen nem lényeges kötelezettségszegés esetén nem kerülhet sor rendkívüli

felmondásra, még akkor sem, ha az szándékos vagy súlyos gondatlanságból származott.

Ami a munkaviszonyból származó kötelezettségeket illeti, elsősorban a Munka Törvénykönyve

tartalmaz mind a munkáltatóra, mind a munkavállalóra nézve olyan szabályokat, amelyek

kötelezettségeket jelentenek, de ezen túlmenően maga a munkaszerződés is tartalmazhat (és

tartalmaz is) mindkét fél részére különböző kötelezettségeket. Továbbá hasonló kötelezettségek

kerülhetnek megfogalmazásra, amennyiben a munkáltató ilyennel rendelkezik, a szervezeti és

működési szabályzatban.

A kötelezettségnek a munkaviszonyból kell származnia, illetve ilyen kötelezettségszegés esetén

kerülhet sor a rendkívüli felmondásra. Ebből következően egyéb kötelezettségszegés - pl. a

magánélet területén - nem vezethet rendkívüli felmondásra. A kötelezettségszegésnek lényeges

kötelezettségre nézve kell bekövetkeznie. Annak elbírálása, hogy egy konkrét esetben mikor

lényeges a kötelezettség, amelyet megszegtek, és mikor nem, igen nehéz feladat.

A jogszabály éppen ezért lehetővé teszi, hogy mind a kollektív szerződés, mind a

munkaszerződés meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a rendkívüli felmondásnak helye

van. Mindenesetre lényeges kötelezettségként kell kezelnünk azokat az alapvető kötelezettségeket,

amelyeket a Munka Törvénykönyve a munkáltatóra és a munkavállalóra nézve meghatároz a

munkavégzés szabályai között.

Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlásához a kötelezettségszegésnek szándékosnak

vagy súlyosan gondatlannak kell lennie. Ha a kötelezettségszegő fél előre látja, hogy

kötelezettséget szeg és azt is kívánja, a szándékosság alapvető változatát valósítja meg, míg a

gondatlanság esetén az elvárható figyelmet, körültekintést mulasztja el. Különösen súlyos

gondatlanságból szegi meg a kötelezettséget valamelyik fél, ha pl. előtte már figyelmeztették, vagy

ha figyelmetlenségéből köztudomású, alapvető kötelezettség megszegésére kerül sor.

Akkor is sor kerülhet azonnali hatályú felmondásra, ha valamelyik fél olyan magatartást tanúsít,

amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A rendkívüli felmondásnak ez az esete

jelentősen különböző az előbb tárgyalt esetcsoporttól. E körben nem kerül sor sem a

kötelezettségszegés, sem a vétkesség vizsgálatára. E körbe tartoznak a munkaviszonnyal nem

közvetlen összefüggésben kifejtett olyan magatartások, amelyek vagy a munkáltatónak, vagy a

munkavállalónak jelentős hátrányokat okozhatnak, mint pl. a rágalmazás vagy a becsületsértés,

illetve azok az esetek, amikor a munkáltató és a munkavállaló közötti emberi kapcsolatok súlyosan

és végképp megromlottak.

305

MUNKASZERZŐDÉS

A Munka Törvénykönyve erre az okcsoportra nézve is lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződés

vagy a munkaszerződés meghatározza azokat az eseteket, amelyek azonnali hatályú

felmondáshoz vezethetnek.

Bármelyik okcsoportra való hivatkozással történik a rendkívüli felmondás, azt indokolni kell. Az

indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.

Ha a munkáltató él az azonnali hatályú felmondási jogával, nem alkalmazhatók a felmondás

szabályai, így pl. nem igényelhető sem a felmondási idő, sem a végkielégítés.

A munkaviszony azonnali hatályú felmondással való megszüntetése természetesen nemcsak a

munkáltató lehetőségeként került a Munka Törvénykönyvébe, hanem - miként már említettük -

élhet a joggal (ugyanazon törvényi feltételek megléte esetén) a munkavállaló is. Magától értetődő

azonban, hogy az azonnali hatályú felmondásnak egészen más következményei lesznek, ha azt a

munkavállaló gyakorolja. Ennek alapján a munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a

munkáltató köteles annyi időre járó távolléti díjat kifizetni, amennyi a munkáltató felmondása

esetén járna, továbbá - ugyancsak a felmondás szabályai szerint - végkielégítés is jár a

munkavállaló számára. Mindezeken túl a munkavállaló követelheti esetleges kárának megtérítését

is.

Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől

számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül,

bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

Ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontja az

az időpont, amikor a felmondás okáról a testületet tájékoztatták.

Miként az eddigiekből is kitűnik, az azonnali hatályú felmondás igen súlyos következményekkel jár

és ezek a következmények elsősorban a munkavállalót érintik érzékenyen, hiszen végeredménye - a

munkavállaló oldaláról - a munkaviszony felmondási idő közbeiktatása és végkielégítés nélküli

megszüntetése. Ugyanakkor bekövetkezhet a munkaviszonyból származó valamely kötelezettség

vétkes megsértése, esetleg olyan, a munkavállaló mentségeire szolgáló körülmények mellett is,

amikor az azonnali hatályú felmondás helyett más hátrányos jogkövetkezmények (pl. a munkáltató

által nyújtott valamilyen kedvezményből való meghatározott időre szóló kizárás) alkalmazása lenne

indokolt.

Mindezeket figyelembe véve a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a kollektív szerződés a

munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló részéről történő vétkes

megszegése esetére - az eljárási szabályok kidolgozása mellett – az azonnali hatályú felmondáson

kívül - más joghátrányokat is megállapíthasson, és esetleg ezek kerüljenek alkalmazásra a

felmondás helyett.

Hátrányos jogkövetkezményként csak olyan, a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit

határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyhez fűződő jogát

és emberi méltóságát nem sérti. A vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében

nem haladhatja meg a munkavállaló - a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó - egyhavi

alapbére összegét. A hátrányos jogkövetkezményekkel járó intézkedést csak írásbeli, indokolt

határozatban lehet kiszabni, és utalni kell a jogorvoslati (fellebbezési, panasztételi) lehetőségre

is. Az eljárás során lehetővé kell tenni, hogy a munkavállaló a védekezését előadhassa, valamint,

hogy jogi képviselőt vegyen igénybe.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkavállalóra előnyökkel járó, a hátrányok közé fokozatok

beépítését lehetővé tevő szabályok alkalmazásához a kollektív szerződésben való munkáltatói,

munkavállalói érdekképviseleti megállapodás szükséges. Indokolt, hogy a munkavállalói

érdekképviseleti szervek a kollektív szerződés megkötése során törekedjenek e lehetőségeknek a

kollektív szerződésbe való felvételére, természetesen az eljárási szabályok kidolgozásával együtt.

306

MUNKASZERZŐDÉS

4. A MUNKAVISZONY JOGELLENES MEGSZÜNTETÉSE ÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEI

A munkáltató részéről történő jogellenes munkaviszony megszüntetés legtipikusabb esete az,

amikor maga a munkaviszony megszüntetése jogellenes. Ez elsősorban akkor következhet be,

amikor a munkáltató olyan munkavállalónak mond fel felmondással, aki felmondási tilalom vagy

korlátozás alatt áll, vagy amikor a felmondás indoka valótlan.

Amennyiben a munkavállaló sérelmezi a munkáltató részéről történő munkaviszony-megszüntetést,

munkaügyi jogvitát kezdeményezhet, amelyben a munkaügyi bíróság hozza meg a döntést.

Ha a munkaügyi bíróság azt állapítja meg, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a

munkaviszonyt, úgy az alábbi következmények alkalmazhatóak:

1. Kártérítés. A munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével

összefüggésben okozott kárt. A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt

kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.

2. Végkielégítés. A munkavállaló a kártérítésen túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha

munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy munkaviszonya megszűnésekor

nem részesült végkielégítésben, holott arra a Munka Törvénykönyve szerint jogosult lett volna.

3. Felmondási időre járó távolléti díj. A munkavállaló a kártérítés helyett követelheti a

munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget.

4. Eredeti munkakörbe való visszahelyezés. A munkavállaló kérelmére - a kártérítésen túlmenően

- a munkaügyi bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő

bánásmód követelményébe, vagy felmondási tilalomba (pl. várandósság, szülési szabadság)

ütközött, vagy ha egyes esetekben szakszervezeti tisztségviselőnek mondtak fel, valamint ha a

munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, vagy erre irányuló

saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.

A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok betartása nemcsak a munkáltató, hanem a

munkavállaló részéről is jogos elvárás. Ennek érdekében szigorodtak a munkavállalóval szemben

alkalmazható jogkövetkezmények.

A munkavállaló, ha munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, köteles a munkavállalói felmondás

esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni a munkáltató

részére.

A munkavállaló, ha a határozott tartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott

időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles

megfizetni a munkáltató részére.

A munkáltató követelheti a fenti mértékeket meghaladó kárának megtérítését is, azonban ezek

együttesen nem haladhatják meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét.

A jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a

munkavállaló munkakörét nem az előírt rendben adja át a munkáltatónak, illetve annak a

személynek, aki a jövőben az ő munkakörében fog dolgozni.

307

AGRÁRJOG

MUNKASZERZŐDÉS ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Ismertesse a Munka Törvénykönyvének hatályára vonatkozó rendelkezéseket!

▢ Melyek az általános magatartási követelmények? Mit jelent a személyhez fűződő jogok védelme és az

egyenlő bánásmód követelménye?

▢ Mutassa be a munkajogi jognyilatkozatok alaki előírásait és típusait!

▢ Kik a munkaszerződés alanyai?

▢ Csoportosítsa a munkaszerződés tartalmi elemeit!

▢ Mutassa be a munkaszerződés időtartamára vonatkozó rendelkezéseket!

▢ Mi a próbaidő lényege?

▢ Mutassa be az alkalmi munkára és a mezőgazdasági idénymunkára vonatkozó szabályozást!

▢ Mi a munkajogi érvénytelenség lényege? Mutassa be a munkaviszonyból származó igény elévülésére


▢ Mutassa be a teljes munkaidő, a munkaidő beosztása és a rendkívüli munkaidő szabályozását!

▢ Mutassa be a szabadság mértékére és kiadására vonatkozó rendelkezéseket!

▢ Vázolja a munka díjazására, a bérformákra, bérpótlékokra vonatkozó főbb rendelkezéseket!

▢ Sorolja fel a munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének lehetséges eseteit! Melyek a felmondás

főbb sajátosságai (indokok, közlés, felmondási idő, végkielégítés)?

▢ Mi a csoportos létszámcsökkentés lényege?

▢ Mutassa be az azonnali hatályú felmondás főbb indokait, sajátosságait!

▢ Vázolja a munkaviszony jogellenes megszüntetésének eseteit, jogkövetkezményeit!

AJÁNLOTT IRODALOM A MUNKAJOG CÍMŰ RÉSZHEZ – (1) GYULAVÁRI Tamás (szerk.): Munkajog

ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2014. 578 p. – (2) FERENCZ Jácint-GYULAVÁRI Tamás-KÁRTYÁS Gábor-

GÖNDÖR Éva: Munkajogi alapismeretek ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 214 p. – (3) KARDKOVÁCS

Kolos (szerk.): A Munka Törvénykönyvének magyarázata HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 536 p. – (4)

KULISITY Mária: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2014. –

(5) DUDÁS Katalin: A munka- és pihenőidő szabályai Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2014. – (6)

KÁRTYÁS Gábor: A munka díjazása Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2014. 203 p. – (7) BANKÓ Zoltán-

FERENCZ Jácint: Atipikus munkajogviszonyok Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2015. – (8) HANYU

Henrietta: Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban Wolters Kluwer Kiadó, Budapest 2015.

Ajánlott honlapok:

- https://ugyfelkapu.magyarorszag.hu

- www.munka.hu

- www.europa.eu.int/eures

- www.onyf.hu

- www.oep.hu

AGRÁRJOG

– TIZENKETTEDIK RÉSZ –

AZ ÉLELMISZERLÁNC-SZABÁLYOZÁS ALAPJAI

1. FEJEZET – AZ ÉLELMISZERLÁNC-SZABÁLYOZÁS ALAPFOGALMAI

1. AZ EU ÉLELMISZERJOGÁNAK FORRÁSAI

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelést érintő előírások célja az, hogy az egységes európai

piac követelményeinek megfelelő, jó minőségű, biztonságos és piacképes termékek előállítására

kerüljön sor. A szigorú szabályozási rendszer olyan igazgatási modell fenntartását követeli meg,

amely az „üzemtől az asztalig”, tehát a végső felhasználási szakaszig képes a teljes termelési

folyamat figyelemmel kísérésére, valamint a szükséges intézkedések megtételére. Emiatt a

mezőgazdasági termék- és alapanyag-előállítással kapcsolatos szakigazgatási tevékenység kiterjed

az árutermelő tevékenység engedélyezési, ellenőrzési, minőségtanúsítási, valamint az állat- és

növény-egészségügyi feladatok teljes körére.

Napjaink uniós élelmiszerbiztonsági stratégiájának közvetlen előzményei az 1990-es évek

élelmiszer-botrányai voltak (BSE-krízis, dioxin-szennyezés), amelyek nemcsak egészségvédelmi

szempontból sokkolták a lakosságot, hanem jelentős gazdasági károkat is okoztak (pl.

exporttilalom). A fentiekkel összefüggésben jelent meg a kilencvenes évek végén a jogszabályi

célkitűzéseket megfogalmazó Zöld Könyv az élelmiszerjogról (1997), valamint a tagállamok

számára átvételre javasolt irányelveket tartalmazó Fehér könyv az élelmiszer-biztonságról

(2000).

Az ún. „zöld könyvek” feladata olyan újonnan előtérbe került szabályozandó területekre és

problémákra való figyelemfelhívás, amely kérdések megoldására nem elégségesek a fennálló

jogszabályi rendelkezések. Társadalmi vitára ösztönző szakmai anyagról van szó, mely új

szabályozási stratégia, új szabályozási rendszer bevezetésére hívja fel a figyelmet, és elsődlegesen

célkitűzéseket rögzít.

Az élelmiszer-szabályozás alapelveiről szóló Zöld Könyv hangsúlyozza a fogyasztók egészségének

és érdekeinek magas szintű védelmét, valamint az élelmiszer-biztonság követelményét. A Zöld

Könyv 6 alapvető célt fogalmazott meg:

§ a közegészség és a fogyasztók egészségének magas szintű védelme;

§ az áruk szabad áramlásának biztosítása a belső piacon;

§ az élelmiszeripar versenyképességének elősegítése;

§ az elsődlegesen tudományos eredményeken és kockázat-elemzésen alapuló jogalkotás

megteremtése;

§ a jogszabályok gyakorlatias, a változásokkal már előre számoló (proaktív) jellegének erősítése,

§ az élelmiszer-biztonságért való felelősség kérdésének rendezése.

A „fehér könyvek” ezzel szemben a zöld könyv problémafelvetéseire született válaszokat,

lehetséges szabályozási alternatívákat tartalmazzák, ezáltal a jogszabályalkotás közvetlen

előkészítő anyagainak tekinthetők.

A 2000-ben megjelent élelmiszer-biztonságról szóló Fehér Könyv konkrét szabályozási javaslatai

nyomán az EU élelmiszerpolitikája gyökeresen megváltozott.

- Az élelmiszer-biztonságért elsődlegesen az előállítókat és a forgalmazókat terheli felelősség,

ami gyökeres szemléletváltozást jelent ahhoz a korábbi nézethez képest, hogy az élelmiszerbiztonságért

az élelmiszer-ellenőrző hatóságok voltak felelősek.


- A Fehér Könyv hatására általánosan elfogadott követelménnyé vált az élelmiszer-előállítás

során a teljes nyomonkövethetőség biztosítása.

- A Fehér Könyv javaslata alapján 2002-ben létrejött az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal

[EFSA].

Az élelmiszerjognak – a Római Szerződés alapelveivel összhangban – a fogyasztók egészségének

és érdekeinek védelme mellett a tisztességes piaci versenyt és az áruk szabad mozgását is

biztosítani kell a tagállamok között. Ezért az élelmiszerjog alapelvei a következők:

§ az áruk szabad áramlásának biztosítása;

§ szubszidiaritás elve, azaz az uniós szintű jogalkotás csak a legszükségesebb mértékre

korlátozódjon, helyette inkább a nemzeti-helyi szintű szabályozás legyen hangsúlyosabb;

§ arányosság (proporcionalitás) elve, mely alapján az EU szervei a tagállamok polgáraira csak

közérdekből és csupán olyan mértékben róhatnak kötelezettséget, korlátozást vagy büntetést,

amit az elérni kívánt cél indokol;

§ kölcsönös elismerés elve, mely szerint elvileg bármely árunak, amelyet az egyik tagállamban

legálisan állítanak elő és forgalmaznak, forgalmazhatónak kell lennie egy másik tagországban

is;

§ horizontális szabályozás elve, azaz általános, minden élelmiszerre egységesen vonatkozó

alapkövetelmények megállapítása a cél;

§ a fogyasztók egészségének védelme;

§ elővigyázatosság elve;

§ nyomonkövethetőség elve;

§ kockázat-elemzés elve.

A felsoroltak közül kiemelt gyakorlati jelentőségére tekintettel az utolsó három elvet részletesebben

is bemutatjuk.

ELŐVIGYÁZATOSSÁG ELVE – Az elővigyázatosság alapelve alapján kell eljárni, ha felmerül a

gyanú, hogy egyes élelmiszerek fogyasztása korábban fel nem ismert kockázattal járhat, de

ennek bizonyítására nem állnak rendelkezésre tudományosan megalapozott ismeretek. Az EU

alkalmazta már ezt az elvet a BSE (szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása), valamint az

importált hormonkezelt húsok és a genetikailag módosított élelmiszerek által kiváltott fogyasztói

aggodalmak miatt. E téren van talán a legjelentősebb felfogásbeli különbség az USA és az EU

élelmiszer-politikája között. Az USA szabályozása ugyanis végtermék szemléletű felfogást követ,

azaz a késztermék tulajdonságainak vizsgálata alapján történik az élelmiszerek minősítése,

élelmezésügyi kockázatainak ellenőrzése. Ezzel szemben az Európai Unióban a termék-előállítás

teljes folyamatát, annak minden fázisát ellenőrzik. Tehát nemcsak a forgalomba hozott termék (pl.

sertéshús), hanem annak előállítása (pl. a hizlalás során felhasznált takarmányok) is élelmezésügyi

hatósági kontroll alatt állnak. Ezt nevezzük „az üzemtől (szántóföldtől) az asztalig elvnek”, azaz a

teljes élelmiszer-előállítási lánc ellenőrzését.

NYOMONKÖVETHETŐSÉG ELVE – Az EU arra kötelezi az élelmiszerlánc szereplőit, hogy olyan

nyilvántartásokat vezessenek, amelyek alkalmasak a beszállítók és a vevők azonosítására. Ez az

ún. „eggyel előtte, eggyel utána elv”, ami nem azonos az „üzemtől az asztalig elvvel”. Az

élelmiszer-előállító nyilvántartási kötelezettsége minden olyan adatra kiterjed, amelyik az adott

típusú nyomon követést szolgálhatja. Az adatokat az Európai Bizottság által kiadott útmutató két

kategóriába sorolja be fontosságuk szintjétől függően.

Az első (kiemelt) kategóriába tartozik

- a beszállító neve, címe, illetve a tőle származó termék jellege;

- a vásárló neve, címe, illetve a neki szállított termék jellege;

- mindkét esetben a szállítás időpontja,

Ezeket az adatokat minden esetben az illetékes hatóságok (hazánkban a NÉBIH) rendelkezésére kell

tudni bocsátani.

310


A második kategóriába tartozó adatok rögzítése nem kötelező, de ajánlott. Ezek:

- a mennyiség;

- a tételszám (ha van ilyen);

- a termék részletesebb leírása (előrecsomagolt vagy csomagolatlan, nyers vagy feldolgozott

termék stb.).

A második kategóriába tartozó információknak ésszerű, gyakorlati szempontokat is figyelembe

vevő határidőn belül kell rendelkezésre állniuk.

Egyes termékkörökben a nyomonkövethetőséggel szemben magasabbak az elvárások. Így például

a eredetvédett termékek, a genetikailag módosított összetevőt tartalmazó élelmiszerek, valamint a

szarvasmarha friss hús esetében.

KOCKÁZAT-ELEMZÉS ELVE – A kockázat egy veszély következményeként jelentkező, egészséget

károsító hatás valószínűségének, illetve súlyosságának függvénye. A kockázat mértékét az

határozza meg, hogy a veszélyeket is hordozó élelmiszerekből mennyit vásárolunk, és milyen

gyakorisággal fogyasztjuk el, juttatjuk szervezetünkbe. A kockázat-elemzés (risk analysis) elemei

- a kockázatbecslés (risk assessment),

- a kockázatkezelés (risk management), valamint

- a kockázatkommunikáció (risk-communication).

a) A kockázatbecslés tudományos feladat, ami a veszély azonosítását, jellemzését, valamint a

veszélynek való kitettség vizsgálatát és a kockázat meghatározását jelenti. Az élelmiszerek

veszélyes szennyezései között találjuk többek között a növényvédőszer maradékokat, a

nehézfémeket, a toxinokat, a vírusokat. Ehhez elengedhetetlen a tudományos ismeretek

folyamatos bővítése, alkalmazása és megfelelő adatbázisok létesítése.

b) A kockázatkezelés azon intézkedések köre, amelyek segítségével az adott veszély

előfordulásának valószínűsége elfogadható szintre csökken, vagy megszűnik. A kockázatkezelés

mindig a döntéshozók feladata, akik mérlegelik az alternatív megoldásokat és kiválasztják a

megfelelő megelőzési eljárást.

c) A kockázatkommunikáció egyrészt a kockázatbecsléssel és kockázatkezeléssel foglalkozó

szakemberek közötti információcserét, másrészt a keletkezett információknak az élelmiszerlánc

szereplői felé történő folyamatos közvetítését jelenti.

2. SÜRGŐSSÉGI RIASZTÓRENDSZER (RASFF)

Az Európai Unió területén hálózatként működő sürgősségi riasztórendszer az élelmiszerekből és

takarmányokból származó, az emberi egészséget közvetve vagy közvetlenül érintő veszélyeket jelzi

(RASFF – Rapid Alert System for Food and Feed). A rendszert az Európai Bizottság az Európai

Élelmiszerbiztonsági Hivatallal (EFSA) együttműködve, a tagállamokban működő hasonló

szervekkel (hazánkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal) közösen üzemelteti.

Amennyiben a hálózat valamelyik tagja élelmiszerekből és takarmányokból eredő, az emberi

egészséget veszélyeztető kockázatról szerez tudomást, ezt az információt a sürgősségi

riasztórendszer keretében haladéktalanul jelenti a Bizottságnak. A tagállami szerveknek

azonnal jelenteniük kell

- az olyan általuk hozott intézkedéseket, amelyek célja az élelmiszer vagy takarmány forgalomba

hozatalának korlátozása, a piacról történő kivonása vagy visszahívása az emberi egészség

védelme érdekében,

- az Európai Unió valamelyik külső határátkelőhelyéről közvetlen vagy közvetett egészségügyi

kockázat miatt az illetékes hatóság által visszafordított szállítmányt;

311


- az olyan nemzeti szintű ajánlásokat, melyeket a tagállami hatóságok az élelmiszer-előállítás

biztonsága és a közvetlen veszély elhárítása érdekében az élelmiszer-előállító üzemek számára

adtak ki.

Az Európai Bizottság haladéktalanul továbbítja a hálózat tagjainak a kapott értesítéseket és

kiegészítő információkat. A csatlakozni kívánó országok, illetve harmadik országok és nemzetközi

szervezetek szintén bekapcsolódhatnak a hálózatba a Közösséggel kötött megállapodás alapján. E

megállapodások a kölcsönös segítség és támogatás (viszonosság) elvén működnek.

Az egészségügyi kockázatot jelentő élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó, a hálózat tagjainak

rendelkezésére álló információkat a tájékoztatási elvvel összhangban kell nyilvánosságra hozni.

Minden olyan esetben, amikor fennáll az alapos gyanúja annak, hogy egy élelmiszer vagy

takarmány veszélyt jelenthet az emberek vagy az állatok egészségére, a hatóságok a kockázat

jellegének, súlyának és mértékének figyelembevételével megteszik a szükséges intézkedéseket az

állampolgárok tájékoztatására az egészséget veszélyeztető kockázat jellegéről. Nyilvánosságra

hozzák a veszélyt jelentő élelmiszer vagy takarmány azonosításához szükséges adatokat, közlik a

kockázat jellegét, valamint megadják a kockázat megelőzésére, csökkentésére vagy felszámolására

vonatkozó, már megtett vagy előkészületben lévő intézkedéseket.

Egyes, a hatóság tudomására jutott információk jellegüknél fogva titoktartás alá eshetnek (pl.

szabadalmi joggal védett termék-előállítás), melyeket csak akkor és olyan mértékben lehet

nyilvánosságra hozni, ha és amennyiben a körülmények az egészség védelme érdekében ezt

megkívánják.

3. SZABÁLYOZÁS-TECHNIKAI ALAPELVEK

Az uniós és vele együtt a hazai szabályozás (az ún. élelmiszerlánc-törvény) terméklánc szemléletet

követ, mely a „szántóföldtől az asztalig elven” alapul, azaz nem választhatók szét egymástól

- a talajvédelem,

- a növény-egészségügy és -védelem,

- a takarmányozás,

- az állat-egészségügy és -gyógyászat, valamint

- az élelmiszer-biztonság és -minőség alapvető kérdései.

A tényleges élelmiszerlánc azonban a biológiai alapok védelmével kezdődik (azaz kibővül a

szaporítóanyagok, tenyészállatok előállításának szakigazgatási kérdéseivel), majd a termékelőállítás

szakaszait követően az élelmiszer- kereskedelmi tevékenység szabályozásával ér véget.

Vagyis létezik a szűken értelmezett élelmiszerlánc mellett egy tágabb, több törvényt is magába

foglaló értelmezés is.

Az élelmiszerláncra és hatósági felügyeletére vonatkozó joganyag többszintű,

- horizontálisan és

- vertikálisan is tagolt.

A) A horizontális tagolás azt mutatja meg, hogy a jogszabályi hierarchia egy adott szintjén hány

joganyag tartalmaz az adott ágazat működésére vonatkozó speciális előírást. A törvényi szintet

vizsgálva megállapítható, hogy jelenleg az élelmiszer-előállításra egységes kerettörvényünk van.

A biológiai alapok védelmével (növényi és állati szaporítóanyag-előállítás) és a kereskedelmi

tevékenységekkel ezzel szemben számos külön törvény foglalkozik.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény átfogja az

élelmiszer-előállítás alapvető intézményeinek jelentős részét, és a jogszabályi hierarchiában

elfoglalt helyénél fogva felhatalmazó rendelkezések révén minden, e területet közvetlenül érintő

alacsonyabb, rendeleti szintű szabályozás alapjául és mértékéül szolgál. A további ágazati

részletszabályok ugyanis különböző kormány- és miniszteri rendeletekben olvashatók.

312


B) Az egyes szabályozási szintek egymásra épülő, egymást kiegészítő struktúráját az ágazati

szabályozás vertikális tagolásának nevezzük. Az élelmiszerláncra vonatkozó valamennyi

rendelkezést egy jogszabályban közzétenni nem lehetséges. Alapvető követelmény, hogy a

vonatkozó joganyag egyrészt stabil, viszonylag állandó, ugyanakkor kellően rugalmas legyen. A

viszonylagos állandóság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az élelmiszertermelő vállalkozók

megfelelően alkalmazkodni tudjanak a jogszabályi feltételekhez. A leggondosabb stratégiai tervezés

és előrelátás esetén sem lehet azonban számításba venni olyan körülményeket, amelyek

felmerülésekor nem lehet eltekinteni a jogszabályok gyors módosításától, mert enélkül az esetleges

piaci zavarok sem szüntethetők meg kellően hatékonyan.

A joganyag stabilitásának és rugalmasságának kettős követelménye tehát csak a szabályozási

szintek differenciálásával oldható meg. Ez a jogi szabályozás szempontjából azt jelenti, hogy a

törvény(ek)ben csak a viszonylag állandónak tervezett feltételek (alapfogalmak, állami

feladatok, irányítási és szervezetrendszer) nyernek szabályozást. A gyorsabban változó,

végrehajtási jellegű részletszabályokat – a törvényben kapott felhatalmazás alapján –

alacsonyabb szintű, ezért könnyebben módosítható, ún. végrehajtási rendeletekben (kormány- és

miniszteri rendeletek) írják elő.

ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI DÍJ – A NÉBIH részére az élelmiszerlánc hatósági felügyeleti

tevékenységével összefüggő feladatai ellátásának fedezése érdekében az élelmiszerlánc szereplői

évente felügyeleti díjat kötelesek fizetni.

Díjfizetésre köteles az állatforgalmazó, élőállat-szállító, a takarmány- és élelmiszer-előállító

vállalkozás, a növényvédelmi és állatgyógyászati készítményt előállító, forgalomba hozó cég.

Mértéke a vállalkozás előző évi nettó árbevételéből az élelmiszer-előállító tevékenységéhez

kapcsolódó rész 0,1%-a.

Mikrovállalkozás és egyéni mezőgazdasági termelő választhatja az átalány díjfizetés lehetőségét

is, mely alapján évente 20.000 forint, kisvállalkozás pedig évi 700.000 forint felügyeleti díjat

köteles fizetni, de mentesül a díjfizetés alól az évi 8 millió forintnál alacsonyabb árbevétellel

rendelkező mezőgazdasági kistermelő.

2015-ben az élelmiszer-kereskedelmi egységek, üzletláncok éves árbevételtől függően sávosan

növekvő mértékű felügyeleti díj fizetésére voltak kötelezettek. A szabályozás szerint a franchise

rendszerben működő üzletláncokon (pl. CBA, Coop) belül az árbevétel összeszámítása

szempontjából az egyes üzleteket működtető vállalkozások önálló élelmiszer-kereskedelmi

egységnek minősültek, míg a centralizáltan működő üzletláncok (Tesco, Spar) egy vállalkozásnak

számítottak. Emiatt a diszkriminatív szabályozás miatt az Európai Bizottság Magyarország ellen

kötelezettség-szegési eljárást indított, és eltiltotta Magyarországot ennek az adókivetési módnak

további alkalmazásától.

NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL – A NÉBIH élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszert

(FELIR) működtet. Nyilvántartásba nem vett, azaz FELIR kóddal nem rendelkező élelmiszerlánc

szereplőtől tilos az élelmiszerlánchoz tartozó bármiféle terméket vásárolni, értékesítésre átvenni,

szállítani és tárolni. A felügyeleti díj bevallása és befizetése is csak FELIR kóddal rendelkező

gazdálkodó számára lehetséges.

A FELIR kód az ún. EKÁER rendszerbe történő bejelentkezéshez is szükséges. Az Elektronikus

Közúti Áruforgalmi Ellenőrzési Rendszer bevezetésére az áruk, így az élelmiszertermékek

szállításának nyomonkövethetősége miatt volt szükség. Egyes termékek (pl. étolaj, kristálycukor)

esetében ugyanis gyakorivá vált a színleges exportálás. Mivel exportárura nem kell általános

forgalmi adót (ÁFA) fizetni, a felvásárló exportcélú (azaz ÁFA-mentes) számlát állított ki, de a

terméket valójában nem vitte külföldre, hanem itthon értékesítette. Ennek a jogellenes kereskedői

magatartásnak a kiszűrésére vezette be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az áruforgalomban az

EKÁER-t.

313


4. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ KÖTELEZETTSÉGEI AZ ÉLELMISZERLÁNCBAN

A) TALAJVIZSGÁLATI KÖTELEZETTSÉG – A termőföldön folytatott növénytermesztési

tevékenységgel, illetve ahhoz kapcsolódó beruházásokkal összefüggésben hatósági engedély és

talajtani szakvélemény készítése szükséges, különösen

§ tereprendezéshez, mélyforgatáshoz,

§ szőlő- és gyümölcsültetvények telepítéséhez,

§ öntözéshez és hígtrágya termőföldön történő felhasználásához.

Talajtani szakvéleményt az a személy készíthet, aki ehhez érvényes szakértői engedéllyel

rendelkezik. A szakértői névjegyzéket az AM honlapján évente közzéteszi. A megyei

kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya talajtani szakvélemény elkészítése céljából

igazgatási szolgáltatási díj megfizetése ellenében a rendelkezésére álló adatbázisból (TIM) biztosítja

az érintett területre vonatkozó talajtérkép másolatát, tájékoztat az esetleges korábbi talajtani

szakvélemények vizsgálati adatairól, továbbá a területet érintő talajvédelmi korlátozásokról.

B) MEGFELELŐ MINŐSÉGŰ SZAPORÍTÓANYAG FELHASZNÁLÁSA – Növénytermesztési célra csak

növény-egészségügyi szempontból ellenőrzött, zárlati és tilalmazott veszélyes károsítóktól

mentes vetőmagot és egyéb szaporítóanyagot szabad felhasználni. Hibrid vetőmagok esetén (pl.

kukorica) csak fémzárolt vetőmag használható fel, fajtavetőmagok (pl. gabona, repce, burgonya)

esetén viszont – szabadalmi (fajtaoltalmi) díj fizetése ellenében – a termény egy részének saját

célból történő visszavetése engedélyezett. Mentesül a szabadalmi díj fizetése alól az a

mezőgazdasági termelő, aki szántóföldi növénytermesztéssel 20 hektárnál, illetve burgonya

esetében 1 hektárnál kisebb területen foglalkozik.

C) KÁROSÍTÓK ELLENI VÉDEKEZÉSI KÖTELEZETTSÉG – A földhasználó védekezési kötelezettsége

kiterjed:

• a nagy gazdasági jelentőségű, de Magyarországon vagy az Európai Unió területén még el nem

terjedt ún. zárlati és veszélyes károsítók (egyes baktériumok, vírusok, gombák) elpusztítására,

azok behurcolásának, meghonosodásának, terjedésének megakadályozására,

• a zárlati károsítók okozta fertőzést vagy annak gyanúját köteles haladéktalanul a megyei

kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya felé bejelenteni,

• az egyéb növényi károsítók ellen is védekezni, ha azok a szomszédos földhasználók, illetve

termelők növénytermelési, növényvédelmi biztonságát, vagy az emberi egészséget bármely

módon veszélyeztetik,

• az értékesítési célra szánt növény, növényi termék előállítása, raktározása és feldolgozása során

végzett növényvédő szeres kezelésekről nyilvántartást, ún. permetezési naplót vezetni, illetve

azt az ellenőrzésre jogosult személy felszólítására bemutatni.

A földhasználó védekezési kötelezettsége fokozottan kiterjed:

§ csávázással, illetve talajfertőtlenítéssel védekezni azon károsítók ellen, amelyektől a növény a

vegetációs időben más módon kielégítően nem védhető meg, vagy amelyek a kelő növényben

különösen nagy kárt képesek okozni;

§ a mezei rágcsálókra (mezei pocok, hörcsög, kószapocok) és egyéb nagy kártételi veszélyt

jelentő károsítókra, raktári kártevőkre;

§ a kukoricamolyra úgy, hogy legkésőbb minden év április 15-éig a kukorica-, cirok- és

kenderszár-maradványokat a talajba forgatja, vagy más módon megsemmisíti;

§ egyes veszélyes gyomok (aranka fajok, selyemkóró), továbbá még a virágzása előtt a parlagfű

irtására.

D) ÁLLATTARTÁSI KÖVETELMÉNYEK – Az állattartó csak az állatvédelmi és állat-egészségügyi

jogszabályokban előírtaknak megfelelő helyen és módon tarthat haszonállatot. Az állattartáshoz

olyan állattartó helyet kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési és állattartási technológiát

kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok egészségének megóvását, valamint azt, hogy az így

314


nyert állati eredetű élelmiszer közvetlenül emberi fogyasztásra, illetve élelmiszer-előállításra

alkalmas legyen.

Mezőgazdasági haszonállatnak csak az az állat minősül, melyet elsősorban élelmiszer, gyapjú, bőr

vagy más hasonló termék kereskedelmi célú előállításához tartanak. Nem minősül azonban

gazdasági haszonállat tartásának az ún. háztáji állattartás, amennyiben azt a háztartás saját

fogyasztására hasznosítják elsődleges termelési célból. Az ilyen tartási helyeken az állatvédelem

általános előírásainak betartása követelhető meg. Az állattartó az állat tartása során köteles annak

fajára, korára, fejlettségére, háziasítottságának fokára és etológiai szükségleteire figyelemmel:

- az állat számára elegendő férőhelyet biztosítani,

- az állat környezeti igényeinek megfelelő tartástechnológiát kialakítani,

- az állatot takarmánnyal és folyadékkal ellátni,

- az állatot jóléte érdekében szakszerűen gondozni,

- az állat viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni,

- az állatnak szükségtelen fájdalom, sérülés vagy szenvedés okozását elkerülni.

A mezőgazdasági haszonállatok tartási helyét, az ún. tenyészeteket a NÉBIH felé kell bejelenteni.

A tenyészetek országos adatbázisban (TIR) kerülnek nyilvántartásra, egyedi tenyészetkód

alapján.

Az állattartó köteles

- állatának ellátásáról, állatorvosi felügyeletéről rendszeresen gondoskodni, az állatorvosi

ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani;

- állattartási tevékenységéről (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, juh, kecske, sertés,

méhcsaládok esetén létszámtól függetlenül, baromfi és nyúlállományok esetén száz egyed felett)

a tevékenység megkezdéséről, illetve megszüntetéséről a települési önkormányzat jegyzőjét

tájékoztatni,

- 100 sertés, 50 szarvasmarha vagy 200 juh, illetve kecske állománylétszám feletti állattartó telep

esetén folyamatos állomány-nyilvántartást vezetni,

- az egyedi jelölésre kötelezett állatok esetében a jelölésről gondoskodni;

- állatának járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását,

elszállítását, levágatását, illetve leölését tűrni;

- állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost haladéktalanul értesíteni, az

állatorvosnak az állatállomány kezelésére vonatkozó utasításait végrehajtani.

315


2. FEJEZET – AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI

A gabonaárak immár évek óta érvényesülő alacsony árszintje a gazdálkodók körében jelentős

ösztönzést jelent új növényfajták kipróbálására, vagy éppen a minőségi fejlesztés előtérbe

helyezésére. Ez utóbbi körben jelenthet kitörési pontot az ökogazdálkodásra való áttérés lehetősége.

Hazánkban két tanúsító szervezet ellenőrzi, hogy az ökológiai gazdálkodók betartják-e a

jogszabályokban előírt feltételeket. A Biokontroll Hungária Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft.

adatai szerint 2015-ben kb. 120.000 hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást, ami a teljes hazai

szántóterület csaknem 2,5%-a. A támogatások hatására 2016-ban az első becslések alapján 100.000

hektárral nőtt az ökoterületek száma, így jelenleg a teljes hazai terület kb. 4-5%-án folyik

biogazdálkodás. 2015-ben összesen mintegy 2100 vállalkozás tevékenykedett az ökológiai

ágazatban, 2016-ban azonban a vállalkozások száma közel kétszeresére növekedett, így a tanúsító

szervezetek szerint jelenleg kb. 4000 szereplője van a hazai biogazdálkodásnak.

1. FÖLDFORGALMI SZABÁLYOK ÖKOGAZDÁLKODÓ ESETÉN

Az utóbbi időszakban sok termelő érdeklődését az keltette fel az ökogazdálkodás iránt, hogy a

földforgalmi törvény a termőföldvásárlás és -haszonbérlet során kedvezőbb helyzetbe sorolta ezt a

vállalkozói kört. 2016-ig az ökológiai gazdálkodásra való áttérés puszta ígérete is elegendő volt a

szerzési előjogok érvényesítéséhez, nem csoda, hogy ezzel sokan vissza is éltek.

A 2016-ban módosított szabályozás szerint, ha az ökológiai gazdálkodó érvényesíteni szeretné

elővásárlási jogát, akkor igazolnia kell, hogy az ökológiai termelésre utaló kifejezés használatára

jogosító ökológiai gazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkezik. Mindez a gyakorlatban azt jelenti,

hogy az elővásárlónak már legalább egy olyan területe van, amely ökológiai vagy átállás alatt lévő

státuszú, vagyis az adott területen legalább egy éve ökológiai gazdálkodást folytat. Mindemellett

vállalnia kell – az esetleges jogutódra kiterjedő hatállyal is –, hogy a megvásárolni kívánt

földterületen a birtokba lépéstől – az átállási időszakot is beleértve – legalább tíz évig ökológiai

gazdálkodást folytat. A kifüggesztett adásvételi szerződésre ökogazdálkodóként az önkormányzati

jegyzőnek benyújtott elfogadó jognyilatkozat csak akkor vehető figyelembe, ha az elővásárlási

joggal érintett földön nem áll fenn harmadik személy javára legalább három évre szólóan

földhasználati jogviszony (például haszonbérlet). Ennek oka az, hogy a tulajdonosváltás ténye a

szóban forgó földrészleten fennálló földhasználati jogot nem szünteti meg, és a bérlő az átállással

járó kötelezettségek teljesítésére az új tulajdonos által nem kötelezhető. Emellett a fölvásárlónak az

átállási idő lejárata után igazolnia kell, hogy a megvásárolt földterületen is rendelkezik az ökológiai

termelésre utaló kifejezés használatára jogosító tanúsítvánnyal.

Az ökológiai gazdálkodók az elővásárlási jog mellett előhaszonbérleti joggal is rendelkeznek,

amely az új szabályozás szerint csak akkor érvényesíthető, ha a haszonbérlet időtartama alatt az

előhaszonbérlettel érintett föld teljes területén megvalósul az ökológiai gazdálkodás, illetve ha az

átállási idő után szintén igazolják az ökológiai gazdálkodást elismerő tanúsítvány meglétét.

Kiemelést érdemel továbbá, hogy az ökológiai gazdálkodóknak rendkívül kockázatos haszonbérelt

területeken gazdálkodni, ugyanis az adott terület elvesztése nem pótolható másikkal, mivel az új

területen – abban az esetben, ha azt korábban nem ökológiai módszerekkel művelték – újra kell

kezdeni az átállási időszakot.

2. A GAZDASÁG ÁTÁLLÍTÁSA ÖKOTERMELÉSRE

Az újonnan csatlakozó termelők esetében fontos, hogy az átállás szabályait pontosan ismerjék. A

889/2008/EK rendelet szerint a szántóföldi kultúrák esetében akkor tekinthető ökológiainak a

betakarított termény, ha a vetést megelőzően legalább két év már eltelt a tanúsító szervezettel

történt szerződéskötés óta, ugyanis az ökológiai gazdálkodásra történő átállási időtartam az

ellenőrző szervezettel kötött szerződés napjától kezdődik. A legelő vagy évelő takarmány-termő

területek esetében nem a vetés, hanem a betakarítás időpontját kell figyelembe venni, és ehhez

316


képest kell visszaszámolni legalább két évet a szerződéskötés napjától. Ha a takarmány betakarítása

előtt már letelt a két éves átállási idő, akkor a betakarított takarmányt ökológiai minősítésűnek kell

tekinteni. Egyéb évelő növények esetében a betakarítás előtt legalább három évnek kell eltelnie,

míg az ökológiai állattartásra szánt földterületek esetében az átállási idő egy évre csökkenthető. Ha

a területet az állatokkal történő hasznosítást megelőzően egy évig nem kezelték semmiféle olyan

vegyszerrel, amely tiltott az ökológiai gazdálkodásban, akkor az átállási idő hat hónapra

mérsékelhető. Meg kell azonban jegyezni, hogy a növénytermesztésre szánt területek átállási

időszakát két részre bontjuk. Ha az ellenőrző szervezethez történő bejelentkezés és az adott növény

vetése, illetve betakarítása között még nem telt el egy év, akkor az még ún. „nem jelölhető

termény”. Ha már eltelt egy év a vetés, illetve betakarítás előtt, akkor beszélhetünk „átállási

termékről”.

A 889/2008/EK rendelet előírja, hogy ha az átállás alatt lévő termék egyetlen növényből származik,

és a betakarítás előtt betartották a legalább 12 hónapos átállási időszakot, akkor „az ökológiai

termelésre való átállásból származó termék” jelölést kell használni. Ha a termelő az ökológiai

termelésre utaló kifejezést jogosulatlanul használja, akkor a 34/2013. (V. 14.) VM rendelet szerint a

jogsértéssel arányos módon elrendelhetik az érintett termékre nézve az ökológiai termelésre utaló

kifejezés használatával történő forgalmazás korlátozását vagy megtiltását, az ökológiai

gazdálkodási tevékenység egy része vagy egésze átállási idejének újraindulását, vagy a gazdálkodó

kizárását az ökológiai gazdálkodás ellenőrzési rendszeréből, legfeljebb három éves időtartamra.

A termények megkülönböztethetőségének elve az ökotermesztésre való átállás szakaszában nem

érvényesül a különböző minősítési státuszban lévő földrészletekre, azaz a már ökológiainak

minősített, valamint az átállási, illetőleg az átállás első évében lévő területekre kerülhetnek

azonos vagy nehezen megkülönböztethető fajták. A betakarítás után ebben az esetben is tájékoztatni

kell a tanúsító szervezetet a pontos mennyiségekről, és a termékeket megkülönböztető ismérvekről,

valamint a termelőnek meg kell tennie a megfelelő elkülönítéshez szükséges intézkedéseket is,

amelyet a partner költségére az ellenőrző szervezet részleges ellenőrzés keretében felülvizsgálhat.

Ha mindezek valamelyike nem megfelelően teljesül, akkor a termék az alacsonyabb státusszal kerül

tanúsításra. Az ökológiai gazdálkodás során a következő státuszokat alkalmazzák:

a) első éves átállási termékek melyek nem jelölhető státuszúak,

b) az átállás másod- illetve harmadévében az „átállási” státuszt, valamint

c) az átállási idő leteltével az „ökológiai” státuszt kapják meg a termékek.

Bármilyen nem-megfelelőség esetén a termések visszaminősíthetők alacsonyabb, kedvezőtlenebb

státuszba.

A gazdák egyes vis major esetekben – amennyiben azt időben bejelentik – pénzbeli szankció (és

felfüggesztés fenyegetettsége) nélkül használhatnak ökológiai gazdálkodásban tiltott szereket, de

ilyen esetekben a kezelés mértékétől függően természetesen a termék nem jelölhető ökológiaiként,

illetve a kezelt terület átállási ideje is újraindul.

Az állatok átállására vonatkozó szabályok szintén a 889/2008/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

Ez alapján az átállási idő 12 hónap a húshasznú lófélék és szarvasmarhafélék (köztük a bivaly- és

bölényfajok) esetében, de mindenképpen legalább élettartamuk háromnegyed része. 6 hónap az

átállás a kistestű kérődzők, sertések és a tejhasznú állatok esetében, 10 hét a húshasznú baromfinál,

ha háromnapos kora előtt állították ökológiai termelésbe, és 6 hét a tojótyúknál. Ha a gazdaságot

egyszerre állítja át a termelő, akkor 24 hónap elteltével az állatállomány, valamint a

takarmányozásra használt földterületek és legelők is ökológiai minősítést nyernek. Az állattartók

többnyire „háztáji húsként” értékesítik az amúgy ökológiai körülmények között tartott állatokat,

mivel vidéken nem fizetik meg a felárat a minősített húsért. A húsüzemmel rendelkező gazdaságok

esetében jellemzően évente több állategészségügyi ellenőrzés is van, az egyébként jellemző éves,

kétéves ellenőrzés-gyakorisághoz képest. Az állategészségügyi, illetve állatorvosi

követelményeknek való megfelelés azért okozhat gondot, mert ezek az állatok villanypásztorral

körbekerített legelőkre vannak kihelyezve, ezért az ember jelenlétét nehezen tűrik, a vérvételek és

317


egyéb vizsgálatok elvégzése veszélyes lehet. A gazdáknak arra is figyelni kell, hogy az állatok a

legelőre kijelölt területen maradjanak, mivel a szomszédos kultúrákban taposási kárt okozhatnak. A

szomszédos gazdák kártérítésére szintén kötelezhető a termelő.

3. A PÁRHUZAMOS GAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI

A korábban már említett elővásárlási jog gyakorlása kapcsán több termelőben felmerült kérdésként,

hogy lehetséges-e részlegesen, például az újonnan szerzett területre nézve, tehát az üzemterületet

megosztva ökogazdálkodói tevékenységet folytatni. Ezt az esetet hivatalosan „párhuzamos

gazdálkodásnak” nevezzük, és csak meglehetősen szigorú szabályok betartása mellett van rá

lehetőség. Fontos hangsúlyozni, hogy a párhuzamos gazdálkodás célja nem az, hogy hosszú távon

egy gazdasági egységen belül valósuljon meg a hagyományos (konvencionális) és az ökológiai

gazdálkodás. A hosszú távú cél az ökológiai szemlélet alapján természetesen az, hogy az egész

üzem átálljon, ugyanakkor a párhuzamos gazdálkodás lehetőséget nyújt a termelőknek ahhoz, hogy

ne egyszerre állítsák át az egész gazdaságot, hanem fokozatosan.

Ha az egy gazdaregisztrációs számhoz tartozó gazdálkodói egységen belül egyes területeken

megindult az áttérés az ökogazdálkodásra, más területeken viszont a konvencionális gazdálkodás

fenntartása mellett dönt a termelő, a kétféle gazdálkodási mód szigorú szétválasztására, tartós

elkülönítésére van szükség. Ez a kötelezettség nem csak a földterületeket érinti, hanem el kell

választani a használt termelőeszközöket és a felhasznált anyagokat (vetőmag, tápanyagutánpótló

és növényvédőszerek), valamint a raktározás során a megtermelt terményeket, továbbá a termelési

dokumentációkat is. Gyakorlatilag két üzemet kell párhuzamosan működtetni. Elsősorban olyan

esetben érdemes elgondolkodni a részleges áttérés lehetőségén, ha egy családon belül több termelő

is gazdálkodik, és az egyik családtag saját, a termelés szempontjából leválasztott üzemében tér át a

biotermelésre.

A párhuzamos termesztés hatással van az üzemen belüli termelési szerkezet, a vetésforgó

kialakítására is. Növényi termékelőállítás esetén az egyik legfontosabb előírás, hogy egymástól

könnyen megkülönböztethető fajtákat kell termeszteni, azaz nem lehet egyidejűleg azonos vagy

morfológiailag alig eltérő, ezáltal egy átlagos szakmai felkészültséggel rendelkező szakember

számára is csak nehezen elkülöníthető fajtákat egyidejűleg termelni az öko-, illetve a

konvencionális területeken. További előírás, hogy az esetleges terménykeveredés vagy

szennyeződés kizárása érdekében pontos és következetes jelölés, valamint nyilvántartás vezetése

szükséges a termelési folyamat teljes fázisában. Azonos növényfajta egyidejű termesztése külön

engedéllyel mezőgazdasági kutatási, vagy iskolai oktatási célból, illetőleg vetőmag, vegetatív

szaporítóanyag és palánta előállítása esetén lehetséges.

Speciális előírás vonatkozik a legalább hároméves termesztési időszakot igénylő évelő növényekre,

szőlő- és gyümölcsültetvényekre, ahol is a gazdálkodónak olyan átállási tervet kell készítenie, ami

alapján vállalja, hogy 5 éven belül megkezdi a konvencionális módon gondozott egység utolsó

részének átállítását is biogazdálkodásra.

A párhuzamos gazdálkodásra vonatkozó harmadik előíráscsoport a külső kontrollra vonatkozik. A

termelőnek ugyanis ilyen esetben tűrnie kell a szokványos gazdálkodási egység ellenőrzését is,

éppen úgy, ahogy az az ökológiai státuszban lévő területek esetén egyébként is kötelezően

megvalósul. A tanúsító szervezet rendszeres vizsgálata kiterjed tehát a konvencionális

termelőegység működésére, a műtrágyák és gyomírtószerek gazdaságon belüli mozgására,

elszámolására, valamint az öko- illetőleg hagyományos módon termelt termények útjának

nyomonkövetésére is. Minden érintett termék betakarítása előtt legalább 48 órával a termelőnek

értesítenie kell az ellenőrző szervet, továbbá kötelessége a betakarítás befejezésekor tájékoztatni a

tanúsító szervezetet mind az ökológiai, mind a hagyományos termelőegységekben betakarított

termények pontos mennyiségéről, valamint a termékek elkülönítésére tett intézkedésekről.

318


3. FEJEZET – AZ ÉLELMISZERLÁNC-HATÓSÁGI ELJÁRÁSOK TÍPUSAI

Az egyes élelmiszerlánc-hatósági eljárások rendjének szabályozása egymástól jól elkülöníthető

három szakaszra oszlik.

§ Az alapeljárás funkciója az elsőfokú döntés előkészítése és meghozatala. Elsőfokú döntésnek

minősül például a nyilvántartásba való felvétel, a hatósági igazolvány, bizonyítvány kiállítása,

az engedély megadása, ellenőrzés eredményeként szankció kiszabása. Ez az eljárási szakasz

minden hatósági döntés megszületése során nélkülözhetetlen.

§ A jogorvoslati eljárás, amely a hatósági döntés esetleges hibájának orvoslását hivatott

biztosítani. A jogorvoslati szakasz már nem szükségszerű eleme az eljárásnak, csak akkor kerül

rá sor, ha a határozatot az ügyfél jogorvoslati kérelemmel megtámadja, vagy ha azt hivatalból

felülvizsgálják.

§ A végrehajtási eljárás, amelyre akkor kerül sor, ha az ügyben született jogerős határozatot a

kötelezett önként nem hajtja végre, így a határozatban foglaltak végrehajtása érdekében állami

kényszert kell alkalmazni. Ha pl. az ügyfél nem fizeti be határidőre a hatóság által kiszabott

közigazgatási bírságot, nem szünteti be felszólításra az engedély nélküli tevékenység végzését.

1. AUTOMATIKUS DÖNTÉSHOZATAL

Az automatikus döntéshozatali eljárás elektronikus, emberi közbeavatkozás nélkül megvalósuló

ügyintézési formát jelent.

Ennek az eljárásnak akkor van helye, ha

a) azt az adott ügyben törvény vagy kormányrendelet megengedi,

b) az ügyfél a kérelmét ügyfélkapun keresztül, azaz elektronikus azonosítást követően,

elektronikus űrlapon nyújtja be,

c) a hatóság részére a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésére áll és a döntés

meghozatala mérlegelést nem igényel, valamint

d) nincs ellenérdekű ügyfél.

Az ügyintézés határideje ebben az eljárási formában 24 óra, ténylegesen azonban néhány perc.

Egyes közigazgatási hatósági ügyek és szolgáltatások az elektronikus kapcsolatfelvétel

szabályainak betartása mellett elektronikus úton is intézhetőek, illetve igénybe vehetőek (pl.

kérelem benyújtása, ügyfél tájékoztatása, a hatósági döntés közlése). Ez azonban még nem teszi az

egész eljárást automatikussá. Jogszabályban arra feljogosított szerv ügyintézője (például a NAK

falugazdásza) az ügyfél számára ügysegédi feladatokat is elláthat, a közhiteles nyilvántartásokból

történő adatszolgáltatási vagy agrártámogatás igénylésére irányuló kérelmet terjeszthet elő, hatósági

bizonyítvány kiállítását kérheti az ügyfélkapuval nem rendelkező gazdálkodó nevében.

2. SOMMÁS ELJÁRÁSOK AZ ÉLELMISZER-LÁNCBAN

Sommás eljárásról beszélünk, ha

- az eljárás az ügyfél kérelmére indul;

- kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás

tisztázott, külön bizonyítási eljárás lefolytatása nem szükséges;

- nincs ellenérdekű ügyfél.

Ezeknek a feltételeknek az együttes teljesítése esetén az eljáró hatóság a kérelem beérkezését

követően azonnal, de legfeljebb nyolc napon belül meghozza az érdemi döntést, és gondoskodik a

döntés közléséről. A sommás eljárási rend jelentősen felgyorsítja a közigazgatásra nagy számban

jellemző, rutinszerű ügyek elintézését (pl. hatósági igazolványok, bizonyítványok kiállítása).

319


A hatósági nyilvántartásokat a következő szempontok szerint csoportosíthatjuk:

a) A nyilvántartás elsődleges tárgya alapján megkülönböztetünk személyeket, illetve a dolgokat

nyilvántartó adatbázisokat. Az első esetben a nyilvántartás a perszonálfolió elvén alapul, mivel

az elsődleges nyilvántartási szempont az ügyfél személyazonossága. Ebbe a körbe tartoznak

az országos személyi alapnyilvántartások (pl. személyiadat- és lakcímnyilvántartás), illetve a

földhasználati nyilvántartás. A perszonálfolión alapuló nyilvántartás elsődleges célja az ügyfélregisztráció,

mely egy aktív gazdálkodó esetében a következő helyeken valósulhat meg:

- Agrárkamarai regisztráció (NAK területi szerve, falugazdásza)

- Őstermelői regisztráció (NAK falugazdász, őstermelői igazolvány alapján)

- Őstermelők családi gazdasága regisztráció (NAK területi szerve, falugazdásza)

- FELIR kód (NÉBIH, élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszerben rögzített azonosító

élelmiszer-termékek forgalomba hozatalához, szállításához)

- Élelmiszer-előállító kistermelő (járási hatósági állatorvos bizonyítványa alapján)

- Földművesi regisztráció (megyei kormányhivatal földhivatala, termőföld vásárlása,

haszonbérbe vétele esetére)

- Erdőgazdálkodói regisztráció (megyei kormányhivatal erdőgazdasági osztálya)

- Gazdaregisztrációs szám igénylése (MÁK, agrártámogatások igényléséhez)

A második esetben a reálfolió elve érvényesül, ahol az elsődleges nyilvántartási szempont egy

tárgyiasult dolog valamely sajátossága (pl. ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás).

b) Jogi hatás alapján konstitutív és deklaratív nyilvántartásokat ismerünk. Ha a jog a

nyilvántartásba-vétellel jön létre (pl. a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba történt

bejegyzéssel keletkezik, a családi gazdaság is nyilvántartásba vétellel jön létre), konstitutív, ha

pedig csak regisztrálódik az adott tény vagy állapot, de a nyilvántartásból jog nem keletkezik,

deklaratív jellegű (pl. a méhészettel foglalkozókat az önkormányzati jegyző nyilvántartásba

veszi).

c) A nyilvántartott adatállomány közhiteles és nem közhiteles jellege szerint is különbséget

tehetünk. A közhiteles nyilvántartások vezetését (pl. ingatlan-nyilvántartás) jogszabály rendeli

el, s a bennük foglalt adatok valódiságát az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell. Nem

közhiteles nyilvántartás pl. a veszettség ellen beoltott ebek nyilvántartása.

A hatóság az általa kezelt nyilvántartásban szereplő hibás adatot a hiba észlelése esetén köteles

kijavítani, és erről az érintettet értesíteni. Illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj lerovása mellett

egyes nyilvántartásokból hitelesített másolat vagy kivonat kérhető (pl. ingatlan tulajdoni lap

másolat). A hatóság az általa vezetett nyilvántartások alapján hatósági igazolványokat és

bizonyítványokat állíthat ki.

A hatósági igazolvány közigazgatási szerv által jogszabály felhatalmazása alapján kiadott, az

ügyfél adatainak és jogainak rendszeres igazolására szóló közokirat. A hatósági igazolványban

szereplő adatokat az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél

más bizonyításra nem kötelezhető. Ha az igazolvány ellenőrzésére jogosult hatóság (őstermelői

igazolvány esetén a járási falugazdász vagy az adóhatóság) megállapítja, hogy az igazolvány vagy

az abba tett bejegyzés hamis, a hatósági igazolványt átvételi elismervény kiállítása ellenében

további eljárás lefolytatása céljából elveszi és büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményez

okirathamisítás miatt.

Hatósági bizonyítványt a közigazgatási szerv az ügyfél kérelmére vagy hivatalból adhat ki.

Tartalmát tekintve valamely tény, esemény bekövetkeztét bizonyító, illetve adott időpontban

fennálló állapotot igazoló típus különíthető el. Az élelmiszer-láncban ilyen tartalmú

dokumentumnak minősül többek között

- a szőlő származási bizonyítvány, melyet a hegybíró ad ki, igazolva a szőlősgazda számára az

adott éves szőlőtermés mennyiségét, minőségét, valamint azt, hogy a termés az adott

termőterületről származik;

320


- a növényútlevél, a növény-egészségügyi illetve állat-egészségügyi bizonyítvány, melyeket a

megyei kormányhivatal ad ki növényi, illetve állati termékek EU-n belüli és nemzetközi

kereskedelmi forgalmazása esetén;

- az önkormányzati jegyző által kiadott marhalevél zárt körülmények között tenyésztett, vadon

élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) részére, valamint

- a hatósági állatorvosi igazolás, melyet azon kistermelők számára kell kiállítani, akik egyes

húsféleségeket (pl. füstölt hús, étkezési szalonna) kívánnak piaci árusítás keretében forgalomba

hozni.

A hatósági bizonyítványok általában csak meghatározott ideig érvényesek, vagy csak egy

konkrét kereskedelmi ügylet során használhatóak fel. A bizonyítványban fel kell tüntetni, hogy

azt kinek és milyen célból adták ki. A hatósági bizonyítvány szintén közokirat, tehát az abban

szereplő adatokat az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles elfogadni. Ha a bizonyítványt kiállító

hatóság megállapítja, hogy a bizonyítvány tartalma valótlan, azt kijavíthatja, módosíthatja illetve

vissza is vonhatja.

3. A HATÓSÁGI BEJELENTÉSHEZ KÖTÖTT TEVÉKENYSÉGEK

Vannak olyan egyszerűbb esetek, amikor valamely tevékenység végzése nem engedélyhez, csak

előzetes bejelentéshez kötött. Ilyenkor a kérelmező ügyfél rend szerint egy formanyomtatványon

bejelenti az illetékes hatóság felé a bejelentésköteles tevékenység megkezdésének tényét, csatolva a

jogszabály által előírt mellékleteket. A közigazgatási szerv a bejelentés tényét nyilvántartásában

rögzíti. A hatóság utólagos ellenőrzési jogosítványa alapján a jogszabályoknak való megfelelést a

tevékenység gyakorlása közben kontrollálja.

Ilyen tevékenységnek minősül például kistermelői mennyiségben növényi termékek előállítása

kereskedelmi célból (pl. befőtt, savanyúság). A bejelentést a járási hivatal élelmiszerláncbiztonsági

osztályán kell megtenni.

A gyümölcstermesztési tevékenység az árutermelő gyümölcsösök esetében szintén

bejelentésköteles. Árutermelőnek minősül egy ültetvény, ha 2500 m 2 -nél nagyobb területen

kívánnak gyümölcsfa-, illetőleg bogyósgyümölcs ültetvényt telepíteni. Árutermelő gyümölcsös

telepítése esetén a megyei kormányhivatalnál kell a bejelentést megtenni. A kérelmet a telepítés

megkezdése előtt legalább egy hónappal kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell

- a telepítési terület helyrajzi számát és méretét,

- a telepíteni kívánt gyümölcsfajt és annak fajtáit,

- a sor- és tőtávolságot, továbbá

- rendelkezni kell továbbá talajvédelmi tervvel, melynek tartalmaznia kell egy 5 évnél nem

régebbi talajtani szakvéleményt is.

Ha a tervezett gyümölcsös területe 2500 m 2 -nél kisebb, akkor házikerti gyümölcsösnek minősül,

amelyhez külön bejelentés nem kell. Amennyiben az innen származó termény kereskedelmi

forgalomba kerül, az árutermelő gyümölcsösökre előírt növényvédelmi és minőségügyi előírások

betartása itt is kötelező.

4. A HATÓSÁGI ENGEDÉLYHEZ KÖTÖTT TEVÉKENYSÉGEK

A közigazgatási hatóság tevékenysége során egyedi határozatban jogokat és kötelezettségeket

állapíthat meg az ügyfelek számára. A jogot megállapító határozatok között a leggyakoribbak az

engedélyek. Az engedélyezési eljárásban a hatóság feladata az, hogy a tevékenység megkezdése

előtt ellenőrizze: a tervezett tevékenység megfelel-e a jogszabályok előírásainak. Az engedélyhez

kötött tevékenységek esetén a tevékenység engedély nélküli gyakorlása jogellenes, ami szankciót

von maga után.

321


A hatósági engedélyezési eljárás az ügyfél kérelmére (bejelentésére, nyilatkozatára) indul meg. Az

ügyfél kérelmét a hatósághoz jellemzően írásban köteles benyújtani, gyakori hatósági eljárások

esetén vagy jogszabályi előírásra az e célra rendszeresített formanyomtatványon, vagy

elektronikus ügyintézés esetén a www.magyarorszag.hu honlapról letölthető elektronikus

űrlapon. A kérelem benyújtásának helye az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság.

Az ügyfél a kérelem benyújtásával együtt köteles befizetni az engedélyezés folyamatának

megindításához szükséges eljárási illetéket és benyújtani a jogszabályban előírt mellékleteket is.

Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan, valamely előírt melléklet nélkül nyújtotta be, az eljáró

hatóság megfelelő határidő megjelölésével hiánypótlásra hívja fel.

Az eljáró hatóság függő hatályú döntés kibocsátásával járó eljárást folytat le, ha

- az eljárás az ügyfél kérelmére indul;

- a kérelem jog megszerzésére irányul;

- ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt,

- az eljárás megindítását követő 8 napon belül döntés nem születik, és a kérelmet ezen

időtartam alatt elutasítani nem kellett.

A felsorolt feltételek együttes teljesülése esetén az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított

nyolc napon belül függő hatályú döntést hoz. Az ügyfelet e döntés alapján megilleti a kérelmezett

jog gyakorlása, amennyiben a hatóság hatvan napon belül mégsem hozna érdemi döntést. A

függő hatályú döntés jogerőre emelkedéséről az eljáró hatóságnak értesítenie kell az ügyfelet, és

intézkednie a kérelmező által az eljárás lefolytatásáért korábban megfizetett illeték vagy igazgatási

szolgáltatási díj (ennek hiányában tízezer forint) visszafizetéséről, továbbá az ügyfél által

megelőlegezett eljárási költség visszatérítéséről.

Új szőlőültetvény létesítésére például telepítési engedély szükséges. Magyarországon évente az

összes szőlőterület 1%-ára, kb. 650 hektárra lehetséges ilyen engedély kiadása. Ennyivel bővülhet

hazánk szőlőtermőterülete úgy, hogy „cserébe” nem kell kivágni egy hasonló nagyságú területet.

Az illetékes hegybírónál igényelt hatósági engedély szükséges árutermő szőlőterület

- telepítéséhez, továbbá

- fajtaváltásához és pótlásához.

A szőlőültetvény-telepítési engedély iránti kérelmet formanyomtatványon kell benyújtani

minden év április 1. és május 31. között az illetékes hegybíróhoz. A kérelemhez talajtani

szakvéleményen alapuló talajvédelmi terv csatolása is szükséges. A telepítési kérelmeket a

Hegyközségek Nemzeti Tanácsa országosan összesíti és pontozással rangsorolja. A legtöbb pontot

elért kérelmezőknek a telepítési engedélyt a hegybíró adja ki.

Engedélyezett telepítés esetén az ültetés megtörténtét 15 napon belül a telepítő köteles a

hegybírónak írásban bejelenteni. A hegybíró értesíti az illetékes megyei kormányhivatalt, amely a

telepítés elvégzéséről – helyszíni szemle alapján – hatósági bizonyítványt állít ki. Ez alapján

történik az új ültetvény bejegyzése az ültetvénykataszterbe, illetve ha első telepítésről van szó, a

művelési ág megváltozása miatt az ingatlan-nyilvántartásba.

Az eljárás lefolytatása szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy az engedélyhez kötött

tevékenység engedély nélküli vagy attól eltérő gyakorlása jogellenes, ami közigazgatási

szankciót von maga után. Így azt a személyt, aki engedély nélkül végzett fajtaváltást, pótlást,

vagy borszőlőt engedélytől eltérően telepített, a bejelentési kötelezettség nem teljesítése miatt

mulasztási bírság megfizetésére kötelezik. Reparatív (az eredeti állapot helyreállítására irányuló)

szankcióként az engedély nélkül telepített szőlőt ki kell vágnia.

322


5. SOKÜGYFELES ENGEDÉLYEZTETÉSI ELJÁRÁSOK

Ha az eljárás jelentős számú, a hatóság számára név szerint ismeretlen ügyfelet érint, az eljárás

megindításáról hirdetményt kell közzétenni a helyben szokásos módon, pl. a helyi lapban. Erre

jelentős környezetszennyezést okozó üzem (pl. nagy létszámú állattartó telep, vágóhíd,

élelmiszeripari üzem) létesítésének, bővítésének engedélyezése során kerülhet sor. Sokügyfeles

eljárások esetén ugyanis ügyfélnek minősül a tervezett üzem hatásterületén lévő valamennyi

ingatlan tulajdonosa, használója.

Az engedélyező hatóság (pl. környezetvédelmi szerv) ilyen ügyekben köteles hatósági

közmeghallgatást tartani, ahol az ügyfelek az illetékes hatóság képviselőjének elmondhatják az

üggyel kapcsolatos véleményüket és kérdéseket tehetnek fel. A közmeghallgatás eredménye a

hatóságot nem köti, de az ott elhangzott lakossági véleményeket döntése során figyelembe kell

vennie.

A sokügyfeles eljárásban hozott határozat tartalmilag közérdekű határozatnak minősül, ami

annyit jelent, hogy azokat nyilvános közzététel útján bárki számára hozzáférhetővé kell tenni, és

minden, az első fokú eljárásban részt vett ügyfelet megillet a döntés elleni jogorvoslat joga is.

Az üzemszerű működés közigazgatási jogi előfeltétele az agrárüzem (telephely) hatósági

engedélyeztetése. A szükséges üzemi engedélyek közül a legjelentősebbek:

a) környezetvédelmi engedélyeztetés;

b) építési engedélyeztetés;

c) működési engedélyeztetés.

A szükséges engedélyek száma és feltételrendszere attól is függ, hogy milyen kapacitású üzem

létesítését kívánjuk engedélyeztetni. Ebből a szempontból elkülöníthető üzemtípusok a

következők:

- állattartó kisüzem,

- nagy kapacitású állattartó üzem,

- intenzív állattartó telep.

ÁLLATTARTÓ KISÜZEM – A kisüzemi keretek között zajló gazdálkodás esetén csak ún. feltételes

környezetvédelmi engedélyeztetést ír elő a vonatkozó jogszabály. Ennek lényege, hogy

meghatározott állattartó-kapacitás küszöbérték felett az illetékes környezetvédelmi hatóság

előzetes vizsgálatot tart, melyben arról dönt, hogy a telep létesítése révén várható környezeti

hatások jelentősek lesznek-e. Amennyiben igen, úgy környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás

lefolytatását írja elő.

A küszöbérték, ami felett az előzetes vizsgálatot le kell folytatni:

a) baromfitelepnél 100 számosállattól broilerek számára,

b) baromfitelepnél 200 számosállattól tojók számára,

c) sertéstelepnél 500 számosállattól sertéshízók számára,

d) sertéstelepnél 150 számosállattól kocák számára,

e) egyéb állatok számára hígtrágyás technológia alkalmazása esetén 200 számosállattól.

Az ennél kisebb kapacitású állattartó telep esetében önálló környezetvédelmi hatósági

eljárásra nincs szükség.

A kialakítandó telep építéshatósági engedélyeztetése a megyei kormányhivatal feladata. Az

állattartó építmények elhelyezhetőségének feltételeit – a közegészségügyi és az állategészségügyi,

továbbá a környezetvédelmi követelmények figyelembevételével – a helyi építési szabályzat

állapítja meg, melyet a település képviselő-testülete fogad el.

Az élelmiszer-előállító kistermelőnek (pl. őstermelő, családi gazdálkodó, egyéni vállalkozó) a

vásári és piaci árusítási célú termék-előállítási tevékenységének megkezdését – a kis

323


mennyiségű, nem állati eredetű, illetve vadon termő termékeket kivéve – a gazdaság helye szerint

illetékes járási állategészségügyi hatóságnak írásban be kell jelentenie. A működési

engedélyeztetést célzó bejelentésben meg kell jelölni a termelő nevét, címét, telephelyét, valamint

az értékesíteni kívánt alaptermékek és azok feldolgozásából származó termékek megnevezését.

A járási hatóság a termelőt nyilvántartásba veszi és külön kistermelői regisztrációs számmal látja

el. Az állati eredetű termékek termelésének, előállításának, illetve feldolgozásának bejelentése

esetén 5 napon belül a hatóság az őstermelőnél helyszíni szemlét végez. Ennek alapján a

nyilvántartásba vett termelő részére a hatósági állatorvos igazolást állít ki, ha a gazdaság megfelel

az állat-egészségügyi és élelmiszer-higiéniai előírásoknak, az állatállomány részt vesz a kötelezően

előírt mentesítési programban, illetve a tejtermelő állomány mentes gümőkórtól és brucellózistól. A

hatósági állatorvosi igazolás a kiállítástól számított egy évig érvényes, évente meghosszabbítható

kedvező eredményű felülvizsgálat esetén.

NAGY KAPACITÁSÚ ÁLLATTARTÓ TELEP ÉS ÉLELMISZERIPARI ÜZEM – A következőkben a megyei

kormányhivatal környezetvédelmi hatósági tevékenységéből a nagy létszámú állattartó telepek

és a nagy kapacitású élelmiszer-előállító üzemek környezetvédelmi engedélyeztetési eljárását

tekintjük át vázlatosan.

Nagy létszámú állattartó telepnek minősül, és ezáltal egységes környezethasználati

engedélyhez kötött tevékenység az intenzív baromfi- vagy sertéstenyésztésre szakosodott

telephely létesítése, ha annak mérete eléri a következő határokat:

a) 40.000 férőhely baromfi számára,

b) 2000 férőhely (30 kg-on felüli) sertések számára,

c) 750 férőhely kocák számára.

Ugyancsak egységes környezethasználati engedély szükséges, ha

- a vágóhíd 50 tonna vágott súly/napnál nagyobb termelési kapacitással működik,

- az élelmiszer-termékeket előállító üzem negyedéves átlagban állati nyersanyagokból 75

tonna/napnál, növényinél 300 tonna/napnál nagyobb késztermék-előállító kapacitással

működik,

- a tejfeldolgozó üzembe beérkezett tej mennyisége éves átlagban nagyobb mint 200 tonna/nap.

A környezethasználónak (beruházónak) az eljárás során bizonyítania kell, hogy az üzem a

környezet terhelésének csökkentése érdekében az elérhető legjobb technikát (BAT) alkalmazza.

A környezetvédelmi hatóság különböző szempontok (pl. a működés során keletkező hulladék

mennyisége és összetétele, az esetleges üzemi baleset lehetséges következményei) alapján azt

vizsgálja, hogy az üzem környezetterhelése az elérhető legkisebb mértékű legyen.

Az engedélyezési eljárás egyik legfontosabb elve a nyilvánosság bevonása, melynek érdekében a

hatóság tájékoztatja az érintett lakosokat az eljárás céljáról, megindulásáról úgy, hogy a saját

hirdetőtábláján és honlapján, valamint az üzem hatásterületén található, ún. érintett településeken

21 napig a helyben szokásos módon a tervezett beruházás részleteit közzéteszi. A helyi lakosok a

közzététel ideje alatt az önkormányzat jegyzőjénél vagy a hatóságnál írásbeli észrevételt tehetnek,

melyeket a hatóságnak érdemben meg kell vizsgálnia. A lakossági észrevételeket el kell juttatni a

beruházás kérelmezőjének is, aki ezekre vonatkozó álláspontját a környezetvédelmi hatósághoz

továbbítja. Szükség esetén a megyei kormányhivatal mint környezetvédelmi hatóság a felek szóbeli

meghallgatását, ún. közmeghallgatást is elrendelhet.

A környezetvédelmi hatóság a kiadott egységes környezethasználati engedélyben

- kibocsátási határértékeket állapíthat meg például a levegő, a felszíni és felszín alatti vizek, a

talaj védelmére, valamint a zajkibocsátás mértékére,

- mérés-ellenőrzési (monitoring) feltételeket szabhat a tevékenység környezetre gyakorolt

hatásának figyelemmel kíséréséhez és a hatóság részére történő kötelező adatszolgáltatásra

vonatkozóan;

324


- előírhatja a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltérő üzemi állapot (pl. üzemzavar) esetén

betartandó intézkedések körét.

A kialakítandó telep építéshatósági engedélyeztetésére a megyei kormányhivatal területileg

illetékes építésügyi osztálya rendelkezik építéshatósági jogkörrel, a helyi építési szabályzat

előírásaira is figyelemmel.

Az élelmiszer-előállító, illetve takarmány-előállító üzem emellett működési engedély köteles

tevékenység is. A működési engedélyt 5 éves időtartamra az illetékes megyei kormányhivatal

állat-egészségügyi és élelmiszerlánc-felügyeleti szerve adja ki.

INTENZÍV ÁLLATTARTÓ TELEP – Amennyiben a tervezett állattartó telep kapacitása

- baromfitelepen brojler baromfi esetén a 85 ezer férőhelyet, tojótyúk esetén a 60 ezer

férőhelyet eléri,

- sertéstelep esetében hízóknál a 3 ezer férőhelyet, kocák esetén pedig a 900 férőhelyet

meghaladja,

a környezetvédelmi engedélyeztetés már két szakaszból áll.

Elsőként egy környezeti hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatni, és csak ezt követően kerülhet

sor a környezethasználati engedélyeztetési eljárásra.

A környezeti hatásvizsgálat lefolytatása során a környezetvédelmi hatóság vizsgálata kiterjed

- a környezeti elemek állapotára (talajra, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre,

műemlékekre, régészeti örökségre),

- az üzemnek a környezeti elemek rendszereire, különösen a tájra, településre, éghajlatra, a

természeti (ökológiai) környezetre gyakorolt hatásaira, továbbá

- az érintett népesség egészségi állapotában, életminőségében, területhasználati feltételeiben

várható változásokra.

A hatásvizsgálathoz kapcsolódóan a környezetvédelmi szervnek hatósági közmeghallgatást is

kötelezően tartania kell, melyről legalább 30 nappal előbb értesíti az érintett önkormányzatokat, a

lakosságot, a beruházót, továbbá a környezetvédelmi érdekek képviseletére alakult egyesületeket, és

más társadalmi szervezeteket. A közmeghallgatásról jegyzőkönyv készül, az ott elhangzott

véleményeket a hatóságnak az eljárás során figyelembe kell vennie.

Amennyiben a lefolytatott környezeti hatásvizsgálati eljárás eredménye sem elutasító, a telep

beruházójának 6 hónapon belül kell kezdeményeznie az egységes környezethasználati engedély

kiadását, azaz az eljárás második szakaszának megindítását. Ehhez a környezetvédelmi

hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a beruházó a környezet terhelésének csökkentése érdekében

az elérhető legjobb technikát (BAT) alkalmazza-e, illetve az üzem környezetterhelése az

elérhető legkisebb mértékű. Ez az eljárás célját tekintve tehát megegyezik a nagy létszámú

állattartó telepek környezetvédelmi engedélyeztetése során leírtakkal.

Nagyobb beruházások esetben a település képviselő-testületének gyakran módosítania kell a

település szabályozási tervét is, hogy az üzem területlekötése illeszkedjen a település

területrendezési tervéhez, azaz a település érintett övezetét át kell sorolni „zavaró hatású

gazdasági-ipari területté”. A beruházás megvalósításának ez is előzetes feltétele. Mivel a

szabályozási terv módosítása a képviselő-testület jogkörébe tartozik, a lakosság jogosult az ügyben

helyi népszavazást kezdeményezni, mely ügydöntő jellegű eredménnyel zárul, amennyiben azon a

helyben lakó választópolgárok többsége részt vesz, és a népszavazáson feltett eldöntendő

kérdésre (pl. hozzájárul-e a területrendezési terv módosításához) adott válaszok alapján valamelyik

álláspont legalább eggyel több szavazatot kap, mint a másik.

A kialakítandó telep építéshatósági engedélyeztetésére a megyei kormányhivatal területileg

illetékes építésügyi osztálya rendelkezik építéshatósági jogkörrel a helyi építési szabályzat

alapján.

325


6. A HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK

A közigazgatási szervek ellenőrző tevékenységének alapvető funkciója az, hogy a hatóság

folyamatosan figyelemmel kísérje: az ügyfelek, azaz a gazdasági tevékenységet végző személyek és

szervezetek betartják-e

- a jogszabályokban foglalt előírásokat,

- a kiadott egyedi hatósági határozatokban (engedélyekben) szereplő előírásokat, illetve

- valamely közérdekű cél érdekében közzétett hatósági kötelezéseket, mely esetben hirdetményi

úton szólítják fel a lakosságot például kötelező növény-egészségügyi védekezésre, a parlagfű

irtására, vagy az ebek kötelező veszettség elleni oltásának igénybe vételére.

Aki a felsorolt kötelezettségek valamelyikének nem tesz eleget, hatósági (helyszíni) ellenőrzés

alapján közigazgatási szankciókkal sújtható. Helyszíni ellenőrzés esetén az ellenőrzött felet csak

akkor kell előzetesen értesíteni, ha az ellenőrzés eredményességét az nem veszélyezteti. A legtöbb

esetben emiatt csak az ellenőrzés megkezdésekor (pl. üzem ellenőrzése) vagy annak befejezésekor

(pl. próbavásárlás egy élelmiszerüzletben) tájékoztatja a hatóság nevében eljáró személy az

ellenőrzött ügyfelet. A helyszíni ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az ellenőrzött fél munkáját,

tevékenységet lehetőleg ne akadályozza.

A hatósági ellenőr

- az ellenőrzött területre, építménybe beléphet,

- az ellenőrzés céljával összefüggően bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot

megvizsgálhat,

- a helyszínen tartózkodó bármely személytől tájékoztatást kérhet,

- a helyszínről, a megszemlélt folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet,

- mintát vehet,

- iratokat és más tárgyi bizonyítékokat foglalhat le,

- szükséges esetén a rendőrség közreműködését is kérheti.

A hatósági ellenőr a helyszíni szemléről jegyzőkönyvet készít, melynek egy példányát az

ellenőrzött félnek a helyszínen átadja, vagy részére 8 napon belül megküldi. Amennyiben az

ellenőrzött személy nem tartózkodik a helyszínen, a hatóság a jegyzőkönyv hitelesítésére hatósági

tanút is felkér, aki nem állhat a hatóság alkalmazásában és nem az ügyfél közeli hozzátartozója.

Ha a szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés

érdekében van szükség (pl. parlagfű miatt kényszerkaszálást rendeltek el), a hatóság az ellenőrzését

a lezárt terület vagy helyiség felnyitásával, illetve az esetlegesen ott tartózkodó személyek akarata

ellenére is megtarthatja.

Ha a hatóság az ellenőrzése során jogsértést tapasztal, vagy megállapítja, hogy fennáll a jogsértés

veszélye, a hatósági ellenőr jogosult

a) azonnali intézkedés megtételére;

b) hatósági eljárás megindítására, melyben

- kötelezhet a jogsértés abbahagyására vagy a jogsértő állapot megszüntetésére, valamint

- különböző közigazgatási szankciókat alkalmazhat.

Közvetlen veszélyhelyzet elhárítása érdekében tett hatósági intézkedés elrendelését a hatósági

ellenőr szóban közli az ellenőrzöttel, az intézkedés azonnal végrehajtandó, ellene

jogorvoslatnak helye nincs. Intézkedésnek minősül például, ha a hatósági állatorvos egy

sertéstelepen állatbetegség gyanúja miatt zárlatot, fertőtlenítést vagy zárt vágást rendel el.

Amennyiben erre jogszabály lehetőséget ad (pl. az elkövetési magatartás szabálysértésnek minősül),

helyszíni bírságot is kiszabhat.

326


Amennyiben a hatósági ellenőr súlyos jogszabálysértést észlel, a hatósági intézkedések megtétele

mellett hivatalból induló hatósági eljárást kezdeményezhet. A hatóság az ügyben bizonyítási

eljárást folytathat le, mely során tanúkat hallgathat meg, ismételt helyszíni szemlét rendelhet el,

és szakértőt kérhet fel szakvélemény készítésére.

Az eljárás eredményeként a közigazgatási szerv hatósági határozatot hoz, melyben kötelezhet a

jogszerű állapot helyreállítására, gyakran a hiányosságok megszüntetéséig tartósan korlátozhatja

az ellenőrzött szervezet vagy személy tevékenységét, felfüggesztheti vagy bevonhatja az ügyfél

működési engedélyét, valamint közigazgatási bírságot szabhat ki. A hatósági eljárás

eredményeként született hatósági határozatot írásban kell közölni, ellene jogorvoslat nyújtható

be, amely – az azonnal végrehajtandó szankciókat kivéve – a büntetések végrehajtására nézve

felfüggesztő hatályú.

KÖZÉRDEKŰ VÉDEKEZÉS – Elrendelésére akkor kerülhet sor, amikor a földhasználó nem tesz

eleget az előírt növényvédelmi kötelezettségének, illetve a védekezésre felszólító hatósági

határozatban foglaltaknak (különösen a veszélyes gyomok, illetve a parlagfű irtására vonatkozó

előírásoknak). A földhasználó a törvény előírásai alapján köteles a földrészleten a veszélyes

gyomnövényektől mentes állapotot fenntartani, valamint a parlagfű virágbimbó kialakulását

megakadályozni és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.

A közérdekű védekezés elrendelését minden esetben helyszíni ellenőrzés előzi meg, mely során

bizonyítást nyerhet, hogy a földhasználó nem tett eleget növényvédelmi kötelezettségének. A

helyszíni ellenőrzéseket belterületen a jegyző, külterületen a megyei kormányhivatal munkatársai

végzik, akik felhasználják a parlagfűvel veszélyeztetett külterületeket nyilvántartó

térinformatikai adatbázis által nyújtott információkat is.

A közérdekű védekezés elrendelésére – a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvek alapján – a

következő szervek jogosultak:

- külterületen az illetékes megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztály,

- belterületen a települési önkormányzat jegyzője.

Ha a helyi önkormányzat nem tesz eleget a saját tulajdonában álló belterületi földek esetében

földhasználói kötelezettségének, a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya

elrendelheti belterületen is a közérdekű védekezést.

A védekezésre kötelezést tartalmazó határozatot először meg kell kísérelni közölni a

földhasználóval, ha azonban annak személye nem állapítható meg egyértelműen (pl. nincs

bejelentve a földhasználati nyilvántartásba), a közérdekű védekezés nyilvános közzététel útján is

elrendelhető. A parlagfű elleni védekezést elrendelő határozatot azonban kizárólag

közszemlére tétel útján kell nyilvánosságra hozni az ingatlan fekvése szerinti település

polgármesteri hivatalánál. A földhasználó külön értesítése akkor sem szükséges, ha egyébként a

neve szerepel a hatósági nyilvántartásban!

A határozat jogorvoslati eljárásra tekintet nélkül azonnal végrehajtható azokon a

földrészleteken, melyeket a döntésben helyrajzi számmal megjelöltek. Ha a parlagfű elleni

közérdekű védekezést kultúrnövény károsodása nélkül nem lehet elvégezni, a parlagfű elleni

közérdekű védekezést abban az esetben rendelik el, ha az adott területen a kultúrnövény tőszáma

nem éri el az agronómiailag indokolt tőszám 50%-át és a parlagfűvel való felületi borítottság a

30%-ot meghaladja. A parlagfű elleni közérdekű védekezés során az érintett kultúrában okozott

károkért a földhasználó kártalanításra nem tarthat igényt!

A helyszíni ellenőrzés és a közérdekű védekezés elvégzése során a hatóság és a védekezésre

kijelölt vállalkozó az érintett területre – akár a lezárt terület felnyitásával vagy az ott tartózkodó

személyek akarata ellenére is – beléphet és ott a szükséges cselekményeket elvégezheti. Az erre

való jogosultságát azonban kérésre igazolni köteles.

A megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztálya a védekezési költségek tizenöt napon

belüli megtérítésére kötelezi a földhasználót. A növényvédelmi mulasztás azonban minden esetben

327


külön szankcióval, növényvédelmi bírság kivetésével is párosul. A bírság kiszabásának nincs

helye, ha a cselekménynek a növényvédelmi hatóság, illetve a települési jegyző tudomására

jutásától egy év, illetve a cselekmény elkövetésétől három év már eltelt (elévülés). A bírság

legkisebb összege tizenötezer, legmagasabb összege ötmillió forint. A bírság határidőre történő

meg nem fizetése esetén a kiszabott összeget a jegybanki alapkamat kétszerese mértékű késedelmi

kamat is terheli. A meg nem fizetett bírságot és a késedelmi kamatot adók módjára kell behajtani.

Járványügyi intézkedés – Amint arról korábban már szóltunk, betegség gyanúja esetén az

állattartót értesítési kötelezettség terheli állatorvosa irányába. Súlyos, ún. bejelentési

kötelezettség alá tartozó betegségek esetén (pl. ragadós száj- és körömfájás, sertéspestis,

madárinfluenza, szarvasmarhák gümőkórja és szivacsos agyvelőbántalma, veszettség, brucellózis,

lépfene, rühösség) haladéktalanul értesíteni kell a járási hatósági állatorvost, illetve indokolt

esetben a megyei főállatorvost.

Az Európai Unióban a legfontosabb bejelentési kötelezettség alá eső állatbetegségek körében az ún.

kiirtási politikát (stamping-out) alkalmazzák, azaz a beteg, betegségre gyanús és fertőzött

állományokat egy adott területen teljes egészében kiirtják, a vakcinázás nem megengedett. A

törvény kötelezővé teszi az állattartó együttműködési, tűrési és kárenyhítési kötelezettségét a

járványok, illetve károk megelőzésében, elhárításában.

A hatósági állatorvos az állattartó kártalanítása nélkül az alábbi járványügyi intézkedéseket

rendelheti el:

- elkülönítés, megfigyelési zárlat alá helyezés,

- forgalmi korlátozás, helyi, községi zárlat elrendelése,

- védőzóna, illetve megfigyelési zóna létesítése,

- marhalevél kiadásának és kezelésének tilalma,

- termékenyítési tilalom.

Állami kártalanítás mellett elrendelhető intézkedések:

- diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés,

- védőoltás és gyógykezelés,

- elkülönített vagy zárt vágás,

- fertőzésközvetítő anyag, eszköz, tárgy, élelmiszer, takarmány, állati eredetű melléktermék, állati

eredetű termék lefoglalása, ártalmatlanná tétele,

- fertőtlenítés,

- földterület, jármű, épület, berendezés, eszköz és anyag veszéllyel arányos mértékű

igénybevétele,

- a járványügyi intézkedés eredményes végrehajtása érdekében vágóhíd, állati eredetű

melléktermék kezelését végző üzem közreműködésre kötelezése.

A kártalanítás összege az állat, anyag, eszköz vagy tárgy számlával igazolt vagy becsült forgalmi

értéke, illetve az igénybevétellel és a közreműködéssel okozott károk mértékével egyezik meg.

Kártalanításra jogosult az állattartó-tulajdonos, illetve a közreműködésre kötelezett üzem is.

Nem jár azonban kártalanítás

- elmaradt haszon címén;

- az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért;

- az állat-egészségügyi jogszabályok megsértésével tartott állatért;

- ha az állat betegségre gyanús állapotát az állattartó időben nem jelentette be, és így a

járványügyi intézkedésre az állattartónak felróható magatartása miatt került sor;

- a vadon élő állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat hónapja zárt körülmények

között (pl. vadasparkban) tartott vagy tenyésztett vadon élő haszonállatokat és a védett állatokat;

- trágyáért, alomért;

328


- ha a betegségterjesztésre alkalmas anyagok és eszközök hőkezeléssel, fertőtlenítéssel

mentesíthetők, így azokat tulajdonosa később felhasználhatja vagy értékesítheti.

A kártalanítás ügyében hozott határozatot a becslési jegyzőkönyvvel együtt az állattulajdonos

részére ki kell kézbesíteni, és az abban megjelölt összeget a határozat jogerőre emelkedésétől

számított harminc napon belül ki kell fizetni.

A felsorolt járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhető. Az elrendelő határozat

azonnal végrehajtandó.

7. JOGORVOSLATOK

Az ügyfelek által kezdeményezhető legfontosabb jogorvoslati eszközök:

- fellebbezés

- közigazgatási per.

A) A 2020. március 1-jét követően indult élelmiszerlánc-hatósági eljárásokban a fellebbezés már

nem általános jogorvoslati eszköz. Fellebbezésre gyakorlatilag már csak akkor kerülhet sor, ha az

első fokú határozatot az önkormányzati jegyző hozta. Ebben az esetben a fellebbezést felettes

szervként a megyei kormányhivatal bírálja el. Amennyiben azonban az adott élelmiszerlánchatósági

ügyben a járási hivatal vagy a megyei kormányhivatal járt el első fokon,

fellebbezésnek helye nincs.

A fellebbezés egyfokú, azaz a fellebbezés tárgyában hozott határozat ellen további fellebbezéssel

élni már nem lehet. Általános szabályként a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15

napon belül lehet előterjeszteni.

A fellebbezést az első fokon eljárt szervnél, vagyis annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a

megtámadott döntést hozta (jelen esetben az önkormányzati jegyzőnél). Az első fokon eljárt

szervnek ugyanis a nála benyújtott fellebbezés alapján saját hatáskörben lehetősége van arra, hogy

kifogásolt döntését kijavítsa, kiegészítse, visszavonja vagy módosítsa. Ha az első fokon eljárt szerv

ily módon eleget tesz a fellebbezési kérelemben foglaltaknak, nem kerül sor a fellebbezés felettes

szervhez történő felterjesztésére.

Amennyiben a továbbküldésre sor kerül, a felettes szervet (azaz a megyei kormányhivatalt) a

fellebbezés nyomán megilleti az első fokú határozat megsemmisítési, illetőleg megváltoztatási

joga. A felettes szerv az ügyfél számára kedvezőtlenebb döntést is hozhat.

B) Az élelmiszerlánc-hatósági határozat bírósági felülvizsgálata az ügyfelek számára általános

jogorvoslati eszköz. Bármely közigazgatási szerv, így a járási hivatal vagy a megyei

kormányhivatal által hozott határozat ellen is igénybe vehető. Az ügyfél a közigazgatási pert a

határozat közlésétől számított harminc napon belül kérheti a határozatot hozó hatóság elleni

kereset indításával. Az ügyfél a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti.

A keresetlevelet az első fokú közigazgatási határozatot hozó szervnél kell benyújtani, amely azt

az ügy irataival együtt felterjeszti az illetékes bírói szervhez. A közigazgatási ügyekben eljáró

megyei szintű bírói szerv a törvényszék, amely kizárólag a keresetlevélben megfogalmazott

kérelem tárgyában dönthet. Jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási bíróság a

hatósági döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi.

Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a bíróság a

közigazgatási döntést megváltoztathatja.

329

AGRÁRJOG

ÉLELMISZERLÁNC ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Melyek az élelmiszerlánc-szabályozás alapelvei, főbb tartalmi elemei?

▢ Mutassa be az EU élelmiszerpolitikájának forrásait (Zöld könyv, Fehér könyv), és szervezeteit

(EFSA, RASFF)!

▢ Mutassa be az élelmiszerlánc szabályozás-technikai alapelveit!

▢ Melyek a mezőgazdasági termelőt terhelő főbb kötelezettségek növénytermesztés és

haszonállattartás során?

▢ Milyen élelmiszerlánc-hatósági nyilvántartásokat, hatósági igazolványokat és bizonyítványokat

ismer?

▢ Melyek az élelmiszerlánc-hatósági eljárások főbb típusai és ezek jellemzői?

▢ Milyen előírások vonatkoznak a gyümölcs- és szőlőültetvények telepítésére?

▢ Mutassa be az állattartó telep működésének engedélyezésére vonatkozó szabályozást

méretkategóriák szerint!

▢ Melyek az élelmiszerlánc-hatósági ellenőrzések, hatósági intézkedések és kötelezések általános

sajátosságai?

▢ Mutassa be a közérdekű védekezés és a járványügyi intézkedés lefolytatásának szabályait!

▢ Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak a termelőnek az élelmiszerlánc-hatósági döntésekkel

szemben?

AGRÁRJOG

– TIZENHARMADIK RÉSZ –

TAKARMÁNYOK ▪ ÉLELMISZEREK ▪ ÁRUJELZŐK

1. FEJEZET – TAKARMÁNYOK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FORGALOMBA

HOZATALA

Az állattenyésztésben a gazdasági haszonállatok tenyésztése szempontjából a megfelelő

takarmányozásnak meghatározó szerepe van. Az állatok etetésére szánt termények, azaz a

takarmányok körébe ipari feldolgozás nélküli mezőgazdasági termékek (pl. széna, kukorica),

valamint ipari üzemekben előállított különböző takarmánykeverékek tartoznak. A

takarmánykeverékek előállításához felhasznált takarmánykiegészítő és adalékanyagok, továbbá

gyógyszerek szigorú szabályozást igényelnek. Ezt a célt szolgálják az élelmiszerláncról és hatósági

felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény vonatkozó rendelkezései.

1. A TAKARMÁNY-ELŐÁLLÍTÓ ÜZEM

Egyes takarmányféléket (keveréktakarmányokat) takarmány-előállító üzemben lehet termelni. A

takarmány-előállító üzem regisztrált takarmányvállalkozásként üzemeltethető. Működési

engedélyét a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági főosztálya adja ki, majd a

területileg illetékes járási hivatal az üzemet nyilvántartásba is veszi.

Működési engedély beszerzésére kötelezett a takarmányvállalkozás, amennyiben

a) takarmány-adalékanyagokat előállító létesítményt üzemeltet;

b) a vállalkozás által előállított takarmány-adalékanyagokat is tartalmazó előkeveréket (premix)

vagy takarmánykeveréket (koncentrátum vagy táp) állít elő; vagy

c) gyógyszeres takarmány gyártását végzi.

A takarmány előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának általános feltételei a

következők:

- a takarmány az állat termelőképességét károsan nem befolyásolhatja, közvetlenül az állat vagy

közvetve az ember egészségét nem veszélyeztetheti, illetve károsíthatja,

- a takarmány tiltott anyagot, illetve jogszabályban meghatározott mennyiségnél nagyobb

mértékben nemkívánatos anyagot nem tartalmazhat,

- a takarmány minőségét, illetve az állat termelőképességét károsan befolyásoló, valamint a

takarmány minőséghibáját elfedő technológia vagy anyag nem alkalmazható.

Az előállított takarmányok minőségéért és biztonságáért a minőségmegőrzési időn belül – az

előállító által javasolt tárolási és raktározási feltételek betartása esetén – a takarmány előállítója,

importtakarmányok esetében a magyarországi első forgalomba hozó felel, amennyiben a feletetett

takarmány miatt az állattartónak bizonyíthatóan kára származott.

Takarmány csak akkor hozható forgalomba, ha csomagolóeszközén, címkéjén, illetve ömlesztve

vagy tartályban való szállítás esetén a kísérő okmányon jól láthatóan, olvashatóan feltüntetésre

kerülnek a takarmányjelölési információk (takarmány fajtája, kiszerelési tömege, garantált

beltartalmi értéke, nedvességtartalma, felhasznált adalékanyagok, gyártási idő, az előállító

vállalkozás neve, címe).

A takarmány-előállító üzemben biztosítani kell az előállított takarmány minőségének folyamatos

ellenőrzését, amely kiterjed az alkalmazott technológia betartásának ellenőrzésére, a felhasználásra

kerülő alapanyagok, valamint az előállított késztermékek laboratóriumi vizsgálatára is. Az

ellenőrzés alapja a takarmány összetevőit és minimális beltartalmi értékét (pl. fehérje, energia,

TAKARMÁNYOK – ÉLELMISZEREK – ÁRUJELZŐK

ásványianyag-tartalom) rögzítő gyártmánylap, melynek fontosabb adatait a keveréktakarmány

csomagolásán (címkéjén), illetve kísérő okmányán is fel kell tüntetni.

Az állattartás, hizlalás technológiája az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott. Elsődleges cél

a hizlalási idő lerövidítése, illetve a zsírszegény színhús arányának növelése volt. Ehhez intenzív

állattartási technológia és az abrakfogyasztó állatfajok (baromfi, sertés) esetében fehérjedús

takarmányok szükségesek. A Magyarországon termelt takarmány-növények többsége azonban

fehérjében szegény (pl. kukorica, búza), így ezekkel egy sertés felhizlalása 9-10 hónapot is igénybe

vesz, míg napjaink intenzív tartástechnológiája mellett ennek fele is elegendő.

A hazánkban is megtermelhető fehérjedús takarmányok (pl. napraforgó- és repcedara,

lucernaliszt) egyrészt csak korlátozott mennyiségben termelhetőek (pl. napraforgó visszatérési ideje

vetésforgóban 6-7 év), vagy nemkívánatos (pl. hashajtó) élettani hatása miatt csak korlátozott

mennyiségben etethető. Emiatt a takarmánykeverékek többsége import szójagranulátumot is

tartalmaz. A szójababot azonban világviszonylatban jellemzően génmanipulált (GMO) fajtákkal

termelik, és csak lényegesen magasabb áron érhetőek el a Brazíliából származó, nem GMOszójából

készült granulátumok.

A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény értelmében az előállító vagy

forgalomba hozó a takarmányok (alapanyagok, kiegészítő és adalékanyagok) csomagolásán,

valamint a termék minőségét tanúsító okmányokon köteles feltüntetni, ha a termék

géntechnológiával módosított takarmány-összetevőt is tartalmaz. A termék csomagolásán az erre

utaló jelölésnek jól láthatónak, érthetőnek, egyértelműnek és valós tartalmúnak kell lennie. A

géntechnológiával módosított összetevők takarmányokban való forgalomba hozatala

engedélyköteles, az engedélyt az Agrárminisztérium adja ki.

Ha az állati terméket géntechnológiával módosított összetevőket is tartalmazó takarmánnyal

állították elő – bár maga az állati termék géntechnológiával módosított szervezetet nem tartalmaz –,

a termék csomagolásán és a minőségét tanúsító okmányokon ennek tényét az előállító vagy

forgalomba hozó szintén köteles feltüntetni.

A hatósági takarmány-ellenőrzést a forgalomba hozott takarmányok esetében a megyei

kormányhivatal takarmányellenőrei végzik. Az ellenőrzés kiterjedhet a takarmány-előállítás, az

országba való behozatal és a forgalmazás minden szakaszára, függetlenül attól, hogy azt hol

állították elő. A járási hivatal, illetőleg a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrei

ellenőrzik

- a takarmányt előállítóknál, tárolóknál, felhasználóknál, forgalomba hozóknál és a szállítóknál a

járványügyi és takarmányhigiéniai előírások megtartását,

- a takarmányok biztonságosságát, összetételét, garantált beltartalmát, mikrobiológiai állapotát,

tiltott anyagoktól való mentességét, nemkívánatosanyag-tartalmának mértékét,

- a takarmányok csomagolásának megfelelőségét, a takarmányjelölési előírások betartását;

- a takarmányok felhasználását és szállítását;

- a takarmányokra vonatkozó nyilvántartásokat, dokumentációkat és a nyomon követhetőséget;

- a takarmányok exportját és importját;

- a takarmány-vállalkozási létesítményekben bevezetett HACCP-rendszereket;

- a takarmány-vállalkozási létesítményeket, azok működési engedélyében foglaltak betartását.

A hatósági ellenőrök

- beléphetnek a takarmány-előállító létesítmények, üzemek területére,

- vizsgálatok céljára térítésmentes mintát vehetnek,

- betekinthetnek a takarmányokra vonatkozó nyilvántartásokba, dokumentációkba, és azokról

másolatot készíthetnek,

332


- a vizsgálat eredményei alapján a takarmányt etetésre alkalmatlannak nyilváníthatják, annak

további előállítását, forgalmazását, felhasználását korlátozhatják, illetve elrendelhetik a

megsemmisítését;

- megtilthatják a jelölési előírásoktól eltérő takarmány forgalomba hozatalát, illetve

felhasználását;

- a telephelyet adott állapotában takarmányvállalkozási tevékenység végzésére

alkalmatlannak nyilváníthat;

- a takarmány-előállító üzem működési engedélyét felfüggeszthetik, illetve az engedély

visszavonását kezdeményezhetik.

Ha ellenőrzése során az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv megállapítja, hogy az előállított, illetve

forgalomba hozott takarmány

- az előírt gyártmánylappal nem rendelkezik;

- az előírt mennyiségtől eltérő mértékben tartalmaz takarmány-adalékanyagot,

- meg nem engedett állatgyógyászati készítményt, takarmány-adalékanyagot vagy az előírt

legmagasabb értéket meghaladó mennyiségű nemkívánatos anyagot, mikroorganizmust, tiltott

anyagot, nem engedélyezett állati fehérjét tartalmaz;

- minőségében az állat egészségét veszélyeztető mértékben károsodott;

- beltartalmi értéke jelentősen eltér a gyártmánylapban, illetve a jelölésen vagy a kísérő

okmányon feltüntetett garantált beltartalmi értéktől; vagy

- a takarmányjelölési előírásoknak nem felel meg;

takarmány-ellenőrzési bírságot szab ki.

A takarmány-ellenőrzési bírság összege az ellenőrzött vállalkozás méretétől és vállalkozási

formájától függően tizenötezer forinttól a takarmányvállalkozás éves nettó árbevételének 10%-áig,

de legfeljebb 500 millió forintig terjedhet, és ismételten is kiszabható. Állatok széles körének

egészségét károsító vagy veszélyeztető, továbbá a felhasználók széles körének jelentős vagyoni

hátrányt okozó jogsértés esetén a bírság felső határa ötmilliárd forint lehet.

Napjainkban a takarmányozás és annak költségigénye központi kérdéssé vált. Szükséges azonban

annak hangsúlyozása is, hogy az állathizlalás költségei a tartási és technológiai körülményektől is

döntő módon függnek. Dániában például az egy kg sertéshús előállítására jutó takarmányköltség

jóval kisebb a hazainál. Ennek oka azonban nem az eltérő takarmányárban keresendő, hanem az

okozza, hogy a dánoknál kb. 100 kg testtömeg mellett, míg hazánkban csak 120 kg elérése után

kerülnek a sertések vágóhídra. A sertések takarmányértékesítő képessége 90-100 kg testtömeg

felett ugyanis erőteljesen csökkenni kezd, azaz egyre több takarmány elfogyasztásával érhető el egy

kg pótlólagos testtömeg-gyarapodás. A sertéshús minősége szempontjából azonban jelentős a

különbség, mert a fiatalabb, alacsonyabb tömegű vágósertések húsa szárazabb, a hús

márványozottsága (zsírral átszövöttsége) pedig sokkal gyengébb, így élvezeti értéke is alacsonyabb.

2. MAGYAR TAKARMÁNYKÓDEX

A Magyar Takarmánykódex (Codex Pabularis Hungaricus) a takarmányokra, a takarmányok

előállítására, forgalomba hozatalára, szállítására, vizsgálatára, a takarmány-vállalkozási

létesítményekre, valamint az állatok táplálóanyag szükségleteire vonatkozó, jogszabályban

meghatározott kötelező előírások, valamint ajánlott szakmai irányelvek gyűjteménye. A z

agrárminiszter a Magyar Takarmánykódexet a minisztérium hivatalos lapjában és honlapján

közzéteszi.

333


A Magyar Takarmánykódex három szerkezeti egységből áll.

- I. kötete a Magyarországon előállítható, illetve forgalmazható takarmányokra, azok

termelésére, szállításra, valamint az előállító-üzemi létesítményekre vonatkozó kötelező

előírásokat,

- II. kötete a takarmányok kémiai leírásának, felhasználásának, valamint az állatok

táplálóanyag-szükségletének ajánlott szakmai irányelveit,

- III. kötete az ajánlott takarmányvizsgálati módszereket tartalmazza.

A Magyar Takarmánykódex I. kötetének kötelező előírásait a 44/2003. (IV. 23.) FVM-rendelet

szabályozza. Gyakorlati jelentősége az egyes keveréktakarmány-típusok elkülönítésének van.

a) A teljes értékű takarmány olyan takarmánykeverék, amely összetételénél fogva önmagában

etethető és napi takarmányadagként teljes mértékben kielégíti az állatok táplálóanyagszükségletét.

Ismertebb nevükön ezek az ún. tápok, melyek a gyártmánylap szerinti

összetételben gabonaőrleményből, fehérjedús takarmányokból, ásványi anyagokból és

vitaminokból állnak.

b) A kiegészítő takarmány olyan takarmánykeverék, amely meghatározott takarmányösszetevőket

nagy mennyiségben tartalmaz. Ezért összetételénél fogva kizárólag más

takarmánnyal együtt etetve elégíti ki az állatok táplálóanyag-szükségletét. Ilyenek az ún.

koncentrátumok, melyek a gyártmánylap szerinti összetétel alapján fehérjében gazdag

takarmányokat és ásványianyag-kiegészítőket tartalmaznak, amit az állattartó saját

gabonaőrleményével megfelelő arányban felhígítva teljes értékű takarmányként etethet.

c) Az ásványi takarmányok elsősorban az állat fejlődéséhez szükséges ásványi anyagokat,

vitaminokat, illetve nyers hamut tartalmaznak. Ilyenek az ún. komplett premixek, melyeket az

állattartó a külön vásárolt vagy termelt fehérjedús takarmánnyal (napraforgódara, szójadara),

valamint gabonaőrleménnyel (búza, kukorica, árpa) megfelelő arányban felhígítva teljes értékű

takarmányként etethet.

Speciális takarmányoknak minősülnek

a) a tejpótló takarmányok, amelyek szárazon vagy meghatározott folyadékmennyiségben

feloldva fiatal állatok táplálására szolgálnak az anyatej kiegészítéseként vagy pótlására, illetve

amellyel olyan fiatal állatokat táplálnak, mint például vágásra szánt borjak, bárányok és

kecskegidák;

b) a különleges táplálkozási célra szánt takarmányok, amelyek olyan állatok táplálkozási

igényeire készültek, amelyeknél az emésztés, felszívódás vagy anyagcsere folyamata károsodott

vagy károsodhat, és ezért javukra válik, ha az állapotuknak megfelelő takarmányt fogyasztanak.

A keveréktakarmányok előzőekben felsorolt típusai elősegítik, hogy a gazda az általa nevelt állatfaj

igényeinek megfelelő összetételű takarmányt tudjon használni, figyelembe véve saját

növénytermesztési tevékenységét is.

334


2. FEJEZET – ÉLELMISZEREK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS FORGALOMBA

HOZATALA

Az Európai Unióban az élelmiszerjog általános elveiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal

(EFSA) létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló

178/2002/EK tanácsi rendelet fektette le napjaink élelmiszerjogának alapjait. Ezzel szerves

egységben kell alkalmazni az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI.

törvényt. Az említett jogszabályok, valamint ezek felhatalmazásai alapján megalkotott hazai

rendeletek alkotják az élelmiszer- és takarmányipart érintő jogi szabályozás magját.

1. AZ ÉLELMISZERJOG ALAPFOGALMAI

Az „élelmiszer” minden olyan feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot, illetve terméket jelent,

amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el. Az

élelmiszer fogalmába beletartozik az ital, a rágógumi, valamint az előállítás, feldolgozás vagy

kezelés során hozzáadott anyagok, többek között a víz is.

Nem minősülnek azonban élelmiszernek:

- takarmányok;

- élőállatok (kivéve a forgalomba hozatalra előkészített, emberi fogyasztásra szánt állatok);

- betakarítás előtt álló növények;

- gyógyszerek és kozmetikai termékek;

- dohánytermékek;

- kábítószerek és pszichotróp anyagok;

- szermaradványok és szennyezések.

Az élelmiszerjog általában az élelmiszerekre és azok biztonságára vonatkozó, az Európai Unióban

és a tagállamokban elfogadott jogszabályi rendelkezések (törvények, rendeletek, irányelvek)

összessége. Tágabb értelemben az élelmiszertermelés céljára tenyésztett állatok takarmányozására

használt takarmány termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának szakaszaira is az

élelmiszerjog előírásait kell alkalmazni.

Az élelmiszeripari vállalkozás olyan nyereségérdekelt vagy nonprofit vállalkozás, amely az

élelmiszerek termelésével, feldolgozásával és forgalmazásával összefüggő tevékenységet folytat,

azaz élelmiszert állít elő. Nem minősül azonban élelmiszer-előállításnak az ún. őstermelői

tevékenységek többsége, így az alaptermékek (a termőföldből, állattenyésztésből, vadászatból és

halászatból származó termények) előállítása.

Az élelmiszer-minőség az élelmiszerek azon tulajdonságainak összessége, mely alapján a termék

megfelel a rá vonatkozó jogszabályokban és egyéb követelményekben (pl. szabványok,

gyártmánylap) előírt jellemzőknek. Az élelmiszer jogszabályoknak való megfelelését az élelmiszer

csomagolásán vagy a kísérő dokumentumon is fel kell tüntetni.

335


Az élelmiszer-higiénia azon intézkedések és feltételek összessége, amelyek valamely élelmiszer

emberi fogyasztásra való alkalmasságának biztosításához szükségesek. A higiéniai

követelmények betartása nemcsak a termék-előállítás, hanem a csomagolás és a forgalmazás

szakaszában is kiemelt fontosságú.

A minőségmegőrzési idő az élelmiszereken feltüntetett azon időpont vagy időtartam, ameddig az

élelmiszer (megfelelően tárolva) eredeti minőségüket megőrzik. A fogyaszthatósági idő a gyorsan

romló élelmiszereken (tej, tejtermék, hús, húsipari termék) feltüntetett időpont, ameddig azok

megfelelően tárolva elfogyaszthatók.

2. A HAZAI ÉLELMISZER-SZABÁLYOZÁS FONTOSABB RENDELKEZÉSEI

AZ ÉLELMISZERIPARI VÁLLALKOZÁSOK KÖTELEZETTSÉGEI – Az élelmiszeripari vállalkozás

működését a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági főosztálya által történt sikeres

engedélyeztetési eljárást és nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg.

- A külső és a belső környezetnek, a technológiáknak, a termelési és tárolási kapacitásnak, a

felhasznált élelmiszer-összetevők minőségének, a csomagolóanyagoknak és fertőtlenítőszereknek,

az alkalmazott személyek egészségének, szakképesítésének illetve szaktudásának

garantálnia kell az élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi előírások folyamatos

betartását.

- Olyan önellenőrzési, minőségbiztosítási, nyomonkövetési, termék-visszahívási rendszert

kell működtetni, amelyekkel biztosítható az élelmiszer biztonságossága, megfelelő minősége,

azonosíthatósága és nyomon követhetősége.

- Az üzemelés teljes időtartama alatt jelen kell lennie egy élelmiszer-biztonsági szaktudással

rendelkező, azonnali intézkedésre feljogosított, felelős személynek.

- Az élelmiszer előállítását, valamint forgalomba hozatalát megelőzően írásos dokumentációt,

azaz a termék-előállításra vonatkozó gyártmánylapot, illetőleg a termék-összetételre vonatkozó

anyaghányad-nyilvántartást kell készíteni és vezetni. Ezekről a későbbiekben még részletesen

szólunk.

- Haladéktalanul köteles bejelenteni az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek, ha tudomására jut,

hogy az általa előállított vagy forgalomba hozott termék megbetegedést okozott, vagy ennek

gyanúja áll fenn.

- Élelmiszert csak akkor hozhat forgalomba, ha jelölése magyar nyelven, közérthetően és jól

olvashatóan tartalmazza az élelmiszer-jelölési előírásokban rögzített információkat.

A fentiekhez képest speciális szabályok vonatkoznak a következő két esetre:

- nem kell hatósági engedély az élelmiszer-előállításhoz, ha azt családon belüli magánfogyasztás

céljára állították elő, azaz nem kerül kereskedelemi forgalomba (pl. sertésvágás és a húsáru

feldolgozása saját fogyasztásra);

- egyszerűsített engedélyeztetési eljárás szükséges élelmiszer-előállító kistermelői, illetve

falusi vendégasztal szolgáltatás nyújtása esetén.

A GYÁRTMÁNYLAP – Magyarországi felhasználónak szánt feldolgozott élelmiszerről az élelmiszerelőállító

gyártmánylapot köteles készíteni és vezetni. A gyártmánylapnak tartalmaznia kell az adott

élelmiszertermék

- előállítójának adatait;

- a termék részletes leírását, így különösen összetevőit, az előállítási-technológiai folyamat

lépéseit, a termék csomagolását és kiszerelését;

- az élelmiszer minőségi jellemzőit (szárazanyag-, zsír- és víztartalom, bevonatarány,

érzékszervi /szín, íz/ jellemzők, tápérték);

- minőségmegőrzési vagy fogyaszthatósági időtartamot;

- a tárolási követelményeket, valamint

336


- a termékjelölést (címke, grafika, csomagolóanyag).

A gyártmánylapot a feldolgozott élelmiszernek a felhasználó számára történő forgalomba hozatalt

megelőzően kell elkészíteni. Az egymástól csak kiszerelésükben, ízesítésükben, csomagolásukban

különböző termékekről nem szükséges külön gyártmánylapot készíteni.

A gyártmánylapon a termék előállítása során történő bármely változást a gyártmánylapra át kell

vezetni úgy, hogy a gyártmánylap változásai egyértelműen nyomon követhetők legyenek. A

feldolgozott élelmiszernek meg kell felelnie a gyártmánylapban leírtaknak.

A gyártmánylapot a termék forgalomba hozatalának megszűnését követően legalább 3 évig meg

kell őrizni. Az élelmiszer-előállítónak a gyártmánylapot az előállítás helyén papíralapon, aláírva, a

hatósági ellenőrzés számára könnyen hozzáférhetően kell tartani.

AZ ANYAGHÁNYAD-NYILVÁNTARTÁS – A vendéglátóipari tevékenységet folytatóknak (pl. étterem,

cukrászda) a helyben előállított termékek összetételére vonatkozó adatokról az előállítás helyén a

minőség-ellenőrzés céljára is alkalmas módon, termékenként anyaghányad-nyilvántartást kell

vezetni, mely tartalmazza

- a vendéglátóipari tevékenységet folytató nevét,

- a vendéglátóipari termék megnevezését,

- az egységnyi termékhez felhasznált élelmiszer-összetevők és adalékanyagok megnevezését és

mennyiségét (az ételek termékösszetételét adagra vetítve),

- az előrecsomagolt termékek esetén a csomagolóanyagot, a rajta feltüntetett fogyaszthatósági,

minőségmegőrzési időtartamot és tárolási hőmérsékletet,

- a tömegre értékesített termékeknél a felhasznált élelmiszer-összetevők bruttó tömegét, a

késztermék nettó tömegét.

A fentebb felsorolt adatokban bekövetkező bármely változást az anyaghányad-nyilvántartásban a

változást követően haladéktalanul át kell vezetni. Amennyiben a termék előállítását megszüntetik,

az arról vezetett anyaghányad-nyilvántartást a megszüntetéstől számított egy évig meg kell őrizni.

AZ ÉLELMISZEREK JELÖLÉSE – Az élelmiszer jelölésén az alábbi adatokat kell feltüntetni:

- az élelmiszer megnevezése,

- az összetevők felsorolása, bizonyos esetekben azok mennyisége (pl. zsír, szénhidrát),

- előrecsomagolt élelmiszer esetén annak nettó tömege,

- az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamának lejárati dátuma, illetve a mikrobiológiai

szempontból gyorsan romló élelmiszer fogyaszthatósági határideje,

- a minőség megőrzéséhez szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek,

- az élelmiszer előállítójának vagy az Európai Gazdasági Térség valamely államában székhellyel

rendelkező forgalmazójának neve és címe,

- az eredet vagy a származás helye, amennyiben megjelölésének hiánya a fogyasztót

megtévesztheti az adott élelmiszer tényleges származása vagy a valódi eredete felől,

- felhasználási útmutató, amennyiben ennek hiányában a fogyasztó nem tudná az élelmiszert

megfelelően felhasználni,

- az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén a tényleges alkoholtartalom

térfogatszázalékban, a Magyar Élelmiszerkönyv előírása szerint.

Az élelmiszer-jelölés és az élelmiszerek megjelenítése (formája, csomagolása, bemutatásának

módja, kellékei) nem téveszthetik meg a végső fogyasztót az élelmiszer tulajdonságai tekintetében

azáltal, hogy

- az élelmiszernek olyan hatást vagy tulajdonságot tulajdonít, amelyekkel az valójában nem

rendelkezik,

- olyan benyomást kelt, mintha az élelmiszer különleges tulajdonságokkal rendelkezne, miközben

ugyanezekkel a tulajdonságokkal minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik,

337


- nem tulajdoníthat az élelmiszernek betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére

vonatkozó tulajdonságokat, illetve nem keltheti ezen tulajdonságok meglétének benyomását.

FORGALOMBA HOZATALI ÉS FELELŐSSÉGI RENDELKEZÉSEK – Az élelmiszer biztonságosságáért és

minőségéért az élelmiszer előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első

magyarországi forgalomba hozója felelős. Felelőssége a minőségmegőrzési időtartam lejártáig tart.

Az élelmiszer minőségmegőrzési időtartamának megállapítása az előállító felelőssége. Ennek lejárta

után az élelmiszer nem hozható forgalomba.

A NÉBIH, valamint a megyei kormányhivatal élelmiszer-ellenőrzési bírságot jogosult kiszabni

- az élelmiszer-biztonságra vonatkozó követelmények megsértése;

- élelmiszer-minőségi előírásoknak való meg nem felelés;

- fogyaszthatósági határidő, illetve a minőségmegőrzési időtartam lejárta utáni forgalomba

hozatal;

- élelmiszer-jelölési előírásoknak való meg nem felelés,

- a Magyar Élelmiszerkönyvi megnevezéseket jogellenesen használó élelmiszer forgalomba

hozatala, valamint

- az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó írásos dokumentáció (gyártmánylap, anyaghányadnyilvántartás)

hiánya esetén.

Az élelmiszer-ellenőrzési bírság összege az ellenőrzött vállalkozás méretétől és vállalkozási

formájától függően tizenötezer forinttól az élelmiszervállalkozás éves nettó árbevételének 10%-

áig, de legfeljebb 500 millió forintig terjedhet, és ismételten is kiszabható. Fogyasztók széles

körének egészségét károsító vagy veszélyeztető, továbbá a felhasználók széles körének jelentős

vagyoni hátrányt okozó jogsértés esetén a bírság felső határa ötmilliárd forint lehet.

3. MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV

Az élelmiszer-előállításra vonatkozó szabályozást a nemzetközi szervezetek, mindenekelőtt a

FAO és a WHO előírásaival összhangban, illetve ajánlásaira tekintettel kell kialakítani.

Magyarország 1962 óta vesz részt ebben a munkában a Codex Alimentarius Magyar Nemzeti

Bizottsága közreműködésével.

A hazánkban alkalmazott és a nemzetközi előírásoknak megfelelő Magyar Élelmiszerkönyv

(Codex Alimentarius Hungaricus)

- I. kötete az egyes élelmiszerekre, illetve élelmiszer-összetevőkre vonatkozó élelmiszerminőségi,

élelmiszer-jelölési és élelmiszer-higiéniai kötelező előírásokat tartalmazza,

- II. kötete a nemzetközi szervezetek ajánlásait és a hazai adottságok figyelembevételével készült

ajánlott irányelveket mutatja be (ezek alkalmazása nem kötelező),

- III. kötete pedig a Hivatalos Élelmiszer-vizsgálati Módszergyűjtemény, mely elsősorban a

laboratóriumok számára készült.

Az agrárminiszter a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásait rendelettel hirdeti ki (152/2009.

(XI.12.) FVM rendelet), a mindenkor hatályos szövegét pedig az Agrárminisztérium honlapján

egységes szerkezetben is meg kell jelentetni.

A kötelező előírások egy része az egyes élelmiszer termékcsoportok minőségi, kémiai és

érzékszervi jellemzőit írja le. Ezzel meghatározza egyes élelmiszeripari kifejezések pontos

tartalmát. Így például a „tej” szó növényi zsiradékot is tartalmazó termékekre nem használható, a

„virsli” kifejezés pedig csak a legalább 51% hústartalmú készítményeken tüntethető fel.

Az utóbbi időben az élelmiszer-előállítás egyik központi kérdésévé vált az élelmiszeradalékanyagok

felhasználásának problémája. Az Élelmiszerkönyv I. kötete tartalmazza az

élelmiszerek összetevőire vonatkozó előírásokat.

338


Élelmiszer-összetevő lehet

a) az élelmiszer-alapanyag (pl. liszt, cukor, víz), valamint

b) az élelmiszer-adalékanyag (pl. színezékek, tartósítószerek).

Az élelmiszer-alapanyag természetes eredetű, tápértékkel rendelkező, jellemzően önmagában is

fogyasztható, az adott élelmiszer előállításához nélkülözhetetlen alkotóelem.

Az élelmiszer-adalékanyag ezzel szemben olyan tápértékkel nem feltétlenül rendelkező

természetes vagy mesterséges anyag, amelyet élelmiszerként önmagában nem fogyasztanak,

alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a feldolgozás, a

csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék

érzékszervi, kémiai, fizikai, mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja.

Felhasználásával tehát az adalékanyag vagy annak valamely származéka az élelmiszer

összetevőjévé válik.

Az adalékanyagok eredetüket tekintve lehetnek természetes, illetve mesterséges anyagok. A

természetes adalékanyagot valamilyen növényi vagy állati alapanyagból vonják ki (pl. állati eredetű

sűrítőanyag a zselatin, míg növényi eredetű formája a pektin). A mesterséges anyagok természetes

alapanyagokban elő nem forduló, fizikai vagy kémiai eljárással előállított adalékok (pl.

tartósítószerek, egyes színezékek).

Az engedélyezett adalékanyagokat felhasználási cél alapján csoportosítjuk és ún. E-szám szerinti

rendszerbe foglaljuk.

A leggyakrabban felhasznált adalékok a következő csoportokban találhatóak:

- E100-as adalékok: színezőanyagok pl. E150 karamell (barna), E160 karotin (sárga)

- E200-as adalékok: tartósítószerek pl. E211 nátrium-benzoát (befőzési tartósítószer), E230

bifenil (felületi tartósítószer pl. citrusféléken)

- E300-as adalékok: antioxidánsok, savanyúságot szabályozó, a színek tartósságát biztosító

anyagok pl. E330 citromsav (pl. savanyúságokban), E338 foszforsav (pl. Cola-italokban)

- E400-as adalékok: állománymódosító, sűrítő és tömegnövelő anyagok pl. E412 guargumi

(joghurtokban), E430 zselatin (süteményekben), E460 cellulózok

- E500-as adalékok: térfogatnövelő, szilárdító és csomósodást gátló anyagok pl. E500 nátriumkarbonátok

(pl. sütőpor, szódabikarbóna), E525 kálium-hidroxid (ropi felületkezelése,

fényessége)

- E600-as adalékok: ízfokozó aromaanyagok pl. E621 nátrium-glutamát (chipsek)

- E900-as adalékok: csomagológázok pl. E941 nitrogéngáz

- E950-es adalékok: édesítőszerek pl. E951 aszpartám, E954 szacharin

Az egyes élelmiszer-termékekben felhasznált adalékanyagokat a címkén az E-szám alapján vagy

kémiai megnevezésük kiírásával fel kell tüntetni.

Példaként bemutatunk néhány, a Magyar Élelmiszerkönyv II. kötetében található, azaz nem

kötelező irányelvet egyes élelmiszer-termékek előállításához:

- 2-101 számú irányelv a megkülönböztető minőségi jelöléssel ellátott lekvárokra és

gyümölcsszörpökre;

- 2-601 számú irányelv a hőkezeléssel tartósított termékek, befőttek, szörpök, lekvárfélék,

gyümölcssajtok, sós lében érlelt zöldségek, egyéb hőkezeléssel tartósított zöldségek (zöldbab,

csemegekukorica) előállítási szabályairól;

- 2-603 számú irányelv savanyítás tejsavas fermentálással, sós-ecetes lé hozzáadásával, vagy ezek

kombinációjával.

339


3. FEJEZET – ÁRUJELZŐK AZ ÉLELMISZERGAZDASÁGBAN

1. AZ ÁRUJELZŐK GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE

Mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából fontos a vállalatok és az általuk előállított

áruféleségek egymástól való megkülönböztetése, beazonosíthatósága. A vállalat- és árujelzők

éppen ezt a célt szolgálják, hiszen ezek meghatározott termék-előállítóra vagy árura, illetve

szolgáltatásra vonatkozó információk sűrített, szimbolikus megjelenítői, így a „goodwill”, azaz a

gyártó jó hírnevének elengedhetetlen részévé váltak.

Az árujelzők gazdasági funkciói közül az alábbiak érdemelnek kiemelést:

- megkülönböztető funkció, mely adott árunak meghatározott gazdasági szervezettel, előállítóval

vagy földrajzi térséggel való kapcsolatát tanúsítja;

- minőséget garantáló funkció, mely az adott áru megbízhatóságát, minőségének színvonalát és

állandóságát jelzi;

- információs funkció, mely révén a fogyasztók az áru fajtájára, sajátosságára nézve kaphatnak

tájékoztatást;

- gazdasági versenyelőnyt biztosító funkció, mely a vállalkozás számára a fogyasztói

márkahűség kialakulásával jelentős vásárlói bázist, s így biztos felvevőpiacot jelenthet.

Összességében a felsorolt tényezők hatása a fogyasztókban kedvező benyomást válthat ki egy adott

termék iránt, így az árujelzővel ellátott áruféleség után a vásárlói kereslet könnyebben növelhető az

árujelzőt használók marketingtevékenysége során is.

Az üzleti életben gyakorlattá vált a termékeken kereskedelmi név, azaz az áruféleségek készítője

vagy cége nevének feltüntetése, melyet a jog mint vállalat- vagy cégjelzőt szintén védelemben

részesít. A vállalatjelzők mellett a konkrét termékek azonosítására alkalmas árujelzők is fontos

szerepet játszanak a gazdasági életben, melyeknek két fő csoportja különíthető el:

- a védjegy áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan jelzés, amelynek

használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg;

- a földrajzi árujelző szintén áruk megkülönbözetésére szolgál, de nem individualizál, azaz csak

az árunak meghatározott földrajzi egységről való származására utal, a jelzés kizárólagos

használatra jogosultjainak meghatározása nélkül.

Az árujelzők főbb gazdasági előnyei a következők lehetnek:

a) hozzájárulhat egy adott termék kelendőségéhez, értékesítési eredményeihez, ezáltal növelhető

az értékesített volumen;

b) megvédi a termékeket az utánzatoktól, ezáltal megakadályozza az ebből származó verseny

hatására bekövetkező árcsökkenést és esetleges piacvesztést;

c) segíthet olyan felvásárlók, importőrök és fogyasztók bizalmát megszerezni, akik számára a

minőség-ellenőrzés és a nyomonkövethetőség a beszerzés során fontos tényezők;

d) a termelők számára árprémium elérését teszi lehetővé a garantált magasabb minőség, a

termékleírásban szereplő szigorúbb előállítási feltételek igazolt betartása révén, ami ugyanakkor

magasabb termelési költséget okoz számukra.

2. A KERESKEDELMI NÉV VÉDELME

Kereskedelmi néven (cégnéven) azt a megjelölést értjük, ami alatt adott gazdasági szervezet vagy

egyéni vállalkozó (egyéni cég) gazdasági tevékenységét folytatja. A cégnév a más, hasonló

gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásoktól való megkülönböztetést szolgálja. Nem ritkán a

340


kereskedelmi név azonos a polgári névvel (pl. Ford, Richter Gedeon), de gyakran alkalmaznak

fantázianeveket (pl. Tungsram) vagy mozaikszavakat (pl. MOL) is, melyek esetenként a társaság

tevékenységi körére is utalnak.

A kereskedelmi nevek nyilvántartására a cégjegyzék szolgál, melyet a vállalkozás székhelye szerint

illetékes megyei (fővárosi) bíróságok mint cégbíróságok vezetnek.

A jól megválasztott és a piacra bevezetett kereskedelmi név versenyelőnyt jelent. Emiatt is

lényeges, hogy a jog a cégnév használatára kizárólagos jogosultságot biztosít. Aki jogosulatlanul

egy bejegyzett kereskedelmi névvel azonos vagy azzal összetéveszthetőségig hasonló nevet használ

gazdasági tevékenysége során, cégbitorlást követ el. Jogosulatlan cégnévhasználat esetén

bíróságon követelhető a bitorlás tényének megállapítása, emellett a jogosult keresete alapján a

bíróság a bitorlót abbahagyásra, a jogsértő tevékenységétől való eltiltásra, továbbá kártérítés

fizetésére is kötelezheti.

3. A VÉDJEGYJOGI SZABÁLYOZÁS ALAPJAI

Mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából fontos az egyes áruk és szolgáltatások

egymástól való megkülönböztetése, beazonosíthatósága. Ezért vált általánossá előbb a terméken a

készítő nevének vagy cégének a feltüntetése, majd egyéb jelzések elhelyezése, végül az árujelzők

nyilvántartásba vétele (lajstromozása) és kizárólagos jogosultságot biztosító törvényi védelme,

melyet hazánkban a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény

biztosít.

A VÉDJEGY KRITÉRIUMAI – Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható

megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások

áruitól vagy szolgáltatásaitól. A védjegyoltalomban részesülő megjelölés jellemzően

§ betű, szám, szó, szóösszetétel (beleértve a jelmondatokat),

§ ábra, kép, sík vagy térbeli alakzat (beleértve az áru vagy a csomagolás formáját),

§ szín, színösszetétel, fényjel, hologram,

§ hangjelzés (grafikailag kotta), animáció (pl. mozgást megjelenítő multimédiás megjelölés),

valamint

§ az előzőekben felsorolt egyes megjelölések kombinációi.

Abszolút módon ki van zárva a védjegyoltalomból, azaz semmiféle termék, szolgáltatás esetén nem

alkalmazható a megjelölés különösen akkor, ha

a) grafikailag nem ábrázolható;

b) nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, azaz kizárólag olyan jelekből áll, amelyeket a

forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, földrajzi származása,

illetve egyéb jellemzőjeként az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban

állandóan és szokásosan alkalmaznak;

c) közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik (pl. bántó, trágár tartalmú);

d) alkalmas a fogyasztók megtévesztésére (pl. minősége, földrajzi származása mást sugall);

e) kizárólag valamely hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető felségjelből (pl. címer,

lobogó), illetve valamely vallási jelképből vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező

jelzésből áll.

Viszonylagos (relatív) kizáró okról beszélünk, ha a levédetni kívánt jelzés kapcsán abszolút kizáró

ok nem merül fel ugyan, de más személy korábban benyújtott kérelmével ütközik (pl. az

összetéveszthetőségig hasonlít egy már levédetett másik védjegyhez). Ilyen kizáró ok lehet többek

között

- egy másik vállalkozás által korábban bejelentett, azonos vagy hasonló grafikájú védjeggyel való

ütközés, kivéve, ha a korábbi védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem

341


kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát, vagy a használatot megszakítás nélkül öt

éven át elmulasztotta;

- olyan megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek egy korábban bejegyzett

védjeggyel a megjelölés, illetve a jelzéssel érintett áruk, áruosztályok azonossága vagy

hasonlósága miatt;

- eltérő áruféleségek, áruosztályok esetében történő felhasználásakor a belföldön jó hírnevet

élvező vállalkozás korábban bejelentett védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha

annak használata a jó hírű védjegy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná;

- amely másnak személyéhez – különösen nevéhez, képmásához – fűződő jogát sértené.

A védjegybejelentést közzé kell tenni az SZTNH hivatalos lapjában és honlapján. A meghirdetés

napjától számított három hónapon belül a bejelentett megjelölés védjegyként való

lajstromozásával szemben felszólalhat az, aki úgy véli, hogy saját védjegyével összevetve relatív

kizáró ok áll fenn. Ilyen esetben a bejegyzési akadály megszüntethető, ha a védjegyoltalmat

korábban megszerző fél írásban hozzájáruló nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy a védjegyet a

bejegyeztetést kérő másik fél használhassa. A hozzájáruló nyilatkozat nem vonható vissza.

Fogyasztóvédelmi okok miatt, ha egy korábban bejelentett védjeggyel összetéveszthetőségig

hasonló megjelölésről van szó, amely a fogyasztó megtévesztésére alkalmas lehet, akkor sem

részesülhet oltalomban, ha a korábbi bejelentésű védjegy tulajdonosa ehhez hozzájárult. Az

árujelzők összetéveszthetőségét komplex módon kell értékelni: össze kell vetni a védjegyek

domináns elemeit (főképpen a szóelemeket, a védjegy alapszínét és egyéb grafikai jellemzőit), az

írásmód és a kiejtés hasonlóságát, valamint azt, hogy az összevetett védjegyek milyen

összbenyomást gyakorolnak a vásárlóra.

A VÉDJEGYOLTALOM KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE – A védjegy jogi oltalma azt illeti meg, aki a

megjelölést védjegyoltalmi eljárás útján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SZTNH)

lajstromoztatja. A védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi

személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet.

Ha többen közösen kérik a megjelölés lajstromozását, a védjegyoltalmat közös tulajdonként szerzik

meg (közös védjegy). A védjegy emellett lehet áruvédjegy (ezen belül gyártási vagy

kereskedelmi), illetve szolgáltatási védjegy. Egy árun akár több védjegy is alkalmazható.

A védjegyoltalom megszerzéséhez a bejelentési kérelem mellett szükséges a védjegy leírásának

és grafikai ábrájának, valamint az ún. árujegyzéknek a benyújtása is, a Nizzai Áruosztályozási

Rendszerben meghatározott termékkörökre vonatkozóan. Ez utóbbi azon áruk (áruosztályok) és

szolgáltatások felsorolását tartalmazza, amelyekben egy védjegyet használni lehet.

A Nizzai Áruosztályozási Rendszer áru- és szolgáltatáscsoportokat különít el egymástól. Így

például:

29. osztály – Hús, hal-, baromfi- és vadhús; húskivonatok; tartósított, fagyasztott, szárított

és főzött gyümölcsök és zöldségek; zselék, lekvárok (dzsemek), kompótok; tojások; tej, sajt,

vaj, joghurt és egyéb tejtermékek; étkezési olajok és zsírok

30. osztály – Kávé, tea, kakaó és kávépótló szerek; rizs, tészta és metélt; lisztek és más

gabonakészítmények; kenyér, péksütemények és cukrászsütemények; csokoládé; fagylalt,

szorbetek és más ehető jégkrémek; cukor, méz, melaszszirup;

32. osztály – Sörök; alkoholmentes italok; ásványvizek és szénsavas vizek; gyümölcsitalok és

gyümölcslevek; szörpök és más alkoholmentes készítmények italok készítéséhez

33. osztály – Alkoholtartalmú italok; alkoholtartalmú készítmények italok készítéséhez

43. osztály – Vendéglátás, élelmezés, időleges szállásadás

Az áruosztály megjelölése amiatt is lényeges, mert minél több áruféleségen (áruosztályon) kívánják

az adott védjegyet feltüntetni, annál magasabb bejelentési díjat kell fizetni a lajstromoztatáshoz.

342


Áru- és szolgáltatásvédjegy bejelentésére és megújítására irányuló kérelem díja

a) egy osztályba tartozó árukat vagy szolgáltatásokat tartalmazó árujegyzék esetén 60 000 forint,

b) két osztályba tartozó árukat vagy szolgáltatásokat tartalmazó árujegyzék esetén 80 000 forint,

c) három osztályba tartozó árukat vagy szolgáltatásokat tartalmazó árujegyzék esetén 110 000

forint,

d) négy osztályba tartozó árukat vagy szolgáltatásokat tartalmazó árujegyzék esetén 150 000

forint azzal, hogy a díjmérték minden további áru- vagy szolgáltatási osztály után osztályonként

40 000 forinttal emelkedik.

A védjegyoltalom – a bejelentés napjára visszaható hatállyal – a lajstromozáskor keletkezik, a

bejelentés napjától számított tíz évig tart és további tíz-tíz éves időtartamra elvileg korlátlan

számban megújítható.

A védjegyoltalom megszűnik, ha

a) az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt (a 10 éves időtartamot nem hosszabbították meg);

b) a védjegyjogosult jogutód nélkül megszűnt, vagy az oltalomról írásban lemondott;

c) a védjegyet hivatalból törölték, mert a jogosult megsértette a védjegyhasználat szabályait (pl.

nemcsak olyan termékeken tüntette fel a védjegyet, amelyekre azt az árujegyzékben igényelte);

d) a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta, azaz a lajstromozástól

számított 5 évig az árujegyzékben szereplő termékek gyártására előkészületet sem tett, illetve a

védjegyet 5 éven át megszakítás nélkül nem használta; valamint

e) a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét (általános fajtanévvé vált, pl. mirelite,

teflon).

A VÉDJEGYJOGOSULT GAZDASÁGI JOGAI – A védjegyoltalom (mint abszolút szerkezetű

jogviszony) alapján a védjegyjogosultnak a védjegyre nézve kizárólagos használati joga

keletkezik, mely alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági

tevékenysége körében azt használja. A kizárólagos használati jog csak a levédetett teljes grafikai

megjelölésre vonatkozhat, és csak a benyújtott árujegyzékben szereplő termékeken

alkalmazható.

A jogosult kizárólagos használati joga kiterjed különösen

a) a megjelölés elhelyezésére az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru kül- és belföldön történő forgalomba hozatalára, eladásra való

felkínálására, valamint raktáron tartására;

c) a megjelölés használatára az üzleti levelezésben, reklámozásban.

Megengedett továbbá a védjegy tulajdonjogának szerződéses átruházása, illetve használatának

átengedése védjegylicencia-szerződés útján. A használó ebben az esetben a védjegy jogosultjának

licencdíjat köteles fizetni. A védjegyjogosult a használónál emellett ellenőrizheti a védjeggyel

ellátott áruk minőségét. A védjegyoltalomból eredő jogok a jogutódra, örökösre is átszállhatnak.

A jogosulatlan védjegyhasználatot védjegybitorlásnak nevezzük. A védjegy jogosulatlan

használatának minősül az ilyen árujelzővel ellátott termék jogsértő előállítása, forgalmazása.

Jellemző eset továbbá, amikor a jogosult engedélye nélkül egy korábban már bejegyzett védjeggyel

összetéveszthető ábrázolással ellátott termék kerül kereskedelmi forgalomba.

343


Erre példaként szolgál a PICK szalámi csomagolásának utánzása ügyében hozott bírósági ítélet.

Eszerint nincs az összetéveszthetőség szempontjából jelentősége annak, hogy a konkurens húsüzem

termékén a ˝KORONA˝ levédetett emblémája különbözik a ˝PICK˝ emblémától, ha a

szalámitermék nemespenész borítása, illetve a csomagoláson alkalmazott egyéb jelzések jelentős

hányada (celofánburkolat, nemzetiszínű szalagmotívum) méretében, elhelyezkedésében és

formájában a PICK Rt. termékéhez hasonlóvá, ezáltal a vásárlók előtt összetéveszthetővé válik. Az

eltérő emblémák észlelete alapján ugyanis a vásárlók arra a következtetésre is juthatnak, hogy a

jellegzetes ˝PICK˝ szalámit előállító gyártónak egy másik terméke volna a ˝KORONA˝ szalámi.

A védjegyjogosult a bitorlóval szemben a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

1. követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;

2. a védjegybitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;

3. követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve

szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint

az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;

4. követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és

hogy a bitorló költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

5. követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését;

6. a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett

termékek, illetve csomagolóanyagok lefoglalását, megsemmisítését, de a bíróság

döntésével elrendelheti a védjegy termékről történő eltávolítását követően a bírósági

végrehajtás szabályai szerinti értékesítését is, valamint

7. a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést.

Fontos szabály, hogy ha egy védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltűrte az általa

korábban levédetett védjeggyel azonos, vagy azzal megtévesztésig hasonló védjegynek az

országban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem léphet fel e

jogosulatlan használóval szemben. Ezt a védjegyjog a bitorlásba való belenyugvás esetének hívja.

4. SPECIÁLIS VÉDJEGYFAJTÁK

A védjegyjog ismer speciális védjegyfajtákat is. Ebbe a körbe sorolható az együttes védjegy, a

tanúsító védjegy és az Európai Uniós védjegy is.

EURÓPAI UNIÓS VÉDJEGY – Az Európai Unióban létezik egy, a tagállamok feletti szinten

működtetett védjegykonstrukció, a közösségi védjegy, melynek hivatalos elnevezése 2016-ban

európai uniós védjegyre változott. Elsősorban az EU-n belüli, a tagállamokon átnyúló

tevékenységet folytató vállalkozások számára nyújt egyszerűbb megoldást azzal, hogy egy

eljárással az EU valamennyi tagállamában egyidejűleg szerezhető védjegyoltalom.

A spanyolországi Alicantéban működik az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (népszerű

nevén: Alicante Office), amely jogosult az európai uniós védjegy kiadására, de a bejelentési eljárás

bármely tagállam hivatalában, így hazánkban az SZTNH-nál is kezdeményezhető.

Abban az esetben, ha a közösségi védjegy előzetes közzététele során kiderül, hogy létezik olyan

tagállam, melyben az adott (vagy azzal összetéveszthető) védjegy már korábban más igénylő által

lajstromozásra került, az közösségi védjegyként nem jegyezhető be. Ez alól részben kivételt jelent

az ún. konverziós szabály, mely értelmében a közösségi védjegy iránti kérelem nemzeti védjegy

iránti kérelemmé (kérelmekké) alakítható úgy, hogy kizárólag abban a tagállamban nem lép

hatályba a védjegyoltalom, melyben már van korábbi elsőbbségű, azonos grafikájú levédetett

védjegy.

344


A védjegyjog tehát az EU tagállamaiban ún. „két vágányos” szabályozású, egymás mellett él a

tagállami szintű és a közösségi védjegy, melyek között a bejelentés elsőbbségének elve dönt.

Tehát egy tagállami korábbi lajstromozás akadálya egy másik vállalkozás által indított közösségi

védjegy bejegyzésének, illetve egy korábbi bejegyzésű közösségi védjegy akadálya egy későbbi

tagállami védjegy bejegyzésének. Annak viszont nincs akadálya, hogy egy levédetett nemzeti

védjegy jogosultja kérje árujelzőjének közösségi védjeggyé nyilvánítását.

EGYÜTTES VÉDJEGY –Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely nyilvántartott tagsággal

rendelkező társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy szolgáltatásait

különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, a megjelölt áruk minősége, származása

vagy egyéb tulajdonsága alapján.

Az együttes védjegy oltalma magát az együttes védjegyet igénylő szervezetet illeti meg,

használatára azonban kizárólag a védjegyjogosult szervezet tagjai jogosultak. A védjegy

jogosultja és használója tehát az együttes védjegy esetén elkülönül egymástól. A védjegy

használatának feltételeiről (a termék-előállítás, a minőség követelményeiről) szabályzat

rendelkezik, és a védjegyjogosult a szabályzatban foglaltak betartását ellenőrizni köteles. Gyakori

eset, hogy egy borvidéki hegyközség kezdeményezi az SZTNH-nál együttes védjegy

lajstromozását. Ilyenkor a hegyközség lesz a védjegyjogosult, de magát a védjegyet használni az

adott hegyközség szőlőtermelő, borelőállító gazdái jogosultak (hegyközségi együttes védjegy).

TANÚSÍTÓ VÉDJEGY – A tanúsító védjegy használata nem feltételez szervezetben való tagságot,

hanem egy külső védjegytulajdonos szervezet tanúsítja az áru vagy szolgáltatás minőségét. A

tanúsító védjegy jogosultja – az együttes védjegyhez hasonlóan – a védjegyet maga nem

használhatja, viszont engedélyezi annak használatát az előírt minőségi követelményeknek vagy

egyéb jellemzőknek megfelelő áruk vagy szolgáltatások körében.

A tanúsító védjegy akkor részesülhet az SZTNH-nál tett bejelentés alapján oltalomban, ha ahhoz

megfelelő szabályzat is társul, mely tartalmazza azokat a minőségi követelményeket, amelyek

betartása a védjegyhasználó számára kötelező. Ha a tanúsító védjegy jogosultja azt tapasztalja, hogy

egy védjegyhasználó nem tartja be a szabályzat előírásait, megvonhatja tőle a védjegyhasználat

jogát.

A fogyasztási cikkek körében legismertebb az 1970-es években megjelent „Kiváló Áruk Fóruma”

volt. Újabban a magyar származású termékekre nézve a „Magyar termék/Hazai termék/Hazai

feldolgozású termék” védjegyrendszer vált ismertté.

345


A magyar származást igazoló védjegycsalád védjegyjogosultja a Magyar Termék Nonprofit Kft.

A három kategória elkülönítésének alapja a következő.

Magyar terméknek minősül az a termék, amely esetében Magyarországon történt

a) a növényi eredetű alaptermék termesztése, betakarítása, vadon termő növény esetén annak

begyűjtése, tisztítása és kezelése, és ha csomagolt, akkor az előrecsomagolása;

b) állati eredetű alaptermék esetén az állat születése, keltetése, felnevelése, vadon élő állat elejtése,

vadon élő halak kifogása, illetőleg a méz, tej és tojástermelés esetén az állat termelésbe állítása,

és ha a termék csomagolt annak előrecsomagolása is.

Kombinált, azaz növényi és állati eredetű összetevőt is tartalmazó termék esetében a feltételeknek

minden összetevőre teljesülnie kell. Kivételt jelentenek azonban az olyan fűszerek, amelyeket

Magyarországon üzemi méretekben nem termesztenek, továbbá az étkezési só, valamint más olyan

adalékanyagok, enzimek és aromák, amelyeket Magyarországon szokásosan nem állítanak elő.

Hazai terméknek minősül az a termék, amelynek előállításához használt feldolgozatlan termék

összetevők több mint 50%-a megfelel a magyar termék feltételeinek, továbbá a feldolgozás minden

lépése, amelynek eredményeként a végtermék létrejön, Magyarországon történt.

Hazai feldolgozású terméknek minősül az a termék, amelyik Magyarországon feldolgozott, de

többségében import eredetű összetevőt tartalmaz, ugyanakkor a feldolgozás minden, a termék

összetételét vagy érzékszervi tulajdonságait meghatározó eljárás Magyarországon történt. Nem

tekinthető a termék összetételét vagy érzékszervi tulajdonságait meghatározó eljárásnak a válogatás,

az osztályozás, a szétválasztás, a csomagolás és a jelölés.

2019-ben új típusú tanúsító védjegy levédetését kérte a NÉBIH. A Kiváló Minőségű Élelmiszer

védjegynek két kategóriája van, az Alap és az Arany fokozat.

Az Alap fokozatú védjegy használati joga pályázat útján igényelhető, és helyszíni auditot követően

ítélik oda. Az Arany fokozatú védjegy használati joga a NÉBIH által koordinált külön vizsgálaton, a

Termékmustrán való jó szerepléssel szerezhető meg. A Termékmustra egy olyan komplex

vizsgálatsorozat, ahol a NÉBIH munkatársai laboratóriumi méréseket végeznek, tesztelik a termék

csomagolását, majd kóstolás alapján is értékelik a termékeket.

Ugyancsak tanúsító védjegynek minősül a közösségi ökocímke, melyet ökológiai termelési

feltételek mellett előállított termékeken lehet feltüntetni.

346


5. FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK A MAGYAR ÉS KÖZÖSSÉGI JOGBAN

A földrajzi árujelzőket valamely táj, helység, kivételes esetben egy ország területéről származó

és ott feldolgozott, illetve előállított olyan termékek megjelölésére használnak, amelyek különleges

minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője alapján egyértelműen megkülönböztethető.

A földrajzi árujelző lajstromozásának tehát konjunktív (együttes) feltételei az adott helyről való

származás és a különleges minőség igazolása, mely alapján nyilvántartott földrajzi árujelzők két

típusba sorolhatóak:

1. ha a különleges minőség kizárólag egy adott helyről való származástól függ, de az alapanyagtermeléstől

a termékelőállításig nem minden lépés kötődik egy térséghez, oltalom alatt álló

földrajzi jelzésről beszélünk, mely az árujelző passzív típusa (pl. a budapesti téliszalámi vagy a

csabai vastagkolbász, mert a húsáru alapanyag származása nem helyhez kötött, csak a termék

elkészítése);

2. ha a különleges minőség a természeti (földrajzi) és emberi tényezők (pl. előállítási technológia)

együttes megléte mellett jön létre, és az előállítás folyamata minden lépésében egy földrajzi

térséghez kötött, oltalom alatt álló eredetmegjelölésről van szó, mely az árujelző aktív típusa

(pl. tokaji bor, makói vöröshagyma).

A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ KELETKEZÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE – A földrajzi árujelzőre oltalmat

szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági

társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy

állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. Mezőgazdasági termékek és

élelmiszerek földrajzi árujelzője esetén a bejelentést az Agrárminisztériumhoz kell benyújtani

az előállítási és minőségi követelményeket tartalmazó termékleírással együtt. Egyéb termékek

esetében az eljárást az SZTNH folytatja le.

A termékek földrajzi árujelzőinek lajstromozására irányuló bejelentés részét képező

termékleírásnak tartalmaznia kell:

a) a termék megnevezését, amellyel kapcsolatban a földrajzi árujelzőt használják;

b) a termék bemutatását, beleértve az előállításhoz felhasznált nyersanyagok, a főbb fizikai,

kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi tulajdonságok feltüntetését;

c) a termék előállítási módjának, a hagyományos helyi módszernek az ismertetését;

d) a földrajzi terület meghatározását, amelyről származó termék megjelölésére a földrajzi

árujelzőt használják.

A bejelentés vizsgálata során a termékleírást a Magyar Eredetvédelmi Tanács, a formai és eljárási

szabályokat az Agrárminisztérium, illetve az SZTNH vizsgálja, és közzéteszi hivatalos lapjában

is. A földrajzi árujelző nem részesülhet oltalomban, ha

a) a lajstromozást megelőzően a kifejezés a termék szokásos elnevezésévé vált a kereskedelmi

forgalomban, illetve

b) már létezik egy korábban bejelentett, azonos vagy a fogyasztók számára összetéveszthető

földrajzi árujelző, illetve védjegy.

Nem képez viszont akadályt – a védjegyekhez hasonlóan – egy korábban bejelentett földrajzi

árujelző újbóli lajstromozása, ha a korábban lajstromozott földrajzi árujelző jogosultjai a

lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdték meg belföldön az árujelző tényleges

használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen

használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztották.

A földrajzi árujelző oltalma együttesen és további külön engedély nélkül illeti meg azokat, akik

- a meghatározott földrajzi területen, és

- a bejelentett termékleírásnak megfelelően termelnek,

347


függetlenül attól, hogy ki igényelte a lajstromozást. Éppen emiatt földrajzi árujelzőre non-profit

szakmai szervezetek, kamarák, hegyközségek nyújtanak be kérelmet.

A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik és

korlátlan ideig tart.

A földrajzi árujelző oltalma megszűnik, ha

a) az oltalmat hivatalból törlik, mert nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak;

b) a jogosultak megsértették a termékleírásban előírt követelményeket, így pl. a mezőgazdasági

termékekkel, illetve élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző esetén az ellenőrzésre

kijelölt NÉBIH a termékleíráshoz képest súlyos és másként nem orvosolható hiányosságokat

állapít meg.

A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ JOGOSULTJAINAK GAZDASÁGI JOGAI – A földrajzi árujelzőt csak az adott

földrajzi területen termelő és a vonatkozó termékleírást betartó vállalkozások használhatják.

A kizárólagos használati jog alapján a jogosultak bármelyike felléphet bárkivel szemben, aki a

kereskedelmi forgalomban

1. az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt vagy az azzal összetéveszthető megnevezést nem az

annak megfelelő földrajzi területről származó termékeken használja;

2. az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt a termékjegyzékben nem szereplő, de azokhoz

hasonló termékeken használja, és ezáltal sérti vagy kihasználja az oltalom alatt álló

földrajzi árujelző hírnevét;

3. bármilyen módon utánozza az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, még akkor is, ha

feltünteti a termék valóságos eredetét, vagy ha a megnevezést fordításban, illetve különböző

kiegészítésekkel használja;

4. bármilyen – a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival

kapcsolatos – egyéb hamis vagy megtévesztő megjelölést használ pl. a csomagoláson, a

hirdetésben, a termékre vonatkozó iraton, illetve

5. bármely egyéb, a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztókat

megtévesztő cselekményt valósít meg.

Látható tehát, hogy a földrajzi árujelző védelme az adott területen termelő gazdálkodók kollektív

felelőssége. A földrajzi árujelző bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt

jogosulatlanul használja. A bitorlás miatt bármelyik jogosult önállóan is felléphet. A bitorlás miatt

felléphetnek a jogosultak érdekképviseleti szervezetei, valamint fogyasztóvédelmi szervezetek is.

KÖZÖSSÉGI FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐ – A mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és borok

földrajzi árujelzői kizárólag az egész Európai Unió területére kiterjedő oltalmat élvezhetnek.

Emiatt önmagában nem elegendő a nemzeti szintű védelem megszerzése, azt kötelezően ki kell

terjeszteni az EU egész területére. Emiatt ez az eljárás már nemzeti szinten is eltérő módon, az

Agrárminisztérium közreműködésével valósul meg.

Az EU közösségi földrajzi árujelző iránti kérelem benyújtására kizárólag termelői és feldolgozói

csoportosulások jogosultak. A közösségi földrajzi árujelző esetén a bejelentést azon tagállam

illetékes hatóságához kell elküldeni, ahol az adott földrajzi terület található.

A tagállam erre kijelölt szerve (hazánkban az Agrárminisztérium) ellenőrzi a bejelentés

megalapozottságát, és a termékleírással együtt továbbítja az Európai Bizottsághoz. Ha a Bizottság

azt állapítja meg, hogy az elnevezés oltalomra jogosult, állásfoglalását közzéteszi az Európai

Közösségek Hivatalos Lapjában. A közzététel időpontjától számított hat hónapon belül bármely

tagállam kifogással élhet a bejegyzés ellen. Ha a kifogás elfogadható, a Bizottság felkéri az érintett

tagállamokat, hogy három hónapon belül próbáljanak megállapodásra jutni egymás között, belső

eljárásaiknak megfelelően.

348


Amennyiben

a) a megállapodás létrejön, a szóban forgó tagállam közli a Bizottsággal a megállapodást

lehetővé tevő tényezőket, a bejelentő és a kifogást tevő véleményével együtt;

b) nem születik megállapodás, a Bizottság a tényleges összetéveszthetőség figyelembevételével

dönt a kizárólagosság megadása tárgyában.

Az Európai Unióban egyes földrajzi árujelzők körében a territorialitás elve érvényesül. Ez azt

jelenti, hogy egy tagállam területén bejegyzett eredetmegjelölés csak akkor képez összeütközést

más tagállamok azonos vagy hasonló árujelzéseivel, ha ezek közül valamelyik tulajdonosa –

nemzetközi kereskedelmi tevékenysége folytán – az unió teljes területére ki kívánja terjeszteni az

adott földrajzi árujelző használatának kizárólagosságát. A borok és más szeszes italok esetében

azonban a kereskedelmi forgalom specialitásai miatt az EU tagállamai kizárólagos használati jog

megszerzésére törekednek.

KÖZÖSSÉGI SZINTŰ MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLELMISZER-ÁRUJELZŐK

EU oltalom alatt álló

eredetmegjelölés

(mezőgazdasági termék és

élelmiszer kategóriában)


földrajzi jelzés

(mezőgazdasági termék és

élelmiszerek kategóriában)


szeszes ital

szegedi téliszalámi, szegedi paprika

hajdúsági torma, makói vöröshagyma,

kalocsai fűszerpaprika-őrlemény,

alföldi kamillavirágzat

gönci kajszibarack, budapesti téliszalámi,

szentesi paprika, szőregi rózsatő,

Győr-Moson-Sopron megyei csemegesajt,

csabai vastagkolbász, gyulai pároskolbász,

magyar szürkemarha húsa

Törkölypálinka (országos szintű védelem),

gönci és kecskeméti barackpálinka,

békési és szatmári szilvapálinka,

szabolcsi almapálinka

Magyarország az 1990-es évek óta már számos termék esetében kötött ún. bilaterális (kétoldalú)

eredetvédelmi megállapodásokat, melyekben az azonos vagy egymással összetéveszthető

árujelzők használatáról állapodtak meg. Hazánkban ezért nem lehet pl. ementáli sajtot (Svájc és

Magyarország megállapodása) vagy burgundi vörösbort (Franciaország és Magyarország

megállapodása) előállítani. Ugyanakkor Magyarország 2008-ban kizárólagos jogot szerzett a

törkölypálinka, valamint számos gyümölcspálinka, így a szatmári és gönci szilva-, a kecskeméti

barack- és a szabolcsi almapálinka előállítására. Pálinka néven csak Magyarországról és néhány

osztrák tartományból (pl. Burgenland, Stájerország) lehet szeszes italt forgalomba hozni az Európai

Unió egész területén. Románia a „Pălincă” kifejezést használhatja.

A borok földrajzi oltalmáról szóló 479/2008/EK rendelet három új, a korábbi elnevezéseket

fokozatosan, 2012-ig felváltó kategóriát határoz meg.

1. Földrajzi jelzés nélküli borok (korábbi elnevezéssel: asztali borok), melyeken az évjárat és a

fajta jelölése csak akkor megengedett, ha a bor évjárat-, illetve fajtaazonossága igazoltan eléri

a 85%-ot. Természetesen a termelő neve, védjegye feltüntethető asztali borokon akkor is, ha az

adott bor egyébként nem teljesíti ezeket a szigorúbb követelményeket.

2. Oltalom alatt álló földrajzi jelzésű bor (korábbi elnevezéssel: meghatározott termőhelyről

származó, ún. m. t. minőségi bor) jellemzői a következők:

- meghatározott földrajzi eredethez köthető, tehát valamely borvidékhez kapcsolható,

- legalább 85%-ban az adott földrajzi területen termett szőlőből készült,

- a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint

- Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőből, illetve annak a Vitis nemzetséghez tartozó más

fajokkal történt keresztezéséből származó (ún. interspecifikus) szőlőfajtából állították elő.

349


3. Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű bor (korábbi elnevezéssel: védett eredetű bor) jellemzői

a következők:

- minősége és jellemzői alapján kizárólag egy adott földrajzi környezethez (jellemzően egy

konkrét borvidéki dűlőhöz) köthetőek,

- kizárólagosan (100%-ban) az adott földrajzi területen termett szőlőből készül,

- a bor készítését az adott földrajzi térségben végzik, valamint

- Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőfajtából készül.

Az egyik legrégebb óta húzódó névhasználati vita a Tokaji bor földrajzi árujelző uniós szintű

levédetése. Mivel a „tokaji” névhasználati jogot az Európai Unió Magyarország számára ismerte el,

több országnak meg kellett változtatnia „tokaji boraik” nevét. Így például az olasz „Tocai” folyó

mentén termelő borászoknak, illetve Elzászban is, ahol korábban szintén alkalmazták a „Tokay”

megnevezést. A szlovák-magyar tokaji névhasználati vita alapját az képezi, hogy Tokaj történelmi

borvidékből mintegy 60 ha a mai Szlovákia területén található. 1959-ben ezt a bortermő területet a

szlovák állam a többszörösére (kb. 600 ha) bővítette. Az Európai Unió a két tagországnak azt

ajánlotta, hogy a tokaji bor elnevezést Magyarország és Szlovákia is használhassa, de csak az adott

borvidék területéről származó borok esetében, a magyar termékleírásban foglalt technológia

betartása mellett. Ez ellen azonban Szlovákia jelenleg is tiltakozik, nem kíván ugyanis felhagyni a

magyar termékleírásban nem szereplő kétputtonyos aszú forgalmazásával.

HAGYOMÁNYOS-KÜLÖNLEGES TULAJDONSÁGÚ ÉLELMISZER – Az uniós szintű védelmi körbe

tartozik a „Hagyományos különleges termék (HKT)” tanúsításának rendszere is. Az oltalom az

Európai Unió területére szerezhető, ha a termékleírásból bizonyíthatóan kitűnik, hogy az adott

élelmiszer hagyományos nyersanyagokból és különleges előállítási mód szerint készül. Az így

levédetett termék előállítására az EU egész területén csak az válik jogosulttá, aki a termékleírásban

szereplő feltételeket igazoltan betartja.

A termékleírás betartásának ellenőrzést hazánkban a NÉBIH végzi. Magyarországon ilyen

terméknek minősül a tepertős pogácsa és a pozsonyi kifli (Szlovákiában Brtaislavsky rozok,

Ausztriában Pressburgel Kipfel néven is). 2019-ben a „rögös túró” (hagyományos magyar túró)

elismertetése valósult meg. A más tagállamok HKT-nak minősülő termékei közül kiemelést

érdemes többek között az olasz mozzarella sajt, a finn kalakukko (rozscipóban sütött hús) és az

angol szabadtartású pulyka húsa (Traditional Farmfresh Turkey).

Fontos hangsúlyozni, hogy a HKT élelmiszerek esetében nincs földrajzi értelemben vett védelem,

de a levédetett elnevezést csak az használhatja, aki igazoltan (hazánkban a NÉBIH által

ellenőrzötten) betartja a termékleírásban szereplő technológiai és minőségi előírásokat.

HUNGARIKUMOK – A „hungarikum” kifejezést a magyar jogi szabályozás 2008-ig nem ismerte. Az

Országgyűlés a 77/2008. számú határozatában nyilvánította ki elsőként, hogy a hungarikumok

megőrzendő, egyedülálló nemzeti értéket képviselnek. Magyarságra jellemző mivoltukkal,

különlegességükkel, minőségükkel jelentősen öregbítik hírnevünket, növelhetik megbecsülésünket

az Európai Unióban és szerte a világon. A hungarikumok, mint egyedien és egyedülállóan magyar

különlegességek, lehetnek

§ a Kárpát-medence egészéhez vagy egy-egy tájegységéhez kötődő, több száz éves történelmi

350


múlttal rendelkező kulturális hagyományok és szokások (ún. szellemi-néprajzi

hungarikumok), valamint

§ olyan sajátos magyar, döntően élelmiszer-ipari termékek, melyeknek tulajdonságai között

lényeges és kiemelkedő a magyar nemzeti jelleg, és amelyek természeti adottságainkkal,

őshonos fajtáinkkal, termelési-tenyésztési hagyományainkkal összefüggésben sajátosan magyar

ismérvekkel rendelkeznek (pl. földrajzi árujelzővel vagy HKT jelzéssel ellátott termékek).

Az Országgyűlés 2012. áprilisában fogadta el a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról

szóló 2012. évi XXX. törvényt. A jogszabály újszerű szemlélete abban áll, hogy a hungarikumok

védelmét egységesen kezeli, vagyis függetlenül attól, hogy élelmiszeripari vagy kulturális jellegű

értékről van-e szó. A hungarikumok azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen

összetett, alulról építkező és vertikálisan felfutó rendszerben, az ún. Magyar Nemzeti Örökség

Piramisban történik.

Hungarikum

Gyűjtemény

Magyar Értéktár

Települési/Megyei/Tájegységi

Értéktár

Ágazati

értéktárak

Külhoni nemzetrészek

értéktárai

A törvény a nemzeti érték fogalmából indul ki. A nemzeti értékek körébe beletartoznak a

sajátosan magyar szellemi tevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz és

hagyományokhoz kapcsolódóan létrejött egyedi, különleges produktumok, szolgáltatások,

valamint különleges természeti értékek, amelyek

a) igazolhatóan a magyar nemzeti történelmi múlthoz köthetőek, vagy Magyarországon illetve a

magyar nemzethez kapcsolódó hazai és nemzetközi elismeréssel bírnak;

b) termék vagy szolgáltatás esetében kielégítik a Hungarikum Bizottság által meghatározott

különleges minőségi követelményeket;

c) amelyet a magyarországi lakosság – de legalább egy meghatározott tájegység lakossága –

magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el;

d) külföldön is magyar sajátosságként ismerhető és ismertethető meg.

A törvény alapján az egyes településeken, tájegységekben és a megyékben a helyi önkormányzatok

által létrehozott Értéktár Bizottságok a helyi-térségi értékeket, a gazdasági-társadalmi

ágazatokban (pl. mezőgazdaság, ipar) az adott ágazat irányítását végző minisztérium az ágazati

értékeket, a külhoni magyar szervezetek (akik egyben a Magyar Állandó Értekezlet tagjai is) a

külhoni nemzetrészek értékekeit külön értéktárakba gyűjtik össze. Ezekből a kisebb

értéktárakból – az értéktár bizottságok indítványára – a legkiemelkedőbb értékek a Magyar

Értéktárba is felkerülnek. Ezek lesznek a „hungarikum-várományos” értékek.

351


A 2012-ben alakult Hungarikum Bizottság (HB) tagjai a szakminisztériumok, a Magyar

Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, az SZTNH és a határon túli magyar

szervezetek delegáltjai, elnöke az agrárminiszter. A HB a Magyar Értéktárba bekerültek közül

válogatja ki meghatározott szempontok szerint azokat a fokozottan védendő értékeket, amelyek a

„hungarikum” minősítést elnyerik. E kategória a Nemzeti Örökség Piramisának csúcsán található

legrangosabb elismerést jelenti.

A már jelenleg is európai uniós vagy nemzetközi elismeréssel rendelkező értékek (pl. a

Világörökség részét képező helyszínek, HKT élelmiszerek, EU-s oltalom alatt álló földrajzi

árujelzővel rendelkező termékek) szintén a HB külön döntése alapján minősülhetnek

hungarikumnak.

A Hungarikum Gyűjteményben szereplő termékek, eljárások, készítési módok széles körben történő

megismertetésének elősegítése, színvonaluk és minőségük folyamatos fenntartása érdekében 2014-

ben Hungarikum Védjegy került bevezetésre. Ez a védjegy azonban nem minősül tanúsító

védjegynek, mivel nem kapcsolódik az egyes hungarikumokhoz előzetesen meghirdetett,

egységes elveken nyugvó tanúsító és minősítő rendszer. Ennek oka a hunagrikumok „vegyes

jellegében” keresendő, hiszen ilyen minősítést nem csak általános termékmegnevezések (pl.

kürtőskalács), hanem konkrét vállalkozásokhoz köthető termékek is szereztek (pl. PICK

téliszalámi), amelyek esetében a tényleges jogi védelmet a „márkanév” jeleníti meg, a termék

előállítása tehát mások számára nem lehetséges.

HUNGARIKUM JEGYZÉK KATEGÓRIÁI PÉLDÁKKAL

Agrár- és élelmiszergazdaság: Pálinka, Törkölypálinka, Csabai kolbász, Tokaji aszú, Hízott libából

előállított termékek, Gyulai kolbász, Szikvíz, Kalocsai és szegedi fűszerpaprika-őrlemény, PICK téliszalámi,

HERZ téliszalámi, Magyar akác és akácméz, Makói hagyma, Magyar szürke szarvasmarha, UNICUM

keserűlikőr, Debreceni páros kolbász, Fröccs, Alföldi kamillavirágzat, Kürtőskalács, Tiszai halászlé

Egészség és életmód: Béres csepp, ILCSI Szépítő Füvek natúrkozmetikai termékek, Magyar Védőnői

Szolgálat, Hévízi-tó és a tradícionális hévízi gyógyászat

Ipari és műszaki megoldások: KÜRT Adatmentés, Zsolnay porcelán és kerámia, Neumann János életműve

az informatika és a számítógépek világában

Kulturális örökség: Táncház módszer, Mohácsi busójárás, Solymászat, Matyó népművészet, Budapest (

Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út), Hollókő ófalu és környezete, Pannonhalmai Bencés

Főapátság és természeti környezete, Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta, Pécs (Sopianae) ókeresztény

temetője, Fertő-tó (Neusiedlersee) kultúrtája, Tokaji történelmi borvidék kultúrtája, Herendi porcelán,

Magyar operett, Kassai-féle lovasíjász módszer, Halasi csipke, Kalocsai népművészet, 100 Tagú

Cigányzenekar, Gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka, Klasszikus magyar nóta, Zsolnay Kulturális

Negyed (Pécs), Tárogató, Vizsolyi Biblia, a IX-XI. századi magyar íj

Sport: Puskás Ferenc világszerte ismert és elismert életműve

Természeti környezet: Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai

Turizmus és vendéglátás: Karcagi birkapörkölt, Gundel Károly gasztronómiai és vendéglátóipari öröksége,

a Gundel Étterem, Bajai halászlé

352

AGRÁRJOG

ÁRUJELZŐK ▪ ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

▢ Mutassa be a takarmány-előállító üzemek működtetésének (engedélyezés, jelölés,

gyártmánylap) feltétrendszerét!

▢ Mutassa be a Magyar Takarmánykódex szerkezetét, főbb rendelkezéseit!

▢ Mutassa be az élelmiszer-előállító üzem működtetésének főbb szabályait (engedélyezés, jelölés,

gyártmánylap, anyaghányad-nyilvántartás)!

▢ Vázolja a Magyar Élelmiszerkönyv szerkezetét, mutassa be főbb rendelkezéseit!

▢ Melyek a takarmányozási és élelmiszerbiztonsági ügyekben eljáró szakigazgatás szervek?

Milyen feladat- és hatáskörrel rendelkeznek?

▢ Milyen gazdasági jelentősége van az árujelzőknek az élelmiszergazdaságban?

▢ Mi jellemzi a kereskedelmi név (cégnév) védelmét?

▢ Milyen feltételekkel szerezhető oltalom egy védjegyre?

▢ Melyek a védjegyjogosult gazdasági jogai?

▢ Kit nevezünk védjegybitorlónak? Milyen követelésekkel léphet fel ellene a védjegyjogosult?

▢ Mi a közösségi védjegy? Milyen feltétellel lajstromozható?

▢ Határolja el egymástól az együttes és a tanúsító védjegyet!

▢ Milyen tanúsító védjegyrendszereket ismer az élelmiszergazdaságban?

▢ Melyek a földrajzi árujelzők típusai?

▢ Milyen sajátosságai vannak a földrajzi árujelzők oltalmának a mezőgazdasági és élelmiszeripari

termékek körében?

▢ Mutassa be a hagyományos-különleges tulajdonságú élelmiszerek védelmi rendszerét!

▢ Mutassa be a Hungarikum minősítés megszerzésének rendszerét!

Agrárjog_2021

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?