Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
Fejezet 15. Spiritiszta Orvosok
Gyakran kaptam prédikátoroktól és gyülekezeti tagoktól leveleket, melyekben
felvilágosítást kérnek, vajjon helyes-e spiritiszta orvosoktól és „látóktól” tanácsot kérni?
Sátán e szolgái annyira szaporodnak, és annyira általánossá válik, hogy tőlük tanácsokat
kérnek, hogy a figyelmeztetések egészen helyénvalóak. {KE 120.1}
Isten mindenki számára lehetővé tette, hogy az egészségügyi törvényeket megismerje.
Kötelességünkké tette, hogy testünket a legjobb egészségben tartsuk, hogy mindenkor
szolgálhassuk Őt. Aki vonakodik elfogadni a világosságot és ismeretet, melyet Isten oly
kegyelmesen nyujt nekünk, elveti azokat az eszközöket, melyektől lelki és testi jóléte függ.
Annak a veszélynek teszi ki magát, hogy Sátán megcsalja. {KE 120.2}
Ebben az úgynevezett keresztény korszakban sok keresztény a gonosz szellemekhez
fordul, ahelyett, hogy az élő Isten erejében bizakodnék. Beteg gyermeke ágyánál virrasztó
anya így sopánkodik: „Én már többet nem tehetek. Hát nincs orvos, aki gyermekemet
meggyógyítaná?” Füléhez jut, beszélnek neki csodálatos gyógyításokról, melyeket
„hipnotizőrök” és „látók” végeznek, — mire kedvenc gyermekét ilyen orvos kezébe adja,
ezáltal azonban Sátán karmaiba kerül. Volt eset, hogy a gyermek későbbi életében szinte
lehetetlennek látszott az ördögi befolyást megtörni. Egy anya hitetlen orvoshoz fordult,
hogy mentse meg gyermekét; mikor azonban azt tanácsoltam neki, hogy a nagy Orvoshoz
járuljon segítségért, Aki mindenkit megmenthet, — türelmetlenül elfordult. {KE 120.3}
Midőn Akházia, Izráel királya megbetegedett, „követeket külde el, akiknek azt
parancsolá: Menjetek el, kérjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy
meggyógyulok-é e betegségből?” Azok az úton Illéssel találkoztak és a király a bálvány
üzenete helyett Izráel Istenének rettenetes kijelentését hallotta: „Az ágyból, amelyben
fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.” (2. Kir. 1, 4.)
Krisztus mondatta e szavakat az elbukott királynak, Illés által. A nagy Istennek,
Immánuelnek volt oka, hogy Akházia istentelenségével elégedetlen legyen. Mennyi mindent
megtett már az Úr, hogy az izraeliták szívét megnyerje és Önmaga iránt bizalmat keltsen
bennük. Ősidők óta leírhatatlan szeretettel és hosszútűréssel ereszkedett le népéhez. A
pátriárkák idejétől fogva tudtul adta, hogy „gyönyörűségemet lelem az emberek fiaiban”.
(Péld. 8, 31.) Ő mindig azonnal segítségére volt mindazoknak, akik Őt őszintén keresték.
„Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadná őket,
szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, felvette és hordozá a régi idők minden
napjaiban.” (Ésa. 63, 9.)
Izráel mégis ellene szegült Istenének és az Úr leggonoszabb ellenségénél keresett
segítséget. Izráel volt az egyedüli nép, mely az igaz Isten ismeretével bírt. Midőn Izráel
királya a pogány jóshoz fordult tanácsért, ezzel tudtul adta a pogányoknak, hogy jobban
75