Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
Fejezet 10. Általános Egészségápolás
Isten rendelte el, hogy az ember tevékeny és hasznos életet folytasson. Mégis sokak élete
csaknem haszontalan. Ahelyett, hogy embertársaik életét megvilágítanák és áldásukra
szolgálnának, csak terhükre vannak. A jó előmozdításán nem fáradoznak, mert szívüket csak
ritkán vidítja fel egy-egy önzetlen cselekedet. Egyetlen kedves emlék sem marad utánuk,
mivel egész életükben nem tettek valóságos jót senkivel, mely barátaikra maradandó hatást
gyakorolt volna. Az ilyen élet: elhibázott élet; így csak hűtlen sáfár élhet, aki megfeledkezik
Ura megbízatásáról, Teremtője igényeiről. Önző gondolatok irányítják, melyek arra
ösztökélik, hogy az Urat és az ember teremtésének célját elfelejtse.
Az Úr helyezte Ádámot és Évát a paradicsomba, és mindent, ami szép és hasznos volt,
megadott nekik. Kertet ültetett, melyből nem hiányzott sem a virág, sem a szebbnél szebb
fa, sem dísznövény. Ámbár az Éden minden érzéki gyönyörüket kielégítette, mégsem volt
számukra elegendő. Szükségük volt valamire, ami az emberi test csodálatos szerkezetét
foglalkoztassa. Ha a boldogság a semmittevésből állna, akkor Isten az ártatlanságában élő
embernek nem adott volna munkát. A Teremtő azonban tudta, hogy mi szolgál az ember
tökéletes boldogságára, s mihelyt megteremtette az embert, kijelölte munkakörét is. A
hasznos, munkás élet elkerülhetetlenül szükséges az ember testi, szellemi és erkölcsi
jólétéhez. {KE 101.1}
Isten mindnyájunknak munkát adott, s ha különböző kötelességeinknek eleget teszünk,
akkor életünk hasznossá lesz, és áldást nyerünk. „Az igyekezetben ne legyetek restek”
(Róma 12, 11.) — mondja intelmül Pál apostol. Aratásra várni, mikor nem is vetettünk,
képtelenség. Éppily képtelenség üdvösséget remélni, holott restek és hanyagok vagyunk. A
futásban nem mindig a gyorsaság segít, a harcban sem az erő, de „szegénnyé lesz, aki
cselekszik rest kézzel.” (Péld. 10, 4.) Aki szorgalmasan dolgozik, talán nem mindig
szerencsés; de a tunyaság és a tétlenség biztosan megszomorítják Isten Lelkét és kiölik az
igaz istenfélelmet. Az állóvíz lassan megbüzösödik, de a tiszta, csobogó forrás egészséget és
örömet áraszt, amerre csak folyik. {KE 102.1}
Sokan a gazdagságot és a tétlenséget nagy áldásnak tartják. A valóság az, hogy
legboldogabbak azok, akik örömmel végzik mindennapi munkájukat és emellett a legjobb
egészségnek örvendhetnek. A fáradtság, mely a jólvégzett munkát követi, üdítő álommal
ajándékozza meg őket. Az a parancs, hogy az ember dolgozzék a mindennapi kenyérért,
valamint az eljövendő üdvösség és dicsőség ígérete, a Teremtőtől ered. Mindkettő az ember
áldására szolgál. {KE 102.2}
A gazdagság és a tétlen unalom, határozott életcél nélkül, kevéssé serkentenek szellemi
és testi tevékenykedésre. Így veszti el sok nő egészségét és kénytelen
valamely gyógyintézetben segítséget keresni. Itt magas fizetéssel ápolónőket alkalmaznak,
hogy a tétlenségben elgyengült izmokat masszírozzák. Milyen balgaság! Mennyivel
63