Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
annyiszor elégítik ki mohó étvágyukat, míg ez második természetükké válik. Aki nagyon
sokat, vagy egészségtelen táplálékot eszik, az csökkenti erejét és nem tud a szenvedélyeknek
és vágyaknak ellenállni. Sok szülő megengedi, hogy gyermeke akkor és annyit egyék és
igyék, amikor és amennyit akar. Így akarják magukat attól a fáradtságtól megkímélni, hogy
gyermekeiket türelemmel önmegtagadásra szoktassák. Az ínyencség és a vágyak
kielégítésére való törekvés a korral csak erősbödik; ennek következtében az így szoktatott
ifjúság, minél idősebb, annál inkább élvvágyó és rabszolgája szenvedélyeinek. Mihelyt kilép
az életbe és társaságba kerül, képtelen ellenállni a kísértéseknek. A kicsapongók, a dohány
rabjai, az italosok és iszákosok mutatják a rossz nevelés és önző élvvágy
következményeit. {KE 77.4}
Ha a mértéktelenség borzalmas következményei miatt keresztény emberek szomorú
panaszait halljuk, azonnal felvetődik a kérdés: Vájjon ki nevelte ezt az ifjúságot? Ki oltotta
beléjük a mértéktelen élvvágyat? Ki nem tett eleget azon komoly kötelezettségének, hogy
jellemüket az életre és Isten országában a mennyei lényekkel való érintkezésre
kiképezze? {KE 78.1}
Milyen jelenet pereg majd le, amikor a szülők gyermekeikkel a végső leszámolásnál
találkozni fognak! Gyermekek ezrei, kik az étvágy és az aljas bűnök áldozatai lettek, az élet
roncsaiként fognak szüleik előtt állani, akik így nevelték őket. A szülőkön kívül vajjon ki
viselje ezt a rettenetes felelősséget? Vajjon az Úr teremtette őket ilyen romlottan? Ő nem,
bizonnyal nem! Ki végezte hát ezt a rettenetes munkát? Vajjon a szülők bűne nem
azért öröklődött-e utódaikra, mert önmaguk is engedtek a bomlasztó kéjvágynak és
szenvedélynek? És vajjon ezt a munkát nem azok fejezték-e be, akik elmulasztották, hogy a
gyermekeket az Isten által adott Példakép szerint neveljék? Amilyen biztos, hogy
gyermekeinket itt látjuk magunk előtt, oly biztos, hogy egykor majd számot kell adnunk
róluk Isten előtt. {KE 78.2}
Sátán mindig résen áll. Éppen ott fog hozzá a kísértéshez, ahol az akaraterő és az
erkölcsi ellenállás a leggyengébb. Ő rendezteti a mulatságokat, lakomákat, ő irányítja a
divatot, hogy így az anyákat haszontalan időfecsérlésre bírja és gyermekeik nevelésétől
elvonja. Mai ifjúságunknak oly anyákra van szüksége, akik gyermekeiket már a bölcsőtől
kezdve fegyelemre nevelik, hogy szenvedélyeiket uralják, az étvágyat és az önző ént
megtagadják. „Parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi.” A
zsidóknak megmutatta az Úr, hogy mimódon neveljék gyermekeiket, hogy a pogányok
bálványimádását és istentelenségét el ne fogadják. „Vegyétek azért szívetekre és lelketekre
szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre és homlokkötőkül legyenek a ti
szemeitek között; ... mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor
felkelsz.”(5. Móz. 11, 18—19.) {KE 79.1}
48