Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
Fejezet 4. A Helyes Eletmód Hatása
Életünk rövidre szabott. Kérdezzük meg önmagunktól: „Hogyan értékesíthetem
legjobban erőmet? Miként tehetném a legtöbbet Isten dicsőségére és embertársaim javára?”
Mert életünknek csak akkor van értéke, ha erre használjuk képességeinket. {KE 43.1}
Első kötelességünk Isten és embertársaink iránt, hogy önmagunkat fejlesszük. Minden
tehetségünket, melyet a Teremtőtől kaptunk, csiszoljuk a lehető legtökéletesebbre, hogy így
annyi jót tehessünk, amennyit csak tudunk. Ezért tényleg csak azt az időt használtuk fel jól,
amelyet testi és lelki erőnk, egészségünk biztosítására és fejlesztésére fordítunk. Sem a
testet, sem a lelket nem szabad korcs vagy fejletlen állapotban hagyni. Ha ezt mégis
megengedjük, a következményeket is viselnünk kell. {KE 43.2}
„Mindenki saját szerencséjének kovácsa.” Mindenki előtt nyitva az út az érvényesülés
felé, azzá lehet, amire törekszik. Elnyerheti a földi és az örökélet áldásait. Szilárd, értékes
jellemmé alakulhat, mert minden lépésénél új erőt nyer. Ismeretét, bölcsességét naponta
gyarapíthatja, új örömök részese lesz, amennyiben erényben, isteni kegyelemben növekszik.
Képességei a gyakorlat által fejlődnek s minél bölcsebbé válik, annál alkalmasabb arra,
hogy még többet érjen el. Ezért gyarapszik belátása, bölcsessége és erénye; mindez
arányosan fejlődik. {KE 43.3}
Azzal pedig csak gyöngíti erőit, ha egyrészt parlagon heverteti, másrészt rossz
szokásaival, önfegyelem, vagy a vallás- és erkölcsi szilárdság hiányában, helytelen életet él.
Ebben az esetben csak lefelé züllik; Isten és törvénye iránt engedetlen. A testi kívánságok
legyőzik és hajlamai félrevezetik. Mert könnyebb, azért átengedi magát a sötétség
hatalmának, hogy visszavessék, ahelyett, hogy ellene állna, hogy így előbbre jusson.
Következménye züllött élet, betegség és halál. Igen sok ember élettörténete ez, aki Istenért
és az emberiségért munkálkodhatott volna. {KE 44.1}
A kísértések legerősebbje: az élvezetvágy. Isten az embert jónak teremtette és tiszta
értelmet, egészséges ítélőképességet adott neki. Minden szerve, minden képessége
tökéletesen és arányosan fejlett volt. Midőn azonban a ravasz ellenség elcsábította az
embert, nem vette többé figyelembe Isten törvényét; a természet törvényeinek áthágása
súlyos büntetéseket von maga után. {KE 44.2}
Ádám és Éva, egyetlen fa kivételével, a kert valamennyi fájáról ehetett. Isten tudtukra
adta a parancsa megszegéséért járó büntetést is: „Amely napon ejéndel arról, bizony
meghalsz.” (1. Móz. 2, 17.) A kígyó mégis rászedte Évát és elhitette vele, hogy Isten nem
váltja be szavát. Evett a gyümölcsből, s mivel a kígyó szavára úgy képzelte, hogy új és
magasabbrendű élet részese, férjének is adott belőle. A kígyó azt mondta, hogy nem fog
meghalni. Miután Éva megette a gyümölcsöt, nem is látta rossz következményét. Ismeretlen
27