Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
Krisztus ellenállott az ördögnek, aki minket szolgaságban akar tartani. Krisztus negyvennapi
böjtölés után is le tudta győzni a kísértőt, azt a régi kígyót, ki megrontja a világot.
Megmutatta, hogy van remény számunkra. Önmagunkban erőtlenek vagyunk, de Krisztus
kész nekünk segíteni. Mily hálásaknak kell lennünk ezért Isten iránt! {KE 21.1}
Emlékszem egy esetre, midőn egy férfi megszólított engem a gyülekezetben. Az ital és a
dohány majdnem teljesen tönkretette. Korhely élete meglátszott rajta. Meggörnyedve járt és
ruházata is rávallott züllött állapotára. Igen mélyre süllyedt, — ember már nem is segíthetett
rajta. Mikor mondtam neki, hogy a feltámadott Üdvözítő erejével legyőzhet minden
kísértést, remegve így szólt: „Ön törődik velem, új utat mutatott nekem, s ezt meg is
próbálom.” Hat hónap mulva újra eljött. Nem ismertem rá. Arca sugárzott az örömtől.
Könnyezve ragadta meg kezemet és ezt mnodta: „Lehet, hogy nem ismert meg, de arra a
kékkabátos férfire biztosan emlékszik még, aki az ön gyülekezetében hat hónappal ezelőtt
javulást ígért?” Nagyon meglepődtem. Megjavulva állt előttem; legalább tíz évvel
fiatalabbnak látszott. Annak idején, amikor a gyülekezetből hazament, az egész éjszakát
imádkozva töltötte. A küzdelem éjjele volt, de hála az Úrnak, győzött! E férfi beszélhetett
szenvedélyeinek szomorú tapasztalatairól, rabszolgaságáról. Ezek után az ifjúságot mindig
sikerrel óvta a szenvedélyektől, a tévelygőket pedig Jézushoz vezette, a segítség egyedüli
Forrásához. {KE 21.2}
Utazásaim alatt ünnepi lakomákat láttam, melyeket tivornyáknak nevezhetnék. Midőn
elnéztem a féktelen dőzsölést és hallgattam a bűnös káromlást, a megvetését mindannak,
ami szent, Belsazár király istenkáromló lakomája jutott eszembe, melyen feleségei, ágyasai
és főembereinek ezrei éppen így dorbézoltak. — Azon a lakomán az Úr szent edényeiből
ittak, mialatt ezüst és arany bálványaikat dicsőítették. Nem tudták, hogy a láthatatlan Tanu
minden szavukat hallja és minden tettüket figyeli. {KE 22.1}
A lakoma, az orgia közben Belsazár egy hivatlan vendég, egy vértelen kéz fejét
pillantotta meg, mely a meszelt falra írt izzó, tüzes szavakat. Jóllehet, a tömeg nem értette a
szavakat, mégis a lelkiismeret furdalásaitól gyötört iszákosok sorsát pecsételték meg.
Kicsapongásuk szörnyű véget ért; midőn megpillantották az írást, mindenkin
kimondhatatlan félelem vett erőt. Akik néhány perccel előbb még züllött szavakkal Istent
káromolták, fakó arccal kiáltoztak félelmükben. Az egész csarnokban visszhangzott a
tomboló király parancsa: „Jöjjön valaki és fejtse meg az írást.” Valamennyi babiloni bölcset
előhívták, de a titkos kéz írását egyik sem tudta megfejteni. {KE 22.2}
Ekkor a királynénak eszébe jutott Dániel, a próféta, aki évtizedekkel azelőtt
Nabukodonozor király elfelejtett álmát megfejtette, s jelentőségét megmagyarázta. Midőn
Dániel a fényesen öltözött, de félelemtől reszkető tömeg előtt állott, emlékeztette a királyt
Nabukodonozor bűneire s most őt is megdorgálta bűneiért. Azután a próféta megfejtette az
írást, a menny üzenetét. A kézfej már eltűnt, de a falon még látható volt a négy rettenetes
13