Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
hogy Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, hogy az étvágy erejét megtörje, akkor igazán
csodálkoznunk kell, hogy emberek, akik követőinek nevezik magukat, ily szokásnak
hódolnak. Vajjon azáltal, hogy e kábító mérgekkel egészséges erőiket megbénítják, agyukat
megzavarják, dicsőítik az emberek Istent? Van-e joguk, hogy az Isten képmását így
eltorzítsák? Mit mond erről az apostol? „Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek
irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul,
mint a ti okos istentiszteleteteket.” {KE 19.3}
Nagy felelősséggel tartozunk Istennek. Nem szolgálhatjuk igazán, ha testünket nem
szánjuk oda élő áldozatul. Aki ezt a csodás emberi testet elkorcsosítja, semmivel sem
mentheti eljárását. Ha valaki így cselekszik, nemcsak maga szenved, hanem gyermekei is
megsínylik, mert a baj átöröklődik az utódokra is. Csodálkozhatunk-e azon, hogy az ilyen
szülők gyermekei nem félik az Istent? Mily gyakran látunk nyolc év körüli fiúkat, akik már
dohányoznak. Ha velük erről beszélünk, így válaszolnak: „Apám is dohányzik, ha neki jó,
nekem is jó.” A lelkészekre és tanítókra utalva, így szólnak sokan: „Ha ilyen jó emberek
dohányoznak, akkor nekem is szabad.” Mit is várhatunk a gyermekektől, ha a felnőttektől
ilyen példát látnak? Könyörüljön az Úr ezeken a szegény rabszolgákon, akik ilyen
élvezeteknek hódolnak! {KE 20.1}
A dohány és az erős szeszes ital rongálja az idegrendszert és az érzések finom hálózatát,
úgy, hogy e szokások rabjai nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Az ital
erkölcsromboló hatását látjuk Nádáb és Abihu esetében. Bort ittak, mielőtt a templomba
léptek, hogy ott szent tisztségüket ellássák. A következmény az volt, hogy a szentet a
szentségtelentől nem tudták megkülönböztetni. Ezért meg kellett halniok. Egyesek azt
mondhatják: „Ha részegek voltak és nem tudtak a két tűz között különbséget tenni, miért
kellett bűnhődniök?” Azzal, hogy a boros poharat ajkukhoz emelték, már felelősek voltak
azért a bűnért, melyet részeg állapotban elkövettek. {KE 20.2}
Hogyan áll ez a kérdés törvényhozóinkkal kapcsolatban? Ha a szövetség sátorának
gondozói számára fontos volt, hogy tiszta értelemmel bírjanak, akkor vajjon nem szükségese,
hogy világos, éles maradjon azok elméje, akik a törvényeket hozzák és végrehajtják?
Hogyan állnak a bírák és az esküdtek, kik emberek sorsa felett döntenek? Vajjon nem kell-e,
hogy szellemi erőik birtokában legyenek? Mértékletes-e életmódjuk? Ha nem mértékletesek,
akkor méltatlanok ilyen felelős állásra. Ha nem uralkodnak hajlamaikon, akkor lelki, értelmi
erőik gyengülnek és az a veszedelem fenyeget, hogy nem ítélkeznek igazságosan. Vajjon
nem éppen oly veszélyes-e ma is, olyan hajlamok kielégítése, melyek az értelmet
elhomályosítják, mint volt akkor, amikor Isten a szent sátor szolgálatában ezeket a
korlátozásokat elrendelte? {KE 20.3}
Krisztus küzdött a testi vágyak ellen és győzött. Az Ő erejében mi is győzhetünk. Ki fog
bejutni az örök városba? — Az az ember semmiesetre sem, aki nem tud uralkodni vágyain.
12