Keresztény Eletmód

Keresztény Eletmód
Fejezet 1. Általános Alapelvek
Az ember, Teremtője kezéből, szervezetére és külsejére nézve csodálatosan került ki.
Pusztán az a tény, hogy az emberiség már hatezer év óta ellenáll a betegség és a bűnözés
állandóan növekvő nyomásának, világos bizonyítékai annak, hogy mily tökéletesen alkotta
meg a nagy Teremtő. Jóllehet az özönvíz előtti emberek általában egészen a bűnözésre adták
magukat, mégis kétezer évnek kellett eltelnie, míg észrevehetővé vált rajtuk a természet
törvényeinek áthágása. Ha Ádámnak nem lett volna több testi ereje, mint a mai kor
emberének, akkor az emberiség már rég kihalt volna. {KE 7.1}
Az özönvíz óta az emberiség, nemzedékről-nemzedékre, mind mélyebbre süllyedt,
mindinkább gyengült és a betegségek is öröklődtek. A bölcsőben fekvő csecsemők is
szenvednek a szülők bűnei miatt. {KE 7.2}
Mózes, az első történetíró, elég pontos jelentést ad a régi idők társadalmi és családi
életéről, de sehol sem olvashatjuk, hogy csak egyetlen gyermek is vakon, süketen, bénán,
vagy gyengeelméjűnek született volna. Nem találunk feljegyzést egyetlen csecsemő,
gyermek vagy egyetlen ifjú természetes haláláról sem. A halálozásokról Mózes első
könyvében a következő feljegyzést találjuk: „És lőn Adám egész életének ideje
kilencszázharminc esztendő és meghala.” „És lőn Séth egész életének ideje kilencszáztizenkét
esztendő és meghala.” (1. Móz. 5, 5—9.) A továbbiakban pedig jelenti: „És
kimúlék és meghala Ábrahám jó vénségben, öregen és betelve az élettel.” (1. Móz. 25, 8.)
Annyira szokatlan esemény volt, hogy egy fiú előbb halt meg, mint az atyja, hogy
feljegyezték: „Meghala pedig Hárán, az ő atyjának, Thárénak szemei előtt.” (1. Móz. 11,
28.) A pátriárkák Ádámtól Noéig, kevés kivétellel, csaknem ezer évet éltek; azóta az átlagos
életkor folyton csökken. {KE 7.3}
Már Krisztus első eljövetele idején annyira korcs volt az emberiség, hogy mindenfelől,
nemcsak az öregeket, hanem a középkorúakat, sőt még az ifjakat is elvitték a Megváltóhoz,
hogy meggyógyítsa őket. Sokan pedig leírhatatlan nyomorban sínylődtek. {KE 8.1}
A természet törvényének áthágása, melyre csak szenvedés és korai halál következhet,
annyira elharapódzott, hogy következményeit emberi sorsnak tekintik. Ámde Isten nem
teremtette az embert ilyen gyengének. Annak oka, hogy a dolgok így állanak, nem Isten
gondviselésének hiánya, hanem az emberiség rossz szokása, vétkes gonoszsága. Az ember
áthágta a törvényt, melyet Isten azért adott neki, hogy létét fenntartsa. A természet
törvényeinek állandó áthágása: az isteni törvények megszegése. Ha az emberek mindig
megtartották volna a Tízparancsolatot és életükben annak elveit megvalósították volna,
akkor a különféle betegségek, melyekben ma az emberiség szenved, nem léteznének. {KE
8.2}
5