XIV. - Cselekvőképesség (2). A jogi személy
XIV. - Cselekvőképesség (2). A jogi személy
XIV. - Cselekvőképesség (2). A jogi személy
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Római jog <strong>XIV</strong>.<br />
<strong>Cselekvőképesség</strong> (2)<br />
A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>
ügyletképesség<br />
valakit a jogrend képesnek<br />
minősíti jogügyletek<br />
megtételére<br />
• szerződést köthet<br />
• végrendeletet készíthet<br />
cselekvőképesség<br />
valaki saját tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet<br />
magának vagy másoknak<br />
vétőképesség<br />
valaki az általa elkövetett<br />
bűncselekményekért<br />
felelősségre vonható<br />
az egyes cselekvőképességet korlátozó tényezők<br />
különbözőképpen befolyásolhatják az ügylet- és<br />
vétőképességet
efolyásoló tényezők<br />
– életkor<br />
– nem<br />
– elmeállapot<br />
– tékozlás<br />
– testi fogyatékosság<br />
cselekvőképesség (2)<br />
tutela, (cura)<br />
cura
az életkor jelentősége<br />
IMPUBERES PUBERES<br />
INFANTES IMPUBERES<br />
INFANTIA<br />
MAIORES<br />
MINORES<br />
XXV ANNIS<br />
MAIORES<br />
XXV ANNIS<br />
0 7 lányok 12 25<br />
fiúk: sabinianusok – habitus corporis, azaz testi<br />
fejlettség<br />
procolianusok<br />
Iustinianus 14
IMPU-<br />
BERES<br />
az életkor jelentősége (2)<br />
INFANTES nem ügyletképes nem vétőképes<br />
IMPUBERES<br />
INFANTIA<br />
MAIORES<br />
MINORES<br />
korlátozottan ügyletképes;<br />
ha az ügyletből haszna<br />
származik, akkor az érvényes<br />
(egyébként auctoritas tutoris)<br />
teljesen ügyletképes;<br />
de védi a lex Laetoria<br />
a posztklasszikus korban:<br />
korlátozzák ügyletképességét<br />
(cura minorum)<br />
elidegenítésnél:<br />
consensus curatoris<br />
eredetileg: teljes mértékben<br />
vétőképes;<br />
később abban az esetben<br />
felelős, ha közel áll a<br />
serdültséghez (pubertati<br />
proximus) és képes belátni<br />
cselekedete meg nem<br />
engedettségét (capax iniuriae)<br />
teljes vétőképesség
kb. Kr.e.<br />
200 lex<br />
Laetoria<br />
minort szerződés kötés<br />
során becsapó,<br />
tapasztalatlanságát<br />
kihasználó ellen<br />
klasszikus<br />
kor minort szerződéskötés<br />
során becsapó, csaló<br />
ellen<br />
klasszikus<br />
kor<br />
Marcus<br />
Aurelius<br />
után<br />
Kr.u. 300<br />
ha a minor csalás,<br />
vagy bármilyen más<br />
okból károsodna a<br />
szerződésből<br />
a minorral kötendő<br />
szerződés kockázatát<br />
csökkentendő<br />
a minor védelme<br />
actio legis<br />
Laetoriae<br />
actio Ø<br />
exceptio<br />
legis<br />
Laetoriae<br />
in integrum<br />
restitutio<br />
cura<br />
minorum<br />
kérhető, majd<br />
szokás<br />
büntető kereset (actio popularis)<br />
csalás címén<br />
(lex minus quam perfecta)<br />
(lex imperfecta),<br />
de praetor a kifogás révén a<br />
civil<strong>jogi</strong>lag érvényes ügyletből<br />
eredő igény érvényesítését<br />
megakadályozza<br />
ha minor teljesítette szerződéses<br />
kötelezettségét, visszajár neki<br />
ez a teljesítés<br />
ha minor gondnok nélkül jár el<br />
korlátozottan ügyletképesnek<br />
(infantia maior) tekintették
a cselekvőképességet befolyásoló egyéb<br />
tényezők<br />
• Korlátozások a nem alapján<br />
A nők a cselekvőképesség szempontjából csak a Kr. u.<br />
IV. századtól kezdve váltak egyenlőkké a férfiakkal.<br />
A köztársasági korban, s részben a császárkorban e<br />
képességük korlátozott volt akkor is, ha a serdült kort<br />
elérték.<br />
Az önjogú nő ui. élete végéig gyámság alatt állott.<br />
Bár vagyonát maga kezelhette, minden jelentősebb<br />
civil<strong>jogi</strong> jognyilatkozatához (pl. mancipatio, in iure<br />
cessio) gyámja hozzájárulása volt szükséges,<br />
nemkülönben a perléshez.<br />
• Korlátozás az elmeállapot alapján<br />
Az elmebeteg (furiosus, demens) kezdettől fogva olyan<br />
elbírálás alá esett jognyilatkozatai és delictumképessége<br />
szempontjából, mint az infans.<br />
Azonban eltérően a legtöbb modern jogtól, az<br />
elmebeteget „világos pillanataiban” (lucidum<br />
intervallum) úgy kezelték, mint aki semmilyen<br />
korlátozás alá nem esik.
a cselekvőképességet befolyásoló egyéb<br />
tényezők (2)<br />
• Korlátozás tékozlás alapján<br />
A tékozlókat (prodigi), akiket a praetor a XII<br />
táblás törvény alapján apai örökségük<br />
kezelésétől eltiltott, mert vagyonukat<br />
esztelenül pazarolták, a római jog úgy<br />
kezelte, mint az impuberes infantia maiorest.<br />
Valószínű azonban, hogy olyan<br />
szerződésekből kifolyólag, melyek mindkét<br />
felet jogosították és kötelezték, a tékozló is<br />
kötelezve lett.<br />
• Korlátozás testi fogyatékosság alapján<br />
A süket és néma szóbeli szerződést (stipulatio)<br />
nem köthetett, hiszen itt ünnepélyes szóbeli<br />
kérdés és azzal egybehangzó felelet kellett,<br />
hogy elhangozzék.<br />
A herélt házassági jognyilatkozatot nem<br />
tehetett.
efolyásoló tényezők<br />
– életkor<br />
– nem<br />
– elmeállapot<br />
– tékozlás<br />
– testi fogyatékosság<br />
cselekvőképesség<br />
valaki saját tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet<br />
magának vagy másoknak<br />
tutela, (cura)<br />
cura
tutela<br />
Gyámság alá kerülnek a serdületlenek, akik nem álltak apai hatalom alatt, és a<br />
nők, akik sem apai hatalom, sem manus alatt nem álltak;<br />
a gyámság e <strong>személy</strong>eknél a cselekvőképesség pótlására irányuló intézmény<br />
> A római gyámság kezdettől fogva pusztán hatalmi viszony volt a gyámolt felett (a<br />
patria potestashoz hasonlóan).<br />
> A gyám domini loco (mintegy tulajdonosként) rendelkezett a gyámolt vagyonával.<br />
> A serdületlen a gyámság ellenére önjogúnak számított, így jogképes volt<br />
vagyon<strong>jogi</strong> szempontból.<br />
> A gyámságra az idegen vagyon kezelési szabályai vonatkoztak: a gyámság<br />
megszűnése után a gyám elszámolásra volt köteles.<br />
• Mindezek ellenére a gyámság a régi Rómában főleg a családi<br />
vagyonegység fenntartását szolgálta, azaz a gyám (és nem a gyámolt)<br />
érdekeit tartotta szem előtt. A gyámi tisztség kezdetben azt illette meg, aki<br />
a gyámolt vagyonának várományosa volt a törvényes öröklés rendje<br />
szerint.<br />
• A gyámságnak (a gyámolt <strong>személy</strong>e szerint) két fajtáját különböztették<br />
meg: a) a serdületlenek (tutela impuberum), b) és a nők gyámságát (tutela<br />
mulierum).
tutela impuberum<br />
• alapulhatott végintézkedésen (tutela<br />
testamentaria);<br />
• amennyiben a pater familias a XII táblás<br />
törvényben neki biztosított gyámkijelölési<br />
jogával nem élt, úgy a törvény állapította meg<br />
(tutela legitima) a gyám <strong>személy</strong>ét.<br />
(Ez a régi jogban a legközelebbi agnat rokon<br />
volt, aki a gyámolt halála esetén örökölne, és<br />
akinek joga volt a gyámi tisztség viselésére.<br />
Több egyenlő fokú agnat rokon a gyámságot<br />
közösen volt jogosult viselni.<br />
A posztklasszikus és a jusztiniánuszi jogban<br />
már a cognat rokonoknak volt kötelessége a<br />
gyámi tiszt viselése.)<br />
• ha egyik alapon sem volt gyámja a rászorultnak,<br />
a lex Atilia értelmében (Kr. e. II. sz.) a hatóság<br />
rendelt ki gyámot (tutor Atilianus, majd<br />
Iustinianusnál tutor dativus).
tutela impuberum (2)<br />
• A gyám az infans helyett jognyilatkozatokat tett, szerződéseket kötött,<br />
míg az impubes infantia maior esetében csak távollétében járt el helyette,<br />
jelenlétében vele együtt járt el, auctoritasát adva jognyilatkozatához.<br />
• Ha a gyám a gyámolt helyett járt el, úgy a jognyilatkozatból származó<br />
jogok és kötelezettségek a gyám <strong>személy</strong>ében állottak be, s ő csak a<br />
gyámsági jogviszony megszűnésével ruházta át azokat a gyámoltra<br />
(közvetett képviselet).<br />
* a gyám fel volt ruházva a gyámolt vagyona kezelésének jogával - ez<br />
eredetileg az ő érdekét védte<br />
* utóbb, amikor ez az intézmény már a gyámolt érdekeit szolgálta, a<br />
vagyonkezelési jog korlátozásai is egyre szaporodtak (a császárkorban<br />
elidegenítési tilalmak),<br />
* a posztklasszikus korban a gyámi tevékenység inkább a vagyon<br />
jövedelmének kezelésére korlátozódott.<br />
• Ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében harmadik <strong>személy</strong>t<br />
károsított meg, a gyámolt ellen csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig<br />
lehetett utilis actiót indítani.
a tutor felelőssége<br />
• accusatio suspecti tutoris<br />
(végrendeleti gyámnál – büntetőkereset - popularis actio – a gyám letétele a cél)<br />
• actio rationibus distrahendis<br />
(törvényes gyámnál – gyámság után a sikkasztott érték duplumára)<br />
• cautio rem pupilli salvam fore (actio ex stipulatu)<br />
(minden gyámság esetén - praetori stipulatio – actio ex stipulatu lehet)<br />
• actio tutelae gestae directa (gyámolt a gyám ellen)<br />
(a gyámság után – számadásra: vagyon kiadás, kártérítés + infamia)<br />
contraria (gyám a gyámolt ellen)<br />
(kiadásai megtérítésére)<br />
• hypotheca generalis<br />
(törvényes jelzálogjog a gyám vagyonán)<br />
A gyámság megszűnése:<br />
a) a gyám vagy a gyámolt halálával,<br />
b) capitis deminutiójával,<br />
c) a gyámolt felserdülésével,<br />
d) ha a gyámot saját késérére a praetor felmentette,<br />
e) büntetésként a praetor elmozdította.
tutela mulierum<br />
• gyámság alá került az Kr. u. IV.<br />
századig minden önjogú nő, kivéve a<br />
Vesta-szüzeket.<br />
• A női gyámság éppúgy háromféle<br />
lehetett, mint a serdületlenek<br />
gyámsága, de utóbb a nő megkapta a<br />
gyámválasztás jogát.<br />
• A gyám auctoritasát adta ugyan a nő<br />
szerződéseihez, a vagyonkezelés joga<br />
azonban lényegében a nőt, és nem a<br />
gyámot illette meg.<br />
• A köztársaság végén a sokgyermekes<br />
családanyák szabadultak a gyámság<br />
alól (ius liberorum); Claudius császár az<br />
I. században eltörölte az agnat rokonok<br />
női gyámságát, míg a posztklasszikus<br />
korban az egész intézmény eltűnt.
cura<br />
Aki ügyeinek önálló vitelére egészben vagy részben képtelen<br />
volt, és nem állott apai hatalom vagy gyámság alatt,<br />
gondnokság (cura) alá került<br />
• A gyámságtól a következőkben különbözött:<br />
a) szükség esetén a gondnokolt <strong>személy</strong>i felügyeletét (pl.<br />
elmebetegnél) is magában foglalta;<br />
b) míg a gyám auctoritasát adta a gyámolt jognyilatkozatához,<br />
a gondnok consensusát (alakszerűtlen jóváhagyás);<br />
c) a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság<br />
lehetett eseti jellegű is,<br />
d) gondnoka teljesen cselekvőképes <strong>személy</strong>nek is lehetett,<br />
gyámja azonban nem.
cura (2)<br />
A gondnokság fajai<br />
• a XII táblás törvény szerint<br />
a) az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi), ahol a gondnok a legközelebbi<br />
agnatus, ennek híján a praetor által kirendelt <strong>személy</strong> volt;<br />
b) a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi).<br />
• a klasszikus korban<br />
c) a köztársaságkori lex Laetoria nyomán a 25 évnél fiatalabb<br />
serdültek gondnoksága (cura minorum) - itt miután a posztklasszikus<br />
korban a cura minorumra a tutela impuberum szabályait terjesztették<br />
ki, ennélfogva a curator ez esetben éppúgy vagyonkezelő lett, mint a<br />
tutor;<br />
d) a távollévő gondnoksága;<br />
e) a serdületlenek gondnoksága, ha a gyám akadályozva van;<br />
f) a nyugvó hagyaték gondnoksága;<br />
g) a méhmagzat gondnoksága;<br />
h) a testileg fogyatékos <strong>személy</strong> gondnoksága.
a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong><br />
Jogi <strong>személy</strong> ma: valamely állandó cél szolgálatában álló s<br />
jogalanyisággal felruházott szervezet<br />
E szervezet lehet<br />
– több természetes <strong>személy</strong>nek egy közös célra alapított<br />
egyesülete, vagy<br />
– egy állandó cél szolgálatára lekötött vagyontömeg<br />
másként<br />
/állandó megengedett cél érdekében létrejött, /elkülönített<br />
vagyonnal, /önálló vagyoni felelősséggel rendelkező,<br />
/jogalanyisággal felruházott /<strong>személy</strong>egyesülés illetve /célvagyon.<br />
A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>nek két fajtája van:<br />
– a testület (universitas personarum, collegium,) és<br />
– az alapítvány (universitas bonorum, corpus).<br />
• A <strong>személy</strong>egyesüléseknél a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>iség hordozói nem az egyes<br />
<strong>személy</strong>ek, hanem az összességükből összeálló magasabb egység.<br />
• Az alapítványnál hiányzik a <strong>személy</strong>es elem; ezek bizonyos cél<br />
szolgálatában létrehozott szervezetek, amelyek jogalanyiságát a jogrend<br />
ezen cél érdekében ismeri el..
a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> (2)<br />
A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> jogalanyisága abban áll, hogy a<br />
jogok és kötelezettségek, melyeket a testület,<br />
illetőleg alapítvány szerez, nem a mögötte álló<br />
tagok, illetőleg kedvezményezettek jogai és<br />
kötelezettségei,<br />
hanem magáé a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>é<br />
Mind a <strong>személy</strong>egyesülések, mind a<br />
vagyontömegek lehetnek köz<strong>jogi</strong> vagy<br />
magán<strong>jogi</strong> természetűek:<br />
• a köz<strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>egyesülések és vagyontömegek<br />
létrehozása, feladatainak meghatározása (célja)<br />
és hatásköre a közjog területére tartozik;<br />
- a magán<strong>jogi</strong> jogképességre céljuk eléréséhez<br />
van szükség.<br />
• ezzel szemben a magán<strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>egyesülések<br />
(egyesületek) és vagyontömegek (alapítványok)<br />
léte teljes egészében a magánjog területére<br />
tartozik.
az állam magán<strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>isége ?<br />
• A római állam (populus Romanus) a római polgárok összessége, amely<br />
független a polgárai <strong>személy</strong>ében beálló változásoktól (halál, capitis<br />
deminutio maxima, media), s vagyonnal és szerződéskötési képességgel is<br />
rendelkezett.<br />
• Az állam minden jogviszonya azonban az egész köztársasági koron<br />
keresztül kívül esett a magán életviszonyok területén. Az állam vagyona<br />
nem állt az állam magántulajdonában, hanem a földje ager publicus, a<br />
rabszolgái servi publici, minden vagyontárgya res publica.<br />
• A köztársasági államkincstár (aerarium populi Romani) nem magán<strong>jogi</strong> alany,<br />
hanem vagyoni viszonyaiban is a magánjogon felülálló, köz<strong>jogi</strong> alakulat<br />
volt. Az aerariumnak is volt ugyan vagyona, voltak követelései, tartozásai,<br />
de ezeket nem a magánjog formái közt, hanem közigazgatási úton, tisztviselői<br />
által érvényesítette.<br />
• A császári fiscus, eredetileg a császár magánvagyonának, így a magánjog alá<br />
esőnek tekintetett - pereiben az esküdtbíró döntött.<br />
Később a császári magánvagyonból lassan valóságos államvagyonná alakult<br />
át, s mint ilyen az aerariumot idővel egészen felváltotta, s teljesen kiesett a<br />
magánjog szabályai alól; a fiscus elleni jogviták külön adminisztratív útra<br />
tartoztak - a ius publicum területére csúsztak át.
köztestületek a magánjog területén<br />
• A <strong>személy</strong>egyesülések magán<strong>jogi</strong><br />
jogképessége Rómában igen lassan<br />
alakult ki.<br />
• Egyes köztestületek, mint a városok,<br />
községek (civitates, municipia, pagi),<br />
valamint az alsóbb tisztviselők<br />
testületei (decuriae) autonómiájuk révén<br />
már a köztársasági korban a ius<br />
publicum területén önálló<br />
jogalanyokként szerepeltek.<br />
• Bizonyos gazdasági önállóságuk volt,<br />
ami gyakorlatilag abban nyilvánult<br />
meg, hogy e köztestületek saját<br />
vagyonnal rendelkeztek.<br />
• Ebből indult ki e <strong>személy</strong>egyesülések<br />
önálló magán<strong>jogi</strong> jogképességének<br />
kifejlődése. E közületek ui. amennyiben<br />
saját vagyonnal rendelkeztek, e<br />
vonatkozásban a ius privatum területére<br />
tartoztak.
köztestületek a magánjog területén (2)<br />
• Ez gyakorlatilag abban nyilvánult meg,<br />
hogy a praetor megadta a lehetőséget<br />
arra, hogy a municipiumok a városi<br />
tanács által kinevezett képviselő útján<br />
bíróság előtt ugyanúgy perben<br />
állhassanak, mint a magán<strong>személy</strong>ek.<br />
• A bíróság előtt tehát a város vagy más<br />
ilyen köztestület ugyanolyan<br />
magánfélnek minősült, mint bármely<br />
magán<strong>személy</strong> - a magánjog szabályai<br />
szerint bírálták el őket.<br />
• A városok magán<strong>jogi</strong> önállóságából<br />
azután az következett, hogy saját<br />
vagyonuk keretében képviselőik útján<br />
szerződéseket is köthettek.<br />
• Ily módon a köztestületek egy részét<br />
Róma jogéletében már a köztársaság<br />
végén, mint magán<strong>jogi</strong> alanyt kezdték<br />
kezelni.
<strong>személy</strong>egyesülések Rómában<br />
a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>ek egységes elméleti felfogása teljesen hiányzott<br />
• de testületek a legrégibb időktől fogva ismeretesek voltak Rómában<br />
– nemcsak köztestületek, hanem<br />
– magántestületek alakjában is - már a XII táblás törvény megadta a<br />
teljes alapítási szabadságot – a törvény korlátai között (VIII. 27.)<br />
• a köztársaság derekán indult meg az a folyamat, melynek folytán a<br />
magán<strong>jogi</strong> peres eljárás szabályai, s ennek kapcsán egyes magán<strong>jogi</strong><br />
szabályok is kiterjesztést nyertek a <strong>személy</strong>egyesülésekre<br />
• a klasszikus korban elismert magántestületek voltak:<br />
papi kollégiumok,<br />
mesteremberek egyesületei (corpus pistorum, naviculariorum)<br />
temetkezési egyletek,<br />
az állami adók s közmunkák bérlőinek egyesületei (collegia<br />
publicanorum),<br />
egyéb egyesületek.
testület<br />
• állandó cél szolgálatában áll<br />
(ha egyszer létrejött, ezután<br />
független tagjaitól; ezek változhatnak,<br />
helyükbe újak léphetnek<br />
be, a testület azonossága és<br />
folytonossága megmarad)<br />
• a testület a tulajdonos, a hitelező,<br />
az adós, a felperes, az alperes<br />
• tulajdona nem a tagok tulajdona,<br />
a testület követelései és adósságai<br />
nem a tagok követelései és<br />
adósságai<br />
elhatárolás<br />
a jogképességgel felruházott <strong>személy</strong>egyesüléstől (testület) élesen meg<br />
kell különböztetnünk több <strong>személy</strong> olyan egyesülését, amely<br />
jogképességgel felruházva nincs (társaság)<br />
társaság<br />
• rövidtávú gazdasági cél<br />
(alapító tagjai <strong>személy</strong>éhez tapad, s<br />
bármelyik kiválása az egészet<br />
megszünteti)<br />
• nincs a tagok felett álló szervezet,<br />
hanem a társaság ügyeiben csak<br />
maguk a tagok szerepelnek<br />
jogosítottként és kötelezettként;<br />
• nincs társasági vagyon, csak a<br />
tagoknak van vagyona
a <strong>személy</strong>egyesülések keletkezése<br />
a köztársasági korban alapvetően az egyesülési<br />
szabadság a jellemző<br />
a magántestületek létrejövetelének alapfeltételei:<br />
a) állandó (nem átmeneti) s megengedett cél ;<br />
b) e cél szolgálatára rendelt szervek, melyeket a<br />
tagok az alapszabályokban - a fennálló törvények<br />
korlátai között - maguk állapíthatnak meg ;<br />
c) állami engedély, melyet vagy általános törvény,<br />
vagy speciális lex (senatusconsultum, császári<br />
rendelet) adott;<br />
d) emellett testület megalakulásához legalább<br />
három tag (tres faciunt collegium), hogy<br />
szavazattöbbség lehetséges legyen.<br />
Augustus idejéből (Kr. e. 21.) származik a lex Julia<br />
de collegiis, amely az egyesületekre vonatkozó<br />
törvényi szabályozás alapja lett a császárkorban -<br />
ettől kezdve megszűnt az egyesületek szabad,<br />
korlátozás nélküli létrehozása
alapítványok<br />
• Kezdetben: meghatározott célra való vagyonadományozás (donatio sub<br />
modo) = ún. nem valódi, önállótlan alapítvány<br />
pl. valaki egy összeget hagyományoz városnak, egyháznak stb., hogy<br />
annak jövedelme bizonyos célra fordítódjék. Ez esetben a<br />
hagyományozott vagyon alanya maga a város, egyház lesz, mely csak<br />
kötelmileg van terhelve a jövedelemnek a meghatározott célra<br />
fordításával.<br />
• Az (önálló) alapítvány, mint <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> csak a legkésőbbi császárság<br />
jogában, s ott is csak befejezetlen formában alakult ki.<br />
• A keresztény korban is csupán az egyház javára szóló vagy kegyes célt<br />
szolgáló alapítványok (pia causa) voltak, melyeket rendszerint kórház<br />
vagy szegényház céljaira, önálló belső igazgatási rend és szervezet<br />
(gubernatio) megszabásával rendeltek. Ezeket az önigazgatással<br />
rendelkező vagyontömegeket azután <strong>személy</strong>ekként kezelték.<br />
Ezen valódi alapítványnál a vagyon tulajdonosa maga az alapítvány,<br />
mint <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>.<br />
• Az alapítvány létrejött, mihelyt az alapító a vagyont kiutalta vagy<br />
hagyományozta, s a szervezetet meghatározta (ált. alapító okirat).
a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> jogalanyisága<br />
• Szervezet. A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> szervezetét, működésének módját, a tagok jogait s<br />
kötelességeit stb. az alapszabályok (lex collegii - statutum) határozták meg -<br />
ez a tagok közgyűlésének illetve alapítványnál az alapítónak a feladata<br />
befelé: ügyintéző - kifelé: képviselő szervek<br />
• Jogképessége csupán a vagyonjog terére korlátozódik, itt is az egyes<br />
testületeknél más-más terjedelmű.<br />
Családjogokat természetesen nem gyakorolhat. (Patronátust igen.)<br />
Eredetileg öröklési joga sincs, öröklőképességét azonban a későbbi<br />
császárjog elismerte.<br />
• A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> önmaga cselekvőképtelen: helyette az alapszabályokban<br />
kijelölt szervei (actores, syndici) cselekszenek: ügyleteket kötnek, vagyont<br />
szereznek stb.<br />
A képviselő szervek a közvetett képviselet mintájára a saját nevükben járnak<br />
el = a képviselő szerv kötötte a szerződéseket az egyesület helyett, s ő járt el<br />
a perben is.<br />
A <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> maga deliktumképtelen, a nevében eljáró szervek<br />
deliktumaiért csupán gazdagodása erejéig felel.
a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>ek megszűnése<br />
Megszűnik a <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong>,<br />
• ha célja megszűnt,<br />
• vagy az államhatóság (Rómában<br />
előbb a senatus, majd a császár)<br />
feloszlatja,<br />
• ha a cél szolgálatára álló szervezet<br />
elenyészett,<br />
– testületnél, ha valamennyi<br />
tagját elvesztette,<br />
– vagy a tagok a felosztást<br />
kimondják ;<br />
– alapítványnál, ha az<br />
alapítványi vagyon elvész<br />
A megszűnt <strong>jogi</strong> <strong>személy</strong> vagyona<br />
az alapszabályokban<br />
meghatározott célra fordítandó<br />
(esetleg a tagok közt is felosztható)