Életigenlők magazin 2021. tél

ÉLETIGENLŐK | KEDVENCEINK
még a legzordabb szívű szülőt is gondolkozóba ejti: egy
új kis jövevénnyel talán nem is lesz olyan nagy gond.
Kezdeti lelkesedésünk azonban hamar lelohadhat,
amikor számba vesszük, mi minden (felszerelés, terrárium,
eledel, alom, stb.) is kell egy ilyen akcióhoz, és
természetesen ennek is megvannak az anyagi vonzatai.
A lelkesedés csak a gyerekekben töretlen, legalábbis
addig, amíg meg nem unják az új kedvencet.
A kiskutyákból, kismacskákból azonban néhány hónap
leforgása alatt kifejlett, felnőtt állat lesz, melynek
szaga, hangja van, hullajtja a tollát, szőrét, kipancsolja
a vizet, elrágja a vezetéket és a telefonzsinórt, esetleg a
méreténél fogva már nem fér be a 35 m2-es kis garzonba.
Ilyenkor több megoldás lehetséges: vagy a nagyszülőkhöz
- vidékre - kerül a már felcseperedett házi kedvenc,
vagy sokan - jobb híján - visszaviszik a kereskedőhöz
tápostul, felszerelésestül, mindenestül, esetleg
magunk vesszük őt pártfogásba.
Az én véleményem az, hogy alaposan fontoljuk meg
a dolgot, mielőtt belevágnánk. Egy közepes testű kutya
éves etetése, orvosi költsége stb. egy minimum kéthetes
Karib-tengeri nyaralás árával vetekszik. Egy életre
választunk állatot, és ez nem úgy működik, hogy ha
meguntam, elpasszolom, az állatnak ugyanis lelke van.
Ő is megsínyli a hirtelen jött felelőtlen döntés negatív
következményeit.
Mi valójában a felelős állattartás?
Felelős állattartásnak nevezem azt, amikor nem elhamarkodottan,
szeszélyből veszek állatot magamhoz,
mert a „havernak is van státuszszimbólumból és én sem
akarok lemaradni”, vagy „azért veszek tarantula pókot,
hogy az anyós ne jöjjön látogatóba”, hanem azért, mert
szeretem. Persze az állatszeretet még nem elég, mert arról
az állatról napi szinten gondoskodni kell.
Sokszor fullad kudarcba a hirtelen jött ötlet, hogy
állatot tartsunk otthon, de a kezdeti fellángolás elkerülhető,
ha józan felnőttként végiggondoljuk a dolgot.
Ezekkel a kis állatokkal egy élőlényt vettünk magunkhoz,
amely hasonlóképpen érez éhséget, szomjúságot,
fázik, ha hideg van, és „búskomorságba esik”, ha egyedül
hagyjuk, mint mi. Róluk nekünk kell gondoskodni,
és nemcsak addig, amíg aranyos, simogatni lehet, hanem
később is, ne adj Isten, ha megbetegszik, orvoshoz
kell vinni, és az állatorvosi költségek néha elég borsosak
is lehetnek. Felelősséggel tartozunk értük.
Ön szerint egy kisállat tartása, gondozása lehet-e
eszköz a gyermeknevelésben?
Igen, de csak és kizárólag úgy, hogy annak az állat ne
lássa kárát. A kisebb gyerekek még nem önállóak, és
nem tudnak felelősséget vállalni egy állatért, nem is lehet
tőlük ezt elvárni, de egy tizenéves már elég nagy és
érett gondolkodású ahhoz, hogy felfogja, hogy az állat
nem játék. Nem szabad szerencsétlen állatot nyúzni, a
fülét húzogatni, reggeltől estig kergetni a lakásban, mert
bestresszel, és ugyanúgy gyomorfekélyt, vagy gyomorvérzést
kaphat, mint mi emberek. Különösen a kitenyésztett
fajták (perzsa, sziámi, brit rövidszőrű macska)
hajlamosak erre. Minél előbb megtanulja a gyerek, hogy
milyen módon kell az állattal bánni, érte felelősséget
vállalni, annál jobb, és így tudatosabb, közvetlenebb, a
világ és az emberek felé is nyitottabb, egészséges szemléletű,
felelősségteljes, kiegyensúlyozott felnőtté válik,
és ezt a szemléletet majd tovább fogja adni a gyermekeinek
is. Nem lehet elég korán kezdeni.
Általában mindnyájan lelkesen vágunk bele a
kisállatok befogadásába, mégis egy ponton valami
elromlik a folyamatban, Mi lehet az ok?
Minden csoda 3 napig tart. A kezdeti lelkesedés a
gyerekeknél hamar lelohad, és az addig izgalmas újdonság,
amit egy kisállat jövetele okozott, elveszti a
66 RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN | ELETIGENLOK.HU