Életigenlők magazin 2021. tél

HITPRALINÉ | ÉLETIGENLŐK
Segíts
magadon,
az Isten is
megsegít
pandantja a másik végről,
várja, hogy a sült galamb
a szájába repüljön
A fenti két népi bölcsességnek a bibliai alapja.
„A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de
nincs mit. (Péld 20,4) és „ha valaki nem akar dolgozni,
ne is egyék.” (2Thess. 3,10)
A
régi magyar közmondások valóban bölcsek voltak,
ez a két bölcsesség a bibliai gondolkodásmódból
származik vagy konkrétan onnan ered.
Ezek a mondások igei látásmódúak, mert előbb van a
hit, utána a hit általi cselekedet, ezt pedig Isten megáldja.
Tehát arra buzdít a közmondás bölcsen, hogy
kezdjünk el cselekedni, ha szükségbe kerülünk, hittel
(persze Isten akaratának megegyező célokért) és Isten
áldása jönni fog, ahogy ígérte.
„Nekem volt ilyen tapasztalatom sokszor, kilátástalan
volt a helyzet, de mégis cselekedtem, kértem Istent
áldja meg és vezesse az utamat, és bizony olyan módon
kerültem ki belőle, amit el sem tudtam volna képzelni.
„Dicsőség Istennek!” Jelenti ki ezt megtapasztalva sok
hívő lélek. Persze sok, főleg protestáns gondolkodó,
teológus felszínesen nézve, elhirtelenkedve helytelennek
tartja főleg a „Segíts magadon az Isten is megsegít”
bölcselmet. Persze, ha úgy értelmezzük, hogy az Isten
segítsége esetleg azon múlna, hogy mi is folyamatosan
segítgetünk magunkon, hogy valami feltétele volna,
minket megsegítése a mi besegítésünkre szorulna,
vagy csak akkor segítene, ha mi előbb segítünk magunkon,
így értve ez a szólás-mondás az ingyen kegyelem
bibliai igazságát tagadná.
Ám a magunkon segítés csak annyit jelent, hogy
késszé tesszük magunkat az isteni ajándék, adott
esetben a megsegítés befogadására, hogy ténylegesen
számolunk vele és elfogadjuk, hogy ő úgy segít, ahogy
ő akar és nem a mi elvárt sablonjaink, kényelmünk
szerint cselekszik. Főleg nem szaladgálunk fejetlenül
ide-oda úgymond magunkon segítve, illetve gyakorlati
ateista módjára még elméletben is alig számolunk Isten
akár deus ex machinai (közvetlen isteni beavatkozás)
közreműködésével. Akkor segítünk magunkon tehát,
ha veszteg maradunk, a taoista nem cselekvés egyúttal
nem nem-cselekvés aranyközéputas köztes közegében,
aktívan, de veszteg várjuk az Urat, de nem a sült
galambot a szánkba, a kapott életfeladatunkat, akár a
hétköznapokéit pedig aktívan, nem törődve rászorultsággal,
mi több szorultsággal jelen lévén cselekedjük,
egyszerűen szólva, tesszük a dolgunkat.
Batári Gábor
ELETIGENLOK.HU | RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN
57