Életigenlők magazin 2021. tél

PSZICHO | ÉLETIGENLŐK
felpörgött világban amúgy sem egyszerű út. Jó módszer
lehet valamilyen monoton, hosszabb távú testmozgás:
kocogás, biciklizés, úszás, túrázás. Egy hosszú séta alatt
az ember szó szerint végére tud járni a gondolatainak, az
úszás lemossa a gondokat… A természet eleve nagyon jó
hely azoknak, akik a lélek békéjét keresik. A természetben
rend van, és nincs felesleges zaj. Ezért aki természetes,
az tud csendes, békés és figyelmes lenni!
Trendi a „békebeliség”, a vanília-fahéj illatú nyugalom
érzületének kommunikálása kereskedelmi
szlogenekben, feliratokban.
Amíg ez kereskedelmi szlogen marad, addig nem sok értelme
van. Önbecsapás. A „békebeli” idők is tele voltak
háborúkkal, egyéni és közösségi tragédiákkal – „a mosónők
korán haltak”. A nosztalgikus múlt felé fordulás
a megszépítő emlékezet terméke. A múlt felmagasztalása
Magyarországon amúgy is szokás, ahelyett, hogy a
jövőnkért tennénk azzal, hogy felelősséget vállalunk a
jelenünkért: igenis most is van egy sor dolog, amiért hálát
lehet érezni, ami szép, ami maga a csoda. A jelent kell
megszépíteni, nem a múltba révedni! Most is lehet olyan
dolgokat kitalálni, olyan dolgokkal örömet szerezni egymásnak,
ami évek múlva is nosztalgikus, örömteli emlékeket
ébresztenek. A múltból pedig azokat az elemeket
érdemes továbbvinni, amik értékesek: és ilyen sok van.
Én igenis szeretem a vanília és a fahéj illatot…
Mit tehetünk azért, hogy a felgyorsult 21. századi
világunkban az oly sokszor emlegetett, talán
igazán vágyott békebeliség ránk találjon?
Fontos, hogy legyenek az életünkben biztos pontok,
hagyományok, amelyek olyanok, mint a hajónak a horgony.
Igenis legyenek rendszeres találkozások szeretteinkkel
– nem csak Karácsonykor – legyenek meghitt
pillanataink, legyenek kapaszkodóink. A régi világban a
népszokások egész évben „gondoskodtak” ezekről a stabil
viszonyítási pontokról, vagyis lehetett tudni, mikor
minek van itt az ideje. Ez, hogy minek mikor van itt az
ideje, a rend alapja: a dolgoknak nem csak a térben, hanem
az időben is meg kell találni a helyét. Káoszt okoz,
ha a dolgokat nem a maguk idejében csináljuk: ha alvás
helyett dolgozunk vagy netezgetünk, reggelizés helyett
rohanunk, a munkahelyen meg aludnánk… a home office
ezt a kavarodást tovább fokozta. Még térben is öszszemosódtak
a funkciók, a nappali például átváltozott
dolgozószobává. Ez egyfajta rendetlenség, ami ellene
hat a belső békének: legalább egy másik szobasarok,
fotel legyen kijelölve az otthoni munkára, mint ahol kikapcsolódni
vagy vacsorázni szoktunk, az ágyban pedig
végképp nincs helye a laptopnak. Az említett békebeliséghez
tehát hozzásegítenek a hagyományok, a rendrakás
az időben (feladataink között), a kapaszkodók nagyon
fontosak, különösen egy ilyen felbolydult világban.
Neked milyen az év végi ünnepvárás, tudsz-e a
békés pihenésnek teret adni, a nyugalomnak átadni
magadat, Alexandra?
Nem csak év végén, hanem minden nap igyekszem teret
adni a békés pihenésnek. Hiszen fürödni is nap mint
nap érdemes, nem csak az év egy meghatározott részében…
míg a fürdés a testi higiénia része, a békés pihenés
a szellemi „higiéniáé”. Megtisztulás mind a kettő,
rendszeresnek kell lennie. Így elalvás előtt átgondolom,
milyen volt a napom, mik voltak benne a legjobb
részek, mire gondolhatok hálával. A feladatokat, amik
rám várnak, leírom: így nem a fejemben foglalják a helyet,
nem vesznek el, reggel megvárnak a papírra írva.
Számomra a természet is fontos harmónia-forrás. Év
végén, a „csúnya” időjárásban is elmegyek egy-egy 20-
30 kilométeres túrára – garantált gondűző!
A ráhangolódás, a béke forrása lehet valamilyen
„bütykölős” alkotótevékenység is. Szerencsém van,
mert kreatív vagyok (szerintem mindannyian azok
vagyunk, csak különböző dolgokban!). Az igazi az, ha
másokkal együtt alkothatok valamit.
Az ünnepi hangolódásban pedig sokat segítenek a
már említett hagyományok: a karácsonyi koncertek
(remélem, lesznek ilyenek, de ha nem, akkor felvételről
hallgatok ilyet), a forralt bor illata, a templom, az
ajándékok becsomagolásával való bíbelődés, a fenyőillat,
a mézeskalács-sütés, a gyertyaláng fénye, a díszek.
Hangok, fények, illatok. A koccintás Édesanyámmal, a
séta vele a környéken, a beszélgetés, a régi Karácsonyok
felidézése, a régi fényképek nézegetése. Ezek többet
érnek, mint bármiféle drága ajándék!
Vajda Márta
Fotók: Halász Alexandra
ELETIGENLOK.HU | RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN
41