Életigenlők magazin 2021. tél

MEDICINA-HOLISZTIKA | ÉLETIGENLŐK
latból átvett) értelmezést, miszerint a trauma olyan
kizárólag negatív tartalmú történés, amelynek során
sérültünk. Életünk során billiónyi esemény történik
velünk, amelyek beíródnak a sejtjeinkbe, pláne akkor,
ha mindent folytonosan csak „betolunk” a tudatalatti
állományokba. Itt jelezni szeretném, hogy ez egy igen
komplex biokémiai folyamat, tehát azért nem ennyire
egyszerűen zajlik, mint ahogyan most, itt megfogalmazhattam.
És pontosan ez a komplexitás adja a
lehetőséget, hogy a traumatérképünk elkészíttetése a
legtöbbet segíthesse az életünkben.
Mi a traumaközpont, és hol van a „kapuja”? Ha
oda belépünk, mi várható, hogy történik?
Nincsen jól körülírható traumaközpont, de ha nagyon
szeretnénk rá valamilyen megnyugtató választ, nos
akkor a sejtállományunkban alvó tudatalatti késztetéseink
azok. A kapuja pedig bármilyen kiváltó tényező
lehet, egy éles hang, egy bármilyen fényhatás, egy egyszerű
gondolat és bárhogy folytathatjuk a sort. Ez igazából
ingerként fut végig rajtunk és válaszreakciót vált
ki, ami egyén és szociális környezet függő, ám bizonyos
alkalmakkor független a tanult viselkedés kultúrától.
Igaz az, hogy a trauma az agy evolúció során
kialakult védekező rendszere?
Ha a trauma szót negatív eseményként értelmezzük,
és evolúciós kontextusba helyezzük, akkor az évmilliók
során összegyűlt, ilyen eseményekre adott életet
támogató, illetve nem támogató rendkívül összetett
megoldás halmazt jelenti, azaz ún sikeres vagy kevésbé
sikeres immunválaszokat. Ezért igen, ebben az értelmezésben
valóban védekező rendszert jelent.
Mit ért a traumatérkép tudatos jelenléten?
Annyit, hogy konkrétan tudjuk értelmezni mind szubjektíven
és objektíven is, ami körülöttünk zajlik és velünk történik
a pillanatban, de legkésőbb egyetlen nap eltéréssel, ÉS
pontosan értjük saját reakcióinkat is egy adott helyzetben.
Az egészségmegőrzés egyik „záloga”, hogy tudatosan
éljünk. A tudatos jelenlét esetleges hiánya
és a trauma között mi a kapcsolat?
Nos ez sosem a tudatos életen múlik. Sokkal inkább
azon, hogy mennyi helyes információt vagyunk hajlandóak
elsajátítani és azzal sikeresen kezelni bármilyen
eseményt, azaz ez nem tudatos, hanem a tanuláshoz
köthető, gyakorlati problémamegoldó állomány, amit
mintegy öntudatlanul, álmunkból felkeltve is képesek
vagyunk használni. A konkrét válasz tehát a kérdésre:
hogy amennyiben ezzel nem rendelkezünk, azonnal
komoly problémákkal találhatjuk magunkat szemközt.
A traumatérkép kifejezésben egymásra épülőséget
vagy mátrix-jelleget vélek felfedezni. A
trauma természete olyan, hogy talán nem lehet
megelőzni… Lehet?
Nos, hát búra alatt ugye nem élhetünk, ám ha egy-egy
rosszabb időszakban komolyan odafigyelünk a belső
hangra és ismerjük magát a mintát, azaz tudatosan vagy
öntudatlanul is „túlélő” üzemmódba helyezzük magunkat,
az életünket veszélyeztető esemény bekövetkezte
akár meg is akadályozható, ha az nem sikerülne, akkor a
ránk mért csapás ereje mérsékelhető legalább 75%-kal.
Neked volt-e érintettséged, amiért bölcsészként
a témával foglalkozni kezdtél?
Igen, a tanulmányaim közül a szerelmem mindig is a
biológia volt és az orvoslás, segítségnyújtás minden
irányzata érdekelt. Végül számos más érdeklődési területemre
támaszkodva a kelet-kutatás, tibetológia
mellett döntöttem, így lett ez, az egyetemi végzettségem.
Ezáltal pedig egy igen gyakorlati megközelítési
módszerhez jutottam a világlátásom tágítására. Maga
a traumatérkép, mint metódus a világ és benne önmagunk
értelmezésére a lehető legjobban ötvözi mindazt,
ami valaha is érdekelt, vagy érdekelni fog, illetve a számomra
legrelevánsabb és legúttörőbb módja a másoknak
való önismereti jellegű segítségnyújtásra.
A most közelgő év végi „fényjátékokkal, hangzavarral”
teli, de mégis elcsendesülésre ösztökélő
időszakra milyen tanácsaid vannak, amivel
megelőzzük az esetleges újabb traumákat?
Egyszerűen csak legyünk elégedettek önmagunkkal és
egymással, akkor is, ha túl sok elvárást érzünk az ünnepek
közeledtével. Az öröm a cél, és nem a teljesítmény.
Paradox módon, ha örömmel teljesítek, minden
könnyebben megy. A nyugodt légkör önmagában képes
rá, hogy ne generáljunk nagyobb bajt, de legalábbis
csitítja a kábító mennyiségű negatív ingerfelvételt. És
persze tudjunk különbséget tenni a fontos és nem fontos
tennivalók, érzelmek és gondolatok között. Ezt ma
elengedésnek is nevezik, ünnepek tájékán pedig megbocsátásnak,
kedves instant ajándékként önmagunk és
szeretteink számára.
Mi az életigenlésed?
Az életigenlésem pedig maga az élet, és az emberek. A
milliónyi jó és rossz és szép és kevésbé szép, mindaz, ami
akkor történik velünk, amikor viszontszeretjük az életet.
Vajda Márta
Fotó: pixabay.com
ELETIGENLOK.HU | RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN
33