Életigenlők magazin 2021. tél

HANGOLÓ | ÉLETIGENLŐK
„Táncolni kell Uram, a zene majdcsak
megjön valahonnan…”
(Nikosz Kazantzakisz: Zorba, a görög)
Kedves Olvasó!
Bízom benne várakozással teli jókedvében találják
az ünnepre hangoló sorok.
A napokban, készülve ezeknek a kedvet ébresztő
gondolatoknak a megírására meghallgattam néhány
podcastot, elolvastam pár írást az ünnepi várakozásról,
az emberek mostani lelkületéről. Ezek
között volt egy Hernádi Judittal készült beszélgetés
a „Szavakon túl” c. műsorban. Ebben a riportban
a színésznő elmondta egyik kulisszatitkát, hogy a
színpadra lépés előtt kabalából mindig azt mondja,
hogy „nincs kedvem” és aztán kilépve a
közönség elé, természetesen sikeresen
eljátssza a szerepét. Ez nyilván nem
kis meglepetést okozott a hallgatónak,
ezért a műsorvezető nagyon
helyesen visszakérdezett,
„hogy érted azt, hogy nincs kedved”?
A színésznő válasza: „nézd,
akinek kedve van, az amatőr… én
profi vagyok!”
Igaz, csupán lelkesedésből nem
lehet sikereket véghezvinni. Az elkötelezettség,
elhivatottság mellé profizmus,
tudás és tudatosság, hatékony együttműködések
és hiteles kommunikáció kellenek.
Ezt tesszük immár 5 éve a rákellenes munkában.
Bevetünk minden olyan erőforrást, amivel a daganat-megelőzés
vagy éppen gyógyulás terén megtehető
lépésekkel megismertetjük az embereket
nap mint nap. Ezt a munkát nem lehet csupáncsak
szakmaisággal végezni, kell hozzá alázat és a „soha
nem adjuk fel!” szemlélet. Akkor sem adjuk fel, ha
napi küzdelmet kell folytatni a fennmaradásért, az
anyagi, tárgyi erőforrások megteremtéséért. De
úgy kell mindezt tenni, hogy az érintettek, a rászorulók
ebből a megküzdésből semmit ne érezzenek.
Csak annak örüljenek, hogy térítésmentesen megkapják
azokat a szolgáltatásokat, amiket megszoktak
tőlünk. Úgy táncolunk, mintha mindig zene
is szólna, mintha mindig minden a legnagyobb
rendben volna… És ezzel a szemlélettel minden
rendben is van, volt, lesz. Ez az a profizmus, amiről
Hernádi Judit színművész is beszélt.
Olvastam, hogy az áhítat az Isten utáni vágyakozás
szinonimája. Benne van a feltétlen odaadás,
a hit, a feltétlen tisztelet, alázat és a szeretet rajongásig
fokozott állapota. Így van, ezek a legfontosabb
erények és nélkülük az elmúlt 5 évet, de
főként a 2020. és 2021. évet csak apátiával, fölösleges
panaszkodással, pánikkal terhelve lehetett
volna elviselni, hisz napi szinten értek a középpontunkból
kimozdító események, amik igencsak
megpróbálnak...
„Engedjétek hozzám a gyerekeket!” mondja
Jézus. Ez mindenképpen arra ösztönöz
bennünket, sokunkat, hogy őrizzük
meg a kíváncsiságunkat, játékosságunkat,
fegyelmezetten, de mégis
egyfajta játszi könnyedséggel éljük
meg a nehezebb időszakokat
is. A belső erő, a hit mindig mindenben
megtámogat.
Advent van. A csendesség és
a belső számvetés ideje következik
2021. év végén 2022. év elején.
Ilyenkor nagyon fontos a fény, az illatok,
a játékosság és a felfokozott vágyakozás,
a béke időszaka. Hogyan éljük meg jól az év vége
legszebb időszakát kedvünkre; mit tervezzünk előre,
mit hagyjunk ‚csak úgy magától’ megtörténni,
hogyan engedjük szívünk, lelkünk valódi vágyát
kiteljesedni?
Honnan kezdődik a saját igazi lényegünk, az isteni
énünk, a gyermeki kíváncsiságunk, el nem
feledett játékosságunk, a csendesebben, de mégis
látványosan megélt belső békénk? Ezekről az értékekről
szól a 13. Életigenlők magazin. Ajánlom
minden oldalát szeretettel!
Minden kedves olvasónak, partnernek boldog
karácsonyt, életigenlő, elégedettséggel és békével
megáldott újévet kívánok!
Vajda Márta főszerkesztő
A rák ellen… Alapítvány igazgatója
ELETIGENLOK.HU | RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN
3