Életigenlők magazin 2021. tél

ÉLETIGENLŐK | CÍMLAPSZTORI
Tanulni és
tanítani
szeretnék!
Életműinterjú
Prof. Dr. Hoffmann Istvánnéval,
a hazai marketingoktatás
nagyasszonyával
„Nem akarok varrónő lenni, én tanulni és tanítani szeretnék!”
– mondta eltökélt tudatossággal már kislánykorában
Dr. Hoffmann Magda a hazai marketingoktatás
megteremtésének meghatározó alakja, az MTA doktora,
a közgazdaságtudományok doktora, a budapesti Corvinus
Egyetem Marketing Tanszékének professzor emerita
címmel kitüntetett, nyugalmazott egyetemi tanára, akinek
munkáját több kitüntetéssel ismerték el. A Magyar
Marketing Szövetség egyik alapítója, „Életműdíjas”,
„Örökös tagja” kimagasló szakmai és emberi tulajdonságai
alapján ma is sokunk számára iránymutató.
Manapság, amikor száguld körülöttünk az élet,
minden azonnal kézbe vehető, megtudható,
akkor mik lehetnek az ember életének
jókor megfogalmazott céljai, mitől válunk igazán a
saját életünk „kovácsaivá”? Mi a siker fokmérője, ha
a szakmaiságot, vagy ha a személyes életet méretjük
meg? – ezekről beszélgettem a 2021. augusztus 30-án
93. életévét családi körben, egészségben megünneplő
professzor asszonnyal, akivel korábbi közös munkáink
okán a hangvétel közvetlen, baráti és tegeződő stílusú.
Magdika, ha visszagondolsz a gyermekéveidre,
mikor döntötted el, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”?
Egészen konkrétan megfogalmaztál egy
sikeres életpályát... Gyerekként honnan jött ez a
tűpontos célkitűzés?
Valóban egészen kicsi lány koromtól kezdve tudtam, nem
olyan feladatokat akarok, amik részfeladatoknak tekinthetők.
Az igazság az, hogy nagyon élveztem a tanulást,
ennek következtében nagyon sokra becsültem a tanítást.
Úgy ítéltem meg, hogy ez az a hivatás, ami jó nekem, ezt
tudnám jól csinálni, elkötelezném magam és éppen e miatt
már diákkoromban sokat foglalkoztam más diákokkal
is, kisebbekkel. Egyike voltam azoknak, akik különböző
szociális intézményekbe elmentünk, találkoztunk azokkal
a gyerekekkel, akik szociális intézményekben élnek,
megállapodtunk azokkal a tanítókkal, akik ilyen körülmények
között élő gyerekekkel foglalkoztak, hogy segítjük a
tanulásban az ott élő gyerekeket. Nagyon hamar kiderült,
hogy volt bennem közösség iránti elkötelezettségi vágy.
Nagyon hamar rájöttek, hogy én elég makacs vagyok, egészen
kislány koromtól tudtam már, hogy mit akarok, és
amit akartam azt elértem.
Felnőttként is ilyen tudatos voltál?
Igen, felnőttként is tudatosan, makacson éltem az életemet,
határozott elképzelésem volt azokról az értékekről,
amelyek a számomra fontosak és ezekhez az értékekhez
mindig ragaszkodtam. Számomra a legnagyobb érték a
tudás, már kisiskolás koromban az volt az elképzelésem,
hogy én nagyon sokat akarok megtanulni annak érdekében,
hogy hasznos legyek, és ennek megfelelően tudjak
a társadalomban olyan pozíciót betölteni, amire törekszem.
Vezető lettem, mert a vezetőnek több lehetősége
van, hogy a saját elképzeléseit erősítse, céljait elérje, ami
részemről a „mindenkinek a jobb legyen” elve volt, ami
nagyon szociális gondolkodásnak tűnik, de én tényleg
így gondolkodtam, soha nem magamnak akartam előnyt
szerezni, hanem mindig a többségnek.
Milyen gyerekkorod volt? Mire emlékszel, ami
meghatározta az élethez való hozzáállásodat,
személyiségedet?
Nagyon jó gyerekkorunk volt. A felnőttekhez való viszonyom
tulajdonképpen olyan volt, mint minden gyereknek.
Abban az időben a felnőtteknek nagy tekintélyük
10 RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN | ELETIGENLOK.HU