Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...
24.12.2012 • Views
Share Embed Flag

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, szám- talan üzenet vár ránk ...

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
prohaszka.gyor.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

START NOW

<strong>Ha</strong> <strong>nyitott</strong> <strong>szemmel</strong> <strong>járunk</strong> <strong>az</strong> <strong>utcán</strong>, <strong>szám</strong><strong>talan</strong><br />

<strong>üzenet</strong> <strong>vár</strong> <strong>ránk</strong>. Hány szent szobra<br />

áll a munkahelyünk és <strong>az</strong> otthonunk között?<br />

Mind minket néz, mind <strong>ránk</strong> szeretne figyelni,<br />

mind felajánlkozik segítségül. Hány angyal<br />

néz le <strong>ránk</strong>, míg h<strong>az</strong>aérünk? Mind hív, s<br />

biztat, hogy szárnyaljunk! Repítenének Jézushoz,<br />

mert õk már nem tudnak mást tenni. Egyszer<br />

a szemébe néztek a csöndben. Aztán még<br />

egyszer és még egyszer. Sokszor és hosszan.<br />

Létrejött a szemkontaktus, a találkozás, s Vele<br />

indultak <strong>az</strong> úton. Most ideértek hozzánk. Minket<br />

néznek. <strong>Ha</strong> hagyjuk, még egybeszeretnek<br />

minket, ezt a részekre tört világot. Feltámadt, s<br />

mi is feltámadhatunk!<br />

Jakab Gábor

2<br />

Az egész úgy kezdõdött, hogy Dubi<br />

Árpád tanár úr szólt, hogy Bécsben<br />

Frida Khalo kiállítás van. Az ezt követõ<br />

filmklubban Jakab Gábor tanár úr levetítette a mûvésznõ életérõl<br />

szóló Frida címû filmet. Ekkor eldõlt, hogy december 5-én<br />

Bécsbe megyünk. Azt nem gondoltuk, hogy ilyen hideg lesz.<br />

Több mint két órát <strong>vár</strong>akozott kb. 30 fõs csapatunk kint <strong>az</strong> <strong>utcán</strong><br />

a fagyban, hogy bejuthassunk a kiállításra. De megérte.<br />

Utána belekóstoltunk <strong>az</strong> adventi Bécs hangulatába, megnéztük<br />

a kivilágított <strong>vár</strong>ost.<br />

LOGO verseny<br />

A Neumann János Számítógép-tudományi<br />

Társaság és <strong>az</strong> Informatika<br />

Tanárok Egyesülete, <strong>az</strong> Oktatási Minisztérium<br />

támogatásával 1998 óta<br />

minden évben LOGO programozási<br />

versenyt hirdet.<br />

A verseny fõvédnöke Dr. Zsakó<br />

László <strong>az</strong> Eötvös Loránd Tudományegyetem IK Média-<br />

és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezetõ egyetemi<br />

docense. A verseny három fordulóból áll. A résztvevõknek egyre nehezebb<br />

feladatokkal kell megbirkózniuk Imagine LOGO programnyelven.<br />

Az országos döntõ helyszíne <strong>az</strong> ELTE Informatika Tanszéke.<br />

Iskolánk évek óta eredményesen szerepel ezen a megmérettetésen.<br />

Idén Horváth Botond István 5. a osztályos tanuló elsõ helyezett lett<br />

a második fordulóban, így <strong>az</strong> országos döntõbe jutott. Két 6. a osztályos<br />

diák - Gunther Ágota Anikó és Szalay Kristóf – ugyancsak<br />

szép eredményt ért el a megyei fordulóban.<br />

A tanórákon csak kevés idõt tudunk fordítani a LOGO-ra. Ezért a felkészülést<br />

sok külön gyakorlással, feladatmegoldással egészítettük ki. Gratulálunk<br />

a versenyzõknek lelkes munkájukhoz és szép teljesítményükhöz!<br />

Technikaverseny<br />

A megyei Technikaverseny döntõjét<br />

iskolánk rendezte március 9-én. A legeredményesebb<br />

csapat a Prohászka iskola<br />

8. H osztályából: Horváth Csenger,<br />

Szemethy Péter, Keszi Péter. Õk részt<br />

vesznek <strong>az</strong> országos döntõn, remélve,<br />

öregbítik <strong>az</strong> iskola hírnevét. Kedves<br />

Olvasóink! Önök is segíthetnek, szívesen<br />

<strong>vár</strong>unk minden támogatást.<br />

Természettudományos Munkaközösség nevében:<br />

Vas Lászlóné technika tanár<br />

Bécs és Frida Khalo<br />

hírek • hírek •<br />

2011. március 4-én Hutás Rita tanárnõ vezetésével<br />

a Petz Aladár Kórház gyermekosztályára látogattunk,<br />

hogy farsangi vidámságot, derût vigyünk a<br />

fáradt, beteg kisgyermekek és szülõk életébe.<br />

Farsangot vittünk a kórházba<br />

Már második alkalommal jártunk náluk, hisz decemberben<br />

Nyári Ákos 9. H osztályos tanuló Szent Mikós alakjában és valamennyi<br />

szavaló szakkörös diák<br />

már meglepte a kicsiket egy kis<br />

mûsor, színda- rab bemutatásával.<br />

Akkor is, most is <strong>szám</strong>os<br />

szülõ segített abban, hogy ne<br />

üres kézzel menjünk a gyerekekkel.<br />

A múlt alkalommal soksok<br />

édességet küldtek, most fánkot sütöttek. Ezúton szeretnénk<br />

megköszönni önzetlen odaadásukat és szeretetszolgálatukat. A<br />

mellékelt kép talán visszaad valamit abból a jókedvbõl, amit<br />

oda tudunk varázsolni! Meg kell jegyeznem, hogy mi magunk<br />

is töltõdtünk. Jó volt látni, ahogy <strong>az</strong> általunk készített álarcoknak<br />

örülnek és ügyesen kapcsolódunk a játékba. Járay Ninetta<br />

bohócnak öltözött, Nyári Ákos volt a bál hercege, Sári Karolína<br />

a tündér, Varga Vivi nyuszit alakított, Reider Dóra ig<strong>az</strong>i<br />

pettyes katica öltözetbe bújt, Ács Veronika cowboynak, én<br />

Sztojka Mária cicának öltöztem.<br />

A Lurkó Alapítvány vezetõje – Betti néni – gondozza, ápolja<br />

<strong>az</strong>t <strong>az</strong> ügyet, hogy a gyerekek a kórházban családiasan,<br />

kedvesebb környezetben tölthessék kényszerszünetüket. Tõle<br />

is sokat tanultunk. Legközelebb húsvét elõtt <strong>járunk</strong> majd náluk,<br />

a tanárnõvel már készülünk <strong>az</strong> újabb találkozásra.<br />

Sztojka Mária 11. N<br />

Ajándék<br />

<strong>szám</strong>ítógépek<br />

a Universität Wien<br />

egyetemrõl<br />

A Universität Wien hatalmas komplexumaival, 80.000 hallgatójával<br />

Bécs és talán Európa egyik legnagyobb egyeteme. Az intézmény informatikai<br />

osztályán dolgozó Andreas Németh választása idén iskolánkra<br />

esett a használt gépek elajándékozását illetõen. 61 darab közel hasonló<br />

kaliberû, <strong>az</strong> iskolánkban tanulási célra használt PC-knél átlagosan<br />

jobb teljesítményû <strong>szám</strong>ítógépeket kaptunk.<br />

Köszönjük a nagylelkû adományt!<br />

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József ig<strong>az</strong>gató.<br />

Szerkesztõség: 9022 Gyõr, Újkapu utca 2-4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Honlap: www.prohaszka.gyor.hu,<br />

e-mail: jakab.gabor@prohaszka.gyor.hu. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Dubi Árpád, Soósné<br />

Koppi Ágnes, Horváth Márta, Botosné Mészáros Krisztina. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Ács Veronika, Belágyi <strong>Ha</strong>nna, Hegedüs <strong>Ha</strong>jnalka,<br />

Jordán Dániel, Kaszás-Tóth Cecília, Kustos Nikolett, Megyesi Lilla, Nagy Enikõ, Németh <strong>Ha</strong>nna, Pittner Petra, Rideg Béla,<br />

Sztaracsek Boglárka. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr<br />

Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.<br />

A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

hírek • hírek • hírek<br />

Talán kevesen tudják, hogy<br />

iskolánk névadója, Prohászka<br />

Ottokár püspök keresztény világlátásában<br />

egyedülálló módon<br />

asszimilálta korának természettudományos<br />

eredményeit.<br />

A természettudományos<br />

munkaközösség <strong>az</strong> elmúlt évben<br />

felismerte a nagy gondolkodó<br />

örökségébõl adódó<br />

kötelezettségét. Szeretnénk,<br />

ha a természettudományos<br />

ismeretek nem elszigetelt,<br />

merõben praktikus zárványait<br />

alkotnák diákjaink mûveltsé-<br />

Várni valakit, akit szeretünk, mindig nagy<br />

öröm. A találkozásra készülés már magában is<br />

ünnep. “<strong>Ha</strong> délután négykor érkezel majd, én<br />

már háromkor elkezdek örülni. Minél elõrébb halad<br />

<strong>az</strong> idõ, annál boldogabb leszek. Négykor már<br />

tele leszek izgalommal és aggódalommal, fölfedezem<br />

milyen drága kincs a boldogság.” Ezt a<br />

<strong>vár</strong>akozást fejezi ki <strong>az</strong> adventi koszorú, melynek<br />

hétrõl hétre növekvõ fénye Jézus eljövetelére hívja<br />

fel figyelmünket. Ezt a jelképet <strong>az</strong> 1. a osztály<br />

diákjai egy délutáni játszóházban szüleik segítségével<br />

készítették el és boldogan vitték h<strong>az</strong>a.<br />

A téli szünet elõtt pár nappal nagy lázban<br />

égett <strong>az</strong> egész osztály. Betlehemezésre készültünk.<br />

Szüleinknek és <strong>az</strong><br />

idõsek otthona<br />

lakóinak<br />

is el akartuk<br />

vinni a karácsony<strong>üzenet</strong>ét.<br />

Kis mûsorunk<br />

<strong>az</strong> idõs<br />

emberek szemébe<br />

a meghatottság és a boldogság örömkönnyeit<br />

varázsolta.<br />

Egy februári délelõtt <strong>az</strong> 1. a osztály diákjai<br />

kilátogattak a megújult jégpályára és korcsolyát<br />

húztak.<br />

Szakszné Gelesz Erzsébet<br />

Kitüntettett tanáraink<br />

A közelmúltban több tanárunk kapott elismerést. Leitnerné Ó<strong>vár</strong>i Csilla és Zilahi-<br />

Szabó Imréné tanítványainak a Zrínyi Ilona/Gordiusz matekversenyre való sikeres felkészítésért<br />

kapott jutalmat. Horváth Márta tanárnõ a katolikus közoktatásban végzett<br />

kiemelkedõ munkájáért a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát vehette át. Gratulálunk!<br />

Dr. Horváth András<br />

a Prohászka iskola aulájában<br />

gének, hanem szervesen beépülnének<br />

keresztény szemléletükbe.<br />

Úgy adta a Gondviselõ,<br />

hogy éppen a mi általános<br />

iskolánkra bízta fiainak iskolai<br />

nevelését a fizikus, tanszékvezetõ,<br />

egyetemi docens.<br />

Õ nem csak elismert természettudós,<br />

hanem <strong>vár</strong>osunk<br />

nagy mûveltségû, keresztény<br />

tanára is. Ezért gondoltuk<br />

<strong>az</strong>t, hogy mindannyiunk épü-<br />

“A természet Istennek<br />

remekmûve, melyben szeretetét,<br />

teremtõ erejét, poézisét,<br />

mûvészetét kifejezte.<br />

lésére szolgál, ha megtisztel<br />

bennünket elõadásával. November<br />

20-án a gimnázium<br />

11. és 12. osztályos tanulóinak<br />

és <strong>az</strong> érdeklõdõ kollégáknak<br />

izgalmas szellemi élményben<br />

volt részük.<br />

A Tanár Úr iskolánk aulájában,<br />

“A világ keletkezése<br />

a kereszténység és a tudomány<br />

szemszögébõl” cím-<br />

(Prohászka Ottokár)<br />

mel tartott rendkívül színvonalas,<br />

tanúságtévõ elõadást.<br />

Az elhangzott elõadás<br />

anyaga letölthetõ iskolánk<br />

honlapján a „Reál” oldalon.<br />

Makó Zsolt<br />

1. a osztályban történt Audi Hungária<br />

Iskola Focikupa<br />

Március<br />

26-án került megrendezésre <strong>az</strong> elsõ<br />

alkalommal kiírt Audi Hungária Iskola Focikupa,<br />

amelynek a Gyõr Aréna adott<br />

otthont. A versenyen a meghívott iskolák<br />

I. korcsoportos csapatai körmérkõzéses<br />

rendszerben mutathatták meg tudásukat<br />

a szép <strong>szám</strong>mal megjelent szülõknek,<br />

családtagoknak, barátoknak, és persze<br />

nem utolsó sorban egymásnak.<br />

A rendezõ iskola mellett meghívottként<br />

vehetett részt a tornán iskolánk<br />

csapata, továbbá <strong>az</strong> Apor, a Petõfi,<br />

a Péterfy és a Tulipános iskola<br />

(két csapattal) is.<br />

A mérkõzések lebonyolítása párhuzamosan<br />

két pályán történt, a nézõk<br />

nem kis bíztatása mellett. A sorsolás<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

3<br />

folytán arra is volt példa – mindegyik<br />

csapat esetében – hogy egymás<br />

után két mérkõzést kellet játszani,<br />

így a befejezést követõen a<br />

jólesõ fáradtság lett úrrá minden játékoson.<br />

A mérkõzéseken hatalmas<br />

küzdelem folyt, <strong>az</strong>onban nagyon<br />

örömteli volt látni, hogy a sportszerûség<br />

minden résztvevõ <strong>szám</strong>ára<br />

legalább olyan fontos volt, mint a<br />

gyõzelem megszerzése.<br />

Csapatunk három gyõzelemmel,<br />

egy döntetlennel, két vereséggel<br />

zárt, és ezzel sikerült a végére<br />

a bronzérmet jelentõ 3. helyet<br />

kiharcolni.<br />

Ezúton szeretnék gratulálni<br />

minden játékosomnak, a szülõknek<br />

pedig megköszönni, hogy<br />

részvételükkel, bíztatásukkal hozzásegítették<br />

csapatunkat ehhez a<br />

szép eredményhez.<br />

Marek Péter

4<br />

Németh József ig<strong>az</strong>gató úr<br />

köszöntõ beszéde<br />

Kedves Anikó és Dalma Asszony, Erzsébet Mûvésznõ,<br />

Tisztelt Alpolgármester Úr, Munkatársaim, Diákjaink,<br />

Kedves Vendégeink!<br />

Egy kitüntetett idõszakban – advent napjaiban – üdvözölhetem Önöket<br />

iskolánkban. Advent idején, hiszen e képek jövetelét régóta <strong>vár</strong>tuk. Nem<br />

volt egyszerû <strong>az</strong> ideérkezésük. S ha illetlen módon nem állnék kissé háttal<br />

Erzsébet mûvésznõnek – s ha szemünk találkozhatna – akkor e kiállítás létrejöttérõl<br />

elmondaná, amit most megkísérlek szavakba foglalni: hogy igen…,<br />

de <strong>vár</strong>junk még…, majd meglátjuk… Igen, <strong>vár</strong>tunk és látjuk… Mondjam <strong>az</strong>t,<br />

hogy a <strong>vár</strong>akozás és vágyakozás beteljesült? Igen, ezt mondom! S Önök is –<br />

kedves vendégeink – megláthatják a <strong>vár</strong>akozás beteljesülésének titkát, ha te-<br />

kintetük kápolnánk oltárképével találkozik.<br />

A <strong>vár</strong>akozásnak hallatlan ereje van.<br />

Csak <strong>az</strong> a kérdés, mit, pontosabban:<br />

Kit <strong>vár</strong>unk? Emlékszem gyerekkorom<br />

egyik legnagyobb csalódására. Akkoriban<br />

jött újra divatba a similabda: ez a<br />

hulladékpapírból összegyúrt öklömnyi<br />

golyó, színes papírral bevonva, átkötve<br />

madzaggal, rajta egy kis gumi, amit <strong>az</strong><br />

ember hüvelyk-ujjára tudott húzni, <strong>az</strong>tán<br />

így lehetett föl-le ugráltatni. Emlékszem<br />

egy karácsonyra: egy ilyen egyszerû<br />

similabdát kértem, mert ez volt<br />

szívem minden vágya…<br />

Drága szüleim nagy-nagy örömet<br />

akartak szerezni nekem. Lab-<br />

A <strong>vár</strong>akozásnak<br />

dát kér a fiam? Akkor <strong>az</strong> legyen<br />

ig<strong>az</strong>i! S kaptam egy<br />

ig<strong>az</strong>i bõrlabdát. Kétszáz similabda<br />

is kikerült volna <strong>az</strong> árából. S amikor megkaptam, félrevonultam egy<br />

sarokba és keservesen sírtam. Mert nekem <strong>az</strong> a kis papírlabda volt hónapok<br />

óta <strong>az</strong> álmom, és én már hetek óta játszottam vele gondolatban. Hiába kaptam<br />

sokkal szebbet, sokkal értékesebbet – sokáig nem is tudtam örülni annak.<br />

Így <strong>vár</strong>unk mi valamit…<br />

Hétfõn, mikor megérkeztek és helyükre kerültek a képek, valami elmondhatatlan<br />

békesség költözött a szívembe. Nem tudtam és most is csak dadogva kísérlem<br />

meg – néhány nap multán – elmondani. Valami olyasmi fogalm<strong>az</strong>ódott meg bennem,<br />

hogy itt minden a helyén van: édesapa, édesanya, élet, halál, karácsony, angyal,<br />

teázó asztal, pápa, Baja – s ezeket valami láthatatlan erõ egy irányba sodorja.<br />

Szóval van közepe e képeknek.<br />

Emlékszem – egyetemista éveim<br />

egyikén – karácsony elõtt h<strong>az</strong>amentem<br />

a szüleimhez. Édesapám a k<strong>az</strong>án<br />

táplálására fáért igyekezett a fészerbe.<br />

Majd hozok én be fát – mondtam.<br />

S kimenvén a fáskamra sarkában<br />

megláttam egy kosarat. Eszembe<br />

jutott, hogy régebben abban<br />

hordtuk fel a tüzelõt. Jól megraktam,<br />

de a k<strong>az</strong>ánhoz vezetõ lépcsõn a kosárnak<br />

kiszakadt a közepe.<br />

Számomra e tárlat <strong>az</strong>t <strong>az</strong> <strong>üzenet</strong>et<br />

hordozza: vigyázzunk, nehogy kiszakadjon<br />

életünk közepe. <strong>Ha</strong> e képekre<br />

nézünk, nemcsak gyönyörködünk,<br />

hanem lélekben is<br />

megerõsödünk.

hallatlan ereje van<br />

Tisztelt Mûvésznõ, Kedves Erzsébet!<br />

Kedves Egybegyûltek!<br />

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm<br />

Önöket, és köszönöm, hogy<br />

meghívtak ide maguk közé. Köszönöm,<br />

hogy – Antony de Mello jezsuita szerzetes<br />

kifejésével – <strong>az</strong> emberipar szorgos<br />

munkásai, <strong>az</strong> emberipar szolgái között<br />

lehetek a mai nap.<br />

Az emberipar szolgái között, akik mindig<br />

alkotnak, sohasem rombolnak, mindig<br />

hozzáadnak, sohasem elvesznek, mindig<br />

áldozatok, sohasem par<strong>az</strong>iták. Mindig a<br />

bennünk lakozó jót szólítják meg.<br />

Az embereket jobbá tenni, szolgálni<br />

sokféleképp lehet: jócselekedetekkel, lehet<br />

felemelõ szavakkal, és lehet mûvészettel,<br />

némán. Akárcsak Udvardi Erzsébet.<br />

A festészet ugyanis, tisztelt hölgyeim<br />

és uraim, a néma gesztusok mûvészete.<br />

Másképp fogalm<strong>az</strong>va: szenvedélyes vágy<br />

a közlésre <strong>az</strong> elszánt hallgatás eszközeivel.<br />

Valaki így fogalm<strong>az</strong>ta meg a festészet<br />

kvintesszenciáját.<br />

Lévai Anikó – gondolatok Udvardi Erzsébet<br />

kiállításának megnyitójára<br />

Amikor a mestert megkérdezte egy gyáros, hogy mi a foglalkozása, a következõt válaszolta:<br />

– Az emberiparban dolgozom.<br />

– Az meg, könyörgök, ugyan meg micsoda – kérdezte a gyáros megrökönyödve.<br />

– Gondolj magadra – felelte a Mester. A te erõfeszítéseid jobb eszközöket produkálnak, <strong>az</strong><br />

enyémek jobb embereket.<br />

Festeni annyit tesz, mint vállalni<br />

a néma szolgálatot. Ám ez a<br />

némaság a legkevésbé sem lemondás<br />

és fogyatékosság. Azért<br />

van rá szükség, mert éppen <strong>az</strong>okat<br />

a dolgokat kívánja kifejezni,<br />

amelyeket a nyelv önmagában<br />

soha sem mondhatna el: a kimondhatatlannal<br />

kíván adni.<br />

A nyelv tudniillik <strong>az</strong>t <strong>az</strong> erényét,<br />

hogy nagyon is világos és<br />

kijelentõ kommunikáció, csak súlyos megkötések árán<br />

érheti el: csupán <strong>az</strong> általános közlésekre kénytelen hagyatkozni. Hiszen gondoljunk<br />

csak bele: már egy szín meghatározott árnyalata is kimondhatatlan! A fény,<br />

a teremtõ energia, a transzcendens leírása pedig szinte kivitelezhetetlen feladat.<br />

A festészet, a szolgáló mûvészet tehát ott kezdõdik, ahol a nyelv végzõdik: saját<br />

alázatos némasága húzza össze, mint egy rugót, hogy <strong>az</strong>után a kimondhatatlan dolgok<br />

sugallatán keljen szárnyra és emelkedjen a magasba. Akárcsak egy angyal.<br />

Semmi helyénvalót nem érthetünk<br />

meg tehát egy festménybõl, nem részesülhetünk<br />

<strong>az</strong> adományban, ha nem<br />

<strong>az</strong>zal kezdjük, hogy lelkesen tiszteljük<br />

eredendõ némaságát. Ne <strong>vár</strong>juk tehát<br />

egy képtõl, hogy magától értetõdõen,<br />

a mi megértésére irányuló erõfeszítésünk<br />

nélkül kijelentse szándékait. Nekünk<br />

is közelednünk kell, másképp fogalm<strong>az</strong>va:<br />

el kell fogadnunk néma<br />

szolgálatát.<br />

A festészet gyönyörûsége, hogy<br />

örökös hieroglifa <strong>szám</strong>unkra: megállás<br />

nélkül értelmezzük a látottakat és <strong>az</strong><br />

<strong>az</strong>ok mögött megbúvó titkot. A festménybõl<br />

tehát folyamatosan áradnak,<br />

buzognak a jelek felénk: igen, a néma<br />

alkotás állandóan beszél hozzánk.<br />

Tisztelt Egybegyûltek!<br />

Huxley, a Szép új világ szerzõje ki<strong>szám</strong>ította,<br />

hogy a csend köre évenként<br />

tizenhárom és fél kilométerrel<br />

szûkül. Már nincs messze <strong>az</strong> <strong>az</strong> idõ,<br />

mondta, amikor a csend a Földrõl tökéletesen<br />

eltûnik, és boldog lesz, akinek<br />

néha sikerül a Himalájában, vagy<br />

<strong>az</strong> óceánon félórás megnyugvásban<br />

részesülni. Nos, nem tudjuk, hogy a<br />

jeles szerzõ mire is alapozta a <strong>szám</strong>ítását,<br />

és <strong>az</strong>t sem, hogy ezek alapján<br />

a csend köre vajon meddig is terjed,<br />

de <strong>az</strong> biztos, hogy itt megõriztek nekünk,<br />

valamennyi betérõ zarándok<br />

<strong>szám</strong>ára egy szigetnyi csendes, néma<br />

áhítatot.<br />

Csak <strong>az</strong> angyal beszél hozzánk ragyogó<br />

színeivel, tiszta fényeivel és mindenekelõtt<br />

nemes, lélekemelõ céljával.<br />

Köszönet érte!<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

5

6<br />

Olympics organizers in London, after the glitzy new<br />

clock erected in Trafalgar Square to count down the<br />

500 days to go until the opening ceremony stopped<br />

working after just a few . If you want to read more<br />

about it, click here: http://uk.reuters.com/article/<br />

2011/03/15/uk-olympics-britain-clockidUKTRE72E62R20110315<br />

4<br />

3<br />

Try to solve these two riddles:<br />

There was a green house.<br />

Inside the green house there was a white house<br />

Inside the white house there was a red house.<br />

Inside the red house there were lots of babies.<br />

Gefärbte Eier:<br />

1<br />

Here are some school subjects but the letters<br />

are mixed up. What are the subjects?<br />

tahms __________<br />

cnecsei __________<br />

hogtceynlo __________<br />

rat __________<br />

ehnfcr __________<br />

irthosy __________<br />

nisgehl __________<br />

ehgoragpy __________<br />

simcu __________<br />

srheyictm __________<br />

Das Osterei ist ein Zeiche für Leben.<br />

Wir färben sie und verschenken sie.<br />

Es ist ein Zeichen für Jesus, das<br />

Osterlamm. Die Fahne bedeutet,<br />

dass er über den Tod gesiegt hat.<br />

What is it?<br />

The beginning of eternity<br />

The end of time and space<br />

The beginning of every end,<br />

And the end of every place.<br />

Who am I?<br />

Alle Osterbräuche sind ein Zeichen der Hoffnung und des Lebens.<br />

5<br />

Unsere<br />

Osterbräuche<br />

Osterlamm:<br />

Solve these riddles and send the<br />

answers to the following e-mail address:<br />

horvath.marta@prohaszka.gyor.hu<br />

Fans of record-breaking, as Britain´s largest-ever baby<br />

girl was born this week! Read the whole story and<br />

see a picture: http://www.dailymail.co.uk/news/article-<br />

1368140/Britains-biggest-baby-girl-born-hours-weighing-12lbs-8oz.html<br />

Complete this text about the timetable of a typical secondary<br />

school in Britain.<br />

The school day is normally (1) __________ into six of seven (2)<br />

__________ , with (3) __________ during the morning, at lunch<br />

and in the afternoon. Over the whole week, (4) __________ usually<br />

do about ten different (5) __________ . The school normally has<br />

three (6) __________ , with exams at the end of the year.<br />

Speisenweihe:<br />

Osterfeuer:<br />

2<br />

In einem Korb werden<br />

Eier, das Osterlamm,<br />

Speck, Salz und Brot<br />

geweiht.<br />

Es bedeutet:<br />

Christus ist das Licht<br />

für uns.<br />

Az oldalt szerkesztette:<br />

Botosné Mészáros Krisztina<br />

Soósné Koppi Ágnes

Fabian és Lotta Gyõrben<br />

A többi iskolához hasonlóan, <strong>az</strong> volt a feladatunk, hogy a csomagból Lotta és<br />

Fabian segítségével kiválasszunk, és kidolgozzunk egy témát német nyelven, és <strong>az</strong><br />

órákon történteket fényképekkel is örökítsük meg.<br />

Mi, a harmadik osztályos németes csapat nagy<br />

szeretettel fogadtuk a két vendéget, még a kedvenc<br />

énekünket és táncunkat is megmutattuk nekik.<br />

Cserébe õk segítettek megoldani <strong>az</strong>t a rejtvényt,<br />

amit Tótkomlósról küldtek nekünk. Ki kellett<br />

találnunk a diákok kedvenc ételeit <strong>az</strong> általuk<br />

megadott összetevõk alapján, és egy keresztrejtvény<br />

is lapult a feladványok között.<br />

Választott témánk <strong>az</strong> anyák napja volt. Hogy<br />

tényleg eredményesek legyünk, még feladattervet<br />

is készítettünk, itt összegyûjtöttük, mire lesz<br />

szükségünk <strong>az</strong> elkövetkezendõ három órában. Elhatároztuk,<br />

hogy megmutatjuk, milyen szépen<br />

tudunk rajzolni, és német szokás szerint megterítünk<br />

egy asztalt, ezért a színes ceruza, a papír, a<br />

szép poharak és tányérok, valamint <strong>az</strong> abrosz és<br />

a szalvéta is felkerült a listánkra.<br />

Ezek után láttunk hozzá <strong>az</strong> elsõ feladathoz.<br />

Lotta felolvasott nekünk egy csodaszép német<br />

verset, amit egy kislány írt <strong>az</strong> anyukájáról.<br />

A vers arról szól, hogy <strong>az</strong> összes anyuka közül<br />

a világon nincs még egy, aki annyira tetszene nekem,<br />

mint <strong>az</strong> én anyukám. Szeretem, ha nevet,<br />

vagy csak rám néz, de akkor is, ha éppen nem<br />

csinál semmit.<br />

Szeretem, ha integet <strong>az</strong> ablakból, ha szánkózunk,<br />

ha énekelünk, vagy ha egy viharos éjszakán<br />

<strong>az</strong> ágyam szélén ül, hogy ne féljek. Sze-<br />

Március 17-én egy hatalmas, ám annál rejtélyesebb csomag érkezett<br />

iskolánk könyvtárába. A Goethe Intézet vándorkofferében<br />

Fabian és Lotta ut<strong>az</strong>ott el hozzánk, és a tótkomlósi Jankó János<br />

Általános Iskola és Gimnázium diákjainak üdvözletét és jókívánságait<br />

is magukkal hozták.<br />

retem, ha ápol engem, amikor beteg<br />

vagyok. Egyáltalán, mindent<br />

szeretek benne. Azon csodálkozom<br />

a legjobban, hogy mi<br />

ketten, pont mi ketten találtunk<br />

egymásra.<br />

A versbõl mindenkinek<br />

jutott egy részlet, és mi lerajzoltuk,<br />

amit hallottunk.<br />

Természetesen Lotta és<br />

Fabian mindenben a segítségünkre<br />

voltak! A végén<br />

pedig <strong>az</strong> összes rajzból faliképet<br />

készítettünk. Ez a<br />

kép most a termünk falát díszíti.<br />

A legizgalmasabb feladat a következõ<br />

órán <strong>vár</strong>t <strong>ránk</strong>! Az asztal<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

7<br />

megterítéséhez magunk készítettük<br />

el a virágcsokrot, és a többi díszt.<br />

Sajnos Lottának és Fabiannak<br />

tovább kell ut<strong>az</strong>nia, hogy más iskolákba<br />

is vidámságot vigyenek. Sikerüket<br />

megalapozandón mi is készítettünk<br />

egy ravasz feladványt a következõ<br />

vendéglátóknak. Nagyon<br />

örülünk, hogy részt vehettünk ebben<br />

a programban, és jövõre is <strong>vár</strong>juk<br />

két új barátunkat látogatóba!<br />

A harmadik osztályos<br />

német csoport

8<br />

– <strong>Ha</strong>llottam, hogy Önt a szülei papnak<br />

szánták. Illetve Ön futball és a mûszerész<br />

szakmával foglalkozott.<br />

– Igen.<br />

– Akkor mégis, hogy lett színész?<br />

– Valóban papnak szántak, mert a szüleimnek <strong>az</strong> elsõszülött<br />

fia voltam, vagy vagyok. Az elsõszülött fiút katolikus<br />

családban illik papnak felajánlani. Szép hagyomány, szokás,<br />

megtették. De <strong>az</strong>tán láttam, hogy megvizsgálva létemet, a<br />

családi élet mellett kell döntenem. <strong>Ha</strong> görög katolikus lettem<br />

volna, lehet, hogy papnak megyek, mert ott lehet nõsülni<br />

is. Valójában sokáig nem tudtam, mi legyek. Kerestem<br />

magamat, futballoztam, leginkább olimpiai bajnok szerettem<br />

volna lenni, <strong>az</strong>tán apám még a matematika, fizika,<br />

földrajz tanár szakmát akarta nekem. Elmentem <strong>szám</strong>ítástechnikát<br />

tanulni, meg mûszerészetet Fehér<strong>vár</strong>ra. Azt el is<br />

végeztem. Fél évet dolgoztam, de <strong>az</strong>tán egyre jobban érdekelt<br />

a mûvészet. Bárhol indultam versmondó versenyen, <strong>az</strong><br />

élen végeztem. Gyõrben is a megyei Ki Mit Tud?-ot megnyertem.<br />

Amatõr csoportot csináltam, és ott is <strong>az</strong> élen végeztünk<br />

a csoporttal, a rendezéssel. Játszottam is benne.<br />

– A Színmûvészetire önszántából<br />

ment, vagy tanárai ösztönözték?<br />

– Mindig mondták, hogy efelé menjek,<br />

de nem hittem el. Egy falusi, hegykõi, fertõparti<br />

gyereknek ez olyan távolinak tûnt,<br />

hogy engem fölvesznek színésznek, vagy<br />

rendezõnek, hogy mindig elhessegettem.<br />

Tehát sokan mondták, hogy valami ilyesmi<br />

lesz belõlem, de mindig elhessegettem. Vajúdtam,<br />

<strong>az</strong>tán a hegyek kivajúdták ezt a<br />

kövecskét. Találkoztam Montágh Imrével, a<br />

nagy logopédussal és õ ajánlotta nekem,<br />

hogy jelentkezzem a fõiskolán. Tehát anynyira<br />

nem volt önbizalmam hozzá, hogy elsõre<br />

nem gondoltam, hogy a színészetre<br />

gondol és beadtam a jelentkezésemet a<br />

Gyógypedagógiai Fõiskolára. Késõbb <strong>az</strong>tán<br />

ezt tisztáztuk és beadtam a Színmûvészeti<br />

Fõiskolára, hová fölvettek. Így lettem Thália<br />

papja. Lehet, hogy a jó Isten ezt a felajánlást<br />

ilyen humorral fogadta el, hogy engem<br />

papnak küldtek, vagy ajánlottak. <strong>Ha</strong><br />

nem is római katolikus papnak, de Thália<br />

papjának elfogadott és ennek igyekszem<br />

megfelelni (...)<br />

Karácsonyi lelkigyakorlatunkat Eperjes Károly<br />

Kossuth-díjas színmûvész tartotta. Felkészülésként megtekintettük<br />

két filmjét a 6:3, avagy játszd újra Tutti és a Hídember címû alkotásokat.<br />

Elõadása után nyílt mód <strong>az</strong> interjú elkészítésére.<br />

Legyenek jók mindhalálig!<br />

– A családot és a színészetet hogyan<br />

lehet összeegyeztetni? Sok helyen<br />

lehet látni, hogy <strong>az</strong> ember este<br />

ott ragad a színházban.<br />

– Kérem szépen, egyre nehezebben<br />

tudom ajánlani ezt a pályát. Mert mindenhol<br />

egyre csinosabb <strong>az</strong> ördög. Úgy<br />

látom, hogy most nagy morális válságban<br />

van nemcsak a Színmûvészeti Egyetem,<br />

de talán <strong>az</strong> a legjobban. Magam is<br />

<strong>az</strong>t kértem a gyerekeimtõl, hogy ne<br />

menjenek oda. <strong>Ha</strong> színészek akarnak<br />

lenni, akkor egy más diplomát szerezzenek<br />

és <strong>az</strong>zal a diplomával, menjenek a<br />

pályára, ha akarnak. Latinovits Zoltántól<br />

kezdve mondhatni sok embert, aki más<br />

diplomával lett színész. Most nem látom<br />

<strong>az</strong>t a minõséget, ami miatt jó szívvel oda<br />

engedném a gyerekeimet. Persze, ha valaki<br />

oda akar menni, hát menjen. De attól tartok, hogy akkora<br />

sérüléseket szenved, hogy nem biztos, hogy jól jön ki belõle.<br />

De <strong>az</strong>t kell mondanom, hogy minden lehet <strong>az</strong> Isten dicsõségére,<br />

<strong>az</strong> emberek ja<strong>vár</strong>a, és a lelkek üdvére.<br />

– Minden szerepet elvállal?<br />

– A Passió ha <strong>az</strong>zal fejezõdik be, hogy Jézus meghalt<br />

a kereszten és nincs tovább, én abban nem vehetek<br />

részt, mert <strong>az</strong> a való világ, <strong>az</strong> nem mûvészet, <strong>az</strong> reménytelen<br />

cselekvés bemutatása. <strong>Ha</strong> a Passió <strong>az</strong>zal fejezõdik<br />

be, hogy Krisztus feltámad, akkor nem csak a két<br />

pozitívot, Jézust, vagy Máriát kell eljátszanom, hanem el<br />

kell játszanom Pilátust, Júdást, vagy Pétert, vagy bárki<br />

mást. Akkor boldogan eljátszom, mert a mû egésze <strong>az</strong><br />

ig<strong>az</strong>ságra irányul. <strong>Ha</strong> a mû egésze nem <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>ságra irányul,<br />

akkor nincs katarzisa. 2000 éve tudjuk. <strong>Ha</strong> nincs<br />

feltámadás, abban nem lehet részt venni. Pontosabban<br />

lehet, csak nem szabad. Tehát mindig meg kell vizsgálni,<br />

hogy milyen lehetõséget nyit a pálya. És ha a pálya<br />

teljesen bezár, akkor <strong>az</strong>t abba kell hagyni (...) Még egyszer<br />

mondom, negatív és pozitív szerepet is elvállalok,<br />

ha kell. Sokan megbot<strong>ránk</strong>oztak,<br />

hogy hát <strong>az</strong> Eperjes a Széchenyiben<br />

meztelenre vetkõzött.<br />

De hát kellett ábrázolni <strong>az</strong><br />

õ meztelenségét, pernahajder<br />

életét. <strong>Ha</strong> én Jézust alakítanám<br />

a Passióban, amikor megfosztják<br />

ruháitól, akkor meztelennek<br />

kéne lennem. De ha Jézus<br />

feltámad, akkor <strong>az</strong>on belül<br />

még a meztelen Jézust is ábrázolhatom,<br />

hogyha <strong>az</strong>t ruháitól<br />

megfosztják, mert például akkor,<br />

észrevennénk, hogy hogyan<br />

kerül rá mégis valami ruha.<br />

Mert Mária levette fejérõl a<br />

kendõt és eltakarta fia szemérmét.<br />

Mert fontosabb volt Máriának,<br />

hogy a fia szemérmetlensége<br />

megszûnjön – amit<br />

nem õ okozott, hanem <strong>az</strong> emberek<br />

okoztak – mint <strong>az</strong>, hogy<br />

zsidó nõ létére födetlenül legyen.<br />

Azért kerül <strong>az</strong> a Mária M<br />

betû oda föl a tetejére a feltámadás<br />

utáni lepelre. Ezek szép<br />

szimbólumok.<br />

Belágyi <strong>Ha</strong>nna 12. o<br />

Az interjúk<br />

teljes terjedelmében<br />

a www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

weboldalon<br />

olvashatók.

Veszélyes szafáris<br />

Író-olvasó találkozóra hívtuk Tõke Péter Miklóst, iskolánk<br />

nyugalm<strong>az</strong>ott matematika-rajz szakos tanárát a<br />

Veszélyes szafári, <strong>az</strong> Afrikai nyomozás, A nyevigák a <strong>Ha</strong>ny Istók, a láp<br />

fia és sok más izgalmas regény és mesekönyv szerzõjét. A Tanár úr örömmel elfogadta<br />

meghívásunkat. Az 5. a, 5. b és a 7. a osztály tanulói vettek részt a beszélgetésen.<br />

Sok diák hozott magával könyvet, amit otthon a házi könyvtárban megtalált,<br />

hogy dedikáltassa a szerzõvel. Amikor készültünk a találkozóra, sok kérdés<br />

hangzott el írói munkásságával kapcsolatban. Az együtt eltöltött egy órá-<br />

ban mindegyikre választ is kaptunk.<br />

– Kedves Tanár úr, megkérem,<br />

mesélje el, hogyan lett író!<br />

– Ig<strong>az</strong>ából mindig is szerettem volna<br />

író lenni. Gyerekkoromban, <strong>az</strong> 50-es<br />

években <strong>az</strong>t írtam le, amit olvasni szerettem<br />

volna. Kedveltem <strong>az</strong> izgalmas,<br />

kalandos történeteket, fõleg olyanokat,<br />

amelyek távoli tájakra vittek el. Abban<br />

<strong>az</strong> idõben nem lehetett bármit olvasni,<br />

amihez kedvünk volt, csak <strong>az</strong>t, amit <strong>az</strong><br />

akkori hatalom megengedett. Nehezen<br />

lehetett például hozzájutni Karl May<br />

könyveihez. Azért kezdtem el németül<br />

és angolul tanulni, hogy <strong>az</strong>okat a könyveket<br />

is elolvashassam, amelyek magyarul<br />

nem jelenhettek meg.<br />

– Mikor és hol jelent meg elsõ mûve?<br />

– Ez nagyon érdekes történet. Valójában egy<br />

rajzzal kezdõdött. A Pécsi Tanárképzõ Fõiskola<br />

hallgatója voltam, matematika-rajz szakon. Egyszer<br />

kiállítást rendeztem saját rajzaimból, amelyekhez<br />

én magamban egy-egy történetet költöttem.<br />

A rajzok tehát ilyen értelemben illusztrációk<br />

voltak. Társaim <strong>az</strong>t kérdezték, hogy melyik<br />

irodalmi mûhöz készítettem a kiállított rajzokat.<br />

Hiába mondtam, hogy egyikhez sem, nem hitték<br />

el. Különösen “A robot és a madár” címû<br />

képem keltette fel érdeklõdésüket,<br />

amelyhez írtam egy történetet és beküldtem<br />

a “Móra Könyvkiadóhoz”.<br />

A mesekönyv pár év múlva meg is<br />

jelent, amely <strong>az</strong> alapjául szolgáló kép<br />

címét kapta. 1974-et írtunk ekkor. Ezután<br />

sorra kaptam a felkéréseket a<br />

Kincskeresõ címû ifjúsági irodalmi<br />

folyóirattól, ahol rendszeresen közölték<br />

a fantasztikus novelláimat.<br />

Késõbb a Móra Kiadónál megjelent<br />

A nyevigák címû könyvem is,<br />

amely nagy sikert aratott a sci-fi kedvelõinek<br />

körében. Manapság is olvashatók<br />

róla elismerõ vélemények a különbözõ<br />

internetes oldalakon. Ez<br />

nagy örömömre szolgál (...)<br />

– Az Afrikai nyomozás címû regényében<br />

<strong>az</strong> afrikai szereplõk szuahéli nyelven beszélnek.<br />

A Veszélyes szafáriban Ön, <strong>az</strong> író,<br />

egy fotós szerepében éli át a kalandokat.<br />

Bizonyára járt Ön Afrikában, és ott gyûjtötte<br />

<strong>az</strong> élményeit.<br />

– Nem jártam Afrikában. Egyik könyvem<br />

megjelenése után találkoztam egy ismerõsömmel,<br />

aki kenyai élményeimrõl érdeklõdött, hivatkozva<br />

a regényemben olvasottakra. Nem akarta<br />

elhinni, hogy nem jártam a helyszíneken. Nem<br />

volt könnyû õt meggyõzni.<br />

– Hogyan, milyen módon gyûjtötte <strong>az</strong><br />

anyagot afrikai témájú könyveihez?<br />

– A német tévébõl felvettem videóra <strong>az</strong>okat a<br />

természetfilmeket, amelyek Afrika növény- és állatvilágáról,<br />

éghajlatáról és <strong>az</strong> ott élõ emberekrõl<br />

szóltak. Többször megnéztem, elemeztem, majd<br />

beleszõttem õket a történeteimbe. A szuahéli<br />

nyelvet pedig német-szuahéli nyelvkönyvben és<br />

szótárban tanulmányoztam, a szükséges mértékig.<br />

Szerencsére, <strong>az</strong> afrikai témájú regényeim írásakor<br />

már tudtam németül, ugyanis magyar-szuahéli<br />

szótárt nem találtam. A nyelvtudás is segített<br />

abban, hogy közelebb hozzam a magyar olvasókhoz<br />

ezt a távoli, ismeretlen világot.<br />

– Ön írta meg szûkebb h<strong>az</strong>ánk egy különös<br />

alakjának, <strong>Ha</strong>ny Istóknak, a kis lápi embernek a<br />

történetét is. A regényben elénk tárja a szigetközi<br />

emberek hajdani életformáját, természeti<br />

környezetét. Milyen elõtanulmányokat végzett?<br />

– A regény megírását hosszú és alapos “terepmunka”<br />

elõzte meg. Gumicsizmában, esõkabátban<br />

jártam a falvakat, erdõket, mezõket, mocsarakat.<br />

Sok emberrel beszélgettem, mindenütt kedvesen fogadtak.<br />

Számos monda él ma is a különös vízi emberrõl,<br />

ezeket <strong>az</strong> idõsebbek szívesen megosztották<br />

velem. Megismertem a halakat, madarakat, növényeket,<br />

állatokat, a tájhoz kötõdõ régi mesterségeket.<br />

A hiteles ábrázolás megkövetelte a körültekintõ<br />

felkészülést. Több évig dolgoztam a könyvön, míg<br />

végre 1999-ben a Mezõg<strong>az</strong>da Kiadó és a Fertõ-<strong>Ha</strong>nság<br />

Nemzeti Park közös kiadásában megjelent. Az illusztrációkat<br />

is magam készítettem, mint ahogy <strong>az</strong><br />

eddig megjelent legtöbb mûvemét.<br />

– Az apátlan-anyátlan fiú egyedül<br />

boldogul a világban, miközben tökéletesen<br />

alkalm<strong>az</strong>kodik a vízi életmódhoz.<br />

Meg kell küzdenie a természet<br />

erõivel, <strong>az</strong> emberi gonoszsággal, de<br />

szerencsére pártfogókra is akad. A történet<br />

emlékeztet A dzsungel könyve<br />

hõsének, Mauglinak a kalandjaira. A<br />

<strong>Ha</strong>ny Istók is érdemes lenne arra, hogy<br />

több nyelvre lefordítsák.<br />

– Ez valóban nagyon jó lenne! Már én<br />

is gondoltam erre.<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

9<br />

– Szeretnénk tudni, hogy jelenleg<br />

min dolgozik, illetve milyen<br />

tervei vannak.<br />

– Most Az istenek hegye címû, Afrikában<br />

játszódó, fantasztikus regényemet<br />

készítem elõ egy esetleges kiadás<br />

céljára. Ezzel párhuzamosan egy újabb<br />

<strong>Ha</strong>ny Istók-történeten is dolgozom.<br />

– Tanár úr, köszönöm, hogy<br />

mindezeket elmondta olvasóinknak.<br />

További sikereket kívánunk!<br />

Kardos Márta<br />

Fotó: Zilahi-Szabó Imréné

10<br />

Csepp, csepp csepereg, villám csattan, megered,<br />

záporfüggöny zuhatag, fut a felhõ, süt a nap.<br />

Jött-ment, jót esett, fûnek-fának jól esett.<br />

Tavasz<strong>vár</strong>ó<br />

A tavasz, a természet is a megújulást<br />

hirdeti. Színesedik a világ, rügyeznek a<br />

fák, énekelnek a madarak. Egyre több<br />

óvodásunk érkezik reggel <strong>az</strong> otthoni<br />

kertben szedett virágcsokorral, vagy éppen<br />

a frissen vásárolt krókusz-, nárcisz-,<br />

jácint-hagymával, hogy a<br />

hét folyamán ápolgatva,<br />

becézgetve megfigyelhessük<br />

a teremtett világ apró<br />

kincseinek fejlõdését, gondoskodásunk<br />

gyümölcsét.<br />

Az óvodánkban nagy<br />

hangsúlyt fektetünk a környezettudatos<br />

nevelésre. A víz világnapja<br />

alkalmából mindegyik<br />

csoportban kreatív tevékenységek<br />

során ismerkedhettek<br />

gyermekeink a víz tulajdonságával.<br />

Míg a Nefelejcsesek<br />

hoztak a Mosoni-Dunából vízmintát,<br />

és összehasonlították a<br />

Iskolai versenyeredmények<br />

Verseny neve<br />

“Azt mondják a cinegék,<br />

Itt a tavasz, nyitnikék.<br />

Kék ibolya, hóvirág,<br />

Csupa öröm a világ.”<br />

Óvodai forgatag<br />

A víz világnapja (március 22.)<br />

csapvízzel, addig a Gyöngyvirágosok<br />

a csoportszobába bevitt<br />

terepasztalt vették birtokukba.<br />

Több délelõttön keresztül<br />

figyeltük, hogy mi lesz<br />

a hajtogatott papírcsónakokkal<br />

a vízen, illetve szívószállal<br />

vihart varázsoltunk a „tengerre”<br />

és a hullámokon táncoló<br />

kishajókat csodáltuk. A hét<br />

végére készültek kavicsfigurák,<br />

hajtogatott halak, békák,<br />

A napsütéses, enyhe idõt kihasználva<br />

igyekszünk óvodásainkkal minél<br />

több idõt a friss levegõn tölteni.<br />

Célunk, hogy gyermekeink magukénak<br />

érezzék <strong>az</strong> udvart, nemcsak<br />

a játékban, a munkában is. Nagy<br />

szorgalommal segítenek a virágültetésnél,<br />

kis seprûikkel a járdák, utak<br />

takarításánál. Természetesen ehhez<br />

szükséges, hogy példát lássanak virágos<br />

kertünkben a dajka néniktõl,<br />

<strong>az</strong> udvaron <strong>az</strong> óvó néniktõl.<br />

Szeretnénk, ha a természet értékeire, szépségeire felfigyelnének,<br />

vigyáznának. Tompa Ferencné<br />

Versenyzõ Helyezés<br />

neve osztálya forduló eredmény<br />

amivel benépesítettük a festett<br />

tavat. A barkácsolások<br />

alatt vízrõl szóló verseket,<br />

mondókákat mondogattunk.<br />

Nem feledkeztünk meg arról<br />

sem, hogy felhívjuk a gyermekek<br />

figyelmét arra, hogy õk<br />

hogyan tudnak vigyázni a vízre,<br />

és mennyire fontos vizeink<br />

megóvása, védelme.<br />

Virágné Ber<strong>talan</strong> Éva<br />

Felkészítõ tanár<br />

Országos Logo Számítástechnikai verseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó Imréné<br />

Zrínyi Ilona Matematikaverseny Horváth Botond István 5. b megyei 1. Zilahi-Szabó Imréné<br />

Horváth Csenger Álmos<br />

Országos Technika Csapatverseny Keszi Péter 8. H megyei 1. Vas Lászlóné<br />

Szemethy Péter<br />

Marót Rezsõ Megyei Matematika Verseny Horváth Botond István 5. b megyei 2. Zilahi-Szabó Imréné<br />

Kalmár Anna<br />

Gy-M-S megyei mobiltelefonos pályázat Kustos Nikolett 11. H megyei 2. Jakab Gábor, Dubi Árpád<br />

Németh <strong>Ha</strong>nna<br />

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Baji Anna 6. a megyei 12. Szomor Gáborné<br />

Országos Logo Számítástechnikai verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Zilahi-Szabó Imréné<br />

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Gunther Ágota Anikó 6. a megyei 14. Szomor Gáborné<br />

Irinyi János Országos Középiskolai Kémia Verseny Ladocsi Lilla 9. H megyei 14. Hódságiné Mihályi Éva<br />

Marót Rezsõ Megyei Matematikai Verseny Szalay Kristóf 6. a megyei 20. Szomor Gáborné<br />

Nyelvtanverseny Kaszás Ágoston 3. a <strong>vár</strong>osi 1. Kállainé Bentz Erika<br />

Kerületi hittanverseny Kausits Bianka 2. a <strong>vár</strong>osi 1. Kállainé Bentz Erika<br />

Kerületi hittanverseny Lajkó Anna 3. b <strong>vár</strong>osi 1. Kállainé Bentz Erika<br />

Kerületi hittanverseny Gallyas Fábián 4. b <strong>vár</strong>osi 1. Kállainé Bentz Erika<br />

Kerületi hittanverseny Baji Anna 6. a <strong>vár</strong>osi 1. Pusztai László<br />

Prohászuka Kupa - <strong>vár</strong>osi labdarúgó bajnokság <strong>vár</strong>osi 1. Marek Péter<br />

Kerületi hittanverseny Kaszás Ágoston 3. a <strong>vár</strong>osi 2. Kállainé Bentz Erika<br />

Kerületi hittanverseny Panykó Eszter 5. a <strong>vár</strong>osi 2. Szakszné Gelesz Erzsébet<br />

I. Audi Hungária Focikupa <strong>vár</strong>osi 3. Marek Péter<br />

Nyelvtanverseny Lajkó Anna 3. b <strong>vár</strong>osi 11. Antallné <strong>Ha</strong>toss Györgyi

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus<br />

zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor<br />

egyik szellemi vezére, és minden idõk legnagyobb zongoramûvésze.<br />

Liszt Ferenc – <strong>az</strong> ember, a magyar<br />

(1811. Doborján–1886. Bayreuth)<br />

Elõadómûvész, virtuóz zongorajátékos, író, igen mûvelt egyéniség. Kora legkiemelkedõbb<br />

zeneszerzõje, és mégis õ volt <strong>az</strong>, aki népszerûsítette, vezényelte kortársai<br />

mûveit. Új zenei forma megalkotásával g<strong>az</strong>dagította a zeneirodalmat. Sokat<br />

tett h<strong>az</strong>ájáért, Magyarországért. Törekvése <strong>az</strong> volt, hogy a kultúra kincseit, a természet<br />

szépségeit mûveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett,<br />

hogy amit látott, <strong>az</strong> egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elme<br />

volt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta<br />

egyéniségét, mûvészetét. Mûveltségét a francia szellem is g<strong>az</strong>dagította.<br />

1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vett<br />

h<strong>az</strong>ájától és mûvészi kibontakozása érdekében édesapjával<br />

hangversenykörútra indult Angliába, majd Franciaországba,<br />

s végül Párizsban telepedett le. Az ut<strong>az</strong>ása<br />

elõtti hangversenyének plakátján ezt olvashatjuk:<br />

„Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb<br />

boldogságot, mint hogy Franciaországba<br />

és Angliába ut<strong>az</strong>ásom elõtt neveltetésem<br />

és tanulmányaim elsõ gyümölcseit<br />

legbensõbb hálám és ragaszkodásom<br />

áldozataként h<strong>az</strong>ámnak ajánljam<br />

fel.” Komoly gondolatok ezek egy 12<br />

éves fiatal fejébõl!<br />

A rivalda fényében sem felejtkezett meg soha <strong>az</strong> emberségrõl,<br />

a hitérõl sem. Volt alkalma bõven bizonyítani, miként is gondolkodik<br />

ezeket illetõen. Az 1838-as árvíz után tett felajánlása mindenki<br />

<strong>szám</strong>ára ismeretes.<br />

Érezte, hogy a mûvészetektõl elzárt<br />

tömegekhez is kell szólnia. Az elsõ ingyenes<br />

munkás hangversenyrõl a zenetörténet<br />

is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban<br />

hangversenyének bevételét jótékony<br />

célra átadta a munkásoknak. A<br />

küldöttség egyik tagja megköszönve<br />

a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a<br />

drága helyárak miatt a hangversenyt<br />

nem hallhatták. Liszt elhalasztotta ut<strong>az</strong>ását,<br />

s megismételte a munkásoknak<br />

a koncertet, ingyen!<br />

<strong>Ha</strong>sonló kedves találkozásról<br />

szól a följegyzés, amely Zichy Géza<br />

magyarországi birtokán történt.<br />

Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta<br />

a grófot, aki a házi hangversenyre<br />

<strong>az</strong> egész falut meghívta.<br />

Liszt játéka után egy õsz hajú paraszt<br />

így szólt hozzá: “Hogy mint hívnak, <strong>az</strong>t<br />

megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, <strong>az</strong>t<br />

megmutattad nekünk, de hogy mi vagy,<br />

<strong>az</strong>t megismertük, és ezért áldjon meg a<br />

magyarok Istene!”<br />

<strong>Ha</strong>ngadó<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

11<br />

Nemcsak szellemi kincseit, barátságát, hanem<br />

mindenét szétosztva volt <strong>az</strong> adakozás<br />

apostola. „Apám egész életén át a legnagyobb<br />

keresetû emberek egyike volt, ... s<br />

amikor meghalt, hét zsebkendõ maradt utána.”<br />

(Leánya, Cosima följegyzéseibõl)<br />

A hit életében 1865-tõl vált kézzelfoghatóan<br />

fontossá: egy alsóbb papi rendbe nyert felvételt,<br />

s ettõl kezdve reverendába járt.<br />

1869-tõl három <strong>vár</strong>os, Róma, Weimar és Budapest között osztotta meg idejét,<br />

s a 60-as évektõl egyre többet tett a magyar zenei élet felemelése érdekében.<br />

Az elmúlt idõkben sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségû Liszt. Erre a válasz<br />

egyértelmû: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok - kb. 200<br />

ilyen írást ismerünk - csalhatatlanul ig<strong>az</strong>olják, hogy mindig magyarnak vallotta magát.<br />

Elkötelezett h<strong>az</strong>afi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni,<br />

de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és<br />

annak felemelkedéséért sokat tett. „Mivel Magyarországon<br />

születtem, illõ, hogy zenei tehetségemmel<br />

h<strong>az</strong>ámat szolgáljam. <strong>Ha</strong>zafiságomat<br />

nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség<br />

teljesítésével akarom kimutatni.”<br />

1875-ben magalakul Budapesten<br />

a Zeneakadémia, melynek egyik<br />

alapítója és elsõ tanára volt, ezért<br />

viseli ez <strong>az</strong> intézmény<br />

ma is <strong>az</strong> õ nevét.<br />

Nemrég már <strong>az</strong><br />

egyik repterünk<br />

is Liszt<br />

nevét viseli. Talán<br />

a muzsika<br />

szárnyaira gondoltak<br />

a névadók???<br />

Csorba János

12<br />

Iskolánkban 2011. február 4-én délután<br />

5 órakor került sor a szalagavató ünnepségre,<br />

melynek során egy fehér, két<br />

év<strong>szám</strong>mal díszített kis szalagocska<br />

került végzõseink ünnepi öltözékére.<br />

Mindkét <strong>szám</strong> jelzésértékû. Az elsõ<br />

(2005, ill. 2007) <strong>az</strong>t <strong>az</strong> évet jelöli,<br />

amikor rettentõ kíváncsian, de<br />

bizony<strong>talan</strong>ul, és talán egy kicsit<br />

esetlenül is megérkeztek a Prohászka<br />

falai közé <strong>az</strong> újonnan felvettek. A<br />

második év<strong>szám</strong> pedig <strong>az</strong> idei évet<br />

hivatott kiemelni, amely meghozza –<br />

remélhetõleg mindenki <strong>szám</strong>ára – <strong>az</strong><br />

eredményes érettségi<br />

vizsgát, a sikeres felvételit és<br />

a szerencsés pályaválasztást.<br />

Az ünnepély – <strong>az</strong> iskola<br />

történetében elõször – a helyi kápolnában<br />

került megrendezésre. Minden<br />

nagyon egyszerûen, és mégis<br />

emelkedetten zajlott. A csillogó képek,<br />

friss virágok, otthonosságot árasztó<br />

fények és fafelületek között melegen és<br />

komolyan csendültek fel a diákénekek,<br />

megrendítõen hangoztak <strong>az</strong> evangéliumi<br />

részletek, lélekig hatolóan szóltak <strong>az</strong><br />

Ig<strong>az</strong>gató Úr szavai.<br />

A szertartás után a tizenkettedikesek<br />

<strong>az</strong> iskola aulájában látták<br />

vendégül a szülõkbõl, rokonokból,<br />

ismerõsökbõl és – természetesen – a<br />

nevelõtestület tagjaiból álló<br />

vendégsereget. A büféasztalról hamar<br />

került mindenki <strong>szám</strong>ára egy pohár<br />

frissen behûtött pezsgõ, és egy<br />

otthon elkészített, utánozhatatlan<br />

házi sütemény.<br />

Ezután rövid pohárköszöntõ, majd<br />

pedig kellemes, l<strong>az</strong>a beszélgetés tette<br />

„Akit szeretsz, annak/Egész lelket áldozz”<br />

Reményik Sándor<br />

Szalagavató<br />

hangulatossá <strong>az</strong> estét. Késõbb<br />

elérkezett <strong>az</strong> állófogadás csúcspontja,<br />

a bécsi keringõ. Az osztály hónapokig<br />

próbált erre a<br />

produkcióra,<br />

saját maga koreografálta<br />

meg,<br />

illetve gyakorolta<br />

be a „víner<br />

valcert”.<br />

Emellett természetesen<br />

<strong>az</strong><br />

igényesen<br />

megválasztott<br />

nõi báli<br />

ruhák, és a<br />

kecsesen<br />

kivitelezett mozdulatok is<br />

megtették a hatásukat.<br />

A fiúk hódoló<br />

lovagként, a lányok<br />

finom úri hölgyként<br />

suhantak <strong>az</strong> aulában. A<br />

bemutató után a<br />

szülõkön és a<br />

tanárokon volt a sor, a<br />

gyakorlott táncosok<br />

mellett gyorsan<br />

pattogó ritmusok<br />

és huncut dallamok<br />

diktálták<br />

lépéseiket. Az<br />

egész rendezvény<br />

megható és<br />

vidám volt.<br />

A Prohászka<br />

Gimnázium tizen-<br />

kettedik osztályos tanulói ezúton szeretnék<br />

megköszönni a szalagavatón<br />

részt vevõ vendégeknek, hogy részesei<br />

voltak <strong>az</strong> örömüknek, és szeretnék hálájukat<br />

kifejezni mind<strong>az</strong>oknak, akik segítették<br />

õket abban, hogy eljuthassanak<br />

idáig.<br />

Istennek legyen hála.<br />

Lengyel Zsuzsanna<br />

osztályfõnök

Kedves Diákjaink, Szülõk,<br />

Munkatársaim!<br />

Kedves Vendégeink!<br />

Olykor egy szó sokat jelent. Talán mindent. Életet<br />

vagy halált. Emlékszem, amikor egyetemista voltam,<br />

<strong>az</strong> egyik barátom, aki egy kicsit gyáva volt, levélben<br />

merte csak megkérni jövendõbelije kezét. S<br />

annyit kért, hogy küldjön neki táviratot, hogy minél<br />

hamarabb megtudja, hogy hozzá megy-e, vagy<br />

sem. Aztán hozta a postás a táviratot.<br />

Sose felejtem el <strong>az</strong>t a remegõ ajkat, <strong>az</strong>t a sápadt<br />

arcot, ahogy fogadta a felbontatlan táviratot.<br />

Majd hirtelen odanyújtotta nekem, és <strong>az</strong>t mondta:<br />

„Bontsd fel, mert nekem nincs erõm hozzá.”<br />

Felbontottam és olvastam: „Igen!”<br />

Láttam, hogy visszatér a szín a barátom arcára,<br />

és homályos szeme felragyog.<br />

Egy szó volt csupán,<br />

de eldöntötte <strong>az</strong> életét.<br />

Kedves Fiatal<br />

Testvéreim!<br />

Kedves Szülõk<br />

és Munkatársaim!<br />

Jézus imént<br />

felolvasott példázatában<br />

szintén<br />

van egy mindent<br />

eldöntõ szó, és ez<br />

a sorsdöntõ szó így<br />

hangzik: <strong>az</strong>után. A<br />

feltûzendõ szalagotok<br />

mellé ezt <strong>az</strong><br />

egyetlen szót szeretném<br />

a figyelmetekbe<br />

ajánlani.<br />

Hogy van <strong>az</strong>után.Kérdezhetné<br />

talán bárki<br />

<strong>az</strong> itt lévõk<br />

közül,<br />

hogy mi<br />

ebben <strong>az</strong><br />

új. Hát <strong>az</strong><br />

csak természetes, hogy van <strong>az</strong>után. Ám<br />

mégis vannak <strong>az</strong> életnek megrendítõ<br />

pillanatai, amikor úgy érezzük, hogy<br />

most mindennek vége és nincs <strong>az</strong>után.<br />

Az élet legmegrendítõbb pillanatai<br />

ezek. Még most is a fülembe cseng egy elhagyott<br />

jegyes szívet tépõ zokogása.<br />

„Atya – mondta –, mindennek vége, nincs<br />

értelme <strong>az</strong> életemnek...” S ma jó tudnom,<br />

hogy végre <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>it találta meg, és <strong>az</strong>óta<br />

többgyermekes édesanya. És ma már Õ is<br />

tudja, hogy van <strong>az</strong>után.<br />

És hány fiatal érez így,<br />

megroppant lélekkel... Lehet,<br />

hogy hamarosan ti is,<br />

aki majd megkapja <strong>az</strong> elutasítást,<br />

hogy nem vették<br />

fel <strong>az</strong> egyetemre. S talán<br />

megfogalm<strong>az</strong>ódik a gondolat<br />

bennetek: „már nincs értelme<br />

szinte semminek.” S<br />

ezután mégis van <strong>az</strong>után.<br />

A szülõk álmatlan éjszakákat<br />

beszélgetnek át gyermekük<br />

egy – egy ostoba tette miatt. És úgy<br />

érzik, hogy nincs <strong>az</strong>után.<br />

S talán 10-20 év múlva derûsen<br />

visszanéznek, és talán eszükbe jut, és<br />

<strong>az</strong>t mondják: „Emlékszel <strong>az</strong>okra <strong>az</strong> éjszakákra?<br />

Volt <strong>az</strong>után.”<br />

S vajon mit érezhettek <strong>az</strong>ok <strong>az</strong> aszszonyok,<br />

akik levették Jézus kihûlt testét<br />

a keresztrõl, és a férfiak, akik minden<br />

erejüket megfeszítve ráhengerítették<br />

a követ a sírra?<br />

Minden le van zárva. Mindennek vége.<br />

Pont. És Isten a pont fölé még egy<br />

pontot tesz, hogy kettõspont legyen<br />

belõle, hogy van <strong>az</strong>után.<br />

S elgördül a kõ, és Nagypéntekbõl<br />

Húsvét lesz. A magvetõ veti a magot, <strong>az</strong><br />

elvetett mag kikél, <strong>az</strong>után szárba szökken,<br />

<strong>az</strong>után kalászt terem magától.<br />

A Szentírás eredeti görög szövegében<br />

egy ismerõs szót találunk itt.<br />

Automathé.<br />

13<br />

Ezt a titokzatos erõt kell, és kérem, hogy fogadjátok<br />

magatokba, mert olyasmi ez, mint a<br />

repülõbe beépített robotpilóta. <strong>Ha</strong> a pilóta rosszul<br />

lenne, ez bekapcsolja a vezérlõberendezést, és a<br />

gép órákig repül. Magától. Ilyen „magától”-ról<br />

van szó itt is. Mert Isten ezt <strong>az</strong> automathét építette<br />

bele a magba és a mi életünkbe is.<br />

Azt mondja <strong>az</strong> Evangélium, hogy elõször volt a<br />

sarj, <strong>az</strong>után a szár, <strong>az</strong>után a kalász. Mindig <strong>az</strong><br />

<strong>az</strong>utáni a több. Várni kell, hogy sarjból<br />

szár legyen, szárból kalász, kalászból kenyér.<br />

Aki ezt érti, <strong>az</strong> titkot ért meg.<br />

Azt például, hogy gyermeke vagy tanítványa<br />

zöld tetteit, cselekedeteit, ostobaságait<br />

látva ne <strong>az</strong>t mondja: „Jaj, de zöld!”,<br />

hanem „Még zöld a lelke, de majd szárba<br />

szökken, majd beérik.” Ez Isten országának<br />

egyik látástitka. Hogy meglássuk a zöldben<br />

a kalászt. Hogy <strong>az</strong> emberekben ne <strong>az</strong>t nézzük,<br />

akik, hanem akik Istenünk Szentlelke<br />

által lehetnek. A lehetõséget. Mert Isten<br />

így néz<br />

<strong>ránk</strong>. Nemcsak diákokra, hanem tanárokra,<br />

szülõkre, és minden egyes emberre. Hogy<br />

is mondja Jézus a talentumok példázatában?<br />

„Jól van, derék és hû szolga, a kicsiben<br />

hû voltál, sokat bízok rád: menj be<br />

Urad örömébe.”<br />

Ilyen <strong>az</strong> <strong>az</strong>után titka itt <strong>az</strong> életben.<br />

Majd, amikor a pont kettõsponttá válik,<br />

odaát, <strong>az</strong>után is.<br />

Kedves Fiatal Testvéreim!<br />

Ugye nem bántódtok meg, ha <strong>az</strong>t<br />

mondom, hogy Ti még érésben vagytok.<br />

De van <strong>az</strong>után, s mi mögöttetek, <strong>az</strong> Isten<br />

pedig fölöttetek áll.<br />

Ezt nagyon tudjátok!<br />

Ámen.<br />

Németh József atya<br />

ig<strong>az</strong>gató<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu

14<br />

– Mikorra nyúlik vissza <strong>az</strong> a pillanat, mikor megfogalm<strong>az</strong>ódott<br />

benned, hogy kézmûvességgel illetve képzõmûvészettel<br />

akarsz foglalkozni?<br />

– A kézmûvességbe beleszülettem, hiszen édesanyám hímzéseket<br />

készített, édesapám rendszeresen subázott, így a textillel, fonalakkal<br />

hamar barátságot kötöttem. Megtanultam a gobelinszövést,<br />

de <strong>az</strong> túl kötött mûfaj volt <strong>szám</strong>omra, így abbahagytam. Ugyanakkor<br />

középiskolás korom óta a képzõmûvészet közelében mozgok,<br />

már akkor rajzórákra, kiállításokra jártam. A gyermekeim születése<br />

után elvégeztem a mûvelõdésszervezõ szakot, így kezdtem el elõbb<br />

kiállításokat, majd gyerekeknek tartott bemutatókat, kézmûves foglalkozásokat<br />

szervezni. Végül pedig már én tartottam a foglalkozásokat.<br />

Ez <strong>az</strong> út vezetett a mûvészet és a kézmûvesség szeretetéhez.<br />

– Hogyan kerültél kapcsolatba a<br />

gyapjúval, nemezzel? Mikor készítettél<br />

elõször képet és mi volt <strong>az</strong>?<br />

– A gyapjúba, a nemezbe egy beretytyóújfalui<br />

alkotótáborban szerelmesedtem<br />

bele, onnan úgy jöttem h<strong>az</strong>a, hogy<br />

nekem ezzel kell foglalkoznom. Az elsõ<br />

képemet még abban <strong>az</strong> évben elkészítettem.<br />

Egy fõnixmadarat ábrázolt, és<br />

egy kedves ismerõsöm lakásának dísze<br />

lett, aki rajong érte. Mindkettõnknek a<br />

folyton-folyvást való újjászületést, megújulni<br />

tudást, optimizmust jelenti (neki<br />

sajnos egy súlyos betegsége van).<br />

Egy hónapon keresztül díszítették<br />

a Prohászka Gimnázium auláját Timár Ildikó nemezes képei.<br />

A vele való beszélgetésekbõl kiderült: nem mindennapi mûvészet <strong>az</strong>,<br />

amit csinál abonyi kis mûhelyében.<br />

Beszélgetés<br />

Tímár Ildikóval<br />

– Hogyan készül el egy nemezkép?<br />

– Röviden ennyi: a nemez készítése során a meleg víz,<br />

súrlódás hatására a gyapjúszálakon lévõ pikkelyek felnyílnak,<br />

majd dörzsölés, csapkodás, gyúrás, gördítés hatására<br />

a szálak egyre jobban egymás közé csúsznak, a pikkelyek<br />

összeakadnak és bonthatatlan gubanc keletkezik. Ez <strong>az</strong><br />

összetömörödött anyag a nemez (...)<br />

– Van-e legkedvesebb alkotásod?<br />

– Nincs legkedvesebb, mindet egyformán<br />

szeretem, hiszen mindegyikhez más- más lélekállapot,<br />

más-más élmény fûz.<br />

– Mik a terveid a jövõben?<br />

– Terveim? Én szeretnék lenni a világ leghíresebb<br />

és legjobb nemezkészítõ mûvésze!<br />

A viccet félretéve: most készült el a Krisztus a kereszttel<br />

címû kép a szegedi püspöknek, húsvétra pedig<br />

készítek neki egy Feltámadást. Szeretném a gyõri<br />

kiállítás anyagát továbbvinni, máshol is bemutatni, ezt<br />

folyamatosan szervezzük. Új témán is gondolkodok,<br />

de ez még titkos. Nagyon örülnék neki, ha ez <strong>az</strong> õsi<br />

technika minél több emberhez eljuthatna akár a képeim,<br />

akár a nemezelõ foglalkozások által, hogy érezzék,<br />

milyen jó ezzel <strong>az</strong> anyaggal együtt élni. Engem<br />

nagyon nagy fegyelemre, a gyapjú iránti tiszteletre és<br />

felszabadult alkotásra tanított és tanít mind a mai napig<br />

a nemezzel való foglalkozás.<br />

Katona-Kerekes Réka<br />

Az interjúk<br />

teljes terjedelmükben<br />

a www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

weboldalon<br />

olvashatók.

Interjú<br />

Szijjártó Péterrel<br />

Január 25-én járt iskolánkban Szijjártó Péter, a miniszterelnök<br />

szóvivõje. Diákjainknak Magyarország európai elnökségérõl, <strong>az</strong> ebbõl<br />

fakadó feladatokról beszélt, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Ezt követõen kötetlen beszélgetésre<br />

is sor került. Itt készítettem <strong>az</strong> interjút, melyben a régi barátság okán tegezõdtünk.<br />

– Milyenek voltak a diákéveid?<br />

– A gyõri bencésekhez jártam egy fél éves amerikai ösztöndíjat<br />

le<strong>szám</strong>ítva, de <strong>az</strong> életembõl legszívesebben arra a 3 és fél évre emlékszem<br />

vissza, amit ott töltöttem. Ennél jobb iskolát magam sem<br />

tudtam volna elképzelni, mind <strong>az</strong> oktatás színvonalát, mind <strong>az</strong><br />

egész intézmény hangulatát illetõen. Szerintem <strong>az</strong> egy nagyon fontos<br />

dolog, hogy egy iskolában figyeljenek oda arra, hogy a diákok<br />

a tanórán kívül is <strong>az</strong> iskola diákjaként viselkedjenek. Minket folyamatosan<br />

vittek focizni, kirándulni. Folyamatosan voltak programok,<br />

amikkel a tanórán kívül is egy közösséget maradhattunk. Abban <strong>az</strong><br />

idõben ráadásul a bencés gimnázium <strong>az</strong> országos középiskolai<br />

rangsorban elsõ helyen végzett. Tanulmányilag és szakmailag is<br />

egy kiváló intézmény volt. Lelkileg én mind a mai napig élek <strong>az</strong>okból<br />

<strong>az</strong> emlékekbõl és <strong>az</strong> élményekbõl, amiket ott szereztem.<br />

– Mi inspirált a politika irányába?<br />

– Egyrészt <strong>az</strong> a találkozás, ami a bencéseknek köszönhetõen<br />

jött létre Orbán Viktorral 1996-ban.<br />

1996. október 23-án Orbán Viktor mondta <strong>az</strong> ünnepi beszédet<br />

<strong>az</strong> iskola ünnepségén. Utána volt lehetõségünk diákoknak<br />

együtt maradni vele, hosszasan beszélt <strong>az</strong> elképzeléseirõl,<br />

a politikai hitvallásáról. Az engem nagyon megfogott. Egy<br />

másik ember is mozdított a politikai pályára. Gyõrben négy<br />

éven keresztül alpolgármester volt, a <strong>vár</strong>os egyik legismertebb<br />

közéleti személyisége, Dézsi Csaba András, aki nekünk jó barátunk,<br />

szomszédunk. Õ volt <strong>az</strong>, aki engem elvitt 20 évesen a<br />

Fideszbe és akkor be is léptem a pártba. Akkor adódott egy<br />

lehetõség, hogy 1998-ban itt önkormányzati képviselõként<br />

induljak Elindultam, vesztettem, listáról viszont<br />

bekerültem. Napra pontosan 20 évesen: 1998. október<br />

30-án lettem önkormányzati képviselõ és ezután jött<br />

a Fidelitas. Ami <strong>az</strong>ért úgy általában a Fideszeseknek <strong>az</strong><br />

egyik legjobb utánpótlás-képzõje. A Fidelitas volt nekem a<br />

második közösség <strong>az</strong> életemben a bencés gimnázium<br />

után, ami a lehetõ legtöbbet adta nekem (...)<br />

– Milyennek látod a Fidelitast most? A megalakulás óta mennyit változott?<br />

– Nagyon sokat. Emlékszem rá, amikor 1999-ben beléptem. Most 2011-ben a teljes<br />

banda kicserélõdött, ugye ez egy korosztályos szervezetnél nem csoda. Azt látom, hogy <strong>az</strong><br />

utánunk jövõk, már egy egészen más világban élnek. Megint csak természetes, mert a világ<br />

fejlõdik meg alakul. Egészen más lehetõségeik, körülményeik, s innentõl kezdve egészen<br />

más problémáik, kérdéseik vannak, mint voltak nekünk annyi idõsen, mint most õk.<br />

Mostani 30-as éveik elején lévõ generáció meg a 20-as éveinek elején lévõ generáció között<br />

a 10 év a világ rohanó fejlõdése miatt nagyon sokat jelent.<br />

Egészen más kihívások vannak. Én ezért is mondom, hogy a 30 éves kora fölött egy politikusnak<br />

a korosztályos politikából már lassan távoznia kell. A Fidelitas egy dologban viszont nem változott,<br />

továbbra is legerõsebb a politikai ifjúsági szervezetek között. Ez jól látszik, sõt most már<br />

mondhatnám <strong>az</strong>t is, hogy <strong>az</strong> egyetlen ig<strong>az</strong>án létezõ politikai ifjúsági szervezet, néhány kisebb kivételtõl<br />

eltekintve. A mai magyar politikában vezetõ szerepet játszó fiatalok közül a legtöbb a<br />

Fidelitasból került ki, és ez mutatja a szervezetnek <strong>az</strong> elért eredményét (...)<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

15<br />

– Az edzõi vizsgát is leraktad, amikor nálunk edzõsködtél. Mennyi<br />

idõd jut mostanában <strong>az</strong> egyik kedvenc sportodra, a kosárlabdára?<br />

– Méltatlanul és érdemtelenül kevés. Nálam a sport nagyon fontos szerepet<br />

játszik <strong>az</strong> életembe. Minden nap mozgok és edzek annak érdekében, hogy bírjam<br />

<strong>az</strong>t a terhelést, amit a munka rak rám. A kosárlabdától viszont sajnos ebbõl<br />

a szempontból eltávolodtam, mert se edzõ, se klubvezetõként, se szövetségi alelnökként,<br />

elnökségi tagként most már nincsen lehetõségem részt venni a munkában.<br />

Az a munka, amit én végzek, <strong>az</strong> teljes embert kíván, emellett mondjuk<br />

egy csapatért felelõsséget vállalni, egy klubért vagy egy sportágért pláne, <strong>az</strong> szintén<br />

egész embert kíván és ez a kettõ nem megy, ezt nem lehet részmunkaidõben<br />

megoldani. Úgy, hogy távolról szurkolok a csapatnak, de a leglelkesebb<br />

szurkoló titulust, <strong>az</strong>t kisajátítottam magamnak.<br />

– És végezetül mit üzennél <strong>az</strong> iskola diákjainak...<br />

– Azt, hogy becsüljék meg magukat, mert ilyen ig<strong>az</strong>gatója kevés intézménynek<br />

van, mint ennek. Büszkén és bátran mondhatom egyrészt. Másrészt meg<br />

<strong>az</strong>t, hogy vigyék hírül ennek <strong>az</strong> intézménynek a jó hírnevét. Az itt dolgozó, tanító<br />

tanárok és <strong>az</strong> ig<strong>az</strong>gató által átadott tudás és tapasztalat majd <strong>az</strong> életben nagyon<br />

komoly és kemény fogódzót fog jelenteni. Tehát <strong>az</strong> rang, ha valaki a<br />

Prohászkában érettségizik, innen kerül ki. Ezt mindig vállalják büszkén.<br />

Tóth Tabita Georgina 12. o

16<br />

Az iskola élete több szempontból<br />

is felfrissülni látszik, kezdve a megújult<br />

iskolaújságtól a filmklubon keresztül a jobbnál-jobb rendezvényekig.<br />

Ezek közül a legkiemelkedõbb talán mégis <strong>az</strong> idei jótékonysági szülõ bál, a fáradhatatlan<br />

szervezõ csapatnak köszönhetõen. Hogy többet megtudjunk a bál hátterérõl, ellátogattunk<br />

a szerdai Apuka Focira, ahol a lelkes focisták – akik a bál szervezõi is – örömmel<br />

válaszoltak a kérdéseinkre. Ezt ezúton is szeretnénk nekik megköszönni.<br />

„Nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk”<br />

Szülõk farsangja 2011<br />

– Honnan jött <strong>az</strong> ötlet, hogy jótékonysági<br />

bált szervezzenek?<br />

– Spontán. A foci után <strong>az</strong> öltözõben beszélgettünk.<br />

Úgy indult a dolog, hogy közülünk többen<br />

mondták, hogy egy bográcsozást össze kéne dobni<br />

a társaságnak. Innen fejlõdött tovább, hogy csináljunk<br />

egy batyus bált, ezután felvetõdött <strong>az</strong> ötlet,<br />

már nem is tudjuk pontosan kitõl, hogy a bálon befolyó<br />

pénzbõl támogathatnánk <strong>az</strong> iskolai sportéletet.<br />

– Elérték a célt, amit kitûztek maguk elé?<br />

– Reményeinken felül sikerült. Nem is <strong>szám</strong>oltunk <strong>az</strong>zal, hogy 132 ember<br />

fog eljönni. Mi <strong>az</strong> elején úgy <strong>szám</strong>oltuk, hogyha 50-60, optimistábbak<br />

szerint 70-80 ember összejön, akkor már nagyon szerencsések vagyunk.<br />

Ahogy érkeztek a visszajelzések, úgy kezdtünk megrettenni, hogy hova fogunk<br />

annyi embert ültetni. Komoly feladat volt megszervezni ezt a bált.<br />

A jótékonysági bál bevétele: 405.200 Forint<br />

<strong>az</strong> intézmény sportéletét támogatja. Köszönjük!<br />

– Mi lesz<br />

pontosan a befolyt<br />

összeg<br />

sorsa?<br />

– A bál jótékonysági<br />

bál címen<br />

volt meghirdetve,miszerint<br />

a befolyt<br />

összeget <strong>az</strong> iskolasportéletének<br />

fellendítésére fordítjuk. Mivel<br />

a bálon rengeteg szülõ jelen volt <strong>az</strong> egész intézménybõl (ovi, alsó tagozat, felsõ<br />

tagozat, gimnázium), így ezt a pénzt három részre osztjuk <strong>az</strong> óvoda, <strong>az</strong> alsó tagozat,<br />

és a felsõ tagozat – a gimnáziumot is beleértve – között. Úgy gondoltuk, hogy<br />

<strong>az</strong>on szülõk gyermekei, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, mind kihasználhassák<br />

a fejlesztéseket.<br />

– Mért pont a sportéletre akartak pénz gyûjteni?<br />

– Minden gyereknek és felnõttnek szüksége van<br />

a sportra, mert <strong>az</strong> felszabadít. Itt, <strong>az</strong> iskolában, <strong>az</strong><br />

Apukák Fociján, mind nagyon jól érezzük magunkat.<br />

Mindenkinek jólesik, hogy Péter által <strong>az</strong> iskola lehetõséget<br />

teremtett nekünk a focizásra, ezt viszonozni<br />

szerettük volna valahogy. Mi lehetõséget kaptunk,<br />

adjuk meg gyermekeinknek is.<br />

Farsan<br />

– Általánosságban tudnák jellemezni<br />

a hangulatot?<br />

– Én <strong>az</strong>t vettem észre, hogy nagyon jó<br />

hangulat volt, sokkal jobb, mint ahogy elsõre<br />

reméltük. A bál végén már úgy kellett „elzavarnunk”<br />

<strong>az</strong> embereket. Hihetetlenül jó érzés<br />

volt. Nem nézegették <strong>az</strong> órájukat percenként,<br />

nem akartak h<strong>az</strong>a menni, és nagyon sokan<br />

úgy köszöntek el, hogy: „Jövõre találkozunk!”.<br />

Mi egyelõre ennek a bálnak a lebonyolítása<br />

miatt rettegtünk, nem állt szándékunkban<br />

egy rendezvénysorozatot elindítani.<br />

Az eseményt még színesítette egy borszakértõ,<br />

aki még a vacsora elõtt ismertette a bálon<br />

fogyasztható borokat. Szintén hálásak vagyunk<br />

<strong>az</strong>oknak a szülõknek, és mindenki<br />

másnak, akik különbözõ értékes tombolatárgyakkal,<br />

vagy bármilyen más segítséggel<br />

emelték <strong>az</strong> est színvonalát. Szerintünk a jó<br />

hangulathoz hozzájárult a nagyon jó zene is.<br />

Emellett baráti társaságok gyûltek össze a bálon,<br />

ezáltal nem lehetett rossz a hangulat.<br />

Mindenki talált ismerõs arcot, barátot. Az<br />

egész kötetlen volt, kitûnõ helyszínen megrendezve.<br />

Biztosan sokat nyomott a latba <strong>az</strong><br />

is, hogy mindenki tudta, mire fordítjuk a<br />

pénzt. Volt egy alapmotiváció, ami miatt úgy<br />

döntöttek, eljönnek, és segítenek <strong>az</strong> iskolának.<br />

És még jól is érezték magukat.<br />

– Tehát akkor <strong>az</strong> eddigiek alapján úgy látják,<br />

hogy lesz folytatás?<br />

– Egészen biztos, egyszerûen nem lehet nem folytatni,<br />

és nagyon úgy néz ki, hogy hagyományt teremtettünk. A<br />

visszajelzések alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy<br />

jövõre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, mivel a résztvevõk<br />

is el<strong>vár</strong>ják. Sok munkával járt, de megérte.<br />

Kaszás-Tóth Cecília, Pittner Petra 11. H

golás<br />

2011. Hollywood Farsang<br />

Isko- lánkban, a szokásnak megfelelõen<br />

minden évben sikerül lebonyolítani egy farsangi<br />

rendezvényt, ahol mi diákok tanárainkkal<br />

együtt szórakozhatunk, nevethetünk, nem gondolva <strong>az</strong><br />

iskola nehézségeire. Ezen a bálon minden osztály felléphet,<br />

mindenki megmérettetheti magát a többi évfolyam tanulóival.<br />

Ezen elõadások témája minden évben elõre meghatározott.<br />

Ez alkalommal gimnáziumi farsangunk témája<br />

Hollywood lett. Produkcióként <strong>az</strong> osztályok olyan<br />

ismert filmekkel készültek, mint a Star Wars,<br />

Mamma Mia, vagy Dirty Dancing. Nehezítésként<br />

<strong>az</strong> adott filmeket más, <strong>az</strong> eredetitõl eltérõ stílus-<br />

ban készítették el a gimn<strong>az</strong>isták<br />

(horror, akció, western...).<br />

A remek filmfeldolgozások<br />

közül nehéz volt eldönteni,<br />

melyik érdemli <strong>az</strong> elsõ<br />

helyet. A nyertes végül a<br />

10. osztály lett.<br />

Van <strong>az</strong> évnek egy olyan intervalluma, amely a mulatásról, álarcokról, jelmezekrõl<br />

és a szórakozásról szól. Amikor <strong>az</strong> emberek beöltöznek, maszk mögé rejtik<br />

arcukat, és mulatoznak. Ezt <strong>az</strong> idõtartamot farsangi idõszaknak nevezzük.<br />

Keszei Fruzsina 5. b<br />

rajzai<br />

Miután mindenki fellépett, kezdõdhetett a tánc. A vendégeket<br />

két majorette elõadás is szórakoztatta, nehogy ellaposodjon<br />

a hangulat. Természetesen volt büfé, de emelett még<br />

egy casino, egy koktélbár, és egy teaház is rendelkezésre állt.<br />

A programlistán szerepelt <strong>az</strong> „it girl, it boy” választás eredményhirdetése.<br />

A verseny lebonyolítására hetekkel a rendezvény<br />

elõtt került sor. Minden osztály megnevezett két fiút és<br />

két lányt, akiket alkalmasnak talált arra, hogy kitöltsenek egy<br />

tesztet Amerikával kapcsolatban. A kérdõiven személyes kérdésekre<br />

is válaszolni kellett, mint például kedvenc zene, film,<br />

vagy ital. Ez segítséget nyújtott a lányok és fiúk személyiségének<br />

megismerésében. Magától értetõdõen a jelöltek külseje is<br />

pontozásra került. Valamint a kézírás, a válaszokra adott reakcióidõ,<br />

és persze a válaszok. A versenyzõk jelentkezésük pillanatában<br />

nem tudták, mi <strong>vár</strong> majd rájuk, ez fokozta <strong>az</strong> izgalmat.<br />

A párbaj fantasztikusan sikerült.<br />

www. www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

15 17<br />

A farsang fogalma <strong>az</strong> évek múlásával mindenki szemében átalakul.<br />

Ez különösen ig<strong>az</strong> a gimn<strong>az</strong>istákra. Egy tizenéves diák<br />

nem öltözik be farsangra, inkább felvesz valami mást. Ezért került<br />

<strong>az</strong> elõzõ évi farsang programjára a jelmezverseny. Sajnos ez<br />

sem ösztönözte a tanulókat arra, hogy maskarába bújjanak,<br />

ezért a 2011-es farsangon inkább a bál szóra került a hangsúly.<br />

Farsangi bál. Bál, tehát idei összejövetelünkre mindenki báli ruhát<br />

öltött magára a lányok esetében, a fiúk pedig zakót. Ettõl <strong>az</strong><br />

egész hangulat még emelkedettebbé vált. Velencére gondolva<br />

álarcok is készültek, melyeket meg lehetett vásárolni. Ezeket a<br />

maszkokat tollak, festékek, csillámok, szalagok díszítették. Mindenki<br />

kedvére válogathatott, és mivel nem készült két egyforma,<br />

mindenki még egyedibbé változtathatta szerelését.<br />

Az este utolsó programjára mindenki a tornaterembe vonult,<br />

hogy figyelje <strong>az</strong> elõre megvásárolt tombola jegyeit, hátha lesz egy<br />

kis szerencséje. A nyeremények között szemvizsgálatok, mobiltelefonok,<br />

ékszerek, fitnesz bérletek, és különbözõ ajándékcsomagok<br />

szerepeltek. Sokan nyertek, így remélhetõleg senki nem csalódott.<br />

A tombola minden iskolai farsang elengedhetetlen része.<br />

Ez évi farsangunk témája Hollywodd volt, <strong>az</strong> osztályoknak<br />

kiosztott okleveleken egy oscar-díj szerepel. Mindenki végigsétálhatott<br />

a vörös szõnyegen, és le is fotózkodhatott ott egyedül,<br />

vagy barátaival. Belépõ helyett karszalagot osztottunk, és<br />

minden 10. vendég kapott egy ingyen üdítõt. Mindenki mulathatott,<br />

kártyázhatott, táncolhatott, jól érezhette magát. A<br />

2011.-es farsang minden szempontból sikeresnek mondható,<br />

jól sikerült.<br />

Kaszás-Tóth Cecília,<br />

Németh <strong>Ha</strong>nna 11. H

18<br />

A gyõri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási<br />

Központ március 15-i megemlékezésének vendége<br />

Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerzõ, tanár<br />

volt, aki idén ünnepli 80. születésnapját. Ebbõl<br />

<strong>az</strong> alkalomból beszélgettünk, s köszöntöttük.<br />

Isten éltesse sokáig!<br />

Ebben a világban<br />

nem szabad hallgatni!<br />

– Volt valaki a családjában,<br />

aki zenélt, zenével<br />

foglalkozott? Mikor kezdett<br />

érdeklõdni a zene iránt?<br />

– A nagyapám öt-hat hangszeren magától, tanár<br />

nélkül nagyon jól megtanult. De én ezt nem éreztem<br />

magamban. Már gimn<strong>az</strong>ista voltam Orosházán,<br />

mikor édesapám – aki hegedûmûvésznek<br />

készült, de nem tudta elvégezni, mert<br />

megszülettünk, <strong>az</strong> élet bonyolultabb lett –<br />

elvitt a békéstarhosi Kodály iskolába, és ott<br />

ismertem meg a magyar zenei és mûvészeti<br />

élet nagyjait. Ott végeztem. Egy hét alatt<br />

megismerkedtem a zongora ABC elsõ köteteivel,<br />

és egy pár hónap alatt meg is tanultam.<br />

Mivel nem volt könyvtárunk, – mert új<br />

iskola volt – <strong>az</strong>t mondták, írjak ujjgyakorlatokat,<br />

etûdöket, amíg Pestrõl kottát kérnek.<br />

Írtam különbözõ gyerekdarabokat: ” Nyitott<br />

templomajtó”, ” Betlehemi csillagzene”…<br />

Ezeket utána eljátszottam hangversenyeken, közben<br />

szavaltam is.<br />

Én úgy érzem, hogy valami égi jelet kaptam.<br />

Nagyon jó hallásom volt, <strong>az</strong>t tudtam. Bármilyen<br />

dalt, slágert hallottam, még most is el tudnám<br />

énekelni. Tulajdonképpen nagyon boldog lettem<br />

ettõl, mert ezt tényleg szeretem csinálni.<br />

– Milyen képességekre van szüksége valakinek,<br />

hogy zeneszerzõ lehessen? Ezeket<br />

mennyire lehet tanulni?<br />

– Zeneszerzést tanulni csak úgy lehet, ha valaki<br />

tud muzsikálni. Tehát nagyon jól kell zongorázni,<br />

és fantázia szükséges. Kocsis Zoltán zeneszerzõ,<br />

hangszerelõ írta: a zeneszerzéshez eredetiség kell.<br />

Én nagyon boldog vagyok, mikor <strong>az</strong>t mondják,<br />

nem tudták, hogy a rádióban megy egy darabom,<br />

de pár taktus után hallották, hogy én írtam.<br />

Beszélgetés a 80 esztendõs Szokolay Sándorral<br />

– A Magyar Rádió zenei lektoraként<br />

milyen feladatot látott el?<br />

– Meg kellett hallgatni <strong>az</strong> új mûveket,<br />

amiket írtak. Ez nagyon hasznos volt.<br />

Fontos, hogy <strong>az</strong> ember olyat tanuljon,<br />

amitõl a saját szakmájában több lesz.<br />

– Milyen hatással van hite a<br />

mûveire?<br />

– Kételkedés nélküli hitben éltem<br />

le <strong>az</strong> életemet. Édesanyám minden<br />

vasárnap kézen fogott, úgy mentünk<br />

a templomba. Sokáig magánügynek<br />

tartottam, hogy miben hiszek,<br />

de ebben a világban nem szabad<br />

hallgatni. Legboldogabb akkor<br />

vagyok, ha templomi zenét írhatok.<br />

– Honnan merít ötletet? Kiknek a<br />

verseit dolgozza fel, zenésíti meg?<br />

– Körülbelül 36-40 között van a költõk<br />

<strong>szám</strong>a, akiktõl magyarul megzenésítettem.<br />

Berzsenyi Dániel nagyon nagy<br />

hatással volt rám. Kölcsey Ferenc, Petõfi<br />

Sándor, Arany János, Ady Endre. A kortársak<br />

közül: Illyés Gyula, aki a Vérnász<br />

operámat fordította; Németh László, a<br />

Sámson opera szövegírója.<br />

„De én inkább<br />

a zeneszerzéstválasztottam,<br />

és mellette<br />

tanár lettem.”<br />

– Megrendelésre írja mûveit?<br />

– Nem nagyon szeretek a fióknak<br />

írni. <strong>Ha</strong> írok valamit, valakikre<br />

gondolok, hogy kik adják elõ. Én a<br />

megrendeléseket szeretem, de<br />

nem <strong>az</strong>t írom meg, amit kérnek,<br />

hanem rábeszélem õket, hogy amit én<br />

gondoltam, <strong>az</strong>t rendeljék meg. Nagyon<br />

fontosnak tartom, hogy a zeneszerzõ<br />

<strong>az</strong>t <strong>az</strong> egyéniségét, amit <strong>az</strong> égbõl kapott,<br />

<strong>az</strong>t mûvelje ki. Nem <strong>az</strong> a lényeg,<br />

hogy tapsoljanak, <strong>az</strong> áhítat a fontos; ha<br />

nem csak szórakoztató a zene, hanem<br />

meríteni lehet belõle.<br />

– Milyen tanácsot tudna adni<br />

<strong>az</strong> ifjúságnak?<br />

– Én nagyon nem szeretem <strong>az</strong>t a kifejezést,<br />

hogy önmegvalósítás. Nem önmagát<br />

kell <strong>az</strong> embernek megvalósítania.<br />

Nem szabad ellustulni. Egyik mûvészet<br />

sem hobbi, <strong>az</strong>oknak mélyebb értelme<br />

van, és nem véletlen, hogy kapjuk a<br />

tehetséget. Ez kötelez.<br />

Nagy László szavait kölcsönvéve<br />

<strong>az</strong>t üzenem: „<strong>Ha</strong> lesz emberi arcuk,<br />

csókoltatom õket.”<br />

Hegedüs <strong>Ha</strong>jnalka 11. N

Ebben a rovatban iskolánk<br />

természettudományi szertárainak értékeit<br />

mutatjuk be.<br />

Széleskörû ismeretterjesztés<br />

A Fizika Éve elmúltával, a Kémia<br />

Évében a „Mustármag” is felismerte<br />

a globális folyamatok által alátámasztott<br />

tényt: <strong>az</strong> emberiség jövõje<br />

szempontjából döntõ jelentõsége<br />

van a természettudományok<br />

fejlõdésének, <strong>az</strong> eredmények alkalm<strong>az</strong>ásának<br />

és nem utolsó sorban a<br />

széleskörû ismeretterjesztésnek. Az<br />

iskolák feladata, hogy a tanulók<br />

egy részét a természettudományok<br />

mûvelése és oktatása felé irányítsa.<br />

De <strong>az</strong> is cél, hogy a többiek is minél<br />

átfogóbb és önállóan továbbfejleszthetõ<br />

képet kapjanak a „való<br />

világról”, hogy önállóan, a médiák<br />

nyomása nélkül értékelni tudják a<br />

mindennapi eseményeket, mint a<br />

Japánt sújtó hatalmas földrengést,<br />

a szökõárat, <strong>az</strong> atomerõmûvi balesetet,<br />

a fajok kipusztulását, a földi<br />

mágneses mezõ gyengülését, a<br />

sarkok feletti ózonlyukakat, a fosszilis energiahordozók felélését,<br />

<strong>az</strong> esõerdõk kiirtását és még sorolhatnám a végtelenségig..<br />

Iskolánk egykor egységes fizika szertára<br />

két részre oszlott, amikor a gimnázium új<br />

épületbe költözött. Igyekeztünk <strong>az</strong> eszközök<br />

elosztásakor figyelembe venni, hogy<br />

melyek feltétlenül szükségesek <strong>az</strong> általános<br />

iskola felsõ tagozatában, illetve a gimnáziumban.<br />

A szûkös fejlesztési lehetõségek ellenére<br />

a régebbieken kívül sok saját készítésû<br />

új, érdekes eszközünk van, amelyeket<br />

a 2010/2011-es tanévben a gimnáziumi fizika<br />

elõadó teremben a „hónap tárgya” elnevezésû<br />

program keretében mutatunk be.<br />

Nagy sikert aratott a „Magdeburgi féltekék”,<br />

a Cartesius-bú<strong>vár</strong>, a Faraday-kalitka,<br />

<strong>az</strong> üvegszálas hangulat lámpa és a generátor<br />

modell bemutatása. A tanulók szembesülhettek<br />

a légnyomás létével és óriási erejével,<br />

a felhajtóerõ mûködésével, a<br />

fémhálók elektromosságot árnyékoló<br />

hatásával, a<br />

fény nem egye-<br />

Hegedüs <strong>Ha</strong>jnalka 11. N<br />

Kísértés címû rajza<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

19<br />

nes vonalú terjedésével és <strong>az</strong> áramfejlesztõ generátor<br />

belsõ felépítésével. A legnagyobb sikert a<br />

Cartesius-bú<strong>vár</strong> aratta, amelyet boszorkányság<br />

(Somogyi Sándor tanár úr – Révai Gimnázium – ötlete<br />

nyomán) és sárkányság mérésre használtunk. Iskolánk<br />

tanulói közül többeket kiszûrt a mûszer,<br />

akik ilyen mesebeli tulajdonságokkal rendelkeznek.<br />

A továbbiakban a kísérletezõ és eszközfejlesztõ<br />

szakkör által készített tárgyakat mutatjuk be, amelyek<br />

5 évvel ezelõtt, illetve <strong>az</strong> idei tanévben 8. H osztályos<br />

diákok lelkes közremûködésével születtek.<br />

Az elõzõ tanévben nagy sikere volt <strong>az</strong> elõadóteremben<br />

<strong>az</strong> „Einstein élete képekben” címû kis<br />

tárlatnak. A zseniális tudóst hétköznapi helyzetekben<br />

(biciklin, vitorláson, séta közben, otthon a karosszékben,<br />

stb.), híres kortársai (Chaplin, Tagore,<br />

Thomas Mann, Bohr és mások) társaságában, családi<br />

fotókon és tudóstársai körében láthattuk. Terveink<br />

szerint a következõ tablók a magyar Nobeldíjas<br />

fizikusokat fogják bemutatni.<br />

Készítette: Chroméj Renáta 8. a<br />

Szeretnénk kibõvíteni a második<br />

emeleti „fizika folyosó” vitrinjeiben<br />

elhelyezett, „Nagy magyar találmányok”<br />

címû kiállítást is, amely dokumentumok,<br />

szövegek, fotók és tárgyak<br />

segítségével idézi meg a<br />

világhíres magyar találmányokat<br />

és feltalálóikat. A következõ<br />

nevek: Kármán Tódor,<br />

Gábor Dénes, Szilárd Leó, Teller Ede,<br />

Bíró László, …a sor szinte kifogyhatatlan,<br />

s ezt kevés nemzet mondhatja<br />

rajtunk kívül. Legyünk büszkék rájuk!<br />

Szabó György

20<br />

Osztályfõnökünk, Botosné Mészáros Krisztina<br />

jóvoltából a márciusi hosszú hétvégét Prágában<br />

töltöttük. Prága gyönyörû <strong>vár</strong>os, sõt <strong>az</strong> egész<br />

ország káprázatos, mint például Telè, Kutná<br />

Hora. Az ország levegõjében, atomjaiban érezhetõ<br />

a történelem elégikus illata. A Moldván hajózva<br />

Smetana dallamai csendültek fel emlékezetünkben.<br />

A kirándulás három napos volt, ez<br />

alatt bejártuk a Morva karsztvidék Punkva barlangját,<br />

Telè-et, Prágát, annak ó és új <strong>vár</strong>osrészét<br />

és zsidónegyedét egyaránt. Utunk végeztével a<br />

Kutná Hora-i csontkápolnát csodáltuk meg,<br />

amelynek dohos illata a régi letûnt idõket éreztette.<br />

A kápolnában ezer meg ezer holt lélek<br />

esett rabul, csontjaikból különféle dísztárgyak/berendezések<br />

lettek. Mi a 11.N osztály, hálásan köszönjük<br />

Kriszti néninek és férjének <strong>az</strong> ut<strong>az</strong>ást.<br />

Elsõ állomásunk a Morva Karszt nevû természetvédelmi<br />

terület volt, amely 100 km 2 kiterjedésével<br />

<strong>az</strong> egyik legjelentõsebb közép-európai<br />

karsztvidék. Busszal érkeztünk a közel 140 m mély<br />

Macocha szakadék feletti kilátóhelyre, ahonnan libegõvel<br />

közelítettük meg a Punkva-barlangrendszert,<br />

benne gyönyörû cseppkõképzõdményekkel.<br />

A szakadékba a barlangrendszeren keresztül gya-<br />

Prá- ga<br />

Bekötött <strong>szemmel</strong> kelünk át a jelenen. (...) Csak késõbb, amikor a kötést levesszük,<br />

és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk<br />

át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését. (Milan Kundera)<br />

logosan jutottunk, majd a Masaryk<br />

Dom nevet viselõ nagyméretû barlangot<br />

motorcsónakkal értük el.<br />

Naplementében tárult fel elõttünk<br />

Telc festõi fõtere, amely 1992 óta <strong>az</strong><br />

UNESCO világörökség része. A nagyjából<br />

háromszögletû fõteret 58 árkádos<br />

ház övezi. Ezeken<br />

mindmáig felfedezhetõk a<br />

késõ gótikus vonások, a reneszánsz<br />

stílus mintegy kiegészítette<br />

<strong>az</strong> összképet,<br />

amelyet utoljára csak a barokk<br />

módosított. Rövid pihenõ<br />

után továbbindultunk<br />

prágai szállásunkra, ami pár<br />

percnyi sétára volt csupán<br />

<strong>az</strong> Ó<strong>vár</strong>os tértõl.<br />

Második napunkat<br />

a Szent Vitus székesegyházban<br />

kezdtük misével a prágai <strong>vár</strong>ban. A<br />

egykori koronázási menet útvonalán<br />

haladva <strong>az</strong> Ó<strong>vár</strong>oson és <strong>az</strong> <strong>az</strong>t a<br />

Moldva túlparti negyedekkel összekötõ<br />

Károly hídon átsétálva értük el a<br />

Kisoldalt, majd a Hradzsint.<br />

A prágai <strong>vár</strong> (Pr<strong>az</strong>sky Hrad) Európa legnagyobb<br />

<strong>vár</strong>komplexumának <strong>szám</strong>ít, és<br />

a Guiness-rekordok könyve szerint maga<br />

a <strong>vár</strong>, 570 méteres hosszával, és 130<br />

méteres szélességével a világ legnagyobb<br />

õsi <strong>vár</strong>a. A régi idõkben innen<br />

kormányozták <strong>az</strong> országot a cseh királyok,<br />

ma pedig itt van a cseh köztársasági<br />

elnök székhelye. Számos háború,<br />

tûzvész, felújítás, és különbözõ történelmi<br />

korok eredményeképp igen változatos<br />

paloták, erõdítmények, és templomok<br />

jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt<br />

is igen népszerû. A fantasztikus, varázslatos<br />

hangulatú prágai <strong>vár</strong>negyed<br />

kötelezõ nevezetességnek <strong>szám</strong>ít mindenkinek,<br />

aki Prágában jár. Története a<br />

9. századig nyúlik vissza, amikor<br />

Borivoj fejedelem fából építtetett<br />

erõdje alapozta meg a Premysl-dinasztia<br />

székhelyét a folyóra nézõ<br />

domb tetején. Luxemburgi János a<br />

<strong>vár</strong> környékére jobbágyokat telepített<br />

be, és ezzel megkezdõdött a Várnegyed<br />

bõvülése. A <strong>vár</strong>at a 14. században<br />

IV. Károly<br />

gótikus stílusban újjáépíttette.<br />

Egy 1541-es pusztító tûzvész után<br />

szinte <strong>az</strong> egész negyedet újjá kellett<br />

építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta<br />

meg a szabad <strong>vár</strong>osi rangot, míg<br />

1784 óta <strong>az</strong> egyesített Prága része.<br />

A <strong>vár</strong>ból a Moldva partjára villamosoztunk,<br />

ahol kétórás sétahajózás<br />

közben csodálhattuk meg a <strong>vár</strong>ost.<br />

Szerencsére nem csak a szemünk lakott<br />

jól, hanem kitûnõ hideg és meleg<br />

büfé is volt (...)<br />

Rideg Béla 11. N<br />

A be<strong>szám</strong>oló<br />

teljes terjedelmében<br />

a www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

weboldalon<br />

olvasható.

Recept<br />

Páclé<br />

30 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyem<br />

gyökér 10 dkg vöröshagyma, 1 db citrom,<br />

babérlevél, só, egész bors. A fentieket egy<br />

mély tepsibe rakom, a 10 dkg füstölt szalonnával<br />

megtûzdelt nyúldarabokkal együtt.<br />

Annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. 60-70%-os<br />

Rejtvény<br />

ÁDÁM ALMÁI Rendezõ: Anders Thomas Jensen<br />

színes, magyarul beszélõ, dán-német vígjáték, 94 perc, 2005<br />

Készítette: Jordán Dániel 8. H<br />

A meglõtt nyulat célszerû 2-3 napig hûvös, szellõs helyen pihentetni, mert ezután<br />

sokkal finomabb a húsa. A feldarabolt gerincet, hátsó combokat érdemes pácolni, a<br />

többi részébõl finom levest lehet fõzni.<br />

Nyúl vadasan elkészítve<br />

3<br />

4<br />

5<br />

6<br />

10<br />

1<br />

Tulipán<br />

Félõs<br />

11<br />

13<br />

puhaságig (kb. 1 óra) a sütõben párolom,<br />

majd a citromkarikák héját leszedem, s két<br />

kanál ecetet keverek bele. 2-3 napig hideg<br />

helyen tartom, néha a húsokat megforgatom<br />

a lében. Vasárnap reggel a húst lecsepegtetés<br />

után lisztben megforgatom, és forró<br />

olajban puhára és pirosra sütöm.<br />

Évszak<br />

Figyel<br />

Nem sovány<br />

7 Kötetlen<br />

8<br />

9 Sok<br />

Budapest<br />

Édesség<br />

12<br />

Advent<br />

Síkidom<br />

Kalendárium<br />

2<br />

Fénytörés<br />

Csizm<strong>az</strong>ia Richárd 5, a rajza<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

21<br />

A zöldségeket ismét felforralom, turmixolom,<br />

s ráöntöm 2 dkg barnára pirított<br />

cukorra. Ízesítem a mártást mustárral,<br />

sûrítem tejföllel. Az így elkészített<br />

szószba beleteszem a megpirított, átsütött<br />

nyúlszeleteket, egyet forralom, s<br />

burgonyás gombóccal tálalom.<br />

Burgonyás gombóc<br />

1 kg fõtt burgonyát tisztítás után<br />

átnyomom majd sózom, s a annyi liszttel<br />

összekeverem, hogy összeálljon.<br />

Olajos kézzel tojás nagyságú gombócokat<br />

formázok, s lobogó, forró vízben<br />

addig fõzöm õket, amíg a víz tetejére<br />

nem jönnek fel. Nem baj, ha több<br />

gombóc sikeredik, mert ezeket hidegen<br />

is fel lehet szeletelni, s forró olajon<br />

meg lehet pirítani. Teával nagyon<br />

finom reggeli.<br />

Jó étvágyat kívánok!<br />

Vas Lászlóné<br />

Technika, gyakorlati<br />

és háztartástan tanár

22<br />

Taizé találkozó<br />

Rotterdam<br />

Nagy örömünkre <strong>az</strong> idén résztvehettünk a minden évben<br />

megrendezett Taizé-i találkozón. December 27-én indultunk<br />

Budatétényrõl a Missziós házból. Az út hosszú<br />

volt, de végre megérkeztünk. Ott elig<strong>az</strong>ítást kaptunk magyar<br />

nyelven, ki melyik egyházközséghez fog tartozni és<br />

milyen munkát fog végezni. A mi csoportunk a „Decoration<br />

team”-hez tartozott, feladatunk <strong>az</strong> volt, hogy <strong>az</strong><br />

esti imádsághoz elõkészítsük a terepet. A szállásunk egy<br />

Baptista templomban volt, ahonnan elvittek még <strong>az</strong>nap<br />

pár ember. Õk családokhoz kerültek. Négyen maradtunk<br />

magyarok. Rajtunk kívül még franciák és lengyelek laktak ott.<br />

Egy napunk úgy telt el, hogy felkeltünk, 8-ig kellett megreggelizni, majd fél<br />

9-kor részt vettünk a reggeli imádságon. Ezután csoportfoglalkozáson lehetett<br />

részt venni, ahol különbözõ témák kerültek feldolgozásra. Pl.: a megbocsátás<br />

fontossága.<br />

Ezt követõen <strong>az</strong> Ahoyba mentünk<br />

(ez volt a gyülekezõhely, egy hatalmas<br />

csarnok). Itt elfogyasztottuk <strong>az</strong> ebédet.<br />

Majd a kis füzetünkbõl, amit <strong>az</strong> elsõ<br />

nap kaptunk (ebben benne volt minden,<br />

segített <strong>az</strong> elig<strong>az</strong>odásban és <strong>az</strong><br />

imádságok énekei is megtalálhatók voltak<br />

benne), lehetett vá-<br />

lasztani milyen programon szeretnénk<br />

részt venni. Mi megnéztük Noé<br />

bárkáját, de sajnos nem tudtunk bemenni,<br />

mert túl sokan voltunk és <strong>az</strong><br />

idõ csekélynek bizonyult. Meglátogattuk<br />

a gospel koncertet, ahol fergeteges<br />

hangulat uralkodott. (Mindenkinek<br />

szívbõl ajánlom, hogy<br />

hallgassa a zenéjüket.) A<br />

koncert végén még táncolni<br />

is lehetett.<br />

Mivel mi dekoráltunk,<br />

ezért elõbb kaptunk vacsorát,<br />

mint a többiek. Ezután<br />

gyertyákat gyújtottunk,<br />

hogy szép legyen a terem.<br />

Elkezdõdött <strong>az</strong> esti ima.<br />

Énekekkel kezdtünk, majd<br />

meghallgattuk a különbözõ<br />

elmélkedéseket (mindig<br />

más-más nyelven),<br />

majd megint énekeltünk<br />

és elkezdõdött a kereszt-<br />

hódolat. Ez este 9ig<br />

tartott. Gyönyörû volt.<br />

Az emberek sorban térdeltek <strong>vár</strong>va arra,<br />

hogy a kereszthez jussanak. Sok<br />

volt a beteg ember, a tolószékes és<br />

egyéb fogyatékossággal élõk, de nagy<br />

öröm volt látni, hogy õk is odamentek<br />

a kereszthez.<br />

Azért volt lehetõségünk szabadprogramra<br />

is. Ezt <strong>vár</strong>osnézéssel töltöttük.<br />

Rengeteg szép helyet láttunk. Szilveszterkor<br />

kimentünk <strong>az</strong> egyházközséggel<br />

tûzijátékot nézni. Azért szórakozásra<br />

is volt bõven lehetõségünk, bár<br />

tudjuk ennek a találkozásnak a lelki felfrissülés<br />

a fõ célja.<br />

Azt hiszem mindannyiunk nevében<br />

bátorkodom kijelenteni, hogy ez a találkozó<br />

meghatározó volt <strong>az</strong> életünkben.<br />

Én saját tapasztalatként mondom,<br />

<strong>az</strong>t hiszem megtaláltam valódi énemet.<br />

Sokat segített és már alig <strong>vár</strong>om a következõ<br />

találkozót.<br />

Nagy Enikõ 11. N

Öt nap kikapcsolódás Innsbruckban…<br />

Sokáig csak álomnak tûnt, de <strong>az</strong>után valóra vált. Már mindannyian<br />

nagyon izgatottan <strong>vár</strong>tuk a síelés elsõ napját. Vasárnap a reggeli indulást,<br />

majd néhány óra ut<strong>az</strong>ást követõen dél körül értünk oda Innsbruckba.<br />

Innsbrucki sítábor<br />

2011. február 20–25.<br />

A <strong>vár</strong>os központjában található szálloda<br />

nagyon elegáns volt. Mindenki gyorsan bepakolt<br />

a szobájába, majd nemsokára megérkezett<br />

a csoportunk <strong>szám</strong>ára kijelölt síbusz,<br />

amellyel a Patscherkofelre vittek fel minket.<br />

Ezen a napon délután szabadon választható<br />

program is volt, amellyel éltek néhányan. A<br />

<strong>vár</strong>osban sétáltak és Innsbruck nevezetességeit<br />

csodálták meg, amíg a többiek síelni<br />

mentek. A kezdõ csoportnak Marek Péter<br />

tanár úr volt a vezetõje. Pár nap alatt a teljesen<br />

kezdõ csoportból majdnem, hogy profi<br />

síelõkké varázsolt minket. Egészen <strong>az</strong> alapoktól<br />

kezdtük, játékos feladatokkal tette<br />

színesebbé a nehéz „munkát”. Ez mókásnak<br />

tûnt, mert nem tudtuk mi minden <strong>vár</strong><br />

ezután még <strong>ránk</strong>. Minél jobbak, és jobbak<br />

akartunk lenni, <strong>az</strong>zal a motivációval, hogy<br />

mi is hamarosan lecsúszhatunk a nagy és<br />

csodálatos hegyekrõl.<br />

A második nap reggelén mindenki nehezen<br />

mászott ki a puha ágyból. Sietni kellett,<br />

hogy idõben megreggelizzünk és utána felvegyük<br />

a meleg síruhát. Fél nyolckor lementünk<br />

<strong>az</strong> étterembe, ahol szépen megterített<br />

asztalok és finom falatokkal teli svédasztalos<br />

reggeli <strong>vár</strong>t bennünket. Miután végeztünk,<br />

a sítároló felé vettük <strong>az</strong> irányt a lécekért<br />

és a botokért. Bepakoltunk a buszba és<br />

máris indulhattunk a Schlick 2000-re. Még<br />

ezen a napon is rengeteget tanultunk, hisz<br />

A karácsonyi<br />

siítáborról szóló be<strong>szám</strong>oló<br />

a www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

weboldalon<br />

olvasható.<br />

mint tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. De<br />

a sok gyakorlás mellett volt idõnk a pihenésre<br />

és a szórakozásra is. A pálya szélén<br />

egy remek kis “Hütte” állt, a terasza nagyon<br />

hangulatos volt. Szólt a zene, <strong>az</strong> emberek<br />

táncoltak és mindenki forró teát vagy<br />

forralt bort kortyolgatott a hidegben. Nagyon<br />

jól éreztük magunkat, de nemsokára<br />

vissza kellett mennünk a szállodába. Mindenki<br />

örömére volt egy kis idõnk pihenni,<br />

szaunázni és a medencébe úszni, játszani.<br />

Aztán vacsora után mindenki a szobájába<br />

ment pihenni, hiszen <strong>az</strong> izomzatunkat ez a<br />

nap is nagyon próbára tette.<br />

A harmadik naptól kezdve Axamer<br />

Lizumon síeltünk. Találtunk egy szuper<br />

helyet a pálya alján, és itt tanultuk tovább<br />

Péter bácsi segítségével a következõ lépéseket.<br />

Bár sokszor elestünk, de mindig sikerült<br />

gyorsan felállni. Ilyenkor jókat nevettünk<br />

magunkon. Végre eljött a <strong>vár</strong>va<br />

<strong>vár</strong>t pillanat. Eljutottunk addig a szintig,<br />

hogy lecsúszhattunk a kék pályán. Az<br />

Olympiabahn névre hallgató vonattal<br />

mentünk fel a hegy tetejére, ahonnan lélegzetelállító<br />

látvány tárult elénk. Akármerre<br />

néztünk, mindenfelé óriási hegyek,<br />

melyeket csillogó hó borított. A hegy tetején<br />

egy „üvegpalota” állt, amelyrõl kiderült,<br />

hogy egy hatalmas étterem.<br />

Amikor <strong>az</strong>után megláttuk a hosszú –<br />

<strong>szám</strong>unkra – meredek pályát, összerándult<br />

a gyomrunk. Majd elindult a nagy csapat,<br />

szépen sorba mindenki egymás után. Figyelmesen<br />

követtük Péter bácsi utasításait,<br />

www.<br />

prohaszka.gyor.hu<br />

23<br />

<strong>az</strong>onban <strong>az</strong> elsõ meredekebb kanyarban a<br />

csapatból majdnem mindenki elesett. Elég<br />

vicces látvány lehetett. Péter bácsi és Tamás<br />

bácsi egyenként mindenkit összeszedtek, és<br />

gyorsan indultunk tovább.<br />

A síelés egy leírhatatlan érzés. Szabad<br />

vagy, száguldasz, akár a madár. A táj olyan,<br />

mintha egy mesében lennénk. Hihetetlen,<br />

hogy mire képes a természet. Délben ismét<br />

visszamentünk a hegy tetejére, ahonnan a<br />

kék pálya indult. Az egész csapat együtt<br />

ment ebédelni, közben megbeszéltünk <strong>az</strong><br />

<strong>az</strong>napi élményeket, és jókat nevettünk.<br />

Amikor befejeztük <strong>az</strong> ebédet, visszatértünk<br />

gyakorolni a csákányos pályára. Körülbelül<br />

fél ötre megjött értünk a busz és a szállodába<br />

mentünk. A negyedik napon egy síversenyt<br />

rendeztek a csoportunknak, amelyen<br />

elég szép <strong>szám</strong>mal vettünk részt szülõk és<br />

gyerekek egyaránt. Mindenki nagyon jól teljesített,<br />

ügyesen kerültük ki <strong>az</strong> akadályokat,<br />

a végén pedig mindenki kapott érmet. Ez<br />

örök emlék marad mindannyiunknak.<br />

Az egyik nap zárásaként este szánkópartira<br />

vittek bennünket. <strong>Ha</strong>talmas nevetések<br />

közepette, jó szórakozás volt lecsúszni<br />

a hosszú, kivilágított pályán.<br />

Az utolsó nap sajnos nem tudtunk síelni,<br />

mert nagyon ködös volt <strong>az</strong> idõ. Így közösen<br />

mentünk <strong>vár</strong>ost nézni, majd hamar elérkezett<br />

a búcsúzás ideje. Rengeteg élménnyel<br />

g<strong>az</strong>dagodtunk. Köszönjük szépen ezt a felejthetetlen<br />

sítábort Péter bácsinak! Az biztos,<br />

hogy ha lehet, akkor jövõre is szeretnénk<br />

mindannyian ott lenni!<br />

Megyesi Lilla 9. N<br />

Sztaracsek Boglárka 10. N

Már a régi keresztényekben is elevenen élt a vágy,<br />

hogy Jézus szenvedésének történelmi helyén járják<br />

végig passiójának állomásait. Ám a nagy távolság, a<br />

háborúk, <strong>az</strong> anyagi nehézségek és más okok miatt<br />

ezt csak kevesen tehették meg, s tehetik meg ma is.<br />

Mégis szeretnénk érzékeinkkel, szívünkkel ráhangolódni<br />

Krisztus emberi gyötrelmeire. Mert nincs ig<strong>az</strong>uk<br />

<strong>az</strong>oknak, akik a vallást csak racionálisan, érzelmektõl<br />

mentesen, elméletben akarják gyakorolni. Szeretni<br />

nem lehet csak elméletben, <strong>az</strong>onosulni a másikkal<br />

nem lehet virtuálisan. Szükséges a külsõ, tettekben<br />

megnyilvánuló megvallás. Ezért készít a keresztény<br />

ember évszázadok óta keresztutakat, s járja végig<br />

ban, áldozata folyamatosan történik <strong>az</strong> emberiség történelmében<br />

és a saját életünkben. Ezért a keresztútra<br />

nemcsak emlékezünk, hanem átélve <strong>az</strong>t magunk is bekapcsolódunk<br />

Jézus örök misztériumaiba.<br />

Ebben segít bennünket Horváth István újonnan elkészült<br />

alkotása. A mûvész arcok és kezek ábrázolásával<br />

ragadja meg a passió egyes állomásait. Jézus<br />

mélyre ható tekintete, szenvedésben szépült emberarca,<br />

amely a megdicsõülés beteljesedése felé tekint,<br />

majd a megdicsõülésben, <strong>az</strong> Atya szemlélésében behunyja<br />

földi szemét; Mária gyötrelemben is hitét sugárzó<br />

tekintete; Veronika és a síró asszonyok arca; a<br />

ruhát letépõ durva emberkéz; Mária halott gyermekét<br />

tartó gyöngéd karja; a sírban nyugvó Krisztus kendõvel<br />

letakart feje – mind egy-egy elmélkedés. Horváth<br />

István lírai realizmusban megfogalm<strong>az</strong>ott, átgondolt,<br />

Keresztút<br />

<strong>Ha</strong>mv<strong>az</strong>ószerdán áldotta meg Pápai Lajos<br />

püspök atya iskolánk diákkápolnájának<br />

új keresztútját. Horváth István Munkácsy-díjas<br />

képzõmûvész alkotását<br />

Lukácsi Zoltán atya gondolataival g<strong>az</strong>dagítva<br />

mutatjuk be.<br />

kipróbált, elmélkedése; a keresztet Jézussal Cirenei<br />

Simonként együtthordozó szeretetébõl fakadó<br />

compassiója. Elõbb-utóbb mindenkinek el kell készítenie<br />

a maga keresztútját. Hiteles passiót csak <strong>az</strong><br />

alkothat, aki <strong>az</strong>onosulni tud a Fájdalmak Férfiával,<br />

aki maga is tudja, mi a szenvedés. Aki nemcsak a<br />

test, hanem a lélek anatómiáját is ismeri. Nem elég<br />

a technikai tudás, kell <strong>az</strong> érteni tudás is, <strong>az</strong> alázat,<br />

<strong>az</strong> élet és halál titkainak bölcs leszüremkedése. Tudatos<br />

felvállalása a szenvedésnek, amely nélkül<br />

nincs megdicsõülés, tudatos felvállalása a halálnak,<br />

amely fájdalommal vajúdik bennünket <strong>az</strong> életre.<br />

Horváth István évek óta türelemmel <strong>vár</strong>ta, hogy elhatározása<br />

megérjen <strong>az</strong> alkotásra. A keresztút egy<br />

mûvész életében szükségszerûen összegzés, mint<br />

ahogy Jézus passiójában is ott van – mintegy sûrítve<br />

–, egész földi élete. Mindenki úgy szenved és úgy<br />

hal meg, ahogy élt. Mindenki úgy alkot képet a<br />

<strong>az</strong>okat, így téve jelenvalóvá<br />

és élõvé a maga <strong>szám</strong>ára<br />

egy idõben és térben<br />

oly távoli eseményt.<br />

Mert Jézus kínszenvedése<br />

és kereszthalála nem<br />

pusztán régmúlt történelmi<br />

tény, hanem ma is élõ<br />

valóság, hiszen „idõrõl<br />

idõre átvérzi a történelem<br />

szövetét” (Pilinszky). Hiába<br />

tagadják, próbálják elfedni,<br />

jelen van a világ-<br />

szenvedésrõl, ahogy él.<br />

Horváth István minden<br />

mesterségbeli tudása, és<br />

a teljesség felé haladó<br />

élete van ott <strong>az</strong> õ Jézusának<br />

keresztútjában, s <strong>az</strong><br />

õ Jézusa most már mindannyiunké,<br />

és mindnyájunknak<br />

ugyan<strong>az</strong>t tanítja:<br />

hogy a kereszt lesújt és<br />

fölemel, összetör és megtisztít.<br />

S aki olyan szeretettel<br />

tudja magához<br />

ölelni keresztjét, mint<br />

Horváth István Jézusa,<br />

<strong>az</strong>t a Mennyei Atya is<br />

magához öleli <strong>az</strong> Õ végtelen<br />

szeretetében.<br />

Lukácsi Zoltán atya

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!