Zsámbéki Polgár - 2022. január

Összességében hány kilométert mentetek?
Maga a Kéktúra 1168 km, nekünk 1373 lett a vége,mert volt benne
kitérőnk a plusz látnivalók miatt, volt benne eltévedés is
a Cserehátban és a szállásokig megtett útszakasz is hozzájön.
Térképpel tájékozódtál vagy applikáció segítségével?
Applikáció volt letöltve, de térkép is volt nálam biztos ami biztos
alapon.
Mit szólt ehhez a családod itt a háttérben?
Amikor először megemlítettem, nem vették komolyan. De amikor
látta a párom,hogy elkezdtem tervezgetni számolgatni,
szervezgetni, akkor már elhitte. Indulás előtt egy héttel, fogta
fel teljesen,hogy én tényleg nem leszek itthon két és fél hónapig.
Ettől függetlenül nagyon támogattak mindenben.
Mennyit pihentél, amikor végleg hazaértél?
Szeptember 25-én jöttem haza és október elsején kezdtem el
dolgozni újra. Volt egy hét ami a pihenésről, regenerálódásról
szólt. Rendezgettem a fényképeket, mert majdnem 1800 képet
csináltam. Nem volt sok pihenésre szükségem, mert azért készültem
én rendesen a túrára, de kimerült voltam, fogytam 11 kilót.
Ettől függetlenül, már a harmadik nap mentünk fel a Nyakasra
megint Herceggel. Az itthonlét inkább arról szólt, hogy
próbáljam visszaszerezni a súlyom, mert egy-két étel kikerült
a repertoárból jó darabig, az úton zacskós levest ettem, meg
készétel konzerveket többnyire. Volt olyan szállás, ahol lehetett
vacsorát és reggelit is kérni, azt mindig igénybe vettem de az út
nagy részére ez nem volt jellemző.
Hogyan engedtek el a munkahelyedről? Egyáltalán mit szóltak
hozzá, hogy te egy ilyen hosszú túrát tervezel?
Az érdekes volt, mert januárban bementem az igazgatónkhoz és
a személyzeti vezetőnkhöz és mondtam nekik, hogy szeretném
végigjárni a Kéktúrát. Néztek rám értetlenül, hogy oké, menjél,
de miért kell ezt bejelenteni? Mert egyben szeretném megcsinálni
és ez 73 nap, amihez engedély kell, hogy fizetés nélküli
szabira menjek. Mutattam nekik a kinyomtatott útvonalterveket,
meg a szállásfoglalásokat és látták az elszántságomat.
Akkor már ők is fellelkesültek és belevonták a TESCO központot
is, így a cég támogatta is az utamat. Gondoskodtak Herceg speciális
kutyatápjáról, és az én élelmezésemről, én pedig élő bejelentkezéssel,
fényképekkel és egy bloggal számoltam be nekik
a túráról. Nagyon nagy segítség volt ez nekem, mert a beiktatott
pihenőnapokon, az adott címre, házhozszállítós autóval küldték
az ellátmányt amire a következő etaphoz szükségünk volt, így
nem kellett egyben cipelnem mindent.
Milyen különleges helyzetekbe kerültél útközben?
Volt egy nagyon érdekes helyzet, pont a Szajki tavaknál tartottam
és pont azon agyaltam, hogy milyen régóta senkivel
nem találkoztam. Felhívtam a páromat és pont mesélem neki,
hogy milyen egyedül vagyunk, és ahogy letettem a telefont és
elindultunk, onnantól kezdve sorba jöttek velem szemben az
emberek, mintha arra vártak volna, hogy elpanaszoljam a magányunkat.
Ott volt egy lány, aki szintén border collie-val jött
és amikor meglátott ötven méterről kiabált, hogy szia, te vagy
a Kerekes Csabi, aki egy border collie-val tolod egyben? De többen
is megismertek minket így útközben a blog miatt.
Akkor barátságok is szövődtek?
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottam ki. A legjobb, az egy félreértett
foglalásból született. Én már februárban elkezdtem a foglalásokat
a covid helyzet miatt, de sok helyen azt mondták, hogy
rendben, rögzítik, de még majd indulás előtt telefonáljak. Így is
volt. Vágáshuta, Mókustanya szállásnál, amit már februárban
lefoglaltam és júliusban felhívtam, hogy akkor érkezem, mondja
a szállásadó, hogy baj van, mert ráfoglaltak az időpontomra, de
ne aggódjak, megoldja. Amikor odaértem Vágáshutára, a szállásadó
kocsival jött értem és a saját lakóházukban kaptam egy
szobát, Herceggel együtt, kaptam, vacsorát, reggelit, moshattam
géppel és még azt se akarta engedni, hogy kifizessem. Vele
a mai napig tartjuk a kapcsolatot messengeren és azt tervezzük,
hogy ha leesik a hó, megyünk is hozzájuk pihenni egy hétre,
most már tényleg a Mókustanyára. De volt egy másik érdekes
történet is. Megosztottam a facebookon a Kéktúra csoportban,
hogy elindulok és egy hét múlva írt nekem egy fiatal pár, hogy ha
majd Kőszegre érek, ők szívesen vendégül látnának, nem lenne
gondom a szállásra és az Írott-kő szakaszra jönnének velem,
hogy együtt tegyük meg. Rendeben, köszönöm, de el is engedtem
a témát, mert még a túra elején jártam a Bükkben. Ahogy
közeledett a dunántúli részen ez a szakasz, csipogott a telefon
és Kriszti – mert így hívják a hölgyet – jelentkezett megint, hogy
olvassák a blogomban, hogy közeledek feléjük és hogy akkor
6 ZSÁMBÉKI POLGÁR 2022. január