vállalkozás menedzsment - MIAU - Szent István Egyetem

SZENT ISTVÁN EGYETEM 

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar 

Üzemtani Tanszék 

VÁLLALKOZÁS MENEDZSMENT 

EGYETEMI JEGYZET 

Készítette: Dr. Kovács Árpád Endre 

Gödöllő, 2001

TARTALOMJEGYZÉK 

1. Bevezetés ..................................................................................................... 7 

2. Vállalkozáselméleti alapok ............................................................................ 9 

1.1. A vállalkozás fogalma ............................................................................ 9 

1.2. A vállalkozói magatartás.......................................................................10 

1.3. A vállalkozás küldetése .........................................................................12 

1.4. A vállalkozás célja ................................................................................12 

1.1.1. A profit.......................................................................................13 

1.1.1.1. Funkcionális profitelméletek ............................................13 

1.5. A menedzsment fogalma.......................................................................14 

1.6. Az irányítás..........................................................................................15 

1.1.1. Irányítási típusok.........................................................................16 

1.1.1.1. A vezérlés .......................................................................17 

1.1.1.2. A szabályozás..................................................................18 

1.1.1.3. Szabályozás zavarkompenzációval ....................................18 

1.1.2. Az irányítás informatikai alapjai...................................................20 

1.1.3. Az információ .............................................................................20 

1.1.4. A kommunikáció ........................................................................22 

1.1.5. Az információk tárolása...............................................................23 

3. A projekt menedzsment...............................................................................27 

1.1. a projekt menedzsment lényege és tervezésének folyamata ......................27 

1.1.1. A projekt és projekt menedzsment fogalma...................................28 

1.1.2. Projektek tervezésének lépései ......................................................30 

1.1.2.1. Kezdőpont ......................................................................30 

1.1.1.2. Felmérés..........................................................................30 

1.1.1.3. Összetevők meghatározása ...............................................32 

1.1.1.4. Tervezés..........................................................................34 

1.1.1.5. Megvalósulás...................................................................36 

1.1.1.6. Végpont .........................................................................37 

1.1.1.7. Értékelés .........................................................................37 

1.2. A projekt menedzsment alkalmazásának lehetőségei...............................38 

1.1.1. A projekt menedzsment alkalmazásának feltételei .........................38 

1.1.2. A projekt menedzsment kialakulása..............................................39 

1.3. A projekt menedzsment lehetőségeinek áttekintése ................................40 

1.1.1. Példa a projekt menedzsment alkalmazására..................................41 

4. Pénzügyi és likviditás menedzsment..............................................................51 

1.1. A pénzügyi döntések tartalma, típusai ...................................................51 

1.2. Az idő pénzértéke.................................................................................53 

1.3. Az időpreferencia alkalmazása a számításokban......................................54 

1.4. A vállalkozások gazdasági kockázatai.....................................................55 

1.5. rövid távú pénzügyi döntések................................................................57 

1.1.1. A forgótőke meghatározói, körforgása ..........................................58 

1.6. A forgótőke nagyságára ható tényezők ..................................................59 

1.7. A forgóeszközök optimális szintje ..........................................................60 

1.8. A forgóeszközök finanszírozása..............................................................61 

- 3 -

Vállalkozás-menedzsment 

1.1.1. Választás a különböző finanszírozási stratégiák között ...................62 

5. Az üzleti tervezés.........................................................................................65 

1.1. Az üzleti tervezés alapjai .......................................................................65 

1.2. Üzleti terv formai követelményei...........................................................66 

1.1.1. Üzleti terv felépítése.....................................................................66 

1.1.1.1. Üzleti terv fő fejezetei ......................................................67 

6. A vállalkozások gazdaságossági számításai ....................................................73 

1.1. Befektetés, beruházás, invesztíció...........................................................73 

1.2. A beruházási döntések általános jellemzői..............................................74 

1.3. A gazdaságossági számítások módszerei..................................................77 

1.1.1. A pénzáramok (cash flow) típusai .................................................78 

1.1.2. Döntési kritériumok ....................................................................79 

1.4. A beruházás-gazdaságossági mutatószámok............................................79 

1.1.1. Nettó jövedelem jelenlegi értéke (Net Present Value – NPV) .........80 

1.1.2. A Belső kamatláb (Internal Rate of Return - IRR) .........................81 

1.1.3. Jövedelmezőségi index (Profitability Index - PI)..............................82 

1.1.4. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő (Payback Period) ..........83 

1.1.5. Az infláció kezelése a tervezés során..............................................85 

1.1.6. Az amortizációs költségek kérdése ................................................85 

1.1.7. A kalkulatív kamatláb meghatározása ..........................................86 

1.5. Érzékenységvizsgálatok .........................................................................86 

1.6. hogyan készülnek számítások a gyakorlatban?........................................87 

1.1.1. Példák a gazdaságossági számításokhoz .........................................87 

1.1.2. Példa likviditási terv készítésére ....................................................90 

1.7. Jellemző hibák a tervezés során..............................................................91 

7. Egyéni és társas vállalkozásozások alapítása, működtetése..............................93 

1.1. Az egyéni vállalkozás ............................................................................93 

1.2. A társas vállalkozások...........................................................................94 

1.2.1. Közkereset társaság (KKt.)............................................................94 

1.1.2. Betéti társaság (Bt.)......................................................................95 

1.1.3. Gazdasági munkaközösség (Gmk.)................................................95 

1.1.4. Korlátolt felelősségű társaság (Kft.) ...............................................95 

1.3. A társasági szerződés tartalma ...............................................................96 

8. Hogyan tudunk érdemben tárgyalni könyvelőnkkel?.....................................99 

1.1. A vállalkozás könyvelésével kapcsolatos fogalmak..................................99 

1.2. Az egyszeres könyvvitel.......................................................................101 

1.3. A kettős könyvvitel ............................................................................102 

1.4. További nyilvántartások.....................................................................103 

9. A vállalkozások adózási alapismeretei.........................................................105 

1.1. Adózási alapfogalmak .........................................................................105 

1.2. A vállalkozókat érintő adótípusok.......................................................106 

1.1.1. Személyi jövedelemadó rendszere ...............................................106 

1.1.1.1. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem 

adózása .........................................................................106 

1.1.1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása....107 

- 4 -

Tartalomjegyzék 

1.1.2. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem ..............................108 

1.1.3. Bevallás és előlegfizetés...............................................................109 

1.1.4. A társas vállalkozások adózása ...................................................109 

1.1.4.1. A társasági adó .............................................................109 

1.1.1.2. Az általános forgalmi adó ..............................................110 

10. Alapvető társadalombiztosítási ismeretek..................................................113 

1.1. Egyéni vállalkozások...........................................................................113 

1.1.1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége ......114 

1.1.2. Mellékfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési 

kötelezettsége ............................................................................114 

1.2. Társas vállalkozások ...........................................................................114 

1.1.1. A társas vállalkozások főfoglalkozású tagjainak járulékfizetési 

kötelezettsége ............................................................................114 

1.1.2. A társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató 

tagjainak járulékfizetési kötelezettsége.........................................115 

1.3. A foglalkoztatottak társadalombiztosítása ............................................115 

1.4. A munkáltató bejelentési és nyilvántartási kötelezettsége......................115 

1.5. Járulék- és mulasztási bírság.................................................................116 

1.6. A társadalombiztosítási igazolvány ......................................................116 

11. A vállalkozások marketing feladatai .........................................................119 

1.1. A vállalkozások marketing-munkájának főbb szempontjai ....................119 

1.2. SWOT analízis lehetőségei a marketingtervben....................................120 

1.3. A reklám............................................................................................120 

12. Vállalkozásvezetés ...................................................................................123 

1.1. Vállalkozói készség, személyes alkalmasság...........................................123 

1.1.1. Vállalkozáshoz szükséges készségek.............................................124 

1.1.2. A vállalkozóvá válás ..................................................................124 

1.1.3. Vállalkozás irányítása ................................................................125 

1.1.4. A vállalkozás, mint szervezet......................................................125 

1.1.5. Vezetés .....................................................................................125 

1.1.6. Emberek kiválasztása .................................................................125 

1.1.7. Csapatépítés..............................................................................126 

1.1.8. Ösztönzés..................................................................................126 

1.1.9. Tanácsadás - Nevelés .................................................................126 

1.1.10. Ellenőrzés................................................................................127 

1.1.11. Tárgyalás - Tárgyalástechnika ..................................................127 

1.1.12. Vállalkozói morál ....................................................................128 

1.1.13. Megjelenés, öltözködés, ápoltság...............................................128 

13. Üzleti etika alapjai...................................................................................129 

14. A vállalkozásokkal kapcsolatos alapfogalmak............................................133 

- 5 -

1. BEVEZETÉS 

A gazdasági szervezetek irányításának vállalkozási oldalról történő megközelítése az 

utóbbi években vált szükségessé a kelet-közép európai országokban. A piacgazdaság 

térhódítása, az egyéni és csoportos vállalkozási formák törvényesítése, majd elterjedése 

miatt fontos az elsősorban új szemléletet igénylő vállalkozási felfogás megismerése. 

A „Vállalkozás menedzsment” című tantárgy a Vállalatgazdaságtan III. tárgy szerves 

folytatása, az elsajátított irányításelméleti, döntéselméleti, stratégiai tervezési és gazdálkodás 

ismeretek, az azokhoz kapcsolódó módszerek alapvető részei e tantárgynak 

is. A Vállalkozás menedzsmentben a szemléleti megalapozást követően a Vállalatgazdaságtanban 

megismert módszerek, eljárások vállalkozásokban történő alkalmazását 

kívánjuk előtérbe helyezni. Az oktatás módszertanára az esettanulmányok megismertetése 

és az egyéni feladatok kidolgozása jellemző. Ebben fontos szerepet szánunk 

a hallgatók önálló munkájának, kreativitásának. 

Nem törekedtünk arra, hogy az jegyzet minden a tantárggyal kapcsolatosan felvetődő 

kérdésre választ adjon. Elsősorban olyan útmutatónak szánjuk, amely segítségével 

a hallgató számára világossá válik a tantárgy követelményrendszere, önállóan 

végezheti feladatait és eligazodhat a kapcsolódó szakirodalomban. 

- 7 -

2. VÁLLALKOZÁSELMÉLETI ALAPOK 

(Írta: Dr. Székely Csaba) 

A „Vállalkozáselméleti alapok” című fejezet a vállalkozás fogalmi meghatározása után, 

annak alapelemeivel foglalkozik. A fejezetben megtalálható elméleti ismeretek a vállalkozások 

menedzselési, irányítási feladatainak megértését segítik elő. 

A fejezet tartalma: 

2.1. A vállalkozás fogalma 

2.2. A vállalkozói magatartás 

2.3. A vállalkozás küldetése 

2.4. A vállalkozás célja 

2.4.1. A profit 

2.5. A menedzsment fogalma 

2.6. Az irányítás 

2.6.1. Irányítási típusok 

2.6.2. Az irányítás informatikai alapjai 

2.6.3. Az információ 

2.6.4. A kommunikáció 

2.6.5. Az információk tárolása 

A témakör feldolgozásához szükséges idő: 3-4 óra. 

2.1. A VÁLLALKOZÁS FOGALMA 

A vállalkozás fogalmához nem lehet egyetlen jelentést kötni. Egyes vélemények szerint 

a vállalat az „alapvető vállalkozási egység”. A magyar nyelv ráadásul a vállalat és a 

vállalkozás fogalmak között is különbséget érez. A vállalat valamiféle stabil, meghatározott 

feladatra kialakított gazdasági egység lenne, viszont a vállalkozás a mindig 

újat kereső, magánérdekeket kifejező és profitorientált (üzleti) tevékenység vagy gazdasági 

egység. Ez nyilvánvalóan az elmúlt időszak gazdaságpolitikai felfogása miatt 

alakulhatott ki így, mivel valójában egyik vállalat sem nélkülözheti az újat keresést, 

a piacorientáltságot és a tulajdonosi érdekből fakadó hajtóerőt. Ennélfogva a vállalkozásról 

beszélve mindenféle tulajdonú (magán, társas és állami) vállalattal összefüggésben 

kívánunk foglalkozni. 

Chikán Atilla szerint a vállalat olyan emberekből és eszközökből álló gazdálkodó 

egység, amely működésének alapvető célja a valamilyen fogyasztó igény kielégítése 

nyereség elérése mellett. Természetesen a vállalkozások mérete, tevékenységi köre 

rendkívül sokrétű lehet. A kertészeti termelésen belül is igen színes a kép. A gazdálkodó 

szervezet méreteit tekintve a néhány hektáron gazdálkodó családi vállalkozástól 

a több száz hektáron termelő nagyüzemig terjed a skála. A vállalkozások által 

végzett tevékenységek is igen változatosak: a szántóföldi termeléstől a feldolgozáson 

- 9 -


át a kereskedelemig minden megtalálható a kertészeti vállalkozások palettáján. Méretétől, 

tevékenységi körétől függetlenül minden vállalkozás közös vonása, hogy: 

− önállóan gazdálkodik, 

− valamilyen fogyasztói igényt elégít ki, 

− profitorientált, 

− tevékenysége során kockázatot vállal, 

− valóságos piaci körülmények között gazdálkodik. 

A fenti eszmefuttatásoktól függetlenül szükség lehet a vállalkozások más irányokból 

történő megközelítésére. Egyrészről a vállalkozásokat a piaci kereslethez való viszonyuk 

alapján 3 csoportba sorolják. Ezek: 

− flow shop (folyamatos, azaz állandó, relatíve korlátlan piacra termelő 

üzem vagy üzlet), 

− job shop (megrendelésre termelő üzem vagy üzlet) és 

− project típusú (egy meghatározott, általában nagyobb és összefüggő feladat 

megvalósítására kialakított, többnyire ideiglenes gazdasági szervezet, 

ill. annak tevékenysége). 

A három forma ritkán jelentkezik tisztán, önmagában, de gyakori a kombinációk 

esetén valamelyik típus túlsúlya. A hagyományos mezőgazdasági nagyüzemekre a 

„flow shop” típus a jellemző, bár egyes részlegeik és tevékenységeik „job shop” típusúak 

(pl. cukorrépa termelés) vagy „project” típusúak (pl. melioráció) lehetnek. A kis magánvállalkozásokban 

a típusok élesebben szétválhatnak. A két második típus inkább 

azonosítható a magyar szóhasználat vállalkozásával. 

Más megközelítésben a vállalkozás lényege a termelési tényezők, a gazdálkodási 

funkciók újszerű kombinációja. Az újszerű kombinációk alapja rendszerint egy-egy 

felfedezés, találmány, know-how, újítás vagy ésszerűsítés – kutatók, feltalálók, újítók 

szellemi termékei. Ez kiegészíthető azzal, hogy a vállalkozás kiváltója újszerű piaci 

helyzet (pl. ismert fejlesztések új piacon történő bevezetése), vagy felismert új lehetőség 

(pl. versenytárs kiesése) is lehet. 

2.2. A VÁLLALKOZÓI MAGATARTÁS 

A közgazdaságtan elméletében használatos vállalkozásfogalom középpontjában egy 

olyan rendező egység cselekedetei állnak, amelyet vállalkozónak neveznek és amelynek 

magatartását az határozza meg, hogy „ösztönzési függvényét” maximalizálja. Ez az 

ösztönzési függvény általában a nyereség tömege. A vállalkozás cselekvési paraméterei 

a racionalitás feltételezéséből és a verseny korlátaiból következnek. A racionalitás 

azt jelenti, hogy a vállalkozó azt a cselekvési irányt fogja választani a kínálkozó lehetőségek 

közül, amely a vállalkozás számára maximális profitot biztosít. A profitmaximalizálásra 

való törekvést tekintve az oligopolisztikus helyzeteket kivéve a vállalkozás 

bármely gazdasági környezetben már akkor racionálisan cselekszik, ha megfontolja 

saját akcióit, figyelmen kívül hagyva a versenytársak lépéseit. (A versenyhelyzetet 

tekintve az egyik szélsőséges eset a tökéletes verseny, amelyben a vállalkozás 

akciói nincsenek számottevő hatással a versenytársakra vagy a piacra – a másik 

- 10 -

Vállalkozáselméleti alapok 

szélsőség a monopólium, amelynél a vállalkozást mások cselekedetei nem befolyásolhatják.) 

A piaci magatartás előtérbe helyezése azt eredményezi, hogy a vállalkozást holisztikus 

megközelítésben, cselekvő személyként (vállalkozóként) elemezzék, nem pedig a szervezeti 

magatartás oldaláról, kollektívaként. A közgazdaságtan vállalata következésképpen 

az árakat (költségeket) és volumeneket racionálisan mérlegelő vállalkozói szerep. 

A játékelmélet olyan racionálisan döntő, választó játékosnak, tekinti a vállalkozást, 

amely ellenfelekkel és segítőtársakkal kerül kapcsolatba egy olyan játékban, amelynek 

szabályai eleve meg vannak határozva. A vállalkozás cselekedeteire vonatkozó 

előírásokat a vállalkozás stratégiája tartalmazza. A stratégia azoknak a magatartási 

szabályoknak a rendszere, amelyek azokra a szituációkra terjednek ki, amelyekkel a 

vállalkozás szembekerülhet. A hagyományos közgazdasági gondolkodáshoz képest a 

stratégia az egyik olyan mozzanat, amelyben a játékelméleti vállalatfogalom eltérést 

jelent. A személytelen piaci erők helyett itt a stratégiák figyelembe veszik mások lehetséges 

stratégiáit és cselekedeteit, valamint a véletlent. A vállalkozás stratégiája és 

lépései befolyásolják valamennyi játékos eredményét (jövedelmét), ami viszonylag 

kisszámú versenytárs mellett szembetűnő. 

Morgenstern szerint ezekben az esetekben nem létezik maximum probléma, a maximum 

fogalmának nincs értelme. A vállalkozás törekvésére az alábbi példa jellemző: 

A legegyszerűbb játéktípusban két játékos van és mindketten adott lehetőségek közül választhatnak ki 

stratégiát. A két játékos eredményének összege adott nagyság. Ennek a játékosok közötti megosztása 

cselekedeteiktől és a véletlentől függően változhat. Mindkét játékos olyan helyzet elérésére törekszik, 

amikor az ellenfél eredménye zérus, ő pedig megkapja a teljes összeget. Gyakorlatilag azonban mindkét 

résztvevő belátja, hogy célját teljes mértékben nem érheti el. Az a racionális tehát mindkét játékos számára, 

ha amellett a stratégia mellett dönt, amelyben a minimális eredmény nagyobb (vagy ugyanolyan 

nagy), mint ami más stratégiával elérhető, minthogy mindkét játékosnak számítania kell arra, hogy ellenfele 

ezt a „legmagasabb” minimumot a lehető legalacsonyabbra igyekszik leszorítani. Ezzel a stratégiával 

mindkét játékos a veszteség kockázatát minimalizálja (Minimax elv). Az e stratégiát követő vállalkozás 

nem törekszik tehát a profit hagyományos módon történő maximalizálására, hanem inkább azon 

lesz, hogy minél nagyobb profitra tegyen szert a veszteségeit minimalizáló stratégia által állított korlátok 

között. (Más egyéb stratégiák is választhatók, mint pl. a legkisebb megbánás elve.) 

A játékelmélet nagymértékben hozzájárult a közgazdasági gondolkodás átalakulásához. 

Lévén, hogy a konfliktusok vizsgálatára alkalmas eszköz, felhasználható a vállalkozások 

közötti verseny elemzésére, de a vállalkozáson belüli versengő érdekek 

összeegyeztetésének vizsgálatára is. 

A kibernetika vállalatelmélete a vállalkozást visszacsatolásos önszabályozó rendszerként 

ábrázolja. A „kereső” mechanizmus vagy egyensúlyban van, vagy azt keresi. A 

tervtől való bármely eltérés tudatos (vagy természetes) erőket hoz működésbe, amelyek 

igyekeznek a vállalkozást visszatéríteni (az esetleg új) egyensúlyi helyzetbe. 

Az önszabályozó vagy tudatosan szabályozó szervezettel kapcsolatos elgondolás önmagában 

véve tartalmatlan, mivel külső erőknek kell megadni az arra vonatkozó 

utasítást, hogy milyen állapot felé törekedjen a mechanizmus. A kibernetikának a 

vállalatfogalom megteremtésére irányuló alkalmazása bár hasznos kiindulópontot 

nyújt, kimarad belőle az, hogy milyen egyensúlyt és milyen módon kell elérni. 

- 11 -


A magatartási vállalatfogalom olyan felfogásokat fűz össze, amelyeknek a következő 

közös jellemzőik vannak: 

− feltételezik, hogy nem annyira a vállalkozás cselekszik, hanem inkább a 

vállalkozáson belüli személyek; 

− a magatartás a személyiségtől épp annyira függ, mint a környezeti tényezőktől; 

− a vizsgált magatartási folyamatoknál - korlátozó tényezőként- figyelembe 

kell venni a szereplők gondolkodását, érzékelését, hiedelmeit és tudását; 

− az elismerés, a jutalmak vagy a célok gyakran bonyolultak. 

A holisztikus és a magatartási vállalatfogalmak közötti eltérés nem abban van, hogy 

az egyik az egésszel, a másik pedig az egyének vizsgálatával foglalkozik, hanem inkább 

abban, hogy milyen módon elemzik az együttest. A holisztikus megközelítés 

csoportértelmet, egyedülálló jellemet tulajdonít az együttesnek, míg a magatartási 

nem tételez fel valamilyen misztikus minőséget, mikor a csoporttal vagy a vállalattal 

foglalkozik. A vállalkozást, annak célját és jellegét úgy határozzák meg, mint ami 

különbözik a benne levő egyénektől, de nem ábrázolják saját értelemmel rendelkező 

racionális személyként, mint a holisztikus vállalatkutatások. 

További megközelítések: 

- 12 - 

− a vállalkozás mint bürokratikus szervezet 

− szervezeti (szervezési) vállalatfogalmak, stb. 

2.3. A VÁLLALKOZÁS KÜLDETÉSE 

A vállalkozás alapvető céljának konkrét értelmezését a vállalkozás küldetésének nevezzük. 

A vállalkozási küldetés meghatározza a tevékenységi kört, a belső működés 

az érintettekkel való kapcsolatok alapelveit. Ugyanazt a terméket különféle fogyasztási 

célra lehet előállítani. Természetesen a különböző fogyasztói csoportok számára 

előállított termék nem lehet ugyanaz. 

A vállalkozási küldetés meghatározza: 

− A működési kört. (Mit és milyen módon termeljek?) 

− A vállalkozás szervezeti működésének elveit. (Kikkel és hogyan dolgozzam?) 

− A piac többi szereplőjével kialakított vállalkozási magatartást. (Kiknek termelek? 

Kik a versenytársaim? Kik a szállítóim? stb.) 

2.4. A VÁLLALKOZÁS CÉLJA 

A közgazdasági vállalkozáselmélet sokak által elfogadott közös álláspontja szerint a 

vállalkozás: 

− célokkal rendelkezik, amelyek elérésére törekszik, 

− céljainak elérésére racionálisan cselekszik, 

− a vállalkozás funkciója a gazdasági ráfordítások átalakítása kibocsátásokká, 

− adott az a környezet, amelyben a vállalkozás működik, 

− az elmélet középpontjában főként a ráfordítások és kibocsátások állnak.


Általános felfogás szerint a vállalkozás célja a profit (haszon) maximalizálása. Ezt a 

célt az utóbbi időben egyre gyakrabban vonják kétségbe és több fenntartás is elhangzik, 

de az elv továbbra is tartja magát. A helyzet elemzéséhez meg kell vizsgálni 

a profit fogalmát és érteni kell a profitmaximalizálás módjához is. 

Első lépésként célszerű a profitfogalmak különválasztása a következő kategóriákba: 

− a profit természete alapján (a profit, mint olyan), 

− a profit keletkezésének módja alapján: funkcionális profitelméletek, 

− a profit felosztása, használata (haszonélvezői) alapján. 

Az első két felfogás érdekes számunkra. 

2.4.1. A profit 

Legegyszerűbb és leggyakrabb meghatározás: 

profit = p * q - K 

ahol: p = ár; q = volumen; K = költségek. 

Lényeges dolog, hogy az értékeket meghatározott időintervallumban kell mérni (rövid 

táv - hosszú táv). További kérdések: mit jelentenek a költségek, (lásd: közgazdaságtani 

alapok: lehetőségi költség, állandó - változó ráfordítások, stb.), mi a „tiszta” 

profit (munkabér + tőkekamat + tiszta profit = össz-profit), mi a profitráta (kibocsátásra, 

költségre, tőkére vetítve), stb. 

A közgazdászokat jobban érdekli a jövőbeni (ex ante) profit, mint az, amit realizáltak 

(ex post). Olyan elmélet szükséges ugyanis, amely előrevetíti a vállalt magatartását. 

A profitot így olyan célként lehet szemlélni, amely hatással van a vállalkozásvezetés 

döntéseire. Az ex post profit csak annyiban lényegesek, amennyiben befolyásolja 

a jövőbeli profitra vonatkozó döntéseket. 

2.4.1.1. Funkcionális profitelméletek 

Mit tesznek az egyes személyek és vállalkozások ahhoz, hogy profithoz jussanak? Miből 

származik a profit? A válaszok széles skálán mozognak: 

− Knight szerint a tökéletes verseny mellett nem lenne profit. A profit ugyanis az a 

vállalkozónak jutó maradvány, amely az összes - alternatív lehetőségekkel kapcsolatosan 

felszámítható - költségek levonása után a kereslet és a kínálat közötti 

meg nem egyezés esetén áll elő. Tökéletes verseny esetén nem lenne ilyen maradvány, 

mivel ha minden összhangban van, erre nincs lehetőség. (magyarázat szükséges). 

A profit ebben az ábrázolásban a bizonytalanság létezése következtében 

jön létre, amely azt eredményezi, hogy a tényleges megvalósulás eltér a tervezettől. 

− Pigou ezt úgy fokozza, hogy a profit olyan jövedelemnek tekinthető, amely a vállalkozót 

a bizonytalanság körülményei között hozott döntéseiért illeti meg. Ez az 

elmélet feltételezi, hogy a profit funkcionális kapcsolatban van a bizonytalanság 

viselésével és magában foglalja azt is, hogy minél nagyobb a bizonytalanság, an- 

- 13 -


- 14 - 

nál nagyobb a profit is. Ezt a feltevést az empíria nem túlságosan igazolta, ezért 

ez a felfogás nem is vált népszerűvé a közgazdászok körében. 

− A profitot gyakran tekintik a vállalkozói funkció javadalmazásának. Itt azonban 

- a bevezetőben elmondottaknak megfelelően - vitatott kérdés a vállalkozói funkció 

maga is. (piaci lehetőségek kihasználása, szervezés, vállalkozásvezetés, innováció, 

stb.) 

− Olyan iskola is van, amely a profitot az előnyös üzleti helyzetekből származtatja. 

A monopóliumok például azzal jutnak többletjövedelemhez, hogy kibocsátásukat 

olyan áron értékesíthetik, amely a versenypiaci árnál magasabb. Vannak „nem 

remélt” profitok is, amelyek rövid távon akkor jöhetnek létre, ha a kereslet meghaladja 

a kínálatot. Létrejöhet profit a piac tökéletlen volta következtében is.(ld. 

az eddigi hazai helyzetet). Ma a legtöbb közgazdász úgy fogja fel a profitot, ami 

előnyös helyzetekből származik, ami valójában „járadék” vagy „kvázi járadék”. Az 

ilyen helyzet azonban rendszerint ideiglenes. 

2.5. A MENEDZSMENT FOGALMA 

Az irányítás és a vezetés kifejezéseknek legtöbb nyelvben kettős jelentésük van: egyrészt 

tevékenységet, másrészt intézményt jelölnek. Az angol nyelvben a nemzetközileg 

is elterjedt management elnevezés mellett a leadership, a direction és a control, valamint 

az administration kifejezések használatosak, eltérő árnyalatokkal. Német 

nyelvterületen a Leitung, Fűhrung, Verwaltung hol különböző értelmezéssel, hol szinonimaként 

történő alkalmazása mellett angolszász hatásra egyre inkább tért hódítanak 

a Management és a Kontroll kifejezések is. A francia szaknyelvben Fayol megalkotta 

a gouverner (kormányozni), az administrer (vezetni) és a commander (utasítani) 

kifejezések hierarchiáját. Az orosz nyelvű szakirodalomban is viták vannak az 

upravlenyije (irányítás) és a rukovodsztvo (vezetés) elnevezések alkalmazásában. 

A nemzetközi szakirodalom elemzéséből minden kétséget kizáróan megállapítható, 

hogy a szervezetek irányításával összefüggésben a management (menedzsment) kifejezés 

fordul elő a leggyakrabban. Magyarországon is polgárjogot nyert, sőt nyelvileg is 

meggyökeresedett a menedzser és a menedzselés kifejezés, bár ezeket gyakran az eredeti 

értelmüktől eltérően használják. 

A menedzsment valóságos jelentését tekintve kiterjedt fogalomrendszert, sőt önálló 

tudományterületet takar. 

Egy általánosabb meghatározás szerint a menedzsment olyan folyamat, amelynek 

célja több ember tevékenységének olyan eredmények elérése érdekében történő koordinálása, 

amelyek nem lennének megvalósíthatók egyéni cselekvéssel. 

A menedzsmentnek nincs általánosan elfogadottá vált „egyeduralkodó” elmélete, 

miután három különböző forrásból is táplálkozik. A három megközelítési mód, a 

klasszikus szervezéstudományi, a behaviorista és a menedzsment tudományi megközelítés 

önmagában is fejlődött, de egymást is kiegészítette. 

A történelmileg kialakult három megközelítési mód integrálását célul kitűző rendszer-felfogás 

a szervezetet saját célokkal rendelkező, egymást kölcsönkapcsolatban


álló részek (elemek) együttesének tekinti. Az egyik szervezeti részben végrehajtott 

akció hatással van más részekre és a menedzser nem szűkítheti le elemző tevékenységét 

saját körülhatárolt cselekvési területére. A rendszerszemléletű feladatmegoldáskor 

a szervezetet dinamikus egésznek kell tekinteni és a döntések tervezhető kimenetelei 

mellett a nem tervezett (szándékozott) hatásokat is megfontolás alá kell venni. 

Rendszer megközelítéskor nem egyedi problémákat oldanak meg, hanem a kölcsönkapcsolatban 

álló részek totális rendszerébe avatkoznak be. 

Alapvető menedzsment feladatok 

− munka és szervezetek menedzselése 

− emberek menedzselése 

− termelés és operációk menedzselése 

A három alapvető feladat ellátása a menedzserek tevékenységi területének csaknem 

hiánytalan lefedését jelenti. Ugyanakkor a három történelmileg kialakult menedzsment 

iskola súlyponti kérdései is megtalálhatók az elkülönített blokkokban: a klaszszikus 

megközelítés a munka és a szervezetek menedzselésére, a behaviorista az emberek 

menedzselésére, a „menedzsment tudományi” megközelítés pedig elsősorban a 

termelés és az operációk (műveletek) menedzselésének feladataira koncentrál. A menedzsment 

tudomány meghatározásából és a feladatok felsorolásából is látható, hogy 

a menedzsment kizárólag szervetekkel kapcsolatos irányítási kérdésekkel kapcsolatos 

irányítási kérdésekkel foglalkozik. 

2.6. AZ IRÁNYÍTÁS 

Az irányítás fogalma azonban nemcsak szervezetekhez kötődik: annak általánosabb 

értelmezése, sőt önálló tudományterülete is létezik. Az élő szervezetekben, a műszaki, 

gazdasági és egyéb rendszerekben végbemenő folyamatok irányításával foglalkozó 

tudomány a kibernetika. 

Az irányítás általános értelemben véve a rendszerek folyamataiba való beavatkozás, 

valamilyen cél elérése érdekében. A cél elérését az teszi lehetővé, hogy az önmagukban 

stabil rendszerek valamilyen külső behatásra egy meghatározott rendszerállapottal 

reagálnak, amely a rendszer működésének bizonyos fokú ismeretében előre jelezhető, 

így lehetőség van a célszerű beavatkozás mérlegelésére. 

Az irányítási problémák úgy keletkeznek, hogy irányítási cél, vagy a rendszer környezete 

megváltozik és emiatt megbomlik a rendszer egyensúlya. A rendszer irányítása 

tehát a környezet és a rendszer közötti hatáson és visszahatáson alapul. A rendszer 

és a környezet közötti hatásmechanizmus megismerése alapvető fontosságú a 

megfelelő (optimális) beavatkozás meghatározása szempontjából. 

A környezeti hatás erősségének meghatározása nyilvánvalóan csak az első, legalapvetőbb 

feladat. A rendszer és környezete közötti kapcsolat nagymértékben múlik a 

rendszer belső sajátosságaiból levezethető érzékenységen és az abból adódó reagáláson. 

A táblázat természetesen csak a jellemző reagálási típusokat mutathatja be, 

a reagálás kívánatos mértékét és módját a konkrét rendszerek struktúrájának és működésének 

részletesebb vizsgálatával lehet meghatározni. 

- 15 -


A rendszer és környezet közötti kölcsönhatásból adódóan a rendszer is visszahat 

környezetére. A rendszer reagálása bizonyos esetekben a környezeti hatást is megváltoztathatja, 

s ez a rendszer reagálási típusával is összefügg. 

A rendszert - így a gazdasági szervezeteket is - nemcsak tervszerű, szándékos beavatkozások, 

hanem úgynevezett zavaró hatások is érik. Ezek az irányító személy vagy 

egység hatáskörén kívül esnek és kockázati, bizonytalansági paraméterekkel jellemezhetők. 

A rendszer reagálását a beavatkozás és a zavaró hatások együttesen határozzák 

meg. Mindezek alapján a rendszerek irányításához a rendszer, a környezet, 

a beavatkozás és a zavaró hatások összefüggésrendszerét kell vizsgálni. 

Egyszerűbb irányítási feladatoknál az irányító a rendszer folyamatokról és a környezetről 

szerzett közvetlen információk, tapasztalatok alapján alkot ítéletet a rendszer 

pillanatnyi állapotáról és módosítja a rendszer meghatározott jellemzőit. Bonyolultabb 

esetekben az irányító személyek, esetleg szervezeti egységek különböző segédeszközöket, 

módszereket és modelleket alkalmaznak a beavatkozás legmegfelelőbb 

helyének, idejének, mértékének és irányának megválasztásához. A környezet, az irányított 

folyamat, az irányító egység (személy) és annak eszközei alkotják az irányítás 

rendszerét. 

A legátfogóbbnak tekinthető irányítás fogalom mellett alkalmazott vezetés, igazgatás 

és a szervezés kifejezések szervezetekhez és személyekhez kapcsolódnak és így szűkebb 

értelemben vett irányítást tükröznek. 

A vezetésen mint tevékenységen az akaratképzés és akaratérvényesítés folyamatát 

értjük, amelynek hordozói a vezetők (személyek vagy csoportok). A vezetés tehát hierarchikus 

szervezeti-emberi kapcsolatokat, alá- és fölérendeltséget tételez fel. Az 

igazgatás a vezetés szinonimájának tekinthető és általában nagyobb szervezetekkel 

kapcsolatosan alkalmazzák. 

A szervezés egyrészt a meghatározott célok elérését biztosító szervezetek kialakítását 

és fejlesztését, másrészt a tervek akciókká való átalakítását is jelenti. A szervezés 

emellett nemcsak megteremti, hanem fenn is tartja a célok (tervek) hatékony elérésének, 

megvalósulásának feltételeit. 

A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos irányítási feladatokat hagyományosan a 

gazdálkodás fogalmával foglalják össze. A gazdálkodás alatt a mezőgazdasági erőforrásokat 

(termőföld, biológiai termelőeszközök, stb.) gazdasági célok érdekében hasznosító 

komplex ökonómiai-szervezési tevékenységet értik. A mezőgazdaság területén 

tehát az irányítás ökonómiai és szervezési oldala szinte kezdettől fogva szorosan öszszekapcsolódott. 

Ez előnyöket rejt magában mind a szervezetek céljának meghatározása, 

mind pedig a kitűzött céloknak megfelelő működtetés, az irányítás szempontjából. 

2.6.1. Irányítási típusok 

Az irányítandó rendszerek elemekből állnak, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, és 

egymásra hatást gyakorolnak. Az egész rendszer viselkedését nemcsak az egyes elemek 

működési módja határozza meg, hanem kapcsolódásuk hálózata, azaz a rendszer 

struktúrája is. 

- 16 -


A több elem vagy tárgy közötti oksági kapcsolat kétféle formai elvet követhet: a nyitott 

vagy a zárt hatáslánc elvét. A nyitott hatásláncban az egyik elem hat a másikra, 

az ismét egy következőre. Zárt hatáslánc esetében egy követő láncszem visszahat az 

első elemre, azaz az első elem valamelyik másik elemen keresztül önmagára is visszahat. 

Ezt a kapcsolatot visszacsatolásnak nevezzük. A hatáslánc minden változója így 

önmagának is függvénye, vagyis bármelyik időpontban egy régebbi időpontbeli értéktől 

is függ. A visszacsatolásos rendszer tehát dinamikus rendszer. 

Az irányítás általános meghatározásából következik, hogy ez a célirányos cselekvés 

(beavatkozás) befolyást kíván gyakorolni az irányítandó rendszerre, hogy ebben állapotváltozást 

idézzen elő. A befolyásolásnak, azaz az irányításnak két alapformája, a 

vezérlés és a szabályozás különböztethető meg aszerint, hogy az adott rendszer irányításánál 

figyelembevételre kerülnek-e a külső környezet zavaró hatásai és a kívánatos 

állapottól való eltérések, vagy sem. A két alapforma megfelelő feltételek teljesítése 

esetén, az irányítás hatékonyságának javítása érdekében kombinálható egymással. 

2.6.1.1. A vezérlés 

A vezérlés alapvető sajátossága a nyílt hatáslánc. Az irányító (itt: vezérlő) egység az 

irányítási célok és az érzékelt környezeti zavaró hatások figyelembevételével befolyásolja 

az irányított rendszert. Az irányított rendszer egy mezőgazdasági vállalkozás, 

akár annak egy ágazata, vagy az ágazati rendszer valamely eleme (például egy működő 

betakarítógép vagy egy hízóállat) is lehet. Az irányítási célok a rendszer fennmaradásával, 

optimális működésével, fejlődésével összefüggő tervezett paraméterek. Az 

irányító (vezérlő) egység pedig az irányított rendszer céljainak eléréséért felelős személy, 

szervezet, vagy technikai segédeszköz (pl. folyamat-számítógép). 

A vezérlő egység a környezeti hatások és a rendszer belső szerkezete, működése (modellje), 

valamint megfelelő megoldási módszerek ismeretében határozza meg a konkrét 

vezérlési intézkedéseket. Nehézséget jelent azonban, hogy a zavaró körülményeket 

a rendszerre gyakorolt jövőbeni hatásukra tekintettel kell meghatározni (előre 

jelezni) ) és a jövőbeli hatásokat figyelembe kell venni a vezérlési intézkedések meghozatalánál. 

Amennyiben a zavaró tényezők hatása biztosan előre jelezhető (vagy ha 

feltételezzük a biztos előre jelezhetőséget), akkor determinisztikus vezérlésről van szó. 

A sztochasztikus vezérlésnél a zavaró hatások bekövetkezési valószínűségei ismertek, 

vagy ismertnek tételezik fel azokat. A mezőgazdasági folyamatokkal kapcsolatos vezérlési 

feladatok többnyire az utóbbi csoportba tartoznak. 

A vezérlési intézkedések meghozatalát elősegítheti az, ha matematikailag jól definiálható 

célokról, hatékonysági kritériumokról van szó. Ilyen esetben optimalizálási 

modelleket lehet kialakítani és lehetőség van az optimális vezérlés megvalósítására. 

A vezérlési modellek ismert matematikai, operációkutatási módszereken (elsősorban 

analitikus eljárásokon) alapulnak. 

A vállalkozásokban a vezérlés elemi formáival elsősorban a termelési folyamatok 

szintjén és itt is főként a műszaki területeken lehet találkozni (programvezérlés, követő 

vezérlés, védelem). A szervezet magasabb szintjein szintén előfordulhat ez a típusú 

irányítás (pl. projekt tervezés), de ezek az intézkedések ritkán tekinthetők tisz- 

- 17 -


tán vezérlésnek. Ennek oka abban keresendő, hogy a nyílt hatáslánc és az irányítási 

rendszer elemeinek soros kapcsolódása miatt csak akkor lehet a zavaró hatásokra - 

még az irányítandó rendszerre gyakorolt - hatásuk előtt - reagálni, ha a zavaró hatások 

és várható bekövetkezésük valószínűségei biztosan ismertek. A biztos tudás megszerzéséhez 

azonban csak viszonylag egyszerű esetekben állnak rendelkezésre megbízható 

prognózis módszerek. Ennek következtében az irányított rendszer cél- és 

tényleges állapota közötti összhang csak ritkán, szerencsés esetben érhető el. A vezérlést 

ebből következően önmagában olyan esetekben lehet alkalmazni, ha a zavaró 

hatások befolyása csekély, a létrejövő terv-tény eltérések tehát elhanyagolhatók vagy 

elviselhetők. 

2.6.1.2. A szabályozás 

Az irányítás másik alapvető típusa a terv- és tényállapotok közötti eltérés mérésén, 

értékelésén és az eltérésből eredő folyamatos korrekción alapul. A szabályozás központi 

eleme tehát a terv-tény összehasonlítás és a visszacsatolás, ami a szabályozási 

rendszer zárt hatásláncát eredményezi. 

A szabályozási rendszerben a vezérléshez hasonlóan a szabályozó elem (a regulátor) 

határozza meg a rendszert befolyásoló intézkedéseket a rendszermodell segítségével, 

de itt már a terv-tény eltérések alapján. A szabályozási intézkedések mellett azonban 

a zavaró hatások is befolyásolják a rendszer állapotát és fejlődését, ezért a rendszer 

működésének tény értékei újra és újra eltérhetnek a célul kitűzött terv értéktől. A 

hatékony szabályozás biztosításához tehát folyamatos ellenőrzésre és visszacsatolásra 

van szükség. 

A regulátor abban az esetben változtatja meg befolyásoló intézkedéseit, ha eltérést 

diagnosztizál, ebből következően a szabályozás feltételezi a terv-tény eltéréseket. Az 

időbeli késleltetés miatt a diagnózis eredménye csak később kerülhet felhasználásra, 

így a zavaró hatások is csak később ellensúlyozhatók. A szabályozás előnye viszont, 

hogy nem kell külön-külön mérni és előre jelezni az egyes zavaró hatásokat. A meghatározott 

intervallumokban történő méréssel valamennyi zavaró tényező együttes 

hatása érzékelhető és megfelelő intézkedésekkel ellensúlyozható. 

A vállalkozások irányításában széles körben alkalmazásra kerül a szabályozás elve. 

Az egyszerűbb műszaki folyamatszabályozáson (például a termosztát segítségével végzett 

hőszabályozáson) kívül a gazdasági folyamatok nagy részénél alkalmazható a 

visszacsatolásos irányítás. Tipikus és ma már számítógép segítségével elvégezhető szabályozás 

a pénzügyi helyzet folyamatos ellenőrzése: a likviditási terv folyamatos öszszehasonlítása 

a tényleges bevétel-kiadási helyzettel és az ezt figyelembevevő korrekciók 

végrehajtása. 

2.6.1.3. Szabályozás zavarkompenzációval 

A vezérlés és a szabályozás jellemzőinek összehasonlításával differenciáltabb képet 

lehet nyerni azok előnyeiről és hátrányairól, alkalmazhatóságukról. A két alapvető 

irányítási forma közötti különbségeket az alábbi pontokban lehet összefoglalni: 

- 18 -


− a vezérlő rendszer egyszerűbb és igénytelenebb elemekből épül fel, a szabályozási 

rendszer bonyolultabb; 

− a vezérlés csak olyan zavaró tényezők hatását képes ellensúlyozni, amelyek meglétét 

már a vezérlő rendszer kialakításakor figyelembe vették. A szabályozás viszont 

a zavaró tényezők számától és jellegétől függetlenül működőképes és minden 

hatást ellensúlyoz; 

− a vezérlésnél pontosan kell ismerni a zavaró tényezők és a rendszerműködés hatásmechanizmusát. 

A rendszer szerkezetét, az elemek kapcsolatait ennek megfelelően 

kell modellezni, ami a folyamat teljes részletes ismeretét tételezi. A szabályozási 

körben viszont nem feltétlenül szükséges a szabályozott rendszer mechanizmusának 

kimerítő ismerete és nem okoz nehézséget a rendszerjellemzők utólagos 

változása sem; 

− a helyesen kialakított vezérlő rendszer eltérés nélkül képes azonos szinten tartani 

a vezérelt jellemzőt. A zavaró hatások érzékelésével, illetőleg prognosztizálásával 

még a vezérelt jellemző változása előtt elvégezhető a megfelelő beavatkozás. A 

szabályozás ezzel szemben feltételezi az eltéréseket (pontosabban: az eltérés váltja 

ki a szabályozó rendszer működését), ezért azokkal számolni kell; 

− a vezérlésnél stabilitási problémák nem lépnek fel, mivel az nyílt hatásláncban 

működik, így a vezérelt értékek hibás beállítása is stabilan hibás marad). A zárt 

hatásláncú szabályozásnál ezzel szemben a visszacsatolás révén nem kívánatos 

lengésjelenségek léphetnek fel. A lengésjelenségeket az váltja ki, hogy a zavaró 

hatás fellépése után a jelek időkésleltetéssel terjednek a hatásláncban és a beavatkozás 

elhatározása is időt igényel. 

A szabályozás és a vezérlés összevetése alapján kitűnik, hogy az irányítás két alaptípusa 

más és más szempontokból tekinthető előnyösnek és hátrányaik sem azonos területen 

jelentkeznek. Felvetődhet tehát a két eljárás kombinálásának kérdése az előnyök 

egyesítése céljából, amihez a szükséges feltételeket a zavaró hatások megfelelő 

kezelésével lehet megteremteni. 

A két irányítási alaptípus kombinálása a zavaró hatások differenciált észlelése és feldolgozása 

révén válik lehetővé. Az ilyen módon kialakított irányítási rendszert zavarkompenzációs 

vagy előrecsatolásos szabályozásnak nevezik. 

A zavarkompenzációval történő szabályozásnál a külső környezet zavaró hatásai 

mellett a vezérlő egység és a regulátor befolyásoló intézkedései is hatnak a rendszerre. 

Az irányítási rendszer működése e kettős beidegzéssel a mikroszkóp durva és finom 

beállításához hasonlítható. A vezérlés elve alapján a felismerhető zavaró hatások 

előrejelzésével történhet meg az irányítási intézkedés „durva” beállítása, majd a 

terv-tény eltérések és a visszacsatolás biztosítja a „finom” beállítást. A két elv kombinálásával 

ugyan nem küszöbölhetők ki teljes mértékben a korábban felsorolt hiányosságok, 

de lehetőség van a terv-tény eltérések csökkentésére. 

- 19 -


2.6.2. Az irányítás informatikai alapjai 

A vezérlés és szabályozási folyamatok működése információkhoz kötődik. Adatokat 

kell felfogni a környezetből és az irányítandó rendszerből, azokat a vezérlő egységhez 

vagy a regulátorhoz kell továbbítani és a rendszert befolyásoló értékeket is el kell 

juttatni a működtetett rendszerhez. Emellett az adatok észlelése és felhasználása közötti 

esetleges időkülönbségek miatt szükség lehet az adatok vagy információk tárolására 

is. 

Nyilvánvaló, hogy az irányítási rendszerek hatékonyságát nagymértékben befolyásolja 

az információ előállítás sebessége. Annál kedvezőbb a hatékonyság, minél kisebb 

késleltetéssel kell számolni a környezeti hatások jelentkezése és az arra történő 

reagálás között. Az információ- és a kommunikáció elmélet alkalmazásával, továbbá 

az elektronikus és kommunikációs segédeszközök felhasználásával megteremthetők e 

folyamatok meggyorsításának előfeltételei. 

2.6.3. Az információ 

A rendszerek beavatkozás nélkül, tehát önmaguktól a legvalószínűbb, azaz az elemek 

véletlen eloszlással jellemezhető, rendezetlen állapota felé törekszenek. Ez a folyamat 

csak akkor fordítható meg - miként azt a termodinamikai törvények is leírják - ha a 

rendszer „energiát” vesz fel környezetétől. Ez esetben a rendszer a kevésbé valószínű, 

rendezettebb állapot felé mozdul el. A termodinamikában a legvalószínűbb állapot 

felé való törekvést az entrópia, a rendezettség elérésének mértékét pedig a negatív 

entrópia növekedésével mérik. 

Mindez a gazdasági rendszerekre is érvényes. A szervezettség, a célirányos működés, 

tehát a kevésbé valószínű rendezettebb állapot csak úgy tartható fenn, ha a gazdasági 

rendszer információt vesz fel környezetéből és ennek felhasználásával csökkenti 

saját bizonytalanságát. A termodinamikai szabályok analógiája az információ a gazdasági 

rendszerek szempontjából negatív entrópiának fogható fel. Az információszerzés 

célja az eseményrendszer bizonytalanságának csökkentése. 

Az informáltság a gazdasági folyamatokban való közreműködés és a döntésekben 

való részvétel előfeltétele. Az informáltság foka meghatározza a közreműködés mértékét 

és a döntéshozatal eredményességét. Másrészről az információk befolyásolják az 

érdekeket és a szükségleteket, ezért hatalmi eszközökként is felhasználhatók, a közéletben 

és a vállalkozási gyakorlatban egyaránt. Az információ tehát fontos, a versenyképességet 

befolyásoló erőforrás. Az információ gazdaságilag annál értékesebb, 

minél kevésbé lehet visszanyúlni a felhalmozódott gyakorlati tapasztalatokra, amelyek 

korábban a mezőgazdasági termelés területén csaknem kizárólag szerepet játszottak. 

A gyorsan és gyakran változó technológiai feltételek, a változó piac és gazdasági 

szabályozás növeli az információk jelentőségét. 

Az információ értékének felismerése maga után vonja azt a megállapítást, hogy az 

információk előállításával, feldolgozásával és elosztásával-továbbításával (disztribúciójával) 

kapcsolatosan hasonló problémákkal kell számolni, mint más erőforrásoknál. 

Az információkkal is gazdálkodni kell, azaz ki kell alakítani az információs rendszereket 

és azokat a gazdasági hatékonyság kritériumának alárendelve kell működtetni. 

- 20 -


A vállalkozási rendszerben végbemenő működési folyamatok két csoportra: a reálfolyamatokra 

és a szabályozási folyamatokra oszthatók fel. 

A reálfolyamatok rendszerét is (a bázisrendszert) és az arra épülő szabályozási szférát 

(irányítási-információs rendszert) egyaránt két alrendszerre, a termelési és az elosztási 

(disztribúciós) rendszerre lehet felosztani. A disztribúciós rendszerek feladata a belső 

és a külső környezeti kapcsolatok megteremtése. A bázisrendszer esetén ez az anyagi 

(reál) erőforrások és pénz (nominál erőforrások) térbeli és időbeli transzformációját 

jelenti, míg az irányítási-információs rendszer esetén információk felvételét, továbbítását 

és adott esetben tárolását. 

A szabályozási szféra irányítási-információs feladatai mindezek alapján egy általános 

séma szerint is felvázolhatók. A disztribúciós rendszer először adatokat, információkat 

vesz fel a környezetből és a reál szféra két alrendszeréből. Szükség szerint sor kerülhet 

az információk tárolására is. Ezután a szabályozási szféra teljesíti termelési 

funkcióját, azaz az adatokat információkká, célirányos ismeretekké dolgozza fel. Az 

előállított információk - adott esetben egy ideig tartó tárolás után - a disztribúciós 

rendszeren keresztül a külső környezetbe (pl. szerződések, ajánlatok, számlák), vagy a 

bázisrendszerbe (pl. jelentések, utasítások) kerülnek. Az információs folyamatok teljes 

rendszerében a termelési oldalt adat- vagy információ-feldolgozásnak, a disztribúciós 

oldalt pedig kommunikációnak nevezik. 

A gazdasági vállalkozások bázisrendszerében zajló folyamatok hatékony irányításához 

ismeretekre, tudásra van szükség. Az irányítási intézkedések előkészítése annál 

célirányosabb és az eredmények rendszerint annál kedvezőbbek, minél jobban ismertek 

a cselekvési lehetőségek, azok konzekvenciái és a cselekvési teret behatároló feltételek. 

Az adat- vagy információ-feldolgozás feladata és célja az ehhez szükséges tudásszint 

növelése, a meglévő információs források lehetőségeinek minél jobb kihasználásával. 

A bázisrendszerből vagy a környezetből származó adatokat a modellek és megoldási 

eljárások segítségével dolgozzák fel információkká az ezzel foglalkozó személyek vagy 

a technikai segédeszközök. Az adatfeldolgozásban használatos modellek a bázisrendszerek 

vagy - részek kvantitatív, matematikailag megfogalmazott leképzései. A 

módszerek, mint számítási algoritmusok a matematikai modellek megoldására szolgálnak. 

A gazdálkodással kapcsolatos adatfeldolgozásban előállított információkat jellegük és 

további felhasználásuk szerint négy csoportra lehet felosztani. A leíró információk a 

tényállapotok közlésére szolgálnak (pl. az állóeszköz leltár). A magyarázó vagy diagnosztikai 

információk lezajlott, azaz múltbeli műszaki, gazdasági folyamatok hatékonyságára 

és annak okaira mutatnak rá (pl. állóeszköz kihasználás). Az előrejelző 

információk a tervezéshez szükségesek és a környezeti tényezőkről (pl. az árak várható 

alakulásáról), valamint a cselekvési lehetőségek, a döntési alternatívák várható 

következményeiről tájékoztatnak. Az előíró információk a tervezési célú adatfeldolgozás 

végtermékei, azaz olyan utasítások, előírások, elhatározások formájában megjelenő 

tervértékek, amelyek a vállalkozási reál-szféra akcióinak megvalósítására irányulnak. 

- 21 -


2.6.4. A kommunikáció 

Kommunikációról (hírközlésről), mint információ disztribúcióról akkor beszélünk, 

ha az információs rendszer két pontja közötti információ átadás vagy csere történik. 

A kommunikációs elméletben csak az absztrakt átviteli folyamatot és annak állomásait 

szemlélik. 

Az információforrás a kívánt üzenetet több lehetséges információ közül választja ki. 

Az adó ezt az üzenetet jellé alakítja (kódolja), amely a kommunikációs csatornán keresztül 

jut a vevőhöz. A vevő a jeleket ismét üzenetté alakítja (dekódolja) és a rendeltetési 

helyre továbbítja. A kommunikációs csatornán áthaladó információkhoz 

olyan jelek is hozzáadódhatnak, amelyeket az információforrásnak nem volt szándékában 

előállítani. Az átvitt jelben bekövetkező változásokat zajnak, az azt előidéző 

tényezőket zajforrásnak nevezik. 

A gazdasági információs rendszerekben lefolytatott kommunikációnál az információforrás 

és az információ-felhasználó az adott rendszer jellegétől függően ember, vagy 

technikai segédeszköz (pl. számítógép, mérő-érzékelő készülék, automatikus kapcsoló) 

is lehet. Ennek megfelelően az adás és a vétel is emberi cselekvéssel (pl. hangképzés, 

mozgás), érzékeléssel (látás, hallás stb.) vagy technikai eljárásokkal (rádióadás és - 

vétel, telex, stb.) történhet. Az átviteli csatorna legegyszerűbb esetben a levegő, 

amelyben a jelek hanghullámok formájában terjednek (emberek közötti kommunikáció), 

technikai berendezések alkalmazásakor pedig különféle vezetékek, a dokumentumokat 

szállító járművek és más transzmissziós lehetőségek. 

A társadalmi munkamegosztás mai szintjén fontos szerepe van az információk nagyobb 

térbeli távolságok közötti továbbításának, a telekommunikációnak. Az információk 

továbbítása az anyagok szállításához hasonlóan jelentős költségtényező 

lehet, sőt a nagyobb távolságokkal együtt járó fokozott zajhatás is növelheti a költségeket 

vagy csökkentheti a hatékonyságot. 

A kommunikációs folyamat résztvevőinek és a kommunikációs kapcsolatok jellemzőinek 

sokfélesége, továbbá az irányítási típusok alapján többféle kommunikációs 

alapstruktúrát (modellt) lehet megkülönböztetni. A vállalkozások irányításában ezek 

közül jelenleg kétségkívül az ember-ember és az ember-gép kommunikáció a legelterjedtebb 

forma. (A „gép” elnevezés ebben az összefüggésben a biológiai, műszaki 

termelőeszközt, az irányítandó szervezetet vagy rendszer-részt fedi.) A hagyományosnak 

tekinthető ember-ember és ember-gép kommunikáción alapuló irányítási 

megoldásokkal a viselkedés-, és a munkatudományok, továbbá a szakterületi technológiák 

foglalkoznak. 

A számítógéppel támogatott irányítás kommunikációs alaptípusai közül a következők 

emelhetők ki: 

- 22 - 

− számítógép – ember – gép, 

− ember – számítógép – gép, 

− gép – számítógép – ember és 

− a számítógép – gép kommunikáció.


A kommunikációs alaptípusokat az irányítási folyamatban résztvevő három kommunikációs 

egység más-más sorrendben történő összekapcsolása eredményezi. A sorrend 

az irányítás kívánatos típusától és a számítógép alkalmazásának (vagy alkalmazhatóságának) 

szintjétől függ. 

A számítógéppel támogatott irányítási megoldásokat azoknál a feladatoknál lehet 

alkalmazni, amelyeknél szükség van állandó, vagy kvázi állandó emberi jelenlétre. A 

vállalkozások irányítási feladatainak nagy része ide sorolható. A műszaki fejlesztéssel 

összefüggésben ugyanakkor megfigyelhető az a törekvés, hogy a végrehajtandó feladatokat 

az ember működése nélkül, automatákkal és robotokkal oldják meg. A számítógép-gép 

kommunikáció, más kifejezéssel élve az automatizált irányítás a mezőgazdasági 

termelés arra alkalmas területein a mesterséges rendszerek önszabályozását 

(önműködését) emberi célok elérése érdekében és a szabályozási-vezérlési elvek alkalmazásával 

valósítja meg. Ennek továbbfejlesztett változata a robot, amely a környezet 

– számítógép – gép kommunikáción alapul. Az ember itt már olyan mértékben 

visszavonul az irányításból, hogy csak a robot zavarmentes funkcióját ellenőrzi, például 

egy monitor segítségével. A robotizáció elve a mezőgazdaság egyes területein, elsősorban 

a műveletek és a technológiai folyamatok szintjén már a gyakorlatban is 

megvalósult. (Pl. automatikus klímaszabályozás, a betakarító gépek automatikus 

nyomvezetése, stb.) 

2.6.5. Az információk tárolása 

Az információ átvitel térbeli problémáján túl az időkülönbségek is fontos szerepet 

játszanak az irányítási rendszerek megfelelő működtetésében. Az adatok és az információk 

általában más időpontban keletkeznek, mint amikor azokra szükség van, illetőleg 

amikor azokat felveheti és feldolgozhatja az információt hasznosító egység. 

Az információkat tehát megfelelő módon és hozzáférhetőséggel tárolni kell. 

Bonyolultabb rendszereknél egyidejűleg többféle eredetű és rendeltetésű adat általában 

eltérően hosszú ideig történő tárolására van szükség. Egyes információk rendeltetése 

ráadásul többféle lehet és az információk iránti igény felmerülésének időpontjai, 

valamint az információk kapcsolatai (relációi) is eltérhetnek. Bonyolítja a helyzetet 

a nagyobb szervezetekben keletkező hatalmas adattömeg és a nagy információigény. 

A hagyományos adattárolási módok (például az irattározás, vagy az emberi emlékezet) 

a mezőgazdasági vállalkozások irányításának információtárolási igényéhez képest 

csak nagyon korlátozott lehetőségeket biztosítanak. Az adatok tárolása ugyan megoldható 

a hagyományos adminisztrációs módszerekkel is, de az irányítás szabta hatékonysági 

feltételeknek (gyorsaság, pontosság, rugalmasság, stb.) már nem felelnek 

meg ezek az eljárások. Az irányítás adattárolási feladatait egyre csak számítógépes 

segítséggel lehet racionálisan megoldani. 

A vállalkozási irányítási feladatokkal kapcsolatos számítógépes adatfeldolgozásnál a 

struktúrák bonyolításának korlátai gyakorlatilag nem érzékelhetők. A közvetlen 

hozzáférésű tárolók használatával egyidejűleg több, különböző típusú adatfájl tárolását 

és kezelését látják el az adatfeldolgozó programok. A több különböző típusú, 

- 23 -


de tartalmilag összefüggő adatfájlt tartalmazó strukturált rendszert adatbázisnak nevezik. 

Az adatbázis más megközelítésben a káros és a szükségtelen redundancia nélkül tárolt 

adatok együttese, amelynek célja egy vagy több alkalmazás optimális kiszolgálás. 

Az adatbázis szervezés alkalmazása előtt a számítógépes módszerekkel is, de különösen 

a hagyományos adattárolásnál, jelentős mennyiségű kényszerű adatismétlésre 

volt szükség (gondoljunk a „számviteli" és „ökonómiai” értékelés ma is létező párhuzamosságaira 

a mezőgazdasági vállalkozásokban). Sok adattételt redundánsan tároltak, 

különféle címeken és ugyanazon adat különböző aktualizált változataiban. Az 

adatbázisban elvileg megszűntethető az ismétlődés, bár legtöbb adatbázis tartalmaz 

bizonyos mértékű redundanciát az elérési idő csökkentése vagy a címzési módszerek 

egyszerűsítése céljából. Az adatbázis definíciója ezért a minimális vagy szabályozott 

redundancia kifejezést használja, a jól tervezett adatbázisnál pedig arra kell törekedni, 

hogy az legyen mentes a felesleges redundanciától. 

A gazdasági rendszerek adatbázisainak egyik legfontosabb jellemzője az állandó változás, 

a növekedés. Jogos igény tehát, hogy az új adattípusok vagy új alkalmazások 

felmerülésekor az adatbázist könnyen át lehessen szervezni. Az átszervezés lényeges 

követelménye, hogy azt a felhasználók zavarása (vagy a felhasználói programok újraírása) 

nélkül lehessen elvégezni. A jól felépített adatbázisok biztosítják az adatfüggetlenséget. 

Ez azt jelenti, hogy az adat és a felhasználó (program) független egymástól, 

mégpedig úgy, hogy bármelyik megváltoztatható a másik módosítása nélkül. Az 

adatfüggetlenségnek azonban csakúgy, mint a redundancia mentességnek, gyakorlati 

határa van, ami alkalmazásonként különbözhet. 

Ha az adatbázis adott részét több alkalmazási terület is felhasználja, akkor a különböző 

felhasználók az adattételek között különféle kapcsolatokat érzékelnek. Az 

adatbázis szervezés tulajdonképpeni feladata a kapcsolatok, valamint az adattárolás 

helyének és mikéntjének ábrázolása. A mezőgazdasági vállalkozás-irányítás céljaira 

kialakított adatbázisok többféle alkalmazásra felhasznált adatai között többszörös 

kapcsolatok állhatnak fenn. 

Az irányítási-információs rendszerek adatbázisainak kialakításakor indokolt lenne 

annak lehetővé tétele, hogy a felhasználó az adatokat előre nem tervezett módon is 

igénybe vehesse. Ehhez olyan adatbázis szervezésre lenne szükség, hogy az adatokkal 

sokféle módon lehessen kapcsolatot teremteni. Az ilyen adatbázis kialakítása azonban 

nagyon bonyolult és hosszadalmas, emellett gyors elérhetőség biztosítása is nehézségekbe 

ütközne. A gyakorlati célú adatbázisokat ezért inkább meghatározott 

működésmódokra szerkesztik, ahol a teljesítőképesség, a nagy kommunikációs forgalmú 

rendszerekben való használhatóság az elsődleges. Ezek a megoldások ugyanakkor 

költségtakarékosabbak is lehetnek. 

Az adatok adatbázisokban történő tárolásának további fontos szempontja a biztonság 

és az illetékesség kérdése. Az adatokat védeni kell a hardver- vagy szoftverhibák, 

továbbá az illetéktelen személyek beavatkozása, hozzáférése ellen. Pontosan meg kell 

határozni, hogy mely személyeknek és intézményeknek van jogosultsága az információk 

felhasználását, az adatok módosítását és törlését illetően. 

- 24 -


A gyakorlatban kifejlesztett különböző felépítésű adatbázis modellek (hierarchikus, 

hálós és relációs) közül az irányítási célú alkalmazásnak legjobban a relációs adatmodell 

felel meg. Ennek előnyei között felhozható a nagymértékű adatfüggetlenség, 

a kapcsolatok igény szerinti definiálása, a kérdések feltevésének szabadsága és összefoglalóan 

a kedvező hasznosíthatóság. 

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 

− Határozd meg a vállalkozás fogalmát! 

− Melyek a vállalkozások közös vonásai? 

− Hogyan lehet csoportosítani a vállalkozásokat piaci kereslethez való viszonyuk 

alapján? 

− Mit határoz meg a vállalkozás küldetése? 

− Mik lehetnek a vállalkozás céljai? 

− Mi a profit legegyszerűbb meghatározása? 

− Mik az alapvető menedzsment feladatok? 

− Mi az irányítás? 

− Mi a vezetés? 

− Mi a szervezés? 

− Irányításnak milyen típusai vannak? 

− Mi a vezérlés sajátossága? 

− Mi a szabályozás? 

− Mi a zavarkompenzációs szabályozás? 

− Mitől függ az irányítású rendszerek hatékonysága? 

− Mit jelent az, hogy az információ erőforrás? 

− Mi az a kommunikáció definíciója, melyek a részei? 

− Mik a számítógéppel támogatott irányítás kommunikációs alaptípusai? 

− Mi a robotizáció ? 

− Mi az adatbázis és melyek a bennük történő tárolás szempontjai? 

- 25 -

3. A PROJEKT MENEDZSMENT 

Ebben a fejezetben a projekt menedzsment kerül bemutatásra, mely olyan tervezési, 

szervezési, irányítási módszer, mely ismerete és alkalmazása sokban segítheti a kis- és 

középvállalkozások eredményes működését. Többek közt bemutatásra kerül a projekt, 

projekttervezés és a projekt menedzsment. A fejezet részletesen beszél a projekt 

tervezés lépéseiről, a kezdőpontról, a felmérésről, a projekt összetevőinek meghatározásáról, 

tervezésről, a megvalósulásról, a projekt végpontjáról, az értékelésről, arról, 

hogy a projekt menedzsmentnek milyen alkalmazási lehetőségei vannak a gyakorlatban, 

ill. bemutatja az ehhez kapcsolódó hálótervezés módszertanát. Gyakorlati számításokat 

láthatunk konkrét projekteken keresztül. 


2.1. a projekt menedzsment lényege és tervezésének folyamata 

2.1.1. A projekt és projekt menedzsment fogalma 

2.1.2. Projektek tervezésének lépései 

2.2. A projekt menedzsment alkalmazásának lehetőségei 

2.2.1. A projekt menedzsment alkalmazásának feltételei 

2.2.2. A projekt menedzsment kialakulása 

2.3. A projekt menedzsment lehetőségeinek áttekintése 

2.3.1. Példa a projekt menedzsment alkalmazására 


3.1. A PROJEKT MENEDZSMENT LÉNYEGE ÉS TERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA 

A következőkben egy olyan tervezési, szervezési, irányítási módszer kerül bemutatásra, 

amely ismerete és alkalmazása sokban segítheti a kis- és középvállalkozások eredményes 

működését. A módszer alapvetően nagyvállalatoktól ered, ahol külön szervezeti 

egységek és azon belül főállású menedzserek feladata az egyes előzőekhez hasonló 

projektek vezetése, de mint annyi más ismeretet átvéve, a saját viszonyaikra 

átalakítva ez a módszer is lassan a vállalkozók eszköztárába kerül. 

A projekt menedzsmenttel kapcsolatban mindjárt az elején tisztázni kell egy sokszor 

hallott félreértést, mely szerint "... a pénzügyi probléma megoldására készítünk egy projektet 

a banknak és a kapott hitel segítségével túljutunk a nehézségeken...". A következőkben 

ismertetett módszer nem egyenértékű a banki hitelpályázatok elkészítésével 

és a hitelfelvételi folyamat végig vitelével, hanem annál jóval többet nyújtó eszköz – 

tervezési, szervezési, irányítási rendszer. 

- 27 -


3.1.1. A projekt és projekt menedzsment fogalma 

Mivel a projekt, projekttervezés és a projekt menedzsment egyre gyakrabban kerül szóba 

a vállalkozások gyakorlatában nem haszontalan ha mindenek előtt célszerű tisztázni 

az egyes fogalmak pontos jelentését, céljait majd röviden áttekinteni a módszer kialakulását 

s végül egy rövid leegyszerűsített példán áttekinteni a módszer lehetőségeit. 

A projekt olyan egyszeri alkalommal elvégzendő komplex feladatot jelent, amelyek 

viszonylagos újszerűség, rögzített kezdési és befejezési időpont, szigorú időbeni ütemezés, 

meglehetős bonyolultság, valamint több tudomány- és szakterület ismeretét 

igénylő feladatkitűzés jellemez. Az előző definíció állításait vizsgálva megállapíthatjuk, 

hogy az egyszeri alkalommal elvégzendő feladat mindig új és új problémakört, 

ezzel együtt más célkitűzést, más szakértők felkérését és egymástól különböző - nem 

rutinfeladatok - elvégzését jelenti. Az időütemezés fontosságát, a határidők betartását 

nem kell külön kiemelni, hiszen az éleződő piaci versenyben minden vállalkozó 

saját bőrén érzi ennek jelentőségét. Az, hogy a projekt több szakmát és tudományterületet 

érint, azt jelenti, hogy ezekről a terültekről érkező szakemberek segítségével 

lehet eredményesem megvalósítani az eredeti célkitűzést. 

A projekttervezés olyan összetett, igényes és legtöbbször terjedelmes feladatkör megoldásának 

módszertani eszköze, amely sem rutinszerűen, sem intuitív módon (rögtönözve, 

megérzésen alapulva) nem oldható meg eredményesen és amelyek megvalósításához 

megfelelő módszerek és eljárások alkalmazására, valamint szakképzett tervező 

csapat igénybevételére van szükség. 

A projekt menedzsment egyrészről a projekt megvalósítására szolgáló vezetési feladatok, 

szervezeti egységek, technikák és eszközök összességét jelenti. Más oldalról vizsgálva 

olyan projekttervezési és megvalósítási vezetési eljárás és elv, amelyet alkalmazkodó 

képesség, átütőerő, innovációsképesség és kreativitás jellemez, olyan komplex 

problémakörök esetében, amikor a megoldás célirányos, átfogó szemléletmódot 

igényel. 

A fenti meghatározást értelmezve elmondható, hogy a projekt menedzsment nem 

más, mint egy meghatározott cél eléréséhez szükséges tervező, szervező, valamint irányító 

tevékenység, az idő- és a költségek feltételrendszerében. A vezetők szempontjából 

nézve egy hatékony eszköz, amely a munkájuk elvégzését segíti. 

Egyes vezetők a projekt menedzsmentet a modern művészet egyik formájának tartják: 

olyan ötletek és elvek véletlenszerű összességének, amelyek segítenek megoldani 

a felmerülő problémákat, és sikeresen megvalósítani az eredetileg kitűzött célt. Ennek 

a szemléletnek az alapgondolata a projekt megjósolhatatlansága, s intuíció a siker 

kulcsa. 

Mások kizárólag tudományos szempontokból közelítik a projekt menedzsmentet abból 

kiindulva, hogy az összes tényezőt előre ki lehet számítani, az összes lehetséges 

kimenetel kielemezhető. Ebben a felfogásban a tulajdonképpeni irányítási funkciók 

erősen korlátozottak. 

- 28 -

Projekt menedzsment 

Attól függetlenül, hogy melyik vélemény kerekedi felül, még a módszertelenül vezetett 

projektek is néha elérik a céljukat. Nem mindig időben, nem mindig a megengedett 

pénzügyi kereteken belül, nem mindig a kívánt minőségben… S a legmeglepőbb, 

hogy nagyon gyakran maga a cél is elég homályos. 

A projekt menedzsment tehát meghatározott célok elérését biztosítja adott határidőn 

és pénzügyi korlátokon belül. Ha hatékonyan alkalmazzák a projekt menedzsmentet, 

mint módszert, a vállalkozás vezetője pontosan tudja és érti, mi történik, 

hogyan, hol és miért. Létezik egy terv, amely alapján értékelhető és ellenőrizhető a 

projekt haladási üteme. A vezetés, eszközként használva a projekt menedzsmentet, 

nem pazarolja fölöslegesen az idejét sem az intuitív találgatásokra, sem a túlbonyolított 

tudományos jóslatokra. 

A célok legkülönfélébbek lehetnek: 

Leggyakoribb cél beruházási, kivitelezési folyamat tervezése, szervezése - meghatározott 

objektum létrehozása optimális feltételek biztosításával. Gondoljunk bele mekkora 

tervezési, szervezési, koordinációs munkát jelent például a Nyugati pályaudvar mellett 

épülő bevásárló és kereskedelmi központ kivitelezése. 

A feladat összetettsége érzékelhető azon a már klasszikusnak számító eset kapcsán, amikor egy nagyváros 

legforgalmasabb kereszteződésében úgy építettek fel egy irodaházat, hogy hely hiányában a felvonulási 

terület több kilométerre volt az építés helyszínétől. Az épület vázszerkezetének elkészítése után a 

tervezés legnagyobb problémája azon konténerek tartalmának összeállítása volt, amelyekben a telephelyről 

az épülethez szállították a konténereket. A szállító autókat egy diszpécser rendszer irányította a 

belváros forgatagán keresztül oly módon, hogy az épület mellett húzódó forgalmi sávban csak egy rövid 

időre - a konténerek leemelésének idejére - akadályozták a forgalmat. A konténereket a speciális darukkal 

az épület adott részéhez emelték és ott történt a kirakodás. Elképzelhető, hogy az egyes szobák, folyosók 

berendezéséhez, szereléséhez mekkora tervezői szervezői szakértelem kellett úgy, hogy adott pillanatban 

egy helyen legyen ember, szerszám, anyag és minden más, ami a feladat elvégzéséhez szükséges. 

Az építési gyakorlatot ismerők számára jelzi a probléma összetettségét az a tény, hogy például számozott 

cementes zsákokat küldtek az egyes konténerekben. Az adott esetben a tervezési folyamat hat, a kivitelezés 

három hónapig tartott 

Máskor a projekt célja a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások szétosztása az egyes 

elvégzendő tevékenységek között úgy, hogy az idő és költségfeltételek megfelelők legyenek. 

Gondoljunk a mezőgazdaságban tipikus betakarítás-kori problémára, mely 

szerint az aratás szervezésekor a táblák távolsága, a kombájnok kapacitása, a szállítóeszközök 

mennyisége olyan problémakört alkot, amely optimális megoldása igen öszszetett 

feladat. 

Lehet a projektcél kutatási-fejlesztési tevékenység - új kutatási eredmény elérése vagy 

egy új termék létrehozása, esetleg egy meglévő továbbfejlesztése. Ennél az alkalmazási 

területnél a gyógyszergyárak példája szemlélteti leginkább a módszer lehetőségeit, 

ahol versengő gyárak fejlesztésre fordított hatalmas forrásai állnak egymással szemben 

és a piacra elsőként lépő gyár tudja a profit nagy részét megszerezni. A gyógyszerek 

hatóanyagának kifejlesztése sem tart rövid ideig, de a szigorúan szabályozott 

kísérletek, engedélyezési eljárások stb. összhangjának biztosítása a siker alapja. 

Az autógyárak felgyorsuló modellváltásának szervezése érzékelteti talán a termékfejlesztési 

folyamatok menedzselésének lehetőségeit a projekt menedzsment segítségével. 

Néhány évtizeddel ezelőtt a vezető autógyártó cégek az új modellek piacra dobását 6- 

7 évenként látták elérkezettnek. A folyamat mára lényegesen lerövidült és 2-4 évre 

- 29 -


szűkült. Ez esetben is a párhuzamosan elvégezhető koncepciótervezés, modell és szélcsatorna 

kísérletek, a töréstesztek, a gyártásszervezés és felszerszámozás, marketingfeladatok 

megvalósítása az életben maradás feltétele. 

A folyamatosan fejlődő vállalatok, vállalkozások környezeti feltételekhez történő alkalmazkodásának 

segítésére is alkalmazható a projekt menedzsment módszere. A 

szervezeti átalakítási folyamat - egy szervezeti változás a működőképesség fenntartása 

mellett lehet a vállalkozás adott célja és ennek költségtakarékos, minél rövidebb idő 

alatt valósíthatja meg a cég. 

3.1.2. Projektek tervezésének lépései 

3.1.2.1. Kezdőpont 

Minden projektnek van egy kezdő és egy végpontja. A kezdőpont alatt általában, 

azt a pillanatot értjük, amikor felmerül az igény valami iránt, megfogalmazódik a 

projekt ötlete. Az ötlet felmerülése után elindulnak a megvalósíthatósággal kapcsolatos 

számítások, elemzések. Ez már a projekt menedzsment része, de még nem jelenti, 

azt hogy meg is valósul a projekt. Az elemzések függvényében olyan döntés is születhet, 

ami a projekt leállítását eredményezi. 

3.1.2.2. Felmérés 

A projekt határvonalai 

Első lépésként meg kell határozni azokat a határvonalakat, amelyek körülveszik a 

projektet, kijelölik azt a területet, ahol a projekt megvalósulhat, azaz lehatárolják a 

mozgásterületet. Fontos, hogy tisztán lássák a projekt vezetői azokat a területeket, 

ahol az eredmény – nem minden esetben pénzügyi eredmény – jelentkezni fog, hiszen 

ennek hiányában könnyen elkanyarodhat a projekt az eredeti célkitűzéstől. 

Amikor már körvonalazódik a projekt tényleges tartalma, akkor el kell készíteni a 

projektet alkotó tevékenységek és feladatok listáját. Ez a dokumentum fogja meghatározni 

a projekt programját. 

A projekt résztvevői 

A projekt menedzsmentben a felmérési időszakban kiemelkedő szerepe van a ügyfelek 

meghatározásának. Az ő számukra készül a projekt végterméke, ők lesznek azok, 

akik meghatározzák a projekt eredményének jövőjét. Ezért a ügyfelek szükségleteinek 

felmérése, pontos és szakszerű értékelése nélkül felelőtlenség lenne a megvalósításba 

belekezdeni. Könnyen belátható, hogy az a projekt, amely megvalósításával 

olyan termék vagy szolgáltatás kerül a piacra, amely nem talál közönségre az hiábavaló, 

és feleslegesen emésztett fel többnyire tetemes erőforrásokat. Ez még abban az 

esetben is igaz, ha a projekt végtermékének az élvezője maga a projekt létrehozója, 

például családi ház építése. Ebben az esetben, ha rosszul fogalmazza meg az építtető, 

azaz a család a leendő házukkal kapcsolatos elvárásaikat, és ennek megfelelően menedzselik 

a házépítés című projektjüket, annak nem lesz maradéktalan a sikere. 

Minden bizonnyal be fognak költözni az igazi igényeiktől eltérőre sikerült házba, viszont 

hallani lehet majd tőlük olyan megnyilvánulásokat, hogy ha újra kezdhetnék 

- 30 -


sok mindent másként csinálnának. Ennek természetesen az is oka lehet, hogy menet 

közben változtak meg az igények. Erre más projektek kapcsán is fel kell készülni, és 

olyan feltételekről gondoskodni, amelyek lehetővé teszik a megváltozott igényekhez 

való alkalmazkodást. Értelemszerűen, nem arra kell gondolni, hogy a ház helyett az 

előbb említett család inkább vitorlást venne, hanem olyan mértékű változtatásokra, 

amelyek még beleférnek az igények előzetes, jó felmérésének a hibahatáraiba. A ház 

példáját folytatva az eredeti tervektől eltérő vonalú válaszfal építése. 

Nem lehet megkerülni, azon szervezeteknek a kérdését sem, amelyek együttműködése 

nélkül nem jöhet létre a projekt. Az egyes speciális munkák elvégzésére külső erőforrások 

felhasználására kerülhet sor. Ebben az esetben már itt, a kezdeti felmérésekkor 

meg kell nézni, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek képesek megoldani a projekt 

által felvetett problémákat. Előfordulhat, hogy olyan megoldásra lenne szükség, 

ami még nem hozzáférhető, vagy az, aki rendelkezik a megoldással egyeduralkodó 

ezen a téren, és ennek megfelelően kiszolgáltatottá válhat a projekt az ő számára. 

Valamint át kell tekinteni azon hivatalok körét, amelyeknek az engedélyére szükség 

lehet a projekt kapcsán. Nem elhanyagolandó megtudni, hogy ezek a hivatalok milyen 

jogkörökkel rendelkeznek – milyen a jogi környezet – és mekkora idő alatt képesek 

reagálni a náluk elindított ügyekre. 

A résztvevők harmadik köre, azoknak az embereknek az összessége, akik működtetni 

fogják a projekt végeredményét. Ismerni kell képességeiket, tudásszintjüket, hiszen a 

projekt kialakítása során ezek a tényezők még figyelembe vehetőek. A leendő eljárások 

tervezése és kiválasztásakor elsődleges szempont, hogy az olyan legyen, amely 

megfelelően működtethető a rendelkezésünkre álló emberi erőforrással, vagy pedig 

gondoskodnunk kell az emberek képzéséről – erre lényegében minden projektnél 

szükség van – vagy esetleges cseréjükről. 

A projekt dokumentálása 

Ahhoz, hogy a projekt jól követhető és ellenőrizhető legyen korrekt dokumentálási 

rendről kell gondoskodni. A jelentésből ki kell derülnie, hogy hol tart a projekt, 

melyek azok a területek, ahol elmaradás van, mennyire tartható az előzetesen kialakított 

ütemterv, és az eredeti célkitűzéseknek mennyire felel meg a tájékoztató készítésekor 

fennálló állapot. Hogy mindezekre választ lehessen kapni, arról a beszámolási 

rendnek kell gondoskodnia. Azonban kerülendő, hogy minden vezetői szintet adatáradattal 

lássanak el. Mindenkinek a munkájához éppen szükséges adatokat kell 

megkapnia, ahhoz, hogy eredményesen dolgozhasson, és azokat a feladatokat lássa 

el, amelyek ténylegesen hozzá tartoznak. Ezért a dokumentálási rendnek tartalmaznia 

kell azokat a formátumokat és terjedelmeket, amelyeket az egyes szintektől, egységektől 

elvár a vezetés. Az egyes szintektől időről időre bekért azonos formátumú beszámoló 

lehetőséget ad összehasonlításra, a haladás mérésére. Azonban lehetőség 

van eseti jelentések készíttetésére, amikor egy adott probléma kapcsán akar tájékozódni 

a döntéshozó. Mindenesetre az előre kialakított beszámolási struktúra mellé 

meg kell határozni a beszámolók ütemezését is, így lesz teljes a beszámolási rend. 

- 31 -


3.1.2.3. Összetevők meghatározása 

Lehetőségek feltérképezése 

Első lépésként átvizsgálandó az a szervezet, amely a projekten fog dolgozni, meg kell 

nézni, hogy milyen folyamatok zajlanak le benne, milyen összefüggések alapján működik. 

Fel kell tárni az egyes mozgatóerőket, azonosítani a motivációs tényezőket. 

Ezek birtokában átvilágítható a szervezet, és kiszűrhetőek azok a pontok, amelyek 

hatékonysága nem megfelelő, vagy éppen a kívánatos céllal ellentétes irányba hatnak. 

A szervezet ilyen típusú felülvizsgálata más esetekben is kívánatos lehet, azonban 

a projekt komplexitása és bonyolultsága, valamint költségessége miatt fokozottan 

szükség van a szervezeten belül hatékony, és az erőforrások optimális kihasználását 

szem előtt tartó munka megvalósítására. Az így átalakított szervezetnek szüksége 

van egy átfogó, standard értékelési forma kialakítására, ahhoz, hogy megőrizhesse az 

újjászervezés által létrehozott értékeket. 

Lehetséges megoldások keresése 

Egyrészről ökonómiai megoldással kell szolgálni a projektet megelőzően. Pontosan 

tudni kell, hogy milyen finanszírozási konstrukció lesz az alapja a projektnek. Milyen 

források kerülnek számításba, és azok felett ki rendelkezik, milyen úton kerül 

be a projekt költségvetésébe. Már a projektnek ebben a szakaszában el kell dönteni, 

hogy szükség lesz-e idegen forrásra. Abban az esetben, ha igen, akkor jó előre tisztázni 

kell a feltételeket, keretösszegeket. Másrészről meghatározandóak a kulcsösszetevők, 

nevezetesen azok az elemei a projektnek, amelyek alapkövei a sikernek. Ezen 

összetevők megvalósulásának feltételei és módozatai alapvetően érintik a projekt 

eredményességét. Mindkét terület elemzésekor elsődleges szempont az észszerűség. 

Tárgyilagos megítélés, elfogadható kockázatvállalás mellett elfogadható megoldási 

javaslatok születnek. 

Várható hatások 

Mint már többször említésre került a projektek jellemzően nagy hatást gyakorolnak 

arra a szervezetre, amelyen belül megvalósul. Ennek megfelelően át kell tekinteni 

azokat a területeket, amelyeken a legjelentősebb változások várhatóak. A legnagyobb 

változás természetesen az üzemelésben fog bekövetkezni, hiszen a projekt eredményeként 

új eszközök kerülnek be a rendszerbe, új technológiák valósulnak meg, új szervezeti 

egységek jöhetnek létre, régiek szűnhetnek meg. Ebből a felsorolásból jól látható, 

hogy az üzemszerű működést jelentősen érintik a projekt típusú változások, de ez a 

felsorolás már magában rejti, a számvitelt érintő problémákat is. Ugyanis a szervezeti 

egységekben bekövetkező változások, az üzemi folyamatok megújulása jelenős hatást 

gyakorol a bizonylati rendszerre, a könyvelésre. Ezen a két területen bekövetkező 

hatásokból levezethetőek más területeket érintő változások is, úgymint személyzeti és 

munkaügyi területek, munkavédelem, információtechnológia, stb. 

A felelősség kérdése 

Az összetevőkhöz tartozik a felelősség kérdése is. Felelősséggel tartozik a projekt 

megvalósítója egyrészről a társadalom, a környezet felé. Ha gazdasági számítások indokoltnak 

tartanak egy beruházást, az még nem jelenti azt, hogy az jó és célszerű is, 

- 32 -


hiszen a projekt kapcsán más területeken olyan kedvezőtlen változások jöhetnek létre, 

amelyek kivédése már pénzügyi szempontból is megtámadhatóvá teszi a projektet. 

Azonban vannak olyan változások is, amelyek pénzel nem védhetőek ki, és össztársadalmi 

szinten rendkívül károsak is. Ezeket törvények segítségével próbálja a társadalom 

kivédeni, de – mint tudjuk gyakorta megkerülhetőek – olykor előfordulhat, 

hogy a projektet megvalósító szervezetnek kell megálljt parancsolnia, és felülvizsgálnia 

elképzeléseit. 

Másrészről van egy szervezeten belüli felelősség is. Felelősség a dolgozók iránt, mind 

egzisztenciális, mind egészségvédelmi oldalról. Ennek a felelősségtudatnak a kinyilvánítására 

ad lehetőséget az egyes szervezetek küldetésnyilatkozata, amelyben megfogalmazhatják 

a világban betöltött szerepüket, és megfogalmazhatják elsődleges értékrendjüket. 

Monitoring rendszer 

Bővebben fogalmazva a monitoring rendszer tartalmazza az egyes szervezeti egységek 

rálátását a szervezetet átfogó vezetői és információs rendszerre. Magában foglalja a 

csatlakozási felületeket és formákat, meghatározza az egyes hozzáférési lehetőségeket. 

Részletes leírással kell rendelkeznie az információs bázist felépítését illetően. Az információkon 

túl ez a rendszer tartalmazza az egyes tisztségeket és funkciókat is, és az 

ezekhez tartozó jogokat, lehetőségeket, kötelezettségeket és felelősségeket. Ennek a 

rendszernek a kapcsán ki kell térni az előbbiekből kiindulva a pozíciók emberi oldalára 

is és az őket összekötő eljárási rendre, valamint azokra a jellemzőkre, amelyek lehetőséget 

adnak a teljesítmények mérésére, megítélésére. 

Erőforrások és szolgáltatások 

Ezen a területen találhatóak meg azok az erőforrások, amelyeket a projekt felhasznál, 

illetve azok a szolgáltatások, amelyeket igénybe vesz. Át kell tekinteni, azt a műszaki 

felszereltséget érintő igényt, amely biztosítása szükséges a rendes munka menetéhez. 

Egyes felszerelések számára elő kell készíteni a fogadó helyszínt, beszerelésük, 

telepítésük külön ütemezést, szervező munkát igényel. Figyelmet kell fordítani ezen 

műszaki beruházások kihatására is, amely érinti mind a szervezetet, mind a környezetet. 

Új rendszerek és technikák nem vezethetők be megfelelő képzési rendszer nélkül. 

Azon túl, hogy a megfelelő tudás hiányában a hatékonyság nem éri el az elvárt 

szintet, de még kifejezett károk is keletkezhetnek a megfelelő szakértelem hiányában. 

A képzés mellett ki kell alakítani egy olyan tudásbázist, amelyhez folyamatosan lehet 

fordulni a tudás megőrzése és fejlesztése érdekében. 

Változásmenedzsment 

A projektek kapcsán jelentős változások következnek be a szervezetek működésében. 

Ennek megfelelően ezen változásokat kezelni, menedzselni kell. Ezek a változási folyamatok 

nem tartoznak a szervezet üzemszerű működésébe, speciális, egyedi eljárásokat 

kívánnak, ahhoz, hogy ne ingassák meg alapjaiban a szervezet működését. Ez 

nagy felelősséggel járó feladat, hiszen a változással együtt járó probléma gyakran 

csak egyszer fordul elő azon a helyen, ahol meg kell birkózni vele. A megfelelő döntések 

meghozatalához és ellenőrizhetőségéhez dokumentációs kontrolt célszerű kialakítani. 

- 33 -


3.1.2.4. Tervezés 

A projektek tervezési rendszere 

A tervezési rendszer végleges kialakításához meg kell adni az információs csatornák 

végső formáját. Ezeken a csatornákon áramló információkból fognak dolgozni az 

egyes szervezeti egységek, ezért számukra nélkülözhetetlen, hogy pontosan tudják 

azt, hogy mikor és milyen információkkal fognak rendelkezni. Ezzel párhuzamosan 

azt is meg kell határozni, hogy kinek, mikor és milyen információkat kell szolgáltatnia 

a többiek felé, úgynevezett funkcionális leírások formájában. Ennek részletesen 

tartalmaznia kell, hogy milyen összetevőkre kell kitérni, azokat milyen részletezettséggel 

kell feldolgozni, elemezni. 

Mérhetőség és ellenőrizhetőség kérdése 

A projekttel kapcsolatban ki kell alakítani azokat a mérőszámokat, amelyek alkalmasak 

a projekt állapotának a bemutatására, jellemzésére. A mutatók előállítása előírások 

alapján történik, megfelelő számbavétel alapján. Ezeket a mutatókat az előzetesen 

kialakított ütemrendnek megfelelően kell előállítani, és elemezni. Az elemzés során 

az éppen aktuális értéket össze kell vetni a tervben szereplővel, illetve az előző időszakok 

azonos tartalmú mutatóival. Az első értelme az ellenőrzés, a megfelelő készültségi 

állapot vizsgálata. A második esetben a tendenciákat, az elindult folyamatokat 

kell megvizsgálni. 

Az üzemelés, működtetés tervezése 

Az üzemelés tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a folyamat egyes egységei milyen 

erőforrásokat igényelnek, és ezeket milyen időtartamra kötik le, illetőleg mennyit fogyasztanak 

belőle. A folyamat eredményeként létrejött produktum raktározásáról is 

gondoskodni kell abban az esetben, ha annak jellege ezt megköveteli. A folyamattól 

függően be lehet tervezni olyan technológiákat, amelyek lehetőséget biztosítanak 

visszaforgatásra, bizonyos anyagok újrahasznosítására. Ezek az eljárások a költségmegtakarítása 

mellett állami támogatást is élveznek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni 

a tervezés során a rendkívüli helyzetekre adható reakciók kialakítását sem. Ezekre a 

helyzetekre külön fel kell készíteni az üzemeltető embereket, hiszen ekkor gyakoriak 

a feszültségek és nincs alkalmuk begyakorolni az ilyenkor követendő eljárásokat tekintettel 

ezen helyzetek rendkívüliségére. 

Tervezési egységek 

Ebbe a körbe tartozik a fejlesztés, a képzés és a tesztelés. A fejlesztési tervben rögzíteni 

kell az aktuális állapotot, és ki kell jelölni azok az utakat és eljárásokat, amelyek egy 

jobb kívánatosabb állapot felé hatnak. Tartalmaznia kell azokat az akciókat, amelyek 

praktikusan leírják azon tevékenységeket, melyek által megvalósulhat a fejlesztés. 

A képzés jelentősége nem először kerül említésre, de a fejlesztés kapcsán sem megkerülhető 

terület. Ennek megfelelően a tervben szerepelnie kell a fejlesztésnek megfelelő 

ütemű képzési programnak. A fejlesztések üzemszerű működését minden esetben 

meg kell előznie az adott területre jellemző tesztelésnek. Ennek idő- és erőforrásigényét 

is be kell építeni a tervekbe. 

- 34 -


A rendszer felépítése 

A projekt által létrejövő új rendszerrel kapcsolatban meg kell tervezni a leendő feladatokat 

és menedzselésüket, valamint az ezeket összekötő esetleges szüneteket. Ezeket 

a feladatokat egy összefüggésrendszerre felfűzve adatokkal kell felölteni a tervezés 

megkönnyítésére. Az adatok segítenek a valós problémák megragadásában, és az általános 

szinten való túllépést. Vigyázni kell azonban, hogy az adatok ne szűkítsék le 

indokolatlanul a születendő megoldások hatókörét sem. A különböző feladatokra 

adott megoldások az előbb említett összefüggésrendszerben csak akkor képesek eleget 

tenni az eredeti céloknak, ha közöttük a csatlakozási felületek megfelelően lettek kialakítva. 

Hiába készülnek kiváló részmegoldások, ha a kívánatos átjárás nem biztosított 

közöttük, együttes hatásuk biztosan nem ad kielégítő megoldást. A rendszer jól 

kialakított összefüggései és csatlakozási rendszerei csak akkor fognak a feladatok 

megoldásában kívánatos eredményt adni, ha a működtető emberek alkalmasak szerepkörük 

betöltésére és megfelelőképpen motiváltak is a közös sikerben. Erről a személyzeti 

alrendszernek kell gondoskodnia. 

A rendszer tesztelése 

A gondosan kialakított rendszert a megvalósítás előtt tesztelés alá kell vetni, hiszen 

az lenne a legdrágább, ha nem teljesen jól működő rendszert kellene az eredeti feladatoknak 

megfelelően átalakítani. Egy ilyen tesztelés során vizsgálatra kerül a rendszer 

mérete. Az adott célok elérése érdekében megvalósított projekt méretének arányosnak 

kell lennie a feladatok nagyságával. Könnyen előfordulhat, hogy megfelelő 

előkészítés hiányában túl- vagy alulméreteznek egy projektet. Az első esetben lényegesen 

nagyobb költséggel valósul meg a projekt, és még az sem biztos, hogy jól betölti 

a feladatát. A második esetben ugyan olcsóbb a megvalósítás költsége, viszont a 

megfelelő színvonal tartásához pótlólagos fejlesztések szükségesek, amelyek összessége 

könnyen meghaladhatja a kiinduláskor drágább, de célirányosabb kialakítást. 

A tesztelés további szempontja az illeszkedés. A vizsgálat tárgya, hogy az új rendszer, 

hogyan illeszkedik be a már meglévő rendszerek sorába a szervezeten belül. Meg kell 

nézni, hogy az a forma, amelyben működni fog az új rendszer az megfelelő-e számára 

vagy jobban integrálni kell a többihez, vagy esetleg jobban le kell választani a működését. 

További elemzéseket igényel a rendszer elfogadottsága. Fel kell kutatni, hogy a megtervezett 

rendszer szervezeten belül elfoglalandó helye sért-e érdekeket, hiszen, ha 

van ilyen az mindig gátja lesz a jó működésnek. Természetesen nem egy nagy rendszert 

kell egy-egy ott dolgozó ember személyes érdekeihez igazítani, de nem hagyható 

figyelmen kívül, hogy ott, ahol emberek dolgoznak ott személyes érdekek jelennek 

meg, amelyeken erőből átmenni lehet, de nem mindig szerencsés. Ezen túlmenően 

gondoskodni kell a szakmai elfogadottságáról is. Minden érintettel meg kell ismertetni 

azt a részt, ami őt illeti, és a véleményét kikérni. Így a hasznos ötleteken túl az 

emberek hozzáállása is más lesz a rendszer iránt, ami adott esetben döntő lehet. 

És végül tesztelni kell a leendő rendszer irányítását, irányíthatóságát. Az eddigi tapasztalatokból, 

kiindulva és új ismeretek megszerzésével, új modellek kialakításával 

elemezhető az operatív irányítás, szervezés, ellenőrizhetőség. 

- 35 -


A rendszer előkészítése a működésre 

A felhasználók, működtetők számára dokumentálni kell azt az ismeretanyagot, 

amely ahhoz kell, hogy a valós céloknak megfelelően vihessék az új rendszer ügyeit. 

Az így elkészített ismeretanyaghoz ki kell alakítani egy olyan képzési rendszert, 

amely alkalmas arra, hogy átadja azt a tudást, amivel rendelkezniük kell a dolgozóknak, 

úgy hogy az készség szinten menjen, illetőleg alapja legyen a további képzéseknek. 

A projekttel kapcsolatban bevezetésre kerülő új szolgáltatásokat is meg kell ismertetni 

a felhasználókkal, hogy a tényleges használat idején minél kevesebb idő 

teljen el bizonytalanságokkal, megtorpanásokkal. 

A megvalósulás előkészítése 

Ebbe a témakörbe főleg a jogi biztonság megteremtése tartozik. Többnyire igen költséges 

projektek megvalósításába nem szabad úgy belekezdeni, hogy nincs minden 

jelentősebb közreműködő féllel szerződéses jogviszony. Könnyen belátható annak a 

veszélyes kihatása, hogy egy fontosabb partner visszalépése az egész projektet zavarba 

hozhatja, meghiúsíthatja. Ennek teljes körű kivédésére ugyan nem alkalmas a 

jog, mert az idő teltével előfordulhatnak érdekmúlások, de legalább nyújt egy bizonyos 

fajta védelmet. 

3.1.2.5. Megvalósulás 

A projekt megvalósításának beindítása 

Ez a tevékenység a leglátványosabb, meg kell valósítani a terveknek megfelelően a 

projektet. Ha a tervek megfelelő gondossággal és körültekintéssel készültek, akkor 

lényegesen megkönnyíthetik ezt a folyamatot. Jellemző erre a mai korunkat jellemző 

bevásárlóközpontok építése. Egyik hónapról a másikra bújnak ki a földből, pedig 

még nincs is olyan messze az az idő, amikor még évekig húzódó építkezések jellemezték 

a magyar építőipart. Ezek a beruházások jellemző példái a projekt menedzsment 

hatékonyságának, magyarországi elterjedésének. A megvalósult projekteket, fejlesztéseket 

a megfelelően képzett dolgozók birtokába kell adni, az eljárásokat ki kell 

próbáltatni velük. Gondoskodni kell a folyamatos üzemeléshez szükséges tartalékok 

meglétéről, elkülönítéséről. Be kell indítani az üzemszerű működést, ha nagyobb tömegek 

dolgoznak az új létesítmény kapcsán az ő betanításuk is ekkor esedékes. Az új 

rendszert a megfelelő körülmények között át kell adni. 

A folyamatos üzemeltetés 

Minden szervezet munkájának van egy bizonyos ritmusa. Ettől a ritmustól való eltérést 

nevezzük kilengésnek. Vizsgálni kell, hogy az új rendszerben vannak-e kilengések, 

mennyire érzékeny. Ha vannak ilyen kilengések meg kell vizsgálni azok okait, 

mert általában az ilyen mozgások növelik a működési költségeket, illetve nehezen 

kontrolálhatók és hektikussá tehetik a működést. 

Átadás, üzembe helyezés 

A befejezéskor gazdasági elemzéseknek kell alávetni a megvalósult új rendszert. Meg 

kell vizsgálni, hogy az előzetes terveknek megfelelően alakulnak-e a költségek. Az 

esetleges eltéréseket azonnal ki kell vizsgálni, mert lehet, hogy a számok alapján nem 

tűnik jelentősnek a probléma mégis komoly veszélyeket takarhatnak. Át kell tekin- 

- 36 -


teni az időütemezést is, vagyis hogyan tudta felvenni az új rendszer az előzetesen kialakított 

ritmust. A költségekhez hasonlóan itt is utána kell járni minden eltérésnek. 

Valamint ki kell számolni mindazon mutatókat, amelyek jellemzőek a működésre, 

ezek szintén összehasonlításra szorulnak a tervben szereplő számokkal. Amennyiben 

kívánnivalót hagynak maguk után az ellenőrzés nem tűr halasztást. Ha itt az elején 

sikerül jól beállítani a rendszert, rengeteg későbbi probléma kerülhető el, és eredményezhet 

költségmegtakarítást. Újra megkerülhetetlen terület a képzés. Továbbra is 

biztosítani kell a technológiához kapcsolódó ismeretek megszerzését, illetve a vezetőség 

olyan ismeretekkel való ellátása, ami az önálló szervezeti működéshez nélkülözhetetlen. 

Valamint gondoskodni kell a képzések jövőbeni lehetőségeiről is. 

3.1.2.6. Végpont 

Az új rendszer működik. A rendszert létrehozó projekt menedzsment kapcsán további 

beavatkozás nem történik. Ettől a pillanattól kezdve már csak egy másik projekt 

által, vagy egy kisebb lélegzetű munka kapcsán van lehetőség újabb átalakításra. 

3.1.2.7. Értékelés 

Hatékonyság 

A projekt hatékonyságát a terv és a tényadatok találkozásának mentén lehet megítélni. 

Össze kell hasonlítani, hogy milyen elvárások fogalmazódtak meg a projekt elején, és 

azoknak mennyire sikerült megfelelni, esetleg milyen irányban tér el tőle a projekt, 

és ennek mi az oka. Ki kell számolni, hogy a számított hasznot mennyire közelítette meg 

a projekt. Valamint értékelésre szorul a projekten belüli kommunikáció. Megítélendő, 

hogy mennyire volt alapja vagy gátja a sikernek. A további sikeres projekteknek a 

kulcsa lehet az ezen a területen szerzett tapasztalatok. A hatékonysághoz tartozik a 

hardver és szoftver eszközök megítélése is, valamint a résztvevők mennyire váltották be 

a hozzájuk fűzött reményeket. Nem megkerülhető kérdés a projekt menedzsment teljesítménye 

sem, megfelelt-e azoknak a minőségi kritériumoknak, amelyek elvárhatóak 

voltak a feladat során. 

Felhasználói megelégedettség 

Fontos, hogy a felhasználó, működtető emberek jól érezzék magukat a helyükön. A 

kellemes légkörön túl jelentős motivációs tényező lehet, ha megfelelő körülmények 

adottak a munkához, ezért értékelni kell, hogy hogyan sikerült támogató szolgáltatásokat 

beépíteni a rendszerbe, milyen módon valósul meg a kommunikáció. Sokkal 

fontosabb motivációs tényező az önmegvalósítás a beosztottak részéről, mint azt sokan 

gondolják, ezért fontos annak a kérdése, hogy ehhez milyen lehetőséget kap, mind 

feladat, mind képzés formájában. Az elégedetlenség leggyakoribb forrása a bizonytalanság, 

amikor az emberek nem tudják pontosan, hogy mi a teendőjük. Ezen a jól 

körülhatárolt feladatok és a teljes körű tudásbázis könnyű hozzáférhetősége segíthet. 

A projekt eredményeinek továbbfejlesztése 

Célszerű dokumentálni azokat a tapasztalatokat, amelyek a projekt szervezése és 

üzembe helyezése közben az egyes szervezeti egységeknél összegyűltek. A projektben 

résztvevőktől kapott anyag növelheti a további projektek hatékonyságát, míg a felhasználóktól 

kért véleménynyilvánítás növelheti a projekt menedzselésével megbí- 

- 37 -


zott szervezetet, szervezeti egység megbecsülését, természetesen csak akkor, ha jól 

dolgozott, valamint akkor is, ha nem. Ugyanis kevés olyan káros dolog van az üzleti 

életben, mint az az elégedetlen ügyfél, akinek nincs módja ezt kinyilvánítani. A begyűjtött 

információk lehetőséget adnak az újraértékelésre, a projekt eredményének 

életképességének meghatározására. A továbbfejlesztés alapjának az ügyfelek igényeinek 

kell lennie, mert csak így van lehetőség a sikeres munkára. 

3.2. A PROJEKT MENEDZSMENT ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI 

„A projekt menedzsment lényege és tervezésének folyamata” című fejezet a főként a projekt-elméleti 

kérdésekkel foglalkozott. A definíciók meghatározása után a projekt 

menedzsment folyamata került bemutatásra. 

3.2.1. A projekt menedzsment alkalmazásának feltételei 

Amennyiben a feladat lebontható különböző tevékenységekre, részfeladatokra és 

ezekhez hozzárendelhető a megvalósításukhoz szükséges időtartam és erőforrás-szükséglet 

- a módszer segítségével megválaszolhatók a következő kérdések: 

− Mennyi idő alatt valósítható meg a beruházás? 

− Elegendőek-e az erőforrások a beruházás megvalósításához? 

− Melyek azok a kritikus tevékenységek, amelyek a projekt megvalósítását 

adott időn- és költség-kereten belül veszélyeztetik? 

− Melyek azok a tevékenységek, amelyek elhúzódása a beruházás időbeni 

csúszását jelentik? 

− Mennyi lesz a beruházás teljes költsége? 

Azonban fontos megérteni, hogy a legtökéletesebb tervezés mellett is a projekt sikerének 

a titka a teljesítés. Ha a kitűzött feladatokat és határidőket nem tartják be, akkor 

a terv csak jókívánság marad. 

Nem alkalmas a módszer önmagában különböző gazdaságossági számítások elvégzésére 

(költségek jelenlegi értékének meghatározására, beruházás gazdaságossági mutatószámok 

kiszámítására). Ezt a feladatot a projekt menedzsmenthez kapcsolódó módszerekkel 

például táblázatkezelő szoftverekkel támogatott számításokkal lehet megoldani. 

„Project Management Institute's Body of Knowledge” a sikeres projekt menedzsmenthez 

a következő kérdések megválaszolását ajánlja: 

− Hogyan irányítsd magad? 

− Hogyan irányítsd a munkád? 

− Hogyan irányítsd a csapatod? 

− Hogyan irányítsd a céged? 

Hogyan irányítsd magad? 

A „magaddal kezdj!” módszer működik a projekt menedzsmentben és bármilyen más 

irányítási területen is: a siker egyenes összefüggésben van a stressz-szabályozási, 

- 38 -


konfliktus-megoldási rutinnal és azzal a készséggel, hogyan kell kikerülni a váratlan 

helyzetekből. 

Hogyan irányítsd a munkád? 

A naptár (naptárak) tervezése és ellenőrzése a projekt menedzsment váza. Léteznek 

jól bevált és régóta alkalmazott módszerek, melyek segítenek felderíteni a projekt 

kritikus elemeit, mint kritikus út módszere, hálótervezés, Gantt-diagram. 

Hogyan irányítsd a csapatod? 

A csapat (team) olyan egyének csoportja, akiknek szükségük van egymásra a feladat 

sikeres elvégzése érdekében. Azonban nem ritka, hogy a projekt-team nagy potenciállal 

rendelkező, de együtt dolgozni képtelen emberekből áll. Ilyenkor a hozzá nem 

értő menedzser tevékenysége csak súlyosbítja a helyzetet és a különböző csapattagok 

egyéni munkatervei közötti ellentmondásokhoz vezethet. 

A csapatot a projekt menedzsernek kell összeválogatnia (ideális esetben). Léteznek 

különböző módszerek a csapatformálás figyelemmel kísérésére, amelyek segítenek 

megelőzni a tipikus problémák kialakulását vagy megoldását. 

Hogyan irányítsd a céged? 

Fontossági sorrendben ez az utolsó alapkérdés. A legfontosabb a fel-alárendeltségi és 

beszámolási viszonyok kialakítása és betartatása. A többrétű rendszerek elmélete 

(Stratified Systems Theory) szerint minden alkalmazott felelős azért, amit csinál, és 

azért, amit az ő beosztottai csinálnak. Így a vezető sikerei a beosztottai személyes sikereitől 

függenek. 

3.2.2. A projekt menedzsment kialakulása 

A projekt menedzsment a tényleges tervezési folyamat során többek között a gazdasági 

matematikából ismert hálótervezés módszertanát alkalmazza. A gyakorlati felhasználók 

ismerik a következő hálótervezési módszereket és alkalmazásokat, amelyek 

a módszer alapját képezik: 

− Az egyik módszer az un. kritikus út módszere (CPM - Critical Path Method). Az 

1950-es évek elején az amerikai DUPONT cég fejlesztette ki a vállalati projektek 

támogatására. A CPM nem más, mint egy matematikai eljárás, amely az egyes tevékenységek 

időtartama és a közöttük lévő logikai összefüggések alapján számítja 

ki a projekt időszükségletét és meghatározza azt a kritikus utat, amely nem tartalmaz 

tartalékidőket, tehát bármely a kritikus útban levő tevékenység időtartama 

megváltozik, ezzel összhangban a teljes projekt megvalósítási ideje is változik. 

− A másik alkalmazott technika a PERT-módszer (PERT - Program Evaluation 

Review Technique), amely program fejlesztés és áttekintését segítő technikát jelenti. 

A PERT szintén az 50'-es években az amerikai haditengerészet által kifejlesztett 

módszer, amely statisztikai módszerek segítségével határozza meg a projekt 

megvalósításához szükséges időtartamot. Ezt a módszert értik sokan a tulajdonképpeni 

hálótervezésen. 

- 39 -


A projekt menedzsment, gyakorlati megvalósítása a személyi számítógépek megjelenéséig 

nehézkes kézi, ill. nagyszámítógépes feldolgozást jelentett folyamatábrákkal, 

ajánlott szervezeti sémák felhasználásával, speciális űrlapok kitöltésével. Alapvető 

változás történt a PC-k megjelenésekor, hiszen az addigi körülményes projekt tervezési 

és irányítási munka áttekinthetőbbé, kényelmesebbé és ami talán a legfontosabb 

szempont, gyors átfutásúvá vált. Különböző szoftverek jelentek meg a piacon, amelyek 

ugyanazt a célt tűzték maguk elé: segíteni a projekt menedzserek munkáját, 

megkönnyíteni magát a szervezési, irányítási, kivitelezési tevékenységet. 

Példaszerűen a következő szoftvereket említhetjük meg az elmúlt évekből: 

− Project Scheduler (Scitor Corp.) 

− Time Line (Symatech Corp.) 

− Open Plan (Welcom Software) 

− Plantrac (Computerline Inc.) 

− Project Menedzsment (Microsoft Corp.) 

A számítástechnika fejlődésével az alkalmazások egyre tökéletesedtek, kezelésük 

mind egyszerűbbé vált. Napjainkban a Windows környezetben futó alkalmazások 

meglehetősen rugalmas keretet biztosítanak a felhasználó számára a beruházási döntés-előkészítési 

folyamat számítógépes támogatására. 

A következőkben a projekt menedzsment lényegének megértését egy végletekig leegyszerűsített 

példán keresztül tekintjük át, így érzékeltetve a módszer nyújtotta 

szolgáltatásokat. 

3.3. A PROJEKT MENEDZSMENT LEHETŐSÉGEINEK ÁTTEKINTÉSE 

Hangsúlyozzuk a módszer tényleges lehetőségeinek csak egy részének áttekintésére 

van lehetőségünk, így nem lehet célunk a rendszerek teljes körű megismertetése, hiszen 

a projekttervezés, irányítás és menedzsment sokkal összetettebb tudományterület, 

mint amennyit jelen jegyzet keretében tudunk megismertetni. 

A projekt tervezés és menedzsment módszere a beruházási folyamat során 

− az elvégzendő tevékenységek, 

− a szükséges emberi- és anyagi erőforrások, 

− az idő és a 

− kivitelezési költségek összhangját biztosítja. 

Ezen összhang biztosítására és megjelenítésére a következő lehetőségek állnak rendelkezésre. 

Első lépésként a tervezett projektet fel kell bontani résztevékenységekre, amely résztevékenységekhez 

hozzá kell rendelni az elvégzésükhöz szükséges időtartamot. 

- 40 -


3.3.1. Példa a projekt menedzsment alkalmazására 

A következőkben egy egyszerűsített példa a házépítés, mint kivitelezési folyamat példáján 

szeretnénk bemutatni a módszer alkalmazásának lehetőségeit. 

Az idő dimenzió tervezése 

A projekt tervezése a naptár, illetve naptárak tervezésével kezdődik. A naptárak a 

projektekben szereplő erőforrások időbeni hozzáférésének lehetőségeit tartalmazza. 

Meghatározhatók például a szabad és ünnepnapok, amelyek alatt nincs munkavégzés, 

definiálhatók speciális időbeosztások (éjszakai műszak), amelyek az erőforrásokhoz 

kapcsolódnak. Külön naptár adható meg akár minden erőforrás, erőforráscsoport 

számára is. Megjegyzendő, hogy a naptár illetve az időskála felbontó képessége 

15 perces is lehet, ami speciális feladatok tervezését is lehetővé teszi. 

Sajnálatos módon az előzetes tervezésnél általában túl nyugodtan követnek határidő-számítási 

hibákat helytelenül feltételezve, hogy minden időbeni csúszást be lehet 

hozni az erőforrások átszervezésével. Néha ez lehetséges is. Ha tíz ember két nap 

alatt végzi el a munkáját, akkor általában feltételezhető, hogy húsz ember egy nap 

alatt fejezi be. Azonban ez nem jelenti azt, hogy 160 ember 1 óra alatt lenne kész. 

Ennek ellenére a határidők kitűzésénél gyakran történik az alapján, hogy több erőforrás 

bevonásával szinte végtelenségig lehet gyorsítani a munka tempóját. Léteznek 

olyan munkafolyamatok, amelyek gyorsaságát a technológia és nem a bevont munkaerő 

határozza meg: például a beton megkötésének ideje független attól, hány ember 

működött közre. 

Gyakran az újabb erőforrások bevonása egyenesen lassítja a folyamatot. Különösen 

igaz ez a humánerőforrások esetében. Mivel az új munkaerőt be kell tanítani, át kell 

adni neki a szükséges információt, ki kell építeni az ellenőrzési folyamatot stb. Általában 

a legjobb megoldás lekésett határidők orvoslására a tervezett határidők megváltoztatása, 

esetleg a projekt nagyságának átgondolása. A legrosszabb – erőltetni az 

elszalasztott határidők behozását. Ilyenkor a minőség csak a papíron marad meg. A 

végleges választ a tervtől való eltérésből adódó veszteségek és a munkálatok felgyorsításából 

eredő többletköltségek elemzése adhatja meg. 

A példánkban szereplő ház felépítéséhez szükséges tevékenységek a következők: 

Tevékenységek Időszükséglet 

Tereprendezés 1 hét 

Alapozási munkák 5 nap 

Falazás 1/4 hónap 

Tetőépítés 112 munkaóra 

Külső- belső építési munkák 14 nap 

Berendezés 1 hét 

Átadás 0 

Látható, hogy az egyes tevékenységek elvégzéséhez szükséges időt különböző mértékegységekben 

is megadhatjuk, az előzőleg elkészített projekt naptárak alapján ezek 

átszámítása azonos dimenzióra automatikusan megtörténik. Figyelmet érdemel az 

- 41 -


utolsó tevékenység, amelynek nincs tényleges időszükséglete. Az ilyen tevékenységeket 

mérföldkőnek is nevezik, mert időt ugyan nem igényelnek, de megtörténtük nélkül 

nem lehetséges egy következő tevékenység, egyszerű példánk esetében a ház birtokba 

vétele. 

Amennyiben ezeket a tevékenységeket és az időszükségletet rögzítjük egy számítógépes 

projekt menedzsment szoftverben és ehhez hozzárendeljük az egyes tevékenységek 

elvégzésének logikai rendjét, minden program esetében az 1. ábrához hasonló 

elrendezésű un. Gantt-diagramot kapunk. 

1. ábra: A Gantt-diagram tipikus megjelenési formája 

- 42 - 

A számítógépes projekt menedzsment szoftverek 

elkészítik a Gantt-diagramot. 

1. Területrendezés 

2. Alapozási munkák 

3. Falazás 

4. Tetőépítés 

5. Külső-belső munkák 

6. Berendezés 

7. Átadás 

A Gantt-diagram 

1999 

október november 

1 15 30 18 28 

Az első talán legismertebb megjelenítési formája a különböző projekteknek a Ganttdiagram. 

A módszert Henry L. Gantt fejlesztette ki függetlenül az említett CPM és 

PERT módszerekből. Sokan vonal-diagramként említik. Grafikus formában ábrázolja 

az egyes tevékenységeket és a végrehajtásokhoz szükséges időtartamot, leolvasható 

a tevékenységek kezdési és befejezési időpontja is. (2. ábra) 

*

2. ábra: A Gantt diagramról leolvasható információk 



3. Falazás 

4. Tető építés 

5. Külső -belső munkák 


7. Átadás 

meghatározható 

a projekt kezdő 

idő pontja és a 

október 

1999 

november 

1 15 30 18 28 


projekt befejezésének 

idő pontja 

Látható, hogy a projekt tervvel kapcsolatos információk a tervezés folyamán azonnal 

rendelkezésre állnak és lehetőséget biztosítanak a teljes projekt áttekintésére. A 

3. ábrán a további információk leolvasására van lehetőség. 

3. ábra: Az egyes elvégzendő feladatok paraméterei 

meghatározható 

a tevékenységek 

kezdete és 

befejezése 

október 

1999 

november 



3. Falazás 

4. Tetőépítés 1 15 30 18 28 

5. Külső - belső munkák 


7. Átadás 

idő tartama 

Lehetőség van az elvégzendő tevékenységek logikai sorrendjének változtatására is. 

Sok esetben ugyanis párhuzamosan végzett tevékenységek tervezésével lényegesen 

rövidebb idő alatt, sokkal kedvezőbb feltételekkel végezhető el az adott feladat. 

* 

* 

- 43 -


4. ábra: A tevékenységek logikai összefüggéseinek tervezése 



3. Falazás 


5. Külső- belső munkák 


7. Átadás 

- 44 - 

meghatározható a tevékenységek logikai sorrendje 

(az alapozás megelőzi a falazást...) 

október 

1999 

november 

1 15 30 18 28 

Természetesen a korszerű projekt menedzsment szoftverek kezelését a fejlesztők megpróbálják 

a lehető legkényelmesebbé tenni azáltal, hogy hasonló szolgáltatásokkal 

látják el azokat, mint a közkedvelt táblázatkezelő szoftvereket. Lehetőség van a megváltoztatott, 

áttervezett paraméterek után azonnali újraszámítással gyors eredményekhez 

jutni és a tervváltozatokat kapacitás-felhasználási, költségvetési szempontok 

alapján azonnal összehasonlítani. 

5. ábra: A projekt automatikus újraszámítása 



3. Falazás 


5. Külső-belső munkák 


7. Átadás 

...mi történik ha például az alapozást egy másik 

technológiával rövidebb idő alatt el lehet végezni? 

október 

1999 

november 

1 15 30 18 28 

...az automatikus újraszámítás után 

aktualizálódik a projektet hossza... 

Az eddigi információkat más módon megjelenítve készül el az un. PERT-háló, amely 

további adatokat szolgáltat a projekttervről. 

* 

*

6. ábra: A PERT-háló 


A megadott információk alapján elkészül a hálóterv 

17. Fű tés 

tervezés 

A hálóterv megmutatja 

az egyes tevékenységeket... 

18. Gáz engedélyek 

19. Kémény 

seprő eng. 

20. Fű tés 

kivitelezés 

...és a tevékenységek 

közötti logikai 

kapcsolatokat. 

A PERT-háló 

Lehetőséget biztosít a tevékenységi-háló elemzésére. Megjeleníti az egyes elvégzendő 

feladatok közötti logikai kapcsolatok mellett a tevékenységek a felhasználó által 

meghatározott paramétereit. Példánkban a tevékenység megnevezését, az azonosító 

számát a kezdési és a befejezési időpont mellett az időtartamát. Lehetőséget biztosít 

az un. kritikus út tevékenységeinek azonosítására, mely tevékenységek nem rendelkeznek 

un. tartalék idővel. A tartalékidő hiánya azt jelenti, hogy amennyiben a kritikus 

úthoz tartozó tevékenységeket a tervezettnél adott idővel hosszabb ideig tart 

megvalósítani, annyi idővel az egész projekt is hosszabb idő alatt fejeződik be. 

Az erőforrások 

A tevékenységek és azok paramétereinek meghatározása után a szükséges emberi- és 

anyagi erőforrások hozzárendelése a projektterv elkészítésének következő lépése. A 7. 

és a 8. ábrán látható mód az erőforrások és annak paramétereinek meghatározására 

szolgál. 

- 45 -


7. ábra: Az erőforrások megadása 

- 46 - 

Az erőforrások hozzárendelése I. 

1 15 30 18 28 



3. Falazás 


5. Gáz és fűtésszerelés 



8. Átadás 

2. Alapozási munkákhoz szükséges erőforrások: 

- homlokrakodó traktor 

- segédmunkás 

- betonvasszerekő 

- betonvas 

- mixerbeton 

Az előző ábrához hasonlóan a többi tevékenységhez is hozzárendelhetők a szükséges 

emberi- és anyagi erőforrások 

8. ábra: 



3. Falazás 


5. Gáz és fűtésszerelés 



8. Átadás 

- fűtésszerelő 

- segédmunkás 

- kazán 

Az erőforrások hozzárendelése II. 

5. Gáz és fűtésszereléshez szükséges erőforrások: 

1 15 30 18 28 

- padlófűtéscső 

Az erőforrás megnevezésén kívül annak kapacitása, felhasználási költségvonzatai, a 

rendelkezésre állás alapjául szolgáló naptár, valamint a projekttel kapcsolatos egyéb 

információk találhatók. 

* 

*


Erőforrás-felhasználási diagramok és erőforrás táblázatok 

A projekt tervező programok lényeges szolgáltatásai a különböző projekt megjelenítési 

formákon kívül a nyomtatható táblázatok és grafikonok sokasága, amelyek a 

projektben résztvevők tájékoztatására és további számítások, elemzések elvégzésre a 

teljes projekt dokumentálására használhatók. 

A tervezés során a különböző tevékenységekhez hozzárendelt erőforrások felhasználását 

az erőforrás-felhasználási diagramok és erőforrás táblázatok mutatják be a rendelkezésre 

álló kapacitások és az idő függvényében. Meghatározhatók segítségével a 

meglévő kapacitáskorlátok feletti erőforrásigények, valamint a nem kielégíthető feltételek, 

amikor például a terv szerint egy gépnek kellene ugyanabban az időpontban 

két helyen dolgoznia. 

Lehetőséget biztosítanak a fenti táblázatok, riportok és grafikonok az egyes erőforrások 

paramétereinek meghatározására, illetve áttekintésére. A táblázatok tartalma 

általában a felhasználó igényeinek megfelelően szabadon állítható be. Hasonlóan az 

erőforrás felhasználás diagramokhoz időben és a kapacitások függvényében mutatják 

a projekt tevékenységeihez rendelt erőforrás-szükségleteket. 

9. ábra: A projekt erőforrások egységköltségei 

1. homlokrakodó 

2. segédmunkás 

3. betonvasszerelő 

4. fűtésszerelő 

5. kazán 

6. lakberendező 

7. szögbelövő 

8. betonvas 

9. mixerbeton 

A FINANSZÍROZÁS I. 

Egység ár per 

15.000 Ft nap 

1.200 Ft óra 

3.000 Ft óra 

3.500 Ft óra 

45.000 Ft fix 

90.000 Ft hó 

900 Ft haszn. 

60.000 Ft fix 

88.000 Ft fix 

Az erőforrások egység 

költségei vonatkozhatnak... 

órára 

napra 

hétre 

hónapra 

használati díjra 

fix költségre 

Miután megtörtént az erőforrások hozzárendelése az egyes tevékenységekhez az erőforrások 

egységköltségeinek megadása történik. Az adott tevékenység időszükségletének 

és a megvalósításhoz kellő erőforrások időegységre vonatkozó költségeinek 

szorzatából képződik az adott tevékenység teljes költsége. A projekt összköltségét az 

összes tevékenység költségeinek összegeként kapjuk. 

- 47 -


10. ábra: A projekt teljes költségének számítása 

- 48 - 

1. homlokrakodó 

2. segédmunkás 

3. betonvasszerelő 

4. fűtésszerelő 

5. kazán 

6. lakberendező 

7. szögbelövő 

8. betonvas 

9. mixerbeton 

A FINANSZÍROZÁS II. 

Egys. ár. per 

bekerülési ktg. 

15.000 Ft nap 55.222 Ft 

1.200 Ft óra 22.991 Ft 

3.000 Ft óra 55.340 Ft 

3.500 Ft óra 95.346 Ft 

45.000 Ft fix 45.000 Ft 

90.000 Ft hó 25.120 Ft 

900 Ft haszn. 1.800 Ft 

60.000 Ft fix 60.000 Ft 

88.000 Ft fix 88.000 Ft 

Összes kivitelezési költség: 448.819 Ft 

Az így kapott projekttervek könnyen újragondolhatók és az újabb feltételeknek, 

igényeknek megfelelően áttervezhetők. Nem utolsó szempont a korrekt, mindig naprakész 

projekt dokumentáció elérhetősége sem, amely biztosítja az összhangot a projektben 

résztvevők között. 

A projekt menedzsment módszere úgy válik teljessé, hogy az előzetes tervváltozatok 

összehasonlító vizsgálatától egészen a végleges terv kialakításán keresztül a teljes 

megvalósulásig végigkíséri a folyamatot. Ez a teljesség lehetőséget biztosít a kivitelezés 

közben jelentkező határidőben vagy költségkerethez viszonyított eltérések előrejelzésére 

is, amely nagyobb biztonságot jelent mind a finanszírozó, mind a kivitelező, 

végrehajtó számára. 

Monitoring 

Még a legjobban megtervezett projekt elérheti azt az állapotot, amikor nagyon nehéz 

megmondani, hogy tulajdonképpen hol is tart a munka. Pedig ez elengedhetetlen az 

erőfeszítések hatékony irányításához. A monitoring – átvilágító és dokumentáló – 

rendszer nélkül meggondolatlanság feltételezni, hogy a menedzser uralja a helyzetet. 

A 11. ábra bemutatja a három általános esetet.

11. ábra: A beszámolókban közölt, tervezett és tényleges teljesítmény alakulása 

T 

E 

L 

J 

E 

S 

Í 

T 

É 

S 

B 

A 

ID Ő 

C 


Az „A” vonal a tervet mutatja: zajlanak a munkálatok, a projekt folyamatosan halad. 

A „B” vonal a beszámolók szerinti menetet mutatja az objektív tényezők figyelembe 

vétele nélkül: „Jó, azt fogom mondani, hogy jól haladunk, még elég időnk 

van, be fogjuk hozni.” A „C” vonal a valós helyzetet ábrázolja: eleinte lassú kezdés, 

minimális haladás a pánik kezdetéig, azután – lázas hajrá. És ez nem szándékos félrevezetés, 

hanem a projekt-team beszámolókban tükröződő optimizmusa. 

A folyamatos ellenőrzés módszere (monitoring) szavatolja a mindenkori állapot objektív 

értékelését. A havi bevétel-kiadás beszámolókhoz hasonlóan a terv-állapot 

részletes összehasonlítások, mint a projekt „fényképei”, elválasztják a tényeket a kitalációktól. 

A leírt módszer legnagyobb haszna a változások megerősítése, a leírt állapot 

aktualizálása, s aztán az új feladatok kidolgozása. A cégen (projekten) belüli, 

mindenki számára érthető információ-áramlási szabványok felállításával létrejön 

egységes érintkezési felület, amelyen keresztül a projektben résztvevők megkapják a 

szükséges információkat, világosan láthatják, mi történik, megelőzik-e a tervet vagy 

éppen késnek. A szubjektivitást kizárva egyre tökéletesebb lesz a döntéshozatal alapja. 

A vezetés reálisan fel tudja mérni a projekt teljesülését és valós információk alapján 

avatkozhat bele. 


− Mi a projekt? 

− Mi a projekt menedzsment? 

− Mik lehetnek a projekt menedzsment céljai? 

− Mik a projekt tervezésének lépései? 

− A projekt menedzsmenttel mely kérdésekre lehet választ adni? 

− Milyen hálótervezési módszerek léteznek? 

− Mely alapvető tényezők összhangját biztosítja a projekttervezés és -menedzsment 

módszere? 

− Mi a Gantt diagram? 

− Mi a Pert-háló előnye? 

- 49 -

4. PÉNZÜGYI ÉS LIKVIDITÁS MENEDZSMENT 

„Pénzügyi és likviditás menedzsment” fejezet a pénzügyi döntések típusaival, és azok csoportosításával 

foglalkozik. Megvizsgáljuk a pénz értékét az idő függvényében. Részletesen elemezzük 

a rövid távú pénzügyi döntéseket, a nagyságukra ható tényezőket ill. azok tárgyát a 

forgóeszközöket és a rövid lejáratú forrásokat. Különböző szemléletek kapcsán más – más 

finanszírozási stratégiákkal ismerkedünk meg. 


3.1. A pénzügyi döntések tartalma, típusai 

3.2. Az idő pénzértéke 

3.3. Az időpreferencia alkalmazása a számításokban 

3.4. A vállalkozások gazdasági kockázatai 

3.5. rövid távú pénzügyi döntések 

3.5.1. A forgótőke meghatározói, körforgása 

3.6. A forgótőke nagyságára ható tényezők 

3.7. A forgóeszközök optimális szintje 

3.8. A forgóeszközök finanszírozása 

3.8.1. Választás a különböző finanszírozási stratégiák között 


4.1. A PÉNZÜGYI DÖNTÉSEK TARTALMA, TÍPUSAI 

A vállalkozók azzal a céllal fektetnek be pénzt (tőkét) különféle eszközökbe, folytatnak 

üzleti tevékenységet, hogy jövedelemre (nyereségre) tegyenek szert és ennek révén 

vagyonukat gyarapítsák. 

E fő cél elérése érdekében a vállalkozóknak gazdálkodásukkal, az üzlet vitelével kapcsolatban 

nap mint nap számtalan döntést kell hozniuk. Ezek a döntések a folyamatos 

működést, a termék- és technológiafejlesztést és a cég pénzügyi helyzetét egyaránt 

érintik. A pénzügyi döntések alapvető jellemzője, hogy változást idéznek elő a cég 

eszközeiben, forrásaiban vagy mindkettőben. A pénzügyi döntések konzekvenciáit 

tehát elsődlegesen a cég mérlege tükrözi, amely felfogható úgy is, mint a vállalkozás 

múltbeli befektetési és finanszírozási tevékenységéről készült pillanatfelvétel. Bár a 

konkrét pénzügyi döntések nagyon sokfélék, azonban bizonyos alaptípusokba besorolhatók 

attól függően, hogy: 

− a cég eszközeiben vagy forrásaiban idéznek-e elő változást, 

− a cég hosszú élettartamú (tartós) vagy rövid élettartamú eszközeire és forrásaira 

vannak-e hatással. 

A pénzügyi döntések alaptípusait a 12. ábra szemlélteti. 

- 51 -


12. ábra: A pénzügyi döntések típusai 

- 52 - 

HOSSZÚ TÁVÚ 

DÖNTÉSEK 

RÖVID TÁVÚ 

DÖNTÉSEK 

BEFEKTETÉSI 

DÖNTÉSEK 

FINANSZÍROZÁSI 

DÖNTÉSEK 

ESZKÖZÖK FORRÁSOK 

Befektetett eszközök 

Saját tőke 

Hosszú lejáratú 

kötelezettségek 

Forgóeszközök Rövid lejáratú 

kötelezettségek 

A befektetési döntések a vállalkozások eszközeinek nagyságát és összetételét alakítják. 

Ezen belül a hosszú távú befektetési döntések alapkérdései, hogy milyen hosszú élettartamú 

eszközökbe, mikor és mennyit fektessenek be. 

A finanszírozási döntések alapkérdése az, hogy amennyiben valamely konkrét befektetés 

a tervezés során pénzügyileg jónak, életképesnek bizonyul és a cég meg akarja 

valósítani, akkor azt is el kell dönteni, hogy honnan és milyen formában szerezzen 

hozzá pénzt, vagyis hogyan finanszírozza azt. 

A finanszírozási döntések eredményeként alakul ki és módosul a vállalkozások pénzügyi- 

és tőkeszerkezete. 

A pénzügyi szerkezet a tágabb kategória, belőle megállapítható, hogy egy vállalkozás 

eszközei finanszírozásában milyen mértékben támaszkodik saját tókéjére, hosszú lejáratú 

kötelezettségekre és rövid lejáratú kötelezettségekre. 

A tőkeszerkezet szűkebb kategória, a vállalkozás tartós finanszírozási forrásainak öszszetételét, 

a saját tőke és a hosszú lejáratú kötelezettségek arányát mutatja. 

A tartós finanszírozási források nagyságát és összetételét a cég hosszú távú finanszírozási 

döntései alakítják. 

Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a hosszú távú pénzügyi döntések 

hosszú élettartamú eszközöket (befektetett eszközöket) és tartós forrásokat eredményeznek, 

tehát hosszú távra határozzák meg a vállalkozások működési feltételeit. 

A rövid távú pénzügyi döntések a vállalkozások forgóeszközeinek, valamint rövid 

lejáratú forrásainak nagyságát és összetételét alakítják. 

A rövid távú pénzügyi döntések legfontosabb alapkérdései a következők: 

− Mennyit fektessen be a cég forgóeszközökbe, ezen belül mekkora készleteket tartson, 

milyen fizetési feltételeket és fizetési határidőt ajánljon a vevők számára, 

mennyi pénze legyen a bankszámláján, illetve mennyi gyorsan pénzzé tehető, piacképes 

értékpapírt vásároljon, vagy mennyi pénzt tartson lekötött bankbetétben. 

− Hogyan finanszírozza a forgóeszközöket; az eszközök mekkora hányadát finanszírozza 

a cég tartós és mekkora hányadát rövid lejáratú forrásokkal.

Pénzügyi és likviditás menedzsment 

− Hogyan irányítsa és ellenőrizze a cég a működés következtében beáramló és kiáramló 

pénzeket a folyamatos likviditás (fizetőképesség) biztosítása érdekében. 

4.2. AZ IDŐ PÉNZÉRTÉKE 

A idő pénzértéke a pénzügyek egyik legfontosabb alapkategóriája. Azt az elvet fejezi 

ki, hogy egységnyi pénz ma többet ér, mint egységnyi pénz holnap illetve egy jövőben 

jelentkező pénzösszegnek (bevételnek vagy kiadásnak) mennyi a jelenlegi értéke. 

A pénz időértékét azért fontos megérteni, mert a vállalkozások pénzügyi döntéseinek 

minden területe - például az értékpapírok és más eszközök értékelése, a beruházási 

tervek megítélése, annak eldöntése, hogy valamely gépet, berendezést megvásárolják 

vagy lízingeljék-e - magában foglalja a jelenlegi és a jövőbeni pénzek cseréjének problémáját. 

A befektetési lehetőségek nélkül a jövedelemtulajdonosok számára közömbös lenne, 

hogy mikor kapnak, illetve mikor fizetnek ki bizonyos pénzösszegeket. A gazdaságban 

azonban vannak befektetési lehetőségek, ezért nem közömbös, hogy egy adott 

pénzösszeg mikor válik esedékessé. Mivel a ma rendelkezésre álló pénzt be lehet fektetni 

és ennek révén jövedelemre (kamatra, osztalékra stb.) lehet szert tenni, ezért 

értékesebb, mint az a pénz, amit egy későbbi időpontban kap meg a vállalkozó. 

A fentiekből következően két azonos nagyságú, de különböző időpontokban esedékes 

pénzösszeg nem egyenértékű, így az is nyilvánvaló, hogy különböző időpontokban 

esedékes pénzösszegeket nem helyes közvetlenül összegezni. Márpedig a pénzügyi 

döntéseknél például a befektetések pénzügyi életképességének megítélésénél elkerülhetetlen 

bizonyos időtartam alatt képződő pénzáramok összegzése. A probléma 

úgy oldható meg, hogy a különböző időpontokban esedékes pénzeket közös nevezőre 

hozzuk, értéküket valamilyen közös időpontra vonatkoztatva kiszámítjuk. 

A különböző időpontokban esedékes pénzek egy közös időpontra történő átszámítása 

a kalkulatív kamatláb segítségével történik. 

A jelenbeni pénz jövőbeni értékének meghatározása kamatszámítással történik. A kamatszámítás alapesetei 

az egyszerű kamatozás és a kamatos kamatozás. Egyszerű kamatozás esetén csak a kezdő befektetés 

tőkeösszegére kapunk kamatot. 

A kamatos kamatozást pedig az jellemzi, hogy befektetés (megtakarítás) után járó kamatot időközönként 

(leggyakrabban évente) hozzáadják az eredeti tőkeösszeghez, azaz tőkésítik. Ez azt jelenti, hogy a 

kapott kamatokra is fizetnek kamatot. 

A jövőbeni pénzösszegek jelenértékét diszkontálással számíthatjuk ki. A diszkontáláshoz használt kamatlábat 

diszkontrátának nevezzük. 

A befektetések hozama általában több éven keresztül képződik. A pénzügyek területén 

gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor egyenlő időközönként (havonta, 

negyedévenként vagy évente) azonos nagyságú pénzáramokkal (kifizetésekkel vagy 

bevételekkel) lehet számolni. 

Meghatározott számú perióduson keresztül esedékes egyenlő nagyságú pénzáramok 

sorozatát annuitásnak nevezzük. 

- 53 -


Bizonyos esetekben az annuitásokat - főként praktikus okokból időben végtelennek szokták tekinteni. A végtelen 

számú, periódusonként egyenlő nagyságú fizetések sorozatát örökjáradéknak nevezzük. Ha a periódusonként 

esedékes pénzáramok évente azonos ütemben nőnek, növekvő örökjáradékról beszélünk. 

Az előzőekben említett speciális pénzáramokat, illetve ezek jelenértékét a hitelek 

törlesztő részleteinek meghatározásakor, a lízingdíjak kalkulációjánál illetve értékpapírok 

vagy vállalkozások piaci értékének számítása során alkalmazzák. 

4.3. AZ IDŐPREFERENCIA ALKALMAZÁSA A SZÁMÍTÁSOKBAN 

- 54 - 

"Jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok..." mondja ki a közmondás a jelenérték számítás - (diszkontálás) 

lényegét. A kérdés a döntéshez csupán az, hogy mekkora veréb jobb mekkora túzoknál...? 

Az időpreferencia figyelembevételével és az anélkül készült elemzések, számítási eljárások 

az esetek többségében eltérő eredményt adnak. Ennek oka, hogy a statikus 

számításban a dolog természetéből adódóan az időben később jelentkező pénzösszegeket 

a maiakkal azonos súllyal értékelik. A különböző időpontokban jelentkező 

pénzösszegek (kiadások és bevételek) közvetlenül nem hasonlíthatók össze. Időbeni 

súlyozás szükséges, amely során az azonos időpontra számított pénzösszegek (jelenlegi 

értékek) összevethetők, belőlük mutatószámok képezhetők. Tehát a folyó áron történő 

értékelés önmagában nem értelmezhető. 

Ahogy nem adható össze egy kiló kenyér egy liter tejjel, úgy nem értelmezhető az 1997-es és a 1998-as 

árbevétel folyó áron számított összege, ugyanis az összegek idődimenziójukban különböznek. 

Sokan elkövetik azt a hibát a számítások során, hogy leegyszerűsítik a problémát és 

a befektetett tőke megtérülési idejét a következőképpen kalkulálják: 

Adatok a megtérülési idő számításához 

Évek 0. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 

Befektetés -100 0 0 0 0 0 0 

Hozamok 0 20 20 20 20 20 20 

Hibás számítás: 

A 0. évben tehát most 100 egységnyi tőkét (adózott jövedelemből) befektetünk a következő öt év (adózott) 

hozama éppen 100 egységnyi, így a befektetett tőke öt év alatt megtérül. 

Az ilyen következtetésre jutó befektető ott követi el a hibát, hogy nem veszi figyelembe az idő pénzértékét, 

így a befektetett tőke elmaradó hasznát. A befektetett tőke a legegyszerűbb esetben bankban lekötve 

vagy más vállalkozásba fektetve hozadékot eredményezne. Ugyanígy nem termel eredményt az 

időben később - hozamként - jelentkező pénzösszeg sem. 

Helyes számítás: 

A időben jelentkező pénzösszegeket azonos időpontra, általában jelen értékre számítjuk át. A számítások 

során a következő összefüggést alkalmazhatjuk: 

n 

1 

P0= ∑ Pk 

1+ 

i 

* ( ) 

k= 

1 

ahol P0 = a pénzügyi idősor jelenlegi értéke 

Pk = az adott időszakban esedékes pénzösszeg 

k = az adott időszak száma 

n = az időszakok száma 

i = kalkulatív kamatláb 

1 

A számításban szereplő tagot diszkonttényezőnek nevezzük. Az összefüggés vizsgálatakor belátha- 

k 

( 1+ 

i) tó, hogy ha a kalkulatív kamatláb értéke (i), vagy az időszakok száma (k) nő, akkor a diszkonttényező 

k


értéke egyre kisebb 0 és 1 közötti szám lesz. Az adott időszakban esedékes pénzösszeget megszorozva ezzel 

az 1-nél kisebb számmal önmagánál kisebb jelenlegi értéket kapunk. Így valósul meg a diszkontálást 

jelentő "leértékelés". 

A számítások elvégzése után a következő eredményt kapjuk: 

Megtérülési idő számítása jelenlegi értékek alapján 

Évek 0. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 

Beruházási költség -100 0 0 0 0 0 0 

Beruházási költség 

jelenértéke -100 0 0 0 0 0 0 

Hozamok 0 20 20 20 20 20 20 

Hozamok jelenértéke 0 17,39 15,12 13,15 11,44 9,94 8,65 

A kalkulatív kamatláb értékét jelen esetben 15%-ban, azaz 0,15-ban határoztuk meg. 

A befektetés jelenlegi értéke -100 egység, a hozamok jelenlegi értéke 75,69 egység, ebből következően a 

befektetett tőke nem térül meg a tervezett 6 éves időszak alatt. 

A fenti példa alapján megítélhető, hogy milyen mértékű tévedés lehetőségét rejti 

magában az időtényező figyelmen kívül hagyása a számításokban. 

4.4. A VÁLLALKOZÁSOK GAZDASÁGI KOCKÁZATAI 

Mivel a vállalkozások nem biztos, teljes egészében ismert feltételek, körülmények között 

hozzák meg döntéseiket, így mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a döntés 

tényleges eredménye jobb vagy rosszabb lesz a becsült, tervezett eredménynél. 

Kockázaton legáltalánosabban valamely jövőbeni esemény bekövetkezése körüli bizonytalanságot 

értjük. 

A kockázat az üzleti élet természetes velejárója, ezért becslése és számításba vétele a 

pénzügyi döntések nélkülözhetetlen aspektusa. A döntések meghozatalakor nem az a 

cél, hogy a kockázatot elkerüljük - ezt nem is lehet - hanem, hogy felismerjük a kockázatot, 

és elviseléséért (vállalásáért) megfelelő kompenzációról gondoskodnunk. Az 

üzleti kockázatot jelentő tényezők száma igen nagy, csoportosításuk több szempont 

szerint is elvégezhető. 

Az egyik szempont lehet a kockázat jellege, amely szerint megkülönböztethetünk: 

− piaci (azon belül kül- és belpiaci), 

− műszaki, 

− technológiai, 

− természeti, 

− menedzsment és 

− pénzügyi kockázatot. 

Az egyes kockázati tényezők a megjelenés helye szerint is elkülöníthetők, attól függően, 

hogy a vállalkozás 

− külső környezetében vagy 

− a vállalkozáson belül merülnek fel. 

Az előzőeknél talán még fontosabb szempont, hogy milyen széles kört érint az adott 

kockázati tényező. 

- 55 -


Ennek alapján a kockázati tényezők lehetnek: 

− makró szintűek, 

− ágazati szintűek és 

− vállalkozás-specifikusak. 

A makró szintű kockázat a vállalatok, vállalkozók azon kockázata, amely az általános 

gazdasági és politikai helyzet, valamint a gazdaságpolitika hatásaiból fakad. 

Az általános gazdasági kockázat az ország konjunkturális helyzetével van összefüggésben. 

Fellendülés idején kevesebb vállalat (vállalkozás) megy csődbe, illetve kevesebb 

vállalkozást számolnak fel. Visszaesés vagy válság idején még a „jó” vállalkozások is 

könnyen bajba kerülhetnek. Az általános keresletcsökkenésnek viszonylag gyorsan 

megjelennek a pénzügyi következményei is. Fizetési problémák merülnek fel, amelyek 

továbbgyűrűznek a vállalkozások mind szélesebb körén. A visszaesés vagy válság 

nem egyformán érint minden vállalkozást. 

- 56 - 

Például az ún. alacsony jövedelemrugalmasságú termékeknél (élelmiszerek, alapvető fogyasztási cikkek) 

általában kisebb a keresletcsökkenés, a nagy jövedelemrugalmasságú termékeknél viszont nagyobb 

visszaeséssel kell számolni. 

Tipikus általános gazdasági kockázat az infláció is, amely a gazdasági kalkulációt teszi 

bizonytalanná, és újra elosztja a jövedelmeket. 

Politikai kockázaton az adott ország, illetve a vele külkereskedelmi kapcsolatban álló 

országok politikai eseményeinek gazdasági hatását értjük. 

Általános politikai kockázatot jelentenek az export-importpiacot jelentő országokban, 

illetve a belföldön lezajló különböző politikai események. 

A gazdaságpolitikai kockázatot a fiskális (költségvetési) és a monetáris politika lépései 

váltják ki. 

Az adózási rendszer megváltoztatása vagy az adókulcsok módosítása jelentősen befolyásolhatja 

a vállalkozások versenyfeltételeit. A fiskális politika elemei közé tartoznak 

a támogatások is, amelyek egyes ágazatok esetében (mezőgazdaság, élelmiszeripar) 

jelentősek lehetnek. A támogatások módosítása nemcsak a versenyfeltételek 

változására, hanem a közvetlenül támogatott termékek, tevékenységek jövedelmezőségére 

is kihat. 

A monetáris politika a bankok hiteltermelő képességének szabályozásával a vállalkozások 

számára rendelkezésre álló külső forrásokat is szabályozza. 

A külgazdasági kapcsolatokkal (export-import tevékenység) összefüggő kockázati tényezők 

közül első helyen az ún. ország- vagy régiókockázati tényezőt szokás említeni. 

Ez magában foglalja az adott külföldi országban érvényesülő általános politikai, gazdaságpolitikai 

kockázati elemeket. A mindennapi export-import tevékenység során 

sokkal nagyobb kockázatot jelent az árfolyammozgás. A kockázat kivédésének gazdag 

eszköztára alakult ki. A határidős devizatőzsdék, a különféle árfolyam biztosítások 

lehetővé teszik, hogy a cég csökkentse az export és import során jelentkező árfolyamkockázatot.


Az árfolyam-ingadozás mellett nagy kockázatot jelent a különböző protekcionista eszközök, a kvóták, 

vámok és lefölözések alkalmazása. A makro-gazdasági hatások mellett számos ágazat-specifikus kockázati 

tényezővel is számolniuk kell a vállalkozásoknak. 

A piaci kockázat a termék keresletének és kínálatának ingadozásából adódó kockázat. 

Elsősorban az adott termék életgörbéje befolyásolja a vállalkozás piacának alakulását. 

A piac általános mozgása mellett fontos kockázati tényező annak szezonális 

ingadozása is. Például a természeti tényezők miatt erős szezonális keresleti-kínálati 

hatásokkal kell számolni a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban. A ciklikusság részleges 

kapacitás-kihasználatlanságot és nagyobb készletállományt okozhat, ami az átlagosnál 

kockázatosabbá teszi az ilyen tevékenységek finanszírozását. 

A piaci kereslet és kínálat globális és ciklikus mozgása mellett jelentős kockázati tényező 

a piac monopolizáltsága is. A piaci belépést nehezíthetik vagy megkönnyíthetik 

különböző adminisztratív állami előírások. Megnehezítheti a piaci belépést a 

nagy kezdő tőkeigény is. 

Az eddig áttekintett makró és ágazati szintű kockázati tényezők természetesen megjelennek 

vállalkozási szinten is, azonban vannak olyan kockázati elemek, amelyek 

csak az adott vállalkozásnál figyelhetők meg és teszik bizonytalan kimenetelűvé a 

gazdálkodást. 

Ezeket a vállalkozási szintű kockázati tényezőket három csoportba sorolhatjuk: 

− a menedzsmenttel 

− a természeti tényezőkkel és 

− a vállalkozás pénzügyi helyzetével összefüggő kockázatok. 

Témánk szempontjából ez utóbbinak van kiemelt jelentősége. 

4.5. RÖVID TÁVÚ PÉNZÜGYI DÖNTÉSEK 

A rövid távú pénzügyi döntések tárgyát a forgóeszközök és a rövid lejáratú források 

(éven belül esedékes kötelezettségek) képezik. Az angolszász országokban a forgóeszközöket 

(current assets) forgótőkének (working capital) nevezik. 

Kitüntetett szerepe azonban a nettó forgótőkének (net working capital) van, amely a 

forgóeszközök és a rövid lejáratú források (current liabilities) különbsége. 

A nettó forgótőke tehát a forgóeszközöknek az a többlete, amit tattós forrásokkal 

(saját tőkével és hosszú lejáratú kötelezettségekkel) kell finanszírozni. 

Fontos követelmény, hogy a cég megfelelő nagyságú nettó forgótőkével rendelkezzék 

a befektetett eszközökhöz, illetve az eladási forgalomhoz viszonyítva, hogy az üzleti 

tevékenységet nehézségek nélkül tudja folytatni. Sok vállalkozás ment vagy megy 

csődbe, mert a forgótőke szükségletet elhanyagolták vagy nagyságát alábecsülték. 

- 57 -


4.5.1. A forgótőke meghatározói, körforgása 

A forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek a vállalkozások folyó működési 

tevékenységével kapcsolatosak. Egy tipikus termelő cégnél a folyó működési tevékenység 

a következő események és döntések sorozatából áll: 

13. ábra: A működési tevékenységgel kapcsolatos események és döntések 

- 58 - 

ESEMÉNYEK DÖNTÉSEK 

1. Nyersanyagok beszerzése 1. Mennyit rendeljünk? 

2. Fizetések teljesítése 

3. Termékek előállítása 

4. Termékek értékesítése 

2. Kölcsönt vegyünk fel vagy a 

pénzkészletünket csökkentsük? 

3. Milyen termelési technológiát 

válasszunk? 

4. Milyen fizetési feltételeket 

ajánljunk a vevőknek? 

5. Követelések behajtása 5. Hogyan szedjük be a pénzt? 

Azt az időtartamot, amely alatt a fenti események lezajlanak, működési ciklusnak nevezzük. 

Ha mind a beszerzések, mind az értékesítések készpénzért történnének és ha a nyersanyagokat 

azonnal késztermékké, a késztermékeket pedig készpénzzé tudná alakítani 

a cég, akkor a működési ciklus zéró lenne és nem lenne szükség forgóeszközökre. 

Mivel azonban a gyakorlatban az események ilyen alakulása lehetetlen, továbbá a 

vállalkozásba beáramló pénzek (cash inflow) és a vállalkozásból kiáramló pénzek (cash 

outflow) nincsenek egymással szinkronban, ezért a folyó működés során a forgóeszközök 

különböző elemei valamilyen nagyságban mindig megtalálhatók a cégnél. 

A működési ciklus két nagy részre bontható – készletezési periódusra és a követelések 

futamidejére. A készletezési periódus a nyersanyagok, alkatrészek stb. beérkezésétől a 

késztermékek értékesítéséig tart. A készletezési időszak alatt a vállalkozás tőkéjének 

egy része anyagokban, befejezetlen és félkész termékben illetve késztermékben van 

lekötve. A követelések futamideje a termékek értékesítésétől az áru ellenértékének 

kiegyenlítéséig tart. A működési ciklus e szakaszának kezdetén tehát a késztermék 

követeléssé válik és a szakasz akkor ér véget, ha a követelés pénzzé alakul át. 

A vállalkozások nemcsak eladóként, hanem vevőként is megjelennek a piacon, így 

számukra szintén adott a lehetőség, hogy beszerzéseik ellenértékét ne azonnal, hanem 

megállapodás szerint egy későbbi időpontban egyenlítsék ki. Ha valamely cég 

képes lenne a szállítói számlák kifizetését addig elhalasztani amíg a vevőkkel szembeni 

követelései befolynak, akkor az értékesítése önfinanszírozó lenne. 

A vállalkozások nemcsak a szállítói számlák kifizetését halaszthatják, hanem jogszabályi 

rendelkezések vagy szerződéses megállapodások néhány más - a normál üzleti 

élethez kapcsolódó - kifizetésnél is biztosítják ezt a lehetőséget. Ilyenek például az 

utólag fizetendő bérek, a meghatározott időpontokban esedékes adók, kamatok stb.


Közös jellemzőjük, hogy fedezetük folyamatosan képződik a befolyó árbevételből, és 

amíg ki- vagy befizetésük nem válik esedékessé, addig ezt a pénzt a cég használhatja, 

bevonhatja az eszközök finanszírozásába. 

Ebből következően, a működési ciklusban lekötött forgóeszközök egy részét a szállítók és más hitelezők (a dolgozók, 

a költségvetés stb.) automatikusan finanszírozzák, az eszközök fennmaradó részének forrásairól pedig a 

cégnek kell gondoskodni. 

A működési ciklus ideje alatt a forgóeszközök többszöri alakváltozáson mennek keresztül. 

A működési ciklus kezdetén a forgóeszközök pénz formájában vannak jelen, majd a 

működési ciklus egy szakaszában készletekké (anyag, befejezetlen termelés, késztermék) 

alakulnak át, a késztermék készletek értékesítéskor követeléssé válnak, egy bizonyos 

idő múlva pedig, amikor a követelések befolynak, a forgóeszközök újból pénzformát 

öltenek, és ezzel a termelési költségek megelőlegezésére fordított tőke megtérül. 

Feltételezve azonban, hogy a vállalkozás a belátható jövőben fenn akarja tartani a 

működését, a folyamat itt nem zárulhat le, hanem állandóan ismétlődnie kell. 

A forgóeszközök szakadatlan körforgásának az a jellegzetessége, hogy a körforgás során 

mind a lekötött forgóeszközök mennyisége, mind az összetétele erősen változó. 

A forgóeszközöknek ezen a mennyiségében és összetételében folyton változó állományán 

belül azonban meghatározható egy olyan szint, amelyre adott műszaki-technológiai, 

szervezeti stb. feltételek mellett a folyó működés zavartalansága érdekében 

tartósan szükség van, az e részt meghaladó forgóeszközök pedig különböző okok miatt 

átmenetinek tekinthetők. A tartósan lekötött és az átmenetileg szükséges forgóeszközök 

megkülönböztetésének finanszírozási szempontból van jelentősége. A tartósan 

szükséges forgóeszközök esetében ugyanis – bár alakjuk folyton változik – a beléjük 

fektetett tőke állandóan lekötve marad, míg az átmenetileg szükséges forgóeszközök 

csak ideiglenesen kötnek le tőkét. 

4.6. A FORGÓTŐKE NAGYSÁGÁRA HATÓ TÉNYEZŐK 

A szélesen értelmezett forgótőke (forgóeszközök) nagyságát számtalan tényező befolyásolja. 

közülük a legfontosabbak: 

− a vállalkozás folyó működésének (termelésének, értékesítésének) szintje, terjedelme, 

− a vállalkozás üzletpolitikájának változása, 

− a gazdaságban illetve az adott ágazatban vagy szakmában bekövetkező változások, 

− a folyó működési költségek változása, 

− a technológia változása, 

− a szezonalítás. 

Amennyiben a cég többet termel, akkor egyrészt szükségszerűen emelkednek az anyagok és a befejezetlen 

termelés készletei, így változik a vállalkozás folyó működésének (termelésének, értékesítésének) szintje, 

terjedelme. Más oldalról növekszenek a vállalkozás kötelezettségei (a szállítók számlái, a fizetendő bérek 

stb.) és ezek időben történő kiegyenlítéséhez általában nagyobb pénzkészletet is kell tartani. Az eladás növekedése 

elsősorban a követelések növekedését vonja maga után, hiszen mint tudjuk a vevők döntő hányada 

általában nem készpénzzel fizet. A nagyobb értékesítés folyamatos, zavartalan biztosítása érdekében 

rendszerint növelni kell a raktáron lévő késztermék készletét is. A választék bővítése miatt szintén szükséges 

lehet a késztermék készlet növelése. 

- 59 -


A vállalkozás üzletpolitikájának változásakor a cég a piac megtartása vagy a piaci 

részesedés növelése érdekében kedvezőbb fizetési feltételeket, hosszabb fizetési határidőt 

ajánl fel a vevőknek, akkor a követelések állománya emelkedik, tehát az előlegezett 

tőke hosszabb idő alatt térül meg. 

A technológia változásának célja a működési ciklus lerövidítése, a gyártási idő csökkentése 

a forgóeszközök (ezen belül is főleg a befejezetlen termelés) szintjének csökkenéséhez 

vezethet. 

A legtöbb ágazatban, szakmában vannak ún. értékesítési (termelési) csúcsok, amelyek 

elsősorban az átmeneti forgóeszközökben idéznek elő változásokat. A szezonalításnak 

a mezőgazdaságban meghatározó jelentősége van. 

4.7. A FORGÓESZKÖZÖK OPTIMÁLIS SZINTJE 

A rövid távú pénzügyi döntések egyik alapkérdése, hogy a vállalkozás mennyit fektessen 

be forgóeszközökbe? 

- 60 - 

A döntéshozó dilemmája nyilván az, hogy elkerülje a „túl sok” vagy „túl kevés” forgóeszköz csapdáját 

és megtalálja az optimális szintet. A forgóeszközök állományának nagysága önmagában nem minősít, 

belőle nem lehet megítélni, hogy sok-e vagy kevés. A forgóeszközök szintjének mérésére széles körben 

elterjedt megoldás, hogy a forgóeszközöket a vállalkozás árbevételéhez, illetve összes eszközéhez viszonyítják. 

Befektetési oldalról vizsgálva engedékeny vagy kényelmes a rövid távú pénzügyi politikája 

azoknak a cégeknek, amelyeknél a forgóeszközöknek az értékesítési forgalomhoz 

vagy az összes eszközökhöz viszonyított aránya magas, és szigorúnak, restriktívnek 

tekinthető a pénzügyi politika ha az előbbi arányok alacsonyak. 

Az engedékeny, kényelmes politika (konzervatívnak is szokták nevezni) főbb ismertetőjegyei: 

− magas a pénzeszközök és a forgatási céllal vásárolt értékpapírok, vagy rövid 

távra lekötött betétek állománya, 

− liberális a cég hitelezési politikája, kedvező fizetési feltételeket, hosszú fizetési 

határidőt nyújt a vevőknek és ennek következtében magasak a kintlévőségek, 

követelések, 

− magas a készletekbe fektetett tőke. 

A szigorú, restriktív politika főbb jellemzői: 

− a pénzeszközök állománya alacsony, 

− nem tartanak forgatási céllal értékpapírokat, rövidebb időre lekötött betéteket, 

− szigorúak a fizetési feltételek, nem értékesítenek hitelbe, vagy csak rövid fizetési 

határidőt adnak a vevőknek, 

− a készleteket alacsonyan tartják. 

A vállalkozások pénzügyeiért felelős vezetők feladata, hogy a két szélsőséges szint között megtalálják a cég 

számára optimális forgóeszköz szintet. Természetes, hogy azonnal felvetődik a kérdés: mi az optimális 

szint?


Sajnos az ilyen típusú kérdéseket nem lehet egzakt módon, egyetlen számadattal 

megválaszolni. Általánosan úgy fogalmazhatunk; optimálisnak a forgóeszközök azon 

szintje tekinthető, amely legjobban elősegíti a vállalkozás vagyonának gyarapodását. 

Amikor egy vállalkozás arról dönt, hogy mennyit fektessen be forgóeszközökbe, különböző 

lehetőségek között választ. A lehetőségek közötti választáskor mérlegelni 

kell, hogy: 

− a döntés milyen hatással lesz a vállalkozás jövedelmezőségére és kockázatára, 

− a forgóeszközök (a likvid eszközök) adott szintjének fenntartása mibe kerül. 

4.8. A FORGÓESZKÖZÖK FINANSZÍROZÁSA 

A rövid távú pénzügyi döntések másik alapkérdése, hogy hogyan finanszírozza a vállalkozás 

a forgóeszközeit? 

A forgóeszközök finanszírozására sokféle forrás vehető igénybe. Az alapkérdés szempontjából 

azonban a rövid távú (rövid lejáratú adósság) és a tartós források (saját tőke 

és hosszú lejáratú adósság) megkülönböztetésének van kitüntetett szerepe, mivel először 

arról kell dönteni, hogy a forgóeszközök finanszírozásában milyen legyen e két 

forrás aránya. 

Elméletileg a forgóeszközök mindig finanszírozhatók lennének rövid lejáratú adóssággal 

és csak a hosszú élettartamú eszközöket finanszíroznák a tartós források. Egy 

ilyen gazdaságban a nettó forgótőke mindig zéró lenne. 

Képzeljük el a következő egyszerű esetet. Egy gabonafelvásárló aratás után felvásárolja 

a terményeket (búzát, kukoricát) tárolja és az év folyamán értékesíti. Aratás 

után magas készletekkel rendelkezik, a készletek folyamatosan csökkenek és a következő 

aratás előtt elfogynak. A felvásárlást és a tárolási költségeket rövid lejáratú 

bankhitelekkel finanszírozza. A hiteleket az eladott termények árából fizeti vissza. A 

valóságban azonban nem fordulhat elő, hogy a forgóeszközök állománya valamikor 

is nullára csökkenjen. 

Korábban már szóltunk róla, hogy ha a vállalkozás hosszú távon akar működni, akkor 

bizonyos mennyiségű forgóeszközbe tartósan be kell fektetnie, sőt a tevékenység 

bővülése maga után vonja ezen eszközök növekedését is. 

Egy fejlődő, növekvő vállalkozás zavartalan működéséhez szükséges összes eszköz a 

következő állományértékekre bontható: 

− Befektetett eszközökre és tartósan lekötött forgóeszközökre. Ezek trendje hosszú 

távon növekvő. 

− Átmenetileg szükséges forgóeszközökre. Ezek egy része a gazdaság ciklikussága, 

valamint a termelés vagy az értékesítés szezonalítása miatt, bizonyos szabályszerűséggel 

a trend körül változik. Másik része előre megjósolhatatlan, naprólnapra, 

hónapról-hónapra fluktuál. 

A vállalkozás eszközszükséglete meghatározza a vállalkozás tőkeszükségletét. A tőkeszükséglet 

kielégíthető tartós (hosszú távú) és rövid lejáratú forrásokkal. 

- 61 -


A finanszírozási döntések egyik alapkérdése éppen a tartós és a rövid lejáratú források 

arányának meghatározása. Annak eldöntéséhez, hogy egy vállalkozás az eszközeit 

milyen szintig finanszírozza tartós forrásokkal, hasznos kiindulópontként szolgálhat 

az ún. illeszkedési elv. 

Az illeszkedési elvben az a követelmény fogalmazódik meg, hogy a források lejárata 

(esedékessége) legyen összhangban az eszközök megtérülésével. 

A vállalkozások akkor felelnének meg ennek a követelménynek, ha a hosszú távon 

lekötött eszközeiket (a befektetett eszközöket és a tartósan szükséges forgóeszközöket) 

tartós forrásokkal, az átmenetileg szükséges forgóeszközöket pedig rövid lejáratú forrásokkal 

finanszíroznák. Az illeszkedési elvet azonban nem egyforma szigorúsággal 

követik a cégek. Attól függően, hogy a vállalkozások kötelezettségeinek (forrásainak) 

időbeli lejárata mennyire van összhangban az eszközök megtérülési (lekötési) idő szerinti 

struktúrájával három eltérő finanszírozási stratégiát különböztetünk meg. 

Ezek a következők: 

− óvatos vagy konzervatív, 

− szolid, 

− agresszív. 

- 62 - 

Az óvatos vagy konzervatív finanszírozási stratégiára az a jellemző, hogy az eszközök nagyobb hányadát 

finanszírozzák tartós forrásokkal, mint amekkorát az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne. 

Ebből következően a vállalkozások időnként – amikor átmenetileg kevesebb forgóeszközre van 

szükségük – többletpénzzel rendelkeznek, amit lekötött bankbetét, likvid (piacképes) értékpapír stb. formájában 

rövid távra befektethetnek. Az óvatos finanszírozási stratégiát követő cégek bizonyos időszakokban 

hitelezői, egyes időszakokban pedig adósi (hitelfelvevői) pozícióban vannak. 

A szolid finanszírozási stratégiát követő vállalkozásokban a források lejárata és az eszközök 

megtérülési struktúrája pontosan megegyezik. 

Az agresszív finanszírozási stratégia fő jellemzője, hogy a vállalkozás eszközeinek finanszírozásában 

alacsonyabb szintet képviselnek a tartós források, mint amilyet az eszközök 

megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne. Tehát a tartósan lekötött 

forgóeszközök egy részét rövid lejáratú hitelekkel finanszírozzák. 

4.8.1. Választás a különböző finanszírozási stratégiák között 

Mint az eddigiekből is kitűnhetett, a cégeknek lényegében arról kell dönteni, hogy a 

forgóeszközök finanszírozásához mennyi hosszú lejáratú (tartós) és mennyi rövid lejáratú 

forrást vegyenek igénybe. Mindkét típusú forrással kapcsolatban felhozhatók 

érvek pro és kontra. Az érvek és ellenérvek főként arra kívánják felhívni a figyelmet, 

hogy a rövid és a hosszú lejáratú források aránya hogyan befolyásolja a vállalkozás 

hozamát és kockázatát.



− A vállalkozói pénzbefektetésnek mi a célja? 

− A pénzügyi döntések alaptípusait hogyan lehet csoportosítani? 

− Mik a befektetési döntések? 

− Melyek a finanszírozási döntés típusok? 

− Mit nevezünk hosszú távú pénzügyi döntésnek? 

− Mik a rövid távú döntések? 

− Mit jelent az idő pénzértéke? 

− Mit nevezünk annuitásnak? 

− Miben rejlik a gazdasági kockázat? 

− Milyen szintűek lehetnek a kockázatok? 

− Mik a rövid lejáratú pénzügyi döntések tárgyai? 

− Mi a nettó forgótőke? 

− Miért van szükség forgótőkére? 

− Milyen két nagy részre osztható a működési ciklus? 

− Melyek a forgótőke nagyságára ható tényezők? 

− Aszerint, hogy a vállalkozás mennyit fektet a forgóeszközökbe, milyen politikákat 

különböztetünk meg? 

− Mi az illeszkedési elv? 

− Attól függően, hogy a vállalkozások kötelezettségeinek (forrásainak) időbeli lejárata 

mennyire van összhangban az eszközök megtérülési (lekötési) idő szerinti 

struktúrájával milyen eltérő finanszírozási stratégiákat különböztetünk meg? 

- 63 -

5. AZ ÜZLETI TERVEZÉS 

Új vállalkozás indítását vagy egy meglévő vállalkozás fejlesztését célszerű az üzleti terv kidolgozásával 

kezdeni, melynek részletes bemutatásáról szól ez a fejezet. Bemutatjuk az üzleti 

terv formai és tartalmi követelményit, úgy hogy az egyes fejezetek tartalma részletes bemutatásra 

kerül. 


4.1. Az üzleti tervezés alapjai 

4.2. Üzleti terv formai követelményei 

4.2.1. Üzleti terv felépítése 

A témakör feldolgozásához szükséges idő: 2 óra. 

5.1. AZ ÜZLETI TERVEZÉS ALAPJAI 

Az új vállalkozás indítását vagy egy meglévő vállalkozás fejlesztését célszerű üzleti 

terv kidolgozásával kezdeni. A tervezés során számba kell venni a célokat, a feladatokat, 

az eszközöket és a lehetőségeket. Az üzleti terv készítésének legnagyobb előnye, 

hogy jó üzleti tervvel jelentős versenyelőnyhöz juthat a vállalkotás és későbbi 

komoly veszteségeket előzhet meg. Azzal ugyanis, hogy végig gondolja egy üzleti tervet 

csökkenti a későbbi kockázatokat, növeli a tervek megvalósíthatóságát. 

Az üzleti terv formai és tartalmi követelményinek ismertetése előtt néhány kérdés 

tisztázása szükséges: 

Mi az üzleti terv? 

Az üzleti terv a fejlesztés és a működtetés programja, az ellenőrzés 

dokumentuma. 

Ki készíti az üzleti tervet? 

Az üzleti tervet a vállalat, vállalkozás vezetői készítik az előttük álló 

feladatok megvalósítására, a kitűzött célok elérésére. 

Ezek az üzleti tervek készülhetnek: 

− össz-vállalat terveként, illetve 

− üzleti egységek terveiként. 

Kinek készül az üzleti terv? 

− A vállalkozás részére: az üzleti terv mindenekelőtt a vállalkozó saját döntéseinek 

megalapozását szolgálja, eszköz a elképzelések formába öntéséhez. 

- 65 -


− Leendő üzlettársak részére: ha a vállalkozó társakat szeretne bevonni a vállalkozásba 

egy világos üzleti tervvel könnyebb meggyőzni valakit elgondolásunk megalapozottságáról. 

− Hitelezők, támogatók részére: ha hitelt vagy egyéb támogatást szeretne igényelni 

a vállalkozás, alapkövetelmény a külső forrás elnyeréséhez (hitel, támogatás) 

Az üzleti terv alapvetően a vállalat, vállalkozás részére készül, de különböző helyzetekben 

speciális tervek készülhetnek. 

Ilyenek lehetnek: 

− Banki hitelpályázatok, 

− Privatizációs kalkulációk, pályázatok, 

− Megvalósíthatósági tanulmányok, stb. 

Mi az üzleti terv célja? 

Az üzleti terv célja, hogy: 

− pontosan értékelje a cég jelenlegi helyzetét, 

− meghatározza az elérendő célt, 

− a lehető legkonkrétabb formában felvázolja a cél eléréséhez 

szükséges lépéseket és az azokhoz tartozó idő- és erőforrás 

szükségleteket. 

Mit tartalmaz az üzleti terv? 

Az üzleti terv tartalma mindig a célfeladattól függ. De van egy általánosan elfogadott 

forma, amely szerint az üzleti tervek általában készülnek. 

5.2. ÜZLETI TERV FORMAI KÖVETELMÉNYEI 

Alapkövetelmény, hogy olyan legyen az üzleti terv formátuma, hogy gyorsan és egyszerűen 

megérthető, áttekinthető legyen. Ez teszi lehetővé, hogy az átlátáshoz, döntéshez 

szükséges információk gyorsan előkereshetők legyenek és javítja az üzleti terv 

készítőjének megítélését. 

A tervet mindenképpen nyomtatásban, fűzve kell elkészíteni és lehetőleg egyes szám 

harmadik személyben kell megírni. 

5.2.1. Üzleti terv felépítése 

A bankok és pénzintézetek rendelkeznek a hitelbírálathoz készített nyomtatványokkal, 

amelyet sok esetbe üzleti tervnek is neveznek, de ez az esetek többségében speciális, 

főként a bank igényeit kifejező forma. A vállalkozásnak általában többre van 

szüksége, mint az előre gyártott formanyomtatványok kitöltésével elkészíthető hiteligénylés. 

Jegyzetünkben a következőkben bemutatásra kerül egy általános üzleti terv 

séma, mely rugalmassága, sokrétűsége folytán alapját képezheti bármely célból készült 

üzleti tervnek. 

- 66 - 

Hangsúlyozni kell nincs egy elfogadott univerzális üzleti terv séma, amelyről az lehet mondani, hogy 

csak ez a jó és nincs olyan, amely változtatás nélkül bármely helyzetben megfelelő. Így a vállalkozásnak 

mindig az adott helyzethez alkalmazkodó tervváltozatot kell készítenie, amely helyzetenként más 

és más lehet.

5.2.1.1. Üzleti terv fő fejezetei 

1. Bevezető oldal 

2. Összefoglalás 

3. Ágazati elemzés 

4. Vállalkozás leírása 

5. Termelési/szolgáltatási terv 

6. Marketing terv 

7. Szervezeti terv (egyszerűbb vállalkozás esetén elhagyható) 

8. Kockázatelemzés 

9. Pénzügyi terv 

10. Függelék 

Az üzleti terv 1. fejezete: A bevezető oldal 

A bevezető oldal tartalmazza az alapadatokat, melyek a következők: 

Az üzleti tervezés 

− A vállalkozás neve, címe, adatai 

− A tulajdonosok neve, címe 

− A vállalkozás működési köre 

− A finanszírozási igény jelzése 

− Jelöljük meg az esetleges bizalmas kezelésre utaló igényünket! 

Az üzleti terv 2. fejezete: Összefoglalás 

Annak ellenére, hogy az összefoglaló fejezet sorrendben az üzleti terv a második fejezete, 

a gyakorlatban ez készül el utolsóként, az összes elkészült fejezet összefoglalójaként. 

Ez a fejezet tartalmazza a vállalkozás alapötletének leírását, az elképzelések 

megvalósítási menetének összefoglalását, a számítások eredményeit. 

Azok akik az üzleti tervet elolvassák általában nagyon elfoglaltak és lehet, hogy több 

üzleti terv vizsgálatával is foglalkoznak. Mindezek miatt a pozitív megítélésben sokat 

segíthet, ha az összefoglalást tisztán és egyszerűen, jól olvashatóan írjuk le. Rá kell 

mutatnunk arra, hogy mik a vállalkozás erősségei és hogy miért érdemes azt támogatni. 

Az üzleti terv 3. fejezete: Ágazati elemzés 

Az ágazati elemzés alapvetően a következőket tartalmazza: 

− Ágazati trendek és kilátások 

− Versenytársak elemzése 

− Piaci lehetőségek és korlátok 

− Ágazati előrejelzések 

Az ágazat alatt azt a gazdasági környezetet, cégek csoportját értjük, melyek termékei/szolgáltatásai 

hasonlóak, kapcsolódnak vagy megegyeznek egymással, szoros versenyhelyzetben 

vannak, ugyanazon vásárlók igényeit szolgálják ki. Az elemzés arra 

adhat választ, hogy a piac növekedése, stabilitása vagy csökkenése várható-e a jövőben. 

Az elemzésnél figyelembe kell venni a makró-környezeti (politika, gazdaság, tudomány, 

technika, társadalom, kultúra, nemzetközi hatások) és a mikrokörnyezeti 

- 67 -


(eladók száma, gyártók, felhasználók forgalmazási sajátosságai, iparágba való be-, és 

kilépés nehézségei, iparág mérete, földrajzi elhelyezkedése) hatásokat is. 

Ebben a részben tehát le kell írni a piackutatás eredményeit, de nem szabad túlságosan 

részletekbe menően leírni a tapasztalatokat. Írjuk le pontosan a kutatásaink 

eredményét, különösen azokat melyeket magunk végeztünk. Ezt grafikus formában 

is megjeleníthetjük, de a nagyobb táblázatokat és grafikonokat a Függelékben kell 

szerepeltetni. 

Meg kell vizsgálni, hogy mely vállalkozások működnek a piacon és hogy hogyan 

végzik tevékenységüket. Az egyedi vállalkozási alapötlet azt jelenti, hogy nincs sok 

versenytárs, de nehéz megjósolni a keresletet. Ellenben a sok versenytárs léte bizonyíték 

arra, hogy van piaca tevékenységnek, de kérdés, hogy fel tudja-e venni velük 

a versenyt a vállalkozás és hogy különbözik-e a versenytársaktól. Kérdés, hogy hol a 

rés a piacon és hogyan lehetne betölteni az űrt. 

Mi miatt fogják keresni a tevékenységünket? Szociális helyzet, személyes érdek vagy 

ízlés miatt. Az egyik kulcsszó általában a kényelem vagyis az, hogy hogyan tudjuk 

megkönnyíteni az emberek életét. A fogyasztókat a lehető legpontosabban be kell 

határolni a következők szerint: kor, hely, jövedelem. Foglaljuk össze, hogy milyen 

lehetőségeket és veszélyeket rejt magában a piaci, ágazati környezet. 

Az üzleti terv 4. fejezete: A vállalkozás leírása 

A vállalkozás leírása a következő témakörökre épül: 

− A termékek bemutatása 

− A nyújtott és igénybe vett szolgáltatások 

− A vállalat, vállalkozás méretei 

− Munkaszervezés, személyzeti és adminisztrációs kérdések 

− A vezetők, alkalmazottak szakmai háttere 

Pontosan meg kell határozni, hogy milyen funkciói vannak a terméknek vagy szolgáltatásnak 

és miért veszik majd a vevők. Ügyelni kell arra, hogy a laikus számára is 

érthető legyen a megfogalmazás. Jó ha egyértelműen kiderül a tervből, hogy milyen 

újszerűt nyújt vevőknek. 

Fontos bemutatni, hogy kik azok vállalkozások, amelyektől az alapanyagot, félkész 

terméket vagy a különböző szolgáltatásokat vásárolja a vállalkozó, milyen formában 

dolgoznak együtt, milyen szerződések szabályozzák a jogokat, kötelességeket. Be kell 

mutatni mekkora lesz a személyzet és milyen a szakmai összetétele. Végül egy szervezeti 

összetételben be kell mutatnunk a tervezett egységeket, a fölé- és alárendeltségi 

viszonyokat, a munka és felelősségi megosztásokat. Nem utolsó sorban magát a vállalkozót 

ill. saját magunkat kell bemutatni egy lehetőleg amerikai típusú önéletrajz 

segítségével. Érdemes jó képességű, perspektivikus vállalkozó látszatát keltenünk. 

Az üzleti terv 5. fejezete: Termelési terv 

- 68 - 

− A termelési terv rész a következő témakörökre épül: 

− A termelési technológia 

− A telephely


− A gépek és berendezések 

− A szállítók listája 

Alapvetően a vállalkozás működése határozza meg e fejezet tartalmát. Ügyelni kell a 

laikus számára is érthető fogalmak és rendszerek meghatározására. Mutassuk be az 

alkalmazott technológiát, termelési folyamatot, a gépeket, a telephelyet. Jó ha bemutatjuk 

az értékesítési csatornáinkat, a készletgazdálkodási módszerünket. Mutassuk 

be, hogy kik lesznek a beszállítóink és mekkora ez a potenciális beszállítói kör. 

Az üzleti terv 6. fejezete: A szervezeti terv 

Amennyiben a vállalkozás méretei illetve a tervezett tevékenység indokolja külön 

fejezetet kell szentelni a vállalkozás szervezeti kérdéseit érintő adottnak is. Abban az 

esetben ha a vállalkozás méretei nem indokolják külön fejezetben tárgyalni a szervezeti 

felépítés részleteit úgy a „A vállalkozás leírása” c. fejezetben mutathatók be a 

szükséges részletek. 

A szervezeti terv a következő alfejezeteket tartalmazza: 

− Tulajdonforma 

− Társak vagy részvényesek 

− Vezetők hatásköre 

− Vezetők szakmai önéletrajza 

− Munka/felelősség megosztás (szervezeti működési szabályzatok) 

Az üzleti terv 7. fejezete: Marketing terv 

A marketing terv fejezet a következő témakörökből áll: 

− Az árak 

− Forgalmi adatok 

− Reklám, PR 

− Termékforgalmi előrejelzések 

− Ellenőrzés és korrekció 

Az árat tekintve nem az a lényeges, hogy a vállalkozás számára milyen ár lenne optimális, 

hanem, hogy a fogyasztó mit hajlandó fizetni a termékért vagy szolgáltatásért. 

Mivel a fizetőképes kereslet nagyon nagy szórást mutathat fontos az árak vevőkör 

igényei szerinti kialakítása. Sok esetben a vállalkozások alkalmazzák a bevezetési 

árat. Amikor a fogyasztók már megszokták, elfogadják, magukénak érzik a terméket 

vagy szolgáltatást, akkor szabad csak árat emelni. Áron alul nem szabad forgalmazni, 

mert az hosszú távon nem kifizetődő. Az ár meghatározását azért természetesen 

számításokkal kell alátámasztani (költségkalkuláció, cash flow), mindennek az alapja 

a közvetlen és közvetett költségek és a tervezett nyereség hányad. 

A forgalmi adatokat korábbi forgalmazás, előzetes felmérések, értékesítési csatornák 

igényei, hasonló termékek forgalmi adati alapján kell prognosztizálni. Meg kell becsülnünk, 

hogy további reklámmal, kínálat szélesítéssel, termelés fokozással, árak 

csökkentésével milyen forgalmi adatok érhetőek el a jövőben. 

- 69 -


Nagyon fontos az, hogy a piacra hogyan tudunk betörni, miből értesül a fogyasztó 

arról, hogy létezünk. Ezt a reklám és propagandastratégia határozza meg. 

A legpontosabban azt kell meghatároznunk, hogy mi az amit nyújtani szeretnénk a 

fogyasztóknak. Az általunk nyújtott előnyökön kell gondolkoznunk, nem magán a 

terméken. Például az új, divatos és elegáns pasztell mintás damaszt abrosz azt az érzést 

nyújtja, hogy modern, divatos életmódot folytat a család, hogy kellemes, harmonikus 

környezetben tölthet el egy családi ebédet. 

Ezután azt kell meghatároznunk, hogy milyen médiát használunk. Van olyan tevékenység, 

amelynek hírét szóbeszéd továbbítja, más tevékenységet szórólapok, közvetlen 

eladás vagy újság hirdetés útján lehet reklámozni Kiállításokon, vásárokon jó 

lehetőségek kínálkoznak az első kapcsolatok felvételére még akkor is ha mi nem veszünk 

részt kiállítóként. Egy új üzleti tevékenység beindítása mindig hírnek számít, 

főleg akkor, ha fiatal az illető aki abban részt vesz. Jó, ha be tudunk kerülni a helyi 

újságokba vagy TV-be. 

Az értékesítést elősegítik név- és címlistás megkeresések és nyereményakciók szervezései 

is. A rólunk alkotott kép, az image nagyon fontos. Ha olcsón adjuk termékeinket 

egy egyszerű image is előnyös lehet. A legtöbb esetben azonban a kisvállalkozások 

a minőségi piacon értékesítik termékeiket, így általában megéri egy jó embléma és 

levélfejléc megtervezésére pénzt áldozni. 

Először érdemes kicsiben (kis költségek árán, a lakosság szelektált csoportján) kipróbálnunk 

a marketingstratégiánkat. A piac hamarosan visszajelzést ad választott 

módszerünkre ill. a termékünk vagy szolgáltatásunk keresletének alakulására. Ha 

úgy ítélnénk meg, hogy stratégiánk nem váltotta a be a hozzá fűzött reményeket, 

időben korrigálnunk kell. 

Az üzleti terv 8. fejezete: Kockázatelemzés 

A kockázatelemzési fejezet a következő témakörökből áll: 

− A környezet- és vállalkozási belső elemzés (SWOT analízis) 

− Új technológia kockázata 

− Felkészülés a váratlan eseményekre 

Az ötlet kockázatainak vizsgálatára, megvalósíthatóságának végigjárására szolgál a 

SWOT analízis. A következőkben egy SWOT táblázat található. 

14. ábra: SWOT analízis vázlata 

- 70 - 

Előnyök / Erősségek 

(Strength) 

Lehetőségek 

(Opportunities) 

Hátrányok / Gyengeségek 

(Weakness) 

Veszélyek / Fenyegetések 

(Threats) 

Ennek a táblázatnak a kitöltése lehetővé teszi hogy egy pillantással felmérjük azokat 

a főbb tapasztalatokat, melyeket a piac- és termékelemzés során gyűjtöttünk össze.


A SWOT analízis elkészítése után lehetőség nyílik a SWOT-mátrix kialakítására. A 

SWOT-mátrix segítségével a vállalkozás belső és külső környezetéből származó pozitív 

és negatív tényezők alapján konkrét cselekvési programok készíthetők. 

15. ábra: A SWOT mátrix vázlata 

A belső 

környezet 

A külső 

környezet 

Cselekvési 

programok 

Pozitívumok Negatívumok Cselekvési programok 

Előnyök / Erősségek 

(Strength) 

Lehetőségek 

(Opportunities) 

A külső és belső környezet 

biztosította pozitívumok 

alapján lehetséges 

cselekvési változatok 

Hátrányok / Gyengeségek 

(Weakness) 

Veszélyek / Fenyegetések 

(Threats) 

A külső és belső környezet 

biztosította negatívumok 

alapján lehetséges 

cselekvési változatok 

A belső környezet biztosította 

pozitívumok és negatívumok 

alapján lehetséges cselekvési 

változatok 

A külső környezet biztosította 

pozitívumok és negatívumok 

alapján lehetséges cselekvési 

változatok 

Ha új technológia bevezetést igényelt a termékünk előállítása, meg kell vizsgálnunk 

hogy engedélyezett vagy szabályozott-e, le van-e védve, milyen költségei vannak. 

A termelés olyan terület ami számos meglepetést és kockázatot tartogat. A nagy 

üzemek, a sok dolgozó, jelentős mértékű anyagmozgatás, mely sok vállalatot jellemez 

mind olyan tényező, ami problémák előadódásának színtere lehet. Ha előfordulhatnak 

ilyen problémák, minimalizálni kell hatásukat. 

Az üzleti terv 9. fejezete: Pénzügyi terv 

A pénzügyi terv fejezet a következő témakörökre épül: 

− Előzetes jövedelem terv 

− Pénzforgalmi becslések 

− Előzetes mérlegek 

− Fedezeti pont elemzés 

− Meglévő és szükséges pénzforrások 

A pénzügyi tervek 

Az üzleti tervezés során a beruházások pénzügyi tervei egyrészt közép- és hosszú távra 

szóló gazdaságossági vizsgálatok, másrészt rövid távú likviditási tervek. A tervek 

más-más vizsgálatok alapjául szolgálnak, de természetesen szervesen kapcsolódnak 

egymáshoz. A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok tulajdonképpen hatékonyság 

vizsgálatok, amelyek a befektetés jövedelem termelésének intenzitását mérik. 

A likviditási tervek a tervváltozatok finanszírozhatóságát, életképességét vizsgálják, 

különös tekintettel a működés első időszakára. Itt különös tekintettel kell tervezni a 

vállalkozással kapcsolatos pénzösszegek megszerzésének és kifizetésének időpontjait, 

a működtetés és a forgóeszköz-finanszírozás törvényszerűségeit. Sok problémát okoz 

az ÁFÁ-val kapcsolatos bizonytalanság, amely abból adódik, hogy - különösen az 

induló vállalkozások esetében - az adóhatóság az első nagyobb összegű ÁFA vissza- 

- 71 -


igénylés után adóellenőrzést rendel el és ez a vizsgálat befejezéséig halasztó hatályú 

az összeg kifizetése szempontjából. Hiába fizet esetleg késedelmi kamatot az adóhatóság, 

ha a vállalkozás likviditási egyensúlya veszélybe került. 

A befektetés megítélésének egyik legátfogóbb szempontja a vagyonmérleg készítése. 

A beruházás tényleges hozama a működés során jelentkező jövedelmek és a létrejött 

vagyongyarapodás összegeként határozható meg. 

A pénzügyi tervek részletes módszertani leírását a „Pénzügyi és likviditás menedzsment” 

és „A vállalkozások gazdaságossági számításai” c. fejezet tartalmazza. 

Az üzleti terv 10. fejezete: Függelék 

A függelék tartalmazza az üzleti tervvel kapcsolatos összes dokumentumot, amely az 

üzleti terv megvalósíthatóságát bizonyítja, de terjedelmi vagy egyéb okokból nem 

helyezhető el az egyes fejezetekben. 

A függelék a következő fontosabb dokumentumokat tartalmazhatja: 

- 72 - 

− Levelezés (megállapodások, szándéknyilatkozatok) 

− Piackutatási adatok 

− Bérleti és egyéb szerződések 

− Szállítói árajánlatok és egyéb dokumentumok. 


− Mi az üzleti terv? 

− Kinek készül az üzleti terv? 

− Mi az üzleti terv célja? 

− Hogyan nevezzük az üzleti terv fő fejezeteit? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv bevezető oldala? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Összefoglalás” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Ágazati elemzés” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Vállalkozás leírása” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Termelési terv” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Szervezeti terv” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Marketing terv” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Kockázatelemzés” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Pénzügyi terv” c. fejezete? 

− Mit tartalmaz az üzleti terv „Függelék”-e ?

6. A VÁLLALKOZÁSOK GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSAI 

A „Vállalkozások gazdaságossági számításai” című fejezetben a beruházások és befektetések 

fogalmi meghatározása után megvizsgáljuk a beruházási döntéseket, a döntési 

kritériumokat, sorra vesszük a beruházás-gazdaságossági mutatószámokat. Megvizsgáljuk, 

hogy a különböző mutatók milyen értékeinél fogadhatók el a beruházási 

döntések illetve megnézzük az egyes mutatószámok használatának előnyeit és hátrányait. 

Foglalkozunk az infláció, az amortizáció kezelésének kérdéseivel valamint az 

érzékenységvizsgálatokkal, mely utóbbi segítségével meghatározhatók a tervváltozatok 

stabilitása. Számítási példán keresztül ismerkedünk meg a gyakorlattal illetve 

sorra vesszük a tipikus tervezési hibákat. 


6.1. Befektetés, beruházás, invesztíció 

6.2. A beruházási döntések általános jellemzői 

6.3. A gazdaságossági számítások módszerei 

6.3.1. A pénzáramok (cash flow) típusai 

6.3.2. Döntési kritériumok 

6.4. A beruházás-gazdaságossági mutatószámok 

6.4.1. A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató 

6.4.2. A Belső kamatláb mutatató 

6.4.3. A Jövedelmezőségi index 

6.4.4. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő 

6.4.5. Az infláció kezelése a tervezés során 

6.4.6. Az amortizációs költségek kérdése 

6.4.7. A kalkulatív kamatláb meghatározása 

6.5. Érzékenységvizsgálatok 

6.6. hogyan készülnek számítások a gyakorlatban? 

6.6.1. Példák a gazdaságossági számításokhoz 

6.6.2. Példa likviditási terv készítésére 

6.7. Jellemző hibák a tervezés során 


6.1. BEFEKTETÉS, BERUHÁZÁS, INVESZTÍCIÓ 

Gazdasági megbeszéléseinken általában szinonimaként használjuk a fenti két fogalmakat 

érezvén, hogy jelentésük egymáshoz közeli. A befektetés kifejezés általánosabb, 

pénzeszközök lekötését jelenti későbbi hozam reményében. A beruházás fogalma 

szűkebb, tárgyi eszköz létesítése, hozam (megtérülés) céljából. A beruházások 

fogalmi meghatározásának keresésekor a leghasználhatóbb megfogalmazás a következő: 

- 73 -


A tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére fordított tőkekiadásokat beruházásnak nevezzük. 

A fenti meghatározás megmutatja a beruházások lényegét: a közeljövőben pénzt 

adunk ki valamilyen üzleti elképzelés megvalósítására, majd a távolabbi jövőben 

pénzbevételt remélünk. 

A beruházások tervezésénél a fenti mondatból három fontos tényező szerepére kell 

figyelnünk: 

1. Meg kell tervezni a várható kiadásokat és bevételeket. 

A pénzáramlás tervezését a kifizetett osztalék vagy az adózott jövedelem 

kimutatásáig kell végezni, hiszen ezt az összeget "viheti el" a befektető, 

ebből a pénzből térül meg a beruházás. 

2. A gazdasági folyamatokat az időtengelyen kell tervezni. 

(Nem mindegy, hogy egy kiadás vagy bevétel most vagy három év 

múlva jelentkezik.) 

3. A jövő természetszerűen bizonytalan, így tervváltozatok készítése szükséges, 

amelyek alapján készített érzékenységvizsgálatok és kockázatelemzések 

tájékoztatnak a beruházással járó kockázatokról. 

A beruházások alapvetően három területen befolyásolják a vállalkozások eredményességét. 

Elsősorban közvetlenül a vállalkozás nyereségére gyakorolt hatáson keresztül, 

a többleteredmény vagy a hatékonyabb termelés révén. A második terület a likviditási 

helyzet alakítása, amely a kivitelezési időszak kiadástöbbletét, a beruházásokkal 

kapcsolatos hitelek törlesztését valamint a működtetés során jelentkező bevételeket 

foglalja magában. Végül a vállalkozások vagyoni helyzetének, (a vagyon nagyságának 

és összetételének) megváltoztatása révén hat a gazdálkodás eredményességére. 

6.2. A BERUHÁZÁSI DÖNTÉSEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 

A beruházásokkal megvalósított létesítmények általában hosszú élettartamúak, így a 

működésükkel kapcsolatos kiadások és bevételek is hosszabb időtávon jelentkeznek. 

Mivel a beruházási döntések jövőben végbemenő folyamatokra vonatkoznak és az 

információk a jövőről hiányosak, a döntéseket mindig terheli valamilyen bizonytalanság. 

Az információhiány és az ehhez kapcsolódó kockázat egymástól elválaszthatatlan 

jelenségek. 

Az állóeszközök mobilitása korlátozott. A létesítmények, tárgyi eszközök újraértékesítése 

csak veszteséggel képzelhető el. 

A beruházások során létrehozott eszközökhöz, azok működéséhez speciális költségek 

kapcsolódnak. Különös figyelmet érdemelnek az üzemeltetési, fenntartási, rekonstrukciós 

és amortizációs költségek. 

A mezőgazdasági beruházások rendelkeznek néhány további sajátossággal, amelyek 

csak ebben az ágazatban jellemzőek. Az állattenyésztésben a létesítmények működéséhez 

nagy értékű forgóeszközök (állatállomány, takarmány stb.) szükségesek. Az ültetvények 

termőre fordulásáig hosszabb időszak telik el számottevő bevétel nélkül. A 

- 74 -

Vállalkozások gazdaságossági számításai 

mezőgazdasági termelés alapvetően élő objektumokkal foglalkozik, a termelés paramétereinek 

prognosztizálása ezért különösen nehéz. 

A beruházások révén nagy értékű, hosszú élettartamú eszközök keletkeznek, ebből 

következően a beruházások közös jellemzői: 

− jelentős pénzkiadással járnak, 

− a beruházás révén képződő hozamok időben később jelentkeznek, és teljes bizonyossággal 

nem számíthatók ki 

− hosszú időre meghatározzák a cég műszaki-technológiaijellemzőit, gazdasági és 

pénzügyi helyzetét, 

− a rossz beruházási döntések sok esetben visszafordíthatatlan, vagy csak tetemes 

költséggel korrigálhatók. 

A döntési folyamat két legfontosabb eleme a pénzáramok becslése és a lehetséges beruházási 

változatok értékelése. 

A beruházási döntések folyamatában kulcsfontosságú feladat a beruházással kapcsolatos 

pénzáramok becslése. A beruházásokra tipikusan az a jellemző, hogy nagy 

összegű kezdeti pénzkiáramlást követelnek meg, amit nettó befektetésnek nevezünk. 

Ezért fontos, hogy a beruházástól elvárt jövőbeni teljesítményeket is nettó pénzáramokban 

mérjük. 

Az olyan beruházásokat, amelyek egy kezdő pénzkiáramlást követően az élettartamuk 

során pozitív nettó pénzáramokat eredményeznek normális vagy konvencionális beruházásoknak 

nevezzük. Az olyan típusú beruházásokat viszont, amelyeknél a kezdő 

pénzkiáramlást (befektetést) a becsült élettartam alatt különböző előjelű pénzáramok 

követik nem konvencionális beruházásoknak nevezzük. 

Függetlenül attól, hogy egy beruházás pénzáramai konvencionálisak-e vagy sem, a 

pénzáramok becslése során a következő alapelveket kell érvényesíteni: 

A beruházások értékelésénél csak a pénzáramok (cash flow) relevánsak. A pénzáram 

vagy cash flow legegyszerűbben úgy definiálható, mint egy adott időszak (pl. egy év) 

alatt ténylegesen befolyt és ténylegesen kifizetett pénzek különbsége. 

A beruházási javaslatok pénzügyi életképességének, megítéléséhez a pénzáram alkalmasabb, 

mint a számvitelileg kimutatott eredmény. 

A számviteli eredmény megállapításakor egyrészt olyan ráfordításokat is figyelembe veszünk, amelyek 

az adott időszakban nem járnak tényleges pénzkiadással, másrészt a kimutatott számviteli eredmény 

nagyságát jelentősen befolyásolhatja, hogy a cég a számviteli törvény által megengedett értékelési eljárások 

(pl. készletek értékelése, amortizáció elszámolása) közül melyiket alkalmazza. Ezért amikor a beruházások 

teljesítményét becsüljük, akkor a számviteli eredmény helyett a működés során képződő 

nettó pénzárammal (cash flow-val) kell számolnunk, ami a várható adózott eredmény és az amortizáció 

együttes összege. 

A pénzáramokat növekményi alapon kell becsülni. Egy projekt értékét azok a pótlólagos pénzáramok adják, 

amelyek a javaslat elfogadásából következnek. Ezért minden pénzáramot, amely a beruházás elfogadásával változást 

eredményez a cég árbevételeiben, költségeiben és adófizetésében, bele kell foglalni az elemzésbe. Ezzel 

ellentétben, azokat a pénzáramokat, amelyeket a beruházás elfogadása nem érint, vagy nem a beruházás hozadékából 

térülnek meg, az elemzések során nem kell figyelembe venni. 

- 75 -


A pénzáramokat adózás utáni bázison kell mérni, mivel az adó egyrészt tényleges pénzkifizetést 

jelent a cég számára, másrészt a kezdő befektetés is adózott pénzből történik. 

A pénzáramok becslésekor a beruházás valamennyi közvetett hatását figyelembe kell venni. Például a legtöbb 

beruházás a forgótőke szükséglet növekedésével jár együtt. Nyilvánvaló, ha több vagy nagyobb kapacitású 

gépeken folyik a termelés, akkor több anyagra és pénzre is lesz szükség a meg növekedett folyó tevékenység 

zavartalan lebonyolításához. A forgótőke szükséglet változását mind a kezdő befektetésnél, mind a működés 

során figyelembe kell venni. 

Az angolul sunk costs-nak nevezett elsüllyedtnek, elmerültnek fordítható költségeket ki 

kell hagyni a számításokból. Ezek körébe olyan kiadások tartoznak, amelyek már 

korábban megtörténtek, így megtérülésük nem függhet a beruházási javaslat elfogadásától 

vagy elutasításától. 

- 76 - 

Figyelembe kell venni a beruházáshoz felhasznált erőforrások olyan költségeit is, amelyek lényegesek 

lehetnek a beruházási döntés szempontjából, még ha nem is járnak tényleges pénzkiadással. Például 

egy cég a saját telkére tervezi egy szálloda építését. A telek forgalmi értéke 10 millió Ft, azaz ennyiért 

lehetne eladni. Ez az erőforrás tehát nem „szabad”, van alternatív hasznosítási lehetősége, amelyet haszonáldozat 

költségének (opportunity cost) nevezünk. A haszonáldozat költség tulajdonképpen az a 

pénzösszeg, amit akkor kapna a cég, ha a beruházási javaslatot elutasítaná és a telket eladná vagy más 

módon hasznosítaná. 

A beruházási döntéseket megalapozó számításokban az inflációt konzisztensen kell 

kezelni. Ez azt jelenti, ha a diszkontáláshoz névleges kamatlábat használunk, akkor a 

befektetésből származó pénzáramokat is nominális értékben kell kidolgozni. 

A nominális pénzáramok kiszámításánál a legnagyobb nehézséget annak a becslése jelenti, hogy a 

pénzáramokat meghatározó legfontosabb tényezők, mint az eladási árak, a gyártási költségek, az alapanyagok 

ára, a munkabér stb. az inflációval azonos mértékben változik-e, vagy sem. Például az biztos, 

hogy az amortizációra az infláció nincs hatással, mivel a számviteli előírások szerint az amortizációt az 

eszközök eredeti beszerzési árai alapján kell kiszámítani. 

A belső finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a működési pénzáramok 

becslésekor. 

A belső (tulajdonosi, hitelezői) finanszírozási költségek osztalék vagy kamat formájában 

történő kifizetéseket jelentenek a tulajdonosok vagy hitelezők számára, akik a 

beruházás megvalósításához szükséges tőkét biztosítják. A finanszírozási költségektől 

azért kell eltekinteni, mert ezek a beruházástól elvárt hozamba – a kalkulatív kamatláb 

közvetítésével – már belefoglalásra kerültek. 

Minél magasabb a finanszírozási források költsége, annál magasabb kamatlábat 

használunk a pénzáramok diszkontálásához. Így ha a kifizetésre kerülő osztalékokat 

vagy kamatolt levonnánk a becsült pénzáramokból, majd ezeket a pénzáramokat 

diszkontálnánk a megfelelő kamatlábbal, akkor ez a finanszírozási költségek kétszeres 

számbavételével lenne egyenlő.

6.3. A GAZDASÁGOSSÁGI SZÁMÍTÁSOK MÓDSZEREI 


A beruházások gazdaságossági előkészítése három alappilléren nyugszik: 

− Projekt terv készítése a kivitelezési folyamat tervezésére, valamint a beruházási 

költségek meghatározására. 

− Az üzleti terv részeként időarányos - a vállalkozás életpályájához alkalmazkodó 

- árbevétel és költségterv a tervezett beruházás pénzügyi működésének 

előrejelzésére. 

− Az időtényező figyelembevételén alapuló korszerű mutatószámok számítása 

a vállalkozás pénzügyi adatai alapján. A tervezés pontatlanságának 

ellensúlyozását szolgáló érzékenységvizsgálatok elvégzése, amely az adott 

beruházás stabilitását mutatja az elkerülhetetlenül bekövetkező társadalmi, 

közgazdasági változások mellett. 

A vállalkozások és beruházások gazdaságossági vizsgálata során a következő három 

fő terület meghatározása szükséges: 

− beruházási költségek, 

− árbevételek és a 

− működési költségek. 

A beruházás pénzügyi tervezésekor a fenti tételeket részletezve időbeni esedékességük 

szerint kell tervezni. A beruházási költségeket a projekt terv, az árbevételeket és a 

működési költségeket a működési terv tartalmazza. 

Az üzleti tervezés során a beruházások pénzügyi tervei egyrészt közép- és hosszú távra 

szóló gazdaságossági vizsgálatok, másrészt rövid távú likviditási tervek. A tervek 

más-más vizsgálatok alapjául szolgálnak, de természetesen szervesen kapcsolódnak 

egymáshoz. 

A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok tulajdonképpen hatékonyság vizsgálatok, 

amelyek a befektetés jövedelem termelését számszerűsítik. 

A likviditási tervek a tervváltozatok finanszírozhatóságát, életképességét vizsgálják, 

különös tekintettel a működés első időszakára. Itt különös figyelemmel kell tervezni 

a vállalkozással kapcsolatos pénzösszegek megszerzésének és kifizetésének időpontjait, 

a működtetés és a forgóeszköz-finanszírozás törvényszerűségeit. Sok problémát 

okoz az ÁFÁ-val kapcsolatos bizonytalanság, amely abból adódik, hogy - különösen 

az induló vállalkozások esetében - az adóhatóság az első nagyobb összegű ÁFA viszszaigénylés 

után adóellenőrzést rendel el és ez a vizsgálat befejezéséig halasztó hatályú 

az összeg kifizetése szempontjából. Hiába fizet esetleg késedelmi kamatot az adóhatóság, 

ha a vállalkozás likviditási egyensúlya veszélybe kerül. 

A befektetés megítélésének egyik legátfogóbb szempontja a vagyonmérleg készítése. A 

beruházás tényleges hozama a működés során jelentkező jövedelmek és a létrejött 

vagyongyarapodás összegeként határozható meg. 

- 77 -


6.3.1. A pénzáramok (cash flow) típusai 

A beruházásokkal kapcsolatban az alábbi pénzáramok különböztethetők meg: 

− kezdő pénzáram, (beruházási költség) 

− működési pénzáram, 

− végső pénzáram, (maradványérték) . 

A kezdő pénzáram (beruházási költség) a beruházás érdekében (a beruházás eldöntésétől 

a beruházás üzembe helyezéséig) felmerült kiadásokat foglalja magában. 

Legfontosabb elemei a következők: 

+ Az „új” eszköz eredeti bekerülési ára 

+ A tőkésíthető kiadások (szállítási, alapozási, szerelési költség, stb.) 

+ Nettó forgótőke szükséglet 

+ Meglévő erőforrások alternatív költsége 

– Régi eszközök értékesítéséből származó bevétel 

± Adóhatás 

= Kezdő pénzáram 

A működési pénzáram becslése során azt próbáljuk számszerűsíteni, hogy a beruházás 

üzembe helyezése után, a befektetés eredményeként hogyan változik a vállalkozás 

cash flow-ja a beruházás tervezett élettartama alatt. Itt különösen nagy jelentősége 

van a már korábban említett elvnek, hogy a pénzáramokat különbség alapon kell becsülni. 

Bármely periódus (időszak) működési pénzáramának fő elemei: 

+ Árbevétel 

– Folyó működési költségek 

– Értékcsökkenési leírás 

± Adózás előtti eredmény 

– Társasági adó 

± Adózás utáni eredmény 

+ Értékcsökkenési leírás 

± Folyó működésből származó pénzáram 

± Forgótőke változás 

= A periódus pénzárama 

A végső pénzáram (maradványérték) meghatározásakor azt becsüljük fel, hogy a beruházás 

felszámolásával mekkora pénzösszeget nyerhetünk vissza az eredeti befektetésből. 

A végső pénzáram két legfontosabb eleme: 

- 78 - 

− a gépek berendezések értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel, 

− a felszabaduló forgótőke. 

A gépek, berendezések értékesítéséből származó tényleges pénzbevétel függ egyrészt a használt 

tárgyi eszköz piaci árától, másrészt attól, hogy a piaci ár és a könyv szerinti érték hogyan viszonyul 

egymáshoz. Ha a piaci ár magasabb a könyv szerinti értéknél, adóztatható jövedelem képződik. 

Ilyen esetben a tényleges pénzáram a piaci ár és a fizetendő adó különbsége. Ha a piaci ár 

és a könyv szerinti érték megegyezik, akkor a teljes bevétellel számolhatunk. Ha a piaci ár ala-


csonyabb, mint a könyv szerinti érték, akkor a cég szintjén adómegtakarítás keletkezik. Ilyen 

esetben a végső pénzáram a piaci ár és az adómegtakarítás együttes összege. 

6.3.2. Döntési kritériumok 

A beruházási döntéseket különböző szituációkban kell meghozni. Bármely döntési 

probléma besorolható az alábbi három kategória valamelyikébe: 

− döntés a beruházási javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról, 

− választás az egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok között, 

− a beruházási javaslatok rangsorolása korlátozott erőforrások esetén. 

Az első döntési szituáció a legegyszerűbb, és tulajdonképpen minden beruházási javaslattal kapcsolatban fel kell 

tenni azt a kérdést, hogy az adott változat a vállalkozás számára elfogadható-e vagy sem. Ha a válasz pozitív, 

akkor érdemes pénzt fektetni a beruházás megvalósításába. 

A második döntési szituációban az egymást kölcsönösen kizáró beruházási javaslatok közül kell választani. Ez 

azt jelenti, hogy a döntéshozóknak azonos célt szolgáló, de egymással versengő beruházási javaslatok sorozatát 

kell megvizsgálni. Mivel azonban csak egy javaslat valósítható meg, ezért az egyik javaslat elfogadása egyben a 

többi elutasítását jelenti. Ahhoz azonban, hogy a javaslatok sorozatából egyet kiválaszthassunk, mindegyiket 

meg kell vizsgálni a pénzügyi életképesség szempontjából. Előfordulhat olyan eset is, hogy a javaslatokból egyiket 

sem szabad megvalósítani. Ha viszont a javaslatok közül több elfogadható, akkor ezeket sorrendbe kell 

állítani, és valamilyen kritérium alapján közülük ki kell választani a legjobbat. 

A harmadik döntési szituációra az a jellemző, hogy több jó beruházási javaslatot talált 

a cég, mint amennyi tőke a megvalósításukhoz rendelkezésre áll, vagy megszerezhető. 

Itt tehát az a feladat, hogy az elfogadható beruházási javaslatokból olyan 

kombinációkat képezzünk, amelyek megvalósítását egyrészt a rendelkezésre álló tőkemennyiség 

lehetővé teszi, másrészt amelyek megvalósítása révén a cég a legnagyobb 

értéknövekedést, vagyongyarapodást éri el. 

6.4. A BERUHÁZÁS-GAZDASÁGOSSÁGI MUTATÓSZÁMOK 

A felsorolt döntési problémák megoldására sokféle döntési szabály, technika vehető 

igénybe. A következőkben röviden áttekintjük a legszélesebb körben ismert és legygyakrabban 

használt döntési kritériumokat. 

A több gazdaságossági mutató számítható egy beruházással, vállalkozással kapcsolatban. Ezek kalkulációja 

után megállapítható, hogy a különböző megközelítést tükröző mutatószámok nagy része egymásnak 

ellentmondó eredményt adhat, nehezítve ezzel a tervező, döntéshozó munkáját. A valós értékeléshez 

szűkíteni kell az alkalmazott beruházás-gazdaságossági mutatók számát oly mértékben, hogy viszonylag 

egyszerűen, érthetően de teljes körűen jellemezzék az adott tervváltozatot. 

A szabályok alkalmazása során minden döntéseknél figyelembe kell venni az idő 

pénzértékét. Az alkalmazott mutatószámokat összefoglalóan jelenérték-számításon 

vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikáknak nevezik. 

Ebbe a csoportba tartozik: 

− a Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV), 

− a Belső kamatláb (IRR), 

− a Jövedelmezőségi index (PI), 

− a Dinamikus megtérülési idő. 

- 79 -


- 80 - 

A diszkontált pénzáramok (Discounted Cash Flow) használatán alapuló különböző módszerek lényegében 

két nagy csoportba sorolhatók: Az egyik csoport Nettó Jövedelem Jelenlegi értéke (Net Present Value) módszer 

néven ismeretes. Azokban az esetekben használatos, amikor ismert azoknak a pénzügyi forrásoknak a 

költsége, amelyekből a beruházás (befektetés) megvalósul, vagy adott egy minimális hozamkövetelmény. 

A másik módszer Belső Kamatláb (Internal Rate of Return) néven ismert. Ez a módszer 

akkor alkalmazható, amikor nem ismerjük a jövedelmek diszkontálásához szükséges 

kamatlábat. 

6.4.1. Nettó jövedelem jelenlegi értéke (Net Present Value – NPV) 

A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutatóról az „Idő pénzértéke” c. fejezetben már 

említést tettünk és láttuk, a ez egy különbség jellegű mutató, amely azt fejezi ki, hogy a 

beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva 

a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik. 

Mivel a kezdő pénzáram előjele mindig negatív (pénzkiadás), a működési pénzáramok 

együttes jelenértéke pedig általában pozitív, ezért a nettó jelenérték az alábbiak 

szerint írható fel: 

A nettó jövedelem jelenlegi értéke azt fejezi ki, hogy mennyi a beruházás - tervezett 

időszak alatt megtermelt - nettó nyeresége a beruházás időpontjára diszkontálva1 . A mutatószám 

segítségével megítélhető a vállalkozás abszolút eredményessége. A számítás 

alkalmas kompetitív, - egymással ugyanazon forrásért versengő - tervváltozatok öszszehasonlítására. 

A nettó jövedelem úgy számolható ki, hogy a keletkező bevételek jelenlegi értékéből 

kivonjuk a felmerülő költségek jelenlegi értékét, melyek egyrészt az egyszeri beruházás-ráfordítások, 

másrészt a folyamatos fenntartás, működtetés költségeit jelentik. 

A nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató a következő összefüggés alapján számítható: 

NPV = 

n 

∑ 

k= 

1 

Á 

k 

( 1+ 

i) 

k 

− 

n 

∑ 

k= 

1 

M 

k 

( 1+ 

i) 

k 

− 

n 

∑ 

k= 

1 

B 

k 

( 1+ 

i) 

ahol NPV = a nettó jövedelem jelenlegi értéke 

Ák = az adott időszakban esedékes összes árbevétel 

Mk = az adott időszakban esedékes összes működési költség 

Bk = az adott időszakban esedékes összes beruházási költség 

k = az adott időszak száma 

n = az időszakok száma 

i = kalkulatív kamatláb 

Amennyiben az NPV mutató értéke negatív a beruházás veszteséges, mivel az árbevételek 

nem fedezik a költségeket. Nulla nettó jövedelem jelenérték azt jelenti, hogy 

a beruházás kifizetett minden felmerülő költséget, de jövedelmet nem termel. Erre az 

időpontra térül meg a befektetett tőke. Pozitív NPV esetén a döntéshozó megítélésen 

múlik, hogy a tervezett jövedelem elegendő-e a befektető számára az adott időszak 

hozadékként. 

1 A diszkontálás magyarázatát a jegyzet "Az időpreferencia a számításokban" című fejezete tartalmazza. 

k


A Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV) mutató alkalmazása esetén azok a beruházások 

fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív. 

Amennyiben több egymást kölcsönösen kizáró beruházás közül kell a legjobbat kiválasztani, 

úgy a legnagyobb NPV értéket adó tervváltozatot kell megvalósítani. 

A Nettó jövedelem jelenlegi értéke, mint döntési kritérium előnyei: 

− Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeni alakulását a 

beruházás teljes élettartama alatt. Kiemelten fontos szerepe van a pénz időértékének 

a beruházások értékelésekor olyan periódusokban, amikor az inflációs ráta 

különösen magas. 

− A Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató kizárólag a beruházásokból várhatóan 

visszaáramló jövedelmektől (cash flow) és a befektetéseknek a tőkepiacokon kialakult 

jövedelmezőségi szintjétől (opportunity cost of capital) függ. Minden más 

döntési szabály ugyanis, amelyre hatással van a pénzügyi vezetés ízlése, szubjektív 

értékítélete, vagy a vállalkozás üzleti tevékenységének eddig elért jövedelmezősége, 

illetve más független a tervek jövedelmezősége, csak rosszabb döntéshez vezethet. 

− Mivel a jelenérték számítás következtében mindent pénzmennyiséget jelenértéken 

mérünk, így a különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramok, illetve 

az NPV értékeik összeadhatók. Az összeadhatóság (additivitás) tulajdonságával 

egyedül csak a nettó jelenérték módszer rendelkezik. 

− A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. 

− A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását. 

A döntési szabály hátránya: 

− Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést. 

− Sokan úgy vélik, nehéz megérteni a Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató által 

kifejezett pénzösszegek (jelenértékű forintok, dollárok) pontos jelentését. 

6.4.2. A Belső kamatláb (Internal Rate of Return - IRR) 

A Belső kamatláb mutató úgy definiálható, mint az a kamatláb, amellyel a beruházás 

révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege éppen egyenlő 

a kezdő pénzárammal. 

Tehát NPV = 0 

A belső kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett 

a beruházás egyszeri és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer 

térülnek meg az élettartam alatt. 

Ez a fedezeti pont, ekkor még nem képződött nyereség. Ilyen értelemben a belső kamatláb 

a beruházás "belső" jövedelmezőségét mutatja. A befektetés annál jövedelmezőbb 

minél magasabb a belső kamatláb. A beruházást akkor érdemes megvalósítani, 

ha annak belső kamatlába meghaladja a számításokban alkalmazott kalkulatív ka- 

- 81 -


matláb nagyságát. A beruházás kölcsönből történő megvalósítása esetén, a belső kamatláb 

meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendő kamatláb mértékét. Ilyen értelemben 

a belső kamatláb a beruházás hitelképességét mutatja. Számítása meglehetősen 

bonyolult, számítógépes iterációval végezhető el. 

A belső kamatláb értéke mutató a következő összefüggés alapján számítógépes iterációval 

számítható: 

- 82 - 

n 

∑ 

k= 

1 

Á 

k 

( 1+ 

i) 

k 

= 

n 

∑ 

k= 

1 

M 

k 

( 1+ 

i) 

k 

+ 

n 

∑ 

k= 

1 

B 

k 

( 1+ 

i) 

keressük azt az "i" értéket ahol NPV = 0 

(a jelölések megegyeznek az előző összefüggésben alkalmazottakkal.) 

A Belső kamatláb számítása, mivel nem adott a diszkontáláshoz szükséges kamatláb, 

ezért az NPV számításánál bonyolultabb feladatot jelent. 

A belső kamatláb szabály alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyek belső 

kamatlába magasabb, mint a beruházástól megkövetelt hozam, vagy a tőke költsége. 

Tehát: IRR > kalkulatív kamatláb 

A Belső kamatláb mutató alkalmazásának előnyei: 

− Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a 

beruházás egész élettartama alatt. 

− Az elfogadni vagy elutasítani döntési problémáknál jól működik, a nettó jelentértéé 

szabállyal azonos eredményhez vezet. 

− Épít az elemzők intuícióira. 

− Sokan érzik úgy, hogy könnyebb értelmezni egy beruházás belső megtérülési rátáját, 

mint a nettó jelenértékét. 

A döntési szabály hátrányai: 

− Vannak olyan szituációk, amikor a belső kamatláb használata problémát okoz. 

6.4.3. Jövedelmezőségi index (Profitability Index - PI) 

A jövedelmezőségi index, vagy más néven hozam-költség arány olyan mutató, amelyben 

a beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét (jelenértékét) a kezdő 

pénzáramhoz viszonyítjuk. 

n 

∑ 

Á 

k= 

1 ( 1+ 

i) 

PI = n 

k 

∑ 

k= 

1 

k 

+ 

B 

∑ 

k= 

1 

k 

n 

( 1+ 

i) 

( 1+ 

i) 

(a jelölések megegyeznek az előző összefüggésekben alkalmazottakkal.) 

A jövedelmezőségi index alapján azok a beruházások fogadhatók el, amelyeknél a 

mutató értéke 1-nél nagyobb. Ha ugyanis PI >1, akkor a beruházás NPV-je biztosan 

pozitív. 

k 

M 

k 

k 

k


A jövedelmezőségi index úgy értelmezhető, mint az eredetileg befektetett összeg 

minden egységére jutó jelenérték hozam. 

A jövedelmezőségi index szabály előnyei: 

− Viszonylag könnyű kiszámítani. 

− Erőforrás korlát esetén jobb döntést eredményezhet, mint a nettó jelenérték. 

A szabály hátránya: 

− Elég nehéz értelmezni 

− Az egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetében félrevezetheti a döntéshozókat. 

6.4.4. A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő (Payback Period) 

A statikus megtérülési idő egykor az egyik legismertebb, nem diszkontáláson alapuló 

döntési technika volt. Modernizált változata a szakaszosan halmozott NPV számításon 

alapuló Dinamikus megtérülési idő arra a kérdésre ad választ, hogy hány év alatt kapja 

vissza a vállalkozás az eredetileg befektetett pénzt a beruházás eredményeként képződő 

jövedelmekből. 

A Dinamikus (diszkontált) megtérülési idő azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak 

működnie, hogy a Nettó jövedelem jelenlegi értéke pozitív legyen. Más megfogalmazásban, 

hány év diszkontált jövedelméből térül meg az eredetileg befektetett 

tőke? 

Ez a döntési szabály ötvözi a megtérülési idő előnyeit (kockázat és likviditás jelzése) a 

diszkontált jövőbeni pénzáramok előnyeivel. 

Ha a Dinamikus megtérülési időt használjuk döntési kritériumként, akkor ahhoz, 

hogy döntéseinkben következetesek legyünk, meg kell határozni az általunk megkövetelt 

(a még megengedhető maximális) megtérülési időt. Az elfogadni vagy elutasítani 

döntési szituációban e megtérülési szabály alapján a beruházási javaslat akkor 

fogadható el, ha a várható megtérülési idő rövidebb a megengedhető maximális 

megtérülési időnél. Egymást kölcsönösen kizáró javaslatok közül pedig azt kell választani, 

amelyik gyorsabban megtérül. 

A megtérülési idő mint értékelési módszer vagy döntési szabály előnyei: 

− Az NPV számítással együtt viszonylag egyszerű számítani és könnyű 

megérteni. 

− Bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról. 

Olyan periódusokban, amikor a jövő különösen kockázatosnak 

látszik, minél rövidebb idő alatt térül meg a befektetett tőke, annál biztosabbnak 

fogják tekinteni a beruházást. 

− A likviditás oldaláról is jelzi a beruházás kívánatosságát. Minél gyorsabb 

a megtérülési idő, annál gyorsabban igénybe vehetők, felhasználhatók a 

befolyó pénzek. 

- 83 -


A módszer vagy döntési szabály legfőbb hiányosságai: 

- 84 - 

− A megengedhető maximális megtérülési idő kiválasztása nagy mértékben 

szubjektív és különböző emberek alapvetően azonos adatokat használva 

is eltérő döntéseket hozhatnak egy beruházási javaslattal kapcsolatban. 

Így a megtérülési idő nem nyújt objektív, és a tulajdonosok (részvényesek) 

gazdagságának maximalizálásával összhangban lévő döntési kritériumot. 

− Általában nem méri a beruházási javaslat jövedelmezőségét, és lényegében 

figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után milyen hoszszú 

ideig és milyen nagyságú hozamok képződnek még. 

− A vállalkozás számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak, 

mivel ez a kritérium azoknak a beruházási javaslatoknak kedvez, amelyeknek 

már röviddel a befektetést követően magas a hozamuk. Nem 

kétséges, hogy ezek előnybe részesítése mellett számos érv felsorakoztatható. 

Azonban az olyan beruházási javaslatok is, amelyek esetében különböző 

okok miatt (például a termelés felfutása, vagy a termék bevezetése 

a piacra időbe telik) a hozamok először szerényebbek, később viszont 

hosszabb időszakon át egyenletesen jó jövedelmekkel lehet számolni, 

amelyek jelentősen hozzájárulnak a cég pénzügyi helyzetének 

stabilitásához. 

Amennyiben nem valamilyen speciális döntési szituációtó van szó, akkor a most 

bemutatott kritériumok alapján azonos döntési eredményre jutunk. 

Ez a következők szerint foglalható össze: 

16. ábra: A mutatószámok döntési kritériumként történő használata 

ELFOGADNI 

DÖNTÉS 

ELUTASÍTANI 

NPV > 0 NPV < 0 

IRR > r IRR < r 

PI > 1 PI < 1 

Ha ugyanis a Nettó jövedelem jelenlegi értéke (amely a diszkontált pénzáramok és a 

kezdő pénzáram különbsége) pozitív, akkor biztos, hogy a jövedelmezőségi index 1nél 

nagyobb lesz, hiszen az a kettő hányadosa. Továbbá, ha „r” kalkulatív kamatlábbal 

diszkontálva a pénzáramokat a nettó jelenérték pozitív, akkor szintén biztos, 

hogy a belső kamatlábnak annál magasabbnak kell lenni, hiszen a Belső kamatlábbal 

diszkontálva a Nettó jövedelem jelenlegi értéke 0-val egyenlő. 

A beruházás-gazdaságossági kalkulációk bemutatása során felmerül néhány más tényező 

értelmezése is.

Ezek a következők: 

− az infláció és prognosztizáció kapcsolata, 

− az amortizáció kérdése és a 

− kalkulatív kamatláb nagysága. 


6.4.5. Az infláció kezelése a tervezés során 

A gazdaságosság mértékét nem befolyásolja az a tény, ha az infláció következtében a 

ráfordítások és hozamok árai azonos arányban változnak. A gazdaságossági számításokban 

az infláció ilyen szempontból figyelmen kívül hagyható. Az infláció hatásának 

kiszűrésére alapvetően két módszer alkalmazható: 

− a bevételek és a költségek tervezésekor nem veszik figyelembe az infláció 

hatását, csak az arány változásokat tüntetik fel, 

− a hozamoknál és ráfordításoknál beszámítják az infláció hatását, de egy 

inflációs ráta segítségével az infláció hatásait kiszűrik. 

Az árak előrejelzései, prognózisai általában tartalmazzák mindkét tényezőt, ezért 

könnyebben járható útnak tűnik az infláció hatásainak kiszűrése. Amennyiben ezt 

nem teszik meg, az időpreferenciát alkalmazó számítások eredménye torzul. Elméletileg 

a kamatláb vagy diszkonttényező évenkénti növelésével az árszínvonal változás 

hatása kiszűrhető lenne, de az ilyen számítások módszertana még nem eléggé kidolgozott. 

6.4.6. Az amortizációs költségek kérdése 

A működési költség tervezése során az a módszer a helyes, amely az amortizációs költségeket 

nem sorolja a beruházás tényleges működési költségei közé, így a gazdaságossági 

számításokban nem terheli a beruházási tervváltozatot egy olyan költség, amely valójában 

nem kerül elvonásra a vállalkozástól. Az értékcsökkenési leírás tervezése 

mégis szükséges, hiszen a számviteli törvény alapján ez a költség adóalap csökkentő 

tétel, és így a vállalkozás adózott jövedelmének kiszámításához feltétlenül szükséges. 

Az amortizáció alapvető funkciója az újratermelés feltételeinek megteremtése, tehát az értékátvitel biztosítása. 

Az értékcsökkenési leírás gazdasági tartalma a hatékonyságtól független kategória, amelynek 

nagyságát az állóeszközök tulajdonságai és különböző hatósági rendelkezések határoznak meg. Költségnek 

sem igazán tekinthető, hiszen nem von el pénzt a vállalkozástól hiszen újra befektethető, felhasználható. 

Ezért a beruházások gazdaságossági elemzésekor sem a beruházási, sem az éves üzemelési költségek 

között nem vehető számításba. Emiatt a beruházási döntés-előkészítés során számított éves jövedelem 

nagysága eltér a valóságban jelentkező mérleg szerinti eredménytől. Ez a befektető szempontjából 

elfogadható, hiszen a kimutatott jövedelem jelenlegi értékre számított nagysága így is reális alapja a 

döntéshozatalnak. 

- 85 -


6.4.7. A kalkulatív kamatláb meghatározása 

- 86 - 

A kalkulatív kamatláb az idő pénzértékét fejezi ki. 

A kalkulatív kamatláb meghatározásakor a legtöbb szakember mindig az aktuális 

banki hitelkamatlábat alkalmazza a számításokban, azonban annak kialakítására 

több lehetséges válasz is adható: 

− Az előző felfogást támasztja alá az a nézet, mely szerint az alkalmazott kalkulatív kamatláb 

nagysága legyen azonos a fejlesztési hitelek kamatával. Így biztosítható a befektetett tőke minimális 

elvárt hozadéka. Ez a számítási mód egyszerű, de nem garantálja a pénzeszközök hatékony 

felhasználását, az eredmények reális értékelését, mivel csak alapvető követelményeket 

támaszt. 

− Más álláspont szerint a vállalkozás teljes állóeszköz-lekötésére jutó tényleges nyereség legyen a 

számításokban alkalmazott kalkulatív kamatláb alapja. Ez is tulajdonképpen a minimál-kamat, 

amely csupán azt fejezi ki, hogy a tervezett beruházás legalább a jelenlegi eszközparkkal azonos 

eszközarányos nyereséget adjon (amely összességében biztos, hogy nem optimális hatékonyságú). 

A szakmailag helyes válasz az hogy maximális jövedelem elérése legyen a számításokban 

alkalmazott kalkulatív kamatláb alapja. 

A kalkulatív kamatláb nagyságát a legjobb beruházási, befektetési lehetőség egységnyi 

lekötött eszközértékére számított jövedelemszintje alapján kell meghatározni. 

Ez a maximális jövedelmezőségre törekvő módszer a tervváltozatok egy részét túlzottan 

leértékelheti, gazdaságtalannak mutathatja. A szigorú értékelésnek azonban nagyobb 

biztonságú tervezés az eredménye. 

6.5. ÉRZÉKENYSÉGVIZSGÁLATOK 

Érzékenységvizsgálatok célja annak megállapítása, hogy a tervezés pontatlansága, a 

bekövetkező változások milyen mértékben befolyásolják a beruházás-gazdaságossági 

számítások eredményeit. 

Az érzékenységvizsgálatok segítségével meghatározható a beruházási tervváltozat stabilitása. 

A módszer segítségével három alap paraméter változásának az eredményre gyakorolt 

hatása vizsgálható. Ezek a: 

- a beruházási költség, 

- a várható működési költségek és a 

- prognosztizált árbevétel 

Az érzékenységvizsgálat nem más mint a beruházás-gazdaságossági mutatók sorozatos 

számítása majd táblázatba rendezése.


Ezek alapján a következő táblázat-párok készülhetnek: 

- árbevétel - működési költség, 

- árbevétel - beruházási költség és 

- működési költség - beruházási költség. 

A táblázat első sorában az árbevételek, az első oszlopban pedig a működési költségek 

változásának százalékos mértéke került feltüntetésre. Megfigyelhető, hogy a táblázat 

úgy készült, hogy az eredmények szempontjából a bal felső sarok a "kedvezőtlen" 

(ebben az irányban nőnek a költségek és csökkennek a bevételek), a jobb alsó pedig 

a "kedvező" sarok. 

Megállapítható a számított mutatószámok alapján egy "elfogadhatósági-nem elfogadhatósági" 

határvonal a táblázatokban. Minél távolabb esik ez a határ az eredeti tervszámokból 

származó eredményektől (a táblázatok középpontja), annál rugalmasabb 

illetve kevéssé érzékeny a vállalkozás a gazdasági körülmények kedvezőtlen irányú 

változására. 

Más oldalról a tervezőnek az érzékenységvizsgálatok alapján lehetősége van megvizsgálni 

a tervek hibatűrését. Ha az vizsgálatok azt mutatják, hogy az eredetileg tervezett 

alapadatok 5-15 %-os eltérése megkérdőjelezi a vállalkozás gazdaságosságát, úgy 

a befektetőnek mérlegelnie kell, hogy a rendelkezésre álló ismeretek alapján tervezhetők-e 

ilyen pontossággal az adatok. 

6.6. HOGYAN KÉSZÜLNEK SZÁMÍTÁSOK A GYAKORLATBAN? 

A következőkben az egyszerűségre törekedve modellszámításokon mutatjuk be a beruházások 

tervezésére használható gyakorlati eljárásokat. 

6.6.1. Példák a gazdaságossági számításokhoz 

A hosszú távú terveket általában éves bontásban készítjük el. A cél az egyes években 

jelentkező beruházási költségek, valamint az árbevételek és a működési költségek 

alapján az éves osztalékfizetés alapját képező adózott eredmény meghatározása. 

A vizsgálatok időhorizontjaként a reálisnak tekinthető időtávlatok tűzhetők ki. Általános 

szabályként elfogadható, hogy a beruházás élettartama, de legalább a fejlesztési 

hitelek futamideje legyen a beruházás-gazdaságossági vizsgálatok tervezési időtávja. 

Három tartalmában különböző, de formájában azonos alapadat táblázat elkészítése 

szükséges. Az első a beruházási költségek, a második az árbevételek, a harmadik pedig 

a működési költségek számára. A táblázatok első oszlopa a jelentkező pénzügyi tételek 

részletes bontását teszi lehetővé. Ennek segítségével, lehet az árajánlatokat, a piacfelmérés 

adatait, az eddigi tapasztalatokat beépíteni a tervekbe. Az oszlopokban az 

egyes időszakok - példánkban a termelési évek - pénzügyi adatai kerülnek tervezésre. 

A táblázatok összesítő sora tartalmazza az adott időszak összes költségét illetve árbevételét. 

- 87 -


A következő egyszerűsített modell - a társasági nyereségadó rendszer alapján - a számítások 

megértéséhez, elkészítéséhez nyújt gyakorlati segítséget. (A tervezés során a 

következő táblázatok adatai forintban vagy ezer forintban kerülnek meghatározásra.) 

Beruházási költségek 

Megnevezés 0. év 1. év 2. év 3. év 4. év 5. év 6. év 

- "A" költség 100 

- "B" költség 100 100 

- "C" költség 50 

Összesen: 250 100 

Árbevételek 


- "a" bevétel 300 300 350 300 500 500 

- "b" bevétel 100 0 0 0 0 0 

- "c" bevétel 200 300 350 400 300 300 

Összesen: 600 600 700 700 800 800 

Működési költségek 


- "x" költség 200 200 250 250 250 250 

- "y" költség 100 50 50 50 50 50 

- "z" költség 50 100 100 100 120 120 

Összesen: 350 350 400 400 420 420 

Az adóalap számításhoz szükséges amortizációs- valamint hitel tőke- és kamatköltségek 

Amortizációs ktg. 20 20 20 10 10 10 

Tőketörlesztés 0 100 100 

Kamatfizetés 58 58 29 

Az eddig összegyűjtött, megtervezett adatok képezik a beruházás-gazdaságossági vizsgálatok 

alapadatait. Az ezt követő számítások az alapadatok "feldolgozását" jelentik. 

- 88 -

Az eredményszámítás 



Adóalap 

Adóalapot csök- 

250 250 300 300 380 380 

kentő tételek 78 78 49 10 10 10 

Adó (18%) 31 31 45 52 67 67 

Adózott eredmény 

Beruházás - tőke- 

219 219255 248 313 313 

törlesztés - tartalékképzés 

250 100 

Osztalékadó alap 119 219155 248 313 313 

Adó alap I. sáv 11 20 14 23 29 29 

Adó alap II. sáv 17 32 23 36 46 46 

Osztalékadó 28 52 37 59 75 75 

Osztalék 91 167 118 189 239 239 

Cash flow -250 91 167 118 189 239 239 

A fenti táblázat „Adóalap” sorának értékeit az éves összes árbevétel és az éves összes 

működési költség különbözeteként kapjuk. Adóalap csökkentő tételként az előzőekben 

említett amortizációs költség és a gazdálkodási hitelek kamatai kerülnek összegzésre. 

A társasági adótörvény szerinti 18 %-os adó a csökkentett adóalapból számítható. 

Az osztalék számítása az osztalékadó alap meghatározása után történhet úgy, 

hogy az adózott eredményből kivonjuk a beruházásra, beruházási hitelek törlesztésére, 

tartalékképzésre fordított összegeket. A társas vállalkozások tulajdonosai a vállalkozás 

adózott jövedelméből osztalékot kaphatnak, mely a személyi jövedelemadó 

esetében adóköteles bevétel. 

Az osztalékadó mértéke 20 % ill. 35 %, attól függően, hogy a magánszemély milyen 

részesdéssel bír a saját tőkéből. Az így kiszámított érték után meg kell határozni annak 

az év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő nagyságát. Az 

így kiszámított érték nagyságáig kifizetendő osztalék adója 20 %, az a feletti rész 

35 %-kal adózik. 

A beruházás-gazdaságossági mutatók számításának alapja az a pénzáramlási idősor 

(cash flow), amely a kezdeti - előzőleg adózott jövedelemből származó - invesztíciót és 

a vállalkozás működése során jelentkező osztalékokat egyesíti. 

A számítások eredményeként - 15 %-os kalkulatív kamatlábbal számolva - a következő 

értékeket kapjuk: 

Nettó jövedelem jelenlegi értéke (NPV) = 363 

Belső kamatláb (IRR) = 52 % 

A megtérülési idő számításához további segédtáblázatra van szükség: 

- 89 -


A megtérülési idő számításához szükséges táblázat 

Megnevezés 

Cash flow jelenle- 

0. év 1. év 2. év 3. év 4. év 5. év 6. év 

gi értéke -250 79 126 78 108 119 103 

Szakaszosan halmozott 

cash flow 

jelenértékek 

- 90 - 

-250 -171 -45 33 141 259 363 

A fenti táblázat második sorát vizsgálva határozható meg a megtérülési idő. Abban 

az éven térül meg a befektetett tőke, ahol ez az érték először pozitív. Esetünkben ez a 

3. év utáni időszak. Csak egész értéket szabad meghatározni - tehát nincs értelme 

2,56 éves megtérülési időről beszélni - mivel a mutató tájékoztató jellegű, és az adózott 

eredmények - így az osztalékok is az adóév végén jelentkeznek. 

A számítások befejezéseként az érzékenységvizsgálatok elvégzése marad hátra. A következőkben 

annak egy lehetséges megjelenési formája látható. A táblázat első sorában 

az árbevételek, az első oszlopban pedig a működési költségek változásának százalékos 

mértéke került feltüntetésre, a táblázat pedig a Nettó jövedelem jelenlegi értékeit 

(NPV) tartalmazza. 

Az érzékenységvizsgálatok lehetséges megjelenési formája 

NPV 50% -40% -30% -20% -10% 0% 10% 20% 30% 40% 50% 

50% -1.042 -846 -649 -452 -268 -91 71 232 393 554 716 

40% -932 -735 -538 -347 -167 0 161 323 484 645 806 

30% -821 -624 -428 -244 -70 91 252 413 574 736 897 

20% -710 -514 -323 -145 20 182 343 504 665 826 988 

10% -600 -404 -221 -50 111 272 433 595 756 917 1.078 

0% -489 -300 -123 40 202 363 524 685 847 1.008 1.169 

-10% -380 -199 -30 131 292 454 615 776 937 1.098 1.260 

-20% -276 -101 61 222 383 544 706 867 1.028 1.189 1.350 

-30% -176 -10 151 313 474 635 796 957 1.119 1.280 1.441 

-40% -80 81 242 403 564 726 887 1.048 1.209 1.371 1.532 

-50% 10 171 333 494 655 816 978 1.139 1.300 1.461 1.622 

6.6.2. Példa likviditási terv készítésére 

A likviditási tervekben a pénzügyi bevételek és a kiadások szembeállítása történik. A 

tervezési időszakok itt éven belüliek, általában hónapok, de kritikusnak tűnő időszakokban 

heti- vagy dekád szintű tervezés is elképzelhető. 

A likviditási tervek tipikus formáját a következő egyszerűsített példán láthatjuk:


A következő egyszerűsített modell a likviditási tervek elkészítéséhez nyújt segítséget. 

A likviditási terv 

Induló pénzkészlet 

Bevételek megnevezése 

100 

január február március április május június ... 

- "A" bevétel 0 80 0 100 0 0 

- "B" bevétel 10 100 50 100 100 

- "C" bevétel 50 0 0 0 100 50 

Összesen: 60 180 50 100 200 150 

Kiadások megnevezése 


- "X" kifizetés 0 60 0 100 0 0 

- "Y" kifizetés 10 0 200 50 100 100 

- "Z" kifizetés 30 60 0 0 0 0 

Összesen: 40 120 200 150 100 100 


Havi likviditási 

egyenleg 120 60 -150 -50 100 50 

Halmozott likviditási 

egyenleg 120 180 30 -20 80 130 

A likviditás tervezésénél a halmozott likviditási egyenleg számítása szükséges. A fenti 

példából látható, hogy a tervezési időszak elején rendelkezésre álló un. induló pénzkészlet 

hozzáadódik az első időszakban jelentkező bevételekhez. A havi likviditási 

egyenleg az időszakonként befolyó és a kifizetésre kerülő pénzeszközök állományának 

különbözete, amely lehet pozitív, nulla vagy negatív. A finanszírozhatóságról a 

halmozott likviditási egyenleg tájékoztat. Amennyiben ez az idősor negatív értéket 

vesz fel, úgy abban az időszakban likviditási probléma merül fel, ekkor az egyes tételek 

átütemezésével vagy hitelfelvétellel oldható fel az ellentmondás. A tervezés során 

nem ajánlatos az adott időszak halmozott egyenlegét nullára vagy ahhoz nagyon 

közeli értékre tervezni, hagyni kell némi tartalékot a bekövetkező változások esetleges 

kedvezőtlen hatásának kivédésére. 

A likviditási terveket gördülő tervként minden időszak tényállapotának ismeretekor 

aktualizálni kell, így biztosítható a működés folyamatos kontrollja. 

- 91 -


6.7. JELLEMZŐ HIBÁK A TERVEZÉS SORÁN 

A hazai vállalkozások nagy részének beruházási döntés-előkészítő munkája gyakran 

elnagyolt, pontatlan. A fontosabb hibákat a következőkben foglalhatjuk össze: 

− Általános hiba a tervváltozatok hiánya. Alternatívaként általában ugyanannak a 

tervváltozatnak a különböző értékeit állítják be. 

− A döntés-előkészítés során a műszaki előkészítés és a közgazdasági megalapozás 

nem egyenlő értékű. A műszaki előkészítés általában sokkal magasabb színvonalú. 

− A technológia és termékek értékelemzésére, az élettartam vizsgálatára ritkán, akkor 

is többnyire elnagyolt formában kerül sor. Ebből eredően a beruházások időzítése 

nem megfelelő. A termékek ezért eleve nem a legkedvezőbb értékesítési feltételek 

közepette futják be életpályájukat. 

− A piaci igények becslésére a végletekben gondolkodás jellemző. A beruházók 

egyik része teljes biztonságra törekedve és mindenféle kockázattól elzárkózva az 

igények szinte teljes dokumentálásához ragaszkodik. Így eleve csak a piaci igények 

után kullog, másik részük viszont felületes marketing tevékenységre épít. 

− A piaci verseny, a konkurencia számbavétele, a hazai és külföldi versenytársak 

pozíciójának, különösen pedig törekvéseiknek mérlegelése az esetek többségében 

fel sem merül. A public relations, a goodwill, az image, az exportpiacokon érvényesülő 

szokások, jogi, pénzügyi előírások ismerete, mérlegelése még a legnagyobb 

beruházások esetében is sok kívánnivalót hagy maga után. 


− Mi a beruházás? Mik a beruházások közös jellemzői? 

− Mi a beruházási döntés két legfontosabb eleme? 

− Mi a normális vagy konvencionális beruházás? 

− Mi a nem konvencionális beruházás? 

− A beruházási javaslatok pénzügyi életképességének, megítéléséhez mit használnak? 

− A beruházások gazdaságossági előkészítése három alappilléren nyugszik, melyek 

ezek? 

− A beruházásokkal kapcsolatban milyen pénzáramokat különböztetünk meg? 

− Melyek azok a mutatószámok, melyeket összefoglalóan jelenérték-számításon 

vagy diszkontált pénzáramokon alapuló technikáknak neveznek? 

− Mit jelent a-negatív, pozitív és nulla NPV érték? 

− Melyek a Nettó jövedelem jelenlegi értéke mutató (NPV) döntési kritériumkénti 

alkalmazásának előnyei és hátrányai? 

− Mi a belső kamatláb (IRR)? 

− A belső kamatláb alapján mely beruházások fogadhatóak el? 

− Melyek a belső kamatláb mutató alkalmazásának előnyei, hátrányai? 

− Mi a jövedelmezőségi index? 

− Mi a dinamikus (diszkontált) megtérülési idő? Mik az előnyei, hátrányai? 

- 92 -


− Az elfogadott és elutasított döntés milyen NPV, IRR, PI értékekkel jellemezhető? 

− Az infláció kezelésére milyen módszerek alkalmazhatóak? 

− Az amortizációs költségeket hogyan kell kezelni a működési költség tervezése 

során? 

− Mit fejez ki a kalkulatív kamatláb, hogyan lehet meghatározni? 

− Mi az érzékenység vizsgálat lényege? 

− Milyen jellemző hibákat találunk a beruházások tervezése során? 

- 93 -

7. EGYÉNI ÉS TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOZÁSOK ALAPÍTÁSA, 

MŰKÖDTETÉSE 

Az „Egyéni és társas vállalkozások alapítása, működtetése” című fejezetben az egyéni és társas 

vállalkozás alapításának feltételei, annak lépései kerülnek bemutatásra. A különböző 

jogi személynek minősülő (egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, 

részvénytársaság) és jogi személlyel nem bíró (egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű 

társaság, részvénytársaság) társas vállalkozási formákat hasonlítjuk össze 

kockázat, felelősség alapítási kritériumok tekintetében. Részletes bemutatásra kerül a 

KKt, Bt, Kft. A társasági szerződés formai, tartalmi követelményeit részletesen bemutatjuk. 


6.1. Az egyéni vállalkozás 

6.2. A társas vállalkozások 

6.2.1. KKt. (közkereset társaság) 

6.2.2. Betéti társaság (Bt.) 

6.2.3. Gazdasági munkaközösség (Gmk.) 

6.2.4. Korlátolt felelősségű társaság (Kft.) 

6.3. A társasági szerződés tartalma 

A témakör feldolgozásához szükséges idő: 1,5 óra. 

7.1. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÁS 

Az egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerinti belföldinek minősülő természetes 

személy üzletszerű (saját nevében és kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából 

folytatott) gazdasági tevékenysége. 

Egyéni vállalkozást az alapíthat, aki a következőknek megfelel: 

− cselekvőképes legyen, 

− rendelkezzen állandó lakhellyel és 

− ne legyen kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlatából. 

Vállalkozói igazolvány birtokában lehet csak a tevékenységet gyakorolni, mely 

azonban többféle tevékenység gyakorlására is feljogosít. Igazolványt válthat ki az is 

aki munkaviszonyban van vagy munkanélküli. 

Vállalkozói igazolvány kiváltásának menete: Székhely ill. telephely szerinti illetékes 

polgármesteri hivatalban lehet kiváltani. Az igazolványnak tartalmaznia kell a vállalkozó 

nevét, székhelyét, telephelyét, fióktelephelyét, tevékenységi köreit (TEÁOR 

számmal ill. közismert magyar elnevezéssel pl. fodrász) adószámot és annak megjelölését, 

hogy melyik gazdasági kamarának lesz a vállalkozás a tagja. Ezt követően az 

- 95 -


illetékes adóhatóságnál az adóbejelentkezési lap alapján adószámot kell kérni. Majd 

az adószámmal ellátott vállalkozói igazolványt illetékdíj fejében és egy erkölcsi bizonyítvány 

felmutatása után a jegyző záradékkal látja el. Ettől számított 15 napon belül 

adatmódosító lapon az adóhatóságnak be kell jelenteni a tevékenység kezdő időpontját. 

Ezt követően a Megyei Egészségbiztosítási pénztárnál is bejelentést kell tenni 

(azt is megjelölve, hogy fő vagy mellékállású-e az egyéni vállalkozás). A jegyző 30 

napon belül dönt az igazolvány kiadásáról. A vállalkozás működésében bekövetkező 

bármi nemű változásról 30 napon belül értesíteni kell a jegyzőt. 

A vállalkozói tevékenység az igazolvány birtokában kezdhető csak meg. A vállalkozó 

kötelezettségeiért, tartozásaiért korlátlanul, teljes vagyonával felel (Kkt. tagja és Bt. 

beltagja nem lehet). 

Az egyéni vállalkozó kérheti egyéni cégként történő bejegyzését az illetékes megyei 

bíróság cégbíróságtól, így a társasági törvény szerint egyszemélyes Kft-vé vagy Rt-vé 

alakulhat. Ez előnyös, mert nagyobb kockázattal járó ügyfeleket is felvállalhat hisz 

így nem felel bukás esetén a teljes vagyonával. 

Külön szabályok érvényesek az orvosokra, fogorvosokra, gyógyszerészekre és egyéb 

egészségügyi-szociális képesítésű személyekre. 

Ha vállalkozás beindításához külön képesítési követelmény az előírt, úgy a vállalkozónak 

vagy alkalmazottjának vagy segítő családtagjának kell ezzel a képesítéssel rendelkeznie. 

A szakképesítéshez kötött tevékenységek igen sokrétűek. A kereskedelem és vendéglátás 

területén iskolarendszerben szerzett min. középfokú végzettség vagy szakirányú 

tanfolyamokon szerzett szakvizsga kell. (Ez nem szükséges: ruházati, kultúrcikk 

és egyéb kiskereskedelmi ill. házaló kereskedés esetén.) Az ipar és szolgáltatás területéhez 

tartozó tevékenységeket (pl. fodrász, kozmetikus) csak szakirányú szakmunkás 

bizonyítvány vagy annak megfelelő felsőfokú képesítés alapján lehet gyakorolni. 

7.2. A TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK 

A társas vállalkozás előnyei az egyéni vállalkozással szemben: megoszlik a kockázat, 

általában korlátolt a felelősség, a szükséges tőkét többen adják össze. 

A gazdasági társaságok két fő csoportja létezik: 

− jogi személyek (egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), 

− jogi személlyel nem bírók (közkereseti társaság, betéti társaság, gazdasági 

munkaközösség). 

A társaságok alapításához (kivéve Kft., Rt.) minimum két fő szükséges. Törvényességi 

felügyeletüket a cégjegyzéket vezető cégbíróság látja el. 

7.2.1. Közkereset társaság (KKt.) 

A társasági szerződésben a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és 

egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az eh- 

- 96 -

Egyéni és társas vállalkozásozások alapítása, működtetése 

hez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. A tag vagyoni hozzájárulása 

lehet pénz vagy apport, amely tetszőleges értékű lehet. A társasági szerződésben 

a hozzájárulások mértéket le kell szögezni. Az üzletvezetést ill. a képviseletet a 

megbízottak látják el (ha ilyen nincs, abban az esetben mindenki elláthatja). Legegyszerűbb, 

nem túl népszerű cégforma. Előnye, hogy egyszerű az alapítása, hátránya, 

hogy minden tag felelőssége korlátlan és egyetemleges. 

7.2.2. Betéti társaság (Bt.) 

Létrehozásához legalább egy beltag és egy kültag szükséges. Csak a beltag felelőssége 

korlátlan és más beltagokkal egyetemleges, a kültag csak vagyoni betétje erejéig felel, 

kivéve, ha neve a társaság cégszövegében szerepel. Tőkeminimum itt sincsen az üzletvezetés 

és a képviselet a beltag joga és kötelessége. (Több beltag esetén erről a társasági 

szerződés rendelkezik.) nagyon népszerű társasági forma. 

7.2.3. Gazdasági munkaközösség (Gmk.) 

A megalakult Gmk-k megszűnésükig működhettek, de 1992 január 1-től újak már 

nem alapíthatók. 

7.2.4. Korlátolt felelősségű társaság (Kft.) 

Előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével (3.000.000 Ft) alapítható. Ez a 

törzstőke azonban min. 1.000.000 Ft pénzbeni betétből és ezt kiegészítő értékű apportból 

is állhat. A tagok felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének (min. 

100.000 Ft) szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni 

hozzájárulására terjed ki. A tagok csak a társaságba vitt vagyonukat teszik 

kockára. 

A tag a társaság kötelezettségeiért nem felel. Az üzletrész (törzsbetét szerinti) testesíti 

meg a tagok jogait és a vagyonból őket megillető részt. Egy üzletrésznek több tulajdonosa 

is lehet, ezek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat csak közös 

képviselőjük útján gyakorolhatják, a kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. 

A legfőbb szerve a taggyűlés, mely legfontosabb kérdésekben jogosult dönteni. A 

szavazati jog az üzletrész névértékéhez igazodik. Egy tag úgy léphet ki, hogy adásvételi 

szerződéssel értékesíti üzletrészét megadott felkínálási kötelezettséggel. A Kft. 

vezető tisztségviselője az ügyvezető(k). 

Gazdasági társaságot társasági szerződéssel (egyszemélyes Kft-nél alapító okirat, Rt.-nél 

alapszabály) lehet megalapítani, amit közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett 

okiratba kell foglalni. A cégalapítással kapcsolatos ügyintézést célszerű egy ügyvédre 

rábízni, aki az okiratok szakszerű elkészítésén és ellenjegyzésén kívül vállalja a cégbírósági 

képviseletet, APEH, KSH, TB bejelentkezést, esetleges külkereskedelmi tevékenység 

esetén a MNB-hoz történő bejelentkezést is. 

- 97 -


7.3. A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS TARTALMA 

A társasági szerződésben meg kell határozni: 

A társaság cégnevét és székhelyét. A cégnév az alapvető tevékenységet kell, hogy tükrözze 

és nem kelthet ezzel ellentétes látszatot. A cégnévnek utalnia kell a cég formájára 

is (pl. Bt.). Fontos még megjegyezni, hogy nem lehet névazonosság más cégekkel. 

A tagokat, nevük és lakcímük ill. cégük és székhelyük feltüntetésével. A társaság 

tagja lehet maga az állam, jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdaági társaságok 

és természetes személyek. 

A társaság tevékenységi körét a KSH közlemény TEÁOR jegyzéke szerint. A társaság 

tevékenységi köreit a vállalkozók praktikus szempontok szerint széles körben határozzák 

meg alapításkor. A jogszabály nem korlátozza a tevékenységi körök számát, 

de elvileg kimondja, hogyha a cég nem gyakorol egy adott tevékenységi kört, akkor 

köteles 30 napon belül töröltetni a cégjegyzékből. 

A társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátásának módját és mértékét. A társaság 

alapításakor minden tag köteles vagyoni hozzájárulást tenni, melynek két fő formája 

van: pénzbeli betét, nem pénzbeli betét. A nem pénzbeli betét lehet bármilyen vagyoni 

értékkel rendelkező, forgalomképes dolog, szellemi alkotás, vagyoni értékű jog. 

A társasági szerződésben ezen túlmenően minden olyan kérdést szabályozni kell, 

melyet az adott társasági formáról szóló ,törvényi rendelkezések meghatároznak. 

A társasági szerződés - ha másképp nem rendelkeznek benne - határozatlan időre jön 

létre. 

A cég vezetője egyes cégformáknál kötelezően tulajdonos is (Kkt., Bt.). A cég vezetését 

az egyesülésnél, Gmk-nál és a közös vállalatnál az igazgató, Kkt-nél az üzletvezető 

(képviselő), Kft-nél az ügyvezető(k), Rt.-nél az igazgatósági tagok látják el. A vezető 

tisztségviselőket meghatározott időre választják (de max. 5 évre), majd ezt követően 

újra választhatják, s bármikor visszahívhatják. A társasági szerződés megírását követően 

kezdetét veszi egy 30 napos határidő , mely alatt az illetékes megyei bíróság 

cégbíróságától kérni kell a cég bejegyzését. Mindez egy kérelemnyomtatvány kitöltésével 

indul (ha ugyanolyan cégnév már szerepel a nyilvántartásban, újat kell választani), 

mely cégjegyzék számot kap. Ehhez a következőket kell mellékelni: társasági 

szerződés egy eredeti és két másolati példányát, min 2 db cégjegyzési címpéldányt, a 

cégközlönyi közzétételi díj igazolását szolgáló csekkszelvény másolatát, egyidejűleg 

befizetve illetékbélyeg gyanánt a cégbejegyzési illetéket. A bejegyzési kérelmen már 

az adóigazgatási számot is közölni kell, s a gazdasági kamara cégregisztrációt igazolni 

(Kft-nél igazolni kell a bankszámlára való törzstőke befizetést is). Mindehhez ügyvédi 

ellenjegyzés szükséges. 

Az eljárássorán a cégbíróság végzéssel határoz, a bejegyzésről értesíti az érintett gazdasági 

kamarát és elrendeli a cégközlönyi közzétételt. A végzéssel kapcsolatban a 

Legfelsőbb Bírósághoz lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni. A társaság a cégbírósági 

bejegyzéssel a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges 

hatállyal jön létre, így általában az jellemző, hogy a cégbejegyzést megelőzően meg- 

- 98 -

Egyéni és társas vállalkozásozások alapítása, működtetése 

kezdi a társaság a működését. (A cégbejegyzésig a társaság nevében eljáró személyek 

korlátlanul és egyetemlegesen felelősek a vállalt kötelezettségért. 

Ugyanilyen eljárásrendben (más költségvonzatokkal) a cégbírósághoz be kell jelenteni 

a módosításokat. 


− Társas vállalkozások előnyei az egyéni vállalkozással szemben? 

− Melyek a jogi személyek és jogi személlyel nem bíró gazdasági társaságok? 

− Mi jellemzi a Közkereseti társaságot? 

− Mi jellemzi a Betéti társaságot? 

− Mi jellemzi a Korlátolt felelősségű társaságot? 

− A társasági szerződés milyen fontos területekre tér ki? 

− Mi a cégvezetők megnevezése az egyes cégformáknál? 

- 99 -

8. HOGYAN TUDUNK ÉRDEMBEN TÁRGYALNI 

KÖNYVELŐNKKEL? 

A „Hogyan tudunk érdemben tárgyalni a könyvelőnkkel” című fejezetben bemutatásra 

kerülnek a könyveléssel kapcsolatos alapfogalmak. Megvizsgáljuk, hogy kinek milyen 

könyvvezetési kötelezettsége ill. milyen választási lehetősége van. Az egyszeres 

és kettős könyvvitel vezetésének összehasonlítása után a további nyilvántartások vezetésének 

kötelezettségéről ejtünk néhány szót. 


7.1. Az egyszeres könyvvitel 

7.2. A kettős könyvvitel 

7.3. További nyilvántartások 


8.1. A VÁLLALKOZÁS KÖNYVELÉSÉVEL KAPCSOLATOS FOGALMAK 

A számvitel fogalmi meghatározása: A számvitel a gazdálkodás eseményeinek, a gazdasági 

műveleteknek szervezett, rendszeres megfigyelése, mérése, számokkal kifejezett 

folyamatos feljegyzése. 

Számvitel feladata: rögzíteni, csoportosítani, összesíteni és a beszámolókban megjeleníteni 

mindazokat a gazdasági eseményeket, amelyek a vállalkozás vagyoni helyzetére 

utalnak. 

Könyvvitel feladata: az eszközöket és a forrásokat és az azokban bekövetkezett változásokat 

folyamatosan, a keletkezés sorrendjében, a könyvviteli számlák segítségével, 

zárt rendszerben nyilván tartsa. 

Az eszköz a vállalkozás tulajdonában lévő vagy rendelkezésére álló dolgok értéke, a 

vagyonnak befektetett eszközökben (immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett 

pénzügyi eszközök), forgóeszközökben (készletek, követelések, befektetett pénzügyi 

eszközök), aktív időbeli elhatárolásokban megjelenő formája. Befektetett eszközöknek 

azokat az anyagi eszközöket, forgalomképes nem anyagi eszközöket (immateriális 

javakat) és befektetett pénzügyi eszközöket nevezzük, melyek egy éven túl szolgálják 

a vállalkozást. A befektetett eszközök után amortizációt (értékcsökkenést) kell elszámolni, 

a forgó eszközök pedig használatba vételükkor teljes egészében költségként 

számolhatók el. 

A forrás a vagyon, az eszközök eredetét mutatja. Ezek között megkülönböztetünk 

saját és idegen forrásokat, hosszú és rövid lejáratú kötelezettségeket, passzív időbeli 

elhatárolásokat. 

- 101 -


Minden eszköznek van forrása. A mérleg a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetét 

mutatja úgy, hogy az adott pillanatban tartalmazza az összes eszközt és forrást. A 

mérleg bal oldalán az eszközök vagy aktívák, jobb oldalán a források vagy passzívák 

helyezkednek el. Fontos, hogy a mérleg két oldalának egyeznie kell - ezt a mérleg 

szerinti eredmény beállítása biztosítja. 

A bevétel a termékek, áruk értékesítéséből, szolgáltatások nyújtásából eredő hozam. 

A költségek (ráfordítások) a hozamok, bevételek megszerzése érdekében felhasznált 

eszközök értékét jelentik. Vannak közvetlen vagy közvetett költségek (termeléssel, 

szolgáltatással közvetlen kapcsolatban vannak), változó vagy fix költségek (nagysága 

nincs közvetlen kapcsolatban a vállalkozási tevékenység változásával). 

A vállalkozás eredmény kimutatása naptári év bevételeit, költségeit, a mérleg szerinti 

eredmény levezetését és az eredményre ható főbb tényezőket foglalja magába. Ez 

négyféle eljárással készülhet: összköltségeljárással, forgalmi költségeljárással, (amelyeknek 

két-két féle változata van). Az összköltségeljárást (6-7-es számlaosztályt nem 

használják) olyan kisebb vállalkozások használják, ahol nem cél a költség-, önköltségszámítás. 

A forgalmi költséggel történő eredmény kimutatást nagyobb, több telephellyel 

rendelkező vállalkozások használják. 

A mérleg és az eredmény kimutatás között tehát a mérleg szerinti eredmény teremti 

meg a kapcsolatot. 

A vállalkozásoknak december 31.-i fordulónappal, a tárgyévet követő év május 31-ig 

el kell készíteni a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót. 

A beszámoló lehet: éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, összevont 

(konszolidált) éves beszámoló, egyszerűsített beszámoló. A beszámoló formája függ a 

következőktől: éves nettó árbevétel, mérleg főösszeg, foglalkoztatottak száma, 

könyvvezetés módja. 

Egyszerűsített beszámolót olyan magánszemély, jogi személyiség nélküli társaság készíthet, 

ahol az éves nettó árbevétel két egymást követő évben nem haladja meg az 

50 millió forintot és 2001. január 1-én egyszeres könyvvitelt vezetett. 

Az éves beszámoló mérlegből, eredmény kimutatásból, kiegészítő mellékletből és üzleti 

jelentésből áll. A kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés olyan szöveges értékelések, 

melyek egyrészt a leendő üzleti partnerek jobb megismerése céljából készülnek, 

másrészt a beszámolóban szereplő adatok elemzését, különböző gazdasági számításokat, 

további célkitűzéseket tartalmaznak. (A cégbíróságnál bejegyzett cégnek a beszámolót 

a cégbírósághoz is el kell juttatni.) 

Egyszerűsített éves beszámolót az a cég készíthet, ahol a következő mutatók közül 

kettő nem haladja meg a határértéket: mérleg főösszege 150 millió Ft, éves nettó árbevétel 

300 millió Ft, foglalkoztatottak átlagos létszáma: 50 fő. 

Összevont éves beszámolót kell készítenie annak a vállalkozónak aki más vállalkozásban 

többségi részesedéssel rendelkezik vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol. 

Ekkor tartalmaznia kell a beszámolónak: összevont mérleget, összevont eredmény 

kimutatást, összevont kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést. 

- 102 -

Hogyan tudunk érdemben tárgyalni könyvelőnkkel? 

A könyvvezetés az a folyamat, mely során a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, 

vagyoni, pénzügyi, és jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan 

nyilvántartást vezet és azt a naptári év végével lezárja. A könyvvezetés alapvetően 

egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében történhet. Az egyszeres könyvvitel 

pénzforgalmi jellegű (bevételek, kiadások tényleges pénzmozgásokhoz kötődnek), a 

kettős könyvvitel eredmény szemléletű (jelentkezik számla kibocsátásakor a bevétel 

függetlenül a kiegyenlítés időpontjától). 

Egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó egység az eszközökben és a forrásokban bekövetkezett 

változásokat a valóságnak megfelelően, zárt rendszerben mutatja ki. Ezt a 

könyvelési formát vezetheti az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki 

egyéni vállalkozó vagy az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatályba lépését megelőző 

jogszabályok alapján kisiparos vagy magánkereskedő, egyéni ügyvédi tevékenységet 

folytató magánszemély, mezőgazdasági kistermelő, közjegyző, jogi személyiség 

nélküli gazdasági társaság, szakcsoport, önálló iskolai szövetkezet stb.… 

8.2. AZ EGYSZERES KÖNYVVITEL 

Az egyszeres könyvvitelt vezetni lehet: 

− Bevételi nyilvántartásban. Az a magánszemély vezetheti, aki önálló tevékenységből 

származó bevételeinek jövedelem tartalmát az SZJA törvény szerinti 

kulcsokkal kívánja megállapítani. Bevételeinket időrendi sorrendben, a levont 

SZJA előleget is tartalmazó bruttó összegben, a kifizetők feltüntetésével felsoroljuk. 

− Bevételi és költség nyilvántartásban. Az a magánszemély vezetheti, aki nem 

ÁFA alany, nem foglalkoztat alkalmazottat, kisegítő családtagot, költségei 

előző évben és várhatóan sem haladják meg a 36 ezer Ft-ot. időrendi sorrendben 

fel kell sorolni azokat az eseményeket melyek bevételek és költségek. 

− Pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben. Pénztárkönyvet vezet tehát az a vállalkozó 

aki ÁFA alany, aki ettől függetlenül foglalkoztat alkalmazottat, kisegítő 

családtagot ill. aki költségeit 36 ezer Ft-nál nagyobb összegben kívánja elszámolni. 

Pénztárkönyvet az adóhatósággal hitelesíttetni kell. Ebbe a (adóköteles 

és adóalapba be nem számítható) bevételeket naponta be kell vezetni és a kiadásokat 

is folyamatosan rögzíteni kell. Az ÁFÁ-t külön rovatban kell vezetni. 

Az adatokat min. havonta összesíteni kell. Naplófőkönyvet vezetnek általában 

a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, ill. azon egyéni 

vállalkozók, önálló tevékenységet végző magánszemélyek akik ezt a könyvvezetési 

formát választották. (Naplófőkönyv átmenet az egyszeres és kettős 

könyvvitel között.) Itt a bevételeken és kiadásokon kívül a pénzmozgásokat is 

könyvelni kell, a követeléseket, tartozásokat, vagyoni betéteket, pénzügyi 

eredményt is rögzíti. 

A pénztárkönyv egy egyszerűbb nyilvántartási forma, mert a bevételeken és kiadásokon 

kívüli egyéb tételek (tartozás, követelés, pénzmozgás) dokumentálása csak 

külön nyilvántartások útján valósul meg. Míg a naplófőkönyv esetén a vállalkozás 

pénzmozgásait is külön dokumentálni kell, vagyis ha bankból pénzt vesznek ki vagy 

- 103 -


fizetnek be, külön le kell könyvelni és minden esetben a bankkivonat dátuma az 

irányadó. 

Mind a pénztárkönyvben és a naplófőkönyvre is igaz, hogy a keletkező bevételek 

adó alapot nem képező bevételek (csak ideiglenesen vannak jelen), felvett hitel, dolgozóktól 

levont SZJA előleg, munkavállalói járulék és nyugdíj- és egészségbiztosítási 

járulék (10%), adóhatóság által visszatérített ÁFA, SZJA. 

Az ÁFA körbe tartozók az ÁFÁ-t a bevételek és kiadások terén külön könyvelik, 

ebből állapítható meg, hogy ÁFÁ-t fizetni vagy visszaigényelni kell. Vannak olyan 

dokumentált kiadások, melyek az adóköteles bevétellel szemben nem számolhatók 

el, ezek a adóalapot nem csökkentő kiadások: hitel törlesztő részlete, adók rendezése 

(SZJA, ÁFA, társasági adó), dolgozóktól levont munkavállalói járulék, és a 10% 

utalása. 

8.3. A KETTŐS KÖNYVVITEL 

Kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében ill. tulajdonában lévő eszközökről 

és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást 

köteles vezetni, mely az eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokat 

a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja. Ezt a könyvvezetést 

használja: minden Kft., Rt. és jogi személyiségű vállalkozás ill. az 50 millió Ft 

nettó árbevételt két éven keresztül folyamatosan meghaladó vállalkozás. A kettős 

könyvvitelnél minden adatbejegyzés legalább két könyvviteli számlát is érint. A 

könyvviteli számlákat a számlakeret foglalja rendszerbe. A számlarend a számlakereten 

belül tovább részletezi, rendezi a számlákat. A Számviteli Törvény csak a számlakeretre 

vonatkozóan tartalmaz kötelező előírást, az a lényeg, hogy a vezetett nyilvántartásokból 

a beszámoló elkészítése biztosítható legyen. A számlaosztály, számlarend 

általános felépítéséből adódik az egyes számlaosztályok közötti kapcsolat: 1-4 

számlaosztályból (ezen belül a 1-3 számlaosztályt eszköz vagy aktív a 4-es számlaosztályt 

forrás vagy passzív számlának is szokták hívni) állítható össze a mérleg, a 5-9 

számlaosztályból (ezen belül a 5-6-7-8 számlaosztályon tartják nyilván a költségeket, 

a 9-es számlaosztályon tartják nyilván a kiadásokat) állítható össze az eredmény kimutatás. 

A 6-7-es számlaosztályok használata szabadon eldönthető. A 0 számlaosztályban 

olyan nyilvántartásokat vezetnek, melyek a vállalkozás vagyoni helyzetét, 

eredményét nem érintik. 

A kettős könyvvitelnél a gazdasági események idősoros rögzítése naplón történik. 

Minden tételt egy időben az előírt számlalapon és a naplón is rögzíteni szükséges. 

Legalább negyed évenként főkönyvi kivonat készítésére is szükség van, mely egy 

teljes körű kimutatás alapján a gazdálkodó egység összes számlájának az adott időszak 

végéig a halmozott forgalmát és egyenlegét mutatja. 

A kettős könyvvitel alkalmazása már bizonyos szakértelmet is megkövetel, ezért érdemes 

annak vitelét szakemberre bízni. 

- 104 -

8.4. TOVÁBBI NYILVÁNTARTÁSOK 

Hogyan tudunk érdemben tárgyalni könyvelőnkkel? 

Egy vállalkozásnál sokszor szükség van további nyilvántartások, általánosan alkalmazott 

bizonylatok vezetésére is. Ezek olyan szükséges adatok, melyek az üzletmenethez elengedhetetlenek, 

ugyanakkor a könyvviteli adatok csak összevontan tartalmazzák 

őket. Ilyenek lehetnek: követelések, szállítókkal szembeni tatozások vezetése, tárgyi 

eszközök nyilvántartása, árnyilvántartás, leltár stb. 


− Mi a mérleg? 

− Mi az eredmény kimutatás? 

− Mi teremti meg a kapcsolatot a mérleg és az eredmény kimutatás között? 

− Milyen típusú beszámolók vannak? 

− Mi a könyvvezetés és milyen típusai vannak? 

− Milyen módokon lehet a egyszeres könyvvitelt vezetni? 

- 105 -

9. A VÁLLALKOZÁSOK ADÓZÁSI ALAPISMERETEI 

A “Vállalkozások adózási alapismeretei” című fejezet az adózással kapcsolatos alapfogalmak 

meghatározása után csoportosításra kerülnek a vállalkozásokat érintő adótípusok. 

Részletesen beszélünk a személyi jövedelem adó rendszeréről, az egyéni és társas 

vállalkozásból eredő jövedelem adózásáról és az általános forgalmi adóról. Kitérünk 

a bevallás rendszerére, az előleg fizetési kötelezettségekre és a különleges adózási 

módok választására. 


8.1. Adózási alapfogalmak 

8.2. A vállalkozókat érintő adótípusok 

8.2.1. Személyi jövedelemadó rendszere 

8.2.2. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem 

8.2.3. Bevallás és előlegfizetés 

8.2.4. A társas vállalkozások adózása 


9.1. ADÓZÁSI ALAPFOGALMAK 

Az adó olyan szolgáltatás, amelyet az állam a gazdasági élet szereplőitől a maga által 

meghatározott mérték és idő szerint megkövetel közvetlen ellenszolgáltatás nélkül. 

Az adó alanya az a természetes, vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli társaság, 

szervezet, melyre az adóról szóló anyagi jogszabály adó kötelezettséget állapít meg. 

Az adó tárgya a pénzben vagy természetes mértékegységben kifejezett jogosultság, tevékenység, 

dolog, amely után az adót fizetik. 

Az adó alapja az adó tárgyának pénzben kifejezett mennyisége, ami alapján a fizetendő 

adót megállapítják. 

Az adómérték a fizetendő adó összegének megállapítását szolgálja. Az adó mértéke 

adókulccsal (lineáris, progresszív, degresszív), vagy adótétellel határozható meg. 

Adótétellel kerül megállapításra a fizetendő adó akkor, ha az adóalapot nem pénzértékben, 

hanem természetes mértékegységben határozták meg. 

Az adókötelezettség az önadózási rendszerben a bejelentési kötelezettség mellett, magában 

foglalja a nyilvántartási, bizonylatolási, bevallási, iratmegőrzési, adó megállapítási, 

előlegfizetési, adó fizetési és adatszolgáltatási kötelezettségeket. 

Az adócsalás az adókötelesség nem teljesítését, meg nem engedett adóelhárítást jelent. 

- 107 -


Adómentesség esetén az anyagi jogszabályban meghatározott adó alanya vagy tárgya 

mentesül az adózás alól. 

Az adókedvezmény az adóztató által nyújtott olyan preferencia, amelynek célja az 

adózó számára a fizetendő adó meghatározott mértékű visszatartásának engedélyezése. 

9.2. A VÁLLALKOZÓKAT ÉRINTŐ ADÓTÍPUSOK 

Az adók főbb típusai: 

- 108 - 

− állami: SZJA, ÁFA, forgalmi adó, Társasági adó, Kereskedelmi és játék adó 

− önkormányzati: helyi adó, gépjárműadó 

− vámhatóság: vám, vámkezelési díj, import utáni ÁFA és fogyasztási adó, - 

külföldön nyilvántartott gépjárművek adója 

− illetékhivatal: vagyonszerzési illeték, eljárási illeték 

9.2.1. Személyi jövedelemadó rendszere 

Jövedelemtípusok az SZJA rendszerében: 

− nem önálló tevékenységből származó jövedelem 

− önálló tevékenységből származó jövedelem 

− ingatlan, ingó vagyon és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, 

− takarékbetétből, értékpapírból származó jövedelem 

− kisösszegű és egyes más kifizetésekből származó jövedelem 

9.2.1.1. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózása 

A nem önálló tevékenységből származó bevétel teljes egésze jövedelem. Ilyenek a munkaviszonyból, 

az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a társas vállalkozás 

tagsági viszonyából származó jövedelmek. Ide tartozik kapott pénzbeli, természetbeni 

rendszeres vagy eseti juttatás, a munkáltató által a magánszemély javára kötött biztosítás, 

az önkéntes biztosító pénztárba munkáltató által történt befizetés is. 

A természetbeni juttatás adózása: az adóköteles természetbeni juttatások - mint jövedelem- 

után az adó egységesen 44 %. (A 44 % adó a társaság költségei között elszámolható!) 

Természetbeni juttatásnak kell tekinteni minden olyan terméket, szolgáltatást, 

amelyet a kifizető a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen 

ad, pl.: ajándék, kamatmentesen ill. a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamatú 

hitel (kivétel a lakáscélú hitel nyújtása) vagy az összes norma szerinti üzemanyag 

költség és a ténylegesen felhasznált üzemanyag árának különbsége. 

A magánszemély a költségtérítésként kifizetett összeggel szemben vagy bizonylatok 

alapján számolhatja el a költségeit vagy 90%-os jövedelemhányaddal állapíthatja 

meg jövedelmét, ilyen pl.: a tanfolyami hozzájárulás, oktatási költség megtérítése, 

tudományos konferencia, kongresszus részvételi díjának megtérítése és egyes gépkocsi 

átalányok.

A vállalkozások adózási alapismeretei 

A személygépkocsik magáncélú használata adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, 

mely kötelezettséget a magánszemély átvállalhatja, de a kifizetőt terheli a bevallási 

kötelezettség. (Az adófizetési kötelezettség nem él, ha bizonyítani tudja, hogy 

gépkocsiját magáncélra sosem használja.) A társasági adó hatálya alá nem tartozó 

egyéni vállalkozó nem tartozik a kifizető fogalmába. Az adó mértéke függ a gépkocsi 

értékétől és a használatban lévő évektől. 

9.2.1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása 

Önálló tevékenységek azok, amelyeket a magánszemélyek munkaviszonyon, szövetkezeti 

tagsági viszonyon kívül, jövedelemszerzési céllal folytatnak. 

Az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek a jövedelme megállapítását illetően 

választási lehetősége van: a tevékenységből származó jövedelmet vagy tételesen 

számlák alapján költségelszámolással vagy a bevétel 90 %-ában lehet meghatározni. 

Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyekre, illetőleg az ebből származó jövedelmekre 

speciális szabályokat kell alkalmazni: 

Szellemi tevékenységnek azt nevezzük, ha valamely a szerzői jogról szóló, szabadalmi 

oltalomban résztvevő és a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás létrehozására irányul 

a munkavégzés. A szellemi alkotásból származó jövedelem is a már említett kétféle 

módszerrel lehet megállapítani. 

Mezőgazdasági kistermelő az, akinek a saját gazdaságában folytatott növénytermesztésből 

(kivéve a dísznövénytermesztést), kertészeti termékek előállításából, ültetvénytelepítésből, 

élőállatok tenyésztéséből és állati termékek van jövedelme és e tevékenységét 

nem egyéni vállalkozóként végzi (van azonban néhány kivétel is), de 

egyéni vállalkozónak minősül az a mezőgazdasági kistermelő, akinek az e tevékenységéből 

származó árbevétele meghaladja az évi 2 millió forintot. 

A nem üzletszerű átruházásból származó jövedelem esetében az 1982. január 1. után 

szerzett ingatlanok és nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jogok, ingó dolog 

átruházásából származó jövedelem adóköteles. A jövedelmet a szerzéskori és az értékesítés 

után kapott összeg különbözetéből kell megállapítani. Az ilyen típusú jövedelemszerzéssel 

szemben a szerzéssel, értékesítéssel kapcsolatos, az értéknövelésre 

fordított igazolt költségek érvényesíthetők. (Az érték megállapításánál a szerződésben 

foglalt érték, az öröklés, ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló 

érték az irányadó.) 

A takarék- és devizabetét, és az értékpapírból származó jövedelem, a tőzsdei ügyletben 

értékesített, hitelviszonyt kifejező értékpapír árfolyamnyeresége, a nyilvánosan 

forgalmazott befektetési jegy haszna, valamint a magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott 

igazolt befektetés árfolyam-nyeresége 0%. Az értékpapírból, KFT üzletrészből 

származó, ingyenes értékpapír elidegenítéséből származó jövedelmek esetén 

10%. 

- 109 -


9.2.2. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem 

Olyan önálló tevékenységből származó jövedelem, amelyet vállalkozói igazolvány 

birtokában vagy az egészségügyi és szociális szabályok keretében ill. egyéni vállalkozónak 

minősülő kisipari, kiskereskedői tevékenységből, ügyvédi tevékenységből, évi 

2 millió forintot meghaladó mezőgazdasági kistermelésből származó bevételből szerez 

a magánszemély. 

Az egyéni vállalkozó bevételként kell figyelembe venni a tevékenység ellenértékeként 

kapott készpénzt vagy jóváírt összeget, ill. bármilyen ezek helyett adott vagyoni értéket. 

Ugyancsak bevétel a tevékenységgel összefüggésben kapott kamat, kötbér, fogyasztói 

árkiegészítés, az értékesített tárgyi eszközként kapott ellenérték. A nem kizárólag 

üzleti célra használt ingó, ingatlan, vagyoni értékű jog értékesítésekor a kapott 

ellenérték után a törvény ingó, illetve ingatlanértékesítésre vonatkozó adózási 

szabályai alkalmazandók. (A bevételt társadalombiztosítási járulék teljes összegével 

lehet csökkenteni.) 

Bevételként kell figyelembe venni a vállalkozói tevékenység keretében előállított 

termékek, nyújtott szolgáltatások forgalmi értékét is, ha az saját célra került felhasználásra 

vagy az utóbb visszatérített adót (ill. társadalombiztosítási járulékot). 

Az egyéni vállalkozó költségek az anyag- és árubeszerzésre, szállításra kifizetett összeg, 

az alkalmazott munkabére és az azt terhelő társadalombiztosítási járulék, munkaadói 

járulék, a segítő családtag részére fizetett juttatás és annak társadalombiztosítási járuléka. 

A főállású segítő családtag juttatása - legalább heti 40 órai közreműködés - 

maximum a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeg, kiegészítő tevékenység esetén 

pedig annak arányos része lehet. Költségként számolható el a kizárólag a tevékenységgel 

összefüggő biztosítási díj, a pénzintézettől felvett üzleti hitelre visszafizetett 

összegre jutó kamat, a bevétel megszerzésével összefüggésben kifizetett adók és 

perköltségek, a tevékenység gyakorlásával összefüggésben felmerült utazás- és szállásköltség, 

a saját kötelezően fizetendő társadalombiztosítási járulék. 

A tevékenységgel arányosan számolhatók el azok az igazolt kiadások, melyek nem 

kizárólag a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggésben merülnek fel. Ilyen pl. a 

lakástól műszakilag el nem különülő iroda, műhely bérleti díja, fűtése, világítása, a 

telefonköltség. 

A kezdő vállalkozók költségként számolhatják el a tevékenység megkezdését megelőző 

3 évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggésben 

felmerült kiadásaikat is a kezdés évében. 

Költségként el nem számolható kiadás, amely olyan vagyontárgy beszerzésével, fenntartásával 

kapcsolatos, melyet nem az üzleti tevékenysége során használ fel a vállalkozó. 

Nem minősül költségnek a saját szükségletekre fordított kiadás, a hitelre, kölcsönre 

visszafizetett összeg, az adóvizsgálat során megállapított adóhiány, bírság, a 

jövedelmet terhelő személyi jövedelemadó. 

Az értékcsökkenési leírással számolható el az egyéni vállalkozó a saját tulajdonában 

lévő, kizárólag a vállalkozói tevékenységéhez használt tárgyi eszközeinek, immateriális 

javainak beszerzési költsége. Az értékcsökkenési leírás alapja a beszerzési érték. A 

- 110 -


saját előállítású tárgyi eszköz esetén a beszerzési ár az anyagköltség és a mások által 

végzett munka számlával igazolt ellenértéke. A személyi jövedelemadó törvény lehetőséget 

ad az egyéni vállalkozóknak arra, hogy a 50 ezer forint beszerzési éték alatti 

tárgyi eszközök költségét a használatbavételkor egy összegben elszámolhassák. 

A járművek költségei két részből állnak: beszerzési, fenntartási és üzemanyag költség 

(különbség van személygépkocsik és az egyéb járművek között). 

Ha a vállalkozó számára kedvezőbb, számla nélkül 3 Ft/km normaköltséget számolhat 

el, mely magában foglalja az üzemanyag-vásárláson kívüli valamennyi költséget. 

A költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, melyből hitelt érdemlően ki kell tűnnie 

a megtett út céljának, hosszának. Az útnyilvántartásba az adóév elején és végén 

a kilométeróra állását fel kell jegyezni. Az egyéni vállalkozó útnyilvántartás vezetése 

nélkül havi 500 km üzleti célú utat számolhat el költségként (több személygépkocsi 

esetén is). A nem saját tulajdonú üzemi célra használt jármű esetében költségként 

elszámolható az igazolt bérleti díj, az üzemanyag-fogyasztás és számlák alapján azok a 

költségek, amelyek a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik. 

9.2.3. Bevallás és előlegfizetés 

A munkáltató által történő adó megállapítás előlegének megállapítása esetén a 

munkáltatónak az általa kifizetett rendszeres jövedelemből, az adott havi jövedelem 

tizenkétszerese után számított adó egy-tizenketted részét kell levonnia(figyelembe veheti 

adókedvezményeket is). A kifizetőnek a bér fogalmába nem tartozó egyéb jövedelmek 

esetén annak 40 %-át kell előlegként levonni, s azt a tárgyhónapot követő 

12-ik napjáig be kell fizetniük. A nyugdíjas foglalkoztatott esetében a nyugdíjjal 

együtt számított jövedelem adójából le kell vonni a nyugdíjra jutó adó összegét. 

A vállalkozót a teljes adóévre köti a választása, attól év közben nem térhet el! 

9.2.4. A társas vállalkozások adózása 

9.2.4.1. A társasági adó 

A társasági adókötelezettség feltétele, hogy az adó alanya jövedelem- és vagyonszerzésre 

irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységet folytasson. Egyéni 

vállalkozó külön bejelentkezés alapján válik az adó alanyává. A kötelezettség a tevékenység 

megkezdésének napján kezdődik és a tevékenység befejezéséig tart, azaz az 

első kötelezettség-vállalás napján kezdődik és a megszűnés napján fejeződik be. 

Egyszeres könyvvitelt magánszemélyek, a társaságok közül a jogi személyiség nélküli 

gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság) vezethetnek abban az 

esetben, ha éves nettó árbevételük - két egymást követő évben - nem haladja meg az 

50 millió forintot. Ez a lehetőség a Bt. vagy Kkt., által foglalkoztatottak létszámától 

és a mérleg főösszegétől függetlenül fennáll. Ezt a módot a vállalkozás 2003. december 

31-ig alkalmazhatja, 2004 január 1-től át kell térnie kettős könyvvitel alkalmazására. 

Ugyanakkor a törvény az egyszerűsített beszámoló készítését és az ezzel együtt járó 

egyszeres könyvvitel vezetését nem teszi kötelezővé, tehát kettős könyvvitelt vezet- 

- 111 -


het, és ennek megfelelően készíthet éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót) 

az egyéni vállalkozó és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is. A társasági 

adófizetési kötelezettség esetén az adó alapja nem egyezik meg a számviteli eredménnyel, 

a törvény rendelkezései szerint korrekciós tételekkel módosul, ilyen lehet 

az igénybe vett céltartalék, a veszteség elhatárolása, a számviteli szabályok alapján 

számított amortizáció és a törvény által elismert amortizáció különbsége, stb. A korrekciós 

tételek növelő, illetve csökkentő szerepet tölthetnek be. 

9.2.4.2. Az általános forgalmi adó 

Az általános forgalmi adózás rendszerében az adóalanyok csak a termékhez, vagy a 

szolgáltatáshoz saját maguk által hozzáadott érték után adóznak. A fő szabály szerint 

az értékesítéskor az eladási árban beszedett adó összegéből az adóalany a vásárlásaiban 

megfizetett előzetesen felszámított adó levonhatja. 

Adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli 

szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, 

perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára 

és eredményére. Magánszemély csak akkor válik adóalannyá, ha üzletszerű 

rendszerességgel értékesít. 

A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen, 

vagy üzletszerűen végzett tevékenység. 

Nem tartozik a gazdasági tevékenység körébe, ha az illető azt munkaviszony. vagy 

szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejövő munkaviszony jellegű jogviszony, vagy 

más munkavégzésre irányuló jogviszony keretében végzi. 

Az adó mértéke fő szabályként 25%. Ettől eltérő alacsonyabb 0%-os vagy 12%-os 

adómérték alkalmazására, valamint a végzett tevékenység tárgyánál fogva adómentes 

értékesítések körére az ÁFA törvény mellékletei tartalmaznak felsorolást. A kedvezményes 

kulcs, illetőleg tárgyi mentesség túlnyomó részben a tevékenység statisztikai 

besorolásán alapul. 

Az adóhatósági bejelentkezés előtt célszerű dönteni az általános forgalmi adókötelezettséggel 

kapcsolatban is. Meg kell jelölni, hogy kizárólag tárgyi adómentes értékesítést 

végez a vállalkozás, alanyi adómentességet választ vagy az adó megállapítás általános 

vagy különleges módját, illetőleg a különleges eljárások közül melyiket. 

Tárgyi adómentesség vonatkozik a postai szolgáltatás, a pénzügyi szolgáltatás, a lakásszolgáltatás, 

közigazgatás, oktatás, humán egészség-ügyi szolgáltatás, sport- és 

szabadidős szolgáltatásra, ami azt jelenti, hogy nem kell ÁFÁ-t felszámítani és fizetni, 

de az ehhez kapcsolódó adó sem vonható le. 

A főszabály szerint az az adóalany jogosult az adóév elején adómentességet választani, 

akinek a gazdasági tevékenységének székhelye (telephelye) vagy az állandó lakóhelye 

belföldön van és akkor, ha a bejelentést megelőző adóévben a gazdasági tevékenységéből 

származó tényleges bevétele, valamint a bejelentés adóévében a gazdasági 

tevékenysége után ésszerűen várható bevétele időarányosan nem haladja meg a 

feltételül szabott összeghatárt. Ez a bolti kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenységnél, 

valamint az egyéb gazdasági tevékenységnél egységesen évi 2.000.000 forint. 

- 112 -


A tárgyi adómentes értékesítésből, valamint a mezőgazdasági tevékenységből származó 

bevételt az összeghatárnál nem kell figyelembe venni. 

Az alanyi mentességet választó adóalany (a termékimport kivételével) főszabályként 

adófizetésre nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. Egyes értékesítései 

kivételével nem terheli adó nyilvántartási, megállapítási, bevallási és elszámolási 

kötelezettség. Ez tehát előnye a mentesség választásának. De természetesen van 

számlázási ill. a nyugtaadási kötelezettség. 

Az alanyi adómentesség megszűnik a feltételül szabott bevételi összeghatár túllépésével, 

melyet 15 napon belül az adóhatósághoz szintén be kell jelenteni. Az alanyi 

mentesség megszűnését követő második adóév végéig alanyi mentesség nem választható! 

Különleges adózási módok választása 

A hatósági üzletköri besorolás alapján bolti kiskereskedelmi tevékenységet végző 

adóalany jogosult arra, hogy az általános szabályok szerinti adó megállapítás helyett 

a beszerzések kulcsonkénti megoszlásán alapuló különleges számítási módszerrel határozza 

meg a fizetendő adóját. Ennek alkalmazása mellett a beszerzést terhelő ÁFA 

levonható. Ebben az esetben az előzetesen felszámított adó levonására nem jogosultak. 

A mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyok is választhatnak a különleges jogállás, 

vagy a normál adófizetési kötelezettség között. Különleges jogállás esetén kompenzációs 

felárra jogosultak a felvásárlónak értékesített termékeik után. Az adófizetési 

kötelezettség választását be kell jelenteni az adóhatósághoz. 

A bizonylatolási kötelezettség azt jelenti, hogy az adóalanynak az általa teljesített termékértékesítésről 

és szolgáltatásnyújtásról számlát, vagy készpénzfizetés esetén a vevő 

kérésére egyszerűsített számlát kell kiállítania. A nyugtaadás a szerencsejáték 

szolgáltatás, valamint az újság- és folyóirat-árusítás eseteinek kivételével minden 

adóalanyra nézve kötelező, a számlával nem kísért készpénz fizetés során. 

A nyugtaadási kötelezettség az APEH által engedélyezett ún. fekete dobozos pénztárgépekkel 

is teljesíthető. Egyes tevékenységi körökben (személy taxi szolgáltatás, iparcikk-kiskereskedelem, 

élelmiszer kiskereskedelem, italüzletek, melegkonyhás vendéglátó-ipari 

üzlet, egyéb vendéglátó-ipari üzlet esetében) a nyugtaadási kötelezettséget 

kizárólag a pénztárgép vagy taxaméter alkalmazásával lehet teljesíteni. 

Az adó kiszámítását a tárgyhónap első napjától utolsó napjáig terjedő időszakra kell 

elvégezni. Termékimport esetén az adót a vámhatóság veti ki. 

Az adó megállapítása érdekében olyan nyilvántartást kell vezetni, amely alkalmas a 

felszámított adómérték szerinti részletezésben az értékesítés utáni adófizetési kötelezettség 

ill. adófizetés alóli mentesség és az előzetesen felszámított adó összegszerű 

meghatározására és kimutatására. 

A fizetendő adó az adó megállapítás időszakában keletkezett adófizetési kötelezettség 

összege, amelyet az adóalany az ugyanezen időszakban keletkezett és levonható előzetesen 

felszámított adó összesített összegével csökkenthet. Ez a különbözet az elszá- 

- 113 -


molandó adó. Ha ennek előjele a számítás eredményeként pozitív, akkor befizetési 

kötelezettség keletkezik. 

Ha az elszámolandó adó előjele negatív, akkor az elszámolandó adót az adóalany főszabályként 

az elévülési időn belül göngyölítetten a soron következő adó megállapítási 

időszakban beszámíthatja úgy, mint a fizetendő adót csökkentő tétel ill. meghatározott 

esetekben a bevallás benyújtásával egyidejűleg kérheti az adóhatóságtól az 

adó visszatérítését. 

Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha a 0, a 12 és a 25% 

adómérték alá tartozó értékesítésekből - ideértve az előleget is - elért bevétel adó nélkül 

számított összege a 8.000.000 forintot eléri, vagy meghaladja., vagy ha a tárgyi 

eszköz beszerzésére jutó levonható adó göngyölített összege 100.000 forinttal meghaladja 

az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegé. 

A vállalkozások az ÁFA bevallást három időpontban nyújthatják be: 

− Éves ÁFA bevallást készít az a vállalkozás, amely nettó árbevétele nem 

haladja meg a 8.000.000 Forintot. 

− Negyedéves ÁFA bevallásra kötelezett a vállalkozás amennyiben nettó 

árbevétele 8.000.000 Ft feletti. 

− Havi ÁFA bevalló az a vállalat, amely előző évi ÁFA befizetési kötelezettsége 

eléri a 1.000.000 Forintot. 

Az általános forgalmi adó nettó összegéről a havi ÁFA bevallásra kötelezett adóalanynak 

havonta, a tárgyhót követő hó 20-ig, a negyedéves ÁFA bevallásra kötelezett 

adóalanynak a negyedévet követő hó 20-ig - az éves ÁFA bevallásra kötelezett 

vállalkozás oknak a tárgyévet követő február 15-ig - kell bevallást adni, és az elszámolandó 

adót is ez időpontig kell befizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni. 

A bevallást attól függetlenül be kell nyújtani, hogy az elszámolandó adó 

összege pozitív, vagy negatív, vagy esetleg nulla. Az az ÁFA fizetésére kötelezett 

adóalany köteles havi ÁFA bevallásra, akinek az adóévet megelőző évben a nettó 

módon számított fizetendő általános forgalmi adójának összege az 1.000.000 forintot 

elérte. 


− Mik a fő adótípusok? 

− Mit nevezünk szellemi tevékenységnek? 

− Ki az adóalany? 

− Mit jelent az alanyi mentességet? 

− Mit jelent a bizonylatolási kötelezettség? 

− Mit jelent a nyugtaadási kötelezettség? 

− Járművek költségei hogyan számolhatók el? 

− Mi az ÁFA? 

- 114 -

10. ALAPVETŐ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERETEK 

Az „Alapvető társadalombiztosítási ismeretek” című fejezetben bemutatjuk a fő- és 

mellékfoglalkozású vállalkozók járulékfizetési kötelezettségeit, a társas vállalkozások 

fő és kiegészítő tevékenységet folytató tagjainak kötelezettségeit a társadalombiztosítás 

felé. Szót ejtünk a munkáltató bejelentési és nyilvántartási kötelezettségeiről, a 

járulék- és mulasztási bírságról. 


10.1. Egyéni vállalkozások 

10.1.1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége 

10.1.2. Mellékfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége 

10.2. Társas vállalkozások 

10.2.1. A társas vállalkozások főfoglalkozású tagjainak járulékfizetési kötelezettsége 

10.2.2. A társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjainak 

járulékfizetési kötelezettsége 

10.3. A foglalkoztatottak társadalombiztosítása 

10.4. A munkáltató bejelentési és nyilvántartási kötelezettsége 

10.5. Járulék- és mulasztási bírság 

10.6. A társadalombiztosítási igazolvány 


10.1. EGYÉNI VÁLLALKOZÁSOK 

A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személyek, továbbá egészségügyi 

és szociális vállalkozást folytató személyek biztosítása és ezáltal a társadalombiztosítási, 

egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási kötelezettsége az engedély átvétele napjától 

áll fenn, függetlenül attól, hogy ténylegesen működik-e a vállalkozás vagy sem. Az 

ügyvédi kamara tagjainak a kamarai tagsággal párhuzamosan van járulékfizetési kötelezettsége. 

A mezőgazdasági kistermelést folytató magánszemélyekre a biztosítás e 

jogcímen csak akkor terjed ki, ha egyéb jogcímen nincsenek biztosítva. Az egyéni 

vállalkozónak minősülő személy 15 napon belül köteles bejelentést tenni a telephely 

szerinti illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárhoz. 

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási 

járulék fizetésére kötelezett, míg a kiegészítő tevékenységet folytató 

vállalkozó baleseti járulékot kell csak fizessen. 

- 115 -


10.1.1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége 

A vállalkozói tevékenységből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári 

évben elért, a személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme, az (az átalányadózó 

az átalányadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege), de legalább 

a tárgyhónapot megelőző hónap első napjára érvényes minimálbér összege után 

köteles 31 %-os társadalombiztosítási járulékot, 5 %-os nyugdíjjárulékot, 3 %-os 

egészségbiztosítási járulékot fizetni. Az egy naptári hónapra esőjövedelem kiszámításánál 

mindegy, hogy az adott évben a jövedelmet hány hónap alatt kereste meg a 

vállalkozó, járulékalapnak mindenképpen annak 1/12-ét kell tekinteni. A tevékenységet 

kezdő vállalkozó a kötelezettség napjától tárgyév december 31-ig havonta a 

tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után köteles 

52,5 % járulékot fizetni. 

10.1.2. Mellékfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége 

A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó 10% baleseti járulékot köteles fizetni. 

A vállalkozói tevékenységből származó, a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári 

évben elért személyi jövedelemadó alapot képező jövedelem egy naptári hónapra jutó 

összege – évi 900.000 Ft – után köteles baleseti járulékot fizetni. A tevékenységet 

kezdő vállalkozó a kötelezettség napjától tárgyév december 31-ig a tárgyév első napján 

érvényes minimális bér összege után köteles havonta baleseti járulékot fizetni. 

Nem kell járulékot fizetni, a társasági adó hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozónak 

a vállalkozás adózás utáni eredményéből származó jövedelme után. 

Késedelemfizetés esetén a vállalkozó napra számított késedelmi pótlékot köteles fizetni. 

10.2. TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK 

Kötelesek bejelentkezni a megalakulást követő 15 napon belül a székhely szerint illetékes 

megyei egészségbiztosítási pénztárhoz. 

A társas vállalkozások tagjaira akkor terjed ki a biztosítási kötelezettség, ha a társaság 

tevékenységében személyesen is közreműködnek. 

10.2.1. A társas vállalkozások főfoglalkozású tagjainak járulékfizetési kötelezettsége 

A személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, - de havonként legalább a 

tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér - után 31 %-os 

társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ezen kívül kötelezett 3 %-os egészségbiztosítási 

és 8 %-os nyugdíjbiztosítási járulék fizetésére is. 

Nem kell járulékot fizetni a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás 

tagjai részére juttatott jövedelem (osztalék) után. 

- 116 -

Alapvető társadalombiztosítási ismeretek 

10.2.2. A társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjainak járulékfizetési 

kötelezettsége 

A társas vállalkozástagja akkor minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, ha 

munkaviszonyban van ill. szövetkezeti tagként a munkavállaló legalább heti 36 órában 

foglalkoztatja, bedolgozóként biztosított, közép- vagy felső fokú oktatási intézmény 

nappali tagozatán tanul, öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas 

vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos, rokkantsági járulékos. 

10.3. A FOGLALKOZTATOTTAK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSA 

Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás tevékenysége során foglalkoztathat munkaviszony 

keretében alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, szakmunkástanulót, 

megbízottat és vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében 

munkát végző személyt. 

A munkaviszony keretében foglalkoztatott személynél a munkavállaló 31 %-os társadalombiztosítási 

járulékot köteles fizetni, az alkalmazott a felvett kifizetéséből 3 %os 

egészségbiztosítási és 8 %-os nyugdíjjárulékot köteles fizetni. 

A bedolgozó biztosítása azokban a hónapokban áll fenn, amikor keresete eléri a 

tárgyhónapot megelőző hónap első napjára érvényes minimális bér 60 %-át. A bedolgozó 

által fizetendő járulék megegyezik az alkalmazottakkal. 

Segítő családtagja az egyéni vállalkozónak és a nem jogi személyiségű gazdasági társaságnak 

lehet. Rá a biztosítás akkor terjed ki, ha rendszeresen munkát végez, 

egyébjogcímen nem biztosított, saját jogán nyugellátásban nem részesül. A vállalkozó 

a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér után 42,5%os 

társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, a segítő családtag pedig ugyanezen 

összeg után kötelezett 4%-os egészségbiztosítási és 6%-os nyugdíjbiztosítási járulék 

fizetésére. 

A megbízási és vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében munkát 

végző személyre a biztosítás akkor terjed ki, ha díjazása eléri a tárgyhónapot megelőző 

hónap első napján érvényes minimális bér 60 %-át. Ekkor a munkáltató köteles a 

kifizetett teljes összeg után 31 % társadalombiztosítási járulékot fizetni, a foglalkoztatott 

pedig, ha nincs főállású biztosítási jogviszonya ugyanezen összeg után kötelezett 

3 %-os egészségbiztosítási és 8 %-os nyugdíjbiztosítási járulék fizetésére. 

Ha egy biztosított személy foglalkoztatása egyik jogviszonyban sem éri el a heti 

36 órát, mindegyik után járulék fizetésre kötelezett. Heti 36 órát meghaladó munkaviszony 

esetén 8 % nyugdíjbiztosítási járulék megfizetése kötelező. 

10.4. A MUNKÁLTATÓ BEJELENTÉSI ÉS NYILVÁNTARTÁSI KÖTELEZETTSÉGE 

A munkáltató köteles az általa foglalkoztatott biztosítottakat a székhelye szerint illetékes 

megyei egészségbiztosítási pénztárhoz bejelenteni. 

Az egyéni vállalkozó a bejelentkezést a Bejelentési Jegyzéken teljesíti a tárgyhónapot 

követő 10-ig. 

- 117 -


A vállalkozás főfoglalkozású tagjairól és alkalmazottjairól Társadalombiztosítási 

egyéni nyilvántartó lap nyomtatványt kell kiállítani. Ezen túlmenően a társas vállalkozás 

köteles a főfoglalkozású tagjairól Járulék elszámolási lap, az általa foglalkoztatott 

egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett biztosítottakról pedig 

Járulék elszámolási nyilvántartó lapot vezetni. 

A munkaviszony megszűnése esetén a munkavállaló meg kell, hogy kapja a következő 

igazolásokat: munkáltatói igazolás, munkanélküli ellátás megállapításához szükséges 

igazoló lap, igazolás a bírósági határozattal megállapított tartási kötelezettségről, 

igazolás az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék kifizetéséről, adatlapot a jövedelemről 

ill. a levont adóelőlegről, Igazolvány a társadalombiztosítási szolgáltatásokról (biztosított 

jogviszony idejével). Az Egészségügyi hozzájárulás mértéke 2001. évben 4.200 

Ft/hó, amelyhez százalékos járulékfizetés kapcsolódik. 

10.5. JÁRULÉK- ÉS MULASZTÁSI BÍRSÁG 

Ha az egyéni vagy társas vállalkozó nem vagy nem az előírt módon tesz eleget bevallási 

kötelezettségének, a bírság az elmulasztott járulék 50%-a (önkéntes pótlásnál 

25%-a). A bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségének megszegése 

miatt 10.000-20.000 Ft bírság kiróható. 

Táppénz 

Az egyéni vagy társas vállalkozó alkalmazottja részére táppénzt a Munkáltatói, szövetkezeti 

igazolvánnyal és a hozzá csatolt orvosi igazolással kérhet az Egészségbiztosítási 

pénztárnál. A keresőképtelenség első 15 napjára betegszabadság jár, amelyet a 

munkáltató köteles fizetni, táppénz igényt tehát csak ennek lejárta után lehet benyújtani. 

Az egyéni vállalkozó a betegség első napjától jogosult a táppénzre, melyet az Igénylőlap 

kitöltésével és az orvosi igazolás csatolásával igényelhet az Egészségbiztosítási 

pénztártól. 

10.6. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI IGAZOLVÁNY 

A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosítottakat és eltartott hozzátartozóikat az 

erre szolgáló Bejelentés a biztosítottakról ill. a Bejelentés a csak egészségügyi ellátásra 

jogosultakról elnevezésű nyomtatványon a biztosítási jogviszony keletkezését követő 

hónap 10-ig köteles bejelenteni a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz és egyidejűleg 

a jelzett nyomtatványon igényli részükre a társadalombiztosítási igazolványt. A biztosítási 

jogviszony megszűnésekor a munkáltató köteles az általa kiadott igazolványokat 

érvényteleníteni. 

- 118 -


Alapvető társadalombiztosítási ismeretek 

− A fő és kiegészítő foglalkozású vállalkozó milyen járulékok megfizetésére kötelezett? 

− Milyen bejelentési kötelezettségei vannak a munkáltatónak? 

− Mit kell tudni a társadalombiztosítási igazolványról? 

− Milyen összeget tesz ki a Járulék- és mulasztási bírság? 

− Melyek a munkáltató bejelentési és nyilvántartási kötelezettségei? 

- 119 -

11. A VÁLLALKOZÁSOK MARKETING FELADATAI 

A „Vállalkozások marketing feladatai” című fejezetben röviden beszélünk a vállalkozások 

marketing feladatairól, arról hogy a marketinget, mint eszközt hogyan lehet arra 

használni hogy a piacon megnyilvánuló keresletet összehozzuk az ugyanott jelentkező 

kínálattal. A SWOT analízisről ejtünk pár szót (korábban már volt róla szó) ill. 

beszélünk az egyik legismertebb marketingeszköz, a reklám hatásmechanizmusáról. 


11.1. A vállalkozások marketing-munkájának főbb szempontjai 

11.2. SWOT analízis lehetőségei a marketingtervben 

11.3. A reklám 


11.1. A VÁLLALKOZÁSOK MARKETING-MUNKÁJÁNAK FŐBB SZEMPONTJAI 

A marketing egy eszköz, az üzleti életben, amelynek segítségével a piacon megnyilvánuló 

keresletet összehozzuk az ugyanott jelentkező kínálattal. Az a lényeg, hogy 

kitaláljuk, hogy mit akarnak venni az emberek és mikor. 

Megválaszolandó kérdések és elvégzendő feladatok rendszere a vállalkozás indításakor: 

− Milyen az ügyfeleim vagyoni helyzete? 

− Hány ügyfélre számíthatok? 

− Hogyan keltsem fel az érdeklődésüket? 

− A nap melyik szakában hányan keresnek fel? 

− Mivel lehet fogyasztásra ösztönözni a ügyfeleket? 

− Milyen más termékeket és tevékenységeket ajánlhatok még? 

− Mekkora lesz a nyereségem? 

− Milyen módokon lehet fokozni a nyereséget? 

− Miként tehetem magam ismertté? 

− Milyen reklámra van szükségem? 

− Hirdessek-e a sajtóban? Prospektust adjak-e ki? 

− Utcai reklámokat helyezzek-e el? 

− Telefonon hívjam fel ügyfeleimet? 

− Milyen módon alakítsam ki szakmai imázsomat? 

− A szakmai hitelemet milyen módon hozzam a piac tudomására? 

− Tevékenységemmel milyen szakmai igényszintet célozzak meg? 

− Mekkora és milyen eloszlású forgalom várható? 

- 121 -


− Gyártókapacitásom milyen forgalom kielégítését teszi lehetővé? 

− Szükség lesz-e külső munkaerőre? 

A lényeget a következő kérdések alkotják: 

Egyik oldalon: 

− Mit akarok eladni? 

− Kinek akarom eladni? 

− Hogyan akarom eladni? 

− Mekkora hasznot tudok elérni? 

Másik oldalon: 

− Ki akar tőlem vásárolni? 

− Mennyit hajlandó fizetni érte? 

− milyen körülmények között hajlandó vásárolni tőlem? 

Rövid, szakszerű feladatsor a kisvállalkozás beindításakor: 

- 122 - 

− Felmérem a leendő versenytársaimat és, hogy gondolt-e már valaki az ötletemre. 

− Beszélgetek, ötleteket gyűjtök, javaslatokat szerzek leendő ügyfelektől, munkatársaktól. 

− Körvonalazódnak a piacon azok a területek, amelyek nincsenek ellátva. 

− Vannak-e abban a tevékenységi ágban külföldi termékek, szolgáltatások melyek 

tönkre tehetik vállalkozásomat. 

− A reklámra gondolni kell, mert tudatni kell a fogyasztókkal, hogy mivel foglalkozom 

és milyen előnyöket tudok nyújtani nekik. Vannak olyan tevékenységi 

formák, ahol a reklám nagyon sokba kerül, de reklám nélkül nem lehet 

piacon maradni. 

− Az értékesítés is része a marketingnek. A legjobb reklám magam vagyok. Becsületesen, 

udvariasan, szeretettel kell közeledni a fogyasztókhoz, ügyfelekhez. 

El fog terjedni, hogy jók vagyunk! 

11.2. SWOT ANALÍZIS LEHETŐSÉGEI A MARKETINGTERVBEN 

Egy vállalkozás üzleti célja a nyereségesség, ezt több tényező alakítja: 

Vállalkozás jelenlegi állapotának felmérése (alakuló vagy terjeszkedik, megrendelés 

mennyisége, munka elfogadottsága). 

Mit képes gyártani a cég, milyen a minőség, milyen mennyiségnél stabil a minőség? 

A gazdasági környezetet kell meg vizsgálni! 

SWOT analízis. Megnézzük mik az erős és gyenge pontjai a vállalkozásnak, milyen 

lehetőségek és milyen veszélyek leselkednek rá. 

11.3. A REKLÁM 

Eszköz a kezünkben, hogy a megszokottól eltérő árukat, tevékenységeket ismertessünk 

meg a piaccal. Hatásmechanizmusa a következő:

A vállalkozások marketing feladatai 

− Figyelem felkeltés. Az emberek elkezdenek találgatni érdeklődni termékünk után. 

− Megismertetés. Várakozás után megjelenik a reklámozott tárgy. Az emberek véleményt 

kezdenek alkotni, de még nem döntenek. 

− Tudatos rögzítés. Megismertetjük a terméket lehetőleg minél több formában. Azt 

sulykoljuk a fogyasztókba, hogy talán neki is kell a termék. 

− Meggyőzés. Meggyőzzük a vásárlót, hogy ez a termék kell neki. 

− Vásárlásra serkentés. Itt már szinte parancsolnak a reklámok vagy minősítenek 

nem-vásárlás esetén. 

A fenti felsorolást igen nagy cégek alkalmazzák csak ilyen teljességben. Kisvállalkozások 

számára fontos, de mindig a drága reklám a jó reklám. 

Ha reklámozunk arra mindig ügyeljünk, hogy létező előnyöket kínáljunk és reális, 

megfogható tulajdonságokat állítsunk. A reklámok esetében célszerű sokszor szakemberhez 

fordulni! 


− Mi a marketing? 

− Hogyan alkalmazható a SWOT analízis a marketing-tervezés során? 

− Mi a reklám? 

- 123 -

12. VÁLLALKOZÁSVEZETÉS 

A „Vállalkozásvezetés” című fejezetben a vállalkozás humán oldalával foglalkozunk. 

Sorra vesszük, hogy egy vállalkozónak milyen személyes készségekkel kell rendelkeznie 

ahhoz, hogy alkalmas legyen egy vállalkozás vezetéséhez, működtetéséhez. A 

vállalkozás beindításának lépéseit sorra vesszük az ölet felmerülésétől a működtetésig. 

Beszélünk az irányításról, a szervezet felépítéséről, a vezetésről, a kiválasztásról, a 

csapatépítésről, a munkatársak ösztönzéséről, a tanácsadásról, az ellenőrzésről. A 

vállalkozás sikerének egyik kulcspontja a jó kommunikációs, tárgyalási készség, a 

vállalkozói morál betartása. A megjelenés, öltözködés mellett ezekről is esik néhány 

szó. 


12.1. Vállalkozói készség, személyes alkalmasság 

12.1.1. Vállalkozáshoz szükséges készségek 

12.1.2. A vállalkozóvá válás 

12.1.3. Vállalkozás irányítása 

12.1.4. A vállalkozás, mint szervezet 

12.1.5. Vezetés 

12.1.6. Emberek kiválasztása 

12.1.7. Csapatépítés 

12.1.8. Ösztönzés 

12.1.9. Tanácsadás - Nevelés 

12.1.10. Ellenőrzés 

12.1.11. Tárgyalás - Tárgyalástechnika 

12.1.12. Vállalkozói morál 

12.1.13. Megjelenés, öltözködés, ápoltság 


12.1. VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉG, SZEMÉLYES ALKALMASSÁG 

Vannak adottságok, amelyekkel rendelkezni kell egy vállalkozás beindításához: 

− háttér: család, barátok, ismerősök, üzleti partnerek támogatása, egyetértése 

− anyagi források: pénzügyi tartalékok, vagyontárgyak, banki forrás, egyéb befektetés, 

baráti és családi kölcsönök 

− egészségi állapot, családi és saját 

− szakmai háttér: tapasztalat, képzettség, gyakorlat, tanulási szándék (ezen készségek 

megléte ill. igény azok megszerzésére) 

- 125 -


12.1.1. Vállalkozáshoz szükséges készségek 

A Vállalkozáshoz szükséges készségek a következők: 

- 126 - 

− alkalmasság gyors, megalapozott döntésekre, 

− probléma érzékenység (változásokra fel kell figyelni, hogy az okozott 

probléma elkerülhető legyen), 

− gyors határozott cselekvés, 

− áttekintő, kapcsolatteremtő képesség, 

− konfliktus, probléma kezelő képesség, 

− meggyőzőség partnerekkel, beosztottakkal szemben, 

− önfejlesztés iránti igény, 

− idő és energia beosztó képesség, 

− kreativitás, 

− bizonytalanság tűrése, 

− etikai értékelés készsége, 

− optimizmus, pozitív szemlélet. 

12.1.2. A vállalkozóvá válás 

A vállalkozóvá válás folyamata három jól elkülöníthető szakaszból áll: 

1. Lehetőség felismerése, értékelése 

Lehetőség felismerés: 

− legtöbb lehetőség úgy adódik, hogy a vállalkozó figyeli a környezetét, 

− üzleti lehetőség lehet egy meglévő vállalkozáson belül is, 

− barátok, ismerősök ötleteire, panaszaira, 

− technológia fejlődése, versenyszféra kialakulása miatt. 

Értékelés: 

− értékelni kell, hogy az adott lehetőség megfelelő bevételt hoz-e, 

− piac nagyságának, lehetőség időtartalmának értékelése, 

− a lehetőség hasznát minden lehetséges későbbi esemény bekövetkezése esetén 

is mérlegelni kell, 

− lehetőségnek összhangban kell lennie a vállalkozó személyes tapasztalataival, 

céljaival, 

− a későbbi sikerért nagyon sok mindent fel kell tudni áldozni. 

Üzleti terv kialakítása, alapítási eljárások, szükséges források meghatározása 

− üzleti tervet kell készíteni, 

− tisztában kell lenni a következőkkel: piaci szegmens mérete és jellemzői, termelés 

és kereskedelem szükségletei, pénzügyi terv, szervezeti terv, pénzügyi, 

feltételek 

− a szükséges forrásokat időben kell megszerezni 

− ismerni kell a vállalkozás külső környezetét (jogi szabályozás, hatósági engedélyek 

stb.)

12.1.3. Vállalkozás irányítása 

Vállalkozásvezetés 

− speciális vezetői stílus kell az üzleti terv megvalósításához, 

− el kell tudni fogadtatni magunkat a környezetünkben, az üzleti életben, 

− termékünkre, szolgáltatásunkra fenn kell tartani az érdeklődést, 

− ismerni kell a szerződési kötelezettség elemeit, 

− számviteli, adózási alapfogalmak nélkül jó könyvelővel is kockázatos egy vállalkozás, 

− betegségre, balesetre fel kell készülni, 

− tudnunk kell, hogy a hasznot mibe fektetjük, 

− kudarcra is fel kell készülni. 

12.1.4. A vállalkozás, mint szervezet 

A vállalkozó tevékenysége irányítás és vezetés. A vállalkozás emberi feltételeiről való 

gondoskodás, a humán menedzsment különösen akkor fontos, ha több ember munkáját 

kell megszervezni, ellenőrizni. 

12.1.5. Vezetés 

A vezetőnek tervezni, szervezni és vezetni kell. A tervezés eredményeként születnek 

meg a célok és az ahhoz vezető utak. Számba kell venni a célok elérésének feltételeit, 

az a szükséges emberi erőforrást, és a megfelelő képességű embereket. A tervezés első 

szakasza a célok meghatározására irányul, a második szakasz a kitűzött célok ismeretében 

a tényleges adottságok és a kívánatos feltételek köti különbségeket elemzi, a 

harmadik szakasza a segítő és hátráltató tényezők felsorolása, a negyedik szakasz a 

konkrét tevékenységek megtervezése. Érdemes tanácsadókat is bevonni! 

A vezetőnek tehát gondoskodnia kell egy megfelelő szervezet kialakításáról. Az erőforrásokat 

és a célt kell összehangolni. A cél, hogy legésszerűbben, leghatékonyabban 

és a költségek legracionálisabb felhasználásával alakuljon ki a szervezet. Csak 

gondos menedzseléssel lehet a szervezetet időben átalakítani, az érdekeltségi viszonyokat 

új struktúrához alakítani. 

A vezetés a közvetlen részvételt jelenti a folyamatokban. A személyes vezetés a 

munkatársak, alkalmazottak irányítását, a vezető és a vezetettek folyamatos kapcsolatát, 

a beosztottak motiválását szolgálja. Ezért egy vezetőnek folyamatos kommunikációra, 

jól megválasztott vezetési stílusra és az érdekeltség állandó fenntartására kell 

törekednie. 

12.1.6. Emberek kiválasztása 

Az emberi erőforrások színvonala határozza meg a szervezeti tevékenység színvonalát. 

Jó munkaerővel ellensúlyozni lehet a többi erőforrás hiányosságait is. Állandóan 

figyelni kell a beosztottak szakmai ismeretét, személyiségbeli fogyatékosságát, munkateljesítményét 

(a középvezetők vezetési stílusát). Ezek kiküszöbölése megoldható, 

ha a vezető gondosan választja ki munkatársait, továbbképzi őket és állandóan minősíti 

munkájukat. (Munkatárs kiválasztásnál fontos szempontok: szaktudás, sze- 

- 127 -


mélyiség, teljesítmény.) Munkatárs kiválasztásnál előre érdemes kidolgozni a belépő 

munkaköri leírását. 

12.1.7. Csapatépítés 

A jó kollektíva kialakítása a vezető és a munkatársak kölcsönös érdeke. Akadályozó 

tényezők lehetnek olyan egyének akik: céljai eltérőek, akik személyisége kirívó, akik 

hangadók. 

Kollektíva kialakításának lépései: 

- 128 - 

− a beosztottak véleményének megismerése 

− kollektíva jellegzetességeinek kialakítása (egyén viszonya egymáshoz, szervezethez) 

− egyeztetni az eddigiek során kialakult elképzeléseket a hangadókkal 

− szükséges szervezeti intézkedések kidolgozása 

− kollektíva létrehozása (korrekciók) 

12.1.8. Ösztönzés 

Az emberek cselekvése elsősorban a saját céljaik elérésére irányul és a vezetőknek 

arra kell ösztönözniük az egyént, hogy cselekedeteikben a szervezeti célokat szolgálják. 

Vezető pozitív és negatív ösztönzéssel, konfliktuskezeléssel, tanácsadással, továbbképzéssel 

és más technikai eszközökkel befolyásolja beosztottjait. A beosztottak 

három alapvető szükségletet elégítenek ki munkahelyükön: a tevékenység fiziológiai 

szükséglete, anyagi javak, társadalmi, közösségi kapcsolatok. A vezető az ösztönző 

rendszer kialakításakor három célt vesz figyelembe: egyének céljai (kereset, légkör, 

továbbjutás), szervezeti célok (teljesítmény, minőség), társadalmi célok (törvény, demokrácia). 

A vezetőnek decentralizálnia kell az ösztönzést, de mégis egységes szemléletben 

kell kezelni a beosztottakat. 

12.1.9. Tanácsadás - Nevelés 

Minden vezető tanácsadó - nevelő, neveli beosztottjait példamutatásával, magatartásával, 

döntéseivel, állásfoglalásával. És minden vezetőnek meg kell oldania a beosztottak 

problémáit is. A tanító nevelő folyamat meghatározott lépésekből áll: 

− Bátorítás, célra irányítás. (Tudják, hogy miért van szükség a munkájukra.) 

− Teljesítmény figyelemmel kísérése, elismerése. (A jót meg kell dicsérni!) 

− Probléma felderítése. (Meg kell tudni, hogy ez személyi jellegű, szakértelem 

hiánya vagy érdeklődés hiánya.) 

− Tanácsadás. (A probléma megvitatása a beosztottal) 

Személyes probléma esetén (pl. válás): 

− csak javaslatot, tanácsot adhat a vezető, 

− szakemberhez küldheti beosztottját. 

Munkaprobléma esetén:

Vállalkozásvezetés 

− őszinte, nyílt, segítőkész kell legyen a vezető, 

− jó, ha ő vezeti rá a beosztottat a probléma megoldására, 

− legjobb, ha őszinte vitában együtt jutnak el a megoldásig, 

− Probléma megszűntetése. (Ha ez nem következik be át kell helyezni a beosztottat 

másik munkakörbe vagy el kell bocsátani). 

− El kell ismerni az eredményét a tanácsadás - nevelésnek anyagi vagy erkölcsi 

jutalom vagy dicséret képen. A beosztott érezze, hogy a jövőben is fordulhat 

probléma esetén a vezetőjéhez. 

12.1.10. Ellenőrzés 

Célja elsősorban a kitűzött eredmények és a célok közti összhang ellenőrzése, nem a 

beosztottak gyengeségeinek felfedése. Ha van eltérés, fel kel fedni az okokat és be 

kell avatkozni. Természetesen az ellenőrzés velejárója lehet az elmarasztalás és jutalmazás. 

A legfontosabb tehát az, hogy az ellenőrzés adjon visszacsatolást a teljes folyamatról 

(tervezésről, szervezésről, vezetésről). 

12.1.11. Tárgyalás - Tárgyalástechnika 

Sikeres tárgyalás hoz szükség van: 

− alapos felkészülésre (ne csak azt tudjam, hogy én mit akarok, hanem azt is, 

hogy a partner kicsoda és mik a céljai) 

− szaktudásra - ami elsajátítható 

− megérzésre - ösztönösen kell rendelkezni vele. 

Tárgyalások időbeli tagozódása, szakaszai: 

− Felderítés. Ez jelenti az álláspontok kifejtését témáról, érdekekről, rangsorokról, 

együttműködési viszonyról. Legyünk tárgyszerűek, rövidek, barátságosak! 

Figyeljünk, pontosítsunk, összegezzünk! 

− Ajánlattétel és alku. Legkritikusabb szakasz, itt dől el a tárgyalás sikere. Lépésről-lépésre 

kell csökkenteni az álláspontok közti különbséget. 

− Megállapodás és rögzítése. Pontosítsuk amiben megegyezünk! 

Tárgyaláson a következő törekvéseknek kell érvényesülni. 

− konstruktív légkör kialakítás és fenntartás (jellemzői: Szívélyesség, tárgyszerűség, 

lendületesség, együttműködési szándék) 

− érdemi eredmény elérés 

− hatalmi egyensúly kialakítás és fenntartás 

- 129 -


12.1.12. Vállalkozói morál 

A vállalkozói erkölcs a társadalom törvényein és hagyományozott íratlan szabályain 

alapszik (pl. vallás). Ezért a vállalkozónak mindig figyelembe kell venni a terület, közösség, 

írott és íratlan szabályait. 

A szakszerű szerződés kötés elemi érdeke a vállalkozónak. A vállalkozói morál alappillére 

szerződéseken, jogi lehetőségek tisztességes kihasználásán alapszik. Egyetlen 

esetben lehet jogkövetkezmény a szerződésben vállalt kötelezettségek alól felmentést 

kapni, ha ez a vis major esete, azaz olyan külső és elháríthatatlan erő akadálya, amiről 

a vállalkozó nem tehet. 

A vállalkozót az adott szó becsülete is kell, hogy jellemezze. A közvélemény, de különösen 

az üzleti partnerek bizalma vagy bizalmatlansága azokon a tapasztalatokon 

alakul ki, amelyeket a vállalkozó példáz tevékenységével. Úgy kell viselkedni, hogy a 

vevők, a partnerek mindig visszatérjenek. 

A vállalkozói morálhoz hozzátartozik a versenyszabályok betartása. A szándékos hitelrontás, 

a reklámetika megsértése, a monopol helyzetre törekvés, és az azzal való 

visszaélés súlyosan árt a piacnak és ilyen módon az egész társadalomra káros hatású. 

12.1.13. Megjelenés, öltözködés, ápoltság 

A vállalkozó megjelenése legyen megnyerő, bizalmat és tekintélyt sugárzó. Új partnerekkel 

való megismerkedésnél gondoljon arra, hogy az első benyomások lesznek a 

legmaradandóbbak. Az Ön termékéhez Ön szolgáltatásához az elegáns, megnyerő 

öltözködés illik. 

Bár a személyiség és az alkalom együttesen határozza meg az öltözködési előírásokat, 

de alapszabály, hogy az üzleti tárgyalás során tisztelje meg partnereit elegáns viselettel. 


− Mik a vállalkozáshoz szükséges készségek? 

− Mi a vállalkozóvá válás folyamata? 

− Mik a vezető fő feladatai? 

− Mit jelent a vezetői ösztönzés? 

− Mit jelent a vezetői ellenőrzés? 

− A tárgyaláson milyen törekvéseknek kell érvényesülni? 

- 130 -

13. ÜZLETI ETIKA ALAPJAI 

A gazdasági versenynek is vannak szabályai, a tisztességes piaci gyakorlattal ellenkező magatartási 

formák tilosak a szervezeti formákban, a törvény gondoskodik a fogyasztók érdekeinek 

védelméről. Mindezt vázlatosan mutatjuk be ebben a fejezetben. 

A témakör feldolgozásához szükséges idő: 20 perc. 

Alapkérdések 

A gazdasági verseny szabadsága és tisztasága alapvető előfeltétele a gazdasági hatékonyságot 

érvényre juttató piaci versenynek. A gazdasági verseny szabadságának és 

tisztaságának védelme érdekében a tisztességes piaci gyakorlattal ellenkező magatartási 

formák tilosak a szervezeti formákban. Ennek megfelelően a gazdasági versenynyel 

összekapcsolódó közérdeket, a versenytársak érdekeit, és a tisztességes piaci magatartással 

kapcsolatban a fogyasztók érdekeit törvény védi. 

A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén működő vállalkozók gazdasági 

tevékenységére is kiterjed. A vállalkozók kötelesek tiszteletben tartani a gazdasági 

verseny szabadságát és tisztaságát. Tisztességtelen gazdasági tevékenységet folytatni 

és abban részt venni tilos - különösen olyan módon, amely megzavarja, vagy veszélyezteti 

a versenytársak és fogyasztók jogos érdekeit, vagy a tisztességes üzleti gyakorlat 

követelményeivel ellentétes. 

A tisztességtelen verseny tilalma 

Tilos: 

− rontani vagy veszélyeztetni egy versenytárs hírnevét vagy hitelét hamis vádak 

koholása, ill. terjesztése, vagy valamely valós adat meghamisítása, vagy egyéb 

magatartás révén, 

− tisztességtelen módon üzleti titokra szert tenni ill. azt felhasználni, vagy mások 

előtt felfedni, vagy engedély nélkül nyilvánosságra hozni 

− olyan tisztességtelen kérést intézni másokhoz, amelynek kifejezett célja valamely 

harmadik személlyel fennálló üzleti kapcsolat megrontása, vagy egy ilyen kapcsolat 

kialakításának megakadályozása 

− a versenytárs beleegyezése nélkül olyan jellemző megjelenítésben, csomagolásban 

vagy jelöléssel - az eredet megjelölését is beleértve - ill. elnevezéssel árukat vagy 

szolgáltatásokat előállítani vagy forgalmazni, ill. olyan nevet, jelölést vagy címkét 

használni, amelyről a versenytársat vagy jellemző áruit általában felismerik. 

- 131 -


A fogyasztók félrevezetésének tilalma 

Tilos az áru eladhatóságának növelése érdekében félrevezetni a fogyasztókat. 

Hangsúlyozottan a fogyasztók félrevezetésének minősül: 

a) valamely áru alapvető vonásait - tehát különösen annak összetételét, alkalmazását, 

egészségre és a környezetre gyakorolt hatását, valamint kezelését, eredetét és 

származási helyét, beszerzési módját vagy forrását - illetően hamis adat kinyilvánítása 

vagy valós tény félrevezetésre alkalmas módon való beállítása, ill. arról félrevezetésre 

alkalmas egyéb információ, vagy hiányos információ terjesztése, 

b) félrevezetésre alkalmas áru-összehasonlítás alkalmazása és nyilvánosságra hozatala 

reklám, vagy az információ bármely más formájában, 

c) annak eltitkolása, hogy az áru nem felel meg valamilyen jogi szabványnak, állami 

normának vagy áruval szemben támasztott szokásos követelménynek, vagy hogy 

a használata a szokásostól és átlagostól jelentős mértékben eltérő körülmények/feltételek 

alkalmazását követeli meg, 

d) az áru - használhatóságára, vagy más alapvető tulajdonságára, eredetére, származási 

helyére, beszerzésének módjára vagy forrására vonatkozóan félrevezetésre alkalmas 

címkékkel való ellátása 

e) a fogyasztók részére nem árusított, kis mennyiségű vagy silány választékú áru 

reklámozása, kivéve - amennyiben új áru bevezetése vagy nehezen eladható áru 

raktáron levő készleteinek értékesítése céljából reklámozzák - ha a körülményekről 

tájékoztatják a fogyasztókat. 

A gazdasági verseny korlátozására vonatkozó bármilyen megállapodás tilalma 

Tilos olyan összehangolt magatartást tanúsítani, vagy versenytársak között olyan 

megállapodást létrehozni, amely a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását 

eredményezheti, tekintet nélkül arra, hogy a megállapodás a Magyar Köztársaság 

területén jött-e létre, vagy sem. Ez a tilalom különösen érvényes az árak rögzítésére, 

a piac felosztására vagy a fogyasztók bizonyos körének valamely áru beszerzéséből 

vagy értékesítéséből való kizárására, a beszerzési forrásokra vagy az értékesítési célú 

piaci hozzáférésre vonatkozó választás lehetőségeinek korlátozására, valamint valamely 

piaci résztvevő hátrányos helyzetbe hozására. 

Tilos újraeladási árakat szerződésben rögzíteni, ha az a gazdasági verseny korlátozását 

vagy kizárását eredményezheti. 

A gazdasági előnnyel való visszaélés tilalma 

Tilos a gazdasági előnnyel visszaélni, tehát különösen: 

a) szerződéses viszonyban - a szerződés általános fogalma alkalmazásának esetét is 

beleértve - indokolatlan, egyoldalú előnyöket kikötni vagy a másik felet hátrányos 

feltételek elfogadására kényszeríteni, vagy 

b) ésszerű indok nélkül szerződés megkötését megtagadni, vagy 

- 132 -

Üzleti etika alapjai 

c) a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előnyhöz jutás céljából befolyásolni, 

különösen pedig a másik felet rávenni arra, hogy a szerződésből fakadó jogos követeléseinek 

érvényesítését hagyja figyelmen kívül, vagy 

d) a piaci lehetőségekhez vagy műszaki berendezésekhez .való hozzáférést akadályozni, 

vagy 

e) ésszerű indok nélkül a versenytárs / konkurens számára kedvezőtlen piaci helyzetet 

kialakítani, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előnyhöz jutás céljából befolyásolni. 

Szavatosság és jótállás 

Egy szerződés alapján, amelynek értelmében a szerződő felek kölcsönösen szolgálatokkal 

tartoznak egymásnak, hibás teljesítés következik be a kötelezett részéről akkor, 

ha a leszállított dolog a teljesítéskor nem felel meg a törvény vagy a szerződés 

által előírt jellemzőknek. . 

Ezt „hibás teljesítésnek” nevezik. A kötelezettnek felelnie kell azért, ha a teljesítéskor a 

törvény vagy a szerződés által előírt jellemzők nem ugyanazok, mint a leszállított 

dolog tulajdonságai. Ez a felelősség a kötelezett azon kötelezettsége, aminek a neve 

„szavatosság”. 

Amennyiben a kötelezettség kedvezményezettjének tudomása volt valamilyen hibáról 

- a szerződés megkötésekor, akkor a kötelezett mentesül ezen kötelezettsége alól. 

A jogszabályok rendelkeznek a jótállás vállalásáról, és meghatározzák annak kötelező 

minimális mértékét. A felek szerződésben is vállalhatnak szavatossági/jótállási kötelezettséget. 

A jótállás alapján a kötelezett szigorúbb kötelezettséget vállal a szerződés szerinti 

teljesítésre, azt, hogy a termék szállításkor hibátlan, és nem is fog meghibásodni a 

jótállás ideje alatt. 

Az a személy, akit jótállás/szavatosság kötelez egy szerződés hibátlan teljesítésére, a 

kötelezettség alól a szerződés időtartama alatt csak akkor kaphat felmentést, ha bebizonyítja, 

hogy a hiba rendeltetésellenes használat miatt következett be. Kötelező jótállás 

esetén a jótállási időszak során keletkező hallgatólagos jótálláson alapuló jogok 

a jótállásra vonatkozó jogszabályok szerint kerülnek elbírálásra. 


− Mi az üzleti etika alapja? 

− Mit jelent a tisztességtelen verseny tilalma? 

− Mit jelent a fogyasztók félrevezetésének tilalma? 

− Mit jelent a gazdasági verseny korlátozására vonatkozó bármilyen megállapodás 

tilalma? 

− Mit jelent a gazdasági előnnyel való visszaélés tilalma? 

− Mit jelent a Szavatosság és jótállás? 

- 133 -

14. A VÁLLALKOZÁSOKKAL KAPCSOLATOS ALAPFOGALMAK 

KIBOCSÁTÁS-HOZAM 

Kibocsátás (output) 

az előállított termékek és teljesített szolgáltatások mennyisége természetes mértékegységben mérve. 

Főtermék 

az a termék, melynek előállítására a termelőtevékenység irányul. 

Melléktermék 

a termelőtevékenység során a főtermék mellett keletkező nagy tömegű, a főtermék értékénél kisebb 

értékű termék (pl. szalmafélék, istállótrágya, hullott gyümölcs stb.). 

Ikertermék 

a főtermék mellett keletkező termék (pl. tej - borjú, rozs - anyarozs). Az ikertermék gazdasági értéke 

is jelentős lehet, esetleg a főtermék mellett termelési célként is szerepelhet (tej - borjú, gyapjú - bárány 

stb.). 

Hozam 

A termelés eredményeként létrejött termékmennyiség természetes mértékegységben kifejezve. 

Fajlagos hozam (termésátlag) 

valamilyen alapra (ha, tő, tőke, munkaóra, műszak stb.) vetített hozam. A hozamok forrása alaptevékenység; 

vagy alaptevékenységen kívüli tevékenység lehet. 

A hozam (termék) előállítása érdekében felhasznált tőke, anyag, eszköz és munka természetes mértékegységben 

kifejezve. 

Költség 

A ráfordítás pénzben kifejezett értéke. 

Kiadás 

A ténylegesen (nemcsak a termelés érdekében) kifizetett összeg (pl. kirótt büntetések összege). 

Termelési költség 

A termelési folyamatban keletkező javak (termesztett növények, tenyésztett állatok és elvégzett 

szolgáltatások) előállítására felhasznált ráfordítások pénzben kifejezett értéke. 

Műveleti költség 

A technológia egy műveletének vagy műveletcsoportjának közvetlen költsége (pl. a betakarítás 

költsége). 

Költségelem 

A termelés költségeinek költségelemek szerinti csoportosítása. A csoportosítás módját a pénzügyiszámviteli 

előírások határozzák meg. 

- 135 -


Főbb költség nemek: 

− anyagköltség, 

− munkabér, 

− munkabérek közterhei, 

− értékcsökkenési leírás, 

− segédüzemi költségek, 

− egyéb költségek. 

Költséghely 

Általában területileg elhatárolt, felelős vezető irányítása alá tartozó szervezeti egység, amelyhez a 

termelő tevékenység meghatározott köre tartozik. A költségek felhasználási helye (pl. tábla, istálló 

stb.). 

Költségviselő 

Az a termék, teljesítmény, szolgáltatás, amely érdekében a költségek felmerültek. 

Közvetlen költség 

Az a költség, amelyről a ráfordítás időpontjában megállapítható, hogy melyik terméket milyen 

arányban terhel. A közvetlen költségek körét az önköltség-számítási szabályzatok tartalmazzák 

részletesen. 

Közvetett költség 

Az a költség, amelyről a ráfordítás pillanatában nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy melyik 

terméket és milyen arányban terhel. A közvetett költségekkel elsősorban költséghelyeket terhelik, 

majd innen osztják fel különféle módszerekkel a termékre (termékekre). 

Főágazati általános költség 

A főágazat egészének érdekében felmerülő költség (pl. a főágazat irányításának költsége). 

Központi irányítás költsége 

A vállalkozás érdekében felmerülő költségek (pl. adminisztrációs költségek) 

Szűkített költség 

A közvetlen költség és a főágazati általános költség összege. 

Teljes költség 

A közvetlen költség, a főágazati általános költség és a központi irányítás költségének együttes összege. 

Módosított költség 

A teljes költség különféle ráfordításokkal (pl. biztosítás) módosított összege. 

Önköltség (fajlagos költség) 

A termékegységre vetített költség. 

Szűkített önköltség 

termékegységre vonatkoztatott közvetlen termelési költség. 

Állandó (időarányos, fix) költségek 

Azok a költségek, amelyek nagysága a vizsgált időszakban a termelés volumenétől nem függenek. 

Változó (proporcionális, volumenarányos,) költségek 

Azok a költségek, melyek a termelés volumenének változásával arányosan változnak (a változás lefutása 

lehet lineáris, degresszív, vagy progresszív). 

- 136 -

A vállalkozásokkal kapcsolatos alapfogalmak 

Árbevétel 

A vizsgált időszak alatt a termelés során előállított termékek értékesítésének eredménye. A termékegységre 

vonatkoztatott árbevétel az egységár. 

Bruttó árbevétel 

A termék értékesítéséből vagy azon kívüli forrásból (pl. visszaigényelt ÁFA, biztosító térítése stb.) 

befolyó összeg. 

Nettó árbevétel 

Bruttó árbevétel - ÁFA (a mérlegben ezt kell szerepeltetni). 

Termelési érték 

A termelés során bizonyos időszak (többnyire egy év) alatt előállított termékek és szolgáltatások, 

valamint az egyéb hozam jellegű bevételek (állami támogatás, biztosító kártérítése, bérleti díjak stb.) 

pénzértéke. 

Bruttó (halmozott) termelési érték 

Az adott időszak alatt előállított termékek és szolgáltatások pénzértéke, amely tartalmazza az újrafelhasználást 

is. 

Bruttó (halmozatlan) termelési érték 

A saját termelő-felhasználás értékével csökkentett termelési érték. A termelésből kikerült végtermék 

értéke (értékesítés + készletek értéke). 

Anyagmentes termelési érték 

Az összes termelő-felhasználással csökkentett termelési érték. Tartalmazza a munkabért, annak közterheit, 

az értékcsökkenési leírást és az eredményt. 

Nettó termelési érték 

A vállalkozás működése során egy adott időszak (általában egy év) alatt előállított új érték, vagyis 

az értékcsökkenési leírással csökkentett anyagmentes termelési érték. 

Alkotóelemei: 

− munkabér, 

− munkabér közterhei, 

− eredmény. 

Nettó jövedelem 

Az árbevétel és a termelési költség különbözete. Előjele szerint lehet nyereség (+) vagy veszteség (-) 

Bruttó jövedelem 

a nyereség és a munkabér együttes összege. 

Jövedelmezőség 

a gazdasági tevékenység eredményességét mutató viszonyszám. Leggyakrabban az egységnyi költségre 

vagy termelési értékre vetített nyereséget értik alatta. 

Fizetőképesség (likviditás) 

az a pénzügyi állapot, amelyben mód nyílik az esedékes követelések kiegyenlítésére. 

Hatékonyság 

egységnyi ráfordítás felhasználásával előállított termékmennyiség. 

- 137 -


JÁRADÉKSZÁMÍTÁS 

Kamat 

a pénzintézetek (bankok) hitelnyújtáskor illetve magán- vagy jogi személyek pénzének hosszabbrövidebb 

idejű használatakor a tőke után szerződésben meghatározott jutalékot kérnek vagy adnak. 

Ezt az összeget kamatnak nevezzük. 

Kamatláb 

a kölcsöntőke kamata egy éves futamidőre számítva, a tőkéhez viszonyított aránya százalékban kifejezve. 

Egyszerű kamat 

a kamat értékét nem számítjuk hozzá a tőkéhez, azaz a kamat nem kamatozik. Ezt a kamatfajtát az 

egy évnél rövidebb időtartamú lekötéseknél alkalmazzák. 

Kamatos kamat 

A hosszabb ideig (egy éven túl) lekötött pénz esetén a kamatot hozzászámítják a lekötött tőkéhez 

(tőkésítés), így a következő időszakban ez is kamatozik. 

Bruttó kamat 

Adózás előtti kamat, amelyből még nem fizettük ki a jövedelem után esedékes adót. 

Nettó kamat 

Az adófizetés után realizálható kamat. 

Nominál kamat 

a kapott kamat a névérték százalékában kifejezve. 

Reálkamat 

A nominál-kamat és az inflációs ráta különbsége. 

Effektív kamatláb 

a ténylégesen kifizetett kamatösszeg és a tőke aránya százalékos formában kifejezve. 

Járadék 

egyenlő időközökben egyenlő kifizetések sorozata, amely a tőkét növeli vagy csökkenti. 

Jelenérték 

az n év múlva esedékes tőke mai értéke k kamatláb mellett. A jelenértéket diszkontálással számítjuk 

ki. 

Jövőérték 

a tőke n év múlva elért értéke k kamatláb mellett. 

Pénzáram (Cash Flow - Cf) 

Számviteli szempontból egy beruházás élettartamát kivitelezési, megvalósítási időszakra (ültetvényberuházásnál 

nem-termő időszaknak nevezzük) és üzemeltetési időszakra (ültetvény-beruházásnál 

termő időszaknak nevezzük) osztjuk. Dinamikus beruházás-gazdaságossági számítások esetében ezt 

az éles elkülönítést nem alkalmazzuk. A cash flow számításánál a beruházási és termelési költségek 

között nem teszünk különbséget. Az adott év bevételeinek és kiadásainak különbségét a pénzáram 

egy elemének tekintjük (Cfn). Jelentős eltérés még, hogy a számvitelben megszokott elszámolási 

renddel szemben a pénzáram kiszámításánál csak a valódi pénzmozgásokat vesszük figyelembe. Így 

- 138 -

A vállalkozásokkal kapcsolatos alapfogalmak 

például a költségek között nem kerül elszámolásra az amortizáció, mert az fiktív költség, csupán 

számlák közötti pénzmozgást jelent. 

A FÖLDHASZNÁLAT ALAPFOGALMAI 

Termőföld 

a mezőgazdaság és ezen belül a kertészeti termelés alapvető termelőeszköze (munkaeszköz és egyúttal 

munkatárgy is). Sajátosságai: 

− nem helyettesíthető, de korlátlanul nem is növelhető; 

− megfelelő használat esetén állaga nem romlik, sőt javítható; 

− értékelési módszerei átalakulóban vannak. 

Művelési ág 

a föld használatának módját, irányát jelöli (pl. szántó, kert, stb.). 

Szántóegység 

a különböző művelési ágak összehasonlíthatóságát biztosító mutatószám. Az egyes művelési ágak 

területét a szántóhoz viszonyítja. 

Vetésszerkezet 

a szántó művelési ágon belül a növények vetési, ültetési sorrendje és aránya. 

Mezőgazdaságilag művelt terület 

mezőgazdasági termelésbe vont terület. 

Termőterület 

mezőgazdasági terület + erdő, nádas, halastó. 

Vetetlen terület 

mezőgazdasági művelés alatt álló, de adott időpontban nem hasznosított terület. Lehet ugar (művelt, 

pihentetett terület) vagy parlag (a művelésből kikapcsolt terület). 

Művelés alól kivont terület 

régebben mezőgazdaságilag művelt terület volt, de különböző okok (pl. beépítés, egyéb felhasználás, 

stb.) miatt már nem az. 

Aranykorona érték 

1876-81 között kialakított talajértékelési mód. Az átlagosan elérhető kataszteri tiszta jövedelem (1 

kh-ra vetített tiszta jövedelem), amelyet a talaj- és éghajlati viszonyok, valamint a várható költségek 

és árak figyelembevételével állapítottak meg. 

1 kh = 1.600 négyszögöl = 0,575 ha = 5.755 m 2 

1 négyszögöl = 3,597 m 2 

1 öl = 1,897 m 

- 139 -


Források: 

1. Barakonyi K. - Lorange, P.: Stratégia és Management 

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993. p. 9., 44., 291. 

2. Buzás Gy.: A gazdasági kockázat kezelése, biztosítás. In: Mezőgazdasági üzemtan I. 

Szerk: Buzás Gy. 

Mezőgazdasági Kiadó Budapest, 2000 

3. Csáki Cs. - Mészáros S.: Operációkutatási módszerek a mezőgazdaságban 

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981 

4. Csath M.: Stratégiai tervezés és vezetés 

Vezetés és Szervezésfejlesztési és Tanulást Segítő Kft, Budapest, 1993 

5. David R. A. - Sweeny D. J. - Williams T. A.: An Introduction to Management 

Science Quantitative Approaches to Decision Making 

West Publishing Company, USA, 1976 

6. Dorogi I. - Rott N.: Korszerű beruházás előkészítési módszerek az élelmiszergazdaságban 

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1981. 

7. Kovács Á.: Mezőgazdasági vállalatok beruházási, befektetési döntéseit megalapozó 

számítógépes modell kialakítása 

Egyetemi doktori értekezés. Gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1990 

8. Kovács Árpád Endre - Szalay Zsigmond Gábor - Arutyunjan Alex: A projekt 

menedzsment lényege és tervezésének folyamata 

Forráskoktél (Vállalkozásfinanszírozás) 1999/3. Július, 13-20. pp. 

9. Kovács Árpád Endre: Hogyan döntsek a beruházásokról? A beruházások gazdasági 

előkészítése, megítélése. 

RAABE Kiadó, Gazdálkodók kézikönyve, 5.1. fejezet, 15 p. 1997. 

10. Kovács Árpád Endre: Hogyan indítsunk és működtessünk önálló vállalkozást? 

Jegyzet kis- és középvállalkozók részére. Budapesti Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. 

Budapest, 1997., 1-45 pp. 

11. P. A. Samuelson: Közgazdaságtan 

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988 

12. Székely Cs.: Vállaltgazdaságtan III. 

Egyetemi jegyzet GATE, Gödöllő, 1996 

13. Tóth J.: Mezőgazdasági Vállalatok automatizált tervezése 

Mezőgazdaság Kiadó, Budapest, 1981 

14. Világbank Kézikönyv 

International Bank for Reconstruction’s and Development (IBRD), 

Magyar Kereskedelmi Kamara, Budapest, 1986. 

- 140 -

vállalkozás menedzsment - MIAU - Szent István Egyetem

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?