Budaörs, Budakeszi, Biatorbágy, Törökbálint - Régió Kalauz (Online változat)

6
TÖRTÉNETI MÚLT
KÖZÉPKOR
A magyarság 895-896-ban birtokba vette a Kárpátmedencét.
Működőképes államalakulatot, szervezett
társadalmat nem találtunk itt.
1000-ben Szent Istvánt megkoronázták hazánk első
uralkodójának és megkezdődik a nyugati típusú államszervezés.
A Magyar Királyság gazdaságilag legfejlettebb
területe és igazgatási központja alapvetően
három település: Fehérvár, Esztergom és Visegrád
között alakult ki. A Budai-hegység környéke tehát már
a középkorban is hazánk egyik leggazdagabb és legfontosabb
térségének számított. Ebben közre játszott
az is, hogy a nyugatra tartó nagy kereskedelemi forgalom
is itt haladt keresztül.
Budaörsöt először 1236-ban említette oklevél, de
valószínűsíthetjük, hogy már korábban is létezett.
Az Örs név eredete nem teljesen tisztázott, de elképzelhetőnek
tartjuk, hogy a magyarsághoz csatlakozott
3 kabar törzs egyikét hívták így. A Buda előtag
a pontosítás végett került a falu nevébe, hogy meg
tudják különböztetni az ország egyéb területein fekvő
Örs nevű településektől.
Budakeszi a honfoglalás idején a Keszi törzs szállásterülete
volt, melyből a neve eredeztethető. Nevét először
1270-ben említik. Ekkorra már virágzó település
alakult ki, mivel a Fehérvár-Buda kereskedelmi úthoz
itt csatlakozott egy másik, Tinnye-Esztergom felé,
amely lehetővé tette a visegrádi vám kikerülését.
Biatorbágy az északi Torbágy és a déli Bia településekből
jött létre, 1966-ban. A két település neve
írásos formában először 1192-ben szerepel a „Torbágyerdő”
alatti „Biua” föld elnevezésben egy birtokösszeírásban.
Törökbálint helyén a középkorban egy Eben nevű falu
állt, melyről hiteles forrás először 1323-ból tudósít.
Nem tisztázott a nevének eredete, lehetséges, hogy
német gyökerű.
ÚJKOR
A középkor folyamán a térség virágzott, csak az 1241-
ben bekövetkezett tatárjárás dúlta fel az addig szerves
fejlődést. Igazi tartós válságot a törökök megjelenése
okozott. I. Szulejmán pusztító hadai már a mohácsicsatát
követően feldúlták a Duna környéki területeket
egészen Budáig, az ország fővárosáig. A Török Hódoltság
150 éves fennállása alatt a Budai-hegység egykor
virágzó falvai sorra elnéptelenedtek és elsorvadtak.
1564-ből még található írásos forrás a budaörsi bortermelésről,
de 1558-tól már nem írtak össze adózó
portát a településen. Nem túlzás azt állítani, hogy
az évszázad végére a környék lakatlanná vált.